Oldalak

▼

2026. november 18., szerda

Tricia O'Malley: Love's ​a Witch – Boszorkányos szerelem (A skót Bűbájosok#1.)

 


Mi történik, ha egy régi családi átok, egy morcos polgármester és egy rég eltemetett gyerekkori szerelem kerül egy üstbe? Tricia O'Malley regénye elvarázsolt skót kisvárosba repít, ahol boszorkányok, mágikus lények, családi titkok és szikrázó érzelmek garantálják a kalandokat. Sloane és Knox történetében a múlt sérelmei és a jelen varázslatai éppúgy összecsapnak, mint két makacs szív, amelyek talán mégsem tudnak ellenállni egymásnak. Ha szereted a könnyed, humoros romantikus fantasyket, ahol a szerelem legalább annyira kiszámíthatatlan, mint a mágia, tarts velünk a turnén!

Könyvmolyképző, 2026
376 oldal
Fordította: Sereg Judit
Goodreads: 3,80
Besorolás: cozy fantasy, romantikus

A lány elátkozott, a férfi átkozódik. Viszályuk Skócia legvarázsosabb kisvárosának végzete lehet.

Sloane MacGregor megfogadta, hogy sosem tér vissza Briarhavenbe. Ám ahogy közeledik a huszonötödik születésnapja, amikor boszorkányként felébred a varázsereje, nagymamája hazahívja őt és a húgait. Egyetlen feladat vár rájuk: meg kell törniük a családjukat évszázadok óta sújtó átkot.

Knox Douglas, Briarhaven morcos polgármestere mindent megtett azért, hogy a kisváros a varázslények menedékévé váljon. Más sem hiányzik neki, mint hogy egy átkozott MacGregor mindent romba döntsön. Bár gyerekként bele volt zúgva Sloane-be, de Briarhaven érdekében a lánynak minél előbb távoznia kell.

Csakhogy a varázslatnak más tervei vannak: Briarhavenben pedig a szerelem tényleg boszorkányos.

Engedd, hogy magával ragadjon a varázslat!

Skócia… örök szerelem! ❤️ Bár egyelőre inkább csak az álmaimban, mert valahogy ez a szerelem nagyon nem akar beteljesülni, de ettől függetlenül továbbra is bakancslistás úti cél. Éppen ezért nálam szinte minden olyan történet azonnal felkelti az érdeklődésemet, amelyik ott játszódik. A fülszöveg pedig most különösen ígéretesnek tűnt: boszorkányok, egy ősi átok, egy kis mágia, na és persze egy utállak-imádlak szerelmi szál. Hát kell ennél több? Nekem nem igazán :). 

A történet szerint Sloane a két húgával együtt járja a világot. Egy helyen sem maradhatnak sokáig, hiszen egy ősrégi átok sújtja őket, amelynek következtében ott, ahol huzamosabb ideig tartózkodnak, megmagyarázhatatlan természeti katasztrófák kezdik sújtani a környéket. Ebből pedig csak egyetlen kiút van: meg kell törniük az átkot. Csakhogy ez korántsem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek elsőre hangzik. A lányok végül visszatérnek szülővárosukba, Briarhavenbe, hogy megpróbálják a lehetetlent, és végre normális életet élhessenek. A fogadtatás azonban finoman szólva sem barátságos. A város lakói nem igazán örülnek a visszatérésüknek, a természeti katasztrófák szinte azonnal felütik a fejüket, a város jóképű polgármestere, Knox Douglas pedig mindent megtesz azért, hogy mielőbb távozásra bírja a három lányt. Még akkor is, ha Sloane egykor az egyik legnagyobb, beteljesületlen szerelme volt. És bizony, amikor újra meglátja a lányt, a régi érzések is pillanatok alatt felszínre törnek.

Cozy fantasy… na, ha van könyv, amire tökéletesen rá lehet húzni ezt a műfajt, akkor ez bizony az! Briarhaven egyszerűen imádnivaló. Komolyan mondom, bármikor odaköltöznék, ha létezne! Egy igazi kis menedékhely, ahol mindenféle mágikus lény megtalálhatja a helyét. Ogrék, tündék, boszorkányok élnek itt, az erdőben pedig akár még sárkányokkal is összefuthatsz, ha kellően szerencsés vagy. Mindez ráadásul a modern világban, teljesen természetesen működik. A város mágikus védelme gondoskodik arról, hogy a különlegesebb eseményeket leszámítva az egész település egy teljesen átlagos kisvárosnak tűnjön a külvilág számára.

És persze pontosan olyan, mint amilyennek egy igazán szerethető kisvárost elképzelünk: mindenki ismer mindenkit, az emberek segítenek egymásnak, összetartanak, és szinte családként működnek. Persze csak akkor, ha éppen nem Sloane-ről és a testvéreiről van szó. :) A város polgármestere ráadásul egy jóképű boszorkánymester, aki szívén viseli Briarhaven sorsát, mindent megtesz a település felvirágoztatásáért, és igyekszik megvédeni az itt élő mágikus lényeket, valamint az idelátogatókat is. 

Ide érkezik meg tehát Sloane és a két húga, és természetesen nem kell sok idő ahhoz, hogy alaposan felkavarják a békés állóvizet. Sloane ráadásul éppen a huszonötödik születésnapja előtt áll, ami a boszorkányok életében különösen fontos mérföldkő, hiszen ekkor bontakozik ki a saját, egyedi mágikus képességük. Ez pedig további kalamajkákhoz vezet, mert egy frissen ébredő mágiát bizony nem olyan egyszerű irányítani. Főleg akkor nem, ha az embernek még éppen elég problémája van nélküle is.

Sloanét egyszerűen imádtam! Talpraesett, határozott, a családjáért bármit megtevő fiatal nő, aki néha talán egy kicsit túlságosan is szeret mindent kézben tartani. De hát nem is csoda! Az élet eddig nem igazán kényeztette el. Az édesanyjuk még gyerekkorukban elvitte őket Briarhavenből, és onnantól városról városra, országról országra, sőt kontinensről kontinensre vándoroltak. Nem igazán volt lehetőségük barátságokat kialakítani, gyökeret ereszteni vagy hosszabb távú kapcsolatokat építeni. Így nem meglepő, hogy a három testvér között ennyire szoros kötelék alakult ki. Egymásra mindig számíthattak, és Sloane számára a húgai jelentik a legfontosabb kapaszkodót.

Knoxnak sem volt éppen egyszerű az élete. A szülei és a testvérei inkább a világot járják, így a fiúra maradt a kastély, valamint Briarhaven irányítása és felvirágoztatása. Szinte családtagként tekint a város lakóira, mindent megtesz értük, és igyekszik biztosítani, hogy ez a különleges kis közösség továbbra is biztonságos otthon maradhasson. Egyvalami azonban neki sem igazán adatott meg: a szerelem. Aztán megérkezik Sloane, és egy pillanat alatt felborítja a gondosan felépített világát.

Innentől pedig indulhat a macska-egér játék, amit én annyira, de annyira szeretek! Knox egyszerre akarja elüldözni a lányokat, és közben majd megőrül Sloane-ért. Próbálja tartani magát, de hát valljuk be, ez nem igazán sikerül neki. Egyszerűen imádtam a közös jeleneteiket! Csak úgy forrt közöttük a levegő, és minden egyes találkozásuk tartogatott valami izgalmat. Pontosan az a fajta romantikus dinamika, ami miatt az ember csak még egy fejezetet szeretne elolvasni, aztán persze azon kapja magát, hogy már jócskán túl van az eredetileg tervezett oldalszámon (és az éjfélen is:).

És hogy mi történik a végén? Nos, ez egy cozy, romantikus fantasy, úgyhogy talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a romantika, a buktatók, szerelmi bonyodalmak után jó érzéssel csuktam be a könyvet. Számomra ez egy kerek, lezárt történet volt, még akkor is, ha időközben kiderült, hogy egy sorozat első részét olvastam. Úgy sejtem, Briarhavenbe még visszatérünk, és talán a többi lánytestvér is megkapja majd a saját szerelmi történetét. Vagy nem. Ezt inkább az írónőre bízom, de egy biztos: én bármikor szívesen visszatérek ebbe a kisvárosba, és nagyon szívesen olvasnék még az itt élőkről, legyenek azok emberek vagy mágikus lények.

Ja, és Kék! A sárkányfarkas kölyök! Hatalmas kedvencem lett, és igen, én issss szeretnék egyet! Lehetőleg minél hamarabb! 

Egyetlen apróságon viszont azért fennakadtam: miért kellett lefordítani a nevét? Már a Jurassic Worldben sem értettem, hogy miért nem maradhatott egyszerűen Blue a raptor neve. Szerintem sokkal jobban hangzott volna. Vannak olyan nevek és kifejezések, amelyeket egyszerűen nem feltétlenül kell lefordítani, és szerintem itt is jobb döntés lett volna meghagyni az eredetit.

De ez tényleg csak egy apró észrevétel, mert összességében imádtam ezt a történetet! Briarhaven az a hely, ahová bármikor visszatérnék, a szereplőket pedig szívesen látnám még viszont. Kaptunk egy szerethető, varázslatos kisvárost, egy csipetnyi boszorkányságot, rengeteg mágikus lényt és persze egy olyan romantikus szálat, amiért érdemes volt kézbe venni a könyvet.

Ha valami igazán könnyed, szórakoztató, kuckózós fantasyre vágytok, akkor mindenképpen adjatok neki egy esélyt! Én pedig alig várom a következő briarhaveni kalandot! 

Borító: Nekem nagyon tetszik, utal a történetre, "mesél", látványos

Kedvenc karakter: Sloane, Knox, Kék

Szárnyalás: Skócia és ez a kisváros

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: cuki - nem tudok mást mondani rá, és romantikus és igen, vannak benne +18 karikás részek is

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A Blogturné további állomásai:
Blogturné Klub
November 08 - Readinspo
November 10 - This is my (book) universe.
November 12 - Sorok között
November 14 - Dreamworld
November 16 - Csak olvass!
November 18 - Kelly és Lupi olvas
November 20 - Spirit Bliss Sárga könyves út

2026. november 15., vasárnap

Karen McQuestion: A ​holdfény gyermeke

 


A Kossuth kiadónak köszönhetően elmerülhetünk A holdfény gyermeke című könyv rejtélyes és borzongató világában. Tarts velünk, és tudd meg, vajon ki lehet az a kislány, akit Flemingék házában meglát a szomszéd egy éjszaka úgy, hogy Flemingéknek nincs is gyereke. Egy elrabolt gyerek, egy kísértet, vagy valami más áll a háttérben?

Kossuth Kiadó, 2026
400 oldal
Fordította: Mester Yvonne
Goodreads: 4,13
Besorolás: thriller, krimi

Egy hideg januári éjszakán Sharon Lemke kimegy a háza elé, hogy megnézze a holdfogyatkozást, amikor egy különös dologra lesz figyelmes: a szomszéd konyhaablakán át úgy látja, mintha egy kislány mosogatna. Csakhogy a Fleming családnak nincs ilyen korú gyermeke – és még ha lenne is, miért végezne házimunkát késő éjszaka?
Sharon talán nem is firtatná a dolgot, ám amikor hozzá költözik a tizennyolc éves Niki, aki korábban nevelőszülőknél élt, ő is gyanús dolgokat tapasztal a Fleming-ház körül. Ők ketten úgy döntenek, maguk járnak az ügy végére…

Egy feszültséggel teli misztikus thriller, nyomozással, titkokkal és gyanús eseményekkel.

A regény fülszövege rettentően felcsigázott, hiszen kifejezetten szeretem a misztikus thrillereket, így nagy várakozásokkal vágtam bele az olvasásba. Aztán ahogy haladtam előre a történetben, egyre inkább azt éreztem, hogy valami nem egészen úgy alakul, ahogyan előzetesen elképzeltem. Nem mondanám, hogy rossz könyvet kaptam, mert ez egy kifejezetten izgalmas, érdekes történet, amitől nagyon nehezen tudtam elszakadni. Viszont egyvalamiben csalódást okozott: számomra ez bizony nem igazán misztikus thriller. Annyi misztikumot legalább vártam, mint egy jó Supernatural epizódtól, ehhez képest a természetfeletti szál még csak be sem kopogtatott az ajtón. :)

Adott egy nehéz körülmények között élő fiatal lány, Niki, akit a mentora beajánl az édesanyjához, Sharonhoz. Az asszony már egy ideje egyedül él, így örömmel fogadja a társaságot, és szinte lányaként veszi magához a fiatal lányt. Niki eleinte kissé furcsállja a helyzetet, de hamar megszokja új otthonát, és ő is örül annak, hogy végre van egy hely, ahol biztonságban lehet, ahol kosztot és kvártélyt kap, különösebb elvárások nélkül.

A szomszédságukban azonban él egy meglehetősen furcsa család: apa, anya és egy kamasz fiú. Egyik este Sharon a kertjéből egy egészen különös jelenetre lesz figyelmes. A szomszéd házban egy kislány mosogat, csakhogy a családnak tudomása szerint nincs is kislánya! Sharon nem tudja elengedni a látottakat, és elhatározza, hogy kideríti, mi történik a szomszédban. Ebben pedig Niki is a segítségére lesz.

A misztikus thriller miatt szinte azonnal beindult a fantáziám és rögtön mindenféle lehetőség megfordult a fejemben. Egy meggyilkolt kislány szelleme, aki visszajár kísérteni? Valamilyen különös entitás? Esetleg valami egészen természetfeletti magyarázat? Én bizony mindenre gondoltam, csak arra nem, ami végül a valóságban rejtőzött a történet mögött.

És talán éppen ez volt az, ami miatt egy kicsit csalódott maradtam. A történet ugyanis sokkal inkább egy izgalmas krimi vagy thriller, mintsem misztikus történet. Lehet, hogy 15-20 évvel ezelőtt még egészen másként tekintettem volna rá, de azóta annyi borzalom látott napvilágot, annyi szörnyűséggel találkozhattunk már a való életben is, hogy számomra ez a történet már nem igazán hordozza azt a misztikus jelleget, amit a fülszöveg alapján vártam.

A történetvezetésben viszont nagyon tetszett, ahogyan az írónő a különböző szereplők nézőpontjain keresztül építette fel a cselekményt. Sharon, Niki, a kislány, a szomszéd háziasszony és a kamasz fiú szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, így mindig egy újabb darabka kerül a helyére a nagy kirakósban. Mindegyik nézőpont hozzátesz valamit az összképhez, miközben olyan információkat is kapunk, amelyek új megvilágításba helyezik az addig történteket. Nagyon szerettem ezt a megoldást, mert végig ébren tartotta a kíváncsiságomat, és folyton azon gondolkodtam, vajon hogyan kapcsolódnak össze ezek a különálló történetszálak. Ráadásul külön izgalmas volt, hogy nem mindig tudtam, kinek higgyek, és mi az, amit még nem látok át teljesen.

Ami különösen közel került a szívemhez, az Niki és Sharon kapcsolatának alakulása volt. Nagyon szerettem, hogy ez a kötelék nem egyik pillanatról a másikra alakult ki közöttük, hanem szépen, lassan épült fel. Hiszen a bizalomhoz idő kell, különösen egy olyan ember esetében, mint Niki, aki eddigi életében inkább csak pofonokat kapott a sorstól. Nem könnyű megnyílni és elhinni, hogy valaki valóban jót akar nekünk, főleg akkor, ha korábban nem sok okunk volt bízni másokban. Éppen ezért volt olyan jó látni, ahogyan ez a két ember fokozatosan közelebb kerül egymáshoz. Niki végre nemcsak egy biztonságos otthont kapott, hanem talán valami sokkal fontosabbat is: egy igazi családot. Számomra ez a történet egyik legszebb és legmeghatóbb része volt.

A "misztikus problémámtól" függetlenül azoban egyáltalán nem mondanám rossznak a könyvet! Sőt, letenni alig tudtam. Folyamatosan vitt magával a cselekmény, és imádtam, hogy több szereplő szemszögéből követhettem az eseményeket. Mindig kíváncsian vártam, hogyan érnek össze végre a szálak, és mikor derül fény az igazságra. A kíváncsiságom egy pillanatra sem hagyott alább, és pontosan ez az, amit egy jó thrillertől elvárok.

Összességében tehát egy izgalmas, fordulatos és könnyen olvasható történetet kaptam, amelynek nagyon is megvan a maga helye a thriller műfajában. Csupán a misztikumot hiányoltam belőle, mert én most valami egészen másra készültem. Ugyanakkor Niki és Sharon kapcsolata, a több nézőpontból kibontakozó cselekmény és a folyamatosan fenntartott feszültség miatt egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha egy titkokkal teli, izgalmas krimire vágytok, amelyben folyamatosan szeretnétek tudni, mi történik a következő oldalon, akkor ez a ti könyvetek, amit egy hideg téli estén bekuckózva, szinte egy ültőhelyben ki lehet olvasni. 

Borító: Látványos, felkelti az érdeklődést a történet iránt

Kedvenc karakter: Sharon, Niki

Szárnyalás: az izgalmas történet

Mélyrepülés: hiányoltam a misztikumot

Érzelmi mérce: izgalmas, felkavaró

Értékelés:  


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:
Blogturné
November 15 - Kelly és Lupi olvas
November 16 - Spirit Bliss Sárga könyves út
November 17 - Könyv és más

2026. november 12., csütörtök

Aliczki Katalin: Októberi ​zongoraszó

 


Dr. Aliczki Katalin Októberi zongoraszó című kötete egy különleges időutazásra hív, amelyben egy fiatal lány nagyapja történetein keresztül ismerkedhet meg az 1956-os forradalom és szabadságharc világával. Vajon milyen lehetett az élet hetven évvel ezelőtt egy olyan világban, amelyet a mai fiatalok már csak a történelemkönyvekből ismerhetnek? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és fedezzük fel együtt a múlt egy darabját!

Manó Könyvek, 2026
208 oldal
Besorolás: történelmi fikció

A suliban minden osztály az 1956-os évfordulóra készül, lázasan keresgélnek a családi emlékek között a forradalom és szabadságharc tárgyai, jelképei után.
Régen is volt, elképzelni is nehéz már.

Emi egy ősz végi nyugodt hétvégét tervez a nagyszüleinél, ám ezúttal a nagyapja történetei egy hihetetlen világba repítik. Ólomkatonára elcserélt csikkek, hatalmas gombfocimeccsek, tiltott ludak az udvaron. És egy kíváncsi lány, aki kész egy gondosan őrzött emléket újra életre kelteni.

70 éve, 1956-ban megtörtént események alapján.


Az 1956-os események számomra mindig is egy kicsit felemás érzéseket jelentettek. Amikor iskolába jártam, még ellenforradalomként tanultunk róla, aztán jött a rendszerváltás, és hirtelen minden megváltozott: kiderült, hogy mégis forradalom volt. Amikor érettségiztem, annyira képlékeny volt még ez az egész történelmi megítélés, hogy végül ki is vették az érettségi tételeink közül, nehogy az eredményünket az befolyásolja, hogy éppen milyen nézeteket vall az érettségi bizottság elnöke. Azóta persze sok minden letisztult bennem, és rengeteg könyvet olvastam, filmet láttam erről a korszakról. Mégis úgy gondolom, hogy 1956 megértése nem egyszerű feladat, különösen a legkisebbek számára.
Hiszen hogyan is lehet elmagyarázni egy kisiskolásnak, hogy mi történt akkor? Olyan szavakkal találkozik a történelemórán, amelyeket talán még nem is ért igazán. Azt tanulja, hogy valami nagyon fontos és jó dolog történt, mégis mindenki szomorúan beszél róla, veszteségekről, halálról és fájdalomról hall. Hogyan lehet ezt a kettősséget feloldani egy gyerek számára? Dr. Aliczki Katalin könyve éppen erre a kérdésre próbál választ adni, méghozzá egy igazán kedves és különleges történeten keresztül.

A történet két idősíkon játszódik. A jelenben megismerhetjük Emit, aki egy hétvégére leutazik a nagyszüleihez. A nagypapa pedig úgy dönt, hogy mesélni kezd neki egy kisfiúról, a négyéves Petiről, és arról, hogyan élte meg ő és a családja az ötvenes évek közepét, valamint az 1956-os forradalmat.
A másik történetszálon így visszarepülünk az időben, és megismerhetjük Petit, a családját és a körülöttük élő embereket. Nem a harcok kellős közepébe csöppenünk, nem a történelmi események nagy alakjain keresztül látjuk a forradalmat, hanem egy egészen apró gyermek szemszögéből. És talán éppen ettől válik olyan közelivé és érthetővé az egész.

Az írónő nagyon ügyesen mutatja be, milyen volt az élet abban az időszakban. A feljelentések, a magántulajdon korlátozása, a tiltott állattartás és a mindennapi életet átszövő félelem mind-mind olyan részletek, amelyek segítenek elképzelni, milyen körülmények között éltek akkor az emberek. Nem kell hosszú történelmi magyarázatokat olvasnunk ahhoz, hogy megértsük, mennyire más volt az életük, mint a miénk.
És mégis, ami számomra különösen kedves volt, hogy a gyerekek akkor is gyerekek maradtak. Játszottak, szórakoztak, megvoltak a maguk kis örömei és csínytevései. Ott volt a gombfoci, a csikkek ólomkatonákra cserélése, és még számtalan olyan apróság, amely megmutatja, hogy a történelem legnehezebb időszakaiban is létezett egy egészen hétköznapi, gyermeki világ. Ez a kettősség szerintem nagyon fontos része a könyvnek. Mert miközben a felnőttek életét a politika, a bizonytalanság és a félelem határozta meg, a gyerekek továbbra is játszani, felfedezni és gyereknek lenni szerettek volna.

A jelenben pedig Emi történetét követhetjük, aki rendkívül okos, érdeklődő kislány, és akinek a kérdésein keresztül mi magunk is újra felfedezhetjük ezt a korszakot. Különösen imádtam, ahogyan a nagypapa mesél neki. Nem akarja mindenáron megtanítani a történelmet, nem zúdít rá érthetetlen fogalmakat és száraz adatokat, hanem Emi életkorához és gondolkodásához igazítja a történetet. Apránként avatja be a múlt eseményeibe, hagyja, hogy kérdezzen, gondolkodjon, és a saját kis világán keresztül értse meg, mi is történt valójában.

Szerintem ez a könyv egyik legnagyobb erőssége. Megmutatja, hogy a történelem tanítása nem feltétlenül a dátumok és események felsorolásával kezdődik. Sokkal inkább azzal, hogy megpróbáljuk megértetni a gyerekekkel, hogyan éltek az emberek, mitől féltek, minek örültek, és milyen döntéseket kellett meghozniuk egy olyan világban, amely felett nem igazán volt hatalmuk.

A forradalom itt sem marad veszteségek nélkül. Bár nem közvetlenül a harcokban veszünk részt, a szereplőknek így is szembe kell nézniük a saját fájdalmaikkal és veszteségeikkel. Hiszen egy történelmi esemény nemcsak azok életét változtatja meg, akik fegyvert ragadnak, hanem mindenkiét, aki valamilyen módon részese lesz. A családokét, a gyerekekét, az egyszerű hétköznapi emberekét is.

Az Októberi zongoraszó számomra elsősorban egy fontos és szerethető kezdeményezés. Egy olyan könyv, amely hidat próbál építeni a történelem és a gyermeki megértés között. Nem akar többet mutatni annál, mint amit egy kisiskolás már képes befogadni, de közben nem is próbálja elhallgatni, hogy a forradalomnak bizony nagyon komoly következményei voltak.
Úgy gondolom, hogy szülőknek, nagyszülőknek és pedagógusoknak is érdemes kézbe venniük, hiszen remek kiindulópont lehet egy közös beszélgetéshez. És talán ez a legfontosabb: hogy a gyerekek ne csak megtanulják, mi történt 1956 októberében, hanem valamennyire meg is értsék, mit jelentett mindez azoknak az embereknek, akik akkor éltek.

Mert a történelem végső soron nem csupán évszámokból és tankönyvi fejezetekből áll. Hanem emberekből, családokból, gyerekekből, apró örömökből és nagy veszteségekből. És ezekről mesélni talán az egyik legjobb módja annak, hogy a múlt ne csak egy távoli, nehezen érthető történet maradjon a következő generációk számára.

Borító: Tetszik, szép ez a magyar motivumokkal, a magyar zászló színeivel átszőtt kép

Kedvenc karakter: Emi, Peti, Toto

Szárnyalás: ahogyan megpróbálja a szerző a kisiskolásoknak is közelebb hozni, jobban megérteni ezt az eseményt

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: szomorkás

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:
November 10 - Csak olvass!
November 12 - Kelly és Lupi olvas
November 15 - Könyv és más
November 16 - Ambivalentina
November 18 - Spirit Bliss Sárga könyves út

2026. november 8., vasárnap

Naomi Ishiguro: Félhold ​árvái (Esőárnyék#1.)

 


Naomi Ishiguro Félhold árvái című fantasyregénye egy különleges, japán folklór ihlette világba kalauzolja az olvasókat, ahol sárkányok, mágikus Nap-szellemek és technológiai csodák keverednek a korrupcióval és a bűnözéssel. A történet középpontjában öt fiatal áll, akiknek sorsa akkor fonódik össze, amikor Tosiko Kawakami ellop egy gyöngyöt a várost rettegésben tartó Szerencsés Varjak nevű bűnszervezet vezetőjétől, ezzel pedig olyan események láncolatát indítja el, amelyek Esőárnyék Város jövőjét is megváltoztathatják. Ha kíváncsiak vagytok erre a varázslatos, kalandokkal és izgalmakkal teli történetre, tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel!

General Press, 2026
600 oldal
Fordította: Fügedi Tímea
Goodreads: 3,55
Besorolás: fantasy, cozy fantasy

Az élet meglehetősen nehéz Esőárnyék Városban, ahol a nélkülözés és a korrupció hatja át a mindennapokat, a helyieket pedig a Szerencsés Varjak nevű bűnszövetkezet tagjai terrorizálják. Itt él a három testvér: Tosiko, Dzsun és Mei, a lelküket a vér kötelékénél erősebb szeretet fonja össze. A törvényekre fittyet hányó fiatalok bosszút esküdtek a Szerencsés Varjak bandavezére ellen, a férfi ugyanis hidegvérrel megölte az őket felnevelő nagynénjüket.
Amikor Tosiko elrabolja a vezér sárkánygyöngyét, rádöbben, hogy annak varázserejével addig elképzelhetetlen dolgokra is képes. Ám a tettével nemcsak az egész banda haragját vonja magára, hanem a szigetet irányító császárnő fiának a figyelmét is. Az ifjú trónörökös különleges képességgel rendelkezik: látja a világukat benépesítő, állatalakba bújt napszellemeket. Emberek és napszellemek, gyerekek és sárkányok fognak össze, hogy megvédjék az otthonukat, és leszámoljanak az őket elnyomó erőkkel.
Naomi Ishiguro, az irodalmi Nobel-díjas édesapja árnyékából kilépve írta meg a Studio Ghiblit és az animéket megidéző, a japán folklórból merítő fantasyjét.

Mivel nem olyan régen tértem haza Japánból, és még mindig az ország hatása alatt vagyok (azt hiszem, ez még egy darabig így is marad), nem volt véletlen, hogy megakadt a szemem Naomi Ishiguro regényén. Igen, tudom, hogy a szerző nem kifejezetten japán, de azért a japán gyökerek és a történet hangulata éppen elegendő volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Ráadásul a fülszöveg is egy izgalmas kalandot ígért, így nem sokat gondolkodtam azon, hogy szeretném-e elolvasni.

A fülszöveg első mondata viszont már rögtön egy kicsit félrevezetett. Azt ígérte, hogy egy lány és a macskája száll szembe a sziget leghatalmasabb bűnbandájával, ami persze jól hangzik, csak éppen nem egészen így történik. Tosiko és Mocsi valóban elindítják az eseményeket, de hamarosan egy egész kis csapat veszi körül őket, és bizony mindenkinek meglesz a maga szerepe abban, hogy miként alakulnak a dolgok.

A történet Esőárnyék Városában játszódik, ahol nem éppen egyszerű az élet: a nélkülözés, a korrupció és a rettegett Szerencsés Varjak bűnbanda uralma határozza meg a mindennapokat. Itt él Tosiko, Dzsun és Mei, három testvér, akik bosszút esküdnek az őket felnevelő nagynénjük gyilkosával szemben. Amikor Tosikónak sikerül megszereznie a banda vezérének féltve őrzött sárkánygyöngyét, olyan események láncolatát indítja el, amelyekre egyikük sem számított. A gyöngy különleges ereje, a császárnő fiának figyelme, a különös lények és a szigetet behálózó titkok hamarosan egy sokkal nagyobb kaland közepébe sodorják őket. De vajon elegendő lesz a bátorságuk ahhoz, hogy szembeszálljanak azokkal, akik az egész világukat uralni akarják?

Az izgalmas kezdés után számomra egy kicsit leült a történet, és bevallom, volt olyan pont, amikor még nem igazán láttam, merre szeretne haladni a szerző. Aztán valahol a könyv közepe táján elkezdtek összeállni a kirakós darabkái, a végére pedig kifejezetten izgalmassá vált az egész. Őszintén szólva én valami „sima” japán fantasyt vártam, ehelyett viszont egy meglehetősen érdekes műfaji keveréket kaptam. A hagyományos fantasy elemei mellett megjelent a steampunk hangulat, és mindez egy izgalmas kalandregénnyel egészült ki. Elsőre talán szokatlan kombináció, de ahogy haladtunk előre, egyre inkább helyére kerültek a dolgok.

És ha már fantasy, akkor nem mehetek el szó nélkül a sárkányok mellett sem, mert egyszerűen imádtam őket! Annyira kellettek ehhez a történethez, ehhez a világépítéshez és a folklórhoz, hogy el sem tudnám képzelni nélkülük az egészet. Számomra ők adtak hozzá még egy különleges réteget a történethez, és bevallom, az egyik legnagyobb kérdőjel is velük kapcsolatban maradt bennem. Mi történt a kis sárkánnyal? Vajon a folytatásban is fontos szerepet kapnak majd? Én nagyon remélem, mert szívesen találkoznék még velük!

Különösen tetszett, hogy több szálon futottak az események. Eleinte nem igazán értettem, miért van szükség a császárnő fiának, Harunak, illetve egy nem túl sikeres bandatagnak, Theónak a történetszálára is. Úgy éreztem, hogy Tosiko, Mocsi (és a többiek) kalandja önmagában is elég érdekes lenne, de szerencsére a szerző nem véletlenül építette fel így a történetet. Szépen lassan összeértek a szálak, és végül mindenkinek meglett a maga helye ebben a nagyobb egészben.

Tosikót nagyon szerettem! Igazi talpraesett főhősnő, aki a kezdeti, meglehetősen személyes bosszúvágyát képes félretenni, amikor rájön, hogy sokkal nagyobb dolgok forognak kockán. Nem ragad bele a saját sérelmeibe, hanem képes egy sokkal nagyobb kirakós fontos darabkájává válni, és véghezvinni azt, ami elsőre szinte lehetetlennek tűnik. Jó volt látni, ahogy a saját céljai mellett egyre inkább felelősséget vállal másokért is.

Theo már egy kicsit más történet. Őt is lehet szeretni, hiszen egy eszes, okos srácról van szó, aki a sajnálatos múltja miatt kerül a Szerencsés Varjak közé. Ugyanakkor végig azt éreztem, hogy valójában egyáltalán nem való oda. Az a bizonyos döntése, amivel valószínűleg sok olvasónál ki fogja verni a biztosítékot, nálam azért egészen más megvilágításba került. Persze lehet azon gondolkodni, hogy ki mit tett volna a helyében, de őszintén szólva nem érzem úgy, hogy igazán választási lehetősége lett volna. Szerintem abból a helyzetből a lehető legjobbat hozta ki, még akkor is, ha ez nem feltétlenül lesz mindenki számára szimpatikus.

És persze ott van Haru, a koronaherceg! Egy kissé unatkozó, elkényeztetett fiatal fiú, akiről elsőre nem feltétlenül gondolnánk, hogy különösebben sok vizet fog zavarni. Aztán mégis olyan dolgokat hoz létre, amelyeknek komoly jelentőségük lesz a történetben. Számomra egyértelműen nála volt a leglátványosabb a karakterfejlődés, és bevallom, a végére kifejezetten megkedveltem. Sőt, nagyon szívesen olvasnék még róla, mert úgy érzem, bőven van még benne lehetőség!

Ami viszont egy kicsit bosszantott, az a könyv sorozathoz való tartozásának kommunikációja. Nem ez az első alkalom, hogy egy kiadónál valahogy „megfeledkeznek” arról, hogy jelezzék: az adott regény egy sorozat része. Én például teljesen abban a hitben kezdtem neki a Félhold árváinak, hogy egy önálló történetet fogok olvasni, amelynek a végén szépen megkapom a várva várt lezárást. Aztán hát persze, hogy nem...

Mondjuk, hozzáteszem, hogy a szerző egyetlen szál kivételével a többit olyan szépen elvarrta, hogy ha soha nem érkezne folytatás, akkor sem érezném úgy, hogy teljesen befejezetlenül maradt volna a történet. Az az egy bizonyos nyitva hagyott szál viszont kifejezetten izgalmas, és éppen eléggé felcsigázott ahhoz, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. Szóval igen, szeretném olvasni a következő részt, de azért a kisördög és a kérdés ott motoszkál a fejemben: miért kell nekem a moly.hu-n utánanéznem annak, hogy egy könyv sorozat része-e? Miért nem lehet ezt feltüntetni a borítón, a fülszövegben vagy legalább valahol a könyvben? Nem hiszem, hogy olyan nagy kérés lenne, cserébe viszont az olvasó is tudná, mire számítson.

Összességében a Félhold árvái egy érdekes, több műfajt ötvöző fantasy-kalandregény lett, amelynek ugyan idő kellett, hogy igazán magával ragadjon, de a végére abszolút sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Nem egészen azt kaptam, amire eredetileg számítottam, de ez végül nem feltétlenül vált a könyv hátrányára. Tosiko, Haru és a többiek kalandja, na meg a sárkányok, kellemes meglepetést okoztak, és most már kifejezetten kíváncsi vagyok, merre viszi tovább a szerző ezt a történetet.

Borító: Szép, tetszetős nagyon, de valahogy nekem nem utal annyira a történetre (igen, tudom a madarak jelentését a történetben)

Kedvenc karakter: Tosiko, Mocsi, Haru, Theo

Szárnyalás: a sárkányok és Haru karakterfejlődése

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: izgalmas

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:
November 05 - Kitablar
November 08 - Kelly és Lupi olvas
November 09 - Readinspo