A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 3pont. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 3pont. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 24., péntek

Elizabeth Hoyt: Nem mindennapi hercegné (A Greycourt család 3.)


A General Press Kiadó jelentette meg Elizabeth Hoyt legújabb regényét, A Greycourt család sorozat harmadik részeként: Nem mindennapi hercegné címmel. Ebben a történetben Julian Greycourt találja meg a szerelmet, egészen különleges körülmények között. A történelmi romantikus műfaj kedvelőit szeretettel várjuk a játékunkra, kövessétek a blogturné állomásait, megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!
 
General Press Kiadó 2026. március 20.
320 oldal
Fordította: Páli Veronika
Goodreads: 3,57
Besorolás: történelmi romantikus, herceg, régensség
 
Egy könyvtár, ami sok titkot rejt, egyben sok mindent fel is tár
A rideg és kimért Julian Greycourt, a Windemere hercegség örököse mindig is tudta, hogy nagybátyja, a herceg felelős az édesanyja haláláért. Most elszánta magát, hogy bosszút áll rokonán – már ha sikerül a férfi tettére bizonyítékot találnia. Julian azonban veszélyes titkot rejteget, amelynek felfedése tönkretenné őt, ezt pedig a herceg is pontosan tudja. Az utolsó dolog, amire szüksége van, egy felkavaróan vonzó nő, akinek a puszta jelenléte is fenyegeti a terve megvalósítását.
A vidám és derűs Lady Elspeth de Moray nem tudja, miért romlott meg a viszony Julian és a nagybátyja között évekkel ezelőtt, de nem hagyhatja, hogy a zsarnoki férfi megakadályozza a küldetésében: egy ősi napló visszaszerzésében, amelyről úgy gondolja, hogy az egyik Windemere-könyvtárban található. Ám a könyv felkutatása nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, és lépten-nyomon összefut az őrjítően titokzatos Juliannel. Az elhúzódó esős idő pedig napokra összezárja őket egy vidéki birtok könyvtárában… 
 
Érdemes feleleveníteni a főszereplők háttértörténetét, mert talán lesznek olyan olvasók, akik nem olvasták az előző részeket. Alapvetően ellenségek a főszereplők, ugyanis a de Moray és a Greycourt család között régóta hidegháború zajlik, hiszen Ranulf de Moray-t azzal vádolták, hogy megölte Aurelia Greycourtot, ezért őt akkor kegyetlenül megverték, örökre nyomorékká tették, emiatt most remeteként él. Ennek a férfinak a húga Lady Elspeth, aki két nővérével végül a Bölcs Nők oltalma alá került Skóciában, és gyakorlatilag a szervezet könyvtárában nőtt fel. Közben a Greycourt családban is folytatódtak a tragédiák, anyjuk halála után a család szétszakadt, a fiútestvérek a gyűlölt nagybácsihoz kerültek, aki szinte kisemmizte őket. Julian megtanulta minden érzelmét magába fojtani, kifelé egy rideg természetet mutat, közben azon dolgozik, hogy bizonyítékot szerezzen nagybátyja ellen, mert szerinte ő a felelős az anyja haláláért. Meg kell menteniük húgukat is, akit házasságra akarnak kényszeríteni. Windemere herceg könyvtárában véletlenül összefut Elspeth-el, aki titokban egy ősi naplót keres. Julian pedig egy másik könyv után kutat, melynek margójára az anyja írt jegyzeteket a gyilkosáról. Nos, innentől kezdve lépten nyomon összefut a két főszereplő, és a kezdeti ellenséges hangulat ellenére mindketten éreznek valami mozgolódást az érzelmeik tájékán.
Elspeth karakterével voltam a legelégedettebb a regényben, hiszen ő egy üde színfolt ebben a történelmi korban, meglehetősen független környezetben nőtt fel, ahol nem a férfiak irányítanak. Tetszett, hogy az olvasás szerelmese, és kedvenc időtöltése a könyvek kategorizálása. Okos, van véleménye, persze a valódi tapasztalatot ez nem helyettesítheti, kora okán van benne jócskán naivitás. Szórakoztató, kedves hősnő, és nekem bejött az is, ahogy a kóbor kutyust természetesen magához vette.
Julian kénytelen volt megtanulni, hogy elrejtse az érzéseit, mert a nagybátyja kéjesen vette el tőle azokat a dolgokat, amiket szeret. A múlt miatt rendkívül bűntudatos, pedig nem volt ez eléggé indokolt. Szerelmi életében is zárkózott, mert van egy kis kattanása, ami nem lenne szerencsés, ha napvilágra kerülne. Erre még visszatérnék később. 
Tehát a regény fő cselekményszála mégiscsak a két fiatal egymásra találása, aminek érdekében a szerző divatos trope-okat vetett be. Ellenséges felek - ez a kiinduló állapot a korábbi történések miatt, aztán itt van a kicsattanóan napsütéses kedvű hősnő és a mogorva, érzelemmentes hősünk, akinek ez a vadrózsa illatú fiatal nő befurakszik a bőre alá. És nem utolsó sorban volt egy kis kettesben eltöltött kényszerű közelség, összezártság is a rossz időjárás miatt. Közben nekem a kapcsolat kialakulása mellett a  családtörténet dinamikája jött be, tetszett a testvérek összetartása, drukkoltam a sikeres bosszúállásért, és izgultam, hogy ne sikerüljön az erőltetett házasság a vén kéjenc jelölttel. Ami viszont nem annyira jött be, ez az egész Bölcs Nők Társasága szál, ami szerintem felesleges volt, behozott egy pár új szereplőt, akiktől már túl zsúfolt lett a szereplőgárda. Nem derült ki világosan, miért hisznek ennyire a könyvecske hasznában, és az se volt alátámasztva, hogy miért féltek annyira a napló előkerülésétől, hogy ezért bérgyilkosokat kelljen a lányra küldeni?
Nos, visszatérve a romantikus szálra, volt itt egy kis bökkenő. Azt mondjuk fel se hozom, hogy a főszereplők közötti vonzalom elég gyorsan vált fizikai kapcsolattá, avagy rövid a regény ahhoz, hogy hosszasan kerülgessék egymást... No de az több, mint fura, hogy Elspeth azonnal megértette és uralta Julian speciális igényeit, ezt nem tudom szebben megfogalmazni. Az, hogy esetleg olvasott ilyesmiről, nem indokolja, hogy perfekt legyen azonnal. Elég deviáns ilyesmiről olvasni egy történelmi romantikusban, őszintén szólva nem is számítottam erre, azt hittem tovább fajul, de végül nem kellett átlapozni oldalakat. Én inkább az igazi érzelmeket hiányoltam, ugyanis Julian durva, hideg természetet sugallt sokáig, nehéz elhinni, mi alapján vonzódott hozzá a lány azonnal, ahhoz okos, hogy csak a külsőségek érdekeljék. A szikrák mégis pattogtak... Az utolsó negyedben persze jön a szokásos bizalomvesztés, hogy aztán legyen min kibékülni a végére.
A több szálon futó bonyodalom végül kielégítően zárult, bár keményebb megoldást is el tudtam volna képzelni a bűnösnek, annak viszont örültem, hogy még mindig nincs tiszta kép Auréliát illetően, szóval ha lesz további folytatás, elképzelhető, hogy lesznek itt még meglepetések.
Összességében ez egy kellemes olvasmány volt, szokatlan elemekkel,  ez mindenképp különlegessé tette a regényt. Sajnos nem voltam teljesen elégedett a karakterekkel, és a figyelmem fenntartása sem volt egyenletes, szóval számomra  nem ez a legjobb regénye a szerzőnek, de mindenképp olvasni fogom a következő megjelenését is, mert a műfajt nagyon szeretem.    
Képek: Pinterest 
 
Borító: Romantikus, illik a sorozatba.

Kedvenc karakter: Elspeth

Szárnyalás:  A testvérek összetartását nagyon szerettem olvasni.

Mélyrepülés: Augustus karaktere karikatúrába hajlott.

Érzelmi mérce: A szerzőtől megszokott módon tartalmaz a regény erotikát, most kissé deviánsabb formában.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
  
Nyereményjáték
 
Mivel a regényben több szálon is nyomozás folyik, a játékunk is erről szól. Minden állomáson idézetet találtok egy-egy regényből, amit szintén a szerző alkotott. Találjátok meg a regényt és írjátok be a címét a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS:  "Egy botrányba keveredett nemesi család leszármazottjaként évek óta álnéven, társalkodónőként dolgozik a londoni arisztokráciának." 
 
 
  
Állomások:
 
04.24 Kelly és Lupi olvas
04.26 Olvasónapló
04.28 Dreamworld
 
 

 
 

2025. október 8., szerda

Marie Niehoff: Burning ​Crown – Lángoló korona (Dragonbound#1.)

 


Hazánkban a Könyvmolyképző kiadó hozta el Marie Niehoff izgalmas sárkányos romantikus fantasy könyvét, ami lebilincselő stílusával magával ragadja olvasóját. Legyél te is részese ennek az intrikákkal és árulásokkal átszőtt fantasynak, ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Könyvmolyképző, 2025
400 oldal
Fordította: Beszprémi Rita
Goodreads: 3,74
Besorolás: new adult, fantasy, romantasy

Egy sárkánylovas nem lehet szerelmes. Különösen nem a sárkányába…

Eldeya seregében szigorúan tilos a lovasok és az alakváltó sárkányok közötti kapcsolat. A törvénysértésért halálbüntetés jár. Ám amikor Yessa Hayes kapitány új sárkányt kap, azonnal rájön, milyen nehéz lesz betartania ezt az előírást.

Szokatlanul erős vonzalmat kezd érezni Cassim iránt. Minél inkább a férfi titokzatos és gyanút keltő álarca mögé néz, annál jobban vibrál közöttük a levegő.

Yessa minden erejével küzd az egyre erősödő érzései ellen, mert egyetlen rossz pillantás is megpecsételheti a sorsát. Nem is sejti azonban, hogy maga Cassim jelenti az életére leselkedő legnagyobb veszélyt…

Tiltott szerelem és sötét titkok várnak rád a Dragonbound-trilógia lenyűgöző nyitányában.

Fourth Wing – Negyedik szárny-rajongóknak kötelező!

Add át magad a sodrásának!

Igen, átadtam magam a sodrásnak, igen, Fourth Wing rajongó vagyok, így nem volt kétséges, hogy ugrom erre a regényre is. Sárkányok és sárkánylovasok? Óóóó, ez csak jó lehet. Vagy nem.

A regény alapötlete nagyon tetszett, miszerint léteznek az emberek - akik mindenek felett állnak és mágiával rendelkeznek és léteznek az alakváltó sárkányok, amelyeket minden téren megaláznak, a társadalom alján leledzenek és senki nem veszi őket emberszámba.
Főhősünk Cassim, egy ilyen alakváltó sárkány, az élete eddig semmi másból nem állt, mintsem a bántásból és megalázásból, de úgy dönt, hogy megpróbálja a sárkányokat megmenteni úgy, hogy megdönti a királyságot és ehhez egy agyafúrt tervet készít...
A főhősnőnk pedig Yessa, aki az emberkatonák között kapitányi rangot szerzett és átlátja ennek a rendszernek az embertelenségét, hiszen a húga is alakváltó sárkány és a köztük lévő kapocs nagyon erős. Persze ezt a kapcsolatot titokban kell tartaniuk, mert ha kiderül, akkor az mind a kettőjük halálát jelenti.
És hogyan kapcsolódik össze a két főhős? Cassim hatalommegváltó terve miatt Yessa és a csapata iszonyatos vereséget szenved az ellenségtől, a lány húga is életét veszti ebben a csatában. Cassim kegyetlen lovasa is eltűnik, így hogy, hogy nem, de Yessa új sárkánya Cassim lesz...
A férfi pedig úgy dönt, hogy a lányt felhasználja a céljai elérésében, de azzal nem számol, hogy Yessa olyan érzéseket kelt benne, amelyekről nem is álmodott...

Hát eléggé felemás érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Voltak sárkányok? Voltak. Voltak sárkánylovasok? Voltak. Volt romantika? Volt, úristen mennyi. Volt izgalmas történet? Na, az sajnos nem volt. Pedig aránylag jól indult a regény, megismerhettük a két főszereplőt, volt egy izgalmas, véres összecsapás, voltak veszteségek, gyász, bánat, kérdések tömkelege. És itt meg is álltunk. Szinte már az elejétől kezdve tippeltem, hogy fog a két főhős találkozni és be is jött szóról szóra. És onnantól, hogy ezek egymásra találtak, a történet leült. Teljesen. A világfelépítés elveszett, az akció elveszett, teljesen belevesztünk Cassim és Yessa gondolataiba és érzéseibe. Ez egyrészt jó volt, hiszen a kapcsolati rész szinte tökéletesre sikeredett. Imádtam, hogy a morcos, az emberekben és a világban megcsömörlött sárkány hogyan oldódik fel szépen lassan Yessa gondoskodása alatt. Hogy újra megtanul bízni, hinni az emberekben és szeretni. Ez a rész annyira szép lett, hogy teljesen belevesztem. Ha ez egy "sima" romantikus regény lett volna, akkor az öt pillangót simán megkapja tőlem. De ez egy fantasy regény volt, ahol a történet is éppolyan fontos, mint a szereplők lelkivilága. És itt a lelkizős, romantikus rész teljesen a történet rovására ment.

Yessa nem is lett a kedvencem, sajnáltam azt, ami történt vele, de közel egyáltalán nem került hozzám. Amit azért sajnálok, mert ő a főszereplő és miatta, érte kellene izgulnom az egész sorozat folyamán. Kapitányi rangban van, de egy percig nem éreztem azt, hogy tényleg az, hiába magyarázza folyamatosan, hogy mennyi mindent megtett azért, hogy idáig eljusson. Rettentő keveset látni abból, hogy ő tényleg egy jó vezető, amikor picit karakteresebb lesz, akkor is azért, mert Cassim mellette van és segít neki. De ez így kevés ahhoz, hogy számomra ő egy valódi "kick-ass" karakter legyen.

És rettentően hiányzott a világfelépítés. Persze, azt se szeretem, amikor a regény elején 30 oldalban besűrítenek mindent, ránk ömlesztik az egészet, aztán próbáld magad átrágni azon a száraz részen. De ez meg a másik fele, amikor csak morzsákat kapunk, de szó szerint morzsákat, amiből próbáld összerakni, hogy mi is folyik a háttérben. Mondhatjuk természetesen azt, hogy ez egy bevezető kötet és majd kinyílik a világ, ahogy a főhősök jobban berobbannak a történetbe, de ez így nekem most édeskevés volt. Ráadásul a sárkányok sem kaptak akkora szerepet a regényben, mint ahogy vártam volna :(. 
Amit viszont pozitívumként kell említenem, az az írásmód. Rettentő gyorsan lehet haladni a könyvvel, a 400 oldalt nagyon gyorsan "ledaráltam".

És a történet vége? Igazából én nem éreztem hatalmas függővéget, de persze, akit beszippant a történet, az akarja majd a folytatást is azonnal. Velem most sajnos nem ez történt, úgyhogy még nagyon gondolkozom azon, hogy folytassam-e, adjak-e neki még egy esélyt, hiszen van a regényben potenciál, kíváncsi vagyok a folytatásra, de valahol félek is, hogy maradunk a romantikus regénynél...

Összességében azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik romantasy rajongók és nem zavarja őket, hogy a romantika a fantasy rovására megy, hiszen a két főhős közti kémia megvan, nagyon aranyos közös részeik vannak, de hát itt nem csak ez lenne a lényeg.

Borító: Gyönyörű, igazi sárkányos borító, nagyon tetszik!

Kedvenc karakter: Cassim

Szárnyalás: az alapsztori 

Mélyrepülés: számomra valahol elveszett a történet a sok romantika között

Érzelmi mérce: hol szomorú, hol romantikus és persze a +18 karikás rész se maradt ki belőle :D

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A mostani nyereményjátékban nem lesz nehéz feladatotok. Végig kell olvasnotok figyelmesen a beleolvasót és válaszolni a blogokon feltett kérdésekre.
Játékra fel!

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Kihez tartozik Cassim, aki birtokolja?



A blogturné további állomásai:
Október 06 - Insane Life
Október 08 - Kelly és Lupi olvas
Október 10 - Dreamworld
Október 12 - Kitablar

2025. július 23., szerda

Ellie Palmer: Négy ​hétvége, egy temetés

 


Egy kellemes chick-lit kötetre mindig készen állunk! Viszont a kellemes és felszínes szálak mögött itt olyan komoly témák is meghúzódnak, mint a krónikus betegségek és a gyász folyamata, így nem véletlenül került az arany pöttyös könyvek közé a Könyvmolyképző kiadó sorozatai között. Tartsatok bloggereinkkel három állomáson keresztül (szerencsére nem négy hétvégén és egy temetésen keresztül) és ne felejtsetek el játszani, hogy esélyetek legyen megnyerni a nyeremény kötetet!

Könyvmolyképző Kiadó, 2025
376 oldal
Fordította: Bíró Krisztina
Goodreads: 3,70
Besorolás: romantikus, chick lit

A ​balszerencse az, amikor a lehető legrosszabbkor találkozol a tökéletes férfival…

Amikor a harmincéves, teljes melleltávolításon átesett Alison megérkezik az exbarátja, Sam temetésére, és rájön, hogy senki nem tud a szakításukról, beleegyezik, hogy a család kedvéért egy darabig még eljátssza a gyászoló barátnő szerepét.

Elvállalja azt is, hogy Sam tüskés természetű legjobb barátjával, Adam Berggel karöltve összepakolják Sam holmiját, és előkészítik a lakását eladásra. Végül is csak négy hétvégéről van szó…

Adam azonban a háta közepére sem kívánja Alisont. A lány kénytelen hosszú órákat tölteni összezárva a mogorva, egyszavas mondatokban beszélő férfival, és úgy dönt, muszáj bevetnie emberbarát képességeit. Eléri, hogy Adam megkedvelje.

A kínos családi ügyek és pakolási dilemmák után kettejük között törékeny barátság alakul ki… már ha a „barátság” azt jelenti, hogy hihetetlen közöttük a kémia. Vajon Alison tisztázhatja magát, és végre megkaphatja az életet és a szerelmet, amire mindig is vágyott? Vagy a kis füllentése az új, váratlan románc útjába áll?

Engedd, hogy téged is megbabonázzon!

Őszinte leszek, gőzöm nincs, hogy milyen apropóból akadt meg a szemem ezen a regényen, mert alapból nagyon ritkán olvasok chick lit történeteket. Talán a cím volt, ami miatt megkavarodtam, mert nagyon hasonlított a "Négy esküvő, egy temetés" című film címére... Na mindegy, ha már a kezembe került, akkor olvassuk el.

A történetünk főhőse a harmincas éveiben járó Alison, aki hivatalos az ex-pasija, Sam temetésére. Ez így elég morbidul hangzik, nemcsak nekünk, de még neki is, amikor is kiderül, hogy azért hívták meg, mert Sam elfelejtette anno megemlíteni a családjának, hogy már szakított Alisonnal. A lány pedig nem egy ilyen szomorú eseményen akarta megosztani a családdal, hogy már semmi köze a férfihoz, így belemegy a játékba és eljátssza a "gyászoló" barátnőt. A szülők persze kapnak a lehetőségen és addig csűrik-csavarják a dolgokat, amíg Alison maga ajánlja fel, hogy segít a fiú lakását kiüríteni és összepakolni a dolgait. Ebben segítségére lesz Sam legjobb barátja Adam is, aki először nem tűnik túl jó társaságnak, lévén elég mufurc és a kommunikációja is csupa egyszavas kérdésekből és válaszokból áll, de szépen lassan összecsiszolódnak, sőt valami több is kezd kialakulni köztük... De vajon Adam meddig tűri, hogy Alisonnak "barátja van", illetve Alison képes lesz-e végre bevallani Sam családjának, hogy már semmi köze az elhunyt fiúkhoz?

A fülszöveg alapján nem voltak túl nagy elvárásaim a regénnyel kapcsolatban, de a szerző még így se tudott nálam megugrani egy bizonyos szintet. A történet rettentő lassan indult be, annyira nehezen, hogy többször is komolyan gondolkodtam azon, hogy itt és most feladom az egészet. Aztán végre beindult, voltak benne tényleg vicces, kedves, romantikus, jó részek, de addigra már annyira megmérgezte a kezdet az olvasási élményemet, hogy ezt már nem lehetett helyrehozni.

Igazából Alison volt az, akivel szinte egyáltalán nem tudtam együttérezni, illetve kedvelni őt. A családja miatt nem irigyeltem egyáltalán, a rettentő nyomakodó anyja egyszerűen taszított, de hát tudjuk, hogy a családját nem választhatja meg az ember. Azt is megértem, hogy a gyász korai időszakában nem akarta a családot azzal sokkolni, hogy Sam már réges rég nem a pasija. De azután, hogy már Adammal valami kezdett alakulni, akkor se volt erre képes... na az már nemcsak Adamnál, hanem nálam is kiverte a biztosítékot. És ez a rettentő mindenkinek megfelelni vágyása... csak azt nem érzékelte, hogy ezzel pont azt az embert veszítheti el, akinek ő lenne fontos...

Adamot azért egy fokkal jobban tudtam kedvelni. Neki a kezdeti mufurcsága után voltak nagyon jó pillanatai, egy-egy érintés, egy simogatás, egy megjegyzés... igen, róla el tudtam képzelni, hogy tetszik neki Alison. De a kettőjük közti kémiát sem éreztem túlzottan, valahogy ez a szál sem lett az erőssége a regénynek.

Amit már említettem, ez a "mindenkinek megfelelni vágyás" viszont érdekes téma volt, amit ez a regény hosszasan boncolgatott. Megéri-e mindenkinek megfelelni? Még akkor is, ha ezzel magunkat hozzuk kényelmetlen helyzetbe vagy esetleg elveszítünk valakit, aki TÉNYLEG fontos lenne nekünk, csak azért, hogy olyanoknak feleljünk meg, akik szinte semennyire se érdekesek a számunkra? Alison ezt jó régóta átéli (hiszen az exének is eleinte olyan dolgokban akart megfelelni, ami rettentő távol áll tőle) és neki magának kell rádöbbennie arra, hogy mi a fontos az életben...

Ami viszont tetszett, az Alison baráti társaság és a kvízjátékok. Imádtam ezt a lelkes kis csapatot, akik kvízbajnokságokra jártak, de emellett egymás fontos segítői is voltak. 

És a történet vége? Egy szerintem tökéletes befejezést kapunk, nem láttam elvarratlan szálakat, sem azt, hogy ebből esetleg lehetne folytatást készíteni.

Összességében nem annyira rossz ez a regény, csak szerintem kellett volna neki egy JÓ szerkesztő, aki itt-ott megvágja a történetet és pár helyen átbeszéli a szerzővel a karaktereket. Ez most itt sajnos nem történt meg, amivel nálam nem ér többet 3 pillangónál.

Borító: Teljesen jól illik a történethez

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: romantikus

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:
A könyv főszereplője, Alison, a barátaival rendszeresen jár kvíz estekre, ahol kisebb-nagyobb sikereket érnek el csapatban. Most három állomáson keresztül mi is egy három fordulós kvíz estre szeretnénk meginvitálni titeket. Minden állomáson egy kérdésre várjuk a választ, a legváratlanabb, mégis a legtipikusabb kvíz témakörökben. A választ minden esetben az állomás blogjának nevéhez tartozó Rafi rublikába kell beírni!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Melyik ország területén található a világ legnagyobb vízesése, az Angel-vízesés?”

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:
Július 21 - Ambivalentina
Július 23 - Kelly és Lupi olvas
Július 25 - Hagyjatok! Olvasok!

2024. július 17., szerda

T.L. Swan: A Casanova (A Miles fivérek #3)

Maxim Könyvkiadó 2024. Passion válogatás
480 oldal
Fordította: Szaszkó Gabriella
Goodreads: 4,38
Besorolás: Felnőtt, romantikus, realista

A kedvenc hobbim felhúzni Elliot Milest. Elég a főnököm elképesztően helyes arcának látványa, és máris előbújik belőlem a szarkazmus. Kiérdemelte a Casanova becenevet –
de ha milliónyi nő akarja iszonyatos személyisége ellenére is, akkor velem mi a gond?
Utálom a saját szerelmi életemet, ezért egy randiappra regisztrálok álnéven, ahol egy Edgar nevű férfival kezdek beszélgetni. Nem igazán az én típusom, és a világ másik oldalán él, de összebarátkozunk, és elkezdünk bízni egymásban.
De a munkahelyemen is egyre furcsábban alakulnak a dolgok. Elliot egészen… figyelmes lett. A tekintetét egyre többször felejti rajtam, és olyan tüzet érzek benne, amit ezelőtt sosem. Akkor döbbenek le igazán, amikor azt mondja nekem, hogy a sérülékenységemet vonzónak találja. De mikor tűnhettem én előtte sérülékenynek?
Elszörnyedek… lehetséges, hogy a főnököm olvassa az Edgarnak írt üzeneteimet? Basszus, a munkahelyi e-mailemet használtam volna a regisztráláshoz?
Tudja, hogy valójában mit gondolok róla? Előbb halok meg, minthogy bevalljam neki!
Vagy még rosszabb: lehetséges, hogy a férfi, akit egész életemben megvetettem, az a pasi, akibe beleestem a neten?

Durva olvasási válságban vagyok, talán a hetek óta tartó hőhullám miatt,  - amit nagyon nem bírok elviselni - nehezen találok kedvemre való olvasmányt. Nézzétek el nekem, de én most úgy tekintek erre a könyvre, mint egyfajta paródiára, képtelen lennék komolyan venni, így nézve viszont egész szórakoztató olvasmány. 
Hősnőnk 27 évesen a Miles Media birodalom londoni egységének  IT vezetője, ráadásul immár hét éve dolgozik itt, nap mint nap megküzdve Elliot Miles munkával kapcsolatos követeléseivel. A pasas arrogánsan kéri a kimutatásokat, de Kate-et sem kell félteni, éles hangnemben replikázik a főnökének. A hangulat tehát elég paprikás a munkahelyen, és a magánélete sem a legideálisabb, nincs sok szerencséje pasizás terén. Ám mégis van egy fordulat az életében, legjobb barátnőjével, Rebeccával egy harmadik lakótársat fogadnak bérelt otthonukba, Daniel személyében. A fiatal srác stylist-ként dolgozik, és miután összehaverkodnak, szíves örömest felturbózza Kate ruhatárát, sőt egy randiappra is regisztrálja. Úgy tűnik, mintegy varázsütésre, Kate körül felpezsdül az élet, Elliot Miles felfigyel rá, és a szigorú munkakapcsolatból titkos viszony alakul ki közöttük, a randiappon pedig egy bizonyos Edgar köti le a figyelmét, akiről elég hamar kiderül, hogy Elliot az, álnéven. Vajon lehet esélye egy igazi kapcsolatnak közöttük?
Talán egy kissé nagyobb volt a várakozásom a könyvvel kapcsolatban, mint az átlag, ugyanis az előző rész,  A megszálló nekem nagyon tetszett, vártam arra, hogy az ott megcsillantott humor folytatódjon, és arra is, hogy a gazdag, arrogáns főhős itt is változzon halálosan szerelmes pasivá. Tristan karaktere és a pár évvel idősebb szerelmének love sztorija sem volt átlagos, mégis százszor hihetőbb volt, mint Elliot-é. Tulajdonképpen nem találtam magyarázatot arra, miért gondolta Elliot, hogy éppen most kell megkörnyékeznie Kate-et, 7 év ismeretség után. Szinte véletlenül látta meg egy biztonsági felvételen, hogy táncol valami netball-os ruhában, és ezen mérhetetlenül felizgult. Ne kérdezzétek mi van ezen a cuccon különleges, nekem is rá kellett gugliznom, de nem lettem sokkal okosabb. Kész, a pasi bekattant, és hősnőnk nem is tudott sokáig ellenállni az ostromának, megállapodtak egy titkos kapcsolatban, jó sok szex, semmi nyilvánosság. Elliot igazából elég elvarázsolt, arra a nőre vár, aki "különleges" jaj bocsánat, RENDKÍVÜLI. Mint például az a festőnő, akinek gyűjti a műveit, mert lelki kapcsolódást érez a művészetével, kár hogy vagy nyolcvanéves lehet és inkognitóban él. Nem baj, magánnyomozóval keresteti, mert van pár képe, amit még meg szeretne venni tőle. Tehát ez a pasi kétféle személyiséget mutat, ott az arrogáns seggfej, aki jó az ágyban és egyre közelebb kerül érzelmileg Kate-hez, de ott van az álmodozó énje, aki vidéki kúriát vesz, és várja a nagy Ő-t. Néhány hét alatt párosunk azért eljut a szerelem bizonyos fokáig, rengeteg lepedőjelenet kíséretében és valóban szórakoztató vidéki feelinggel a háttérben. Sőt, Elliot még New Yorkba is elviszi a lányt egy hétre, ahol megismerheti az egész családot, akkor tartják ugyanis a férfi születésnapját. Hogy milyen ajándékot kap Kate-től, azt nem részletezném, mert a 18-as karika nem lenne elég, ezt olvasnotok kell. 
Ezen a ponton gondolt egyet a szerző, és ledobott egy bombát a történetre. Ez egy olyan dolog, amit kétféleképpen értelmeznek az olvasók, egyrészt jó néven veszik, mert kell egy "kis" dráma, csalódás, szakítás, majd később természetesen jöhet a kibékülés. Az olvasók kisebb része meg belegondol mélyebben ebbe, mit is tett pontosan Elliot és mi ennek a jelentősége. Végül is ő döntött, bár a testvérei is elmondták a véleményüket, és meglehetősen furcsa körülmények között rendezte le végül a dolgot, mármint őszerinte lerendezte, a lány meg gondoljon amit akar egy egyhetes eltűnésről és a többi részletről.
Minden jó, ha jó a vége, bár a végső titok kiderüléséről is lenne véleményem, de ezt már végképp nem szeretném elspoilerezni. Szerintem a szerző kicsit elragadtatta a fantáziáját, de nagyon úgy tűnik, az olvasók inkább a regény erotikus részét díjazzák jelen esetben is, és nem a logikára meg a hihetőségre adják a pontozást. (Goodreads-en 4,38 a pontozás állása) Sajnáltam, hogy Kate badass karaktere teljesen felpuhult, bárcsak karakán lett volna a későbbiekben is. Elliot meg egy faszkalap, elrontott mindent, de olyan módon, ami nem megbocsátható, legalábbis nem belátható időn belül. Az eddigi három részből ő a legkevésbé szimpatikus a főszereplőket tekintve. Daniel volt a legjobb mellékszereplő, különlegességet vitt a sztoriba, csak a végén volt egy botlása, annak a jelenetnek egy részét kihagyhatta volna a szerző.
És még pár szó a fordításról. Mindhárom részt más fordított, eddig nem is volt bajom a szerző stílusával, elég szókimondó, de nem volt olyan, amin felkaptam volna a fejem, a pasik eddig is kimondták amit gondolnak és ez jó is így. Most viszont többször megakasztott a "köptem oda" "köpte" szavak, oda vissza, női-férfi oldalon egyaránt. Utána is néztem az eredeti szövegben is így van, tehát nem a fordítás rossz, hanem a szerző stílusa fura. Bár őszintén szólva, nem ártott volna finomítani ezen, mert nem tett hozzá a szó szerinti fordítás a lényeghez, viszont kizökkentett, főleg, hogy a nő szájából többször is elhangzott ez.
Nagyon kíváncsi vagyok a negyedig testvér, Christopher történetére, mert kaptam utalást, mi fog történni vele, hátizsákos, pénztelen utazó lesz egy évig szerte Európában, mert unja a gazdag életét. Szegénykém.
Összességében szórakoztató volt a regény, olvastatta magát, a vicces részek itt is hangos nevetésre késztettek. Megvannak benne a kedvelt trope-ok, munkahelyi kapcsolat, ellenségekből szerelmesek, stb, és hát a kémia az tagadhatatlanul működik, a szerző nagyon ért az erotikus jelenetek írásához. Végül győz a szerelem, mi kellhet még a romantikát kedvelő olvasóknak?
Kép: saját

Borító: Sorozathoz illő.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A vidéki házhoz kapcsolódó vicces pillanatok.
 
Mélyrepülés: Köp. Köpte. 

Érzéki mérce: Az erotikus jelenetek mennyisége elég sok, jellegét tekintve nem túlzó, kellemesnek mondható.

Értékelés: 





2024. április 21., vasárnap

Paullina Simons: A nyári kert (A bronzlovas #3)


A Könyvmolyképző Kiadó megjelentette Paullina Simons A bronzlovas sorozatának befejező részét A nyári kert címmel, mely ismét mélyen megérinti az olvasók szívét. Immár az Amerikai Egyesült Államokban keresi Tatjána és Alexander a leendő otthonukat, minden együtt töltött napjukon emlékeznek a háború borzalmaira, mely annyi sebet ejtett rajtuk. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2023. Arany pöttyös
880 oldal
Fordította: Farkas János
Goodreads: 4,09
Besorolás: történelmi fikció, romantikus, család
 
Minden azzal kezdődött, hogy Tatjána beleszeretett Alexanderbe a háború dúlta Leningrádban. És az igazi kaland még csak most kezdődik…
Tatjána és Alexander átélték a huszadik század legborzasztóbb élményeit. Éveken át éltek egymástól elválasztva, de csodával határos módon újra egymásra találnak Amerikában, álmaik földjén. Született egy remek fiuk, Anthony. Bebizonyították egymásnak, hogy szerelmük erősebb a világ minden gonoszságánál… de az új életben idegenekké váltak egymás számára. A hidegháború gyanakvó, félelemtől terhes légkörében különös erők dolgoznak ellenük és fenyegetik a családjukat.
Képesek lesznek vajon új életet kezdeni és boldogságra lelni új hazájukban? Vagy a múlt árnyai még elsőszülött fiuk sorsára is rávetülnek?
A nyári kert egy több évtizeden és három földrészen átívelő, mesteri elbeszélés, páratlan és pusztító érzelmek története.
 
Amikor befejeztem a könyvet, szó szerint egy órán keresztül meg sem bírtam szólalni. Nagyon más volt a befejező rész, mint az előzőek. A korábbi rész értékelésében ezt írtam:
"A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható. Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon. Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró."
Azt sejtettem, hogy a befejező rész más hangulatú lesz, hiszen már nincs háború, végre együtt vannak és a közös életüket kell kialakítaniuk, ráadásul immár Anthony-val hármasban. Már sosem lesznek csupán magukban, a fiuk számít rájuk, innentől igazi családként élhetnek, rajtuk múlik, hogyan alakítják a sorsukat. Azonban a háború utóhatásait nem lehet kizárni. Alexander nem ugyanaz a fiú, akit annak idején megismertünk, ugyan testileg mondhatjuk, hogy felépült a háborús sebeiből - bár az erőszakkal felvarrt tetoválásai örök életre megmaradnak -, a szörnyűségek lelki utóhatása folyamatosan dolgozik benne, nappal is sokat bámul a semmibe, de éjjel még rosszabb, alig tud aludni. Ahogy tervezték, lakóautót vettek és elkezdték járni az országot, az első hosszabb állomás Maine-ben volt, ahol Alexander rákhalászattal kereste a megélhetésre valót. Lejjebb utaztak a hideg elől Miami környékére, itt egész jók voltak kilátások, hajókirándulásokat vezetett, egyre több lelkes női utassal. Később továbbálltak egy borvidékre, itt is eltöltöttek egy jó időszakot, de Tatjána nyugtalansága tovább vitte őket, míg végül meglátogatták azt a földet, ami az övék, a férfi anyjának örökül hagyott pénzéből vett arizóniai birtokot. A hely vad, de egyben csodás is, úgy döntöttek, később végleg itt fognak letelepedni. A közeli városban újra munkába állt Alex, kitanulta a házépítés minden fortéját egy építési vállalkozó alkalmazottjaként. Minden remekül haladt, sikerült átmenetileg egy mobilházat venniük és végre a birtokukon lakhattak. Közben Tatjána is munkába állt, méghozzá a helyi kórházban, amit a férje nem vesz jó néven, az meg végképp betette a kaput, amikor péntekenként éjjeli műszakot is vállalt. Közben meg kell említenem, hogy miért is vándoroltak eddig folyton, hiszen ez is egy sarkalatos probléma. Amikor Tatjána és Alexander Amerikába érkeztek, a hivataloknál jelentkezni kellett volna még egy megbeszélésre, de Tatjána mikor ezt megtudta, eltitkolta, azt tartotta helyesnek, ha inkább eltűnnek, hiszen nem lett volna biztonságos a múltjukban kutakodni. Ez folyamatos feszültséget okozott benne, amit végül Alex le is leplezett, és rendezte a dolgot, ráadásul olyan sikeresen, hogy végül tartalékos tiszt lett az amerikai hadseregben, ami később jól jött néhány alkalommal. Visszatérve az építkezési céghez, sajnos itt a társaság nem a legoptimálisabb, a férfiak szeretnek csajozni, ha van feleségük, ha nincs, esténként inni járnak, és a munkatársak között akad bűnöző is, akik olcsóbban vállalnak munkát, de egyben veszélyesek is. Az irigység és a szép Tatjána utáni vágy oda vezet, hogy Alexandernek fegyverrel kell megvédenie magukat, és végül a munkáját is otthagyja.
Ez a regény egyik csúcspontja és itt meg kell állnom, mert olyan események zajlottak, amik megrengették a hitemet. A kezdetektől megfigyelhető egy folyamat, ami itt érte el a plafont. A szerző óriási hangsúlyt helyezett a páros szexuális életére, ami a kezdeti PTSD utóhatásait leküzdve egyre jobban alakul, végül is elég hamar normálissá válik, persze át kell esniük egymás újrafelfedezésén, illetve főképp azon, hogy a férfi teste mennyi sebet kapott, ráadásul olyan tetoválásokat, amik megbélyegzők, amiket nem lehet egy strandon sem mutogatni. A dolog ezen része tehát jól alakul, persze ez a regényben konkrétan folyamatosan ismétlődő és a legváltozatosabb együttlétek leírásához vezet, ami az előző részekhez képest szokatlanul sok volt. Nem mondanám pornó szintűnek, de ha filmen látnám, akkor a fele műsoridő az ágyban zajlana. Visszatérve a konfliktusra, Alexander rossz befolyás alá került, folyton basztatják a társai azzal, hogy miért engedi dolgozni a feleségét, inni hívják, ahol kénytelen végignézni, ahogy a többiek "udvarolnak". Az meg egyre jobban idegesíti, hogy az ő felesége péntekenként nincs otthon, nem várja az ágyban. Anthony születése óta évek teltek el (14), és ennyi szex mellett sem esett teherbe Tatjána, erre is gyakran célozgatnak az ismerősök, ők maguk is rágódnak ezen. Most hosszasan el lehetne lamentálni, hogy ki hibázott nagyobbat, mert Tatjána is tesz néhány meggondolatlan kijelentést, de eljött az a pont, amikor minden a megcsalásra utalt, ami magával hozta az összeomlást. Nagyon sok részletbe kell itt belegondolni, ez egy más kor, mások a körülmények, mások az elvárások. A szerelem, a bizalom, a hűség kérdése viszont ugyanaz. Szerintem mindenki megtapasztalja az élete során, milyen az, amikor a bizalom megrendül. Utána már sosem lesz ugyanolyan. Olyan súlyos konfliktus lesz ebből, ami tettlegességig vezet, amit én abszolút nem tudtam tolerálni. Egy világ omlott össze bennem és bármilyen laposkúszás következett ezután, én nem vagyok megbocsátó típus, nálam csak egyszer lehet hibázni ilyen kérdésben. Szerintem nincs különbség ebben a konkrét esetben a szándék és a valódi tett között, mert volt ennek egy komoly felvezetése, amikor pontról pontra átgondolt mindent Alexander. Számomra itt félrecsúszott a történet és már nem tudott visszatérni a korábbi imádathoz. Természetes, hogy egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de a bántalmazás, megcsalás sajnos nálam red flag. Tatjána konkrétan azt mondja Alexandernek, hogy bármit elvisel tőle, akár verést is, de a félredugást nem. Alexander meg addig duruzsol, míg elégedetté nem tesz a feleségét több módon is, köztük azzal, hogy behatolás nem történt. Amúgy azon kívül minden, de az akkor rendben is van, meg van bocsátva. Nálam meg nagyon nem. Nekem semmi bajom azzal, ha valaki kiszeret a másikból, elválik és bemászik más ágyába. De egyidőben nem, erre nincs kegyelem. Itt meg? Tatjána épp most bizonyosodik meg, hogy terhes, felmond a kórházban és megy tovább az életük. Hangulatában teljesen már időszak következett ezután, újabb évek teltek el, született még két fiú és egy kislány a családba. Anthony felnőtt lett, elvégezte a West Point katonai akadémiát, és Vietnámba ment bevetésre, amit nagy családi konfliktus előzött meg, de miután a fiuk felnőtt, nem tehetnek a szülők semmit ez ellen. Anthony a néhány bevetés után egyszerűen eltűnik, és a történet átmegy egy háborús mentőakcióba, ugyanis az apja pár hét után már nem hisz abban, hogy előkerül, maga akarja megkeresni. Nekem a 90-es években nagy élmény volt a Miss Saigon musical, ezt most itt újra átélhettem, csakhogy egy nagyon kifordított verzióban, ahol többen haltak meg a kimenekítésben, mint amennyit kimentettek, de a lényeg ugyanaz, ha a hősnőre gondolok. Nem spoilerezek, de ez a rész nagyon nem volt a kedvemre, sőt, undorító, rosszízű az egész, sok értelmetlen veszteséggel, amilyen az egész vietnámi háború volt.
A könyv vége egy epilógus, ahol Tatjána 75, Alexander már 80 éves, persze korukhoz képest jól néznek ki és boldogok a négy gyerekükkel és számtalan unokájukkal. Mindenki magas, gyönyörű, okos, sikeres.
Még a könyv szerkezetéhez hozzátenném, hogy a szerző közbeiktatott pár elszórt fejezetet Tatjána 14 éves korából, még a boldog békeidős nyaralásából. A tanulságossága mellett volt ebben bicskanyitogató tartalom is, összességében nem láttam különösebb jelentőségét az összképhez, meglettem volna nélküle, pedig egy ponton ezek a külön fejezetek történései beépültek a főtörténetbe.
Féltem ettől a regénytől és be is igazolódott az aggodalmam. Elég megnézni a bejegyzés elején miket írtam az előző részről, amit még áthatott a mindent elsöprő és diadalmaskodó szerelem. A történet befejezése egész más. A regény első része az összecsiszolódásukról szólt, ami nagyrészt Alexander gyógyulását jelentette, és hogy megtalálják az otthonukat, a hivatásukat, megismerjék a régi-új hazájukat. Aztán következett a hétköznapi élet, amikor szembejött a valóság, a rossz és még rosszabb saját döntések, és a gonosz külvilág is teszi a dolgát. Számomra a regény csúcspontját és a második felét tönkretette a szerző, fentebb már kifejtettem mi volt ellenemre, és egyáltalán nem azt gondolom, hogy csupa jót akartam volna olvasni, hanem olyan alapvető értékekben különbözik a véleményünk, ami lerontotta az olvasásélményt. És látok Tatjánában valami oroszos megalkuvást, és ezt nagyon rühellem. Ismerek orosz nőket, akik itt élnek Magyarországon. Tényleg hasonlóak mint Tatjána, szolgálják a férfit és alávetik magukat, szóval lehet ebben valami jellemző habitus, persze távol áll tőlem az általánosítás, de pont ilyenekbe futottam bele és ez feltűnő volt. Ez nem menti fel Surát, ő a kulcsfontosságú pillanatokban  épp az ellenkezőjét tette, mint amit az eszményképem tenne, akibe én beleszerettem. Lehetséges, hogy mégis azt vártam, hogy elég volt a háború borzalmaiból, ez legyen csak egy szimplán "boldog" regény, pici konfliktusokkal, és inkább szóljon a gyerekről, akik felnőnek és tovább viszik a szülők szellemiségét. Nagyon vigyáztam, hogy ne sírjak a végén, és majdnem sikerült is. Tetszett, hogy nem végződött halállal a sztori, még akár további boldog éveket is élhetnek együtt, miután az olvasó becsukja a könyvet. 
A megfilmesítéssel kapcsolatban nemrég nyilatkozott a szerző, miszerint az évekkel ezelőtti optimista bizakodásnak vége, a jelen helyzet nem teszi lehetővé, hogy megfilmesítsék a regényt. Szerintem sincs semmi értelmi valami átírt verziónak, ha ez nem megy, akkor inkább ne legyen semmi. Mellesleg a harmadik résszel nem tudom mit kezdenének, mert az kb.38 éven felülieknek szólhatna.
Borzasztóan sajnálom, de ahogy imádtam és ezerrel ajánlottam az első két részt, ezt ugyanilyen lelkesedéssel már nem tudom. Akik szerették és teljes képet akarnak látni, nyilván elolvassák a befejezést is, én sem bántam meg, bízom benne, hogy többet nyújt majd, mint nekem.
Képek: Pinterest
 
Borító: Nem egy fantáziadús választás.
 
Kedvenc karakter Anthony

Szárnyalás: Óriási poén volt nekem Miklós Tibor versrészlete, amit Alexander skandált magában, amikor meg akarta magyarázni a tettét.

Mélyrepülés:  Carmen

Érzelmi mérce: Az érzelmek széles skáláját élhettem meg a regényben, de nem minden esetben volt ez jóleső, legnagyobb sajnálatomra. 

Értékelés: 



 
 
NYEREMÉNYJÁTÉK
 
A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni a három állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Milyen katonai rangja volt Alexandernek a fogságba esésekor?
 
Állomások
04.21. Kelly és Lupi olvas
04.24. Utószó
04.29. Szembetűnő
 

 
 

2023. november 13., hétfő

Devney Perry: Indigo Ridge (Az Eden család #1)


A Kossuth Kiadó jelentette meg Devney Perry: Indigo Ridge című regényét, mely Az Eden család sorozat első része. Ezúttal a legidősebb Eden testvér, a családi birtokot vezető Griffin  és Winslow Covington, az új, szemtelenül fiatal rendőrfőnök asszony romantikus történetéről olvashatunk, természetesen a nyomozás sem marad el.  Kövesd  a blogturné állomásait, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában. 
 
Kossuth Kiadó 2023.
382 oldal
Fordította: Nimila Zsolt
Goodreads: 4,19
Besorolás: felnőtt, krimi, romantikus, realista

Winslow ​Covington az élet, a szabadság és a törvények híve. A Montana-beli Quincy új rendőrfőnökeként mindenáron bizonyítani szeretné a helyi közösségnek, hogy az állását nem nagyapja, a polgármester befolyásának köszönheti.
A nagypapája szerint csak egyetlen dolga van: jóban lenni a város alapítóival, az Eden családdal. De nem könnyíti meg a helyzetét, hogy egyéjszakás kalandja volt a legidősebb Eden fiúval. Mentségére szóljon, hogy nem is sejtette, hogy a jóképű és megnyerő idegen, aki elcsavarta a fejét a városban töltött legelső estén, Quincy első számú családjának tagja.
Óriási hiba volt a liezon Griffin Edennel, és próbál megfeledkezni róla. A férfi elviselhetetlen, öntelt és rendszeresen emlékezteti, hogy nem közülük való. Winslow próbálja elkerülni Griffint, de amikor holtan találnak egy nőt az Eden-birtokon, kénytelenek együttműködni.
A nyomok arra utalnak, hogy a tettes a város egyik lakója, és Griffin rájön, hogy nagyon alábecsülte Winslow-t. A gyönyörű és intelligens nő ellenállhatatlannak bizonyul. Számára. És a gyilkos számára is.


A hatrészes Eden család sorozat első része a legidősebb testvér, Griffin története, aki három éve vette át apjától az Eden-birtok irányítását. A többi testvér a család további üzleti vállalkozásait viszi, van itt étterem, szálloda is. Griffin agglegény, nincs ideje randizásra, egyéjszakás kalandokban utazik, kiszemeltjei pedig nem lehetnek helybéliek, így kerüli el az esetleges problémákat. Winslow Covington az első estéjét tölti a városban, bár az édesapja itt született és a nagyapja a helyi polgármester, gyakorlatilag őt nem ismerik a helyiek. Most viszont Winslow lesz az új helyi rendőrfőnök, miután sikeres pályázatot tett a városvezetők előtt. Az egyik helyi kocsmában találkoznak ezen az estén Griffinnel, aki egy átutazó szexi turistát lát benne, a pasi meg állítja, hogy nem a városban lakik, így nincs akadálya, hogy szenvedélyes epizódot töltsenek az autó hátsó részében. Másnap, amikor egy ebéd alkalmával találkoznak, mindketten lesokkolódnak, és hiába határozzák el, hogy ez egyszeri eset volt, a hétköznapokban újra és újra keresztezik egymás útját. Az Eden-birtokon találnak egy női holttestet, és bár egyszerű öngyilkosságnak tűnik az eset, Winn-t nem hagyják nyugodni az ösztönei, főleg, amikor kiderül, hogy nem ez az első eset. Megkezdődik a nyomozás, és a feltáruló részletek beárnyékolják Griffin és Winslow között alakuló kapcsolatot, ami a "csak szex" után kezd valami több is lenni.
Különösebb utánajárás nélkül választottam ezt a könyvet, mert nagyon tetszett a borítója és a fülszövege is, szeretem váltogatni a műfajokat, és vágytam már egy komolyabb bűnügyi olvasmányra, jó kis nyomozással, amiben azért a romantika is helyet kap. És azt is figyelembe vettem, hogy tetszenek a kisvárosi történetek, most különösen divatosak is lettek. Tulajdonképpen meglepődtem, hogy ebben a regényben az új, szemtelenül fiatal rendőrfőnök asszony beilleszkedése és az első komoly nyomozása fog jobban tetszeni, mint a szexi cowboy-al folytatott vívódása. Az olvasó kap azért további mélységet a történethez, ez a fiatal hölgy pár éve vesztette el balesetben a szüleit (emiatt állandó rémálmokkal küzd), testvére nincs, egyedüli családtagja a nagyapja maradt. Volt még egy hatalmas érv az élete gyökeres megváltoztatása mellett, hirtelen vége szakadt a nyolc éves kapcsolatának, miután a volt pasija megcsalta, végképp nem volt maradása. Szeretem az efféle újrakezdéseket, amikor a főszereplők mindent hátrahagyva új életet kezdenek, és a kisvárosi környezet ehhez plusz bónusz. Új ház, hiányzó bútorok, káosz a lakásban, és közben meg kell ismerkedni a helyiekkel, és új főnökként be kell illeszkedni egy már kialakult munkahelyi közösségbe, ahol persze nem mindenki fogadja kellő tisztelettel Winslow-t. Ha már a helyszíneket említettem, az Eden-birtokról nagyon szerettem olvasni, tetszett maga a természeti környezet is, de a mindennapos munkákról szóló beszámolók is érdekesek voltak. Akkora a birtok, hogy órákat vesz igénybe körbejárni, és az egyik legszebb pontja az Indigo Ridge nevű sziklás magaslat. De visszatérve a nyomozásra, nagyon értékeltem Winn kitartását, hogy hallgatott a megérzéseire, és addig kutakodott, míg talált is nyomokat.
Őszintén szólva a gyilkos kiléte és az indíték sem okozott meglepetést, a végső bonyodalom számomra nem igazán lett izgalmas, jöttek sorban a kiszámítható lépések. A nyomozással párhuzamosan persze a szerelmi szál is alakulgat, ami nekem kevésbé tetszett. Nyilvánvaló volt, hogy az egyéjszakás kalandból eljutnak a HEA végződésig, nincs ezzel baj, azzal már inkább, hogy a kapcsolatuk fejlődése hiányzott. A töméntelen szexen kívül nem voltak beszélgetések, nincs randizás, Griff egy ponton hirtelen birtoklóba ment át, egyébként nem sokat tudtam meg a személyiségéről. Kevés visszaemlékezés volt a korábbi életéből, szóval a külsőségein kívül annyi derült ki, hogy rendkívül hűséges a családjához, az álmához, minden vágya vezetni a farmot. Tudom, hogy hatalmas klisé, mégis hiányzott, hogy ők ketten jól összevesszenek és jelentősebb időt külön töltsenek, jót kínlódva, hogy aztán meglegyen a kibékülés. Ennek egy nagyon gyenge változatát tapasztaltam itt, amolyan "minek is kellett ez egyáltalán" szinten. A szerző elég nagy súlyt fektetett a többi testvér megismerésére, hiszen a további sorozatrészek róluk fognak szólni, kezdve a korban hozzá legközelebb álló Knox-al, de megkedveltem a többieket is, jó kis összetartó család. Az írásmód általában rendben volt, a kettős POV bejött, ezt jobban szeretem, mint az egyoldalú mesélést, azonban túl sok rövid mondatot tartalmazott a szöveg, borzasztóan leegyszerűsítve a mondanivalót.
A szerző a nyomozásos sztorit kiegészítette ezzel a nem hétköznapi szerelmi szállal, mert önmagában egyik sem lenne érdekfeszítő, együtt azonban elég jól működik, nincsenek felesleges körök, gördülékenyen folyik a cselekmény, így egész szórakoztató olvasmányélményt nyújt. 
A pontozásnál figyelembe vett tényezők a következők voltak:
- számomra teljesen hiteltelen, hogy a valóságban kineveznének egy 30 éves nőt egy kisváros rendőrfőnökének, aki ráadásul nem helyi. 
- továbbá elképzelhetetlen, akármilyen szerelmi csalódás után, hogy a helyi kocsmában szedi fel gyakorlatilag az első jó pasit, az egyértelmű egyéjszakás cél érdekében. Vajon mire gondolt, hogy a csapos nem fog emlékezni rá, amikor bármilyen bűncselekmény után a rendőrök első dolga a kocsmákban kérdezősködni?
- hihetetlen volt számomra, hogy Winn egyik Eden-t sem ismerte korábbról, amikor a gyerekkori szüneteket itt töltötte a polgármester nagyapjánál. 
- a szerző egyetlen karaktert erőltetett a lehetséges gyilkos kategóriába, akiről az olvasó tudja, hogy nem lehet az. Talán több alternatíva lázba hozott volna. 
- Griffin kicsit túltolta a "kívülálló vagy" szajkózását, más érve nem igazán volt a nő ellen, szóval nem mondanám, hogy ide illene az "ellenségből szerelmesek" trope.
 
Az összképet figyelembe véve számomra kellemes volt az olvasásélmény, mindenképpen ajánlom ezt a regényt azoknak, akik szeretik a kisvárosi nyomozós történeteket, extra adag erotikus romantikával fűszerezve, remek időtöltést kapnak az idei év egyik legszebb borítójú könyvét olvasva.
 
Borító: Nagyon szép a kiadvány, különösen az élfestéses változat.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Meglepő módon elég sok erotikus jelenet kapott helyet.

Értékelés: 
 
 
Nyereményjáték

Szeretjük a nyomozónős sorozatokat! Minden állomáson találtok egy képet, találjátok ki a sorozat címét, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
 
 
További állomások:
11.13 Kelly & Lupi olvas
 

2023. március 1., szerda

Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem


A szerelem képlete nemcsak külföldön, de hazánkban is nagy sikert aratott, ezért már mi is nagyon vártuk Ali Hazelwood új regényét Eszméletlen szerelem címmel. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, ez a kötet is elrabolta-e a szívüket, és ne feledjétek: egy szerencsés játékos megnyerheti a Maxim Könyvkiadó által felajánlott nyereménypéldányt!
 
Maxim Könyvkiadó 2023.02.14 - Dream válogatás
400 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 3,98
Besorolás: felnőtt, romantikus, tudomány
 
Mint ​egy lila hajú jedi, aki egyensúlyt hoz a férfiak uralta univerzumba, Bee Königswasser egyetlen egyszerű elvet követ az életében: mit tenne Marie Curie? Ha a NASA felajánlaná neki egy neuromérnöki projekt vezetését, Marie kérdés nélkül igent mondana. Csakhogy a modern fizika anyjának sosem kellett osztoznia a feladaton Levi Warddal.
Jó, persze, Levi vonzó a maga sötét hajú, magas, metsző tekintetű módján. És erős karjaival romantikus hősként megmenti Beet, amikor a lány szorult helyzetbe kerül a laborban töltött első napján. De már évekkel ezelőtt, még a doktori iskolában teljesen világossá tette, hogy mit érez a lány iránt.
Bee laborfelszerelése nem jött meg, a kollégák levegőnek nézik, ezért úgy érzi, hogy a karrierje megint megfeneklik. Talán a nyakszirti lebenye játszadozik vele, de Bee esküdni merne rá, hogy Levi szép lassan a szövetségesévé válik, támogatja az ötleteit, és… felfalja őt a szemével. A lány neuronjai pedig lángra lobbannak. De amikor eljön az idő, hogy lépjen, és kockára tegye a szívét, egyetlen dolog számít: mit tesz most Bee Königswasser?

 
A lehető legrosszabb ötlet volt tőlem, hogy egyetlen könyvet közbeiktatva, de gyakorlatilag A szerelem képlete után rögtön elolvastam az Eszméletlen szerelem regényt is.
Abszolút nem számítottam arra, hogy jóformán kicsit átszínezve és átnevezve a szereplőket, totál ugyanazt az élményt kapom. Ez nem feltétlenül jelent rosszat, mert aki megszerette a szerző stílusát és a kutatós téma körüli bonyodalmakat, az boldogan veheti kezébe ezt a történetet, bár nem biztos, hogy mindenki feltétlenül repetázni akar. Ebben a regényben a szerző gyakorlatilag átírta a neveket és a helyszínt, és egy közel megegyező felépítésű, cselekményű, dinamikájú könyvet írt. Hiába szól most idegpálya-kutatásról a NASA-nál, Olive és Bee kábé ugyanaz a bohókás fiatal nő, csak most lila hajjal és más irányú megszállottsággal. Marie Curie egyébként rám is nagy hatással volt a tanulmányaim során, úgyhogy kifejezetten jó néven vettem, hogy sok újdonságot megtudtam a tudósnő  életéről a közbeszúrt információkat, sztorizgatásokat olvasva. Tehát a történet egyszerű, Bee-t a NASA-hoz hívják egy űrhajóssisak fejlesztési projekthez, ahol társvezetőként Levivel kell dolgoznia, akivel még a doktori képzésről ismerik egymást, és nem épp kellemes emlékeket őriz róla, abban az időben úgy tűnt Levi utálja és kerüli őt. 
Bee egyébként azt vallja, ha nem lesz szerelmes, nem is fogják csalódások érni, ezért egy ideje falakat épít maga köré, miután a hosszú ideig tartó kapcsolata szomorú véget ért, a vőlegénye Tim összejött Bee legjobb barátnőjével. Persze kiderült, hogy fűvel fával megcsalta már korábban is, de ez igazi tőrdöfés volt a szívbe, hiszen Bee nagyon egyedül maradt barát és barátnő nélkül, ráadásul máshol kellett munkát keresnie. Egyetlen családtagja az ikertestvére, aki évek óta a világban kóborol, nem sokat találkoznak, de telefonon mindent megbeszélnek. Ebben a helyzetben persze Bee boldog, hogy a karrierjét jelentősen előrelendítő ajánlatot kap a NASA-tól, csak egy a bibi, Levi személye, aki most sem néz rá túl kedvesen, sőt eleinte úgy tűnik, hátráltatja a közös munkát. Ez tehát az alaphelyzet, és szerintem többet nem is kell mondanom, szépen alakulnak a félreértések, jönnek a kommunikációs problémák, de a közelség mégiscsak összehozza őket, a feszültség átalakul egész másféle izgalommá. A szerző ebből a sztoriból sem felejtette ki a nők elleni negatív megkülönböztetés problémáját, jól be tudta mutatni ezt ezen a szexista férfiakkal teli munkahelyen.
Tulajdonképpen nagyon tetszett a chatelős elem, a titkos levélváltások álnéven, amit az olvasók rögtön levesznek, hogy ezek egymással beszélik ki egymást. Ez vicces volt, de már nagyon vártam, hogy kiderüljön Bee számára, amit vakegér módjára nem vesz észre. @SHMAC küldte az eddigi olvasmányaim legleglegcukibb üzenetét az ő titkos szerelmének leírásáról, na itt olvadoztam rendesen. Helyes volt a macskamániájuk is, mivel nekem is van cicám, ezek a részletek kellemesebbé tették az összképet. Szuper volt az ájulások ötlete is, és Levi reakciói ezekre, igazi hőssé tette, nem lehet mást mondani, az olvasó újfent olvadozik. És ugye ebből adódik a magyar cím is, ami nagyon ötletes, remek választás.
Kár hogy annyira szembeötlőek a két regényben a hasonlatosságok, ezeket nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Például a két főszereplő személyisége, főleg az Adam/Levi hasonlóság. Farokméretben is. Ugyanaz a kinézet, habitus. De hogy ne felejtsük el, ezt Bee minden fejezetben megismétli. Levi magas, Levi zöld szemű, Levi hatalmas dákóval rendelkezik és utálja Elon Muskot. Némi magyarázatot kapunk Levi  családi hátteréről is, ami nagyon katonás, szóval "igazoltan" nem tanult meg jól kommunikálni. Bocs de ez hülyeség. Katonacsaládból származom, és remekül kommunikálok. Vannak dolgok, amik magyarázhatók szégyenlősséggel, zavarral, de itt azért mégiscsak felnőttekről beszélünk. Túl sok volt a félbehagyott mondat... Megint... Kommunikációs problémára építeni a történetet nem menő.
Könyörgöm, valaki mondja meg a szerzőnek, hogy jobb lenne, ha a szexjelenetekbe nem menne bele részletesen. Többször is elhangzott részemről a Jézusom, hangosan kimondva, ami nem éppen jellemző rám az ilyen jeleneteknél. Komolyan, ki kell mondani azt hogy Megdughatlak? Ez most a beleegyezés miatt kell? Újabban ez valami kötelező elem? Jézus! A másik meg ez a nagyon kiemelt ellentét dolog. A kicsi nő, meg a nagy pasi. Nagy, de ha egy nő  képes megszülni egy gyereket, akkor férjen bele a nagy szerszám is. Ez kb így el is hangzik.. Az első részben ez annyira élesen fel sem tűnt, de itt nem lehet elmenni mellette, annyiszor ki volt hangsúlyozva a nagyság, ami miatt szinte gyerekméretnek tűnt Bee. Ez nem szexi szerintem... Hiába vannak jó részletek is az erotikus leírásban, néhány dologgal annyira elrontja, ami már kínos. 
Muszáj megemlítenem két mellékszereplőt, Rocía-t és Kaylee-t, ők időnként rendesen elvitték a show-t. Tetszett amit képviseltek és majdnem nem éreztem kötelező toposznak az LMBTQ mellékszereplő felvonultatását. Azért ez vicces, hogy alig vannak nők ezen a munkahelyen és ők is inkább egymásra találnak, mintsem valamelyik faszival vesztegetnék az idejüket, jó kis fricska.
A cselekmény fordulata számomra inkább volt vicces, mint meglepő, annyira nyilvánvaló volt, hogy ki lesz az áruló, ezen nincs csodálkozni való. A bonyodalom csúcsjelenetről ne is beszéljünk, nem akarom elspoilerezni, de több tényező is volt benne, ami elég nagy képtelenség. 
Számomra ez a regény (és az első is) a kellemes, jól kikapcsolós kategóriába került, amit szívesen vesz kézbe egy romantikát kedvelő olvasó. Újdonság volt számomra ez a környezet, a kutatói háttér, megannyi cuki pillanat tette különlegessé a szerelmi részt. Ugyanakkor a fent említett hibák és a két regény szembeötlő hasonlósága jócskán levett az olvasásélményből.  Marie Curie érdekes plusz elem volt, de határeset  a róla szóló információ mennyisége. Amíg a debütáló regénynek a hibái ellenére volt egy határozott újdonság varázsa, az erre a regényre már  elpárolgott. Mindezek tükrében azért sokat elárul, hogy kellő idő elteltével fogok még próbálkozni a szerzővel, mert addiktív, azt nem lehet tagadni. Személy szerint én mindig örülök, ha nagy felhajtás van egy-egy regény körül, mert öröm látni a lelkes olvasók tömegét - valóban több százezren olvasták, viszont mindenkinek magának kell meggyőződnie, rá milyen hatással van. Megérdemli a könyv a hype-ot? Döntsétek el, olvassátok!
Képek: Pinterest
 
Borító: Igazán cuki.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Azóta ezen gondolkodom. Mivel csillagász akartam lenni, mégiscsak a helyszín a legjobb dolog.

Mélyrepülés: Az erotikus jelenetek némely részlete.

Érzéki mérce: Ennél jobban már nehéz kidomborítani, hogy nekem nem jöttek be bizonyos részletek, beszólások az erotikus részekben. Legalább nincs túl sok.

Értékelés: 
 
 
Nyereményjáték
 
A történet során nagy szerepet kap a híres tudós Marie Curie is, így mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy ti mennyire ismeritek az életét. Minden állomáson találtok egy hozzá kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint beírni a helyes választ a Rafflecopter megfelelő dobozába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
FELADVÁNY:  Hányadik Nobel-díjas nő volt Marie Curie?
 
 
További állomások:
 
02. 25. – Fanni’s Library
02. 27. – Könyvvilág
03. 01. – Kelly és Lupi olvas
03. 10. – Deszy könyvajánlója
03. 05. – Angelika blogja
03. 07. – Csak olvass!
03. 09. – Insane Life
03. 11. – Dreamworld
03. 13. – Hagyjatok! Olvasok!
03. 15. – KönyvParfé
03. 17. – Sorok között



Rendszeres olvasók