A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Elizabeth Hoyt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Elizabeth Hoyt. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 24., péntek

Elizabeth Hoyt: Nem mindennapi hercegné (A Greycourt család 3.)


A General Press Kiadó jelentette meg Elizabeth Hoyt legújabb regényét, A Greycourt család sorozat harmadik részeként: Nem mindennapi hercegné címmel. Ebben a történetben Julian Greycourt találja meg a szerelmet, egészen különleges körülmények között. A történelmi romantikus műfaj kedvelőit szeretettel várjuk a játékunkra, kövessétek a blogturné állomásait, megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!
 
General Press Kiadó 2026. március 20.
320 oldal
Fordította: Páli Veronika
Goodreads: 3,57
Besorolás: történelmi romantikus, herceg, régensség
 
Egy könyvtár, ami sok titkot rejt, egyben sok mindent fel is tár
A rideg és kimért Julian Greycourt, a Windemere hercegség örököse mindig is tudta, hogy nagybátyja, a herceg felelős az édesanyja haláláért. Most elszánta magát, hogy bosszút áll rokonán – már ha sikerül a férfi tettére bizonyítékot találnia. Julian azonban veszélyes titkot rejteget, amelynek felfedése tönkretenné őt, ezt pedig a herceg is pontosan tudja. Az utolsó dolog, amire szüksége van, egy felkavaróan vonzó nő, akinek a puszta jelenléte is fenyegeti a terve megvalósítását.
A vidám és derűs Lady Elspeth de Moray nem tudja, miért romlott meg a viszony Julian és a nagybátyja között évekkel ezelőtt, de nem hagyhatja, hogy a zsarnoki férfi megakadályozza a küldetésében: egy ősi napló visszaszerzésében, amelyről úgy gondolja, hogy az egyik Windemere-könyvtárban található. Ám a könyv felkutatása nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, és lépten-nyomon összefut az őrjítően titokzatos Juliannel. Az elhúzódó esős idő pedig napokra összezárja őket egy vidéki birtok könyvtárában… 
 
Érdemes feleleveníteni a főszereplők háttértörténetét, mert talán lesznek olyan olvasók, akik nem olvasták az előző részeket. Alapvetően ellenségek a főszereplők, ugyanis a de Moray és a Greycourt család között régóta hidegháború zajlik, hiszen Ranulf de Moray-t azzal vádolták, hogy megölte Aurelia Greycourtot, ezért őt akkor kegyetlenül megverték, örökre nyomorékká tették, emiatt most remeteként él. Ennek a férfinak a húga Lady Elspeth, aki két nővérével végül a Bölcs Nők oltalma alá került Skóciában, és gyakorlatilag a szervezet könyvtárában nőtt fel. Közben a Greycourt családban is folytatódtak a tragédiák, anyjuk halála után a család szétszakadt, a fiútestvérek a gyűlölt nagybácsihoz kerültek, aki szinte kisemmizte őket. Julian megtanulta minden érzelmét magába fojtani, kifelé egy rideg természetet mutat, közben azon dolgozik, hogy bizonyítékot szerezzen nagybátyja ellen, mert szerinte ő a felelős az anyja haláláért. Meg kell menteniük húgukat is, akit házasságra akarnak kényszeríteni. Windemere herceg könyvtárában véletlenül összefut Elspeth-el, aki titokban egy ősi naplót keres. Julian pedig egy másik könyv után kutat, melynek margójára az anyja írt jegyzeteket a gyilkosáról. Nos, innentől kezdve lépten nyomon összefut a két főszereplő, és a kezdeti ellenséges hangulat ellenére mindketten éreznek valami mozgolódást az érzelmeik tájékán.
Elspeth karakterével voltam a legelégedettebb a regényben, hiszen ő egy üde színfolt ebben a történelmi korban, meglehetősen független környezetben nőtt fel, ahol nem a férfiak irányítanak. Tetszett, hogy az olvasás szerelmese, és kedvenc időtöltése a könyvek kategorizálása. Okos, van véleménye, persze a valódi tapasztalatot ez nem helyettesítheti, kora okán van benne jócskán naivitás. Szórakoztató, kedves hősnő, és nekem bejött az is, ahogy a kóbor kutyust természetesen magához vette.
Julian kénytelen volt megtanulni, hogy elrejtse az érzéseit, mert a nagybátyja kéjesen vette el tőle azokat a dolgokat, amiket szeret. A múlt miatt rendkívül bűntudatos, pedig nem volt ez eléggé indokolt. Szerelmi életében is zárkózott, mert van egy kis kattanása, ami nem lenne szerencsés, ha napvilágra kerülne. Erre még visszatérnék később. 
Tehát a regény fő cselekményszála mégiscsak a két fiatal egymásra találása, aminek érdekében a szerző divatos trope-okat vetett be. Ellenséges felek - ez a kiinduló állapot a korábbi történések miatt, aztán itt van a kicsattanóan napsütéses kedvű hősnő és a mogorva, érzelemmentes hősünk, akinek ez a vadrózsa illatú fiatal nő befurakszik a bőre alá. És nem utolsó sorban volt egy kis kettesben eltöltött kényszerű közelség, összezártság is a rossz időjárás miatt. Közben nekem a kapcsolat kialakulása mellett a  családtörténet dinamikája jött be, tetszett a testvérek összetartása, drukkoltam a sikeres bosszúállásért, és izgultam, hogy ne sikerüljön az erőltetett házasság a vén kéjenc jelölttel. Ami viszont nem annyira jött be, ez az egész Bölcs Nők Társasága szál, ami szerintem felesleges volt, behozott egy pár új szereplőt, akiktől már túl zsúfolt lett a szereplőgárda. Nem derült ki világosan, miért hisznek ennyire a könyvecske hasznában, és az se volt alátámasztva, hogy miért féltek annyira a napló előkerülésétől, hogy ezért bérgyilkosokat kelljen a lányra küldeni?
Nos, visszatérve a romantikus szálra, volt itt egy kis bökkenő. Azt mondjuk fel se hozom, hogy a főszereplők közötti vonzalom elég gyorsan vált fizikai kapcsolattá, avagy rövid a regény ahhoz, hogy hosszasan kerülgessék egymást... No de az több, mint fura, hogy Elspeth azonnal megértette és uralta Julian speciális igényeit, ezt nem tudom szebben megfogalmazni. Az, hogy esetleg olvasott ilyesmiről, nem indokolja, hogy perfekt legyen azonnal. Elég deviáns ilyesmiről olvasni egy történelmi romantikusban, őszintén szólva nem is számítottam erre, azt hittem tovább fajul, de végül nem kellett átlapozni oldalakat. Én inkább az igazi érzelmeket hiányoltam, ugyanis Julian durva, hideg természetet sugallt sokáig, nehéz elhinni, mi alapján vonzódott hozzá a lány azonnal, ahhoz okos, hogy csak a külsőségek érdekeljék. A szikrák mégis pattogtak... Az utolsó negyedben persze jön a szokásos bizalomvesztés, hogy aztán legyen min kibékülni a végére.
A több szálon futó bonyodalom végül kielégítően zárult, bár keményebb megoldást is el tudtam volna képzelni a bűnösnek, annak viszont örültem, hogy még mindig nincs tiszta kép Auréliát illetően, szóval ha lesz további folytatás, elképzelhető, hogy lesznek itt még meglepetések.
Összességében ez egy kellemes olvasmány volt, szokatlan elemekkel,  ez mindenképp különlegessé tette a regényt. Sajnos nem voltam teljesen elégedett a karakterekkel, és a figyelmem fenntartása sem volt egyenletes, szóval számomra  nem ez a legjobb regénye a szerzőnek, de mindenképp olvasni fogom a következő megjelenését is, mert a műfajt nagyon szeretem.    
Képek: Pinterest 
 
Borító: Romantikus, illik a sorozatba.

Kedvenc karakter: Elspeth

Szárnyalás:  A testvérek összetartását nagyon szerettem olvasni.

Mélyrepülés: Augustus karaktere karikatúrába hajlott.

Érzelmi mérce: A szerzőtől megszokott módon tartalmaz a regény erotikát, most kissé deviánsabb formában.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
  
Nyereményjáték
 
Mivel a regényben több szálon is nyomozás folyik, a játékunk is erről szól. Minden állomáson idézetet találtok egy-egy regényből, amit szintén a szerző alkotott. Találjátok meg a regényt és írjátok be a címét a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS:  "Egy botrányba keveredett nemesi család leszármazottjaként évek óta álnéven, társalkodónőként dolgozik a londoni arisztokráciának." 
 
 
  
Állomások:
 
04.24 Kelly és Lupi olvas
04.26 Olvasónapló
04.28 Dreamworld
 
 

 
 

2023. április 18., kedd

Elizabeth Hoyt: A bosszú csókja (Greycourt #1)

 


Nemrégiben a General Press Kiadó újabb Elizabeth Hoyt regény fordításával örvendeztette meg a történelmi románc rajongóit. Ezúttal egy új sorozat, a Greycourt széria bevezető darabja került a könyvesboltok polcaira.

General Press, 2023
320 oldal
Fordította: Ács Eleonóra
Goodreads: 3,59
Besorolás: történelmi romantikus

Egy ​öntörvényű, független nő

Freya de Moray a Bölcs Nők titkos társaságának tagja. Egy botrányba keveredett nemesi család leszármazottjaként évek óta álnéven, társalkodónőként dolgozik a londoni arisztokráciának. A megbocsátás azonban nem tartozik az erényei közé. Így amikor Harlowe hercege, az a férfi, aki tönkretette a bátyja életét, felbukkan a vidéki mulatságon, azt teszi, amit minden Bölcs Nő tenne a helyében: bosszút forral.

Egy férfi, aki a múltja rabja

Christopher Renshaw-t, Harlowe hercegét zsarolják. Azért, hogy a titkait megőrizze, a férfi beleegyezik, hogy részt vegyen egy olyan házi mulatságon, ahol egyszer s mindenkorra le szeretne számolni a múltja árnyaival. Amikor azonban a vidéki társaság tagjai között felismeri Freyát, rájön, hogy a bajai még csak most tetőznek. Freya ugyanis mindent tud azokról a bűneiről, amelyeket a legszívesebben elfelejtene. A nő igazi veszedelem számára, de érzéki csábításának mégsem tud ellenállni. De vajon mit tesz akkor, amikor kiderül, hogy a nő élete is veszélyben van?

A bosszú csókja Elizabeth Hoyt új sorozatának bevezető kötete.

Ez a regény az első, amit a híres történelmi romantikus írónőtől olvasok, de szerintem nem is az utolsó. Engem a történet fülszövege fogott meg, mit sem tudtam az írónő eddigi munkásságáról.

A sorozat bevezető kötetében megismerhetjük Freyát, aki bár hercegnői rangban van, jelen pillanatban álnéven, társalkodónőként dolgozik. Hogy miért? Egy 15 évvel korábbi szörnyű esett miatt a családja szétesett, őt pedig a nagynénje elvitte a messzi Skóciába, ahol a fiatal lány a Bölcs Nők között nevelkedett fel. Felnővén egyrészt kémként segíti a társaságot, illetve a bajbajutott nőket, másrészt pedig bosszúszomjasan keresi azt a személyt (Christopher Renshaw-t),aki miatt a családja szétesett és az imádott bátyja pedig nyomorékként végezte.
Az egyik ilyen küldetése során épp Christopher hintójában keres menedéket, aki hosszas indiai száműzetése után gazdagon, hercegként tér vissza Angliába. A férfi nem ismeri fel Freyát, aki viszont gyűlölettel a szívében döbben rá arra, hogy kivel is találkozott. Idő hiányában azonban sok mindent nem tud tenni, de megjegyzi, hogy a férfi visszatért.
Később Freya és Christopher egy vidéki mulatságon találkoznak újra és a nőben ismét felizzik a bosszúvágy. Bár egyikük sem a szórakozás miatt jutott el a mulatságra - Freya épp terhelő bizonyítékokat gyűjt a szomszédos birtok uráról, Christopher pedig egy zsarolás miatt érkezett meg a vidéki birtokra, a közös társaságban azonban ha akarják, ha nem, kénytelenek találkozni, így Christopher is rádöbben arra, hogy ki is az a gyűlölködő gyönyörű fiatal nő. A harc pedig elkezdődik köztük. A végeredmény pedig megjósolható:).

A regényt végigolvasva, már értem, hogy az írónőnek miért van ekkora nagy rajongótábora. Egyszerűen imádtam a történetet, nagyon jól megalkotott főhősök, akik között izzott a levegő, rengeteg (sőt néha úgy éreztem, hogy túl sok), izgalmas cselekményszál, a kor tökéletesen tolmácsolt hangulata... élveztem minden sorát a regénynek.

Freya egy nagyon modern nő, szerintem túlságosan is modern volt a felfogása az akkori korhoz képest. Ezt persze csak erősítette, hogy a Bölcs Nők között nőtt fel (ez egy olyan társaság, ahol a nőket abban a korban is emberszámba vették, tanulhattak, művelődhettek - és pont emiatt rengetegen boszorkánysággal vádolták őket, így amennyire csak lehetett rejtve működtek), ami még inkább erősítette abban, hogy ő többre hivatott, mintsem csak feleségnek lenni. Ami viszont tetszett benne, hogy a hosszú évek alatt felgyülemlett gyűlöletét képes volt kordában tartani és képes volt arra is, hogy a férfit végighallgassa és ne anélkül ítélje el végleg.
Christopher pedig a másik nagyon jól megírt karakter. Egy hányatott múltú, nemesi származású fiatalember, akit a sors eddig csak csapásokkal "kényeztetett" el. Egy sajnálatos tett, aminek a következményeit a mai napig viseli, egy elrendezett házasság, egy száműzetés Indiába, egy borzalmas tragédia - ezek mind a fiatalember vállát nyomják. És akkor ehhez jön még egy zsarolási ügy és persze Freya gyűlölete is. Egyedüli társa a rettentő cuki kutyája, Tess, aki tényleg fényt visz a mindennapokba. Én Christophert is nagyon kedveltem. Főleg azért, mert ilyen borzalmas háttér mellett is képes volt tisztaszívű és lovagias maradni, még ezen dolgok sem tudták a földre kényszeríteni.
És persze a két főszereplő együtt. Imádtam, minden közös jelenetüket. Egyetlen egy dolog rontott picit az egészen. Általában nagyon szoktam várni, hogy ha már ilyen izzás van a két főhős között, akkor legyenek már egymáséi. Persze a történelmi romantikus regényeknél ez vagy kimarad, vagy nagyon virágnyelven van megírva :D. Hát itt nem ez volt a helyzet:D. Forróbbnál forróbb jeleneteket kaptunk, szóval ez az igényem ki lett elégítve:D. És akkor mi volt a bajom? A néha (számomra) eléggé vulgáris kifejezések. Nem tudom, hogy ez a fordításból adódik-e vagy eleve ilyen volt az eredeti regény nyelvezete is - ebbe nem akarok belemenni, de az tény, hogy ez a vulgaritás engem néha kirántott a történetből.

És a történet. Ez egy sorozat kezdő kötete. Ez eddig tiszta. Kell bele jó sok cselekményszál, amit majd lehet húzni a sorozat többi részén át - ez is tiszta. De nekem ez így hirtelen valahogy túl sok lett. Volt itt zsarolási ügy, volt egy régi családi tragédia, boszorkányüldözés, egy eltűnt feleség utáni nyomozás, házassági kérdések, rejtélyes udvarlók és még tuti kihagytam pár dolgot. Ezek nagy része nem lett tisztázva a regény befejezéséig, szóval lesz miről majd írnia a szerzőnek:).

És a történet vége? Pont, ahogy egy történelmi romantikusnál várhatjuk. Nekem nagyon tetszett (ez is).

Összességében az apróbb hibáktól nagyon jó kis sorozatkezdésnek gondolom ezt a regény, amit történelmi romantikusok rajongóinak ajánlok, Elizabeth Hoyt olvasóinak pedig kötelezőnek érzek. Én pedig alig várom a sorozat következő részét!

Borító: Nem rossz, de nem is igazán fogott meg. A külföldi kiadások között láttam jobbakat. Ne értstek félre, nem akarok pajzán borítót, ahol a főhősök épp egymásnak esnek, de bármi jó lenne, ami picit utalna a történetre.

Kedvenc karakter: Freya, Christopher, Tess

Szárnyalás: a főhősök közti kémia

Mélyrepülés: a pár vulgáris kifejezés

Érzelmi mérce: romantikus pillanat van benne bőven, ahogy + 18-s karikás jelenetből sincs hiány

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:
Mostani blogturnénk minden állomásán Elizabeth Hoyt idehaza megjelent műveivel kapcsolatos kérdéseket találtok. A helyes válaszokat a rafflecopter megfelelő dobozába beírva várjuk.
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hány kötetet számlál Elizabeth Hoyt Maiden Lane szériája?



A blogturné további állomásai:
Április 07 – Angelika blogja
Április 09 – Betonka szerint a világ
Április 11 – Olvasónapló
Április 13 – Könyvvilág
Április 16 – Dreamworld
Április 18 – Kelly & Lupi olvas

Rendszeres olvasók