Keri Lake: Igézet (Az Elemésztő Erdők#2.)

 

Ha szereted a gótikus jellegű fantasyket, a sötét titkokkal átszőtt történeteket és a lassan kibontakozó, feszültséggel teli romantikát, akkor Keri Lake Az Elemésztő erdő sorozata garantáltan felkelti az érdeklődésedet. Az Igézet kötetében ismét visszatérhetünk egy baljós, mágiával átitatott világba, ahol minden döntésnek súlya van, és az árnyak között megbújó veszélyek egy pillanatra sem engedik el hőseinket. A kötet az Anatéma eseményeit folytatja, még nagyobb tétekkel és még sötétebb hangulattal.

Ismerjétek meg közelebbről az Igézetet a blogturné állomásaival, mi több az egyik állomásunk betekintést nyújt az első kötet, Anatémába is! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a Next21 kiadó által felajánlott könyv egy példánya!

Next21 Kiadó, 2026

762 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,10

Besorolás: dark fantasy, dark romance

Ami szunnyad, azt nem szabad felébreszteni

Térj vissza az Elemésztő erdőbe, ahol árnyak vadásznak, szörnyek lakomáznak, s ahol sűrű mágia hatja át az éjszakát. Csak egyetlen szabály számít: éld túl… ha tudod.

A gigantikus sikerű Anatéma folytatásában Maevythnek és Zevandernek át kell kelnie a halandók veszedelmekkel teli birodalmán, hogy megszabadítsák Zevandert az ősi, gonosz entitástól, amely pusztulással fenyegeti mindkét világot.

Ősi varázs ébredezik, amely sötétbe borítja a halandók világát.

Hidegebb lett. Mindenki éhesebb. Pestisként szaporodnak a húsevő szörnyetegek, terjed a baljós átok, Gyűszűvirág hitközségben már az emberiesség utolsó szikrája is rég kihunyt. Maevyth és Zevander csak úgy menekülhetnek, ha újra átkelnek az Elemésztő erdőn. A sors azonban újraszőtte a hálóját, a végzet fonalai összegabalyodtak. Talán nem is lesz olyan egyszerű az átkelés Etíriába.

Az árnyak egyre közelebb lopóznak.

Zevandernek ráadásul fogytán az ideje: minél tovább kell nélkülöznie a létfontosságú vivicantemet, annál inkább eluralkodik szellemén a téboly. Lehet, hogy Maevyth ezúttal már nem lesz képes megmenteni őt.

Keri Lake Elemésztő erdő sorozata tökéletes választás azoknak, akik kedvelik a gótikus, karakterközpontú, atmoszférikus történeteket, valamint a különleges mágiát, amit lassan kibontakozó romantika és csipetnyi horror fűszerez.

A sorozat első kötete után egyértelmű volt számomra, hogy folytatni szeretném ezt a történetet. Az Igézet pedig pontosan azt adja, amit a sorozattól vártam: sötét, gótikus hangulatot, nyomasztó atmoszférát, kegyetlen világot és olyan szereplőket, akiknek a túlélésért szó szerint minden nap meg kell küzdeniük.

Az első rész egyik legnagyobb erőssége számomra a világ volt, és ez most sem változott. Keri Lake továbbra sem finomkodik: ez egy borzalmas, sötét hely, ahol a szörnyek valóban szörnyek, az emberek pedig sokszor még náluk is rosszabbak. Az a fajta világ, amelyik egyszerre vonz és taszít. Folyamatosan szerettem volna még többet megtudni róla, miközben egy percig sem vágytam arra, hogy benne éljek (bármilyen vonzó is volt Zevander:))). A gyengéket ez a világ könyörtelenül felfalja, szó szerint és átvitt értelemben is.

De sajnos azt is el kell mondanom, hogy nekem ez a kötet valahogy lassabban indult be, mint az első rész. Sokáig küzdöttem azzal, hogy újra izguljak, újra azonnal akarjam tudni a továbbiakat, amit az első kötetnél rögtön éreztem. Az első száz oldal alatt valahogy nem találtam azt a bizonyos "csít". Zevander és Maevyth folyamatos kapcsolati vívódása időnként az életkedvemet is elszívta. Így szeretlek, úgy szeretlek, akarlak, de nem lehetsz az enyém, de miért? csak. De miért? csak. És ez ment folyamatosan...

Szerencsére volt egy szál, ami miatt végig kitartottam és ami önmagában is megérte az olvasást: Zevander múltja. A szerző több idősíkon és több szereplő nézőpontjából is mesél, de számomra egyértelműen ezek a visszaemlékezések voltak a legerősebb részek. Végre válaszokat kapunk arra, hogy Zevander miért ennyire távolságtartó, miért tud néha kifejezetten kegyetlen lenni, hogyan szerezte a borzalmas sérüléseit, mi történt a családjával és miért ragaszkodik ennyire Maevythez. Ahogy egyre jobban megismertük a múltját, annál inkább érthetővé vált a személyisége. Őszintén szólva elképzelni sem tudom azokat a borzalmakat, amelyeket átélt és túlélt.

És persze Maevyth.

Az a félénk, túlélésért küzdő fiatal lány, akit az első kötetben megismerhettünk, gyakorlatilag eltűnt. Helyette egy sokkal magabiztosabb, határozottabb és erősebb fiatal nő áll előttünk. Már nem csak sodródik az eseményekkel, hanem tudatosan alakítja a sorsát. Tudja, hogy mit akar és ami még fontosabb: hajlandó is tenni érte. És igen. Miután sikerül Zevanderrel túljutniuk a sok nyűglődésen, tökéletes párt alkotnak.

A történet pedig nem kimondottan siet sehová. Ez nem az a könyv, ahol háromoldalanként történik valami epikus dolog. Mégsem mondanám egy pillanatig sem unalmasnak. A múltban játszódó fejezetek, a jelen eseményei, az újabb rejtélyek, a forró jelenetek és a harcok mind szépen egyensúlyban tartják a cselekményt.

Külön tetszett, hogy a két főszerelő valóban egyenrangú partnerként működik egy idő után, nem volt az a klasszikus felállás, hogy mindig a férfi főhős menti meg a nőt. Hogy ennek pontosan mi volt az oka, azt természetesen nem fogom elárulni, de a történet során nagyon jó magyarázatot kapunk rá.

A romantika pedig továbbra is fontos része a regénynek és persze vannak benne bőven forróbb, +18 karikás jelenetek is. Viszont hatalmas pozitívumként éltem meg, hogy a szerző, onnantól, hogy ezek ketten összejöttek - nem ezen tartja a fókuszt és a történet nem fordul át egy végtelen erotikus jelenetekből álló "softpornóba", ami sajnos manapság több romantasy esetében is előfordul. Itt továbbra is a világ, a karakterek és a történet marad a középpontban.

És a befejezés? Természetesen függővég, aminél igen, azonnal nyúlnál a következő részért, ha ott lenne a polcon. Mivel nincs sajnos ott, így megmarad nekünk a várakozás, hogy minél hamarabb folytathassuk ezt a sötét, kegyetlen, de mégis vonzó történetet.

Összességében a második rész sajnos nem tudta felülmúlni nálam az első kötetet, főként a lassabb kezdet és a két főszereplő hosszan elnyújtott érzelmi "szerencsétlenkedése" miatt. Ugyanakkor a világ továbbra is fantasztikus, Zevander múltjának a megismerése rengeteget adott a történethez, Maevyth karaktere pedig hatalmas fejlődésen megy keresztül. Ha szeretted az első kötetet, akkor mindenképpen ajánlom ezt is!

kép forrása

Borító: Gyönyörű, egy csoda!

Kedvenc karakter: Maevyth, Zevander

Szárnyalás: az izgalmas (és sokszor gyomorforgató) visszatekintős részek

Mélyrepülés: a sok nyüglődés a két főszereplő között az elején

Érzelmi mérce: izgalmas, hátborzongató, néhol gyomorforgató és persze van benne +18 karikás jelenet is

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Az Igézet a gótikus hangulatú romantikus regények kedvelőinek szól, ezért a mostani játékunk során gótikus regényekkel kapcsolatos kérdéseket találtok és a megfejtés rubrikájába a helyes válasz megfelelő betűjelét kell beírnotok.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az alábbi művek közül melyik NEM tartozik a gótikus regények legismertebb klasszikusai közé?

A) Jane Eyre

B) Üvöltő szelek

C) Büszkeség és balítélet

A blogturné további állomásai:

Augusztus 04 - Insane Life
Augusztus 07 - Kelly & Lupi olvas
Augusztus 10 -  Ambivalentina - Anatéma
Augusztus 13 -  Ambivalentina

Keri Lake: Nocticadia

 

A Next 21. kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Keri Lake nagy sikerű gótikus akadémia regénye, a Nocticadia. Lebilincselő történet egy professzorról és egy tanítványról, akik együtt keresnek válaszokat, hogy mégis milyen kór támadja az embereket.

Gyertek velünk a blogturné állomásaira és ismerjétek meg jobban ezt a rejtélyes sötét világot!

Next21 Kiadó, 2025

656 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,19

Besorolás: dark fantasy, dark romantikus, erotikus

Mortui vivos docent.

A holtak tanítják az élőket.

Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

Őszinte leszek, erre a könyvre az egyik bloggertársunk hívta fel a figyelmemet, miszerint már olvasta a könyvet angolul és LETEHETETLEN, plusz Keri Lake-től már olvastam az Anatémát, amit IMÁDTAM, plusz a borító is egy csoda volt - így egy percig nem volt kérdéses, hogy AKARJAM ezt a könyvet.

Lilia Rouleau, miután szemtanúja volt édesanyja rejtélyes és eléggé brutális halálának, egyetlen egy célja maradt: hogy választ kapjon a kérdéseire, amelyek azokra a fura dolgokra vonatkoznak, amelyek közvetlenül vagy közvetetten is, de a szeretett anyukája halálát okozták. Legnagyobb megdöbbenésére pár évvel később felvételt nyer a baljós hírnevű, de mindemellett az ország egyik legpatinánsabb egyetemére, a Dracadia Egyetemre, ahol többek között azokat a furcsaságokat is tanulmányozzák, amelyek az édesanyját megölték. Itt találkozik Devryck Bramwellel (akit ott csak "kedvesen" dr. Halálnak hívnak), a zseniális, de rideg és végtelenül titokzatos, fiatal patológus professzorral, aki sokat tudna a lánynak segíteni, ha akarna. De nem akar :). És itt kezdődik el egy veszélyes macska-egér játék, ahol a határok elmosódnak a megszállottság, a gyűlölet és a mindent felemesztő vágy között...

Akik ismernek tudják, hogy imádom a bentlakásos iskolákban játszódó történeteket, a gótikus hangulatúakat pedig még inkább. Keri Lake pedig tökéletes ötvözte ezt a kettőt, ez a regény nem egy "egyszerű" egyetemi románc, ez egy sötét, feszült utazás, ahol a sziget atmoszférája szinte megfojtja az embert. 

Igen, a sziget. Nocticadia nem csupán egy helyszín, hanem önmagában is majdnem egy karakter: a köd, a régi kőépületek, a titkos laboratóriumok és az a baljós érzés, hogy valaki mindig figyel... Abszolút el van vágva a külvilágtól, a tenger épp eléggé izolálja, hogy itt olyan dolgok történhessenek meg, amelyeket máshol keményen büntetnének, de legalábbis megbotránkozást keltenének. Mellette pedig egy csodálatos hely, gyönyörű tájakkal és apró falvakkal, amelyek nem kevés titkot rejtenek. És akkor még nem is említettem a Dracadia Egyetemet, amely igazából a sziget szíve. De itt ne egy mai, vidám hangulatú kampuszra gondoljatok, hanem egy rideg, ódon épületegyüttesre, amelynek minden szegletéből árad a halál és a tudomány szaga. 

Lilia karakterét az első pillanattól kezdve megkedveltem. Egyáltalán nem az a tipikus "bajba jutott lány", bár rengeteg trauma érte, a bosszúvágy és a tudásszomj hajtja előre. Rettentő kitartó, és IMÁDTAM, ahogy szembe mert szállni Devryckkel, még akkor is, amikor minden porcikája rettegett tőle. Ő egy valódi túlélő, hiszen nem azért megy az egyetemre, hogy diplomát szerezzen, hanem, hogy kiderítse, hogy az édesanyja miben is halt meg. Mellette okos, az esze vág, mint a penge, abszolút egyenrangú partnere a professzornak, ezért is működik köztük a kapcsolat, hiszen Devryck nemcsak a testét, hanem az eszét is szereti.

Nagyon szerethető karakter, a szerző nagyon jól eltalálta azt az egyensúlyt, hogy Lilia ne legyen idegesítően tökéletes; vannak hibái, vannak pillanatai, amikor majdnem feladja, és pont ettől válik emberivé. 

És a professzor. Nála már nem voltam ennyire biztos, hogy szeretem-e vagy sem. Ha szereted a mindig morcos, titokzatos és birtokló férfi karaktereket, akkor ő is a kedvenceid közé kerül. Engem az a titokzatosság, ami folyamatosan körbeölelte, nagyon vonzott, persze a kinézete is, de az a birtoklás, ahogy Liliával bánt néha, nekem már sok volt. De mellette, meg olyan volt, mint valami drog, imádtam a fejében lenni, a gondolatait megismerni és persze a tetteinél is ott lenni (még akkor is, ha azok sokszor elég kegyetlenek voltak).

És ezek ketten Liliával? Brutálisak voltak. A lány számára a professzor egyszerre a legnagyobb akadály és az egyetlen egy kulcs a múltjához. Kezdetben gyűlöli a férfi ridegségét, de aztán ez a gyűlölet átcsap valami beteges vonzódásba, majd függőségbe. Itt nincsenek virágcsokrok, gyertyafényes vacsorák, itt intellektuális csaták vannak, ahol a férfi teszteli a lányt, a lány pedig minden egyes tesztet teljesít, sőt túlteljesít. És amikor végre ezek összejönnek... egyrészt rettentő forró és nyers hangulatú részeket kapunk, így végre mindenki megkapja, amit akar (mi olvasók is:)), de másrészt viszont nálam itt tört meg valami a történetben. Nekem a kevesebb több lett volna, nekem ez a sötét hangulatú történet kevesebb erotikus résszel valahogy jobb lett volna (ezt olvassátok el többször is, mert ilyet ritkán mondok :D ). De ez csupán egy aprócska észrevétel, az amúgy számomra tökéletes történethez. 

És a történet maga... IMÁDTAM, ahogy Keri Lake fokozatosan csepegteti csak az információkat – mintha egy általam úgy imádott puzzle-t raknánk ki, ahol minden darabka egyre borzalmasabb végkifejlethez vezet. 

Összességében odavoltam ezért a borongós, fülledt és rejtélyekkel teli regényért (amihez plusz pont, hogy nem sorozat része, hanem egy standalone regény). Keri Lake megmutatta, hogyan kell a gótikus horror elemeit és a perzselő romantikát úgy ötvözni, hogy az olvasó az utolsó lapig ne akarja letenni a könyvet. Aki szereti a lassan beinduló, de annál ütősebb végű dark fantasy könyveket, annak ez kötelező darab!

Kép forrása: Pinterest

Borító: Rettentően tetszik, illik a történethez és kellően csábító is ahhoz, hogy levegyem a könyvet azonnal a polcról

Kedvenc karakter: Devryck és Lilia

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: izgalmas, borzongató és a könyv második részében bővelkedünk a forró, +18 karikás jelenetekben is!

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunkban nincs más teendőtök, mint figyelmesen elolvasni a könyv beleolvasóját és az alapján válaszolni a blogokon feltett kérdésekre. A helyesen válaszolók között kisorsoljuk a könyv egy példányát!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Milyen színűek a férgek?

A blogturné további állomásai:

Január 18 - Insane Life

Január 19 - Kelly és Lupi olvas

Január 20 - Ambivalentina

Január 21 -  Angelika blogja

Január 22 - Kitablar

Január 23 - Hagyjatok! Olvasok!

Keri Lake: Anatéma (Az Elemésztő Erdők#1)

 

A Next 21 kiadó jóvoltából jelent meg az Elemésztő erdő első része az Anatéma, Keri Lake nagysikerű gótikus romantikus fantasy könyve. Gyertek velünk és ismerjétek meg jobban Keri Lake varázslatos erdejét és bolyongjatok bloggereinkkel ebben a misztikus erdőben, ahol ki tudja mi vár rád odaát… vagy még odabent?

Next21 Kiadó, 2025

688 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,23

Besorolás: fantasy, dark fantasy, romantikus

Pletykálnak ezt-azt, hogy mi található Boszorkányvölgy erdején túl, ahová a bűnösök mennek meghalni. A falubeliek egyszerűen Elemésztő erdőnek hívják, mert amit az erdő elvesz, azt soha nem adja vissza. Senki nem merészkedne még csak közelébe se annak a helynek – hacsak eszét nem vesztette.

Vagy ha száműzött.

Maevyth Bronwicknek esze ágában sincs berontani a fák közé, ebbe a ködbe burkolózó labirintusba, de egy tragikus esemény folytán muszáj átvágnia a csontok boltívén túlra, túl a határon, ahol halandó még soha nem járt. Fantasztikus és sötét világba kerül, amely éppoly veszedelmes, mint amennyire vonzó.

Ezen a helyen él Eidolon elátkozott ura. Neki kell elrejtenie Maevytht a mágusok elől, akik a nőt egy okkult jóslat nevében akarják feláldozni. Zevander Rydainn, aki skorpióknak parancsol, hidegfejű, számító bérgyilkos – a legveszélyesebb egész Etíriában. Hamarabb vetné oda Maevytht a tűzdrákók martalékául, mintsem hogy megvédje és garantálja a lány biztonságát.

Márpedig ez lesz a feladata.

Igéző, gótikus dark fantasy a Nocticadia szerzőjétől. Egy lány arra kényszerül, hogy átlépje a tiltott határvonalat, és a halandók birodalmából az elátkozott lelkek és torz teremtmények ijesztő világába kerül.

Azt hiszem a borítót elég volt meglátnom, hogy azonnal beleszeressek ebbe a könyvbe, a fülszöveg már csak ráadás volt. Aztán megérkezett fizikálisan is és a szerelem még erőteljesebb lett. Ritka az ennyire szépen kivitelezett könyv. A papírborító is csodaszép, de ezt levéve a keményfedél is díszített, sőt a hozzátartozó élfestés teszi még különlegesebbé ezt a könyvet. A benne lévő oldalak díszítéről már nem is beszélve!

De hát nem minden a külcsíny, a belső is fontos, ugyebár? Így alig vártam, hogy végre sort keríthessek az olvasására. Egy régebbi blogger barátnőmmel együtt akartuk olvasni, hogy olvasás közben kibeszélhessük, de ő sajnos közben lebetegedett, így végül mindig csak én osztottam meg vele az élményeimet - amelyek, ahogy haladtam a történetben, egyre lelkesebbek voltak.

A történetünk főhősnője Maevyth, aki egy istenhátamögötti kis faluban él a nővérével, a nagynénjével és a nagybátyjával. A lányt a falu melletti Elátkozott erdő mellett találták egy kis kosárkában és gyerekkorától kezdve kiközösíti a falu meglehetősen szűk látókörű lakossága. A falu melletti erdőt azért hívják Elátkozottnak, mert mindenkit, aki bármit is vét a törvények ellen oda száműzik és onnan még senki nem tért vissza. Miután a lány nevelőapja rejtélyes módon elhalálozik, a nagynénjük a két lányt megpróbálja minél hamarabb kiházasítani, így megszabadulni tőlük. Maevythnek sincs esze ágában a kiválasztott férfihoz hozzámenni, a nővére pedig még ennél is tovább megy - egy titkos szerelmi viszonyba keveredik, amely által az Elátkozott Erdőbe száműzik, főhősnőnk pedig követi...

A másik főhősünk pedig Zevander, aki egy másik világban, amely vérrel és mágiával átítatott, a király bérgyilkosa. Gyerekkorukban egy mágus megátkozta őt és a fivérét és most azért küzd, hogy ezt az átkot megtörje, mielőtt az mind a kettőjüket felemészti.

"Természetesen" az átok megtörése Maevythez kapcsolódik:), így a két sanyarú sorsú hősünk útja keresztezi egymáséit.

Őszinte leszek egy picit megijedtem, amikor a szerző a könyv elején egy teljes oldalt szentelt annak, hogy elmagyarázza, hogy ez egy dark fantasy, lesznek benne olyan részek, amelyek bizonyos embereknél ki fogják verni a palánkot, és hogy körülbelül mire számíthassunk. Ehhez képest - vagy már csak én vagyok vén iszapszemű rája és sok regényt olvastam - számomra ez a történet nem volt különösebben sem véres, sem túl sötét. Igen, vannak benne durvább részek, igen, vannak benne elképzelhetetlenül borzalmas lények, folyik a vér, gyilkosság, erőszak, minden, de számomra egy percig nem okozott egy része sem álmatlan éjszakát. De mondom, mások vagyunk, lehet, hogy másnak ez lesz élete legsötétebb dark fantasyja:).

A történetre lehetne mondani, hogy lassan indul be, hiszen körülbelül a könyv felénél találkozik úgy a két főhősünk, hogy ébren, tényleg fizikai valójukban találkoznak, de higgyétek el, hogy addig sem unatkoztam egy percig sem. Külön szemszöget kapott Maevyth és Zevander, de nagyon érdekes módon, hiszen a lány E/1-ben mesél, míg a férfi gondolatait, érzéseit pedig E/3-ban ismerhetjük meg. Ez számomra abszolút újdonságnak hatott. A könyv első felében megkapjuk azt a hőn áhított dark légkört, ami megalapozza a regény hangulatát, hiszen Maevyth (úristen, mire megtanulom helyesen leírni a nevét:)) élete sem fenékig tejfel, a falu, ahol él egy rosszindulatú begyöpösödött társaság, a lány kérőjétől nemcsak maga Maevyth, de még én is féltem és akkor még nem is meséltem az Erdőről és a benne lakó lényekről.

Zevander szemszöge a másik borzalom. Általa egy másik világot ismerhetünk meg, amelyhez képest Maevyth világa egy kész tündérmese. A férfi világában a fő szerepet a mágia, azon belül is a vérmágia kapja, aminek a fenntartásáért az emberek akár az életüket is feláldozzák. Intrikák és cselszövések, rejtélyes istennők és persze rettentő sok különleges lény és kifejezés. Én ezeknél a részeknél veszítettem el néha a fonalat. Nem, nem volt unalmas, csak egyszerűen annyi új és annyi számomra kiejthetetlen, fura nevű dolog jött be a regénybe, hogy komolyan néha úgy éreztem, hogy jegyzetelnem kellene, hogy mindent tudjak a későbbiekben:).

Számomra igazán akkor indult be a történet, amikor a két főhősünk végre találkozott és elkezdődött a "slow burn" rész picit felizzani. Egyszerűen imádtam, hogy ez tényleg lassú szerelem volt, nem voltak itt azonnali a másik karjába omlok, letépem a ruhádat, magamévá teszlek azonnal jelenetek, hiszen az elején, bár Zevander fizikailag vonzódik a lányhoz, de nem akarja, nem engedheti meg magának azt, hogy több is legyen köztük. Maevyth pedig eleinte nem lát semmit a férfiből, csak azt, hogy parancsolgat, gúnyos, rosszindulatú és lenézi őt. Na innen lesz szép nyerni! És igeeen, a kitartásunk meghozza a gyümölcsét, végül kapunk olyan jeleneteket is (de azt ki kell ám érdemelmi és érdemes rá várni:))), hogy egy tucat hideg zuhany is kevés lenne ahhoz, hogy lenyugodj:).

A könyv második fele a nagy szerelmi románcon kívül tartogat jó pár izgalmas jelenetet, akciót is, ahol szépen láthatjuk, hogy Maevyth milyen karakterfejlődésen megy keresztül és a szegény, árva, lelkileg megtiport lányból hogyan lesz valami több, valami nagyobb - legalábbis mi válhat belőle - hiszen még egyelőre a történetnek nagyon az elején járunk.

Imádtam Maevyth és Zevander kapcsolatát - egészen onnantól, hogy a férfi először meglátta a lányt és mit váltott ki belőle - odáig, hogy már eljutottak oda, ahonnan a hatalmas nagy románcok kialakulnak. Két sérült ember, akik mégis tökéletesen kiegészítik egymást és remélhetőleg hasznára is lesznek egymásnak.

A másik kedvenc kapcsolatom pedig Maevyth és Zevander húga, Rykaia barátsága volt. Főhősnőnk, miután elveszítette a testvérét, teljesen egyedül maradt és Rykaia pedig szintén egy női társra, egy barátnőre vágyik, abban a férfiközpontú társadalomban és azzal a borzalmas háttértörténettel, amellyel a szerző "megajándékozta" őt. A két lány együtt nagyon aranyos, mintha testvérek lennének, imádtam az ő közös jeleneteiket is (és őket jóval közelebbi kapcsolatúnak éreztem, mint Maevythet és a nővérét).

A történet vége természetesen függővég, bár számomra nem annyira körömlerágós, mint amennyire vártam volna. De természetesen így is rettentően várom már a folytatást, már az is késő lenne, ha már a kezemben tarthatnám:).

Összességében én azt kaptam ettől a regénytől, amit vártam, egy izgalmas, néhol véres, dark fantasyt horror elemekkel megtüzdelve és ahol (egyelőre) nem a románc a legfontosabb momentum. A szereplők izgalmasak, a karaktereik eléggé komplexek, a főhősöket könnyű kedvelni és izgulni értük. Én lelkesen felültem a hypevonatra és szeretnék is rajta maradni. Ha a folytatás legalább ennyire jó lesz, akkor az írónő engem megvett kilóra és alig várom, hogy a többi művével is megismerkedhessek!

Kép forrása

Borító: Ez egyszerűen tökéletes. Csodaszép, illik a történethez és az éldekorja! Bár minden könyv ilyen csodálatos kötést kaphatna!

Kedvenc karakter: Maevyth, Zevander, Rykaia

Szárnyalás: a történet? vagy a főhősök közti kémia?

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalmas, néha hátborzongató, félelmetes, de mellette a romantika is szerepet kap, sőt a +18 karikás jelenetek is

Értékelés: 

Beleolvasó

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban egyszerű feladatotok lesz, minden állomáson egy-egy kérdést olvashattok a kiadó oldalán megtalálható beleolvasóból és ez alapján kell helyesen válaszolnotok a bloggereink által feltett kérdésekre.

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Ki az a dérdúr?

A blogturné további állomásai:

Szeptember 22 - Insane Life
Szeptember 24 - Angelika blogja
Szeptember 26 - Könyv és más
Szeptember 29 - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 30 - Kitablar