Catherine Walsh: Holiday Romance - Karácsonyi románc (extra állomás: idézetek)

A Könyvmolyképző Kiadó egy új rubin pöttyös sorozattal lepte meg idén karácsonyra az olvasóit: Fitzpatrick Christmas címmel. Az első rész a Holiday Romance - Karácsonyi románc címet viseli, mely Molly és Andrew szívmelengető történetét meséli el.
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek Catherine Walsh   regényének egy példányát a kiadó felajánlásában!

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös

392 oldal

Fordította: Tóth Katalin

Goodreads:

Besorolás: Romantikus, felnőtt, utazás, karácsony 

Molly és Andrew Írországba repülne haza az ünnepekre, amikor egy különös hóvihar keresztülhúzza a számításaikat.
Kettejük között soha semmi romantikus nem történt: barátok, és ez minden. Már tíz éve évente egyszer hét órát és tizenöt percet együtt töltenek a karácsony előtti utolsó járaton, ami Chicagóból Dublinba tart. Az úton általában borzalmas bort kortyolgatnak, és beszámolnak egymásnak arról, hogyan alakult az életük a legutóbbi találkozásuk óta. Nagyon különböznek egymástól, és ez az ünnepi hagyományokról kialakult véleményükben is megnyilvánul.
Molly nincs túlzottan oda a karácsonyért, ezzel szemben Andrew fanatikusan rajong érte. Neki sokat jelent, hogy az ünnepeket Írországban tölthesse a családjával, és ezt Molly jól tudja. Ahelyett, hogy a józan észt követnék, és Amerikában maradnának, belevágnak egy őrült kalandba. Molly megígéri Andrew-nak, hogy mindenáron hazajuttatja édesanyja híres karácsonyi vacsorájára.
Az óra ketyeg, lassan kifutnak az időből. De Mollynak mindig van újabb terve. És amíg a taxik, repülők, hajók és vonatok menetrendjét zseniálisan össze lehet hangolni, addig semmi baj nem lehet.
Amivel egyikük sem számol, hogy amíg szakad a hó a város és a két jó barát feje fölött, az univerzumnak velük van terve, mégpedig az, hogy összeboronálja őket – annak ellenére is, hogy meg vannak győződve arról, hogy nem egymásnak teremtették őket.

A blogturnénk első állomásán három hosszabb idézetet hoztam a regényből, remélem benneteket is romantikus karácsonyi hangulatba hoz! Értékelés dec. 10-én érkezik.

"– Ez a fagyöngy? – Az kizárt. – Olyan, mint a spenót. Mint a spenótlevél.

– Hogyhogy nem tudod, mi az a…?

– Tudom, mi ez, csak még nem láttam ilyet. Nem azzal töltöm a decembert, hogy egész idő alatt felfelé nézegetek, jó?

– Pedig a kábé százötven centiddel életed nagy részében felfelé nézel.

– Százhatvan centi vagyok, köszi! És egész jól látom a világot ebből a…

– Ne legyen már olyan grincs! – szól közbe a férfi. – Ez a hagyomány!

– Csigavér! – kiáltok vissza.

Andrew elneveti magát, és néhányan megállnak a felhajtás láttán. Hirtelen közönségünk is támadt.

– Hogy ez mekkora hülyeség! – morgom, és igyekszem kerülni a tekinteteket, miközben Andrew a sálhoz illő bojtos sapkát húz a fejébe. – És bizarr is, nem gondolod?

– A negyedik kiegészítés értelmében jogom van hallgatni.

– Ötödik.

– Mindegy.

Újabb pár halad el mellettünk, amíg mi ott húzzuk az időt. Felpillantanak, és észreveszik a fagyöngyöt. Anélkül, hogy lassítanának, egymás felé fordulnak, és megcsókolják egymást, aminek láttán halvány mosoly jelenik meg azoknak az arcán, akik mindezt látják.

Tátott szájjal nézem, hogy mintha mi sem történt volna, továbbmennek.

– Balszerencsét hoz, ha nem csókoljátok meg egymást! – kiáltja a víg kedélyű pasas, és ismét minket figyel.

– Nem, nem hoz! – vágok vissza. – Maga csak kitalálta ezt!

Andrew toporog mellettem, látszik, hogy továbbra is jól szórakozik.

– Molly…

– Csak kitalálta.

– Ne figyelj rá!

– Nem tudok nem figyelni rá. Legrincsezett. Miért hív mindenki így? – Egyre nő a bosszúságom, amikor látom, hogy mellettünk egy idősebb pár csókváltását is taps követi. – Hát jó. Gyere, csókolj meg!

– Kissé túlteng benned a versenyszellem, nem gondolod? Inkább keressük meg a sofőrünket!

Megragadom Andrew karját, és mivel most is munkálkodik bennem a bizonyítási kényszer, hogy elnyerjem az egész nap mellőzött figyelmet, amit vadidegenektől kaphatok, mielőtt átgondolnám, hogy mit teszek, Andrew nyakára fonom a kezemet, és az arcához emelem az arcomat. Nem hazudtam, amikor azt mondtam Gabrielának, hogy Brandon óta nem voltam senkivel. De az a helyzet, hogy Brandonnal sem voltam igazán együtt. Legalábbis az utolsó néhány hetünkben. A mi szakításunk is olyan lassan kifejlődő,

furcsa és bizonytalan elválás volt, ahol minden csók után kérdés következett, ahol minden érintésről sejteni lehetett, hogy ez lesz az utolsó. Egészen addig, amíg tényleg az is lett. Lehet, hogy már ki voltam éhezve az emberi érintésre, de abban a pillanatban, hogy Andrew és én közelebb kerülünk egymáshoz, a dolgok kezdenek… megváltozni. A belőle áradó melegség érint meg először, annyira más, mint a kijárat felől beáramló metsző hideg. Meglep, mennyire finomnak érződik a szakálla, ahogy a bőrömhöz ér. A puha ajkáról nem is beszélve. A férfiak ajka nem szokott puha lenni télen. Cserepes, mert nem használnak ajakápolót. De Andrew ajka puha. Puhán, melegen tapad a számra. Tapad, mert visszacsókol. Nem arcra puszi, és nem is vicces csók ez, amit barátok adnak egymásnak a fagyöngy alatt. Andrew ott áll, és

visszacsókol, én meg hirtelen nem bírok eléggé hozzásimulni. Remeg a gyomrom, biztosan a pezsgőtől. A kelleténél nehezebben tudom elengedni Andrew-t. Erőt kell venni magamon, hogy elhúzódjak tőle, de utánam lép, és ismét eltűnik közöttünk a tér. Mielőtt teljesen hátrahúzódik, még egyszer magához szorít."

 

"– Feleségül fogod venni Alisont – jelentem ki, amikor csatlakoztatja a fülhallgatót. – Feleségül fogod venni Alisont, én pedig összejövök valakivel az esküvődön. Az öcséd még szingli?

– Vele nem fogsz összejönni.
Felfortyanok az egyértelmű elutasítása hallatán.
– Miért nem? Aranyat érek. Nem akarod, hogy bekerüljek a családodba?
– Így nem.
– Akkor megalkuszom, és kiegyezek egy harmadik unokatesóddal is – közlöm, de úgy látszik, Andrew-t ez csak még jobban felbosszantja.
– Nincs semmiféle megalkuvás.
– Márpedig valamennyire muszáj lesz megalkudnom, mert tudvalevő, hogy egy évnél tovább nem vagyok képes megtartani a kapcsolataimat. Biztosan abban a szakaszban történik velem valami.
Mihelyt kimondom ezeket a szavakat, meg is bánom, és fintorgok, amikor Andrew rám néz. Miért ne teregethetném ki a bizonytalanságaimat valamennyi ismerősömnek? Miért ne vallhatnék színt a többi utas előtt itt, a repülőgépen? Nagyszerű terv lenne pedig! Extrán egészséges!
– Bocs! – szólalok meg újra. – Lehet, hogy rossz napom van, de az is lehet, hogy nem. Fogalmam sincs. De majd te megmondod.
Andrew nem felel, csak tartja a fülhallgatót. Átveszem tőle, a fülembe helyezem, és a lejátszás gombra teszem az ujjamat, hogy szinkronizálhassuk a beállításokat. De Andrew ezután sem mozdul. Továbbra is engem néz, ráadásul olyan komoly ábrázattal, amitől elkap a kétségbeesés, és azt érzem, meg kell törnöm a csendet.
– Jó, lehet, hogy a kókuszdiós dolgot is túlreagáltam. De…
– Mark nem érdemel meg téged – szakít félbe. – És nem érdekel, hogy rátalált-e a lelki társára, vagy hogy kóbor kutyák mentésével tölti a hétvégéit. Megbántott téged, én pedig utálom ezért. És legszívesebben behúznék neki egyet, amiért összetörte a szívedet. Az a helyzet, hogy ha valaha is azt fogod érezni valaki miatt, hogy kevesebb vagy annál, ami vagy, vagy azt, hogy nem érdemled meg, amire vágysz, meg fogom keseríteni az életét, ha szeretnéd. Zaklatni fogom telefonon. Kavicsot rejtek a cipőjébe. Bármit is kérsz, megteszem érted. Te egy szorgalmas, szenvedélyes, kedves ember vagy, és egy nap… egy nap találsz valakit, aki annál is jobbá tesz, mint amilyen jó most vagy. És az az illető nagyon szerencsés lesz, amiért vagy neki.
Csak meresztem a szemem Andrew-ra. Hátradől az ülésben, én meg szóhoz sem jutok. Az sem tűnik fel, hogy lenyúl a tejkaramellás zacskóért, és visszateszi az ölembe.
– Jó? – kérdezi, mire összerezzenek.
– Jó.
– Nincs megalkuvás.
– Nincs megalkuvás.
Suttogom a szavakat, de Andrew biztosan olyat lát az arcomon, amitől elégedetten bólint, majd visszafordítja a tekintetét a kijelzőre.
– Helyes – nyugtázza, és benyomja a lejátszás gombot. – És most nézd a nyavalyás filmet!" 

"...Most kéred a karácsonyi ajándékodat?
– Igen.
Nevet, majd eltolja magát, és térdre borul a karácsonyfa mellett. Maradt még alatta néhány kicsomagolatlan ajándék. Azokról mondta Andrew, hogy a következő napokban betoppanó rokonoknak szánják őket. Nem is fordítok rá túl nagy figyelmet, csak amikor Andrew visszalép a kanapéhoz egy lila selyempapírba csomagolt kerek tárggyal.
– Csukd be a szemedet! – mondja, és én engedelmesen úgy teszek. Egy másodperccel később a kezembe pottyant valamit. Meglep, milyen nehéz. Villámgyorsan kicsomagolom, közben Andrew visszaül mellém.
Egy hógömb. De nem olyan, amit a repterek ajándékboltjaiban árulnak. Nem az az ócska műanyag vacak, amit az ember inkább elhagyna, mintsem megtartana. Ez a hógömb nagy, akkora, mint egy papírnehezék, az alja nehéz, sötét fából készült, és beteríti az egész tenyeremet. Belül nem hóember vagy miniatűr ház látható, hanem egy repülőgép, amint a sötét égboltot szeli, és a kis ablakai melegsárga színben fénylenek.
– Ezek mi vagyunk? – kérdezem, és le sem veszem a szememet róla.
– Ezek mi vagyunk.
Finoman megforgatom a kezemben, végigsimítok az üvegen. 

– Nincs is karácsonyi díszem.
– Sejtettem. Gondoltam, nem bánod, ha lesz egy.
– Hogy nem bánom? – Úgy kell kipréselnem magamból a szavakat. – Odavagyok tőle, Andrew!
Megvonja a vállát, és figyeli, ahogy a gömböt tanulmányozom.
– Fel kell ráznod – emlékeztet.
Elfordítom a gömböt, mire a hópelyhek örvényleni kezdenek, és a repülőgép átsuhan a téli éjszakán. Előrehajolok, hogy jobban lássam a fényben, Andrew pedig elengedi a hajamat, és helyette kis körkörös mozdulatokkal a hátamat simogatja. Mint aki nem bírja abbahagyni, hogy hozzám érjen. Én sem akarom, hogy abbahagyja. Ebben a pillanatban azt érzem, hogy még senkivel nem tudtam annyira jól érezni magam, mint most. Az elmúlt hetekben átélt kiégés, nyugtalanság, idegeskedés és az a sok álmatlan éjszaka, amikor próbáltam kitalálni, mit kezdjek az életemmel, most mind tovatűnik, és korábban soha nem tapasztalt megvilágosodás jár át."

Képek: Pinterest

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés:  Hogy hívják Molly ikertestvérét?

 

 

 

Állomások:

 
12.06 Kelly&Lupi olvas
12.08 Sorok között
12.10 Kelly&Lupi olvas

Susannah Nix: A ​szerelem kódja (Kémialeckék 1.)

Hiába vagy szuperintelligens kocka, ha nem tudod távol tartani magad az egyéjszakás kalandodtól… Melody pechjére egykori kalandja álmai munkahelyén bukkan fel, ráadásul ő a vezérigazgató fia!
Tarts te is a bloggereinkkel Susannah Nix: A szerelem kódja blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a General Press Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

General Press Kiadó 2024

304 oldal

Fordította: Smidth Jolán

Goodreads: 3,60

Besorolás: realista, romantikus, felnőtt

 

Melody, a szuperintelligens kocka lány megpályázza álmai állását egy Los Angeles-i óriásvállalatnál. Ám az állásinterjú után döbben csak rá, hogy egy egyetemi egyéjszakás kalandja, név szerint a szívdöglesztő Jeremy Sauer is ugyanannál a cégnél dolgozik. És nemcsak ott dolgozik, de ő a vezérigazgató fia.
Jeremynek barátnője van, és amúgy is rosszfiú hírében áll, így Melody elhatározza, hogy távol tartja magát tőle, és az új életére koncentrál. Azonban minden igyekezete ellenére sem tudja teljesen kivonni magát a zűrös ügyeiről ismert, luxusautókkal járó milliárdoscsemete életéből.
Miközben különös barátság szövődik kettejük között, Melody magának sem meri bevallani, hogy az érzései talán mélyebbek Jeremy iránt.
Vajon az a lány, aki a matematikai törvényszerűségek híve, meri-e vállalni a kockázatot egy olyan fiúért, aki ennyire kiszámíthatatlannak bizonyul?

 

Blogunk állomásán kedvcsináló idézeteket olvashattok, valamint megmutatunk néhány külföldi borítót!

"– Furcsa – merengett Melody, miközben Jeremy a lattéjára várt –, az első két hónapban, amikor itt dolgoztam, egyszer sem láttalak, de most mintha állandóan beléd futnék.
A fiú elnyúlt előtte, hogy pár bankjegyet dugjon a borravalós üvegbe, és lehalkította a hangját:
– Ez azért van, mert kerültelek.
A lány meglepődött a beismerést hallva.
– Tényleg?
Jeremy körbepillantott, hogy meggyőződjön róla, senki nincs a közelükben, aki meghallhatja őket.
– Meglehetősen világossá tetted, hogy nem szeretnéd, ha bármi közöd is lenne hozzám, és én nem akartam, hogy kényelmetlenül érezd magad a munkahelyeden. Így hát minden alkalommal, amikor megláttalak az épületben… másfelé vettem az irányt.
Melody összerezzent, ahogy eszébe jutott, milyen keményen beszélt a férfival az étterem előtt.
– Rosszul érzem magam. Nem lett volna szabad azt sugallnom neked, hogy ezt kell tenned.
– Valóban kevesebbet ittam a szokásos lattémból – mondta a fiú, miközben megpaskolta a hasát, mintha valaha is másmilyen lett volna, mint kockás. – Ami nem feltétlenül volt rossz dolog.
A lány elhúzta a száját.
– Nos, örülök, hogy már nem csinálod. Így sokkal egyszerűbb, nem?
– Határozottan."

 

"– Hé! – Melody közelebb hajolt, hogy a szemébe nézhessen.
– Senki sem tarthat meg. Lacey azt mondta, hogy szükséged van egy barátra ma este, így hát itt vagyok, és lemondtam minden péntek esti programomat érted.
A fiú félrenézett, és egy szót sem szólt. Pont mint egy nagy, duzzogó gyerek.
– Tudod, mit? – Melodynál betelt a pohár. – Kihagytam a könyvklubomat, hogy itt lehessek. Elolvastam A nyomorultakat. Van fogalmad róla, milyen hosszú az a könyv? Nagyon hosszú, Jeremy, nagyon-nagyon hosszú! Még
sütit is sütöttem. Áfonyás scone-t! – kiáltotta, és nyomatékosításképp
megbökte a karját. – Teljesen a nulláról. – Újabb bökés következett. – Ami most kárba megy, mert valakinek haza kell fuvaroznia a részeg seggedet. Szóval most szépen felállsz arról a bárszékről, és engeded, hogy hazavigyelek, megértetted?"

"Jeremy a táncparkett túloldalán lévő asztalnál várt rá.
A lány lerogyott a fiú melletti székre, és megragadta a borospoharat, amelyet az felé csúsztatott.
– Történt valami? – kérdezte Jeremy, és egyre magasabbra vonta a szemöldökét, ahogy Melody hatalmasat kortyolt a rozéból. A lány lenyelte a bort, és megrázta a fejét.
– Semmi… csak az anyád…
A fiú álla már erre megfeszült.
– Mit csinált?
– Áldását adta ránk. – Ami immár hivatalosan is kettőre emelte azoknak a számát, akik az áldásukat adták rájuk. Mi a csoda történik? Jeremyből kitört a nevetés. Melody rácsapott a karjára.
– Ez nem vicces. Azt hiszi, hogy járunk, és túlságosan is be voltam rezelve, hogy közöljem vele, ez nem igaz. Azt mondta, szép párt alkotunk."

"– Az a helyzet… – A fiú megnyalta az alsó ajkát, ahogy mindig szokta, amikor ideges volt. – Az anyám még mindig azt hiszi, hogy járunk, ami azt jelenti, hogy Geoffrey és Hannah is így tudják. Ééés… máris itt tartunk. Hát persze!
Melody csalódottan megdörgölte a halántékát.
– El sem hiszem, hogy még nem kamuszakítottál velem.
– Tudom, tudom. – Jeremy szorosan lehunyta a szemét, és a homlokához szorította a kéztövét, mintha szégyenkezne.
– Csak az van… hogy az anyám tényleg kedvel téged.
És még soha senkit nem kedvelt, akivel jártam. Szóval… sokkal kedvesebb volt az utóbbi időben… alapvetően mindennel kapcsolatban.
Melodynak igazán nem volt joga ítélkezni, mivel gyakorlatilag ugyanezt csinálta a saját anyjával. De ő azóta legalább elmondta neki. Végül."

 

"Melody remegve beszívta a levegőt, és tett egy lépést az ismeretlenbe.
– Nem abba fáradtam bele, hogy színlelnem kell, hogy érzek irántad valamit, hanem abba, hogy úgy kell tennem, mintha semmit sem éreznék.
Jeremy kinyitotta, majd becsukta a száját.
– Tessék? – kérdezte a suttogásnál alig hangosabban.
Most, hogy kinyitotta azt a nagy száját, nem volt megállás.
– Nem akarok kamurandizni veled, Jeremy. Én igazából szeretnék veled randizni."

"– Most megcsókollak – közölte halkan és nagyon komolyan.
Melody nyelt egyet, és bólintott. Határozottan. A fiú lehajtotta a fejét, a szája alig pár centire volt az övétől, mégis őrjítő módon elérhetetlenül.
– Csak hogy minden tiszta legyen – mormolta, a lehelete ingerlően csiklandozta a lány ajkát –, ez nem kamu. Ez most a valóság.
Melody szeme lecsukódott, ahogy végre találkozott az ajkuk. Jeremy szája meleg volt, mint a nyár, és olyan íze volt, mint a hazatérésének egy hosszú nap után."

 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK

 

Játékunk ezúttal kérdések megválaszolásából áll! Minden állomáson találtok egy kérdést, melyre várjuk a megfelelő választ. Annyit segítünk, hogy mindent megtudhattok a A ​szerelem kódja című regény beleolvasójából.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:  Hova juttatta be az apja “Helyes Srácot”? 

 

 a Rafflecopter giveaway

 

 Állomáslista:

07/16 - Betonka szerint a világ…
07/20 - Kelly és Lupi olvas
07/24 - Hagyjatok! Olvasok!

 

Alexandra Bracken: Lore - blogturné extra

 

Hétévente a megbüntetett istenek kénytelenek az emberek között járni, de egyesek megpróbálják levadászni őket hatalmukért és halhatatlanságukért! Az utolsó istenek egyike, Athéné Lore segítségét kéri az új vadászat alkalmával. Tartsatok bloggereinkkel az új kalandjukon, és ne feledjétek, hogy ha velünk játszotok, akkor a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott LORE példányt!

Maxim Kiadó, 2023

496 oldal

Fordította: Bozai Ágota

Goodreads: 3,78

Besorolás: fantasy, mitológia, urban fantasy, ifjúsági

Tagadhatod ​a sorsot, de a sors nem tagadja meg magát.

Ha harcolsz ellene, az nem ment meg attól, ami rád vár.

Egy régi lázadás büntetéseként hétévente kilenc görög isten kénytelen halandóként járni a földön, és ősi dinasztiák leszármazottai vadásznak rájuk. Mindannyian meg akarnak ölni egy istent, hogy megszerezzék annak hatalmát és halhatatlanságát.

Lore Perseous már régen hátat fordított ennek a brutális világnak, miután egy rivális dinasztia megölte a családját. Évekig ellenállt a bosszú gondolatának, de a következő vadászat előtt segítségét kéri két résztvevő: Castor, a rég halottnak hitt gyerekkori barát, aki megdobogtatja Lore szívét, valamint az utolsó eredeti istenek egyike, a súlyosan sebesült Athéné.

Az istennő szövetséget ajánl közös ellenségük legyőzésére. Azonban Lore döntése, hogy sorsát Athénéhoz köti, és újra csatlakozik a vadászathoz, halálos árat követel – és talán nem is elég ahhoz, hogy megállítsa egy új isten felemelkedését, akinek hatalmában áll az emberiséget térdre kényszeríteni.

BLOGRTURNÉ EXTRA - INTERJÚFORDÍTÁS

A Lore világában, hétévente az ősi vérvonalak leszármazottai részt vesznek az Agonban, amely során kilenc isten halandóvá válik és az Agonban részt vevő családok tagjainak esélye van arra, hogy az istenek erejét és halhatlatlanságát megszerezzék úgy, hogy levadásszák és megölik őket. Mi adta az ötletet az Agonhoz?

Íróként folyamatosan vezetek egy “kívánságlistás” ötletlistát és az Agon valójában két ilyen kívánságlista-elem összetalálkozásának eredményeképpen jött létre!

Már nagyon régóta szerettem volna egy olyan történetet írni, ami a görög mitológián alapul, de egyik ötletemet sem éreztem elég jónak és nem volt semmilyen módja annak, hogy a modern világunkba helyezzem őket – amit nagyon szerettem volna. Ugyanakkor azt reméltem, hogy sikerül egy olyan történetet írnom, ami valamilyen versenyre vagy versengésre alapul. Nem is tudom, hogy miért tartott olyan sokáig, hogy rájöjjek, hogy a két dolog hogyan kapcsolódhat össze – hiszen a vadászatok és az atlétikai versenyek fontos szerepet játszottak az ókori görög kultúrákban és a mitológiában is hangsúlyosan szerepeltek. Mivel mind a két dolog még mindig nagyon is része a világunknak, így tudtam, hogy nagyon érdekes lenne megnézni, hogy a vadászat egy ilyen ősi változata hogyan illeszkedne be egy hihetetlenül modern városba.

A másik fő inspirációm pedig az volt, hogy mennyi tökéletesen kegyetlen isteni büntetés szerepelt a mítoszokban. Az egyik jó (inkább borzalmas) példa erre Aktaión története, aki vadászként egy hatalmas falkányi vadászkutyát tartott. A történetének az egyik változata szerint véletlenül meglátta Artemiszt fürdőzés közben, aki szarvassá változtatta, és a vadászt a saját kutyái téptek szét (áááúúú!) – így a vadászból lett a vad. Hasonlóképpen az Agon istenei emberek millióit voltak hajlandóak feláldozni, hogy megőrizzék a hatalmukat és a rangjukat, ezért valahol helyesnek tűnt, hogy Zeusz megátkozza őket, hogy megtapasztalják milyen a halandóság és tehetetlenség.

Az Agon időszaka alatt a kilenc isten egyikének a megölése lehetővé teszi a vadásznak, hogy elnyerje az adott isten erejét és halhatatlanságát. Ha választhatnál, a kilenc isten közül melyikük erejét szeretnéd megkapni?

Oh! Tudod, ezen még nem igazán gondolkodtam el, főleg azért nem, mert a történetben ennek a hatalomnak a megszerzése szörnyű feltételekkel jár. De Apolló erejét választanám, habár néha Afrodité meggyőző ereje nagyon hasznos lenne!

A könyvben szereplő istenek közül, beleértve az eredeti és az új isteneket is, kik voltak a kedvenceid, akikről a legszívesebben írtál?

Egyértelműen Athéné és Artemisz. Athéné mindig is a kedvencem volt az istenek közül, amikor gyerekként a görög mítoszokról szóló könyveket bújtam, de ahogy idősebb lettem, sokat fejlődött a róla alkotott képem és ez volt az egyik dolog, amit a történet során szerettem volna kifejteni. Artemiszt egyszerűen szórakoztató volt megírni – azt akartam, hogy legalább az egyik eredeti isten térjen vissza a saját lényéhez a történetben és Artemisz, maga a vadásznő egy kissé eldurvult ebben.

Mennyire volt más az új isteneket, például Ércbeborítottat és Repkénykoszorúst megalkotni, mint az eredeti isteneket, mint Athénét, Artemiszt, stb újragondolni?

Valójában nem különbözött sokban, már csak azért sem, mert ki akartam hangsúlyozni, hogy a hatalom mennyire megrontó tud lenni és ehhez a régi és az új isteneket is fel kellett használnom. Írás közben egy dolgot tartottam mindig szem előtt, hogy az új istenek halandó életükben megtapasztalták az emberiességet, ami nyilvánvalóan hatással volt a döntéseikre istenként. Viszont az eredeti istenek bár megtapasztalják az olyan emberi érzelmeket, mint a féltékenység, a harag és a kicsinyesség, de ők nem emberek és ezt végzetes hiba lenne elfelejteni.

A vérvonalak egyik alapeszméje a kleosz, a végső dicsőség elérése harcban vagy legendává válás útján. Ez a vérvonalak társadalmának a mozgatórugója és ez az, ami a fiatal Lore-t is elindítja a saját utazásán, amikor gyerekként kijelenti, hogy “legenda lesz”. Hogyan jött létre a vérvonalak társadalma és mi inspirált arra, hogy a kleosz fogalmát ilyen jelentős ösztönzésként használd ebben a társadalomban?

A Lore-ral kapcsolatos kutatásaim nagy része abból állt, hogy az ókori Görögország különböző kultúráiról olvastam, különösen a spártaiakról és megpróbáltam megérteni, hogyan építették fel a világukat és a hitvilágukat. Fontos volt szem előtt tartani, hogy a görög mitológia történeteit valójában arra használták, hogy megmagyarázzák a világot és igazolják a szertartásaikat és az életmódjukat.

Azt szerettem volna, ha a vadászok vérvonalai úgy éreznék, hogy a közönséges halandók fölé emelkednek és ugyanúgy rendkívüli sorsra lettek kiválasztva, mint a híres őseik. Ez annyira csábító és erőteljes hit – hogy ezt még évszázadok múltán is hihetetlenül nehezen engedik el. És, hogy még egy lépéssel továbbmenjünk, fent akarnák tartani azokat a szokásokat, történeteket és eszméket, amelyek ezeket megerősítették. A regény megírásának az egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy megtaláljam a módját annak, hogyan tudnának beilleszkedni egy modern környezetbe, például a technológia segítségével, de mégsem hajlandók szembenézni a hitük problematikus elemeivel.

A kleosz koncepciója izgalmas, nem igaz? Már csak az az elképzelés is, hogy a dicsőség vagy a hírnév olyasvalami, amit örökölhetsz, megszerezhetsz vagy elveszíthetsz, és, hogy ez teljes mértékben mások rólunk alkotott képén alapul. Ez valójában arra vezethető vissza, hogy valami nagyszerűt akarunk tenni, hogy emlékezzenek ránk, ami egyfajta halhatatlanságot jelent. Tudtam, hogy ennek szerepelnie kell a történetben, mivel a vadászok harcos nevelést kapnak és a kleosz apák és fiúk között öröklődik. Ez persze azt jelenti, hogy hatalmas feszültség képződik Lore ez iránti vágya és a társadalom elutasítása között, ami még csak esélyt sem ad neki erre. Az sem véletlen, hogy Lore neve Lore lett, és hogy ezt használtuk a könyv címeként!

A történet másik témája, amely a vérvonalak patriarchális társadalmában uralkodó szexizmuson keresztül jelenik meg, a nők jogainak és hangjának elnyomása. Ezt a könyvben tovább fejtegetjük azzal, hogy a görög mítoszokban a nők történeteit gyakran úgy csavarják, hogy azok inkább egy férfiközpontú történetbe illeszkedjenek, Medúza története is ezek közé tartozik. Ezeknek a történeteknek mely elemei foglalkoztattak és hogyan szőtted bele ezeket a történetbe?

Már gyerekként is, amikor először olvastam a görög mitológiát, rettentően dühített a nőkkel szembeni szexuális erőszak és bánásmód. A sors véletlenje folytán pont 2017-2018-ban írtam a könyvet, épp abban az időszakban, amikor végre nagyobb horderejű beszélgetések folytak a Me Too mozgalom kapcsán és ez abszolút beleépült a történetem érzelmi alapjába.

Elkezdtem komolyabban gondolkodni azon, hogyan változtattam tudatosan és akaratlanul is a viselkedésemet, hogy elboldoguljak egy olyan világban, amely túlságosan gyorsan bünteti meg a nőket az ambicióikért vagy a haragjukért. Ezeket az érzéseket öntöttem bele a történetbe. Azt is szerettem volna feltárni, hogy mennyire károsak és elnyomóak a patriarchális társadalmak azok számára, akik nem rendelkeznek kiváltságokkal és hatalommal és érintettem azt is, amit említettél – hogy a történelemben és a történetmesélésekben folyamatosan meg kell kérdőjelezned, hogy ki meséli és miért. Az ókori Görögország eszméi a nyugati kultúra gyökerét képezik és a könyvben felvetett kérdések közül sok még ma is elkeserítően aktuális.

A könyv tele van nagyon érdekes célzásokkal és utalásokkal a görög mitológia különböző történeteire. Utolsó kérdésként, melyek a kedvenc görög mítoszaid?

Mindig is szerettem az olyan utazásokról és kalandokról szóló történeteket, mint az Odüsszeia, különösen azért, mert elég sok kapcsolatot láthatunk az istenek és a halandók között. Thészeusz története a labirintusban (hála Ariadnénak, a valódi hősnek) mindig is a kedvencem volt – annyira komor és feszültséggel teli! És a görög mitológia összes szerelmes története közül – a legtöbbjük eléggé ijesztő vagy szerencsétlen sorsú – mindig is szerettem Erósz és Psziché történetét.

Forrás

  

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Történetünk egy görög mitológiát tartalmazó Young Adult regény, így a mostani játékunk is ehhez a témához kapcsolódik! Minden állomáson találtok egy nevet, és az a feladatotok, hogy kitaláljátok a könyv/könyvsorozat címét és az írójának a nevét, amiben szerepel!
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Pierce Oliviera

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Május 26 - Csak olvass!
Május 30 - Hagyjatok! Olvasok! extra
Június 1 - Kelly és Lupi olvas - extra

Június 3 - Könyv és más

Amanda Joy: Vörös viadal - Extra állomás - idézetek

 

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Amanda Joy  duológiájának első részét  Vörös viadal címmel, mely a címéhez méltóan egy  mágiával átszőtt, izgalmas fantasy történet. Gyere velünk, kísérjük el Evalina hercegnőt a trónért való harcában, a játékunk során meg is nyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó 2022. Dream válogatás

384 oldal 

Fordította: Szujer Orsolya

Goodreads: 3,83

Besorolás: YA, fantasy, mágia, tündér, vámpír, kiméra

Két nővér vív halálos küzdelmet a trónért ebben a lebilincselő és akciódús könyvben, melynek mágikus világát az észak-afrikai ősi mítoszok ihlették.
A tizenhat éves Eva igazi hercegnő, aki a vér és a velő mágiájával született – egy sötét és borzalmas hatalommal, amely sok generáció óta nem bukkant fel Myre színpompás, de már darabjaira hullott országában. Utolsó használója Raina királynő volt, aki nyolc generációval korábban megdöntötte az őslakosok uralmát, és aki több ezer életet oltott ki, köztük saját nővéréét is. Raina sötét árnyékában élve Evára halálig tartó összecsapás vár nővére, Isa ellen, ha meg akarja kaparintani az Elefántcsont Trónt – mivel Myre királynők uralta birodalmában csakis a legerősebb és legkönyörtelenebb uralkodók maradhatnak életben.

 

 A Vörös viadal blogturné ezen állomásán kedvcsináló idézetekkel várunk benneteket!

 

"A bérgyilkos a hóhér kötelét érdemelte volna, nem pedig azt, hogy a mágiám kitépje a vért a nyakából.
– Miért?
– Te is ismered a történeteket, Anali. Tudod, hogy mire képes ez a mágia.
Komoran bólintott.
– Tudod, hogy én miben hiszek. – A khimaerek hite szerint a mágia se nem jó, se nem rossz. A mágia a föld ajándéka, amiből mindenkinek kijutott a Királynő Birodalmában. – Mi döntjük el, mire használjuk eme ajándékunkat. Nem számít, hogy milyen vad vagy hatalmas a mágiád, nem lenne szabad amiatt szégyenkezned, hogy arra használtad, hogy megvédd magadat.
– Képtelen vagyok ilyen egyszerűen megálljt parancsolni egy érzésnek, Anali.
– Tudom, de el kell döntened, hogy mitől félsz jobban: a mágiádtól vagy attól, hogy végeznek veled? – szólt, majd kisétált az öltözőszobámból.
Pár nappal korábban nehezemre esett volna megválaszolnom ezt a kérdést, de miután belenéztem a bérgyilkos szemébe, és a saját halálom nézett vissza rám, tudtam, hogy nincs az a mágia, amitől annyira rettegnék, mint a haláltól. Még ha a rémálmaimban élő szörnyeteggé, a velő és vér vad viharává is kell válnom, akkor is meg fogok tenni bármit, hogy életben maradjak." 

"– Mintha pezsegne benned az energia? Jobban érezted magadat, mint hetek óta bármikor? – Bólintottam. – Ez a velőmágia. Míg a vérmágiád az ellenséged ellen használod fel, addig a velőmágia a te testedre van hatással. Az az energia az, ami előnyhöz juttat az ellenfeleddel szemben."

"A Jósasszonyok tanításai szerint a Vérhold nagy változások előjele volt. Az Első mágiáját a Vérhold alatt fedték fel, pont úgy, mint az enyémet is. És mikor elvégezték rajtam a Felfedő bűbájt, hogy megtudják, milyen hatalommal rendelkezem, a Boszorkánymesterek a velő és vér mágiáját találták bennem, pont úgy, mint az Első esetében. Még pólyáskoromban fogadások születtek, hogy végül én leszek-e az Igaz Örökös, akiből egy nap majd Királynő lesz. Az anyám soha, egyetlen szóval sem utalt arra, mit láttak a Jósasszonyok a jövőmben, és mostanra, közel tizenhét évvel később, messze nem tettem eleget azoknak a korai elvárásoknak. Isadore volt az, akiből majd Királynő lesz. Én egyszerűen csak Eva Hercegnő voltam, akinek a nevét mindenki csalódottsággal ejtette ki.
Mindez azért, mert nem tudtam, hogyan használjam a mágiámat – ez pedig olyan gyengeségnek számított, amit csak nagyon kevesen lettek volna hajlandók megbocsátani
nekem a Királynő Birodalmában. Nem sokkal azután, hogy hazatértem Asrodeiből, az anyám megkért, hogy mutassam be, milyen varázslatokat tanultam a távollétem alatt. Kénytelen voltam az egész Udvar előtt bevallani, hogy képtelen vagyok használni azt az ajándékot, amivel mindenki rendelkezett, aki csak Myre földjén jött a világra. Ezt követően az alkalmatlanságomról szóló pletykák gyorsan elterjedtek Ternainben.
Ugyanakkor viszont a Jósasszonyok bejelentése mindenkit emlékeztetett arra, hogy már csak alig két hónap volt hátra a mágianapomig – annak a napnak az évfordulójáig, hogy felfedték a mágiámat –, ami a nyárközép utolsó napjára esett, és ennek megfelelően a vérszomjuk egyre hevesebbé vált. A Rivális Örökösök közti halálig tartó küzdelem egyszerre volt remek szórakozás, és esély arra, hogy egy olyan Királynővel tegyék még hatalmasabbá Myre-t, akinek az ereje megfélemlítette az ellenségeinket. Az anyám az előző Királynő egyetlen leánya volt. Számtalan év telt már el az övét megelőző generáció
óta, amiben három nővér, hármasikrek, küzdöttek meg egymással.
Mindez éppen elég indok volt arra, hogy elkerüljem Isadore-t."

"– Mégis ki vagy te?
A férfi felhúzta egyik fakó szemöldökét.
– Miért nem találod ki?
Öreg – Falun így szólította. Volt egy gyanúm, bár alig tűnt lehetségesnek. És mégis,
mikor Falunnal összetalálkozott a tekintetünk, biztos voltam benne, hogy ugyanarra gondolunk. Az agyam vadul pörgött, próbálva valami más magyarázattal előállni.
– Ha azt akarod, hogy találgassak, akkor adj egy kis segítséget.
– Hát legyen – vigyorodott el a szőke tündér.
Viharos, meleg szél csapott keresztül a helyiségen, leborogatva a könyveket a polcokról. Ahogy a tündér hátravetette a fejét és felüvöltött, a bőre úgy ragyogott fel, mintha csak
lenyelt volna egy kanálnyi napfényt. Mellettem Falun megdermedt, és elakadt a lélegzete.
A szél vérszagot hozott magával, alvadt és friss vérét, és farkasok hangját, ahogy a mancsuk alatt ropog az erdő talaja, és ahogy fogukat az áldozataik bokájába mélyesztik. Ám leginkább mégis a rettegést lehetett érezni benne. Próbáltam szólni a tündérnek, hogy fejezze be – a fejem sajgott a mágiája által kiváltott nyomástól –, ám ekkor hirtelen hatalmas káprázat-farkasok jelentek meg az asztal körül. Egy ezüstös bundájú, sebhelyes pofájú és fakó, szürke szemű hegyi farkas a karomra hajtotta a fejét. Megsimogattam a kobakját és beletúrtam a füle mögötti, dús bundába, mire elégedett morgás tört fel a torkából. A szoba túlsó felében egy másik farkas, ami olyan fekete volt, hogy szinte magába szívta az összes fényt, felemelte a fejét és vonyítani kezdett. Az összes többi fenevad visszhangozta énekét. Halkan dalolni kezdtem.
– Baccha, Baccha, a Vadászat Ura, markában a halál, gyilkol, ha kell.
– Baccha, Baccha, a Halál Vérebe, mosolyogva metszi le fejedet – felelte Falun, befejezve a rigmust.
Kirázott a hideg. Egy régi rigmus egy régi legendának, egy régi mítosznak. Hát tényleg ő volt az. De mégis hogyan volt ez lehetséges? Az összes Istenfi – az ősi tündérek és khimaerek, akiknek mágiája olyan hatalmas volt, hogy évszázadokig eléltek – már rég meghalt. Az olyan vad mágia, mint az övé, nem sokkal a Nagy Háború után kiveszett.
Még a khimaer Királynők idejében, Lord Baccha egy csapat bűbájos tündér és khimaer zsoldos vezére volt, akik a Nagy Vadászatnak nevezték magukat. A legenda szerint
egész Akhimar-szerte gyilkoltak, tivornyáztak, és követtek el számtalan más atrocitást, mígnem a Királynő megszelídítette a vezetőjüket, és el nem érte, hogy az ő parancsainak engedelmeskedjen. A történet szerint a Királynő Lord Baccha saját vérével láncolta az akaratát az övéhez. Ezután a Lord és a Nagy Vadászat tartatta be a Királynő törvényeit, az egész birodalomban üldözve a bűnözőket, és gyakran ki is végezve őket.
Baccha ismét csettintett egyet az ujjával, mire a farkasoknak és az őt körülvevő fényfellegnek mind nyoma veszett."

"Aketo megfordult, és egyenesen rám nézett, mire az arcán megjelent a mostanra már olyan ismerős félmosoly.
– Jobb, ha tudod, Eva, hogy érezlek.
Eltátottam a számat.
Ahogy bámultam őt, Aketo köhintett egyet és elpirult. – Mármint a jelenlétedet. Mindenkinek képes vagyok érzékelni az érzéseit, ha elég közel vannak hozzám. Minél közelebb van valaki, annál intenzívebbek és annál pontosabbak az érzései. Gondoltam, jobb, ha szólok. Nem akartam megzavarni a csodálatodat, de egy csomó minden mást is érezhettél volna, miközben ott állsz…
Ismét az ajkába harapott, mire azon kezdtem elmélkedni, vajon azért sikerült-e tökéletesre csiszolnia ezt a gesztust, mert érezte, milyen hatással van a körülötte lévő emberekre.
Egy nagyon is jól kivehető kapcsolat húzódott eme gesztus és az aközötti vágyam közt, hogy vagy megfojtsam Aketót, vagy addig csókoljam, amíg abba nem hagyja – ami egy végtelenül idegesítő és teljes mértékben felesleges reakció volt a részemről."

Kép:Pinterest, térkép= a könyvből

A regényről szóló értékelésem itt találod.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 Nyereményjáték

Viadalokról szóló könyvekkel játszunk! Minden állomáson találtok egy borító részletet, ismerjétek fel a könyvet, és  írjátok be a címüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Állomások
10.24 - Kelly&Lupi olvas
10.26 - Hagyjatok! Olvasok! extra fanart
10.28 - Kelly&Lupi olvas extra idézetek
10.30 - Hagyjatok! Olvasok!
 

Extra állomás - Jennifer L. Armentrout: A Kingdom of Flash and Fire - Hús és tűz királysága (Vér és hamu #2)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jennifer L. Armentrout Vér és hamu sorozatának második részét Hús és tűz királysága címmel. Tovább folytatódik Poppy és Casteel története Atlantia felé haladó útjukon, árulások, véres harcok és érzéki kalandok közepette. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2022. Zafír pöttyös

658 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 4,43

Besorolás: fantasy, romantikus, vámpír, vérfarkas

Erősebb ​a szerelem a bosszúnál?
EGY ÁRULÁS…
Minden, amiben Poppy valaha hitt, hazugság, beleértve a férfit is, akibe beleszeretett. És nem igazán tudja, ki is ő valójában a Szűz fátyla nélkül. Azt viszont tudja, hogy semmi nem jelent rá akkora veszélyt, mint ő. A Sötét Szerzet. Atlantia királyfija. Aki azt akarja, hogy Poppy küzdjön ellene, és ez egy olyan parancs, aminek ezer örömmel engedelmeskedik. Lehet, hogy elrabolta, de sosem lesz az övé.
EGY DÖNTÉS…
Casteel Da’Neer hazugságai ugyanolyan megnyerőek, mint az érintése. Az igazságai pedig olyan érzékiek, mint a harapása. De Poppy csak rajta keresztül kaphatja meg, amit akar – hogy megtalálja a bátyját, Iant. Az, hogy együttműködik Casteellel, ahelyett, hogy ellene dolgozna, kockázatot rejt magában. A királyfi mégis minden lélegzetvételével kísérti őt, és azt kínálja fel, amire a lány mindig is vágyott. És Poppy túlságosan vakmerő, túlságosan kiéhezett ahhoz, hogy ellenálljon a kísértésnek.
EGY TITOK…
Azonban a nyugtalanság egyre fokozódik Atlantiában, miközben a királyfi hazatérését várják. Egyre többet suttognak háborúról, és Poppy az események kellős közepébe csöppent. Sötét titkok törnek felszínre, amelyek beszivárogtak a két királyság véráztatta bűneibe, és mindkét királyság bármit megtenne azért, hogy rejtve maradjon az igazság. De amikor megrázkódik a föld, és az ég vérezni kezd, lehet, hogy már túl késő.

 

Újabb extra állomáshoz érkezett a blogturné, Fanni oldalán Poppy karaktere került fókuszba, nálam most Kieran lesz a főszereplő. Megjegyzem, megérdemelne akár egy egész spin-off sorozatot, a rajongók határtalan örömére.

Itt találhattok róla karakter információt, én néhány fanartot, és a nekem legjobban tetsző, vele kapcsolatos idézeteket szeretném megosztani veletek. Az idézetek kronológiai sorrendben vannak,  Poppy szemszögéből íródott részletekből szépen kirajzolódik, hogy mennyit változott a kapcsolatuk, egyre barátságosabb, személyesebb lett a viszonyuk. A regényről szóló 5 pillangós értékelésemet itt találod.

"Fogalmam sem volt, mennyi ideig aludtam, percekig vagy órákig, de amikor kinyitottam a csipás szemem, egy foltvarrásos takarót fedeztem fel a lábamra terítve, és láttam, hogy nem vagyok egyedül. Az ággyal szemben ott ült Kieran, ugyanazon a széken, mint előző este, gyakorlatilag ugyanabban a testhelyzetben – egyik csizmás lába a behajlított térdén pihent.
– Kellemes délutánt! – szólalt meg, én meg lustán pislogtam, egyszer őt néztem, egyszer meg a takarót. – A takaró nem én voltam. Cas tette oda.
Ő is járt itt? Amíg aludtam? Az a roha…
– Viszont örülök, hogy végre felébredtél. Még öt percet kaptál volna, mielőtt az életemet kockáztatva megpróbáltalak volna felébreszteni. Casszel ellentétben engem nem különösebben szórakoztat, hogy nézem, ahogy alszol."

 

"– Miért hívsz Penellaphénak?
– Miért kérdezel annyit?
Hunyorogva néztem rá.
– Miért nem tudsz válaszolni a kérdésre?
Kieran felém hajolt, és leszegte az állát.
– A becenevek a barátoknak vannak. Szerintem mi nem vagyunk barátok."

"Szembefordultam Kierannel, és halkan megkérdeztem.
– Lehetséges, hogy valahogy érzékeli, hogy… mit érzek? Nem úgy, ahogy én, hanem valahogy másképp?
Kieran felém döntötte a fejét, sötét szemöldökét összevonta, majd kisimultak az arcvonásai, és kedélyesen elmosolyodott.
Jaj, ne.
Megdermedtem, és ösztönösen tudtam, hogy valószínűleg nem fog tetszeni a válasz.
– Az elementális vonalból származó atlantiaiaknak tényleg nagyon élesek az érzékei – magyarázta. – Sokkal jobb a látásuk, mint amit egy halandó elképzelhet, és még a legsötétebb éjszakán is képesek teljesen tisztán látni mindent.

Ezt eddig is tudtam.
– Az ízérzékelésük is nagyon erőteljes, meg a szaglásuk is – folytatta egyre nagyobb vigyorral. – Képesek kiszagolni egy ember saját illatát, és ez sokat elárul valakiről meg a testéről; hogy merre van az a személy, mit evett utoljára, vagy kinek a közelében tartózkodott.
Kezdett elönteni a megkönnyebbülés. Ez nem is hangzott olyan rosszul…
– Bizonyos helyzetekben egyesek képesek megmondani, ha valaki nincs jól, megsérült, vagy épp az ellenkezője a helyzet. Például, ha valaki… – kis szünetet tartott –, izgalmi állapotban van.
És tessék, pont ettől féltem.
Casteel képes érzékelni a felajzottságot?"

"– Ha még mindig fontos nekem, az csak össze fogja törni a szívem – suttogtam, mert tudtam abban a pillanatban, hogy ez az igazság. Fontos volt nekem. Mindig is az volt. És olyan érzés volt ezt beismerni, mintha a fekete víz alá merültem volna.
– Nem feltétlenül – mondta Kieran. – De ha mégis, a szívünk összetörése néha a velejárója annak, hogy szeretünk valakit, aki méltó rá, még akkor is, ha a szeretetünk iránta azt jelenti, hogy végül búcsút kell mondanunk neki.
A hangja érdessége többet elárult, mint a szavai.
– Ez úgy hangzott, mintha lenne tapasztalatod ebben.
– Van."

 

"– Casteel egyszer azt mondta, hogy már akkor úgy érezte, mintha ismerne téged, miután csak néhány alkalommal beszéltetek.
Újból megmozgattam a lábujjaimat a homokban.
– Erre én is rákérdeztem.
– Ez most a meglepett arcom – mormogta Kieran, és amikor ránéztem az arckifejezése pont olyan volt, mint mindig. Unott, némi derültséggel.
Megrándult az ajkam a beszélgetésünk képtelensége ellenére, ahogy ismét a ragyogó, napsütötte éjfél színű víz felé fordultam.
– Azt mondta, hogy szerinte a benne lévő atlantiai vér felismerte az enyémet.
– És te is ezt érezted?
Bólintottam.
– Lehetséges ez?
– Elképzelhető – felelte egy pillanattal később. – De én nem hinném, hogy ez a helyzet. Szerintem valami mélyebb. Valami megfoghatatlan, ritkább és erőteljesebb, mint a vérvonalak vagy akár az istenek. Valami, ami olyan nagy hatalommal bír, hogy hatalmas változásokat indított el a múltban.
Megmerevedtem, és volt egy olyan érzésem, hogy nem akarom tudni, hogy mire gondol. Hogy bármi is az, az sokkal jobban megrendít majd, mint amit eddig elárult. Hogy olyasmit keltenének életre a szavai, amit nem lennék képes uralni.
– Szerintem szívtársak vagytok."

"– Egyébként – indult el felém Kieran –, remélem nem vagy zavarban a reggel miatt.

– Nem vagyok zavarban – suttogtam.
– Nem? – Kétkedő volt a hangja. – Rám se nézel!
– Pár pillanattal ezelőtt épp rád néztem.
– Csak azért, mert erőszakos és rettenetes dolgokat akartál tenni velem.
Elmosolyodtam, mert ez tényleg így volt.
– Úgy festesz, mintha most is megtennéd.
Felvont szemöldökkel ránéztem.
– Örülsz? Most rád nézek.
Megjelent egy félmosoly.
– Igen, de vörös az arcod, mint a cékla.
– Mindegy – motyogtam.
– És még mindig úgy nézel ki, mintha meg akarnál ölni.

Felsóhajtottam.
Megigazította Molly kötőfékét, és így szólt.
– Tudod, amit a táplálkozás közben éreztél, és ami azután történt, az természetes.
– Köszönöm, de nem kell ezt mondanod.
– Akkor esetleg szeretnél egy jó tanácsot?
– Nem igazán.
– Attól még megkapod.
– Nyilván.
– Ha azt szeretnéd, hogy a következő táplálkozások – és gondolom, tudod, hogy lesznek még ilyenek a jövőben – kevésbé legyenek intim jellegűek, odanyújthatnád neki a csuklódat.

Kieran felé pördültem.

– Nos, ez az információ rettentő nagy segítség.
Kieran felnevetett, és meg sem kísérelt kitérni az útból, amikor a karjába bokszoltam."
 

"– Kieran…
Rám nézett.
– Kérlek… Próbálj óvatos lenni! – mondtam.
Felvonta a szemöldökét.
– Te aggódsz miattam?
Keresztbe tettem a karom, és bólintottam.
– Ne legyél velem kedves! – mondta, és vidámságot érzékeltem benne. – Kikészítesz.
– Bocsánat.
Erre elmosolyodott, és odasétált hozzám.
– Egy cseppet sem tűnik úgy, mintha sajnálnád.
Rávigyorogtam.
– Tegyél meg egy szívességet! – kérte, ahogy rám nézett. – Védd meg a királyfid, Poppy!"

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Jennifer L. Armentrout nagyon népszerű szerző a magyar olvasók körében, érdemes beszereznetek a többi sorozatát is, Kedvcsináló ehhez a játékunk: idézeteket olvashattok az állomásokon, a feladat felismerni a könyvet és a címét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Feladvány: "Te tényleg azt hiszed, hogy nem akarlak? – A hangja mély volt, szinte már morgás. – Nincsen a lényednek egyetlen része sem, amit ne akarnék, érted?"

 

a Rafflecopter giveaway

További állomások:
Blogturné Klub
10.09 Kelly és Lupi olvas
10.13 Könyvvilág
10.17 Fanni’s Library extra
10.21 Kelly és Lupi olvas extra
10.25 Könyv és Más

 

 

Karen M. McManus: Lehull a lepel (Lehull a lepel #1)

 

Mivel nemrég debütált a Netflixen a Lehull a lepel sorozatadaptációja, az Egyikünk hazudik, úgy gondoltuk, hogy újra turnéra visszük mindannyiunk kedvenc Young Adult krimijét! Ismerkedjetek meg Addyvel, Bronwynnal, Nate-tel és Cooperrel, akiket azzal gyanúsítanak, hogy közük volt az iskola pletykagyárosa és ügyeletes hírhozója, Simon halálához. Vajon tényleg egyikük a tettes?

Tartsatok bloggereinkkel, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a turné végén megnyerhetitek a Maxim kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!

Maxim Kiadó, 2022

408 oldal

Fordította: Sárossy-Beck Anita

Goodreads: 4,02

Besorolás: YA, ifjúsági, thriller, romantikus

Ebben ​a magával ragadó, lerakhatatlan történetben megtudhatjuk, mi történik akkor, amikor öt idegen együtt sétál be egy terembe, de csak négyen jönnek ki élve onnan. Figyelj nagyon, és talán sikerül megoldanod a rejtélyt. Hétfő délután a Bayview gimi öt diákja büntetését tölti egy osztályteremben. Bronwyn, az ész, a Yale-re készül, és soha nem szegi meg a szabályokat. Addy, a szépség, a tökéletes bálkirálynő megtestesítője. Nate, a bűnöző, most feltételes szabadlábon van dílerkedés miatt. Cooper, a sportoló, bajnok baseball játékos. És Simon, a különc, a Bayview gimi hírhedt pletykarovatának szerkesztője. Csakhogy Simon nem éli túl a büntetést. Mielőtt még kijöhetnének a teremből, Simon meghal. A nyomozók szándékosságot sejtenek a halál körül. Simon hétfőn halt meg, keddre viszont pletykaáradatot tervezett nyilvánosságra hozni legismertebb osztálytársairól. Ezzel pedig mind a négyüket a gyilkosság gyanúsítottaivá teszi. Vagy az is lehet, hogy mindannyian egy szabadon portyázó gyilkos bűnbakjai? Mert mindenkinek vannak titkai, nem igaz? De vajon milyen messzire mennél el, hogy ne lepleződj le?

BLOGTURNÉ EXTRA - KÜLFÖLDI BORÍTÓK

A turnén szereplő regény rengeteg borítóval jelent meg. Itthon is ez már a második borítója, mert a Netflix sorozat miatt öltözött új köntösbe.

Most mutatok egy pár külföldi borítót a teljesség igénye nélkül.

A legtöbb kiadás ezt a borítót választotta, így a legtöbb országban ezzel a borítóval tudjátok a regényt beszerezni:

Más kiadások is hasonló stílust választottak, kisebb eltérésekkel:

Arab kiadás

Spanyol kiadás

Román kiadás

Holland kiadás

Szlovén kiadás

Vietnám kiadás

Német kiadás

Török kiadás

Volt, ahol az alakokra koncentráltak és nem az arcokra:

Dán kiadás

Szerb kiadás

Japán kiadás

Örmény kiadás

És voltak egyéb értelmezések is :)

Olasz kiadás

Indonéz kiadás

Orosz kiadás

Svéd kiadás

Egy másik holland kiadás

És egy másik angol kiadás

Nektek melyik tetszik a legjobban és miért?

 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Netflixen nemrég debütált a könyv adaptációja Egyikünk hazudik címmel. Minden állomáson találtok egy homályos képet, melyen a sorozat egyik szereplője szerepel, nos, mi a karakterek nevére vagyunk kíváncsiak ezúttal! A helyes megoldást a rafflecopter dobozba várjuk!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Április 21 - Hagyjatok! Olvasok! ~ kedvcsináló idézetek
Április 23 - Csak olvass!
Április 25 - Hagyjatok! Olvasok!
Április 28 - Kelly és Lupi olvas ~ borítómustra
Április 30 - Kelly és Lupi olvas