Brigitte Knightley: Az ​ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe (Dearly Beloathed#1.)

 

A Maxim Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvasható Brigitte Knightley hatalmas sikert aratott romantasy regénye, Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják egy bérgyilkos és egy gyógyító humorral átitatott, izgalmas, lassú izzású románcát.

Tartsatok velünk a turné állomásain, lessetek be a kulisszák mögé, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért.

Maxim Kiadó, 2026

480 oldal

Fordította: Szujer Orsolya

Goodreads: 3,80

Besorolás: romantikus, fantasy

A tét nagy, a szerelem tiltott, és a lassan kibontakozó vonzalom komoly szenvedéllyé válik.

Amikor Osric Mordauntot, a Fyren Rend elit bérgyilkosát ledönti a lábáról egy olyan betegség, amit még egy jól irányzott tőrdöfés sem old meg, a túléléshez sürgősen szüksége van egy kivételes gyógyítóra… a sors pedig, mert nyilván remek humorérzéke van, pont egy Haelan Rendbeli gyógyítót sodor elé — vagyis egy olyan embert, akinek normál esetben a közelébe sem szabadna mennie.

Aurienne Fairhrim és rendtársai egy gyerekeket sújtó halálos himlőjárvány megfékezéséhez igyekeznek kétségbeesetten pénzhez jutni – olyan kétségbeesetten, hogy amikor Osric betör a főhadiszállásukra, azért, hogy lefizesse Aurienne-t, gyógyítsa meg őt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát.

Időközben Osric és Aurienne munkához látnak, hogy meggyógyítsák a férfit, és annak is a végére járjanak, miért ütötte fel a fejét a himlő, és azon kapják magukat, hogy hevesen tagadják az egymás iránti vonzalmukat – ami pedig csak még tovább tüzeli a köztük lévő szenvedélyt.

Igazából akkor figyeltem fel erre a könyvre, amikor valaki úgy jellemezte, hogy mi lenne, ha a sokak által remélt szerelmi páros - Draco Malfoy és Hermione Granger összejönnének? Na ez elég volt, hogy akarjam ezt a könyvet. Persze a történetnek sok köze nincs Dracohoz és Hermionehoz, azon kívül, hogy itt is két halálos ellenség a főszereplő és köztük alakul ki szerelem, de a regény így is levett a lábamról. Teljes mértékben. Ez egy kellően őrült, vicces, helyenként sötét és bizony néha igencsak pikáns történet.

Egy bérgyilkos és egy gyógyító. Két ember, akiknek normális esetben semmi keresnivalójuk nem lenne egymás mellett. Egyikük öl, a másik gyógyít – és mégis kénytelenek összefogni. Már az alapfelállás is elég ahhoz, hogy az ember kíváncsi legyen, vajon mi sülhet ki ebből.

A történet férfi főszereplője egy profi bérgyilkos, Osric, aki számára az ölés a munkája része. Semmitől nem fél, nem is nagyon tudják eltenni őt láb alól, míg nem egy gyógyíthatatlan betegség támadja meg. Azt az információt kapja, hogy egyetlen egy ember lenne képes arra, hogy esetleg segítsen rajta... ő pedig Aurienne Fairhrim, aki egy nagyon ügyes gyógyító és aki teljesen más elvek szerint éli az életét. Osric nem kevés pénz és még több furfang segítségével ráveszi a lányt, hogy segítsen neki, aki kénytelen-kelletlen, de belemegy a kérésbe. Ami pedig azután jön... azt elmondani nem lehet :).

A könyv legnagyobb erőssége számomra egyértelműen a HUMOR. És nem az a kedves, aranyos fajta, hanem az a néhol fekete, néhol teljesen abszurd humor, amin egyszerűen nem lehet nem nevetni. Rengeteg olyan helyzet és beszólás van benne, amitől csak ültem és vigyorogtam, mert egyszerűen annyira jól működött. Ráadásul a humor nem csak egy kis extra a történet mellett, hanem ténylegesen szerves része az egésznek. Sokszor pont ez lendítette tovább a sztorit, és szerintem nélküle közel sem lett volna ennyire szórakoztató és különleges a történet.

A két főszereplő pedig két tökéletesen megalkotott karakter. Osric, a szinte halhatatlan bérgyilkos, aki soha nem kéri senkinek a segítségét, hanem odamegy és elveszi, ami kell neki. És most abba a helyzetbe kerül, ahol KÉRNIE kell a segítséget, ráadásul egy olyan személytől, aki egy élve belezésen szívesebben venne részt, mintsem egy bérgyilkosnak segíteni. Imádtam, ahogy agyalt, próbálkozott, megint agyalt, hogy mi legyen a következő lépése és közben szépen lassan beleszeretett az ellenségébe.

A másik fele pedig Aurienne, aki az életét a gyógyításra tette fel. Gyógyít szegényt és gazdagot, de a szívügye az utcagyerekek járványának a megállítása. És akkor kap egy olyan beteget, akinek meg szívügye az emberek megölése. Na körülbelül ilyen lelkesedéssel is lát hozzá a gyógykezeléshez.

És a kettőjük kapcsolata... pontosan az, amit én egy ilyen történetben szeretek: SLOW BURN. Nem az történik, hogy találkoznak, egymásra néznek, majd három oldallal később már halálosan szerelmesek és a Káma Szutra összes pozicióját kipróbálták.

Itt tényleg idő kell ahhoz, hogy az ellenszenvből valami egészen más kezdjen kialakulni. Van feszültség, vannak összezördülések, beszólások, bizalmatlanság és persze rengeteg olyan pillanat, amikor az ember már pontosan tudja, hogy ebből bizony lesz valami.... És én ezt imádtam.

Sokkal jobban szeretem azokat a romantikus történeteket, ahol tényleg van idő arra, hogy a két szereplő megismerje egymást, és ne csak azért működjön közöttük a kémia, mert a szerző azt mondta. Itt viszont szépen lassan épül fel az egész, és pont ettől lesz igazán jó.

A történet humora mellett a sötétebb vonal is nagyon működött. Egy bérgyilkos történetétől persze nem is vártam rózsaszín cukormázat, de tetszett, hogy a könyv nem próbálja meg teljesen elrejteni ezt az oldalát. Néhol egészen sötét, máskor pedig a szexuális töltet miatt lesz kicsit pikánsabb a hangulat. Ezek a részek azonban nem lógtak ki a történetből, hanem szépen beleillettek az egész világba és a szereplők dinamikájába.

És a történet vége? Igen, nem lett lezárt a történet, hiszen még vannak megoldandó "problémák". És bár nem kifejezetten függővég, de ettől függetlenül rettentően örülnék, ha a kiadó hamar elhozná a második részt, mert szeretném tudni, hogy mi is történik a kedvenc párosommal:).

Összességében ez egy igazi szórakoztató olvasmány lett a számomra. A történet fő ereje egyértelműen a humora, de nagyon szerettem a lassan kialakuló románcot és a két főszereplő közötti folyamatos feszültséget is. Nem kell benne azonnali szerelemre számítani, itt bizony szépen ki kell várni, amíg az ellenszenvből valami egészen más lesz.

Ha szeretitek a slow burn romantikát, az enemies-to-lovers felállást, a kissé sötétebb humort és az olyan párosokat, amelyekről elsőre tényleg azt gondolnánk, hogy ezek ketten aztán soha az életben nem fognak összejönni, akkor ez a TI könyvetek.

Kép forrása

Borító: Jaj, nagyon tetszik, figyelemfelkeltő, utal a történetre (és véééégre nem világszépe karakterek szerepelnek rajta! )

Kedvenc karakter: Osric, Aurienne

Szárnyalás: a humor és a slow burn romantika

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: romantikus, vicces, néhol sötét és bizony helyenként +18 karikás

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Brigitte Knightley legújabb regényében egy bérgyilkos és egy gyógyító kényszerül egy csapatba, a sorsuk pedig elválaszthatatlanul összefonódik. Ennek örömére a mostani játékunkban a fantasy irodalom gyógyító-beteg párosai előtt tisztelgünk.
A turné állomásain egy-egy olyan idézetet találtok, amelyek olyan népszerű könyvekből származnak, ahol a főhősök között gyógyító és beteg/sérült kapcsolat alakul ki. Találjátok ki, melyik könyvből származik az adott állomáson olvasható magyar idézet, majd a címét írjátok be a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“– Borzalmasan festesz – bukott ki belőle, ahogy felállt, és intett, hogy lépjen beljebb.
Ahogy merev tagokkal megindult befelé, Jaren halkan felkacagott.
– Te aztán nagyon bájosan bánsz a betegeiddel!
Kiva meg sem próbálta tagadni.
– Meglep, hogy még életben vagy. Azt hittem, mostanra már útban leszel a hullaház felé.
Egy újabb kacaj, ezúttal hangosabb.
– És továbbra is csak úgy ömlenek belőled a bókok.“

A blogturné további állomásai:

Augusztus 13 - Kelly & Lupi olvas
Augusztus 15 - Utószó
Augusztus 17 - Dreamworld

Julie Leong: Csekély ​jövendők jósnője

Kossuth Kiadó, 2026
352 oldal
Fordította: Mile Csaba 
Besorolás: cozy fantasy 

Tao bevándorló jósnő, aki egyedül, hű öszvére társaságában járja a falvakat. Csak „csekély” jövendőt mond: lesz-e jégeső jövő héten, melyik fiút csókolja meg a pincérnő vagy mikor ellik a tehén. Keserű tapasztalatból tudja, hogy a nagy jövendők súlyos következményekkel járnak…
Az élete magányos ugyan, azonban még mindig jobb annál, amit maga mögött hagyott. De amikor egy (félig-meddig) megjavult tolvaj és egy volt zsoldos belerángatja egy eltűnt gyermek utáni kétségbeesett keresésbe, egy apró jóslat váratlanul sokkal többé válik. Hamarosan csatlakozik hozzájuk egy kalandvágyó pék és egy macska, ami persze némi varázserővel bír.
Tao új útra lép olyan társakkal, akiknek legalább olyan nagy a szíve, mint amilyen kicsik az ő jövendölései. De ahogy leengedi a falait, a múlt árnyai utolérik – el kell döntenie, hogy mindent kockára tesz-e a családért, amiről soha nem hitte, hogy valaha is az övé lehet.

Őszinte leszek, erről a regényről egy blogturné keretében kellett volna írnom, de a könyvet felvittem magammal Pestre, hogy egy puzzle verseny szünetében olvassam. A könyv az egyik ismerősömhöz került és elfelejtettem visszakérni. Így nem tudtam időre elolvasni, helyette kaptátok az interjúfordítást. Időközben a könyv visszakerült hozzám, el is olvastam, így most megírtam az értékelésemet is a könyvről.

Sosem olvastam még "cozy fantasy"-t, így amikor mindenki erről ájuldozott, hogy ez mennyire cuki, mennyire aranyos, egy valódi cozy fantasy, akkor kíváncsian vettem a kezembe a könyvet, hogy megbizonyosodjak róla, pontosan mit is takar ez a kifejezés. (és persze a borító is elég sokat nyomott a latba, hogy belevágjak a történetbe).

Tao, a "Csekély jövendők jósnője", egyike azon kevés mágiával rendelkezőknek, akikre nagy szüksége lenne a Birodalomnak. Ő viszont egy gyerekkori trauma miatt nem óhajt az uralkodónak dolgozni, így inkább inkognitóban a vidéket járja kedvenc öszvérével és egy picinyke szekérrel és apróbb jövendőmondással keresi a kenyerét. Útja során egyre több különc útitárssal sodorja össze a sors, akiknek ugyanúgy megvannak a saját sebeik, titkaik és álmaik. Ahogy a kis társaság együtt halad előre, lassan nemcsak egymást ismerik meg, hanem önmagukat is. Ráadásul az egyikük az eltűnt kislányát is keresi, ami még egy kis izgalmat és kalandot is hoz a történetbe.

Nem tagadom, az elején egy picit tartottam tőle, hogy nem fogunk igazán egymásra találni a történettel. Lassan indul be, Julie Leong nem sietett sehová, szépen, fokozatosan építette fel a világát és a szereplőit. Én pedig ugye a picit gyorsabb, pörgösebb, akciódúsabb történetekhez vagyok szokva. Az első fejezetek után még nem éreztem azt, hogy "na, ezt most együltő helyemben el fogom olvasni", de aztán egy idő után azon kaptam magam, hogy teljesen elvesztem benne és mire a végére értem, már eszem ágában sem volt siettetni a történetet - ez így volt tökéletes.

Írtam, hogy a pörgősebb, akciódúsabb regényeket szeretem. Ez így is van, de ettől függetlenül annyira jó érzés volt, hogy ez a történet nem akarta mindenáron megváltani a világot. Nincsenek benne monumentális csaták, szerelmi háromszögek, halálosan jóképű rosszfiúk, eget rengető fordulatok, de mégis azt veszed észre, hogy "jó olvasni". Olyan, mint amikor bekuckózol ősszel egy puha takaró alá egy forró csokival és csak élvezed a történetet.

És a szereplők. Tao, az első pillanattól kezdve egy szerethető karakter volt, de igazából az egész csapatot a szívembe zártam, nem tudok különbséget tenni köztük. Annyira jó volt nézni, ahogy ennyire különféle emberek összetalálkoztak, lassan egymásra találtak és egy igazi kis családdá váltak. Mindenkinek megvolt a saját múltja, története, amelyeket meg is ismerhettük, így még közelebb kerülhettek hozzánk. De persze nem hagyhatom ki a négylábúakat sem. Az öszvért és a macsekot, akik ugyanúgy a "családhoz" tartoztak, mint a kétlábúak:).

Ami miatt persze különleges volt ez a regény, ami miatt "cozy", az a hangulata. Annyira kedves, bájos, szívet melengető volt, hogy néha már túlzásnak is éreztem. De csak éreztem. Igazából jó volt ilyen regényt is olvasni a sok véres, harcos, szexszel és ármányokkal telitűzdelt történet mellett.

Ha egy pörgős fantasyra vágytok, akkor valószínűleg nem ez lesz a ti könyvetek. Ez egy olyan történet, amelyik nem akar minden oldalon valamivel sokkolni, csak egyszerűen elmond egy kedves mesét és közben észrevétlenül belopja magát az olvasó szívébe.

Én teljesen elvarázsolódtam tőle, és tudom, hogy mostantól, ha egy regény "cozy" besorolást kap, akkor az mit is jelent: ha nyugalomra, kedves pillanatokra és meghitt hangulatra vágyom, akkor egy ilyen könyvet fogok a kezembe venni.

kép forrása

Borító: Gyönyörű, nem tudok betelni vele, "színes-szagos", figyelemfelkeltő, a történetre is utal, egyszerűen imádom!

Kedvenc karakter: Nem tudok kiválasztani egyes személyeket, az egész kis társaság imádnivaló!

Szárnyalás: a történet "cozy" hangulata

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: kedves, szívet melengető

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

D. L. Taylor: The ​Beasts We Bury – Bennünk élő bestiák (The Broken Citadel#1)

 

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően magyarul is olvashatjuk már D. L. Taylor Bennünk élő bestiák című könyvét. Tartsatok bloggereinkkel, hogy átérezhessétek, milyen az, amikor a saját apád akar szörnnyé nevelni, és megtudjátok, Mancella vajon képes-e szembeszállni vele. A turné végén természetesen ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Könyvmolyképző Kiadó, 2026

408 oldal

Fordította: Lévay Paula

Goodreads: 3,73

Besorolás: ifjúsági, fantasy, romantikus

Ebben a királyságban még a szerelemnek is karmai vannak

Mancella Cliff trónörökös vérontás nélküli életre vágyik. Ám gyerekként olyan varázserő birtokában bukkant elő a Lerombolt Citadellából, ami képessé teszi az állatok megidézésére – de csak miután megölte őket. Varázsereje állandóan azokra a borzalmakra

emlékezteti, amelyeket apja, a birodalom uralkodója kényszerített rá, hogy segítségével megerősítse hatalmukat.

Silver elbűvölő tolvaj, aki a túlélésért küzd egy olyan világban, amelyre Mancella apjának uralkodása nyomta rá a bélyegét. Amikor egy titokzatos jótevő megbízza őt a kastély kirablásával, egy olyan nagyszabású melóval, amilyen csak egyszer adódik az életben, Silver élvezi a lehetőséget – és a bosszút. A siker érdekében viszont meg kell tévesztenie Mancellát, és ki kell vívnia a bizalmát.

Ahogy egyre fokozódik az ármánykodás és a vérontás, Mancellának meg kell találnia a módját, hogyan mentse meg birodalmát anélkül, hogy azzá a könyörtelen szörnyeteggé válna, amilyenné nevelték. És amikor Silver rájön, hogy az ő tettei váltják ki azokat az erőszakos cselekményeket, amelyeknek Mancella útját akarja állni, választania kell titkos terve és a lány között, akibe beleszeretett…

Add át magad a történet sodrásának!

Ennél a regénynél egyöntetűen a borítóba szerettem bele és csak utána néztem meg, hogy miről is fog szólni. A fülszöveg alapján sejthető, hogy nem egy könnyed kis fantasy kalandról lesz szó – és ez így is lett.

A mágia ebben a világban nem egy „ajándék”, hanem inkább egy veszélyes erő, ami ha kicsúszik az irányítás alól… iszonyú pusztítást tud véghez vinni. Ezt természetesen nem birtokolja mindenki, csak azok a „kiválasztottak”, akik túlélnek egy „kirándulást” a Lerombolt Citadellában. Aki túléli ezt, az varázserőt kap, de nem a jobbik fajtából…

A főhősnőnk Mancella, aki a királyság trónörököse és már csak hetek választják el attól, hogy „Alvezér” legyen, aki majd a Fővezér lemondása / halála után a legfőbb vezető lesz. Ő, ahogyan az apja és a testvére is, túlélik a Lerombolt Citadellát, így varázserőt kapnak. Mancella küzd a kapott varázserejével, hiszen olyan dolgokat kénytelen megtenni, amiket egyáltalán nem szeretne – ő azokat az állatokat, amelyeket megöl – képes megidézni. Az apja pedig ezt kihasználva erősíti meg a hatalmukat.

A főhősünk Silver, pedig egy árva fiú, aki megszökve a rettegett Akadémiáról, két barátjával él napról-napra, míg egyszer egy titokzatos férfi felkeresi és felajánlja, hogy ha három próbát teljesít, akkor egyrészt kapnak egy házat, ahol végre együtt élhetnek a jóbarátok, másrészt pedig olyan okmányokat is ad, amellyel utána már tudnak munkát is vállalni.

A három próba mindegyike a királysághoz kapcsolódik és így Silver akarva-akaratlanul is, de kapcsolatba kerül Mancellával. A két fiatal nem is lehetne távolabb egymástól, de szépen lassan kialakul bizalom, barátság, majd valami több is… de a kérdés az, hogy Mancella, a rengeteg átverés után végre bízhat Silverben? Silver pedig képes választani a barátai és az újdonsült barátság / szerelem között?

Hát ez egyáltalán nem volt tényleg egy könnyed fantasy. Az alaphangulata számomra rettentően nyomasztó volt, hiszen Mancella hiába gazdag, az uralkodó család trónörököse, az apja brutálisan kihasználja, átveri és kínozza. Sok esetben nehéz elhinni az adott gazdag (néha uralkodó) főhősnőről, hogy tényleg szenved az adott körülmények között és mindenáron változást akar kicsikarni, de ebben az esetben ez oldalak alatt nyilvánvalóvá válik mindenkinek, hogy Mancella vagy valamit kitalál, vagy nagyon nem jó vége lesz ennek az egésznek. Ez itt nem egy idealizált világ, hanem egy nyers, sötétebb valót fest a szerző és ezzel valahogyan kitűnik a többi fantasy regény közül. A mágiát itt nem jó célra használják – már a megszerzése is eléggé brutális – hanem az uralkodásra, a hatalom fenntartására és az emberek megfélemlítésére.

A történetre lehet azt mondani, hogy lassan indul be, hiszen a pörgős cselekmény nem azonnal kezdődik, viszont kell ez a lassabb ismerkedés, hogy mi is átéljük és megtapasztaljuk, hogy Mancellának mennyire borzalmas a helyzete (és persze Silveré és az egész népé is).

Mancella nem az a tipikus karakter, akibe azonnal beleszeretsz, inkább eleinte távolról figyeled őt és megpróbálod kitapasztalni, hogy érdemes-e a figyelmedre. Pont, ahogy ő is Silverrel bánik. Mancella nem klasszikus főhősnő, hiszen eleinte inkább sodródik az árral és bár vannak gyenge próbálkozásai, hogy ellenálljon az apjának, de ezek sorra elbuknak. Kell egy Silver is hozzá, hogy valami beinduljon. Ami nagyon működik nála, hogy kiszámíthatatlan, soha nem tudod biztosan, hogy mit fog lépni és ez egyszerre teszi izgalmassá és néha egy kicsit idegőrlővé is.

Silver pedig az a karakter (a két barátjával együtt), akik egy alap fantasy regény főhősei lennének. A kalandozók: a tolvaj, a harcos és a szakács (jó, ez igazából nem egy tipikus felállás). A jóképű, árva srác, aki a jég hátán is megél. Ő pont az, akire Mancellának szüksége van, mind érzelmileg, mind pedig fizikális segítőként. Őt azonnal nagyon megkedveltem, sőt meg merem kockáztatni, hogy talán jobban is, mint Mancellát.

A kettőjük kapcsolata pedig… feszült és bizonytalan. Mancella eleinte lenézi a csóró srácot, de Silver se néz ki sokat a „fennkölt úrikisasszonyból”. Nem is bíznak egymásban, jó sok idő kell, hogy kialakuljon köztük valami kapcsolat. Én azt, hogy barátok maradnak, jobban el tudtam volna képzelni náluk, minthogy szerelmespár váljon belőlük. Ebben persze az is közrejátszott biztosan, hogy mi TUDTUK, hogy Silver nem csak Mancella két szép szeméért van a lány mellett, míg Mancella ezzel csak elég későn szembesült. Itt ebben az esetben félig jó volt, hogy a fiúnak is volt saját szemszöge, hiszen jobban megismerhettük, közelebb kerülhettünk hozzá, viszont… rossz is, hiszen mi már előre tudtuk, hogy mire megy ki a játék. Csak a fő játékmester kilétével nem voltunk tisztában.

Itt is előkerült a "ha egyszer leülnének és beszélgetnének, az sokat segítene" felállás, de természetesen, akkor nem lett sem feszültség, sem a kötelező buktató, ameddig a "szerelmesek" egymásra nem találnak. Kettőjük között nem éreztem azt a forró kémiát, ami sok esetben az ilyen történetek főhősei között izzik, ez a kapcsolat nem volt tökéletes, nem volt romantizált, sőt néha inkább kifejezetten problémás volt.. de pont ezért tűnik jóval valóságosabbnak, mint a többi regényben olvasott szerelmi szálak. (bár kérdés az, hogy ha egy regényt olvasok, akkor mennyire a valóságot keresem és mennyire inkább azt, ami meseszerű és idealizált?)

És a történet vége? Furcsa módon abszolút nem kaptunk függővéget, pedig ez egy kezdőkötet, amit még követni fog második rész is. Én teljesen befejezettnek éreztem a történetet, ha nem olvasnám tovább, akkor is kerek számomra így az egész. Természetesen, ha megjelenik nálunk is a második rész, el fogom olvasni, mert kíváncsi vagyok, hogy mit tud még a szerző ehhez hozzátenni, de nem rágom a körmeimet miatta:).

Összességében ez nem egy könnyed nyári olvasmány, inkább egy sötétebb, nyomasztóbb hangulatú fantasy. De épp ezért éreztem azt, hogy picit különlegesebb, mint a mostanában olvasott fantasy regények. 

Borító: csodaszép, gyönyörű, utal a történetre

Kedvenc karakter: Silver

Szárnyalás: az alaptörténet és a hangulat

Mélyrepülés: a főhősnőhöz nem igazán tudtam közelkerülni

Érzelmi mérce: feszültség, kíváncsiság, némi frusztráció és visszafogott romantika

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ma olyan karakterek nevét kell kitalálnotok, akiknek szembe kellett szállniuk a képletesen vagy szó szerint bennük élő sötétséggel, gonosszal. Írjátok be a fülszövegben kipontozott karakterek nevét a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

… még csak hallani sem hallott Roxfortról, amikor a Privet Drive 4-es számú ház lábtörlőjére elkezdenek sorban hullani a levelek. A zöld tintával címzett és piros pecséttel lezárt sárgás pergameneket azonban gyorsan elorozza rémes nagynénje és nagybátyja. … tizenegyedik születésnapját egy hatalmas, bogárszemű óriás, Rubeus Hagrid zavarja meg, és elképesztő híreket hoz: … varázsló, és felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Ezzel elkezdődik egy hihetetlen kaland!

A blogturné további állomásai:

Blogturné

Június 22 - Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra

Június 24 - Kelly és Lupi olvas

Június 26 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Nisha J. Tuli: A Szívkirálynő meséje (Uranosz ereklyéi 4.)

Nisha J. Tuli:  A Szívkirálynő meséje című regénye az Uranosz ereklyéi sorozat zárókötete, amelyben a tét minden eddiginél nagyobb: nemcsak a hatalom, hanem a szív sorsa is eldől. Lor és Nadir története a végső összecsapáshoz érkezik, ahol árulás, mágia és politikai intrikák között kell meghozniuk azokat a döntéseket, amelyek egy egész birodalom jövőjét formálják. Kövesd velünk a blogturnét, hiszen a végén akár te is nyerhetsz egy példányt a regényből a Next21 Kiadó felajánlásában!

 

Next 21 Kiadó 2026

656 oldal 

Fordította: Heinisch Mónika 

Goodreads: 3,85

Besorolás: fantasy, romantasy, mágia 

 

Vannak hibák, amiket nem lehet meg nem történtté tenni. Lornak szembe kell néznie féktelen tündérmágiája katasztrofális következményeivel. Az Aurórakirály üldözőbe vette, nincs menekvés. Hajtóvadászat indul Lor után, lassan már össze se tudja számolni, hány ellensége van – egyik hatalmasabb és bosszúszomjasabb, mint a másik. Lor nemcsak a szabadságáért küzd, hanem lelki társáért, családjáért, és azért, hogy Uranoszra elhozhassa a békét. De Szívből származó zabolátlan mágiája erejével nemcsak szerettei életét teszi kockára, hanem ugyanazokat a hibákat is elköveti, mint a nagymamája. Azokat, amelyek a pusztuláshoz vezettek, és darabokra szaggatták a királyságot. Lornak nincs már választása, végig kell mennie az úton, ami rá vár. Olyan erők alakítják a sorsát, amelyekkel nem lehet szembeszegülni – a Szívkirálynőre egy végső próbatétel vár. Vajon készen áll? 

 

Annyira hozzá vagyok szokva a fantasy sorozatoknál a trilógiákban való gondolkodáshoz, hogy igencsak meglepett a szerző, amikor a harmadik részben a lezárás helyett egy hatalmas függővéget kaptam a regény végén. Őszintén nem tudtam az olvasás előtt, hogy lesz még egy rész, ráadásul 650 oldalon fut majd a hajrázás. A mostani elvárásom adja magát: itt majd szépen rendeződnek a szálak, remélhetőleg a rosszak megkapják a büntetésüket, és a jók pedig boldogan élnek tovább.
Kissé nehezen vettem fel a fonalat, mert utálom, ha az adott párosunk egymástól elszakítva kénytelen folytatni az útját. Nem spoiler, mert aki olvasta eddig, az tudja, hogy azzal ért véget a harmadik rész, hogy Lor mágiája elszabadult és ennek Nadir látta kárát, úgy tűnt, vége az életének. Szerencsére Lor alkut köt az istennővel, Nadir életéért cserébe ereklyéket kell leszállítania, és ettől a pillanattól nincs semmi ami megállíthatná az elszántságát, ugyanis rajta múlik minden. Meg kell küzdenie az eddigi hibák következményeivel, miközben meg kell mentenie a királyságát is.
Nagyon nehéz lenne akár csak néhány mondatban is összefoglalni ezt az élményt. A három eddigi részben is rengeteg információ áramlott Uranosz történelméről, a törvényeiről, az előjárókról és a rengeteg szereplőről. Most mégis ennek felülmúlása történt meg, a szerző megpróbálta a szálakat összefűzni, sőt új, eddig csak említés szintjén szereplő karaktereket is behozott.  Rengeteg munkát fektetett a záró részbe, és ez nálam kétféle eredményt okozott. Időnként elvesztem az ereklyék, varázslatok, végső célok között, ugyanakkor imádtam a részletességet, a leírásokat, az emberi kapcsolatok megjelenítését, alakulását. Még mindig odavagyok a testvéri kapcsolatokért egy történetben, és itt megint kaptam ebből gyönyörű villanásokat Lor és Nadir kapcsán is. Most is nagyon szerettem, hogy Rion szemszögéből belepillanthatunk a múltba, egészen a jelenig folytatódik ez a történetmesélés. Rion nem egy szimpatikus karakter, jó volt végre megérteni, hogyan lett ilyenné, mi történt vele valójában. És belép Herrick személyében a főgonosz is így a végére, ami bár eléggé a semmiből jött, de el tudtam fogadni a szerző eme döntését. Érdekes volt, hogy egy ponton szó szerint megjelent a birodalom összes uralkodója, együtt kellett dönteniük a cél érdekében.

Kissé túlzsúfolt lett a végeredmény, több ponton is elfogadtam volna valami koncentráltabb megoldást. Nem mehetek el a hibák mellett szó nélkül, valóban sokszor éreztem ismétlődőnek a párbeszédeket, belső monológokat, talán még az én káromkodós ízlésemnek is sok volt a csúnya beszéd. Sajnos különösebb meglepetések sem értek, a beépített fordulatokra valamilyen formában lehetett számítani.
A romantika nem nyomta el a cselekményt, de számomra kulcsfontosságú pillanat volt, amikor végre újra együtt lehettek a főszereplők kb. az első negyed után, innen már közösen folytathatták az útjukat. Az erotika sincs mellőzve, de nem is számítottam másra, a kémia működik. Nadir az első pillanattól különleges volt számomra, nagyon megszerettem őt a második részben, és drukkoltam nekik egészen a történet végéig. 
Nagyon sokat lehetne beszélni a mellékszereplőkről, bár kifejezetten nagy karakterépítést már nem láttam, de Willow kiemelkedik közülük a mágiája ébredezésével. Jó lett volna többet olvasni róla és Tristanról is. A Napkirály szála izgalmasan alakult, kíváncsian vártam, Tyr vissza tud-e illeszkedni a jelenbe, hogyan alakul a varázsereje, hogyan oldják meg az Őrzők kötődését és ezzel a számomra nagyon változó megítélésű karakter, Gabriel sorsának alakulása is összefügg. Vártam Atlas felbukkanását is, nagyon érdekelt hogyan lép újra a történetbe, vajon megkapja-e a jogos büntetését, nagy utat járt be az ő karaktere is az első részhez képest. Nem kellett csalódnom a szerzőben! 
Nem tudom mennyire lesz meglepő az olvasóknak, hogy a végső próbatétel hasonló küzdelem, mint ami az első részben volt, így ez egyfajta keretbe is foglalja az egészet, bár itt már nem egymás ellen, hanem együtt, vállvetve küzdenek a főszereplők.
Összességében a szerző maximálisan beletette magát a történetbe, bár időnként túlpörgött, azért sikeresen levezényelte a végső megmérettetést, és egészen jól elvarrta a szálakat. Talán még az első résznél ő sem gondolta, mivé növi ki magát a sorozat, és mennyire népszerű lesz. Kíváncsian várom, milyen történetet tesz le legközelebb az asztalra, mindenesetre ez a fantasy vonal egészen jól megy neki.   
Kép: Saját

 

 Borító: Élőben még gyönyörűbb.

 

Kedvenc karakter:  Nadir, Lor.

 

Szárnyalás:  Tyr.

Mélyrepülés:  Valamivel többet vártam Gabriel karakterétől, hiányérzetem volt.

Érzéki mérce: Néhány érzéki jelenet helyet kapott, megérdemli a romantasy trope-ot.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Tally megfelelő sorába! 
 
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:   Lunathion  

 

 

Állomások:

 

04.09 Kitablar

04.11 Kelly & Lupi olvas

04.13 Dreamworld 

 

 

  

Maxym M. Martineau: A ​romlás háza (Egy fonáljavító krónikái#1)

 

Megjelent A romlás háza, az Egy fonáljavító krónikái első része az Anassa Könyvek gondozásában, ami egy igazán izgalmas és magával ragadó fantasynak ígérkezik, így bloggereink bele is vetették magukat, hogy minél hamarabb beszámolhassanak róla Nektek is. Kövessétek figyelemmel a turnénk mindhárom állomását és ne felejtsetek el játszani, hogy megnyerhessétek egy felajánlott példányt a kötetből.

Anassa Könyvek, 2026
304 oldal
Fordító: Bosnyák Edit
Goodreads: 3,73
Besorolás: fantasy, romantikus

Ha elrejti a mágiáját mások elől, megőrizheti az életét.
Ha elkezdi használni, talán megmentheti vele a világot.

Edira Brillwyn fonáljavító: ritka, életmentő hatalom birtokosa, aki szempillantás alatt képes betegségeket elmulasztani és sebeket begyógyítani. Csakhogy a mágiájának ára van, minden egyes használattal elveszít valamennyi időt a saját életéből. Edira rejtegeti ezt a képességét mások elől: szeretett nagynénje, Rowena, aki maga is fonáljavító volt, tanította meg rá, ugyanis vannak, akik bármit megtennének azért, hogy kihasználják.

Orin Fernglove halhatatlan – egy Ever –, és a hatalmas Fernglove-ház feje. A Fernglove-ok birtokolják a közeli bányákat, ráadásul mágiájukkal képesek elmozdítani a csillagokat is, így nem ismerik a visszautasítást. Amikor Edira testvérei megfertőződnek a Métellyel, a gyógyíthatatlan betegséggel, amely tizedeli a várost, Orin meglepő ajánlattal áll elő. Ha Edira beköltözik a Fernglove-birtokra, hogy segítsen a járvány elleni gyógymód kutatásában, ő addig lelassítja testvérei betegségének előrehaladását, amennyire csak lehet.

A Fernglove család többi tagja azonban korántsem olyan biztos Edira képességeiben, és talán veszélyesebbek is, mint maga a terjedő kór. Miközben Edira és Orin az idővel versenyt futva küzdenek testvérei életéért, a család kifogástalan felszíne repedezni kezd. A romló falak mögül pedig előbukkan a valódi ok, amiért Edirát a birtokra hívták… azzal a sötét erővel együtt, amely egyetlen mozdulattal porig rombolhatja a Fernglove-házat.

Őszinte leszek, nem sokat tudtam erről a regényről, sem az íróról, de úgy vágytam valami picit más, picit különlegesebb fantasy regényre, mint amik most a piacon vannak és ezért vágtam bele ebbe a történetbe.

Ahogy kézbevettem a könyvet, már akkor furcsállottam, hogy ennyire "vékonyka", mert a mostani idők tapasztalata alapján, a fantasy könyvek minimum féltéglányiak lettek. Ez meglepett, de nem lettem csalódott, hiszen egy vékonyabb könyv is lehet ettől még jó.

A történet főhősnője Edira, aki árván, két bátyjával él együtt nagy szegénységben. A fiúk a helyi bányában dolgoznak, Edira pedig gyógyfüvekkel és főzetekkel kereskedik. Ezzel próbálja eltitkolni a különleges képességét, hiszen ő egy fonáljavító, aki a betegségek nagy többségét tudja gyógyítani, de ennek a tudásnak nagy ára van. Minden egyes gyógyítással az élete rövidül, attól függően, hogy mennyire súlyos az a betegség, amit gyógyítania kell.

A bányák és a közeli területek nagy része pedig a Fernglove-k birtokában vannak - ők pedig egy halhatatlan mágikus néphez, az Everekhez tartozó család, akik óriási hatalommal rendelkeznek. Nekik pedig nagy szükségük van a fonáljavítókra, hogy megtalálják a rettegett halálos és gyógyíthatatlan kór, a Métely ellenszerét. Ám eddig bármilyen fonáljavító ment hozzájuk, az soha nem tért haza... és pont így járt Edira szeretett nagynénje, Rowena is. Ebből kifolyólag Edira minden porcikájával azon van, hogy ki ne tudódjon a képessége.

Ám egy nap a két testvére is megfertőződik a Métellyel és a Fernglove család feje, a jóképű és nagyhatalmú Orin olyan ajánlattal áll elő, amelyet Edira nem tud visszautasítani. Ha csatlakozik hozzájuk, akkor segít lelassítani a testvérei betegségét, ameddig meg nem találják a Métely ellenszerét. Így Edira kénytelen-kelletlen, de beleegyezik és csatlakozik a titokzatos családhoz, ahol semmi nem az, aminek látszik és minden sarokból veszély leselkedik a fiatal lányra...

Rövidség ide vagy oda, de nagyon is élveztem ennek a bevezető kötetnek minden sorát.

A világfelépítés különleges, ritkán olvashattam ilyenről. A kötet kezdő fejezete egy különleges találkozást ír le - egy fiatal nő és a Halál találkozását és a kettőjük között köttetett furcsa alkut. És az egész történet innen indul el, ez az, ami különlegessé és rejtélyessé teszi az egészet. Az Everek igen, örök életűek lesznek, DE... van egy kitétel, amit nem tudunk, ami azért mégsem teszi annyira vonzóvá ezt az egészet.

És ebbe a világba kerül bele Edira, aki egyrészt nagyon szerethető, mert egy kedves fiatal lány, akinek mindenei a testvérei, de rettentő naív és az Everek világában ez vajmi kevés az életbenmaradáshoz. Befolyásolható is, hiszen bármire rá lehet venni, hogy a testvéreit megmenthesse. Egyrészt érzi, másrészt nem érzi, hogy mekkora súlyos dolgot cipel magával, hiszen minden gyógyításával rövidül az élete. Erre eleinte odafigyel, de ahogy haladunk a történetben, úgy lesz egyre inkább óvatlan és már nem igazán törődik azzal, hogy mennyivel kevesebbet fog élni a sok - és néha teljes mértékben esélytelen - gyógyításával. Tudom, sokszor írom, hogy néha már sok a rengeteg erős, kemény női karakter, de egy ilyen típusú képességhez egy jóval erősebb szereplő kellett volna.

A férfiak terén is nagyon tudatlan, hiszen nem hiszem, hogy nagy spoilert árulok el, ha elmesélem, hogy az Everek udvarában rögtön egy szerelmi háromszögbe kerül - Orin és a testvére, Rorik révén. Az egyik a kiszámítható szépfiú, aki a tenyerén hordozza a lányt, a másik pedig a kiszámíthatatlan rosszfiú, akinél a lány sose tudja, hogy mit várjon, de persze, ahogyan ez már csak lenni szokott - nem mind arany, ami fénylik. Ennél a résznél már voltam olyan vén, iszapszemű rája, hogy ahogy bekerült a képbe a másik férfi, azonnal gyanakodni kezdtem, hogy ki lehet a jó és ki lehet a rosszfiú és igen, TADAAAMMM - bele is trafáltam a közepébe. Ettől függetlenül a "jófiú" egyáltalán nem lett a kedvencem, nem izgultam azért, hogy elnyerje Edira szívét - bár biztos ő fogja, csak gondolom ki kell várnunk. És igen, itt volt az egyetlen egy problémám, ami miatt nem adtam öt pontot a regényre. A női karakterek számomra mind nagyon jól sikerültek (még Edira is, attól függetlenül, amiket hibának felróttam neki), de a férfiak... számomra mindegyik feledhető volt, akár jófiúról, akár rosszfiúról beszélünk.

De amennyiben nem ez a fő szempont, ami miatt olvasok egy ilyen regényt, akkor viszont rettentően bejött ez a történet: a rejtély, az Everek különleges világa és, hogy azon izgulhatok, hogy Edira megtalálja-e a Métely ellenszerét, mind-mind letehetetlenné tették ezt a könyvet. Így rettentően várom a folytatást, amit remélem az Anassa Könyvek minél hamarabb elhoz nekünk, hiszen angolul már megjelent a következő rész!

Borító: Különleges, gyönyörű, utal a történetre.

Kedvenc karakter: Edira, Ywena, Seville, Vora

Szárnyalás: A különleges történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: izgalmas, romantikus és van benn egy kis +18 karikás rész is

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A könyvből megismert borzalmas betegség, a métely, bloggereink posztjaiban is felütötte a fejét és csak egy igazi fonáljavító mentheti meg platformainkat a totális káosztól és elsorvadástól. (Nyugi, a Ti éveitek nem fognak rövidülni, ha segítetek, becsszó.)

Keressétek meg minden állomáson azt az egy szót, amin látjátok a megfeketedett életfonalat. (Azaz át van húzva.) Ha pedig megvan, írjátok be az állomáshoz tartozó rublikába Tallyn!

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A blogturné további állomásai:

Március 13 - Ambivalentina

Március 15 - Kelly és Lupi olvas

Március 17 - Könyv és más

Keri Lake: Anatéma (Az Elemésztő Erdők#1)

 

A Next 21 kiadó jóvoltából jelent meg az Elemésztő erdő első része az Anatéma, Keri Lake nagysikerű gótikus romantikus fantasy könyve. Gyertek velünk és ismerjétek meg jobban Keri Lake varázslatos erdejét és bolyongjatok bloggereinkkel ebben a misztikus erdőben, ahol ki tudja mi vár rád odaát… vagy még odabent?

Next21 Kiadó, 2025

688 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,23

Besorolás: fantasy, dark fantasy, romantikus

Pletykálnak ezt-azt, hogy mi található Boszorkányvölgy erdején túl, ahová a bűnösök mennek meghalni. A falubeliek egyszerűen Elemésztő erdőnek hívják, mert amit az erdő elvesz, azt soha nem adja vissza. Senki nem merészkedne még csak közelébe se annak a helynek – hacsak eszét nem vesztette.

Vagy ha száműzött.

Maevyth Bronwicknek esze ágában sincs berontani a fák közé, ebbe a ködbe burkolózó labirintusba, de egy tragikus esemény folytán muszáj átvágnia a csontok boltívén túlra, túl a határon, ahol halandó még soha nem járt. Fantasztikus és sötét világba kerül, amely éppoly veszedelmes, mint amennyire vonzó.

Ezen a helyen él Eidolon elátkozott ura. Neki kell elrejtenie Maevytht a mágusok elől, akik a nőt egy okkult jóslat nevében akarják feláldozni. Zevander Rydainn, aki skorpióknak parancsol, hidegfejű, számító bérgyilkos – a legveszélyesebb egész Etíriában. Hamarabb vetné oda Maevytht a tűzdrákók martalékául, mintsem hogy megvédje és garantálja a lány biztonságát.

Márpedig ez lesz a feladata.

Igéző, gótikus dark fantasy a Nocticadia szerzőjétől. Egy lány arra kényszerül, hogy átlépje a tiltott határvonalat, és a halandók birodalmából az elátkozott lelkek és torz teremtmények ijesztő világába kerül.

Azt hiszem a borítót elég volt meglátnom, hogy azonnal beleszeressek ebbe a könyvbe, a fülszöveg már csak ráadás volt. Aztán megérkezett fizikálisan is és a szerelem még erőteljesebb lett. Ritka az ennyire szépen kivitelezett könyv. A papírborító is csodaszép, de ezt levéve a keményfedél is díszített, sőt a hozzátartozó élfestés teszi még különlegesebbé ezt a könyvet. A benne lévő oldalak díszítéről már nem is beszélve!

De hát nem minden a külcsíny, a belső is fontos, ugyebár? Így alig vártam, hogy végre sort keríthessek az olvasására. Egy régebbi blogger barátnőmmel együtt akartuk olvasni, hogy olvasás közben kibeszélhessük, de ő sajnos közben lebetegedett, így végül mindig csak én osztottam meg vele az élményeimet - amelyek, ahogy haladtam a történetben, egyre lelkesebbek voltak.

A történetünk főhősnője Maevyth, aki egy istenhátamögötti kis faluban él a nővérével, a nagynénjével és a nagybátyjával. A lányt a falu melletti Elátkozott erdő mellett találták egy kis kosárkában és gyerekkorától kezdve kiközösíti a falu meglehetősen szűk látókörű lakossága. A falu melletti erdőt azért hívják Elátkozottnak, mert mindenkit, aki bármit is vét a törvények ellen oda száműzik és onnan még senki nem tért vissza. Miután a lány nevelőapja rejtélyes módon elhalálozik, a nagynénjük a két lányt megpróbálja minél hamarabb kiházasítani, így megszabadulni tőlük. Maevythnek sincs esze ágában a kiválasztott férfihoz hozzámenni, a nővére pedig még ennél is tovább megy - egy titkos szerelmi viszonyba keveredik, amely által az Elátkozott Erdőbe száműzik, főhősnőnk pedig követi...

A másik főhősünk pedig Zevander, aki egy másik világban, amely vérrel és mágiával átítatott, a király bérgyilkosa. Gyerekkorukban egy mágus megátkozta őt és a fivérét és most azért küzd, hogy ezt az átkot megtörje, mielőtt az mind a kettőjüket felemészti.

"Természetesen" az átok megtörése Maevythez kapcsolódik:), így a két sanyarú sorsú hősünk útja keresztezi egymáséit.

Őszinte leszek egy picit megijedtem, amikor a szerző a könyv elején egy teljes oldalt szentelt annak, hogy elmagyarázza, hogy ez egy dark fantasy, lesznek benne olyan részek, amelyek bizonyos embereknél ki fogják verni a palánkot, és hogy körülbelül mire számíthassunk. Ehhez képest - vagy már csak én vagyok vén iszapszemű rája és sok regényt olvastam - számomra ez a történet nem volt különösebben sem véres, sem túl sötét. Igen, vannak benne durvább részek, igen, vannak benne elképzelhetetlenül borzalmas lények, folyik a vér, gyilkosság, erőszak, minden, de számomra egy percig nem okozott egy része sem álmatlan éjszakát. De mondom, mások vagyunk, lehet, hogy másnak ez lesz élete legsötétebb dark fantasyja:).

A történetre lehetne mondani, hogy lassan indul be, hiszen körülbelül a könyv felénél találkozik úgy a két főhősünk, hogy ébren, tényleg fizikai valójukban találkoznak, de higgyétek el, hogy addig sem unatkoztam egy percig sem. Külön szemszöget kapott Maevyth és Zevander, de nagyon érdekes módon, hiszen a lány E/1-ben mesél, míg a férfi gondolatait, érzéseit pedig E/3-ban ismerhetjük meg. Ez számomra abszolút újdonságnak hatott. A könyv első felében megkapjuk azt a hőn áhított dark légkört, ami megalapozza a regény hangulatát, hiszen Maevyth (úristen, mire megtanulom helyesen leírni a nevét:)) élete sem fenékig tejfel, a falu, ahol él egy rosszindulatú begyöpösödött társaság, a lány kérőjétől nemcsak maga Maevyth, de még én is féltem és akkor még nem is meséltem az Erdőről és a benne lakó lényekről.

Zevander szemszöge a másik borzalom. Általa egy másik világot ismerhetünk meg, amelyhez képest Maevyth világa egy kész tündérmese. A férfi világában a fő szerepet a mágia, azon belül is a vérmágia kapja, aminek a fenntartásáért az emberek akár az életüket is feláldozzák. Intrikák és cselszövések, rejtélyes istennők és persze rettentő sok különleges lény és kifejezés. Én ezeknél a részeknél veszítettem el néha a fonalat. Nem, nem volt unalmas, csak egyszerűen annyi új és annyi számomra kiejthetetlen, fura nevű dolog jött be a regénybe, hogy komolyan néha úgy éreztem, hogy jegyzetelnem kellene, hogy mindent tudjak a későbbiekben:).

Számomra igazán akkor indult be a történet, amikor a két főhősünk végre találkozott és elkezdődött a "slow burn" rész picit felizzani. Egyszerűen imádtam, hogy ez tényleg lassú szerelem volt, nem voltak itt azonnali a másik karjába omlok, letépem a ruhádat, magamévá teszlek azonnal jelenetek, hiszen az elején, bár Zevander fizikailag vonzódik a lányhoz, de nem akarja, nem engedheti meg magának azt, hogy több is legyen köztük. Maevyth pedig eleinte nem lát semmit a férfiből, csak azt, hogy parancsolgat, gúnyos, rosszindulatú és lenézi őt. Na innen lesz szép nyerni! És igeeen, a kitartásunk meghozza a gyümölcsét, végül kapunk olyan jeleneteket is (de azt ki kell ám érdemelmi és érdemes rá várni:))), hogy egy tucat hideg zuhany is kevés lenne ahhoz, hogy lenyugodj:).

A könyv második fele a nagy szerelmi románcon kívül tartogat jó pár izgalmas jelenetet, akciót is, ahol szépen láthatjuk, hogy Maevyth milyen karakterfejlődésen megy keresztül és a szegény, árva, lelkileg megtiport lányból hogyan lesz valami több, valami nagyobb - legalábbis mi válhat belőle - hiszen még egyelőre a történetnek nagyon az elején járunk.

Imádtam Maevyth és Zevander kapcsolatát - egészen onnantól, hogy a férfi először meglátta a lányt és mit váltott ki belőle - odáig, hogy már eljutottak oda, ahonnan a hatalmas nagy románcok kialakulnak. Két sérült ember, akik mégis tökéletesen kiegészítik egymást és remélhetőleg hasznára is lesznek egymásnak.

A másik kedvenc kapcsolatom pedig Maevyth és Zevander húga, Rykaia barátsága volt. Főhősnőnk, miután elveszítette a testvérét, teljesen egyedül maradt és Rykaia pedig szintén egy női társra, egy barátnőre vágyik, abban a férfiközpontú társadalomban és azzal a borzalmas háttértörténettel, amellyel a szerző "megajándékozta" őt. A két lány együtt nagyon aranyos, mintha testvérek lennének, imádtam az ő közös jeleneteiket is (és őket jóval közelebbi kapcsolatúnak éreztem, mint Maevythet és a nővérét).

A történet vége természetesen függővég, bár számomra nem annyira körömlerágós, mint amennyire vártam volna. De természetesen így is rettentően várom már a folytatást, már az is késő lenne, ha már a kezemben tarthatnám:).

Összességében én azt kaptam ettől a regénytől, amit vártam, egy izgalmas, néhol véres, dark fantasyt horror elemekkel megtüzdelve és ahol (egyelőre) nem a románc a legfontosabb momentum. A szereplők izgalmasak, a karaktereik eléggé komplexek, a főhősöket könnyű kedvelni és izgulni értük. Én lelkesen felültem a hypevonatra és szeretnék is rajta maradni. Ha a folytatás legalább ennyire jó lesz, akkor az írónő engem megvett kilóra és alig várom, hogy a többi művével is megismerkedhessek!

Kép forrása

Borító: Ez egyszerűen tökéletes. Csodaszép, illik a történethez és az éldekorja! Bár minden könyv ilyen csodálatos kötést kaphatna!

Kedvenc karakter: Maevyth, Zevander, Rykaia

Szárnyalás: a történet? vagy a főhősök közti kémia?

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalmas, néha hátborzongató, félelmetes, de mellette a romantika is szerepet kap, sőt a +18 karikás jelenetek is

Értékelés: 

Beleolvasó

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban egyszerű feladatotok lesz, minden állomáson egy-egy kérdést olvashattok a kiadó oldalán megtalálható beleolvasóból és ez alapján kell helyesen válaszolnotok a bloggereink által feltett kérdésekre.

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Ki az a dérdúr?

A blogturné további állomásai:

Szeptember 22 - Insane Life
Szeptember 24 - Angelika blogja
Szeptember 26 - Könyv és más
Szeptember 29 - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 30 - Kitablar

Demi Winters: A csontok útja (The Ashen 1)

A General Press Kiadó egy izgalmas, skandináv mitológiával átitatott romantasy történettel kápráztat el most bennünket: megérkezett A csontok útja, amelyben egy fiatal lány történetét követhetjük végig, aki vállalkozik a lehetetlenre. Tartsatok ti is velünk, és ismerjétek meg Silla útját a végzete felé! És ne feledjétek, hogy a turné végén kisorsolunk egy példányt Demi Winters kötetéből a kiadó felajánlásában! 

 

General Press Kiadó 2025.

616 oldal

Fordította: Fügedi Tímea

Goodreads: 4,23

Besorolás: fantasy, vikingek, mágia, romantikus

 

Egy menekülő nő. Egy csapat rettenthetetlen harcos. Egy tiltott szerelem. És a titok, amely mindannyiukat fenyegeti.
Íseldur királynéja harcosokat küld, hogy Sillát, a fiatal lányt a színe elé vigyék, ahol halál vár rá. Amikor az apját megölik, a férfi utolsó szavai kockázatos küldetésre indítják Sillát: utazzon végig a veszedelmes Csontok útján – ahol zsoldosok, ijesztő lények és egy titokzatos gyilkos portyázik –, és menjen a királyság északi részébe, Kopa városába, ahol végre biztonságban lesz.
Miután alig éli túl az első útszakaszt, a kétségbeesett Silla elrejtőzik a hírhedt Véresbárdú Banda szekerén. Ahhoz, hogy eljusson Kopába, maga mellé kell állítania Bárdszeműt, a harcosok mogorva vezetőjét, miközben el kell kerülnie Farkast, a zavarba ejtően jóképű jobbkezét. A királyné kegyetlen bérgyilkosának azonban más tervei vannak, és megszállottan vadászik a lányra.
Vajon Silla épségben eljut az úti céljához? Vagy a Csontok útjának áldozatává válik? 

 

Egy csodálatos csomaggal lepett meg a kiadó, amire nem is számítottam, amikor jelentkeztem a könyv recenziójára. A képeken mutatom is a doboz tartalmát:  egy dekorációs filctoll, egy térkép, egy levél formájú könyvjelző, egy levélke a szerzőtől, matricák, kiadói könyvajánló, és természetesen a szépséges éldekorációval ellátott A csontok útja regény. A borító részletgazdag, ahogy haladtam a regénnyel, örömmel konstatáltam, hogy visszaköszönnek az utalások a regényben, a vörös köpeny, a göndör haj, a hollók, a csillagok, és persze a csontok az úton. 

Silla és az apja sosem maradnak három hónapnál tovább egy helyen, az anyja évekkel korábbi halála óta folyton menekülnek, mindig más álnevet használva. A királyságban üldözik a mágiával élőket, akikre nyílt megkövezés vár, ha a katonák kezére kerülnek. Egy ilyen sokkoló ítélet után a lány apja az azonnali indulás mellett dönt, de sajnos rajtuk ütnek, és az utolsó leheletével annyit tud mondani Sillának, hogy Kopába meneküljön, a messzi északi városba, ahol védett házakban új életet kezdhet. De hogyan jusson el oda, amikor az oda vezető Csontok útján félelmetes lények támadnak az utazókra? Nem tudná egyedül megvédeni magát, ezért fellopózik egy szekérre, bízva a jó szerencsében. Csak akkor fedezik fel, mikor már a semmi közepén járnak, egy viking harcosokból álló csapat, a Véresbárdú Banda kezei közé kerül. Kis híján megölik, de végül esélyt adnak neki, ugyanis meggyőzi őket a szakácstudományáról, amire épp nagy szükségük van. Hogy hogyan került az útra és miért tart északra, erről a lány kénytelen hazudni. Rey, a főnök megkegyelmez neki, de a bizalom nem jön könnyen. A csapat egy titkos küldetésen jár, amihez kapóra jön a gyönyörű és cserfes lány egy titkos könyv megszerzéséhez. A sikerért cserébe Rey elvállalja a lány északra juttatását, bár nem számol azzal, hogy az egyik embere túl közel kerül Silla szoknyájához.

Őszintén szólva nagyon szeretem a fantasy regényeket, de még északi mitológiához kapcsolódóakat nem sokat olvastam. Szokatlan volt belerázódni a regény nyelvezetébe, de néhány Vikingek évaddal a hátam mögött azért természetesen sikerült. Ha már a sorozatot megemlítettem, a rajongóknak nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet, viking harcosokból nincs hiány és hamar  leveszik az olvasókat a lábukról.

De mielőtt a harcos jelenetekre térnék, Silla karakteréről illik először szót ejteni. Húsz éves lányról beszélünk, aki birtokról birtokra vándorol az apjával és mindketten szolgálóként dolgoznak. Esténként fejfájása van, az apja gyógynövény leveleket rágcsáltat vele, ami ellazítja, közben egy képzeletbeli kislánnyal társalog. Szerintem az olvasók fejében elég hamar összeáll a kép, ez a lány valaki egész más lehet valójában, és nem véletlen a folyamatos menekülésük sem. Jó hír, hogy miután ő maga is helyesen következtet az apja utolsó szavaiból, tudja, hogy önvédelmet kell tanulnia, mostantól csak magára számíthat. Hirtelen szakad rá a valóság, próbál alkalmazkodni, és megtanulni élni, amibe a saját vágyainak felfedezése is beletartozik. 

Két nagy részből áll a könyv, az első felét sokkal lassabb üteműnek éreztem, Silla talán egy kicsit túl hosszú utat jár be, mire összeáll a kép a fejében. A második rész viszont letehetetlen, itt már sűrűsödnek az események, látjuk a háttérben mozgó szálakat is, amit maga a királynő irányít.

A szerző váltogatja a nézőpontokat, és ennek nagyon örültem, így a pasik gondolatait is megismerhettem, sőt a lányt üldöző bérgyilkosnő is kapott fejezeteket. A bandát lehetetlen nem megszeretni, bár minden tag a saját jussáért küzd, külön-külön megvannak a céljaik, a busás haszon reményében harcolnak. Rey a vezetőjük, aki nem tűri a hazugságot, és feltétlen engedelmességet követel, ugyanakkor neki is megvannak a titkai, egy-egy pillanatra felvillan valami sötétség. Jonas célja világos, vissza akarja szerezni a családi földeket, és öccsével együtt újra gazdálkodni a régi otthonukban. Nincs helye megingásnak, mégis Silla a gyengéje lesz, ami nem fér bele a terveibe. A banda többi tagjára is jellemző, hogy nemcsak a feladatukat hajtják végre, hanem szinte családnak számítanak, öt éve együtt küzdenek jóban rosszban. Nincsenek hozzászokva, hogy pátyolgassanak valakit, aki ráadásul többször is hazudik nekik. Mégis Silla megérinti a bandát, nem maradnak közömbösek iránta.

Én szeretem azokat a történeteket, ahol a szereplők úton vannak, folyamatos mozgásban, néha azért megállnak egy-egy városban, ahol épp vásár vagy ünnep van, aztán megint úton, megtámadják őket, elrabolják egyiküket, stb. Most kiélhettem ebben a könyvben a road-trip témát, volt itt minden is, a véres csatáktól kezdve a hancúrozásig, jéghideg patakban fürdés és szekéren döcögés. 

A szerelmi szál nem hétköznapi, az biztos. Silla és Jonas között több a vágy, mint a valódi érzelem, és itt be is kell fognom a szám, mert lesznek itt hatalmas meglepetések. Elég annyi, hogy nem voltam elégedett, nekem vagy legyen elsöprő romantika egy regényben, vagy inkább egyáltalán ne legyen, de most ez a része a regénynek nekem nem jött be. Pedig Jonas eléggé vonzó, de sosem engedett még közel magához senkit, bizonytalannak éreztem, irányításmániásnak és rendkívül féltékenynek. 

Ami viszont megnyert magának, az Rey karaktere, akit imádtam, és aki a legnagyobb meglepetést okozta a történetben. A szőke Jonas mellett ő egy kívül belül sötétebb harcos, akire érdemes a kezdetektől alaposan odafigyelni. Ő nem tutujgat senkit, de nem is nyomul, a kemény külső alatt viszont van szíve is.  Nagyon érdekes lesz, hogyan alakul a kapcsolatuk a következő részben, vannak elvárásaim.

Érdemes megemlíteni a banda többi tagját is, különösen a két nőt, sajnos mindketten tartósan sérültek, ennek ellenére valódi harcosok. Örültem, hogy bennük barátokra lel Silla, még ha nem is zökkenő mentes ez a kapcsolat. Ott van még a többi harcos is, akik félelmetes külsejük ellenére persze viccesek is, számos kétértelmű és kínos beszólás hangzik el, amin nevetni lehet, ez megadja az ellensúlyt a vérfagyasztó jelenetekhez. 

Összességében remekül szórakoztam ezen a vikingektől hemzsegő utazáson, ahol rémisztő lények és harcosok támadtak hőseinkre, véres csatákat vívtak ellenük, védelmezték Sillát, hogy végre eljusson a céljához. Várom a folytatást, mert a regény befejezése és epilógusa további bonyodalmakat tárt fel, drukkolok a csapatnak hogy a következő rész is legalább ilyen bámulatosan fordulatos legyen. 

Köszönöm még egyszer a csodás olvasói dobozt!

Képek: saját    

 

Borító: Hasonló az eredetihez, de szerintem még szebbre is sikerült.

 

Kedvenc karakter:  Rey.

 

Szárnyalás: Tetszettek a különböző mitikus lények.

Mélyrepülés:  -.

Érzéki mérce: Vágyon alapuló vonzalom zajlik, néhány érzéki jelenettel. Sajnos ebben a részben valódi mély érzelmekkel nem találkoztam, de nem is ezen volt a hangsúly.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

 

Nyereményjáték
 

Ezúttal azt teszteljük, milyen jól ismeritek a skandináv mitológiát! Nincs más dolgotok, mint helyesen megválaszolni az állomásokon feltett kérdéseket, és a megfejtést beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   Mi a neve Thor pörölyének? 

 

a Rafflecopter giveaway

 

  

Állomások
07.11. Kitablar - extra
07.13. Spirit Bliss - Sárga könyves út
07.15. Angelika blogja
07.17. Readinspo
07.18. Kitablar
07.19. Könyv és más
07.21. Kelly és Lupi olvas
07.27. Dreamworld
07.25. Csak olvass!