Sable Sorensen: Dire ​Bound – A farkas köteléke (The Wolves of Ruin#1.)

 

A Maxim Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvasható Sable Sorensen regénye, a Dire Bound - A farkas köteléke. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a sötét, feszültséggel és mágiával teli fantasy történetet, ahol Meryn kénytelen mindent kockára tenni azért, hogy megmentse elrabolt kishúgát.

Tartsatok velünk a turné állomásain, lessetek be a kulisszák mögé, ismerjétek meg a rémfarkasok és az elit harcosok küzdelmét, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménykönyvért!

Maxim Kiadó, 2026

688 oldal

Fordította: Szujer Orsolya

Goodreads: 4,31

Besorolás: romantasy, fantasy

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csakis az arra méltók élhetik túl a Társulási Próbákat. Meryn pedig kész kockára tenni az életét – és a szívét –, hogy közéjük tartozhasson.

Meryn Cooper mindig is gyűlölte a Társultakat, azon elit harcosokat, akik mentális köteléket létesítenek a hatalmas, ádáz rémfarkasokkal, akiknek a hátán lovagolnak. Míg a Társultak luxusban élnek, Meryn keményen küzd azért, hogy családja ne süllyedjen mélyszegénységbe. Amikor a kishúgát, Saelát elrabolják – amikor átcsempészik őt a határon azok a halhatatlan szörnyetegek, akik ellen Meryn országa már évszázadok óta küzd –, a lány világa darabjaira hullik.

Kétségbeesett igyekezetében, hogy átjusson a fronton és megmentse a húgát, Meryn belép a seregbe, ahol rögvest a halálos Társulási Próbák közepében találja magát, ahol egyetlen ballépés is az életébe kerülhet.

Meryn kénytelen túlélni a négy hónapon át tartó kiképzést a kastélyban. Kötelék béklyózza őt egy olyan vad rémfarkashoz, aki nem hajlandó kommunikálni vele. A többi újonc alig várja, hogy Meryn közrendű vérét onthassa. Jeges szívű és gyönyörű oktatója, Stark Therion, pedig készen áll minden gyengeségre büntetéssel felelni.

Minden egy verseny és mindenki Meryn ellen van – mindenki, leszámítva a veszélyesen jóképű koronaherceget, akinek figyelme újabb céltáblát rajzol Meryn hátára. A kastélyban minden mosoly mögött penge rejtőzik… a folyosók pedig sötét titkokat rejtenek.

Társulj vagy vérezz. Harcolj vagy halj. A bukás maga a halál.

Én ezt a könyvet már az első megjelenésnél kinéztem, de akkor még nem találtam társakat ahhoz, hogy blogturnéra vigyük. Aztán jött a még csodálatosabb keménykötésű élfestett kiadás és akkor már szerencsére más is észrevette, amit én elsőre is, és végre turnéra tudtuk hozni.

A történetünk főhősnője Meryn Cooper egyáltalán nem vágyik arra, hogy Társult legyen. Sőt, kifejezetten gyűlöli őket. Miközben a Társultak elit harcosai gazdagságban és megbecsülésben élnek, Merynnek azért is meg kell küzdenie, hogy a családja egyáltalán megéljen. Aztán egy nap elrabolják a húgát, Saelát, és a lányt az ellenséges területre hurcolják.

Meryn pedig természetesen nem az a típus, aki szépen otthon marad és várja, hogy majd valaki megmentse a húgát. Ha át akar jutni a határon, egyetlen lehetősége van: beáll a hadseregbe, és megpróbálja túlélni a Társulási Próbát. A próbákon ugyanis csak a legjobbak maradhatnak életben, és aki elbukik, annak nem éppen egy udvarias „köszönjük, hogy részt vettél” a jutalma.

Ráadásul Merynt minden tiltakozása ellenére kiválasztja egy hatalmas, vad rémfarkas, Anassa is, akivel mentális köteléke alakul ki Merynnek. Csakhogy ez a kötelék nem olyan egyszerű, ahogy azt a főhősnőnk gondolja. Anassa eleinte inkább gátolja, mintsem segíti az emberi társát és Merynnek nagyon-nagyon sokat kell dolgoznia azért, hogy Anassa egyáltalán szóba álljon vele.

És ha mindez még nem lenne elég, Meryn négy hónapnyi kiképzésre kerül a királyi kastélyba, ahol nemcsak a többi növendékkel kell megküzdenie, hanem a hideg, szigorú és természetesen elképesztően jóképű kiképzőjével, Stark Therionnal is. Miközben mindenki versenytársat lát benne, a koronaherceg érdeklődése sem könnyíti meg a helyzetét, a kastély falai között pedig egyre több olyan titokra bukkan, amelyek miatt már az sem biztos, hogy tudja, ki az ellenség és ki az, akiben egyáltalán megbízhat.

Egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mennyire imádtam ezt a könyvet. Farkasok? Farkasok! Ezzel már megvett magának az írónő. És természetesen nem lehet elmenni amellett sem, hogy mennyire szerettem a Fourth Winget és ez rengeteg aspektusában arra hajaz. De csak körülbelül annyira, mint ahogy most minden feltörekvő író Sarah J. Maas után a szépség és a szörnyeteg retellingjét meséli el...

Szóval igen. A Dire Bound egyáltalán nem találta fel a spanyolviaszt. Van itt minden, amit az utóbbi évek romantasy dömpingjében már láttunk: szegény, de annál elszántabb lány, brutális kiképzés, életveszélyes próbatételek, különleges képességek, titkokkal teli királyi udvar, hatalmas farkasok, mentális kötelék, morcos és veszélyesen jóképű férfi. És persze lesznek vámpírok is. Mert miért is ne? (de legalább a tündéreket kihagytuk most :) És így is működött. Nagyon.

Meryn Cooper ugyanis pontosan az a főhősnő, akit ebben a műfajban szeretek. Nem azért akar bekerülni a Társultak közé, mert dicsőségről álmodik, vagy mert szeretne egy gigantikus méretű farkason lovagolni. Ő egyszerűen csak meg akarja találni a húgát, Saelát, akit elraboltak. Minden más csak eszköz ehhez. Szegény, hétköznapi lányként kerül be egy olyan világba, ahol a gazdagok és kiváltságosok már gyerekkoruktól kezdve erre készülnek, neki pedig szó szerint minden egyes lépésért meg kell küzdenie. (kicsit Éhezők Viadala érzetünk van, nem? :) És Meryn küzd is. Nagyon. Nem hátrál meg akkor sem, amikor jóval véznább, esélyelenebb a többieknél. Kihasználja azt, hogy az utcán nőtt fel, ott is élt és ha ott túlélt... akkor ez már gyerekjáték lesz. Gondolja ő :).

Egy percig nem tökéletes, hibázik, rettentően makacs, nagy a szája és persze nőből van - a szép szavak, a kedves tettek, a tökéletes mosoly nagyon gyorsan leveszi őt is a lábáról és még akkor se látja, hogy mekkora "red flag" villog az adott karakter feje felett, amikor már mind sikítva kiabáljuk, hogy "be ne dőlj neki"!

És a pasik. Kettőt is kapunk belőle, mert ez már csak így szokás. Azt tudtam / gondoltam / sejtettem, hogy ki lesz a befutó, csak arra voltam rettentő kíváncsi, hogy a "nem kellő felet" hogyan tudja majd az írónő "kigyomlálni". Nekem tetszett a megoldása, még akkor is ha ezt aránylag hamar megtette, hiszen lesz még ennek a történetnek folytatása... Na, de mindegy, majd meglátjuk. Többet nem nagyon szeretnék elárulni a két férfiről, mert félek, hogy nagyon nagy spoilert osztanék meg, és azt nem szeretném. Izguljatok és meresszetek majd Ti is nagy szemeket, ahogy én is tettem:).

És a romantika. Igen, kapunk belőle, de a (számomra) még nem megfelelő társsal. Igen, van benne +18 karikás rész is nem is kevés, néha picit soknak is éreztem, de ez legyen a legnagyobb problémám. Ami azért persze volt, mert én nagyon szerettem volna, ha a két férfi főszereplő is kap saját szemszöget - bár tudom, hogy azzal sok mindent lelőtt volna túl hamar a szerző, de ezzel picit "élőbbek" lehettek volna a srácok is.

A másik problémám pedig a világfelépítés volt. Rengeteg érdekes dolgot kapunk a Társultakról, a falkákról, a két ország közötti háborúról, az ősi történelemről, a vérvonalakról és a farkasokhoz kapcsolódó titkokról. Csakhogy sokszor az volt az érzésem, hogy a szerző csak bedob egy újabb nagyon érdekes információt, aztán azt mondja: tessék, majd később elmagyarázom. És ez a magyarázat még nagyon nincs sehol. Jó, ez persze akkor lenne nagy probléma, ha ez egy befejező kötet lenne, így megpróbálom türelmesen kivárni a folytatást:).

És akkor jöjjenek a farkasok! A Társultak és a rémfarkasok kapcsolata számomra egyértelműen a könyv egyik legerősebb része volt. Anassa egyszerűen fantasztikus. Nem egy aranyos "kiskutya", aki boldogan követi Merynt mindenhova, hanem egy önálló, veszélyes, hatalmas lény, akivel Merynnek meg kell tanulnia együtt élni. Ráadásul a kötelékük nem csak egy menő fantasy elem, hanem valódi érzelmi súlya is van. Itt is szívesen láttam volna bele Anassa fejébe, hogy lássam, érezzem a falka dinamikáját, működését és életét, de szerintem a szerző itt is attól félt, hogy akkor túl idejekorán kiderült volna sok minden. Persze kaptunk leírásokat, elbeszéléseket, hogy mire kell figyelni, mit csinálnak a farkasok, stbstbstb, de én ezt kevésnek éreztem. Jó, én annyira imádom őket, hogy nekem bármi kevés velük kapcsolatban :D.

A baráti kapcsolatokat is nagyon szerettem. Meryn biztosan nem élte volna túl a próbákat és a kiképzést, ha nem állnak mellé a barátai. Imádtam az ikerpárt, Venna és Izabel párosát, akik mindenben segítették Merynt és azonnal mellé álltak, ha baj volt. Az pedig volt, hiszen mind a próbák, mind kiképzés annyira brutális volt, mintha az Éhezők Viadalát vagy a Fourth Winget olvastam volna.

És a történet vége? Rettentően felgyorsultak az események a kezdő kötét végére, nem győztem kapkodni a fejem, annyi új információt kaptunk, illetve annyi minden derült ki. Természetesen a vége függővég, de olyan "azonnal akarom a következő részt" típusú.

Összességében a Dire Bound nem egy teljesen új romantasy. Sőt. Aki sokat olvasott a műfajban, annak nagyon sok ismerős eleme lesz. De szerintem nem is kell minden könyvnek újra feltalálnia a műfajt. Néha egyszerűen csak szeretnénk egy jó történetet, egy badass főhősnőt, hatalmas farkasokat, egy morcos, jóképű férfit, egy rakás titkot és annyi fordulatot, hogy csak kapkodjuk a fejünket. És ezt a Dire Bound tökéletesen hozta.

Én pedig alig várom, hogy újra belevethessem magam ebbe a világba.

Képek forrása

Instagram

Instagram

Borító: Gyönyörű, csodálatos, látványos, utal a történetre és amúgy is, szerelmes vagyok ebbe a borítóba (és akkor nem is említettem a csodálatos élfestést és a könyvhöz kapott gyönyörű karakterkártyákat sem...)

Kedvenc karakter: Meryn, Stark, Anassa, Izabel és Venna

Szárnyalás: A történet, a farkasok és Meryn–Anassa kapcsolata

Mélyrepülés: Néhol túlnyújtott romantikus jelenetek és a kissé hézagos világfelépítés

Érzelmi mérce: izgalmas, forró, romantikus, néhol brutális és persze van benne jó pár +18 karikás rész

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Kik mások is lehetnének mostani játékunk főszereplői, mint a farkasok? Minden állomáson találtok egy képet, ami valamelyik híres rémfarkast, vérfarkast vagy farkasalakot tartalmazza. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni a farkas nevét és beírni a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A blogturné további állomásai:

Augusztus 24 - Kelly és Lupi olvas
Augusztus 27 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Augusztus 30 - Dreamworld

Callie Hart: Quicksilver (Tündék és Alkímia #1)

A Könyvmolyképző Kiadónál jelenik meg Callie Hart: Quicksilver regénye, mely hatalmas sikernek örvend számos országban. 
Gyertek és lépjetek be a tündérek veszedelmes világába, legyetek részesei Saeris izgalmas utazásának, miközben megismerjük Kingfishert, akinek szíve jégből van, természete pedig nem épp a legmodorosabb, ám egy véletlen összehozza őket…
Kövessétek a blogturnét, ha velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Zafír pöttyös

608 oldal

Fordította: Nagy M. Boldizsár

Goodreads: 4,37

Besorolás: fantasy, tündék, mágia, romantasy

 

Ne nyúlj a kardhoz! Ne fordítsd el a kulcsot!
Ne nyisd ki a kaput!
A kegyetlen sivatagban kevés olyan dolog van, amit egy lány ne tenne meg egy pohár vízért. A huszonnégy éves Saeris Fane jól tud titkot tartani. Senki sem tud a különös képességéről, sem arról, hogy amióta az eszét tudja, rendszeresen megcsapolta a Halhatatlan Királynő víztározóit. De elkerülhetetlen, hogy Saeris titka előbb-utóbb napvilágra kerüljön.
Amikor Saeris szemtől szembe kerül magával a Halállal, véletlenül megnyitja a birodalmak közötti kaput, és ezzel a jég és hó földjére kerül. Mindig is azt hitte, hogy a tündékkel csak a mítoszokban, legendákban és a rémálmaiban találkozhat,  de... kiderül, hogy nagyon is léteznek. A lány egy több száz éves konfliktus kellős közepén találja magát, ami akár a halálához is vezethet. Saeris, aki több mint ezer év után elsőként érkezett Yvelia zord hegyvidékére, tévedésből Kingfisherhez, egy jóképű tünde harcoshoz köti magát, akinek számos titka és aljas terve van. Fel akarja használni a lány alkimistaképességeit, hogy megvédje a népét, bármi legyen is ennek az ára… De az alkukkal óvatosnak kell lenni a tündék földjén. Mert az ördög a részletekben rejlik… 

Drágáim, íme a példa arra, hogy nem mindenki ízlése egyforma, a sok magasztaló bejegyzés között találhattok egy kissé kritikusabb hangot is, íme, miért nem ülök fel a Quicksilver rajongói vonatra.... Beleestem abba a csapdába, hogy óriási elvárásaim voltak a regény felé, mivel a külföldi megjelenése óta tele van vele a könyves közösségi média. Annak nagyon örültem, hogy a Könyvmolyképző szerezte meg a kiadás jogait, és egy első osztályú fordítót sikerült felkérni, a kivitelezés és a fordítás szerintem tökéletesre sikerült.
De térjünk rá a történetre. Az első néhány tucat oldal még nagyon jól csúszott, hiszen megismerhettem egy igencsak ügyes, harcos, fiatal hősnőt, aki egy nagyon szegény környéken próbálja fenntartani magát, és vigyázni a testvérére. Egy kovácsműhelyben segít, de leginkább lopásokból él egy olyan világban, ahol kevés az étel és kb két deci víz a napi fejadag. Egy véletlen folytán sikerül egy aranyból készült kesztyűt ellopnia az egyik királyi testőrtől, de sajnos elkapják, és a királynő halálra ítéli. Csakhogy Saeris rendelkezik egy rejtett képességgel, irányítani tudja a fémeket, bár még nincs tisztában a dolog gyakorlati részével, azt azonban eléri, hogy szerezzen egy kardot és a végső harc közben megnyisson egy higannyal lezárt átjárót. Egy titokzatos alak megmenti őt és a portálon át magával viszi a tündék birodalmába, melynek létezéséről eddig csak a mesékben olvasott. Nos, a tündéknek szükségük van egy alkimistára, aki ereklyéket kovácsol nekik, hogy legyőzhessék az ellenségeiket, és Saeris hajlandó segíteni, ha áthozzák Haydent, a testvérét is. Ez nem sikerül, mert Kingfisher a lány korábbi alkalmi partnerét, Carrion Swift-et hozza magával, aki Haydennek hazudja magát. Saerisnek nincs más választása, kísérleteznie kell a higannyal, mert köti az egyezség, és a siker az ára annak, hogy Kingfisher teljesítse a kívánságát.

 

Azt hiszem sejtem, hogy miért annyira népszerű ez a könyv, hiszen szétszálazva megvan benne a mostani népszerű fantasy elemek java, és ki ne olvasna szívesen tündékről, vámpírokról, mágiáról. Természetesen megalkotta a szerző a kellően morcos, "valójában nem az vagyok, akinek látszom" főhőst, aki majdnem kétezer éves és két méter magas, a többi része nagyságáról nem beszélve. Megjegyzem nem tudom hova fog ez még fajulni, és mikor kapunk újra átlagos méretű hősöket, esetleg kevesebb felszínességgel. Kingfisher elég sokáig húzza az időt, mielőtt megtudnánk a titkait és jobban kiismernénk, persze sokkal hamarabb hatnak a külső adottságai hősnőnkre, kit érdekel, amúgy mennyire bunkón viselkedik. Aki itt ellenségből szerelmeseket, vagy lassú égésű románcot emleget, az szerintem másik könyvet olvasott, mert ebben romantika címén egy elemi vágyon alapuló összesimulás bontakozik ki a szemünk előtt. A spicy jelenetek sora abszolút igazolja a regény romantasy zsánerbe való besorolását, aki ezt szereti, nem fog csalódni. Az, hogy vannak erotikus jelenetek, azonban még nem garantálja, hogy valódi érzelmeken alapuló kémia van a partnerek között. (Spoiler: nem sok volt.) Sokkal több idő elteltével lett volna ez hihető.
Sajnos jómagam nem lettem ennek a párosnak a rajongója, nem váltottak ki belőlem szimpátiát, ennek elsősorban Saeris volt az oka. Az elején elhittem, hogy bátor, függetlenségre törekvő nő, de ebben a világban más arcát mutatja, nekem sok volt a buta nyafogás a részéről, no meg a folyamatos nyálcsorgatás, amit meg lehetne amúgy érteni, tekintve a pasit, de hát azért nem ilyen mértékben. 

Mivel énelbeszélő a regény Saeris szemszögéből, sajnos nem ismerhettem meg Kingfisher belső gondolatait. Viszont időnként a higany saját hangot kap a lány fejében, jó ötlet volt ily módon megszemélyesíteni. 

Sajnos az idő múlásával sem kerültem közelebb a hősnőhöz, a karaktere számomra a mélypontja volt a történetnek. Kissé ellensúlyozta őt Kingfisher, de nem eléggé, egyszerűen nem ütötte meg a mércét ő sem. Utólag sok minden meg lett magyarázva a tettei és szavai kapcsán, de én akkor is nagyrészt kínosnak éreztem a viselkedését. Ha kettejüket félretesszük, máris kiderül az ég, ugyanis a mellékszereplők elvitték a show-t az én olvasatomban. Kezdve Carrionnal, aki eljátszotta a felesleges harmadik szerepét, de olyan szórakoztató módon, amit kár lett volna kihagyni. Később persze meglepő fordulatot is okoz, érdemes odafigyelni rá a kezdetektől. Meg merem kockáztatni, hogy a valóságban őt választanák az olvasók, legalábbis ha magamból indulok ki. Aztán bőven szerepelnek a regényben tünde harcosok Kingfisher oldalán, akik végre hoztak magukkal lendületet, humort, harci eseményeket.
A világfelépítés ismertetése nem volt tökéletes, és már az elején voltak ellentmondások, amiket nem értettem. Erősen hangsúlyozta a szerző, mennyire kevés a víz ezen a földön, nemkülönben a Harmadik kerületben, mindenki kiszáradással küzd, és lopni kell a tározókból a vizet. Közben meg a helyi kocsmában nincs korlátozva a sör és az egyéb alkohol. Nem értettem a fertőzés ügyét sem. Ott van aztán Saeris öccse, akit annyira meg akar menteni, de később alig kerül szóba, szinte feledésbe merül. A cuki kisállat sem hiányozgat a sztoriból, kapunk egy kisrókát, aki végig ott van körülöttük és baromira vártam, hogy legyen valami szerepe, de csalódnom kellett. Miért kapott helyet? Mert kellett valami meleg és simogatni való szőrös cucc?

Ami viszont elnyerte a tetszésem, az a fémekhez kötődő varázslat, az alkímia. Bár itt a higany került a központba, egyáltalán nem a mai tulajdonságai szerint szerepeltette a szerző. Szó nem volt a higanygőz mérgező mivoltáról, sehol sem volt az a pánik, ami minden mai családnál előfordul, amikor eltörik egy higanyos hőmérő. Mindezzel együtt tetszett a portálos közlekedés, a higanymedencék ötlete, és a talizmánok kovácsolásának misztikuma. Ezek vittek egyediséget a történetbe a megszokott fantasy elemek mellett.   
A végére, az utolsó száz oldalon felpörögtek az események, sőt, talán túl sűrűre is sikerült, ennyi bonyodalom, leleplezés, hősies helytállás alig fért el a lapokon. Elég merész dolgok is előkerültek az ellenség kapcsán. amit nem is sejtettem, hogy a történet része lesz. Persze kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik majd a sztori, de számomra ez nem egy körömrágósan várt második rész lesz, nem érzek halálos függővéget.   
Összességében szerintem ez egy közepes könyv, ami nagyon túl van hype-olva, de így legalább mindenkinek magának kell eldöntenie, megérdemelten-e vagy sem. Rengeteg olyan adalék van a regényben, amire azt fogod mondani, - ezt már valahol olvastam - ami többnyire elmegy, de párszor kiakasztó. A mozgó tetkóknál és a beszélő kardoknál azért meglehetősen rángattam a szemöldököm. Egyszerűen sok volt az ilyen deja vu pillanat, de elismerem, hogy sok olvasónak mindez újdonság, és a regény itthon is nagy kedvenc lesz. Olvasd el, döntsd el magad!

Képek: Pinterest

Borító: Ez egy ütős borító, sokak kedvence lesz.

Kedvenc karakter: Carrion

Szárnyalás: A higany megszemélyesítése.

Mélyrepülés: Sok a hasonlóság más romantasy regényekkel.

Érzelmi mérce: Belőlem nem váltott ki mély érzelmeket ez a kapcsolat, inkább vágy alapú, semmi lassú égés, vagy enemies-to-lovers trope,  nagyot tévedett, aki ezt beleálmodta.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték

 

Saeris belső erejét és eszét használja ahhoz, hogy valami újat alkosson. - Így hát nektek is a fejeteket, helyesebben szemeteket kell használnotok a mostani játékunkban. Nincs más dolgotok, mint elolvasni a beleolvasót és az alapján helyesen válaszolni a feltett kérdésekre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  MI  A  KIRÁLYNŐ  NEVE?

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

 

06.08 Insane Life
06.09 Angelika blogja
06.10 Sorok között
06.11 Milyen könyvet olvassak?
06.12 Kitablar
06.13 Kelly és Lupi olvas
03.16 Dreamworld
06.15 Ambivalentina

Kerri Maniscalco: Kingdom ​of the Feared – Rettegettek királysága (Gonoszok királysága #3)

 

A Rettegettek királysága egy végzetes befejezése Kerri Maniscalco trilógiájának. Emilia és Harag szenvedélyes története a záró akkordjához érkezett - de vajon mindent tudnak egymásról és a múltról? Tudd meg te is! Tartsatok velünk, hiszen a turné végén kisorsolunk a regényből egy példányt!

Könyvmolyképző Kiadó, 2025

384 oldal

Fordította: Papp Fruzsina

Goodreads: 3,86

Besorolás: fantasy, romantikus, erotikus, dark fantasy

Két ​átok. Egy prófécia.

Egy leszámolás, amitől mindenki rettegett.

És egy szerelem, ami erősebb a sorsnál.

Emiliát megrendítette a sokkoló felfedezés, hogy ikertestvére, Vittoria életben van. De mielőtt szembenézne múltjának démonaival, egyetlen vágy vezérli: hogy az ágyban is magának követelje királyát, a csábító Harag herceget. De Emilia nem csak a testére vágyik, a szívére és a lelkére is, ezt azonban a rejtélyes démon nem ígérheti neki.

Amikor a Kapzsiság házának egy magas rangú tagját meggyilkolják, Emiliát és Haragot a rivális démonudvarba szólítják. A bizonyítékok Vittoria bűnösségére mutatnak, így nyomban a Hét kör ellenségének nyilvánítják. Az árulása ellenére a lány mindent megtesz, hogy megoldja ezt az új rejtélyt, és kiderítse, ki is a testvére valójában.

Emilia és Harag a megtévesztés bűnökkel teli játékát játssza, miközben azon fáradoznak, hogy megakadályozzák a háborút a boszorkányok, démonok, alakváltók és a legálnokabb ellenségek, a Rettegettek között.

Emiliát figyelmeztették, hogy ha a Gonoszokról van szó, semmi sem az, aminek látszik. De lehet, hogy az igazi gonoszok mindvégig sokkal közelebb rejtőztek? Amikor végre fény derül az igazságra, a lány talán a szívével fizet érte.

Vesd bele magad a grandiózus fináléba!

Hát őszinte leszek, finálé volt, izgalmas is volt, de azért a "grandiózus" jelző szerintem picit erős jellemzés erre a részre. Ha ezen a jelzőn átugrok, azért elmondhatom, hogy nagy részben kielégítő befejezést kaptam.

Ez a rész ugye arra hivatott, hogy az összes létező szálat elvarrja, fejtsünk meg minden rejtélyt, legyen benne egy jó nagy összecsapás és persze a főhősök megkapják azt, amit érdemelnek - jelen esetben a boldog öröklétet.

Az biztos, hogy a szerző nagyon akart, hiszen még a könyv felénél járva is egyre több újabb rejtélyt kaptunk, amiket nemhogy megoldottunk volna, hanem még inkább tovább sűrűsödtek a felhők a főhőseink feje felett. Azt javaslom, hogy nagyon figyeljetek oda olvasáskor, mert könnyen el lehet veszni a sok szál között. Egy átok itt, egy újabb történetszál ott, ki kit és miért átkozott meg, aki persze már meg volt átkozva és igazából az átok sem egyértelmű. Néha szó szerint csak kapkodtam a fejemet.

De az biztos, hogy egy percig nem unatkoztam.

A meggyászolt testvér, Vittoria életben volt és nem kicsit kavarta a szálakat. Az indítékai sem tiszták, sokáig nehéz eldönteni, hogy a jók vagy a rosszak számát gyarapítja. Előkerülnek alakváltók, vámpírok, nem kevés boszorkány - van itt minden, amit csak akartok.

Rejtélyes gyilkosság és persze a titok a lányok (Emilia és Vittoria) körül, amelynek a megfejtése főleg Emiliára szorul - hiszen a könyv nagy részében nem igazán kommunikál egymással a két testvér.

Forrás

A trilógia befejező része is Emilia szemszögéből lett megírva, ahogy a többi rész is. Őt iszonyatosan megkedveltem, hiszen a karakterfejlődése valami bámulatos volt. Ha nem spoilerezek, akkor is gondolható a hasonló stílusú regények alapján, hogy az "ártatlan" kislányból valami hatalmas, óriási erővel rendelkező lény lesz. De vajon hogy tudja ezt a főhősnőnk feldolgozni? A szerelmet választja vagy a hatalmat?

Itt éreztem először azt, hogy az írónő elveszik a sok szál forgatagában, hiszen Emiliának több nyomozást kellett véghezvinnie, közben persze nem feledkezhetett meg a szerelméről és férjéről, Harag hercegről, persze azokról sem, akik nem nézték túl jó szemmel ezt a kapcsolatot és még folytathatnám. Ezen rengeteg tennivaló között nemcsak mi, hanem néha Emilia is elveszik.

Harag herceg továbbra is "ördögien" dögös, imádtam, hogy odavan a főhősnőnkért, de szerencsére nem lett belőle papucs, végig ugyanúgy tisztában van az erejével és a hatalmával. Ami kicsit bántott, hogy Emilia mellett eltörpült számomra a szerepe, a nyomozásban se vett részt annyira aktívan, hiányzott az, hogy "csapatként" dolgozzanak együtt. Persze, ha arról volt szó, mindig ott volt támogatóként, szerető férjként, de azért egy picit aktívabb szerepet adtam volna neki.

A kettőjük párosa viszont továbbra is imádnivaló. Véééégre beteljesül a szerelmük - és még hogyan! Utána persze minden alkalmat megragadnak, hogy "összetegyék, amijük van", úgyhogy azért kapunk bőven +18 karikás részeket! :) De ha leveszem az erotikus részeket, akkor is tökéletes páros maradnak, olyan gyönyörű, egymáshoz intézett monológjaik vannak és még ennél is szebb tetteik, hogy démonok meg Pokol ide vagy oda, sok "földi" páros megirigyelhetné a kettőjük kapcsolatát.

"- Én mindig megismertelek. És mindig meg foglak. A lelked magához hívja a lelkemet. Olyan érzés, mint hazatérni. Mint a béke."

A mellékszereplőknél viszont voltak apróbb problémáim. Azt imádtam, hogy jóval többet kaptunk a többi Bűn hercegéből, egyiküket-másikukat nagyon megkedveltem, sőt, akár egy spin-offot is el tudnék képzelni velük. Az viszont számomra fura volt, hogy azon szereplők, akik az előző két részben szerves részei voltak Emiliának barátként, segítőként, most kb három mondatot kaptak.

Ettől függetlenül a sok morgásom mellett szerettem ezt a részt is nagyon, egy percig nem unatkoztam, néha egyszerűen képtelen voltam letenni, mindig kellett tovább és tovább olvasnom. Arra viszont készüljetek fel, hogy nem minden szál van elvarrva a végén, nekem például rengeteg kérdésem maradt. Persze, ahogyan már fentebb is írtam, egy-két spin-off történettel meg lehet engem győzni, hogy a szerző direkt hagyta nyitva ezeket a szálakat!

Összességében, ha olvastad az előző két részt, akkor ezt se hagyd ki!

Borító: Nekem az első két borító jobban tetszett, ez már csak olyan "beleillik a sorozatba", de nem ad pluszt. Egyébként nem rossz.

Kedvenc karakter: Emilia, Vittoria és Harag herceg

Szárnyalás: egy percig nem lehet unatkozni

Mélyrepülés: nem nagyon találtam, talán a végén az elvarratlan szálak

Érzelmi mérce: romantikus, erotikus, vannak benne bőven +18 karikás jelenetek is

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A nyereményjátékunk középpontjában a dark fantasy történetek állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszöveg alapján kitaláljátok! A könyv címét és szerzőjét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Galaxy „Alex” Stern a Yale Egyetem legfurcsább elsőévese.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 01 - Kitablar

Április 03 - Kelly és Lupi olvas

Április 05 - Insane Life

Jennifer L. Armentrout: A ​Soul of Ash and Blood – Egy lélek hamuból és vérből (Vér és hamu #5)

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent Jennifer L. Armentrout itthon is nagy népszerűségnek örvendő Vér és Hamu sorozatának ötödik része, A Soul of Ash and Blood - Egy lélek hamuból és vérből címmel. Végre betekintést kaphatunk Casteel gondolataiba is, megtudhatjuk, hogyan is történt Hawke és Poppy találkozása.
Tarts bloggereinkkel, ismerd meg jobban a könyvet és játssz velünk, hogy tiéd lehessen egy példány a kiadó felajánlásában!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2025. március 7. Zafír pöttyös

648 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 3,91

Besorolás: fantasy, vámpír, vérfarkas, alakváltó

 

Csak ​az emlékei menthetik meg a szerelmét…
Felébredt egy hatalmas ősi erő. A Tűz és Hús királynője a Vér és Csont Ősi Lényévé – az Élet és Halál valódi ősi lényévé változott. És a csata, amit Casteel, Poppy és szövetségeseik vívtak, csak most kezdődött el igazán. Istenek ébrednek fel Elízium-szerte és a halandó uradalomban, felkészülve a közelgő háborúra.
EGY RETTENTŐ ÁLOM…
Ám amikor Poppy öntudatlan álomba zuhan, Casnek szembe kell néznie azzal az eshetőséggel, hogy a szerelmének átváltozása iszonyatos, váratlan következményekkel járhat, melyek akár el is ragadhatják tőle. Azonban Cas kap egy tanácsot – amihez igyekszik tartani magát, miközben arra vár, hogy Poppy újra kinyissa gyönyörű szemét: hogy beszéljen hozzá.
EGY UTAZÁS AZ EMLÉKEKEN ÁT…
Ezért hát így is tesz. Emlékezteti Poppyt, hogy hogyan kezdődött a közös útjuk, és olyan részleteket oszt meg önmagáról, amit eddig csak Kieran tudott. Azt azonban senki sem tudja, hogy Poppy mire ébred majd, vagy hogy pontosan mennyit változik az uradalom, illetve Cas, amikor ez megtörténik.
EGY ESÉLY, AMI MEGMENTHETI A LÁNYT, AKIT SZERETSZ…
Jennifer L. Armentrout a Vér és hamu legújabb részében visszatér Poppy és Casteel nagyszabású szerelmi történetének a kezdetéhez, ám ezúttal Hawke meséli el az ő történetét.

 

Jennifer L. Armentrout megint meglepett. Hol is kezdjem? A Vér és hamu sorozat különleges helyet kapott a polcomon, hiszen az első rész óriási kedvenc volt, egy egészen új fantasy világ tárult elém, amit nagyon megszerettem, a világfelépítés részét éppúgy, mint a karaktereket, élükön Poppy és Casteel párosával. A lelkesedésem egészen a negyedig részig kitartott, amikor is a Két királynő háborúja már csak négy csillagot kapott tőlem, itt éreztem először, hogy mintha felesleges köröket futnánk, és ha még egy kérdést feltesz Poppy a származásáról, én lehidalok. Persze nem hagynám kiesni a sorozatot a cukros kosaramból, sőt, a kapcsolódó spin-off sorozat, a Hús és tűz egyetlen részét sem hagynám ki.

De visszatérve a Vér és hamu sorozathoz, a negyedik rész megosztotta a rajongótábort is. Méghozzá az Egyesülés miatt, ami ugyebár Poppy/Casteel/Kieran hármasának egymásból való táplálkozását jelentette, ami szorosabbá tette a köteléküket. Na de ők ennél tovább is mentek egy édeshármas jelenetig, ami kiverte a biztosítékot az olvasók egy jelentős részénél. Szerintem egyébként nem volt ez vészes, teljesen elfogadható kivitelezésben írta meg a szerző ezt a részt, de a téma miatt nem csodálom, hogy páran szakítottak a sorozattal és dőltek az egypontos értékelések a Goodreads-en. 

Én már nagyon vártam ezt az ötödik részt, hiszen tudjuk hogyan záródott az előző rész, és várhatóak voltak a következmények. Poppy immár tudja, hogy ő a Vér és a Csont Ősi Lénye, az Életé és a Halálé egyszerre. Miután Wayfair-ben kiszabadítják az apját, Poppy sztázisba esik, egyszerűen mélyen elalszik, a testének erre van szüksége a Ritkítás befejezéséhez. Persze Casteel egy pillanatra sem akarja magára hagyni, és a környezetüknek sem akarnak részletekkel szolgálni az állapotáról, ezért egy félreeső szobában vigyáznak rá, Casteel, Kieran, Emil, Delano. Van egy halvány esély arra, hogy a sztázisban történő alvás után esetleg nem emlékszik majd a múltra, ezért Nektas azt javasolja, meséljenek neki, úgyhogy Casteel belekezd, és elmeséli a mozdulatlanul alvó Poppy-nak, hogyan kezdődött a történetük egészen onnantól, hogy a királyfink Masadoniába került. 

Egyébként is imádtam a sorozat első részét, és mindig is hiányoltam Cas szemszögét, most aztán megkaptam, és bevallom nektek, lubickoltam a regény minden mondatában. Újra elmerülhettem a részletekben, egy más szemszögből ismerhettem meg ezt a világot, egy olyan szereplőjéből, aki az elejétől tisztában volt a Vérkirályság aljasságával. Az atlantaiak királyfija határozott céllal érkezett, fogságba akarta ejteni a Szüzet, hogy elcserélje a bátyjáért, és lehetőleg elkerülje a háborút.  Csodálatos volt megismerni őt immár sokkal mélyebben, mint Poppy szemszögéből, hiszen most először láthattunk bele, mit is okozott az öt évtizedes rabság. Nem éreztem egy pillanatra sem, hogy ugyanazt olvasom, mint az első regényben, Cas teljesen új jeleneteket hozott a történetbe, általa megszólaltak olyan szereplők, akik eddig nem kaptak helyet. Amikor ismerős párbeszédekre került sor, az is olyan volt, mintha először olvasnám, nem hatott ismétlésként. Meg kell jegyeznem, hogy Cas szemszöge sokkal több viccelődést hozott, sokszor hangosan felnevettem az ugratásokon, vagy például amikor Cas kihallgatta Poppy és Tawny beszélgetését. 

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire élveztem újra átélni például a Vörös Gyöngyben történteket (bár ez a rész angolul elérhető volt már korábban), a kerti jelenetet a fűzfa alatt és még sorolhatnám a romantikus pillanatokat. De volt ott más is, például egy csomó jelenet Vikterrel, aki jelentős szereplő Poppy életében, és örültem, hogy jócskán találkozhattunk vele. Ó, és ne feledkezzek el a hercegről, akinek nem bántam, hogy első kézből mesélve olvashattam a halálát, szerencsére Casteel nem volt vele kíméletes. 

Kieran. Az első részben csupán annyit kaptunk belőle, amennyit Poppy közelében volt, a regény vége felé, a Vérerdős résznél. Ehhez képest most megtudhattam, milyen óriási támasza volt Casteel-nek a Vérkirálynő fogsága után, persze mindig is tudtam, milyen a kapcsolat közöttük, de ez akkor is még jobban felemelte őt a szememben. Kieran megérti Casteelt, még akkor is támogatja, amikor ellent kéne mondani, vagy amikor a királyfi éppen nem is olyan őszinte vele.

Casteelról mit is mondhatnék még? Figyeltem, meddig tudja tagadásban tartani magát, és mikor jön rá, hogy elveszett ő már a Magaslaton, hiába minden józan ész, Poppy az ő szívtársa. Gondolkodtam azon is, mi volt az a pont, jelenet, ami a legnagyobb ütést vitte be Poppy szemszögéhez képest, és a harapásos jelenet volt az, ami legjobban tetszett Casteel előadásában. Amikor rájött, a lány semmit sem tud az igazi szüleiről, a származásáról. Aztán mennyi minden megváltozott.

Ez a regény nem kizárólag a múltban merengő királyfi meséje, hanem a jelennel is foglalkozik, hiszen közben zajlanak az események ebben a pár napban is, amíg Poppynak mesél. Például találkozhatunk Malikkal és Millicent-tel is, sőt, végre egész hosszan elbeszélgetnek Cas és Malik, ez már nagyon hiányzott mindkettejüknek. Cas abszolút elfogadja, hogy Malik a lány mellett akar maradni, hiszen a szívtársa, bár ő nem mondta még el neki, mit érez.   

Persze a regény a jelenben egy jó kis függővéggel ér véget, egy olyan eseménysor végén, amit garantáltan senki sem várt, meg kell mondanom, a szívem majdnem megállt ennél a jelenetsornál. Mi jöhet még ezután?

Összességében nálam ez a rész kedvenccé vált, sokat tett hozzá az eddig ismert történésekhez, jobban megértettem Cas indítékait, tetteit, érzéseit és repesve várom a hatodik részt, ami nyáron jelenik meg eredetiben, reményeim szerint a magyar rajongóknak sem kell sokat várni.

Képek: Pinterest

 

Borító: Gyönyörűséges.

 

Kedvenc karakter:  Casteel, Kieran, Poppy

Szárnyalás: 648 oldal tömény szárnyalás

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Imádom Cas szemszögét, ismernem kellett a gondolatait, végre megkaptam.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 Nyereményjáték

Mindegyik állomáson felteszünk egy-egy kérdést, amire korábbról tudhatjátok a választ, ám az sem baj, ha nem, mert a könyv beleolvasójából mindegyikre megtaláljátok a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:  HOGY HÍVJÁK POPPY ÉDESAPJÁT? 

 

a Rafflecopter giveaway

 

Állomáslista:
03.20 Kelly és Lupi olvas
03.23 Insane Life
03.26 Könyv és más

 

Sasha Laurens: Youngblood ​– Vérifjoncok - blogturné extra

 

A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően újabb LMBTQ+ történetet olvashatunk, méghozzá egy igazi különlegességet: egy leszbikus főszereplővel rendelkező vámpíros fantasyt. Tarts három bloggerünkkel a titokzatos, kalandos és morális kérdésekkel teli turnén, és a végén nyerj te is egy példányt a regényből.

Könyvmolyképző, 2024

376 oldal

Fordította: Boncz György

Goodreads: 3,26

Besorolás: YA, romantikus, vámpír, LMBTQ

A ​KÖZÉPISKOLA SZÍVÁS. FŐLEG, HA HALHATATLAN VAGY.

Kat Finn és az anyja csak tengődnek az emberek között. Hemát, egy drága szintetikus vérpótlékot kell inniuk a túlélés érdekében, ugyanis szinte az egész emberiséget megfertőzte egy vámpírok számára halálos vírus. Kat sorsa azonban nagyot fordul, amikor felvételt nyer a neves Harcote Középiskolába, ahol kizárólag vámpírok tanulnak.

Taylor Sanger a jómódú vámpírvilágban nőtt fel, de belefáradt annak visszás, konzervatív felfogásába, hiszen ő nyíltan felvállalja leszbikus voltát. Már csak két évet kell kibírnia a Harcote-ban, aztán végre szabad lesz. Új szobatársa azonban nem más, mint Kat Finn, akivel régen legjobb barátnők voltak, és ez nem ért jó véget… A dolgokat tetézi, hogy rájönnek: a Harcote olyan súlyos titkokat rejt, amelyek a Vámpírtársadalom leghatalmasabb alakjaihoz és a mindannyiuk számára nélkülözhetetlen szintetikus vérhez kötődnek.

A Vámpírnaplók és a dark academia stílus rajongóinak: két queer, tini vérszívó egy elit, kizárólag vámpíroknak fenntartott bentlakásos iskolában szembeszáll az egész Vámpírtársadalommal, amikor lelepleznek egy ijesztő összeesküvést a campuson.

VESD BELE MAGAD!

Blogturné extra - interjúfordítás

Kérdés: Mi adta az ihletet a könyv megírásához?
Rengeteg romantikus könyvet olvastam, és nagyon szerettem volna valami szórakoztatót írni, ami ezekkel a témákkal foglalkozik. Szerettem volna egy aranyszívű rossz fiút, de nem akartam igazán fiúról írni, így voilá, itt van Taylor. Ő egy álarcot viselő lány, aki kívülről szúrós, szarkasztikus, de belülről csupa érzelem és nagyon fél attól, hogy megbántják. Kat az ő ellentéte: egy jókislány, akinek az emberek kedvében kellett járnia, hogy boldoguljon az életben és emiatt soha nem tett erőfeszítéseket annak az érdekében, hogy megértse, milyen ember is akar lenni valójában (célzás arra, hogy homoszexuális). Ha a Tumblr szerint nézzük, Kat úgy néz ki, mint egy fahéjas tekercs, ami képes lenne megölni és Taylor úgy néz ki, mint aki képes lenne megölni, de valójában egy fahéjas tekercs.

Azért választottam egy bentlakásos iskolát helyszínként, mert így a lányok tekintélyhez való eltérő hozzáállása jól kivehető. És persze, szobatársak voltak!!! Ami egyszerűen vicces.

A vámpír környezet csak utólag jött ötlet, amiről először azt gondoltam, hogy vicces lesz, mert a vámpírokat egyszerűen komikusnak és nevetségesnek találom. De minél mélyebbre merültem a Vámpírságban, annál inkább rájöttem, hogy vannak témák, amelyekbe bele akarok piszkálni - konkrétan a nagy korkülönbségű szerelmek, az az elmélet, hogy a vámpírok mind ultra-gazdagok és az a tény, hogy ők néha csak azért viselnek köpenyt, mert.

Kérdés: Mi jött előbb, a cím vagy a regény?

Ez szinte soha szokott előfordulni, de mindig is Youngblood volt a regény címe.  

Az ügyes olvasók azt is észrevehetik, hogy a Youngblood a Five Seconds of Summer egyik dalának a címe és habár a számnak semmi köze a regényhez, de mégis ez inspirálta a címet. Miközben a szövegen dolgoztam, az oroszországi Kalinyingrádban voltam egy bárban, ahol hatalmas kivetítőkön játszottak videóklipeket és akkor láttam a Youngblood klipjét. Nagyon király a stílusa, a kortárs japán srácok úgy vannak öltözve, mint az 50-s évekbeli fickók, motoroznak, meg ilyesmi. Nem tudom miért, de nekem erről a vámpírok jutottak az eszembe és a Youngblood egyszerűen klasszul hangzott. Később beleépítettem a történetbe, a fiatal vámpírok új generációjának neveként.

Kérdés: Mi tetszik a legjobban a könyv borítójában?

Alapvetően minden? Kevin Wada hihetetlenül jó munkát végzett az illusztrációval, szó szerint ő volt álmaim borítóművésze. Amikor elkezdtem a Youngbloodot, olyan menő karaktereket akartam megalkotni, hogy Kevin Wada illusztráció lehessenek. Sose gondoltam volna, hogy ez tényleg megtörténik, de amikor a kiadómmal a borítóról beszéltünk, muszáj volt őt javasolnom.

Kat és Taylor lényegében pontosan olyanok, ahogy elképzeltem őket, ami azért megdöbbentő,  hiszen nem volt kifejezetten jó ötletem arra, hogy hogyan is néznek ki. Még ha tudom is, hogy milyen vonásokkal rendelkeznek (például a szemük színe), nem tudom teljes mértékben elképzelni a karaktereket a fejemben. Ennek ellenére nem szoktam fotók alapján írni, mert azok sose néznek ki megfelelően. Ezért kellemesen meglepődtem, amikor megláttam Kevin illusztrációját és hirtelen megláttam azokat az embereket, akik addig csak homályos képként léteztek a fejemben. 

Kérdés: Melyik volt a legnehezebb vagy legérzelmesebb jelenet?

Ezt nem igazán tudom megválaszolni spoilerezés nélkül, de voltak azok a jelenetek, amelyek - ahogy a fülszöveg is megemlíti - azzal kapcsolatosak, hogy Taylor belebotlik egy vámpír holttestébe és az ebből fakadó érzelmi hullámvölgy. Őszintén volt olyan, amikor Taylor szomorú volt bármi miatt is? Utálja az érzelmeket, de rengeteg érzése van és fogalmas sincs, hogy mit kezdjen velük, én pedig csak azt akartam, hogy valaki megölelje.  

Kérdés: Melyik karakter okozta a legtöbb gondot a legutóbbi könyved megírása során?

Galen ment át a legnagyobb változáson írás közben. Ő egy kihívást jelentő karakter, mert hihetetlenül kiváltságos és a regény elején egyáltalán nincs rálátása erre, ami eléggé unszimpatikussá teszi. Meg akartam mutatni, hogy a kiváltságai - a nyilvánvaló előnyök ellenére is - mennyire korlátozzák őt, de mindezt úgy akartam bemutatni, hogy közben nem akartam áldozatot csinálni belőle és ez meglehetősen nehéz volt. Például volt egy olyan verzió, amelyben valamilyen bántalmazást élt át, de olyan is volt, ahol valószínűleg homoszexuális volt. De ezek az ívek nem kérdőjelezték meg a kiváltságait, csak csökkentették azokat. Végül Galen felismeri (Kat hathatós segítségével), hogy mindig is rendelkezett ezekkel a tisztességtelen előnyökkel és valódi hatalommal annak ellenére, hogy személyesen mennyire elnyomottnak érezte magát.  

Kérdés: Mi a fő üzenete vagy tanulsága a könyvnek, amire szeretnél, ha az olvasók emlékeznének?

Hogy ne legyek túl bonyolult, végső soron a Youngblood azon tekintély és hatalmi struktúrák megkérdőjelezéséről szól, amelyek közt élünk - legyen szó akár az iskoláról, ahová járunk vagy a heteroszexualitás és osztályviszonyok intézményrendszereiről. Ezek a struktúrák mind egymásra épülnek és egymást erősítik, hogy egyes embereket mások kárán emeljenek fel. Ezek mindannyiunkat érintenek és a szerepünk megértése az egyetlen módja annak, hogy megreformáljuk vagy felszámoljuk ezeket. 

Kérdés: Melyik az a könyv, amit nemrégiben olvastál és tetszett?

Dahlia Adler: Home Field Advantage című könyve, egy rettentően szórakoztató kortárs regény egy pompomlány és a város első női irányítója szerelméről. Remek nyári olvasmány!

Kérdés: Van olyan szervezet vagy ügy, ami közel áll a szívedhez?

Minden egyes nappal ez az ország okot ad nekem arra, hogy bizonyos ügyeket egyre jobban a szívügyemnek tekintsek. Néhány szervezet, amelyet támogatok: Just Detention, amelynek célja a börtönben elkövetett nemi erőszak felszámolása, a Trevor Project, amely LMBTQ+ fiataloknak nyújt öngyilkosság-megelőzési szolgáltatásokat és a Black Youth Project 100, amelyik feminista, queer megközelítésben küzd a feketék szabadságjogaiért.

Kérdés: Mit tanácsolsz az új íróknak?

Ne próbálják a piacot követni. Úgy tűnhet, mintha azért írtam volna a Youngbloodot, mert nyilvánvaló volt, hogy a leszbikus vámpíroknak van egy divatos korszaka, de valójában, amikor 2019 végén /2020 elején átfutottam ezt a tervet pár emberrel, azt mondták hogy a vámpírok már egy lejárt lemez a YA-ban és másik irányt kellene vennem. A tanács ellenére mégis belevágtam. Ma már nyilvánvaló, hogy ez fenomenálisan jó időzítés volt és teljesen szerencsésen alakult.

Írjatok arról, amit szerettek vagy amiről azt gondoljátok, hogy menő vagy amiről szívesen olvasnátok. Tegyetek bele annyi furcsaságot magatokból, amennyit csak akartok. Ez sokkal meggyőzőbb lesz, mint a trendeket követni, amelyek addigra már mind megváltoznak, mire kiadják a könyvedet.  

Forrás

 

Beleolvasó

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

A regény fontos erkölcsi kérdéseket boncolgat, úgyhogy most mi is ezt tesszük. Felteszünk egy-egy vámpíros filmhez vagy regényhez kapcsolódó kérdést, nektek pedig be kell írnotok a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Milyen lények játsszák el a gonosz falusi embereket a Hotel Transylvania első részében, hogy ráijesszenek Mavisre Drakula utasítására?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai

Blogturné
Január 11 - Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
Január 13 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Január 15 - Hagyjatok! Olvasok!
Január 17 - Kelly és Lupi olvas - extra

Carissa Broadbent: The ​Ashes and the Star-Cursed King – A hamvak és az elátkozott király (Nyaxia koronái #2)

 

A Maxim Kiadó jóvoltából megérkezett a Nyaxia koronáinak 2. része, amely A hamvak és az elátkozott király címen jelent meg. Ha kíváncsi vagy hogyan alakul Oraya és Raihn kapcsolata a Kejarit követően, tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, megnyerheted a Kiadó által felajánlott könyv egy példányát is.

Maxim Kiadó, 2024

672 oldal

Fordította: Ladányi Csilla

Goodreads: 4,11

Besorolás: fantasy, romantikus

A ​szeretetet és a szerelmet is fel kell áldoznia a hatalomért.

A Kejarin minden darabokra tört, amit Oraya valaha igaznak gondolt. Fogollyá vált a saját birodalmában, az egyetlen lényt gyászolja, aki számára a családot jelentette, és szerelme árulását követően már azt sem tudja, mit gondoljon saját érzéseiről. Csak egy dologban biztos: nem bízhat többé senkiben, a legkevésbé Raihnben.

Raihnért, az Átváltozott királyért még saját nemesei sem rajonganak. A Vér Háza pedig a birodalmába vájja karmait, és azzal fenyeget, hogy belülről tépi azt darabokra.

Amikor Raihn titkos szövetséget ajánl Orayának, a lány számára az alku elfogadása tűnik az egyetlen lehetőségnek, amellyel visszaszerezheti trónját – és bosszút állhat szerelme árulásáért. Ehhez azonban olyan pusztító ősi erő birtokába kell jutnia, amelyhez apja legnagyobb titkain keresztül vezet az út.

Ellenség közelít minden oldalról, és semmi sem az, aminek látszik. Oraya, miközben lassanként megfejti múltja titkait és szembenéz a jövőjével, kénytelen választani a hatalom megszerzésének véres valósága és azon pusztító szerelem között, amely a vesztét okozhatja.

Ez most pont az a szituáció, hogy végre nem kellett egy sorozat folytatására éveket várni, hiszen az első részt tavaly novemberben olvastam. Miután a történet igencsak tetszett, így nem volt kétséges, hogy a folytatást is megszerzem.

A történet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt (ez most picit spoileres lesz az első részre nézve, így aki azt nem olvasta, az inkább hagyja ki ezt most). Raihn és Oraya megnyerték ugye a Kejarint, Vincent meghalt, Raihn király lett és maga mellé választotta Orayát királynőjeként. De persze nem mind arany, ami fénylik, hiszen a vámpír nemesek nem igazán akarják elfogadni a volt rabszolgát uralkodójukként, Oraya gyászolja az apját és nem tudja eldönteni, hogy megdöntse Raihn hatalmát és legyen ő az uralkodó vagy támogassa a "férjét". Raihnnek pedig "uralkodnia kell", meg kell találni a szövetségeseit és keménykezűnek kell mutatkoznia, hogy a sok veszélyes vámpír közül ő legyen a legveszélyesebb, így felnézzenek rá és elfogadják.

Forrás

A történet ismét aránylag lassan indul be, hiszen rengeteget foglalkozunk Oraya gyászával, gyötrődéseivel, hogy mihez is kezdjen magával, az Örökös jegyével, az örökségével és természetesen a férjével. Ezen felül elég részletes betekintést kapunk a vámpír politikába, ki kivel van együtt, ki kit utál, miért utálja, kivel áll hadban, hogyan lehet szövetségest találni, mit kell feladni érte, stbstb. De aztán végül csak beindul a történet, onnantól viszont szinte letehetetlen. Egyrészt a rengeteg árulás, ármány, nyomozás, kutatás, újabb helyszínek megismerése, rég elfeledett városok és történetek felfedezése - ezeket a részeket a szerző rettentő olvasmányosan és érdekfeszítően írta le. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy Oraya öröksége milyen titkokat rejteget, ami nemcsak számunkra, de a főhősünk számára is éppoly újdonság. Az előző részben írtam, hogy Orayának mennyire fejlesztésre szorul az érzelmi oldala. Ebben a részben azért elég sokat fejlődik, még ha a regény legnagyobb részében meg is próbálja elrejteni az érzelmeit Raihn elöl, azért egy idő után ez egyre nehezebben megy. Viszont azt el kell, hogy ismerjem, hogy ebben a részben a "legtökösebb" főhősnők közé tornászta fel magát. Teljes esélytelen indulóból olyan harcos lett, aki elképesztően okos, veszélyes és kitartó ellenféllé változott. Imádtam minden harci jelenetét!

A férfi főhősünk viszont jóval hamarabb belátja, hogy nem tud ellenállni Orayának és annyi jelét és módját adja, hogy megmutassa, mit érez, hogy egyszerűen nem tudunk neki mi sem ellenállni. És ezek a jelenetek a legszebbek. Főleg, amikor csak úgy forr köztük a levegő, ízzik a kémia, volt, hogy már komolyan lerágtam a fél karomat, hogy történjen köztük valami. Amikor pedig végre történik.. hááát, az valami elképesztő. Sajnos számomra ez a nagy érzelmi vonal valahogy gyengébbé tette Raihnt, mint harcost, elég sok jelenetben úgy éreztem, hogy Oraya a férfi megmentője...

Természetesen nem akarom kihagyni a harmadik kedvenc szereplőmet Mischet sem, aki még mindig a regény egyik fénypontja. Szegénykém most sajnos nem tudott kimaradni a harcokból, ő érzelmileg kapott nagyon sokat, de remélhetőleg ő is lesz még boldog.

Ami nagyon érdekes, hogy Vincent, attól függetlenül, hogy már nem él, meg-megjelenik a történetben és kipótolja a hiányzó történetrészeket. Imádtam ezeket a részeket és most lett teljesen szürke karakter, ahol nem tudod eldönteni, hogy merre felé billenjen is az a léc, hiszen körülbelül ugyanannyi jó tette volt, mint amennyi szörnyű.

És a történet vége? Picit keserédes, hiszen ezzel a kötettel befejeződött Oraya és Rhain története. DE! Nyaxia koronái 6 részből áll, így a világ még mindig a mienk és ha jól értettem, akkor a következő történet Mischeé lesz, ami NAGYON-NAGYON várok!

Összességében egy szinte tökéletes második részt olvashattam, ami kellően akciódús volt és érzelmes. A szerző pedig megmutatta, hogy igenis vannak még jó vámpíros történetek, azután, hogy már mindenki legyintve hümmög rájuk. A történetet mindenkinek ajánlom, akik egy izgalmas, intrikákkal, ármányokkal teli, de a forró romantikát se nélkülöző regényt szeretnének olvasni. És azoknak is, akik még nincsenek teljesen elrémísztve a "vámpír" szótól. Higgyetek nekem, érdemes egy esélyt adni ennek a sorozatnak, mert tényleg letehetetlen!

Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő, de én mondjuk a kék és ezüst helyett a vöröset és a feketét tettem volna hangsúlyosabbnak

Kedvenc karakter: Raihn, Oraya, Mische

Szárnyalás: a két főszereplő között lévő érzelmi feszültség és a történet dinamikája

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: érzelmes, romantikus, néhol fájó, és persze nem hagyhatom ki a jó pár +18-s karikás jelenetet sem

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A játék során különböző vámpíros könyvekből idéztünk, és a ti dolgotok kitalálni mi a könyv címe, majd beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

“Ha ez a csók háborút fog kirobbantani, akkor legalább legyen nagyon jó.”

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Január 04 - Milyen könyvet olvassak?

Január 06 - Angelika blogja

Január 10 - Insane Life

Január 12 - Könyv és más

Január 14 - Kelly és Lupi olvas

Január 16 - Kitablar

Január 18 - Dreamworld