Katie Alender: Bad Girls Don't Die - A rossz lányok nem halnak meg

Felkészültél rá, hogy felálljon a hátadon a szőr a félelemtől? Igen? Akkor tarts velünk A rossz lányok nem halnak meg blogturnén! Garantált borzongás vár rád! Hét nap, hét kísértetkastély és persze megrázó tények a könyvről! A turné végén megnyerheted a könyvet is, csak aztán vigyázz, mert ha belevágsz, nincs visszaút! Kapcsolj fel minden villanyt, készítsd a zseblámpát az ágyad alá és tedd el minden babádat!

Felkészültél? Akkor tarts velünk!

Könyvmolyképző Kiadó 2013. december

? oldal

Fordította: Szabó Krisztina

Goodreads: 4,06

Besorolás: YA, paranormális, szellemek

A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…

Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.

És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?

Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?

A szellemvilág nem éppen általános szereplője a young adult könyveknek, és bár a horror műfajához filmen nem vonzódom, olvasni viszont kifejezetten élveztem például a Vérbe öltözött Anna két kötetét. Ami előzetesen vonzóvá tette még a könyvet, az a sejtelmes borító és a sokat mondó címválasztás. Őszintén szólva egész másra számítottam, valami fiú szellemre, aki beleszeret a lányba... De ez sokkal ütősebb történet lett.

A szerző nagyon jól eltalálta a fiatalos hangot, Alexis hangján meséli a történetet, jó leírásokkal, itt-ott némi humorral ellensúlyozva a félelmetesebb részeket. Mert azokból volt bőven, és egészen jól megírt borzongós jeleneteket olvashattam a különböző helyszíneken a pincétől a padlásig. A kertet ne hagyjam ki, hiszen itt kezdődik a történet, Alexis éjszaka fényképezi a házat, amikor először megpillantja a sárgás fényt. Később egyre gyakrabban fordulnak elő megmagyarázhatatlan dolgok, ezek közé tartoznak Lexi látomásai is, ami egy múltbéli tragikus eseménnyel van összefüggésben. Régen meghalt valaki ebben a házban, és Lexi nyomozni kezd, mindez hogyan függ össze a húga és az ő életével. Kasey ugyanis megváltozik, bár eddig is érzékeny, ideges gyerek volt, mostanra a hangulatváltozásai több mint furcsák, eljut odáig, hogy önmagát sérti meg, hogy bajba keverje Alexist.

A szülők elég rendesen leszerepelnek ebben a könyvben (is), anyuka munkamániás, apuka a sportközvetítések rabja, nem igazán törődnek a gyerekekkel. Az apát rögtön az elején gyanús baleset éri, így gyakorlatilag kivonja a szerző a történetből. Anyukára később sem sokat számíthat Lexi, nem éreztem köztük erős kapcsolatot.

Alexis nagyon bátor lány ezt leszögezhetjük. Már az elején érdekesnek találtam a fényképezés iránti szenvedélye miatt, aki jól tud fényképezni, szerintem egész másképpen látja a világot, mint a normál emberek. Meglátják önkéntelenül a tárgyak szépségét, dolgok lényegét.
A hétköznapokban is különleges, kezdve azzal, hogy rózsaszín a haja. Ja és a legfontosabbat ki ne hagyjam, egyáltalán nem érdekli, hogy az embereknek mit gondolnak róla. Ebből elég sok problémája származik, kilóg a társai közül a suliban, sőt, még az egyébként is különcökből álló goth bandából is. Ezt egy szóval is ki lehet fejezni, ez a lány antiszociális.

Kasey tizenhárom éves lány, aki babákat gyűjt. Tudom sokakban ellenérzést keltenek a porcelánfejű régi babák, főleg hogy annyi horrorfilmben sikerült megutáltatni, én viszont kislányként nagyon szerettem őket, mindig babákkal játszottam. Nos, biztos vagyok benne, hogy Kasey-nek nem volt egy szem félelme sem a szeretett babái között, és számomra az is hihető, hogy féltette őket. Nem igazán tudom azonban elvonatkoztatni őt azoktól a részektől, amikor megszállva látjuk, ilyenkor nagyon ijesztő tudott lenni.
Megan, a pompom lányok vezetője jelentős szerepet kap az utolsó harmadban, ő a kategóriája tipikus képviselője, de csak külsőleg. Ez meglepetés volt Lexi és az olvasók számára is. Van bátorsága és helyén van a szíve.

Carter több mint fura karakter, nekem nehezen emészthető, ha egy srác ennyire tökéletes. Egyrészt ilyen nincs, másrészt unalmas. Volt valamiféle kémia, de ez a romantikus szál nem adott hozzá különösebben a történethez, lényegében ki is maradhatott volna. Mivel azonban sorozatról van szó, lehet még ebből akármi is.  Főleg ha a srác múltját is figyelembe vesszük, amiben bizony vannak titkok, és magyarázatul is szolgálhat, miért is vonzódik Lexihez.
Összességében remek történet egy debütáló szerzőtől, a témaválasztás mindenképp különleges ebben a műfajban, és rendesen kiugrasztja az olvasót a komfortzónájából. Végig olvastatta  magát a könyv,  nem volt üresjárat, gördülékeny a cselekmény. Szerettem a feszültséget, ami végigívelt a könyvön, és komolyan borzongtam, ahányszor Kasley megjelent a színen. „Gyere játszani...” Mindenképp olvasom majd a folytatásokat is, remélem a szerelmi szál erősödik majd és a szülők is magukra találnak.

Borító: Az eredeti borítót kaptuk, köszönet érte.

Kedvenc karakter: Kedvenc karakterem a ház volt. Imádtam. A sokféle stílus keveredését, a pincét, a szobákat, a padlást.

Szárnyalás: Kasley felbukkanásai hátborzongatóak, de épp ez a legjobb a könyvben.

Mélyrepülés:  A szülők karakterei borzalmasak.

Érzéki mérce: A romantikus szál minimális, a korhatár inkább az ijesztő részek miatt 14 év.

Értékelés:

EXTRA CASTING - így képzelem el a szereplőket:

Nyereményjáték:

Járjunk végig kísértetjárta házakat! Kitaláljátok, hogy melyik kísértetház van a képen? Segítségképpen elrejtettük a betűket a blogbejegyzésekben. A lenti rafflecopter dobozba írjátok be minden állomáson a szellemjárta hely nevét, és máris nagyobb eséllyel indultok a nyereményjátékon!

 

a Rafflecopter giveaway

További állomások

12/10 Deszy Könyvajánlója - Kérdés-válasz az írónővel

12/11 Insane life - Szellemek

12/12 Nem harap a...

12/13 Always Love a Wild Book

12/14 Roni olvas - Hangulatfokozó dalok

12/15 Kelly&Lupi olvas - Dreamcast

12/16 Dreamworld - Kísértetházak

12/17 Könyvszeretet - Alexis sötét szobája

12/18 MFKata gondolatai - trailer

Blogturné Karácsony - 11. nap

Közeleg a karácsony... s hogy Jane Austin szavaival éljünk:

"Igazán ez a baráti összejövetelek ideje. Karácsonykor mindenki meghívja a barátait, és az emberek még a legrosszabb idővel sem törődnek. Egyszer egy teljes hétre ott ragadtam a barátom házában a havazás miatt. Kellemesebbet képzelni sem tudok. Csak egy estére mentem, és nem tudtam eljönni attól a naptól számított egy hétig."

Nos, a Blogturné Klub tagjai is mindig szívesen látják barátaikat egy csésze teára, vagy akár egy nagyszabású, fergeteges karácsonyi partira, melyre ezennel Téged is szeretettel meghívunk, Kedves Olvasó! Ám ne számíts arra, hogy egy hét után szabadulhatsz! Neeem! Mi pontosan 24 napra tervezzük a vendéglátásodat!

Gyere, foglalj helyet közöttünk, s ha már kényelmesen ülsz, várjuk együtt a vendégeket! Fogadjunk, hogy ismered is őket! S ha mindegyikük nevét kitalálod, az összejövetel végén, vagyis karácsony napján Tiéd lehet a legnagyobb csomag a fa alatt! Nem, azt nem árulhatjuk el, hogy mi van benne, hiszen akkor oda lenne a meglepetés! De garantáltan tetszeni fog, hiszen jól megpakolták az Angyalok! :)

S ha nem sikerül rájönnöd az összes vendég kilétére? Akkor se keseredj el, hiszen számos kisebb ajándék is vár Rád!

(Segítségként: a vendégek mindannyian a Blogturné Klub turnéban résztvevő könyveinek szereplői voltak/lesznek. S ha esetleg egyikre-másikra nehéz lenne ráismerni - ne aggódjatok, adunk segítséget!)

Várjuk hát együtt a vendégeket és a Karácsonyt!!!

A naptárunk "nyitogatásával" juthattok el a bejegyzésekhez, illetve a történet elejéhez is!

December 11 . - Még 13 nap van karácsonyig

Da épp válaszolna, amikor az ajtó lassan nyílik és egy fiatal lány lép be rajta magabiztosan, a szemöldökében és az orrában piercing, a szőke hosszú hajában néhány fekete tincs nyújt változatosságot. Köszönni készül, amikor észreveszi, hogy valaki hiányzik mellőle. Elmosolyodik, majd visszafordul a még nyitott ajtó felé és megszólal:

- K nyugodtan bejöhetsz.

Ekkor egy magas, szélesvállú, sötét hajú, izmos fiú csatlakozik hozzá. Átható, jégkék szemeivel hamar feltérképezi a szobát, láthatóan zavarja, hogy ennyi ember van itt. A kezein kesztyűt visel, az ujjait idegesen pattogtatja.

- De, túl sok ember van itt. Nem biztonságos.

- K, bízz bennem. Ők barátok, nem lesz gond.

A fiú nem túl meggyőzően bólint, majd lassan belép ő is a szobába. Ahogy észreveszi a gyönyörűen feldíszített karácsonyfát, elfeledkezik mindenről, csak a fát látja. Lenyűgözik a csillogó díszek, a villódzó
fények. Eddig csak képeken látott ilyet. Végül a mellette álló De-hez fordul.

- Ez micsoda?

- Karácsonyfa. Tudod, az emberek minden évben egyszer összegyűlnek a szeretteikkel, feldíszitik ezt a fát és megajándékozzák egymást.

- Szóval ezért hoztuk ezt magunkkal? - kérdezi K, kicsit megrázva a kezében lévő, gondosan becsomagolt dobozkát. Még mindig nem igazán érti, hogy miért kellett ezt a papírba csomagolt dobozt magukkal cipelni.

- Igen. Te is kapsz tőlem majd ajándékot, de azt majd csak akkor adom oda, ha hazamentünk - lép oda De a fiúhoz és ad egy puszit az arcára. K megfogja De kezét és megpróbálja az ajtó felé húzni.

- Ennyi épp elég volt ebből a karácsonyból. Szeretném megkapni az ajándékomat. Most.

De elneveti magát és magához húzza a fiút. Ekkor egy aprócska, szőke kislány lép eléjük.

- Szia De! Örülök, hogy végül ti is eljöttetek! Ugye milyen nagyszerű, hogy ilyen sokan vagyunk? De - néz K-ra - miért van a barátodon kesztyű? Olyan meleg van itt, nem hiszem, hogy fázik.

K, ahogy a kislány közelebb lép hozzájuk, automatikusan félreáll. De leguggol Cl-hez és ránevet.

- K mindig viseli a kesztyűjét. Ez olyan dolog nála, mint ahogy te mindig mindenhová magaddal viszed Fotó-Finnt. A kesztyű pedig nem vastag. Nincs melege benne.

- Jó. Látom tetszik a fánk - fordul a kislány mosolyogva K-hoz - és jó sok ajándékunk van már. A legtöbbet éjszaka hozta a Mikulás.

K szeme a Mikulás szóra összeszűkül.

- Ez az a gyanús alak, aki éjszaka piros ruhába belopódzik a házakba? Nem kedvelem. Egyáltalán nem.

Éles csengetés hasít a levegőbe. Az összes jelenlévő az ajtó felé fordul, K pedig automatikusan maga mögé húzza De-t.

Figyelem! A mai napon De és K személyét kell kitalálnotok!

a Rafflecopter giveaway

Tamara Ireland Stone: Elválaszt az idő

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából előreláthatólag december 15-én jelenik meg Tamara Ireland Stone: Elválaszt az idő című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretében mutatja be Anna és Bennett varázslatos kalandját!
2013. december 7-től minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Könyvmolyképző, 2013
? oldal
Goodreads: 3,89
Besorolás: romantikus, YA

Szeretni valakit nehéz.

De még nehezebb, ha nem csak a távolság áll közétek, hanem az IDŐ is. FELEMELEM A FEJEM, ÉS EGYENESEN RÁNÉZEK. Most még félszegebben mosolyog, de ugyanolyan kedvesen. Mintha tudná, ki vagyok. Őszintén. Ettől olyan érzésem támad, hogy talán érdemes lenne megismerni, és önkéntelenül visszamosolygok rá. 

Még akkor is vigyorgok, amikor befordulok a következő kanyarban. Aztán - mielőtt végiggondolhatnám, mit csinálok - félúton hátrafordulok, és ismét rápillantok.

Eltűnt.

Megpördülök, és a futópályát pásztázom a tekintetemmel. Aztán a padokhoz futok. A lépcső aljánál egy pillanatra megállok, és eltűnődöm, vajon  ott volt-e egyáltalán. De végül csa összeszedem a bátorságom, és megiramodom felfelé.

Nincs ott, de biztosan tudom, hogy ott volt. Otthagyta a nyomát: a friss hó összepréselődött azon a helyen, ahol ült. Alul pedig ott a két lábnyom.

És akkor feltűnik valami.

A saját lábnyomaim egyértelműen kivehetőek körülöttem a porhóban, az ő nyomai azonban nincsenek sehol. Pedig ott kellene lenniük, kétszeresen is - hiszen egyszer odament a padhoz, aztán pedig elment onnan. De sehol semmi, csak a vastag, szűztakaró.

"Csodálatosan megírt, egyedi szerelmes történet."

Az időutazás mindig is izgalmas téma volt. Kevesen vannak, akiket hidegen hagy, hogy mi történhetett a múltban, esetleg milyen lenne részt venni egy-egy izgalmasabb, sorsdöntő eseményben, vagy előre menni a jövőbe és megnézni, hogy mi történik velünk. Sokan feldolgozták már ezt a nem is olyan könnyű témát, de a legtöbb regényben és/vagy filmben általában hatalmas intervallumokat ugranak az időben, hisz ezek az időszakok azok, amelyek az emberek fantáziáját birizgálják. Tamara is ezt a témát dolgozta fel a ma annyira divatos YA kategóriában, de ő nem használta fel a nagy időugrásokat, csupán 17 év az, amivel játszik.

1995-t írunk. Anna egy kisvárosban él Illinoisban. Az élete rendben van, szerető család és barátok veszik körül, jól tanul, a sportban is kiemelkedő eredményei vannak. De az élet túlságosan is rendben van körülötte. A lány többre vágyik, utazni, elmenni, de ez egyelőre csak álom a számára.
Ám az egyik téli napon egy kora reggeli futás közben, a sportpálya lelátóján egy fiút vesz észre, aki őt figyeli. Anna szeme megakad rajta, szemeznek egy darabig, de amikor a lány egy pillanatra nem figyel oda, a srác eltűnik. Felmegy a lelátóra és érdekes módon a fiú helye megvan a hóban, de lábnyomok nincsenek körülötte.
A furcsaság nem hagyja nyugodni és az iskolába érkezvén megtudja, hogy egy új tanuló érkezett hozzájuk. Igen. A fiú a lelátóról. Bennettnek hívják és ráadásul együtt járnak spanyolórára. Sikerül vele beszélnie, de azon kívül, hogy a srác kedves vele, udvarias, tartja a három lépés távolságot, így nem tud róla kideríteni semmit.
Amikor azonban Annát megtámadják este az édesapja könyvesboltjában egy betörés közben, Bennett menti meg az életét és a fiú végül megnyílik neki és elmeséli, hogy időutazó. Elmondása alapján 2012-ből érkezett és csak rövid időig maradhat. Persze a "rövidke" idő is elég ahhoz, hogy a két fiatal egymásba szeressen, még úgy is, hogy tudják, az idő ellenük dolgozik...

Jaj, nagyon szerettem ezt a regényt, valószínűleg olyan időszakomban talált meg, amikor erre volt szükségem. Még úgy is, hogy először egy teljesen egyszerű szerelmi történetnek indult, aminek a végkimenetelét is sejthettük, hisz az első fejezettel már betekintést kaptunk egy lehetséges befejezésre. És nekem ez valahogy teljesen rányomta a bélyegét az egész történetre és keserédesen olvastam végig az egészet, mert bár sejtettem, hogy mi lesz a vége, de a remény végig ott volt bennem, hogy hátha, hogy talán, hogy ez nem lehet... Nem titkolom, voltak részei, amin sírtam is.

Az írónő érdekes témákat feszeget, mint például "ha van rá lehetőségünk, megváltoztathatjuk-e a korábban történteket?" Persze, a választ ma már mindenki tudja, de mi van akkor, ha ezzel egy közeli hozzátartozónkat, barátunkat mentjük meg? Vajon akkor is ennyire elkötelezetten válaszolnánk a NEM-et?
Nehéz erre válaszolni és a főhőseink is megküzdenek ezzel a kérdéssel és a következményeivel is.
Látszik az egész regényen, hogy az írónő nagyon sokat dolgozott az időutazás ötleten. Hihető lett és érdekes volt annyira, hogy végig lekötötte a figyelmemet.
Bennett és Anna kapcsolata pedig nagyon aranyos, nagyon szurkoltam nekik végig, hogy együtt maradhassanak. A fiú azon felül, hogy jóképű:-), magában is érdekes személyiség, rengeteg titok lengi körül, amire nem csak Anna, hanem mi is kíváncsiak vagyunk. Ahogy pedig mindent megtesz a lányért, elviszi olyan helyekre, amiről Anna addig csak álmodott, ahogy a tűzzel játszva, olyan dolgokba is belemegy érte, ami a saját életét is veszélyezteti, mind-mind nagyon szerethetővé teszik.
Anna pedig határozott, okos és kitartó. Bár ez a kitartása néha zavaró, hisz sokszor nem gondol bele, hogy a kíváncsisága és akaratossága milyen bajba sodorhatja a fiút. Ettől függetlenül kedveltem őt nagyon, hisz erős lány, képes volt felállni és továbblépni akkor is, amikor más erre nehezen lenne képes. A történet vége pedig? Izgultam, sírtam, örültem, szomorú voltam, mindezt egyszerre.

Sok mindenről mesélnék még, de félek, hogy elspoilerezem a csattanót és a regényt, úgyhogy inkább befejezem és azt javaslom, hogy olvassátok el!
Összességében nagyon szerettem, nagyon szép, megható, néhol sírós szerelmi történet, időutazással megspékelve. Azoknak pedig külön ajánlom, akik már unják a sorozatokat, mert ez a történet egy lezárt egész. Bár van második része, de az ugyanez a történet, csak Bennett szemszögéből elmesélve (a várólistámra persze azonnal felkerült, nagyon kíváncsi vagyok a fiú oldalára is, hisz Anna egyszerűbb életéhez képest Bennett világa nagyon összetett és sokkal érdekesebbnek tűnik:-)

Borító: Szép, de nem a kedvencem. Valamennyire visszaadja a történetet.

Kedvenc karakter: Bennett

Szárnyalás: az utazások, imádok én is utazni és örültem volna, ha én is eljuthatok így a világ bármely pontjára és persze Bennett társaságában:-)

Mélyrepülés: Anna néhol túlzottan akaratos viselkedése

Érzéki mérce: Érzelmes, párszor sírós, aranyos szerelmi történet. Zsebkendő bekészítése kötelező! :-)

Értékelés:

Blogturné extra - Anna Greene

Amikor kilenc éves voltam, apu és én eltöltöttünk egy napot a Chicago belvárosában lévő Adler Planetáriumban.

A józan esze ellenére megengedte, hogy bemenjek az ajándékboltba, ahol rávettem, hogy vegyen nekem egy doboznyi műanyag, sötétben világító csillagot és bolygót. Amikor hazaértünk, együtt alakítottuk át a szobámat.

Én vettem le mindegyik matrica hátoldalát, mialatt apu felmászott a létrára, elvette a kis kezemből a csillagokat

és óvatosan felrögzítette az általam mondott helyre a plafonon. Miután végeztünk, Anyu bejött, hogy megcsodálja a munkánkat. Lekapcsolta a villanyt és mind a hárman felvettük azt a pózt, ami később szokásunkká vált, a puha szőnyegen, ami a kemény fapadlóm felületét kissé meglágyította, egymás mellett néztük a csillagokat és alkottuk meg a saját konstellációinkat. Még mindig nevetek azon, amelyiket apu elnevezte „Kis Porkusnak”, egy kis foltnyi csillagot, ami úgy nézett ki, mint egy kismalac, ha elég közelről nézted.

Ezután, bármikor látogattunk el a múzeumba és megláttam azokat a műanyag csillagokat, mindig hoztam egy dobozzal haza belőle. És akárcsak az első alkalommal, ezt is mindig a díszítés szertartása és családi közös csillagnézés követte. Ennek a gyakorlatnak akkor lett vége, amikor már nem maradt több hely a plafonon.

Amikor 16 éves lettem, akkor majdnem levettem őket. Elővettem a létrát. De végül nem tudtam rávenni magam arra, hogy fel is másszak rá. Azok a konstellációk a saját személyes planetáriumommá váltak, és minden éjjel, ahogyan az egyetlen ismert ágyamban feküdtem, az egyetlen szobában, amiben valaha is aludtam és az utcai lámpák fénye beragyogta a plafont, a csillagokra összpontosítottam és úgy tettem, mintha valahol a világ másik részén feküdnék a tengerparton. Görögországban. Hawai-on. Brazíliában. Portugáliában. Bora Bora-n. Aztán olyan helyekről álmodtam, amelyeket nagyon szerettem volna látni.

Amivel eljutunk a térképhez.

Az édesapám egy másik figyelmes ajándéka, amit szeretett volna, ha ugyanolyan becsben tartanék, mint az éjszakai égboltomat, a legnagyobb falamat díszíti a szobámban. Az egyik tavalyi téli napon – az utazási álmaimmal a fejében – egy titkos órát töltött a garázsban, ahol egy óriási papír térképet ragasztott fel egy hungarocell táblára. Csak úgy ragyogott, ahogy megmutatta nekem egy aprócska dobozzal együtt, amiben piros műanyagfejű gombostűk voltak. „Ezzel megjelölheted azokat a helyeket, ahová elmész”, mondta, ahogy feltette a fal közepére, utána hátralépett, hogy megcsodálja a művét.

Hálás voltam. De a csillagokkal ellentétben, amikkel mindig számíthattam arra, hogy elvisznek egy olyan helyre, amiről mindig is álmodtam, a térkép csak arra szolgált, hogy emlékeztessen rá, hogy mennyire nem jártam még sehol.

A kis piros gombostűk szánalmas foltocskát alkottak Illinois állam körül. Tavaly egy osztálykirándulás

keretében az államunk fővárosában jártam, így van egy gombostűm Springfieldnél. Egyszer egy családi kiránduláson voltunk Boundary Watersben Minnesota északkeleti részén.  Egy július negyedikét kajakozással töltöttünk Grand Rapidsban, Iowában. A nénikém Észak-Indianában él. Ennyi. Négy gombostű.

A nagy kiterjedésű színes papír, a topográfiai hegyvonulataival és az óceán különböző mélységeit jelző sokféle kékjével, a világ térképe volt, de nem az enyém. Az én világom ennél sokkalta, de sokkalta kisebb. Egy közel tökéletes három mérföldes terület, amit három oldalról utcák szegélyeznek és a negyedik oldalról pedig a Michigan tó.

16 évig az életem ezen a három mérföldön belül létezett, egy olyan térben, amit gyakran olyan picinek érzek, mint a térképen lévő gombostűk hegye.  Minden nap tökéletes, de pontosan ugyanolyan.

Egészen az első olyan napig, ami már nem volt tökéletes.

Forrás:  timebetweenus

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai

12/07. Dreamworld

12/08. MFKata gondolatai

12/09. Kelly & Lupi olvas

12/10. Nem harap a...

12/11. Deszy könyvajánlója

12/12. Kristina blogja

12/13. Roni olvas

12/14. Könyvszeretet

12/15. Angelika blogja

Nick James: Éghajó Akadémia - Az Invázió

A Főnix Könyvműhely gondozásában jelenik meg december közepén az Éghajó Akadémia sorozat második része. Ha még nem olvastad az első részt, ideje gyorsan pótolni, nagyszerű, izgalmas olvasmányban lesz részed. A három állomásos blogturné során igyekszünk kedvet csinálni a sorozathoz.  A szokásos nyereményjátékunkban pedig  a kiadó jóvoltából 3 példány kerül kisorsolásra, érdemes játszani!

Főnix Könyvműhely 2013. december
260. oldal
Fordította: Hudácskó Brigitta
Goodreads: 3,91
Besorolás: YA, poszt-apokaliptikus, sci-fi

Jesse Fisher csupán arra vágyott, hogy végre mindenki békén hagyja. Ám mit tehet az ember, ha egy szép napon kiderül, hogy a bolygó jövőjének sorsa az ő nyiszlett kis vállain nyugszik, a világ megmentéséhez kapott társa pedig újonnan megtalált bátyja, aki nem sokkal korábban még gyilkos terveket szövögetett ellene? Ha pedig mindez nem lenne elég, Jesse Fishernek azzal a ténnyel is szembe kell néznie, hogy minden földhözragadtsága ellenére ő még csak nem is földlakó. Remek.
Az Éghajó Akadémia második kötetében a gyöngyökért folyó harc folytatódik, Jesse és Cassius pedig ismét menekül – ám egymás üldözése helyett a két testvér most kénytelen új ellenségekkel szembenézni: idegen megszállók fenyegetik a Földet, a fiúknak pedig szembesülniük kell az eshetőséggel, hogy talán még ketten együtt is kevesek lesznek a világ ellen.

Nick James

Az Éghajó Akadémia sorozat kimondottan a tizenéves srácok kedvence lehet, megvan benne minden, ami ennek a korosztálynak bejön, egy nagyon jól felépített poszt-apokaliptikus világ, egy izgalmas történet, és két nagyon bátor és szimpatikus tizenéves főszereplő.

A tavalyi év egyik nagy meglepetése volt számomra az első rész magyar kiadása, nagyon kíváncsi voltam, mit tud produkálni Nick James young adult sci-fi témában. Várakozáson felül teljesített, elsősorban a világfelépítés tetszett, aztán a remek karakterek és nem utolsósorban a különleges nézőpont. A két főszereplő váltott szemszögben mesél, Jesse E/1-ben, Cassius E/3-ban. A nyelvezet  remek, fiúsan fiatalos, rá kell csak nézni a szerzőre, ezt akár el is várhatjuk tőle. A fordítással tökéletesen meg voltam elégedve ennél a résznél is, az elnevezések érthetők, megjegyezhetők.

Elég nehéz úgy írni a történetről, hogy ne legyen spoileres az első részre. Tehát ha nem olvastad az első részt, két dolgot tegyél, vedd meg és olvasd el,  nem fogod megbánni, és rögtön olvashatod is a folytatást.

Megtudtuk tehát az első részben, hogy Jesse és Cassius testvérek, erről egészen addig, amíg személyesen nem találkoztak, fogalmuk sem volt, ahogy különleges képességeikről sem. Jesse az egyetlen, aki képes a Földre érkező energia gyöngyöket feltörni, Cassius pedig tűzgyújtó képességgel bír. A népüket ily módon juttatják a Rév nevű bolygójukról a Földre, de mivel korábban senki sem törte fel a gyöngyöket, azokat energiaforrásként használták az emberek, megölve a bennük érkezőket. A rídium nevű fekete színű ritka elem segítségével képesek a Váltók erre az átalakításra. Szükség lenne kiszabadítani a gyöngyökből az összes utazót, hogy ütőképes sereget alakítsanak ki a Földet fenyegető Hatóság inváziója ellen. A rídium kulcsfontosságú a történetben, íme egy pontos leírás a könyvből:

Madam

"A végére ez az anyag alakította ki a civilizációnk infrastruktúráját. Épületek, technológia, fegyverek... mindezt a rídium végtelen ereje befolyásolta. Ez egy szintetizáló elem, ami azt jelenti, hogy akik rendelkeznek a Váltás képességével, akaratukkal irányíthatják az elemet. Amellett, hogy megváltoztathatják fizikai alakját, különböző programzott utasításokat is beletáplálhatnak. Mint egy számítógépbe. A rídium képes jeleket küldeni, üzeneteket továbbítani, videós vagy holografikus információt tárolni... a lehetőségeknek csak a Váltók képzelete szab határt."

Váratlan esemény zavarja meg az amúgy is bujkálásra kényszerült csoportot, a megszokott zöld színű gyöngy helyett vörös gyöngyöt talál Jesse a társaival. Ezek a gyöngyök maguktól robbannak fel és a srácoknak rá kell jönniük minél hamarabb, hogy valójában mit is rejtenek magukban.

Theo

Több új ellenség is felbukkan a történetben, többek között Theo. Természetesen nem árulom el, ki ő és mit tud, de annyit mondhatok, hogy ritka undorító karakter, azzal együtt, hogy valójában csak egy 12 éves kisfiú, veszélyes és kegyetlen.

Számomra a folytatás határozottan jobban tetszett A gyöngyháborúnál. A történet sokkal akciódúsabb, csavarosabb ebben a részben és kiemelkedő a karakterfejlődés is. Érettebbek lettek a szereplők, sok nehéz helyzetben edződnek, döntéseket kénytelenek hozni.

Ami azt illeti, a szerző nem vacakol a történet elején holmi visszaemlékezéssel és a világfelépítés újbóli szájbarágásával, így kénytelen voltam újra elővenni az első részt, és átolvastam az utolsó fejezeteket. Az írásmód hasonló az első részhez, különleges a váltott nézőpont, de más személyű módban. Jesse egyértelműen a főszereplője a történetnek, de Cassius szorosan ott van a nyomában. Mégis egy pillanatra igazán belenéztem volna Cassius fejébe is, ugyanis érezhetően bántja őt a tudat, hogy Jesse képes kiszabadítani a társaikat a gyöngyökből, míg ő pusztítani képes.  A két karakter nagyon más, Jesse lobbanékony, Cassius a gondolkodó fajta.

Avery

Az első részben úgy éreztem, hogy abszolút kihagyható lett volna a szerelmi szál, igazából nem sok köze volt a történethez. Itt azonban már elfogadtam, és elismerem, hogy Jesse-nek jót tesz ez a szerelem.

Kapunk a könyv végére egy nagyon izgalmas jelenetsort, jelentős pulzusszám emelkedésre késztet. A lavina elindult már a könyv elején, és a végkifejletben megtapasztaljuk az eredményét.  Két csendesebb utolsó fejezet zárja a könyvet, amiben elég elkeserítő dolgokkal kell szembenézniük.

 

Összességében egy gyors iramú, lenyűgöző folytatást olvashattam. A szerző mesterien ötvözi a poszt-apokaliptikus világot a sci-fi elemeivel. Szórakoztató, fordulatos sztori és én alig várom a harmadik részt, vajon mi lesz a kis csapat következő lépése egy olyan bizonytalan szövetséges oldalán, aki az utolsó lenne az erre alkalmas emberek közül.

Borító: Sánta Kira munkája, itt jobbra az első rész.

Kedvenc karakter: Jesse, Cassius

Szárnyalás: A rídium. 

Mélyrepülés: Theo karaktere

Érzéki mérce: Gyakorlatilag korhatár nélkül olvasható.


Értékelés: 

BELEOLVASÓ:

Éghajó Akadémia. Az invázió - beleolvasó

Nyereményjáték:

a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:
12.07. Kelly
12.08. Roni olvas
12.09. Always Love a Wild book 

Sherry Gammon: Szerethetetlen

Sherry Gammon Port Fare trilógiájának első része december 3-án jelenik meg a Maxim kiadó gondozásában Szerethetetlen címmel. Maggie és Seth hihetetlen szerelmi történetét a Blogturné Klub 10 bloggere turné keretében mutatja be Nektek.

November 27-től minden nap egy-egy ajánlóval várunk Benneteket, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok, ha velünk tartotok.

Maxim Kiadó, 2013

366 oldal

Goodreads: 4,11 (több, mint háromezer értékelésből)

Besorolás: YA, realista, romantikus

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az őj srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a városból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik a humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.

Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti - és azt, hogy soha nem szabad feladni, ha szerelemről van szó.

Hatalmas várakozás előzte meg részemről ezt a könyvet, mert a komor borítója, a hasonló jellegű fülszövege és a sok jó értékelés mind azt mutatta, hogy ez a könyv nagy kedvencem lesz. És ez részben így is lett.

Úristen mennyi érzelemmel teli regényről beszélünk! Maggie élete annyira borzalmas, annyira

élethűen van megírva, hogy szó szerint átérezzük azt, ahogy éhezik, ahogy fázik,  milyen körülmények között tengeti a napjait. Egyedül él az anyjával egy szedett-vedett lakókocsiban, de az anyját, Barbarát, nehéz "anyának" nevezni azok után, hogy csak és kizárólag a napi italadagja érdekli, más, főleg a lánya egyáltalán nem. Maggie a csontsoványságát, bő, régi, kopott ruhákkal rejti el, az állandó éhségén pedig próbál felülkerekedni. Úgy tűnik, hogy esélye sincs a normális életre, SENKI, de senki nem veszi észre, hogy milyen körülmények között él ez a szerencsétlen. Ez számomra egy picit visszatetsző volt, hisz a mai világban, főleg egy kisvárosban szerintem biztosan feltűnik valakinek, hogy ez a fiatal lány hogyan él, hogy milyen sovány, beesett arcú, éhes és milyen ruhákban jár. De nem, itt mindenki átugrik ezen....

A környéken viszont titokzatos, brutális gyilkosságok történnek, ráadásul egyre több drogügyletről hallani, így a MET (az USA Kábítószer-ellenes Hivatala) is felfigyel a városra és beépített embereket küld oda, hogy utánajárjanak a történteknek. Maggie és az anyja azonnal gyanúsak lesznek, hisz a lány teljesen úgy néz ki, mint egy masszív kábítószerfüggő és az anyja se különb. Így a MET az egyik fiatal ügynökét, a jóképű Sethet bízza meg azzal, hogy vegyüljön el az iskolások között, próbáljon beférközni a lány bizalmába, hátha így megkapják a keresett információt.

Seth pont az a típus, akit a lányregények olvasói (köztük én is:-) szeretnek. Jóképű, sötét hajú, zöld szemű, sportos és kellően titokzatos. A helyi lányok persze hamar szemet vetnek rá, de ő érdekes módon a visszahúzódó, furcsa Maggie-ben lát valamit, amit más nem és a munkáján kívül is egyre jobban érdeklődik a lány iránt. Maggie eleinte nem érti a hatalmas érdeklődést, de miután a fiú mindig akkor tűnik fel, amikor hatalmas szüksége lenne valakire, mindig segítőkész, mindig udvarias és mindemellett nagyon jól néz ki, lassan persze beleszeret.

A kettőjük kapcsolata aranyos, tündéri, romantikus - csak hasonló szavakat tudnék mondani, ha

jellemeznem kellene. Megható, ahogy a fiú próbál gondoskodni Maggie-ről, aki viszont egyáltalán nem mer/akar bízni Sethben és eleinte visszautasítja. De a fiú nem hátrál meg ettől az akadálytól és minden létező módon megpróbálja bebizonyítani a lánynak, hogy megbízhat benne és szereti. És innentől a regény átvált egy nagyon romantikus, nagyon szerethető történetbe, szerintem Seth az a szereplő lesz, akiért a lányok mind rajongani fognak.
Maggie is nagyon kedvelhető, nagyon könnyű együttérezni vele, még úgy is, hogy (hála istennek) az olvasók nagy része valószínűleg sosem került még ilyen helyzetbe. Kicsit önfejű, sokszor bizalmatlan, de mégis minden porcikájával arra vágyik, hogy valaki szeresse. És hogy pont ez a gyönyörű, okos, kedves fiú lenne az, aki szeretni akarja? Ezt egyszerűen képtelen elhinni...
Persze a kettőjük története nem egyszerű, miért is lenne az:-), az élet itt is akadályt állít kettőjük közé és csak rajtuk múlik, hogy képesek-e legyőzni, vagy megtörten távoznak ebből a kapcsolatból.

A mellékszereplők pedig annyira érdekesek, annyira élethűek, hogy egyik mellett sem tudunk elmenni anélkül, hogy valamilyen véleményünk ne lenne róluk. Seth két barátja, a nyomozó Booker és az orvos Cole annyira szerethetőek, hogy nagyon várom, hogy megismerhessem az ő történetüket is! Még Barbara, Maggie anyja is képes érzelmeket kicsiholni az olvasókból, mert ahogy halad a történet, az ő drámájára is fény derül és innentől talán egy picit másképp tudunk ránézni, bár itt a szó a "picit"-en van, hisz ami történt, az megtörtént, de ettől függetlenül ő írta meg a sorsát a továbbiakban ilyenre...

Természetesen mint minden regény, ez sem volt hibáktól mentes. A fentebb említett, "senkit nem érdekel, ha egy gyermek ilyen körülmények között él" volt az egyik. Hiszen Maggie nem most került ilyen helyzetbe, az anyja már kicsi gyerekkora óta így "neveli". Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy senki, de senki nem vette ezt észre.
A másik problémám a karakterek. Mindegyik "fekete vagy fehér", már messziről látszik, hogy ki a jó és ki a rossz és ebből a sémából az írónő nem tud kitörni. A megszokott karakterek végig ugyanolyanok, egy szereplőnél láttam halvány reményt, hogy esetleg meghökkent a viselkedésével, de végül úgy látszott, hogy az írónő mégsem meri megtenni ezt a lépést, így ugyanaz maradt, mint aki volt. Én speciel jobban szeretem, ha egy karakter meglepetést tud okozni, de itt sajnos ezt nem kaptam meg.
A harmadik problémám pedig a "megőrzöm a szüzességem a házasságig" téma. Ezen el lehet vitatkozni napestig, tudom. De ezt NEM ÉRZEM ÉLETSZERŰNEK. Nem, nem és nem. Főleg, ha egy fiú szájából hallom ezt. Persze, fontos, hogy az írók példát mutassanak a fiatal olvasók számára, ebben teljesen egyetértek, de nem úgy, hogy mindezt nem életszerű példákkal mutatják ezt be. Mert ezen a mai fiatalság nagy része hatalmas szemeket fog mereszteni és jót röhög rajta... És ezt sajnálnám nagyon:-(.

Mindettől függetlenül, összességében nagyon szerettem ezt a regényt, kellemes kikapcsolódás volt. Az egyik percben sírtam volna a tehetetlenségtől, a másikban mosolyogtam a gyönyörű, megható szerelmes részeken. A pár hibájától függetlenül, amelyeket fentebb említettem, szívesen ajánlom bárkinek ezt a könyvet, akik szeretik az érzelmi hullámvasutakat, az izgalmas thrillerként megírt  szerelmi történeteket.  

Borító: Kellően komor hangulatú, mint a regény, de számomra egyáltalán nem tükrözi a történetet...

Kedvenc karakter: Seth, Maggie, Booker, Cole   

Szárnyalás: Seth és Maggie kapcsolata

Mélyrepülés: Maggie anyja...

Érzéki mérce: Seth és Maggie édes együtt, de minden a YA keretei között marad szigorúan

Értékelés:

Blogturné extra - Törölt jelenet a könyvből

"Ahogyan a legtöbben már tudjátok, a rendezővel együtt dolgozom a forgatókönyvön. Meséltem neki egy jelenetről, ami a könyvben nem szerepel. Nagyon tetszett neki és megkérte, hogy küldjem el a részére. TALÁN fel fogja használni a filmben. Úgy gondolom, hogy nektek is tetszeni fog. Ez az egyik kedvenc jelenetem a könyvből, egy picit beleláthatunk Seth gyerekkorába. Azért töröltem, mert eredetileg a regény 135.000 szóból állt! Remélem, szeretni fogjátok." (Sherry Gammon)

Helyszín: Maggie és Seth a kanapén ülnek, a fiú segít a lánynak matekból.

"Utálom a matekot" lesöpörtem az ölemből a matekkönyvet, letöröltem a könnyeket az arcomról máris szégyenkezve az indulatos dühkitörésem miatt.

Seth oldalról átölelt. "Várj. Van egy ötletem." Felálltunk és követtem őt a konyhába. Könnyedén a falhoz tolta az asztalt. Nem fogok hazudni, élvezettel néztem a bicepszei játékát.

"Mit csinálsz?" kérdeztem, ahogy odasétált a kanapé melletti kisasztalhoz és felvette a hifi távirányítóját.

"Majd meglátod." vigyorgott rám pajkosan.

"És úgy gondolod, hogy... bármi is az, amit csinálsz... megszeretteti velem a matekot?" fontam össze a karjaimat bizonytalanul, ahogy Michael Buble kellemes hangja, a Hold On-t énekelve betöltötte a szobát.

Seth intett a kezével, hogy menjek oda hozzá. Átvágtam a szobán, ő pedig magához vont.

"Nem tudok táncolni" figyelmeztettem és odabújtam a mellkasához.

"Menni fog" ígérte, ahogy együtt ringtunk a zenére. "Kisgyerekként gyakran néztem a szüleimet, ahogy táncoltak a konyhában."

"A konyhában táncoltak?" A tekintetem elkapta az övét és egy lágy mosolyt láttam az arcán. Elsimított egy rakoncátlan tincset az arcomból. Talán pont azt, amelyikből az életet is kitekertem pár perccel hamarabb.

"Igen. Amikor anyunak rossz napja volt, vagy szomorú volt egy újabb vetélés miatt." magyarázta. "Kétségbeesetten akart több gyereket, de nem volt képes kihordani őket és ez eléggé felzaklatta. Apu is akart, de ő soha nem mutatta előtte, mert nem akarta, hogy rosszul érezze magát miatta. De amúgy is, ha anyunak szabadnapja volt, apu betett valamilyen zenét, eltolta az asztalt az útból és körbetáncoltatta anyut a konyhában. Néha olyan lassú zenére, mint ez." Felhangosította a hifit. "Máskor pedig ütemes zenére és akkor tényleg körbetáncoltak."

Úgy nevetett, mintha valami vicces pillanatot idézett volna fel.

"Milyen nagyszerű emlék" mondtam irigykedve. Az ő gyerekkora mennyivel másabb volt, mint az enyém.

"Amikor kicsi voltam, gyakran csatlakoztam hozzájuk, hárman egymás kezét fogtuk és körbetáncoltunk... bár ez számomra inkább ugrálás volt, mint tánc." tette hozzá. "Tinédzserként viszont undorodva rohantam ki a szobából, látva a szeretet ilyen kinyilvánítását, habár mélyen legbelül jó érzés volt tudni, hogy ennyire törődnek egymással."

Újra magához vont és tovább ringatóztunk, miközben hagytuk, hogy átjárjon minket a zene.

Tehát ilyen, ha érzed, hogy szeretnek.

Forrás: Deleted Scene

Nyereményjáték

1) Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat

2) Minden blogon keressetek egy kiemelt betűt, majd a 10 betűből kirakott szót (amiből kiderül, hogy Maggie miben kéri Seth segítségét) írjátok be a Rafflecopter megfelelő rublikájába.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai

November 27 - Szilvamag - a sorozatról
November 28 - Nem harap a... - a megfilmesítésről
November 29 - Angelika blogja - playlist
November 30 - MFKata gondolatai - trailer
December 1 - Kristina blogja - dreamcast
December 2 - Deszy Könyvajánlója - interjú
December 3. Kelly & Lupi olvas
December 4. Dreamworld
December 5. Roni olvas
December 6. Könyvszeretet

Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából előreláthatólag december 15-én megjelenik Susan Ee: Angelfall- Angyalok bukása című könyve.
2013. november 26-tól 10 állomáson keresztül tart a blogturné, mely során olvashattok a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, szokás szerint  nyerhettek is!

Könyvmolyképző Kiadó 2013. december 15.
344 oldal
Fordította: AncsaT
Goodreads: 4,28
Besorolás: YA, poszt-apokaliptikus, angyalok

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.
Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Raffe félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen.

Mire számíthatsz ebben a könyvben? Először is, készülj fel, hogy nem fogod tudni letenni, tehát vegyél magadhoz csipegetni valót és egy bögre kávét. Vagy mégsem jó ötlet? Nos, az érzékenyebb gyomrúak jobb ha nem esznek-isznak az olvasás közben, mert esetleg megbánhatják. Viccet félretéve, tényleg felborít a történet néhány feltételezést, amit eddig az angyalokkal kapcsolatban hittél. Mert hogyan is képzeljük el őket? Őrző, támogató, védő angyalokként, akik láthatatlanul védelmeznek életünk során és végső utunkon elkísérnek. Susan Ee alaposan rácáfol erre, ugyanis megteremtett egy olyan világot, ahol az angyalok pusztítani szálltak alá a mennyből. Tették ezt Gabriel parancsára, aki Isten Hírvivője. Hideg, kegyetlen katonaként viselkedő angyalokról van itt szó, akik a leszámolás napján háborút indítottak az emberiség ellen.

Penryn 17 évesen kényszerül ebben a világban helyt állni, mégpedig úgy, hogy gondoskodnia kell sérült húgáról és mentálisan beteg anyjáról. A világ hat héttel ezelőtt gyakorlatilag megsemmisült körülöttük, azóta nappal bandák garázdálkodnak, éjjel félelmetes lények bukkannak fel.
Penryn úgy dönt, nem maradhatnak tovább a városban és a hegyek felé kell menekülniük. Éjjel indulnak, de nem jutnak messzire, hamarosan egy angyalok közötti csatározás közepén találják magukat. Penryn megmenti egy angyal életét, akit öt másik angyal támadott, és megfosztották a szárnyaitól is. Penryn persze közbeavatkozik, bosszúból egyikük elragadja a kishúgát a tolókocsiból. Penryn azonnal átlátja a helyzetet, meg kell mentenie a földön fekvő haldokló angyalt, hogy az elvezesse őt a társaihoz, hogy megkereshesse a húgát.

Mi a titka a rajongásomnak a könyv iránt?
Angyalok – bármi, ami angyalos könyv, felkelti a figyelmemet és a lámpácska vörösen villog a szemem előtt, amíg el nem olvasom. Oké, volt néhány csalódás, de imádatom még mindig tart.

A világfelépítés – igen, még mindig nagyon-nagyon izgat a poszt-apokaliptikus világ, és itt párosul az angyalok keményebb, véresebb világával.
Penryn – új kedvenc hősnő. Végre.Egy.Nem.Nyavalygó.Belevaló.HŐSNŐ.
Rafi – Nem nehéz kitalálni már az elején, Raffael arkangyalról van szó. WOW. És WOW.

A szerző személyében új kedvencet avattam! E/1 módban meséli el a főhősnő a történetet, friss, erőteljes hangon. Nagyon tetszett a család iránti elkötelezettség kiemelése, ez a tűzön vízen át kitartó hűség. Korán felnőtté kellett válnia, és anyja helyett a saját vállára venni a terhet, hogy a családot biztonságban összetartsa. Végre egy olyan ya regényt tartasz a kezedben, amiben nem csetlő botló tinilány hoz egyre másra ostoba döntéseket.
A poszt-apokaliptikus világ, mint háttér, hozza a szokásos formulákat, a túlélésért küzdő csoportok éppúgy jelen vannak, mint az ételért folyó harc, és az emberek viselkedése is a szokásos módon alakul kiszámíthatatlanná.
Külön meg kell említeni, hogy a történetben Penryn anyja különösen nagy gondot fordított a múltban arra, hogy a lánya a lehető legjobban kiképezze magát önvédelemből. Egy sor drága tanfolyamot végeztetett el vele, tehát Penryn gyakorlott verekedő. A történet során számos harcos jelenetre kerül sor, és a lány képes remekül megvédeni magát. A jelenetek tényleg grafikusan ábrázoltak, nem csak az ütötte-vágta kategória, hanem az olvasó tökéletesen beleélheti magát ezekbe a jelenetekbe, ahol kell ott fáj, ahol megvágta ott vérzik, ahol kék foltos, ott sajog.

Olyan leírásokat kapunk, ami belevisz bennünket, olvasókat is a harcba, vagy épp a sötét erdőben becsinálunk a láthatatlan démonoktól való félelmünkben. Az egész könyvre jellemző egyébként ez a félelmetesen jó leírás-ábrázolás. Valóságosan átérzed az összes érzésüket, az éhségtől kezdve a tehetetlenségen át a félelmekig.
És akkor a romantika.. Rafi nagyon-nagyon igyekszik távol tartani magát Penryntől. Az egész életét a bukott angyalok és embernők szerelmének gyümölcse, a nephilim faj vadászatával töltötte, időtlen idők óta távol tudta tartani magát ettől a csábítástól, és most itt van Penryn. Ártatlan, gondoskodó, makacs, bátor lány, és a kapcsolatuk egyre csak építkezik, a gyűlöletből változik át lépésről lépésre, mindez megtörténik, annak ellenére, hogy mindketten tudják, hogy ez egy tiltott érzés.

Kettejük kapcsolata uralta számomra a könyvet. Penryn mindenáron meg akarja találni a testvérét, és az angyal megmentésében látja erre az egyetlen esélyt. Érzi, hogy a szárnyai mennyire fontosak, ezért mindent megtesz, hogy azokat is megmentse. Rafi belátja, hogy sérülései miatt egyedül nem sok esélye a Fészekbe jutni, ezért kénytelen elfogadni a segítséget. Kettejük párbeszédei félelmetesek, szórakoztatóak, szarkasztikusak.

Rafi alapjában véve egy rettentően magabiztos, erős, határozott angyal. Most mégis rákényszerül, hogy elfogadja egy „gyenge” emberlány segítségét, elég megalázó helyzet, ráadásul a verbális harc mellett néhány nem kíméletes ütés is elcsattan, az egyéb kibabrálások mellett. Az egész romantika olyan volt, ami bemászik a bőröd alá, és többet bíz a képzeletedre, mint amennyit a sorokból kiolvasol. Apró részletekkel ajándékoz meg az írónő, amik olyan édesek, hogy elolvadnak a csontjaid, mint Penrynnek.
A mellékszereplők közül Penryn anyja az, aki kiemelkedik. Egyértelműen skizofrén, őrült dolgai vannak, mégis végig azt éreztem, hogy több van benne, mint ami kívülről látszik, többet tud.
A vége, huh, szóval inkább az utolsó fejezetek... valamiben jó lesz ha megkapaszkodtok. Elképesztő, szívbemarkoló és erőteljes.

Eszméletlenül várom a következő részt, mert imádtam, hogy a történet alaposan belerondít az angyalokról kialakított képbe, elképesztően izgalmas módon. Végre nem a vallás megszokott manipulatív eszközeivel találkozunk, és ez tetszik. Nem tudjuk meg, valójában ki irányítja az eseményeket, de azt igen, hogy az angyalok nem működnek teljesen együtt. Némi utalás van a hierarchiájukra, de ez nagyon kevés, túlságosan titokzatos maradt.
Egy biztos, ha elolvasod ezt a történetet, többé nem fognak elvarázsolni a giccses bolyhos angyalos történetek, mert ez az igazi.

Borító: Az eredeti borítót kaptuk, gyönyörű.

Kedvenc karakter: Penryn, Rafi

Szárnyalás: A remek párbeszédek.

Mélyrepülés:  Amikor kiderült, hová került Paige

Érzéki mérce: Csak egy csók szerepel, de az egyéb borzalmak miatt 15-ös karika!

Értékelés: 

C A S T I N G :

A könyv megrendelhető itt:

J Á T É K

Ha szeretnétek megnyerni az Angelfall - A bukás könyvek egyikét, akkor nincs más dolgotok, mint kitalálni, hogy az egyes blogokon található idézeteket, melyik ismert angyalfiú könyves karakter mondhatta.

“– Immár csak egyetlen dologban vagyok biztos – felelte, és megfordult; a szeme tiszta fekete. – Abban, hogy teérted bármit megtennék, még akkor is, ha ezért az ösztöneimmel, a saját természetemmel kell szembeszállnom. Mindenemet, a lelkemet is a kezedbe tenném. Ha ez nem szerelem, hát akkor is ez a legtöbb, amit adhatok.”


a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

11/26 Angelika blogja - Filmes jogok
11/27. Always Love a Wild Book
11/28. MFKata gondolatai
11/29. Deszy könyvajánlója
11/30. Dreamworld
12/01. Kelly & Lupi olvas
12/02. Nem harap a...
12/03. Insane life
12/04. Könyvszeretet
12/05. Függővég