Keri Lake: Anatéma (Az Elemésztő Erdők#1)

 

A Next 21 kiadó jóvoltából jelent meg az Elemésztő erdő első része az Anatéma, Keri Lake nagysikerű gótikus romantikus fantasy könyve. Gyertek velünk és ismerjétek meg jobban Keri Lake varázslatos erdejét és bolyongjatok bloggereinkkel ebben a misztikus erdőben, ahol ki tudja mi vár rád odaát… vagy még odabent?

Next21 Kiadó, 2025

688 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,23

Besorolás: fantasy, dark fantasy, romantikus

Pletykálnak ezt-azt, hogy mi található Boszorkányvölgy erdején túl, ahová a bűnösök mennek meghalni. A falubeliek egyszerűen Elemésztő erdőnek hívják, mert amit az erdő elvesz, azt soha nem adja vissza. Senki nem merészkedne még csak közelébe se annak a helynek – hacsak eszét nem vesztette.

Vagy ha száműzött.

Maevyth Bronwicknek esze ágában sincs berontani a fák közé, ebbe a ködbe burkolózó labirintusba, de egy tragikus esemény folytán muszáj átvágnia a csontok boltívén túlra, túl a határon, ahol halandó még soha nem járt. Fantasztikus és sötét világba kerül, amely éppoly veszedelmes, mint amennyire vonzó.

Ezen a helyen él Eidolon elátkozott ura. Neki kell elrejtenie Maevytht a mágusok elől, akik a nőt egy okkult jóslat nevében akarják feláldozni. Zevander Rydainn, aki skorpióknak parancsol, hidegfejű, számító bérgyilkos – a legveszélyesebb egész Etíriában. Hamarabb vetné oda Maevytht a tűzdrákók martalékául, mintsem hogy megvédje és garantálja a lány biztonságát.

Márpedig ez lesz a feladata.

Igéző, gótikus dark fantasy a Nocticadia szerzőjétől. Egy lány arra kényszerül, hogy átlépje a tiltott határvonalat, és a halandók birodalmából az elátkozott lelkek és torz teremtmények ijesztő világába kerül.

Azt hiszem a borítót elég volt meglátnom, hogy azonnal beleszeressek ebbe a könyvbe, a fülszöveg már csak ráadás volt. Aztán megérkezett fizikálisan is és a szerelem még erőteljesebb lett. Ritka az ennyire szépen kivitelezett könyv. A papírborító is csodaszép, de ezt levéve a keményfedél is díszített, sőt a hozzátartozó élfestés teszi még különlegesebbé ezt a könyvet. A benne lévő oldalak díszítéről már nem is beszélve!

De hát nem minden a külcsíny, a belső is fontos, ugyebár? Így alig vártam, hogy végre sort keríthessek az olvasására. Egy régebbi blogger barátnőmmel együtt akartuk olvasni, hogy olvasás közben kibeszélhessük, de ő sajnos közben lebetegedett, így végül mindig csak én osztottam meg vele az élményeimet - amelyek, ahogy haladtam a történetben, egyre lelkesebbek voltak.

A történetünk főhősnője Maevyth, aki egy istenhátamögötti kis faluban él a nővérével, a nagynénjével és a nagybátyjával. A lányt a falu melletti Elátkozott erdő mellett találták egy kis kosárkában és gyerekkorától kezdve kiközösíti a falu meglehetősen szűk látókörű lakossága. A falu melletti erdőt azért hívják Elátkozottnak, mert mindenkit, aki bármit is vét a törvények ellen oda száműzik és onnan még senki nem tért vissza. Miután a lány nevelőapja rejtélyes módon elhalálozik, a nagynénjük a két lányt megpróbálja minél hamarabb kiházasítani, így megszabadulni tőlük. Maevythnek sincs esze ágában a kiválasztott férfihoz hozzámenni, a nővére pedig még ennél is tovább megy - egy titkos szerelmi viszonyba keveredik, amely által az Elátkozott Erdőbe száműzik, főhősnőnk pedig követi...

A másik főhősünk pedig Zevander, aki egy másik világban, amely vérrel és mágiával átítatott, a király bérgyilkosa. Gyerekkorukban egy mágus megátkozta őt és a fivérét és most azért küzd, hogy ezt az átkot megtörje, mielőtt az mind a kettőjüket felemészti.

"Természetesen" az átok megtörése Maevythez kapcsolódik:), így a két sanyarú sorsú hősünk útja keresztezi egymáséit.

Őszinte leszek egy picit megijedtem, amikor a szerző a könyv elején egy teljes oldalt szentelt annak, hogy elmagyarázza, hogy ez egy dark fantasy, lesznek benne olyan részek, amelyek bizonyos embereknél ki fogják verni a palánkot, és hogy körülbelül mire számíthassunk. Ehhez képest - vagy már csak én vagyok vén iszapszemű rája és sok regényt olvastam - számomra ez a történet nem volt különösebben sem véres, sem túl sötét. Igen, vannak benne durvább részek, igen, vannak benne elképzelhetetlenül borzalmas lények, folyik a vér, gyilkosság, erőszak, minden, de számomra egy percig nem okozott egy része sem álmatlan éjszakát. De mondom, mások vagyunk, lehet, hogy másnak ez lesz élete legsötétebb dark fantasyja:).

A történetre lehetne mondani, hogy lassan indul be, hiszen körülbelül a könyv felénél találkozik úgy a két főhősünk, hogy ébren, tényleg fizikai valójukban találkoznak, de higgyétek el, hogy addig sem unatkoztam egy percig sem. Külön szemszöget kapott Maevyth és Zevander, de nagyon érdekes módon, hiszen a lány E/1-ben mesél, míg a férfi gondolatait, érzéseit pedig E/3-ban ismerhetjük meg. Ez számomra abszolút újdonságnak hatott. A könyv első felében megkapjuk azt a hőn áhított dark légkört, ami megalapozza a regény hangulatát, hiszen Maevyth (úristen, mire megtanulom helyesen leírni a nevét:)) élete sem fenékig tejfel, a falu, ahol él egy rosszindulatú begyöpösödött társaság, a lány kérőjétől nemcsak maga Maevyth, de még én is féltem és akkor még nem is meséltem az Erdőről és a benne lakó lényekről.

Zevander szemszöge a másik borzalom. Általa egy másik világot ismerhetünk meg, amelyhez képest Maevyth világa egy kész tündérmese. A férfi világában a fő szerepet a mágia, azon belül is a vérmágia kapja, aminek a fenntartásáért az emberek akár az életüket is feláldozzák. Intrikák és cselszövések, rejtélyes istennők és persze rettentő sok különleges lény és kifejezés. Én ezeknél a részeknél veszítettem el néha a fonalat. Nem, nem volt unalmas, csak egyszerűen annyi új és annyi számomra kiejthetetlen, fura nevű dolog jött be a regénybe, hogy komolyan néha úgy éreztem, hogy jegyzetelnem kellene, hogy mindent tudjak a későbbiekben:).

Számomra igazán akkor indult be a történet, amikor a két főhősünk végre találkozott és elkezdődött a "slow burn" rész picit felizzani. Egyszerűen imádtam, hogy ez tényleg lassú szerelem volt, nem voltak itt azonnali a másik karjába omlok, letépem a ruhádat, magamévá teszlek azonnal jelenetek, hiszen az elején, bár Zevander fizikailag vonzódik a lányhoz, de nem akarja, nem engedheti meg magának azt, hogy több is legyen köztük. Maevyth pedig eleinte nem lát semmit a férfiből, csak azt, hogy parancsolgat, gúnyos, rosszindulatú és lenézi őt. Na innen lesz szép nyerni! És igeeen, a kitartásunk meghozza a gyümölcsét, végül kapunk olyan jeleneteket is (de azt ki kell ám érdemelmi és érdemes rá várni:))), hogy egy tucat hideg zuhany is kevés lenne ahhoz, hogy lenyugodj:).

A könyv második fele a nagy szerelmi románcon kívül tartogat jó pár izgalmas jelenetet, akciót is, ahol szépen láthatjuk, hogy Maevyth milyen karakterfejlődésen megy keresztül és a szegény, árva, lelkileg megtiport lányból hogyan lesz valami több, valami nagyobb - legalábbis mi válhat belőle - hiszen még egyelőre a történetnek nagyon az elején járunk.

Imádtam Maevyth és Zevander kapcsolatát - egészen onnantól, hogy a férfi először meglátta a lányt és mit váltott ki belőle - odáig, hogy már eljutottak oda, ahonnan a hatalmas nagy románcok kialakulnak. Két sérült ember, akik mégis tökéletesen kiegészítik egymást és remélhetőleg hasznára is lesznek egymásnak.

A másik kedvenc kapcsolatom pedig Maevyth és Zevander húga, Rykaia barátsága volt. Főhősnőnk, miután elveszítette a testvérét, teljesen egyedül maradt és Rykaia pedig szintén egy női társra, egy barátnőre vágyik, abban a férfiközpontú társadalomban és azzal a borzalmas háttértörténettel, amellyel a szerző "megajándékozta" őt. A két lány együtt nagyon aranyos, mintha testvérek lennének, imádtam az ő közös jeleneteiket is (és őket jóval közelebbi kapcsolatúnak éreztem, mint Maevythet és a nővérét).

A történet vége természetesen függővég, bár számomra nem annyira körömlerágós, mint amennyire vártam volna. De természetesen így is rettentően várom már a folytatást, már az is késő lenne, ha már a kezemben tarthatnám:).

Összességében én azt kaptam ettől a regénytől, amit vártam, egy izgalmas, néhol véres, dark fantasyt horror elemekkel megtüzdelve és ahol (egyelőre) nem a románc a legfontosabb momentum. A szereplők izgalmasak, a karaktereik eléggé komplexek, a főhősöket könnyű kedvelni és izgulni értük. Én lelkesen felültem a hypevonatra és szeretnék is rajta maradni. Ha a folytatás legalább ennyire jó lesz, akkor az írónő engem megvett kilóra és alig várom, hogy a többi művével is megismerkedhessek!

Kép forrása

Borító: Ez egyszerűen tökéletes. Csodaszép, illik a történethez és az éldekorja! Bár minden könyv ilyen csodálatos kötést kaphatna!

Kedvenc karakter: Maevyth, Zevander, Rykaia

Szárnyalás: a történet? vagy a főhősök közti kémia?

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalmas, néha hátborzongató, félelmetes, de mellette a romantika is szerepet kap, sőt a +18 karikás jelenetek is

Értékelés: 

Beleolvasó

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban egyszerű feladatotok lesz, minden állomáson egy-egy kérdést olvashattok a kiadó oldalán megtalálható beleolvasóból és ez alapján kell helyesen válaszolnotok a bloggereink által feltett kérdésekre.

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Ki az a dérdúr?

A blogturné további állomásai:

Szeptember 22 - Insane Life
Szeptember 24 - Angelika blogja
Szeptember 26 - Könyv és más
Szeptember 29 - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 30 - Kitablar