Courtney Summers: This ​is Not a Test – Éles helyzet / Please Remain Calm – Kérjük, maradjanak higgadtak!

 

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából új, kibővített és átdolgozott kiadásban nemrég megjelent Courtney Summerstől az Éles helyzet című könyv. Tartsatok velünk egy zombiapokalipszises kalandban a blogturné során.

Könyvmolyképző, 2026

384 oldal

Fordította: Z. Roehnelt Zsuzsanna

Goodreads: 3,84

Besorolás: disztópia, poszt-apokaliptikus, YA

Amikor elkezdődik a zombiapokalipszis, hiába szökik meg a bántalmazó szülői házból, gyötrelmei nem szűnnek. Nővére volt számára a legfontosabb, de miután őt is elveszítette, elérkezettnek látja az időt, hogy feladja a harcot.

Öt másik diákkal arra kényszerülnek, hogy elbarikádozzák magukat saját gimijükben. Kétségbeesett társai bármit kockára tesznek az életben maradásért, és ez egy sor lehetetlen döntést hoz magával. Telnek-múlnak a napok, a holtak egyre közelebb nyomulnak, Sloane-nak pedig szembe kell néznie mindazzal, amit életről, halálról, túlélésről és az áldozatokról tud, és végleg el kell határoznia magát.

Őszinte leszek, amikor megláttam, hogy ez egy zombis, posztapokaliptikus történet, rögtön nosztalgikus hangulatba kerültem. Régebben rengeteg hasonló regényt olvastam, de az utóbbi években valahogy háttérbe szorult nálam ez a műfaj. Sokáig ott állt az eredeti regény a polcomon, de valahogy soha nem éreztem azt, hogy el kellene olvasnom és feledésbe is merült. Egészen idáig.

A történet középpontjában Sloane áll, aki már az apokalipszis előtt sem volt könnyű helyzetben. Az apjuk őt és a nővérét, Lilyt bántalmazza és a testvére nem is bírja sokáig, lelép, magára hagyva Sloanet az apjukkal. Sloane végső elkeseredésében az öngyilkosságot fontolgatja, amikor is kitör a fertőzés... A számára megszokott világ az egyik napról a másikra összeomlik, Sloane pedig néhány diáktársával együtt az iskolában reked. Innentől persze adott a klasszikus alaphelyzet: kevés információ, fogyó készletek, egyre növekvő félelem, és a mindenkit gyötrő kérdés, hogy vajon meddig lehet biztonságban maradni.

Aki arra számít, hogy az első oldaltól kezdve zombik üldözik a szereplőket és akció akció hátán történik, annak talán csalódás lesz a könyv első fele, mert az inkább a szereplőkről szól - milyen terheket cipelnek magukkal, milyen döntéseket hoznak, hogy élik meg és át ezt az egészet és mit hoz ez ki belőlük. Úgyhogy ez a része egy kicsit (számomra) lassabb volt, nehezebben is jutottam túl rajta. Nagyon sok a belső vívódás, a bizonytalanság, a szereplők közti konfliktus, miközben maga az izgalmas, akciós része eleinte teljesen a háttérbe húzódik.

Sloane a főszereplő elég megosztó karakter szerintem. A szerző nagyon különlegesen alkotta meg őt, hiszen a legtöbb hasonló történetben a főhős(nő) valamilyen módon túl akar élni, harcol azért, hogy megússza ezt az egészet és biztonságos helyre jusson. Sloane viszont már a könyv elején sem akar élni és nem is látja az értelmét annak, hogy harcoljon. Nem igazán izgatják a zombik, inkább a rengeteg hozott fájdalom és trauma a valódi problémája.

Rhys (a fiú főhőse a történetnek) pedig ennek pont ez ellentetje, ő ösztönösen a túlélésre koncentrál, próbál irányítani és előre gondolkodik. Teljesen más hajtja őt. Rhys a reményt, Sloane pedig a reménytelenséget testesíti meg, és talán pont ezért működött olyan jól a köztük kialakuló dinamika.

Ami különösen tetszett, hogy a világfelépítés szándékosan nagyon hiányos. Nem kapunk hosszú magyarázatokat arról, hogy pontosan hogyan kezdődött a fertőzés, mekkora a pusztítás vagy, hogy léteznek-e még ténylegesen biztonságos helyek a világon. Pontosan annyit tudunk, mint a szereplők. És ettől az egész történet még nyomasztóbb lesz.

Én pedig folyamatosan azon gondolkodtam, hogy vajon mit tennék a helyükben? Maradnék a suliban, hátha jönnek megmenteni minket? Vagy elindulnék, hiszen az itteni készletek egyszer kifogynak, a zombik pedig rájöhetnek, hogyan lehet bejutni? Vajon létezhetnek-e más túlélők is?

Aztán a regény második felétől beindul a várva várt akció - zombik mindenhol és felgyorsulnak az események, na onnantól már szinte letehetetlen a könyv. Egyre több az izgalom, gőzünk nincs, hogy ki fogja túlélni és ki nem, hiszen a szerző nem fél a karaktereit beáldozni. Én pedig azt vettem észre, hogy még egy fejezetet akarok olvasni, majd még egyet, még egyet és hirtelen a végére értem...

A befejezés... pedig függővég. Nem kicsi. Az a fajta lezárás, amikor a szerző megadja a lehetőséget arra, hogy Te gondold tovább a történetet. És itt tényleg ránk hagyja, hiszen folytatása sosem készült és valószínűleg nem is fog. És ez részben őrjítő, hiszen annyi mindenen mentek keresztül a túlélőink (nem árulom el, hogy kik:)))), hogy megérdemelnének egy jól lezárt befejezést. Vagy ha ők nem, legalább mi:).

De a szerző nem adja meg nekünk ezt a feloldozást.

Összességében ez a regény nem egy klasszikus zombis regény, sokkal inkább egy karakterközpontú, érzelmekre építő történet, ahol sokkal inkább fontos a szereplők fejlődése, mintsem az, hogy túlélik-e a zombiapokalipszist. 

Tudom, hogy megosztó lesz ez a regény, nem is mindenkinek fog bejönni, de én végül örülök, hogy újra a szemem elé került és elolvastam. 

Borító: nem rossz, a hangulatot jól adja, de valahogy mégis kevésnek érzem

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a fokozatosan alakuló feszültség és a főszereplő "különleges" karaktere

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: szorongás, reménytelenség, bizonytalanság és egy kis remény (és van egy kis romantika is, de az teljesen mértékben elenyésző)

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A Blogturné további állomásai:

Blogturné
Október 06 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Október 08 - Dreamworld
Október 10 - Hagyjatok! Olvasok!

Október 14 - Kelly és Lupi olvas

Október 15 - Könyv és más
Október 16 - Sorok között