Brittainy Cherry: Keleti ​fények (Compass#2)

 

A Keleti fények című regényében Brittainy C. Cherry egy lélekemelő, érzelmekben gazdag történetet tár elénk a szerelemről, a veszteségről és az újrakezdés reményéről. A kötet a Maxim Könyvkiadó gondozásában jelent meg, a Compass sorozat második részeként, és ismét magával ragadó utazásra hívja az olvasókat. Tartsatok velünk a blogturné során, amelynek végén akár meg is nyerhettek egy példányt a regényből!

Maxim Kiadó, 2025

354 oldal

Fordította: Kováts Viktória

Goodreads: 4,29

Besorolás: romantikus, new adult, realista

Egyszer találkoztam egy férfival egy hideg halloweeni éjszakán. Ő szuperhősnek öltözött, én pedig vörösbe. Egy éjszakára én voltam a valóságtól való elszakadás, és ő volt az átmeneti megoldás az összetört szívemre.

Két évvel később megkaptam életem lehetőségét, hogy a világ egyik legnagyobb magazintársaságánál vezető szerkesztő legyek. Az egyetlen csapda? Egy exkluzív interjút szögezni le New York legjobb agglegényével: Connor Roe-val.

A világ többi része számára ő lett New York egyik leggazdagabb embere. Számomra egyszerűen csak az én egyszer volt, hol nem volt, szuperhősöm volt.

Az én feladatom az volt, hogy exkluzív interjút szerezzek New York legmenőbb agglegényével. Soha az életben nem gondoltam volna, hogy ő is exkluzív interjút akar a szívemmel.

Az egyetlen probléma az iránta érzett növekvő érzéseimmel? Úgy volt, hogy feleségül megyek az új üzlettársához.

Őszinte leszek a sorozat első részét nem olvastam, de a blogger társaim mondták, hogy nem szorosan kapcsolódnak a részek, így simán becsatlakozhatok ezzel a kötettel is és végül így is tettem.

A történet szerint Aaliyah egy szakítás után összetörve, de a barátnője kérésére mégis beöltözik Halloween éjszakáján és nekiindul a városnak. Sétája során fura kép tárul a szeme elé, épp Thor és Amerika Kapitány verekednek. Közbeavatkozik, majd a kicsit sérült Amerika Kapitányt meghívja egy italra. Az egy italból kettő lesz, majd egy egész éjszakás kaland, aminek a végén kiderül, hogy ők ketten nagyon is egy húron pendülnek és akár lehetne több is ebből a találkozásból. De végül úgy döntenek, hogy nem adják meg egymásnak az elérhetőségüket, ha a sors akarja, akkor úgyis összehozza őket később.

Eltelik pár év, Aaliyah épp az esküvőjére készül, amikor kiderül, hogy "Amerika Kapitány" is meg van hívva a mennyegzőre, és Aaliyah vőlegénye a fiú üzlettársa és nem mellesleg milliárdos üzletember.

Na innen lesz szép nyerni :D.

Alapjában véve tetszett a regény, főleg az eleje, az a bizonyos Halloween éjszaka. Imádtam "Piroskával" és "Amerika kapitánnyal" végigkalandozni azt az éjszakát és "mellettük" lenni, amikor is kiderül, hogy mennyire összeillenek. Fájt a szívem, amikor kiderült, hogy nem folytatják, hanem a sorsra bízzák, hogy még összejönnek-e.

A második részét a történetnek már nem éreztem annyira tökéletesnek, mint a kezdést, szegény lányt még az ág is húzza effektust egy darabig kíváncsian követtem, de egy idő után már kicsit kezdett sok lenni. Sajnos a főhősnő nem tudott igazán közel kerülni hozzám, persze, sajnáltam a rengeteg mindenért, ami a nyakába szakadt, meg ami sújtotta, de valahogy megszeretni nem tudtam.

Ellenben Connort! Őt imádtam. A szegény, csóri srácból lett milliárdost, aki még ennyi pénz mellett is ember tudott maradni. Imádtam, ahogy a háttérben akart maradni, nem akart még interjút se adni senkinek, tudta, hogy honnan jött és megpróbálta pár ember életét jobbá tenni.

Amit viszont mindenképpen el kell ismernem, hogy Aaliyah és Connor között forrt a levegő, olyan kémia volt köztük, amit élvezettel olvastam.

Viszont még Connornál is jobban szerettem Damiant, a rettentő okos, de annál mufurcabb fiatal férfit, aki Connor jobbkeze volt. Az azért elmond valamit, hogy onnantól, hogy megjelent, az ő jeleneteit vártam a legjobban és elmondani nem tudom, hogy mennyire érdekel az ő története!

A szerzőnő valamit nagyon jól (vagy nagyon nem jól) csinált, ha egy "mellékszereplő" a számomra így el tudta vinni a történet. De ahogy láttam, a következő regény Damian regénye lesz, szóval arra mindenképpen kíváncsi leszek!

A történetet váltott szemszögből ismerhettük meg, ami szerintem kifejezetten jót tett a regénynek - mármint ez alatt azt értem, hogy a folyamatosan önbecsüléssel és a világ összes problémájával küzdő Aaliyah fejezeteit szerintem nagyon jól egyensúlyba tudták hozni Connor fejezetei.

És a történet vége? Nekem picit gyors lett, de nem tudom, hogy ez az írónő stílusa vagy csak simán már túl akart lenni a végén. Majd a következő regénynél kiderül:).

Összességében nem volt rossz regény a hibái ellenére és most már kíváncsi vagyok az előző részre, de még inkább a következőre, ami Damianról fog szólni. Alig várom, hogy a kezemben tarthassam!

A kép forrása

Borító: Nekem ez nagyon semmitmondó. Olyan borítókat szeretek látni, amelyek arra ösztönöznek, hogy levegyem a polcról a könyvet és ránézzek a fülszövegre. Ez sajnos nagyon nem olyan...

Kedvenc karakter: Connor, Aaliyah és Damian

Szárnyalás: Connor és Aaliyah kapcsolata

Mélyrepülés: Aaliyah vőlegénye...

Érzelmi mérce: vannak benne szomorú részek, de a nagy része romantikus, illetve van +18 karikás rész is!

Értékelés: 

Nyereményjáték:

A nyereményjátékban nincs más dolgotok, mint figyelmesen elolvasni a kötet beleolvasóját!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Milyen ünnepnap van a könyv elején?

A blogturné további állomásai:

Február 22 - Kitablar

Február 24 - Kelly és Lupi olvas

Február 26 - Hagyjatok! Olvasok!

Ali Hazelwood: Mate ​– A társ (A menyasszony 2.)

 

Ali Hazelwood ismét a Bride ​– A menyasszony világába kalauzol minket, ám ezúttal egy falkanélküli hibrid és egy falkavezér farkas történetét követjük nyomon! Vajon Koen képes megmenteni a párját, Serenát az őket fenyegető veszélyektől?

Tartsatok bloggereinkkel, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a Mate - A társ című könyvet!

Maxim Kiadó, 2025

480 oldal

Fordította: Stier Ágnes

Goodreads: 4,06

Besorolás: paranormális, romantikus, fantasy

Serena Paris árva, falkanélküli és egyedülálló. Az első hibridként a fajok közötti évszázados szakadékot kellett volna meggyógyítania. Ehelyett célponttá vált, a vérfarkasok, vámpírok és emberek közötti könyörtelen politikai machinációk áldozatává. Mivel ellenségei egyre közelednek hozzá, csak egy lehetősége maradt – ha a férfi akarja őt.

Az északnyugati falka alfájaként Koen Alexander engedelmességet parancsol. A tekintélye annyira abszolút, hogy csak egy bolond veszélyeztetné a párját. Nem számít, ha Serena nem viszonozza az érzéseit, semmi sem akadályozza meg abban, hogy biztonságban tartsa.

De nem a hataloméhes vámpírok és a vérfarkasok az egyetlen fenyegetés, amely Serenát üldözi. Előbb-utóbb a múltja is utoléri – és talán Koen az egyetlen, aki megóvhatja a teljes megsemmisüléstől…

Az előzménytörténet 2024 egyik kedvenc olvasmánya volt, így alig vártam, hogy megjelenjen előbb angolul, majd magyarul is a folytatás. Nem volt kétséges, hogy azonnal olvasni akarom, ahogy van rá lehetőségem.

Nem is gondoltam rosszul, hiszen bár másfél év telt el a két könyv olvasása között, de szinte azonnal vissza tudtam Ali Hazelwood világába csöppeni és szinte másfél nap alatt ledaráltam a könyvet.

A történetünk ezúttal Serenáról, Misery legjobb barátnőjéről és Koenről, az északnyugati falka alfájáról szól. Serena ember-vérfarkas hibrid és mint ilyen "különlegesség", sok mindenki céltáblája lesz - mind az emberek, mind a vámpírok fenik rá a fogukat, így Koen lesz az, aki a falkája révén védelmet nyújt Serenának, ám nem is sejti, hogy milyen kalamajkába kerül, hiszen a lány, már megérkezése pillanatától kezdve teljesen bűvkörébe vonja a nagyhatalmú vérfarkast. Akinek nem elég, hogy azzal is meg kell küzdenie, hogy a többi vérfarkas nem igazán akarja el és befogadni Serenát, de mellette neki, mint Alfának, a falka törvényei szerint cölibátust kell fogadnia, így akármennyire is tetszik neki a lány, vonzódik hozzá, a legjobb, ha tisztes távolságot tart tőle... De hát ez nem is olyan könnyű :).

El nem tudom mondani, hogy mennyire imádtam, odavoltam ezért a történetért is. Ali Hazelwood nem fukarkodott most sem a humorosabbnál-humorosabb jelenetekkel, amelyeket már az előző regényében is annyira szerettem. Serena humora nem marad el sokkal Misery humorától, ugyanolyan viccesen reagál a különböző helyzetekre és narrálja a vele történteket, mint a legjobb barátnője. Oldalakat meg tudnék megtölteni azokkal a szócsörtékkel, amelyek Serena és Koen között zajlottak vagy amilyen helyzetekbe került.

Persze a történet se volt unalmas, mindig volt valami, ami fentartotta az érdeklődésemet. Vagy Serena életére törnek, vagy elrabolják, vagy "csak" simán kezelni kell tudnia a számára hol mulatságosan, hol megbotránkoztatóan viselkedő vérfarkas falkát vagy a morcos főnöküket.

És nem hagyhatom ki természetesen a Serena - Koen között zajló "enemies to lovers" műsort sem, hiszen Koen nem igazán akar Serenától eredetileg semmit, csak megvédeni. De hát a kishölgy jön, lát és azonnal kiütéses győzelmet arat, mármint Koen szívével szemben biztosan. Ahogy nő köztük a szexuális feszültség, úgy nő bennünk, olvasókban is:D. Komolyan mondom, már nekem fájt, ahogy ezek csak kerülgették egymást:).

Tudom, nem illik másik regényt előhozni egy könyves értékelésben, de körülbelül úgy éreztem magam, mint amikor Anita Blake és Jean-Claude kerülgette egymást, BÁRMIT megadtam volna, hogy ezek minél hamarabb jöjjenek össze:).

Serena, bár sok minden "szarságon" ment keresztül (hogy a szavait idézzem), de ettől függetlenül megmaradt egy rettentő melegszívű, humoros, de mellette szókimondó és ha kell kemény főhősnőnek. Nem lehet nem kedvelni. Ahogy Koennek sem lehet ellenállni. Ő a "nagy, szőrős farkas", aki felesleges aggresszió nélkül is képes uralkodni a hatalmas falkán, aki csendes, halkszavú, kifelé egy morcos harcos, de ha kell, nagyon tud szeretni és bárkit darabokra tépni, ha a szerettei veszélyben vannak. Imádtam!

Az előző kötet szereplői sem tűnnek el nyomtalanul, egy-egy rövid vendégszereplés erejéig itt is megjelennek, visszaidézve, hogy az ő történetük volt az első. És Koen falkája! Illetve inkább a "belső kör", akik igazán közel állnak az alfához! Nagyon-nagyon szerettem köztük lenni, ahogy szépen lassan ők is elfogadják Serenát és persze az alfájuk választását. Mindig szerettem és továbbra is szeretem, amikor egy adott falka életébe bepillanthatunk és ha csak kevés ideig is, de a részese lehetünk a világuknak. 

És a történet vége? Mindenki megkapja, amit érdemel és én szomorúan konstatáltam, hogy ez a történet is befejeződött, pedig olvastam volna még-még-még tovább és nagyon remélem, hogy Ali Hazelwood nem fog itt megállni és kapunk még pár paranormális világban játszódó történetet tőle. Akár ebben a világban, akár másikban.

A regényt pedig (az előző résszel együtt) ajánlom mindenkinek, aki szereti az "enemies to lovers" történeteket, a humorral és izgalommal fűszerezett, vérfarkasok-vámpírok-emberek világában játszódó regényeket. Higgyétek el, megéri!

A kép forrása: sallteas Instagram

Borító: Nem rossz, nekem tetszik a maga egyszerűségében

Kedvenc karakter: Koen, Serena és az egész falka

Szárnyalás: a kémia a szereplők között, a humor

Mélyrepülés: az, hogy vége lett...

Érzelmi mérce: romantikus, erotikus, forró, tele +18 karikás részekkel

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban összekeveredtek A menyasszony-sorozat karaktereinek a nevei, ezért minden állomáson találtok egy betűkatyvaszt, ami kibogozva kitalálhatjátok, hogy melyik karakter tartozik az adott állomáshoz.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ANDXEROAELNEK

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Február 20 - Hagyjatok! Olvasok!
Február 21 - Angelika blogja
Február 23 - Kelly és Lupi olvas
Február 25 - Insane Life
Február 27 - Dreamworld

Rick McIntyre: Egy ​farkas uralkodása (A Yellowstone alfahímjei#2)

 

A Corvina Kiadó jóvoltából nemrég megérkezett Rick McIntyre A Yellowstone alfahímjei című sorozatának második részének utánnyomása, így bloggereink végre az Egy farkas uralkodását is elolvashatták. A szerzőnek köszönhetően ismét bepillantást nyerhetünk a nemzeti park és a benne élő állatok sokszor regényes és kalandos életébe, olyan emberek szemüvegén át, akiknek mindennél fontosabb, hogy a természet eme érintetlen szegletét megőrizzék. Tartsatok velünk, ismerjétek meg két különleges farkas, a 21-es és a 42-es történetét, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!

Corvina Kiadó, 2024

256 oldal

Fordította: Papolczy Péter

Goodreads: 4,34

Besorolás: ismeretterjesztő

McIntyre páratlan betekintést nyújt a farkasok viselkedésébe és Yellowstone híres farkas-újratelepítési projektjébe. A szürke farkas visszatérése a Yellowstone Nemzeti Parkba ugyanis minden idők egyik leghíresebb természetvédelmi sikertörténete. A Druid Peak volt a leghíresebb falka a Yellowstone Nemzeti Parkban, sőt talán az egész világon. Egyik első vezérét, a 21-es farkast a nevelőapja, a 8-as, a sorozat első könyvének (Egy farkas diadalútja) főszereplője nevelte fel. Kettőjüknek különösen szoros volt a kapcsolata, és a 21-es sok olyan vezetői képességről tett tanúbizonyságot később, melyeket mentorától tanult. Ez a drámai, igaz történet a 21-és alfa-hím és a 42-es, az ő hűséges alfa-nőstényének a története, akik rendíthetetlen bátorságukról és szokatlan jóindulatukról váltak ismertté, és akik hosszú évekig uralták a park területét.

Ritkán fordul elő velem az, hogy egy trilógia első és harmadik része után olvassam a második részt. Ezúttal azonban ez történt, hiszen a második rész olyan kelendő volt, hogy egyszerűen elfogyott a kiadónál, így meg kellett várni, amíg újranyomták. De ez természetesen vajmi keveset von le az olvasási élményből, hiszen a kötetek egyesével is olvashatóak, nem szorosan függenek össze.

A trilógia második része a Yellowstone legendás alfa-hímjéről, a 21-sről, pontosabban róla és a párjáról, 42-sről szól, illetve arról, hogy az általuk vezetett falka, a Druid falka hogyan vált a valaha ismert legnagyobb farkasfalkává. Ez a falka fénykorában 38!!! farkast számlált, ekkora számú falkát azóta sem láttak.

A 21-s farkas olyan nevelést kapott a nevelőapjától, a 8-s farkastól, ami egyenes úton vezetett ahhoz, hogy a létező legjobb alfa-hím válhasson belőle.

A 21-s a Rose Creek falkában nevelkedett, a 8-s farkas szárnyai alatt, ahol megtanulta, hogyan kell viselkednie egy alfa-hímnek, hogyan tartson össze egy falkát agressziómentesen, hogyan kell sikeresen vadászni, segíteni a nőstényeknek a kölyöknevelésben.

Majd felnőve elhagyta a falkáját és csatlakozott a rivális Druid falkához, amelyet akkor egy eléggé agresszív nőstény, a 40-s farkas vezetett és miután az ő alfa-hímjüket megölték, ezért mindenképpen szüksége volt egy új alfára. Erre a szerepre 21-s tökéletesen jónak tűnt, így a falka befogadta. A 40-s farkasnak volt egy testvére, a 42-s farkas, aki jóval alatta volt rangsorban és a 40-s farkas rajta vezette le minden frusztrációját. Ami érdekes, hogy a 21-s és a 42-s farkas között azonnal szimpátia alakult ki és mindenki számára láthatóvá vált, hogy ez a két farkas összetartozik… és innen indul a történet.

A 21-s és 42-s farkas

Rick McIntyre ismét bebizonyította, hogy mennyire szereti a farkasokat, hiszen olyan részletességgel és mélységgel mesél róluk és az életükről, hogy lassan már szó szerint családtagként gondolhatunk rájuk. Megismerhetjük a falkalét napi problémáit, a vadászatokat, a párválasztást, azt, hogy a néphittel ellentétben az alfa pár nemcsak egymással párosodik és nem csak ők nemzhetnek utódokat. De azt is, hogy sok ragadozóval ellentétben, a hímek és a nőstények is hajlandóak más kölykeit is felnevelni, még akkor is, ha az ott maradt kölykök éppenséggel nem tőlük származnak, a vezérváltás nem jelenti azt, hogy az előző vezér kölykeit ki kell végezni. Bámulatos családi életet élnek, amelynek apró részleteibe vezet minket be a szerző és ismételten bebizonyítja, hogy mi mindannyian mennyire félreismerjük ezeket a csodálatos ragadozókat.

A 21-s nem volt hagyományos értelembe vett "kemény alfa", ő nem erőszakkal uralkodott. Sokkal inkább jóindulattal, hűséggel és bátorsággal vezette a falkáját, ami lehetővé tette, hogy ennyi kölyköt képesek legyenek felnevelni évente és ekkorára tudja növelni a falkáját. Soha nem ölte meg a riválisait, de ettől függetlenül mégis mindenki tisztelte. Ehhez persze szüksége volt egy társra is, aki mindenben mellette áll és támogatja. Erre 42-s teljes mértékben alkalmas volt, miután a 40-s farkas eltűnt a falka életéből, szinte kivirágzott és tökéletes alfa nőstényként állt helyt. A kettőjük kapcsolata pedig bámulatos, rettentő mély szeretet és bizalom jellemezte őket és tipikus példái voltak az "együtt mindhalálig", picit elcsépeltnek tűnő kifejezésnek. A 21-s és a 42-s nem csak egy vadon élő farkaspár - számomra tökéletes példái lettek arra, hogy a természetben is létezik hűség, bátorság és szeretet.

Azt azért elmondom itt is ismét, hogy ez nem egy kalandregény. Ez egy különleges betekintés a farkasok mindennapi életébe egy olyan szerző tollából, aki hosszú éveken át minden nap kinn volt a terepen és nyomon követte a különböző falkák életét és sorsát. Ha gyors cselekményre vágysz, akkor ez nem a Te könyved, de ha szeretnéd még mélyebben megismerni ezeknek a félreismert ragadozóknak az életét, akkor mindenképpen olvasd el. 

Összességében a három könyv közül ez tetszett a legjobban, ha csak egy könyvet szeretnél elolvasni a háromból, akkor legyen ez! 

Borító: Gyönyörű!

Kedvenc karakter: 21-s és 42-s

Szárnyalás: a 21-s és 42-s kapcsolata

Mélyrepülés: -

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ezúttal olyan könyveket keresünk, melyek címében valamilyen módon megjelennek a farkasok! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a regény címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Az állatok – folytatta – többnyire szomorúak. És ha az ember nagyon szomorú, na nem fogfájás miatt, vagy azért, mert elvesztette a pénztárcáját, hanem mert megérzi a valóságot,az egész életet,akkor hasonlít egy kicsit az állatokhoz,szomorú, de igazabb és szebb, mint máskor.”

A blogturné további állomásai:

Február 19 - Könyv és más extra

Február 20 - Kelly és Lupi olvas

Február 22 - Könyv és más

Keri Lake: Nocticadia

 

A Next 21. kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Keri Lake nagy sikerű gótikus akadémia regénye, a Nocticadia. Lebilincselő történet egy professzorról és egy tanítványról, akik együtt keresnek válaszokat, hogy mégis milyen kór támadja az embereket.

Gyertek velünk a blogturné állomásaira és ismerjétek meg jobban ezt a rejtélyes sötét világot!

Next21 Kiadó, 2025

656 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,19

Besorolás: dark fantasy, dark romantikus, erotikus

Mortui vivos docent.

A holtak tanítják az élőket.

Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

Őszinte leszek, erre a könyvre az egyik bloggertársunk hívta fel a figyelmemet, miszerint már olvasta a könyvet angolul és LETEHETETLEN, plusz Keri Lake-től már olvastam az Anatémát, amit IMÁDTAM, plusz a borító is egy csoda volt - így egy percig nem volt kérdéses, hogy AKARJAM ezt a könyvet.

Lilia Rouleau, miután szemtanúja volt édesanyja rejtélyes és eléggé brutális halálának, egyetlen egy célja maradt: hogy választ kapjon a kérdéseire, amelyek azokra a fura dolgokra vonatkoznak, amelyek közvetlenül vagy közvetetten is, de a szeretett anyukája halálát okozták. Legnagyobb megdöbbenésére pár évvel később felvételt nyer a baljós hírnevű, de mindemellett az ország egyik legpatinánsabb egyetemére, a Dracadia Egyetemre, ahol többek között azokat a furcsaságokat is tanulmányozzák, amelyek az édesanyját megölték. Itt találkozik Devryck Bramwellel (akit ott csak "kedvesen" dr. Halálnak hívnak), a zseniális, de rideg és végtelenül titokzatos, fiatal patológus professzorral, aki sokat tudna a lánynak segíteni, ha akarna. De nem akar :). És itt kezdődik el egy veszélyes macska-egér játék, ahol a határok elmosódnak a megszállottság, a gyűlölet és a mindent felemesztő vágy között...

Akik ismernek tudják, hogy imádom a bentlakásos iskolákban játszódó történeteket, a gótikus hangulatúakat pedig még inkább. Keri Lake pedig tökéletes ötvözte ezt a kettőt, ez a regény nem egy "egyszerű" egyetemi románc, ez egy sötét, feszült utazás, ahol a sziget atmoszférája szinte megfojtja az embert. 

Igen, a sziget. Nocticadia nem csupán egy helyszín, hanem önmagában is majdnem egy karakter: a köd, a régi kőépületek, a titkos laboratóriumok és az a baljós érzés, hogy valaki mindig figyel... Abszolút el van vágva a külvilágtól, a tenger épp eléggé izolálja, hogy itt olyan dolgok történhessenek meg, amelyeket máshol keményen büntetnének, de legalábbis megbotránkozást keltenének. Mellette pedig egy csodálatos hely, gyönyörű tájakkal és apró falvakkal, amelyek nem kevés titkot rejtenek. És akkor még nem is említettem a Dracadia Egyetemet, amely igazából a sziget szíve. De itt ne egy mai, vidám hangulatú kampuszra gondoljatok, hanem egy rideg, ódon épületegyüttesre, amelynek minden szegletéből árad a halál és a tudomány szaga. 

Lilia karakterét az első pillanattól kezdve megkedveltem. Egyáltalán nem az a tipikus "bajba jutott lány", bár rengeteg trauma érte, a bosszúvágy és a tudásszomj hajtja előre. Rettentő kitartó, és IMÁDTAM, ahogy szembe mert szállni Devryckkel, még akkor is, amikor minden porcikája rettegett tőle. Ő egy valódi túlélő, hiszen nem azért megy az egyetemre, hogy diplomát szerezzen, hanem, hogy kiderítse, hogy az édesanyja miben is halt meg. Mellette okos, az esze vág, mint a penge, abszolút egyenrangú partnere a professzornak, ezért is működik köztük a kapcsolat, hiszen Devryck nemcsak a testét, hanem az eszét is szereti.

Nagyon szerethető karakter, a szerző nagyon jól eltalálta azt az egyensúlyt, hogy Lilia ne legyen idegesítően tökéletes; vannak hibái, vannak pillanatai, amikor majdnem feladja, és pont ettől válik emberivé. 

És a professzor. Nála már nem voltam ennyire biztos, hogy szeretem-e vagy sem. Ha szereted a mindig morcos, titokzatos és birtokló férfi karaktereket, akkor ő is a kedvenceid közé kerül. Engem az a titokzatosság, ami folyamatosan körbeölelte, nagyon vonzott, persze a kinézete is, de az a birtoklás, ahogy Liliával bánt néha, nekem már sok volt. De mellette, meg olyan volt, mint valami drog, imádtam a fejében lenni, a gondolatait megismerni és persze a tetteinél is ott lenni (még akkor is, ha azok sokszor elég kegyetlenek voltak).

És ezek ketten Liliával? Brutálisak voltak. A lány számára a professzor egyszerre a legnagyobb akadály és az egyetlen egy kulcs a múltjához. Kezdetben gyűlöli a férfi ridegségét, de aztán ez a gyűlölet átcsap valami beteges vonzódásba, majd függőségbe. Itt nincsenek virágcsokrok, gyertyafényes vacsorák, itt intellektuális csaták vannak, ahol a férfi teszteli a lányt, a lány pedig minden egyes tesztet teljesít, sőt túlteljesít. És amikor végre ezek összejönnek... egyrészt rettentő forró és nyers hangulatú részeket kapunk, így végre mindenki megkapja, amit akar (mi olvasók is:)), de másrészt viszont nálam itt tört meg valami a történetben. Nekem a kevesebb több lett volna, nekem ez a sötét hangulatú történet kevesebb erotikus résszel valahogy jobb lett volna (ezt olvassátok el többször is, mert ilyet ritkán mondok :D ). De ez csupán egy aprócska észrevétel, az amúgy számomra tökéletes történethez. 

És a történet maga... IMÁDTAM, ahogy Keri Lake fokozatosan csepegteti csak az információkat – mintha egy általam úgy imádott puzzle-t raknánk ki, ahol minden darabka egyre borzalmasabb végkifejlethez vezet. 

Összességében odavoltam ezért a borongós, fülledt és rejtélyekkel teli regényért (amihez plusz pont, hogy nem sorozat része, hanem egy standalone regény). Keri Lake megmutatta, hogyan kell a gótikus horror elemeit és a perzselő romantikát úgy ötvözni, hogy az olvasó az utolsó lapig ne akarja letenni a könyvet. Aki szereti a lassan beinduló, de annál ütősebb végű dark fantasy könyveket, annak ez kötelező darab!

Kép forrása: Pinterest

Borító: Rettentően tetszik, illik a történethez és kellően csábító is ahhoz, hogy levegyem a könyvet azonnal a polcról

Kedvenc karakter: Devryck és Lilia

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: izgalmas, borzongató és a könyv második részében bővelkedünk a forró, +18 karikás jelenetekben is!

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunkban nincs más teendőtök, mint figyelmesen elolvasni a könyv beleolvasóját és az alapján válaszolni a blogokon feltett kérdésekre. A helyesen válaszolók között kisorsoljuk a könyv egy példányát!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Milyen színűek a férgek?

A blogturné további állomásai:

Január 18 - Insane Life

Január 19 - Kelly és Lupi olvas

Január 20 - Ambivalentina

Január 21 -  Angelika blogja

Január 22 - Kitablar

Január 23 - Hagyjatok! Olvasok!

Rick McIntyre: Egy ​farkas fejlődéstörténete (A Yellowstone alfahímjei#3)

 

Rick McIntyre, A Yellowstone alfahímjei című sorozat szerzője már bebizonyította, hogy elkötelezett megfigyelője és támogatója a farkasoknak, leírásainak hála pedig az olvasók is rengeteget megtudhatnak ezeknek a csodás állatoknak az életéről, szokásairól és küzdelmeiről. A sorozat legújabb, magyarul megjelent részében, az Egy ​farkas fejlődéstörténete című kötetben a 302-es farkas történetét ismerhetjük meg. Tartsatok most is bloggereinkkel, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Corvina Kiadó által felajánlott példányt!

Corvina Kiadó, 2025

264 oldal

Fordította: Papolczy Péter

Goodreads: 4,44

Besorolás: ismeretterjesztő

A 302-es semmiben sem hasonlított egy átlagos alfa hímhez. Egyáltalán nem volt harcos jellem, inkább a nőstények és a saját önzésének a rabja. Ha tehette, jó messzire menekült a veszély elől, ha megszorult, akkor más farkasoktól kunyerált élelmet, a teherbe ejtett nőstényeket pedig faképnél hagyta. Még egy véres csata alatt is képes volt félrevonulni szundikálni!

A könyv mégis egy renegát farkas drámai átalakulásáról szól: később a 302-es teljesen megváltozott, és öregkorára önfeláldozó falkavezér lett belőle egy olyan ínséges esztendőben, amikor egyáltalán nem volt könnyű gondoskodni az övéiről.

A szerző korábbi hősei, a 8-as és a 21-es után a 302-est is garantáltan a szívébe zárja majd az olvasó!

Az első rész után nem volt kétséges, hogy a sorozat további köteteit is olvasni fogom. Bár picit csavartam a dolgon, mert először a harmadik részt olvastam és majd utána jön a második:), de úgy gondolom, hogy ez nem fog rontani az olvasás élményemen.

A sorozat harmadik köteténél már pontosan tudtam, hogy mire is számíthatok: hatalmas tiszteletre a természet iránt és ismét egy különleges farkas élettörténetére, amely bármelyik hollywoodi sorozattal felveheti a versenyt.

Akik olvasták az első részt (és esetleg a másodikat is), azok pontosan tudják, hogy Rick McIntyre nem csupán egy biológus - ő egyben a Yellowstone farkasainak hű krónikása is. Miután az első részben két különleges alfahím történetét ismerhettük meg, itt és most egy olyan farkas (a 302-s számú) történetét olvashatjuk, "aki" kezdetben messzebb nem is állhatna a híres őseitől, de mégis, az övé talán a legemberibb út, amit bejárhatott. Bevallom az elején eléggé szkeptikus voltam vele szemben, hiszen a 302-s minden, csak nem egy tipikus alfahím alkat, őt biztosan nem fogjátok azonnal megszeretni, de örülök, hogy Rick egy ilyen farkas élettörténetét is megosztotta velünk.

Ahogyan fentebb írtam, ennek a történetnek a középpontjában a 302-s hím áll, aki - kimondom őszintén - minden az elején, csak hős nem. Amíg a másik két hím a tökéletes alfák mintaképe volt, addig a 302-s inkább mindig a "könnyebb" utat választotta. Kellően "sármos" volt ahhoz, hogy bárhol megjelent, a nőstények kivétel nélkül odavoltak érte (ezt mindenhol mutatta is a rengeteg utóda), de a felelősség már nem tetszett neki. Ha háború volt a többi falkával, akkor abban nem vett részt, a kölykök nevelésében nem vett részt, úgy élt, mint egy tipikus rosszfiú a romantikus regényekben - a szex, a kaland jó móka, de nincs elköteleződés és igen, más végezze el a piszkos munkát.

A 302-s farkas

A történet, ahogy a címe is ígéri, egy valódi fejlődéstörténet. Végigkövethetjük, ahogy ez a kalandvágyó, kissé önző, "nőfaló" rosszfiú az évek során beérik és olyan farkassá válik, akire már a 8-as és a 21-es is büszke lenne. Rick a 302-es története közben természetesen elkalandozik, bemutat nekünk más falkákat is, a felemelkedésüket és bukásukat, a tragédiáikat és a csodálatos pillanataikat is. Rajta keresztül megismerhetjük a farkasok csodálatos, de kemény világát, amely még köszönőviszonyban sincs azzal, amit az emberek nagy része gondol róluk.

A szerző segít rávilágítani arra, hogy a farkasok élete kísértetiesen hasonlít a mienkhez. Van náluk is gyász, féltékenység, önfeláldozás és játékosság. A 302-s fejlődése pont azt mutatja meg, hogy ők is ugyanúgy fejlődnek, felnőnek, ahogyan mi: a bohém ifjú farkasból végül a falka jólétéért aggódó valódi apafigura válik.

Azt is megérhetjük a történeteken keresztül, hogy az intelligencia és a türelem sokszor többet ér a nyers erőnél és a legjobb vezetők azok, akik empátiával és higgadsággal irányítanak. A 302-es története azért is különleges, mert megmutatja, hogy egy esélytelennek tűnő és konfliktuskerülő farkas is képes a csúcsra érni, ha megtanulja használni az eszét és kiérdemli a többiek bizalmát.

Azért is szeretem ezeket az ismeretterjesztő könyveket (főleg Rick McIntyre könyveit), mert ezek megtanítják nekünk azt, hogy a farkasok nem gonoszak, nem eszetlen gyilkológépek, hanem egyensúlyt tartanak fenn, hiszen a legtöbb esetben a beteget, a bénát, az életképtelent választják ki a prédaállataik közül - ezt Rick is leírja, hogy egy felnőtt, egészséges bölénnyel vagy vapitivel szemben a farkasoknak kevés az esélyük. A harcok pedig - amikről a könyvben bőségesen olvashatunk - nem azért történik, mert a farkasok vérszomjasak, hanem azért, hogy túléljenek és az utódjaikat megvédjék.

Összességében imádtam ezt a könyvet is, a szerző segítségével ismét ott éreztem magamat a Lamar-völgyben, bár most picit zavart a rengeteg szám, amivel az új farkasokat jelölték és gyakran el is veszítettem a fonalat, hogy ki kicsoda. De így is átjött az csodálatos világ, amelyet Rick McIntyre szeretne megismertetni velünk. Most még inkább imádom a farkasokat és szeretnék eljutni a Yellowstone Nemzeti Parkba, hogy élőben is láthassam 8-as, 21-es és a 302-es utódait.

Kép forrása

Borító: Látványos, utal a történetre

Kedvenc karakter: 302-s farkas

Szárnyalás: az új információk a farkasokról

Mélyrepülés: a természet könyörtelensége itt is megjelenik

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a farkasoké a főszerep! Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet olyan regényekből, melyek farkasokról szólnak. A ti feladatotok, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A blogturné további állomásai:

Január 15 - Kelly és Lupi olvas extra

Január 17 - Kelly és Lupi olvas

Január 20 - Könyv és más

Rick McIntyre: Egy ​farkas fejlődéstörténete (A Yellowstone alfahímjei#3) - blogturné extra

 

Rick McIntyre, A Yellowstone alfahímjei című sorozat szerzője már bebizonyította, hogy elkötelezett megfigyelője és támogatója a farkasoknak, leírásainak hála pedig az olvasók is rengeteget megtudhatnak ezeknek a csodás állatoknak az életéről, szokásairól és küzdelmeiről. A sorozat legújabb, magyarul megjelent részében, az Egy ​farkas fejlődéstörténete című kötetben a 302-es farkas történetét ismerhetjük meg. Tartsatok most is bloggereinkkel, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Corvina Kiadó által felajánlott példányt!

Corvina Kiadó, 2025

264 oldal

Fordította: Papolczy Péter

Goodreads: 4,44

Besorolás: ismeretterjesztő

A 302-es semmiben sem hasonlított egy átlagos alfa hímhez. Egyáltalán nem volt harcos jellem, inkább a nőstények és a saját önzésének a rabja. Ha tehette, jó messzire menekült a veszély elől, ha megszorult, akkor más farkasoktól kunyerált élelmet, a teherbe ejtett nőstényeket pedig faképnél hagyta. Még egy véres csata alatt is képes volt félrevonulni szundikálni!

A könyv mégis egy renegát farkas drámai átalakulásáról szól: később a 302-es teljesen megváltozott, és öregkorára önfeláldozó falkavezér lett belőle egy olyan ínséges esztendőben, amikor egyáltalán nem volt könnyű gondoskodni az övéiről.

A szerző korábbi hősei, a 8-as és a 21-es után a 302-est is garantáltan a szívébe zárja majd az olvasó!

Blogturné extra - idézetek

"A Druid és az Agate falka közötti összetűzés újra megmutatta, hogy a farkasoknál az anyák a valódi családfők."

"Én voltam a környék kedves farkaskutatója."

"Tizennégy aktív, kíváncsi kölyökre vigyázni nem mindig egyszerű feladat."

"A kitartás elengedhetetlen tulajdonság egy olyan állat számára, amely többnyire nagyobb és gyorsabb zsákmányokra vadászik."

"A grizzlyk általában kerülik az embereket, és inkább elhúzódnak, ha emberi hangot hallanak."

"A yellowstone-i farkasok nem tündérmesében élnek, ahol semmi rossz nem történik."

"Jóllehet  a farkasoknak sok nehézséggel kell megküzdeniük, és sokszor rövid az életük, szemmel láthatóan szeretik az életet, és nagy örömet lelnek a családjukban. Szerintem nem is akarnának senkivel cserélni, tetszik nekik a farkaslét."

"A nőstények köré gyűltek, hozzásimultak, a hátára ugrottak, és nyalták a pofáját. Az egész régi filmfelvételre emlékeztetett, amin tizenéves lányok ostromolják Elvis Presleyt vagy Paul McCartneyt. "

"Hét nőstény vetélkedett a figyelméért, így nem sok pihenésben reménykedhetett."

"Lefeküdt a közelükben, és ha vonyítottak, visszavonyított. Így jelezte a nőstényeknek, hogy a közelben van, és kész a párzásra. Így Tindereznek a farkasok."

"Szeretjük a tökéletlen egyénekről szóló történeteket, akik jó útra térnek és hőssé válnak, mert reményt adnak, hogy még mi is megjavulhatunk, csak elhatározás kérdése."

"Azoknak az alfa-hímeknek a viselkedési kódexét egyetlen mondatban össze lehet foglalni: ha a családod éhezik, ha a családod veszélyben van, akkor tenned kell ellene, még ha nagy kockázattal is jár."

"Yellowstone-ban létezik a nagy alfák panteonja."

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a farkasoké a főszerep! Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet olyan regényekből, melyek farkasokról szólnak. A ti feladatotok, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A blogturné további állomásai:

Január 15 - Kelly és Lupi olvas extra
Január 17 - Kelly és Lupi olvas
Január 20 - Könyv és más

Rick McIntyre: Egy ​farkas diadalútja (A Yellowstone alfahímjei#1)

 

Az 1920-as évek szomorú fordulatot hoztak a farkasok életében, amikor a Yellowstone Nemzeti Park utolsó példánya is kipusztult. Több, mint 70 évvel később, tanulva a múlt hibáiból, az emberek összefogtak, hogy újra betelepítsék a területre ezeket a csodálatos állatokat. Rick McIntyre sorozata, A Yellowstone alfahímjei ezt a folyamatot mutatja be, az első, Egy farkas diadalútja című kötetből pedig megismerhetjük két nem mindennapi állat történetét. Tartsatok velünk a blogturné állomásain, válaszoljatok a kérdésekre, és nyerjétek meg a Corvina Kiadó által felajánlott példányt!

Corvina Kiadó, 2025

272 oldal

Fordította: Székely Szabolcs

Goodreads: 4,21

Besorolás: ismeretterjesztő

A Yellowstone Nemzeti Park az 1920-as évekig a vadon élő farkasok menedéke volt, amíg a park vadőrei ki nem pusztították őket, így az Egyesült Államokban élő farkasok felkerültek a veszélyeztetett állatfajok listájára. Rick McIntyre biológus lankadatlan figyelemmel kísérte az 1994 és 1996 között betelepített állatok sorsát, köztük a szívének legkedvesebb kölyök, a jelentéktelen külsejű, gyenge, de bátor és hűséges 8-asét, aki vérre menő küzdelmek árán végül falkájának vezére lett. Ő és fogadott fia, a 21-es a hősei ennek a rendkívüli történetnek.

„Valószínűleg a medve vadászta le a borjút a fák között. Az első fekete nyilván elcsente tőle a prédát, miközben a másik kettő elvonta a figyelmét. A grizzly most viszont már ott volt a kis szürke nyomában – szinte láttam magam előtt, ahogy a mancsával egyszerűen lecsapja, aztán széttépi a kölyköt. Ideges lettem, hiszen ismertem a 8-as történetét, tudtam, hogy még a testvérei is könnyűszerrel legyőzik bármikor – úgyhogy egészen megdöbbentett, aminek ezután a szemtanúja voltam.

A 8-as megállt, megfordult, és lecövekelt szemtől szemben a grizzlyvel. A medve ettől ugyancsak meglepődött, hirtelen ő is megtorpant. Ott álltak szemben egymással néhány lépésnyire – mintha csak Dávidot és Góliátot néztem volna. Úgy tűnt, a medve tétovázik. A farkas dacosan rászegezte a tekintetét.”

„A Yellowstone Nemzeti Park leghíresebb farkasainak magával ragadó története.”

Washington Post

Akik ismernek tudják, hogy mennyire odavagyok a farkasokért. A világ egyik legfélreértettebb ragadozóinak tartom őket, így minden olyan könyvnek kifejezetten örülök, amelyik ténylegesen bemutatja őket és elmeséli, hogy mennyire nem "vérszomjas toportyánok", ahogy a legtöbb ember gondol rájuk, hanem kifejezetten szociális, empatikus élőlények. Amikor Nate Blakeslee könyvét olvastam Null-Hatosról, azt hittem, ennél mélyebben már nem lehet bemutatni a Yellowstone lakóit. Aztán a kezembe került Rick McIntyre könyve, és rájöttem: ha valaki, akkor Rick az, aki tényleg ismeri ezeket az állatokat. Hiszen ő volt az, aki több ezer napot töltött a megfigyelésükkel, és most végre elhozta nekünk a 8-as számú farkas, a Yellowstone egyik legkülönlegesebb alfahímjének történetét.

A sorozat első része onnantól indul, amikor is a Yellowstone Nemzeti parkba betelepítették az első farkasfalkákat. Itt és most nem olvashatunk arról, hogy mennyi nehézséget, mennyi ellenállást kellett legyőznie a szakembereknek, mire idáig eljutottak, csak már a tényleges betelepítésről. Elsőként három különböző csapatot helyeztek el a területen, - direkt nem írok még falkát, hiszen ahhoz idő kell, hogy minden összeálljon. A történet főhősei pedig a 8-s nevezetű farkas és a "mostohafia", a 21-s farkas és természetesen az ő falkáikban élő egyedek. (jaj, úgy szerettem volna, ha nevük is van ténylegesen, de megértem, hogy egy tudományos megfigyelésnél és főleg ott, ahol sok állat van, nem lehet mindenkit néven nevezni, egyszerűbbek a számok).

A falkák élete körülbelül olyan, mint egy Shakespeare dráma, vagy a mostani időben írva, mint egy Trónok harca sorozat. Szerelem, árulás, hatalmi harcok, ellenséges családok tagjainak szerelme, önfeláldozás, bátorság és akkor még csak kapargattam a felszínt.

Ez a rész három falkáról szól: A Rose Creek, a Crystal Creek és a Druid falkák farkasairól.

8-as farkas

A történet középpontjában a 8-as farkas áll, aki kiskölyökként nem tűnt túl esélyesnek a túlélésre. Kisebb volt a testvéreinél, sántított, és a többiek folyton domináltak felette. De ahogy a természetben oly sokszor, itt sem a fizikai erő volt a döntő. Rick McIntyre olyan érzékletesen meséli el 8-as felemelkedését, hogy az ember néha elfelejti: nem egy kitalált történetet, hanem a valóságot olvassa.

Minden esélytelensége ellenére 8-s mégis túlélte a kemény kölyökkort és ivaréretté válva elment saját falkát keresni. Összefutott a Rose Creek magányos alfanőstényével (akinek a párját kilőtték), összeállt vele és a nőstény kölykeit a sajátjaiként nevelte. Csodálatos alfa vált belőle, aki nevelte a kölyköket, etette a falkáját és ha kellett, akkor megvédte jóval erősebb, nagyobb hímektől is. Senki nem hitt benne, hogy ez a aprócska, csenevész, szürke farkas ekkora életutat fog bejárni!

8-as az a farkas, aki nem erővel, hanem intelligenciával, empátiával és egyfajta nemes egyszerűséggel vált falkavezérré. Az, ahogy befogadott egy idegen falkát, vagy ahogy a kölykökkel bánt... hát, bevallom ezt a viselkedést még az emberek is megirigyelhetnék.

21-s farkas

A másik főszereplője a történetnek, a 21-s farkas, aki a Rose Creek falkájában élt és 8-s mellett nőtt fel és tanulta meg, miként kell farkasnak és jó vezetőnek lenni. A 21-s farkas hatalmas hímmé nőtte ki magát, de még ez a méretkülönbség se tette őt kegyetlenné, ugyanolyan jól együtt tudott működni a falkájával és a jóval kisebb "apjával". Ahogy ivarérett lett, természetesen ő se maradt a régi falkával, hanem új párt / falkát keresett magának, amit meg is talált, az ellenséges Druid falkában, ahol a hím szintén elpusztult, így a nőstények "örömmel" fogadták az ivarérett hímet.

A 21-s farkas nagyon jó alapokat kapott a mostohaapjától és mindvégig kegyetlenkedés és felesleges aggresszió nélkül vezette a falkáját, sőt, amikor megtörténik az, amitől mindenki rettegett (nem árulom el, mert picit "spoileres" ez a rész), akkor is a lehető legjobbat hozta ki az egészből.

A 8-s és a 21-s farkason keresztül gyönyörűen bemutatta a szerző a farkasok néha bonyolultnak tűnő kapcsolatrendszerét, azt, hogy van bennük empátia, nem minden esetben bántják / zavarják el a leggyengébbet, legtöbbször segítik a falka tagjait és (ahogyan az embereknél is), nem a hímekkel van a probléma, a bajok okozói legtöbbször a nőstények:).

A szerzős stílusát is nagyon szerettem. Nem csak száraz tudományos tényeket sorol fel, hanem úgy ír, mintha mi is ott ülnénk mellette a Lamar-völgyben a távcsövünkkel, és együtt izgulnánk, hogy sikerül-e a vadászat, vagy mi lesz a sorsa a falkának. Látszik rajta az a végtelen alázat és tisztelet, amivel az állatok felé fordul, akár a megfigyelésükről van szó, akár arról, hogy a turistákat igazgassa, segítse, hogy úgy lássák ezeket a csodálatos ragadozókat, hogy közben ne zavarják őket.

Ez a könyv nemcsak a farkasokról szól. Szól a kitartásról, a családról és arról, hogy a jóság és a türelem a vadonban is kifizetődik. Ha szeretted Az amerikai farkast, akkor ez a kötet kötelező darab. Számomra 8-as ugyanolyan ikonikus alakja lett a Yellowstone-nak, mint Null-Hatos volt. Ismét bebizonyosodott: van mit tanulnunk ezektől a ragadozóktól. (és alig várom, hogy a folytatást olvashassam és egyszer eljuthassak a Yellowstone Nemzeti Parkba, hogy 8-s és 21-s leszármazottait láthassam!)

Borító: Csodaszép, abszolút figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: 8-s és 21-s

Szárnyalás: a 8-s és 21-s farkasok jelleme

Mélyrepülés: A természet könyörtelensége – néha fájdalmas látni, milyen törékeny az élet a vadonban.

Érzelmi mérce: megható, izgalmas

Értékelés: 

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Corvina Kiadó további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Mert, amint azt látni fogjuk, a természet sokkal lebilincselőbb bármiféle konzolos játéknál. Rengeteg szintet lehet lépni itt is, miközben az ügyességünket fejlesztjük, ráadásul ebben a játékban sose villan fel a képernyőn a game over felirat.”

A blogturné további állomásai:

Január 09 - Könyv és más extra
Január 11 - Kelly és Lupi olvas
Január 13 - Könyv és más