Suzanne Collins: Az aratás hajnala (Az éhezők viadala trilógia #0,5)

 

Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író!

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.

Agave Könyvek, 2025

400 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,62

Besorolás: disztópia, poszt-apokaliptikus, YA, ifjúsági

Ha ​elvesznek tőled mindent,

amit szerettél,

mi marad, amiért harcba szállnál?

Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.

Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

Anno, amikor kiderült, hogy az alaptrilógián felül készül egy újabb regény, egy előzménytörténet, akkor fogtam a fejem, hogy "jaj, miért kell elrontani ezt az egészet?" Aztán persze az Énekesmadarak és kígyók balladája úgy, ahogy volt, megvett kilóra. Így amikor felröppent a hír, miszerint egy újabb regény van készülőben, amelyik Haymitch történetét dolgozza fel, akkor már csak azon izgultam, hogy az Agave Könyvek minél hamarabb hozza el nekünk ezt a regényt is.

A történet szerint félúton járunk kb. az Énekesmadarak és kígyók balladája és az Éhezők viadala trilógia között. Snow elnök már véres kézzel irányítja az országot, a Viadal pedig minden évben megrendezésre kerül. Ebben az évben pont az Ötvenedik Viadalt "ünneplik", ezért kitalálják azt, hogy körzetenként nem kettő, hanem rögtön négy gyereket kell küldeni a viadalra.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik körzetben él az öccsével és az édesanyjával és pont az Aratás napján ünnepli a születésnapját. Valamennyire izgul persze, hiszen neki jóval többször került bele a neve az urnába, mivel szükségük volt plusz fejadagokra, plusz élelemre és ez ugye sajnos ezzel jár. De ő már arra készül, hogy az Aratás után találkozhat a szerelmével, Lenore Dove-val, a covey lázadó lánnyal. Sajnos az Aratás nem éppen úgy zajlik le, ahogy Haymitch szerette volna, mert az egyik kihúzott fiú megpróbál elmenekülni, a Békeőrök megölik, Lenore rögtön lázad, Haymitch megpróbálja megvédeni és ezzel a tettével azonnal "be is biztosítja" a helyét a játékosok közé. Ez nekem már rögtön nagy meglepetés volt, mert én azt hittem, hogy a fiút simán beszavazzák. De ez így már sok mindent előrevetített.

Érdekes volt azt a Haymitchet megismerni, aki még nem volt egy részeges, nyegle, semmi sem érdekel karakter. Egy fiatal fiú volt, tele álmokkal, tervekkel, akinek a szívét a családja és persze a szerelme töltötte be és esze ágában nem volt sem lázadni, sem pedig megöletni magát. De Kapitólium nem kegyelmez senkinek és aki nem odaszületett, és nem ismeri az ottani világot, akinek nem tetszik a fennálló rendszer, azt tönkreteszi, megrágja és kiköpi vagy lenyeli. Igazából nehéz eldönteni, hogy melyik a jobb, a halál vagy egy életen át tartó szenvedés...

Ami számomra meglepő volt, de IMÁDTAM, hogy rengeteg olyan szereplővel találkozhattunk (persze jóval fiatalabbként), akik a későbbi könyvekben (de persze itt is) elég fontos szerepet játszottak: Plutarch, Effie, Maggs, Beetee, Ceasar Flickerman - annyira jó volt velük találkozni ismét és most már tudjuk, hogy Haymitch miért is kötődött vagy mutatott szimpátiát feléjük a későbbiekben. És persze ott volt Snow elnök is, aki már nem az a fiatal srác volt, akit az Énekesmadarak és kígyók balladájában megismerhettünk. Ő már az a gonosz, rosszindulatú zsarnok volt, aki Katniss és mindenki más számára is komoly fenyegetést jelentett.

És persze az Aréna és a Viadal. Az ember azt hinné, hogy ennyi könyv után a szerzőnőnek már nem lesznek újabb ötletei, mind az Arénára, mind a kihívásokra, mind a borzalmakra. HÁT TÉVEDTEK! Úgy látszik, hogy Suzanne Collins ilyen irányú ötlettára kifogyhatatlan. Képes volt teljesen új Arénát kitalálni, újabb és újabb borzalmakkal, amelyek a szereplőinkre vártak. Nekem picit valahogy rövidre sikerült maga a Viadal, valahogy jóval hosszabbnak éreztem a felkészülést rá, de aztán lehet, hogy tévedek és semmivel se volt rövidebb, mint a többi könyvben.

Egyetlen egy dolog nem jött át nekem - ez pedig a szerelmi szál Lenore és Haymitch között. A fiú folyamatosan a lányról ábrándozott, miatta akarta megnyerni a versenyt, hogy hazajuthasson hozzá (és hogy érzékeljétek, hogy mennyire odavolt a lányért, a SAJÁT CSALÁDJA, az imádott édesanyja és a kisöccse csak másodrendű volt abból a szempontból, hogy haza akart jutni). De mivel a történet elején nagyon-nagyon kevés idő jutott arra, hogy ezt a szerző bemutassa, számomra ez olyan egyoldalú szerelemnek tűnt. Így őszintén szólva nem igazán szurkoltam se Haymitchnek, se Lenore-nak, hogy újra találkozhassanak. Ráadásul nekem Lenore egy az egyben Lucy Gray volt, akit az előző könyvben nem igazán kedveltem.

Viszont meg kell említenem egy szereplőt, akiért teljesen odavoltam. Ő pedig Maysilee. Ő is a Tizenkettedik körzetből érkezett, őt kihúzták a sorsoláson, ami teljes meglepetés volt, hiszen a szüleivel  és az ikertestvérével együtt azon kevés jómódú családokhoz tartoztak, akik azért tudtak így-úgy buherálni azon, hogy minél kevesebb legyen az esélye annak, hogy a gyermekeiket "learassák". Maysilee pedig egy elkényeztetett fruska volt, aki olyan magasan hordta fenn az orrát, hogy akár villámhárítónak is használhatták volna:). Ehhez képest egy olyan erős, bátor lányt ismerhettünk meg a személyében, hogy nálam per pill még Katnissnél is magasabb szintre került ebben a történetben. Szemrebbenés nélkül szembeszállt a Kapitóliummal, segítette az elesetteket, a nála gyengébbeket és percek alatt levedlette az úri modorát. Nem tudom elmondani, hogy mennyire imádtam őt!

Azzal nem hiszem, hogy spoilereznék, ha azt elárulom, hogy Haymitch természetesen túléli a Viadalt - hiszen találkozunk vele későbbiekben is. Itt igazából az a megrázó, hogy ezt milyen áron nyerte el és mi lett ezért a "jutalma". Hogy hogyan lett abból a fiatal, eleven fiúból egy alkoholista, megkeseredett, életunt ember? Az egész regény megrázó, de az utolsó pár fejezet és természetesen az epilógus az, ami kifejezetten sokkoló és ahol kevesen fogják kibírni bőgés nélkül. Én is körübelül a százas zsepicsomag felét elhasználtam, a párom meg nem értette, hogy miért sírok úgy, mint a záporeső.

"Az a pillanat, amikor összetörik a szívünk… Az csak a miénk."

Összességében annyit tudok csak mondani, hogy gyűlölöm Suzanne Collinst, hogy már megint ezt tette velem. De mellette meg ZSENIÁLIS írónőnek tartom, hogy képes még mindig újabb történeteket mesélni ebből a borzalmas világból úgy, hogy nem újabb bőrlehúzásnak gondolom, hanem arra késztet, hogy reménykedjek, hogy nem áll itt meg és kapunk még további regényeket is. Én kivárom. És el fogom olvasni mindet!

A kép forrása: Pinterest

Borító: Tökéletesen illik a sorozathoz és magához ehhez a részhez is!

Kedvenc karakter: Haymitch, Maysilee, Wyatt, Effie, Maggs

Szárnyalás: az összefogás és a barátságok

Mélyrepülés: ezt a világot még mindig nem tudom megszokni. A történet és a világfelépítés jó, mit jó, zseniális, de egyszerűen képtelen lennék itt élni.

Érzelmi mérce: izgulsz, megdöbbensz, haragszol, de mérhetetlenül, szurkolsz, majd egy százas zsepit lazán elhasználsz, úgy sírsz...

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő)

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Április 8 - Kitablar
Április 10 - Sorok között
Április 16 - Csakolvass!
Április 17 - Hagyjatok! Olvasok!
Április 18 - Utószó
Április 20 - Pandalány olvas
Április 22 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Április 26 - This is my (book) universe.

Április 28 - Dreamworld
Április 29 - Kelly és Lupi olvas 

Ande Pliego: Végzetes ​meghívás

 

Krimiíróként másra sem vágyik az ember, mint hogy találkozhasson a műfaj egyik mesterével, akinek a személyét ráadásul homály fedi. De vajon mi történik akkor, ha az állítólagos workshop véres játékká fajul, a klasszikus krimitörténetek pedig megelevenednek? Derítsétek ki Ande Pliego Végzetes ​meghívás című regényének blogturnéján, vegyetek részt a nyereményjátékban, és szerezzétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!

General Press, 2025

416 oldal

Fordította: Kajsza Krisztina

Goodreads: 3,61

Besorolás: thriller, krimi

Hat ​thrillerszerző. Egy írói elvonulás.

Bármit elkövetnének, hogy rajta legyenek a vendéglistán…

A házigazda

A legendás krimiíró, J. R. Alastor könyveit az egész világon olvassák, de a valódi kilétét homály fedi. Miután évekig a háttérbe húzódott, meghív hat krimiszerzőt a magánszigetére.

Az asszisztens

Mila del Angélt arra vették fel, hogy zökkenőmentesen bonyolítsa le a találkozót. Évek óta másra sem vágyik, csak hogy végre bosszút állhasson a múltja egyik szellemén – és ez lehet az egyetlen esélye.

A játékosok

A hat sikeres szerző kérdés nélkül elfogadja a meghívást – olyan lehetőség ez, amelyért bármelyikük ölni tudna.

A játék

Az izgalmakkal teli kikapcsolódásként induló hét baljós fordulatot vesz, amikor rábukkannak az egyik vendég holttestére, a többiek pedig a házigazda sötét képzeletében megszületett rémálom kellős közepén találják magukat. Lehet, hogy krimiket írnak, de most túl kell élniük egyet…

Miközben egyre erősödik a szigetet a külvilágtól elvágó vihar és egyre nő a holttestek száma, a vendégeknek túl kell járniuk egy olyan gyilkos eszén, aki szó szerint minden trükköt ismer…

„Ínycsiklandóan csavaros… tökéletes a thrillerrajongóknak, akik egy újfajta, zárt szobás gyilkossági rejtélyre éhesek.” – Erin A. Craig

Régebben rettentő sok krimit olvastam (a nagymamám és az apukám adott a kezembe jó pár darabot, ők ezt a műfajt szerették nagyon), de manapság már csak ritkán kerül a kezembe, mert valahogy nem sűrűn találok jót, ami végig leköt,  nem untat és nem jövök rá a felénél, hogy ki a gyilkos.

Viszont a mai napig nem felejtem el Agatha Christie: Tíz kicsi néger című krimijét és azóta is imádom a "pár embert összezárnak egy szigeten / egy udvarházban - kitör valami égzengés, menekülni nem lehet, de köztük van egy gyilkos, aki meg szeretne leckéztetni mindenkit, így a szereplők az idővel és a gyilkossal futnak versenyt" témát egy kriminél. Ez pedig a fülszöveg alapján pont egy ilyen témát ölel fel.

A történetünk szerint, a híres bestseller író, J.R Alastor meghív hat nagyon sikeres thriller szerzőt a magánszigetére, hogy ott egy "alkotói elvonulást" tartsanak. A meghívottak örömmel tesznek eleget a meghívásnak, hiszen mindenki kíváncsi a szerzőre, aki mindeddig titokban tartotta a létezését, viszont most várhatóan végre fel fog tűnni és megismerhetik.

A programot Mila - egy rendezvényszervező tartja kézben, rajta kívül még van két személyzet - egy szakács és egy házvezetőnő. Mila az, aki kapcsolatban áll Alastorral, de a kapcsolat is csak egy okosórán keresztül működik, illetve e-mailek útján, élőben még ő sem találkozott a szerzővel.

A meghívottak között van egy szerzőpáros, Olivia és Rodrigo - akik az életben is egy párt alkotnak, egy híres idősebb írónő, Cassandra, aki állítólag már két férjet is eltett láb alól, egy fiatal nő, Violet, akiknek csak egy regényét adták ki, de azzal óriási sikert aratott, egy jóképű, fiatal író, Ashton, aki a paranormális thrillerével futott be, de bűntudat gyötri gyerekkora óta egy halálos baleset miatt és egy középkorú egocentrikus, de sikeres író, Fletcher.

Alastor az elvonulás mellett egy furcsa, hátborzongató játékot talált ki a vendégeknek, aminek a lényege, hogy dobozokban kapott különböző nyomok és utalások alapján a többieknek be kell azonosítani, hogy kihez melyik szimbólum, jel tartozik, majd mindenkinek be kell vallnia az eltitkolt bűnét, csak abban az esetben nyerhet. Az idő közben rosszra fordul, a szigetre (és a házba) be lesznek zárva, közben szépen sorban hullanak el a meghívott szerzők...

Vajon kicsoda Alastor? Mi a célja a gyilkosságokkal? Egyáltalán ő a gyilkos? Vagy többen is vannak?

Huh, nehéz elmondani, hogy mennyire beszippantott, magával rántott és nem engedett el ez a regény! Kevés esetben történik ilyen, de majdnem a könyv végéig gőzöm se volt arról, hogy ki (vagy kik) a gyilkos(ok)! Persze, azt azért elárulom spoilermentesen, ha odafigyelek az egyik legalapvetőbb dologra, ami egy krimiben történhet, akkor már a történet közepefelé rájöhetek, hogy ki csökkenti szépen sorban a vendégek sorát! De erre persze csak a végén jöttem rá :D.

Az írőnő arra is odafigyelt, hogy nemcsak egy szemszöget kaptunk, Miláét - aki azért ugyanolyan sáros volt, mint a többiek, hanem majdnem mindenki kapott saját gondolatokat, részeket. Ez azért volt eléggé kemény, mert lehet, hogy végigolvastál egy fejezetet az egyik vendég szemszögéből, aztán a következő fejezetben már nem is élt. Vagy végigolvastál egy másikat egy másik vendég szemszögéből, aki olyan ártatlannak látszott a gondolatai alapján, mint egy ma született bárány, aztán végül kiderült, hogy ő a gyilkos.

De ezekkel a saját szemszögekkel életre kelt mindegyik író és ezáltal nem volt az, hogy "csak egynek szurkoltunk, hogy élje túl", mert őt ismerjük, a többiek meg... hát majd kiderül, ki marad meg. Így akár szerethető volt, akár nem, azért majd mindegyik gyilkosság megrázott.

Ami pedig különlegesség volt a történetben, az "Alastor készülő könyvének részei", amivel egyrészt segít a thrilleríróknak, hogy minél jobb történeteket írjanak (sok tényleg nagyon jó és megfogadandó tanács és ötlet van benne!), másrészt pedig szinte előrevetíti, hogy mi is fog történni, csak oda kell figyelni arra, amit ott ír "Alastor". Azt viszont biztosra veszem, ha a könyve megjelenne ténylegesen valóban is, szerintem bestseller lenne!

Illetve nem feledkezhetek meg a köny elején lévő részletes rajzról sem, ami a szállásukat, szobabeosztásukat és a rejtett ajtókat mutatta. Ebből azért hamar rá lehetett jönni, hogy aki ismerte a szállást, az úgy mászkálhatott ki-be a szobákból, mintha ajtók se lettek volna rajtuk! Mondjuk ez sokat nem segített rajtunk abban, hogy rájöjjünk ki a gyilkos!

És a történet vége? Számomra teljesen jó volt ez így, szinte egy tökéletes befejezést olvashattam.

Összességében egy agyafúrt módon megírt, csavarokkal és fordulatokkal teli, izgalmas thrillert olvashattam, amit ajánlok mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt. Egy esős délutánra vagy estére (egyedül nem biztos, hogy jó lesz olvasni:)))) vagy akár a strandon is tökéletes olvasmány!

Én pedig megjegyeztem a szerző nevét és ha lesz még regénye, akkor tuti, hogy el fogom olvasni!

A fotó a szerzőnő Instagram oldaláról való. 

Borító: Nem rossz, értem a koncepciót, de nem vagyok elájulva tőle

Kedvenc karakter: Mila

Szárnyalás: az agyafúrt történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalom és izgalom és izgalom

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a General Press Kiadó újdonságaiból szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Ne feledd, hogy van, amikor az a legbátrabb tett, hogy gyáván meghátrálsz.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 27 - Kelly és Lupi olvas
Április 29 - Hagyjatok! Olvasok!
Május 01 - Könyv és más

Tiffany D. Jackson: Hová ​tűntél, Monday?

 

A Kossuth kiadó egy igazán elgondolkodtató és izgalmas kötetet hozott a magyar olvasóknak. A Hová tűntél, Monday? cím sokatmondó, Monday eltűnt és ez az iskolai legjobb barátnőjén kívűl senkinek nem tűnik fel. Na de hol van Monday? Miért tűnt el?

Tarts te is bloggereinkkel és próbáljuk együtt kitalálni, hogy hová tűnt Monday és egy szerencsés megnyerheti a kiadó által felajánlott példányt.

Kossuth Kiadó, 2025

384 oldal

Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás

Goodreads: 4,25

Besorolás: ifjúsági, krimi, thriller

Úgy ​tűnik, Monday Charles eltűnését csak a barátnője, Claudia veszi észre… A két lány mindig elválaszthatatlan volt – szinte testvérek, nem is barátok. Amikor Monday nem jelenik meg az első tanítási napon az iskolában, Claudia nyugtalankodni kezd.

Aztán amikor a második napon, sőt a második héten sem kerül elő, Claudia már tudja, hogy valami nincs rendben. Monday nem hagyná, hogy a barátnője egyedül nézzen szembe az iskolai feladatokkal, és a kettejüket piszkáló osztálytársakkal, különösen az előző évi pletykák és Claudia rohamosan romló jegyei után. Claudiának most még nagyobb szüksége lenne legjobb barátnőjére, mint valaha.

Miután Monday anyja nem ad egyenes választ Claudiának a lánya hollétéről, és a lány nővére, April sem segítőkész, Claudia saját kezébe veszi az irányítást. Miközben egyre mélyebbre ássa magát barátnője eltűnésének rejtélyébe, rájön, hogy senki nem emlékszik arra, mikor látta utoljára Monday-t.

De hogy tűnhet el úgy egy tinédzser lány, hogy senkinek sem tűnik fel a hiánya…?

A könyvre a fülszövege miatt figyeltem fel, szeretem az ilyen témákat boncolgató pszichothrillereket.

A történet szerint Claudia és Monday a legjobb barátnők, szinte már testvérek. Együtt csinálnak mindent, szinte létezni sem tudnak egymás nélkül. Claudia a nyarait Georgiaban tölti a nagymamájánál, de az ottléte alatt is szinte napi levélváltásban vannak Claudiával. Azonban ezen a nyáron egy levél sem érkezik tőle és amikor Claudia hazatér, a barátnőjét sehol nem találja. Az iskolában sem jelenik meg, mintha a föld nyelte volna el. Ez senkinek nem szúr szemet, de főhősnőnk azonnal a barátnője keresésére indul. Mindent megmozgat érte, de iszonyat nehéz helyzetbe kerül, hiszen egy 14 éves "kislánynak" senki nem hisz...

Ez egy nagyon kemény történet volt, ami egyszerűen nem eresztett, szinte egy ültőhelyemben kiolvastam az egészet. Nehéz témákat boncolgat, hiszen egyrészt foglalkozik azzal, hogy évente milyen sok fekete gyermek tűnik el nyomtalanul az Egyesült Államokban, mellette a gyermekbántalmazással, a gyerekek egymás közti bántalmazásával, a bullyinggal és persze azzal is, hogy egy tinédzsernek mennyire nem adnak a felnőttek a szavára. Hiszen Claudia tényleg mindent megpróbál azért, hogy felkeltse a felnőttek figyelmét, szól az egyébként őt nagyon támogató szüleinek, a tanárainak és még a rendőrségnek is, de semmi. Mivel nem a szülők jelentik be az eltűnést, így nem foglalkozik vele senki. Illetve foglalkozik, de olyan tessék-lássék módon. És ráadásul egy fekete kisgyerekről van szó. Mi lenne, ha fehér lenne? Valószínűleg azonnal nyomozna a rendőrség, az FBI, címlapon lenne és mindenki ezzel foglalkozna. De ha fekete? Nagyon nem izgat senkit - "biztosan megszökött".

Pedig mindenki - a szomszéd, a baráti kör- tud valamit, csak épp titkolja.

Claudia pedig teljesen összeroppan. Hiszen egyrészt szereti is Mondayt, ahogy fentebb írtam, létezni sem tudnak egymás nélkül. Illetve pontosítanék, Claudia nem tud Monday nélkül létezni. A legjobb barátnő eltűnése után derül ki, hogy Claudiának diszlexiája van és eddig a jó jegyei és minden, amit az iskolában elért, az főleg Monday érdeme. Nélküle semmi önbizalma, a többiek is bántalmazzák. Egyedül a táncban van tehetsége, de ott sem meri elhinni, hogy ezt ő egyedül tudja elérni. És mégis, kitart amellett, hogy Mondayjel valami történt, és ha senki nem segít neki, akkor ő próbálja megtalálni a barátnőjét.

A fejeztek különféle elnevezésekkel vannak ellátva - "Azután", "Azelőtt", "Egy évvel az azelőtt előtt". Na igazán ez az, ami teljesen összezavart. Azt tippeltem, hogy az egyik az eltűnés előttről szól, a másik az eltűnés utánról.. de volt egy harmadik elnevezés is, aminek a mikéntjére szinte csak a regény végén derül fény. Az időugrásokból egyébként szépen lassan összeáll a kép, én már a regény háromnegyedénél sejtettem, hogy hol lehet Monday - addig azért voltak mindenféle őrült ötleteim persze:), de azért az igazság végül engem is legtaglózott rendesen.

Az írőnő rettentő képletesen jelenítette meg, hogy milyen problémákkal küzdhet egy 14 éves kiskamasz a mai világban, főleg, ha valamiben hátrányos helyzetben van a többiekkel szemben és ez ezerszer több, mint amivel a mi korosztályunknak kellett szembenéznünk anno. Mondjuk úgy, hogy nem szívesen lennék most kamasz. És persze az, ami azóta sem változott, hogy egy kiskorúnak mennyire nincs szava a felnőttekkel szemben - legyen akár Mondayről szó, aki ezerféleképpen jelezte, hogy gond van, méghozzá elég nagy gond, de mindenki átsiklott felette, vagy akár Claudiáról, aki viszont direkt módon közölte az aggályait, de senki nem vette őt sem komolyan. Sokszor szó szerint bele tudtam volna üvölteni a könyvbe, hogy figyeljetek már oda erre a kislányra, mert valami óriási bajra próbálja felhívni a figyelmet!! Ez a regény tökéletesen rámutat azokra a hibákra, amelyek a gyermekeket védő/tanító szervezetek gépezetében vannak, akár az Egyesült Államokról, akár bármely más országról beszélünk.

És a történet vége? Bár tippeltem, hogy hol van Monday, de a valóság mégis jóval megrázóbb volt, pedig láttam, olvastam elég sok hasonló történetet. Annyira megindító volt a végén olvasni a lány naplóját, hogy szó szerint megkönnyeztem.

Összességében egy nagyon kemény témával foglalkozó izgalmas, de mégis szívszorító regényt olvashattam, amit ajánlok MINDENKINEK. A szerző nagyon olvasmányosan, könnyen olvashatóan adjá át ezt a történetet, ami higgyétek el, letehetetlen!

Borító: Egyszerű, de nagyszerű, figyelemfelkeltő a színével

Kedvenc karakter: Michael

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: hogy senki nem hisz a tinilánynak

Érzelmi mérce: megrázó

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékban a beleolvasó alapján feltett kérdésekre kell válaszolnotok.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Mivel foglalkozik Claudia apja?

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Blogturné klub

Április 14 - This is my (book) universe

Április 16 - Pandalány olvas

Április 19 - Kelly és Lupi olvas

Április 20 - Könyv és más 

Parker S. Huntington Darling ​Venom – Kedves Méreg

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Parker S. Huntington: Darling Venom - Kedves Méreg regényét, mely méltán rajongott TikTok kedvenc. Charlotte és Kellan egy rendkívül nehéz életutat bejárva igyekszik továbblépni és újrakezdeni életét. Csakhogy az újrakezdés nem sikerülhet mindenkinek, és sajnos vannak, akik elbuknak az út során. Ez a könyv sokkal több egy szerelmi történetnél: mesél tragédiákról, újrakezdésről, és arról is, miként lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, tarts velünk a turné során, és nyerd meg a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös

560 oldal

Fordította: Nimila Ágnes

Goodreads: 4,27

Besorolás: new adult, gyászfeldolgozás, öngyilkosság, realista

 

„Az ​első szerelmem tragikusan végződött. A második a testvérével kezdődött.”
„Nem kellett volna azon a tetőn lennem Valentin-napon. Kellan Marchettinek, az iskola ügyeletes csodabogarának sem. Akkor találkoztunk, amikor mindketten véget akartunk vetni az életünknek. Tragédiáink szakadt szálai összefonódtak, és egy valószínűtlen kötelékké sodródtak egybe. Úgy döntöttünk, nem ugrunk, és megegyeztünk, hogy amíg be nem fejezzük az iskolát, minden Valentin-napon találkozunk. Mindig ugyanakkor. A tetőn.
Két nyugtalan lélek. Három évig tartottuk magunkat az ígéretünkhöz. A negyediken Kellan döntött, véget vet az életének, a következményeit pedig nekem kellett viselnem. Amikor azt hittem, a mi történetünk véget ért, elkezdődött egy másik.
Azt mondják, minden szerelmi történet ugyanolyan, csak más az íze. Az enyém méreggel és szégyennel teli volt, és skarlátvörös sebhelyek tarkították.
A nevem Charlotte Richards, de hívnak Méregnek is.”

 

Idén ez a 15. könyv, amit olvastam, de még csak egyre adtam maximális 5 csillagot, JLA Vér és hamu sorozatának 5. részére, ami ugyebár tükrözi Casteel iránti rajongásomat is. De most meg kell hajolnom, a Kedves Méreg egyszerűen lenyűgözött, a nekem komfortzónán kívüli, nehéz téma ellenére faltam az oldalakat. A regény első negyede letaglózott, ezután pedig egészen a végéig csak pilláztam leesett állal, vagy épp potyogtak a könnyeim. Egy biztos, mély érzelmeket váltott ki, és még jó, hogy éppen szabadságon voltam, mert nem igazán tudtam letenni a kezemből.

"Az öngyilkosság két félelem háborúja: a halálfélelemé és az attól való félelemé, ami az öngyilkosság felé hajt. Mindig az erősebb oldal győz. És ha veszítesz, a büntetés a halál."

Mivel a fülszöveg is leírja az alaphelyzetet, nem spoilerezés, sőt, szerintem kötelező figyelmeztetés részemről, hogy a regény központjában egy öngyilkosság áll. Két tizenéves találkozik az iskola tetején, mindketten azzal a szándékkal mennek oda, hogy leugorjanak. Charlotte korábban lakástüzet okozott, amiben meghaltak a szülei, és a nővére is égési sérüléseket szenvedett többek között az arcán, miközben kimentette őt. Leah lemondott az egyetemről, munkát vállalt, hogy eltartsa kettejüket, de a testvérek között a korábbi féktelen szeretet és vidámság megszakadt, már csak lézengenek egymás mellett, kimondatlan vádakkal a levegőben. Charlotte nem bír tovább ebben a légkörben élni, ezért indult fel a tetőre, ahol legnagyobb meglepetésére Kellan-t találja, az osztálytársát, akit minden nap lát, de egyáltalán nem ismer. Emósan öltözködik és rendkívül zárkózott fiú, zűrös családi háttérrel. Az anyja pár éve túladagolta magát, az apja hiába bestseller író, gyakorlatilag egy függő, így az orvos féltestvére vette magához, akinél utál lenni. Isteníti az apját, Tate pedig inkább távol akarja tartani tőle, mielőtt őt is függővé teszi. A két fiatal megegyezik, hogy elnapolják az ugrást, és minden évben ezen a napon, február 14-én találkoznak a tetőn - ami egyébként a lány születésnapja - és majd 18 évesen újra átgondolják az életüket. Még mindig nem spoiler, hiszen ez is része a fülszövegnek, Kellan az utolsó találkozó előtt végez magával, annak ellenére teszi meg, hogy kettejük között barátihoz hasonló kapcsolat alakult ki. Kel a novelláit küldözgeti a lánynak, ő meg könyveket ajánl neki, a találkozóikon pedig beszélgetnek, közben küzdenek a ki nem mondott gondolataikkal és Kellan a fekete csigával, ami felemészti őt.Négy évvel később folytatódik a történet, amikor Charlotte teljesen véletlenül rátalál Kellan bátyjára, az utálatos Tate-re, aki az ikerterhes főnökasszonya híres és drága nőgyógyásza. Dr. Tatum Marchetti magas lóról osztja az észt, bunkó stílusban, egészen addig, míg rá nem jön, Charlotte ismerte Kellant, és tudja, amit senki más, Kellan utálta a bátyját. És hogy mit is tud még, azt mindenképp szeretné kideríteni. Csak egyetlen beszélgetés, és aztán elválnak útjaik. Persze nem így lesz, nem állnak meg egy találkozónál, és gyűlnek a múlt darabjai, kiderülnek az elrejtett vagy elfeledett információk, előkerül Kellan regénye, a Kedves Méreg, amit Charlotte-al való kapcsolata ihletett, amit a lányra hagyott, tegyen vele, amit jónak lát.
A regény igazi lelke Kellan marad, akkor is, amikor már nem él, ő vonzza egymáshoz a szereplőket, ő áll mindennek a hátterében. A bátyja évek óta szenved, képtelen feldolgozni a történteket, és apjával kölcsönösen csak marják egymást. Amikor felbukkan Charlotte, vele együtt érkezik valamiféle remény, hogy megtudhat fontos információkat az öccséről, ami feloldhatja majd ezt a szorongást.
Nagyon nehéz szavakkal kifejezni annak a folyamatnak a csodáját, amin végig visz ez a történet. Hiszen itt nem csak Tate gyászfeldolgozásáról van szó, szorosan ott van mellette Charlie fájdalma, a megbánás, hogy valamit tehetett volna. Ott van a fiúk apja, az író, akinek ki kell lábalnia a függőségeiből, hogy segítsen befejezni a Kedves Méreg regényt. Mindezek mellett ugyanolyan súllyal ott van Charlie és a nővére kapcsolatának alakulása is, hiszen ők egy másik tragédia árnyékában élnek, aminek következményei közéjük állnak, a nővére a maradandó sebei miatt nem tudja elfogadni önmagát, hogy őt valaha valaki szeretni tudná.

Óriási szakadék van Tate és az apja között is, akik rendszerint egymást hibáztatják, egymásnak esnek. Nagyon nehéz sokadik második esélyt adni egy függőnek, de igen, minden reménytelen helyzetből van kiút, ez nem csak a mesében van így.
Ebben a történetben nem egy és nem kettő ember kerül a pokol legmélyebb bugyrába, átitatva a gyásszal, fájdalommal, kétségbeeséssel. De túl kell élni, szembe kell nézni önmagunkkal, és meg kell próbálni megbocsátani, még ha elsőre nem is megy. Könnyebb út a bezárkózás, könnyebb engedni a lefelé húzó örvénynek, könnyebbnek tűnik. De kell, hogy legyen erőd, ott van benned, bele kell kapaszkodnod.
Charlie (Charlotte, Lottie, Pöcsi) karaktere egy csoda volt ebben a regényben.
Igazi túlélő, aki másoknak is mutatja a fényt, mint egy világítótorony a sötét tengeren. Ez a fény volt maga a remény. Magát okolja mindenért, ami szívszorító, ugyanakkor mindenkivel kedves tud lenni és előzékeny, egyszerűen ilyen a természete.

Tate volt az, aki a legtöbbet köszönhette neki, megmentette egy örök negatív spiráltól, ami egyre csak lejjebb húzta, egy érzéketlen ember világába. Tate alig volt még felnőtt, mikor megkapta az apjától a féltestvérét, - innentől neked kell vigyáznod rá, amíg én drogozok, iszok és kurvákra költöm a pénzt - ezek Jerry szavai. Egyedül nézett szembe a feladattal, miközben ő maga sem kapott szeretetet senkitől. Ezért is volt valóságos a lassú égésű kapcsolatuk alakulása Charlie-val, ami aztán egy intenzív szerelmi szálat hozott, sőt a spicy jelenetek sem hiányoztak. Volt némi korkülönbség közöttük, de még nálam ez határon belüli, és hihető, mivel a családban van több hasonló, és működő kapcsolat. Tate jellemfejlődése hatalmas, mire eljutott a hangüzenet meghallgatásáig, úgy lett a morcos seggfejből szerethető főhős, az olvasók kedvence. (Nálam ennél a jelenetnél is eltört a mécses.)
A szerzőt korábban nem ismertem, de felkerült a radaromra, ezekkel a karakterekkel engem meggyőzött, ahogy a cselekmény alakításával is. Bár szerintem a vége poént mindenki kitalálja a Tökéletlenségek regénnyel kapcsolatban, de a többi kis titkos puzzle darab zseniális. És a szöveg! Rengeteg az idézni való gondolat, megrendítő, bőr alá kúszó mondatok sokaságával találkoztam. Ami meg külön léleksimogató volt, az a rengeteg irodalmi utalás. Charlie végigolvasta az életét, szenvedélye az olvasás és most a munkája is a könyvekhez köti, illett a regénybe a sok említés.    
Összességében egy olyan könyvet olvastam, ami levett a lábamról, pedig pont a főszál, az öngyilkosság az a téma, amit igyekszem elkerülni. A könyv eleje nagyon fájdalmas, és később se mondanám könnyednek, hosszú út vezet a feloldozásig. Szerintem azokat érint meg igazán a történet, akik valamilyen aspektusból érintettek, nyilván nem feltétlen az öngyilkosság miatt, inkább a gyászfeldolgozás, az önhibáztatás kapcsán. (Nekem volt egy extra kapcsolódásom, én ismerek egy Kellan-féle fiút, pont ilyen, leszámítva az öngyilkos hajlamot, sokat gondoltam rá közben és ez is felvillanyozott.)
Nem tudom eléggé hangsúlyosan ajánlani ezt a regényt, garantáltan újraolvasós, kedvenc könyv lett.

Képek: Pinterest 

 

Borító: Gyönyörűséges.

 

Kedvenc karakter:  Charlie, Kellan, Tate

Szárnyalás: Egy gyászfeldolgozós könyvnél nehéz ilyet találni, de talán a humor az, amit ennek ellenére bravúrosan csempészett a szerző a regénybe.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Lelkileg megterhelő olvasni, bár olvastam ennél jóval fájdalmasabbat, összességében kiemelkedően jól van megírva az érzelmi rész és némi erotika sem hiányzik.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték:

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A helyes megfejtést írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   MIKOR VAN  CHARLOTTE  SZÜLETÉSNAPJA ? 

a Rafflecopter giveaway

 

 

Turné állomások:
04.15. - Milyen könyvet olvassak?
04.17. - Veronika's Reader Feeder
04.19. - Kelly és Lupi olvas

 

 

Laura Steven: Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk

 

A Menő Könyveknek köszönhetően hazánkban is megjelent Laura Steven regénye, melynek címe Our ​Infinite Fates – Végtelen sorsunk. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Evelyn és Arden történetét, kövessük együtt sorsuk alakulását. Hagyjátok, hogy a történet elcsavarja a szíveteket és, ha nektek kedvez a szerencse, tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Menő Könyvek, 2025

472 oldal

Fordította: Neset Adrienn

Goodreads: 3,80

Besorolás: ifjúsági, fantasy, romantikus

A csuklójukat összekötő vörös szalag élő sebként fénylett.

Evelyn számtalan életet élt már. Mindegyikben megölték a tizennyolcadik születésnapja előtt.

De a mostani életében a kishúgának szüksége van rá az életben maradáshoz.

Ahhoz, hogy a húgát megmenthesse, és túlélje a születésnapját, Evelynnek a következőket kell tennie:

1. Meg kell találnia ősellenségét, aki minden életében vadászik rá.

2. Meg kell tudnia, miért vadásznak rá, hogy egyszer és mindenkorra megtörje az átkot.

És ami a legfontosabb: meg kell próbálnia nem beleszeretni az ellenségbe… megint.

Erről a regényről mit sem tudtam addig, ameddig a kiadó meg nem keresett jó pár bloggert, hogy meg fog jelenni ez a regényük és egy kis meglepetés csomagot is küldenek mellé. Akkor figyeltem fel először erre a történetre és igen, a fülszövege annyira megfogott, hogy én is jelentkeztem, hogy elolvasnám.

A csomag annak rendje és módja szerint meg is érkezett és tényleg gyönyörű meglepetéseket küldött a kiadó a csodálatos borítójú regényük mellé. A köny mellé érkezett egy levél a szerzőtől, egy piros szalag, amelyre a regény fő idézetét nyomtatták és ami akár könyvjelzőként is használható, egy matrica a főhősökkel és egy kis notesz, amelynek borítóját szintén a regényből származó idézet díszítette. Ezeknek rettentően örültem és még kíváncsibbá tett a történet.

“Szeretlek, és szerettelek, és szeretni foglak.”

A szerző nem húzta az időt vajmi bevezetéssel, felvezetéssel, szinte azonnal belecsaptunk a sűrűjébe. Már az első oldalakon betekintést kaptunk, hogy mi is várható majd a regényben. A két főhősünk Evelyn és Arden, évszázadok, sőt inkább évezredek során élik az életüket, hol gazdagként, hol szegényként, hol fiúként, hol lányként, de egy mindig biztos... Csak 18 éves korukig élhetnek, ahogy a bűvös szám közelébe kerülnek, megölik egymást... Természetesen ez soha nem ellenségekként történik, vagy jóbarátok, vagy szeretők, de leginkább szerelmesek. Minden egyes alkalommal, amikor újjászületnek, valami megmagyarázhatatlan vonzalom húzza őket egymáshoz, így elkerülni sem tudják a végzetüket. Ami furcsa, hogy Evelyn annyira emlékszik minden alkalommal, hogy Arden a párja valódi neve - hívják bárhogyan is őt abban az újjászületésben és egy-egy aprócska emlékszilánk beugrik az előző életükből. De hogy miért veri őket ezzel az átokkal a sors, hogyan tudnák megtörni, mi is történt, ami ezt kiváltotta - arról semmi emléke. Viszont úgy tűnik, hogy Arden mindennel tisztában van, viszont semmi esetre sem hajlandó ezt megosztani Evelynnel. A főhősnőnk bármennyire is szereti az adott családját, a kort, amiben él, minden alkalommal "önként és dalolva megy" meghalni, de most valami megváltozott. Van egy imádott kishúga, aki halálos beteg és csak a csontvelő átültetés mentheti meg. De ehhez Evelynnek nem szabad meghalnia, hiszen ő az, aki donorként segíthet neki. Viszont az óra ketyeg és ki tudja, hogy mikor fog (és kinek a képében) előkerülni Arden, hogy beteljesítse a végzetüket...

"Ha az a hős, aki feladja a szeretteit, hogy megmentse a világot, akkor a gonosz ennek az ellentéte. Aki feladja a világot, hogy a szeretteit megmentse."

Igazán nagyon kettős érzéseim vannak ezzel a regénnyel kapcsolatban, hiszen az alapötletet imádtam. Azt még inkább, hogy betekintést kaphattunk különböző korok világába, bejárhattuk a főhőseinkkel a világot, voltunk Algériában, az I. világháború francia frontján, Oroszországban, a Kínai és az Oszmán Birodalomban, sőt még az Osztrák-Magyar-Monarchiában is (és persze még megannyi másik helyen). Még azt se lehet mondani, hogy mindig ugyanazt kaptuk, hiszen volt itt férfi-nő, nő-nő, férfi-férfi szerelem, volt szeretői kapcsolat, volt barátság és persze más kapcsolatok is, így mindig valami más szerelmi (vagy egyéb) történetet kaptunk. Tetszett a konfliktus is és az is, hogy ahogy Evelyn, úgy mi is egyre inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy mi áll a történet hátterében.

Amivel inkább a problémám volt, hogy számomra nem jött át ez a hatalmas szerelem, valahogy annyi minden történt, hogy elveszett a szerelmi szál és a szereplők se kerültek közel hozzám. Körülbelül a könyv felénél éreztem azt, hogy az jobban izgat, hogy megtudjuk, miért kapták ezt a borzalmas, újjászületős sorsot a főhősök, mint az, hogy végre végleg egymáséi legyenek és egymás mellett öregedhessenek meg.

Ardenre is inkább, mint egy "gonosz gyilkosra" tekintettem, mintsem hősszerelmesre, hiába írt gyönyörű verseket, hiába adott még csodálatosabb szerelmi vallomásokat, attól még ugyanúgy "vadászott" Evelynre és meg akarta ölni, aki egyre inkább szerette volna ezt a sorsot elkerülni.

Aztán persze végül kiderült az átok is, ami számomra elég izgalmasan hangzott és igen, sok mindenre gondoltam, de erre egyáltalán nem:). Itt is az ötlet nagyon jó volt, de a megvalósítás közel sem - én úgy éreztem, hogy sokáig húztuk a történetet és ehhez képest nagyon gyors "megoldást" kapott. 

És a történet vége? Nekem nagyon tetszett, pont valami hasonlót képzeltem el én is. Így volt tökéletes lezárása ennek a regénynek, sőt beismerem, hogy megkönnyeztem a legvégét.

Összességében egy nagyon különleges regényt olvashattam, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik az átoksújtotta szerelmesek történeteit. Vannak hibái, nem a legtökéletesebb regény, de mindenképpen izgalmas és szórakoztató, romantikus fantasy regény. 

Borító: Gyönyörű, amit a teljes mértékben hozzáillő élfestés tesz még különlegesebbé!

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: a különleges történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: hol romantikus, hol szomorkás, hol izgalmas, sőt még egy aprócska +18 karikás rész is került bele

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint megkeresni a két főszereplő csuklóját összekötő vörös szalagot és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alatt rejtettük el.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub
Április 14 - Csak olvass!
Április 16 - Ambivalentina
Április 18 - Kelly és Lupi olvas
Április 20 - Fanni's Library
Április 22 - Kitablar
Április 24 - Könyv és más
Április 26 - Hagyjatok! Olvasok!
Április 28 - Utószó
Április 30 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Május 02 - Sorok között
Május 04 - This is my (book) universe

Bánszky Noémi: Terápia macskákkal

A Kulcslyuk Kiadó jelentette meg Bánszky Noémi állatasszisztált terapeuta és tréner művét, melyben a szerző hozzáértő alapossággal mutatja meg, hogy a macskákkal való foglalkozás, fejlesztés során közelebb juthatunk önmagunk megismeréséhez és a környezetünkkel való kapcsolataink jobbá tételéhez. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

 

Kulcslyuk Kiadó 2025

180 oldal

Besorolás: önismeret, macska, terápia, pszichológia

 

Aki ​szereti a macskákat, pontosan tudja, hogy a velük való kapcsolat önmagában is balzsam a sebekre – akkor is, ha nem vonunk le belőle tudatos következtetéseket. A Bánszky Noémi által kifejlesztett kapcsolatközpontú állatasszisztált módszertan ugyanakkor ennél is többet ígér.
A macskával való munka tükröt tart elénk. Rácsodálkozhatunk saját működésünk jellegzetes mintázataira, és jobban megérthetjük az önmagunkhoz és másokhoz fűződő viszonyunkat. Megtapasztalhatjuk, hogyan tudunk erőszakmentesen együttműködni egy másik élőlénnyel. Közben pontosíthatjuk a kommunikációnkat, és megtanulhatjuk tárgyilagosabban értelmezni a másik fél reakcióit. Átélhetjük, hogy az elfogadás nem csupán egy jól csengő szlogen, hanem aktív és tudatos hozzáállás. Elsajátíthatjuk, miként formáljuk egy macska viselkedését apró lépésekben, kényszerítés nélkül.
Miután pedig már láttuk, hogy mindez mennyire hatékony, rájöhetünk: a saját fejlődésünkre is tekinthetünk úgy, mint a macskák tréningezésének folyamatára. Magunkat is „macskaszámba vehetjük”, hiszen mi is megérdemeljük az elfogadást, az erőszakmentességet és az elvárások racionalizálását. Megtanulhatjuk a saját eredményeinket is ünnepelni, és magunkkal is lehetünk együttérzőek és támogatóak, ha valami nem sikerül. Ezt a szemléletet aztán kiterjeszthetjük a minket körülvevő emberekre is, hogy harmonikusabb kapcsolatokban élhessünk.
Bánszky Noémi könyve az elmúlt időszak egyik legeredetibb, legfrissebb szemléletű pszichológiai műve, mely bemutatja, számára hogyan vált önismereti úttá a macskákkal való együttműködés, és miként alkotta meg azt a módszertant, amely lehetővé teszi, hogy mások is erre az útra lépjenek. Az élményszerű kötet új megvilágításba helyezi a macskákkal való kapcsolatunkat, és bepillantást nyújt abba, hogy bársonytalpú tanítóink természetes bölcsessége hogyan támogathat minket a személyes fejlődésben.

 

A blogunk fennállásának 14 éve alatt csupán néhány alkalommal mutattunk be non-fiction könyveket, de azok szinte kivétel nélkül állatokkal kapcsolatos kiadványok voltak. Lupi és én is tartunk házi kedvenceket, jelen pillanatban mindkettőnknek van macskája, akiket nagy szeretet övez az otthonainkban.

Lupi egy korábbi könyvajánló kapcsán megmutatta már Zeldát az olvasóinknak, itt az alkalom, hogy én is bemutassam a 10 éves kisfiamat, Stricikét. Egyéves kisfiúként került hozzánk, a korábbi otthonában nem jött ki a többi macskával, így fogadtuk be a harmadik emeleti lakásunkba, három nő közé. Tulajdonképpen a neve is innen ered, korábbi nevét leszavaztuk, és a nagyobbik lányom javaslatára lett Stricike. Nos, az eltelt 10 év alatt rengeteg ajnározást, simogatást, szeretetet kapott, cserébe kezdetben leamortizálta a lakást, mára már jóval nyugodtabb, és rengeteg dorombolással hálálja meg a folyamatos törődést. Nyugodtan kijelenthetem, mindegyikünk életét, napi rutinját, szokásait és a személyiségünket is megváltoztatta Stricike. A mi kis kedvencünk megtanult különböző mutatványokat is, és ezen a ponton kapcsolódik a történetünk a könyvhöz, ugyanis nagyon kíváncsi lettem a fülszöveget olvasva, hogy a mi cicánk tudománya hogyan illeszkedik bele ebbe a kölcsönös fejlesztési folyamatba. Nyilván egész más egy lakótelepi macska helyzete egy családban, hiszen egy-két bogárka elkapásán túl nem tud olyan hasznot hozni, mint egy háznál lévő macsek, aki távol tartja a rágcsálókat. Korábban, amikor családi házban éltünk, voltak már macskáink, de ők "kinti" macskák voltak, bár be is jártak, azért többet voltak a vadászterületen. Így össze tudom hasonlítani, mennyivel közelebbi a kapcsolatunk Stricikével. Amikor eldöntöttem, hogy hozzánk költözhet, nagy volt a lányaim boldogsága, de voltak feltételeim. Segíteniük kellett a gondozásban, és a nagyobbik lányom vállalta az anyagiak egy részét is. Azt szerettem volna elérni, amit a szülők ilyenkor általában elvárnak, hogy felelősségvállalást tanuljanak a gyerekek. Abba nem gondoltam bele, hogy a személyiségünkre, vagy a környezetünkkel való kapcsolataink minőségére bármilyen hatással lesz Stricike családtaggá válása, de így utólag azt mondom, nagyon is hatással volt.

Rátérve a könyvre, be kell vallanom, korábban csak nagyon érintőlegesen ismertem az állatasszisztált módszert. Amit lehet hallani erről, az annyi, hogy kórházakban, idősek otthonában, stb. helyeken terápiás céllal segítenek az érintetteken, az állatok jótékony pszichés hatásúak. Meglepődtem, hogy ez a módszer egyre nagyobb teret hódít meg. Egyre több helyen próbálják ki a kisiskolásoknál, hogy egy-egy tanórára is be lehet vonni a kisállatokat, ezekhez az élményekhez kapcsolódó tanulás jobban rögzül. Az állatok közül pedig kiemelkedően hatásos a macskákkal való terápia. Én magam a kutyákat is nagyon szeretem, de tény, hogy többen vannak, akik tartanak a kutyáktól, miközben a macskák ellen nem igazán lehet kifogás. 

A könyv sorra veszi a macskával való foglalkozás, tréningezés módjait, és azt, hogy  ez hogyan hat a saját személyiségünkre. Nagyon sokat lehet tanulni a saját reakcióinkból, hogy tekintünk a jutalmazásra, a büntetésre.

Bár amikor mi családilag tanítottuk a macskát, még nem tudtunk erről a terápiáról, azért sikerült a klikkeléses módszerrel tanítgatni őt, végtelen türelem kellett hozzá, de megtanult forogni, pacsit adni, feküdni. Mai napig szeretjük ezeket kérni tőle, én legalábbis azt látom rajta, imádja teljesíteni a feladatokat, ahogy a játékot is szeretni, amíg kedve van hozzá.

Egyetlen problémám a kiadvánnyal az volt, hogy szívesen nézegettem volna képeket a rengeteg információ befogadása közben. Néhány gyakorlat, foglalkozás közben készített fotó sokat lendített volna az olvasásélményen, akár fekete-fehér változatban is.

Bánszky Noémi részletesen leírja a könyvben, miért érdemes hozzájuk fordulni macskás terápiás foglalkozásokra, sok példát felsorol a módszertanon túl, hogyan segítettek a különféle emberek problémáin, hogyan tart tükröt saját személyiségünk elé ez a folyamat.   

"Tényleg igaz lenne, hogy a macskákkal való kapcsolatunk tükröt tart elénk, és segít jobban megérteni a saját magunkhoz vagy másokhoz fűződő viszonyunkat is? Vajon a macska-ember interakciók valóban hordozhatnak olyan általános érvényű tanulságokat, amelyek átlendíthetnek minket egy-egy elakadáson? Képesek lehetünk arra, hogy a macskákkal átélt helyzetekben felismerhetjük azokat a mintázatokat, amelyek jellemzik és megnehezíthetik az emberekkel való kapcsolatunkat is?" A válasz: igen, igen, igen!!!

Bátran vegyetek részt a Terápiás és Segítő Macskákért Alapítvány által szervezett terápiákon, ismerjétek meg a módszerüket, hívjátok fel ismerőseitek figyelmét a különféle lehetőségekre. 

Képek: Google, saját

 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 

Nyereményjáték:

A játékunk során nagy kedvenc rajzfilmes macskákat kell felismernetek. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 
a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:

04.11 Kelly és Lupi olvas
04.13 Pandalány olvas
04.15 Könyv és más
04.18 Zakkant olvas