KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2020. december 1., kedd

Katharine McGee: American Royals - Királyi élet


Mi lett volna, ha George Washington inkább királlyá koronáztatja magát a függetlenségi háború végén? Katharine McGee szerint mind a mai napig a Washington-ház ülne a trónon. A Maxim Kiadó idei újdonságából megtudhatjuk, hogyan képzeli el az írónő az amerikai királyi család mindennapjait, különös tekintettel annak három legifjabb tagjára. Tartsatok velünk, ha tudni szeretnétek, mit gondolunk a könyvről! Ha szerencsétek van, játékunk során megnyerhetitek a könyv egy példányát.
 
Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás 2020. november 9.
384 oldal
Fordította: Bihari György
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA/NA, kortárs, romantikus, alternatív történelem

Miután ​Amerika győzelmet aratott a függetlenségi háborúban, a nép felajánlotta George Washington tábornoknak a koronát. Kétszázötven évvel később még mindig a Washington-ház ül a trónon. A dinasztiák többségéhez hasonlóan Washingtonéknál is van egy trónörökös és egy tartalék. Minden gyerek pontosan tudja, mit várnak el tőle. De ők nemcsak felségek, hanem amerikaiak is. Beatrix hercegnő, akire az a sors vár, hogy Amerika első női uralkodója legyen, hirtelen elviselhetetlenül fojtogatónak találja az egész életét kitöltő feladatot. A tartalék senkit sem érdekel, kivéve, ha éppen felrúg valamilyen szabályt, ezért Samantha hercegnőt sem érdekli semmi, leszámítva… leszámítva a fiút, aki szigorúan tiltott gyümölcs számára. És akkor ott van még Samantha ikertestvére, Jefferson herceg. Ha egy nemzedékkel korábban születik, ő lenne a király, de az új öröklési törvény miatt csupán harmadik a trónöröklés rendjében. Az amerikaiak túlnyomó többsége imádja a szédületesen jóképű hercegüket… akinek szívéért két lány – két szélsőségesen ellentétes lány – vetélkedik.

A szerzőt én nagyon megkedveltem Az ezredik emelet  könyve kapcsán, ami nálunk nem élte meg a folytatásokat, pedig sokan szerették. Szerencsére a Libri után egy másik kiadó, a Maxim  látott fantáziát a szerző újabb sorozatában,  és elhozta nekünk  ezt a nem mindennapi ötleten alapuló fikciót.
A felütés ugyanis igen szokatlan, Amerikát királyságként képzeli el a szerző George Washington első király óta, akinek a függetlenségi háború megnyerése után adta ezt a méltóságot az amerikai nép.
Ez az alternatív történelmi ötlet annyira nonszensz, hogy szinte elképzelhetetlen, annyira belénk ivódott már az amerikaiak köztársasága, ami a világnak  a szabadság földjét is jelenti. Nehéz volt tehát belecsöppenni ebbe a helyzetbe, de megkönnyítette a szerző azzal, hogy ezt a királyi családot olyan népszerűségi szintre emelte, mint az európai uralkodó családoké, akiket egy igen széles réteg rajongva szeret. Négyféle nézőpontból olvashatjuk a történetet, a családtagok és a családhoz közel állók szemszögéből.
Csaknem két és fél évszázada uralkodik tehát a Washington család, a nép teljes bizalmát élvezve. Az utódlással kapcsolatban azonban új törvényt hoztak, immár nemtől függetlenül örökli a trónt az elsőszülött gyermek. Jelen pillanatban Beatrice főhercegnő a trón várományosa, akinek az egész eddigi élete a felkészítéséről szólt, minden egyes pillanatában szívja magába a tudást, az etikettet, az apja mellett engedelmesen készül az uralkodásra. 
Három évvel fiatalabb testvérei Samantha és Jefferson (ők ikrek) épp az érettségi utáni ország/világjárásukról érkeznek haza.  Nekik a tartalékos szerep jut az öröklésben és ez lehetővé teszi számukra, hogy sokkal szabadabb életet éljenek. Tizenkét éve közel áll hozzájuk a velük egyidős Nina, a király kamarásnőjének egzotikus szépségű lánya, aki immár fősulira jár, de Sam persze nem tud lemondani legjobb barátnőjéről, újra és újra viszi a programjaikra kísérőként. Ninának ez már nem olyan, mint gyerekkorukban, ráadásul titkolnia is kell valamit Sam előtt.
Daphne az egyik friss nemesi család sarja, ő osztálytársa volt az ikreknek a középsuliban, és Jeff barátnőjének számított egy ideig. Érettségi után szakítottak, persze Daphne nem adta fel, hogy újra komoly kapcsolatba kerüljenek és ezért szó szerint bármit megtenne, elsősorban azt, hogy elsöpör minden lehetséges jelöltet, aki Jeffre pályázik.
 
A történet ott kezdődik, hogy Beatrice szülei, a király és a királynő, szeretnék, ha a lányuk megismerne pár potenciális férjjelöltet a hagyományos Királynő bálon. A lány engedelmeskedik, és talál is egyetlen jelöltet, aki talán megfelel. Csakhogy ő a nagy találkozás előtt már Samanthával ismerkedett meg, és valami alakulni látszott közöttük. Beatrice a további "randik" során egyre inkább rájön, hogy másba szerelmes, méghozzá az egyik testőrébe, Connorba, aki köznapi ember, tehát nem jöhet szóba férjjelöltként.  Beatrice-en óriási nyomás van, és ő meg akar felelni az elvárásoknak, arról meg fogalma sincs, hogy Samantha már korábban beleszeretett Teddy-be, az egyetlen normális nemesbe.
Jeff egyelőre élvezi, hogy gyakorlatilag azt tehet amit szeretne, ő az ország jóképű hercege, a lányok álma. Azonban  egy dolog nagyon is foglalkoztatja, mégpedig az érettségi buli utáni éjszakán történtek, amikor Ninával közelebb kerültek egymáshoz. Most szeretné tisztázni vele a helyzetet és nyíltan udvarolni neki, ami baromira nem könnyű, hiszen Nina közrendű. Ráadásul utálja a felhajtást, a riportereket, rettentő nehéz elviselni a ráirányuló figyelmet. Daphne látszólag segíteni próbál neki, de persze rájövünk rövid idő alatt, hogy nála nagyobb szarkeverő nincs a királycsalád közelében.

Huh. Szóval képtelenség néhány mondatban megpróbálni elővezetni ezt a történetet, amiben majd 400 oldalon egy komplett királyi szappanopera zajlik le. Számomra roppant szórakoztató volt, nagyon kíváncsi voltam minden egyes lépésnél, hogy hogyan reagálnak rá a többiek. Igazi drámakavalkád, amiben nagyon komoly dolgok is elhangzanak, és nagyon viccesek is. Úgy tűnhet, nehéz követni, de nem így van, nagyon addiktív, szinte letehetetlen, ha beránt a sztori.
A legkomolyabb szál Beatricé, ezt nagyon szerettem, és annyira nagyon bíztam a Connor iránti érzelmeiben, alig vártam a pontot, amikor a sarkára áll, és a 21. század szellemiségéhez illeszti a saját életét. Természetesen nem árulom el a történéseket, de elég annyi, hogy életem legnagyobb függővégét produkálta a szerző a végén. 
Mindenki más-más szempontból keresi önmagát, próbál megfelelni az elvárásoknak, vagy épp kitalálni szeretné, hogy merre induljon tovább az önmegvalósításban. Az olvasó meg élvezettel kukkol be a királyi család életébe, és szembesül azzal, hogy mennyire kiszolgáltatottak a népnek. Valamit valamiért, gondolhatjuk, fényes, gazdag, csillogó életért cserébe gyakorlatilag alig van magánélet. Daphne karakterén keresztül pedig megjelenik az az oldal, aki könyökölve, lábbal taposva, minden eszközt felhasználva törekedik magasabbra jutni. 
A történelmi háttértől én teljesen el akartam szakadni és nem belegondolni a valóság és a könyv közötti különbségekbe, hiszen itt teljesen máshogy alakult a történelem, de gyökeresen. Viszont sok hasonlóságot lehet felfedezni más királyi családokkal, például Nina abszolút Megan megfelelője, de az egész szerelmi sokszöges dráma a Gossip Girl sorozatban már mintha meglett volna... Kérdés, a mai fiatalabb olvasók mennyire emlékeznek erre.
A négy lány szemszögei váltakoznak E/3-ban, nekem teljesen megfelelt ez az írásmód, változatos volt, persze sok kis horoggal a fejezetek végén. A szerző jól társította a mai élet elemeit a történettel, megjelent a social media különböző formákban és az ezzel járó finomságok. A cselekmény valamilyen szinten azért kitalálható volt, de voltak izgalmas fordulatok is, és a végén bekövetkezőkre egyáltalán nem számítottam, ami a már említett hatalmas függővéget is hozta. 
Kicsit a célközönséggel nem vagyok tisztában. Tinidrámákra jellemzőek az itt felhozottak, a szereplők mégis kicsit idősebbek a ya korosztálynál, sőt inkább felnőttek. És soknak találom egyszerre a három tiltott szerelmet, ez kicsit túlzás, persze dráma a köbön, és ettől még izgalmasabb, de akkor is. 
Mindent összevetve szerettem olvasni a történetet, bár én nem vagyok különösebben rabja a királyi családoknak, csak érintőlegesen követem az életüket. Érdekes volt ez a szokatlan történelmi háttér,  külön jó pont a szerzőnek, hogy behozott valami feministát, a női ágon való öröklődés lehetőségét is. Nem volt túl sok színes karakter (nem tudom miért) de a történetben helyet kapott egy leszbikus pár is, Nina szüleiként, ahogy az várható volt, ez semmi fennakadást nem okozott.
Ajánlom a könyvet a királyi pletykarovatok lelkes olvasóinak, de mindenki másnak is, aki szereti a drámalavinákat, tiltott  és nem annyira tiltott romantikában fürösztve. Kellemes kikapcsolódás volt, aminek nagyon várom a következő részét, a gyilkos függővég miatt.

Borító: Eredetihez igazodik.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Nina és Jeff jeleneteit nagyon szerettem.

Mélyrepülés:  Alig várom, hogy a kómás ügyből mi derül ki, de remélem Daphne megkapja a magáét.

Érzelmi mérce: Szappanopera királyi drámázással, tiltott szerelmekkel.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!


Nyereményjáték
 
A játékunkban a disztópiáknak adózunk. Olyan regényekből hoztunk idézeteket, amelyek az USA jelenéről vagy jövőjéről festenek alternatív képet. Nektek nincs más dolgotok, mint a szerző nevét és az adott könyv vagy a sorozat címét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  – Van egy elméletem arról, hogy nem is olyan nagy a különbség az önzetlenség és a bátorság között. Ha egész életedben arra neveltek, hogy önzetlen légy, akkor ez lép működésbe benned a legerősebb ösztönként akkor is, ha veszélybe kerülsz. Vagyis ugyanezen az alapon az Önfeláldozók közé is tartozhatnék.

Állomások
12.01 Kelly és Lupi olvas
12.03 Sorok között
12.05 Deszy könyvajánlója
12.07 Pandalány olvas
12.09 Readinspo




2020. november 27., péntek

Leigh Bardugo: Wonder Woman - A háborúhozó

 


A Könyvmolyképző kiadó idén egy új sorozattal örvendeztetett meg bennünket, melyben neves szerzők a DC univerzum legnépszerűbb szuperhőseinek történetét gondolják újra. Nem sokkal a Sarah J. Maas-féle Macskanő-verzió megjelenése után most Wonder Woman karaktere kap egészen új megvilágítást, melyet Leigh Bardugo fantasztikus képzelőerejének köszönhetünk. Tartsatok velünk a turnén, és játsszatok a nyeremény könyvpéldányért!

Könyvmolyképző, 2020
480 oldal
Fordította: Fazekas Sándor
Goodreads: 4,04
Besorolás: YA, fantasy

„Harcos ​nővértársam, pajzsod és kardod vagyok.
Amíg én élek, az ellenségeid számára nincs menedék.
Számíthatsz rám az utolsó leheletemig, a te ügyed az enyém is.”
– AZ AMAZONOK ESKÜJE –

Diana, az amazonhercegnő leghőbb vágya, hogy kivívja legendás hírű nővérei elismerését. Amikor azonban dicsőséget szerezhetne magának, nem él a lehetőséggel, hanem a száműzetést kockáztatva megszegi az amazonok törvényét, és megmenti egy halandó életét. Ám ezzel az egész világot végveszélybe sodorja.

Alia Keralis csak egy rövid időre akar elmenekülni folyton atyáskodó bátyja elől a tengerre. Nem sejti, hogy az életére törnek. Ellenségei úgy vélik, már a puszta létezése kirobbanthat egy világháborút. Amikor Alia hajóján bomba robban, egy rendkívüli erejű, rejtélyes lány menti ki őt a vízből. Hamarosan szörnyű igazsággal kell szembenézniük: Alia Háborúhozó, a hírhedt trójai Helené leszármazottja, akinek az a sorsa, hogy elhozza a világra a Vérontás és Szenvedés korát.

A két lány egy seregnyi ellenséggel találja magát szemben, akiknek eltökélt szándéka elpusztítani a Háborúhozót. És csak együtt van esélyük megmenteni a világaikat.

A DC Univerzum szuperhőseit bemutató "sorozat" itthon, elsőként megjelent része is nagy szerelem volt a számomra, így nem volt kétséges, hogy szeretném folytatni, főleg, mert az általam nagyon kedvelt írók tollából kaphatunk új sztorikat.
A Wonder Woman pedig amúgy is nagy kedvencem - Gal Gadot alakítása hihetetlenül jó lett a filmben és nemcsak a srácoknak (hű, meg se merem mondani, hogy hányszor kellett a fiúk miatt megnéznem a filmet:)))), de nekem is az egyik kedvenc karakteremmé vált.

Aki viszont abban reménykedik, hogy ugyanazt kapja, mint amit a filmben is látott, hááát, az nagyot fog csalódni. Ebben a történetben Diana jóval fiatalabb, mint a filmben látható karakter, ráadásul a történet napjainkban játszódik és nem az I. világháború idején. Az már csak hab a tortán, hogy nem egy férfit ment ment, hanem egy fiatal lányt, így kíváncsian vártam, hogy lesz-e nagy lávsztori a történetben - de ezen is csavart az írónő egyet, mert bár lett benne szerelmi szál, de az nem Dianáé lett!

Forrás
A történet szerint Diana az amazonok között él és kétszeres teher is nehezedik a vállára. Egyrészt ő az amazonok királynőjének a lánya, másrészt pedig nem úgy került a szigetre, ahogy a többiek - dícső halált halva - hanem az édesanyja formálta őt meg és az istenek leheltek belé lelket. Így a többiek bár elfogadják, de a fiatal lánynak nincs könnyű dolga.
Egy ügyességi próba közben észreveszi, hogy a tengeren egy vitorlás elsüllyed és az egyetlen túlélőt, Aliát megmenti. Ezzel azonban azt kockáztatja, hogy örökre száműzik, hiszen a szigetre nem teheti be lábát földi halandó. Diana így úgy dönt, hogy a lányt elviszi a szigetről, de előbb beszél az Orákulummal, aki elmeséli, hogy a hajótörés nem véletlen volt, Alia a trójai Helené egy távoli leszármazottja, ő a Háborúhozó, ahol ő megjelenik, ott az emberek összevesznek, megölik egymást, háború robban ki vagy még rosszabb... Két dolgot lehet tenni, Diana vagy hagyja meghalni Aliát vagy pedig eljuttatja egy bizonyos helyre (a világ túloldalára) és ott a lány megtisztulhat és megmenekül a világ a pusztulástól.
Diana pedig úgy dönt, hogy nem hagyja magára Aliát és együtt indulnak el erre a cseppet sem veszélytelen küldetésre.

A történet, az eredetivel való különbözősége ellenére nagyon tetszett. Diana igen, egy szuperhős a halandó barátai szemében, de amúgy egy ugyanolyan fiatal, tele kétségekkel és megfelelni vágyással, mint bármelyik vele egykorú lány. Keresi a helyét a világban, próbál megfeleni az édesanyjának, az amazonoknak, a törvényeiknek, ha kell kemény, mint az acél, de mellette viszont helyén van a szíve, amikor a barátairól (vagy a világ megmentéséről) van szó. Mondjuk elképzelni nem tudom a mai napig, hogy lehet olyan magas, hatalmas, de mindeközben modellalkatú, mint ahogy a könyvben többször is megemlítették, de úgy látszik, hogy öregszem vagy csak egyszerűen a képzelőerőm romlik...:)
Egyes dolgokban rettentően okos és bölcs, más dolgokban viszont nagyon naív - így van ez akkor ugye, ha valaki egy, a világtól elzárt szigetről "beszabadul" a mi világunkba:). Diana azért nem volt teljesen "Tarzan a nagyvárosban", sok mindenről volt fogalma, hiszen ő is elmondta, hogy az amazonok próbálnak lépést tartani a fejlődéssel, de pár esetben még ez sem volt elég, hiszen azok a dolgok, amelyek nincsenek benne a könyvekben - például a szlengek - azok okoztak számunkra (és Diana barátai számára is) vicces perceket:).

A kis csipetcsapat, akikkel útrakel pedig egyszerűen fenomenális! Nim, Alia életrevaló, divatőrült, ékszerkészítő barátnője, Theo, a gamer és kütyüguru és Jason, Alia mogorva, de "hűhafaktoros" bátyja, kiegészítve a legtöbb mai dolgot nem értő (vagy félreértő) Dianával - rengeteg vicces, humoros, félreértésre okot adó helyzetet eredményez. A világmegmentés mellett azért az írónő ügyelt arra, hogy ez egy YA történet, szóval belecsempészte a fiatalok mindennapi problémáit, akár ruházkodásról, akár pasiügyekről, akár partizásról legyen szó. 
Diana pedig megismeri New Yorkot is - imádtam azokat a részeket, amikor Alia próbálja eligazítani az amazon hercegnőt ebben a világvárosban - több-kevesebb sikerrel, de az biztos, hogy kellő mennyiségű humorral:).
És persze a szerelmi szál. Ahogy már az elején írtam, számomra megdöbbentő volt, hogy az írónő NEM a főszereplőnek adta a szerelmi szálat - bár az is igaz, hogy egy "halhatatlan" amazon és egy halandó szerelme sok jóval nem kecsegtetett volna és gondolom nem akart rögtön egy drámát kihozni a történetből. Így más kapta meg a "párválasztás" lehetőségét - imádtam, ahogy azok ketten csetlettek-botlottak, átélték az első igazi szerelem kínját és szépségét:).
Az pedig külön tetszett, ahogy a görög mitológiát az írónő beleszőtte a regénybe. Nem vitte túlzásba, nem kaptunk történelemórákat, csak épp annyit adagolt belőle, hogy még színesebb legyen tőle a történet. 
És a regény vége? Kaptunk egy befejezést, de az írónő nyitva hagyott egy kiskaput, hogy lehessen folytatni, ha egyszer lenne rá lehetősége. 

Összességében imádtam a regényt, ajánlom azoknak is, akik Wonder Woman rajongók és nyitottak arra, hogy egy más történetet is megismerjenek róla, de azoknak is, akik nem foglalkoznak a hype-pal, nem érdeklik őket a DC szuperhősei, de egy izgalmas, jól összerakott, nagyon szerethető karakterekkel benépesített, görög mitológiával átszőtt történetre kíváncsiak.

Borító: Na ez igen! Látványos, figyelemfelkeltő és ami nagyon tetszik, hogy nincs arca Dianának.. így mindenki úgy képzeli el őt, ahogy szeretné!

Kedvenc karakter: Diana, Alia, Theo, Nim

Szárnyalás: A lányok közti szoros kapcsolat és összetartás

Mélyrepülés: a "csattanó"

Érzelmi mérce: Valami halovány volt benne itt-ott, de itt most erre nem nagyon volt idő

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A játékunk ezúttal az erős női főszereplők köré épül. A feladatotok, hogy a bejegyzésekben szereplő képek vagy idézetek alapján kitaláljátok, melyik történet hősére gondoltunk, illetve mi a neve az adott karakternek. Az idézetek esetében elegendő csak a könyv címét beírnotok a Rafflecopter dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)




a Rafflecopter giveaway


A blogturné további állomásai:
November 11 - Readinspo
November 15 - Sorok között
November 19 - Olvasónapló
November 23 - Csak olvass!
November 27 - Kelly és Lupi olvas
November 28 - Dreamworld
November 29 - Fanny’s Library
December 01 - Hagyjatok! Olvasok!

2020. november 26., csütörtök

Wendy Higgins: A csóklista

Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás
336 oldal
Fordította: Szaszkó Gabriella
Goodreads: 3,76
Besorolás: YA, kortárs, romantikus

A tizenhét éves Zae Monroe-nak már nagyon elege van a szerelemből. Megcsalta az egyetlen srác, akibe valaha is szerelmes volt, emellett szülei párkapcsolata is a szeme láttára omlik össze. Zae úgy dönt, itt az idő, hogy fordítson a dolgok állásán. Kalandos útra indul, hogy megszerezze, amit szeretne, ami nem más, mint a csókok. Izmos sportolók, vagány zenészek, érzékeny költők vagy épp igazi rosszfiúk csókjára vágyik. Zae felvet egy versenyt a barátai között. A cél az, hogy a tavaszi szünet során minél több fiú csókját sikerüljön begyűjteniük. Azonban az ártatlan verseny hamarosan drámai spirálba sodorja a lányokat. Zae-nek nincs más választása, minthogy szembenézzen a fiúk ellen táplált haragjával. Talán a srácok mégsem olyan rosszak, ahogy ő gondolta? Legalább páran kivételt képeznek a szabály alól? Wendy Higgins könyve sziporkázó ifjúsági romantikával kecsegtet: végtelen flörtökkel, szívtipró srácokkal, na és persze, nagyon sok csókkal!

A szerző neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára, hiszen a Sweet Evil sorozattal szép sikert ért el nálunk. Örömmel vettem a hírt, hogy a kiadó újabb Wendy Higgins kötettel örvendezteti meg az olvasókat, mely ezúttal egy stand-alone regény. A cím és a fülszöveg is könnyed, szórakoztató olvasmányra utal, de nekem a háttérsztori, a mellékesen futó családi dráma miatt sokkal többet nyújtott, mint egy átlagos ya sztori.

Zae váratlanul megjelenik egy buliban, amit nem beszéltek meg előre a pasijával, és gyakorlatilag rajta kapja egy fiatalabb lánnyal a fürdőszobában. Ez alapjaiban megrengeti a szerelembe vetett hitét, ráadásul hamarosan az is kiderül, hogy a szülei különköltöznek, mert megromlott a házasságuk. A középiskola 11. évében járunk, a tavaszi szünet előtt, és hipp-hopp Zae a szeretett régi családi ház helyett egy jóval kisebb lakásban találja magát, ahol közös szobán osztozik az öccsével. Becsületére legyen mondva, a kezdeti sokk után rögtön eldönti, hogy dolgozni fog, hogy besegítsen a kiadásokba, egy kis ékszerüzletben talál állást a plázában. A szerelmi élete romokban, és mivel a szülei különválását is apja hibájának tekinti, Zae úgy érzi, saját kezébe kell venni az irányítást, meg kell mutatnia a pasiknak, hogy nem az övék az utolsó szó. Kitalálja, hogy versenyezzenek a három barátnőjével, melyiküknek sikerül több csókot begyűjteni ismerős és ismeretlen srácoktól. Persze csakis szórakozásról lehet szó, érzelmeket nem engednének kibontakozni. Jól is indul a dolog, gyűlnek a csókok, de a szívnek nem lehet parancsolni, a négy barátnő más-más módon, de nem ússza meg az érzelmek bonyolódása nélkül.

Wendy Higgins jó érzékkel balanszírozott a regény témái között. A tinik szerelmi élete nem áll másból, mint az érzelmek hullámzásából, szerelmek lobbannak lángra és hamvadnak el, lássuk be, nagyon kevés középiskolás románc éli meg, hogy esetleg házasság legyen belőle. Én a kivételek közé tartozom, úgyhogy nem véletlenül vonzódom a romantikus ya regényekhez, amelyekben komoly kapcsolatokra látok példát. Emellett szíven ütött a másik téma is, ami végigkíséri a regényt, Zae szüleinek problémája. Mindenki tisztában van vele, hogy milyen mélyen érinti a gyerekeket a szülők válása, sajnos ezt is átéltem a szüleim és a saját házasságommal is. Én pont ennyi idős voltam, mint Zae, mikor elváltak,  szóval pontosan átéreztem a fájdalmát, tehetetlenségét és a dühét, amit először az apjára zúdított. Az anyukája talán lehetett volna egy kicsit őszintébb is, Zae már elég idős volt ahhoz, hogy megértse a történteket. Látszott, hogy az anyukának fontos, hogy ne távolodjanak el a gyerekek az apjuktól, mégis halogatta a teljes igazságot. Fontos, hogy a fiatal olvasók ilyen témával is találkozzanak, lássák, nincsenek egyedül ezekkel a problémákkal.
Külön meg kell említenem, mennyire cuki volt a testvérek kapcsolata. Zae nagyon odafigyelt az öccsére, ebben a helyzetben meg különösen vigyázott rá. Tetszett, hogy számíthattak egymásra, a lány mindig jól ráérzett, mikor kell elterelni az öccse figyelmét a bajokról, különböző programokat talált ki, nem érezte cikinek magával vinnie, vagy épp deszkázni vele a parkban.

Nincs is jó ya regény remek baráti társaság nélkül. Zae, Lin, Monica és Kenzie együtt alkotnak csapatot, évek óta barátok, mindnyájan szurkolólányok is, és természetesen együtt beszélik meg a pasiügyeket is.  Épp mindegyikük szingli, amikor belevágnak a csóklista verseny megvalósításába. Nagyon vicces helyzetekbe keverednek az elején, aztán kissé félremennek a dolgok, ugyanarra a fiúra vetnek szemet Zae és Monica. Közben cuki verses leveleket kap Zae egy ismeretlen hódolótól, ami nagy talánya a regénynek, vajon ki írhatja ezeket, egyiket a másik után?

Nagyon megszerettem Zae karakterét, erős lány, akit ugyan elbizonytalanít az új családi helyzet, de megpróbálja feltalálni magát. A különválás anyagilag is rosszabb helyzetbe hozza a családot, így a lány továbbtanulása is kérdéses marad. A lány nem feltétlenül akar továbbtanulni, és ez meglehetősen egyedi, hiszen szinte minden középsulis regényben erre görcsölnek rá. Bemutatja a tanácsadó a lehetőségeit és ez valódi alternatíva volt. Nem minden álláshoz kell magas végzettség, az a fontos, hogy szeresse, amit választ. Őt pedig a nyelvek és az utazás érdeklik. Nagyon tetszett a szerző ötlete a külföldi tanévvel kapcsolatban, ezt imádtam volna a saját életemben is. Ez a lány követ el hibákat, időnként meggondolatlan döntéseket hoz, de tanul a hibákból és végül szeretné helyrehozni a dolgokat. Vannak tündérmesébe illő részletek a végén, de többnyire valóságos a történet, az utolsó fejezetben kaptam némi visszajelzést, mi lett a történet párjaival.
A regényben szereplő fiúk sora hosszú, vannak köztük silányak, de többségében említésre méltók.
Egy bizonyos, igencsak meglepte őket a lányok kezdeményező készsége, persze nem is álltak ellent, nagyon sok vicces és cuki jelenetet olvashattam. A szerzőnek bizony van érzéke a romantikus pillanatokhoz, jópár alkalommal sistergett a levegő a szereplők között. Dean, Rex, Flynn és a többi srác, mind különböző karakter, akiknek újdonság ez a kifordított helyzet, mindenki máshogy reagál, főleg azon akadnak ki, hogy tényleg csak "egy csókról" szól a dolog, de végül is Joel az, aki a legjobban kezelte ezt. Egyszerre volt rosszfiú és törődő lélek, ő a családi nehézségeket is átérezte, imádtam a közös jeleneteiket.
 
Szerettem az írásmódot, olyasmi érzés, mint Sarah Dessen, vagy Kasie West írásait olvasni, jól szórakoztam a poénokon, és elgondolkodtam a családot érintő mondanivalón.  Wendy Higgins úgy tűnik folytatja a realista könyvek írását, legújabb regénye az idén jelent meg külföldön, egy felnőtt romantikus komédia, a Sparks. Remélhetőleg olvashatjuk majd.
 
Borító: Nem egészen így képzeltem el a szereplőket.
 
Kedvenc karakter: Zae, Joel

Szárnyalás:  Maga a csókgyűjtés ötlete nagyon eredeti.

Mélyrepülés:  Picit sok a pia a bulikon, szinte következmények nélkül.

Érzelmi mérce:  Minden a ya keretei között marad, sok-sok csókkal.

Értékelés:

BELEOLVASÓ



2020. november 25., szerda

Cassandra Clare - Wesley Chu: A mágia vörös tekercsei (A legősibb átok #1)


Az Árnyvadász univerzum imádott párosa, Alec és Magnus végre megkapta a saját trilógiáját Cassandra Clare és alkotótársa, Wesley Chu tollából! A sorozat első kötete A mágia vörös tekercsei címet kapta és a Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg.  A blogturné során  három blogger véleményezi a történetet, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a regény egy példányát.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2020.
416 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,20
Besorolás: urban fantasy, ya
 
Magnus Bane boszorkánymester és Alec Lightwood együtt utazzák be a világot.
Magnus Bane csak egy jó kis vakációra vágyott Alec Lightwooddal, az árnyvadásszal – pazar európai körutazásra. Csakhogy jóformán meg sem érkeznek Párizsba, amikor előkerül egy régi barát, és híreket hoz egy Karmazsin Kéz nevű démonimádó szektáról. Egy szektáról, amit minden jel szerint Magnus alapított. Réges-régen. Viccből.
Magnus és Alec Európát átszelve veszi üldözőbe a Karmazsin Kezet és titokzatos vezetőjét, mielőtt a szekta még nagyobb kárt okozna. Ha nem lenne elég baj, hogy a romantikus vakációnak lőttek, lépten-nyomon démonokba ütköznek, és már azt sem tudni, ki a barát, ki az ellenség. Miközben az igazság után kutatva egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, Magnusnak és Alecnek jobban meg kell bíznia egymásban, mint valaha – akkor is, ha így rég rejtegetett titkok kerülnek a felszínre.
 
Borítószerelem - második látásra! Végtelenül hálás vagyok a kiadónak, hogy nem azt a nagyon bénácska borítót vette meg a magyar kiadáshoz, amivel eredetileg megjelent a regény. Szerencsére ez a változat illik az Árnyvadász univerzum többi sorozatához, őszintén nem is értettem az első próbálkozást.
 
Hatalmas örömmel veszem a kezembe Cassandra Clare bármelyik könyvét. Magnus és Alec regényét pedig különösen izgatottan vártam, mert az ő párosuk az egyik kedvencem a kezdetektől fogva. Először azonban nem nagyon értettem, hogyan kanyarodunk ennyire vissza az időben, hiszen ez a történet az alicantei csata után játszódik,  az Üvegváros után, a Bukott angyalok városa idején, amikor tényleg elutaztak Magnusék egy hosszabb európai utazásra. Két oldala van ennek a dolognak, egyrészt imádtam velük tölteni minden egyes percet, hiszen az izgalmas kalandok mellett az ő kettejük kapcsolata  a fő mondanivaló természetesen. Annyira kevés könyv foglalkozik az LMBTQ+ témával, Cassandrának pedig szívügye erről is írni, ezt a köszönetnyilvánításban is olvashatjuk. Másrészt mivel olvastam az összes eddig megjelent könyvet, tudtam, hogy mi az Éjsötét Királynő vége, tehát nem  tudtam száz százalékosan izgulni az életükért egy-egy összecsapásban, hiszen napjainkban is boldogan élnek.
Ez a kis ellentmondás mégsem tudott elvenni a kalandok élvezetéből, mert nagyon is meg akartam ismerni ennek a kapcsolatnak az építkezését, lépésről lépésre, annak minden élvezetével és buktatóival együtt.

Magnus meg akarja mutatni az egész világot Alecnek, az a terv, hogy az út során ők ketten is jobban megismerkedjenek, de emellett el is akarja bűvölni a srácot, és mi is lehetne erre a legalkalmasabb első  helyszín, mint Párizs? Miközben éppen elmerülhetnének a romantikában, Alec egy démonharc közepébe csöppen, kisegíti a párizsi árnyvadászokat, de mindezek után a szállodában sem pihenhetnek meg, ott meg Tessa bukkan fel egy portál segítségével és közli  a Spirális Tanács megbízását, Magnus haladéktalanul keresse meg és semlegesítse a Karmazsin Kéz nevű démonimádó szektát. Magnusnak hiányoznak az emlékei egy időszakról, pontosan amikor ez a szekta alakult, és felmerül az alapos gyanú, hogy ő maga alapította, igaz, hogy heccből és csupa vicces tevékenységet végeztek, mint pl. a gazdagok kirablása és a pénz szétosztása kórházak között, valamit gyerekek mentése, különösen, ha riadt démonivadékokról volt szó, mint amilyen Magnus maga is volt gyerekként. De aztán történt valami, ami miatt Magnus mindent elfelejtett, hosszú évek teltek el, de most újra feléledt a szekta, emberek tűnnek el és folyik a zavarkeltés az alvilágiak között. 
Alec gondolkodás nélkül Magnusszal tart, elindulnak az első nyomokat követve Velencébe. A luxusvonaton ismerik meg Sinjunt, aki szintén boszorkánymester és ő is a szektát keresi, bosszút akar állni, mivel évekig behálózták őt is. Magnus érez némi felelősséget emiatt, így hárman vetik bele magukat a kalandokba.

Szerintem Magnus az egyik alappillére az egész Árnyvadász univerzumnak. Ő az, aki mindenhol ott volt, van és remélhetőleg lesz is. Eddig nem találkoztam olvasóval, aki ne szerette volna őt. Tudhattunk róla már sok mindent, de igazából ez a könyv mutatott meg fontos eseményeket a múltjából. Köztük olyan pillanatokat, amikor ráeszmélt, ki is ő valójában, és ez a felfedezés mit okozott a környezetében. Hogyan próbálta egész életében feldolgozni a gyermekkorában átélteket, hogyan tanulta meg lassan a képességeit, hogyan tudja feldolgozni a saját hallhatatlanságát, miközben a szerettei halandók. És itt a jelenben újra átéli egy szerelem kibontakozását, ettől meglehetősen tart, bizonytalan a kimenetelben, hiszen most egy árnyvadászba szeretett bele, aki felesküdött olyan dolgokra, ami akár közéjük is állhat. Magnus több száz éve él, és bizony nem minden tettére lehet büszke, de aki egy kicsit is ismeri őt, az tudja, hogy sosem lehetett  gonosz. Én feltétel nélkül megbíztam benne, ahogy Alec is.
Alec édesem, őt illetően tényleg nehéz volt visszamenni az időben, hiszen itt épphogy túl van azon, hogy felvállalta önmagát egy homofób környezetben való felnőtté válás után, ismeri a klávé merev hozzáállását, mégis meg meri tenni a maga első lépéseit. Közben meg tudjuk, mivé nőtte ki magát ő maga is a későbbiekben, és mennyire meg tudta változtatni a saját megítélését. Szépen ívelt folyamat volt ebben a regényben, hogy odajusson, elfogadhatatlan a klávé némely törvénye.
Kettejük kapcsolata ... wow... Mindkettejüknek megvannak a maguk démonjai (szó szerint is). Magnus fél bizonyos titkok kiderülésétől, amik kettejük közé állhatnak, Alec tart Magnus exeitől, és nem érti, hogyan szeretheti Magnus pont őt? Magnus folyton meglepődik, hogy Alec küzd érte és megmenti, bármi is álljon közéjük. Annyira összeillenek ők ketten, semmi kétség, egymásnak vannak teremtve.

Egyszerűen imádtam az itt-ott felbukkanó ismerős szereplőket! Elsőként máris ott volt Tessa, aki aztán igazán tudja, milyen érzés árnyvadászt szeretni, és emlékezni erre hosszú-hosszú időn át. Könnyem kicsordult Willre való utalásnál. Aztán jöttek még sokan, Raphael, Lily, Hypatia, Bat, Catarina, Malcolm Fade, Barnabas, Johnny Rook és még párat nyilván kihagytam..
Volt más meglepetés is a szerelmi kapcsolatok terén, a szerzők megmutatták Helen Blackthorn és Aline Penhallow megismerkedését egészen az első randira hívásig. Számomra ez is szívmelengető volt, annyira helyesek voltak.

Imádtam a helyszíneket, igaz Párizsban és Firenzében még nem jártam, de Velencében és Rómában többször is. Látszik, hogy Cassie is személyesen járt ezeken a helyeken, szerzett ihletet, megvolt ezeknek a helyeknek az atmoszférája a történethez. Megint eszembe jutott, mennyire jó szokása az árnyvadászoknak az utazással töltött év, amikor sorra járják az intézeteket. Micsoda barátságok születnek így.

A fergeteges akciójelenetek megadták az izgalmasságát a cselekménynek, egész sor új démonfajt ismerhettem meg a harcok során. Persze szerintem egy olvasó sem gondolta komolyan, hogy a regény az újdonsült szerelmesek vakációja lesz kizárólag, de azért volt pár csendes pillanat, amikor végre közelebb kerülhetett a párosunk. Sajnos folyton beleszólt valami vagy valaki a gyengéd pillanatokba, szóval egészen a végéig várnom kellett a lényegre, de megérte. 
"Nem akarok én már mást szeretni."  ez volt a legszebb mondat számomra a könyvben, természetesen Magnustól.
"Soha senkit nem szerettem így, mint téged." ez pedig Alectől. 
 
A történet végén olvasható zárójelenet megdöbbentett, leesett az állam konkrétan. Nem éreztem amúgy hatalmas függővéget eddig a jelenetig, de utána átgondoltam, mégiscsak bevetette Cassie a szokásos horgocskáit! 
Mivel tudnám mással befejezni, minthogy újabb várakozási időnek nézek elé, várom a következő részt, ebből a sorozatból éppúgy, mint a többi Árnyvadász univerzumos soriból. Szerencsére Cassie történetei pár évig még biztosan elszórakoztatnak, engem éppúgy mint a többi, lélekben árnyvadász olvasót.

Borító: Eszméletlenül gyönyörű.

Kedvenc karakter: Magnus

Szárnyalás: Alig tudok választani, de nekem az epilógus volt a legkedvesebb részem.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Abszolut ya, nem lépi át a kategóriát.

Értékelés: 



Nyereményjáték

A mostani játékunk során csodálatos idézeteket találsz, amik Alechez vagy Magnushoz köthetőek. A feladatod, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy melyik Árnyvadász regényből idézünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

– Honnan jött ez most, Alexander? Nem hazudok neked. Ha szeretnél tudni rólam valamit, csak kérdezz!
– Marhaság – jelentette ki nyersen Alec, miközben az ingét gombolta. – Kedves vagy, vicces meg minden, de őszinte az nagyon nem, cukorborsó. Egész nap képes vagy mások problémáiról fecsegni, de magadról meg a múltadról egy árva szót sem szólsz. Amikor kérdezek valamit, vonaglasz, mint kukac a horgon.

Állomások:
11.25  Kelly és Lupi olvas
11.27  Readinspo




2020. november 20., péntek

Nagy Boldizsár (szerk.): Meseország mindenkié

Nemrég jelent meg a Meseország mindenkié című antológia, amiről már biztosan sokat hallottatok. De miről szól ez a különleges mesekönyv? Milyen történeteket találsz benne? Erről mesélnek a Blogturné Klub bloggerei, és ha szerencséd van, meg is nyerheted a könyv egy példányát.
 
Labrisz Leszbikus Egyesület
180 oldal 
Szerzők: Molnár Krisztina Rita, Gangl Eszter, Lakatos István, Tompa Andrea, Gimesi Dóra, Kiss Judit Ágnes, Kertész Edina, Ruff Orsolya, Kovács Brigitta, Finy Petra, Csehy Zoltán, Harka Sára, Horváth Noémi Rebeka, Kasza Krisztina, Pengő Edit, Szűcs Edit, Tóth B. Judit
Illusztrálta: Bölecz Lilla
Besorolás: mesekönyv, LMBTQ+
 
A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai a különféle marginalizált csoportokhoz tartozó szereplőikkel azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.

„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.”
(Bódis Kriszta, író, pszichológus, dokumentumfilmes)

„Ennek a mesekönyvnek minden gyerekszobában ott van a helye, ahol fontos a világ sokszínűségének megértése, ahol a gyerekek körül nincsenek tabuk, s ahova a szülők úgy lépnek be, hogy tudják, a gyerekükön keresztül nemcsak a jövőt formálhatják, hanem a jelent is.”
(Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő)
 
Közeledik a blogunk 10 éves évfordulója (2021 január), de még egyszer sem foglalkoztunk mesekönyvvel. Volt néhány middle-grande korosztálynak szóló mesés jellegű könyves értékelés, de klasszikus értelemben vett mesekönyvek közül a Meseország mindenkié az első.
A Blogturné Klub viszont rendszeresen foglalkozik mesekönyvekkel, és amikor felmerült a turné lehetősége páran jelentkeztek is, én akkor még nem, mivel a blog célközönsége leginkább a 14+ korosztály. Nem sokkal ezután robbant a bomba a szélsőjobbos túrótorta óriási felháborodást keltő könyvdarálási akciója után. Megjegyzem erről a nőről előtte még csak nem is hallottam, mondjuk nem véletlen, hogy kívül esik a látókörömön a tevékenysége. Ha addig nem akartam volna elolvasni ezeket a meséket (pedig de, meg is rendeltem a könyvet), innentől nagyon kíváncsi lettem, mi lehet bennük, ami bárkit erre a gyalázatos cselekedetre késztetett. Megnéztem a videót, és mélyen felháborított, minősíthetetlen a tett és az egész hozzáállás. Már akkor, az ezt követő napokban a legmagasabb szintű politika is beleavatkozott, igaz még csak szóban, és most, amikor a bejegyzést írom, már helyi döntések születtek különböző önkormányzatokban a könyv kitiltásáról az ovikból, sulikból, éééés döntenek arról is törvényi szinten, hogy az anya az csak nő és apa csakis férfi lehet, örökbefogadni csakis egy ilyen párnak lehet, stb. lesz még több ötletük is.  Hol élünk? 100 évvel visszafelé lépünk ezzel a kormányzásra alkalmatlan bagázzsal. Még mielőtt jobban belemennék, mondanivalóm ezen részét lezárom, nem kívánok agyvérzést kapni.
Közben megérkezett hozzám a könyv második, javított kiadása, pár napra rá a kiadói példány is, úgyhogy hamarosan az egyik sorsolásra kerül valamilyen formában.  
Elolvastam a meséket és megnyugodtam. Nem találtam benne semmi olyat, ami befolyásoló, félelemkeltő, kivetnivaló, elrettentő lenne egy gyerek számára. Találtam viszont elfogadást, szeretetet, törődést, önmegvalósítást.

Én még úgy nőttem fel a múlt században, hogy nem a mesecsatornákat bámultam (nem is volt mit), hanem hatalmas mennyiségű mesét olvastam különböző mesekönyvekből. Széles körben ismerem nem csak a magyar meséket, mondákat, hanem mindenféle nációét, sőt például a keleti mesék voltak az igazán nagy kedvencek. Ebben a mesekönyvben mégis találtam számomra is újdonságokat, ilyen tekintetben is tudott újat nyújtani. De a legnagyobb rácsodálkozásom az volt, némelyik mesére mennyire ráfért, hogy egy kicsit átalakítva, nem a szokványos hősökkel, más megoldandó helyzetekkel, esetleg mai környezetben olvassam újra. Nem volt olyan történet, ami ne tetszett volna a 17 mese közül, inkább azt nehéz kiválasztani, hogy melyek voltak a legjobbak az én ízlésemnek. Választok hármat, pedig mindegyikről kéne beszélni.
Erős kezdésnek bizonyult a Rubinpiros madár meséje Molnár Krisztina Rita tollából, gyönyörűen lett megírva. Kainisz történetét én inkább a felsőbb tagozatosoknak ajánlanám. Nagyon élveztem olvasni az antik mítosz átiratát,  finom megoldásokat kaptam az eredeti változat durvább részeire.
Lakatos Istvántól már olvastam regényt, örültem, hogy az ő neve is feltűnt a szerzők között, és nem kellett csalódnom, A boszorkány meséje is emlékezetes lett számomra. Kiben ne merült volna már fel a kérdés, valójában milyen lehetett a gonosz boszorkány, mielőtt valami gonosszá tette? Megkaptam a választ, ami fájdalmas, sokan átéltük már, rettentően nehéz elviselni, és ha párosul a gyász a kirekesztéssel, máris nem csodálkozunk annyira, hogy az idős néniből ez kihozta az őrületet. Szerintem ez a mese is nagyobbaknak való, sötét és szomorú, de ennek ellenére kedveltem,  eredeti ötlet.
A harmadik amit kiemelnék az Kasza Krisztina: Tivadar, a háromfülű nyúl című meséje. Nagyon tetszett, hogyan lesz a testi hibája miatt majdnem elpusztított kisnyusziból a többieket megmentő hős. Ez a történet már egész kicsiknek is olvasható, nagyon szerethető, vicces és tanulságos is, sok cuki szereplővel.
 
Minden egyes mesét kiemelhetnék, én megtaláltam bennük azt, amiért megérdemelték, hogy bekerüljenek ebbe az antológiába. Sajnálom, hogy amikor az én két gyerekem kicsi volt, még nem volt ilyen mesekönyv, bár a szülő sokat tehet saját maga is az elfogadóvá nevelésért, ez a friss hangú mesekönyv mindenképp segíthet ebben. 
A szűkebb környezetemben is szóba került a könyv, és döbbenetes volt tapasztalnom, hogy az emberek mennyire tájékozatlanok és félmondatokból képesek következtetést, sőt véleményt alkotni. Anélkül, hogy olvasták volna a meséket, máris tudni vélik, hogy ezektől a meséktől félteni kell a gyerekeket, mert melegek lesznek. Ez a legnagyobb ostobaság, ami felmerülhet.
Nem szól másról, mint azokról a problémákról, amiket többnyire tabuként kezelünk, nem beszélünk róla, mert ciki, ha érint minket például egy alkoholista a családban. A gyerekek igenis szeretnek olyan szereplőkről is olvasni egy mesében, akiknek ugyanolyan problémáik vannak, mint nekik. Zaklatás, kiközösítés valami testi hiba miatt, vagy épp családon belüli erőszak, bőrszín miatti csúfolás, ezek mind olyan témák, amikről amúgy nehezen beszélnek. Nehéz dolog a szegénység, nehéz olyan családban felnőni, ahol hiányzik az egyik szülő és még lehetne sorolni a nehézségeket. Szeretnének viszont hősök lenni, akár lányként, akár fiúként sárkányokkal harcolni, hőssé válni. Támogatni kéne a vágyaikat, nem visszafogni.

A műbotrány tárgya, az LMBT téma, néhány mesében van csak benne, ott is inkább érintőlegesen. Nekem úgy tűnt, mintha többször lett volna szó a genderváltásról, de mi ebben a gond? Ha erről szólna az egész mesekönyv, azzal sem lenne gond. A gond a felnőttek fejében van, azokéban, akik uniformizálni akarják a gondolkodást, elfojtani azokat a késztetéseket, ami nem illik bele a szerintük megfelelőbe. A gyerekek csak boldogok akarnak lenni, és nekünk az a dolgunk, hogy szabad életet, szabad teret, szabad gondolkodást biztosítsunk nekik. Nem birkanyáj kell a világnak, egyéniségek kellenek. Egyébként meg ne feledkezzünk meg arról, hogy ez nem egy kötelező olvasmány. Nem muszáj kézbe venni. Minden szülő eldöntheti, hogy megveszi-e a könyvet, felolvas belőle vagy sem.
Szabadságra vágyom, és nincs ennél erősebb érzés a világon. Utálom, ha mások által kijelölt keretekbe akarnak kényszeríteni, ha bele akarnak szólni a gondolataimba is. Nem tudnak.. Ez az egy, ami mindig megmarad egy gondolkodó embernek, a szellem szabadsága. Én ilyennek nevelem a gyerekeimet. Mellesleg teljesen mindegy, hogy fiút szeretnek vagy lányt, nekem az a fontos, hogy boldogok legyenek.
A könyv kivitelezése hibátlan, öröm kézbe venni, ehhez hozzájárulnak Bölecz Lilla  fantasztikus illusztrációi. Köszönöm a lehetőséget a kiadótól, hogy megismerhettem ezeket a meséket.


Borító: Részletgazdag, gyönyörű borító.

Kedvenc karakter: Konor, az őz

Szárnyalás:  Az elrabolt királykisasszony queer szereplői.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Az egész mesekönyv érzékenyít, engem is.

Értékelés:
 

 
Nyereményjáték: 
 
A mesekönyvben több Grimm mese feldolgozást is találtok, amik nagyon jól sikerültek. A nyereményjáték során a feladatod egyszerű! Az ismert Grimm mese adaptációkból találsz egy képet, neked pedig be kell írnod az adott mese címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Állomások:
Blogturné Klub 
11.17. - Sorok Között
11.18. - Nem félünk a könyvektől
11.19. - Readingspo
11.20. - Kelly & Lupi olvas
11.21. - Könyv és más
11.22. - Hagyjatok! Olvasok! blog
11.23. - Szofisztikált macska
11.24. - Utószó
11.25. - Sárga könyves út
 

 

2020. november 17., kedd

Harlan Coben: Az erdő

 


Ha eddig még nem ismerted volna Harlan Coben nevét, akkor eljött az idő, hogy megjegyezd! Az erdő című regényéből nemrég a Netflix sorozatot készítettek, ráadásul a Jaffa Kiadó új borítóval is bemutatta ezt az izgalmas krimit, amit a Blogturné Klub 5 bloggere is elolvasott. Tarts velünk ezen az izgalmas turnén, kövess bennünket az erdő mélyére, ami rengeteg múltbéli titkot és súlyos dolgokat rejt. Felkészültél?

Jaffa Kiadó, 2020
390 oldal
Fordította: Illés Róbert
Goodreads: 4,05
Besorolás: thriller

Húsz ​éve történt. Egy nyári táborozás során négy tinédzser éjszaka kiszökik az erdőbe. Kettőt közülük holtan találnak, a másik kettő azonban hosszas keresés után sem kerül elő. Két évre rá egy sorozatgyilkost elítélnek, ám a bűnöző tagadja, hogy köze lenne a négy fiatal halálához.

Az eltűntek egyike volt Paul Copeland megyei ügyész nővére is. Paul egyedül neveli hatéves kislányát, karrierje is szépen ível felfelé, így egyre kevesebbet foglalkozik a húsz évvel korábbi traumával. Amikor azonban egy gyilkossági ügy szálai hozzá vezetnek, és egy holttestet kell azonosítania, Paul egy árulkodó jel alapján felismerni véli a négy áldozat egyikét – a fiút, aki annak idején nővérével együtt örökre eltűnt az erdőben…

Lehet, hogy Paul nővére mégis életben van? A férfi szép lassan ráeszmél, hogy a múlt sötét és veszedelmes családi titkokat rejteget, amelyek egy csapásra szilánkokra törhetik az életét. Paulnak hamarosan döntenie kell: nem bolygatja tovább a húsz évvel korábbi eseményeket, vagy inkább megpróbálja kideríteni az igazságot.

A könyvből készült sorozat most a Netflixen látható.

Ez megint egy olyan könyv volt, ahol a Netflixen lévő filmsorozatot hamarabb láttam, mint ahogy a könyvet olvastam volna. De voltak kérdéseim, így úgy gondoltam, hogy elolvasom a regényt is, mert az mindig bővebb, mindig jobban kifejti a témát (feltéve, ha a regényből készül a film és nem fordítva). Ebben az esetben a regényből készült a sorozat, így a könyv pozitív segítség lett a film esetlegesen nem megválaszolt kérdéseire.

A történet szerint 20 évvel ezelőtt egy nyári táborban négy tinédzser éjszaka, a takarodó után kiszökik, de a csínytevés tragédiába torkollik. Kettőjüket másnap holtan találják meg, de a másik kettő örökre eltűnik....
Majd ugrunk egy nagyot az időben. Az egyik eltűnt lány öccse a regény főhőse, Paul, már felnőtt férfi, egy kislány édesapja - a feleségét sajnos rákban elveszítette. Sikeres ügyész, most is épp egy elég nehéz ügyön dolgozik - egy fiatal sztriptíztáncosnőt egy buliban két jómódú tinédzser megerőszakol és Paul megpróbálja a lehetetlent, igazságot szolgáltatni a lánynak. A fiúk szülei befolyásos és gazdag emberek, így mindent megpróbálnak, hogy ellehetetlenítsék Paul munkáját. Többek között a férfi múltjába is belekotornak..
Közben a rendőrség talál egy holttestet, amit Paul megvizsgál és úgy gondolja, hogy ez a két eltűnt fiatal közül az egyik. De ha a fiú túlélte azt az éjszakát, akkor a nővérével mi a helyzet? Lehet, hogy ő is él még? A befolyásos szülők pedig amit Paul múltjában találnak, az segítheti-e az újra megnyitott nyomozást vagy inkább terhelő lehet Paulra nézve? 

Forrás: Netflix
Hú, ez a könyv szintén egy telitalálat volt - körülbelül ugyanannyira tetszett, mint az előzőleg értékelt Kegyetlen tavasz. Egy, az utolsó oldalig izgalmas, körömlerágós, fordulatos thriller. Egy jó krimihez illően mindenki valamit rejt a múltjában, ami kellően befolyásolja a történetet.
Paul nagyon szimpatikus férfi, egy, a lányát egyedül nevelő apuka, aki bár nagyon-nagyon szereti a kislányát, de nem igazán tudja az elvesztett édesanyát pótolni. Természetesen az sem segíti ezt elő, hogy ügyészként keményebbnél keményebb ügyökön dolgozik éjt nappallá téve, így a kislánya szinte alig látja. Mellette gyászolja a gyönyörű feleségét, magával hordozza a nővére elvesztését és az édesanyja hiányát is - hiszen az édesanyjuk nem bírván, hogy a lánya eltűnt, elhagyja a családot. De ezen terhek mellett ember tud maradni, hisz a jóban és az igazságban, ezért is védi ekkora elánnal például a fiatal sztríptíztáncosnőt is, nem engedve a zsarolásnak, a megvesztegetésnek, a fenyegetéseknek és a kérleléseknek sem. 
És van egy másik szemszögünk is, Lucy, Paul gyerekkori szerelme, aki szintén ott volt a táborban. Ő tanárként dolgozik és egy napon olyan dolgozatot kér a diákjaitól névtelenül, ami az életük egyik legmegrázóbb élménye volt. Legnagyobb megdöbbenésére kap egy olyan dolgozatot, ami Paul és az ő élményét írja le azon az ominózus éjszakán. De ami ott történt, arról csak ő és Paul tud.. vagy volt ott még valaki más is? Így felveszi Paullal a kapcsolatot és ő is beszáll a nyomozásba.
Lucy is nagyon izgalmas karakter, szerettem olvasni az ő szemszögét is. Őt a történtek másképp viselik meg, érdekes volt olvasni, hogy hogyan változott meg az ő világa is a történtek hatására. Persze róla se tudunk meg mindent azonnal, ő is rejteget azért ezt-azt a tarsolyában:)
És a történet vége? Igazi, jól megérdemelt csattanó a sok izgalom és várakozás után. Olyan dolgok derülnek ki, amire az ember nem is gondolt - maximum esetleg egy kis Sherlock beütéssel sejthetett. A lezárás megnyugtató, bár nyitva hagy egy kérdést, de erre amúgy is csak az idő adhatja meg a választ.  

Összességében imádtam ezt a regényt és Harlan Cobennel új kedvenc írót avattam. A történet végig lendületes és feszes, nincsenek benne üresjáratok. Az író odafigyelt, hogy megfelelő mértékben adagolja, a feszültséget, az izgalmat, de néha a humor sem állt távol tőle. A szereplői mind érdekes karakterek, mindegyik jól kidolgozott, még a mellékszereplők is. 
A regényt mindenkinek ajánlom, aki szereti ezt a műfajt, annak kötelező, de azoknak is, akik még csak most ismerkednek vele. Higgyétek el, a regény letehetetlen. 

Borító: Nekem tetszik, izgalmas, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: Paul

Szárnyalás: az izgalmas történet

Mélyrepülés: a sok disznóság, ami a háttérben történik

Érzelmi mérce: harag, düh, gyász, fájdalom, szerelem, szeretet - van benne minden

Értékelés:  


Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:
Harlan Coben sok nagyszerű krimit írt már, így most egy idézetkeresős játékra hívnak a Blogturné Klub bloggerei. Minden blogon olvashatsz egy idézetet, a te feladatod pedig az lesz, hogy kitaláld, hogy melyik Harlan Coben könyvből származik az idézet.

Ha helyesen válaszolsz, akkor neked is van esélyed megnyerni Az erdő című könyv egy példányát a Jaffa Kiadó felajánlásával. Jó keresgélést, mi nagyon drukkolunk!

Még képzelőtehetség híján is milliónyi borzalom jut az ember eszébe, ha hirtelen eltűnik valamelyik szerette – vagy ami még fájdalmasabb, milliónyi reményt adó gondolat, amelybe belekapaszkodhat.


A blogturné további állomásai:
November 11 - Zakkant olvas
November 13 - Csak olvass!
November 15 - Könyv és más 
November 17 - Kelly és Lupi olvas 

2020. november 14., szombat

Anders de la Motte: Kegyetlen tavasz (Scane-tetralógia #4)

 


A General Press Kiadó jóvoltából Anders de La Motte évszakos krimisorozatának utolsó része is megérkezett a magyar olvasókhoz. A Kegyetlen tavasz című krimiben ezúttal egy harminc évvel ezelőtti gyilkosságot göngyölítünk fel a főszereplőnk, Thea segítségével. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjétek meg a könyv egy példányát!

General Press, 2020
432 oldal
Fordította: Dobosi Beáta
Goodreads: 3.93
Besorolás: krimi, thriller

1986 tavaszán egy tizenhat éves lány rituális gyilkosság áldozata lesz egy kastély mellett húzódó svéd erdőben. A bűntettnek négy tizenéves fiatal a tanúja; a vallomásuk alapján a lány féltestvérét ítélik el, és zárják börtönbe. Nemsokára az áldozat családjának többi tagja is nyom nélkül eltűnik a környékről, és soha többé nem hallanak felőlük a faluban.
Amikor 2019 tavaszán az új háziorvos, Thea Lind beköltözik a kastélyba, és egy különös fotóra bukkan egy ősrégi tölgyfában, a több mint három évtizedes eset felkelti az érdeklődését. A kutakodása során megdöbbentő hasonlóságot fedez fel a halott lány gyermekkora és a saját, traumákkal teli múltja között, és ettől az ügy hirtelen személyessé válik. A sok megválaszolatlan kérdés miatt Thea egyre biztosabb benne, hogy a gyilkosságról sohasem derült ki az igazság, és egyesek bármit megtennének, hogy ez így is maradjon. Lehet, hogy 1986 kegyetlen tavasza egynél több áldozatot követelt? És talán ő lesz a következő…?

Tavaly decemberben olvastam az írótól először, akkor a Pokoli tél című regénye került a kezem közé és rettentően szerettem. Izgalmas, néhol vérfagyasztó skandináv krimit kaptunk, így tudtam, hogy nem ez lesz az utolsó regény, amit tőle olvasok. Így is lett. A négy évszakot felölelő sorozatából most a tavasz került sorra, méghozzá egy elég brutális verzióban.

A történet ismét Skandináviába, azon belül is Svédországba kalauzol el bennünket, természetesen egy kitalált kisvárosba. Thea a férjével annak szülőfalujába költözik, ahol ő, mint orvos kap munkát, a férje pedig a helyi kastélyt újítja fel, ahol éttermet szeretne üzemeltetni. Ez egy álmos kis svéd falu... lenne, ha nem lenne itt is egy rejtélyes és tragikus eset, amit a falusiak szeretnének már eltemetni, ám a doktornőt kíváncsivá teszi és újra feleleveníti, hogy mi is történt. 1986 tavaszán, a tavaszköszöntő ünnepen, Walpurgis éjszakáján egy 16 éves lányt, Elitát rituálisan meggyilkolnak. A gyilkossággal a lány féltestvérét gyanusítják és el is ítélik érte, négy kiskorú tanúvallomása alapján. Az egyik fiatal pedig nem más, mint Thea férje...
Thea elkezd nyomozni, hiszen egyrészt sok furcsaság van a történet körül, másrészt pedig Elita családi háttere sokban hasonlít a sajátjához és ezzel közel érzi magát a lányhoz és szeretné az igazságot kideríteni...

Walpurgis-éj
Őszinte leszek, ez a regény még talán jobban tetszett, mint a Pokoli tél. Nagyon tetszett, ahogy az író ezt a különleges ünnepet is beleszőtte a történetbe, sőt akörül forgott szinte minden. Én nem nagyon ismertem ezt az ünnepet, így megismerni a hozzá tartozó misztikumot, magát a történetét és rituáléját, amit a mai napig komolyan vesznek a helyiek, számomra különleges élmény volt. 

A főszereplőnk Thea, akiről sok mindent nem tudunk meg eleinte, csak annyit, hogy az Orvosok Határok Nélkül szervezetben dolgozott, ott egy háborús helyszínen megsérült és most egy "nyugis" állásban, a helyi orvosi rendelőben veszi át a régi orvos helyét. Férjével felemás a kapcsolata, ő szereti nagyon a férfit, de ahogy a történetből kiderül, a férje inkább a sikert hajszolja, a felesége csak másodlagos dolog az életében. Thea társa így egy kutya, Emí, akit még külföldön mentettek meg a barátnőjével és most ő gondoz. Emínek nagy szerepe van végig a regényben, társa, testőre és néha megmentője a gazdájának - sokszor nem kevés problémát okozva:), nagyon szerettem és nagyon izgultam érte végig!
Aztán persze mi is mélyebbre ásunk Thea életében és kiderül, hogy nem véletlenül érzi lelki társának az elhunyt Elitát, hasonlóan sötét titkok bújnak meg a főhősünk családi hátterében is.
De Thea erős, bátor és kitartó. Olyan helyzetekben is mer tenni valamit, amikor más lélekszakadva rohanna el. Kedvenc részem, amikor Elita volt házát megtalálja a láp közepén és felfedezi azt teljesen egyedül. Mint egy horrorfilmben... minden nyikorog, minden ajtó mögött én is hullákat és gyilkosokat vélek felfedezni, de minden rettegésem mellett engem is furdal a kíváncsiság, hogy mi is van abban a régen lezárt házban. Thea pedig bátran segít kideríteni:).

A kisváros pedig nem sokban különbözik a világ bármely másik részén lévő kisvárostól. Álmos, nyugodt, mindenki mindenkit ismer, ha befogadnak, akkor a tenyerükön hordoznak, de jaj, ha beleásod magad abba, ami nem rád tartozik... Akkor nem egy emberrel, hanem egy egész városnyi, összetartó csapattal találod szemben magadat!
A négy szemtanu pedig a város ismert és tisztelt családjai közül ki, így az, hogy Thea felbolygatja a múltat, minden csak nem életbiztosítás. És mindenki gyanús.. ki ezért, ki azért.. ki azért, mert túl barátságos, mások azért, mert ellenszenvesek és támadóak. De hogy mi is történt azon az elátkozott tavaszi éjszakán - az csak a regény végére derül ki. Addig végig kell olvasnod több, mint 400 oldalt, de ígérem, nem fogod soknak érezni. Én egy "szünettel" olvastam végig az egész regényt, annyira lekötött, hogy letenni alig bírtam.
Az pedig külön izgalmassá teszi, hogy több idősíkban és szemszögből is megismerhetjük, hogy mi is történt. Egyrészt Thea a jelenben nyomoz... másrészt Elita gondolatait is megkapjuk és akkor még nem is beszéltem a sok más szereplő szemszögéről, akik belefolytak így vagy úgy az eseményekbe. De az író profi, így teljesen jól elkülöníthető a sok szál és tökéletes egésszé formálják a regény végére a történetet.

Összességében imádtam ezt a regényt, amit szívből ajánlok mindenkinek, annak is, aki olvasta az író több regényét, de azoknak is, akik még csak most kezdenek bele. És tényleg be kell szereznem a másik két évszakot is, mert ha azok csak fele ilyen jók, mint amit eddig olvastam, akkor sem fogok unatkozni egy percig sem.

Borító: Tetszik, látványos és figyelemfelkeltő!

Kedvenc karakter: Thea és Emí

Szárnyalás: A folyamatos izgalom

Mélyrepülés: Thea családi háttere

Érzelmi mérce: voltak benne apróbb érzelmi hullámok, de ez egy krimi, inkább az izgalmon volt a hangsúly

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A könyv egyik központi eleme a tavaszköszöntő ünnep, úgyhogy játékunk során körbeutazunk egy kicsit a világban és megnézzük, hogyan ünneplik más kultúrákban a tavasz érkezését. A leírás alapján találjátok ki a tavaszköszöntő hagyomány nevét és írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő rubrikáiba!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Tavaszi ünnep Zürichben, amit mindig április közepén rendeznek meg. Az ünnep középpontjában az úgy nevezett Böögg figura áll, ami egy hóember és a telet szimbolizálja. a fő attrakció a Böögg elégetése, ami egy hatalmas máglyán áll a tér közepén. Minél gyorsabban veszíti el a hóember a fejét, annál hamarabb lesz nyár.


A blogturné további állomásai:
November 12 - A Szofisztikált Macska
November 14 - Kelly és Lupi olvas
November 16 - Könyv és más

Rendszeres olvasók