KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2020. június 12., péntek

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája



Az Éhezők Viadalának előzményregényének főszereplője a 18 éves Coriolanus Snow, akit már mindannyian jól ismerünk az alaptrilógiából, ahol igyekszik eltenni Katnisst láb alól. Ám ebben a történetben a fiatal Snow feladata ezúttal az, hogy segítse túlélni a 10. Éhezők Viadalát a mentoráltjának, aki egy 12. körzetből származó lány. Tartsatok bloggereinkkel az Énekesmadarak ​és kígyók balladájának blogturnéján, hogy megtudjátok, ők mit szólnak Coriolanus Snow mesterkedéseihez, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regényt az Agave Könyvek kiadó jóvoltából!

Agave, 2020
448 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Goodreads: 3,93
Besorolás: YA, disztópia

A ​becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.


Amikor először meghallottam, hogy Suzanne Collins kibővíti Az éhezők viadala trilógiát egy előzménytörténettel, akkor nagyot nyeltem. Kell ez nekünk? Annyi, de annyi írónő sütötte ezt már el és a legtöbb esetben csúfos kudarc lett a végeredmény, egy nyögvenyelős, a rajongók kedvéért (és a plusz bevételért) megírt borzadály. 
Így picit izgultam a történet miatt, de persze, ahogy megjelent, nekem a kezembe kellett vennem a regényt. Anélkül, hogy bármit is elspoilereznék, azt kell, hogy mondjam, egy (számomra) tökéletesen megírt regényt kaptam, ami akár egy önálló sztoriként is megállja a helyét, anélkül, hogy az olvasónak tisztában kellene lennie, hogy mi is történt a későbbi trilógiában. Az persze már más kérdés, hogy a regény befejezése után szerintem nagy valószínűséggel érdekelni fogja a trilógia is:).

A történet a háború után 10 évvel játszódik. A Kapitólium még mindig nyögi a háború okozta károkat (ahogy persze a körzetek is). Az ember éheznek, de nemcsak a köznép, hanem a régi, jónevű családok között is akadnak olyanok, amelyek elveszítették mindenüket. Így járt a Snow család is, a szülők halála után a nagymama neveli Coriolanust és az unokatestvérét, Tigrist. Napról napra élnek, a fiú ráadásul elég nagy nyomás alatt van, hiszen iskolába jár, ahol továbbra is fenn kell tartania a látszatát, hogy jólétben élnek. Igen, ez a legfontosabb, a látszat. A Kapitóliumban ez a leglényegesebb és ezt a fiú nagyon hamar megtanulja. De ahhoz, hogy tovább tudjon tanulni és hatalomhoz jusson, pénz kell, méghozzá nem is kevés. 
A Kapitólium pedig úgy dönt, hogy az Éhezők Viadala játékosai mellé mentorokat nevez ki, méghozzá az iskola diákjai közül. Aki nyer, az pedig nem kevés pénzt kap - pont annyit, amennyiből a fiú a tanulmányait tudná fedezni. Így számára még fontosabb, hogy a mentoráltja nyerjen, mint bárki másnak az osztálytársai közül. 
A Viadal pedig elkezdődik...

A legelső benyomásom az volt a könyvről, hogy rettentően nyomasztó a hangulata. Nyomasztóbb, mint a trilógiáé. Egyrészt rossz volt olvasni arról is, hogy a nagynevű, anno gazdag és előkelő Snow család megmaradt tagjai mire kényszerülnek, hogy kifelé továbbra is gazdagnak mutassák magukat, de belül meg mennyire nyomorognak. Mondhatnánk, hogy persze, a körzetek többi lakója is így él, de az írónő képes volt egy olyan környezetet teremteni, hogy mindenképpen sajnálod Coriolanust (édes Istenem, mire képes voltam végre normálisan leírni a nevét:))) és a családját. A nagymama már nem beszámítható, ő valahol egy álomvilágban él, ahol még gazdagok, ahol naponta elénekli a hímnuszt, aki az imádott rózsái közül ki se jön nagyon. Tigris, a fiú unokatestvére alantasabbnál alantasabb munkákat végez el, hogy valami pénzt keressen és ne halljanak éhen. Coriolanusnak pedig egy feladata van, a tanulás, hogy minél magasabb rangba kerülhessen és visszahozhassa a Snow család hírnevét és anyagi jólétét.

De picit vonatkoztassunk el a Snow családtól. Az Éhezők Viadala. Őszintén megmondom, hogy azt mind tudjuk, hogy mi a célja és mi lesz a játékosokkal. DE - összehasonlítva az eredeti trilógia játékosaival, azt nyugodtan kijelenthetem, hogy ők királyi ellátásban részesültek onnantól kezdve, hogy kiválasztották őket, összehasonlítva ezekkel a játékosokkal. Különvonat minden jóval ellátva? Egy nagy túrót, marhavagon, amiben ellátást se kaptak. Gyönyörű, mindent kielégítő szállás? Hát persze.. az állatkert ketreceibe bezsúfolva, orvosi ellátás és étel-ital nélkül... Okos, jó tanácsokat adó felnőtt mentorok? Aha.. velük egykorú tinédzserek, akik azt se tudják, hogy mit csináljanak, van, aki még szóra se tudja bírni a mentoráltját... és így indultak neki a viadaluknak... Ugye, hogy mekkora a különbség? 

Coriolanus pedig a 12. körzet (ugye látjátok, hogy melyik körzetről van szó? :) lányát kapja meg, Lucy Grayt, hogy próbálja életben tartani a játék végéig. A lányról nem akarok sokat mesélni, mert nem szeretnék spoilerezni, de ha annyit mondok, hogy simán lehetett volna az adott kor Katnisse, ha lett volna már akkor olyan háttércsapata, mint a trilógia főhősének volt, akkor nem mondok keveset. Karizmatikus, okos, az életben nagyon jól ellavirozó, harcos lány, aki nem fél semmit se bevetni az életben maradásáért. 

Az írónő szerintem brilliánsan mutatta meg, hogy miből és hogyan alakult ki a későbbi Snow elnök gyűlölete Katniss iránt, hogy a későbbi parádés, kegyetlen, embertelen showműsor, az Éhezők Viadala miből is fejlődött ki. Kik és hogyan fejlesztették ki, ki adott ötleteket egy-egy elemhez. Rengeteg olyan elem van a regényben, ami megmagyaráz későbbi dolgokat, illetve előzményként feltűnik. Az Éhezők Viadala pedig brutális. Talán brutálisabb, mint a trilógiában olvasható viadalok. Az írónő nem szűkölködött ötletekben, amikor újabb és újabb halálnemeket talált ki a játékosok számára. 

És Coriolanus? Már a történet elején is hatalomvágyó, vágyik vissza abba a rangba, státuszba és anyagi jólétbe, amiben anno éltek és amit most is lát más családoknál, akik a háborún nyerészkedve felkapaszkodtak. De akkor még volt benne jó, volt benne emberség és szeretet is, ami a regény végére tovatűnik és már láthatjuk a későbbi Snow elnököt. Nekem ezzel volt picike problémám. Én értem, hogy mi történt vele, és azt is, hogy ez volt valószínűleg az utolsó lökés afelé, hogy egy hatalomra vágyó, kőszívű emberré válljon, de valahogy túl hirtelen történt a változása (igen, még akkor is, ha mindent 448 oldalon keresztül nézhettük végig. ) De igaz az a mondás, hogy az embereket a körülmények teszik szörnyeteggé. Nem úgy születnek. 

És a történet vége? Lezárult, nem függővéges - bár én szívem szerint olvasnám tovább, hogy mi történt a későbbiekben is Coriolanussal. De ahogy az elején is írtam, az biztos, hogy rávesz arra, hogy ha nem olvastad a trilógiát, akkor a kezedbe vedd, de ha olvastad, akkor is újra belelapozz és átnézd, hogy látsz-e valami utalást vagy újabb dolgot, ami összekapcsolódik ezzel a regénnyel.

Összességében imádtam, letenni nem tudtam. Éhezők Viadala rajongóknak kötelező darab, lányok és fiúk is nyugodtan olvashatják. Viszont a sok kegyetlen rész miatt mindenképpen 14 éven felülieknek ajánlanám. Én pedig megyek és újraolvasom a trilógiát, hogy újra bőgjek a végén. 

Borító: Tökéletesen illik a történethez és a sorozat többi borítójához is

Kedvenc karakter: Fura, de nem volt ilyen. Minden karaktert kedveltem a maga módján, de kedvencem nem lett. Talán Tigris lehetett volna, ha több szerepet kap. A lány ember tudott maradni ebben a borzalmas világban is. Csak sajnos nagyon nem ismerhettük meg őt.

Szárnyalás: a (számomra) tökéletes előzménytörténet

Mélyrepülés: Ami történt a viadal után... (és itt most többet nem mondok, de úgy unblock minden)

Érzelmi mérce: bosszú, harag, fájdalom, irigység és persze van egy picike szerelem is

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mivel szeretnénk kedveskedni az írónő rajongóinak, játékunk főszereplői ezúttal Az éhezők viadala-trilógia korábbi karakterei lesznek! Minden állomáson találtok egy pár mondatos leírást valakiről, akinek ki kell találnotok a NEVÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mindenkit kitaláltatok, és szeretnétek még egy extra lehetőséget a nyerésre, akkor töltsétek ki a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvényt, és írjátok be a rafflecopter dobozba a színes mezőkből összeálló nevet! Jó játékot, és sose hagyjon el benneteket remény!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A 74. éhezők viadalán a 11. körzet női kiválasztottja és a legfiatalabb kiválasztott, 12 éves volt.”
(függőleges 2)


A blogturné további állomásai:
Június 12 - Kelly és Lupi olvas
Június 14 - Dreamworld (extra)
Június 16 - Utószó
Június 18 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
Június 20 - Hagyjatok! Olvasok!
Június 22 - Csak olvass!
Június 24 - Csak olvass! (extra)
Június 26 - Dreamworld
Június 28 - Fanni's Library
Június 30 - Könyvvilág
Július 02 - Utószó (extra)

2020. június 9., kedd

Ezerarcú Japán - A japán kultúra útikalauza



Utazzatok velünk a felkelő nap országába, Japánba, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő. Biztosan láttatok már képet a japán cseresznyevirágzásról vagy a Fudzsi-hegyről, találkoztatok már animékkel/mangákkal, origamiztatok vagy láttatok gésákról szóló filmet. Ha még nem, vagy ha szeretnétek többet megtudni Japánról és a japánokról, akkor tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges blogturnén! Olvassátok el az ajánlóinkat és játsszatok velünk minden állomáson, ugyanis a turné végén a Bookline Könyvek kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk megnyeri az Ezerarcú Japán egy példányát!

Bookline Könyvek, 2020
224 oldal
Fordította: Dövényi Ibolya
Goodreads: 3,94
Besorolás: ismeretterjesztő 

"LENYŰGÖZŐ UTAZÁS A MODERN JAPÁNBAN.

Japán a világ egyik legkülönlegesebb kultúrája, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő.
Ez a hiánypótló kötet lebilincselő áttekintést nyújt a felkelő nap országáról, miközben sorra veszi annak ezerféle szépségét és örömét, az építészettől a harcművészetig, az ősi kézművességtől a sintó szentélyekig, az ikebanától a kavaii-ig és tovább."



Japán... mindig is nagyon különleges hely volt a számomra, de igazából akkor lettem nagy szerelmese, amikor a párom rámragasztotta a rajongását. Ő gyerekkora óta Japánba vágyik, a konyhájukért, a történelmükért, a helyszínekért, a kultúrájukért, az animékért, mindenért odavan, ami Japánhoz kapcsolódik. Ilyen mértékű "szerelem" mellett én se mehettem el szótlanul, így akarva-akaratlanul is beleszerettem ebbe a különleges országba.
Idén el is utaztunk volna oda, de a Covid közbeszólt, így az utazásunk elcsúszott :(. Viszont addig is minél több dolgot szeretnék megtudni, megtanulni az országról, így amikor ez a könyv képbe került, azonnal le is csaptam rá. 

A könyv első ránézésre nagyon szép kivitelű, keményborítós, minden túlzástól mentes, elegáns megjelenésű. 
Belelapozva rögtön látszik, hogy a készítői nem egy Lonely Planet típusú könyvet akartak létrehozni, töménytelen információval és hosszú, ömlesztett szövegekkel, hanem inkább egy olyan könyvet szerettek volna, ami pont annyi információt ad, amivel meghozzák a kedvünket ahhoz, hogy az országot még inkább meg akard ismerni és / vagy oda akarj utazni.

Először a száraz tényekkel kezdtünk - minél előbb jobb átesni ezen:), kaptunk egy térképet, a főbb szigetekkel, a prektúrákkal és a régiókkal. Ha ezen sikerült túljutnod, akkor már csak a jó része marad - egy tényleg színes, érdekességekkel tarkított, nem túl bő lére eresztett betekintés ebbe a különleges világba.


Japán 7 arcával ismerkedhetünk meg - az Ezerarcúval, az Időtlennel, az Innovatívval, a Kreatívval, a Szórakoztatóval, az Ízletessel és az Egészségessel. A részek elnevezései utalnak arra, hogy mi mindenről olvashatunk - egyrészt azokról a dolgokról, amelyekkel mindenki tisztában van - Japán a kütyük, a mérnöki csodák, a különleges ételek, a mangák, animék, a gésák, a gamerek országa, de mellette megismerkedhetünk az ottani művészetekkel - irodalommal, festészettel, zenékkel, filmművészettel és divattal is. Nagyon tetszett, hogy olyan közismert személyekről (pl gésák) vagy tárgyakról (pl szaké, szusi) is tudott új információt adni, amiről azt hittem, hogy már mindent tudok. Tudom, hogy a legtöbb embernek Japánról Tokió, a sok hightech és gamer dolog jut az eszébe és emiatt utazna oda, de engem viszont ez a könyv is abban erősített meg, hogy Japán természeti szépségei, vidéki élete még izgalmasabb lehet, egyrészt kikapcsolódni, másrészt feltöltődni és ha egyszer tényleg kijutunk oda, akkor fele-fele arányban fogunk mind a két résszel megismerkedni.  

A könyv készítői odafigyeltek arra is, hogy a ma embere már nem szívesen olvas hosszas értekezéseket, oldalon tartó, tömény információkat, nekik rövid, tömör, lényegretörő, lehetőleg minél több vizuális információt tartalmazó leírások kellenek. Minden résznél gyönyörű fotók, rajzok, térképek segítik az eligazodást és mellette röviden kiemelt részek adnak hol hasznos, hol pedig érdekes információkat. 
Hogy ezáltal ez mennyire lesz használható azoknak, akik még sosem jártak Japánban? Nekik igen, nagyon. Rengeteg érdekességet sorol fel a könyv, sok információt, ami nagyon meghozza a kedvet ahhoz, hogy még jobban megismerd ezt a különleges helyet.

De az is igaz, hogy azoknak, akik már jártak ott vagy sokat olvastak Japánról, nem fog sok újat mondani. Nekik viszont felidézhet emlékeket és kiegészíthetik a tudásukat pár újabb dologgal. Mi például már jó ideje készítjük az útitervünket, hogy mit szeretnénk megnézni, ha kijutunk. A könyv elolvasása utána (sajnos? :D ) újabb helyszínek kerültek fel a listára, sőt azt is el merem mondani, hogy lehet, hogy egy út nem is lesz elég oda. A párom szívesen élne is ott, nekem eddig még nem volt hozzá lelkesedésem, de a könyv elolvasása után már az én fejemben is megfordult, hogy mi lenne ha.... :)

Én esetleg a könyvbe még beletettem volna egy pici etikett vagy hasznos tudnivalók részt is, ha már annyira csábít a könyv az utazásra, ne ezeken az "apróságokon" múljon az, hogy jól érezze magát mindenki - a vendéglátó ország és mi is.

Összességében megkaptam, amit szerettem volna, egy nagyon informatív, érdekességekkel teletűzdelt, látványos, új információkat is adó könyvet. Ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik még csak most ismerkednek ezzel a gyönyörű országgal - nekik tényleg különleges lesz ez a könyv. 

Borító: Nekem tetszik az egyszerűségében, lényegretörő és tudatja, hogy mi várható a könyvben

Szárnyalás: Jól tagolt, egyszerűen befogadható információk

Mélyrepülés: - 

Értékelés: 


Nyereményjáték:
Mind a 10 állomáson ki kell találnotok az ott található képről vagy idézetről, hogy milyen tipikusan Japán dologra gondoltunk! (A megoldás lehet sportág, személy, hely, étel, életstílus, bármi!) Mivel ez egy különleges turné, lesz egy extra lehetőségetek is nyerni! Ha kitaláltátok és beírtátok a dobozba a 10 megfejtést, akkor megnyílik egy új rubrika, ahova azt kell beírnotok, hogy mit csinálnátok, ha eljutnátok Japánba! Jó játékot!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A ………... a Japánok nemzeti italának számít. Sokan japán pálinkának gondolják, ez azonban tévedés, mert a …………. alapjául szolgáló gabonát nem lepárolják, hanem hordókban erjesztik (Koji rizsből és az élesztőjével erjesztik). Leegyszerűsítve a …………. inkább bornak nevezhető.”


A blogturné további állomásai:
Június 09 - Kelly és Lupi olvas
Június 11 - Booktastic Boglinc
Június 13 - Könyv és más
Június 15 - Readinspo
Június 17 - Csak olvass!
Június 19 - Utószó
Június 21 - Ambivalentina
Június 23 - Csak olvass! (extra)
Június 25 - Hagyjatok! Olvasok!

2020. május 14., csütörtök

Bauer Barbara: A fényfestő

2020, Jaffa Kiadó
312 oldal
Besorolás: történelmi fikció, romantikus


Cecil ​Le Blanc Párizsban végzi művészeti tanulmányait. A fiatal nőt tehetséges festőnek tartják, mestere éppúgy büszke rá, mint a nevelőnője, akit anyjaként szeret. Minden adott ahhoz, hogy sikeres művészi pályát fusson be, és a magánéletében is boldog legyen. Már eddig is részese lehetett a francia főváros szellemi pezsgésének, elismerte és befogadta a művészvilág. Ám Cecil mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből, ami nélkül nem tud kiteljesedni sem a festészetben, sem a szerelemben.

„Légy türelmes. Meg fogod találni azt a helyet, azt a pillanatot, ahová be tudsz lépni magad is, és nem azt fested meg, ami előtted van, hanem amiben te is benne vagy. Ekkor leszel készen.” Cecilt a mestere ezekkel a szavakkal bocsátja útjára. És bár az egész világ nyitva áll előtte, az útja mégis Budapestre vezeti őt. Talán ez lenne a hely, amelyről a mestere beszélt? És az a bizonyos pillanat, az vajon mikor érkezik el?
Amikor Cecil az ’56-os forradalom utáni években megérkezik a magyar fővárosba, az élete különös fordulatot vesz. Lassan valósággá válik mindaz, amiről addig azt gondolta, hogy csak a fantáziájában és az álmaiban létezett. Felsejlik, majd kibomlik előtte egy különös történet, amely mintha réges-régen esett volna meg vele, és amelynek a szereplőit mintha csak az ő képzelete teremtette volna meg. Mégis ők voltak azok, akik átsegítették a legnehezebb pillanatokon, akik érte jöttek, ha rátört a magány, akik között békére lelt, ha harcok dúltak körülötte. Akik megmentették a lelkét attól, amit kisgyermekként nem élt volna túl.
Apránként rátalál mindarra, amire egész életében várt. Megismerkedik Endrével, a magyar építésszel, akihez sokkal több szál fűzi, mint hitte volna. Megérti, miért vonzotta annyira Magyarország. Az ország, ahol utoljára kisgyermek korában járt, és amelyre szinte már nem is emlékezett. És ahol végre felragyog az a fény, amelyben megláthatja önmagát. A saját történetét.
BAUER BARBARA sejtelmes hangulatú, váratlan fordulatokat kínáló új regénye különleges, izgalmas utazás a múltba és az emberi lélek mélyére.

Bauer Barbara már jó ideje a szemem előtt van, régóta szerettem volna tőle olvasni, de valahogy mindig csak a "szeretnékig" jutottam el. Ennek a regénynek viszont a fülszövege annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, ez lesz az első történet, amit elolvasok tőle. 
És milyen jól tettem! 

Az 56-s forradalom utáni időszak mindig is érdekelt. Ebben az időben voltak a szüleim is fiatalok, kíváncsi voltam, hogy milyen volt az akkori élet a fiatalok számára (és most nem kifejezetten a politikai elnyomás része érdekelt). Cecil és Endre története pedig főleg ebben az időszakban játszódik. 
A fiatal lány festőművész, Párizsban végez, de a nevelőnője hatására Magyarország mindig is különleges helyet foglalt el a szívében, így miután az iskolái véget érnek, ideutazik, hogy itt keressen ihletet a festéshez, itt találja meg azt, ami valódi művésszé teheti. Mellette persze van más is, ami idevonzza, valami, ami néha álomszerűen visszatér, ami zaklatja a lelkét és ami nem hagyja nyugodni. Abban reménykedik, ha Magyarországra utazik, akkor kiderítheti, hogy mi áll a háttérben...
A város azonnal elbűvöli, ő pedig egy fiatal építésznek, Endrének rabolja el a szívét. A fiú csapodár, minden nőnek csapja a szelet, de meglátva ezt az éteri teremtést, valódi érzések járják át a szívét. Nem rohanja le, ahogy a szokása, hanem szépen lassan, finoman udvarolni kezd a lánynak. 

Ezek a részek voltak a kedvenceim. Annyira másképp történik minden, mint a mai világban, séták, sütizések, kirándulások, tánc, egy-egy lopott kézfogás, majd utána A csók. Ez mind annyira izgalmassá, érdekessé teszi az udvarlást. Ez néha olyannyira hiányzik a mai világból!
Ami különleges kedvencem volt, amikor Endre rájött arra, hogy Cecil francia és valami elképesztő sebességgel próbált franciául megtanulni (elárulom sikertelenül:))), hogy tudjon a lánnyal kommunikálni:). Az valami tündéri rész volt! 

Az írónő pedig mindent megtett azért, hogy átélhessük az akkori életérzést, akár a fővárosról, akár vidékről beszélünk. Sétáltunk a Dunánál, jártunk a Hortobágyon, vidéki kisvárosban és ahogyan Cecil, úgy én is teljesen újonnan éltem át ezeket a kirándulásokat. Bauer Barbara olyan gyönyörűen mutatta be a helyszíneket, hogy éreztem az illatokat, hallottam a hangokat és ha nem olvasom, hanem valaki felolvassa nekem a regényt és becsukom közben a szememet, akár ott is érezhettem volna magam.
Még a neveknél is odafigyelt arra, hogy korabeli neveik legyenek a szereplőknek. Amikor először olvastam az Endre nevet, annyira idegenkedtem tőle, hogy féltem, hogy képtelen leszek megszeretni a főhőst. Aztán persze egy idő után már nem foglalkoztam a névvel:).

Cecilt nagyon kedveltem. Egy okos, önálló fiatal hölgy, akinek elképesztő múltja van (amiről ő maga se tud sokat) és mindene megvan ahhoz, hogy kíváló festőművész legyen. Mellette persze rettentően bátor is, hiszen teljesen egyedül elutazik egy ismeretlen országba, amiről csak elbeszéléseket hallott.
Endre a másik fele. Érte, ahogy már fentebb is írtam, eleinte pont a neve miatt nem voltam oda. Ehhez még hozzátett nem is keveset a szoknyavadász múltja is. De mire vége lett a regénynek, bebizonyította (nekem is, nemcsak Cecilnek:), hogy egy igazi úriember, aki méltó párja lehet a lánynak.
A mellékszereplők is mind jól megalkotott karakterek voltak. Megemlíthetem Kálmánt, Endre legjobb barátját, aki mindig megpróbálta két lábbal a földön tartani a szerelmetes barátját vagy Kálmán menyasszonyát, aki mindent megtett azért, hogy Endre megtanuljon franciául. De ott van az idős hölgy, akit Sophie, Cecil nevelőnője időközönként meglátogat és aki különös történetet mesél el, ami még inkább misztikusabbá teszi az egészet. 

A történet pedig... Különleges volt a maga nemében. Jártunk a II. világháborúban, a háború után, jártunk Párizsban, Magyarországon több helyen. Átélhettük a deportálás, majd a kitelepítés borzalmait, gyerekek és felnőttek szemén keresztül. Több vonalon futott a történet, hol a jelenben, hol a múltban jártunk, eleinte nem volt könnyű követni, hogy ki kicsoda és hogyan kapcsolódhatnak a főszereplőinkhez, de aztán szépen összeállt minden. Tetszettek a visszatekintések, a megfelelő helyeken elejtett apró történetek, amelyek mind segítettek megérteni, hogy mi is zajlott le a múltban.

És a történet vége? Boldogan éltek, míg meg nem haltak... lenne ez az utolsó mondatnom, de ismerve az akkori Magyarországot és ismerve, hogy Cecil milyen körülmények közül érkezett és hogy a fiú ehhez képest mit tud neki nyújtani, azért én úgy érzem, hogy még sokat kell dolgozniuk a közös jövőért és a boldogságukért.

Összességében nagyon tetszett a történet és biztos vagyok benne, hogy nem ez az utolsó regény, amit az írónőtől olvastam. Bauer Barbara gyönyörűen mesél, gördülékeny a történetvezetése, egy percig sem járt az agyam máshol, annyira oda akartam figyelni minden részletre. Egyetlen egy hibát rónék fel - nekem egy picit valószínűtlennek tűnt a fő szál - nem akarok többet mondani róla, nem szeretnék spoilerezni, de mivel ez egy kitalált történet, így végülis belefér ez is.

Ja, és még egy dolog... Nagyon sokat megadtam volna azért, ha megnézhetném Cecil képeit!

A recenziós könyvért köszönet a Jaffa Kiadónak!

Borító: Szerintem gyönyörű, nekem nagyon tetszik

Kedvenc karakter: Cecil és Endre

Szárnyalás: a gyönyörű írásmód és a még szebb idézetek, ha a történetből kellene, ott pedig az a lassú udvarlás, ami manapság már szinte nem is létezik

Mélyrepülés: a deportálás és kitelepítés...

Érzelmi mérce: felháborodás, harag, fájdalom, de aztán kapunk sok pozitív érzelmet is - romantikát, de mindent csak finoman, szépen, ahogy abban a korban történt az udvarlás

Értékelés: 

Extra - idézetek
Annyira tetszett egy-két rész a regényből, hogy szeretném megosztani veletek

"- Neked Munkácsy és Jókai szemével kell látnod. Petőfi nélkül nem értheted meg, hogy fest az "arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb". Talán Radnóti segítségével láthatod kívülről azt a gyönyörű tájat, még ha azt is mondja, hogy "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent", de igazán akkor érted majd meg, ha ott leszel abban az országban, ami neked is a szülőhazád. És a muzsika... Cecil, hallgass sok zenét, Lisztet, a Magyar rapszódiát, hiszen te látsz színeket, ahogy ő a dallamok színét látta. Hallgass Kodályt, vele bejárhatod az egész országot."

"Érte már alkonyat a hegyek között, árnyas völgyben és az óceán végtelenségében is, de ahhoz foghatót, amilyet a pusztában, a hullámzó kalászos, a lüktető föld fölött látott, elképzelni sem tudott volna. Míg a hegyek között incselkedik a nap, elbújik, aztán újra felbukkan, a völgyben gyorsan elköszön és alámerül a mélybe, a tenger felett uralkodik, beragyogja, szétteríti rajta a fényét, majd méltóságteljesen kihuny, addig a rónaság magába szívja. Együtt lüktet vele, míg végleg magába nem fogadja."

"Talán könnyebb ítélkezni, mint megtalálni, miért is lehet köszönetet mondani. Talán egyszerűbb megélni a gyűlöletet, mint megtalálni, kit lehet szeretni. És miért. Reményvesztett időben hinni a jövőben talán a legnehezebb."

"Idő. kinek mennyi jut? Nem tudsz többet kérni, mint ami jár. De ki dönti el, mennyi jár? Mindenről, az életed minden egyes lépéséről te magad döntesz, csupán egyetlen dolgon nem tudsz változtatni, azon, hogy mennyi időt kaptál. Az egyetlen, akinek beleszólása van az idődbe, az maga a halál."

"- Azt mondják, ott vagy igazán otthon, ahol a temetőben ismerőst találsz. Még akkor is, ha nem kötődsz hozzá."

"A múltat akkor sikerül elengedni, amikor átvesszük tőle az irányítást. Amíg szorít, kínoz, megoldást akar, addig ő parancsol, messziről, az enyészetből, a tehetetlenség reménytelen érzésével töltve el az embert. A múlt nem megváltoztatható."

"Én arról beszélek, hogy a tömeg mennyire manipulálható. Rajong, ha rajongani kell, de gyűlöl, ha gyűlölni kell. Félelmetes, amikor egy gondolat tömegessé, és főleg tetté válik."

"- A döntéseidet a múltad nyomán hozod meg - szólalt meg a grófné, és Sophie megborzongott. - Élmények, tapasztalatok, emlékek, bevésődések alapján. De ha nem ismered a múltadat, akkor sötétben tapogatódzol. Mert akkor is hat és befolyásol, de anélkül, hogy értenéd."

"Az embereket nem származásuk teszi vétkessé."

"Rágódni a múlton és várni a holnapra egyet jelent azzal, hogy ember elmulasztja az élet legfontosabb pillanatait, elszalasztja mindazt, ami ott van karnyújtásnyira."

"Légy ott, légy jelen, ha azt akarod, hogy igazán értsenek."





2020. április 26., vasárnap

Iklódi Dóra: Cukormentes édességek

A BOOOK Kiadó jóvoltából megjelent Iklódi Dóra - a Wander. Food. Wonder bloggere - második receptkönyve, Cukormentes édességek címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub hat tagja fakanalat ragadott, hogy kipróbálja az inzulinrezisztensek, cukorbetegek és egészséges életmódot folytatók számára összeállított gyűjteményt.
Tartsatok velünk és kényeztessétek magatokat édességekkel az egészségtudatosság jegyében!

Boook Kiadó 2020
152 oldal
Besorolás: szakácskönyv, cukormentes

Hogyan ​álmodjuk újra úgy 53 népszerű desszert receptjét, hogy azokat az inzulinrezisztenciával és cukorbetegséggel küzdők is bátran fogyaszthassák? Iklódi Dóri, a Wander. Food. Wonder bloggere és a Cukormentes örömök című sikerkönyv szerzője ezúttal nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy a piskótáktól kezdve a pitéken, tortákon, édes és sós aprósüteményeken át a krémekig és lekvárokig olyan finomságokat mutasson be legújabb könyvében, amelyek amellett, hogy a hétköznapokon és az ünnepnapokon is szépen megállják a helyüket, kellő nosztalgiával a nagyi jól bevált receptjeit is megidézik. Teszi mindezt a cukormentesség és az egészségtudatosság jegyében úgy, hogy a könnyen elkészíthető változatok mellett a komolyabb sütési tapasztalatokat igénylő nyalánkságokkal is bármikor meglephetjük édesszájú családtagjainkat, barátainkat. Mindegy, hogy a lekváros buktára, a hólabdára vagy a lúdláb tortára szavazunk, a szerző figyelt arra, hogy a hozzávalók könnyen beszerezhetők legyenek, a receptek leírását pedig Dóri extra tippjei színesítik. Aki elbizonytalanodna az alapanyag-használatban vagy a szénhidrátszámolásban, annak dietetikus szakértő tanácsai segítenek eligazodni a sütés előtt.

Lupi vett részt legutóbb receptes blogturnén a Boook Kiadó korábbi kiadványával, a Bea konyhája receptkönyvvel. Ez a bejegyzés annyira megtetszett nekem, hogy követtem a turné további állomásait is, végül annyira meggyőztek a bejegyzések, hogy megvettem anyukámnak karácsonyra a kiadványt, ami nagy sikert aratott. 
Lassan két éve lesz, hogy érintett vagyok a cukorbetegség témában. Szíven ütött azon az augusztusi napon a friss laborleletem eredménye, mert a fél évvel korábbi és az azt megelőzőek is normális értékeket mutattak. Anyukám már vagy húsz éve cukros, mást nem érint a családból, így hozzá fordultam a tapasztalatokért. Sajnos ő már inzulinos, én még jelenleg kordában tudom tartani a dolgot gyógyszerekkel. Ami viszont egyértelmű, amikor ez valakiről  kiderül, a delikvens élete örökre megváltozik, mert ha jót akar magának, végleg búcsút kell mondani a cukrot tartalmazó ételeknek, üdítőknek. Az én esetemben pedig a szénhidrátokat is számolgatnom kell. Marad a különféle cukorpótlók használata az édes ízért, és a teljes kiőrlésű lisztek használata a szénhidrátok lassú felszívódásáért. Így már időnként belefér a napi keretbe egy-egy szelet egészséges sütemény.
Megörültem tehát, amikor lehetőségem nyílt megismerni ezt a kiadványt, ugyanis más dolog egy-egy receptet megnézni a neten, papírfecnikre felírogatni, amit persze utána sosem találsz meg, ha keresed. Megint más egyben látni a kedvenceidet, egy igényes kivitelű receptkönyvben, amit bármikor előkaphatsz. Így nekem például kényelmesebb több receptből kiválasztani a megfelelőt - bár nagyon nehéz a választás, mert mind nagyon jól hangzik és a képek is csábítóak. Segítségül minden recept tartalmazza az egy szeletre eső kalória, szénhidrát, stb értékeket.
Bár jómagam már kiművelődtem a témában, azért nagyon hasznosnak találom, hogy  a receptek előtt részletes leírást kap az olvasó az alapanyagokról, elsősorban a különböző lisztekről, cukorhelyettesítőkről. Találtam újdonságot ezekben az információkban, igyekszem majd hasznosítani is ezeket.
A receptek következnek ezután a süteményfajták szerint elosztva, végül néhány krém és lekvár elkészítése kapott helyet. Úgy láttam a receptek mindegyike egyszerűen elkészíthető, szóval bátran ajánlom akár kezdő felhasználóknak is.

A saját tesztelésem kétféle sütire esett. Az első a Kókuszos Ferdinánd-tekercs, amiben a kókuszt rögtön kakaóval helyettesítettem Dóri ajánlására hallgatva, egyébként fahéjjal vagy dióval is tölthető. Gyakorlatilag egy kakaós csigát készítettem, mely kelt tészta alapú és mondhatom, nagyon finomra sikerült. Meg kell hagyni, kicsit tartok a kelt tésztáktól, mert nem szeretek hosszan szöszmötölni a konyhában, és ezért százszor csinálok inkább muffint vagy brownie-t, míg egyszer ráveszem magam az élesztős dolgokra. Pedig nagyon fincsi tud lenni a frissen kisült bukta, kifli, stb. A recept nem tartalmaz különleges alapanyagokat, és a liszt is keverve van, részben sima liszt, részben teljes kiőrlésű. Szokásos módon kellett összeállítani a tésztát, majd  50 percig keleszteni,  ezután nyújtani és megtölteni. Arról nem szólt a recept, ha nem a vajas-kókuszos tölteléket használjuk, akkor a többivel hogyan is megy, de kitaláltam, hogy akkor is olvasztott vajat kell használni a kinyújtott tésztára kenve és arra kell szórni az egyéb tölteléket. Miután felcsavartam és felszeleteltem a csigákat, én még pihentettem további fél órát, és utána kentem le tojással, aminek nem csak a sárgáját használtam, hanem az egészet felvertem. Ahogy látjátok a képeken, kicsit túlsütöttem, de nálunk mindenki így szereti, ha kicsit ropogósabb a tészta és jól át van sülve.

A másik sütim az Almás kenyér lett, és mondhatom, nem is választhattam volna jobban.  Így kell egy kis karácsony feelinget csempészni egy tavaszi vasárnap délutánba! Ez már a nekem való kevert tészta volt, amihez nagyjából csak össze kell dobálni az alapanyagokat. Persze attól lesz jó kis karácsony- illat, hogy mézeskalács fűszerkeverék megy a tésztába. Na és a reszelt alma sülő illata is remekül keveredik a fahéjas illattal. A recept dió hozzáadását írja, én ezt felcseréltem egy zacskónyi szeletelt mandulával, amit a tészta tetejére is szórtam. Az eredeti recept őzgerinc formát ír, de sajnos nem találtam az enyémet, pedig még kb tíz éve biztosan megvolt. Talán egyszer sütivel együtt vittem a vendégségbe, de mindegy is, mert találtam a csatos tortaformámba kivehető kuglóf betétet, és így megoldottam a helyzetet. Nagyon finom lett a süti, de nem vagyok biztos benne, hogy a reszelt almát nem kellett volna-e kifacsarni, mert egy kicsit szaftos a tészta, de nem vészesen. Szóval nem ázott el, nekem így is megfelel, de lehet, hogy jobb lett volna kifacsarni.

Ízlett ez a kis kóstoló az egész családnak, el is határoztam, hogy végig megyek majd a recepteken, remélem mind ilyen jól sikerül, mint az első próbálkozások. Szeretettel ajánlom!

Értékelés: 



Nyereményjáték:

Játékunk során kiválasztottunk néhány tradicionális magyar süteményt Iklódi Dóra könyvéből, titeket pedig arra kérünk, találjátok ki, mik lehetnek ezek. Minden állomáson láthatjátok az édességek neveit… csak kicsit hiányosan. Pótoljátok fel őket! Ha pedig segítségre lenne szükségetek, a nyereménydobozban találtok hozzájuk rövid leírásokat.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Feladvány:     _I_Ó_A_C_I

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
04/26 Kelly & Lupi olvas
04/28 Readinspo
04/30 Dreamworld



2020. április 12., vasárnap

Húsvét a Blogturné Klubbal - 2020


Sokan nehéz időszakot élünk most, éppen ezért mi a Blogturné Klubnál úgy gondoltuk, szeretnénk egy kis vidámságot csempészni az ünnepetekbe. Régi hagyományainkat felelevenítve húsvéti bejegyzéssorozatot és nyereményjátékot hoztunk nektek, melynek során azt kell kiderítenetek, hol és kiknek a segítségével garázdálkodott bloggereinknél Kajla Nyúlrik, a húsvéti nyúl.

Kelly: Több Blogturné Klubos karácsonyon vett már részt a blogunk, de húsvétin még nem. Az lehet az oka, hogy én nem vagyok oda a húsvétért. Gyerekkoromban még elment, de már akkor is értek atrocitások, amiket a mai napig nem tudok elfelejteni. Őszinte leszek, megutáltam az egészet. Immár felnőttként nem kell kitennem magam a számomra kellemetlen részének, nincs kényszerű locsolás, nincs nem kívánt locsolkodó sem, maradt viszont a sonkafőzés és a kalácssütés, amit azért nem hagytam ki idén sem. Viszont ez a húsvét merőben más, mint a többi, hiszen végre nem kell bujdokolnom, most amúgy se jönne egy locsoló sem, a karantén miatt nincs mászkálás se ki, se be. Csatlakoztam hát a blogturnéhoz, és nagyon kíváncsi vagyok, kitaláljátok-e a mi blogunk feladványát. Persze nagyon könnyű! Egy várost keressetek, tehát a rafflecopter dobozba nem a versben szereplők nevét kérjük, hanem a várost, amely közelében megtörténhetett volna ez a fiktív esemény.

A pirkadat halvány, fakó fényében,
egy szőke lány oson kosárral kezében.
Mögötte magas, barna srác
óvón követi, csendben jár.
Mondén szokást idéznek ők ketten,
tojásokat főztek már korán reggel.
Ez a helyes fiú mestere az ecsetnek,
a lány meg ötletel, mit is fessenek.
Az Angyalra! Nehéz a lány szeme helyett
a festékre fókuszálni, keverve a színeket.
A tojásokra ősi rúnák kerülnek,
emlékül a sok testvérnek, gyereknek.
Nemsokára indul a nagy húsvéti vadászat,
keresnek, kutatnak, szétszedik a házat.
A család ősi birtokán szép, új ez a ház,
de a kert a régi, sok bokor, fa áll.
Ide rejtik most a rengeteg meglepit,
bár a csokinyuszit rögvest meg is eszik,
a rúnás tojásokat szépen elteszik,
időről időre majd újra előveszik,
hogy emlékezzenek ezekre a remek napokra,
erre a helyre, s a közeli gyönyörű városra.
Ez az otthonuk, történhet bármi később az életben,
itt, hol démontornyok csillognak a kelő nap fényében.



Nyereményjáték:

Feladatotok nem más, mint a közzétett akták leírásaiból kitalálni az adott helyszínt, vagy tettestársat, ahol/akinél Kajla Nyúlrik húsvéti tojást rejtett el randalírozása közepette, és beírni annak nevét a Rafflecopter megfelelő sorába!
Elő a nagyítókat, induljon a nyomozás!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
Vasárnap 08:00 - Booktastic Boglinc
Vasárnap 11:00 - Spirit Bliss
Vasárnap 16:00 - FüggőVég
Vasárnap 17:00 - Deszy könyvajánlója
Vasárnap 18:00 - Hagyjatok! Olvasok!
Vasárnap 20:00 - Kelly és Lupi olvas

Hétfő 10:00 - Könyvvilág
Hétfő 12:00 - Utószó
Hétfő 14:00 - Pandalány olvas
Hétfő 17:00 - Dreamworld
Hétfő 18:00 - Csak olvass!
Hétfő 19:00 - Flora the Sweaterist


2020. április 2., csütörtök

Adam Gidwitz: Sárkányok szökésben (Unikornismentő csapat #2)

A Maxim Könyvkiadónál jelenik meg Adam Gidwitz: Sárkányok szökésben című gyerekkönyve, mely az Unikornismentő-csapat sorozat következő része a Delfin könyvek kínálatából. Fauna professzor újra a gyerekek segítségét kéri, most eltűnt sárkány után nyomoznak. Kövesd a három állomásos blogturnét, és játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

Maxim Könyvkiadó 2020. - Delfin könyvek
192 oldal
Fordította: Sárossy-Beck Anita
Goodreads: 3,84
Besorolás: Middle-grande

Mito ​Fauna professzor vagyok, én alapítottam a kalandokra vágyók titkos klubját, az Unikornismentőket. Mi vagyunk azok, akik védelmet nyújtunk a mítoszok és legendák lényeinek. Azonban az ellenfeleink erősek, nagy hatalmúak és kegyetlenek, így rettentően nagy szükségünk lenne szövetségesekre. Segítenél nekünk? Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kockára kell tenned az életedet? Csatlakoznál az Unikornismentőkhöz? Remélem, igen! A lényeknek szükségük van rád.
A HATALMAS, KÉK ÓCEÁN TÚLPARTJÁN A BASZKFÖLDI HEGYEK KÖZÖTT EGY FÉLELMETES SÁRKÁNYNAK NYOMA VESZETT. AZ UNIKORNISMENTŐ-CSAPAT AZ EGYETLEN, AMELY KÉPES RÁ, HOGY FELKUTASSA ÉS MEGMENTSE ŐT.
Elliot és Uchenna – meg persze a kis Jersey Ördög – alig tértek még magukhoz az első kalandjukból Fauna professzorral, amikor a tanár egy újabb kéréssel áll eléjük. Csakhogy ezúttal át kell szelniük az óceánt, hogy egy eltűnt sárkány nyomába eredjenek. Ez a kaland nem várt veszélyeket tartogat, és ahogy követik a nyomokat, olyan titokra bukkannak, amire egyikük sem számított.

A sorozat első része a Szörnyecske a hátizsákban címet kapta, amelyről ITT olvashattok beszámolót.
A történet azonnal az első rész utáni napon folytatódik, Elliot az iskolába indulva egy csomagra bukkan a házuknál, ami egy baszkokról szóló könyvet rejt. Mire pár sarokkal arrébb összefut Uchennával, már pár fejezetet el is olvasott. Nem más küldte a könyvet, mint Fauna professzor, aki máris új küldetésre invitálja a gyerekeket, ugyanis a spanyolországi baszkföldön élő barátja a segítségét kéri egy eltűnt sárkány ügyében.
Tanítás után indulnak is, nemes egyszerűséggel a suli parkolójában rozsdásodó kisrepülővel, melyet maga a professzor vezet. Elliot aggódik, hogy vacsorára otthon kéne lennie, de Fauna biztosítja, hogy baszkföldön más az időzóna. Hát jó..

Eredetileg A baszk sárkány a regény címe, és szerintem jogos a kérdés, vajon honnan jött az ötlet a szerzőtől, hogy egy amerikai legenda-lény, a Jersey-ördög után egy európai mitikus lénnyel foglalkozzon. Nyilván egy átlag amerikai semmit sem tud a baszkokról, mi itt Európában se túl sokat. A megemlített érdekességek, információk felkeltették az érdeklődésemet, így a szerző nálam elérte a célját, kicsit utánanéztem a területnek és a vonatkozó történelmi háttérnek. És tényleg, van baszk sárkány legenda is, pontosan, ahogy a regényben. 
Virtuális kirándulást tettem ezen a tájon és tényleg nagyon szép hegyes-dombos vidék,  a legnagyobb városuk Bilbao is sok látnivalót rejt. No de én felnőtt vagyok, és egyébként is érdekel Spanyolország (lányom spanyol szakos, úgyhogy a csapból is ez folyik otthon), de őszintén szólva kétlem, hogy  egy 8-10 éves gyereket érdekelné, mit művelt Franco ezzel az országgal.

Tetszett, hogy Jersey, az első rész megmentett szörnyecskéje sem maradt otthon, személyre szabottan kialakított hátizsákban utazik a csapattal és az akcióban is szervesen részt vesz.
A történet ellenség-figurája ugyanaz, mint az első részben, a Schmoke fivérek, akik gyógyszergyártásban érdekeltek. Azonban a sárkány mindent gyógyító nyálának felhasználásával nem mindenki számára elérhető szereket akarnak készíteni, hogy mondjuk jobbá tegyék a világot, hanem a saját ritkuló hajukat akarják dússá varázsolni. Volt ebben a hajleírásban némi Trump feeling.  Természetesen a korábbiakban megismert gazdag, globalizáció-párti gyárosok állnak a sárkány eltűnésének hátterében és még természetesebb, hogy a nagyszerű csapatmunka meghozza a sikert, és a legenda tovább élhet a biztonságos, titkos baszkföldi barlangokban.

Fura volt nekem a gyerekek és Fauna kapcsolata. Két nap nem elég idő arra, hogy egy gyerek megbízzon egy furcsa felnőttben, és kövesse a világ másik végére. Szerintem ez nem valami okos lépés  volt a szerző részéről, miután a gyerekek, főleg Elliot több módon is kifejezte, hogy fél és nem bízik benne. Oké, került ebbe a dologba egy "titok" is, ami némiképp oldja a végére ezt a helyzetet és pár erős reakciót megmagyaráz. A szerző egyébként a köszönetnyilvánításban említi, hogy a történetet a gyerekek is alakították, letesztelte a reakciókat és ahol kellett, ott változtatott a szövegen.
Érdekesnek találtam, hogy továbbra is Uchenna a bátrabb és merészebb főszereplő, míg Elliot aggódóbb, viszont jól kombinál, az esze a helyén van. Aranyosak együtt és szerintem a kis olvasók tudnak azonosulni a karaktereikkel.
Nagyon szeretném a sorozat következő két részét is a kezemben tartani. Óriásláb következik majd, utána Chupacabras, kíváncsi vagyok a köréjük szőtt történetre is.
Ez a sztori nálam nem szárnyalta túl az első rész újdonságerejét, de szórakoztató a történet, még ha néhány gyakorlatias kérdést nagyvonalúan átlép a szerző - a gyerekek remekül fognak szórakozni rajta. A tanulság most is levonható, a legendák védelmezőit nem győzheti le  senki, lehet akármilyen gazdag és gonosz, a siker kulcsa a csapatmunka, az összefogás.
A sorozat külföldi weboldala: http://www.unicornrescuesociety.com/

Borító: Cuki.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Jó ötlet volt, hogy a hétfejű sárkány fejei miből is vannak valójában.

Mélyrepülés:  - 

Érzelmi mérce: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!


Nyereményjáték

Híres sárkányokat keresünk! Minden állomáson a megadott kép alapján találd ki a keresett sárkány nevét és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Minden sárkányunk híres könyv és filmfőszereplő!  Sok szerencsét!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

04.02 Kelly és Lupi olvas
04.04 Könyv és Más
04.06 Hagyjatok! Olvasok!




2020. március 21., szombat

Jamie McGuire: Fény a szívemben

Maxim Könyvkiadó 2020. Dream válogatás
448 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads: 3,94
Besorolás: YA, realista, romantikus, mentális problémák

Amikor a fiatal Elliott legelőször megpillantotta Catherine-t, azonnal tudta, hogy még sohasem látott nála szomorúbb és csodásabb teremtést. Mind a ketten kitaszítottnak érzik magukat, ami rögtön közel hozza őket egymáshoz. Érzelmeik egyre mélyülnek, viszont amikor Catherine-nek a legnagyobb szüksége lenne rá, Elliott kénytelen elhagyni a várost. Végül azonban mégis visszatér, de addigra már mindketten megváltoznak. Elliott a középiskola ünnepelt futballsztárja, Catherine pedig a szabadideje minden percében az anyja rejtélyes panziójában robotol. A lány nem bocsátotta meg Elliottnak azt, hogy magára hagyta, de a fiúnak eltökélt szándéka, hogy visszanyeri a szívét. Amikor Catherine végre kész arra, hogy feltétel nélkül megbízzon Elliottban, a fiú egy helyi tragédia első számú gyanúsítottja lesz. A városiak egyre növekvő rosszallása ellenére a lány ragaszkodik az Elliott iránti szerelméhez. Azonban egy rettenetes titok, amit Catherine régóta őriz, könnyen tönkreteheti minden megmaradt reményüket a boldogságra.

A szerzőtől olvasott két utolsó regény nekem elég nagy csalódást okozott, ez a Crash and Burn sorozat volt, ami ugyan tűzoltós és felnőtt kategória, mégsem jött be egyáltalán. Így kicsit félve kezdtem bele ebbe az önálló regénybe, vajon hogyan fog tetszeni Jamietől egy újabb YA történet. Ugyanis nem ez az első próbálkozása ezzel a zsánerrel, olvastam már a Véletlen sorozatot és a Sötétség és Fény angyalai sorozatot. Utóbbi nagyon tetszett, meg is érdemelne egy újraolvasást. Valljuk be, tőle igazából a Gyönyörű sorscsapás és az ahhoz kapcsolódó Maddox testvérek sorozat volt az, ami miatt megtanultuk a nevét.

Elég szokatlan volt számomra a történet viszonylag sötét hangulata, nem megszokott a szerzőtől ez a stílus. Már az elején kiderült, hogy mindkét főszereplőnek gondjai vannak a szüleivel és mindketten valamilyen okból kivülállók. Elliott folyamatosan a szülei veszekedését hallgatja, akik a válás határán állnak, és gyakran küldik el a fiút a nagynénjéhez, a vidéki kisvárosba, ahol nyugalomban lehet, legalább nyaranta. Catherine anyja lelkileg instabil, valószínűleg ezért is, de a kislány alapból szomorkás, elgondolkodó természetű már kicsinek is. A történet egy nyári szünetben kezdődik, amikor is közelebbről összeismerkedik a két 15-16 éves fiatal, és hamar kialakul egy szoros barátság közöttük. Catherine családját a környéken sokan hibáztatják, hogy az üzemük tönkretette az emberek egészségét, pedig rég tönkrement a vállalkozás. Elliott pedig indián származású, az anyja ezért is menekült el régebben a kisvárosból, mert a jelenleginél sokkal erősebb volt a szegregáció. 
Ezen a nyáron tragédia éri Catherine családját, az apukája meghal, és pont ezen a napon Elliott anyja megjelenik és kényszeríti a fiát, hogy hazamenjen vele a nagyvárosba. A srác hiába tiltakozik, nem maradhat, még elbúcsúzni sem,  így Catherine óriásit csalódik benne, mert ezután se kép, se hang, a kommunikáció is megszűnik közöttük. Persze ez nem ilyen egyszerű, Elliott szemszögéből láthatjuk is, de kiskorúként nem tehet semmit. 
A regénynek ezt az első szakaszát jobban szerettem, mert nagyon tetszett a folyamat, ahogy Elliott érzései egyre mélyebbek, már itt meglátszott, mennyire védelmező típus, és függetlenül a körülményektől, egyre jobban beleszeret a lányba, akit mindenkinél szebbnek és kedvesebbnek lát. 
Két év után találkoznak újra, és Elliottnak a nulláról kell indulnia, és mindent be kell vetnie, hogy megkapja a második esélyt a lánytól. Catherine már nem ugyanaz, akit akkor itthagyott, rengeteg titok veszi körül, megszakította a kapcsolatot a barátaival, és minden szabad idejét a panziójukban tölti, amit a saját házukból alakítottak át, és senki semmilyen körülmények között nem léphet be oda a vendégek kivételével. Állandóan robotol, bevásárol, főz, takarít, a gondolatai csak ekörül forognak. A regény második felének főszereplője egyértelműen a Juniper, így hívják a panziót. Mindenki aki itt felbukkan, különleges és ijesztő. A szerző mindent megtesz azért, hogy beparázz, nyikorognak a lépcsők, susognak a vezetékek, az ajtók előtt lépteket hallani, állandóan süvít a huzat a réseken, és még sorolhatnám. Egy idő után ez nekem nagyon sok volt, egyrészt mert állandósultak az ismétlések, ugyanazokkal a szavakkal. Másrészt konkrétan mennyiségileg elegem volt már a különböző hangleírásokból. Valahogy be is lassul a történet, sokszor éreztem, hogy ezeket az oldalakat kihúznám, ha a szerkesztő helyében lennék.
Minden spoiler nélkül: nagyon oda kell figyelni a részletekre, különben akkorát koppansz a végén, mint én, aki semmit sem találtam ki a nagy titokból. Még csak gyanúm sem volt. Na de a végéről később.
Történik a városban egy eltűnési ügy, és egyből Elliott lesz a gyanúsított. Alibivel is hadilábon áll, és a származása miatt is alapból elítélik. Egész jól érzékeltette a szerző ezeket az előítéleteket, hiába volt még az előző nap ünnepelt focista sztár, aki megmentette a csapatot, másnapra már ezt elfelejti a közösség. Hozzájön még egy kis dühkezelési probléma, és hirtelen alig állnak mellette. Szerencsére ezen a ponton már újra teljes a bizalom a szerelmesek között és számíthatnak egymásra.
A váltott szemszög megnyugtató volt számomra, így teljesebb képet kaptam mindkét fél érzéseiről. Némileg azért ez is ferdített volt, mert hát az igazság végig rejtve maradt, hiába gondoltam, hogy az ember legalább magának nem hazudik. Kiéleződik a vége felé a helyzet, a lánynak választania kell, vagy a szerelmét vagy a kötelességét helyezi előre. Ezen aztán jól elrágódott, hosszú hosszú oldalakon keresztül.
Mindkét főszereplő karaktert koraérettnek éreztem, főleg Elliott-ot. A fotós hobbi jó ötlet, bár elég sablonos, ez sok ponton közös témát eredményezett, előrevitte a barátságot. Catherine-nél a folyamatos túlterheltséget éreztem, a többi érzésem vele kapcsolatban spoiler lenne, és ez a megjegyzés is tulajdonképpen az. A mellékszereplők közül nem volt senki, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott volna. Mrs. Mason volt némiképp kibontva, ő legalább észrevett dolgokat.
Nem vagyok elégedett a regény végével. Az egy dolog, hogy meglepetés volt számomra, de igazából némi további következményre számítottam volna. Nem csak azt a bizonyos személyt lehetett beszámíthatatlannak jellemezni, ez túl súlyos ahhoz, hogy csak legyintsek. Én egy szerelmi történetet vártam, de sokkal inkább egy thrillerszerűt kaptam, ami pszichoizébe ment át, és ez összezavart. Jó pont, hogy a szerző foglalkozik a lelki terrorral, a rasszizmussal, a bullyinggel, de valahogy ezeknek az elegye nem volt kiemelkedően tanulságos, átlagosnak éreztem inkább. 
Pontosan ez a regény az, ami az egynek elmegy kategória. Jól mutat a polcon a többi JM könyvem mellett, és tulajdonképpen a szerelmi szál aranyos volt, de a vége nekem nem volt kielégítő.
A könyvet köszönöm a Maxim Könyvkiadónak.
Fotók: Pinterest

Borító: Tetszik a színvilága.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Imádtam Elliott családnevét: Youngblood. És imádtam az ablakon való besurranást a lányhoz.

Mélyrepülés: A vége kicsit összezavart.

Érzéki mérce: Nem voltam elájulva.

Értékelés: 


Rendszeres olvasók