KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2020. augusztus 2., vasárnap

Michelle Hodkin: The Retribution of Mara Dyer - Mara Dyer végzete

Könyvmolyképző Kiadó 2020. Vörös pöttyös könyvek
488 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,09
Besorolás: YA, paranormális

Be kell érnie a hazugságokkal, amiket mondtak neki?
Mara Dyer hinni szeretné, hogy nem.
Nem is kell.
Ám nem gondolja végig, hová vezethet az igazság utáni kutakodása.
Pedig kéne.
Soha nem kellett elképzelnie, meddig menne el azért, hogy bosszút állhasson.
Most kiderül.
Hűség válik árulássá, ártatlanok bűnösökké, sors és véletlen csap össze, ahogy Mara Dyer története elérkezik a megdöbbentő befejezéshez.
Eljött a végzet.
Ismerd meg a végső, döbbenetes titkokat!

Nagyon vártam már a sorozat befejező részét, de mivel évek teltek el az előző részek olvasása óta, (első rész értékelésemásodik rész értékelése)  nem voltam rest, és újraolvastam az első két részt, hogy felfrissítsem az emlékeimet. Nem mondanám, hogy ugyanolyan lehengerlő volt az élmény, de kellő izgalommal kezdtem bele a történet lezárásába.
A cselekmény ott folytatódik, ahol a második részben abbamaradt, egyrészt természetesen kétségbeesetten aggódik mindenki Noah miatt, akiről azt feltételezik, hogy már nem is él, másrészt válaszokat akarnak kapni, mi is ez az egész a képességeikkel.

Az egész befejező kötet más volt, mint az előzőek, több okból is. Először is, mindenki, aki szereti ezt a sorozatot, az biztos benne, hogy Noah még él, mégis a szerző megteszi az olvasóval, hogy a könyv kb. 70 százalékáig nem mutatja meg őt. Ez nagyon sok idő, nem is értem, hogyan tehette meg. A sorozatban meghatározó Mara és Noah kapcsolata, szerintem indokolatlan volt ilyen sokáig húzni a találkozást, még ha a legvégén történtek kellemesen megvigasztalták az olvasót. Noah saját szemszöget kapott és merte is használni! Őszintén szólva bepárásodott a szemüvegem azt a bizonyos szexjelenetet olvasva, mintha nem is egy ya regényben lennénk. Nagy kárpótlás volt ez, de sajnos nem feledteti a végkimenetelt. Mint pasit, imádtam a három rész során, de ebben a részben karakterileg ő is hagyott kivetnivalót, nekem nagyon nem jött be ez az egyre növekedő öngyilkos hajlam, legyen rá bármi is a magyarázat.

Abban is más volt a zárókötet, hogy nagyon sok múltbéli jelenetet tartalmaz, ami néha engem kizökkentett a dinamikából és zavarónak éreztem, bár igazából tetszettek ezek a részek is a maguk módján. Főleg, miután összeállt a kép, ki is meséli ezeket a részeket.
Mara nagyon más lett... Mintha személyiséget váltott volna, annyira nem ismertem rá. Volt amiben jónak éreztem ezt a változást, de többnyire inkább csalódást okozott. És az sem tetszett, hogy a többiek simán elfogadták a dolgait, mintha mindig is ilyen lett volna, pedig néha közelebb állt egy pszichopatához. Túl sok olyan pillanat volt, amikor egy fikarcnyit sem tudtam megérteni a tetteit, egyébként meg hogy változott át egyik napról a másikra profi gyilkossá?
Az is meglepő volt, hogy külső helyszíneken haladt a sztori, sokáig  roadtrip  élményben volt részem, velős horror elemekkel tűzdelve. Épp csak a láncfűrész nem került elő..

Tetszettek a mellékszereplők ebben a részben is, bár Jamie, Stella és Daniel  karakterét jobban is ki lehetett volna bontani. Jamie humora sokszor megvillant, de róla magáról nem esett elég szó, kíváncsi lettem volna a bővebb történetére. Az lejött, hogy fejezetről fejezetre egyre közelebb állnak egymáshoz, egyre szorosabb a barátságuk.
Stella és Mara barátsága is fontos, hiszen igazából ő az egyetlen barátnője, de nekem nagyon furcsa volt, ahogy a regény vége felé Stella egyszerűen hazament és onnantól semmi információ. Mint egy sorozatból kiírt szereplő, és hát valóban az.


Mégis, minden zavaró apróság ellenére az egész cselekmény nagyon is olvastatja magát, nem unatkoztam egyetlen oldalon sem. A szálak csavarodnak, meg tudott lepni a szerző egy-egy fordulattal. Noah apjának szerepe elég durva, az egész hozzáállása Marához brutális, arról nem is beszélve, ahogy a saját fiával is bánt. 

Ám a vége engem nagyon feldühített. Úgy jött le, a szerző kötelességének érzi kielégíteni a romantikus érzelmű jónépet és egy zagyva, de boldog befejezést írt. Elvitte az egészet egy fura filozofálásos agymenésbe, de még véletlenül sem az történik, aminek lenne értelme.
Az, hogy egymillió kérdés maradt megválaszolatlanul, mit sem számít. Nagyon sajnálom ezt, mert az egész sorozatnak remek volt az alapötlete, az első részt évekig a legjobb paranormális ya-nak tartottam, és persze Noah, az a szarkasztikus, arrogáns, nagyképű srác az elejéről, na ő volt az, aki miatt megremegtek az olvasói szívek. Őt akartam volna visszakapni, de az a hajó az első két résszel el is úszott.  Sajnálom tényleg, de így elvesztettem az érdeklődésem a Noah-féle újragondolás irányában.

Összességében azt hiszem, túl magasra tettem a lécet az első két rész alapján, és hiába volt ez a történet is remek, az összes befolyásoló tényező miatt csak közepesre sikeredett a kivitelezés. Úgy éreztem a szerző nem mert elég tökös lenni, hogy valóban drámai véget írjon, inkább a nyálas kielégítést választotta. De hogy ne ezzel a rossz szájízzel zárjak, maga a sorozat az egyik legjobb paranormális ya sorozat a 2010-es évekből, a gyengébb harmadik rész nem feledtette el, mennyire szerettem, mennyire vártam az új részeket.

Borító: Az imádás még mindig tart ezzel a víz alatti fotósorozattal.

Kedvenc karakter: -Noah, Jamie

Szárnyalás: Nem tagadom, Noah szemszögéből a szexjelenet.

Mélyrepülés: Nem tudtam eldönteni, hogy a magyarázat végül is paranormális vagy tudományos? Szerintem a szerző sem.

Érzéki mérce: Elég sok WTF pillanat volt, Mara tetteivel kapcsolatban, enyhén szólva is sokkoló egy ya regényben, mint  ahogy az egy szem szerelmi jelenet is 16 éven felüli.

Értékelés: 

2020. július 21., kedd

Micol Ostow: A kezdet (Riverdale #1)


A Riverdale, miután karakterei képregény formájában sok ember szívébe beférkőztek, sorozatként is meghódította a világot. A 2017-ben debütált adaptáció töretlen népszerűségének hatására született meg az előzményeket összefoglaló könyv Micol Ostow tollából, melyet a Maxim kiadónak köszönhetően ettől az évtől magyarul is olvashatunk. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolnak bloggereink a regényről, és esetleg szert is tennél egy példányra belőle!

Maxim Kiadó, 2020
272 oldal
Fordította: Sárossy-Beck Anita
Goodreads: 3,52
Besorolás: YA

A ​Riverdale című nagy sikerű Netflix-sorozat első évadának előzménysztorija! Imádod a sorozatot, és nem tudsz betelni vele? Vagy még nem kezdted el nézni, de kíváncsi vagy rá? Akkor ez a regény neked szól! Hagyd, hogy beszippantson Riverdale városának rejtélyes világa!
A vörös hajú Archie, Jughead, a szavak mestere és a jó kislánynak tűnő Betty hosszú évek óta minden nyarat együtt szoktak tölteni. Ez a mostani azonban más, mint az eddigiek. Archie egy titokzatos személy miatt kifordul önmagából, sportolás helyett gitározik és dalokat ír, elhanyagolva a magányos Jugheadet, akinek a rossz társaságba keveredő apja miatt igazán szüksége lenne egy barátra. Ráadásul most Betty sem tudja megoldani a problémákat, ugyanis Los Angelesben gyakornokoskodik egy magazinnál, és folyton keresztbe tesz neki, ami megnehezíti, hogy elfojtsa a benne lakozó sötétséget – megvannak a maga gondjai: valamint nem beszélve arról, hogy bármit tesz ellene, még mindig arról a bizonyos vörös hajú szomszéd fiúról ábrándozik. Aztán ott van még a pletykalapok üdvöskéje, az IT-lány Veronica, aki alól szép lassan kihúzzák a luxustalajt a családja nem túl tisztességesen szerzett vagyona miatt, és ezáltal egyre közelebb kerül Riverdale-hez, ahol nem is tudja, mi minden várja majd.

Körülbelül másfél éve találtam meg ezt a sorozatot a Netflixen és szinte azonnal be is szippantott Jughead, Archie, Veronika, Betty és a többiek története. YA, középiskolások, rejtély, gyilkosság, nyomozás, majd egyre szerteágazóbb történetet kaptam, amit a mai napig imádok. Így, amikor kiderült, hogy lesz egy olyan regény, ami egyben előzménytörténet is, azonnal ugrottam rá.

Aki ismeri a sorozatot, annak annyit mondanék el dióhéjban, hogy ez a rész szorosan kapcsolódik az első évad első részéhez. Július 4-t meséli el, három részre osztva, reggelre, délutánra és estére. Kiderül, hogy ki mit csinált azon a bizonyos napon. Aki nagy rajongó, annak sok újat nem fog mondani ez az előzménytörténet, egyet kivéve, Veronikát. Róla az elején ugye csak annyit tudunk, hogy az apját lecsukják, a régi életének annyi és kénytelen az anyukájával Riverdale-be költözni jóval szerényebb körülmények közé, mint amiben eddig élt. A könyvben viszont kapunk egy pici betekintést, hogy milyen is volt az élete amikor gazdagok voltak. Milyen személyiség is volt ő valójában, mennyire érdemelte meg azt, amit a többiek tettek vele az utolsó napján. Én az ő részeit szerettem a legjobban, talán ez még a Gossip Girl sorozat iránti rajongásomból maradt meg, ahol Blair volt az egyik kedvenc szereplőm és Veronika sokban hasonlít rá. 

Akik viszont nem látták a sorozatot, nem is hallottak róla, azoknak az egész érdekes lesz, izgalmas, bár talán egy picit kusza is egyben. 
Három jóbarát egy napját meséli el a történet, Archie, a helyi focicsapat egyik sztárja, Jughead, Archie legjobb barátja, akinek az apja a helyi banda vezére és Betty, aki Archie "barátnője" és aki épp Los Angelesben tölti a nyarát gyakornokként. Ők hárman együtt nőttek fel, jó barátok voltak, de az élet közbeszól és egyre inkább eltávolodnak egymástól. De történni fog valami, ami újra összehozza a kis triót és kénytelenek lesznek egymásra támaszkodva nyomozni - itt egy picit előreszaladtam, ez már a folytatás, a jelen regény a "történni fog valami" előzménye. 
Negyedik szereplőként csatlakozik majd hozzájuk Veronika, egy mindenüket elvesztett, elkényeztetett, volt milliomoscsemete, aki a kezdeti nehézségek után egész jól beilleszkedik a társaságba. Itt persze még nincs velük, azt látjuk, hogy hogyan éltek és hogyan veszítettek el szinte mindent egy nap alatt...

A regény váltott szemszögű, minden szereplő maga meséli el, hogy mi is történik vele. Kapunk visszatekintést, hogy jobban megismerhessük őket. Van családi tragédia, tiltott tanár-diák szerelem, egy kis "Nancy Drew" nyomozás (ami a legnagyobb csalódásomra nem vezet sehová, illetve az írónő hagyta ezt a szálat a semmibe veszni...) és egy kis "Gossip Girl"életérzés. De természetesen az igazi sztori majd csak most fog beindulni, miután megtörtént, az ami. Az írónő az epilógusban gyorsan el is hadartatja Jugheaddel, hogy mi is történt, de én ezt így nem tartottam igazán jó lépésnek. Persze kell valami, ami az olvasókat (és azokat főleg, akik nem ismerik a tévé sorozatot vagy a képregényt) felcukkolja, hogy igenis akarják folytatni az olvasást, de én nem így tettem volna. Ez így picit nekem összecsapott lett. 

Ami viszont nagyon jól sikerült, azok a kis extrák a szemszögek között. E-mailváltások, sms-ek, feljegyzések, hirdetmények és még sok minden segíti megérteni vagy néhol inkább teszi rejtélyesebbé a történetet. Az egész regény hangulata pedig picit olyan Twin Peaks jellegű. Egy kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit, de mégis egyre feszültebb a hangulat, gondoljuk, érezzük minden porcikánkkal, hogy valami történni fog, valami borzalmas, ami fel fogja bolygatni ezt az álmos kis eldugott települést. 

Összességében szerettem ezt a könyvet, tökéletes nyári olvasmány. A Riverdale rajongóknak kötelező, akik meg nem ismerik a sorozatot, azoknak pedig azért ajánlom, mert egy minden porcikájában izgalmas sorozat bevezetését olvashatjátok el, aminek a hangulata be fog rántani Benneteket, ebben biztos vagyok. Én pedig folytatom az időhiány miatt félbehagyott sorozatot, mert újra meghozta a kedvemet, hogy a főhőseinkkel legyek újra. 

Borító: Látványos, figyelemfelkeltő, nekem nagyon tetszik!

Kedvenc karakter: Veronica, Jughead

Szárnyalás: a történet hangulata, az extraként szolgáló levelezések, sms-k, feljegyzések és Veronika részei

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: ez majd inkább a későbbi részekre lesz érvényes, ez még csak egy bevezető rész

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A Riverdale világa elsősorban az ikonikus szereplői miatt válhatott ennyire népszerűvé a közönség körében. Játékunkban ezen karakterekre jellemző megszólalásokat hozunk, nektek csupán annyi a dolgotok, hogy kitaláljátok, ki mondhatta ezeket.
Fontos: az idézetek a könyvből származnak, de bőven elég a sorozat első évadának ismerete is a megfejtésükhöz. Egy karakter többször is szerepelhet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

"Ebben vagyok a legjobb: hogy ne legyek láb alatt senkinek. Mindent csak a távolból figyelek, aztán leírom."


A blogturné további állomásai:
Július 09 - Readinspo
Július 11 - Sorok Között
Július 13 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
Július 15 - Könyv és más
Július 17 - Hagyjatok! Olvasok!
Július 19 - Dreamworld
Július 21 - Kelly és Lupi olvas

2020. július 15., szerda

Rojik Tamás: Szárazság



Rojik Tamás Young Adult regényében a klímakatasztrófa már nem a távoli jövő, hanem a jelen. A szerencsések, mint történetünk főszereplői Budapest belső kerületeiben élvezhetik fiatalságukat, ám az újabb katasztrófa elszakítja őket egymástól. Vajon mit hoz számukra a jövő? Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak erről a Magyarországon játszódó disztópiáról, de ne felejtsetek el játszani se! A turné végén megnyerhetitek a Tilos az Á könyvek kiadó által felajánlott két nyereménypéldány egyikét!

Tilos az Á Könyvek, 2020
272 oldal
Goodreads: 4,67
Besorolás: disztópia, YA

Budapest, ​valamikor a 2050-es években.

Az ország, ahogy az egész világ, a bekövetkezett klímakatasztrófa okozta kihívásokkal küzd. A szerencsésebbek a belső kerületekben élvezik az állam által biztosított jólétet. Viszont akik a peremkerületekben élnek, nem sok jóra számíthatnak. Az állam szigorú szabályait mindenkinek be kell tartania, és ami a legfontosabb, a fennálló rendet nem szabad megkérdőjelezni.

Dani, a magának való fiú és osztálytársa, Anikó abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az ország egyik legjobb gimnáziumába járhatnak. Mindketten kilógnak a sorból egy kicsit, így nem véletlen, ha hamar megtalálják a közös hangot. A kamaszok félénk barátkozását és a kibontakozó szerelmét azonban félbeszakítja egy újabb katasztrófa, aminek következtében a fiatalok elszakadnak egymástól és az egész addigi életük fenekestül felfordul.

Vajon sikerül Daninak Anikó nyomára bukkanni, és ha igen, képesek lesznek együtt megbirkózni a rájuk váró kihívásokkal? Mit kezdenek az új információkkal, amik alapjaiban rengetik meg a világukról alkotott elképzeléseiket?

Globális felmelegedés... szárazság... egyre melegebb nyarak.. locsolási korlátozások... vízhiány... Ezek nem is annyira ismeretlen szavak, ugye? Bár az utolsó szó, a vízhiány jelen pillanatban még nem élő probléma és a folyóink, tavaink víze is használható ivásra (természetesen megfelelő tisztítás után), de összességében ez így mind egy mindannyiunkat fenyegető jövőkép.

Rojik Tamás pedig ezen a szálon indult el, amikor a disztópiáját megírta. Ami rettentően tetszett, hogy ez a negatív jövőkép Magyarországon játszódik, így nem kellett sokat gondolkodnom a helyszíneken, hogy mi hol van, minden ismerős, a legtöbb helyen már jártam. Ez így még jobban szíven üt, hiszen eddig hasonló történeteket mind a távoli jövőbe tettek, általában Amerikába, ezáltal nem is nagyon éltem bele magam a történetbe, csak kellően borzongtam, majd letettem a könyvet és megnyugodva néztem körül, hogy Magyarországon vagyok, ilyen itt nem történhet meg.
Dehogynem!!

Forrás
A regény 2050-ben játszódik, ami nem is annyira a távoli jövő, ugye? A technikánk nagyon fejlett - haha, tényleg itt fogunk tartani 2050-ben? Nem lenne rossz, bár mindig a Vissza a jövőben film lebeg a szemem előtt, hogy ott mit gondoltak, hogy 2015-ben hol fogunk már járni:). Na mindegy, térjünk vissza regényhez. A technológia talán még nem fog ott tartani, ahol a könyvben tart, de a klimatikus viszonyok simán lehetnek ezek figyelmeztető előrejelzések. A hőmérséklet egyre magasabb, a vízeink ihatatlanok, napi kvóta van beállítva a vízhasználathoz. Aki ezt megszegi, az büntetést fizet. A normális, organikus élelmiszerek megfizethetetlenek az átlagember számára, a többség energiaszeleteken él. 
Ebben a közegben él Dani és Anikó, iskolába járnak, a megszokott tinédzserproblémákkal küzdenek külön-külön, de mégis valami összeköti őket - az pedig a képregény. Dani nagyon jól rajzol, ügyesen talál ki történeteket, Anikó pedig élettel tölti meg őket, ahogy kiszínezi a képeket. Ez a közös hobbi összehozza őket, de a tinirománc közepette beüt a ménykű, a víz elfogy, kijárási tilalom lép életbe, kitör az anarchia, a két fiatal pedig az ország két végében van, távol egymástól. Dani úgy dönt, hogy elmegy és megkeresi a szerelmét, de ez nem is annyira egyszerű dolog a bandák, fosztogatók, katonák között, vízhiánnyal küzdve. 

Én személy szerint nagyon szeretem, ha egy férfi ír meg egy disztópiát. Tapasztalatom szerint képszerűbben, izgalmasabban mesélnek, mintha nők írnák meg ugyanezt (persze vannak kivételek, de azok erősítik a szabályt ugyebár:). Itt is ez a helyzet. A történet annyira izgalmas lett, hogy szinte egy ültőhelyemben kiolvastam a könyvet, letenni nem tudtam, mert mindig kellett még egy részt olvasnom:). A cselekmény gördülékeny volt, izgalmas, mindig volt valami, ami miatt izgulhattunk a főhőseinkért. Mintha egy akciófilmet néztem volna, vagy egy mostani, posztapokaliptikus Playstation játékban vettem volna részt. Az író nem félt attól, hogy egy-két karaktert bántson vagy eltegyen láb alól és kissé véresebbé tegye a történetet. Ezzel nem is volt gondom.

Ami a problémám volt, azt már más férfi írónál is megjegyeztem, hogy nem tudnak mit kezdeni a szerelmi szállal és nem tudnak elég életet adni a szereplőknek. Értem ez alatt, hogy bár a történet lekötött, imádtam minden mondatát, de nem tudtam egyik szereplőt se megszeretni. Nem voltak olyan momentumok, amelyek közelebb hozták volna őket, példának felhozom, hogy Daninál még vissza tudok egy-egy jelenetet idézni, ami érdekesebb, izgalmasabb volt, de Anikónál kb semmit. Illetve ott van a szerelm szál, ami számomra teljesen hiteltelen volt. Daninak Anikó az első szerelme, a lánynak is Dani, tudom, az ilyen szerelem általában esetlen, édes és sok esetben próbálkozások sorozata és igen, azt is láttam, hogy Dani nem egy egyszerű eset, tehát ez nem egy könnyű szerelmi szál, csak valahogy nem tudtam őket közel érezni magamhoz és nem éreztem azt a kémiát köztük, ami miatt a fiú nyakába szedi a fél országot, hogy eljusson Anikóhoz.
Azt viszont szerettem, hogy két átlagos tinédzsert kaptunk, nem volt egyik sem az "iskola szépe" vagy a "vágyálmaink férfija", pont olyanok voltak, mint Te vagy én vagy bármelyikünk.

A másik problémám - de ez inkább csak megjegyzés, hogy, bár sokat morgunk a trilógiákon, hogy minek húzni-nyúzni egy regényt három kötetben, de itt és most el tudtam volna viselni, ha ez nem egy egyedülálló regény, hanem van folytatása. Rengeteg kérdésem maradt a végére, amire nem igazán kaptam választ. Ezeket itt és most nem teszem fel, mert erősen spoilerezné a történetet, amit nem akarok.

Összességében viszont az apró hibáktól eltekintve egy meglepően jó regényt olvashattam, ami a nem túl távoli jövőben lévő Magyarországon zajlik és olyan viszonyokat mutat be, amelyek sajnos valósággá válhatnak, ha nem figyelünk oda a figyelmeztető jelekre. Ajánlom fiúknak és lányoknak is, mert az izgalmas történetvezetés mindenkit le fog kötni, azt biztosan állítom.

Borító: Nagyon jó lett! Figyelemfelkeltő, látványos

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: az izgalmas történetvezetés és egy bekövetkezhető jövőkép bemutatása

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: van szerelmi szál benne, de minden a YA keretein belül

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:
Mivel a regény fontos részét képezi a klímakatasztrófa, úgy gondoltuk, hogy a játékunk is ezzel kapcsolatos lesz. A ti dolgotok annyi, hogy egy picit elmerüljetek a témában, és megoldjátok az egyes állomások feladatait! Annyit segítünk, hogy mindenhol zárójelben jelezzük, mi a feladatotok.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

“A klímaváltozás a méhek és a dongók életére is kedvezőtlenül hat. A _______ éghajlati ingadozások a növények virágzását kiszámíthatatlanná teszik, amihez a méhek és dongók csak nehezen tudnak alkalmazkodni.” (Mi a hiányzó szó?)


A blogturné további állomásai:
Július 13 - Könyvvilág
Július 15 - Kelly és Lupi olvas
Július 17 - Sorok között
Július 19 - Hagyjatok! Olvasok!
Július 21 - Veronika's Reader Feeder
Július 23 - Könyv és más
Július 25 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Július 27 - Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)

2020. június 12., péntek

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája



Az Éhezők Viadalának előzményregényének főszereplője a 18 éves Coriolanus Snow, akit már mindannyian jól ismerünk az alaptrilógiából, ahol igyekszik eltenni Katnisst láb alól. Ám ebben a történetben a fiatal Snow feladata ezúttal az, hogy segítse túlélni a 10. Éhezők Viadalát a mentoráltjának, aki egy 12. körzetből származó lány. Tartsatok bloggereinkkel az Énekesmadarak ​és kígyók balladájának blogturnéján, hogy megtudjátok, ők mit szólnak Coriolanus Snow mesterkedéseihez, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regényt az Agave Könyvek kiadó jóvoltából!

Agave, 2020
448 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Goodreads: 3,93
Besorolás: YA, disztópia

A ​becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.

Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.

Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával… és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése-e a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.


Amikor először meghallottam, hogy Suzanne Collins kibővíti Az éhezők viadala trilógiát egy előzménytörténettel, akkor nagyot nyeltem. Kell ez nekünk? Annyi, de annyi írónő sütötte ezt már el és a legtöbb esetben csúfos kudarc lett a végeredmény, egy nyögvenyelős, a rajongók kedvéért (és a plusz bevételért) megírt borzadály. 
Így picit izgultam a történet miatt, de persze, ahogy megjelent, nekem a kezembe kellett vennem a regényt. Anélkül, hogy bármit is elspoilereznék, azt kell, hogy mondjam, egy (számomra) tökéletesen megírt regényt kaptam, ami akár egy önálló sztoriként is megállja a helyét, anélkül, hogy az olvasónak tisztában kellene lennie, hogy mi is történt a későbbi trilógiában. Az persze már más kérdés, hogy a regény befejezése után szerintem nagy valószínűséggel érdekelni fogja a trilógia is:).

A történet a háború után 10 évvel játszódik. A Kapitólium még mindig nyögi a háború okozta károkat (ahogy persze a körzetek is). Az ember éheznek, de nemcsak a köznép, hanem a régi, jónevű családok között is akadnak olyanok, amelyek elveszítették mindenüket. Így járt a Snow család is, a szülők halála után a nagymama neveli Coriolanust és az unokatestvérét, Tigrist. Napról napra élnek, a fiú ráadásul elég nagy nyomás alatt van, hiszen iskolába jár, ahol továbbra is fenn kell tartania a látszatát, hogy jólétben élnek. Igen, ez a legfontosabb, a látszat. A Kapitóliumban ez a leglényegesebb és ezt a fiú nagyon hamar megtanulja. De ahhoz, hogy tovább tudjon tanulni és hatalomhoz jusson, pénz kell, méghozzá nem is kevés. 
A Kapitólium pedig úgy dönt, hogy az Éhezők Viadala játékosai mellé mentorokat nevez ki, méghozzá az iskola diákjai közül. Aki nyer, az pedig nem kevés pénzt kap - pont annyit, amennyiből a fiú a tanulmányait tudná fedezni. Így számára még fontosabb, hogy a mentoráltja nyerjen, mint bárki másnak az osztálytársai közül. 
A Viadal pedig elkezdődik...

A legelső benyomásom az volt a könyvről, hogy rettentően nyomasztó a hangulata. Nyomasztóbb, mint a trilógiáé. Egyrészt rossz volt olvasni arról is, hogy a nagynevű, anno gazdag és előkelő Snow család megmaradt tagjai mire kényszerülnek, hogy kifelé továbbra is gazdagnak mutassák magukat, de belül meg mennyire nyomorognak. Mondhatnánk, hogy persze, a körzetek többi lakója is így él, de az írónő képes volt egy olyan környezetet teremteni, hogy mindenképpen sajnálod Coriolanust (édes Istenem, mire képes voltam végre normálisan leírni a nevét:))) és a családját. A nagymama már nem beszámítható, ő valahol egy álomvilágban él, ahol még gazdagok, ahol naponta elénekli a hímnuszt, aki az imádott rózsái közül ki se jön nagyon. Tigris, a fiú unokatestvére alantasabbnál alantasabb munkákat végez el, hogy valami pénzt keressen és ne halljanak éhen. Coriolanusnak pedig egy feladata van, a tanulás, hogy minél magasabb rangba kerülhessen és visszahozhassa a Snow család hírnevét és anyagi jólétét.

De picit vonatkoztassunk el a Snow családtól. Az Éhezők Viadala. Őszintén megmondom, hogy azt mind tudjuk, hogy mi a célja és mi lesz a játékosokkal. DE - összehasonlítva az eredeti trilógia játékosaival, azt nyugodtan kijelenthetem, hogy ők királyi ellátásban részesültek onnantól kezdve, hogy kiválasztották őket, összehasonlítva ezekkel a játékosokkal. Különvonat minden jóval ellátva? Egy nagy túrót, marhavagon, amiben ellátást se kaptak. Gyönyörű, mindent kielégítő szállás? Hát persze.. az állatkert ketreceibe bezsúfolva, orvosi ellátás és étel-ital nélkül... Okos, jó tanácsokat adó felnőtt mentorok? Aha.. velük egykorú tinédzserek, akik azt se tudják, hogy mit csináljanak, van, aki még szóra se tudja bírni a mentoráltját... és így indultak neki a viadaluknak... Ugye, hogy mekkora a különbség? 

Coriolanus pedig a 12. körzet (ugye látjátok, hogy melyik körzetről van szó? :) lányát kapja meg, Lucy Grayt, hogy próbálja életben tartani a játék végéig. A lányról nem akarok sokat mesélni, mert nem szeretnék spoilerezni, de ha annyit mondok, hogy simán lehetett volna az adott kor Katnisse, ha lett volna már akkor olyan háttércsapata, mint a trilógia főhősének volt, akkor nem mondok keveset. Karizmatikus, okos, az életben nagyon jól ellavirozó, harcos lány, aki nem fél semmit se bevetni az életben maradásáért. 

Az írónő szerintem brilliánsan mutatta meg, hogy miből és hogyan alakult ki a későbbi Snow elnök gyűlölete Katniss iránt, hogy a későbbi parádés, kegyetlen, embertelen showműsor, az Éhezők Viadala miből is fejlődött ki. Kik és hogyan fejlesztették ki, ki adott ötleteket egy-egy elemhez. Rengeteg olyan elem van a regényben, ami megmagyaráz későbbi dolgokat, illetve előzményként feltűnik. Az Éhezők Viadala pedig brutális. Talán brutálisabb, mint a trilógiában olvasható viadalok. Az írónő nem szűkölködött ötletekben, amikor újabb és újabb halálnemeket talált ki a játékosok számára. 

És Coriolanus? Már a történet elején is hatalomvágyó, vágyik vissza abba a rangba, státuszba és anyagi jólétbe, amiben anno éltek és amit most is lát más családoknál, akik a háborún nyerészkedve felkapaszkodtak. De akkor még volt benne jó, volt benne emberség és szeretet is, ami a regény végére tovatűnik és már láthatjuk a későbbi Snow elnököt. Nekem ezzel volt picike problémám. Én értem, hogy mi történt vele, és azt is, hogy ez volt valószínűleg az utolsó lökés afelé, hogy egy hatalomra vágyó, kőszívű emberré válljon, de valahogy túl hirtelen történt a változása (igen, még akkor is, ha mindent 448 oldalon keresztül nézhettük végig. ) De igaz az a mondás, hogy az embereket a körülmények teszik szörnyeteggé. Nem úgy születnek. 

És a történet vége? Lezárult, nem függővéges - bár én szívem szerint olvasnám tovább, hogy mi történt a későbbiekben is Coriolanussal. De ahogy az elején is írtam, az biztos, hogy rávesz arra, hogy ha nem olvastad a trilógiát, akkor a kezedbe vedd, de ha olvastad, akkor is újra belelapozz és átnézd, hogy látsz-e valami utalást vagy újabb dolgot, ami összekapcsolódik ezzel a regénnyel.

Összességében imádtam, letenni nem tudtam. Éhezők Viadala rajongóknak kötelező darab, lányok és fiúk is nyugodtan olvashatják. Viszont a sok kegyetlen rész miatt mindenképpen 14 éven felülieknek ajánlanám. Én pedig megyek és újraolvasom a trilógiát, hogy újra bőgjek a végén. 

Borító: Tökéletesen illik a történethez és a sorozat többi borítójához is

Kedvenc karakter: Fura, de nem volt ilyen. Minden karaktert kedveltem a maga módján, de kedvencem nem lett. Talán Tigris lehetett volna, ha több szerepet kap. A lány ember tudott maradni ebben a borzalmas világban is. Csak sajnos nagyon nem ismerhettük meg őt.

Szárnyalás: a (számomra) tökéletes előzménytörténet

Mélyrepülés: Ami történt a viadal után... (és itt most többet nem mondok, de úgy unblock minden)

Érzelmi mérce: bosszú, harag, fájdalom, irigység és persze van egy picike szerelem is

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mivel szeretnénk kedveskedni az írónő rajongóinak, játékunk főszereplői ezúttal Az éhezők viadala-trilógia korábbi karakterei lesznek! Minden állomáson találtok egy pár mondatos leírást valakiről, akinek ki kell találnotok a NEVÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mindenkit kitaláltatok, és szeretnétek még egy extra lehetőséget a nyerésre, akkor töltsétek ki a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvényt, és írjátok be a rafflecopter dobozba a színes mezőkből összeálló nevet! Jó játékot, és sose hagyjon el benneteket remény!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A 74. éhezők viadalán a 11. körzet női kiválasztottja és a legfiatalabb kiválasztott, 12 éves volt.”
(függőleges 2)


A blogturné további állomásai:
Június 12 - Kelly és Lupi olvas
Június 14 - Dreamworld (extra)
Június 16 - Utószó
Június 18 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
Június 20 - Hagyjatok! Olvasok!
Június 22 - Csak olvass!
Június 24 - Csak olvass! (extra)
Június 26 - Dreamworld
Június 28 - Fanni's Library
Június 30 - Könyvvilág
Július 02 - Utószó (extra)

2020. június 9., kedd

Ezerarcú Japán - A japán kultúra útikalauza



Utazzatok velünk a felkelő nap országába, Japánba, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő. Biztosan láttatok már képet a japán cseresznyevirágzásról vagy a Fudzsi-hegyről, találkoztatok már animékkel/mangákkal, origamiztatok vagy láttatok gésákról szóló filmet. Ha még nem, vagy ha szeretnétek többet megtudni Japánról és a japánokról, akkor tartsatok bloggereinkkel ezen a különleges blogturnén! Olvassátok el az ajánlóinkat és játsszatok velünk minden állomáson, ugyanis a turné végén a Bookline Könyvek kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk megnyeri az Ezerarcú Japán egy példányát!

Bookline Könyvek, 2020
224 oldal
Fordította: Dövényi Ibolya
Goodreads: 3,94
Besorolás: ismeretterjesztő 

"LENYŰGÖZŐ UTAZÁS A MODERN JAPÁNBAN.

Japán a világ egyik legkülönlegesebb kultúrája, ahol tökéletes egyensúlyt képez múlt, jelen és jövő.
Ez a hiánypótló kötet lebilincselő áttekintést nyújt a felkelő nap országáról, miközben sorra veszi annak ezerféle szépségét és örömét, az építészettől a harcművészetig, az ősi kézművességtől a sintó szentélyekig, az ikebanától a kavaii-ig és tovább."



Japán... mindig is nagyon különleges hely volt a számomra, de igazából akkor lettem nagy szerelmese, amikor a párom rámragasztotta a rajongását. Ő gyerekkora óta Japánba vágyik, a konyhájukért, a történelmükért, a helyszínekért, a kultúrájukért, az animékért, mindenért odavan, ami Japánhoz kapcsolódik. Ilyen mértékű "szerelem" mellett én se mehettem el szótlanul, így akarva-akaratlanul is beleszerettem ebbe a különleges országba.
Idén el is utaztunk volna oda, de a Covid közbeszólt, így az utazásunk elcsúszott :(. Viszont addig is minél több dolgot szeretnék megtudni, megtanulni az országról, így amikor ez a könyv képbe került, azonnal le is csaptam rá. 

A könyv első ránézésre nagyon szép kivitelű, keményborítós, minden túlzástól mentes, elegáns megjelenésű. 
Belelapozva rögtön látszik, hogy a készítői nem egy Lonely Planet típusú könyvet akartak létrehozni, töménytelen információval és hosszú, ömlesztett szövegekkel, hanem inkább egy olyan könyvet szerettek volna, ami pont annyi információt ad, amivel meghozzák a kedvünket ahhoz, hogy az országot még inkább meg akard ismerni és / vagy oda akarj utazni.

Először a száraz tényekkel kezdtünk - minél előbb jobb átesni ezen:), kaptunk egy térképet, a főbb szigetekkel, a prektúrákkal és a régiókkal. Ha ezen sikerült túljutnod, akkor már csak a jó része marad - egy tényleg színes, érdekességekkel tarkított, nem túl bő lére eresztett betekintés ebbe a különleges világba.


Japán 7 arcával ismerkedhetünk meg - az Ezerarcúval, az Időtlennel, az Innovatívval, a Kreatívval, a Szórakoztatóval, az Ízletessel és az Egészségessel. A részek elnevezései utalnak arra, hogy mi mindenről olvashatunk - egyrészt azokról a dolgokról, amelyekkel mindenki tisztában van - Japán a kütyük, a mérnöki csodák, a különleges ételek, a mangák, animék, a gésák, a gamerek országa, de mellette megismerkedhetünk az ottani művészetekkel - irodalommal, festészettel, zenékkel, filmművészettel és divattal is. Nagyon tetszett, hogy olyan közismert személyekről (pl gésák) vagy tárgyakról (pl szaké, szusi) is tudott új információt adni, amiről azt hittem, hogy már mindent tudok. Tudom, hogy a legtöbb embernek Japánról Tokió, a sok hightech és gamer dolog jut az eszébe és emiatt utazna oda, de engem viszont ez a könyv is abban erősített meg, hogy Japán természeti szépségei, vidéki élete még izgalmasabb lehet, egyrészt kikapcsolódni, másrészt feltöltődni és ha egyszer tényleg kijutunk oda, akkor fele-fele arányban fogunk mind a két résszel megismerkedni.  

A könyv készítői odafigyeltek arra is, hogy a ma embere már nem szívesen olvas hosszas értekezéseket, oldalon tartó, tömény információkat, nekik rövid, tömör, lényegretörő, lehetőleg minél több vizuális információt tartalmazó leírások kellenek. Minden résznél gyönyörű fotók, rajzok, térképek segítik az eligazodást és mellette röviden kiemelt részek adnak hol hasznos, hol pedig érdekes információkat. 
Hogy ezáltal ez mennyire lesz használható azoknak, akik még sosem jártak Japánban? Nekik igen, nagyon. Rengeteg érdekességet sorol fel a könyv, sok információt, ami nagyon meghozza a kedvet ahhoz, hogy még jobban megismerd ezt a különleges helyet.

De az is igaz, hogy azoknak, akik már jártak ott vagy sokat olvastak Japánról, nem fog sok újat mondani. Nekik viszont felidézhet emlékeket és kiegészíthetik a tudásukat pár újabb dologgal. Mi például már jó ideje készítjük az útitervünket, hogy mit szeretnénk megnézni, ha kijutunk. A könyv elolvasása utána (sajnos? :D ) újabb helyszínek kerültek fel a listára, sőt azt is el merem mondani, hogy lehet, hogy egy út nem is lesz elég oda. A párom szívesen élne is ott, nekem eddig még nem volt hozzá lelkesedésem, de a könyv elolvasása után már az én fejemben is megfordult, hogy mi lenne ha.... :)

Én esetleg a könyvbe még beletettem volna egy pici etikett vagy hasznos tudnivalók részt is, ha már annyira csábít a könyv az utazásra, ne ezeken az "apróságokon" múljon az, hogy jól érezze magát mindenki - a vendéglátó ország és mi is.

Összességében megkaptam, amit szerettem volna, egy nagyon informatív, érdekességekkel teletűzdelt, látványos, új információkat is adó könyvet. Ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik még csak most ismerkednek ezzel a gyönyörű országgal - nekik tényleg különleges lesz ez a könyv. 

Borító: Nekem tetszik az egyszerűségében, lényegretörő és tudatja, hogy mi várható a könyvben

Szárnyalás: Jól tagolt, egyszerűen befogadható információk

Mélyrepülés: - 

Értékelés: 


Nyereményjáték:
Mind a 10 állomáson ki kell találnotok az ott található képről vagy idézetről, hogy milyen tipikusan Japán dologra gondoltunk! (A megoldás lehet sportág, személy, hely, étel, életstílus, bármi!) Mivel ez egy különleges turné, lesz egy extra lehetőségetek is nyerni! Ha kitaláltátok és beírtátok a dobozba a 10 megfejtést, akkor megnyílik egy új rubrika, ahova azt kell beírnotok, hogy mit csinálnátok, ha eljutnátok Japánba! Jó játékot!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A ………... a Japánok nemzeti italának számít. Sokan japán pálinkának gondolják, ez azonban tévedés, mert a …………. alapjául szolgáló gabonát nem lepárolják, hanem hordókban erjesztik (Koji rizsből és az élesztőjével erjesztik). Leegyszerűsítve a …………. inkább bornak nevezhető.”


A blogturné további állomásai:
Június 09 - Kelly és Lupi olvas
Június 11 - Booktastic Boglinc
Június 13 - Könyv és más
Június 15 - Readinspo
Június 17 - Csak olvass!
Június 19 - Utószó
Június 21 - Ambivalentina
Június 23 - Csak olvass! (extra)
Június 25 - Hagyjatok! Olvasok!

2020. május 14., csütörtök

Bauer Barbara: A fényfestő

2020, Jaffa Kiadó
312 oldal
Besorolás: történelmi fikció, romantikus


Cecil ​Le Blanc Párizsban végzi művészeti tanulmányait. A fiatal nőt tehetséges festőnek tartják, mestere éppúgy büszke rá, mint a nevelőnője, akit anyjaként szeret. Minden adott ahhoz, hogy sikeres művészi pályát fusson be, és a magánéletében is boldog legyen. Már eddig is részese lehetett a francia főváros szellemi pezsgésének, elismerte és befogadta a művészvilág. Ám Cecil mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből, ami nélkül nem tud kiteljesedni sem a festészetben, sem a szerelemben.

„Légy türelmes. Meg fogod találni azt a helyet, azt a pillanatot, ahová be tudsz lépni magad is, és nem azt fested meg, ami előtted van, hanem amiben te is benne vagy. Ekkor leszel készen.” Cecilt a mestere ezekkel a szavakkal bocsátja útjára. És bár az egész világ nyitva áll előtte, az útja mégis Budapestre vezeti őt. Talán ez lenne a hely, amelyről a mestere beszélt? És az a bizonyos pillanat, az vajon mikor érkezik el?
Amikor Cecil az ’56-os forradalom utáni években megérkezik a magyar fővárosba, az élete különös fordulatot vesz. Lassan valósággá válik mindaz, amiről addig azt gondolta, hogy csak a fantáziájában és az álmaiban létezett. Felsejlik, majd kibomlik előtte egy különös történet, amely mintha réges-régen esett volna meg vele, és amelynek a szereplőit mintha csak az ő képzelete teremtette volna meg. Mégis ők voltak azok, akik átsegítették a legnehezebb pillanatokon, akik érte jöttek, ha rátört a magány, akik között békére lelt, ha harcok dúltak körülötte. Akik megmentették a lelkét attól, amit kisgyermekként nem élt volna túl.
Apránként rátalál mindarra, amire egész életében várt. Megismerkedik Endrével, a magyar építésszel, akihez sokkal több szál fűzi, mint hitte volna. Megérti, miért vonzotta annyira Magyarország. Az ország, ahol utoljára kisgyermek korában járt, és amelyre szinte már nem is emlékezett. És ahol végre felragyog az a fény, amelyben megláthatja önmagát. A saját történetét.
BAUER BARBARA sejtelmes hangulatú, váratlan fordulatokat kínáló új regénye különleges, izgalmas utazás a múltba és az emberi lélek mélyére.

Bauer Barbara már jó ideje a szemem előtt van, régóta szerettem volna tőle olvasni, de valahogy mindig csak a "szeretnékig" jutottam el. Ennek a regénynek viszont a fülszövege annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, ez lesz az első történet, amit elolvasok tőle. 
És milyen jól tettem! 

Az 56-s forradalom utáni időszak mindig is érdekelt. Ebben az időben voltak a szüleim is fiatalok, kíváncsi voltam, hogy milyen volt az akkori élet a fiatalok számára (és most nem kifejezetten a politikai elnyomás része érdekelt). Cecil és Endre története pedig főleg ebben az időszakban játszódik. 
A fiatal lány festőművész, Párizsban végez, de a nevelőnője hatására Magyarország mindig is különleges helyet foglalt el a szívében, így miután az iskolái véget érnek, ideutazik, hogy itt keressen ihletet a festéshez, itt találja meg azt, ami valódi művésszé teheti. Mellette persze van más is, ami idevonzza, valami, ami néha álomszerűen visszatér, ami zaklatja a lelkét és ami nem hagyja nyugodni. Abban reménykedik, ha Magyarországra utazik, akkor kiderítheti, hogy mi áll a háttérben...
A város azonnal elbűvöli, ő pedig egy fiatal építésznek, Endrének rabolja el a szívét. A fiú csapodár, minden nőnek csapja a szelet, de meglátva ezt az éteri teremtést, valódi érzések járják át a szívét. Nem rohanja le, ahogy a szokása, hanem szépen lassan, finoman udvarolni kezd a lánynak. 

Ezek a részek voltak a kedvenceim. Annyira másképp történik minden, mint a mai világban, séták, sütizések, kirándulások, tánc, egy-egy lopott kézfogás, majd utána A csók. Ez mind annyira izgalmassá, érdekessé teszi az udvarlást. Ez néha olyannyira hiányzik a mai világból!
Ami különleges kedvencem volt, amikor Endre rájött arra, hogy Cecil francia és valami elképesztő sebességgel próbált franciául megtanulni (elárulom sikertelenül:))), hogy tudjon a lánnyal kommunikálni:). Az valami tündéri rész volt! 

Az írónő pedig mindent megtett azért, hogy átélhessük az akkori életérzést, akár a fővárosról, akár vidékről beszélünk. Sétáltunk a Dunánál, jártunk a Hortobágyon, vidéki kisvárosban és ahogyan Cecil, úgy én is teljesen újonnan éltem át ezeket a kirándulásokat. Bauer Barbara olyan gyönyörűen mutatta be a helyszíneket, hogy éreztem az illatokat, hallottam a hangokat és ha nem olvasom, hanem valaki felolvassa nekem a regényt és becsukom közben a szememet, akár ott is érezhettem volna magam.
Még a neveknél is odafigyelt arra, hogy korabeli neveik legyenek a szereplőknek. Amikor először olvastam az Endre nevet, annyira idegenkedtem tőle, hogy féltem, hogy képtelen leszek megszeretni a főhőst. Aztán persze egy idő után már nem foglalkoztam a névvel:).

Cecilt nagyon kedveltem. Egy okos, önálló fiatal hölgy, akinek elképesztő múltja van (amiről ő maga se tud sokat) és mindene megvan ahhoz, hogy kíváló festőművész legyen. Mellette persze rettentően bátor is, hiszen teljesen egyedül elutazik egy ismeretlen országba, amiről csak elbeszéléseket hallott.
Endre a másik fele. Érte, ahogy már fentebb is írtam, eleinte pont a neve miatt nem voltam oda. Ehhez még hozzátett nem is keveset a szoknyavadász múltja is. De mire vége lett a regénynek, bebizonyította (nekem is, nemcsak Cecilnek:), hogy egy igazi úriember, aki méltó párja lehet a lánynak.
A mellékszereplők is mind jól megalkotott karakterek voltak. Megemlíthetem Kálmánt, Endre legjobb barátját, aki mindig megpróbálta két lábbal a földön tartani a szerelmetes barátját vagy Kálmán menyasszonyát, aki mindent megtett azért, hogy Endre megtanuljon franciául. De ott van az idős hölgy, akit Sophie, Cecil nevelőnője időközönként meglátogat és aki különös történetet mesél el, ami még inkább misztikusabbá teszi az egészet. 

A történet pedig... Különleges volt a maga nemében. Jártunk a II. világháborúban, a háború után, jártunk Párizsban, Magyarországon több helyen. Átélhettük a deportálás, majd a kitelepítés borzalmait, gyerekek és felnőttek szemén keresztül. Több vonalon futott a történet, hol a jelenben, hol a múltban jártunk, eleinte nem volt könnyű követni, hogy ki kicsoda és hogyan kapcsolódhatnak a főszereplőinkhez, de aztán szépen összeállt minden. Tetszettek a visszatekintések, a megfelelő helyeken elejtett apró történetek, amelyek mind segítettek megérteni, hogy mi is zajlott le a múltban.

És a történet vége? Boldogan éltek, míg meg nem haltak... lenne ez az utolsó mondatnom, de ismerve az akkori Magyarországot és ismerve, hogy Cecil milyen körülmények közül érkezett és hogy a fiú ehhez képest mit tud neki nyújtani, azért én úgy érzem, hogy még sokat kell dolgozniuk a közös jövőért és a boldogságukért.

Összességében nagyon tetszett a történet és biztos vagyok benne, hogy nem ez az utolsó regény, amit az írónőtől olvastam. Bauer Barbara gyönyörűen mesél, gördülékeny a történetvezetése, egy percig sem járt az agyam máshol, annyira oda akartam figyelni minden részletre. Egyetlen egy hibát rónék fel - nekem egy picit valószínűtlennek tűnt a fő szál - nem akarok többet mondani róla, nem szeretnék spoilerezni, de mivel ez egy kitalált történet, így végülis belefér ez is.

Ja, és még egy dolog... Nagyon sokat megadtam volna azért, ha megnézhetném Cecil képeit!

A recenziós könyvért köszönet a Jaffa Kiadónak!

Borító: Szerintem gyönyörű, nekem nagyon tetszik

Kedvenc karakter: Cecil és Endre

Szárnyalás: a gyönyörű írásmód és a még szebb idézetek, ha a történetből kellene, ott pedig az a lassú udvarlás, ami manapság már szinte nem is létezik

Mélyrepülés: a deportálás és kitelepítés...

Érzelmi mérce: felháborodás, harag, fájdalom, de aztán kapunk sok pozitív érzelmet is - romantikát, de mindent csak finoman, szépen, ahogy abban a korban történt az udvarlás

Értékelés: 

Extra - idézetek
Annyira tetszett egy-két rész a regényből, hogy szeretném megosztani veletek

"- Neked Munkácsy és Jókai szemével kell látnod. Petőfi nélkül nem értheted meg, hogy fest az "arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb". Talán Radnóti segítségével láthatod kívülről azt a gyönyörű tájat, még ha azt is mondja, hogy "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent", de igazán akkor érted majd meg, ha ott leszel abban az országban, ami neked is a szülőhazád. És a muzsika... Cecil, hallgass sok zenét, Lisztet, a Magyar rapszódiát, hiszen te látsz színeket, ahogy ő a dallamok színét látta. Hallgass Kodályt, vele bejárhatod az egész országot."

"Érte már alkonyat a hegyek között, árnyas völgyben és az óceán végtelenségében is, de ahhoz foghatót, amilyet a pusztában, a hullámzó kalászos, a lüktető föld fölött látott, elképzelni sem tudott volna. Míg a hegyek között incselkedik a nap, elbújik, aztán újra felbukkan, a völgyben gyorsan elköszön és alámerül a mélybe, a tenger felett uralkodik, beragyogja, szétteríti rajta a fényét, majd méltóságteljesen kihuny, addig a rónaság magába szívja. Együtt lüktet vele, míg végleg magába nem fogadja."

"Talán könnyebb ítélkezni, mint megtalálni, miért is lehet köszönetet mondani. Talán egyszerűbb megélni a gyűlöletet, mint megtalálni, kit lehet szeretni. És miért. Reményvesztett időben hinni a jövőben talán a legnehezebb."

"Idő. kinek mennyi jut? Nem tudsz többet kérni, mint ami jár. De ki dönti el, mennyi jár? Mindenről, az életed minden egyes lépéséről te magad döntesz, csupán egyetlen dolgon nem tudsz változtatni, azon, hogy mennyi időt kaptál. Az egyetlen, akinek beleszólása van az idődbe, az maga a halál."

"- Azt mondják, ott vagy igazán otthon, ahol a temetőben ismerőst találsz. Még akkor is, ha nem kötődsz hozzá."

"A múltat akkor sikerül elengedni, amikor átvesszük tőle az irányítást. Amíg szorít, kínoz, megoldást akar, addig ő parancsol, messziről, az enyészetből, a tehetetlenség reménytelen érzésével töltve el az embert. A múlt nem megváltoztatható."

"Én arról beszélek, hogy a tömeg mennyire manipulálható. Rajong, ha rajongani kell, de gyűlöl, ha gyűlölni kell. Félelmetes, amikor egy gondolat tömegessé, és főleg tetté válik."

"- A döntéseidet a múltad nyomán hozod meg - szólalt meg a grófné, és Sophie megborzongott. - Élmények, tapasztalatok, emlékek, bevésődések alapján. De ha nem ismered a múltadat, akkor sötétben tapogatódzol. Mert akkor is hat és befolyásol, de anélkül, hogy értenéd."

"Az embereket nem származásuk teszi vétkessé."

"Rágódni a múlton és várni a holnapra egyet jelent azzal, hogy ember elmulasztja az élet legfontosabb pillanatait, elszalasztja mindazt, ami ott van karnyújtásnyira."

"Légy ott, légy jelen, ha azt akarod, hogy igazán értsenek."





2020. április 26., vasárnap

Iklódi Dóra: Cukormentes édességek

A BOOOK Kiadó jóvoltából megjelent Iklódi Dóra - a Wander. Food. Wonder bloggere - második receptkönyve, Cukormentes édességek címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub hat tagja fakanalat ragadott, hogy kipróbálja az inzulinrezisztensek, cukorbetegek és egészséges életmódot folytatók számára összeállított gyűjteményt.
Tartsatok velünk és kényeztessétek magatokat édességekkel az egészségtudatosság jegyében!

Boook Kiadó 2020
152 oldal
Besorolás: szakácskönyv, cukormentes

Hogyan ​álmodjuk újra úgy 53 népszerű desszert receptjét, hogy azokat az inzulinrezisztenciával és cukorbetegséggel küzdők is bátran fogyaszthassák? Iklódi Dóri, a Wander. Food. Wonder bloggere és a Cukormentes örömök című sikerkönyv szerzője ezúttal nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy a piskótáktól kezdve a pitéken, tortákon, édes és sós aprósüteményeken át a krémekig és lekvárokig olyan finomságokat mutasson be legújabb könyvében, amelyek amellett, hogy a hétköznapokon és az ünnepnapokon is szépen megállják a helyüket, kellő nosztalgiával a nagyi jól bevált receptjeit is megidézik. Teszi mindezt a cukormentesség és az egészségtudatosság jegyében úgy, hogy a könnyen elkészíthető változatok mellett a komolyabb sütési tapasztalatokat igénylő nyalánkságokkal is bármikor meglephetjük édesszájú családtagjainkat, barátainkat. Mindegy, hogy a lekváros buktára, a hólabdára vagy a lúdláb tortára szavazunk, a szerző figyelt arra, hogy a hozzávalók könnyen beszerezhetők legyenek, a receptek leírását pedig Dóri extra tippjei színesítik. Aki elbizonytalanodna az alapanyag-használatban vagy a szénhidrátszámolásban, annak dietetikus szakértő tanácsai segítenek eligazodni a sütés előtt.

Lupi vett részt legutóbb receptes blogturnén a Boook Kiadó korábbi kiadványával, a Bea konyhája receptkönyvvel. Ez a bejegyzés annyira megtetszett nekem, hogy követtem a turné további állomásait is, végül annyira meggyőztek a bejegyzések, hogy megvettem anyukámnak karácsonyra a kiadványt, ami nagy sikert aratott. 
Lassan két éve lesz, hogy érintett vagyok a cukorbetegség témában. Szíven ütött azon az augusztusi napon a friss laborleletem eredménye, mert a fél évvel korábbi és az azt megelőzőek is normális értékeket mutattak. Anyukám már vagy húsz éve cukros, mást nem érint a családból, így hozzá fordultam a tapasztalatokért. Sajnos ő már inzulinos, én még jelenleg kordában tudom tartani a dolgot gyógyszerekkel. Ami viszont egyértelmű, amikor ez valakiről  kiderül, a delikvens élete örökre megváltozik, mert ha jót akar magának, végleg búcsút kell mondani a cukrot tartalmazó ételeknek, üdítőknek. Az én esetemben pedig a szénhidrátokat is számolgatnom kell. Marad a különféle cukorpótlók használata az édes ízért, és a teljes kiőrlésű lisztek használata a szénhidrátok lassú felszívódásáért. Így már időnként belefér a napi keretbe egy-egy szelet egészséges sütemény.
Megörültem tehát, amikor lehetőségem nyílt megismerni ezt a kiadványt, ugyanis más dolog egy-egy receptet megnézni a neten, papírfecnikre felírogatni, amit persze utána sosem találsz meg, ha keresed. Megint más egyben látni a kedvenceidet, egy igényes kivitelű receptkönyvben, amit bármikor előkaphatsz. Így nekem például kényelmesebb több receptből kiválasztani a megfelelőt - bár nagyon nehéz a választás, mert mind nagyon jól hangzik és a képek is csábítóak. Segítségül minden recept tartalmazza az egy szeletre eső kalória, szénhidrát, stb értékeket.
Bár jómagam már kiművelődtem a témában, azért nagyon hasznosnak találom, hogy  a receptek előtt részletes leírást kap az olvasó az alapanyagokról, elsősorban a különböző lisztekről, cukorhelyettesítőkről. Találtam újdonságot ezekben az információkban, igyekszem majd hasznosítani is ezeket.
A receptek következnek ezután a süteményfajták szerint elosztva, végül néhány krém és lekvár elkészítése kapott helyet. Úgy láttam a receptek mindegyike egyszerűen elkészíthető, szóval bátran ajánlom akár kezdő felhasználóknak is.

A saját tesztelésem kétféle sütire esett. Az első a Kókuszos Ferdinánd-tekercs, amiben a kókuszt rögtön kakaóval helyettesítettem Dóri ajánlására hallgatva, egyébként fahéjjal vagy dióval is tölthető. Gyakorlatilag egy kakaós csigát készítettem, mely kelt tészta alapú és mondhatom, nagyon finomra sikerült. Meg kell hagyni, kicsit tartok a kelt tésztáktól, mert nem szeretek hosszan szöszmötölni a konyhában, és ezért százszor csinálok inkább muffint vagy brownie-t, míg egyszer ráveszem magam az élesztős dolgokra. Pedig nagyon fincsi tud lenni a frissen kisült bukta, kifli, stb. A recept nem tartalmaz különleges alapanyagokat, és a liszt is keverve van, részben sima liszt, részben teljes kiőrlésű. Szokásos módon kellett összeállítani a tésztát, majd  50 percig keleszteni,  ezután nyújtani és megtölteni. Arról nem szólt a recept, ha nem a vajas-kókuszos tölteléket használjuk, akkor a többivel hogyan is megy, de kitaláltam, hogy akkor is olvasztott vajat kell használni a kinyújtott tésztára kenve és arra kell szórni az egyéb tölteléket. Miután felcsavartam és felszeleteltem a csigákat, én még pihentettem további fél órát, és utána kentem le tojással, aminek nem csak a sárgáját használtam, hanem az egészet felvertem. Ahogy látjátok a képeken, kicsit túlsütöttem, de nálunk mindenki így szereti, ha kicsit ropogósabb a tészta és jól át van sülve.

A másik sütim az Almás kenyér lett, és mondhatom, nem is választhattam volna jobban.  Így kell egy kis karácsony feelinget csempészni egy tavaszi vasárnap délutánba! Ez már a nekem való kevert tészta volt, amihez nagyjából csak össze kell dobálni az alapanyagokat. Persze attól lesz jó kis karácsony- illat, hogy mézeskalács fűszerkeverék megy a tésztába. Na és a reszelt alma sülő illata is remekül keveredik a fahéjas illattal. A recept dió hozzáadását írja, én ezt felcseréltem egy zacskónyi szeletelt mandulával, amit a tészta tetejére is szórtam. Az eredeti recept őzgerinc formát ír, de sajnos nem találtam az enyémet, pedig még kb tíz éve biztosan megvolt. Talán egyszer sütivel együtt vittem a vendégségbe, de mindegy is, mert találtam a csatos tortaformámba kivehető kuglóf betétet, és így megoldottam a helyzetet. Nagyon finom lett a süti, de nem vagyok biztos benne, hogy a reszelt almát nem kellett volna-e kifacsarni, mert egy kicsit szaftos a tészta, de nem vészesen. Szóval nem ázott el, nekem így is megfelel, de lehet, hogy jobb lett volna kifacsarni.

Ízlett ez a kis kóstoló az egész családnak, el is határoztam, hogy végig megyek majd a recepteken, remélem mind ilyen jól sikerül, mint az első próbálkozások. Szeretettel ajánlom!

Értékelés: 



Nyereményjáték:

Játékunk során kiválasztottunk néhány tradicionális magyar süteményt Iklódi Dóra könyvéből, titeket pedig arra kérünk, találjátok ki, mik lehetnek ezek. Minden állomáson láthatjátok az édességek neveit… csak kicsit hiányosan. Pótoljátok fel őket! Ha pedig segítségre lenne szükségetek, a nyereménydobozban találtok hozzájuk rövid leírásokat.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

Feladvány:     _I_Ó_A_C_I

a Rafflecopter giveaway

Állomások:
04/26 Kelly & Lupi olvas
04/28 Readinspo
04/30 Dreamworld



Rendszeres olvasók