KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2019. december 5., csütörtök

Katherine Applegate: Kívánságfa


A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Katherine Applegate: Kívánságfa című gyerekkönyve, mely a 2017-es Goodreads Choice Awards legjobb gyerekkönyv szavazásán a fináléba jutott. A 216 éves vörös tölgyfa történetét ő maga meséli el, amit kortól függetlenül ajánlunk az olvasók figyelmébe. Kövesd az öt állomásos blogturnét, és játékunk megfejtéséért cserébe megnyerheted a 3 példány egyikét a kiadó felajánlásában.

Maxim Könyvkiadó - Delfin könyvek 2019.11.
200 oldal
Fordította: Abrudán Katalin
Goodreads: 4,30
Besorolás: Middle grande, gyerekkönyv, mese

Helló! Én egy öreg északi vörös tölgyfa vagyok, de a barátaim csak Vörösnek hívnak. Régóta nagy gonddal őrzöm a környéket egy Bongó nevű varjú és számos kis állat társaságában, akik az odvaimban rendezték be lakásukat. És még egy fontos dolog: az itt élő emberek minden évben, május elsején eljönnek, hogy az ágaimra kötözzék a kívánságaikat. Az álmok, vágyak és remények suttogó fája vagyok. Egy kívánságfa. Eddig csendesen figyeltem az élet körforgását, és sohasem avatkoztam közbe. De úgy tűnik, sok-sok év után ki akarnak vágni, így itt az idő, hogy most, utoljára én magam teljesítsem egy különleges kislány kívánságát. Elmesélem hát neked ezt a történetet a barátságról és a szeretet erejéről. Nyisd ki a füled!

A szerző műveit már korábban is számos díjra jelölték, gondolok elsősorban az Ivan, az egyetlen című nagy sikerű regényére, ami Newbery díjas is volt, így nem meglepetés, hogy a Kívánságfa is a kritikusok kedvence lett, nem beszélve a kis és nagyobbacska olvasókról.  

Régóta itt lenne az ideje, hogy az általános iskolai "kötelező" olvasmányok felfrissüljenek, és olyan történetek is helyet kapjanak benne, mint a Kívánságfa. Nem mondom, hogy ne lenne értékes egy Kincskereső kisködmön (pont mostanában 100 éves), de a XXI. században már modernebb hangvételű és mai témákkal foglalkozó regényeket illene a gyerekek kezébe adni. A Kívánságfa minden szempontból alkalmas a 9-13 éves korosztály számára, hogy aktuális problémákra hívja fel a figyelmet, miközben a növények és állatok segítségével a család, barátság, elfogadás örök értékeire mutat rá.

Miért fogják szeretni a regényt a kis olvasók?
Vörös, a főszereplő északi vörös tölgyfa mondja el a történetet, mégpedig egy idősebb, de ereje teljében levő mesélő hangján,  a legkisebbek számára is érthető nyelvezettel. Könnyű olvasást biztosítanak a rövid fejezetek, ezt kedvelik a gyerekek, a kedves rajzok pedig jól kiegészítik a képzeletet.
Vörös szelíd, de mégis nagyon erős főhős, aki masszív gyökereken állva magasodik az utca fölé. Nyáron hűs árnyékot ad, ősszel szemkápráztató vörös színekbe öltözik, erről kapta a nevét is. Legfőbb tulajdonságai közé tartozik a gondoskodás, az odúiban, az ágak közötti fészkekben  számos állat talált már otthonra. Neki ezek az állatok jelentik a családot, akik az ő bölcs tanácsaira hallgatnak, az ő védelme alatt élik az életüket az élet körforgásában. Köztük van Bongó, a varjúlány is, akivel egymás legjobb barátai.
Van egy különleges tulajdonsága is, Vörös egy valódi kívánságfa. Az ír bevándorlók hozták magukkal ezt a kedves szokást, minden május elsején szalagokra, papírcsíkokra felírt kívánságokat kötöznek a kiválasztott fára az emberek és persze várják a csodát. Épp a történetünk idején is erre készülődnek, amikor is szembetalálkozunk az egyik fő konfliktussal, Vöröst ki akarják vágni, mert az ingatlantulajdonost zavarja ez a felhajtás, ősszel meg a lombhullatás, amit neki kell felsepernie. Pont a május elsejei időpont a legalkalmasabb a kivágásra, mert akkor az emberek közelsége miatt egy napra elhagyják a fát az ott lakó állatok, így az állatvédők sem szólhatnak bele. De ne szaladjunk előre, mert van itt más zűr is.
Vörös közelében több lakóház áll, bérbe is adnak belőlük. Nemrég egy muszlim család költözött ide, akikre ferde szemmel néznek az emberek. De csakis ők, ugyanis az állatok és Vörös is ugyanolyan embereket látnak bennük, mint bárki más. Lakik ott egy kislány, aki éjjelente kijár a tölgyhöz, szeret a fa alatt üldögélni, és mivel csendes, a kisállatok lemerészkednek hozzá és egészen megbarátkoztak a közelségével. A kislány, Tamar is visz egy kívánságot a fához: Bárcsak lenne egy barátom!
A tölgy és az állatok terveket szőnek, hogyan hozzák össze Tamar és Stephen (a szomszéd kisfiú) barátságát, és hogy végül sikerül-e nekik, az megtudjátok a regényből.

Nagyon sok jelentős mondanivalót ad a szerző az olvasóknak, akik Vörös bölcs gondolatain keresztül magukévá tehetik ezt az elfogadó szemléletet. Minden ember egyenlő bánásmódot érdemel! Nem vagyok vallásos, általában kerülöm az ilyen tartalmú könyveket, azonban a rasszizmust elítélem. Fontos, hogy a gyerekek olvassanak erről a témáról, pontosan ilyen formában mint itt, mert ez a helyes és egyetlen elfogadható felfogás.
Vörös rengeteg érdekes információt oszt meg az olvasókkal a fákkal kapcsolatban, élvezetes olvasni minden egyes mondatot a természet csodáiról, ebből is tanulhatnak a gyerekek. 
Külön ki kell emelnem a szerző humorát. Természetesen duplán csattannak a "fa" viccek, természetesen Vöröstől hangzanak el ezek a fárasztó, de szórakoztató beszólások. De nagyon viccesek az állatok nevei is, ahogy a különböző fajok elnevezik magukat, ki a félelmei, ki a kedvencei után. 
Őszintén bevallom, az én érzékeny lelkemnek egy kedves fa kivágásának a veszélye is elég ahhoz, hogy bőgjek, mint a záporeső, de én még a Micimackón is tudtam sírni felnőtt fejjel a moziban. Szóval számomra nagyon megható volt az egész végkifejlet, de azért nem kell aggódni, a gyerekek ezt lazábban veszik, és szerencsére végül jóra fordulnak a dolgok.
Oldalakon át lehetne még sorolni mennyi mindent ad ez a történet az olvasóknak a barátságról, szeretetről, összefogásról, elfogadásról. Régóta ez a legjobb gyerekkönyv, amit a kezembe vettem, érdemes elolvasni, minden korosztály talál benne mondanivalót. Mindenképp szeretnék még olvasni a szerzőtől, már az Ivan kapcsán is éreztem, hogy érdemes, úgyhogy várom a következőt.

Borító: Cuki, ott van néhány kis állat is a szereplők közül.
 
Kedvenc karakter: Vörös

Szárnyalás: Amikor az oposszumcsemete halottnak tettette magát, szenzációs jelenet volt.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Megható a történet, boldog befejezéssel, akadnak érzékeny felnőttek, akik még ezen is tudnak bőgni.

Értékelés:



Nyereményjáték

Mennyire ismered a fákat? A játék során érdekes állításokat teszünk közzé a fákkal kapcsolatban, azt kell eldöntenetek, igaz vagy hamis az adott mondat. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a választ! Sok szerencsét!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  A világon több mint 60 ezer fafajta él. Igaz vagy hamis?

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

12.05. Kelly & Lupi olvas
12.08. Olvasónapló
12.11. Flora the Sweaterist
12.14. Hagyjatok! Olvasok!
12.17. Sorok között

2019. december 4., szerda

Malala Yousafzai: Nincs más út


Malala Yousafzai pakisztáni születésű emberjogi aktivista. 15 éves volt, amikor egy tálib katona fejbe lőtte, ő ugyanis a lányok oktatásért és a tanuláshoz való jogáért kampányolt. Miután felépült súlyos sérüléséből édesapjával közösen létrehozták a Malala Alapítványt, amely elkötelezetten küzd világszerte azért, hogy a lányok ingyenes és jó minőségű oktatásban részesüljenek 12 éves korukig. Tevékenységéért számos nemzetközi elismerésben részesült, ő minden idők eddigi legfiatalabb Nobel-díjasa.
A Nincs más út című könyvben Malala saját és más menekült lányok történetét mutatja be. Tartsatok a Blogturné bloggereivel és ha nektek kedvez a szerencse nyerhettek is egy példányt a könyvből.

Kolibri Kiadó, 2019
228 oldal
Fordította: Kós Krisztina
Goodreads: 4,39
Besorolás: életrajz

A Nobel-békedíjas Malala Yousafzai már gyerekként belső menekült lett a hazájában, Pakisztánban. Később, nemzetközi aktivistaként, a világ bármely pontjára eljuthatott, egy helyet kivéve: a saját hazáját.
Fiataloknak és felnőtteknek szóló könyvében nemcsak saját, megrázó élettörténetét meséli el, hanem más lányokét is, akik a világ különböző pontjairól menekültek el az erőszak, a háború és a bűnözés elől. Menekültek ők is, akik a hozzájuk hasonló milliókkal együtt gyakran láthatatlanok maradnak a statisztikák és hírek közönyös tengerében.
A Nincs más út című könyv felnyitja a szemünket: a világ 68,5 millió menekültje semmiben sem különbözik tőlünk. Hétköznapi emberek ők is, akiknek nem volt más választásuk, mint elhagyni az otthonukat. Mert ez a választás életről és halálról szól.

Őszinte leszek, eddig tájékozottnak tartottam magam, de mégsem volt gőzöm sem arról, hogy ki is az a Malala Yousafzai. Ettől függetlenül a könyv fülszövege megfogott, szerettem volna megismerni Malala történetét, illetve más lányok / asszonyok történeteit is, akiknek ott kellett hagyniuk a családjukat / az otthonukat.

Ezt meg is kaptam, hiszen a történetsorozat az ő sorsával indult. Megtudhattuk, hogy egy gyönyörű helyen, a Szvát-völgyben nőtt fel, szerető családban, aránylag felvilágosult környezetben, hiszen itt a lányok is járhattak iskolába. Aztán jött egy borzalmas természeti katasztrófa, egy földrengés, ami hatalmas pusztítást hozott és még valamit... a szélsőséges csoportokat. Ezek az emberek segítettek nekik, viszont cserébe olyan eszméket terjesztettek, ami félelemmel töltötte el az embereket. A tálibok, mert ezek voltak a "segítők" egy idő után már teljesen átvették a hatalmat, a nőket, majd úgy összességében az embereket olyan körülmények közé kényszerítették, hogy az értelmesebbje  - beleértve Malala családját is - inkább a menekülés mellett döntött....
Malala Yousafzai
És ez csak egy történet volt a sok közül. A könyvben Malalán kívül még megismerkedhettünk más lányok / asszonyok menekülésének a történetével is. Kiderült, hogy nemcsak a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában történhet meg ilyen, hanem bárhol a világon, hiszen ugyanúgy menekülnek a családok, a nők, az emberek Afrikából, ahogyan Dél-Amerikából is.

Az elolvasott történetek mindegyike megrázó a maga nemében. Tetszett, hogy minden történet elején jelezve volt, hogy honnan menekültek és meddig jutottak és az is, hogy maga Malala írt mindegyik történethez előszót, picit személyesebbé téve a sorsokat. Rövid fejezeteket kaptunk, épp csak belepillantottunk a menekülésekbe és, hogy mi is történt utána. Ez éreztem egy picikét kevésnek, mert számomra csak sorban jöttek a "példák", sorban jöttek a menekülések, mire az egyikbe beleéltem volna magam jobban, már jött a másik. Ettől függetlenül, nem, nem volt egyik sem hatásvadász, úgy éreztem magam olvasás közben, mintha személyesen mesélte volna el nekem az épp soron lévő szereplő. 

Sok országról tudtam eddig is, hogy mennyire nyomasztó a helyzet, de számomra voltak teljesen ismeretlen helyek is. De egy biztos, a világ egyre veszélyesebb hely lesz, egyre több ember kénytelen elhagyni az otthonát, hogy biztonságosabb helyen élhessen. Nem szeretnék politizálni, de a könyv elolvasása után más értelmet nyer a "menekült" szó. Most nem azokról az egyedülálló, fiatal férfiakról beszélek, akik azért jönnek Európába, mert azt hiszik, hogy itt kolbászból van a kerítés, hanem azokról a családokról, édesanyákról, gyerekekről, akik azért menekülnek, mert ha maradnak, akkor elképzelhetetlen helyzetbe kerülnek vagy akár az életüket is elvehetik. És ezek az emberek gyakran mindenüket hátrahagyva menekülnek az ismeretlenbe, ahol ki tudja, hogy mi vár rájuk. Ugyanúgy lehetnek kitaszítottak, akiket a bőrszínük vagy a ruhaviseletük miatt nem fogadnak el, élhetnek életük végéig akár egy nyomorúságos menekülttáborban is - de legalább ÉLHETNEK. 

Összességében egy megrázó történetgyűjteményt ismerhettem meg, amit mindenkinek ajánlok elolvasásra. Fiataloknak és időseknek is, hogy ne csak a média gyűlöletet sugárzó tájékoztatóját lássák, hanem tájékozódjanak, hiszen nem minden menekült csak és kizárólag a jólét miatt próbál Európába vagy Amerikába eljutni, hanem nagyon sokan azért, hogy az életüket, a gyerekeiket mentsék.

Borító: Szerintem eléggé kifejező

Kedvenc karakter: A lányok, asszonyok mind. Nem tudnék választani közülük.

Szárnyalás: a lányok, asszonyok kitartása

Mélyrepülés: a sok borzalom, ami miatt ott kellett hagyniuk az otthonaikat

Érzelmi mérce: megrázó 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:
A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek Malala Yousafzai életét. Minden állomáson találni fogtok egy kérdést, a feladatotok pedig az lesz, hogy a választ beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. 
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Mikor van a “Malala nap”?


A blogturné további állomásai:
November 26 - Csak olvass!
November 30 - Utószó
December 02 - Könyv és más
December 04 - Kelly és Lupi olvas 

2019. december 1., vasárnap

Abbi Glines: Fallen Too Far - Beléd esve (Rosemary Beach #1)

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Abbi Glines legújabb regényét: Fallen Too Far - Beléd esve címmel, ami a Rosemary Beach sorozat első darabja. A Magyarországon is méltán népszerű írónő ezúttal is szívfacsaró szerelmes történetbe kezdett, a gazdag rocksztár fia és a vagány szőkeség fülledt nyári kalandjáról olvashatunk a regényben. Érdemes követni az öt állomást, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a regényből a játékunk megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2019. november  Passion válogatás
256 oldal
Fordította: Szaszkó Gabriella
Goodreads: 4,19
Besorolás: NA, romantikus, realista

Egy ​kőgazdag srác. Egy kemény lány egy alabamai farmról. Mostohatestvérek más világokból. Egy vad, őrjítő és ellenállhatatlanul fülledt nyár Rosemary Beachen.
Az utolsó dolog, amire Blaire Wynn vágyik, az az, hogy odaköltözzön apja új családjához a floridai Rosemary Beachre. De nincs választása. Miután anyja hosszú betegeskedés után elhunyt, és csak egy jó adagnyi adósságot hagyott maga után, Blairnek esélye sem volt, hogy megtartsa alabamai kis farmházukat.
Ahogyan leépült kis teherautójával, egy pisztollyal az ülése alatt behajt a pénztől bűzlő üdülővárosba, tudja, hogy sosem fog tudni beilleszkedni. Még csalódottabbá válik, amikor új otthonához érve megtudja, hogy az apja Párizsba utazott, otthagyva őt még sosem látott mostohatestvérével, Rush Finlay-vel. Rush – aki egy rossz hírű rocksztár fia – cinikus, leereszkedő és sosem kérne bocsánatot semmiért; éppen olyan elkényeztetett, mint amennyire észbontó, és egy pillanat alatt teljesen megbolondítja Blairt. Hát még amikor meglátja, milyen izmok rejtőznek a ruhái alatt…
Ahogyan telik a nyár, Blair idővel olyan oldalát is megismeri Rushnak, amire sosem számított volna, a köztük lévő kémiát pedig már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azonban Rush olyan titkot őrizget, ami Blair egész világát tönkreteheti. Vajon rájön a lány, még mielőtt túlzottan beleesik?

A regény a 2013-as Goodreads Choice Awards legjobb romantikusainak 5. helyén végzett, ez is mutatja Abbi Glines népszerűségét, amit szerintem azzal ér el, hogy szerethető karakterekkel teli, erotikával megspékelt romantikus sztorikat tesz elénk. Számomra ő a guilty pleasure kategória, amit bármikor képes vagyok olvasni, mert 100%-ban kikapcsol, szórakoztat, élvezem, még ha közben tudom, hogy vannak sokkal jobbak is. De na, ő Abbi Glines ! (be kell vallanom, azért van egy darab könyv tőle, amit nem tudtam befejezni)

Abbira jellemző, hogy általában ártatlan, rendes, csendes lánykaraktereket alkot, aztán hozzájuk kapcsol egy szuperdögös vad pasit, aki megszelídítésre vár. Ez akárhonnan nézve is egy klisés helyzet, de mint már többször kijelentettem, legtöbb esetben nem zavarnak a klisék, ez például kifejezetten tetszik. Blaire pontosan egy ilyen jókislány, aki épp elveszítette mindenét, ugyanis anyukájával élt, akit el kellett temessen, három hosszú betegségben töltött év után. A vidéki házuk ára épp a kórházi számlák kifizetésére volt elég, a lánynak most az öt éve nem látott apja segítségére van szüksége, akinek már jó ideje új családja van. Néhány dollár lapul a zsebében, amikor gyakorlatilag üres tankkal megérkezik a tengerparti házhoz. 
Ez a nyitójelenet öt csillagot érdemel. Ahogy előhúzza a stukkerét, és rászegezi az őt megijesztő srácra, nem hagyva magát megfélemlíteni, na ekkor csettintettem egyet, ez remek nyitás. Az apja hetekre elutazott, így a lány kénytelen megismerkedni Rush-al, aki az új feleség első gyereke, egy gazdag rocksztár fia. Rush apja bőkezűen bánik a fiával, így kompenzálva a lelkiismeretén, ennek köszönhetően több lakása is van és nem kell spórolnia semmivel. Blaire nem kap szíves fogadtatást, de végül beköltözhet a lépcső alatti cselédszobába. Ennek is örül, mert csak addig akar maradni, míg összeszed annyi pénzt, amiből bérelhet valamit és saját lábra nem áll.
Nos, igazi Hamupipőke-történetnek indul, nem? Egyszerűen olyan addiktívvá válik pár oldal után az írás, hogy nem tudod letenni. Blaire talpraesett lány, azonnal talál munkát egy golfklubban, ahol dől a borravaló, és nem válik elérhetetlenné az önállósodás. Addig azonban el kell viselnie Rush közelségét, ami a köztük kialakuló vonzalom miatt egyre nehezebb.
Miért is ne lehetne közöttük valami? Bár a lány minden pillanatban érzi, hogy nem idevaló, sosem fog beilleszkedni ebbe a környezetbe, mégis némi esélyt azért adhatnának a kapcsolatuknak. Ám Rush titkokat őriz, ami ezt lehetetlenné teszi.
Ezen a ponton tipródhatunk egy kicsit, ugyanis ez a titok olyan szinten túl van lihegve, amilyet kevésszer volt alkalmam olvasni. Az égegyadta világon minden egyes szereplő tudja, mi a pálya, csak Blaire nem, na meg az olvasó. Ezt kifejezetten untam, ráadásul azért volt egy-két szereplő, aki közel került a lányhoz, és igazán elmondhatta volna neki, Bethy például, aki jó barátnője lett. Amit még nem tudtam hova tenni, az a rengeteg kínos pillanat Blaire sérelmére. A direkt kicseszéses dolgokra gondolok, ami gyönyörűen utal a hamupipőke-feelingre, de volt más jellegű is, ami engem igencsak megmosolyogtatott, mégpedig Rush időzített szexelései, hogy Blaire véletlenül épp meglássa/rajtakapja. Ijesztés vagy csábítás?
Nem mondom, hogy nem érintett meg Rush karaktere egyáltalán, de valahogy fura volt az a kétféle stílus, amit beleerőltetett a szerző. A tetovált, kidolgozott testű, piercinges menő srác karakteréhez nem illett a golfozás meg a country klub. A végére azért jobban megkedveltem, tudott azért dolgokat.
Ami viszont nagyon tetszett, az a szerelmi szál íve. Semmi nem volt elkapkodva, a szerző hagyott időt egymás megismerésére. Blaire a maga természetes, ártatlan módján nagyon vonzó lány, nekem különösen tetszett, ahogy Rush végül nem tud ellenállni neki. Ha már szerelem, lássuk az erotika mércéjét, szerintem teljesen elfogadható a 16-os karika is, bőven van benne szex, de amolyan fiatalos módon, ne számítsatok őrült dolgokra.
Azt hiszem azért nem kell túlzásokba esnem és azt mondanom, hogy ez a regény felhívja a figyelmet a társadalmi különbségek okozta nehézségekre, vagy épp különösebb figyelmet fordít a gyászfeldolgozásra. A mérleg inkább a szerelmi dráma felé billen és a végkifejlet is elég bánatos, ráadásul azonnali folytatásért kiállt. 
Szerettem pár mellékszereplőt, a golfklubos kollégák és ugyebár a főnök úr eléggé szórakoztatóak voltak. Utóbbiból többet is kinéztem volna, de talán a folytatásban még előkerül Woods újra.

Abbi rajongóknak kötelező darab, bár szerintem nem ez a legjobb regénye, én azért várom a következő részt.

Borító: Nekem az eredeti Atria féle kiadás jobban tetszik, amiből a bannerünk is készült, ez inkább tűnik napszemcsi reklámnak, mint Blaire-nek és Rushnak.

Kedvenc karakter: Blair

Szárnyalás: Amikor hármasban elmennek szórakozni, Blaire, Rush és Bethy. És a parkoló jelenet.

Mélyrepülés:  Nan tette a bálon, buta, gyerekes dolog volt.

Érzéki mérce: Forró jelenetek várnak, nem hiába, ez Abbi egyik erőssége.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!


Játék:

A szerző népszerű szerelmespárjairól szól a játékunk. Minden állomáson találsz egy fiú és egy lánynevet, a feladatod megfejteni a könyv címét, amelyben főszereplők voltak. Ezek a könyvek magyarul is megjelentek, de elfogadjuk az angol címeket is.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

SADIE - JAX

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

12.01 Kelly és Lupi olvas
12.04 Deszy könyvajánlója
12.07 Könyvvilág
12.10 Sorok között
12.13 Dreamworld

2019. november 30., szombat

Mészöly Ágnes - Molnár T. Eszter: Az emberek országa


Kalaallit Nunaat – az Emberek Országa, a kultúra utolsó menedéke a Harmadik Háború és a klímaváltozás miatt lakhatatlanná vált bolygón. Főszereplőink, Umia és Nanouk Kalaallit Nunaat elit tanodájában, Heimben tanulnak, ahol azonnal jelenteniük kell a fiataloknak, ha álmot látnak. Nanouk mégsem jelenti az álmait, mert kíváncsi arra, hogy az álmaiban felbukkanó felsőbb éves Umia miért bukkan fel bennük újra és újra.

Ha kíváncsi vagy arra, hogy mi történik a fiatalokkal, akkor tarts velünk a regény turnéján! Ne feledjétek, a Tilos az Á Könyvek kiadónak hála egy olvasónk akár meg is nyerheti Mészöly Ágnes - Molnár T. Eszter közös disztópiáját!

Tilos az Á Könyvek, 2019
472 oldal
Besorolás: YA, disztópia

Föld, 2646.

Kalaallit Nunaat – az Emberek Országa, a kultúra utolsó menedéke a Harmadik Háború és a klímaváltozás miatt lakhatatlanná vált bolygón.
A Heim – az iskola, ahová csak a legjobbak juthatnak be: Kalaallit Nunaat leendő vezetői, akik biztosítják az emberiség fennmaradását.
Umia – egy lány, aki a kiválasztottak között is a legtehetségesebb.
Nanouk – egy fiú, aki egy visszatérő álom miatt nem lelhet otthonra az iskola falai között.

Ez az álom előbb csak a két fiatal világát forgatja ki a sarkaiból, de később már az egész bolygó hatalmi egyensúlyát veszélyezteti. Umiának és Nanouknak döntenie kell, pedig az sem világos, hogy saját maguk alakítják-e sorsukat, vagy nagyhatalmi játszmák feláldozható szereplői csupán.

Elképzelhető-e lázadás a legigazságosabb társadalomban? Van-e értelme az összetartozásnak és a szerelemnek ott, ahol a napfény és a víz halálos veszélyt jelent még a legerősebbek számára is?

Volt egy időszakom, amikor disztópiákat olvastam folyamatosan, annyira imádtam őket és annyira lekötött a bár elég zord, de érdekes világfelépítésük. Aztán telítődtem velük és más vizekre eveztem . Azóta már csak nagyon ritkán veszek a kezembe olyan könyvet, ami disztópiát takar. Most kivételt tettem, hiszen magyar szerzőkről van szó (rögtön egy szerzőpárosról, hiszen ezt a könyvet ketten írták).

2646-t írunk. A Földön egyetlen egy lakható kolónia maradt, a volt Grönland területén kialakított Emberek Országa. Mivel aránylag kis területről beszélünk és nagyon sok ott élő emberről, így óriási szükség van a szabályokra. Szabályok kötik meg, hogy hány gyerek születhet, hogy mit ehetnek, mit csinálhatnak, MEDDIG ÉLHETNEK, kikből milyen munkaerő válhat. Minden megváltozott, a mai életünkhöz képest. A legokosabb gyerekeket elveszik a szüleiktől, egy külön intézményben tanulnak, nagyon szigorú keretek között és az iskola elvégzése után egy teszt által döntik el, hogy ki milyen pozicióba kerül. Itt tanul Nanouk és Umiat is. Umiat tehetséges, belőle válhat a következő vezető, a tanárok dicsőítik. Nanouk már más tészta, őt mindenféle fura álmok zavarják teljesen össze és egyre több kétség gyötri, hogy vajon jó-e ez a rendszer és az iskola.
A kolóniát azonban külső támadás éri (hiszen vannak még máshol is emberek, de azok elképesztő körülmények között élnek), Nanouk és Umia pedig együtt kerülnek egy elképesztő kalandba, ami megváltoztatja az egész jövőjüket és talán a világukat is.

Húh, nehéz erről a regényről röviden írni. A szerzőpáros egy rettentően összetett világot alkotott, ami egyrészt nagyon jó, hiszen mindent megkapunk (és mindent be is járunk), másrészt viszont nagyon könnyű elveszni benne.
Amit nagyon élveztem, azok a fejezetek elején lévő szócikkek, amelyekben egy-egy kifejezést, nevet vagy tettet magyarázott meg a szerzőpáros az Emberek Országa történetéből és életéből. Ezekkel a kis magyarázatokkal sokat segítettek számomra, hogy megértsem az életüket és a történelmüket és sokszor a kérdéseimre is már azelőtt választ kaptam, hogy feltehettem volna őket.
A másik különlegesség a nyelvezet volt, ami egyszerre tetszett és egyszerre voltam tőle a plafonon, mert nekem eléggé bonyolulttá tette a megértést.
A világfelépítés különösen tetszett. Imádtam, hogy nemcsak a fő helyen, az Emberek Országában jártunk, hanem a többi helyszínt is megismerhettük, így nem esett az írópáros abba a hibába, hogy minden a fő helyszínen játszódik, a többit pedig képzeljük el, ahogy akarjuk. Láthattuk azokat a kolóniákat, amelyek nem voltak ilyen szerencsés helyzetben, ahol olyan hőség uralkodott, hogy csak a föld alatt voltak képesek élni az emberek. Azt a helyszínt, ahol az emberek szinte a majmok szintjére süllyedtek le (nekem itt picit Majmok bolygója jutott az eszembe) és még sorolhatnám.
Világosan látszik, hogy nem egy tessék-lássék világot "dobott" össze a szerzőpáros, hanem egy megfontolt, alapos munkát végeztek, hogy mindenestül bele tudjuk élni magunkat ebbe a világba.

Azért amit picit hiányoltam talán, hogy szívesen töltöttem volna el több időt a fő helyszínen, az iskolában és az Emberek Országában is. Kaptunk belőle ízelítőt, ezt nem tagadom, de talán picit több időt eltöltve ott jobban beleélhettem volna magam a világukba. Kérdés viszont az, hogy mennyi lett volna a megfelelő több idő, hogy azért ne unjam magam halálra, hogy nem történik semmi, csak a helyszínnel ismerkedünk. 

Ha már itt tartunk, még egy dolgot megjegyeznék itt. A történet picit lassan indult a számomra és voltak benne olyan kilengések az elején, amit én egy szerkesztő helyében picit megvágtam volna, hogy fenn tudja tartani az írópáros a folyamatos figyelmemet. Viszont a regény második felénél már annyi információt kaptam és annyira beindult az akció, hogy néha már túl sok volt. Máskor azon szoktam siránkozni, hogy jó lenne, ha egy trilógiának széthúzott regény maximum két részes lenne, mert annyire elhúzzák a madzagot, hogy már túl sok töltelék van benne, itt viszont lehet, hogy jobb lett volna, ha nem egy regénybe sűrítik bele ezt a sok dolgot, hanem kap egy második részt is és akkor picit lassabb lehetett volna a tempó. (bár a történet vége alapján akár lehet is még ebből egy második rész:))).

Összességében tetszett a regény, egy különleges, egyedi disztópiát olvashattam, egy majdnem tökéletes világfelépítéssel és sok-sok akcióval. Mindenkinek ajánlom, aki szereti ezt a műfajt és akik nem kifejezetten a romantikus részeket keresik az ilyen regényekben.

Borító: Nem rossz, érdekes, én levenném a polcról a könyvet, ha meglátnám ezt a borítót

Kedvenc karakter: Umia és Nanouk

Szárnyalás: a világfelépítés

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: a szerelmi szálat elég gyérnek találtam, de van épp más egyéb dolog, ami miatt izgulhatunk bőségesen:)

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT beszerezheted!

Nyereményjáték:
Történetünk egy olyan disztópikus társadalomban játszódik, ahol az emberiség “vesztét” a klímaváltozás okozta. Mivel akadnak ehhez hasonló történetek, úgy döntöttünk, hogy minden állomáson egy ilyen regény fülszöveg részletét közöljük veletek, és nektek rá kell akadnotok a könyv CÍMÉRE!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A cselekmény a nem túl távoli jövőben játszódik. Az egymástól távol töltött idő alatt mindketten felnőttek és San Francisco divat fellegvárában élnek, miközben a bolygó lassan szétesik körülöttük és nem is sejtik, hogy mindketten azon dolgoznak, hogy saját képességeiket felhasználva ezt megakadályozzák.
Laurence egy mérnökzseni, aki szélsőséges csapatával azon dolgozik, hogy technológiájukkal beavatkozzanak a világ változó éghajlatába és ezzel meggátolják a katasztrofális ökológiai összeomlást.”


A blogturné további állomásai:
November 28 - Könyv és más
November 30 - Kelly és Lupi olvas
December 03 - Hagyjatok! Olvasok!

Stephanie Garber: Legendary (Caraval #2)

A Kolibri Gyerekkönyvkiadó vette át a Caraval sorozat folytatásának kiadását, mely Legendary címmel jelent meg Stephanie Garber tollából, és ismét óriási siker világszerte. Népszerűségét az is bizonyítja, hogy finalista volt a Goodreads Choice Awards 2018-as szavazásán: A legjobb young adult fantasy és sci-fi könyvek versenyében. Kövesd végig a három állomásos blogturnét, ha a játék során minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

Kolibri Kiadó 2019
480 oldal
Fordította: Falcsik Mari
Goodreads: 4,25
Besorolás: YA, fantasy

Egy összetört szív.
Egy megfizetendő adósság.
Egy vérre menő játék.

Donatella Dragna a Caraval varázslatos világában végleg megszabadult zsarnok apjától, és a nővérét, Scarlettet is megmentette egy baljós házasságtól. Lenne mit ünnepelnie a Dragna-lányoknak – de Tella még nem szabad.
Még a játék előtt, végső kétségbeesésében egyezséget kötött egy bűnözővel, és most olyasmivel tartozik neki, amit eddig soha senki nem tudott megszerezni. Ki kell derítenie a Caraval mester, Legend valódi nevét! Erre csak egyetlenegy esélye van: ha megnyeri a Caravalt.
Tella tehát második alkalommal is beleveti magát a legendás versengésbe, és ezzel keresztezi egy gyilkos trónörökös útját, belebonyolódik egy elátkozott szerelembe, valamint a titkok kusza hálójába… amivel bajba sodorja Scarlettet is.
A Caraval mindig is bátorságot, ravaszságot és áldozatokat követelt. Ám ezúttal még többet kér a játék: ha Tella nem tudja teljesíteni, amit az alkuban ígért, és nem szolgáltatja ki Legend igazi nevét, mindent elveszít – talán még az életét is. De ha nyer, Legend meghal, és a Caraval örökre megsemmisül.

Isten hozott újra a Caravalban… a játék még csak most kezdődik igazán!

Gyönyörűség már az is, ha kézbe veszed a könyvet, ugyanolyan minőségi kiadás, mint a Caraval, kemény borítóval, könyvjelzővel, térképpel, imádom az ilyen igényes köteteket. Kicsit nehéz tartani olvasás közben, de szerintem nincs olyan lelkes olvasó, aki ezt ne tudná megoldani.
Micsoda folytatás! Semmi nyoma a szokásos unalmas második rész feelingnek, ez nekem sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Határozottan izgalmasabb volt, még több varázslattal átszőve. Hogyan lehet úgy írni, hogy az olvasó érzi a varázslatot? Stephanie Garber tudja.

A legfontosabb megemlíteni, hogy ezt a részt Tella szemszögéből meséli a szerző, de ez nem jelenti azt, hogy Scarlett története befejeződött, ő és Julian is fontos szereplők maradnak. A Caraval társulata új helyszínre utazik, és a nővérek újra meghívást kapnak, amit el is fogadnak. Tella persze előre tudta, hogy menni akar, ügyesen úgy alakította, hogy Scarlett is rábólintson. Tella régóta nyomoz az évekkel korábban eltűnt anyjuk után, és végre elérhetővé válik a nyomára bukkannia, egy "jó barát" azt ígéri neki, segít megtalálni, ha megnyeri a játékot, és kiszolgáltatja neki Legendet, hiszen az a főnyeremény, hogy a nyertes találkozhat vele és teljesíti egy kívánságát. Legend valódi neve kell az illetőnek, és Tella belemegy ebbe az alkuba.
Elkezdődik a játék és Tella sorra kutatja fel a kulcsokat, közben összefonódik a saját élete, az emlékei a múltja a mostani feladattal. Ez most őrá van szabva, Legend arra számít, hogy megszerzi neki azt, amivel magasabb szintre emelheti a mágiáját, mert csakis Tella tud hozzáférni.

Az első részben számtalanszor olvashattam, hogy a Caravalt nem szabad túl komolyan venni, hiszen csak játék. Végül persze szereplője válogatja, hogy játék vagy sem, de a Legendary sokkal inkább volt valóságos, mint játék. Sokkal bonyolultabb lett a tét, a játék megnyerése Tella számára nagyon fontos, de valakinek/valaminek  a végét jelentheti, ami időközben fontossá válik számára. 
Próbáltam lassan olvasni, mert azt akartam, minél tovább tartson ez a varázslat, amit már az első résznél is éreztem, ami most is bekúszott a bőröm alá. Egy jól felépített varázsvilágba kerültem ismét, ahonnan nem vágytam vissza a hétköznapokba. A háttérvilág új mitológiával bővült, a régmúlt időkbe is bepillanthatunk, amikor még a Fátumok uralkodtak a világon. A tarot szerű kártyák ötlete nem egyedi, de a mód, ahogy használja a szerző, az nagyon bejött. (A könyv végében részletes jegyzék van a mitológiáról.)
Lenyűgöztek a régi és az új szereplők, akikkel új kalandok indultak, mégis ismerős volt a körítés. A szerzőnek valami őstehetsége van az íráshoz, a cselekményt mesterien bonyolította, emellett szinte megszólaltak a leírásai. Olyan részletességgel olvashattam a ruhákról, ételekről, díszletekről, stb. hogy könnyedén életre kelt a képzeletemben.
A srácok lenyűgözőek voltak ebben a részben. Julian itt már nem sok szerepet kap, de az előtérbe lépő Dante és az új szereplő Jacks mindketten élvezetesen összetett karakterek, akikről imádtam olvasni. Mindkettejükben ott van a gonoszság és a győzni akarás ereje, minden egyes szavukra, mozdulatukra érdemes odafigyelni, mert a kirakós összerakásához minden rezdülésre szükség van.  Jacks egy negatív karakter, mégis a kedvencem, imádtam minden kis halálos mozzanatát, annyira kiszámíthatatlan volt, persze mindig vártam, hogy emberibb legyen.
Dante, hát ő egy varázslatos figura, imádtam a tetkóit, a rosszfiúságát, valami csodás volt a kémia közte és Tella között. A szerző nagyon finoman ábrázolta a kettejük kapcsolatát, a vágyat, az érintéseiket, a csókjaikat. Szikrázott a levegő közöttük, nagyon jó volt olvasni a jeleneteiket.

Tella nekem a kezdetektől szimpatikus, kitartó, határozott egyéniség. Tetszett, hogy nem akarta a szívét odaadni senkinek, kitartott az álláspontja mellett, hogy nem lesz szerelmes. Tetszett, hogy jól vágott az esze és a figyelme minden apró részletre kiterjedt, folyton kombinált, de okosan. A körülötte lévőkön is folyton agyalt, kereste a hazugság jeleit, tudni akarta, kiben bízhat és kiben nem. Kicsit talán túltolta az állandó lamentálást, de elnéztem neki.
Az most is alapvető volt, mennyire szoros a testvéri érzés Tella és Scarlett között. Mindig boldoggá tesz, ha jó testvérekről olvashatok, itt kárpótolt a szülők miatt is. Az apáról az első részben teljes képet kaptunk, itt viszont a lányok anyja kapott kulcsszerepet. Vajon miért hagyta el őket, saját akarat volt, vagy kényszer? Miért nem kereste őket ennyi éven át? Nem tudta, vagy nem akarta látni őket? Felgöngyölítik a múltat és több, mint érdekes dolgok derülnek ki Palomáról.

A vége nem lepett meg túlságosan, természetesen kiderül, hogy ki valójában Legend, de ennyi félrevezetés után ki tudná a fejét rátenni, hogy ez minden kétséget kizáróan igaz? Plusz jön egy-két csavar is, amitől lesz egy kis függővége a dolognak. Nagyon remélem, hogy nem kell újabb 2 évet várni a befejező részre! A Finale eredetiben most jelent meg, és ezek után nagyon vágyom elolvasni, hogy újra belemerüljek ebbe a mágikus hangulatba. Nekem ez a rész még jobban tetszett, mint az első, abszolút el lettem varázsolva. Szívből ajánlom minden fantasy rajongónak, akik a varázsos kalandok és a rosszfiúk bűvöletében töltenének kellemes órákat.
Képek: https://www.instagram.com/emrobartist/ 
 https://www.redbubble.com/people/dark-beautiful/collections/907845-caraval

Borító: Gyönyörű

Kedvenc karakter: Jacks, Dante

Szárnyalás: A Fátumok és a tarot kártyák kombinálása.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A románc félelmetesen gyönyörű, lassú égésű, és a ya határain belül marad.


Nyereményjáték

A három állomáson egy-egy jellemző tárgyról láthatsz képet, melyek a könyvben is szerepelnek, akár szimbólumként is felfoghatók. A feladat nagyon egyszerű, nincs trükk, nevezd meg, amit a képen látsz, és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

11.30 Kelly és Lupi olvas
12.02 Csak olvass!
12.04 Fanni’s Library


2019. november 28., csütörtök

Szaszkó Gabriella: Kora február - Interjú a szerzővel

A Maxim Könyvkiadónál jelenik meg Szaszkó Gabriella új regénye, a Kora február. Mit szólnál, ha egyik napról a másikra az öt évvel idősebb önmagad nézne vissza rád a tükörből? A történetben Anna és Josh ezzel a helyzettel szembesül, egymás számára teljesen ismeretlenek, mégis összezárva ébrednek egy idegen helyen. Hogyan keverednek ki ebből az őrült helyzetből? Ha kedvet kaptál a regényhez, kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

Maxim Könyvkiadó 2019.11.30
320 oldal
Goodreads: 5
Besorolás: felnőtt, romantikus, realista

Anna és Josh nem ismerik egymást. Mindennek ellenére egy ágyban ébrednek fel egy ismeretlen, elszigetelt helyen, miközben odakint hóvihar tombol. A házban kutakodva hamarosan ráébrednek, hogy öt év kiesett az életükből, hiába próbálnak visszaemlékezni, sehogy sem sikerül. Öt év alatt azonban rengeteg minden történhet egy ember életében. Vajon Joshnak sikerült kiszabadulnia az egyetemi időszak fojtogatásából, és valóra váltotta az álmát, hogy menő rockzenész legyen? Vajon Anna hozzáment feleségül egyetemista szerelméhez, és megtalálta mellette a boldogságot? Mind a ketten előre tervezték az életüket, megálmodták, hová is akarnak jutni harmincas éveik elejére. De ha minden a terv szerint alakult, hogyan lehetséges, hogy egymás mellett ébredtek egy ismeretlen helyen?
A világukat már csak az borítja fel még jobban, amikor felfedezik, hogy álmaikban lassan visszapárolognak az elmúlt évek emlékei. Hamarosan kiderül, hogy a kiesett öt év elképesztő meglepetéseket tartogat.

A regényről szóló értékelésem olvashatod ITT. A blogturné utolsó állomásaként figyelmetekbe ajánlom  Szaszkó Gabriella írónővel készült interjút!

A Pennington sorozat után valami egészen más témájú regénnyel lepted meg az olvasóidat. Mi volt az ötletadó ehhez a történethez, hogyan kezdted el írni?
Amikor elkezdtem írni a Kora februárt, éppen Krakkóban éltünk a jövendőbeli férjemmel. 2016 a nagy változások éve volt nálam, és le is zártam egy korszakot az életemben, ami az útkereséssel volt kapcsolatos. Akkor jelent meg a Maradj velem, akkor költöztünk el Angliába és házasodtunk össze. A krakkói havas télben eszembe jutott egy pár ötlete, akik elszigetelten ébrednek egy házikóban, nem ismerik egymást, és kiesik az életükből öt teljes év. Az alapkérdésem az volt, hogy mennyire lennék elégedett a jelenkori önmagam által elért dolgokkal, ha hirtelen előreugranék öt évet, vajon szidnám magam a választásaimért, vagy örülnék, hogy merre is haladtam. Igazából a regényből semmit sem láttam előre, csak az alapszituációt. A két karakter nálam két utat testesített meg az életben, ami nekem is nagy dilemma volt. Anna nem kockáztatott, a kijelölt útra lépett, amíg Josh bevállalta a környezete ellenszenvét, és másik irányba indult el. Úgy érzem, a Pennington-sorozat nagyon mélyről jött nálam, ez a két könyv pedig inkább olyan kérdésekkel foglalkozott, amik engem abban az időszakban foglalkoztattak.

Rögtön az elején meg kell kérdeznem, Josh alakját a kedvenceidből gyúrtad össze, vagy senkihez sem hasonlítható fiktív karakter?

Jó kérdés, mert fogalmam sincs! Mondjuk inkább, hogy senkihez sem hasonlítható fiktív karakter. Érdekes módon hatalmas hatást gyakorolt rám a New Politics együttesének frontembere, David Boyd. Szeretek színészeket/zenészeket választani a karaktereknek, akik megihletnek, ezért amikor Josht elkezdtem írni, volt egy olyan Google-keresésem, hogy „húszas éveikben járó szexi énekesek”, amire bedobta a net David Boydot. Nagyon megtetszett a külseje, aztán elkezdtem YouTube videókat nézni róla, hogy milyen energikus, beszédes, tehetséges, és ez visszahatott Joshra. Aztán meg több zenész viselkedését is elkezdtem figyelni, hallgattam interjúkat. Így a The Script, a The Chainsmokers is hatással volt az egészre. De mindig úgy éreztem, hogy Josh a gondjai ellenére lelkileg a legegészségesebb karakterem lett.

A blogodban többször is olvastam a zenéhez fűződő szoros kapcsolatodról. A Kora februárban szinte egymást érik a zenei utalások, ők gondolom a kedvenceid. Van olyan közöttük, amire erőteljesebben fel akartad hívni az olvasók figyelmét?

Ez tök érdekes felvetés, mert sose éreztem magam olyan nagy zenésnek. Inkább filmes-könyves lány vagyok, de az igaz, hogy zene nélkül nem tudok írni, és rengetegszer ihlet a zene írásra. A Kora februárban igyekeztem Josh zenei ízlését az általuk játszott – elképzelt – zenéhez igazítani. És igen, nagyon sok kedvencem van benne. A The Script, az Imagine Dragons, a The Chainsmokers, a New Politics mind-mind írásra ihlettek. Nem gondolom, hogy direkt fel akartam bármelyikre hívni az olvasók figyelmét, de ha olvasás közben hallgatja valaki ezeket a zenéket, akkor talán még élőbbé válik a könyv. Én például nagyon nehezen hallgatok meg más zenei javaslatait, úgyhogy én sem várom az olvasóktól, hogy azonnal ugorjanak a zenéimre, de persze, örülök, ha megteszik. A zene utalásokkal egyébként azt is szerettem volna elérni a könyvben, hogy élőbb legyen az egész. Rádöbbentem, hogy milyen nehéz szavakkal koncerthangulatot alkotni, és átadni a zene lüktetését. Remélem, azért valamennyire sikerült.

Sütő Fanni egy gyönyörű dalszöveget alkotott a képzeletbeli bandádnak, a Midlife Crisisnek, ez a dal hozta meg nekik a világsikert. Én imádtam a dalt, és azon gondolkodtam, vajon kap-e valaha dallamot is a szöveg?

Fanni irtózatosan ügyes vers- és dalszövegíró amellett, hogy a prózái is szuperek. Belőlem valahogy kiveszett a ritmusérzék, épp ezért őt kértem fel a dal írására. Kiemelném egyébként, hogy azért közösen írtuk a dalt. Mármint tőlünk szokatlan módon egy térben helyezkedtünk el. Elég nehezen hozzuk össze élőben a találkáinkat, mert ő Franciaországban, én Angliában élek, de ezt egy nyári este során írta meg, miközben én zenéket mutogattam neki, és elmeséltem, merre is tartok a történetben. Nagyon szuper lenne, ha egyszer dallamot is kapna a szöveg, de erre csak várjuk a felkéréseket, mert zenélni egyikünk sem tud. És még annyit megsúgok, hogy a következő kötetben is lesz ilyen kis extra dalszöveg, szintén Fanni jóvoltából.

De térjünk át a zenéről a mélyebb mondanivalóra, mert szokásod szerint a fókuszban itt is az emberi kapcsolatok, az érzelmek állnak. Egy házasság készül széthullani, amit megpróbálnak ugyan megmenteni, de Anna és Josh érzelmei nem futó kalandra utalnak. Mi a véleményed, ami egyszer elromlott, érdemes megpróbálni megmenteni?

Sejtésem szerint megint olyan témát kezdtem el boncolgatni, ami elég erős érzelmeket vált ki az emberekből. Ennek a témának nagyon sok rétege van. Hosszú ideig én magam sem tudtam eldönteni, hogy Anna számára mi is lenne a „jó” döntés. Azt hiszem, az a véleményem, hogy mindent érdemes megpróbálni megmenteni, megvizsgálni, mi is a fontosabb. Én is tíz éve vagyok együtt a férjemmel (amiből csak három éve vagyunk házasok), és bizonyára megpróbálnám megmenteni a kapcsolatunkat, ha válságba kerülne, mivel annyi mindent építettünk közösen. Viszont ennek ellenére úgy gondolom, hogy van, ami megjavíthatatlan, van, amit már nem érdemes megtoldozni, de még ilyenkor is hatalmas bátorság kell, hogy az ember kilépjen a megszokottból az ismeretlenbe, és elkezdjen valami teljesen újat felépíteni, aminél szintén nem tudja, merre is fognak haladni a dolgok. Ráadásul ott van az, hogy számos dolgot nyerünk a hosszú távú kapcsolatokkal: biztonságot, szeretetet, valami olyan támaszt, ami semmihez sem hasonítható. Viszont ez lemondással is jár, lemondunk az ezerféle lehetőségről, amit nem használtunk ki, és könnyedén átcsúszhatunk a megszokásba, amikor már nem is figyelnek egymásra igazán a felek. A témával nem egy, hanem rengeteg könyvet lehet megtölteni. Igyekeztem, hogy ez a sztori ne az öncélú kalandról szóljon, hanem arról, hogy mennyi minden van egy-egy kapcsolat mögött, amit az emberek tabuként kezelnek.

Az útkeresést fontos problémának éreztem a regényben. Egyrészt Anna jut nehezen dűlőre bármilyen kérdést is vizsgálunk, ő harminc évesen önmagát keresi, másrészt Josh is nehéz döntéseket kell hozzon, a zenész karrierje vagy a szülői akarat érvényesüljön. Mit akartál ezzel megmutatni?

Az útkeresés Annánál és Joshnál abszolút a saját útkeresési válságom kivetülése volt. Huszonöt évesen szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem akarok azzal foglalkozni, aminek a tanulásába hét évet öltem. Az egyetem utolsó két évében jöttem rá, hogy a pszichológusi szakma nem az én utam. Ráadásul huszonöt évesen az ember szembesül azzal is, hogy a tanulás biztonságos közegéből ki kell lépnie a munka világába. Láttam a körülöttem lévő emberek ádáz harcát is. Nagyon kevés olyan ismerősöm volt, aki azonnal megtalálta a helyét a munka világában. Én pedig mindig hivatást akartam, és nem egy munkát, amivel pénzt lehet keresni. Úgy érzem, kissé túl későn ébredtem rá, hogy ez bizony milyen nehéz feladat. A saját bőrömön igencsak megszenvedtem a hivatásváltás, az életkezdés nehézségeit. És folyamatosan az a kérdés lebegett a szemem előtt, hogy álmok vagy megszokott, kitaposott út? Tulajdonképpen a saját dilemmámat ágyaztam bele a két karakterbe. Sokan mondták akkoriban, hogy bátor döntés volt a részemről, hogy nem léptem a megszokott útra, de ezzel kapcsolatban is tele voltam bizonytalansággal. Nem hinném, hogy bármelyik út választása könnyebb lenne. Valahol ezt akartam megmutatni a két karakteren keresztül, hogy senkinek sem egyszerű ez az időszak, nehéz az elköteleződés, hogy az ember mit is akar tenni az életével. Ez bevallom, engem sokként ért, mert iskolás koromban mindig egyszerűbbnek láttam az utat. Jól tanulok, felvesznek egyetemre, lediplomázom, jó állásom lesz. Sajnos az élet ennél sokkal bonyolultabb tud lenni.

A folytatással kapcsolatban annyit elárulsz, hogy ennek a párosnak fut tovább a története, vagy esetleg a zenekar többi tagjait is sorra veszed? Utóbbit a sorozatcím is indokolhatná!

A folytatásban haladunk tovább Anna és Josh vonalán. Nagyon megszerettem a szereplőket az első részben, és úgy gondoltam, még van mondanivalójuk. De sok mindent nem akarok elárulni, mert az első részre nézve erősen spoileres A zenekar többi tagjait nem veszem be nézőpontnak, de azt ígérhetem, hogy a fiúk a következő részben is fontos szerepet játszanak, talán még többet is szerepelnek.

Milyen terveid vannak a közelebbi jövőre nézve?

Hú! Rengeteg tervem van, csak időm kevés. Már a Maxim Kiadónál van a Pennington-előzménykötet, amivel kapcsolatban érdekes terveim vannak, emellett egy standalone ifjúsági nyomozós történetem is. Most újra Pennington kötetet írok, kissé újhullámosat, közben jövőre is van csomó regénytervem. De ha minden igaz a nagyregények között jövőre szeretnék befejezni két-három kisregényt is.

Köszönjük a válaszokat és sok sikert kívánunk az írói pályádon és a magánéletedben egyaránt!


Nyereményjáték:


Josh Westberg rocksztár, természetesen ebből kifolyólag remek zenei utalásokkal találkozhattok majd a regényben. A játékunk is ehhez kapcsolódik, egy-egy idézetből kiindulva rá kell találnotok híres zenekarokra, akik inspirációt adtak a szerzőnek. A feladatotok beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába a dal címét, amiből idéztünk. Pici segítségként kép is szerepel az ihletet adó bandákról.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

“So baby pull me closer in the backseat of your Rover
That I know you can't afford
Bite that tattoo on your shoulder
Pull the sheets right off the corner
Of the mattress that you stole
From your roommate back in Boulder
We ain't ever getting older”


a Rafflecopter giveaway
Állomások:

11.13 Kelly és Lupi olvas
11.16 Book Heaven
11.19 Könyvvilág
11.22 Nem félünk a könyvektől
11.25 Veronika’s Reader Feeder
11.28 Interjú

2019. november 27., szerda

Sarah J. Maas: A Court of Frost and Starlight - Fagy és csillagfény udvara (Tüskék és rózsák udvara #3,1)


A Könyvmolyképző Kiadó idén ősszel elhozza nekünk Sarah J. Maas nagy sikerű sorozatának, a Tüskék és rózsák udvarának következő részét. Szereplőink túlélték a Hybern elleni háborút, azonban a sebeik még nem gyógyultak be teljesen. A Fagy és csillagfény udvara bepillantást enged nemcsak Feyre, de több más szereplő gondolataiba is, és megismerjük a talpra állásuk első lépéseit.

Ha szeretnétek megnyerni a könyv egy példányát, akkor tartsatok velünk, és vegyetek részt a nyereményjátékban!

Könyvmolyképző, 2019
296 oldal 
Fordította: Hetesy Szilvia
Goodreads: 3,90
Besorolás: fantasy, new adult, romantikus

A ​remény még a legfagyosabb éjszakán is melegséget nyújt.

A téli napforduló egy hét múlva lesz. Még mindig újnak éreztem királynői szerepemet, és csak halvány elképzelésem volt hivatalos teendőimről.
Egy éve. Te jó isten! Rhys közel egy éve hajtotta be rajtam a megállapodásunkat, mert mielőbb ki akart engem szabadítani a mérgező Tavasz udvarából, és ezáltal megmenteni az összeomlástól kétségbeeséstől. Ha csak egy percet késik, csak a Jó Anya tudja, mi történt volna, és hol lennék most.
Eszembe jutott a párom, aki oly' keményen és önzetlenül küzdött, pedig semmi reménye nem volt arra, hogy mi együtt leszünk.

Mind a ketten megküzdöttünk a szerelmünkért, a vérünket adtuk érte. Rhys meg is halt érte.
A Hybern elleni háború nem múlt el nyomtalanul Feyre, Rhys és barátaik életéből, mégis mindent megtesznek, hogy újjáépítsék az Éjszaka udvarát. A küszöbön álló téli napforduló kiváló alkalmat kínálna arra, hogy végre egy kicsit kikapcsolódjanak. Ám az ünnepi hangulat sem tudja visszatartani a múlt árnyékait. Miközben Feyre az Éjszaka úrnőjeként próbál helytállni, szembesülnie kell vele, hogy barátai sebei mélyebbek, mint hitte, és az udvar jövőjét is tönkre tehetik.

Előre le kell szögeznem, hogy a sorozatnak hatalmas rajongója vagyok, már akkor olvastam az első részt, amikor itthon még tervben sem volt a megjelenése. A mai napig a "nagy szerelem" sorozatom, Feyre és Rhysand szerelme pedig nálam magasan veri az összes eddig megismert szerelmespárt.
Ezért is féltem picit, hogy vajon milyen is lesz ez a "3,1" rész. Őszinte leszek, az eddig más íróknál megjelent hasonló "átkötő" vagy a "rajongók miatt készített" novellák, vagy "regények" nálam mind megbuktak. 
Sarah J. Maast azonban ennél jóval erősebb írónak gondoltam, így nem néztem meg az előzetes értékeléseket, csak örömmel vetettem magam rá erre a kötetre, hiszen újra a kedvenc szereplőim között lehettem...

Forrás: pinterest
A véleményem pedig egy nagy HÁÁÁÁÁT.... lett, ami annyira jót nem jelent nálam. A történetről annyit, hogy a majdnem mindent elpusztító Hybern háború után vagyunk az Éjszaka Udvarában. Egyrészt elkezdődött az újjáépítés, mind a lerombolt épületek, mind pedig a diplomáciai kapcsolatok terén. A kis baráti társaság is több sebből vérzik, ott vannak Feyre nővérei, akik még mindig nem tudták megemészteni, ami történt velük. A hozzájuk tartozó "párjuk" is szenved, hiszen a lányok rájuk sem bírnak még mindig nézni. 
Feyrének még új a királynői szerep, nem is nagyon tud vele mit kezdeni. Rhysand próbálja megújítani a diplomáciai kapcsolatait a többi udvarral, több-kevesebb sikerrel. 
És a nyakukon van a téli napforduló ünnepe, ami az Éjszaka Udvarának legnagyobb éves ünnepe, picit hasonlít a mi karácsonyunkhoz.

A történet maga aranyos minden momentumában. Meleg a hangulata, olyan karácsonyi (kicsit úgy is éreztem, mintha ez is ilyen karácsonyra hangoló regény lett volna a számomra:). Készülnek az ünnepekre, ajándékokra vadásznak, közben bolondoznak, Rhys és Feyre között még mindig hatalmas és elmúlhatatlan a szerelem - ennek rengeteg jelét is adják. Persze nemcsak róluk szól a regény, hiszen a többi főhősünk is kap egy-egy részt, ahol megismerhetjük a vívódásaikat, a problémáikat (akár magánéleti, akár azzal kapcsolatos, hogy vajon mit vegyenek ajándékba egy olyan barátnak, akivel több száz éve együtt vannak és minden évben megajándékozzák egymást:).

Forrás: pinterest
De ezen felül túl sok minden nem történik. De komolyan. Vártam, hogy lesz valami kis csavar, valami kis akció, de semmi... Illetve egy rész volt nagyon ütős számomra, az nagyon tetszett, az pedig Rhysand és Tamlin találkozása. Bármennyire is utáljuk Tamlint, megrázó volt látni, hogy mi lett belőle és az udvarából. Ez az a rész, ami kíváncsivá tett nagyon, ez a szál az, ami nagyon érdekel, hogy mi lesz belőle. 
Természetesen más is érdekelt, hiszen itt van két elvarratlan szerelmi szálunk: Nesta és Cassian és természetesen Elain és Lucien kapcsolata. Lesz-e belőlük valami? A két lány képes lesz megbékélni a sorsával? Igazából Elain az, aki jobban aggaszt, mert ő a csendesebb, aki inkább magában gyászol. Nesta hatalmas tüzzel ég és ebből képes vagyok azt kinézni, hogy ha ekkora tüzzel ég, akkor ez felemészti a gyászát és hamarabb visszatér a többiek közé. De pont emiatt kettőjük közül ő is a veszélyesebb. 
És elnézést, valami azért mégis történik, de annyira csak mellékszálon van megemlítve a dolog, hogy ezt nem igazán veszem nagy cselekménynek. Az illír táborban nő a feszültség, forronganak az indulatok - ebből még biztosan lesz valami bonyodalom később:).

Összességében látszik, hogy ez egy átvezető rész és inkább a rajongóknak készült, hogy talán kapjanak egy kis békés, barátságos részt a sok háború és vérontás után és a leendő komplikációk előtt:) . De én az írónő helyében azért beletettem volna valami picit akciót vagy bármit, ami megadja nekünk a megszokott Sarah J. Maas érzést, amit eddig minden esetben megkaptuk a regényeiben.  

Borító: Gyönyörű, mint a sorozat többi borítója

Kedvenc karakter: Rhys, Feyre, Cassian, Azriel, Amren, Mor, Lucien, Elain, Nesta és tuti, hogy kihagytam valakit :D

Szárnyalás: hogy újra visszakerülhettem a kedvenc történetembe és megismerhettem a háború utáni hétköznapjaikat is

Mélyrepülés: hogy igazán nem történt benne semmi... többször untam magam olvasás közben

Érzelmi mérce: romantikus, de vannak benne +18-s jelenetek is

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Minket is megihletett az a rengeteg gyönyörű fan art, ami a sorozathoz készült, úgyhogy a mostani nyereményjátékunk ehhez kapcsolódik. Minden állomáson találni fogtok egy képet az egyik szereplőről, a feladat pedig mindössze annyi, hogy beírjátok a szereplő nevét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Alkotó: Charlie Bowater


A blogturné állomásai:
November 21 - Könyvvilág
November 25 - Fanni's Library
November 27 -Kelly és Lupi olvas
November 29 - Sorok Között extra állomás
December 01 - Deszy könyvajánlója

Rendszeres olvasók