KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2018. november 12., hétfő

Eszes Rita: Rókatündér


Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Eszes Rita új regénye a Rókatündér, az év legizgalmasabb, legtündéribb Japánban játszódó YA története.
A különleges könyvről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és extrákkal is találkozhatsz az állomásokon. Tarts velünk, kövesd az állomásokat, hogy legyen esélyed megnyerni ezt a tündéri könyvet a kiadó felajánlásában!

Könyvmolyképző Kiadó 2018. november 20. Vörös pöttyös sorozat
296 oldal
Goodreads:
Besorolás: YA, japán, misztikus, romantikus

Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány – persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe – és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?
Az év legizgalmasabb, Japánban játszódó YA története.
Ez a könyv különleges csemege. Japán kulturális körkép egy olyan magyar írótól, aki maga is oda járt iskolába. Mellette viszont egy csodálatos, finoman megrajzolt, visszafogott szerelmi történet, ahol minden szónak súlya van.
Tarts Midorival egy olyan világba, ahol minden döntésnek ára van!

Engem eddig a könyvig a japán mánia különösebben nem érintett meg, csupán a képregények, mangák, mozi- és rajzfilmek (egy kedvencemről később) azok, amik érdekeltek, ezeket értékeltem, mint a japán kultúra része. Eszes Rita azonban megfertőzött, elérte, hogy  ezután  felkapjam a fejem, ha Japánról van szó.
Szerencsére egy szabadnapomon kezdtem bele a történetbe,  és már az első fejezetek  után éreztem, hogy nem fogom tudni letenni, míg a végére nem érek, és ez így is történt.
Most hallottam először a kicune mítoszról, ami szerint vannak emberek, akik rókává tudnak változni, és a tündérekhez hasonlóan nem csak jó tulajdonságokkal rendelkeznek, és mindig segítőkészek, hanem bizony tudnak borsot is törni az orrunk alá. A regény hősnője Midori, aki eddigi 18 évét hol emberi, hol róka alakban töltötte, nagy változás elé néz, a vidéki, csendes erdei otthonából Oszakába utazhat, ahol eltölthet egy gimnáziumi évet egy nemzetközi iskolában a nagyváros közepén. Mivel Midori különbözik egy átlagos japántól, azt találták ki, hogy félig skót származású, ezzel magyarázva tűzvörös haját és sárgás szemét. Eddig nagyanyó nevelte az erdei házban, aki maga is kicune, most viszont be kell költöznie a Szakura családhoz, a nemzetközi Rotary Klub szervezésében. Az iskolában megkapja az egyenruháját és kezdődik a régi hagyományokon alapuló diákélet, amit friss szabályokkal is megtűzdelnek. A rotary-s diákoknak nincs vezetés, ivás, drogozás és randizás.
Két diák is közel kerül Midorihoz, Tristan egy svéd srác, nagyon laza, nyitott szívű és lelkű, akinek azért vannak titkai is, a másik diák egy japán lány, Rei, aki gazdag apjával él, bár többnyire inkább egyedül. Rajtuk keresztül feltárul a japán hétköznapi diákélet, ami persze ugyanúgy szól a bulizásról, randizásról, vidám kirándulásokról, de szól az iskolai bántalmazásról, a megfelelési kényszerről is, mint a saját országunkban.
Nos, most jön el az a pont, amikor már nem tudom tovább mellőzni Akira említését. Hogy már a neve milyen hatással volt rám? A kedvenc animém, az idén 30 éves Akira, ami műfajt teremtett és hihetetlen újdonság volt a maga korában, felejthetetlen élmény, aki nem ismeri nézze meg! Szóval már a neve is szívmelengetően kedves  számomra! Midori rókaként ismerkedett meg vele, követte a vele egykorú fiút, aki zárkózottan és magányosan rajzolással töltötte az idejét a sziklás tengerparton, a régi otthona közelében. A lány sosem szólalt meg (elég fura lett volna), de Akira egy idő után mindenfélét mesélt a lánynak, illetve az ő szemszögéből nézve a rókának.
Különös baráti kapcsolat alakult ki közöttük, és pontosan azon a napon, amikor Midorit Oszakába küldték, Akira is búcsúzni jött, mert összeveszett a szüleivel és el kellett utaznia, ki tudja hová és meddig.
Nem lenne ez a regény egy vérbeli young adult sztori, ha pár héttel később nem találkoznának össze ők ketten! Persze Akira nem ismerhette fel emberi alakban, mégis sorsdöntő ez a találkozás. Midori azonban jogosan gyanakszik, vajon nem az ő rókaszelleme vette rá a fiút, hogy a közelébe jöjjön? Akarva, akaratlanul is magához vonzza, pedig távol áll tőle az efféle befolyásolás, hiszen ez már varázslatnak számít. Neki meg éppen azt kéne eldöntenie, hogy az emberek között akar élni, ahogy anno a szülei döntöttek, vagy rókaként élne szabadon, az erdőket járva, ahogy nagyanyó.
Mielőtt spoilerezéssel  vádolnátok, nem akarok többet elárulni, de meg kell mondanom, hogy nagyon nehéz, ugyanis annyi minden történik és olyan sokrétű a cselekmény, hogy oldalakat tudnék betölteni vele. Olyan sokat adott nekem ez a történet, hogy felsorolni is nehéz.
- Bepillantást nyerhettem a japánok hétköznapi életébe. Voltak a regényben hagyománytisztelő szereplők, akik szentírásként követik a régi szabályokat, és persze főleg a fiatalok között rengeteg a már nem szabálykövető japán. Nagyon érdekes a tisztelet  megnyilvánulása egymás iránt. Fontosak a családi értékrendek, manapság is, egyes szülők még mindig meg akarják határozni a gyerekeik sorsát. Hihetetlenül fontos a társadalmi megítélés, még csak dohányozni sem lehet egyenruhában, nehogy szégyent hozz az iskoládra, családodra.
- Megismerhettem egy valóban hatalmas japán várost, a közlekedést, a vásárlást, a kávézók és éttermek sokaságát, az utcákon hömpölygő emberek nyüzsgését. Mindezt a szerző a saját tapasztalatai alapján írta le, közvetlenül és nagyon vizuálisan, valósággal ott éreztem magam a helyszíneken. Tele volt a regény apró információkkal, amik összességében gazdagították az ismereteimet, és bakancslistára tették Japánt.
- Korábban is szerettem a rókákat, nem csak a magyar mesékből ismert ravaszságuk miatt, de a szerző megismertetett a róka japán aspektusával, egész mondavilág fonódik a kicune jelenség köré. Egyszerűen imádtam a rókabőrben töltött pillanatokat, ezek a részek fantasztikusan megírt jelenetek. Midori a városban is átváltozik párszor, nagyon izgalmas volt követni őt.
A regényben szerepel egy ősi kicune mese, de Rita világfelépítése a mítosz köré egyedi és nagyon  eltalált, az álmok látogatása, a befolyásolás, mind izgalmasak, jó volt a megjelenítése a nagyanyó és Midori közötti különbségeknek. 
- Fontos téma volt a könyvben a barátság, hiszen Midori korábban nem igazán talált barátokat, folyton álcáznia kellett magát, visszahúzódó volt. A nagyvárosban már nem olyan feltűnő jelenség, itt önmaga lehet, és kisebb nagyobb bakikat vétve ugyan, de sikerül igaz barátokat találnia. Olyanokat, akikkel érdemes megosztani a titkait, és akik vele is őszinték. 
- Tristan és Rei nagyon sokat adtak a történethez, remekbe szabott karakterek. Két annyira ellentétes ember, mégis a sok incselkedés után megtalálták a közös hangot. Szeretnivalóak, hitelesek, élők. Nagyon drukkoltam nekik, hogy a döbbenetes fordulat után ne essen szét ez a kapcsolat. Fontos az ő cselekményszáluk, sőt, kevéssel marad el Midoriétól.
- Akira 💓 fel kell őt vennem a kedvenc book-boyfriends listámra, mert kedves, udvarias, céltudatos, segítőkész, tisztelettudó, becsületes. Húha, lennie kellene valamilyen hibájának is, de valószínűleg átsiklottam felette. Szépen ívelő szerelemnek lehetnek tanúi az olvasók, igazi randikkal, jelentőségteljes pillantásokkal, érintésekkel, csókokkal. Nem lehetett volna tökéletesebb.
- Mindenkinek vannak titkai... Van abban valami, hogy nem tudtam letenni a könyvet, mégpedig az a magyarázat, hogy folyamatosan kaptam a fordulatokat. Minden szereplő hordozott magában valamit a múltjából, legyen az családi, vagy saját probléma, amit csak később volt képes megosztani a többiekkel. A szívemhez nőttek ezek a szereplők, és izgultam értük, hogy rendben legyenek, megoldódjon minden.  Imádtam a sokszínűséget, az ellentétek ütközését, a különbözőséget és az egybeolvadást. Tulajdonképpen minden fiatalnak ki kéne próbálnia fél/egy évet valahol a világ másik felén, cserediákként. 
- Tökéletes a befejezés, annyira megvezetett a szerző, hogy aztán mégse az legyen, amire gondoltam. Sírtam és nevettem.
Szívből ajánlom ezt a regényt mindenkinek, érdemes megismerkedni a világ eme csücskével és lakóival.
Kérem szépen, hát így kell regényt írni, köszönöm az élményt Rita!  

Borító: A legjobb.
 
Kedvenc karakter: Akira

Szárnyalás: Sokat kellene megjegyeznem itt, az egyik legjobb Midori rókaként Rei-nél.


Mélyrepülés: -

Érzéki mérce:  Semmi grafikus megjelenítés, mégis benne van  minden. 

Értékelés:


Nyereményjáték

A könyv hősnője, Midori egy kicune, azaz rókává tud változni. Így a mostani játék is a rókákról szól.
Minden állomáson találtok egy róka képet és leírást, a ti dolgotok, hogy kitaláljátok, melyik róka fajról van szó.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kelly rókája:
Közepes méretű rókafaj, amely Közép-Ázsia és Mongólia sztyeppéin, félsivatagaiban és sivatagaiban él.


a Rafflecopter giveaway


Állomások:

11.08. - Sorok Között (értékelés)
11.10. - Deszy Könyvajánlója (értékelés)
11.12. - Kelly olvas (értékelés)
11.13. - Sorok Között (top10 idézet)
11.14. - Hagyjatok, olvasok! (értékelés)
11.16. - Ambivalentína (interjú)
11.18. - Ambivalentína (értékelés)
11.20. - Sorok Között (interjú)


2018. november 10., szombat

Leigh Bardugo: Six ​of Crows – Hat varjú (Hat varjú#1) (Grisaverzum)


November elején a Könyvmolyképző újra visszavisz minket a grisák világába! Ezúttal Ketterdam sötét és koszos sikátorait járva csatlakozunk egy csapat bűnözőhöz, hogy aztán velük tartsunk egy (nagyrészt az önös érdekeik által vezérelt) veszélyes, ám rettentő izgalmas kalandba. Tarts te is Kaz Brekkerrel és bandájával, no meg a Blogturné Klubbal, hogy megnyerhesd a könyv 3 példányának egyikét!

Könyvmolyképző, 2018
568 oldal
Fordította: Felföldi Edit
Goodreads: 4,46
Besorolás: YA, fantasy

Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.
Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.
Egy különleges múltú szökevény.
Egy Kísértet néven ismert kém.
Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.
Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást. 

Jesszusom, ezt az utazást! Köszönöm Leigh Bardugo!

Az írónő előző sorozatát is imádtam, de ez azt is felülmúlta! Első körben azért szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy érdemes először elolvasni az első trilógiát (Grisa trilógia), mert a történet sokban kapcsolódik hozzá. Elviekben olvasható önállóan is, viszont a grisák, a fabrikátorok és a különleges szereplők itt is feltűnnek és sokkal könnyebb megérteni az egészet, ha az előzményt is ismerjük.

Ahogy az extra állomásomból is kiderült, az írónő egy nagy rablás történetét akarta megírni, de nem a már megszokott "gyönyörűek vagyunk, profik vagyunk, tökéletesek vagyunk" szereplőkkel, hanem pont fordítva. Itt hiába keresitek a szépfiúkat, hiába keresitek a boldog és vidám YA történetet, ez nem az. De nagyon nem az.
Főhőseink mindegyike súlyos terhet cipel magával, ami csak szépen lassan derül ki a történet folyamán. Nagyon szerettem, ahogy az írónő először csak morzsákat hintett nekünk, hogy felkeltse az érdeklődésünket, hogy vajon ki miért ilyen, mi okozza a viselkedését, aztán fejezetről fejezetre mindenkiről (majdnem) minden kiderült.

A történet legelején és amikor az extra állomást is fordítottam, folyamatosan az járt az eszembe, hogy vajon ez a történet miben fog különbözni Marie Lu The Young Elites történetétől? Hiszen ott is hasonló a világ és a felépítése, a főhősök sem hófehér lelkű szereplők, de szerencsére, ahogy olvastam a könyvet, egyre inkább el tudtam vonatkoztatni a másik hasonló regénytől.

Leigh Bardugo valami tökéleteset alkotott. A szereplők sokrétűsége, különbözősége, színessége, az akciójelentek részletessége és izgalmas megalkotása egyszerűen annyira jó lett, hogy szinte letenni nem tudtam a könyvet. Az eleje talán egy picit lassabban indul be, nekem talán hirtelen sok is lett a szereplő, a név, mire mindenkit megjegyeztem, lassan kezdtem elveszíteni a fonalat. Aztán elindultak a küldetésükre és onnantól már minden helyre rázódott. Eleinte annyira kis cseppekben kaptuk az információt, hogy hová mennek, hogyan próbálják megszerezni azt, ami szinte lehetetlen, hogy picit féltem, hogy az írónő túlságosan elnagyolja majd a kalandot. De nem így lett. Egyszerűen fejet hajtok az előtt, amilyen részletességgel kidolgozta a "nagy rablást". Volt benne épp elég akadály, megoldandó feladat, körömlerágós jelenet. Annak pedig megvolt az oka, hogy ennyire lassan tudjunk meg mindent. Szinte úgy éreztem magam, mint a csapattagok, mindenki tudni akarta, hogy mit csinálnak majd és hogyan, de a vezetőjük Kaz nem véletlenül nem adott ki előre minden információt. Hiszen a világ, amiben élnek sötét és kegyetlen, az információ pedig pénzt, hatalmat és gyakran életet is jelent.

És a szereplők? Jesszusom, mennyire imádtam, hogy mindegyikük tele volt hibával, sérültek voltak lelkileg és páran testileg is. És az egymás közti kapcsolatok? Kaznak sikerült olyan csapatot összeszednie, akik bár egyesével tökéletesek voltak a kiválasztott feladatra, de együtt? Kész katasztrófa! Sokszor hajszálon múlt az adott részfeladat sikere, mert a tagok enyhén szólva nem voltak egymással kompatibilisek. Árulás, féltékenység, "közös, de nem igazán vidám múlt" és ezek még csak a jéghegy csúcsai voltak.

A kis kompániából leginkább Kaz, Inej és Nyina az, aki megérintett. Kaz egy rettentő kemény, sötétlelkű, nem igazán megbízható alak. Eleinte nem igazán kedveltem, de ahogy kiderült a háttértörténete és az, hogy hol kell nap, mint nap élnie és túlélnie, szépen lassan megértette velem az indítékait és lassacskán megkedveltem. Azért persze volt egy-két olyan tette, amivel nálam is kiverte a biztosítékot:).
Inej, a Kísértet. A lány, akit Kaz mentett ki egy borzalmas helyzetből és nevelt ki a jobbkezének. Imádtam, hogy a sok megpróbáltatás mellett is ő volt az egyetlen, aki meg tudta őrizni az emberi mivoltát.
És Nyina, aki mindenkit félrevezet a szépségével és így értékes információkat tud szerezni (és még persze más képessége is van, de azt nem árulom el előre).

Jaj, órákig tudnék még mesélni a regényről, de nem akarok semmit sem elspoilerezni. Legyen elég annyi, hogy ez a könyv is az év regényei közé küzdötte fel magát. A történet vége pedig? Az írónő olyan véget adott az első résznek, hogy valószínűleg nem vagyok vele egyedül, aki azonnal akarja folytatni a regényt!

És kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti az izgalmas kalandregényeket, a különleges képességű hősöket, aki bírja a sokszor véres jeleneteket és el tudja viselni, hogy a főhősök nem mindig Adonisz szépségűek. Aki játszott anno szerepjátékot (M.A.G.U.S előnyben) és aki szerette Marie Lu The Young Elites történetét. Szóval olvassátok el!


Borító: Nem rossz, illik a történethez, de a külföldi borítókat látva, lehetett volna jobb is

Kedvenc karakter: Kaz, Inej, Nyina

Szárnyalás: az egész történet

Mélyrepülés: a háttértörténetek :(

Érzelmi mérce: valami itt-ott alakul, de itt és most nincs sok idő erre

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted

Nyereményjáték:
Elítélt, szerencsejáték-függő, szökevény, kém, szívtörő, tolvaj… Csupa rosszfiú, illetve rossz “lány”, akiket mégis a könyv végére a szívünkbe zárunk (vagy nem). Ezúttal olyan szereplőket keresünk, akik igazi antihősök: gonoszak, lelketlenek, nem egyszer gyilkosok…
Minden állomáson egy idézetet olvashattok egy negatív (fő)szereplőtől/ről, a feladat pedig egyszerű: ki ő és melyik könyvben szerepel?

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Ez egy hangtompítós fegyver, én pedig nem vagyok valami jó hangulatban. Ha egy mód van rá, pontosan kövesse az utasításaimat.”


A blogturné további állomásai: 
November 10. - Kelly & Lupi olvas 
November 12. - Deszy könyvajánlója 

Vi Keeland - Penelope Ward: Nagyképű öltönyös

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Vi Keeland és Penelope Ward közös regénye: Nagyképű öltönyös címmel. A két népszerű szerző garanciát jelent a remek szórakozáshoz, Soraya és Graham történetét a könnyed, romantikus műfaj kedvelőinek ajánlunk. A Blogturné Klub kilenc állomáson keresztül mutatja be a történetet, és a szexi öltönyös játékunk kapcsán három szerencsés nyertes örülhet a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott nyereménykönyveknek.

Könyvmolyképző Kiadó 2018. november 17.
360 oldal
Fordította: Kereki Noémi Valentina
Goodreads: 4,14
Besorolás: romantikus

Az ellentétek meddig vonzzák egymást?
A szokásos reggelnek indult a vonaton.
De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.
Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.
Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?
Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.
Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.
És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.
Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.
Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?
Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.

Penelope Ward megvett magának a Legdrágább mostohabátyám kapcsán, így nem volt kérdés, hogy szeretném olvasni a Nagyképű öltönyöst is. Idén több remek romantikus könyvet is olvastam, és bizony ez a történet sem marad le mögöttük, sőt, nagyon-nagyon tetszett.
Először is, a női főszereplő számomra rendkívül szimpatikus volt, végre egy délies szépség, fekete hajjal és kerekebb idomokkal. Olasz származású és ez a külsején kívül a temperamentumára is jellemző. Figyelemfelkeltő szokása, hogy a hajvégét a hangulatához illő színűre festi, kék, zöld, lila, piros, mind mást jelent. Egy népszerű párkapcsolati tanácsadó rovatnál dolgozik, Kérdezd Idát! ahol nem mindig a saját feje szerint, de megpróbál hasznos tanácsokat adni a kérdezőknek. Randijai nem igazán jönnek be, még nem találta meg az emberét... Mígnem egyik reggel munkába menet a vonaton meglátja a fickót, aki őrülten szexi, mocskosul gazdagnak néz ki és ellenszenvesen arrogánsan parancsolgat a telefonján keresztül, mielőtt leszáll Manhattanben. Soraya már csak később veszi észre, hogy Mr. Előkelő elejtette a mobilját. Hiába deríti ki a lány, ki a tulajdonos, nem jut be hozzá, így lefényképezi a mellét, a hátsóját és a lábát és elküldi a képeket Anyukád biztosan szégyell. megjegyzéssel. Nos, így indul a kapcsolatuk, ami sms-ezéssel, majd hosszabb beszélgetésekkel folytatódik, mígnem elkerülhetetlen a találkozás és a személyes kapcsolat kialakulása.
Eddig nem hangzik túl különlegesnek a történet, de vedd hozzá, hogy valami fergetegesen jó a szerzők humora. Soraya alapból szarkasztikus, és a közöttük kialakuló párbeszédekben sosem marad alul, jól odamondogat Mr. Big Brokinak. 
Grahamről nem tudok rosszat mondani, bármekkora "nagyképű öltönyös", hatalmas egóval, ő megjárta már a saját poklát. Súlyos csalódás érte, amit bárki nehezen heverne ki, és a veszteségfeldolgozással is meg kellett küzdenie.  Bárki a helyében óvatos lenne a szívét illetően, nagyon nehéz újra megbízni valakiben, ez örök érvényű igazság. Van egyfajta karakterfejlődése, de igazából azt gondolom, a helyes dolgok eleve megvoltak benne, csak átmenetileg mélyen eltemetve. Szép volt, ahogy lassan világos lett előtte, mit érez, és ez mit jelent neki valójában.
Amikor elmélyül a kapcsolatuk a történet fordulatot vesz. Történik valami, ami elindít egy lavinát, félő, hogy olyan súlyú következmények ezek, ami véget vethet a kapcsolatuknak. Soraya bizonytalan, pedig Graham nem ad rá okot, de ezek  olyan helyzetek, ami megrengeti egy nő önbizalmát.
Ez a csavar kétségkívül különlegessé teszi  a történetet, picit komolyabbá válik az egész, de egy pillanatra sem veszít a szexiségéből. Imádtam a két főszereplő  közötti kémiát, ami valósággal sistergett a lapok közül. Szókimondó a lány, és elég tapasztalt a pasi, a szexjelenetek azonban  ízlésesek és csak annyira grafikusak, amennyire lenniük kell.
Soraya karaktere az utóbbi idők egyik legjobbja, annyira természetes, hogy már valódi. Szellemes, jó eszű, kedves, játékos, és Grahamnél eléri a céljait a személyiségével, a kisugárzásával. Valójában totál ellentétek egymással, ha aznap nem vonattal kénytelen utazni Graham, sosem találkoznak. Mégis, Soraya megpróbál beilleszkedni Graham világába, és a pasi is igyekszik csiszolódni hozzá, és ennek meg is lesz az eredménye. A lánynak is vannak démonjai, amit igyekszik kizárni, de a történtek bizonytalanná teszik és ráveszik arra, beszéljen az apjával, akit gyakorlatilag rég kizárt az életéből. Fontos volt ez a szál, érdekes volt az apja gondolatmenete.
Nagyon tetszett a szerzőpáros írásmódja, bár nem tudom valójában hogyan írnak ketten egy könyvet? Két szemszög váltakozik, így mindkét főszereplő fejében ott lehettem, és imádtam őket. A mellékszereplők közül a nagymama viszi el a pálmát, akin nagyon érezhető, mennyire szereti Grahamet. Soraya barátai is emlékezetesek, mindenben mellette álltak, a legnagyobb hülyeségben is.
Említettem már a humort? Nem lehet elégszer kiemelni, mennyit nevettem bizonyos részeken. Graham nagyon is vizuális típus, elég egy-egy pikáns dolgot említeni és szét is csapja a napját. Nyelvpiercing, csupasz testrészek, stb. és a pasi már el is van veszve. Nagyon tetszett az is, hogy Soraya mindig meglehetősen szexin öltözködött és ezt a szerzők meg is tudták jeleníteni. 
Biztos vagyok benne, aki olvassa ezt a regényt remekül fog szórakozni, mert nem tucattörténet, van benne fordulat, és a végén minden a helyére kerül, nem okoz csalódást.

Borító: Eredeti, klassz.
 
Kedvenc karakter: Graham, Soraya

Szárnyalás: Graham második tetkója.


Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce:  Éppen kellő mennyiségű az erotika, de a jó ízlés határain belül.

Értékelés:


Játék:

Nagyképű öltönyösök helyett Jóképű öltönyösöket mutatunk nektek, ki kell találnotok kik vannak a képeken! Minden állomáson más-más öltönyös híresség várja, hogy beírjátok a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

11.10 Kelly és Lupi olvas
11.12 Angelika blogja
11.14 Sorok között
11.16 Betonka szerint a világ...
11.18 Deszy könyvajánlója
11.20 CBooks
11.22 Kristina blogja
11.24 Never Let Me Go
11.26 Insane Life



2018. november 7., szerda

Rebecca Ross: A királynő felemelkedése (A királynő #1)

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg Rebecca Ross: A királynő felemelkedése című regényét. Egy vérbeli fantasy történet elevenedik meg a lapokon, ahol a hősnőnk belecsöppen az intrikákkal teli hatalmi harcokba, rá kell jönnie, hogyan segíthetné a valódi uralkodót a trónra. Érdemes követni a hat állomást, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk helyes megfejtői között.

Maxim Könyvkiadó 2018. november 7. Dream válogatás
384 oldal
Fordította: Bihari György
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, fantasy, romantikus

Briennának ​csak két vágya van: egy sikeres vizsga, hogy hivatott lehessen, és egy pártfogó. A valeniai híres Magnalia Házban, ahol felnőtt, elvben felkészítették erre az életre. Mert vannak, akiket ösztönös tehetséggel áldott meg a sors az öt hivatás – a művészet, a zene, a színjátszás, az ékesszólás és a tudás – valamelyikével, ám Brienna csak hosszas vívódás után talált rá a magáéra, a tudásra. Így hát bekövetkezik az, amitől a legjobban félt, és nem talál magának pártfogót. Hónapokkal később váratlan fordulattal jelentkezik a reménybeli pártfogó egy kegyvesztett lord személyében. A lány kelletlenül fogadja el az ajánlatot, mert gyanakszik a lord szándékaira. Ám a történet nem ilyen egyszerű, mert javában folynak az előkészületek a valeniai királysággal rivalizáló Maevana uralkodójának megbuktatására, hogy a jogos – és varázserejű – királynőt juttassák vissza a maeván trónra. Sokan vannak az összeesküvők, köztük olyanok, akik közelebb állnak Briennához, mint azt a lány gondolná. A készülődő háborúban Briennának választania kell a hivatás és a vér szava között.

Idén még csak egy high-fantasyt olvastam,  a Felvont vitorlákat, pedig nagyon szeretem a műfajt, úgyhogy nagy örömmel merültem bele Rebecca Ross debütáló regényébe, ami idén februárban jelent meg eredetileg a HarperTeen kiadónál. 
Briennát egyedül nevelte az anyja, de annak halála után árvaházba került. Onnan tízévesen elhozta a nagyapja a híres Magnalia házba, ahol a tehetséges kiválasztottak tanulhattak 7 éven át, hogy aztán mesterekké váljanak maguk is a szakterületükön. Brienna kipróbálta az összes irányzatot, míg végül a tudománynál kötött ki, és a fiatal Cartier mester tanítványa lett.  A többi lánnyal testvérként szerették egymást, és együtt izgultak, hogy 17 évesen sikerül-e a végső vizsgájuk. A pártfogók ugyanis a vizsgák után jönnek el, hogy ajánlatot tegyenek a növendékeknek, munkát és családot, további fejlődést ígérve nekik. Brienna nem kap ajánlatot, ezért tovább marad, viszont egyre gyakrabban törnek rá látomások, melyek összekötik őt a maevanai királyság trónviszályával. Rájön, hogy a származása sötét titkokat rejt, és a ház nagyasszonyához fordul, aki felfed néhány dolgot, és szerez egy pártfogót, aki maeván földre viszi a lányt. Új családjánál lassan kiderülnek a látomások okai és Briennának megszületik egy nagyszabású terv a fejében. 

A szerző nálam nagyon betalált ezzel a történettel, hiszen volt itt minden, amit szeretek: bentlakásos iskola, ahol csupán néhány lány tanul, művészeteket, zenét, ékesszólást, színjátszást és tudományokat. Aztán előkerül egy régi könyv, amit olvasva a hősnőnk egy ismeretlen testébe csusszan és régmúlt eseményeket él át. Aztán a cselekmény során ellenséges területre kerülnek, ahol egy régi kastély lesz a szállásuk, tele rejtekajtóval, ármánnyal, sötét titkokkal. Valamint a jelenleg trónbitorló uralkodót meg kell buktatni és a helyébe ültetni az igazi, varázserővel bíró királynőt.  Jól hangzik, igaz?

Megszerettem a szereplőket, Brienna remek hősnő, nem ijed meg a saját árnyékától, okos, talpraesett, és jól vág az esze. Nem tud semmit az apjáról, de sejti,  hogy  nem véletlenül nem beszél róla senki, nyilván nem az ő oldalukon áll, ha gyakorlatilag születése óta rejtegetik előle. Lojális a szeretteivel, kiáll az igazság mellett. A fejlődése szép ívet kap, ahogy megtalálja önmagát.
Cartier a mestere. Az iskolában vele beszélt először 10 évesen, és bizony azóta kötődik hozzá. A kapcsolatuk nem csupán mester és tanítványa viszony, sokkal több annál, és ez lassan bontakozik ki, legfőképp akkor borul lángba, amikor elválnak egymástól átmenetileg. Mielőtt mást gondolnál, a mester csupán 8 évvel idősebb a lánynál. Közöttük semmi sem történik, amíg fennáll a tanár-diák viszony, erre a szerző nagyon is odafigyel.
Cartier súlyos titkokat rejt, nem tehet meg mindent, amit szeretne. A későbbi találkozás mindkét fél számára meglepetés, de reményteli is egyben. Nem mondom, hogy a szerelmi szál nem hangsúlyos, mert fontos és nagyon kell is ebbe a történetbe, de nem is nyomja el a cselekményt. A romantikus lelkem persze többet várt volna pár csóknál, de a fantasy rajongó énem szerint ennyi elég is volt, hagyjunk valamit a következő részre is!
A mellékszereplők mind jól eltalált karakterek, a regény elején többségben vannak a hölgyek, az öt iskolatárs személyében, akik változatosak, sokszínű egyéniségek. Később az összeesküvés és a harcok során előtérbe kerülnek a férfiak, mintha belecsöppenne az olvasó egy ír vagy skót klánok közötti viszályba. Itt már fejek is hullanak, komoly csatát vívnak a koronáért a szembenálló felek.

A világfelépítés kellemes, nem világrengetően új, de nagyon is működőképes. Az írásmód nekem nagyon tetszett, élvezettel olvastam, sőt, faltam a lapokat. Jók voltak a leírások, mindent el tudtam képzelni, és imádtam a régi kastéllyal kapcsolatos részleteket. Ezeket úgy építették, hogy legyen bennük menekülési út, titkos folyosók, belső szobák, amiből még újabbak nyílnak. Persze a cselekményből nem hiányoztak a fordulatok, ráadásul mindig jelen volt az intrika, az erőszak, a harc. Főleg a regény második felére jellemző ez, amikor felgyorsultak az események. 
Talán egy gyakorlottabb olvasónak nem okoz nagy meglepetéseket a történet, sőt, egy-két megoldás elég egyszerűnek tűnhet, de a kellemes írásmód összességében szerintem remekül szórakoztat.
2019 elején jelenik meg a következő rész, remélem a magyar kiadó is hamar átveszi, várom a folytatást!

Borító: Szép, de a nőalakos nekem jobban bejött volna.
 
Kedvenc karakter: Cartier, Brienna

Szárnyalás:  "Sok titkos ajtó van körülöttünk, a szemünk előtt. Csak nem vesszük a fáradtságot, hogy megleljük és kinyissuk őket." 

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  A szerelmi szál nem nyomja el a történetet, de jelen van és cuki.

Értékelés:


Játék:

A regényben jelentős szerepük van a csillagképeknek, a tudóspalánták a vizsga után a köpenyük hátán viselik a választott csillagkép hímzést. Minden állomáson találtok egy csillagképet, melynek a magyar megnevezését kell beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Vigyázat, nem mindegyik zodiákus jegy!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

11.07 Kelly és Lupi olvas
11.09 Betonka szerint a világ…
11.11 Deszy könyvajánlója
11.13 Dreamworld
11.15 Spirit Bliss
11.17 Sorok között


2018. november 3., szombat

Leigh Bardugo: Six ​of Crows – Hat varjú (Hat varjú #1) (Grisaverzum) - EXTRA ÁLLOMÁS



November elején a Könyvmolyképző újra visszavisz minket a grisák világába! Ezúttal Ketterdam sötét és koszos sikátorait járva csatlakozunk egy csapat bűnözőhöz, hogy aztán velük tartsunk egy (nagyrészt az önös érdekeik által vezérelt) veszélyes, ám rettentő izgalmas kalandba. Tarts te is Kaz Brekkerrel és bandájával, no meg a Blogturné Klubbal, hogy megnyerhesd a könyv 3 példányának egyikét!

Könyvmolyképző, 2018
568 oldal
Fordította: Felföldi Edit
Goodreads: 4,46
Besorolás: YA, fantasy

Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.
Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.
Egy különleges múltú szökevény.
Egy Kísértet néven ismert kém.
Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.
Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.


Kicsit rendhagyó módon, most nem egy értékelést olvashattok, hanem a könyv turnéjának egyik extra állomását, ahol érdekességeket osztunk meg a könyvről. Természetesen a turné későbbi állomásán értékelni is fogom a könyvet:).

EXTRA ÁLLOMÁS - interjúfordítás

Natasha: Honnan jött a Hat varjú ötlete? Milyen változtatások történtek azóta, amióta a történet először felmerült benned? 
Leigh Bardugo: Általában elég nehéz nekem, hogy nyomon kövessem egy ötlet létrejöttét, de ebben az esetben ez könnyű. Épp Los Angelesben vezettem, amikor megláttam egy mozifilm plakátját, a The Monumens Men-t (Műkincsvadászok) George Clooney és Matt Damon főszereplésével. Nem vett rá arra, hogy meg akarjam nézni a filmet (sajnálom George), de azonnal az Ocean's Eleven (Tripla vagy semmi) ugrott be és ezután majdnem lehajtottam az útról, mert csak egy MÁGIKUS RABLÁSRA tudtam gondolni. 

Azt már sokkal nehezebb kibogóznom, hogy hogyan változott meg a történet. A szerkezete nagyjából ugyanaz maradt, de a szereplők és a kapcsolatok váratlanul alakultak ki és ez természetesen, befolyásolta a történetet.

Natasha: Ez inkább egy személyes kérdés, de kíváncsi vagyok arra, hogy a szereplők eredetileg is tinédzserek voltak-e.
Leigh: Igen és nem. Mindig is tudtam, hogy fiataloknak kell lenniük, de nem gondolkodtam túl sokat a konkrét korukról, amikor elképzeltem a történetet. Tudom, hogy néhányan nem tudják elképzelni Kazt és a csapatát tiniként, de ők nem mai tinédzserek. A tinédzserek ötlete valójában teljesen új és nekik nincs túl sok helyük abban a világban, amit létrehoztam. Ezek a srácok sokat megéltek és még többet szenvedtek amikor megismerjük őket és a legtöbb esetben nem volt senkijük, aki megvédje őket. Úgy értem, képzeljük el Arya Starkot 17 évesen.

Natasha: Hogyan merült fel Kaz és Jasper karaktere? A karakter-készítés mely pontján határoztad el a fogyatékosságaikat? 
Leigh: Kaz mindig is Kaz volt. Megjelent a fekete kesztyűiben, arra a botra támaszkodva és én alapvetően követtem őt a történetbe. Ez nevetségesnek fog tűnni, de egészen addig, ameddig bele nem mélyedtem a történetbe, fel sem tűnt, hogy a fogyatékossága tükrözi az enyémet. Most azon csodálkozom, hogy vajon azért írtam-e így meg őt, hogy megbékéljek azzal a fájdalommal, amiben akkor voltam és a növekvő félelemmel, amit a degeneratív állapotban tapasztaltam. Azt hiszem, írni akartam valakiről, aki fogyatékos és kegyetlen, mert ez az, amit érezni akartam én is. Ami pedig Jaspert illeti, emlékszem, amikor először megírtam a szemszögét - annyira merész volt és olyan hálás a lehetőségért, hogy egy küzdelembe vethette magát, hogy tényleg meg kellett kérdeznem, hogy ez honnan jön? Mit jelent ez egy szereplőnek hogy ennyire imád kockáztatni? Ebbe még jobban bele akartam ásni magam a Crooked Kingdomban (a Hat varjú második része ford. megj).

Natasha: Az egyik legizgalmasabb dolog sok olvasónak a Hat varjú kapcsán a rablással kapcsolatos fordulatok és csavarok. Beszélnél egy kicsit a rablás megtervezésének és megírásának a folyamatáról és bármiről ami kihívás volt ebben?
Leigh: Azt hiszem a legfontosabb, hogy elmondjam, a rablás egy visszatekintésben történt és egyáltalán nem lehetett elkerülni. Ez egy olyan puzzle volt, ahol ha egy darabot elmozdítottam, akkor minden más is kiesett a sorból. Azt hiszem, hogy érdemes megemlíteni, gőzöm nem volt arról, hogy mibe keveredek bele, amikor nekikezdtem ennek a könyvnek. Imádom a rablásokat, így úgy gondoltam, hé, jó móka lesz megírni egyet, nem? 
De a legtöbb dolog amit tudunk a rablásokról, az a tévéből és a mozifilmekből jön - a vizuális médiából. Nagyon gyorsan megtanultam, hogy sajnos ugyanazok a trükkök és fogások nem működnek egy regényben és rengetegszer volt, hogy felnéztem a kéziratból és csak annyit mondtam: "Mi a fenére gondoltam? "

Natasha: Hogyan befolyásolta Kaz bicegése a rablási jelenetek megtervezését, különösen a fizikailag megterhelő jelenetekét? Újra kellett gondolnod bármelyik jelenetet is a bicegés miatt? 
Leigh: Kiegyenlített volt a számomra. Kaz rengeteget ölt abba, hogy ne mutasson gyengeséget és nagyon jó volt a színlelésben. Egy olyan világban él, ami semmilyen gyengeséget nem kezel  gyengéd kézzel. De mindig is azt akartam, hogy az olvasó tudatában legyen annak a fájdalomnak, amellyel Kaz küzd - fizikai és lelki - és annak is, hogy a fiú nem mindig ügyesen kezeli ezt. Ezért láthatjuk, amikor lelkileg összeomlik az Ice Courtba tartó utazás során és azt is, hogy mibe kerül neki, hogy mindezt elrejtse a többiek elöl. Ahogyan küzd, különösen, ahogyan ő és Inej együtt harcolnak, segít megérteni az erősségeit ugyanúgy, ahogy a gyengeségeit is.

Natasha: Kaz poszttraumás stressz szindrómájához hozzátartozik egy érintés-utálat, ami meglehetősen ritka és komolyan befolyásolja a kapcsolatait. Mi vett rá arra, hogy beletedd ezt az elemet és hogyan befolyásolta a karakter megírását? 
Leigh: Kaz egy nagyon kívülálló szereplőként indult. Amikor megírtam a Hat varjú első kéziratát, nem éreztem azt, hogy ismerném őt. Csak azt tudtam, ahogy a többieknek mutatta magát és az illuziót, amit azért hozott létre, hogy megvédje magát. Amikor Van Eck megkérdezi: "Miért a kesztyűk, Mister Brekker?", akkor én is ugyanezt kérdeztem magamtól. Kaz háttérsztoriját a börtönkocsis jelenet után írtam meg és úgy döntöttem, hogy ezzel egy olyan traumát hozok létre, ami minden lehetséges módon elszigeteli őt a többiektől. 
Ez kizsigerelt engem, de amikor megértettem Kaz történetét, fontos volt, hogy ne csökkentsem ezt le. Nem akartam, hogy ez olyan propagandafogás legyen - tudod, az a "szegény srác egy tragikus háttértörténettel". Kazt kemény fából faragták, de van egy mély szégyene, ami összekapcsolódik azzal az egy démonnal, amit nem tud kezelni. Ez a szégyen fontos. Ez egy nagyon valós és káros eleme a poszttraumális szindrómának és ez olyasvalami, amit mindannyian bizonyos szinten felismerünk. 

 Natasha: A  fogyatékos szereplők mellett, a történetben találhatunk furcsa és színes egyéniségeket is és átfedéseket ezek között. Mint olyan olvasó, aki biszexuális, indiai és fogyatékos, úgy gondolom, hogy nagyon jó munkát végeztél, főleg Inej nemzetiségében (és imádtam, hogy van egy biszexuális karaktered). Hogy döntötted el a szereplők hátterét és identitását és ezek közül bármi is változtatott az írás folyamatán? 
Leigh: Köszönöm. Ez nagyon sokat jelent. Nem tettem ki választóládákat a faj vagy a szexualitás kiválasztására, de a kortársaim nemcsak fehérbőrű, hetero, egészséges emberek, így nagyon furcsa lett volna, ha Kaz csapatát csak ilyenekből építem fel. 
A Suli már a Grisa trilógiában is meg lett említve és tényleg írni akartam arról a csoportról, akik már Ravkában voltak akkor is, még mielőtt Ravkának hívták volna és akik fenntartották a saját kultúrájukat és akiket arra kényszerítettek, hogy annak a világnak a peremén éljenek, így Inej háttértörténete ennek köszönhetően nagyon gyorsan elkészült. Jesper háttértörténete kissé más volt.  Túl könnyen esünk hasonlóságokba, amikor fajról és fantasyről beszélünk és ebben én is határozottan bűnös vagyok, így nem akartam egy faj csak egyfajta megértését bemutatni ebben a világban. Jesper mesterlövész és farmer és szerencsejátékos és mellette Zemeni, akik sötétbőrűek. A Zemeninek van nemzete, a Sulinak nincs és így Inej másképpen tapasztalt faj, mint Jesper.

Natasha: Voltak olyan metaforák, amiket megpróbáltál elkerülni vagy aggódtál miattuk, miközben írtál? Mi van azokkal a metaforákkal, amelyeket szándékosan használtál vagy kihagytál? 
Leigh: Azt hiszem, hogy a Hat varjú valamiféle válasz volt a Grisa trilógiára és a sok fantasy elbeszélésre amelyek az egy kiválasztottra fókuszálnak. Imádom azokat a történeteket, de valami mást akartam. Ne legyenek királyok, királynők, se megmentők. Ez nem a jó kontra rossz története. Ez tegyünk valamit, hogy túléljünk és remélhetőleg közben megtartod az emberségedet történet - és talán megtalálod azokat az embereket, akik segítenek ezt véghezvinned. Mellette - nem tudom hogy ezt metaforának hívnád-e, de néha látom, hogy valaki azt mondja: " Kazt egy öregemberként képzelem el a botjával. Haha." Vagy azt fogják mondani: "Kaz miért nem veszi rá Ninát, hogy gyógyítsa meg a lábát?" és ez tényleg bosszant. Így ezt a mérgemet beleírom a Crooked Kingdomba. Azt akarom, hogy az emberek pontosan értsék, hogy Kaz miért nem választotta soha a mágikus úton való gyógyítást és azt akarom hogy pontosan értsék, hogy az, ahogy Kaz a fizikai fogyatékosságát kezeli, még erősebbé és még veszélyesebbé teszi. 

Natasha: Volt olyan béta olvasód, akit megosztott a szereplőid fogyatékosságáról, faji hátteréről vagy szexuális orientációjáról bármit? Volt bármi amit ebből tanultál vagy megváltoztattál a visszajelzéseik alapján? 
Leigh: Igen. Azt hiszem ez valamiféle szükségszerűség. És azt kell mondanod: "Ne kímélj. Ne kíméld az egomat. Izzasszon meg minden részlet." A legnagyobb változás azután jött, miután beszéltem egy nővel akinek közvetlen tapasztalata volt olyan fiatal  nőkkel, akik az emberkereskedelem elszenvedői voltak. Ez olyan valami, amit csak érintek a Hat varjúban, és picit többet beszélek majd róla a Crooked Kingdomban és tényleg, kétségbeesetten nem akartam kudarcot vallani vele. 


Nyereményjáték:
Elítélt, szerencsejáték-függő, szökevény, kém, szívtörő, tolvaj… Csupa rosszfiú, illetve rossz “lány”, akiket mégis a könyv végére a szívünkbe zárunk (vagy nem). Ezúttal olyan szereplőket keresünk, akik igazi antihősök: gonoszak, lelketlenek, nem egyszer gyilkosok…
Minden állomáson egy idézetet olvashattok egy negatív (fő)szereplőtől/ről, a feladat pedig egyszerű: ki ő és melyik könyvben szerepel?

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Egyetlenegy komor igazsághoz azonban ma is ragaszkodom még: senki sincsen biztonságban, és semmi sem jóvátehető.”


A blogturné további állomásai: 
November 02. - Kelly & Lupi olvas EXTRA állomás
November 04. - Sorok Között Blog EXTRA állomás
November 06. - Deszy könyvajánlója
November 08. - Dreamworld EXTRA állomás
November 10. - Kelly & Lupi olvas 
November 12. - Deszy könyvajánlója EXTRA állomás

2018. október 31., szerda

Mary Balogh: Az útitárs (Túlélők klubja #3)



A Túlélők Klubjának újabb tagja mutatkozik be főszereplőként Mary Balogh történelmi romantikus sorozatának 3. részében. Az útitárs című könyvben Sir Benedict Harper és Samantha McKay találnak egymásra és szórakoztatják az olvasót.

General Press, 2018
280 oldal
Fordította:
Goodreads: 3,9
Besorolás: történelmi romantikus

A ​napóleoni háborúkat követően Sir Benedict Harper nehezen tudja újrakezdeni az életét, és mind a lelkének, mind a testének szüksége lenne arra, hogy valaki begyógyítsa a sebeit. Nem is sejti, hogy a segítség egy gyönyörű, ám sok megpróbáltatást elszenvedő asszony képében érkezik majd. Miután Samantha McKay megözvegyül, zsarnoki apósa és sógornője igencsak megkeserítik az életét. Egészen addig, amíg egy napon a vágyálma, hogy önálló életet élhessen, a Walesben megörökölt ház révén a beteljesedés ígéretével nem kecsegtet. Noha Ben és Samantha meglehetősen veszélyes körülmények között ismerkednek meg, hamarosan mindketten vonzódni kezdenek a másikhoz. Az asszony kész arra, hogy kövesse azt az utat, amelyet a végzet jelölt ki számára, Ben pedig úriemberként ragaszkodik hozzá, hogy elkísérje őt a sorsfordító utazásra. De mégis mit adhat egymásnak ez a két sebzett lelkű ember? Lehet egyáltalán közös jövőjük? Elképzelhető, hogy a válaszra épp egymás karjában találnak rá?

Mary Balogh a Túlélők Klubjának legújabb kötetében, a vágyakozás és a beteljesülés megindító regényében egy reményekkel teli özvegy és egy új életre vágyó katona sorsának összefonódását tárja elénk.



Őszinte leszek ismét. Úgy vágtam bele ebbe a könyvbe, hogy az előző részeket nem olvastam, de a bloggertársaim biztosítottak róla, hogy semmi gond nem lesz, élvezhető így is a regény. És teljes mértékben igazuk is lett, így nyugodtan merem ajánlani a könyvet azoknak is, akik nem olvasták az előző részeket - de egyre figyelni kell: ha ezt a részt olvastad, érdekelni fog a többiek története is és el akarod majd olvasni azokat is:).

A regény mind a két főszereplője nemesi státuszuk mellett is elég hányatott sorsú. Bent a napóleoni háborúk tették tönkre, bár életben maradt, de járni alig tud. Hiába van birtoka, de azt az öccse és családja "birtokolja", a férfi pedig jóindulatból nem teszi ki őket.
Samantha pedig szinte gyerekként ment férjhez, elvakította az egyenruha és a tulajdonosa. Nem vette azonban észre, hogy a férje sármja nemcsak őt, hanem minden más nőt is magához vonz, így a házasságuk minden volt, csak boldog nem. A háború Samantha férjét is megnyomorította, majd évekig tartó ápolás után végül a férfi elhalálozott, magára és a borzalmas rokonaira hagyva a fiatal feleségét.
Ben és Samantha egy véletlen folytán találkoznak és ez a találkozó először nem hoz semmi jót, azon kívül, hogy jól összevesznek. De olvastunk / láttunk már ilyet nem egyszer:), az ilyen nagy ellentétek sokszor nagy szerelmeket hozhatnak.
Természetesen, ahogy ez már csak lenni szokott, a boldogság nem jön könnyen, ezt a főszereplőink is megtapasztalják, mielőtt végül egymáséi lehetnek (bocsánat, ez nem spoiler, nem kell túl sok gondolkodás ahhoz, hogy tudjuk, hogy itt csak boldog befejezés lehet:).

Ami a legszomorúbb volt a történetben mégis, az a nők sorsa. Anno a barátnőimmel sokat beszélgettünk arról, hogy vajon melyik korban lehetne legjobb nőnek lenni és van olyan barátnőm, aki ezt a korszakot választaná, de én erre is nagy NEMET mondanék. Egy nőnek itt sem volt semmi joga, csak kötelességei - engedelmeskedni először az apjának, aztán a férjének. Ha pedig ezekkel nem is lett volna gondja, ott voltak azok a társadalmi szokások és elvárások, amelyek végleg gúzsba kötötték a fiatal lányokat. Értem én, hogy a legtöbb a jó hírűket, ártatlanságukat védte, de azért nem egy kiverné a biztosítékot a mai nők között (ahogy én is csak a fejemet csóváltam).
A kiszolgáltatottság pedig nemcsak érzelmileg értendő. Itt volt Samantha.. a férje meghalt, a fiatal nő rokonsága valahová a ködbe veszett, a férje családja pedig megtűrt páriaként bánt volna vele, még akkor is, ha elfogadja a feltételeiket. Saját bevétel nélkül pedig mit kezdhet egy fiatal nő? Belegondolni se merek.

Azért voltak ennél szerethetőbb részek is, például a walesi kis falu, ahol Samantha otthonra lelt, egyszerűen imádnivaló volt. Ott szívesen éltem volna én is. Szerethető lakosok, gyönyörű táj és még jó pár meglepetés övezte a kis települést.

A két főhős közti kapcsolat pedig nagyon szépen, lassan alakult. Mind a ketten - bár vonzódtak egymáshoz már a történet elejétől fogva - először nem akarták maguknak sem beismerni, hogy szükségük van a másikra. Imádtam, ahogy Samantha volt a szókimondóbb - pedig ez abban a korban nagy szó volt:), bármilyen témáról is volt szó. Mondjuk az is biztos, hogy számomra azért voltak furcsa szituációk, amit nem nagyon tudnék elképzelni az adott korban, de hiszek az írónőnek - biztos megtörténhetett ilyen.

Összességében szerettem a történetet, bár nagy csavarok nem voltak benne, de azért élveztem minden sorát. Néha kell ilyen romantikus történet is, hogy az emberek ne veszítsék el teljesen a hitüket a szerelemben.
:)

Borító: Nem túl különleges, a külföldi borítók közül láttam jobbakat

Kedvenc karakter: Borzas kutya:) és természetesen Samantha és Ben

Szárnyalás: a történet és Wales

Mélyrepülés: ahogy Samanthával bántak a történet elején

Érzelmi mérce: romantikus történet, úgyhogy szerelem van benne bőven és +18 karikás részek is ;)

Értékelés:

Nyereményjáték:
Mary Balogh történelmi romantikus műfajban sok olvasó szívét hódította már meg. Játékkal ismertetjük meg veletek korábban magyarul megjelent történeteit. Fülszövegekből találtok részleteket a turné állomásain. A rafflecopter dobozba kérjük írjátok be az adott blogon található Mary Balogh könyv címét. A játék végén a General Press Könyvkiadó felajánlásának köszönhetően egy példányt sorsolunk ki Mary Balogh Az útitárs c.könyvből.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Báli szezon lévén, az előkelőségek estélyeken flörtölnek egymással, így az egykori pár sem kerülheti el a találkozást.” 


A blogturné további állomásai:
Október 29 - Kristina blogja
Október 31 - Kelly és Lupi olvas
November 2 - Dreamworld
November 4 - Insane Life

2018. október 29., hétfő

Marissa Meyer: Cinder (Holdbéli krónikák #1) - EXTRA ÁLLOMÁS


Marissa Meyer Holdbéli krónikák sorozata immáron a Könyvmolyképző Kiadó Vörös Pöttyös sorozatában jelenik meg, felújított kiadásban, extra novellával! Hamupipőke feldolgozásból ilyet még nem olvastál, ezt garantáljuk! Ahogy az eredeti fülszöveg is írja: ez nem az a tündérmese, amit már ismersz, de olyan, amit sosem fogsz elfelejteni.
Tarts hát velünk blogturnénkon Te is Új-Pekingbe, hogy megismerd Cinder és a többiek kalandjait! Ha pedig ügyesen játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted.

Könyvmolyképző, 2018
448 oldal
Fordította: Bujdosó István, a novellát fordította: Szabó Krisztina
Goodreads: 4,15
Besorolás: YA, fantasy, sci-fi

Egy modern, erős Hamupipőkének is lehet szüksége támaszra!

Új-Peking zajos utcáin emberek és androidok tömege hömpölyög. A népességet borzalmas járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdbéliek figyelik őket, várnak, hogy lecsaphassanak. Senki sem tudja, hogy a Föld sorsa egyetlen lányon múlik…

Cinder, a tehetséges műszerészlány másodrangú állampolgár. A múltja titkokkal teli, a mostohaanyja egyre csak korholja, ráadásul őt hibáztatják a mostohahúga megbetegedéséért is. Csakhogy Cinder élete idővel összefonódik a jóképű Kai hercegével, és hirtelen egy világokon átívelő, vad csatározás, intrikák kellős közepén találja magát. Ráadásul közben tiltott szerelem lobban lángra a szívében.

A kötelesség és a szabadság, a hűség és az árulás között őrlődve kénytelen kideríteni az igazat a múltjáról, hogy megvédhesse a világát.
Olyan titkok közepette, melyekért mások ölni is tudnának.
A modern hamupipőke történet főhőse okos és leleményes, a tétek magasak. Vajon sikerül megőriznie a szívét?

Kicsit rendhagyó módon, most nem egy értékelést olvashattok, hanem a könyv turnéjának egyik extra állomását, ahol érdekességeket osztunk meg a könyvről. 

EXTRA ÁLLOMÁS - Interjúfordítás 

Kedvenc hely az íráshoz: Ágy
Kedvenc állat: Háziállat: macskák, vadállat: farkasok
Kedvenc szín: Szürke

1. A Cinder egyfajta Hamupipőke újramesélése, hogy jött az ötlet, hogy kiborgokat és Holdbélieket tegyél a történetedbe? 
Bár már jó pár hónapja megvolt az ötletem egy futurisztikus tündérmeséhez, a kiborg Hamupipőke ötlete egy éjszaka alatt jött, amikor álmomban megláttam őt - robot kezekkel és lábakkal nagyon keményen szerelni. A története ezután alakult ki.

Hogy a Holdbéliek hogyan kerültek a történetbe, az picit zavarosabb, de biztos vagyok benne, hogy visszavezethető arra, hogy évekig írtam a Sailor Moon fanficet, és mivel a Sailer Moon canonban a Holdkirályság és az elveszett Holdhercegnő is szerepel, a Holdbéli Krónikák egy részét pedig biztosan az a fanfic ihlette, amit írtam. Ez a két elem megmaradt, bár a Holdbéliek szerepe és története elég drasztikusan megváltozott, ahogy a cselekmény kialakult.

2. Honnan jön az ötlet, hogy könyvet írj? És egyáltalán miért akartál könyvet írni? 
Mindig is író akartam lenni és évek óta tudtam, hogy elkerülhetetlen, hogy regényt írjak. Egyszerre ejtett ámulatba és okozott örömet, hogy a könyvem ugyanazt az élvezetet okozhatja az olvasóknak, mint nekem a kedvenc könyveim, és ez minden bizonnyal a legnagyobb ihletadóm is: a fejemben lévő történetet az olvasók elé tárni annak a reményében, hogy legalább egy kis ideig elszórakoztatja őket.

3. Biztos vagyok benne, hogy 2012 debütáló írójának lenni nagyon izgalmas dolog, milyen gondolataid vannak a Cinder megjelenése előtti hetekben? 
Pillanatnyilag megpróbálok nyugodt maradni. A népszerűsítés körüli felfordulás sokkal jobban körülvesz, mint ahogy vártam volna, és úgy érzem, hogy a szociális média és a hírek nagyon könnyen felkapnak.
Emlékeztetnem kell magam arra, hogy álljak meg és értékeljem, hogy új íróként mekkora felhajtás vesz körül, mielőtt vége lesz az egésznek!

4. Az embereknek miért kell elolvasniuk a Cindert? Mit várhatnak a történettől?
Nem szeretem azt a szót, hogy "kell", de (nyilvánvalóan) szeretem a könyvemet és remélem, hogy az olvasók is szeretni fogják! Remélem, hogy mind a fantasy, mind a sci-fi rajongók élvezni fogják, azok az emberek pedig, akik már kiégtek a sok tündérmese feldolgozástól, valami teljesen újat találnak majd, és mialatt a könyv röviden úgy foglalható össze, mint egy "Kiborg Hamupipőke", valójában sokkal összetettebb történet, mint amire utal.

5. Milyen tanácsot adnál annak, aki író szeretne lenni? A saját tapasztalataid alapján?
Tudom, hogy klisé, de az "olvass sokat" és az "írj sokat" tényleg a két legjobb tanács. Ezen felül nagyon fontos, hogy képezd magad a beadványokkal és a publikációkkal kapcsolatban, annyira, amennyire csak lehetséges és ha mindez megvan, akkor már nem történhet az, hogy vakon indulsz neki az egésznek. Olvasd el a kiadók blogjait, hírleveleit és az írói lapokat - a tanulási rész soha nem helyettesítheti az írási részt természetesen, de hasznos időtöltés lesz.


Nyereményjáték:
A Cinder nem titkoltan Hamupipőke feldolgozás, ahogy ezt már a blogturnénk felvezetőjében is olvashattátok. Ennek örömére merüljünk el a Hamupipőke feldolgozások világában!
Minden állomáson egy jelenet fotót találtok valamilyen filmből, ami részben vagy egészben Hamupipőke-feldolgozás, vagy legalábbis merített Hamupipőke történetéből. 
A feladat egyszerű: írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba a filmek címét! (Angol és magyar címet is elfogadunk.)
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
Október 26 - CBooks - Értékelés
Október 29 - Kelly & Lupi olvas - EXTRA
Október 30 - Hagyjatok! Olvasok! - EXTRA
Október 31 - Sorok között blog - EXTRA
November 01 - Függővég - EXTRA
November 02 - Hagyjatok! Olvasok! - Értékelés
November 03 - Nem félünk a könyvektől - EXTRA

Rendszeres olvasók