KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2021. december 3., péntek

Susan Elizabeth Phillips: Csillagfény (Chicago Stars #8)

 


Sok éves kihagyás után a Kalliopé Kiadó jóvoltából egy újabb Susan Elizabeth Phillips történetnek örülhetünk. A szerző Csillagfény című könyve fergeteges humorával a sportrománcok világába viszi el olvasóját.
Kövessetek minket blogturnénkon és ha a szerencse is mellétek áll, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv

Kalliopé Kiadó, 2021
464 oldal
Fordította: Tóth Gizella
Goodreads: 4,02
Besorolás: romantikus, realista

Egy ​sztárirányító és egy temperamentumos nyomozó folytat késhegyre menő küzdelmet ebben a sportos, szexi, pimasz regényben, a New York Times bestsellerszerzőjének díjnyertes, a rajongók által kedvelt Chicago Stars-sorozatának régóta várt új részében.

Piper Dove álma, hogy Chicago legjobb nyomozója lesz. Az első megbízatása? A Chicago Stars egykori irányítójának, Cooper Grahamnek a nyomába eredni. A probléma? Graham kiszúrta őt, és nem örül neki. Éppen ezért kell egy jó nyomozónak talpraesettnek lennie.
Piper hamarosan azon kapja magát, hogy Grahamnek dolgozik, bár nem a férfi testőreként, mert az nem hajlandó elismerni, hogy mekkora szüksége volna rá. Ehelyett Graham arra bérelte fel, hogy tartsa szemmel új, exkluzív éjszakai klubjának alkalmazottait. Azonban Coop élete veszélyben lehet, és Piper elhatározza, hogy megvédi a férfit, akár akarja, akár nem. (Hadd segítsek: nem akarja.) Bárcsak ne kellene emellett annyi mindenkivel foglalkoznia! Egy sereg közel-keleti hercegnővel, egy szabadságra vágyó pakisztáni szolgálólánnyal, egy tinédzserrel, aki csak be akar illeszkedni, és egy idős szomszéddal, aki azt követeli Pipertől, hogy találja meg a teljesen halott férjét.
És akkor ott van maga Cooper Graham, a legendás sztársportoló, aki mindig megkapja, amit akar – még akkor is, ha az egy vagány nyomozó, aki pokolian elszántan bizonyítani akarja, hogy ő is van annyira kemény, mint Graham.

Chicago nyüzsgő utcáitól a Superior-tó szélfútta világítótornyán át a Biscayne-öböl csillogó vizéig két ember, aki nem tud veszíteni, próbára teszi önmagát és a másikat, csak hogy ráébredjenek, mi a legfontosabb dolog az életben.

Piper 
Bár a fülszövege megfogott a regénynek, de nagyon ódzkodtam, hogy elolvassam, lévén, hogy ez egy sorozat 8.!!! része és majdnem 500 oldal... A blogger ismerősök viszont megerősítettek abban, hogy hiába sorozatrész, a részek önállóak, így bármikor be lehet kapcsolódni, ugyanolyan élményt fog nyújtani a regény. Így hát a Csillagfény és én találkoztunk és egymásba szerettünk.

A történet szerint Piper magánnyomozó. Cooper pedig egy visszavonult sztársportoló és ő az, akit a lánynak meg kell figyelnie. Persze hamar lebukik a férfi előtt, aki végül felbérli, hogy az újonnan megnyitott éjszakai klubjában figyelje meg az alkalmazottakat. Persze a közös munka összehozza őket, de vajon elég a köztük lévő mindenféle feszültség ahhoz, hogy egy pár legyenek?

Hát elmondani nem tudom, hogy mennyire imádtam ezt a regényt, letenni alig tudtam, annyira magával ragadott. Persze, mint nő, imádok olyan regényről olvasni, hogy a naaagy sztár is képes arra, hogy egy földi halandót válasszon a párjának, aki nem a rajongója, nem tud semmit azt adott sztár szakmájáról - legyen az filmsztár, rocksztár, sportoló vagy akármi másban nagyon menő. Hasonló történetet már olvastam pár éve, de arra emlékszem, hogy az annyira lassú lefolyású volt, hogy majdnem ott is hagytam félúton. Ez a regény viszont szerencsére annak a szöges ellentéte. Mindig történt benne valami, ami újra és újra pluszt adott a történethez, a már alap "konfliktusnak" számító szerelmi szálhoz. Legyen az egy pakisztáni lány "szabaddá tétele", egy épp a tinédzser korból kilépő popsztár kissé botrányos születésnapi partija, nyomozás azután, hogy ki akarja Coopert tönkretenni, Jada, a szomszéd kislánya, akik Éhezők Viadal szerű játékot játszanak az osztálytársaival vagy épp csak Piper barátai.
Ha már a barátairól van szó. Egyszerűen imádtam ezt a kis társaságot, akit Piper maga köré gyűjtött. Ambert, a távol-keleti operaénekest, Jent, az állandóan a kora miatt siránkozó meterológus-bemondónőt és Bernit, a férjét elvesztett, de ebben beletörődni nem akaró idős özvegyasszonyt. Ezek egy csapatban verhetetlenek voltak:). Berni külön pirospontot érdemel, egyszerűen odavoltam a lélekben egy cseppet sem öreg, szókimondó asszonyért:).

Cooper
És persze a főszereplőket se hagyhatom ki. Piper kemény lány. Keménnyé tette az élet. Az édesanyja korán meghalt, az apja pedig felemásként nevelte. Egyrészt kemény, érzelemmentes lányt akart Piperből faragni (sikerült is valamennyire), másrészt viszont rettentően féltette mindentől. Ez a kettős nevelési módszer Piperből egy elég furcsa stílust hozott ki, de én így is imádtam. Imádtam a szókimondó, kemény stílusát, azt, hogy nem tudott "simán" nőként viselkednie, de mellette bármit megtett a szeretteiért.
És ott van Cooper. A visszavonult sztársportoló, akinek bár mindene megvan, de mégis hiányzik valaki mellőle. Nem a sok üresfejű cicababa, őket már nagyon unja, hanem az a nő, aki felkelt benne valamit... És erre Piper tökéletes lenne. Ő nem hajlong Cooper előtt, nem sztárolja, nem érzi kiváltságnak, hogy vele dolgozhat, ő csupán egy újabb ügyfél. De pont ezért keménydió és pont ezért kezdi felkelteni Cooper kíváncsíságát.
Egyszerűen odavoltam a kettősükért. Megszámlálhatatlan vicces percet okozva a szócsatáikkal, majd pedig olyan szikrák kezdtek közöttük vibrálni, hogy már én könyörögtem, hogy történjen köztük végre valami :D.
Ha pedig a vicces perceket említem.. a szerző rettentő jól keverte a romantikát, a humorral és az izgalommal. Mind a háromból kaptunk bőven és ez a három kell nekem ahhoz, hogy egy könyv letehetetlen legyen.

És a történet vége? Nekem lezárt a sztori, de gondolom megy majd tovább a sorozat, másik szereplőkkel, amelyek történetében majd a mostani főhőseink is kapnak majd cameo szerepet.
Összességében imádtam a regényt és nagyon köszönöm mindenkinek, aki rávett, hogy olvassam el, mert nagyon élveztem ezt a romantikus, humoros kalandot.
Az pedig szinte biztos, hogy visszamenőleg el fogom olvasni az előző hét részt is, mert ha csak fele annyia jók, mint ez a regény, már megérte kézbe venni őket.

Borító: Szép, meg cuki, meg... de szerintem nem igazán adja át a történetet...

Kedvenc karakter: Piper, Cooper, Jada, Heath

Szárnyalás: a Piper és Cooper közötti "szócsaták", illetve a popsztár születésnapi bulija :D

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: forró érzelmek uralják a regényt :)

Értékelés:  


Ha megtetszett, ITT megrendelheted! 

Nyereményjáték:
A történet férfi főszereplője egy visszavonult sportoló, ezért játékunkkal is a sport és a róla szóló könyvek világába kalandozunk. A turné minden állomásán egy-egy sportban járatos főhős nevét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok annak a sportágnak a nevét, amelyben az illető karakter jeleskedett.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Calvin Shaw - P. Dangelico: A romboló


A blogturné további állomásai:
November 27 - Betonka szerint a világ…
November 29 - Angelika blogja
December 01 - Olvasónapló
December 03 - Kelly és Lupi olvas

Benyák Zoltán: Féktelen történet


Benyák Zoltán Féktelen történet című regényével ismét visszarepít minket az írók képzeletének birodalmába. Ezúttal Max lányával, Moirával kalandozhatunk ismert és ismeretlen történetek szereplői között. Egy vegyes turné keretében egy bloggerünk elmondja a véleményét az első könyvről (Képtelen történet), négy bloggerünk pedig az új könyvet véleményezi. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
 
Főnix Könyvműhely 2021.
248 oldal
Goodreads:
Besorolás: YA, fantasy
 
Moirának nincs könnyű dolga. Nem elég, hogy Max, a nagy mesélő örökségét kell cipelnie, de a gimis évek is megviselik. Mindennek a tetejébe egy esős szeptemberi napon megjelenik egy beszélő vízköpő, aki eszébe juttatja azt a másik világot, ahol kislányként járt. A hősök és gonosztevők világát, a vad utazásokét.
Moira átmegy a féktelen kalandok földjére, hogy másodszor is megjárja Alíz csodaországát, Oz királyságát, a többi legendát. Régi és új útitársak szegődnek mellé, megismerkedik egy olyan jóképű fiúval, amilyenek csak a mesékben vannak. Áthajózik néhány ősi krónikán, megharcol olyan szörnyekkel, amik ezeréves mítoszokból kúsznak elő.
Te, aki e sorokat olvasod, azt gondolod, hogy tudod, mi történik majd ezeken a vad lapokon… de hidd el nekem, még csak nem is sejted.
Benyák Zoltán még magasabbra emeli a tétet a Képtelen történet folytatásában. A fantázia sodrában a Féktelen történet szavai a főszereplővel együtt viszik az olvasót az elfeledett mesék birodalmába.
 
Meglepődtem amikor megtudtam, hogy folytatás készült a tavaly ilyenkor megjelent Képtelen történet kisregényhez, nagy örömmel fogadtam el az olvasás lehetőségét. 
Ekkor következett az újabb meglepetés, mégpedig az, hogy a szerző a kedvenc zsánerem szerinti, azaz young adult korosztályú főszereplőkkel írta meg ezt a második részt. A borítót látva és a fülszöveget olvasva ha lehet, még tovább nőtt az érdeklődésem. 
Moira immár 17 éves gimnazista, apja nyomdokaiban jár, kétféle értelemben is, ugyanannak a giminek koptatja a padjait és ő is történeteket ír.  Ezen az esős szeptemberi hajnalon azonban az ő gondolatait is borús érzések árnyékolják, nem jön könnyen a meseszövés, a suliban is megint bántják a hóbortos apja miatt, és mintha valami rémség is figyelné a magasból. A kedvenc helyére menekül, a gimi tetejére, ahol mindig sikerül összeszednie magát. Mégse volt csak egy árny, amit látni vélt, ugyanis régi ismerős fedi fel magát a tetőn, Félix, a vízköpő ajánlja fel, hogy ideje visszalátogatnia Seholországba, ahová egy pocsolyán át vezet az átjáró. Sikeresen landolnak, de máris lecsap rá Titus főlektor és csapata, az ő dolguk megsemmisíteni a betolakodókat. Ugyanis az utóbbi időben elszaporodtak a turisták, akik ezt azt magukkal vittek az igazi világba, fontos szereplőket, tárgyakat emeltek el, amik veszélyeztetik a történeteket. Már majdnem Moira is Titus kezére kerül, amikor megmenti őt egy furcsán ismerős idegen srác. Mark itt él Seholországban, igazi kocka típus, szerel, bütyköl, jelenleg épp egy robotszerű lényt, Fúzi urat fejezte be. Nincs mese, menekülniük kell a főlektor elől, északra kell jutniuk, hogy találjanak egy prófétát, aki majd segít Moirának hazajutnia. Félix ugyanis elfelejtette közölni, hogy hazafelé nem egyértelmű az út. Újabb különleges utazás következik, rengeteg akadállyal, félelmetes és szívmelengető kalandokkal. 

Őszintén mondom, engem megint elvarázsolt a szerző. Mint már annyiszor, megint arra jöttem rá, hogy vannak kedvenc írói hangjaim, akik bármit írhatnak, nekem olvasnom kell, mert egy húron pendülünk, vigyorgok a fura vicceiken, értem a különleges utalásaikat. Zoli történetei is ilyenek, tele vannak olyan pillanatélményekkel, amiket furamód személyesnek érzek, mintha ismernénk egymást, lennének közös emlékeink. Persze ered ez a rengeteg irodalmi utalásból, ami ebben a regényben tényleg szerteágazó, minden oldalon találtam magamnak egy-egy gyöngyszemet. Nem is kétséges, hogy az eddigi olvasmányainkban elég sok a közös pont, élvezettel fedeztem fel ismerős helyzeteket, szereplőket, jeleneteket. Az írás egyébként a szerzőtől megszokott, sajátos humorral átszőtt, gördülékeny, szárnyaló fantázia, sokszínű helyszínekkel és jellegzetes, egyedi karakterekkel.
Óriási ötlet a Papír-tenger. Ezt annyira imádtam! Nem vízből áll a tenger, hanem regények, mesék, mítoszok lapjaiból, a világ összes  története kavarog a mélyben. Hőseinknek át kell kelniük rajta, és nem ússzák meg a belepottyanást sem. Mindenki sejtheti, aki a borítóra néz, hogy lesz itt némi romantika is, ennek a korosztálynak ez nyilvánvalóan jár. Nagyon tetszett a cselekményszál ezen része, főleg abból a szempontból, hogy kiderül, ki is teremtette Markot.
Nem csak Félix kerül elő az első részből, hanem számos más karakter is, akikkel nagyszerű volt újra találkozni. Régi barátok ők, de kilétük legyen meglepetés, nagyot fog ütni a legváratlanabb, szívfacsaró és felemelő egyszerre.
Nagy beszélgetésekre is sor kerül, és nekem nagyon tetszett az a gondolat, hogy Moira rájön ezen a helyen, hogy az írásban megtalálhatja a szabadságot, a boldogságot, bármilyen is az élete a valóságban.
Izgalmas volt a regény csúcspontja, rengeteg nehézséget kellett leküzdeni, és hogy sikerül-e visszajutni Moira világába,  azt derítsétek ki a regényből.  Szerintem megtalálja a regényben a neki szóló mondanivalót a kiskamasz korosztály, ahogy a fiatal felnőttek is, és a picivel idősebbek mint én, egészen nosztalgikus élményeket is kapnak, lásd walkman és társai, én legalábbis nagyon jól szórakoztam. Ahogy a korosztályos besorolás is mondja, 12-112 éves korig ajánlják a regényt, és valóban, az egész család számára remek olvasmány.     
 
Borító: Nagyon tehetséges képregényrajzoló munkája: László Márkot megtalálod Instán: https://www.instagram.com/marklaszlo/
 
Kedvenc karakter: Moira, Mark

Szárnyalás: A Papír tenger ötlete.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A 12 évestől a 112 évesig mindenkinek ajánlom, kedvencetek lehet.


 Nyereményjáték
 
A történet az írók világának egyfajta keverékében játszódik. A feladat ezúttal az lesz, hogy a felsorolt szavak segítségével kitaláljátok, melyik regénysorozat világához is tartoznak. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott regénysorozatok címét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
Feladvány:  szerelmes levelek, idősek otthona, szerződés, Korea 
 
 
 További állomások
11. 29. Könyv és más
12. 01. Flora the Sweaterist
12. 03. Kelly és Lupi olvas
12. 05. Hagyjatok! Olvasok!
12. 07. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út – interjú 
 

 

2021. november 30., kedd

Sarah Pearse: A szanatórium

 


A 21. Század Kiadó jóvoltából egy igazán izgalmas, fordulatos pszichothrillert vehetünk kézbe ezúttal, amely egy sötét titkokkal teli szállodában játszódik, amely sok-sok évvel korábban tüdőszanatóriumként működött. Ezúttal hat bloggerünkkel követheted végig a nyomozást egy sorozatgyilkos után, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a regényből.

21. Század Kiadó, 2021
400 oldal
Fordította: Borbély Judit Bernadett
Goodreads: 3,41
Besorolás: krimi, thriller

Nem ​akarsz továbbállni.
Vagy már nem is tudsz?
A Le Sommet baljós épület, az erdőben bújik meg, vészesen meredek hegycsúcsok árnyékában, és régóta nyugtalanító szóbeszéd tárgya. Eredetileg szanatórium volt, aztán sokáig üresen állt, csak nemrég újították fel. Luxushotelt nyitottak benne, impozáns, eldugott pihenőhelyet a svájci Alpokban – márpedig ez az utolsó hely, ahová Elin Warner menni akar. Ugyan nyomozó, de jelenleg nem jár be dolgozni, úgyhogy hirtelenjében nincs jó kifogása, miért ne fogadná el a meghívást. Isaac, az öccse – akivel egyébként Elin egyáltalán nincs jóban –, itt fogja eljegyezni menyasszonyát, Laure-t.
Elin érkezésekor óriási vihar készül. Elin már eleve nyugtalan, úgy érzi, valami nincs rendben ezzel a szállodával. Másnap reggelre pedig Laure eltűnik – Elinnek az ösztöneire kell hagyatkoznia, hogy megtalálja öccse menyasszonyát. Minél több idő telik el Laure eltűnése óta, annál inkább bepánikol a vendégsereg. Elinen nagy a nyomás, hogy felmutasson valami eredményt – miközben senki sem sejti, hogy még egy nő eltűnt. Pedig ő lett volna az, aki figyelmeztethette volna a vendégeket, hogy mindenkinek veszélyben forog az élete.

Ez a könyv szintén fenn van Reese Witherspoon könyvespolcán, talán azért is olvasták el olyan sokan. Őszinte leszek, én nem követem ezt a könyvespolcot, de a borító (olyan Stephen King - Ragyogás érzetem támadt a kép láttán) és a fülszöveg (behavazott istenhátamögötti helyen elzárva egy csomó ember köztük egy gyilkos - ez pedig rettentően Agatha Christie érzetet okozott) együttesen kérte / követelte, hogy olvassam el a regényt.

A történet szerint a fiatal nyomozónő, Elin és a barátja Will Svájcba utazik, hogy a lány öccse, Isaac eljegyzési ünnepségén vegyenek részt egy újonnan felújított hotelben. A hotel egy tüdőszanatórium volt, amit miután bezártak, újjáépítettek luxushotelként. De már az építkezésnél gondok adódtak, hiszen az egyik tervezőmérnök nyomtalanul eltűnik... A hotel végül felépül, átadják, tele van vendégekkel, de ekkor hatalmas hóvihar tör ki, lavinák zárják el az utat a hotelhez. A vendégek egy részét tudják evakuálni, de a személyzet jó része és pár vendég - köztük Elin, Will és Isaac is ott ragad. Plusz még valaki, aki brutális kegyetlenséggel kezdi gyilkolni az embereket. Vajon Elin elég lesz ahhoz, hogy kiderítse ki az elkövető? Vajon milyen titkokat rejt a szanatóriumból lett hotel?

Crans-Montanaban egy lerobbant épület, ami 
akár lehetne a regényben lévő hotel
felújítás előtt
Ismételten szerencsés voltam, mert belenyúltam egy szerintem nagyon jó kis krimibe - leültem és egy ültőhelyemben kiolvastam mind a 400 oldalt. Egyszerűen nem tudtam abbahagyni. A szerző annyira jól adagolta az izgalmat, hogy újra és újra továbblapoztam, hogy kiderüljön ki és miért áll a gyilkosságok hátterében.
A helyszín tökéletes volt. Egy istenhátamögötti helyen lévő, régi szanatóriumból átalakított luxushotel. Ahová csak egy út vezet, de az is olyan részen, ami eléggé lavinaveszélyes. És mivel tél van, hóviharok jönnek-mennek, így a lavina is megérkezik, elzárva ezzel a külvilágtól az egész szállodát. Az írónő nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy "végigvezessen minket" a hotelen, különleges lett, ahogy a hotelt átalakították, meghagyva benne pár dolgot, ami a szanatóriumra emlékeztet és amivel még borzongatóbbá téve az egész helyet.
A legborzongatóbb persze a gyilkosunk volt, akit vajmi kevéssé izgatott a külső "armageddon", a hóvihar, a lavina, ő a tökéletes terve szerint végzi ki az embereket. Eleinte csak annyit tippeltem, hogy valószínűleg köze van a szanatóriumhoz a történteknek - nem hiszem, hogy ezzel sokat spoilereztem volna, hiszen a regény címe is ezt sugallja, csak azt nem tudtam, hogy a gyilkos random gyilkol vagy van valami "ésszerűség" abban, ahogy kiválasztja az áldozatokat. Mert eleinte semmi összefüggést nem találtam köztük... Aztán persze lassan összeáll a kép, de addig jó pár izgalmas percet okozott a szerző.

Viszont a szereplők... ők azok, amelyek miatt nem tudok sajnos teljes "pillangót" adni a regényre - illetve kifejezetten a főszereplő miatt. Azt már megtanultuk, hogy minden főhősnek van valami problémája, kinek kisebb, kinek nagyobb, ami kihat az életére / munkájára / párkapcsolatára. Itt is ez történt. Elinnel történt valami borzalmas dolog (én sokáig abban a hitben voltam, hogy valamikor mostanában történt ez a dolog, aztán kiderült, hogy gyerekkorában...), ami kihatott az életére és a párkapcsolatára... aztán a munkájában is történt valami, ami még jobban kikészítette a fiatal nyomozónőt és per pillanatnyilag "kényszerszabadságon" van. Ez eddig szép és jó, ezzel nincs is gond, de azzal igen, hogy én néha úgy éreztem, hogy többet foglalkozunk Elin lelkivilágával és problémáival, mint magával a nyomozással vagy a történettel. Ez mondjuk belefért volna egy Papírpalota stílusú könyvbe, de egy krimibe?
Egy idő után egyszerűen annyira irritált Elin, hogy azt elmondani nem tudom. Ehhez képest ott volt a barátja Will, aki minden kívánságát leste a fiatal nőnek, minden nyígját-baját elviselte. Ő volt az az idealizált férfi, akit sok nő elképzel magának. Jól néz ki, jó egzisztenciája van és még annál is több türelme. Minden hisztit sztoikus nyugalommal tűr és bármi is történik, mindig ott van segítségként a párjának...

Persze ez csak aprócska momentum, csak megjegyeztem, hogy mi nem tetszett a regényben, ami egyébként szerintem nagyon jól sikerült. Kellően izgalmas volt, kellően hátborzongató, számomra egy tökéletes thriller. De amit olvastam a könyvborító belső fülén, hogy "pompás gótikus thriller" - ööö, ez azért nem igazán állja meg a helyét. Aki ezt írta, az még nem olvasott gótikus thrillert:). Ettől függetlenül a regényt bárkinek ajánlom, aki szereti a rejtélyeket, az izgalmakat, szeret borzongani egy kicsit egy téli estén.
És a regény vége? Elviekben befejezett, gyakorlatilag hagyott egy aprócska ajtót az írónő, amivel előkészíti, hogy lesz folytatása a regénynek. Én pedig kíváncsian várom, hogy a folytatást is meg tudja-e ennyire izgalmasra írni (illetve kap-e a főhősnő valami jellemfejlődést, hogy ne akarjam lépten-nyomon megcsapkodni:).


Borító: Figyelemfelkeltő, szerintem tökéletes a regényhez!

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: a helyszín és az alapötlet

Mélyrepülés: a főhősnő

Érzelmi mérce: izgalom, izgalom és izgalom

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A történetben a szanatórium egy lavina miatt megközelíthetetlenné válik, miközben egy sorozatgyilkos szedi az áldozatait. A játék során olyan regények címét rejtettük el a bejegyzéseinkben, amelyekben szintén egy elzárt, nehezen megközelíthető helyen kell túlélniük a szereplőknek. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni az adott regények címét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



A blogturné további állomásai:
November 26 - A Szofisztikált Macska
November 28 - Spirit Bliss Sárga könyves út
November 30 - Kelly & Lupi olvas
December 02 - Booktastic Boglinc
December 04 - Könyv és más
December 06 - Nem félünk a könyvektől

2021. november 28., vasárnap

Penelope Ward: Gentleman Nine - Kilences gavallér

 
Penelope Ward legújabb romantikus regényében két fiatalkori barát között alakul ki vonzalom. Ha érdekel, hogy miként lépnek túl főszereplőink azon, hogy vágyuk tárgya tiltott gyümölcsnek számít, akkor tartsatok bloggereinkkel új blogturnénkon Ne feledjétek, egy szerencsés olvasónk a Könyvmolyképző Kiadónak hála meg is nyerheti a turné végén a Kilences gavallér című regényt!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2021. Rubin pöttyös
296 oldal
Fordította: Benkő Ferenc
Goodreads: 4,00
Besorolás: romantikus

Egyikünk ​hazudott. Fiatalkorunkban hárman voltunk barátok. Egy kocka, egy szoknyavadász és egy szépség.
A szívem mélyén mindig is őt akartam. De eltitkoltam, mert Roryval alkut kötöttünk, hogy a közös barátunk, Amber tiltott gyümölcs.
Elmentem egyetemre, és az övé lett a lány. Amber sosem szerzett tudomást az érzéseimről. Évekig voltak együtt – míg Rory végül összetörte a szívét.
Mindezek során a távolság dacára felszínesen tartottuk a kapcsolatot. Mikor egy három hónapos munkaszerződés Bostonba szólított, Amber a rendelkezésemre bocsátotta a vendégszobáját.
A szakításából lábadozó lány lemondott a férfiakról. Egy este elképesztő dolog fogadott a számítógépe képernyőjén. A randizástól és a további csalódásoktól tartva kötöttség nélküli szexet keresett. Érzelmek vihara söpört át rajtam: féltés, féltékenység és kíváncsiság. Amber a Kilences Gavallért választotta, és üzenetet küldött neki. Kitárulkozott előtte, többek között azt is bevallotta neki, micsoda testi vonzalmat kelt benne a barátja: én. De engem meg ő tart tiltott gyümölcsnek – ráadásul selyemfiúnak is. (Ami a körülmények fényében vicces.)
Végül egy hotelben beszélt meg találkozót a Kilences Gavallérral, ahol egy visszautasíthatatlan ajánlat várta.

Nagyon szeretem a szerző könyveit, és amikor megláttam az új jövevény borítóját, nem tudtam nemet mondani rá. Ráadásul én odavagyok a szerelmi háromszögekért, meg a tiltott szerelmekért, valami ilyen egyvelegre számítottam.
Hárman voltak gyerekkori jóbarátok, Amber, Rory és Channing. Sok mindenen átmentek ők hárman, a legnagyobb törés mégis az volt, amikor Channing húga 15 évesen baleset áldozata lett, Leila a legjobb barátnője volt Ambernek. Később Channing egyetemre ment, de előtte megbeszélték Roryval, hogy egyikük sem hajt rá Amberre, hisz olyan, mintha a húguk lenne, pedig mindketten vágytak rá. Rory megszegte ezt az alkut, meghódította a lányt és óriási szerelemben éltek kilenc éven át. Pár hónapja azonban szakított vele, azzal a kifogással, hogy még nem élte ki magát, mással is próbálkozni akar. Amber összezuhant, nagyon szerette Roryt, lassan tér csak vissza a való életbe, kapcsolatot semmiképp nem akar. Viszont a hormonjai tombolnak, barátnője tanácsára azon gondolkodik, hogy egy selyemfiú szolgáltatását venné igénybe, semmi kötöttség, csak szex, egyetlen alkalomra. Pont ekkor jelentkezik nála a rég nem látott Channing, beköltözne a vendégszobába, amit ki szokott adni, csökkentve a költségeit. Ambernek sosem volt teljesen közömbös Channing, persze a régi időkről beszélek, Rory mellett nem kellett rá gondolnia, mondjuk nem is volt a közelben, csak telefonon tartották nagyjából a kapcsolatot. Aztán a közelség mindent megváltoztat, mindketten ugyanazt érzik, vágynak egymásra, de főleg Amber nem gondolja, hogy ebből lehetne valami, hiszen a srác híresen szívtipró hírében áll. Azt tudni kell, hogy Channing mindig is Amberre vágyott, a sok lánnyal csak elterelte róla a figyelmét. Emily volt az életében az egyetlen lány, aki felé érzett valamit, aki feledtette volna Ambert, de Emily lepattintotta. Egy véletlen folytán Channing meglátja a lány laptopján az alkalmazást és a kilences gavallér nevében válaszol Ambernek, azzal takarózva, hogy félti a lányt egy ilyen húzástól, aztán már nincs visszaút, mivel Amber bevallja az ismeretlennek, hogy nagyon is gerjed a lakótársára, de nem lehet közöttük komoly kapcsolat. Channing lesz ott a megbeszélt randevún, akármi is történjen ezután.
 
Nos eddig a pontig eljutva, nem is értettem mit akar a szerző kihozni az egészből, mert az első pillanattól látszott, hogy ezek össze fognak jönni, hol az egyik hol a másik szájából hallhattam a váltott szemszögnek köszönhetően a gerjedést egymásra. A selyemfiús dolgon Amber kiakad, de a srác remekül kimagyarázza, hogy csak vigyázni akart rá, és felajánlja, hogy ő a rendelkezésére áll, csak Amberen múlik, aki persze végül bele is megy. Nehogy egyszerű legyen, felbukkan a képben Emily, szeretne visszakerülni Channing karjaiba, és felbukkan Rory, aki Amber mellé akar visszakerülni, és hogy mivel magyarázza a történteket, azt saját szemszögű fejezetben mondja el, és az olvasó ott ül fejét fogva, hogy akkor mi van? Nem lesz egyszerű kibogozni a szálakat. 
Nem emlékszem ilyen példára az olvasmányaimban, hogy mindkét főszereplő exe komolyan bekerül a képbe. És mindkét fél erősen gondolkodik az exeken, pedig meglépnek együtt is szinteket és halál szerelmesek egymásba. Gondolom ezt mindenki vérmérséklete szerint majd elemzi, mi számít megcsalásnak, meddig is mennek el, gondolatban és valójában.
Nehezen térek napirendre pár dolog miatt, mert egyrészt azért elég jól szórakoztam a történeten, és nagyon bírom azt, amikor küzdenek egymásért a párok, plusz itt az utolsó harmadban mindkét pasi tepert Amberért, és mindkettőnek volt is esélye, bár sejtettem, ki lesz a befutó, de mégiscsak volt egy kis dilemma. Ezért megérdemli a négy pontot a könyv. 
Viszont el kell mondanom, hogy két ponton majdnem elhajítottam a könyvet. Az egyik az, amikor Amber véletlenül megnyit Channing telefonján egy mappát, ami tele van képekkel a farkáról. Most ezt komolyan bele kellett tenni a történetbe? Nekem nem volt vicces, inkább határozottan kiábrándító.
A másik zuhanórepülés Channing szájából elhangzó mondat az első szex után. Vagy legalábbis az elsők egyikénél. Azt mondja a lánynak: ... Képtelen vagyok kiidézni, én ezt le nem írom a saját blogomon. Annyira undorító mondat, amit ha nekem valaki merészelt volna mondani, azt páros lábbal rúgom tökön és repítem ki az ajtón, de úgy, hogy eszébe ne jusson még egyszer visszajönni. Basszus, alig tértem magamhoz.
Egyébként meg cuki volt a srác, őszintén odavolt Amberért, amíg foglalt volt, ő félreállt, de most küzdeni akart érte. Na és a neve... Végig egy bizonyos Channing járt a fejemben, hiába virít más a borítón. Értékeltem, hogy Rory-val is rendesen bánt, miután megtudta a történteket.
Amber karaktere is tök normális volt, ha leszámítjuk ezt a selyemfiús dolgot. De mégis mit képzelt? Ezek a dolgok azért nem mennek ilyen simán. Megalázó és kiszolgáltatott helyzetbe is kerülhetett volna ez a lány. Végül mégis jól sült el, hogy Channing vigyázott rá,  megbocsátottam neki. Amber munkája még külön jó pontot érdemel, nem ártott a sok szerelmi dilemma mellé behozni valami valós problémát. Így Milo karaktere az autizmussal, meg Channing anyjának demenciája és az ő ápolása elismerést érdemel. Egyébként a szerzőnek két gyermeke van, a lánya autizmussal él, tehát nem egészen véletlen, hogy beleszövi a történeteibe  a mentális betegségeket. El ne felejtsem, a kóbor macska örökbefogadása Channinget értékelte feljebb, kapjon ő is némi plusz pontot.
Emily szót sem érdemel, sajnálhatja, amit elvesztett, ám Rory-n lehetett agyalni egy kicsit. Nagy hülyeséget csinált, hogy nem volt őszinte, de végül is egy szava sem lehet, nagyon szép lezárást kapott a szerzőtől.
Úgy gondolom, sokak kedvence lehet ez a második esély jellegű történet, voltak benne remek pillanatok,  elgondolkodtató részek, nekem jó szórakozást nyújtott. Kár azért a két melléfogásért, ettől eltekintve kellemes olvasmány, romantikus lelkületűeknek főleg.
Képek: Pinterest

Borító: Nagyban hozzájárult az olvasásomhoz.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés:  Channing szerencsétlen beszólása.

Érzéki mérce: Semmi túlzás, kellemes a szerelmi szál, sok vágyódással, nem sok ágyjelenettel.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ


Nyereményjáték

Bloggereink nagyon szeretik Penelope Ward erotikától fűtött romantikus regényeit, ezért úgy gondolták, hogy mutatnak egy-egy idézetet az írónő könyveiből! A ti feladatotok az lesz, hogy kitaláljátok annak a regénynek a CÍMÉT, amelyikben az adott idézet szerepel, és beírjátok a rafflecopter megfelelő rubrikájába.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

“A szerelemnek nincs lelkiismerete. A szerelem nem ismer jót vagy rosszat. Olyan érzelem, amit nem tudsz lerázni magadról, ami a lelkedig hatol, és nem lehet elsöpörni. Ha igazán szerelmes vagy ebbe a lányba, az nem fog változni, akármilyen élethelyzetben is vagy. Majd az idő eldönti, igaz szerelemről van-e szó. Ha az, nem tudsz majd nélküle élni. Ennyi.”

 
További állomások:
11.28 Kelly és Lupi olvas
12.07 Hagyjatok! Olvasok!  



2021. november 27., szombat

Ruta Sepetys: A csend forrásai


A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Ruta Sepetys legújabb regénye, a hazai rajongók nagy örömére: A csend forrásai. Ez a regény a 2019-es Goodreads Choice Awards Best Young Adult Fiction kategóriájában az előkelő negyedik helyen végzett. A szerző a Franco korszak Spanyolországába viszi az olvasókat, ahol egy tiltott szerelemről olvashatunk a diktatúra árnyékában.  Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet! 
 
Maxim Könyvkiadó 2021. november - Dream válogatás
528 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 4,29
Besorolás: történelmi fikció, Spanyolország, romantikus
 
Madrid, 1957. Spanyolország a napfény és jó borok ígéretével vonzza a turistákat és üzletembereket. Köztük van a tizennyolc éves Daniel Matheson a családjával. Apja texasi olajbáró, aki üzleti ügyeit intézi. Daniel terve, hogy ezalatt ő a fényképezőgépe objektívjén keresztül megismeri anyja szülőföldjét.
A fotográfia - és a sors - ismerteti össze Anával, akinek a családja a polgárháború óta szenved a zsarnoki hatalom okozta megpróbáltatásoktól. A fényképek nyugtalanító kérdéseket hagynak Danielben, és némelyik veszélyt is jelent számára. Nehéz döntéseket kell meghoznia, hogy megvédhesse azokat, akiket szeret.
Ruta Sepetys mesteri történetmesélő, és e szívszorító regénnyel ismét a történelem legsötétebb időszakainak egyikére vetít fényt. Hovatartozásról, felejthetetlen és tiltott szerelemről, a háború következményeiről, valamint a hallgatásban rejlő erőszakról szól. A sors és a félelem hátborzongató definíciója tárul fel a könyvben.
A könyvet korabeli sajtójelentések, visszaemlékezések és fotók illusztrálják, a háború utáni Spanyolország igaz történetei ihlették.
 
Nagyon szeretem Ruta Sepetys regényeit, nagy élmény volt vele élőben is találkozni a Kalikába zárt álmok megjelenésekor, nagyon közvetlen, barátságos, kedves embernek ismerhettem meg. A csend forrásai regényt különösen vártam, mert tudtam, hogy Spanyolországban játszódik, és nálunk otthon enyhén szólva is spanyol mánia van. Imádjuk az országot és a nyelvet, a kisebbik lányom felsőfokon beszéli, de a spanyol zenék, filmek, ételek is a mindennapjaink részei. 
Több interjút is olvastam a szerzővel, amelyekből kiderült, hogy egy-egy regény történelmi hátterének kidolgozása hosszas, akár éveken át tartó kutatómunkán alapul. Így volt ez a mostani regényénél is, személyesen járt a helyszíneken, korabeli újságokat, kiadványokat böngészett, könyvtárakat és múzeumokat keresett fel. Nem kevés türelmes munka után megszületett ez a csodálatos regény, amely bepillantást enged az olvasóknak Franco rezsimjének sötét időszakába, amikor a másként gondolkodóknak egyetlen esélye volt a túlélésre: ha csendben maradtak. 
A történet 1957-ben veszi kezdetét, amikor a háború utáni Spanyolország először kezdi megnyitni a határait. A teljes elszigeteltség után még Franco is belátja, szükségük van néhány gazdasági ágazatban a külföldi tőkére, ilyen az olajipar, az amerikai katonai támaszpontok telepítése, a filmgyártás, de lassan beengedik a jól fizető turistákat is. A bor és napfény országa tehát kitárja kapuit a pénzes külföldiek előtt. Így kerül az országba az amerikai olajmágnás Matheson család, akik Madrid legjobb szállodájában foglaltak lakosztályt. Az amerikai apuka és a spanyol származású anyuka magával hozza egyetlen fiukat, a 19 éves, jóképű Danielt, aki folyékonyan beszél spanyolul, és minden vágya  menő fényképezőgépével a nyakában felfedezni a város titkait. Igazából hivatásos fotós szeretne lenni, újságoknak dolgozni, de az apja nem támogatja, ő mindenképp egyetemi végzettséget akar a fiának és később bevenni őt a családi vállalkozásba. Van azért egy hangyányi esélye, bejutott egy fotós verseny döntőjébe, és ha nyerne ösztöndíjat, nem kellene anyagilag az apjára támaszkodnia. Daniel rögtön az első sétáján elkap egy rejtett pillanatot, lefotóz egy apácát, aki egy halott csecsemőt visz a karján. A szállodában találkozik a családjukhoz beosztott gyönyörű, fiatal szobalánnyal, Anával, aki megmutatja neki a helyi fotósboltot és további sok helyi érdekességeket. Ahogy ketten egyre többet találkoznak, jobban megismerkednek, sokat beszélgetnek, úgy bontakozik ki az olvasó előtt a nyers valóság, hogyan élnek valójában a spanyol emberek, milyenek az álmaik, szemben a keserű valósággal. 
Sokkal, de sokkal több van a történetben, mint a lassú égésű szerelmi szál Ana és Daniel között. Persze nagyon drukkoltam nekik, de a mellékszálak karakterei kapcsán is rengeteget izgultam. Anának a testvére Rafa egy vágóhídon dolgozik, mellette sírásó is, két munkával is majdnem éhezik, minden fillért próbál félretenni a család, hogy Vallecasból Madridba költözhessenek. Ana nővére és annak férje is éjt nappallá téve dolgoznak, pici babájukra mindig más vigyáz, így működik a családi logisztika. A szüleik már nem élnek, mindketten egyetemi tanárok voltak, akiket megöltek a nézeteik miatt. Elfajzottnak tekinti a rezsim a szembeszegülő embereket és a gyermekeiket is büntetik, generációk szenvednek tovább, tehát a hallgatás alapvető, az életüket mentheti meg. De van az a pont, amikor borul minden hallgatásra vonatkozó szabály. Rafa legjobb barátja Fuga, híres torreádor szeretne lenni, nincsen benne félelem. Ő az egyik legerősebb mellékszereplő, vad és egyben szelíd, nehéz megfogalmazni szavakkal a karakterét, sosem felejtem el a tetteit, több szempontból is hős. A családhoz tartozik még Puri, aki az Inclusa árvaházban dolgozik, ő az unokatestvérük, egy rettentően kíváncsi tiszta lélek, aki imádja a gyerekeket és nagyon a szívén viseli a sorsukat. 
Daniel megismeri az itteni kihelyezett amerikai újságírót, Ben Stahlt, aki látva a képeit, nagy jövőt jósol neki, látja a fiúban, hogy van érzéke a szakmához, különleges szemszöget alkalmaz, és arra buzdítja, hogy minél több valóságos képet készítsen, mert jelenleg nem jut el a világba, hogy milyen a valódi Spanyolország. Daniel szobájában gyűlnek a képek, amelyek sötét titkokat és brutális igazságot tárnak fel, veszélyeztetve a saját biztonságát is. Mert ez a rezsim nagyon is támaszkodik a besúgóhálózatra, akik mindenhol ott vannak, még a legjobb szállodákban is. 
Nagyon felzaklattak bizonyos részletek, a szerző nem kíméli az olvasókat, szörnyű részletek derülnek ki ezekről az időkről. Rengeteg szenvedés és fájdalom érte ezt a népet, és nem elég hogy el kellett szenvedniük a brutális rezsim elnyomását, de a pénz iránti hajsza rátesz erre is egy lapáttal, felelősségteljes emberekről derül ki, hogy erkölcsileg nulla az értékük. 
Ruta egy olyan szerző, aki fiatal szereplőkkel ír történeteket, de nem csak a young adult korosztály olvassa a könyveit. A hosszas kutatómunka eredményeként hitelesen mesél, a felnőtt korosztálynak is tökéletesek a regényei. Bennem felnőttként mély nyomot hagyott ez a történet, ez volt az első, amit erről a korszakról olvastam, és nagyon is emlékezetes marad, hatott az érzelmeimre rendesen. Az írásmód Rutára jellemzően gyönyörűen fogalmazott mondatokból áll, csodásan vezeti a több szálon futó cselekményt, ami végül összeér és szívfájdító pillanatokat nyújt az olvasónak. Nem számítottam rá, hogy annyi év elteltével új aspektusokkal bonyolódik tovább a történet, és nem okoz csalódást a vége sem, imádom, amikor a szerző elég teret ad a továbbgondoláshoz. Kétségtelen, hogy Ruta hatalmas szenvedéllyel ír, ez az élete, ezt bizonyítja minden megjelent könyve.
E/3 szemszögben íródott a regény, de mindig más szereplő áll a fókuszban. Rövidek a fejezetek, gyorsan lehet haladni, de mindig ott van a fejezet végén egy horgocska, ami miatt muszáj tovább olvasni. Nagyon megszerettem a karaktereket, Daniel imádnivaló volt, kedves, udvarias, régivágású jópasi. Daniel az első képein máris szembesül azzal, milyen más ez a világ, mint amit elképzelt. Ana révén közel kerül a valódi spanyol emberekhez, láthatja a vidéki életet is, nem csak Madrid fényeit. A vágóhíd, a temető, a falusiak, a hagyományok, a torreádor mítosz, az árva gyerekek fényképezése apró puzzle darabokként adódnak össze ebben a kirakósban. Annyira szeretett volna segíteni, és a maga módján sikerült is neki. Valamit elindított, nem volt hiábavaló az országban töltött ideje, s hogy a szívét örökre itt hagyta, az nem kérdés. Ha nagyon sok év után is, de megkapta a boldogságot. 
Ana családja megmutatta nekem, milyen az igazi családi szeretet, a valódi összetartás.  Ana boldog, hogy a hotelben dolgozhat, az otthagyott külföldi újságokat gyűjti, és álmodozik egy olyan világról, ahol a nők is érvényesülhetnek, szabadok, nem korlátozzák szigorú szabályok akár az öltözködésüket, vagy hogy kivel találkozhatnak, barátkozhatnak. Ő megtestesítette a szabadságvágyat, amit annyira szeretek bármelyik regény főhősében. Nagyon hatottak rám a testvéri kapcsolatok, csodás erőt adott ez nekik, önkéntelenül hasonlítottam magamhoz a szitut, nekem is van fiú és lánytestvérem, akikért mindent megtennék. És ott volt még Puri, aki megszállottan meg akarta válaszolni a kérdéseket, aggódtam érte, egy idő után nagyon veszélyes lett a helyzete. Ő tapasztal megmagyarázhatatlan dolgokat, ami erősen nem egyezik Francoba vetett hitével. Belátja, hogy ebben a világban jobb ha csendben marad. Vele volt a legkülönösebb 20 év után találkozni. Puri, az eltűnt gyerekek, a hazugságok, az üres koporsók, annyi de annyi elhallgatott igazság! Franco 36 évig tenyerelt ezen az országon, közel 300 ezer gyerek sorsa maradt megmagyarázatlanul. 
A regény szerkezete különleges, a fejezetek között korabeli fényképeket, interjúrészleteket olvashatunk az Egyesült Államok akkori nagyköveteivel, politikusaival, katonai vezetőkkel, újságírókkal stb. Ruta kutatómunkája csodálatra méltó, tényleg szó szerint mindennek utána nézett, a könyv végén megtalálható a részletes bibliográfia. Valamint  egy spanyol szószedet is rendelkezésre áll, meg lehet nézni a regényben szereplő szavak jelentését, kifejezetten örültem, hogy  ez a végére került és nem lábjegyzetbe.
Ha kedveled a romantikus történeteket valós, kidolgozott történelmi háttérrel, emlékezetes karakterekkel, akkor ez a te regényed. Nekem mindenesetre olyan volt, mint amire egész évben vágytam, és karácsonyra meg is kaptam, köszönet érte a szerzőnek és a kiadónak.
Képek: 1:hivatalos sajtófotó, 2:pinterest 3-5: saját képek Madridról
 
Borító: Gyönyörű

Kedvenc karakter: Daniel, Ana

Szárnyalás: Madrid minden villanása.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A romantikán is lehet izgulni, de igazából a gyerekek sorsa miatt éri az olvasót erőteljes érzelmi behatás.


 
NYEREMÉNYJÁTÉK
 
Madrid csodálatos főváros, amit mindenkinek látnia kell! Négy állomáson négy érdekességet állítunk Madridról, döntsétek el, hogy igaz vagy hamis az állításunk és a választ írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
 
FELADVÁNY:  Madrid tüdejének számít az El Retiro Park, 125 hektáros területén 15000-nél is több fa él.
 
 
Állomások:
11.27 Kelly és Lupi olvas



 

2021. november 25., csütörtök

Miranda Cowley Heller: Papírpalota

 

Miranda Cowley Heller, aki az HBO igazgatóhelyettese volt, első regényével jelentkezik a hazai olvasóközönség előtt. A Kult Könyvek sorozatban megjelent Papírpalota érzékeny, lírai történet egy asszony vívódásáról, akinek élete eddigi legnehezebb döntését kell meghoznia. Tartsatok öt bloggerünkkel, és nyerjétek meg a XXI. Század Kiadó által felajánlott példányt!

XXI. Század Kiadó, 2021
378 oldal
Fordította: Katona Ágnes
Goodreads: 3,92
Besorolás: romantikus, realista, családregény

Ez a ház, ez a hely minden titkomat ismeri.
Elle ötvenéves, három gyermek anyja, boldog házasságban él. Július van, a Cape Codon található családi nyaralóban, a Papírpalotában ébredeznek, Elle gyerekkora óta itt tölt minden nyarat. Ez a reggel más, mint a többi: előző éjjel Elle és gyerekkori barátja, Jonas kisurrantak a hátsó ajtón át a sötétbe, és életükben először szexeltek egymással. Közben a házastársaik gyanútlanul beszélgettek odabent.
Most, a következő huszonnégy óra leforgása alatt Elle-nek muszáj lesz döntenie: megmarad a jelenlegi életében a férjével, Peterrel, akit őszintén szeret, vagy fejest ugrik a fantáziába, amire mindig is vágyott – Jonasszel gyerekkorukban is szerelmesek voltak, és egymáséi is lettek volna, ha nem alakul minden másképp egy tragikus baleset miatt, amely örökre megváltoztatta az életüket.
A regény fokozatosan adagolja a múltbeli eseménysort, hogy átérezzük, milyen összetett a döntés, amelyet Elle-nek meg kell hoznia. A Papírpalota egyszerre gyengéd és pusztító mű, amely hitelesen ábrázolja a feszültséget, amely vágyak és méltóság között feszül, feltárva az abuzív családi kapcsolatok, kisebb gaztettek és igazi bűnök közötti összefüggéseket.

Miranda Cowley Heller az HBO igazgatóhelyettese volt, vezetésével fejlesztették többek között a Maffiózókat, a Sírhant Műveket, a Drótot, a Deadwoodot és a Hármastársakat. Ez az első regénye. Gyerekkorában minden nyarat Cape Codon töltött, most Kaliforniában él.

Őszinte leszek, ezzel a könyvvel véletlenül találkoztam, mert egy másik könyv helyett érkezett hozzám recenzióként, viszont, ha már itt volt nálam, akkor megbeszéltük, hogy elolvasom. Így utólag azt mondom, hogy a sors akarta így, mert bár nem egy vékony és nem is könnyű könyv, de nagyon tetszett.

A főszereplőnk Elle, aki a családjával és a barátaikkal a megszokott nyári nyaralójukban élvezik a pihenést Cape Codon. Elle egy ötvenes családanya, két gyerekkel, egy szerető férjjel, de az előző este, kicsit iszogattak és Elle és a gyerekkori jóbarátja Jonas összejönnek... Az asszonynak pedig döntenie kell, hogy mit is választ.. a szerető családját és férjét, akivel szeretik egymást, de sok a vita és a régi tűz is kihunyt (ha egyáltalán volt), vagy pedig a gyerekkori barátját / szerelmét, akit egy tragédia elsodort mellőle, de sosem tudták feledni egymást... A döntés pedig nehéz...

Első olvasatra nem egy túl bonyolult történet. Szerelmi háromszög, ahol az asszonynak kell döntenie, hogy kit is választ. Első körben a fülszövegtől nem is jöttem lázba. Sőt, őszinte leszek a könyv eleje se fogott meg, lassan indult be, megint rengeteg szemszöget kaptunk, néha azt se tudtam, hogy kiről van szó, csak a fejezetek előtti dátumok és helyszínek segítettek picit. Aztán körülbelül a regény 20-25%-nál kezdett összeállni a kép. Kiderült, hogy a szerző nem csupán Elle életét mutatja be, hanem több generációra visszamenőleg avat be minket a család történetébe, amire ki merem jelenteni, hogy elég meredek...

Rengeteg szerelem, csalódás, válás, rossz döntések sorozata, családi erőszak, molesztálás, érzelmi bántalmazások - ezek mind-mind Elle családját jellemzik és egyenes úton vezetnek ahhoz, hogy Elle-nek ne legyen könnyű a döntése. Én pedig észre se vettem, csak faltam a lapokat és szinte "egyfekvőhelyemben" ki is olvastam a regényt. Olvasás közben pedig az érzelmek egész garmadáját éltem át, imádtam a testvérek - Anna és Elle se veled, se nélküled, egyszer egymást utáljuk, de mellette véd és dacszövetségben vagyunk kapcsolatát, sőt Elle és Jonas gyerekkori barátságát is, ahogy a két unatkozó? magára hagyott? gyermek, még a nagy korkülönbség ellenére is egymásra talál, barátságot köt, sőt egy közös tragédia összehozza, majd széttépi őket. Idegeskedtem és elborzadtam azon, amikor láttam, hogy Elle édesanyja, sőt nagymamája milyen traumákat élt át gyermekkorában, amik szinte előrevetítik, hogy Elle-nek és Annának sem lesz egyszerű gyermekkora. A családi erőszak mindig is borzasztó, de amit itt éltek át a gyerekek, arra szavak sincsenek. De az még inkább elborzasztó, hogy volt, ahol a szülő tisztában volt vele és inkább félrenézett, más esetben pedig annyira nem volt szoros a családi kötelék, hogy a gyermek el merje mondani az anyjának, hogy mi is történik vele... Nem tudok választani, hogy melyik a borzalmasabb, hiszen a vége mind a kettőnek ugyanaz, szenvedő gyerekek, akiknek ez a trauma kihat az egész életükre...

Ami viszont valami csoda volt, az a tájleírás. Ilyen gyönyörű és érzékletes leírásokat talán az "Ahol a folyami rákok énekelnek" című regényben olvastam. Bár a két helyszín elég messze van egymástól, de a tengerpart és az élővilág hasonló lehet. És itt ugyanezt kaptam vissza, egyszerűen imádtam a "Papírpalotát", ahogyan nevezték azt a kis házat és a hozzá tartozó kabinokat, a tavakat, az erdőt és a közelben lévő tengerpartot. Sokat megadtam volna azért, ha ilyen helyen tölthettem volna el a gyerekkorom nyarait, barátokkal, testvérrel bolyongani, kirándulni, kalandokat átélni.

A történet vége pedig? Biztosra veszem, hogy sok vitát szülne Elle döntése. Hogy én igazat adok-e neki? Nem tudom. Tényleg nem tudtam volna dönteni a helyében, sőt helyes döntést meghozni méginkább nem. Maradnál a családnál, a gyerekeidnél, a szerető férjednél, de valahol lélekben nem erre vágysz? Vagy választanád a gyerekkori jóbarátot, akivel mindig is szerelmesek voltatok egymásba, de az élet elsodort benneteket egymástól? Átélnéd-e a mindent elsöprő szerelmet, de az is lehet, hogy csak egy gyors fellángolás lenne és a testiség után nem maradna semmi más? Nehéz eldönteni. Elle pedig döntött. Hogy mit, azt nem árulom el, ahhoz el kell olvasni a könyvet. Amit mindenkinek csak javasolni tudok, nemcsak a válaszért, hanem mert egy keserédes, néhol borzalmas, néhol gyönyörű történetet kaptok, amit vétek lenne kihagyni.

Borító: Gyönyörű, utal a történetre

Kedvenc karakter: Jonas, Peter, Elle, Anna

Szárnyalás: a Papírpalota

Mélyrepülés: Conrad és amit tett...

Érzelmi mérce: szégyen, megbotránkozás, szerelem, szomorúság, minden van ebben a regényben

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Miranda Cowley Heller regénye a kiadó Kult Könyvek sorozatában jelent meg, mostani játékunkban pedig a sorozat további kötetei után nyomozunk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy beírjátok a regény címét!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Melyik a rosszabb? Semmit sem érezni, vagy bánkódni valami után, amire már nem is emlékszik az ember?”


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Blogturné Klub
November 19 - Utószó
November 21 - A Szofisztikált Macska
November 23 - Nem félünk a könyvektől
November 25 - Kelly és Lupi olvas
November 27 - Könyv és más

2021. november 23., kedd

Lisa Jewell: A fenti lakók

 

A 21. század Kiadónál jelent meg Lisa Jewell szövevényes thrillere, amelyben régi titkokat rejtő elhagyatott ház áll a középpontban. Tartsatok a bloggerekkel hogy kibogozzuk a múlt bonyolult szálait és kiderüljön, hogy kik is laktak az emeleten. S ha velünk játszatok, ti is nyerhettek az izgalmas regényből egy példányt.

21. század Kiadó, 2021
304 oldal
Fordította: Katona Ágnes
Goodreads: 3,96
Besorolás: thriller, pszicho-thriller

London egyik divatos kerületében, Chelsea-ben áll egy jókora ház, amelyben egy kisbaba ébredezik a bölcsőben. Jól táplált, szépen gondját viselik. Örömmel várja, hogy valaki felvegye.
A konyhában holttestek oszlanak. Valaki sietős üzenetet firkantott melléjük. Már több napja halottak. Ki vagy kik viselték gondját a kisbabának? És hová lettek?
Két család ügyei gabalyodtak össze.
Ebben a házban nagyon sötét titkok lakoznak.

Nagy hype volt eme regény körül, de én ebből mit sem tudtam. Annyit láttam csak, hogy a blogger ismerőseim két kézzel kaptak a lehetőség után, hogy elolvashassák ezt a regényt. Így én is ránéztem a fülszövegre, izgatott lettem és lecsaptam én is a regényre.

Őszinte leszek, a történet elején picit elveszítettem a fonalat. Három szemszöget kapunk, Lucyét, egy otthontalan anyukáét, aki két gyermekével próbál túlélni napról napra Franciaországban. Aztán kaptunk egy újabb szemszöget, Libbyét, aki az átlagemberek hétköznapjait éli Londonban, amíg nem kap arról értesítést, hogy örökölt egy házat. És végül ott van Henry, egy kisfiú, aki húgával és a szüleivel a gazdagok gondtalan életét éli, egészen addig, ameddig ki nem derül, hogy a család mégsem olyan gazdag, mint ahogy gondolja...

Ám nem kellett hozzá sok idő, amikor kiderült számomra is, hogy a három szál összefügg, méghozzá nem is akárhogyan. Számomra a legizgalmasabb Henry és Libby szemszöge volt, mert végül is ezen részek alapján állt össze az egész, bár jó aprólékosan, az izgalmakat a végletekig fokozva:). Lucyt simán sajnáltam és szurkoltam neki, hogy találjon már valami megoldást arra, hogy a két kisgyerekével és a kutyájával ne napról napra éljenek és főleg, ne az utcán, mások jószándékára utalva. Ő szinte csak a könyv legvégén lett fontos része a történteknek, bár már a regény egyharmadánál sejtettem, hogy miért is foglalkozunk vele, csak azt nem tudtam pontosan, hogy kicsoda ő ebben a rejtvényben. Mert a szereplők egy része nem a saját, születési nevén élt és szerepelt a regényben, így még inkább megnehezítve azt, hogy rájöjjünk ki kicsoda:).

Libby szemszöge azért volt nagyon érdekes, mert általa ismerhettük meg a ház mai valóját és kezdtünk el nyomozni, hogy vajon mi is történhetett azon a bizonyos napon, amikor rátaláltak a három halottra és az egy emelettel feljebb lévő szobában lévő csecsemőre. A ház pedig rengeteg rejtélyt tartogat, amit a főhősnőnkkel szívesen derítettem fel én is.
Henry szemszöge pedig azért volt szintén nagyon izgalmas, mert ott meg visszapörgettük az időt, akkorra, amikor még a házban volt élet, méghozzá milyen élet! Láttuk a virágkorát, az ott lakó család mindennapjait, hanyatlását, majd pedig azt, ami az egész borzalomhoz elvezetett. Istenem, ezt végigolvasni is szörnyű volt, nemhogy átélni. Egyszerűen nem értettem, hogy nem vette ezt senki sem észre. Én értem, hogy az emberek már érzéketlenek, hogy a szomszédok már nem figyelnek egymásra oda - főleg egy ekkora városban, mint London, de azért, hogy hosszú éveken át nem derül ki egy ilyen borzalom... ezt egyszerűen elképzelni se tudom. Az írónő pedig rettentő érzékletesen adta át nekünk ezt az egész szörnyűséget, egyszerűen olyan ideges voltam, hogy ütni tudtam volna, máskor pedig csak a "miért, miért, miért engedik ezt meg?" pörgött a fejemben.
Sajnos a történtekről sokat nem mondhatok - sőt leginkább semmit sem, mert azzal elspoilerezném az egészet, de higgyétek el, hogy elképzelni is nehéz azt, amin az ott lakók átmentek.

A szereplők közül sajnos senki nem került hozzám közel, mert itt számomra nem a személyek voltak a fontosak, hanem maga a történet. Mindegyik főszereplőt sajnáltam a maga nemében és megértem a tetteiket is. Ettől függetlenül nem sikerült kedvenc karaktert kiválasztanom. A történet főhőse Libby volt, de nem éreztem úgy, hogy az írónő nagyon sokat adott volna a karakterébe, inkább a történetre, mint egészre koncentrált. Lucy inkább sajnálatra méltó volt, de ott volt Henry! Bár szomorú sorsa volt, de mindemellett tuti nem volt százas a srác. Nála éreztem azt, hogy nem mindig hihetek annak, amit mesél, sokat ferdít, sokat szépít, sokat változtat a történteken. Ezt igazolták is a többiek, amikor már eljutottunk a történetben ugyanazon időben és több szemszögből is olvashattuk, hogy mi történt. Na ott már volt egy kis keveredés arról, ahogyan Henry látta a történteket és ahogyan a többiek.

És a történet vége? Számomra ez egy teljesen lezárt történet, nem igazán kíván folytatást, bár ahogy láttam az írónő készített egy második részt is, aminek Lucy a főszereplője, akinek maradt egy "elintézetlen ügye" és ez most "utána jön" Angliába. Hát kíváncsi leszek, hogy mit tud kihozni ebből a szerző. Azért, ha megjelenik itthon, biztosan el fogom olvasni :).

Összességében egy tényleg nagyon jó, izgalmas, néhol hátborzongató, néhol nyomasztó, számomra egyszerűen letehetetlen regényt olvashattam, amit ajánlok mindenkinek, aki szereti a borzongást, a thrillereket és azt, hogy amennyiben már úgy érzi az olvasó, hogy mindent tud, akkor a szerző egy perc alatt bebizonyítja, hogy van még valami a tarsolyában, ami teljesen felkavarja az egészet:).
Most már értem a hypet körülötte és egy ilyen erős kezdés után kíváncsi vagyok az írónő többi könyvére is.

Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a történetvezetés

Mélyrepülés: ami történt abban a házban

Érzelmi mérce: megrázó és izgalmas is egyben

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mivel a regényben egy titokzatos ház kap főszerepet, rejtvényeinkben is házakat keresünk. A blogokban megtaláltok egy-egy képet regényadaptációkból, de most nem a könyvek címére, írójára vagyunk kíváncsiak, hanem a házra vagy épületre, ami a regényben fontos szerepet játszik.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)




a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
November 15 - Olvasónapló
November 17 - Betonka szerint a világ
November 19 - Fanni’s Library
November 21 - Könyv és más
November 23 - Kelly és Lupi olvas
November 25 - A szofisztikált macska
November 27 - Zakkant olvas

Rendszeres olvasók