KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2019. február 13., szerda

Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvara (Tüskék és rózsák udvara #3)



A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk a Tüskék és rózsák udvara sorozat utolsó részét idén januárban. A befejező kötetben Feyre bosszújának és a küszöbön a háborúnak köszönhetően a tetőfokára hág a hangulat. Feyrenek, Rhysnek, és a többieknek mindent meg kell tenniük azért, hogy megnyerjék maguknak a többi udvar támogatását, miközben nem várt helyről bukkannak fel szövetségesek. A Szárnyak és pusztulás udvara méltó befejezése a sorozatnak, Sarah J. Maas ismét rengeteg izgalmas, fordulatos és lélegzetelállító pillanattal ajándékozta meg az olvasóit. Ha szeretnétek Ti is részese lenni az élménynek, akkor tartsatok a turné bloggereivel, és játsszatok a könyvért.

Könyvmolyképző, 2019
800 oldal
Fordította: Hetesy Szilvia
Goodreads: 4,50
Besorolás: fantasy

A festményem hazugság volt.
Még nem álltam készen.
Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.
A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.
A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.
#1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.

Az értékelés spoileres lehet azok számára, akik nem olvasták a második részt!!!

És eljutottunk idáig is. Picit fáj a szívem, mert imádtam a csapattal együtt kalandozni, átélni azt a hatalmas és időtlen szerelmet, ami Feyre és Rhys között kialakult és azt a szinte családias légkört, amit a Belső Kör sugárzott kifelé. Igen, a második részről nem írtam értékelést, ami az én hibám, de olyannyira imádtam azt a könyvet, hogy egyszerűen csak egy félórás ömlengés lett volna értékelés helyett.
Így maradt a harmadik rész, amit hosszas várakozás után olvastam csak el. Ahogy kijött angolul, azonnal beszereztem, de egyrészt olvasási válságban voltam és egyszerűen képtelen voltam átrágni magam a könyvön, nagyon lassan haladtam vele, másrészt pedig egy volt barátnőm is - aki szintén hatalmas Rhys rajongó - azzal bombázott nap, mint nap, hogy a harmadik rész borzalmas, legszívesebben kidobta volna a könyvet az ablakon, hogy nem olyan lett a vége, mint amit várt, így inkább pihentettem az egészet. 
Végül aztán megjelent magyarul is ez a kötet, én pedig erőt vettem magamon és újra nekikezdtem, remélve a legjobbakat. 

A befejező rész első felében Feyre ismét Tamlinnál "vendégeskedik". Tamlin abban a hitben él, hogy visszakapta a jegyesét, a szerelmét, de az igazság elég távol áll ettől. Feyre mérhetetlenül dühös és egyrészt bosszút forral, másrészt pedig megpróbál minél több dolgot megtudni a közelgő "viharról". Közben persze tartania kell magát, hiszen az áspiskígyó Ianthe - párszor de megtéptem volna ezt "hölgyeményt" és Hybern udvarából három vendég is próbára teszi a türelmét és az álcáját.
Végül persze sikerül megmenekülnie és visszatérhet Velarisba, ahol már tűkön ülve várják a többiek és persze a párja, Rhys.
A felhőtlen boldogságukat azonban a közelgő háború beárnyékolja. Minden erejüket / képességüket és ügyességüket bevetik, hogy nyerjenek, de vajon van esélyük az őrült és vérszomjas királlyal és a hadseregével szemben?

Sarah J. Maas nem okozott most sem csalódást. Olyan érzelmi hullámvasutat épített fel, ahol az egyik pillanatban majd elolvadtam az imádattól és a szerelmes jelenetektől, majd egyes helyzetekben szinte fel tudtam volna robbanni a dühtől és akkor azt még nem is említettem, amikor azt is elérte, hogy megkönnyezzek egy-egy szereplőt. Mert az írónő késélen táncoltatta a szereplőit. Senki sem volt biztonságban, még a főszereplők sem. Voltak olyan pillanatok, amikor szó szerint úgy éreztem, hogy a történet a teljes csapat halálával végződik. Komolyan. Bár valahol reméltem, hogy Sarah ennél lágyabb szívű és nem teszi ezt velünk:).

Pár barátnőmnek anno azt meséltem, hogy ez a rész már annyira nem lehet izgalmas, mivel Feyre és Rhys összejöttek és az a várakozás és izgalom, ami ezt megelőzte, már a múlté. Így semmi olyan nem történhet benne, ami képes engem majdnem 800 oldalon a történetben tartani. Amit akartam, az már sikerült, a párosunk összejött, de mi jöhet még?
Ismét tévedtem:). Bár az elején picit lassan indult be a történet, hiszen először Tamlinnál küzdöttünk, - azért írtam többesszámot, mert én is küzdöttem eleget, hogy a lapokon keresztül ne cibáljam meg se Tamlint, se Ianthét:), majd visszatérve Velarisba, jöttek a végtelen megbeszélések, rábeszélések, tárgyalások és konspirációk, de Sarah ide is be tudott azért csempészni egy-két olyan dolgot, ami fenntartotta az érdeklődésünket. Volt egy-két izgalmas jelenet, de ami nálam mindent vitt - az az Udvarok találkozója volt. Képzeljetek el egy olyan tanácskozást, amin a résztvevő tündérek nagy része egy kanál vízben képes lenne megfojtani a másikat (vagy berkenyenyíllal kivégezni). Az apró elejtett "mérgező" megjegyzések, a beszólások, az egymás nyíltan és rejtetten való sértegetése - a regény egyik legjobb része volt a számomra. 

Utána jött persze a csata. Komolyan mondom utoljára ekkora mértékű csatát a Gyűrűk ura trilógiában olvastam. Volt itt minden. Harc a levegőben, a vízen, a szárazföldön, mágiával, nem is akarom tudni, hogy milyen lényekkel, karddal, íjjal, karmokkal, fogakkal, folyt a vér és hullottak a katonák mindegyik oldalon. Egyszerűen alig merem elhinni, hogy ez a törékeny, a romantikában nagyon is otthon mozgó írónő ilyen harci jeleneteket volt képes megírni!
 
És persze a szereplők. Tamlin továbbra sem a kedvencem, de voltak olyan tettei, amelyek azért már nem kifejezetten a "fekete bárány" oldalra sorolják. Kíváncsi leszek, hogy a spin-off részekben feltűnik-e, illetve milyen sors vár rá?
Lucient viszont nagyon megszerettem. Éreztem én az első, de még a második részben is, hogy hiába Tamlin csatlósa és barátja, azért van benne több is. Itt kapott azért szerepet - még úgy is, hogy az egyik akciójáról sokat nem tudunk - pedig én nagyon kíváncsi lennék arra, hogyan bukkant rá arra személyre és milyen kalandjai lehettek közben. 
Feyre és Rhys. Velük olyan magasra tette nálam az írónő a lécet, hogy nagyon nehéz lesz ezt bármilyen másik párosnak is megugrania. Az az összhang, az a mérhetetlen szeretet, tisztelet és megbecsülés, ami köztük van! És akkor még nem is említettem a köztük állandóan ott vibráló szexuális feszültséget - szó szerint forrt a levegő minden egyes találkozásukkor!
A Belső Kör pedig... még mindig olyan, mint egy nagy család. Azt pedig külön imádtam, hogy újabb információkat tudtunk meg a tagjairól - a háttér történetek bővültek és így pár szereplő viselkedése is nagyobb értelmet nyert. 

A regény befejezése pedig? Sarah tett róla, hogy a legeslegutolsó pillanatig csontig rágjuk a körmünket és izguljunk a szereplőkért - jókért és rosszakért is - persze más-más ok miatt. Nem árulom el, hogy ki marad életben és ki nem, izguljatok ti is a főhőseinkért:). De az biztos, hogy számomra ez a befejezés tökéletes és bár tudom, hogy egy fejezet lezárult és ez a kaland már nem folytatódik tovább, de őrülten várom a spin-off részeket, hiszen a csapatból vannak még kedvenceim, akinél még bármi megtörténhet.
Összességében ez a sorozat az örök kedvenceim közé került, amit valószínűleg többször le fogok venni a polcról és beszerzem minden létező variációban - mert ennek a sorozatnak angolul és magyarul is a polcomon kell lennie.
Köszönöm Sarah ezt a csodálatos mesét! Örökké hálás leszek ezért Neked ezért!



Borító: Hosszas viták, szavazások után ez a borító már majdnem az eredeti. Így is tetszik (ezerszer jobb, mint a világoszöld, ami nem is illett volna a többi részhez). Imádom.

Kedvenc karakter: Soroljam? Hosszú lesz:) Feyre, Rhys, Mor, Amren, Cassian, Nesta, Azriel, Elain, Helion, Tarquin, Varian, Lucien (és biztosan még kihagytam sok mindenkit, akit szerettem - de részben spoiler lenne, részben hadd maradjanak titkos kedvenceim is)

Szárnyalás: a számomra tökéletes befejezés és az a rengeteg izgalom!

Mélyrepülés: Hybern, Ianthe

Érzelmi mérce: szerelem, szeretet, bánat és újra szeretet, szerelem - vigyázat! vannak benne 18+ részek is! :)

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:
7 ÁLLOMÁS, 7 UDVAR, 7 FŐÚR. 
A befejező részben fontos szerepet kapnak a főurak, így a játékunk is hozzájuk fog kapcsolódni. Minden állomáson megtaláljátok az egyik főúr nevét, a feladatotok pedig az lesz, hogy kitaláljátok, melyik udvarhoz tartozik. A rafflecopter doboz soraiba tehát a hét udvar egyikét várjuk!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

RHYSAND


A blogturné további állomásai:
Február 09 - Könyvvilág
Február 11 - Deszy könyvajánlója
Február 13 - Kelly és Lupi olvas
Február 15 - Függővég (extra)
Február 17 - CBooks
Február 19 - Ambivalentina
Február 21- Sorok Között

2019. február 10., vasárnap

Stahl Judit: Ínyenc szárnyasok


Csirke, pulyka, liba, kacsa, ha valaki nem vega vagy vegán, biztos, hogy a szárnyasok a konyhája alapját képezik. Ám épp azért, mert gyakran eszünk szárnyast, néha már nehéz kitalálni, hogyan készítsük el újféleképpen vagy hogyan dobjuk fel a régi recepteket. Stahl Judit Ínyenc szárnyasok című receptkönyvével segít ebben. Most három blogger mondja el a véleményét a könyvről úgy, hogy természetesen egy-egy receptet is kipróbálunk belőle. A turné végén pedig ti is nyerhettek egy saját példányt.

Lettero Kiadó, 2018
120 oldal
Besorolás: gasztronómia

Stahl ​magazin – az ikonikus gasztrolap, amit tízezrek vásároltak, százezrek olvastak, és milliónyian főzték a receptjeit. Mintául szolgált sok gasztroújságnak, de egyvalamiben egyedülálló maradt: a receptek sokszoros tesztelésen mentek át, ezért sosem okoztak csalódást.

Ez a kötet nem csupán egyszerű válogatás a magazin legkedveltebb szárnyasételeiből, hanem mindegyikhez kínál egy-egy új, szellemes variációt is. 
A világ legjobb rántott csirkecombja módjára elkészítheted a világ legjobb rántott patisszonját. Szívesen megfőznéd újra a gorgonzolás-zsályás csirkeragut? Itt a receptje, de próbáld ki, milyen, ha átalakítod spenótsalátává. Mit szólnál egy konfitált libacombhoz? És a hasonló módszerrel készülő kínai 
ötfűszeres kacsához? Felidéznéd a rumos-fűszeres csirke zamatát? Feltétlenül ízleld meg pulykarolád formájában is.
Ez nem csupán a Stahl magazin-olvasók legimádottabb receptjeinek tárháza, de egyúttal ötletadó barangolás, gondolatébresztő főzőiskola is. 
Az is szeretni fogja, aki már ismeri, és az is, aki most találkozik először Stahl Judit konyhájával.

És ismét egy Stahl szakácskönyv. Az első kettő nagyon bejött, azóta már más recepeket is kipróbáltam, sőt a barátnőim is kölcsönkérték a könyveket:), így nem volt kétséges, hogy a csirkés könyvet is kipróbálom. A szárnyasok - azon belül is a csirke és a pulyka az, amit a legsűrűbben készítek el otthon, elég sok receptem van hozzájuk, így kíváncsian vártam, hogy milyen különlegességeket tud Stahl Judit mutatni.

A könyv hozta ismét a már megszokott színvonalat, gyönyörű, minőségi, fényes papírra lett nyomtatva, keménykötésben, a mérete nem túl nagy, így kényelmesen elfér a konyhaasztalon, de nem annyira picike, hogy nagyítóval próbáljam kiolvasni a recepteket.
Itt is, mint a több könyvnél több részre vannak osztva a receptek:
  • Falatozás
  • Dobd fel gyümölccsel!
  • Egyedényes finomságok
  • Köret és hús egyben
  • Ha még csipegetnél
És ugyanúgy, mint a másik két könyvben, itt is vannak az alapreceptet picit különlegesebbé tevő módosítások.
Őszinte leszek,  nem volt könnyű választani a könyvből elkészítendő receptet, mert annyi mindenbe beleszerettem. Persze végül "megkönnyítette" a választásomat a párom és a barátnőm, lévén egyik ezt nem szereti, a másik azt, így gyorsan leszűkült a lista. Egy alapjában véve nem túl bonyolult receptet választottam végül, a Sült citromos csirkét.
A citromot mind szeretjük és párszor már próbáltam citromos csirkét csinálni, de akkor csak a citrom levét használtam fel, magát a gyümölcsöt soha.
Az összetevőket sem volt bonyolult beszerezni, így minden adott volt, hogy legyen egy finom ebédünk.

Az első kihívás a "kezeletlen" citrom beszerzése volt, hiszen tudjuk jól, hogy még a biocitromok egy részét is kezelik, hogy szállíthatóak legyenek. Nagy nehezen, de végül sikerült egy kupac ilyen típusú citromot beszerezni. 
Az előkészítéssel nem volt gond, csupán azt nem tudtam, hogy kiszedjük-e a citrommagot a citromszeletekből vagy sem - ezt nem írta a könyv, de végül kiszedtem, hiszen egyikünk sem akart ráharapni ebédelés közben. (nem is gondoltam volna, hogy egy nyomorult citromban ennyi mag lesz:)

Aztán jött a citromkarikák megpirítása. Itt éreztem először, hogy kérdéseim lennének - mit jelent a pirult? Hiszen a felsorolt egy evőkanál olaj nagyon hamar eltűnt és onnantól nagyon oda kellett figyelni, mert szinte másodpercek alatt sültek sötétbarnára, sőt néha feketére a szeletek, nem volt pirult, csak sárga és sötétbarna. A kettő közti árnyalat nem létezett (illetve másodpercekre csak).
Sajnos olyan serpenyőm nem volt, amit sütőben is lehet használni, így végül átpakoltam a megpirított csirkét és a citromot egy tűzálló edénybe és ott sütöttem meg.
A végeredmény nem lett rossz, egy kis bulgursalátával körítve tálaltam és jóízűen megettük. De azt is el kell mondjam őszintén, hogy nem arattam akkora sikert vele, mint nutellás kuglóffal és a teriyaki lazaccal.

Igazából a recept egyszerű és könnyen elkészíthető, de nekem voltak vele apróbb problémáim. Én mindenképpen a csirkemelleket vékonyabb szeletekre vágtam vagy legalább kiklopfoltam volna- a receptben csak négy fél csirkemellfilé van írva, semmi más instrukció.
A karamelizálás nem teljesen úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Ahogy fentebb írtam, a citromok  egy pillanat alatt kezdtek az olajon megfeketedni, így azt a szép kellemes barna színt nem igazán értem el, a végén már annyira féltem, hogy odaég, hogy lehet, picit gyorsabban szedtem ki őket, mint kellett volna.  (ezt biztos, hogy gyakorolnom kell még:).
A sima tejszín helyett pedig főzőtejszínt használtam - gondoltam az is jó lesz ide, de az meg olyan sűrű volt, hogy egyáltalán nem lett olyan szép, folyékony szósz körülötte, mint a könyvben lévő illusztráción. 
 
Az ebéd végül is elkészült, sikert arattam vele, de azt tudom, hogy legközelebb, ha ismét elkészítem, akkor már merészebben állok hozzá a citromok lepirításának és sima tejszínt használok. És már ki is néztem a következő recepteket, amiket szeretnék elkészíteni - a barátnőmnek, ha ismét eljön, akkor a híres Nizzai csirkét - hiszen mind a ketten imádjuk a zöldséges, olivabogyós csirkét, a páromnak pedig az ananászos-gesztenyés csirkét, mert ő pedig imádja a keleti konyhát, így a szójaszószos, ananászos, gesztenyés csirke nála tuti siker lesz.

Összességében mindenkinek ajánlom a könyvet, aki már ismerős a szárnyasok világában és újdonságot keres, illetve azoknak is, akik még csak most ismerkednek csirke-pulyka-fácán-kacsa családdal.

Borító: Szép, színes, látványos, de én szerettem volna ha valami szerepel a címhez kapcsolódóan is

Szárnyalás: A szárnyasok változatos elkészítési módja - a könnyebbektől egészen a nehezebbekig

Mélyrepülés: -
Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mivel szárnyasokhoz kapcsolódó receptek találhatók a könyvben, ezért a feladat az lesz, hogy szárnyasokhoz kapcsolódó dolgokat találjatok ki a leírások alapján. Csak írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az adott leírás milyen szárnyasokhoz kapcsolódó dolgot takar.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

Vannak olyan fiókák, akik azonnal elhagyják, és olyanok is, akik csak azután, hogy már tudnak repülni.


A blogturné további állomásai:
Február 09 - Könyv és más
Február 10 - Kelly és Lupi olvas
Február 11 - Spirit Bliss Sárga könyves út

2019. február 9., szombat

Emery Lord: Minden velünk kezdődött


Újabb lebilincselő Emery Lord könyv jelent meg a Menő Könyvek gondozásában januárban. A Minden velünk kezdődött főhőse a 16 éves Paige, aki barátja elvesztése után a továbblépés reményében új célokat tűz ki maga elé. Miközben legjobb barátnői segítségével új tapasztalatokra tesz szert, rá kell ébrednie, hogy nem minden úgy alakul, ahogy azt eltervezte, azonban ez nem biztos, hogy rosszat jelent. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miképpen újul meg Paige a történet során, és hogy kerül a képbe az édes kocka fiú, Max, akkor tartsatok a turné bloggereivel és játsszatok a könyv egy példányáért!

Menő Könyvek 2019.02.14.
408 oldal
Fordította: Szieberth Ádám
Goodreads: 4,10
Besorolás: YA, realista, romantikus

Két éve már, hogy a tizenhat éves Paige Hancock első szerelme vízbe fulladt. Paige végre készen áll, hogy egy második esélyt adjon a középiskolás éveinek, és van egy terve.
Először is: randizni Ryan Chase-zel, a fiúval, akit már rég kiszúrt magának – ez a legjobb módszer arra, hogy végre újra normális életet éljen.
Második: belépni egy szakkörbe. Ám amikor Ryan kedves, fura unokatesója, Max a gimnáziumba érkezik, és Paige-et a kvízkupa-csapatba invitálja, a lány tökéletes terve összeomlik. Képes lesz szembenézni a félelmeivel, és nyitottan fogadni azt az életet, amilyet magának szánt?


Emery Lord nevét alaposan megjegyeztem  a számos nemzetközi díjat nyert  Amikor összeütköztünk olvasása során, hasonlóan jónak találtam, mint Sarah Dessen, Jennifer Niven vagy Jandy Nelson írónőket, az örök nagy kedvenceimet a realista ya kategóriában. A Minden velünk kezdődött végképp megerősítette az írónő helyét a legjobbak között, akik varázslatosan írnak, fontos, szívhez szóló  témákat érintenek, de képesek rengeteg humorral kompenzálni a hangulatot és nem utolsósorban felejthetetlen karaktereket alkotnak.

Merőben mást kaptam a regénytől, mint amit a fülszöveg alapján gondoltam. A szöveg azt sugallja, hogy Paige két éve gyászolja a vízbe fulladt szerelmét, és most látja eljönni az idejét az újrakezdésnek, hogy a középiskola maradék két évére azért jusson neki azokból az élményekből, ami minden tininek jár. Valójában a barátja, Aaron tragédiája csupán egy évvel ezelőtt történt, 15 éves korukban, amikor még mindösszesen két hónapja jártak. Természetesen ez nem von le a gyász jelentőségéből, Paige sajnos súlyos következményeket is hordoz, gyakran szenved rémálmoktól. Az emberek szinte özvegyként kezelik, vigasztalják,  "Az A Bizonyos Arckifejezés" állandóan visszaköszön a  környezetéből. Amellett, hogy tényleg gyászol, szeretne kitörni ebből a skatulyából, ami teljesen érthető. Kidolgoz egy tervet, ami a társadalmi életének fellendítéséről és a félelmei legyőzéséről szól.  Bulizni szeretne, valamilyen iskolai szakkörre járni, ami fellendítheti a barátszerzési projektet is, randizni, utazni, és ami a legfélelmetesebb: úszni, amire képtelen a baleset óta.

A regény legnagyobb erőssége a négy lány barátsága, valami eszméletlen összetartás alakult ki  közöttük, és ezt annyira jó volt olvasni. Kayleigh,  Morgan, Tessa és Paige már régóta barátnők, és tényleg mindig mindenben számíthatnak egymásra. Szinte szavak nélkül is értik egymást,  hiába más-más az egyéniségük és az érdeklődési körük, a napi elfoglaltságaik, mégis mindig találnak az iskolán kívül is egymásra időt, odafigyelnek minden "rezdülésre". Volt itt együtt sírás és nevetés, bulizás és mentőakció, meglepetésbuli és sok más szórakoztató momentum, ami emlékezetessé tette ezt a baráti társaságot. Volt bőven megbeszélnivaló téma, Paige elvált szülei újra randizni kezdenek, miközben az imádott nagyija egyre gyengébb állapotba kerül, napról napra kevesebb dologra emlékezik, pedig ő a legfőbb támogatója a lánynak, ő az a felnőtt, akinek mindenről beszámol, aki a legjobb tanácsokat adja. Nekem abszolút kimaradt az életemből a nagyizás, illetve messze laktunk egymástól, úgyhogy irigykedve olvastam ezeket a részeket. Remek dolog, ha az útkeresésben, a pályaválasztásban segít valaki a tapasztalataival a felnőttek világából. Paige anyját egy kicsit szigorúnak tartottam, sok mindent tiltott, amit én nem tennék (van épp egy 16 éves lányom), annak viszont örültem, hogy az angoltanár a suliban remek karakterjegyeket kapott.
A regény összes szereplőjére jellemző, hogy hitelesek, 100%-ban el tudtam képzelni őket a valós életben is, ez nálam sokat jelent. Az, hogy Paige picit én-központúnak tűnik, ez abszolút a vele történtek hatása, és remek ívet mutat a fejlődése a regény végére, önmagára talál, és ez egy nagyon fontos üzenet.

Persze a romantikus szál sem hiányozhat a könyvből, szerintem ez teszi fel a koronát a történetre, ugyanis Max karaktere valami eszméletlen cukira sikerült. Egyébként is gyengéim a kockák, igen, még a tetovált rosszfiúknál is jobban kedvelem őket. Egy okos srác társasága a legjobb szórakozás!
Paige meghívást kap az iskolai QuizBowl csapatba, melynek egyik lángész tagja Max, aki mellesleg Ryan unokatestvére, a régóta kinézett potenciális randipartneré. Paige élvezi a fiú társaságát, és nem csak azért, mert így közelebb kerül Ryan-hez, hanem egyre inkább önmagáért. Szórakoztató volt olvasni ennek a kapcsolatnak a formálódását, ami végre nem az előítéleteken alapul, hanem a két fiatal önmagát adhatja. Szó sincs instalove-ról, lassan építkező érzelmeknek lehetünk tanúi.
Más szerelmi szálak is akadnak a történetben, egész meglepő volt olvasni Tessa választását.

Tetszett a regényben a rengeteg popkult  és irodalmi utalás. Persze a legizgalmasabbak Max és Paige által emlegetett regények voltak, amikből még mindig találtam olyat, amit nem olvastam, és örülök, hogy itt is felhívták rá a figyelmem, mármint tulajdonképpen maga a szerző. Csodáltam Emery Lord stílusát, könnyeden ír a legfájóbb témákról is, abszolút a fiatalok nyelvén szól, remek volt minden egyes dialógus. A regény szerkezete a könyv végén cuki meglepetést fog okozni, én imádtam!

Összességében nagyon valós, emberközeli volt a történet, olyan karakterekkel, akiket nem tudsz nem szeretni. Csodás baráti társaságról beszélhetek, akik valóban támogatják egymást, jóban rosszban kitartanak, előreviszik a kapcsolatukat. Kiemelt téma a veszteségfeldolgozás, amiben hatalmas segítséget nyújthatnak a barátok. A szerző nagyon fontos szerepet állít a családnak is, részben a nagyi karakterén keresztül, másrészt a szülők kapcsán:  Éljen a második esély! Bárcsak minden szezonban akadna egy ilyen remek regény a kezembe!

Milyen jó lenne, ha a szerző legismertebb regénye az Open Road Summer is megjelenne magyarul!


Borító: A megítélésem változott, ugyanis első ránézésre rémisztőnek találtam a borítót, de a könyv olvasása során értelmet nyert, de még így is messze van a tökéletestől, ami az eredeti borító lenne.
 
Kedvenc karakter: MAX

Szárnyalás: Nagyon tetszett a könyv vége, a nyári szünet alatt folytatott levelezés.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Elég ártatlan ebből a szempontból a történet, minden a ya keretein belül marad.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ


NYEREMÉNYJÁTÉK

Paige álma, hogy forgatókönyvíró legyen, és rengeteg sorozatot néz, amiből sokat tanulhat, így a játék során mi is erre fogunk fókuszálni. Minden állomáson találni fogtok egy híres amerikai sorozatból egy képet és rövid leírást, a feladatotok pedig mindössze annyi lesz, hogy beírjátok a sorozat címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk. 
Feladvány: A sorozat tíz éven keresztül futott a televízióban, hat, a húszas éveiben járó fiatal mindennapjait követte nyomon. 

 a Rafflecopter giveaway

Állomások

02.09. Kelly és Lupi olvas
02.11. Könyvvilág
02.13. Könyv és más
02.15. Nem félünk a könyvektől 

2019. február 7., csütörtök

Naomi Novik: Ezüstfonás


Naomi Novik már bebizonyította a Rengeteggel, hogy milyen nagyszerű történetmesélő, most pedig itt van a legújabb könyve, az Ezüstfonás, amely szintén a szláv mesevilágba kalauzolja el az olvasókat. Ha szeretnétek ti is a részesei lenni ennek az izgalmas világnak, akkor tartsatok a Blogturné Klub hat bloggerével és játsszatok a könyvért!

Gabo Kiadó, 2018
454 oldal
Fordította: Heinisch Mónika
Goodreads: 4,30
Besorolás: YA, fantasy

Mirjem ​pénzkölcsönzők családjába született, de apja olyan nehézkesen szerzi vissza kölcsönadott pénzét, hogy az éhhalál szélére sodorja családját. Mirjem kénytelen kezébe venni a sorsukat. A megkeményedett szívű lány elindul begyűjteni a tartozásokat, és hamarosan elterjed a hír, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt.

Amikor az erdőben meggondolatlanul henceg képességével, felkelti a fák között kísértő, zord, jégtestű lények, a sztarikok királyának figyelmét. A névtelen király lehetetlen feladatot tűz Mirjem elé, aki akaratlanul szövött cselszövésébe bevonja Vandát is, a parasztlányt, meg egy boldogtalan hercegnőt, akit a cár feleségének szánnak.

Csakhogy a cár, az ifjú Mirnácjusz sem az, akinek látszik. Gondosan őrzött titka az emberek és a sztarikok országát is fenyegeti. A rossz döntések között őrlődő Mirjem valószínűtlen szövetségeseivel indul felfedezőútjára, amely áldozatkészségét, erejét és szeretetre való képességét is próbára teszi.

A mítoszokból és tündérmesékből merítő Ezüstfonás varázslatos és sokrétegű története éppúgy elbűvöli majd olvasóit, mint Novik Rengeteg című, Nebula-, Locus- és Mythopoeic-díjas regénye tette.


És ismét egy Naomi Novik regény. Anno a Rengeteg című története annyira elvarázsolt, hogy nem kellett túl sok rábeszélés, hogy belevágjak ebbe a regénybe is.

A regény három fiatal nőről szól, kiknek sorsa összefonódik.
Mirjem egy elszegényedett, a munkájára teljesen alkalmatlan pénzkölcsönző lánya, aki úgy döntött, hogy inkább az apja nyomdokába lép, mintsem éhen haljanak. Legnagyobb meglepetésére ügyesen ellavírozik a sok behajtás között, még a sztarikok királyának is felkelti a figyelmét. A sztarikok az erdőben élnek, a tél népe, az aranynál jobban semmi nem izgatja őket és mellesleg vadásznak az emberekre.
Sztarik király
A sztarik király felkeresi és alkut köt vele, ha három egymást követő alkalommal az általa adott ezüstöt képes átváltani aranyra, akkor elviszi és a királynéjává teszi.
Vanda egy rettentően szegény családban él, két fiútestvérével és erőszakos és kegyetlen apjukkal. Egy behajtás miatt kénytelen Mirjemékhez elszegődni több évre, hogy ledolgozza a család adósságát. Ez amennyire embertelennek hangzik, akkora segítség a lánynak, hiszen itt emberszámba veszik, naponta ehet és megismeri, hogy milyen az emberi szeretet. 
Irina pedig egy nem túl szép nemeslány. Az apja épp ezért semmibe veszi, nem törődik vele, ám azonnal felértékelődik, amikor a cár, Mirnácjusz feleségül kéri. 

Mind a három fiatal lány bámulatos karakterfejlődésen megy keresztül a regény folyamán. Egyszerűen imádtam mind a hármójukat, nem is tudnék különbséget tenni köztük. Mindegyikük más miatt volt fontos a történet szempontjából, eleinte nem is tudtam, hogy hogyan lesznek képesek összekapcsolódni, de az írónő ismét valami bámulatosat alkotott és ott szőtte össze a történeteiket és kapcsolta őket össze, ahol nem is vártuk volna.

Egy dolog volt számomra kicsit furcsa és nehézkes - nem jelezték sehol, hogy kinek a szemszögéből íródott az adott rész. Ez eleinte nagyon nehézzé tette a megértést, hiszen nemcsak a három lány szemszögét ismerhettük meg, hanem testvérek, cár, király, rokonok és még sorolhatnám, hogy hány szemszöget olvashattunk. El kellett körülbelül telnie a könyv felének, mire már nem találgattam, hanem pontosan tudtam, hogy kiről is van most szó. Ettől függetlenül nagyon szerettem ezt a történetet is, ez csupán egy apró problémám volt. 

Ami miatt izgatott lettem nagyon, az a sztárik király és Mirjem kapcsolata volt. Picit hasonlított az "elviszlek, ha akarod, ha nem a saját királyságomba, ami kellően félelmetes és rémisztő" rész Sarah J. Maas Tüskék és rózsák udvarára. De itt nem volt Tamlin, se Rhysand csak egy tényleg jeges szívű király, aki újabb és újabb próbák elé vetette az új hitvesét, aki eleinte csak pislogott és próbált ellavírozni az idegen világ sokszor halálos szokásai között, de később karakánul és ügyesen oldotta meg a próbákat.
A történet pedig ismét egy különleges mese. Egy tökéletesen megírt, lezárt történet. Itt és most újra azt éreztem, hogy kaptam egy megnyugató lezárást, nem kell napokig azon gondolkodnom, hogy mi is történhetett a szereplőkkel.

Amit egyedül sajnálok, hogy nem ismerem annyira az orosz mondavilágot, hiszen láttam, éreztem, hogy az írónő sok népmesei elemet beleszőtt a regénybe, de sajnos nem ismertem fel belőle egyet sem:(.

Akit imádtam, a három lány mellett, az a sztárik király. Nem mondom, hogy ő volt a szőke herceg a fehér lovon, eleinte inkább utáltam, mint kedveltem, de aztán szépen lassan megismerhettük és a szívembe zártam. Tökéletes párja volt Mirjemnek, még ha eleinte nem is akarták beismerni egymásnak:).
A helyszín? Inkább az évszak. Igaz, hogy télen olvastam, amikor amúgy is eléggé hideg van, de higgyétek el, ez a regény még a nyári legnagyobb forróságban is kabát, takaró után kiált, hiszen az írónó olyan leírásokat kreált, hogy bármikor olvasod, ott fogsz cidrizni. 
És a történet vége? Lezárt, befejezett regény, nem kell amiatt izgulni, hogy mikor jön a következő része. És néha kellenek ilyen történetek is:).

Összességében ismét egy gyönyörű mesét olvashattam az írónőtől, amit nyugodt szívvel ajánlok fiúknak és lányoknak is. Én pedig alig várom, hogy egy újabb történettel örvendeztessen meg minket az írónő! Jöhet tőle bármilyen regény, én vevő leszek rá!

Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő, nagyon örülök, hogy ugyanolyan stílusban készült el, mint az írónő másik itthon megjelent könyvéé, a Rengetegé

Kedvenc karakter: Mirjem, Vanda, Irina, a sztarik király

Szárnyalás: az egész történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: túl sok romantika nincs a könyvben, inkább a családi kötelékek a fontosak

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Blogturné extra - más kiadások borítói
Ahhoz tartom magam, hogy a magyar borító gyönyörű, egyszerűen varázslatosan néz ki. De megmutatom a többi kiadás borítóját is.

Ez lenne a német borító. Nekem ez is nagyon tetszik:


Ez a legtöbbet használt borító - gyönyörű, részletgazdag. Ezt használták az angol, orosz, a holland és a lengyel kiadásoknál is.

Ez egy egyszerűbb, de a maga nemében szerintem látványos angol kiadás borítója.


Ez pedig szintén angol kiadáshoz készült borító, ez talán a legkevésbé tetszetős.


Nyereményjáték:
Az Ezüstfonás bővelkedik mesei elemekben, úgyhogy a játékban ezúttal híres szláv/orosz mitológiai alakok neveit kell kitalálnotok a képek és a leírások segítségével. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Tolla világít a sötétben és egyszerre hoz áldást és átkot arra, aki elfogja.


A blogturné további állomásai:
Február 03. Könyv és Más
Február 07. Kelly és Lupi olvas
Február 09. Hagyjatok! Olvasok!
Február 11. Never Let Me Go

2019. február 6., szerda

Charlie Higson: Felnőttek nélkül (The Enemy #1)


Az Athenaeum Kiadó egy izgalmas zombis YA-regény megjelentetésével kezdte az új évet, amelyben egy pusztító járványt követően a 14 évesnél idősebb túlélők vérszomjas lényekké változnak! Főszereplőink kisebb-nagyobb gyermekek, akik Londonban bujkálva igyekeznek túlélni, ám egy nap felbukkan a titokzatos Jester, aki úgy tudja, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnének mindannyian - a fiatalok persze útra kelnek! Tartsatok velünk a hat állomásos blogturnénk során, és a turné végén a helyes válaszokat beküldők között 3 Felnőttek nélkül regényt sorsolunk ki a kiadó jóvoltából!

Athenaeum Kiadó, 2019
398 oldal
Fordította: Horváth Márta Zsanett
Goodreads: 4,09
Besorolás: YA, disztópia, poszt-apokaliptikus

Charlie ​Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni. 
A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.

A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek. 
Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?

A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?

Sosem álltak tőlem távol a poszt-apokaliptikus regények, főleg azok nem, ahol gyerekek a főszereplők. A zombik már kevésbé izgatnak - a barátaim legnagyobb megdöbbenésére a híres-neves The Walking Dead sorozat egy részét se láttam, viszont ennek a könyvnek a fülszövege azonnal megfogott.
Kissé klisésnek fog hangzani, meg gondolom már többen is utaltak erre, hogy a történet maga egy picit a The Walking Dead, egy picit A legyek ura, de mégis, az írónő ezekkel a hasonlatokkal is egy egyedi sorozatot tudott alkotni (ha jól láttam, a sorozat eddig 7 részből áll, azért kíváncsi leszek, hogy az első, ütős rész után mennyire fogja tudni tartani ezt a szintet).

A történet szerint egy különleges járvány tör ki, ami azzal jár, hogy mindenki, aki a 14 éves kort betöltötte, egy zombiszerű lénnyé alakul át, így csak és kizárólag a gyerekek maradnak meg normálisnak. Több létező csoportba gyűlnek össze, mi pedig az egyik csoport életét követhetjük nyomon. Ők egy szupermarketben élnek - innen a nevük is Waitrose csoport, próbálnak túlélni - ami nem is olyan egyszerű, hiszen a felnőttek, bár zombiszerűvé váltak, de nem azzá a már "jól megszokott" agyatlan fajtává, hanem a vérszomjasságuk mellett agyuk is maradt valamennyi - például képesek csapdát állítani, csoportban összedolgozni, vezetőt választani. 
Egy szép napon aztán megjelenik egy magányos kisfiú és azzal kecsegteti a csapatot, hogy a Buckingham palotában él egy nagyobb csapat - aránylag kellemesen - növényeket termesztenek, van eleség, védve vannak, nincsenek zombik és megkéri a csapatot, hogy tartsanak velük - hiszen össze akarják gyűjteni az összes gyereket egy helyre. És innentől indul az izgalmas történet - vajon eljutnak a palotába? Vajon ott az várja őket, amire számítanak? Milyen lesz az odavezető út?

Őszinte leszek, rég nem olvastam ennyire kemény YA könyvet. Az egy dolog, hogy ott vannak a gyilkos, vérszomjas, néha gondolkodni is képes zombik, de sok esetben a Legyek urához hasonlóan a gyerekek sem jobbak. Véres banda és hatalmi harcok történnek, ahol kegyetlenségben nem maradnak el sokban felnőttek mögött. És akkor még nem is említettem azt, hogy milyen borzalmak várnak a csapattól elszakadt gyerekekre! Nem akarok spoilerezni, de utoljára akkor borultam ki ennyire, amikor a Londinium hercege című könyvet olvastam (ebből mindenki le tudja vonni a megfelelő következtetéseket:). Ez a történet nem szépít meg semmit, nincsenek benne cuki jelenetek, szerelmi háromszöges lávsztorik, ez szinte tökéletesen bemutatja a rideg valóságot, amivel ezek a gyerekek nap, mint nap szembesülnek. Itt a döntéseknek súlya van, és egy rossz lépés nem büntetésbe, hanem akár az életedbe kerülhet.

Ami különlegesség volt számomra, hogy "végre" nem az USA-ban játszódott a történet, hanem itt, Európában, Angliában. Picit közelebbinek éreztem az egészet, hogy a helyszínek jó részét ismertem, tudtam, hogy miről beszélnek a Buckingham palota, a Temze, a Tower kapcsán, hiszen én is jártam ott. 

Kis Sam
A szereplők pedig? Az írónő nagy csapatot mozgat, így szerintem mindenki megtalálja a magának való szereplőt, de előre figyelmeztetek mindenkit, hogy azért a kedveléssel csínján bánjon, hiszen Charlie Higson nem fél megszabadulni egy-két szereplőjétől. Az én egyik nagy kedvencem is (direkt nem írom ki a nevét, mert nem szeretnék spoilerezni) a könyv körülbelül negyedénél életét vesztette :(. Így innentől próbáltam csak tényleg kívülről nézni őket és nem további kedvenceket választani. Ami azért persze nem sikerült, hiszen például Kis Samet nagyon megkedveltem. Ő az, aki a csapattól elszakadva őrült és életveszélyes "kalandokba" keveredik és akiért egészen az utolsó pillanatig izgulhatunk. Vagy ott van Maxie, az eredeti csapat alvezére, akire fiatal kora ellenére óriási teher hárul, figyelni, óvni és vezetni a nála jóval kisebbeket. Vagy Blue, a másik csapat vezére, akinek szerintem még fontos része lesz a további részekben.

És a világ? Túl sok mindent nem tudunk meg róla, csak apró részekbe avat be minket az írónő. Nem tudjuk meg, hogy a világ többi részében mi a helyzet, hogy mitől alakult ki ez a betegség. Az viszont biztos, hogy ez nem egy "szokványos járvány", hiszen bizonyos korosztályhoz kötött és ráadásul a megbetegedettek is folyamatosan változnak - és egyelőre nehéz eldönteni, hogy jó vagy rossz irányban. De mivel van még jó pár része a sorozatnak, így azt mondom, hogy még nem maradtunk le semmiről, remélhetőleg a későbbi részekből majd kiderül minden.
Szerettem azt a pár visszaemlékezést, amiből kiderült, hogy mindenkinek volt egy "normális" élete, ráadásul sok olyan dologgal spékelték meg ezeket a történeteket (facebook, playstation, xbox, bizonyos filmek stb), amelyekből kiderült, hogy ez a történet valamikor mostanság játszódik. 

Forrás: pinterest
Összességében nagyon tetszett a regény és meg merem kockáztatni, hogy ez egy tökéletes kezdő rész - és tényleg nagyon izgulok, hogy az írónő tudja-e majd tartani ezt a szintet ilyen sok részen keresztül.
És kinek ajánlom? Fiúknak és lányoknak egyaránt, de csak azoknak, akik bírják a poszt-apokaliptikus, néhol kissé horrorszerű történeteket. Azoknak, akiknek nem fontos, hogy meglegyen a megszokott YA szerelmi háromszög, ellenben sok izgalomra vágynak és kíváncsiak, hogy milyen lenne egy csak gyerekek által vezetett világ.
Én pedig alig várom, hogy olvashassam a következő részt!

Borító: Nagyon tetszik, figyelemfelkeltő, illik a történethez

Kedvenc karakter: Kis Sam, Maxie

Szárnyalás: a gyerekek életösztöne

Mélyrepülés: ez az egész világ

Érzelmi mérce: van benne egy apró szerelmi szál, de itt és most nem ez a legfontosabb

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:
Szerencsére elég sok ifjúsági és YA zombis regényt/képregényt adnak ki manapság, aminek a zombis regények és filmek rajongói igazán örülhetnek! Mivel mostani könyvünkben is hemzsegnek a bomlásnak indult testű, vérszomjas lények, úgy gondoltam, hogy vicces lenne, ha idézetek alapján próbálnátok kitalálni honnan származik az idézet!
Röviden: a feladatotok nem más, mint kitalálni, hogy melyik magyarul is megjelent, zombis (vagy hasonló élőhalottas) regényből idéztünk, és a helyes KÖNYVCÍMet beírni a dobozba.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A durva, nagyképű univerzum hajította eléjük e kesztyűt, amely megengedte az emberiségnek, hogy a sötétben tapogatózva megpróbáljon öntudatra ébredni, amíg aztán némiképp fájdalmas módon megmutatta, hol a helyük valójában.”


A blogturné további állomásai:
Január 26 - Könyv és más
Január 28 - Nem félünk a könyvektől
Január 30 - Ambivalentina
Február 01 - Könyvvilág
Február 03 - Hagyjatok! Olvasok!
Február 06 - Kelly és Lupi olvas

Mary Alice Monroe: Déli karácsony (Nyári emlékek #5)



A General Press gondozásában jelent meg Mary Alice Monroe Nyári emlékek sorozatának legújabb része, a Déli karácsony. A könyv a McClellan család szívmelengető történetét meséli el, amely karácsony idején játszódik. A családnak sok megpróbáltatáson kell keresztül mennie, azonban karácsonykor bármilyen csoda megtörténhet, ami reményt ad nekik arra, hogy minden rendbe jöjjön. Ha kíváncsiak vagytok McClellanék történetére, és arra, hogy miképpen kerül a képbe nem is egy, hanem két édes kutya is, akkor tartsatok a turné három bloggerével, és játsszatok a könyvért.

General Press, 2018
304 oldal
Fordította: Chovanecz-Molnár Éva
Goodreads: 4,11
Besorolás: realista

A karácsonyban mindig van valami varázslatos. A tízéves Miller McClellan mégis úgy érzi, hogy ezen a télen élete legrosszabb napjai várnak rá a szeretet ünnepén. Az édesapjának ugyanis végleg ki kell kötnie a halászhajóját, az édesanyja pedig több munkát is elvállal, hogy el tudja tartani a családot. Így aztán semmi esély sincs arra, hogy Miller megkapja azt a kiskutyát, amire már régóta vágyik. De legalább a bátyja, Taylor hazatér Afganisztánból, és ez igazi karácsonyi ajándék lehet mindannyiuk számára. Nemsokára azonban kiderül, hogy Taylor nemcsak komoly testi sebeket, hanem súlyos lelki sérüléseket is szerzett a háborúban, ez pedig még jobban beárnyékolja a mindennapjaikat. A feszült hangulatban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Millernek kell megmentenie az ünnepet… 
A Dél-Karolina csodálatos tájain játszódó, örök érvényű történet szereplői megértik, mit is jelent igazán a karácsony, közben pedig megtapasztalják az ünnep és a családi kötelékek megtartó erejét.

Karácsony is? Kutya is? Azt hiszem több vonzerő nem kellett ehhez a történethez, hogy el akarjam olvasni:). Kicsit már megkéstünk ezzel a regénnyel, hiszen a karácsonynak a szelleme is lassan már tovatűnt és az utolsó renegátok is elcsomagolták (én speciel múlt vasárnap, mert annyira ragaszkodom a karácsonyi világításhoz esténként:) vagy kidobták a karácsonyfájukat. De úgy érzem a téma örök, ezt akár a forró augusztusban is szívesen elolvasnám.

A történet a Dél-Karolinában élő McClellan család egy különleges karácsonyát meséli el. A család nincs jó helyzetben, az apuka által vezetett garnélahorgász cég összeomlik, nem tudják a versenyt felvenni a növekvő üzemanyagárakkal és az olcsó import garnélával. Így elég szűkös karácsony elé néznek, amit az édesanya, Jenny próbál a szegényes készletekből kicsit megszépíteni, de arra sajnos már nincs pénz, hogy a kisfiúk, Miller megkapja a hőn áhított kiskutyáját. Viszont helyette a bátyja, Taylor visszatér Afganisztánból, így újra együtt lehet a család. Arra viszont senki nincs felkészülve, hogy Taylor a testi sebek mellett borzalmas lelki sebeket is magán visel, ami az amúgy is zilált lelkületű családot még jobban megviseli.

Nem tudom elmondani, hogy mennyire szerettem ezt a regényt, még akkor is ha elég rövidke is volt. A karácsonyt magát imádom és ezt az írónő tökéletesen visszahozta egy kis különlegességgel megspékelve. Minden országnak, minden megyének, államnak, sőt a kis falvaknak is megvan a maga karácsonyi rituáléja, díszítése és főzőcskézése. Ezúttal most Dél-Karolinában jártunk, ahol bár a hó nagyon ritka vendég, de a lakosok ott is mindent megtesznek a karácsonyi hangulatért. Itt és most Jenny, az anyuka szemszögéből karácsonyozhattunk lenn délen. Egyszerűen imádtam, ahogy a kisfiával együtt kimentek a természetbe és összegyűjtöttek mindenféle termést, amiből gyönyörű díszeket készítettek. Finom süteményillat lengte be a házat, szinte éreztem a gyerekkorom gyönyörű karácsonyait, amikor a nagyim által készített édességek illata járta be a lakásunkat. (És az már csak hab volt a tortán, hogy a könyvben szereplő karácsonyi finomságok receptjei ott vannak a könyv végén, így aki akarja, maga is elkészítheti őket!)
Nagyon szerettem, ahogy Jenny megpróbált szinte a semmiből karácsonyi hangulatot és családias ünnepet varázsolni.
Valahol ott van köztük Tappancs is:)

A másik nagy kedvencem Miller volt. Abszolút együtt tudtam vele érezni, hiszen gyerekkoromban én is nagyon sokáig vágytam egy kiskutyára, sőt voltam hasonló helyzetben is, mint ő, amikor már kiválasztottuk egymást a kölyökkel, de mégsem kaphattam meg :(. A szívem szorult össze, amikor olvastam a bánatát és a reménykedését. Nagyon szurkoltam neki, hogy mégis megtörténjen a karácsonyi csoda! 

Taylort is kedveltem, de ő valahogy az összes problémájával együtt nem került közel hozzám, pedig abszolút megértettem és átéreztem a problémáját. Lehet, hogy ehhez ez a könyv hossza kevés volt, vagy talán jobban Millerre és a családra koncentráltam, de nem lett igazán a fiú a kedvencem. Ettől függetlenül izgultam érte, hogy forduljon jobbra a sorsa, hogy a család tudjon neki segíteni, de végül nem onnan érkezett a segítség, hanem egy teljesen meglepő fordulattal sikerült rajta segíteni :).

Ami nagyon szívmelengető volt még, az a két testvér közötti kapocs. Ahogy Miller eleinte félve próbált a bátyjához közeledni, hiszen nem tudta, hogy pontosan mi a baja, ahogy Taylor eleinte szintén nem tudott mit kezdeni az öccsével, de végül megtört a jég és igazi testvérekké váltak.
Taylor és Thor
És persze nem feledkezhetek meg a kutyákról sem, illetve inkább egy kutyáról, Thorról, aki az egyik legfontosabb szereplő lett a történetben. Rajta keresztül megismerhettük (még ha csak egy nagyon picikét is) a segítő kutyák hasznosságát és fontosságát. Szívesen olvasnék még hasonló történetet (már ki is néztem egyet, de ez majd csak a jövő zenéje:).

Összességében egy igazi karácsonyi regényt olvashattam, amit bár elmúltak már az ünnepek, de bárkinek szívesen ajánlok, aki szereti ezt az ünnepet és aki egy megható történetet szeretne olvasni a család és a szeretet erejéről és a karácsonyi csodákról.

Én pedig szerintem el fogom olvasni az írónő többi könyvét is, mert nagyon beleszerettem a stílusába!

Borító: Aranyos, figyelemfelkeltő, illik a történethez

Kedvenc karakter: Miller, Taylor, Jenny

Szárnyalás: a mindent átható karácsonyi hangulat

Mélyrepülés: a PTDS, illetve a család helyzete

Érzelmi mérce: szerelmi szál nincs benne (legalábbis olyan, amit mi is átélnénk), inkább a család összetartó ereje az, ami megható

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Nemcsak a könyv, hanem a játék főszereplői is a kutyák lesznek. Minden állomáson idéztünk egy-egy olyan könyv fülszövegéből, amelyben fontos szerepet kapnak a kutyák. A feladatotok mindössze annyi lesz, hogy kitaláljátok melyik könyvről van szó, és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a könyv szerzőjét és címét!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Lenyűgöző történetünk főszereplője, egy aranyos kutyus nem egy, de több életen keresztül próbál meg rájönni arra, hogy mi is az élete célja. A Kutyás történet más, mint a többi megszokott, cuki kis kutyusokról szóló megható regény. Az élet legalapvetőbb kérdésére keresi a választ: miért vagyunk itt?


A blogturné további állomásai:
Február 04 - Könyvvilág
Február 6 - Kelly és Lupi olvas
Február 8 - Szembetűnő

2019. február 2., szombat

Jodi Picoult: Életszikra


Az Athenaeum gondozásában 2018 októberében jelent meg hazánkban Jodi Picoult legújabb könyve, az Életszikra. Mint a szerzőtől megszokhattuk, ez a történet is komoly témát, az abortusz kérdését járja körbe. Nem is akárhogy, egy kórházi túszdráma közepette. Tartsatok a regény blogturnéjával, melynek során négy blogger véleményét ismerhetitek meg a kötetről. A nyereményjáték sem marad el, melynek végén egy könyvet sorsolunk ki a kiadó jóvoltából.

Athenaeum, 2018
368 oldal
Fordította: Goitein Veronika
Goodreads: 3,69
Besorolás: realista

Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását... Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit ő is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki. 

Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál... és talán megértésre sarkall.

Őszinte leszek, még soha egy Jodi Picoult könyvet sem olvastam, pedig nagyon sok blogger és könyvmoly barátnőm és barátom szereti és ajánlgatja is állandóan a könyveit. Most sem maga az írónő miatt kezdtem bele a regénybe, hanem a történet fülszövege fogott meg.

"Minden gyermek megérdemli, hogy megszülethessen? 
Minden nő megérdemli, hogy maga dönthessen a testéről? 
Hol lehet a közös nevező?" 

Ez a három kérdés - amelyet a könyvből vettem - hűen tükrözi, hogy mit is várhatunk el ettől a regénytől. Az írónő egy a napjainkban is elég érzékeny témához nyúlt, mégpedig az abortuszhoz, ami mind a mai napig megosztja a társadalmat. Vajon mikortól számít embernek egy magzat? Vajon, ha az adott nő teherbe esik, akkor meg kell-e mindenképpen szülnie a gyermekét attól függetlenül, hogy mik voltak a teherbe esés körülményei? Vajon egy tinédzser, aki kétségbeesetten és félve a következményektől terhesség megszakítást követ el, gyilkosnak tekinthető-e és elítélhető-e ezért akár 20 év börtönre is?

A regény egy túszdrámával indul. Egy férfi beront az állam egyetlen abortuszklinikájára, pár ott dolgozót kivégez, a többit pedig túszként tartja fogva. Természetesen hamarosan megjelenik a rendőrség is és velük együtt egy túsztárgyaló, akinek a legrémisztőbb álma válik valóra, amikor kiderül, hogy a 15 éves lánya is a klinikán tartózkodik. 
Először azt hittem, hogy csak és kizárólag erről fog szólni a regény: hogyan tudja a túsztárgyaló megmenteni (vagy nem megmenteni) a túszokat, mi történik percről percre. Nem mondom, hogy ez nem lett volna épp eléggé izgalmas történet, de az írónő ennél merészebbet gondolt. Visszafelé indult el és megpróbálta összerakni, hogy mi is vezetett idáig illetve az adott szereplők mit is kerestek a klinikán épp abban a szerencsétlen pillanatban. A túsztárgyalónk és a lánya is fontos szerepet tölt be a történetben, hiszen rajtuk keresztül megismerhetjük a többi szereplőt és akarva vagy akaratlanul is, de beleszólnak a sorsukba.

Ami először is feltűnt, hogy nagyon sok szereplőt vonultatott fel Jodi Picoult és ez nekem egy picit megnehezítette az olvasást az elején. Rengeteg név, ugráltunk ide-oda az időben, hol a jelenben voltunk, hol a múltban. Aztán minden a helyére került, végre be tudtam azonosítani, hogy ki kicsoda és onnantól már jóval érdekesebb lett a történet. 
Megrázó volt olvasni az emberi sorsokról. Nagyon sokszor érzem azt a regényeknél, hogy az írók valahogy túlságosan is összezsúfolják a tragikus sorsú történeteket, embereket, hogy még nagyobb hatást váltsanak ki. Ilyenkor úgy érzem, hogy ez már picit sok, ennyi tragédia egy kis közösségben nem fordulhat elő. Itt viszont az írónő valahogyan úgy tudta adagolni ezt, hogy egy percig sem kételkedtem benne, hogy ez így tényleg előfordulhatott. Persze ebben az is közrejátszott, hogy egy abortusz klinikáról beszélünk, ahová a nagy többség ugyanolyan ok miatt megy és általában valami tragédia lappang a háttérben.
Ez a regény mindenképpen elgondolkodtató és vitaindító lehet, hiszen azok a kérdések, amelyeket az értékelésem elején feltettem, a mai napig még nagy vitákat váltanak ki a nők, de még a férfiak körében is. Érdekes volt, hogy az írónő arra is rámutatott finoman, hogy sok abortuszt ellenző egészen addig védi foggal körömmel a magzatokat, ameddig ő maga nem szembesül egy nem kívánt terhességgel.
Az viszont elborzasztott, bár ez köztudott tény, hogy a mai világban, a nagy felvilágosítás korában még mindig védekezés nélkül szeretkeznek a tinik, (de sokszor még a felnőttek is) még mindig olyan hiedelmeknek hisznek, miszerint "a szüzesség elvesztésekor nem lehet teherbe esni", hogy olyan államok léteznek, ahol egy terhesség megszakítás akár 20 év börtönnel is járhat, ahol egy szülő képes megtagadni a gyermekét és magára hagyni, ha az tinédzserként teherbe esik.
A sorsok pedig összefonódnak, a szereplők még csak nem is sejtik, hogy egyikük-másikuk akaratlanul is hozzájárul ahhoz, hogy ez a dráma kialakuljon. Csattanók és meglepő fordulatok kísérik végig az egész történetet.
Számomra egyedül a lezárás volt nagyon gyors és elnagyolt. Úgy éreztem, hogy az írónő nagyon elveszik a sok emberi sorsban és a fő szál valahogy elhalványul. Adott egy lezárást, egy véget ennek az egésznek, de például volt egy szereplő, akiért végig nagyon izgultam, még többet aggódtam és bár ő is egy fontos szereplő volt, de valahogy kimaradt a lezárásból. Gondolhatjuk, hogy mi történt vele, de itt és ebben a formában nem találgatni szeretnék, hanem egy konkrét lezárást tudni vele kapcsolatban. Akár jó, akár rossz is az.

Összességében egy nagyon megrázó, nagyon elgondolkodtató, de mégis nagyon érdekes és vitaindítónak vagy egy napokig tartó beszélgetés alapjául szolgáló regényt olvashattam. Valószínűleg az írónő többi regényét is előbb-utóbb a kezembe veszem, mert néha kell ilyet is olvasni a sok fantasy és YA szerelmi háromszög között. 
Jodi Picoult rajongóinak pedig kötelező!

Borító: Nem tudom... nekem ez a történet ennél a színvilágnál jóval sötétebb

Kedvenc karakter: Hugh, Wren, Olive

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: a lezárás

Érzelmi mérce: leginkább aggódás, sajnálat és néha mérhetetlen düh

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Az Athenaeum Kiadó jóvoltából az eredeti megjelenést követően a magyar olvasók is évek óta gyorsan megismerkedhetnek Jodi Picoult legújabb történeteivel. Mostani játékunkban minden állomáson találtok egy-egy idézetet. A feladatotok, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok, melyik Picoult-regényből származik az adott gondolat.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Az igen és a nem között egy élet a különbség. A kettő különbsége a járt és a hátrahagyott út közötti különbség; a szakadék aközött, aki lenni akartál és aki lettél. Itt sorakozik az összes jövendőbeli hazugságod.


A blogturné további állomásai:
Január 29 - Szembetűnő
Január 31 - Könyv és más
Február 02 - Kelly és Lupi olvas
Február 04 - Never Let Me Go

Rendszeres olvasók