KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2020. február 16., vasárnap

Benina: Káosz és fegyelem - A túlélés szabályai #2

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Benina legújabb regényét a Rázós könyvek sorában. A Káosz és fegyelem A túlélés szabályai sorozat második része, mely Josiah és Piper sorsát mutatja be az olvasóknak, hogyan tudják feldolgozni a testi és lelki sérüléseket, és milyen veszélyek fenyegetik őket a továbbiakban, mert a borzalmaknak még egyáltalán nincs vége. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó - 2019. december - Rázós könyvek
392 oldal
Goodreads: 3,67
Besorolás: NA, romantikus, maffia 

Két mélyen sebzett ember hogyan találja meg a gyógyulást?
Az áldozatból üldöző válik.
Josiah Morgan két hétig a maffia fogságában szenvedett. Őt és a húgát felváltva kínozták. A szabadulásuk után másfél évvel már meghatározó helyet foglal el egy kisváros életében. Közben sorra gyűjti be azokat, akik ártottak neki. Az egész életét a bosszú tölti ki.
Piper Ellison túlélte élete legborzalmasabb napját, és most a nagymamájánál húzza meg magát. Érettségi után a megszokott, biztonságos helyen akar maradni. Egy szívesség miatt azonban elvállalja, hogy segít Josiahnak, akinek egy sérülés miatt fájdalmai vannak. A kezelések alatt közel kerülnek egymáshoz; de a heves érzelmek vajon elegendőek a boldogsághoz?
Olyan titkok kerülnek napvilágra, melyek kivétel nélkül mindenkit meglepnek. A bosszú és a biztonság mindenek felett kitart? Vagy mindkettő feláldozható?
Josiah és Piper története a bosszúról, a szerelemről és az élni akarásról szól.
Készülj fel, itt semmi nem az, aminek látszik!
Meglepő, vad, szenvedélyes és mindent elsöprően izgalmas történet. Kegyetlen hűségről és önfeláldozásról, igazságérzetről és megbecsülésről szól.
Éld át a káoszt fegyelemmel!

Beninát a kezdetek óta követem, minden regényét olvastam, szóval állíthatom, hogy a kedvenc magyar szerzőim közé tartozik. Nagyon szeretem a stílusát, megvan benne egy bizonyos  természetesség, olyan szerző, aki lélekkel ír, és képes átadni a legmélyebb érzelmeket is. A leírásai alapján mindent el tudok képzelni a legapróbb részletig. Remekül használja a fejezetek végén a horgokat, amitől muszáj tovább olvasnod, letehetetlenek a regényei.
Majdnem pont egy éve olvastam a sorozat első részét (értékelésem itt olvashatod), ami nagyon tetszett akkor, és jól meg is maradt a fejemben minden, fel tudtam idézni magamban az előzményeket, a szereplőket, a történetet. Azt sejtettem, hogy ez a rész Josiah oldaláról mutatja be a sztorit, de reménykedtem benne, hogy a Mindig és soha szerelmespárja is feltűnik majd a folytatásban, akiket nagyon megkedveltem korábban. 

Az első fejezet eléggé nyilvánvalóvá tette számomra, hogy a regény központi kérdése a bosszú lesz, hiszen rögtön Josiah szemszögével találkoztam, aki féltő szemét a kishúgán tartja továbbra is, közben lassan, lépésről lépésre, azaz emberről emberre haladva teljesíti be a fogadalmát, miszerint megbosszulja azt, ami velük történt azon a bizonyos karácsonyon, az elrablásukkor. Eléggé félelmetesen, majdnem ijesztően hatott ez a higgadtsággal uralt szenvedély.
Ez rögtön felvetett bennem egy kérdést, vajon az emberek többsége tényleg így dolgozná fel a bennük felhalmozódott sérelmeket? Tartok tőle, hogy olvasók egy része nem fogadja el ezt a módszert, ezt az önkényes bosszúhadjáratot. Ellenben én igen. Sajnos, vagy épp szerencsére én bosszúálló típus vagyok, és nem felejtem el könnyen, ha valaki ellenem fordul. Természetesen nem egyszerű hétköznapi ügyekről beszélek, de voltak már az életemben olyan események, amik miatt éreztem már azt, hogy ezért vagy azért sosem bocsátok meg. És nem is tettem. Aki egyszer leírja magát, az örökre szól (by Johnny Depp) Őszintén megértettem Josiah karakterét, a bosszúvágyát, ami azért nem ment át őrült felelőtlenségbe, bár nyilván nem törvényes amit csinált, de ők sem kaptak korábban törvényes úton megoldást. Ő felépített egy tervet és szépen elkezdte megvalósítani, fedezve magát egy legális állással, körülményekkel.
Tehát az első fejezet után vártam valamiféle thrillerszerű folytatást, ami főleg az ellenség egyenkénti elfogásáról/levadászásáról szól, de sajnos nem váltak valóra az efféle reményeim. Belépett a regénybe Piper, és kb a könyv feléig a további fejezetekben csakis a lány hangját hallgattam. Nekem izgalmasabb lett volna folyamatosan a srác fejébe is látni, így távolabb maradt a karaktere számomra. A szerző szépen kibontotta Piper történetét is, kb. két évvel ezelőtt rabolták el az akkori fényűző hercegnői életéből, és gyakorlatilag az apja kapcsán aljas bosszú áldozata lett, amibe majdnem bele is halt. Azóta a nagyanyjával és az unokatestvérével él, bujkálva az apja elől, aki hiába keresi azóta is. Nem mehet vissza hozzá, mert nem derülhet ki hogy még él, annak ártatlan áldozatai lennének. Mindezt a szerző  hasonló módszerrel, mint az első részben, visszaemlékezések segítségével tárta elém, nem egyszerre, hanem lassan adagolva, így elviselhetőbbé tette a borzalmak súlyát. Nem igazán került közel hozzám Piper karaktere, biztos a fentiek is közrejátszottak, de valahogy erősebb karaktert vártam. Önkéntelen az összehasonlítás, de nekem Faith marad a kedvenc nőalak a sorozatból.
Érdekes volt Josiah és Piper különböző felfogása a bosszúról, még ha más eset kapcsán is, de a férfinél egyértelmű a fogat fogért hozzáállás, míg Piper nem akarja, hogy az apja elkapja a bántalmazóit, hiszen akkor nem csak azokat ölné meg, hanem azok egész családját. Hogy tovább is titokban maradhasson a holléte, képes minden bicskanyitogató bánásmódot elviselni az unokatestvérétől, aki szintén a nagyinál lakik. Nálam itt már rezgett a léc, a "meddig lehet elmenni a pofánverésig" kategória már villogott a szemeim előtt. Hát a nagymama meg külön egy izgalmas karakter, mármint a tevékenysége és annak álcázása szempontjából. Nem hétköznapi nagyi az már biztos.
Piper kisegítő gyógytornászszerűség, és Josiah hozzá kerül rehabilitációra a lábsérülésével, mellesleg ismerték már korábban is egymást, de ez most remek lehetőség, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. A pasinak tetszik a lány és érzi rajta azonnal, hogy finoman kell közelednie, bár leginkább nem is  szabadna,  korkülönbség miatt például. Ráismer a reagálásai alapján, hogy korábban trauma érte, és külön jó pont jár neki, hogy ehhez azonnal alkalmazkodott. De ahogy az lenni szokott, a szerelem nem kérdez, hanem érkezik, és az egész maffia sztori mellé kaptam egy szerelmi szálat is. Lassú égésű ez a kapcsolat, Josiah rendkívül fegyelmezett, a lány meg feszegeti a határait, végül kellően összecsiszolódnak. 
Öröm volt találkozni a korábbi szereplőkkel újra, bár Bray meglehetősen más lett, és ezt sokszor Faith sem értette, a titkolózás miatt ugyebár. Crayne továbbra is kedvenc maradt, csodás dolgok derültek ki róla, egy szent ez az ember. Ami annyira nem jött be, az Jane és Seth úgy összességében, se a kapcsolatuk, se a  különböző megmozdulásaik. Oké, bakancslista, de ???
Az utolsó harmad rendesen felpörgött, zajlottak az események, és ez nagyon jót tett a regénynek, kellett az újabb dráma. Úgy éreztem a regény egészét nézve  majdnem kiegyensúlyozott lett a múltbéli szörnyűségek, a jelen újabb bonyodalmai és a romantikus részek egyvelege. A szerelmi jelenetek eljutottak abba a fázisba, amitől indokolt a 18-as karika, nem csak az erőszakos múltbéli események leírása miatt lett felnőtteknek szóló sztori. Az első részben Faith és Bray ártatlanabb szerelme miatt ez most erős ugrás volt. 
A végére kiderült minden Piper múltjáról és a bűnösök is megkapták, amit megérdemeltek. Én pedig könnyed sóhajjal csuktam be a könyvet, mert ugye ez a boldog befejezés jutalma.
Összességében azonban picikét csalódtam, mert a bosszúállás részletei jobban érdekeltek volna, mint a romantikus szál nehézségei. A maffiáról írni magyarként pedig merész vállalkozás, mert a fellelhető kevéske infó köszönő viszonyban sincs a maffia valódi tevékenységével. Elhiszi például valaki, hogy Pipert igazából nem találta volna meg az apja?
Jó volt ez a kirándulás egy más műfajba, de   szerintem Beninának igazából a fantasy áll jól. Mit nem adnék, ha folytatódna a Tükör sorozat például. Én azért reménykedem...

Borító: Nem vagyok oda a rajzolt borítókért, bár ez jobb, mint az első rész.

Kedvenc karakter: Josiah

Szárnyalás: Piper apjának beszólása:  Tudtam Leóról, ... Sosem bíztalak volna hetero férfira.... .

Mélyrepülés:  - 

Érzéki mérce: Érzelmileg megterhelőek lehetnek a korábbi események leírása, kínzás, erőszak, ugyanakkor a kibontakozó szerelmi szál szívmelengető és szexi.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

Benina könyveinek címeit keressük a játék során. Minden állomáson 1-1 borító részletet  találtok, azonosítsátok be a regényt és írjátok be a címet rafflecopter doboz megfelelő sorába.  Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

02.16 Kelly és Lupi olvas
02.19 Spirit Bliss - Sárga könyves út
02.22 Sorok között
02.25 Könyvvilág
02.28 Sorok között extra
03.02 Sirit Bliss - Sárga könyves út extra


2020. február 9., vasárnap

Ashley Carrigan: Az oroszlán árnyékában - Negin #1

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Ashley Carrigan legújabb regényét a Zafír pöttyös könyvek sorában. Az oroszlán árnyékában a Negin sorozat első része, mely San Francisco sötétebbik oldalára viszi az olvasókat, ahol egy titkos csapat oldja meg a félelmetes paranormális eseményeket, szellemeket fognak be, démonokat üldöznek saját határaikat feszegetve. Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2019. december 6. - Zafír pöttyös
368 oldal
Goodreads: 4,80
Besorolás: Felnőtt, urban-fantasy

Ami neked horror, az neki egy szokásos hétköznap este.
Negin Belford egy titkos csapat tagja.Nyughatatlan szellemeket segíti át a másik oldalra, de közben fogalma sincs, honnan ered a képessége.
Kicsoda ő? Mi ez a bámulatos hatalom, ami a vérében lobog, és egyre csak növekszik?
Ezek a kérdések hevesen érdeklik a csapatot irányító szervezetet is, és minden eszközt bevetnek, hogy a végére járjanak.
Egyik társuk halála után új tag kerül a csapatba, akinek fő feladata, hogy megvédje Negint a rosszindulatú szellemektől. A lány egyetlen porcikája sem kívánja George társaságát, bármilyen szuper katona is, és bármilyen igéző a szeme, lehengerlő a mosolya.
De ahogy egyre több időt kell együtt tölteniük, már egyikük sem tagadhatja a köztük pattogó szikrákat.
Vajon ki tette a csapatba a férfit, és milyen titkokat rejteget?
Ahogy Negin képességei változni kezdenek, a helyzet bonyolódik, és a lány elveszít minden biztos fogódzót. Választania kell, hogy elfogadja a sors által kijelölt utat, vagy harcol ellene.
Borzongás, szenvedély és egzotikus sumér mitológia egy lebilincselő történetben.
Engedd át magad a sötétség ölelésének!

Ashley Carrigan évek óta az egyik kedvenc magyar szerzőm, sokszor említettem már itt a blogon is, korábbi értékelések és interjúk kapcsán. Tisztelgek előtte és felnézek rá, mert ritkán látok ilyen mély elhivatottságot az írás iránt, példaértékű és inspiráló a kitartása. A hosszú évek szorgos munkája immár beérett, a blogos és magánkiadós publikálás után sorra jelennek meg a regényei a Könyvmolyképzőnél, méghozzá nagy sikerrel. Több műfajban is otthon van az írónő, történelmi romantikus,  misztikus thriller megjelenések után most végre visszatért az igazi stílusához, ami leginkább az urban-fantasy kategóriába sorolható. 

Engem, a két lábon járó földi halandót, egyszerűen lenyűgözött ez a világfelépítés. San Franciscóban játszódik a regény, ami egyébként Ashley egyik kedvenc helyszíne, más regények kapcsán már ismerős volt jó pár részlet. A mi való világunkkal párhuzamosan más lények is élnek itt, szellemek, démonok, alakváltók, vámpírok, stb, és meglehetősen nehéz egyensúlyban tartani a két oldalt. Az emberek között akadnak olyanok, akik erősen érzékelik  a különböző  lények jelenlétét, Negin, a főszereplőnk is ilyen különleges képességgel bír. Egy titkos csoport tagja, főképp olyan szellemekre vadásznak, akik valami miatt ezen az oldalon ragadtak.  Negin 16 évesen szembesült a képességével, ami először halálra rémítette, később megtanult együtt élni vele, és immár évek óta egy támogató szervezet égisze alatt hasonló képességű társaival dolgozik együtt. A többiek inkább csak érzékelik a szellemeket, de Negin az, akinek a testén keresztül távoznak ebből a világból, senki sem tudja, hogyan és miért történik ez így.
A történet egy szomorú eseménnyel indul, egyik csapattársukat elveszítik egy démontámadás során. A helyére érkező új tag vegyes benyomást kelt, katona múlttal rendelkezik, érzékeli a lényeket is, de Negin nem tudja egyik pillanatról a másikra elfogadni, hogy Lucas helyére máris új társat kap, ráadásul George feladatai közé tartozik a lány kiemelt védelme is. Negin nem az a nő, akinek parancsszóra megy az összecsiszolódás, bár határozottan érzékeli a férfi előnyös tulajdonságait. Egyik bevetés követi a másikat és én tátott szájjal és erőteljes szívveréssel olvastam a szellemek "befogásáról" szóló részeket. Ez egy olyan terület, ami mindig is érdekelt, még könyveket is vettem a témában, izgalmas elképzelés, hogy a halál után a szellemünk továbblép, akár hiszünk benne, akár nem, számos teória létezik erről. Ebben a regényben is él a feltételezés, hogy némely szellem nem tud átkelni, mert valami dolga van még az élőkkel. Tipikus, hogy az erőszakos halált halt emberek akarják tudatni, ki a felelős a tragédiájukért, és Negin az a személy, aki megérti a szavukat, kommunikál velük, és a végén megérteti velük, hogy az ő testén át jutnak tovább.  Nagyon izgalmas volt részt venni ezekben az akciókban, mert engem aztán Ashley belerepített a közepébe, Negin szemszögén keresztül átéreztem minden részletet. A szellemekkel, később a démonokkal való összecsapás tele van akciójelenetekkel, harcokkal, amik aprólékosan kidolgozottak, ahogy a szerzőtől már megszokhattam. Fegyverek sülnek el, kések villannak, és nem ússzák meg a főszereplők sem sérülések nélkül, folyik a vér rendesen és nem ritka, hogy a kórházban kötnek ki hőseink.
Abban a bizonyos kórházban, ahol többszörösen sokkolódtam! Hát kivel kellett itt találkoznom? A drága Gloria Gifford doktornővel, aki már ismert lehet a szerző Halál és Gloria című regényéből  más olvasóknak is. Ő az, aki a San Franciscói kórház egyik részlegében a nem egészen emberi páciensekkel foglalkozik. Imádtam ezt az összefonódást, ami nem először történt meg a doktornővel, Morwenékkel is találkozott már a Fekete kristályban.
A másik sokkolódásom az ismeretlen segítő, aki a halál mezsgyéjén lebegő Negin mellett jelenik meg. Imádom azt az érzést, ami ezeknél az erőteljes karakterek megjelenésénél tapasztalok, persze köszönhető ez az érzékletes leírásnak, amiből szinte árad a végtelen erő. Falak omolhatnának le ezektől a szavaktól.
Nem akarok spoilerekbe bocsátkozni, hogyan is folytatódik a történet, de annyit talán lehet mondani, hogy a kórházas találkozás után Neginnek fokozódik az ereje, és apránként újabb és újabb részletek tárulnak fel a családjáról és George Lemerről is, aki egyáltalán nem az, mint akinek látszik.
A szerelmi szál lassú folyású, persze a szikrák pattognak az első néhány találkozásnál is, de van ideje kibontakozni az érzelmeknek, és ez nagyon jól működik a regényben. Negin nem hétköznapi nő, és nem is számít arra, hogy valaha hétköznapi kapcsolata legyen, tudja, hogy valami van benne, amit egy átlagos partner nem viselhet el. Amíg nem tudja meg pontosan, honnan jött és mi a feladata, addig nem mer és nem is akar elköteleződni. Ashley női karaktereit egyébként mindig is nagyon csodáltam, határozottak, erősek, különlegesek, és nagyon vágynak arra, ki titokban, ki nyíltan, hogy igazán megértsék őket. George Lemer pontosan az a pasi, aki Negin mellé való. Evidens, hogy külsőre csorgatnánk a nyálunkat, de Negin ennél többet érez már elsőre is. Tudja, hogy titkai vannak. Mit mondjak, kissé leesett az állam, amikor megtudtam azokat, és azt a különleges szálat, ami Neginhez fűzi, ami igazi is meg nem is. Komolyan mondom, le a kalappal Ashley előtt, hogy ezt így összerakta.
A fülszöveg is említi, hogy a történet kapcsolódik a sumér mitológiához. Ez meglepett, és ráébresztett, hogy mennyire nem ismerem, úgyhogy próbáltam utána nézni a neten. Nem tudom, a mai fiatalok mennyivel tanulnak többet róla mostanság, de én anno sajnos elég érintőlegesen, inkább a görög, római és az egyiptomi mitológiával foglalkoztunk bővebben. Pedig csodálatos dolgokat lehet találni, remélem mások is kedvet kapnak hozzá.  Lenyűgöző volt, ahogy a szereplők kapcsolódtak a mitológiához, a regény utolsó fejezeteiben ez nagy szerepet kapott, több fontos új szereplőt vonva a történetbe. A feje tetejére állítottak mindent, és sikerült a szívembe is belemarkolni, úgyhogy eléggé tűkön ülve fogom várni a második részt.
Izgalmas, fordulatos, lendületes a sztori, szerethető szereplők egész sorával, akik újabb és újabb titkokat tartogatnak. Én nagyon élveztem az olvasást, szívből ajánlom a műfaj kedvelőinek, nem fognak csalódni.

Borító: Voltak ennél sokkal jobb tervek, nem is értem...

Kedvenc karakter: Negin

Szárnyalás: Lenyűgözött az Alvilág.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Izgalmas a történet, de nem a szellemekkel suttogó szinten, annál azért jóval durvább. A romantika lassú égésű, és nem nyomja el a történetet, egy-egy érzékibb jelenettel megspékelve.

Értékelés: 




Nyereményjáték

Ashley Carrigan könyveinek címeit keressük a játék során. Minden állomáson 1-1 mixet találtok, a betűket helyes sorrendbe állítva kell beírnotok a a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

FELADVÁNY:    élsiraálGaólH


a Rafflecopter giveaway

További állomások:

02.09 Kelly és Lupi olvas
02.11 Sorok között
02.13 Könyvvilág
02.15 Hagyjatok! Olvasok! extra
02.17 Betonka szerint a világ...
02.19 Hagyjatok! Olvasok!
02.21 Sorok között extra


2020. február 3., hétfő

Sarah J. Maas: Kingdom of Ash - Felperzselt királyság 1-2 (Üvegtrón #7)



Tavaly év végén jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában az Üvegtrón sorozat záró része, a Felperzselt királyság. Elérkeztünk a végső csatához, amelyben Aelinnek és barátainak a leggonoszabb erőkkel kell szembeszállniuk. Ha készen álltok az utolsó összecsapásra, tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért!

Könyvmolyképző, 2019
Összesen: 1.176 oldal
Goodreads: 4,6
Fordította: Szabó Krisztina
Besorolás: YA, fantasy

Elérkezett a végső háború.

Aelin Galathynius rabszolgából a király orgyilkosává, majd egy birodalom királynőjévé vált. Útjának utolsó, szívbe markoló szakasza a háború kitörésével veszi kezdetét.
Aelin mindent kockára tett, hogy megmentse a népét – csakhogy hatalmas árat fizetett érte. A tündérkirálynő vaskoporsóba zárta, és most tüzes akaratának utolsó lobbanására is szüksége van, hogy elviselje a kínokat.
Ha megtörik, Maeve pusztulásra ítél mindenkit, akit szeret. Csakhogy Aelinnek fogytán az ereje…
De hiába került ő fogságba, a barátainak mennie kell tovább. Bizonyos kötelékek elmélyülnek, míg mások örökre megszakadnak.
A tenger túlpartján Rowan, hű társaival foglyul ejtett hitvesét és királynőjét keresi – nehogy végleg elveszítse!
A sors fonalai végül összeérnek, és kénytelen mindenki összefogni, miközben Aelin a saját életéért és egy jobb világért küzd.
Sarah J. Maas kirobbanóan sikeres Üvegtrón sorozatának utolsó, döbbenetes felvonása!
Mélyedj el az élményében!

Vissza kellett keresnem, de jól emlékeztem, hogy majdnem 8 évvel ezelőtt ismerkedtem meg ezzel a sorozattal és az akkor még elég zöldfülűnek számító Sarah J. Maasszal. A történet már az első pár mondatával megragadott és nem engedett el. A könyv már akkor is izgalmas világot tárt elénk, pedig akkor még csak egy "sima" YA fantasy regénynek gondoltam, ahol a főhősnőt sokáig szapultuk, hogy azon kívül, hogy nem tudja eldönteni, melyik ruháját vegye fel és mindenki a birodalom legjobb bérgyilkosaként emlegeti, sok akciót nem mutatott be. Plusz ott volt a már jól megszokott szerelmi háromszög is, a jóképű hercegecske és a testőrkapitány párosával, akiknél szó szerint fogadásokat kötöttünk, hogy Celaena (mi csak anno Cecíliaként neveztük:) kit is fog választani majd párjául. És nézzetek ide, hogy mivé fejlődött ez a regény! Az írónő bebizonyította, hogy van helye a fantasy világában, hogy többet is tud írni, mint egy Hamupipőke feldolgozást egy izgalmas kitalált világban.

És (sajnos) eljutottunk a történet végéhez. Ez egyrészt jó dolog, mert a sok küzdelem és harc után végre talán kivívják hőseink a megérdemelt boldogságukat és békéjüket. De ugyanennyire rossz is, hiszen 8 év alatt eléggé megszerettük őket, vártuk az újabb kalandjaikat, jó volt velük újra együt lenni. Mondjuk, ha újrakezdhetném az olvasást, akkor megvárnám, ameddig minden rész kijön és egyben, egy nagy maratoni olvasás keretében ismerkednék meg ezzel a sorozattal, mert az, hogy minden részre egy évet kellett várni, az nálam nagy töréseket okozott. De ezzel együtt is örök szerelem ez a sorozat és ha akarnék se nagyon tudnék hibát találni benne. 

Ami a legjobban meglepett, hogy egy ilyen fiatal írónő egy ilyen hatalmas "eposzt" tudott létrehozni.
Forrás: pinterest
Az utolsó részben is annyi szálat mozgatott együtt, hogy le a kalappal előtte! Egyrészt ott volt Aelin szála, akit Maeve tartott fogságban és kínzott minden létező módon. (ezek a részek voltak számomra a legborzalmasabb jelenetek, ha csak végiggondoltam, hogy miket csináltak vele, már attól kirázott a hideg, de folyamatosan). Ott volt Rowan, aki Elide és Lorcan társaságában elindul, hogy megkeressék Aelint. Lysandra, Aelin bőrébe bújva próbálja a katonákban tartani a lelket, hogy a "királynőjük" együtt harcol velük. Dorian Manonnal és a Tizenhármakkal az utolsó rémkulcs keresésére indul, míg Chaol, Yirene és ezernyi ruklovas társaságában visszatér, hogy segítsen a háborúban. 

Nagyon tetszett, hogy egyik szál sem lett "érdektelenebb" a többinél. Nem éreztem azt, hogy "jó, gyorsan tudjuk le ezt a fejezetet, hogy újra xy helyen és yz szereplőkkel lehessek". Minden rész kellően izgalmas lett, hozzátett a történethez. Még a háborús jelenetek is úgy készültek el, hogy mindig valakiért izgulhattam:). A gátas rész (többet nem merek mondani, hogy ne spoilerezzek) kifejezetten körömlerágós lett.. Túlélik? Nem élik? Sarah képes lesz megölni ezeket a szeretett szereplőket? Ennél a fejezetnél szerintem csuklott az írónő rendesen:).

Ami egyedül zavart picit, azok a +18-s részek voltak. Nem is maga, hogy mi történt, hanem, hogy mikor történt. Persze, felnőtt emberekről beszélünk, forrong a kémia, de néha úgy és akkor estek egymásnak, amikor az ember mindenre gondol, csak a szexre nem - például nevek említése nélkül - borzalmas lelki és testi sérülésekkel nem hiszem, hogy az első gondolatom az lenne, ha meglátom a páromat, hogy letépjem róla a ruhát és reggeli szexeljünk.... de ez legyen a legnagyobb gondom, hiszen maga történet tökéletesen összerakott, a szereplők karakterfejlődése bámulatos volt - imádtam, hogy sokszor hibákon és rossz döntéseken keresztül jutottak el ahová.

Ami még picike problémám volt (tudom, ezért megköveztek, hogy ez rovom fel hibának), hogy Sarah szerintem túl puhakézzel bánt a szereplőkkel az utolsó részben. Nem, nem arra gondolok, hogy nem kínozta meg őket eléggé - hiszen szinte minden szereplőnek megvoltak a maga démonai és maga veszteségei, viszont én úgy éreztem, hogy nagyon "lájtosan" hullajtotta el a szereplőket a végső nagy összecsapásban. Én személy szerint egy kicsit keményebb lettem volna, de igaz, ez egy YA regény, meg ott vannak a rajongók is, akik véreskezűbbek tudnak lenni ilyen téren, mint anno Celaena volt, ha valamelyik kedvenc karakterüket kivégzik. 

És a történet vége? Hogy is írjam le, hogy ne spoilerezzek. Vannak veszteségek, de összességében azt kaptam, amit szerettem volna. Próbáltam erős maradni és nem pityeregni, de egy olyan rész volt, ahol nálam is eltört a mécses (nem merem leírni, hogy hol, nehogy eláruljam előre, hogy ki marad életben és ki nem). 

Összességében ez a rész hozta nekem azt, amit vártam tőle és a sorozat pedig örök szerelem lett. Most biztosan nem, de pár év múlva újra elő fogom venni és egy hosszú hétvégén maratoni olvasást fogok tartani, mert Rowan, Chaol, Aelin, Dorian és a többiek már most hiányoznak és jó lesz velük újra átélni ezt az életre szóló kalandot:).

Borító: Gyönyörű, tökéletesen illeszkedik a sorozathoz!

Kedvenc karakter: (valakit biztosan ki fogok hagyni...) Aelin, Rowan, Dorian, Chaol, Manon, Fenrys, Elide, Lorcan, Yrene,

Szárnyalás: ahogy az írónő ezt a rengeteg szálat mozgatta, valami fantasztikus volt!

Mélyrepülés: Aelin a fogságban... édes jó Istenem.. ha csak végiggondoltam, hogy mit tettek vele, már fájt mindenem...

Érzelmi mérce: romantika, szerelem, +18-s karikás részek:), de mellette fájdalom, gyász, veszteség és minden, ami ehhez hozzátartozik - hiszen egy háborúról szól ez a rész és az veszteséggel jár

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A játék során idézetekkel emlékezünk meg a korábbi kötetekről. Minden állomáson találni fogtok egy idézetet az Üvegtrón sorozat valamely részéből, a feladat pedig annyi, hogy beírjátok a könyv címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“– Vannak olyan múltbéli döntéseim – szólalt meg feszülten –, amiket megbántam. De csupán egy dolgot tehetek: továbblépek, miközben megpróbálom kijavítani őket. Harcolok azért, hogy olyasmi többé ne történhessen.”


A blogturné további állomásai:
Január 30 - Könyvvilág
Február 01 - Fanni's Library
Február 03 - Kelly és Lupi olvas
Február 05 - Fanni's Library extra állomás

2020. január 26., vasárnap

Hercz Júlia: Arany és Ónix

A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye, az Arany és Ónix tavaly év végén jelent meg Hercz Júlia tollából a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A fantasy és a történelmi romantikus műfaj elemei keverednek a történetben, Asarella és Dhelward kalandjait ismerhetjük meg benne. Ha kíváncsiak vagytok a könyvre, tartsatok ismét a blogturné tagjaival, és játsszatok.

Könyvmolyképző Kiadó 2019. december
376 oldal
Goodreads: 3,25
Besorolás: fantasy, történelmi romantikus
 
Mi vár az út végén? Szerelem vagy halál?
Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át. Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja. Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta. De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra? Szüksége van egy kísérőre. Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét. Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És ki küldte a titokzatos levelet? Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz… 
A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19. századi Angliában játszódik, ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben jár. Miközben a szereplők útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az érzéki feszültség, és számos izgalmas helyzetet szül. 

Azért választottam be ezt a könyvet az olvasnivalóim közé, mert figyelemmel kísérem az Aranymosást, sok nyertes regényt olvastam innen az évek  során. Egyébként is szeretem a történelmi romantikusokat, a fantasyt meg még jobban, szóval izgatottan vártam mi sül ki ennek a két zsánernek a találkozásából. A fülszöveg szerint legalábbis erre számítottam, hiszen hangsúlyozott a 19. századi angliai háttér, mellette a két főszereplő kapcsolódása a mágiához.
Nem tudok mással kezdeni az értékelésben, mint a szerző stílusával. Már az első oldalakon is furcsállottam  bizonyos szófordulatokat, jelzőket, ami inkább meghökkentett, mintsem tetszett volna, és ez a regény végéig megmaradt bennem. Pedig az átlagnál jobb a fogalmazáskészség, gördülékenyek a mondatok, és érthető a szöveg is. Mégis pl: "Az ablak vért könnyezett." vagy a férfi főszereplő huszonvalahányszor emlegetett olvadt csokoládéhangja, és még pár hasonló szösszenet  számomra egy erőltetett líraiságot mutatott. Nem akartam ennyiszer olvasni a furcsa jelzőket az illatokról, hangokról, végül úgy éreztem, normális hangok már nem is törhetnek elő a szereplőkből, és szinte már magam is éreztem az átható levendulaillatot a saját szobámban.
Ami viszont nagyon tetszett, az  E/3 írásmód, váltott szemszöggel. Élveztem, ahogy a fejezet végén meglibbentette a szerző a jól elhelyezett horgokat, és a következő fejezetben a másik fél szemszögéből folytatódott a sztori. Így mindkettejük gondolatait megismerhettem, bár egyik karakterhez sem kerültem igazán közel. 
De rátérek inkább a kialakított világra, ami valójában tetszett, bár nagyon keveset ismertem meg belőle, alig pár részletet. A FOKA (Fekete Opál Különleges Alakulat) tagjainak kötelessége megvédeni a világunkat a Fátyol résein át ideérkező külvilágiaktól. Hatan vannak, egytől egyig külvilágiak, és mindegyikük rendelkezik különleges képességgel, mágiával. Sajnos a regény terjedelméhez képest keveset szerepeltek, inkább csak az utolsó fejezetekben találkozhattam velük bővebben. Szerettem volna jóval többet megtudni róluk, mert érdekesek voltak az időnkénti felbukkanásuk alapján, és nem lenne hátrány a saját világaikról is hallani. Egyikük maga a főszereplő, Dhelward, aki holdvérű, és 10 éve él a mi világunkban, de nagyon szeretne hazajutni, erre most lenne lehetősége Asarella segítségével, aki meg tudja nyitni a világokat elválasztó Fátyolt. Épp Asarella is segítségre szorul, hogy megtalálja eddig halottnak hitt rokonát, Esthert, akivel jó barátnők is voltak, amíg Asarella el nem bújt a világ elől, az életét féltve. Ő az utolsó acrif, benne megvan a képesség rést nyitni a világok között, ezért afféle egyességet köt Askam earljével, aki cserébe segít megtalálni Esthert. Ám ebben az időben nem rohangálhatnak hajadonok egy úriemberrel az oldalukon csak úgy, ezért névleges házasságot kötnek. Ez elég nehéz döntés, ugyanis a lány fél a külvilágiaktól, hiszen a szüleit is ők ölték meg, ez gyanakvást is szül benne. Dhelward meg holdvérűként utálja a gondolatát is, hogy embernővel kapcsolja össze az életét. Bár.... a vérére eszméletlenül vágyik. És itt álljunk meg egy pillanatra. Nem hiszem el, hogy ennél jobb ötlet nem merült fel a szerzőben. Nekem ez a pont csalódás volt, hiszen Dhelwardról sütött a vámpír jelleg, bár ezt tagadja (a lányban is felmerült), mégis külsőségekben, meg a vér utáni vágy indokán sajnos erre emlékeztet. Hiába teszi hozzá a szerző, hogy mágiával átitatott vérre vágyik, mivel a lánynak az van, nekem ez már egy lejárt felütés.
Nem véletlenül emlegeti a fülszöveg a történelmi romantikát. A korabeli angliai háttér számomra működött, jól beleillesztette a szerző az eseményeket, tetszettek a helyszínek, a díszletek, úgy általában minden leírás. Sok olvasónak szíve csücske London, a Temze, a híres parkok, jó volt ezeken a helyszíneken járni. 
A romantika a két főszereplő között hosszú és viszontagságos ívet írt le. A kezdeti ellenségességet lassan feloldotta a kényszerű közelség, de ezt valójában sok tényező gátolta. Asarella bizalmatlansága sokáig kitartott, hiába vette észre magán, hogy egyre jobban vágyik a férfi ölelésére. Sikerült minden alkalommal megmagyarázni saját magának, hogy a férfi úgysem akarja őt, úgyhogy gyakorlatilag a végére már egy kitörni készülő vulkánhoz hasonlított.
"Figyelte Dhelwardot, ahogy feszengve hol leül, hol feláll, és neki az jutott eszébe, vajon milyen lehet egy férfit karolni, és hagyni, hogy maga alá temesse?" Asarella képessége ráadásul virágnyelven fogalmazva ugyan, de gyakorlatilag a szexuális életétől is függ, minél előbb lovagot kell szereznie, aki biztosítja a kielégülését, ami a feltöltődésével egyenlő. Hát ez nekem fura volt így, ám mondhatom, hogy ez a pont tényleg eredetiségre utal.
A holdvérű egyszer már megégette magát a szerelemben, úgyhogy nem kíván újra ebbe a csapdába besétálni, pláne nem egy embernővel. Később persze egyre inkább eluralkodik rajta is a fizikai vágy, majdnem ezzel egyenes arányban nő benne a felelősség és védelmező ösztön is, nem mellesleg rájön a lány további értékeire is, leszámítva a vérét, mert azzal rögtön tisztában volt. A sok elfojtott szenvedély végül beteljesül, de arra nem számítottam, milyen körülmények között.
Csalódás volt a regény vége, egy zagyva összetűzés, olyan fordulattal, ami egyáltalán nem hatott rám, ráadásul közvetlenül utána egy olyan jelenettel, amire egyesek az elejétől vártak, de engem ez sem hatott meg, legfeljebb pislogtam párat, ahogy az epilógusra is inkább borítsunk fátylat.

Voltak ígéretes részei a regénynek, szívesen olvasnám a folytatását, amennyiben a fantasy szál lenne erősebb és a romantika kevésbé szenvelgős. Most viszont hiányérzettel csuktam be a könyvet, úgy érzem, mintha kihúzott jelenetek egész sora várja valahol, hogy valaki elolvassa őket. Talán legközelebb.

Borító: Tetszik a színvilága.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A FOKA tagjai.

Mélyrepülés: A Büszkeség és balítélet említése.

Érzéki mérce: Nem voltam elájulva.

Értékelés: 




NYEREMÉNYJÁTÉK

Az Arany és Ónix az Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye, így a nyereményjátékunkban is erre fogunk koncentrálni. Minden állomáson egy olyan szerzőről fogtok találni képet, akinek a könyve az Aranymosás keretében jelent meg. 
A Rafflecopter doboz megfelelő soraiba a szerző nevét várjuk. Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway
Állomások
 
01.18. Könyvvilág
01.20. Fanni’s Library
01.22. Sorok Között
01.24. Dreamworld
01.26. Kelly és Lupi olvas



2020. január 24., péntek

Erin Watt: When It's Real - Igazán szerelem

A Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg a Royal fiúk megalkotóinak új regénye, a When it's Real. Egy átlagos lány és egy fiatal popsztár szerelméről szól a regény, amely nagy érdeklődést váltott ki a Blogturné Klub számos bloggeréből. Kövesd az állomásokat és a játékunk során megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Könyvmolyképző Kiadó 2019. december
448 oldal
Fordította: Moldova Júlia
Goodreads: 4,03
Besorolás: YA, romantikus, realista

„A nagy szerelem tisztítótűz. Az összes hülyeséged a lángok martalékává lesz, és jobb emberré válsz általa.”
Rendes körülmények között ez a fiú és ez a lány még csak össze sem futna.
A srác neve Oakley Ford. A tinik bálványa, menő popsztár, híres filmsztárok csemetéje, akiért lányok milliói bolondulnak… és megrögzött rosszfiú. Az ember azt gondolná, hogy az élete kész diadalmenet, de a magánélete széthullóban, a dalszerzésben elhagyja az ihlet, a bulvársajtó a botrányaitól hangos. Oakley menedzsmentje úgy dönt, hogy közbelépnek. Az eredmény: teljes imázsváltás, és egy állandó barátnő, akit azért szerződtetnek, hogy megmutassák a rajongóknak, vége a balhés időszaknak.
A lány neve Vaughn Bennett. Tizenhét éves, csupaszív, gondoskodó testvér, részmunkaidőben pincérnőként dolgozik. Maga a megtestesült hétköznapiság. Normál körülmények között soha nem vállalná el a feladatot, de a családja megélhetési gondokkal küzd, így nem sok választása marad.
A pénzért cserébe, amit öccsei tanulmányaira fordíthat, Vaughn elviseli a fura hollywoodi partikat és a gondosan kitalált Twitter-üzeneteket. Az orruknál fogva vezeti a lesifotósokat és a rajongókat. Néha talán már önmagát is.
Mert amikor a hétköznapi szabályok érvényüket vesztik, nem tudni, mit diktál az ember szíve…
Elbűvölő és üdítő szerelmi történet, elgondolkodtató üzenettel.
Vesd bele magad!

Ismerve a szerzőket a Royal fiúk sorozatból, magasra tettem a lécet magamban, és egy vicces, szórakoztató történetet vártam, ami kikapcsol, és főképp feledteti az előző olvasmányomat, ami csalódást okozott. Az elvárásaimnak teljes mértékben megfelelt a regény, több szempontból is.
Jogosan felróható ugyan, hogy szakállas klisékre épül a sztori, hiszen a kiemelten szomszédlány-stílusúnak kezelt és valójában is átlagos, 17 éves lányt összehoznak egy majdnem 20 éves, de már évek óta világsztár sráccal, hogy eljátsszák a szerelmespárt a világ felé, a kedvező imidzs miatt. Ugyanis Oakley Ford már egy ideje nem adott ki új lemezt, új hangzásra vágyik, de az aktuális sztárproducer nem akar vele dolgozni, mert komolytalannak tartja. A jó sajtó érdekében tehát álbarátnőre van szükség, egy hétköznapi lányra, ugyanis az előző próbálkozás, egy szintén sztár leányzó nem jött be, mert a lány végül valósággá akarta tenni a kapcsolatot és Oakley kirúgta.
Ez tehát az alapszituáció és a többi gyakorlatilag kitalálható a cselekmény szempontjából, de nekem  akkor is kedvenc lett!
Mi tette mégis különlegessé a sztorit? Imádtam bekukkantani a kulisszák mögé! Bevallom, rajongó típus  vagyok és instán nagyon sok kedvencemet követem, imádok bepillantani az életükbe, megismerni őket a képeiken, megnyilatkozásaikon keresztül, ám csakis szigorúan távolról. Eszembe nem jutna az utcán követni és szelfizéssel zaklatni bárkit is.  Tudnék mesélni, mennyi sztárból ábrándultam ki, vagy épp váltak még szimpatikusabbá az utóbbi évek során. Korábban, az internet kora előtt csakis  az újságokból vagy a tévéműsorokból lehetett felcsippenteni híreket a sztárvilágból, kevesebb is volt a sztár, nagyobb volt a titokzatosság. Most meg még az amerikai elnök is twitterezik, bár én ezt a platformot már végképp nem tudom követni, nincs annyi időm. Szóval nagyon tetszett, hogy a regénynek szerves része a közösségi média, és hiába vannak ennek árnyoldalai is, igenis tudomásul kell venni, hogy a fiatalok (is) innen szerzik az infókat, és most mindenki mindent azonnal tudni akar és reagálni is akar rá. Ám azzal is érdekes volt szembesülni, - bár ezt általában tudják az emberek -, hogy mennyi hazugságot el lehet hitetni a rajongókkal, egész szakmai teamek foglalkoznak a sajtó kiszolgálásával, ami gyakran egyenlő a  kamuzással. Mert nem mindegy, hogy X filmnek mennyivel nagyobb lesz a bevétele, ha a főszereplő párocskát a filmezés során összeboronálják, jaj de aranyosak meg minden. Aztán szép csendben kiszeretnek egymásból a promózós időszak végén.
Nagyon tetszett a regényben a zenei producerek szerepének hangsúlya. Ez pontosan így van az életben is, ahogy Mr. Kinggel akart Oakley együtt dolgozni, éppen úgy versenyeznek az igazi sztárok is a menő producerekért. Abszolút igaz, hogy kell időnként változtatni a stíluson, a rajongók nagy része várja is a megújulást. Eszméletlen változást tud hozni egy új hangzásvilágú lemez, Madonnától kezdve Justin Bieberig ezer példa van erre. Nekem a kedvenc producereim bebizonyították ezt, Dr. Dree, Timbaland, William Orbit, Babyface, Pharell Williams, és persze a mai menő DJ-k, majdnem mind egyben zenei producerek is.
Félretéve a showbizniszt, volt azért itt más mondanivaló is. A főszereplőnk, akit innentől a "lány"-nak fogok említeni, sajnos két évvel korábban elveszítette a szüleit, akik főleg adósságot hagytak a gyerekeikre. A nővére az egyetlen kereső a családban, így a lány korábban befejezte a középsulit, és az egyetem előtti szabad évben próbál besegíteni a háztartásba pincérkedéssel. Legnagyobb gondjuk az iker öccseik taníttatása, amire spórolni kéne. Ebben a helyzetben más is igent mondott volna az ajánlatra, miszerint egy évig színlelnie kell, hogy ő Oakley barátnője. Nekem nagyon szimpatikus volt a karaktere az első pillanattól, jól meg is ismerhettem a váltott szemszög segítségével, egyedül a nevét utáltam, aminek utána is néztem, hogy kelta eredetű és kicsit jelent, ezzel együtt abszolút fiúnév, és általában vezetéknév. Szóval a szülők furaságához adhatunk egy plusz pontot ezért a névért. Nem ijedt meg a helyzettől, jól odamondogatott a srácnak, aki először meghökkent a stílusán, aztán pont ezt az őszinte, szarkasztikus hangot szerette meg a lányban, persze külsőre is tetszik neki, pláne, hogy szinte alig sminkel és nem cicababának öltözik állandóan. A lány azért elég sokat lelkizett magában, miután bonyolódott a sztori az exével, de szerencsére fokozatosan rájött illetve rávezették, hogy gondja van a gyászfeldolgozással, és az önértékeléssel is. Egyébként épp van egy 17 éves lányom, aki szintén sokat morfondírozik azon, hogy mi is akar lenni, ha nagy lesz, és én minden alkalommal elmondom neki, hogy van még pár éve eldönteni. Nem kell egy 17 évesnek elhivatottnak lennie, nem kötelező. Az élet hosszú és annyi minden történik, nehogy már mások elvárásainak kelljen megfelelni még ebben is. Tetszett még ebben a lányban, hogy nem hagyta magát megváltoztatni, ragaszkodott a külsejéhez, a ruháihoz, a belső moráljához, fontos volt, hogy önmaga maradhasson, és ez nagyon be is jött minden téren.
A szerelmi szálat imádtam, szépen lassan építkezett és a kezdeti mufurc párbeszédekből igazi barátság alakult ki, ami persze hogy szerelemmé alakult. Azok az apró pillantások, véletlen érintések! Tetszett, ahogy Oak változott, az első bunkó megnyilvánulása után még alakított párat, aztán szépen fejlődött a személyisége, és tényleg jót tett neki ez a kapcsolat. Megvolt az oka a viselkedésének, és ez a saját szemszög miatt az olvasó felé hamar ki is derül. Azért valljuk be, óriási érzés lehet többezer ember előtt zenélni a színpadon, érezni a feléd áramló energiákat, ugyanakkor nem mehetsz végig álcázás nélkül a nyílt utcán, mert öt perc alatt szétszednek a rajongók, pusztán szeretetből. Mindez nehéz súlyként telepedik ezekre a sztárokra, és nagyon oda kell figyelniük minden apróságra, ha hibáznak, megkövezik őket, ha mindent szabályt betartanak, egy idő után unalmasak és kiégettek lesznek. Mit mondjak, a kedvencem lett ez a srác, sokat segített ebben, hogy valós személyt képzeltem a helyébe, aki hasonlóan korán kezdte, igaz zenekari tagként, de a népszerűség súlya ugyanaz.  Luke Hemmings énekes gitáros volt a lelki szemeim előtt, akinek a barátnője, Sierra, pont olyan bullyingnek van kitéve, mint a könyvben Vaughn. Szétszedik a rajongók, szóval ez náluk épp aktuális a jelenség.  
Filmszerűen pörgött a fejemben a cselekmény, így nem volt nehéz elképzelnem, hogy valós színészeket lássak magam előtt, annyira adta magát  Oakley szüleire a híres színész házaspár Alec Baldwin és Kim Basinger, ők  abszolút illettek a szerepre. (Tudom, hogy már elváltak, de a könyvben is.)
A szerzőpáros nekem ismét bebizonyította, hogy remekül dolgoznak együtt, sokat nevettem a vicces részeken, az érzelmek pedig megdobogtatták a szívem, és voltak bizony elérzékenyülős részek is. Fontos volt nekem, hogy Oak és az anyja között kibontakozott valami, amire építeni lehet a jövőben, nincsenek elveszve egymás számára. Jelentős mondanivaló volt a regényben a szülő-gyerek kapcsolat, és a testvérek egymásra figyelése, a család fontossága.
W-t sajnáltam egy picit, mert ordított a karakteréről hogy na én vagyok akit utálhattok, olvasók, ide lőjetek. De nem ő az egyetlen negatív szereplő, Oakley zenésztársa, Luke is kellően utálható volt, sőt, inkább undorító féregnek titulálnám. Viszont az összes többi mellékszereplő szépen megformált, a lány nővére és a testőr közötti románc meg a szívem csücske lett. 
A párbeszédek élvezetesek, külön imádtam a twitter üzeneteket, amit egymásnak írtak, a kitaláltakat és a valósakat is, meg jókat röhögtem a rajongók beszólásain is, annyira jellemzőek voltak.
A végkimenetel és az előtte lévő fordulat is borítékolható, de nem bántam, mert az egész regény kedves, vicces, aranyos volt, biztos elő fogom még venni, és szívből ajánlom minden korosztálynak 15 fölött, igazából nem is értem, hogy miért nem vörös pöttyös lett, szerintem semmi sem indokolja a rubin besorolást, talán több olvasóhoz is eljuthatna.
Fotók: Timbaland-Google, Luke-Instagram, Alec Baldwin és Kim Basinger-Google

Borító: A sziporkázó csillag, mint a sztárság szimbóluma,  tetszik.

Kedvenc karakter: Vaughn, Oakley

Szárnyalás: Paisley és Ty bimbózó kapcsolata jó mellékszál volt.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A korosztálynak megfelelő volt a szerelmi szál és annak kimenetele. Szóval édes, cuki, romantikus szerelmi jeleneteket olvashatsz!

Értékelés: 



Nyereményjáték:

A kötet főhőse, Oakley Ford egy fiatal popsztár, akiért milliók rajonganak.A mostani játékunk során fiatal popsztárok képeit láthatjátok majd, a feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott sztár nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01.12. - Sorok Között értékelés
01.14. - Fanni's Library
01.16. - Sorok Között extra állomás
01.18. - Csak olvass!
01.20. - Readinspo
01.22. - Deszy könyvajánlója
01.23. - Dreamworld extra állomás
01.24. - Kelly & Lupi olvas
01.26. - Pandalány olvas
01.28. - Veronika's Reader Feeder




2020. január 21., kedd

Tijan: Anti-Stepbrother - Vészkijárat

A Könyvmolyképző Kiadónál megjelent Tijan legújabb regénye, az Anti-Stepbrother - Vészkijárat,  amiben a romantikus kalandok mellett a gyászfeldolgozás nehézségeiről is olvashattok. A könyvről a Blogturné Klub tagjai mesélnek, egy szerencsés olvasó pedig meg is nyerheti a regényt!

Könyvmolyképző Kiadó - 2019
384 oldal
Fordította: Goitein Veronika
Goodreads: 4,15
Besorolás: NA, romantikus, realista

A mostohabátyám miatt iratkoztam be erre az egyetemre.
De mi van, ha beleszeretek valakibe, aki pont az ellentéte?
Igen, kicsit naiv voltam, nehezen illeszkedtem be, és túlzottan a fantáziavilágomban éltem, de Caden Banks nagyon téved, ha azt hiszi, irányíthat.
Új család, új barátok, új élet… és új kihívások.
Minden, amiről egy egyetemista élete szól: szerelem, buli, tanulás, siker, kudarc… és az élet nehéz kérdései is: veszteség, kétség, gyász.

Nagyon szerettem volna Tijantól olvasni, mert évek óta folyton belefutok, akkora a hype körülötte a külföldi könyves blogokon. Aztán Lupi véleménye az első magyar megjelenéséről nem volt túl biztató, de voltak már máskor is véleménykülönbségek közöttünk, úgyhogy ez nem tartott vissza. Pedig kellett volna. De megbabonázott ez a borító, és ahogy elemezgettem a szerző sikerének lehetséges okait, az egyik szembeötlő elem, hogy a regényeinek szinte kivétel nélkül baromi jók a borítói, pontosan olyanok, amit azonnal leemelsz a polcról, és magadénak akarod tudni.
Egyszer beszélgettünk róla a bloggerekkel, és emlékszem egy megjegyzésre, hogy Tijan regényei az idővel egyre jobbak lettek, mint például Abbi Glinesé is, szóval ez is amellett szólt, hogy próbáljam meg.
A borító pozitívuma után még a gyors olvashatóságot tudom kiemelni, mert semmire sem kell odafigyelni olvasás közben. Nem kell gondolkodni, legfeljebb azon, hogy épp ki szólal meg és miért, mert az gyakran nem egyértelmű. És ha valaki válaszol valamire, az se mindig odavaló, bár ezt a szerző szarkazmusnak álcázza, ami vicces kéne hogy legyen, de én ezeken egyszer sem tudtam nevetni, legfeljebb felhúzni a szemöldököm, ami a regény végére a hátamon kötött ki.
Miért nem kell figyelni különösebben a regény olvasása során? Mert nincs cselekmény. Summer a főszereplő, aki most kezdi az egyetemet, amit azért választott, mert ide jár a mostohatestvére, akibe évek óta szerelmes, bár nem évek óta mostohatesók, ez csak az utóbbi két év szerencsés velejárója. Egyetlen szó magyarázat sem hangzik el, hogy mi az oka ennek a szerelemnek, azon kívül, hogy Kevin a világ legszebb pasija. Ebből rögtön lejön, mennyire sekélyes, naiv lány a főszereplő, ami rettentő rossz indítás. Megjegyzem számomra a borítón és a kíváncsiságon kívül a mostohatestvér iránti vonzódás volt a következő hívószó, ami miatt rávetettem magam a könyvre, mert érdekes szituáció ez számomra, olvastam jó sztorikat erről és azokat imádtam. De itt azonnal észrevettem, hogy a srác, Kevin, nem éppen a szerethető rosszfiú kategória, mert az első oldalon lejött, hogy egy szemétláda, aki kihasznál minden csajt, és a megcsalás az egyik lételeme. Tisztességtelenül játszik. Van ugyebár az a rosszfiú, aki falja a nőket, de legalább nem ígér nekik fűt, fát, és nem is alakít "kapcsolatot" velük, mindezt előre közli. Kevin azonban szédíti a lányokat, jár velük, majd tudatosan újat keres, azt sem bánva, ha a lány épp foglalt. Engem a végén sem győzött meg a szerző, hogy volt erre bármi pszichés magyarázat, ez nagyon gyenge próbálkozás volt.
Szóval a naivánk utánament az egyetemre, megjegyzem csodálkoztam, hogy ezt csak így minden nehézség nélkül meg tudta tenni, de lépjünk túl ezen, mint a szerző. Ám Kevin le sem szarja gyakorlatilag, viszont a fiúegylet másik nagymenője valami furcsa oknál fogva (amire rá nem jöttem soha) kedveli a lányt, és kialakul köztük egyfajta barátság, ami okán sülve főve együtt vannak, Summer bejáratos lesz a fiúegyletbe, sőt Caden szobájába is, mindezt pár nap alatt.
És ezután elindul a drámázás, a Kevin utáni sóvárgás, ami kavarodik a Caden iránti érzelmek növekedésével. Nem volt az egész felépítve, nem volt íve, én ebben egy csipet kémiát sem éreztem. Semelyik páros között sem, ami azt illeti. Tényleg erről szól az egyetemi élet? A bulik, a piálás, ja mert azt alaposan részletezte a szerző, és a kavarás, ki kivel szexel, és hát természetesen a lányoknak is lehetnek egyéjszakás igényei, mert van aki tuti erre vágyik.
Az egész lélektani teher Caden testvérével, nálam kiverte a biztosítékot. Ha valakit baj ér, beveri a fejét és agykárosodást szenved, bármi balesetből eredően, azt elfogadom. De amit a szerző ezzel a sráccal művel a hibás sisakkal, az túlment minden határon. Ilyen nincs, ez nevetséges. Épp az ellenkezőjét éri el, szívszorítónak kellene lennie, de a hiteltelenséggel tönkreteszi. Még azt is kétlem, hogy egyáltalán tájékozódott-e agykárosodás ügyben.
Az egészre felteszi a koronát a szerző Summer ájulásával, ami olyan wtf pillanat volt, amit már rég olvastam, az egész gyászfeldolgozási téma is ilyen volt különben, látszik, hogy a szerzőnek fingja sincs az egészről. Nagyon fura volt, hogy túl hosszú ideig még magában sem hozta fel, így az olvasó sem értesül a helyzetről.
Azon már csak nevetni tudtam, mennyire random módon, a könyv utolsó negyedénél egyszerre Caden is szemszöget kap. Hirtelen úgy érezte a szerző, meg kell magyaráznia, miért hagyja faképnél Summert egy idegbeteg résznél, miért hazudik neki, hogy piálni megy, miközben csak a testvérét akarja felelősségre vonni. Miért kell ehhez hazudni? Nyomatékosan, kizárólag saját szemszögből.
Külön negatív kedvencem volt Avery, Summer új barátnője az egyetemen. Bosszantó volt a maga butaságával önmagában is, de ketten együtt ilyen beszélgetéseket produkáltak:

"– Valami baj van?
– Tessék?
Avery figyelmesen nézett rám.
– Sóhajtottál. Valami baj van?
– Nem. – Legyintettem. – Csak hülyeségek járnak a fejemben.
– Mik?
– Tessék?
– Mi járt a fejedben? Mondd el nyugodtan! – Előrehajolt és rám vigyorgott."

A párbeszédek tragikusságától elképedtem, ezek a visszakérdezések és értetlenkedések jellemzőek végig, és kivétel nélkül minden szereplőre.  Ha ilyen emberek vennének körül, elásnám magam. Én legalábbis utálom, ha valaki nem a kérdésre válaszol, hanem feltesz egy újabb kérdést, és ezzel volt tele a regény. Jellemzően amatőr az írás stílusa, nem értem, mi a fenét esznek ezen a szerzőn, annyira nyilvánvalóak a hibái, amitől falra másztam, az eléggé nyilvánvaló, hogy szerkesztőt nem látott.
A karakterek közül senkit sem szerettem meg, nem tudtam azonosulni velük, a problémáikkal sem. Fejlődésről meg egyáltalán nem tudok beszélni, semmi ilyesmit nem mutat a szerző. Egyedül Caden üti meg alulról a mércét, de több érzelmet mutatott a testvérével történtek miatt, mint Summer felé, és valahol ez egy romantikus könyv (is) akarna lenni, szóval érzelmileg kevéske volt a srác, legyen bármilyen kockás a hasa. 
A szerelmi szál nekem lapos volt és gyenge, és a romantikus részek is kevésnek tűntek a terjedelemhez és a rubin pöttyös besoroláshoz képest. Az a pár ágyjelenet nem volt sajnos emlékezetes, végig arra gondoltam, ezeket a szavakat már annyiszor olvastam más-más könyvben, úgy tűnt, mintha összeterelte volna a szerző pár sorba, amit máshol felcsippentett.
Összességében sajnálom, de az olvasás során semmilyen érzelmet nem tudott kiváltani belőlem a szerző, és ez a legnagyobb probléma. Az egész drámázás középiskolai szintű volt, gyengén alátámasztott problémákkal. A túlértékelésnek az oka az lehet, hogy a 15-18 éve olvasótábor ilyen történeteket akar olvasni, ahol a tinidráma a jellemző, "most járunk, vagy barátok vagyunk?" téma, szappanopera szerű stílusban. Hát, vannak sokkal jobbak is ennél.

Borító:  A borító mindent visz, övé az egyik pont.

Kedvenc karakter: Nem volt, de talán Diego.

Szárnyalás: Nem volt számomra élvezhető jelenet.

Mélyrepülés:  Ebből viszont túl sok is.

Érzéki mérce:  Én nem éreztem a kémiát a szereplők között, a szex a szokásos klisés szavakkal jellemezhető.

Értékelés:



Nyereményjáték:

Ó, azok a rosszfiúk! Summert is lassacskán meghódítja az egyetem menő rosszfiúja, Caden, és hát, nem ő volt az egyetlen könyves hősnő, aki nem tudott ellenállni a rosszfiúk csábításának.
A mostani nyereményjátékunk során olyan könyvekből találtok idézetet, amikben egy-egy igazi rosszfiú szerepel, akiről talán kiderül, hogy nem is (olyan) rossz ;) A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beleírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

" – Sajnos, Rév Asszonya, én maradtam az én egyetlen igaz szerelmem. – Dorothea erre harsányan felnevetett.
– Legalább – mondta – nem kell tartanod a visszautasítástól, Jace Wayland.
– Nem feltétlenül van így. Időnként nemet mondok magamnak, hogy érdekesebb legyen."


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

01.13. - Sorok Között
01.15. - Deszy Könyvajánlója
01.17. - Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
01.19. - Hagyjatok! Olvasok!
01.21. - Kelly & Lupi olvas
01.23. - Insane Life



2020. január 17., péntek

On Sai: Álruhában (Vágymágusok #1)


A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk On Sai legújabb történetét, a Vágymágusok első részét, mely az Álruhában címet viseli. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Szépvölgyi Rianna grófkisasszony izgalmakkal teli kalandját, melyben férfiként kell helytállnia, miután egy katonai toborzás során összecserélik ikertestvérével, Roannal.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Vágymágusok világát, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

Könyvmolyképző, 2019
300 oldal
Besorolás: YA, fantasy

Lehet barátság férfi és nő között?

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat.
Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi.
Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.
Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?
De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat?
Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra.
Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.

„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”

Ez tipikusan az a regény, amibe akkor se lapoznék bele a borítója alapján, ha utánam dobnák. Egy ok volt, amiért belevágtam a történetbe, az pedig az írónő személye. On Sai számomra a humort, az izgalmas, jól megírt történeteket jelenti, amelyekben még sosem csalódtam. 

A történet főhőse Rianna, a Szépvölgyi család grófkisasszonya, aki sok minden más tulajdonsága mellett, egy szipoly. A szipolyok a mágusok női megfelelői, akik képesek a természettel kommunikálni és őket együttműködésre bírni, sőt a szexből, a vágyból is erőt merítenek. Ám ez a hatalom tiltott, a szipolyoktól rettegnek és üldözik őket. Hogy a lány biztonságban legyen, szerepet cserél a csendes, zenével foglaltoskodó öccsével, így Rianna lesz Roan és Roan pedig Rianna. Ez a szerep egy jó darabig be is válik, hiszen a csonka családban (az édesanyjuk meghalt, az édesapjuk pedig elég furcsa szerzet) kell egy erős kéz és ezt a szerepet Rianna tölti be. Ám egy napon megjelenik egy kapitány, Ras, aki a kegyetlen uralkodójuk számára gyűjti be a mágiával rendelkező fiúkat. Rianna pedig véletlenül belekerül a sorozásba és az öccse helyett viszik magukkal. 

És innentől indul a móka. Rianna, az álruha ellenére is egy grófkisasszony, aki a másik nemről nem sokat tud. Ezek után bekerül egy férfiakból álló csapatba, annak minden előnyével, de inkább hátrányával együtt. A lány mindezt gyakran megbotránkozással, de még inkább humorral próbálja elütni. Egyszerűen nem tudtam hangos nevetés nélkül túljutni azon, ahogy Rianna kommentálta az átélteket, ami gyakran egy grófkisasszony szemének abszolút nem volt való. Ráadásként nőként nem tud néha nem tágra nyílt szemekkel nézni a félmeztelen, gyakran jól kidolgozott férfi testekre, így hamar elterjed róla, hogy férfi létére a férfiakat szereti. Ez még több bonyodalmat okoz a számára. És akkor arról még nem is meséltem, hogy a női mágia "picit" másképp működik a férfi mágiához képest, amit elég nehéz elrejteni a mágusok csapatában. 

Persze a bonyodalom se kerüli el Riannát, hiszen ott van Lidérc, akit részben miatta soroztak be a csapatba, így enyhén szólva is utálja a lányt, de mellette nem tud nélküle sem meglenni. A fiú hol fenyegeti, hol pedig teljesen ráutalja magát, így a lány mellett mi sem jövünk rá eleinte, hogy mit is akar (Lidérc se persze, mert ő aztán végképp nem érti, hogy ő, aki annyi szépasszonnyal hált már, miért is vonzódik egy férfitársához :)))).

Azért van persze kevés izgalom emellett is (pedig már a fentiek is épp elég zűrt okoznak:), valaki többször is a kis csapat életére tör és a sok mágustanonc között, Riannára vár a feladat, hogy megoldja a rejtélyt.

A humor mellett ami nagyon tetszett, az a mágia kidolgozása volt. Ahogy a szipolyok a természeti elemekkel tudtak kommunikálni - sőt az élettelen dolgokkal is, mint például egy vár, az valami mesteri volt. Mellette persze a szexuális vágy is ugyanolyan erős mágiát képes okozni - ami ebben a regényben rettentő humoros helyzeteket okozott - főleg a férfiakat, a szexet nem ismerő, naív Rianna esetében. 

Rianna pedig egy számomra nagyon szerethető, talpraesett főhősnő volt. Az, hogy nem egy anyámasszonykatonája, az már ott meglátszott, hogy a félkegyelmű apja és egy vár és az uradalom elvezetésére abszolút alkalmatlan öccse helyett egy grófságot volt képes kordában tartani.
De ahogy ellavírozott a férfiak világában, ahogy megúszta az összes, "most megbizonyosodunk arról, hogy mindenki férfi-e" vizsgálatot, ahogy kivágta magát a leglehetetlenebb helyzetekből is, azt sok női főhős megirigylhetné és eltanulhatná tőle. Persze nem volt szuperhős, neki is voltak hibái, ő is okozott elég sok kalamajkát és sokszor azért külső segítséggel tudott csak kimászni a bajból. De akkor is. Rianna bekerült a kedvenceim közé. Ő és Lidérc olyan párost alkotnak, ahol már alig várom, hogy a fiú rájöjjön, hogy a "Roan" lány, méghozzá egy szipoly és a sok-sok akadály után egymásra találjanak végleg. Mert, hogy összevalóak, az idáig világít:).

Összességében egy nagyon jól megírt, humoros, néhol pajzán, néhol pedig izgalmas YA történetet olvashattam és elmondhatom, hogy innentől On Sai könyvei akár újságpapírba is lehetnek bekötve, nem fogok kétkedni benne, hogy jók:).
A regényt pedig ajánlom fiúknak és lányoknak is, mind a két nem megtalálja benne a neki tetsző részeket, én pedig alig várom a folytatást, hiszen az írónő természetesen függővéggel zárta az első részt:))).


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Borító: Szerintem ha nem kommentálom az lesz a legjobb mindenkinek :)

Kedvenc karakter: Rianna / Roan, Lidérc
Szárnyalás: a humor

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: hát, volt egy pár forró jelenet, de minden persze a YA keretein belül maradva

Értékelés: 

Nyereményjáték:
Mostani játékunk során olyan, Riannához hasonló lányokat, nőket keresünk, akik a másik nem uralta területeken úgy próbálnak meg érvényesülni, hogy férfinak álcázzák magukat.
Minden állomáson találtok egy képet az adott álruhás hölgyről, nektek pedig azt kell kitalálnotok, mi az illető álneve (ha nincs/nem derül ki, a rendes nevét írjátok). Fontos: csak és kizárólag álnévre vagyunk kíváncsiak!

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!



A blogturné további állomásai:
Január 05 - Dreamworld
Január 09 - Könyv és más
Január 11 - Könyvvilág
Január 13 - Hagyjatok! Olvasok!
Január 17 - Kelly és Lupi olvas

Rendszeres olvasók