KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2019. július 17., szerda

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek


Delia Owens biológusnő első regényében, az Ahol a folyami rákok énekelnekben szívszorító s egyben izgalommal teli módon jelenik meg az ember és természet egysége; a lápi növényzet és a madarak szárnyának csapkodása közt pedig egy krimi és egy szerelmi történet szálai fonódnak össze. Nem csoda, hogy a mű rohamosan bestsellerré vált - ahogy az sem, hogy a Libri Kiadó jóvoltából végre megérkezett a magyar olvasókhoz, köztük a Blogturné Klub tagjaihoz is, akik most egy hat állomásos turné keretein belül számolnak majd be a tapasztalataikról. Tartsatok velünk, hogy ti is megismerjétek Kya Clark, a “Lápi Lány” magával ragadó életét, s végül gazdagabbak lehessetek a regény egy példányával!

Libri, 2019
426 oldal
Fordította: Csonka Ágnes
Goodreads: 4,53
Besorolás: realista

Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.
A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.

Úristen, ez a történet! Pár napja fejeztem be, de még mindig a hatása alatt vagyok. Nem is tudom, hogy anno mi fogott meg, a gyönyörű borítója, a fülszövege, hogy Reese Witherspoon neve, de az egyik legjobb döntésem volt, hogy elolvastam.

Ahol a történet játszódik (deliaowens.com)
A történet két szálon fut. Az egyik - a jóval megdöbbentőbb, Kya sorsa. A kislányt 6 évesen hagyta magára szinte az egész családja Észak-Karolina mocsaras vidékén. Eleinte az iszákos, a gyerekével nem nagyon foglalkozó apja nevelgette, ám egy szép napon ő is otthagyta és Kyának egyedül kellett túlélnie az elkövetkezendő időszakot. Annyi segítsége volt, hogy születésétől fogva ebben a környezetben élt és miután az anyja és a testvérei is leléptek, már félig-meddig egyedül kellett túlélnie, megtanulnia főzni, élelmet szerezni, mert az apja nem nagyon törődött vele. Megkérdezhetnétek, hogy de a közeli városból senkinek nem tűnt fel, hogy egy kislány egyedül él a vadonban? A válasz - félig-meddig tudták, de nem foglalkozott vele senki. A mocsárvidék a "senkik földje" volt, oda nem nagyon merészkedtek a városlakók, hiszen az az alkoholisták, kábítószeresek, menekült bűnözök helye volt. 
Megrázó volt olvasni, hogy mit élt át ez a kislány, egyedül, mindenki segítsége nélkül. Társai csak a sirályok voltak, tanítója pedig főleg a természet, majd egy fiú szegődik a barátjának, Tate, aki megpróbál segíteni, megpróbálja tanítani a kis vadócot. 

A másik szál pedig egy gyilkosság köré fonódik. A város hírhedt playboyát, a gazdag, jóképű Chase Andrewst holtan találják a lápban. A rendőrség pedig nyomozni kezd...

Az egyik dolog, ami azonnal feltűnt a történetben, hogy az egész regényt átfonja a természet szeretete. Látszik, hogy az írónő sok időt töltött itt, rengeteget tud az itt élő növényekről, állatokról és ezt a tudását, szeretetét megpróbálja nekünk is átadni. Engem sikerült elérnie, nagyon szívesen elmennék és megnézném ezt a gyönyörű, bár kietlen és picit félelmetes vidéket.
Imádtam, ahogy Kya sorsa és élete összefonódik az őt körülvevő természettel., hiszen ez tartotta őt életben, mind fizikailag, mind lelkileg is.

Kya egy számomra nagyon csodálandó fiatal lány. Nem tudom, hogy én meddig maradtam volna életben egyedül, minden segítség nélkül a vadonban. (rendben van, egy idő után lettek segítői, de akkor is, a mindennapos teendőket egyedül kellett megcsinálnia és nem volt senki, akihez egy szót is szólhatott volna). De a lány erős volt, okos, kíváncsi, felfedező és félelmet nem ismert. Megtanulta kihasználni a körülötte lévő világot és ez a tudás csak a hasznára vált később is. Természetesen ez a magány kihatott rá, befolyásolta őt sok döntésében, ami persze nem mindig hozta a legjobb eredményt. 

Ami viszont számomra elrettentő volt, az az őt körülvevő világ. Néhány ember kivételével - Jumpin' és a felesége Mabel, akik próbáltak segíteni a magára maradt kislánynak, vagy Tate, aki bár szintén fiatal volt, de a lány mellé állt és amiben csak tudta támogatta Kyát, a többiek... Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy nem akadt egy felelős ember sem, aki megpróbált volna ténylegesen is segíteni a kislányon. Igen, értem, tudom, hogy megpróbálták beiskolázni, de épp ez az, hogy ezek szerint TUDTÁK, hogy van létezik egy ilyen kis árva és mégis mindenki pár próbálkozás után feladta és szemet hunytak a létezése felett.

Mocsárvidék - Észak-Karolina
Az értékelésem elején említett két szál pedig szépen lassan összekapcsolódik. Már az első szál közepe felé kiderül, hogy a gazdag Chase és az árva Kya összekerülnek, tudjuk a második szálból, hogy a fiú (illetve akkor már fiatal férfi) meghalt, már csak azt kell kideríteni, hogy mi is történt. Az pedig szépen lassan - idegőrlően lassan - kockáról kockára felépül. A gyanú, a nyomozás és tárgyalás számomra egyenesen botrányos volt, bár nem először láttunk / olvastunk ilyet a világtörténelemben. Szegény, árva, nincs segítsége, fura helyen lakik, nem túl barátságos - ezek mind-mind egy "leendő gyilkos ismérvei", ugye? :( . De vajon tényleg ő tette? Vagy véletlen baleset volt? Vagy valaki más segítette hozzá a férfit a halálhoz? 
Őszinte leszek, egészen az utolsó oldalakig nem tisztázott, hogy mi is történt, egészen addig rághatjuk a körmünket, hogy vajon mi is történhetett. De ez így a jó, nekem ez így nagyon tetszett.

A szerelmi szál(ak) is teljesen realisták voltak. Nem volt benne semmi rózsaszín szirupos azonnali összeborulás, mindegyik fél hibázott, voltak jó és rossz döntések is - persze amit az egyik fél tett, arra  nincs semmilyen magyarázkodás és mentség...

És a vége? Kapunk egy végleges lezárást, ami személy szerint engem megríkatott. Hogy jó-e vagy rossz, azt nem árulom el, olvassátok el Ti is a könyvet. Higgyétek el, hogy megéri. Ez a regény annyira jó lett, hogy ha ebben az évben csak egy könyvet olvashatnék el, akkor az ez lenne.
A belőle készült filmre pedig külön kíváncsi leszek!

Borító: Egy szó van rá, gyönyörű. Imádom a kezembe venni, nézegetni, figyelemfelhívó, látványos és utal a történetre is.

Kedvenc karakter: Kya, Tate, Jumpin', Mabel

Szárnyalás: a gyönyörű természetleírások

Mélyrepülés: ahogy a helyiek bántak Kyaval

Érzelmi mérce: gyönyörű, felháborító, megríkató, imádnivaló

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A szerző, Delia Owens természettudományos érdeklődésének és jártasságának a regényében is teret enged, ebből ered a főszereplő, Kya egyik hobbija is: a lány a lápi területen talált madártollakat gyűjti és rendszerezi. Nyereményjátékunk épp ehhez fog kapcsolódni: a turné valamennyi állomásán elbújtak egy-egy könyvben feltűnő madárfaj nevének betűi: a ti feladatotok az lesz, hogy megtaláljátok és helyes sorrendbe rendezzétek a betűket, az így kapott madárnevet pedig beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! A helyes megfejtők közt gazdára lel majd a regény egy meseszép példánya, sok sikert!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
Július 17 - Kelly és Lupi olvas
Július 19 - Nem félünk a könyvektől!
Július 21 - Könyv és Más
Július 23 - A Szofisztikált Macska
Július 25 - Never Let Me Go
Július 27 - Ambivalentina

2019. július 11., csütörtök

Laura Steven: Minden, csak nem oké (Izzy O'Neill #1)



Főszereplőnk, Izzy átlagos 18 éves. Viccelődik, bulizik, sörözik, randizik… aztán néhány kompromittáló kép és egy őt alázó weboldal hatására zaklatni kezdik. Izzy a mindennapossá vált zaklatások miatt elgondolkodozik azon, hogy nagyon nem oké, ahogy a világ a tinédzser lányokkal bánik… Ha szeretnétek tudni, mit gondolnak bloggereink az Izzyt ért támadásokról, akkor tartsatok velük a könyv blogturnéján! Ne feledjétek, hogy a Maxim kiadó jóvoltából 3 szerencsés olvasónk meg is nyerheti a Minden, csak nem oké című regényt!

Maxim Kiadó, 2019
352 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 4,18
Besorolás: YA, realista

A 18 éves Izzy O’Neill mindig is tudta, hogy nem dédelgethet nagyratörő álmokat. Nem mehet főiskolára és nem vár rá nagy karrier. Ám egy nap a szerencse rámosolygott, és egy olyan lehetőség hullott az ölébe, ami az egész életét megváltoztathatja. De arra nem számított, hogy hamarosan minden reménye szertefoszlik…

Miután elég sokat mutató fotók látnak napvilágot róla és egy politikus fiáról egy kerti padon, rögtön minden figyelem rá irányul, gúnyolódások céltáblája lesz, és folyamatosan szembesülnie kell a megaláztatásokkal. Izzy eleinte megpróbál csak nevetni a dolgok – de ahogyan a mindennapos zaklatások egyre intenzívebbé válnak, hamar rájön, hogy az, ahogyan a világ kezeli a tinédzser lányokat, az egyáltalán nem oké. Minden, csak nem oké.

Borító: Vicces, figyelemfelkeltő, nekem nagyon tetszik!


Ha megtetszett, ITT megveheted!

Blogturné extra - interjú fordítás

Hello, Laura! Mondanál három dolgot találomra magadról?
Megszállottja vagyok Sid Meier Civilization V játékának, eszméletlen jó nachost készítek és egyszer elmentem ejtőernyőzni egy újságcikk miatt. Egyáltalán nem ajánlom. Bárki, aki önként kiugrik egy repülőből, az őrült.

Mesélj nekünk a Minden, csak nem oké könyved megírásával kapcsolatos élményeidről. Mi volt a legnagyobb kihívás?
Akkor írtam ezt a regényt, amikor valóban az hittem, hogy a karrieremnek annyi. Két könyvet írtam és adtam ki álnéven, amelyek alig fogytak és egyáltalán nem találtam kiadót ahhoz a YA fantasy regényemhez, amin évekig dolgoztam. 25 voltam és tényleg azt hittem, hogy ez a karrierem vége.
Szerencsére félúton voltam egy két-éves Kreatív Írás mesterfokozat képzésen, ezért nem tudtam csak úgy kiszállni. Írtam egy másik, 10.000 szavas fantasy regényt, de semmi szenvedély nem volt mögötte. Elkezdtem írni egy virtuális valóságban játszódó YA fantasy regényt, amelyet a Pokémon Go ihletett, de már az első fejezetet sem tudtam befejezni. Semmi sem működött. Semmi nem vett rá arra, hogy írjak. De, mégis, a mesterfokozat. Végig kellett csinálnom. Mivel úgy éreztem, hogy végleg végeztem a könyvekkel, végül komikus rádiójátékot írtam a forgatókönyvírás kötelező moduljára. Nagyon gáz volt. Hülyeség. A Tészta-szósz tíz éve volt a címe, ami mutatja, hogy mennyire nevetséges volt az egész. Egy délután alatt írtam meg és elküldtem az olvasóműhelynek. Ezen a ponton nem voltak túl nagy elvárásaim. Ez csak egy feladat volt, amit ki kellett pipálnom, hogy a mesterfokozat oktatóim leszálljanak rólam.
Szóval elmentem a workshopra, még mindig zaklatottan a sikertelen fantasy kéziratom miatt, alig figyeltem arra, hogy mi is történik körülöttem. Amikor a kéziratom következett és az oktató átadta az osztálytársaimnak, szinte a teremben sem voltam. Egészen az első nevetésig. 
Olyan volt, mintha kiráztak volna egy hónapokig tartó elutasítások okozta homályból. Az emberek az én szavaimon nevettek. Valaki annyira nevetett, hogy képtelen volt a sorokat hangosan felolvasni. A tanáromnak egy különösen durva fordulatnál elakadt egy pillanatra a lélegzete, de aztán szintén nevetni kezdett. Ahogyan mindenki. És hirtelen én is. “De…. Én nem vagyok egy humoros ember” – gondoltam zavarodottan. “Én nem tudok komédiákat írni. Vagy mégis?” 
Hogy leteszteljem a komédiaírási hajlamomat, úgy döntöttem, hogy megpróbálok megírni egy sitcom pilotot. Még mindig rosszul álltam a regényírással és a forgatóköny pedig megnyitott egy kaput a rádió komédia világába, úgyhogy arra gondoltam, miért is ne? Lett egy vicces elképzelésem, felvázoltam a pilotot, és beneveztem egy pár pályázatra, amelyekről a mesterképzésen hallottam, majd azonnal meg is feledkeztem róluk. Aztán két hónapig nem is írtam semmit, ez volt a leghosszabb idő, hogy nem írtam egy sort sem azóta, amióta az az első könyvem első vázlatát elkészítettem. 
Ez a nem hivatalos alkotói szabadságom 2016 júliusának egy péntek délutánján merült feledésbe, amikor a barátommal egy közös utazáson vettünk részt. Egy beérkező e-mail csipogott a telefomon. Elolvastam. (Nyugi, a barátom vezetett). Az egyik pályázaton, amire beneveztem, bekerültem az első nyolc közé. És ez sokkal, de sokkal nagyobb dolog volt, mint amit hittem. Meghívást kaptam Londonba, hogy valódi színészekkel felolvassuk élő közönség és a vígjáték iparágának tv producerei előtt.
A felolvasás csak néhány hónap múlva volt esedékes, de a tűz újra lángra lobbant bennem. Egy héttel később, egy szarkasztikus tinédzser vidám hangja jelent meg a fejemben. Szarkasztikus volt, szellemes, ragyogó, de nem hagyományosan és valami nagy szar történt vele. Annyira szar, hogy blogot akart írni róla. Ez volt minden, amim volt, de tudtam. Tudtam. Ez a hang tökéletes volt. Még ágyban voltam, de megírtam a könyvem rövid bemutatását az iPhone jegyzetei közé, miközben vidáman nevettem. Ez a hang volt Izzy O’Neill. A könyv pedig a Minden, csak nem oké volt. Ezeket a nyitó szavakat nem változtattam meg azóta, hogy megírtam őket tavaly nyáron egy kora reggel az ágyban, amikor a világba vetett hitem egyetlen e-mailben lett helyreállítva. Nem nyertem a sitcom pályázaton, de a Minden, csak nem oké lett az a könyv, ami újra indította a hajómat.

Mesélj nekünk Izzy O’Neillről!
Izzy nagyszájú, szarkasztikus és nagyon okos, de nem a hagyományos módon. Egy feltörekvő komikus, aki a humort arra használja, hogy így jusson túl a nehéz helyzeteken. Iszik, káromkodik, szexel, rengeteg gyorséttermi kaját eszik és összességében úgy viselkedik, ahogy a fiatal lányoknak nem lenne szabad. A fura nagymamájával és Dumbledore nevű tacskójával él együtt. Vicces lány és teljes szívemből szeretem. Ami egy kicsit egoista, tekintve azt, hogy alapvetően ő én vagyok. 

Mit gondolsz, az olvasók mit fognak levonni tanulságként ebből a könyvből? 
Izzy egy országos botrány középpontjába kerül, amikor egy fotó kiszivárog arról, ahogy egy szenátor fiával szexel. A történet bemutatja a szexuális szabadságot, az áldozathibáztatást, a “szégyellem a testemet” és sok más Zeigeist női problémát. És nem féltem a politikát sem belevonni. Gyakran megkérdezik, hogy mit keresnek ezek a komoly témák tinédzser történetekben, de amikor az Amerikai Egyesült Államok elnöke nyíltan fogdoshat lányokat és még így is választást nyerhet, akkor el kell ismernünk, hogy valami mélyen rossz a társadalmunkban – és a problémák gyökerével kell foglalkoznunk. Végső soron a fiatal nőket szeretném ösztönözni arra, hogy szólaljanak fel és harcoljanak a nőgyűlölet és a “szégyellem a testem” véget nem érő áradatával, amivel nap, mint nap szembesülniük kell. Ez a dolog nem csak tini melodráma. Ez tényleg fontos.

Min dolgozol jelenleg?
Egy middle-grade (8-12 éve közötti korosztály) vígjátékon dolgozom szarkasztikus sellőkről, ami hatalmas móka volt és még további néhány YA történeten – remélhetőleg hamarosan beszámolhatok pár részletről! Mellette néhány forgatókönyvön is dolgozom és egy képregényen, ami azon a bizonyos kiadatlan YA fantasy regényen alapul, mert még mindig úgy gondolom, hogy az alapkoncepció nagyon jó.

Milyen “ezt mindenkinek olvasnia kell” könyvet ajánlasz?
Nemrégiben végeztem ki Adam Kay – This is Going To Hurt című könyvét. Ez egy fiatal orvos humoros, politikai és életigenlő naplója, aki az angliai Nemzeti Egészségügyi Szolgálatnál dolgozik. Tudom, hogy klisés, de annyira nevettem, hogy kicsordultak a könnyeim. Szó szerint gágogtam, mint egy liba. A frászt hoztam a kutyámra.

És végül, milyen könyvek jönnek az olvasási listádon? 
Annyira sok jó könyv jön ki jövőre! Leginkább Francina Simone első könyvét várom nagyon, továbbá a Smash It-et, Abdi Nezamian könyvét, a Like A Love Storyt, Namina Forna könyvét, a Kingdom of Soulst és Angie Thomastól bármit, amivel előrukkol.


Nyereményjáték:
A Minden, csak nem oké című regény egy LMBT+ szállal rendelkező történet, ezért a mostani lesz a feladatotok, hogy felismerjétek melyik szintén LMBT+ YA regényből származik az egyes állomásokon található idézet! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Szívem kiugrik a helyéből, nekivág a nagyvilágnak, észak felé tart, elcsíp egy révhajót, amivel átviteti magát a Bering-tengeren, és Szibériában tanyázik a jegesmedvék meg a hosszú szarvú kőszáli vagy mit tudom én, milyen kecskék között, amíg icipici gleccserré nem változik.”


A blogturné további állomásai:
Július 03 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
Július 05 - Nem félünk a könyvektől
Július 07 - Sorok között
Július 09 - Olvasónapló
Július 11 - Kelly és Lupi olvas (extra)
Július 13 - Hagyjatok! Olvasok!
Július 15 - Deszy könyvajánlója

2019. június 30., vasárnap

Giovanna Fletcher - Tom Fletcher: Eve of Man - A jövő reménye (Eve of Man-trilógia #1)



Mit szólnál, ha egy olyan világban élnél, ahol nem születnek lányok? Ahol telnek az évek és egyre kisebb az esély az emberiség túlélésre? A jövő reménye című könyvben Eve 50 év után egy ilyen világba születik, hogy aztán azonnal az egyetlen reménysugárrá váljon… De az élet egy ilyen világban egyáltalán nem egyszerű… Ha a Blogturné Klub négy bloggerével tartotok, akkor nem csak megismerhetetik ti is Maxim Kiadó újdonságát, de egy példány is nyerhettek a könyvből!

Maxim Könyvkiadó, 2019
400 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 4,16
Besorolás: disztópia, YA

MINDEN VÁRAKOZÁS ELLENÉRE TÚLÉLTE. AZ ELMÚLT 50 ÉVBEN EGY LÁNY SEM SZÜLETETT – AZTÁN JÖTT Ő. EVE-NEK NEVEZTÉK EL.

Eve-et egész életében távol tartották a másik nemtől, múltja titkait pedig sosem fedték fel előtte. Azonban 16 évesen a lánynak szembe kell néznie a sorsával. Kiválasztották számára a lehetséges társjelölteket. Az emberiség jövője az ő kezében van. És ő mindig is elfogadta a sorsát.

Amíg nem ismerte Bramet. Azonban most már Eve szeretné irányítani a saját sorsát. Szabad akar lenni. De hogyan is lehet választani a szerelem és az emberiség sorsa között?

És egy újabb hátborzongató disztópia. Bár közel sem annyira iszonyatos, mint az Örökké a tiéd vagy A szolgálólány meséje, de a fő szál így is hasonlít hozzájuk.

Az emberiség összeomlóban van, hiszen lassan már 50 éve nem született egy leánygyermek sem. Végül csodák-csodájára egy középkorú hölgynek sikerül egy leánygyermeknek életet adnia, de az édesanya a szülésbe belehal, a kislányt, akit Eve-nek neveznek el, pedig a KMSZ (Kihalást Megelőző Szolgálat) elveszi és egy burokban nevelik fel, mindentől és mindenkitől elzártan. A belső világ édeni, a kislány mindent megkap, ami a tökéletes fejlődéséhez szükséges, de a valódi világ már nem ennyire jó hely, hiszen a globális felmelegedés végül tényleg tönkretette a Földet. 
Eve egy hatalmas torony legtetején él, Anyák (kiválasztott asszonyok) nevelik és egyetlen egy barátnője van, a virtuális Holly. De az élete nem csupán ennyiből áll, hiszen gyerekkora óta arra készítik fel, hogy a "Potenciális" jelölttel találkozzon és ebből kapcsolat, majd gyermeknemzés legyen. A gyermeknemzést direkt írtam így, hiszen ennek a kapcsolatnak semmi más dolga nincs, minthogy Eve újabb lánygyermekeknek adjon életet. Ez eddig egy tökéletes forgatókönyv lenne, csakhogy a hologram Hollyt emberek irányítják. És az egyik fiú, Bram beleszeret Eve-be és a lány is érzelmet kezd iránt táplálni, holott ez tiltott dolog lenne...

A regény két szemszöges, egyrészt Bram, másrészt Eve mesél. Mind a kettő különleges a maga nemében, hiszen Eve bemutatja nekünk a belső, Kupola alatti világot, milyenek a mindennapjai (eléggé egyhangúak szerencsétlennek), sőt részt vehetünk az első két "Potenciális" jelölttel való találkozáson is. Megismerhetjük az Anyákat - ezeket a szerencsétlen, idősebb nőket, akiket szó szerint csak arra tartanak, hogy tanítsák és neveljék Eve-t. 
Eve részei számomra eléggé megrázóak voltak, hiszen adott egy kislány - az egyetlen a Földön, aki olyan egyedül él, mint a kisujjam. Csupa idős asszony és nevelő veszi körül, az egyetlen egy barátja is egy hologram - erre Eve nagyon gyorsan rájön. Míg más helyzetben barátkozhatna, szerelembe eshetne, itt ezeken át kell ugrania és idegenek által választott fiúval kell gyermekeket nemzenie. Ezt ő eleinte teljes belenyugvással kezeli, hiszen semmi másról nem tud, ezt kántálják neki nap, mint nap, más lehetőség nincs is, mint ez. Ezek a fejezetek inkább érzelmi részek és elgondolkodtatóak, hiszen valószínűleg minden olvasó fejében végigfuthat, hogy milyen embertelen és szívtelen, amit a lánnyal tesznek.

Bram pedig megismertetett minket a másik oldallal, azokkal, akik ezt az egész tornyot fenntartják és mind arra készülnek, hogy Eve beteljesíthesse a sorsát, majd később rajta keresztül megismerkedhetünk a kinti világ egy részével is.
A fiú részei eléggé akciódúsra sikerültek. Érdekes látni, hogy miért hozták létre Hollyt és hogyan működik is pontosan. Azért persze kapunk Bram háttértörténetében is hideget-meleget és nagyon hamar kiderül, hogy Bram élete sem azért fenékig tejfel, még akkor sem, ha ilyen fontos pozícióban dolgozik és ilyen helyen élhet. Ami meg utána történik, az meg kifejezetten izgalmas, ott néha úgy éreztem, mintha egy akciófilmet néznék - szívesen látnám ezt a történetet is filmvásznon.

Ami viszont nagyon hiányzott számomra, az a világfelépítés. Tudjuk, olvassuk, hogy valami történt odakinn, hogy a világ így összeomlott. De vajon mi? Valami enyhe utalás történik arra, hogy a tengerek szintje megemelkedett (ebből tippeltem a globális felmelegedésre), de konkrétumok sehol nem lettek megemlítve. És miért van az, hogy nem születik több leánygyermek? Mi történhetett? A kupolában egy rakat tudós, orvos, szakértő dolgozik azon, hogy Eve-nek lánygyermeke születhessen. És azt vajon nem kutatták, hogy mi lehetett az ok, amiért csak fiúk születnek? És a megmaradt kevés nőt hogy tudták megvédeni a sok "nőre vágyó" férfitól? Lenne még egy rakás másik kérdésem is, ami már lehet, hogy spoiler lenne, így nem teszem fel, de örülnék, ha a folytatásban ezekre a kérdéseimre választ kaphatnék. 

A cselekmény viszont elég hullámzóra sikeredett. Az eleje izgalmas lett nagyon, be is rántott a történet azonnal, viszont utána nagyon sokáig csak "lézengtünk". Tudom, hogy ez kellett, hogy megismerjük a fiú és a lány gondolatait, érzéseit is, de nekem egy picit ez a rész hosszúra sikerült. A vége viszont? Na az olyan lett, amilyennek az egész regénynek kellett volna lennie. Úgy felpörögtek az események, hogy alig győztem a sok információt befogadni! És természetesen, mivel ez egy első rész, így kaptunk egy jó kis zaftos függővéget. Igazából a sok hasonló YA történet után én akár meg is tippelhetném a sorozat lezárását:), de nem teszem, hátha az író páros ámulatba ejt és csavar egyet valahol a történeten. Majd meglátjuk:).

Összességében nem volt rossz a történet, a pár hibájától eltekintve. Végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet, ha a fiú része picit leült, akkor Eve miatt olvastam tovább, ha meg a lányé lett "langyosabb", akkor a fiú miatt akartam tovább olvasni. A regényt nyugodt szívvel ajánlom fiúknak és lányoknak is, hiszen a romantika és az akció körülbelül kiegyenlíti egymást.

Borító: Láttam, hogy az összes kiadás ilyen, szóval ez nem a kiadó hibája, de nekem ez a borító nagyon semmilyen...

Kedvenc karakter: Bram, Eve és az Anyák

Szárnyalás: az Anyák és Eve kapcsolata

Mélyrepülés: Bram és az apja kapcsolata és természetesen Vivian

Érzelmi mérce: édes YA szerelem, de az is még csak kibontakozóban.. mellette sok-sok szörnyűség..

Értékelés: 

Nyereményjáték:
Eve születése az egész társadalmat újra megváltoztatja Giovanna és Tom Fletcher könyvében. Sarkalatos pontja ez a történetnek, csakúgy, mint számos más meghatározó regénynek is. Ezúttal minden blogon egy olyan könyvből találtok idézetet, amelynél szintén központi szerepet kap a világra jövetel és az általa előidézett társadalmi változások. A feladat egyszerű: a rafflecopter doboz megfelelő helyére írjátok be az adott könyvnek a szerzőjét és címét! :)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“– Az eljövendő nemzedékeknek – mondta Lydia néni – már sokkal, de sokkal jobb lesz. A nők békességben élnek majd együtt, mind egy nagy családban, s titeket a lányaiknak tekintenek. Aztán ha a népesség ismét elég nagy lesz, nem kell házról házra vezényelnünk titeket, mert lesztek elegen, jut mindenkinek. A körülmények akkor már lehetővé teszik – hunyorgott ránk megnyerően –, hogy igazi érzelmi kötelékek szövődhessenek. A nők egyesülnek a közös cél érdekében! Támogatják egymást mindennapi teendőik elvégzésében, ki-ki végrehajtva a maga feladatát, miközben együtt járják az élet ösvényét. Miért várnánk el, hogy egyetlen nő viselje egy háztartás vezetésének sokrétű, nemes terhét? Az sem nem elfogadható, sem nem emberséges.”


A blogturné további állomásai:
Június 27 - Hagyjatok! Olvasok!
Június 30 - Kelly és Lupi olvas

2019. június 28., péntek

Rusvai Mónika: Tündöklő


Rusvai Mónikát eddig főként fordításai révén ismerhettük meg, idén azonban önálló regénnyel robbant be a kortárs magyar fantasy-irodalomba, mely Tündöklő címmel jelent meg a GABO Kiadó gondozásában. Ha velünk tartotok, megismerhetitek Ertholt, akivel a sárkánykígyók által rettegésben tartott vidékeken kalandozva ősi átkok és legendák nyomába eredünk, hogy tudásunkkal és bátorságunkkal megmentsük az országot a pusztító Sárkány tüzétől...Ha pedig még játszotok is a három állomáson, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott példányok egyikét!

GABO, 2019
424 oldal
Besorolás: fantasy

Húsz éve az utolsó szigetkirályságot elpusztította a vihar képében érkezett Sárkány. A tengerik népe az addig tiltott, ősvadonnal borított szárazföldre menekült, hogy ott építsen fel új birodalmat. 

Erthol, a fiatal lovász, aki sosem ismerte a régi világot, a titokzatos Viharhozó nyomába eredve akaratlanul is részese lesz egy átkoktól sötét és féligazságokból összeálló legendának, amely hamarosan nemcsak az ő sorsát, de egész országáét is a pusztulás peremére sodorja. A válaszok a múltban rejlenek – de gyökerek híján ki tudná megmondani, mi igaz a babonákból és mi nem? A Sárkány előhírnökei, a sárkánykígyók pedig már az új világban is megjelennek, hogy beteljesítsék a régi birodalomban kimondott átkokat. 

A Tündöklő egyszerre emberközeli és hősregéket idéző történet, amelynek világában, ha a természetfelettit szólítja az ember, a válaszban nincs köszönet.

Hogy miért is vágtam bele ebbe a történetbe? Egyrészt a borítója miatt.. úristen, de gyönyörű, rég láttam ennyire szépet magyar regénynél! Ezen felül még két dolog volt, ami megfogott, egyrészt, hogy magyar szerző írta - és mindig kíváncsi érdeklődéssel figyelem a hazai írók műveit, másrészt pedig a kiadótól még nem igazán sikerült rossz könyvet kifognom, így ha ők azt mondták erre a regényre, hogy jó és kiadták, akkor ide vele, hadd olvassam! :D

A történet főhőse Erthol, egy fiatal lovász, akinek az élete gyökeresen megváltozik, amikor a titokzatos Viharhozó miatt a család bajba kerül, ráadásul a neki szánt születésnapi ajándék is eltűnik. A fiú elindul, hogy megkeresse minden bajának okozóját, de szépen lassan kiderül, hogy nagyobb itt a baj, mint egy elveszett ajándék. A világukat újra az előző királyságot elpusztító Sárkány fenyegeti, az előhírnökei, a rettegett sárkánykígyók újra megjelentek és komoly veszélyt jelentenek. Babonákból nincs hiány, átkokból sem, amelyek egy része tényleg lesújt, de egy részük kivédhető lenne. Vajon Erthol és társai képesek kibogózni ezt az egyre több mindent átszövő átkokkal teli legendát? Vajon képesek megvédeni a királyságukat a Sárkánytól?

Hát ez egy nagy utazás volt. Nem mondom, hogy mindig minden tiszta volt, sok esetben vissza kellett lapoznom, hogy ki kinek a kije, az sem segített sokszor, hogy az embereknek két nevük is volt, de egy idő után letisztult minden. Ami azonnal kiderült számomra már pár fejezet után, hogy az írónő gyönyörűen ír, az új írókra jellemző rengeteg jelzővel és mind a szereplők, mind a helyszínek nagyon részletes bemutatásával, másrészt pedig, hogy imádja a lovakat. Főhősünk lovász persze, így azért valamit konyítania kellett a lovakhoz az írónak ha ilyen szakmát adott a hőse kezébe, de néhol olyan részletesre sikerült a lóápolás, lovakkal való foglalkozás, hogy ide a rozsdás bökőt, hogy a szerző a lovak szerelmese:).

Forrás: pinterest
Fantáziából sincs hiány persze, hiszen olyan részletes világot épített fel, olyan történelemmel, olyan legendákkal és átkokkal, hogy le a kalappal előtte. A világfelépítésére egy óriási csillagos ötöst adnék, ha lehetne:). A sárkány és a sárkánykígyók pedig egy külön fejezetet érdemelnének!

Amivel viszont gondom volt, azok a szereplők. Nem, nem is a mellékszereplőkkel volt a gondom, azok számomra teljesen jól kidolgozottak voltak, hanem a főszereplővel. A regény elején szó van róla, hogy Erthol 20 éves. Ehhez képest nekem a viselkedése, a tettei nem egy ilyen korú fiút mutattak be, hanem egy jóval fiatalabbat - én végig úgy éreztem, hogy nem lehet több 12-14 évesnél. A másik pedig, hogy nem sikerült egy centire se közel kerülnie hozzám. Minden főhősnek rendelkeznie kell valamilyen plusszal, amivel elnyeri az olvasó szívét vagy legalább szimpatikus lesz neki. Ertholnak ez sajnos nem sikerült. Olvastam róla, kíváncsian követtem a kalandjait, de nem miatta, hanem a történet miatt. Golthin, az egyik mellékszereplő számomra ezerszer érdekesebb karakter volt, imádtam minden megjelenését. Erre érdemes lenne odafigyelni a következő regénynél.

Van benne egy aprócska szerelmi szál is, aranyos, édes, de pont azért, mert nekem a főhős viselkedésileg nem több 12-14 évesnél, kicsit furcsa volt ez az egész. A csók, a dobogó szív, a nagy érzelmek, meg minden. 
Viszont tudjátok, hogy mi volt számomra még érdekes? Hogy nem volt kifejezett főgonosz. Mindenkinek voltak hibái, de kifejezetten olyan szereplő, akit a tűzre dobtam volna, nem volt. Itt egy rettegett dolog volt, a sárkány. Őt annyira félelmetesnek alakította a szerző, hogy nem is volt már szükség arra, hogy legyen egy emberi ellenfél is. A rettegés a sárkánytól tökéletesen átjött a lapokon keresztül.
A történetszál pedig hol érdekesebb, hol picit lazább. Az eleje nagyon izgalmasra sikerült, hiszen azzal fogott meg, azzal vett rá, hogy érdekeljen, hogy mi is van a háttérben, illetve a vége lett nagyon jó. Végigizgultam a szereplőkkel az elkerülhetetlent, azok a részek rettentő akciódúsak lettek. A közbülső részek viszont sokszor túl lazára sikerültek, néha elkalandoztam, miközben olvastam. Ott egy picit én szívem szerint szorosabbra vettem volna a cselekményt, lehet, hogy akkor 30-40 oldallal kevesebb lett volna a terjedelem, de nem csak A-ból B-be mentünk volna, hanem történt is volna valami. 

És a vége? Kellemesen csalódtam, hogy a történet végleges lezárást kapott. A mai időkben, amikor már szinte senki nem ír standalone regényeket, a minimum a 3 rész, de lehet jóval több is, ez sokaknak vonzó lehet, hiszen nem kell éveket várni a folytatásokra (vagy külföldi regény esetében a fordításokra).

Összességében nem volt rossz a regény, a hibáitól eltekintve élveztem ezt a kalandot. Látszik, hogy az írónő nagy munkát fektetett bele, sokat dolgozott vele és van is tehetsége a fantasyhoz. Érzem, tudom, hogy a következő regénye még jobb lesz, úgyhogy nagyon remélem, hogy folytatja, amit elkezdett és hamarosan a kezembe vehetem a következő könyvét!  

Borító: Egy szó van rá, elképesztő. Gyönyörű, figyelemfelkeltő, tökéletesen illik a történethez

Kedvenc karakter: Golthin

Szárnyalás: a világfelépítés

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Volt benne pici romantika, de nem ezen volt a fő hangsúly

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mivel a regényben központi szerepet töltenek be a sárkányok, mi is az ősi teremtmények után fogunk nyomozni. Az állomásokon olyan regények borítójából találtok részleteket, melyekben szerepelnek sárkányok, a feladatotok pedig, hogy a regény írójának nevét írjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



A blogturné további állomásai:
Június 24 - Nem félünk a könyvektől!
Június 28 - Kelly és Lupi olvas
Június 30 - Könyv és más

2019. június 26., szerda

Natalie C. Parker: Lángoló tenger - Seafire #1


Miután Caledonia ​Styx családjával végzett egy könyörtelen hadúr, a lány a bosszúra tette fel az életét. A Mors Navis nevű hajó ifjú kapitányaként hasonlóan tragikus sorsú, bosszúvágytól fűtött legénysége élén célba veszi a halálos Kartács-tengert, hogy visszavágjon ellenségének. Tartsatok bloggereinkkel ezen a kalandon, ismerjétek meg Caledoniát és a legénységét, és ne feledjétek, hogy a turné végén megnyerhetitek a Maxim Kiadó által felajánlott 3 példány Seafire regény egyikét!

Maxim Könyvkiadó 2019. július 31.
416 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 3,91
Besorolás: YA, kaland, fantasy

Caledonia ​Styxtől még fiatal lányként elvette a szüleit és az öccsét egy könyörtelen hadúr. Az ifjú kapitány most a bajtársnőivel hajózik a halálos Kartács-tengeren, készen arra, hogy visszavágjanak a rettegett zsarnoknak.
Mióta a hírhedt Aric Athair vérszomjas katonái, a kartácsok, végeztek a családjával, az elárvult Caledoniát csakis a bosszúvágy vezérli a veszélyes vizeken. Hajója, a Mors Navis legénységét csupa olyan lány és nő teszi ki, akik hozzá hasonlóan elveszítették a családjukat és az otthonukat Aric meg az emberei miatt. A küldetésük nem más, mint életben maradni, és legyőzni a kartácsok hadihajóinak gyilkos flottáját.
De miután Caledonia legjobb barátnőjének és elsőtisztjének életét megmenti egy dezertálni vágyó kartács, a kapitány kénytelen fontolóra venni, vajon hagyja-e a fiúnak, hogy a hajójukon maradjon. A jóképű idegen rögtön megdobogtatja Caledonia szívét. De tényleg épp egy kartács lenne a kulcsa, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak Aric Athairrel – vagy a fiú végül veszélybe sodorja mindazt, amiért a Mors Navis legénysége annyit küzdött?

Ez a regény nálam magasan fog végezni az idei legjobb olvasmányok között. Egyszerűen imádtam minden sorát. A szerző egy csodálatos történetet alkotott a barátságról, a testvéri szeretetről, a bajtársiasságról, hősiességről, bátorságról és kitartásról, mindezt egy izgalmas kalandregénybe töltve, tengeri csatákkal, furfangos cselekkel fűszerezve. Éreztem a sós tengeri illatot, hallottam a hullámok csapódásait, mindez ebben a nyári melegben igazán jólesett.
A szerző elképesztő készséggel ír, ott terem minden a szemed előtt, a leírásai segítségével könnyedén elképzelsz mindent, a karakterektől a helyszíneken át a jelenetek legapróbb részleteit is. Egyszerűen csakis felsőfokban tudok erről a regényről beszélni.

Egy gyilkos prológussal indít a szerző, ami azonnal beszippantott, kiderült, mi történt négy évvel ezelőtt, hogyan csalta tőrbe egy szigeten a 14 éves Caledoniát egy fiatal kartács katona, ugyanis a lány hezitált meghúzni a ravaszt, pedig ez alapvető szabály: Soha ne habozz lőni! A Lir névre hallgató katona  hasbaszúrással köszönte meg a kegyelmet, ráadásul a hajójával megtámadta a mit sem sejtő Szellem legénységét, és mindenkit megöltek a hajón. Caledonia és a barátnője Piscia a partról tehetetlenül nézték végig a családjaik és hajójuk pusztulását.
Négy évvel később folytatódik a történet, immár Caledonia a kapitánya a Mors Navis hajónak, Piscia az elsőtiszt és mintegy ötven fős csupa lányból álló legénységükkel egyetlen céllal hajóznak, szembeszállni Aric Athair flottájának hajóival. Különösen Lir halálának örülnének, akiről kiderült, hogy Aric egyik ötödfia. Az egyik ütközet alkalmával foglyot ejtenek, egy kartács katona megmenti Piscia életét, és menedéket kér tőlük. A kapitány az első perctől tiltakozik, és a halálát kívánja, de Piscia szerint értékes információkat nyújthat az ellenségről. Igen ám, csak előbb túl kell esnie a drogelvonáson, ugyanis Aric egy vériszap nevű szerrel tartja sakkban katonái engedelmességét. A flottája legénységét nem toborozza, hanem végigjárja a birodalma kikötőit és begyűjti a gyerekeket, akiket engedelmes, drogfüggő katonákká nevel. Oran ettől a függőségtől akar menekülni, és tudja, hogy mivel tarthatja életben magát. Felismeri Caledonia és Piscia családi tetoválásait, és tudatja a lányokkal, az öccseik életben vannak, Aric flottájának tagjaként.
Lehetetlen vállalkozásra indul a Mors Navis, kiszabadítani két fiút, akik valahol északon hajóznak az ellenség kötelékében.

Először a világfelépítést kell megemlítenem, ami a fő különlegesség a sorban. Egy alternatív korban tudom elhelyezni, mivel sok tárgy és vívmány megjelenik a mai világból, de ugyanakkor a tengerek nincsenek teljesen feltérképezve, és például a radart is úgy említik, mint amit a régi világban használtak. A hajójuk a vitorlákon kívül solar pikkelyekkel is rendelkezik, amivel napenergiát nyernek. Sokféle okos szerkezetet, fegyvert készítenek, cserélnek, amivel semlegesíteni tudják az ellenséget.
A regény minden pontján érezhető, hogy alaposan kidolgozta a szerző a háttérvilágot, nincs mibe belekötni, ahogy a szereplők megformálása is pontosan átgondolt. Ez egy olyan világ, aminek szerettem volna magam is a részese lenni, annyira megtetszett. Az utóbbi években nem volt hiány tengeres-kalózos mozikból és sorozatokból, végre kaptam regény formájában is a kedvenc témámból.
A karakterekről órákig tudnék mesélni. A legénység főbb tagjai mind kiemelkedően jól megalkotott szereplők, és a sokszínűségük a legcsodálatosabb. Senki sincs tökéletesnek megírva, és mégis így alkotnak egy strapabíró, erős, sziklaszilárd egységet. A gondoskodó szakácsnőtől kezdve a gyógyítón át a műszaki zseniig mindenféle karakter megtalálható és nagyszerű közösséggé kovácsolódtak. Mindenki tudja a helyét, a dolgát, olajozottan, acélosan működik az életük. Mindez az erős vezetésnek, a szabályok fontosságának és szükségszerű betartásának köszönhető. A bőrszín, a kor, a külsőségek nem számítanak, csakis a tettek.
A kedvenc karakterem Hime volt, aki néma, és valami különlegesen okos módon oldotta meg a szerző az ő kommunikációját. Szerettem azt is, hogy mély érzelmi szál kötötte össze ezt a lányt egy társával.
Érdekes, hogy a fő ellenséggel konkrétan nem találkozunk, mégis a tetteiből megismerhetjük, és kellően utálhatjuk is.
A cselekmény gyors tempójú, egy percig sem lehet unatkozni, folyamatosan fenntartja a feszültséget a szerző, mindig akad valami fordulat. Persze hozzátartozik a csatákhoz a veszteség is, ezen sem szépít egy szemet sem, így lesz kerek a történet.

Van egy halovány romantikus szál, ami nekem különösen tetszett, mivel imádom az *ellenségből szerelmesek* sztorikat. A lassú égés enyhe kifejezés, a nagyon lassú égésű kibontakozás már elfogadható jellemző, és pont így hiteles. A kapcsolat egyetlen pontján sem fontosabb Caledoniának ez a srác a küldetésnél, a céljuknál. Kíváncsian várom a következő részekben hogyan alakul majd ez a kapcsolat, mert szerintem az olvasók egy picivel több romantikának jobban örülnének, de nem félek, hogy túlzásba esne az írónő.
Nagyon tetszettek a történetben a nevek, mind a karakterek, mind a helyszínek tekintetében. Részben fordításra kerültek, de sok eredetiben maradt, érdemes utánuk nézni, mert több "beszédes" is akad közöttük.
Ez a könyv olyan hatalmas GIRL POWER, hogy legszívesebben minden 14 éves kezébe nyomnám, mert eszméletlenül inspiráló a lányok küzdőszelleme, kitartása, ereje. A fiúknak annyi kalandregény jut, végre egy történet, aminek a lányok vannak a központjában! Tudom, hogy egyébként is erős bennem a feminista vonal, de ez a könyv annyira feldobott! Ilyet is lehet írni, és mi lányok, boldogan olvassuk. 
(Képek: Pinterest)

Borító: Gyönyörűséges mestermunka.
 
Kedvenc karakter: Hime

Szárnyalás: Fulladóföld és az ott történtek.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  A veszteség elkerülhetetlen ennyi csatajelenetnél, de nem túlzóan megrázó. Romantikus érzelmek minimálisak.

Értékelés:




Nyereményjáték

Mivel egy igazi tengeri kalandra invitálja az olvasóit ez a történet, úgy gondoltuk, hogy hozunk nektek néhány hasonló témájú könyvet, és a borító részletek alapján ki kell találnotok, melyik történetre gondoltunk! Szóval a rafflecopter megfelelő rubrikájába várjuk tőletek annak a kalózos ifjúsági/YA-regénynek a CÍMÉT, amelyiknek a borítóját felismertétek az adott állomáson.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista

06/12 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
06/15 - Deszy könyvajánlója
06/18 - Könyv és más
06/21 - Sorok között
06/24 - Hagyjatok! Olvasok!
06/26 - Kelly és Lupi olvas

2019. június 20., csütörtök

Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa (A szív ritmusa #1)



Újabb szívszorító történettel rukkolt elő a felejthetetlen érzelmi utazások királynője. Brittainy C. Cherry új regénye A szív ritmusa most New Orleansba kalauzol minket, ahol megismerhetjük Jasmine-t, és Elliottot, akikben sok közös van. Az egyik a zene határtalan szeretete, ami végigkíséri a fiatalok életét. Ha szeretted az eddigi Brittainy C. Cherry történeteket, akkor tarts a Blogturné Klub 5 bloggerével, akik elmesélik, hogy az ő szívüket mennyire dobogatta meg A szív ritmusa.

Libri, 2019
440 oldal
Fordította: H. Prikler Renáta
Goodreads: 4,35
Besorolás: New Adult, romantikus, realista

Amikor először pillantottam meg Jasmine Greene-t, olyan hatással volt rám, mint a hűs, simogató esőcseppek egy forró napon. Én voltam a félénk, visszahúzódó zenész, ő az iskola koronázatlan királynőjeként tündökölt. Nem volt bennünk semmi közös, csak a zenénk és a szívünket gyötrő magány. 
Volt valami a szemében, ami azt sugallta, hogy a mosolya nem mindig őszinte. Volt valami a hangjában, ami megadta nekem a reményt valamire, amire mindig is vágytam. 
Aztán egyszer csak eltűnt az életemből. Gyorsan és váratlanul, akár egy villanás.
Egy örökkévalóság után újra találkoztunk. Ott állt előttem a New Orleans-i utcán. 

Megváltozott. Akárcsak én. Hideggé tett bennünket az élet. Keménnyé. Elszigeteltté. 
De bármennyire is különböztünk egymástól, a darabokra tört lényem meglátta benne a magányosságot. Visszajött, és én tudtam, hogy többé nem engedem el magam mellől.


A legelső dolog, ami számomra feltűnt a könyvben, hogy a fülszöveg nincs egyenes arányban a történettel. A fülszöveg alapján nekem az jön le, hogy a srác lesz a narrátor, ő lesz a főhős és az ő szerelmi kálváriáját fogjuk nyomon követni. És hogy ez mennyire nincs így! A történet egyrészt váltott szemszögű, hol Jasmine, hol Elliott mesél, de a történet nagy része a lány szájából hangzik el, a fiú valahogy jóval kevesebb szerepet kap (szerintem).
A regény pedig nem a megszokott NA történet, ahol kapunk egy rövidke bevezetőt a főhősök tinikorából, ahol először meglátták egymást, történt valami, ami befolyásolja a későbbi kapcsolatukat is, majd egy hosszabb jelenkort élhetünk meg és várhatjuk, hogy mikor fogják a félreértéseket tisztázni és végül egymás karjaiba vetődni.

Forrás: www.goodreads.com
Az alapsztori itt is ez volt, viszont elég sokat kaptunk a tinédzser korukból, ami számomra meglepő volt, de tetszett. Az írónő a "bevezetőt"elég jól kidolgozta, mire elértünk addig a részig, hogy "fiatal felnőttként" újra találkoznak, addigra már tisztában vagyunk mindennel, ami történt, nem kell apró puzzledarabkákból összeraknunk, hogy mi vezetett el idáig. Két teljesen más élettörténetű főhőst kapunk, az egyikük az iskola egyik sztárja, imádják, viszont a családi élete kész pokol, a másikat pedig az iskolában bántalmazzák, a "rangsor" legalján van, viszont otthon szerető családja van. Érdekes és egyben megrázó volt olvasni mind a két sorsot és nehéz eldönteni, hogy melyik volt a borzalmasabb. Azért az írónő próbálta valamivel picit enyhíteni a helyzetet, hiszen mind a két főhős kapott egy-egy segítőt, aki azért ott állt támaszként mellettük. Jasmine megkapta a pótapukáját, Rayt, aki az egyik legönzetlenebb pótapuka volt, akiről csak olvashattam. Elliottnak pedig a családja mellett ott volt TJ, a zenetanár, aki a fiú támasza volt, ha annak szüksége volt rá.
De mind a kettővel történik valami, ami elszakítja őket egymástól, én meg szinte szóhoz se tudtam jutni, annyira szörnyű volt mind a kettő dolog - bár az egyik - bevallom őszintén, meg is ríkatott.

Szóval kaptunk egy elég megrázó bevezetőt, ami után a történet második fele már inkább egy megnyugtató út volt a (számomra) kedvező befejezés felé. Azért a megnyugtató szó tudom picit erős, hiszen volt még elég sok buktatójuk, mire végre tisztázni tudtak mindent egymás között. A két fiatal újra találkozik, de eltelt pár év, így mind a ketten megváltoztak. Jasmine próbálja keresni a fiút, próbál újra kapcsolatba kerülni vele, de Elliott már nem az a félszeg, kedves srác, aki volt. A történtek megkeményítik a szívét, ahol senkinek nincs helye, csak a gyásznak. 

Bizonyítottan nem vagyok mazochista, de nekem az első részt jobban bejött, mint a második. Egy nagyon realisztikus, nagyon kemény történetet kaptunk két egymástól teljesen eltérő fiatalról. A második rész ehhez képest nekem már nem tudta hozni az első rész szintjét. Tudtam, gondoltam, éreztem, hogy mi lesz a befejezés, így szinte megnyugodva haladtam a történet ezen részén. Az írónő azért még beletett egy-két apróbb olyan jelenetet, aminél izgulhattunk, de egyébként szépen lassan haladtunk a végcél felé.

A szerelmi szál aranyos volt, bár nekem picit hihetetlen volt, hogy Jasmine beleszeretett a srácba (a másik oldalról viszont totál hihető volt az egész:), de történtek már ilyenek a világtörténelemben. Ami viszont nagyon tetszett, hogy a +18 karikás rész szépen lett megírva, nem a manapság megszokott, vulgáris, "egymásnak esünk, mint két felajzott vadállat" stílust választotta az írónő és ezt nagyon szerettem. 

Összességében kellemesen csalódtam ebben a regényben és ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik már megcsömörlöttek a sok egykaptafára készült New Adult történettől, ez a regény felüdülés lesz nekik. 

Borító: Nekem bejön, figyelemfelkeltő, látványos - bár a srác bőrszíne....

Kedvenc karakter: Ray, TJ, Katie, Jasmine

Szárnyalás: Jasmine és Ray kapcsolata, illetve TJ és Elliott kapcsolata

Mélyrepülés: Jasmine háttértörténete, illetve a tragédia, ami történt...

Érzelmi mérce: van benne + 18-s rész, de valahogy nem annyira vulgárisan megírva, mint ahogy a new adult könyvek egy részében teszik...

Értékelés: 

Nyereményjáték:
Brittainy C. Cherry könyvét átjárja a zene, és a zene határtalan szeretete. Minden szereplő valamilyen módon kapcsolódik vagy a jazzhez, vagy a soulhoz. Ahhoz, hogy megnyerd a turné végén A szív ritmusa című könyv egyik példányát, ahhoz meg kell keresned a blogokon a színnel kiemelt betűket, majd össze kell olvasnod őket, és máris megtalálod a híres zenész nevét. A zenész nevét ne felejtsd el beírni a Rafflecopter dobozba, és máris a tiéd az esély a könyvre, amit a Libri Kiadó ajánlott fel. 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
Június 16 - Zakkant olvas
Június 18 - Könyvvilág
Június 20 - Kelly és Lupi olvas
Június 21 - Hagyjatok! Olvasok! 
Június 23 - Deszy Könyvajánlója

2019. június 18., kedd

E. L. James: Mister


A Libri Kiadó gondozásában június 18-án jelenik meg A szürke ötven árnyalata írójának új könyve Mister címmel. Egy új szerelmi történet, mely a nyilvánvaló romantikán túl kényes és aktuális témákat is olvasója figyelmébe ajánl.
Kövesd a Blogturné Klub három bloggerét turnéjuk során, s ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Libri Kiadó 2019. 06.18
592 oldal
Fordította: Weisz Böbe, Szilágyiné Márton Andrea
Goodreads: 3,29
Besorolás: erotikus, romantikus, felnőtt

London, 2019. A jóképű, arisztokrata származású Maxim Trevelyan a sors kegyeltje. Remek kapcsolatainak és a tömérdek pénzének köszönhetően soha nem kellett dolgoznia, és ritkán aludt egyedül. Ám egy tragédia folytán mindez megváltozik. Maxim örökli a nemesi címet, a vagyont és az ingatlanokat, és az ezekkel járó felelősséget is. Bár erre nincs felkészülve, akkor is szembe kell néznie a kihívással.
A legnagyobb próbatétel azonban mégsem ez, hanem leküzdeni az ellenállhatatlan vágyat egy titokzatos nő iránt, aki nemrég érkezett Angliába. Maxim menthetetlenül beleszeret a zenei tehetséggel megáldott, gyönyörű tüneménybe. Még sosem tapasztalt ilyen érzelmeket, és nem meri nevén nevezni az érzést.
Kicsoda Alessia Demachi valójában? Meg tudja-e védeni Maxim ezt a veszélyes múltú, csodálatos teremtést a rosszakaróktól? És mit fog szólni a lány, ha kiderülnek Maxim féltve őrzött titkai?
A London szívéből a vadregényes cornwalli vidéken és a félelmetes Balkánon át tartó utazáson az olvasó lélegzet-visszafojtva követheti Maxim és Alessia sorsát.

Biztos lesz olyan olvasó is, aki ismeretlenül tekint a szerzőre (ezt azért nem gondolom komolyan), és csupán egy romantikus olvasmányra vágyva felüti ezt a regényt, szerintem a többségüknek tetszeni fog. De igazából a "szürke ötven" olvasótábora az, aki ráveti majd magát erre az új olvasmányra, és bizony szembesülni fog vele, hogy ez kicsit más műfaj. Én a szürkéből csak az első részt olvastam,  az nagyjából tetszett, a filmekből is csak az elsőt láttam, de amikor tudomást szereztem a Mister megjelenéséről, mindenképp próbát akartam tenni vele, mi újat tud nyújtani a szerző. Miben lesz más? Zongorázni lehet a különbséget, itt ez szó szerint értendő. Nekem legalábbis a legnagyobb hatást a regény zenei élménye adta, ugyanis nem voltam rest, és az olvasás közben végighallgattam a történetben felhangzó zenék nagy részét, főleg azokat, amiket Alessia játszott a zongorán.
Más volt még abban is, hogy itt nem bdsm jellegű a szexuális kapcsolat, bár Maxim gróf úr kedveli az efféle játékokat is, de ő szinte mindent kedvel ami szex. Viszont a szegény lány - gazdag pasi klisé itt is alap, de én ezt egyáltalán nem vettem rossz néven. Sok minden felmerül ebben a könyvben, ami nagyon is mai, valóságos téma, a kelet-európaiak illegális munkavállalása, az embercsempészet, lányok elrablása és futtatása. És mindenképp figyelmeztetni kell a széplelkű olvasókat, hogy a történet nem mentes a bűnözéstől, fizikai bántalmazástól, nem beszélve a mentális problémákról,  verbális és fizikai zaklatásról. Szóval nem csupán egy romantikus sztoriról van szó, némi erotikával megspékelve.


A fülszöveg kiegészítésre szorul (ezzel nem árulok el különösebb spoilert), Maxim Trevelyan gazdag nemesi család másodszülött sarja, ez lefordítva annyit tesz, hogy aranyifjú életet él, gyakorlatilag sosem kellett dolgoznia. Elegáns lakása van Londonban, zenével foglalkozik leginkább, havi néhány estén DJ egy elegáns szórakozóhelyen, egyébként meg szeret minden este más nővel dugni, olyanokkal, akik tüzesek, tapasztaltak és teszik a dolgukat kérdések feltevése helyett, reggel pedig eltűnnek szó nélkül. Ebbe a jóvilágba rondít bele Kit, a bátyja, aki halálos balesetet szenved, így hirtelen Maxim nyakába szakad a grófi cím és minden, ami ezzel jár, főképp a nagybetűs Felelősség.
Meg kell birkóznia  a gondolattal, hogy a szabad életnek vége, gondoskodnia kell a birtokokról, gazdaságokról, az ott dolgozó emberekről, a befektetéseket kell kezelni, stb, stb.
Ezzel szinte egyidőben történik egy másik változás is, korábbi idős bejárónője helyét egy hamvas fiatal külföldi lány veszi át, aki igyekszik láthatatlan lenni a lakásban, de mégis egyre többször összefutnak, és mindketten furcsa zavarban érzik magukat. Alessia Albániából jött, illegálisan, olyanok hozták át a határon, akik egészen mást terveztek vele, de sikerült elmenekülnie, hogy egy hét viszontagságos bujkálás után egy barátnál meghúzza magát. A takarítói munkát is az ismerősök  szerezték, és Alessia minden fontot megbecsül, mert tudja, hamarosan új lakhatást kell találnia.

Innen fennáll egy kis spoiler veszély! 
Elkezdődik tehát a kapcsolatuk ébredezése, ami mindkettejüknél soha nem látott érzéseket csalogat elő. Alessia érzékei még csak most éledeznek, csodálja Maximot, aki hamarosan álmai pasija lesz, persze szigorúan csak gondolati alapon, hiszen a lány minden egyes pillanatban tudatában van a helyzetével, a státuszával, ő csupán egy alkalmazott, de "álmodozni lehet" alapon azért elkap egy-egy pillantást. A másik ok, amiért foggal-körömmel ragaszkodik ehhez az álláshoz, hogy Maximnak gyönyörű zongorája van, és a lány egyszerűen több, mint tehetséges, évek óta zongorázik, kotta nélkül is, emlékezetből játszik.
Maxim gyászol, Kit halála lesújtja, rászakad a ranggal járó vesződség, és ebben a nagyon zűrös kavarodásban talál egy kis gyöngyszemet, ezt a vékony, fekete hajú, barna szemű szépséget, aki olyan érzéseket ébreszt benne, amit még sosem érzett. Kíváncsiságot, védelmező ösztönt, és vágyakozást a másik figyelmére. Eddigi élete arról szólt, hogy ő csak másodhegedűs, a tartalékos, nem róla szólt a családi album. Ettől az önbecsülése nem volt valami magas, belül bántotta ez az egész és nyilvánvalóan takarózott ezzel a playboy stílussal. Bár annak tudatában van, hogy jól néz ki, és eléggé nárcisztikus is a stílusa, de van is mire alapozni. A külvilág mindig is a bátyjával hasonlította össze, és ő mindig alulmaradt ebben a vetélkedésben. Még az első igazi barátnőjét is végül a bátyja vette feleségül, bár ez a lányon múlt igazából.
Nem volt szükség rá, hogy hosszú kapcsolatban gondolkodjon, főleg nem családalapításban. Alessia azonban kihozza belőle azokat az érzéseket, amik egy normális kapcsolat alapjai, a szerelem, a féltés, a ragaszkodás, védelmezés. 
Kettejük kapcsolata megjárta a szükséges lépcsőfokokat, és minden egyes lépéshez Maxim elvárta Alessia beleegyezését. Semmi nem történt, amit a lány ne akart volna, és ez hatalmas kontraszt a szürkével szemben. Nagyon vigyázott a szerző, hogy így legyen, különösen a szüzesség elvesztésénél, ahol azért szerintem már át is esett a ló másik oldalára. Nekem tetszett, hogy valóban érezhető volt köztük a kémia, és nem hiányzott az ágyban a kommunikáció, Maxim folyton kérdezgette Alessiát az érzéseiről. Az ágyon kívüli életben viszont hiányzott az őszinteség, mindkét fél titkokat rejtegetett, és ebből előbb utóbb csakis baj lehet.

Maxim folyton kérdezgette a lányt Albániáról. Tudatosult bennem, hogy én sem tudok az országról semmit, a fővárosán kívül semmit nem hallottam róla. Jól választott a szerző területet, félelmetes volt olvasni, milyen az élet arra, és mennyire élnek még ma is az "őskori" hagyományok. Erre is jó volt ez a történet, hogy megtudjak egy csomó érdekességet Albániáról, az ottani emberekről. Az olvasás közben rá is kerestem dolgokra, meglepően sok információ érhető el az interneten.
Volt más helyszín is, ami érdekelt, méghozzá Cornwall, ahol ugye a családi birtokok vannak, és elég hosszú ideig időznek ott a regényben, nos, ott én is szívesen eltöltenék egy kis időt. 

Tetszett nekem ez a szerelem, mert végigkövethettem közben mindkettejük fejlődését. Maxim óriásit változott, és ez a javára vált. Bizonyosságot kapott, hogy őszintén és nem a pénzéért szeretik, övé lett a gyönyörű, tehetséges Alessia, aki minden szempontból illik hozzá. Jó volt olvasni arról, mennyire tisztelte a zenei tehetségét, ez a téma nagyon sok közös élményt adott nekik. Tetszett az is, hogy a gróf különösebben nem foglalkozott a társadalmi szabályokkal, elvárásokkal.
Alessia szimpatikus volt, mert erős lány, a kezdeti bizonytalanság után egyre jobban megállta a helyét az új környezetében. Végig nagyon öntudatos volt, nehezen hitte el, hogy ez az egész megtörténhetett vele - mármint Maxim. Mert a szörnyű dolgok, azok elég hétköznapiak abban a térségben. Minden apróságnak úgy tudott örülni, mint egy gyerek.

Mi volt az, ami miatt nem lett tökéletes számomra a regény? 
A történet sok olyan jelenetsort kapott, amire semmi szükség, nem tesz hozzá a sztorihoz, felesleges töltelék. Nem értem, miért kell egy 3-400 oldalas regényt 600 oldalasra felduzzasztani? Mert itt ez történt.
A regény két szemszögben íródott, Maxim hangja E/1-es, ez közvetlen, azonnali beleélést adott, bár néha mondhatna más káromkodást is a bassza meg helyett, nekem tetszett a hangja. Alissa szemszöge viszont E/3-as, ami szerintem nem volt szerencsés választás. Egyszerűen zavaró volt, nem szerettem.
Kit özvegy felesége egy borzalmas karakter. Én eleve nem szeretem a felütést, hogy egy volt szerelmi partner, aki hozzáment a bátyánkhoz, legjobb barát tud maradni. A nagy francokat. Utáltam ezt a nőt, annyira nyilvánvalóan anyagias sznob picsa. Ezért a szerepért lett megteremtve, mégsem smakkolt, túl semmilyenné vált a végére.
Maxim az első három fejezet után éles váltásban jó útra tért. Míg addig több nővel is ágyba bújt, ha jól emlékszem a negyedig fejezettől semmi kilengés, sőt, a zuhany alatt intéz dolgokat, ami kb. úgy hatott, mint a vegetáriánus vámpírság.

Összességében nekem tetszett. Mindig bejönnek az olyan sztorik, ahol a pasik nagyon-nagyon beleszeretnek a nőkbe, és nekem a szűz/szegény lány és a macsó gazdag pasi felállás is a zsánerem. Minden kisebb-nagyobb hibája ellenére szerettem a történetet, ami bár dagályosan lett megírva, túl részletes leírásokkal, azért az utolsó negyedben sikerült annyira felpörgetni a cselekményt, hogy majdnem izgultam is, de végül nem lepett meg, az már azért nehéz lett volna. 
Ajánlom a regényt minden szürke rajongónak és utálónak is!

Érdekességképp kukkantsatok be Angelika blogjára, ahol a regény két fordítójával találhattok interjút, mi a véleményük, tapasztalatuk a fordítással kapcsolatban.

Borító: Nekem tetszik a színvilág.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Volt itt is titkos szoba! D e amikor kiderült, mi az, muhaha! Ez jó poén volt.

Mélyrepülés:  Az agyaggalamb lövészet, aminek semmi értelme nem volt. Ja és Caroline.


Érzéki mérce: Ez egy erotikus regény, de jóval hétköznapibb mértékben, mint az írónő első trilógiájában.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték


Alessia Demachi, a történet hősnője különösen tehetséges zongorista és a történet során többször is klasszikus szerzők ismert darabjait játssza. Játékunkban a zeneszerzők nevét keressük.
A turné minden állomásán egy-egy rövid leírás segít kitalálni kiről van szó, a ti dolgotok annyi, hogy az illető nevét beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Feladvány: 19. századi lengyel származású zeneszerző és zongoravirtuóz. Zenei tehetségét nagyon fiatalon felfedezték, zsenialitása a gyermek Mozartéhoz vagy Bachéhoz mérhető. Hétévesen már két polonézt szerzett. Felnőttként, tíz éven át viharos kapcsolatban élt a George Sand írói álnéven ismert Dudevant bárónéval. Meglehetősen visszavonult életet élt.

a Rafflecopter giveaway

A turné menete

06.16 - Betonka szerint a világ…
06.18 - Kelly és Lupi olvas
06.20 - Zakkant olvas

Rendszeres olvasók