2026. november 18., szerda

Tricia O'Malley: Love's ​a Witch – Boszorkányos szerelem (A skót Bűbájosok#1.)

 


Mi történik, ha egy régi családi átok, egy morcos polgármester és egy rég eltemetett gyerekkori szerelem kerül egy üstbe? Tricia O'Malley regénye elvarázsolt skót kisvárosba repít, ahol boszorkányok, mágikus lények, családi titkok és szikrázó érzelmek garantálják a kalandokat. Sloane és Knox történetében a múlt sérelmei és a jelen varázslatai éppúgy összecsapnak, mint két makacs szív, amelyek talán mégsem tudnak ellenállni egymásnak. Ha szereted a könnyed, humoros romantikus fantasyket, ahol a szerelem legalább annyira kiszámíthatatlan, mint a mágia, tarts velünk a turnén!

Könyvmolyképző, 2026
376 oldal
Fordította: Sereg Judit
Goodreads: 3,80
Besorolás: cozy fantasy, romantikus

A lány elátkozott, a férfi átkozódik. Viszályuk Skócia legvarázsosabb kisvárosának végzete lehet.

Sloane MacGregor megfogadta, hogy sosem tér vissza Briarhavenbe. Ám ahogy közeledik a huszonötödik születésnapja, amikor boszorkányként felébred a varázsereje, nagymamája hazahívja őt és a húgait. Egyetlen feladat vár rájuk: meg kell törniük a családjukat évszázadok óta sújtó átkot.

Knox Douglas, Briarhaven morcos polgármestere mindent megtett azért, hogy a kisváros a varázslények menedékévé váljon. Más sem hiányzik neki, mint hogy egy átkozott MacGregor mindent romba döntsön. Bár gyerekként bele volt zúgva Sloane-be, de Briarhaven érdekében a lánynak minél előbb távoznia kell.

Csakhogy a varázslatnak más tervei vannak: Briarhavenben pedig a szerelem tényleg boszorkányos.

Engedd, hogy magával ragadjon a varázslat!

Skócia… örök szerelem! ❤️ Bár egyelőre inkább csak az álmaimban, mert valahogy ez a szerelem nagyon nem akar beteljesülni, de ettől függetlenül továbbra is bakancslistás úti cél. Éppen ezért nálam szinte minden olyan történet azonnal felkelti az érdeklődésemet, amelyik ott játszódik. A fülszöveg pedig most különösen ígéretesnek tűnt: boszorkányok, egy ősi átok, egy kis mágia, na és persze egy utállak-imádlak szerelmi szál. Hát kell ennél több? Nekem nem igazán :). 

A történet szerint Sloane a két húgával együtt járja a világot. Egy helyen sem maradhatnak sokáig, hiszen egy ősrégi átok sújtja őket, amelynek következtében ott, ahol huzamosabb ideig tartózkodnak, megmagyarázhatatlan természeti katasztrófák kezdik sújtani a környéket. Ebből pedig csak egyetlen kiút van: meg kell törniük az átkot. Csakhogy ez korántsem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek elsőre hangzik. A lányok végül visszatérnek szülővárosukba, Briarhavenbe, hogy megpróbálják a lehetetlent, és végre normális életet élhessenek. A fogadtatás azonban finoman szólva sem barátságos. A város lakói nem igazán örülnek a visszatérésüknek, a természeti katasztrófák szinte azonnal felütik a fejüket, a város jóképű polgármestere, Knox Douglas pedig mindent megtesz azért, hogy mielőbb távozásra bírja a három lányt. Még akkor is, ha Sloane egykor az egyik legnagyobb, beteljesületlen szerelme volt. És bizony, amikor újra meglátja a lányt, a régi érzések is pillanatok alatt felszínre törnek.

Cozy fantasy… na, ha van könyv, amire tökéletesen rá lehet húzni ezt a műfajt, akkor ez bizony az! Briarhaven egyszerűen imádnivaló. Komolyan mondom, bármikor odaköltöznék, ha létezne! Egy igazi kis menedékhely, ahol mindenféle mágikus lény megtalálhatja a helyét. Ogrék, tündék, boszorkányok élnek itt, az erdőben pedig akár még sárkányokkal is összefuthatsz, ha kellően szerencsés vagy. Mindez ráadásul a modern világban, teljesen természetesen működik. A város mágikus védelme gondoskodik arról, hogy a különlegesebb eseményeket leszámítva az egész település egy teljesen átlagos kisvárosnak tűnjön a külvilág számára.

És persze pontosan olyan, mint amilyennek egy igazán szerethető kisvárost elképzelünk: mindenki ismer mindenkit, az emberek segítenek egymásnak, összetartanak, és szinte családként működnek. Persze csak akkor, ha éppen nem Sloane-ről és a testvéreiről van szó. :) A város polgármestere ráadásul egy jóképű boszorkánymester, aki szívén viseli Briarhaven sorsát, mindent megtesz a település felvirágoztatásáért, és igyekszik megvédeni az itt élő mágikus lényeket, valamint az idelátogatókat is. 

Ide érkezik meg tehát Sloane és a két húga, és természetesen nem kell sok idő ahhoz, hogy alaposan felkavarják a békés állóvizet. Sloane ráadásul éppen a huszonötödik születésnapja előtt áll, ami a boszorkányok életében különösen fontos mérföldkő, hiszen ekkor bontakozik ki a saját, egyedi mágikus képességük. Ez pedig további kalamajkákhoz vezet, mert egy frissen ébredő mágiát bizony nem olyan egyszerű irányítani. Főleg akkor nem, ha az embernek még éppen elég problémája van nélküle is.

Sloanét egyszerűen imádtam! Talpraesett, határozott, a családjáért bármit megtevő fiatal nő, aki néha talán egy kicsit túlságosan is szeret mindent kézben tartani. De hát nem is csoda! Az élet eddig nem igazán kényeztette el. Az édesanyjuk még gyerekkorukban elvitte őket Briarhavenből, és onnantól városról városra, országról országra, sőt kontinensről kontinensre vándoroltak. Nem igazán volt lehetőségük barátságokat kialakítani, gyökeret ereszteni vagy hosszabb távú kapcsolatokat építeni. Így nem meglepő, hogy a három testvér között ennyire szoros kötelék alakult ki. Egymásra mindig számíthattak, és Sloane számára a húgai jelentik a legfontosabb kapaszkodót.

Knoxnak sem volt éppen egyszerű az élete. A szülei és a testvérei inkább a világot járják, így a fiúra maradt a kastély, valamint Briarhaven irányítása és felvirágoztatása. Szinte családtagként tekint a város lakóira, mindent megtesz értük, és igyekszik biztosítani, hogy ez a különleges kis közösség továbbra is biztonságos otthon maradhasson. Egyvalami azonban neki sem igazán adatott meg: a szerelem. Aztán megérkezik Sloane, és egy pillanat alatt felborítja a gondosan felépített világát.

Innentől pedig indulhat a macska-egér játék, amit én annyira, de annyira szeretek! Knox egyszerre akarja elüldözni a lányokat, és közben majd megőrül Sloane-ért. Próbálja tartani magát, de hát valljuk be, ez nem igazán sikerül neki. Egyszerűen imádtam a közös jeleneteiket! Csak úgy forrt közöttük a levegő, és minden egyes találkozásuk tartogatott valami izgalmat. Pontosan az a fajta romantikus dinamika, ami miatt az ember csak még egy fejezetet szeretne elolvasni, aztán persze azon kapja magát, hogy már jócskán túl van az eredetileg tervezett oldalszámon (és az éjfélen is:).

És hogy mi történik a végén? Nos, ez egy cozy, romantikus fantasy, úgyhogy talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a romantika, a buktatók, szerelmi bonyodalmak után jó érzéssel csuktam be a könyvet. Számomra ez egy kerek, lezárt történet volt, még akkor is, ha időközben kiderült, hogy egy sorozat első részét olvastam. Úgy sejtem, Briarhavenbe még visszatérünk, és talán a többi lánytestvér is megkapja majd a saját szerelmi történetét. Vagy nem. Ezt inkább az írónőre bízom, de egy biztos: én bármikor szívesen visszatérek ebbe a kisvárosba, és nagyon szívesen olvasnék még az itt élőkről, legyenek azok emberek vagy mágikus lények.

Ja, és Kék! A sárkányfarkas kölyök! Hatalmas kedvencem lett, és igen, én issss szeretnék egyet! Lehetőleg minél hamarabb! 

Egyetlen apróságon viszont azért fennakadtam: miért kellett lefordítani a nevét? Már a Jurassic Worldben sem értettem, hogy miért nem maradhatott egyszerűen Blue a raptor neve. Szerintem sokkal jobban hangzott volna. Vannak olyan nevek és kifejezések, amelyeket egyszerűen nem feltétlenül kell lefordítani, és szerintem itt is jobb döntés lett volna meghagyni az eredetit.

De ez tényleg csak egy apró észrevétel, mert összességében imádtam ezt a történetet! Briarhaven az a hely, ahová bármikor visszatérnék, a szereplőket pedig szívesen látnám még viszont. Kaptunk egy szerethető, varázslatos kisvárost, egy csipetnyi boszorkányságot, rengeteg mágikus lényt és persze egy olyan romantikus szálat, amiért érdemes volt kézbe venni a könyvet.

Ha valami igazán könnyed, szórakoztató, kuckózós fantasyre vágytok, akkor mindenképpen adjatok neki egy esélyt! Én pedig alig várom a következő briarhaveni kalandot! 

Borító: Nekem nagyon tetszik, utal a történetre, "mesél", látványos

Kedvenc karakter: Sloane, Knox, Kék

Szárnyalás: Skócia és ez a kisváros

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: cuki - nem tudok mást mondani rá, és romantikus és igen, vannak benne +18 karikás részek is

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A Blogturné további állomásai:
Blogturné Klub
November 08 - Readinspo
November 10 - This is my (book) universe.
November 12 - Sorok között
November 14 - Dreamworld
November 16 - Csak olvass!
November 18 - Kelly és Lupi olvas
November 20 - Spirit Bliss Sárga könyves út

2026. november 15., vasárnap

Karen McQuestion: A ​holdfény gyermeke

 


A Kossuth kiadónak köszönhetően elmerülhetünk A holdfény gyermeke című könyv rejtélyes és borzongató világában. Tarts velünk, és tudd meg, vajon ki lehet az a kislány, akit Flemingék házában meglát a szomszéd egy éjszaka úgy, hogy Flemingéknek nincs is gyereke. Egy elrabolt gyerek, egy kísértet, vagy valami más áll a háttérben?

Kossuth Kiadó, 2026
400 oldal
Fordította: Mester Yvonne
Goodreads: 4,13
Besorolás: thriller, krimi

Egy hideg januári éjszakán Sharon Lemke kimegy a háza elé, hogy megnézze a holdfogyatkozást, amikor egy különös dologra lesz figyelmes: a szomszéd konyhaablakán át úgy látja, mintha egy kislány mosogatna. Csakhogy a Fleming családnak nincs ilyen korú gyermeke – és még ha lenne is, miért végezne házimunkát késő éjszaka?
Sharon talán nem is firtatná a dolgot, ám amikor hozzá költözik a tizennyolc éves Niki, aki korábban nevelőszülőknél élt, ő is gyanús dolgokat tapasztal a Fleming-ház körül. Ők ketten úgy döntenek, maguk járnak az ügy végére…

Egy feszültséggel teli misztikus thriller, nyomozással, titkokkal és gyanús eseményekkel.

A regény fülszövege rettentően felcsigázott, hiszen kifejezetten szeretem a misztikus thrillereket, így nagy várakozásokkal vágtam bele az olvasásba. Aztán ahogy haladtam előre a történetben, egyre inkább azt éreztem, hogy valami nem egészen úgy alakul, ahogyan előzetesen elképzeltem. Nem mondanám, hogy rossz könyvet kaptam, mert ez egy kifejezetten izgalmas, érdekes történet, amitől nagyon nehezen tudtam elszakadni. Viszont egyvalamiben csalódást okozott: számomra ez bizony nem igazán misztikus thriller. Annyi misztikumot legalább vártam, mint egy jó Supernatural epizódtól, ehhez képest a természetfeletti szál még csak be sem kopogtatott az ajtón. :)

Adott egy nehéz körülmények között élő fiatal lány, Niki, akit a mentora beajánl az édesanyjához, Sharonhoz. Az asszony már egy ideje egyedül él, így örömmel fogadja a társaságot, és szinte lányaként veszi magához a fiatal lányt. Niki eleinte kissé furcsállja a helyzetet, de hamar megszokja új otthonát, és ő is örül annak, hogy végre van egy hely, ahol biztonságban lehet, ahol kosztot és kvártélyt kap, különösebb elvárások nélkül.

A szomszédságukban azonban él egy meglehetősen furcsa család: apa, anya és egy kamasz fiú. Egyik este Sharon a kertjéből egy egészen különös jelenetre lesz figyelmes. A szomszéd házban egy kislány mosogat, csakhogy a családnak tudomása szerint nincs is kislánya! Sharon nem tudja elengedni a látottakat, és elhatározza, hogy kideríti, mi történik a szomszédban. Ebben pedig Niki is a segítségére lesz.

A misztikus thriller miatt szinte azonnal beindult a fantáziám és rögtön mindenféle lehetőség megfordult a fejemben. Egy meggyilkolt kislány szelleme, aki visszajár kísérteni? Valamilyen különös entitás? Esetleg valami egészen természetfeletti magyarázat? Én bizony mindenre gondoltam, csak arra nem, ami végül a valóságban rejtőzött a történet mögött.

És talán éppen ez volt az, ami miatt egy kicsit csalódott maradtam. A történet ugyanis sokkal inkább egy izgalmas krimi vagy thriller, mintsem misztikus történet. Lehet, hogy 15-20 évvel ezelőtt még egészen másként tekintettem volna rá, de azóta annyi borzalom látott napvilágot, annyi szörnyűséggel találkozhattunk már a való életben is, hogy számomra ez a történet már nem igazán hordozza azt a misztikus jelleget, amit a fülszöveg alapján vártam.

A történetvezetésben viszont nagyon tetszett, ahogyan az írónő a különböző szereplők nézőpontjain keresztül építette fel a cselekményt. Sharon, Niki, a kislány, a szomszéd háziasszony és a kamasz fiú szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, így mindig egy újabb darabka kerül a helyére a nagy kirakósban. Mindegyik nézőpont hozzátesz valamit az összképhez, miközben olyan információkat is kapunk, amelyek új megvilágításba helyezik az addig történteket. Nagyon szerettem ezt a megoldást, mert végig ébren tartotta a kíváncsiságomat, és folyton azon gondolkodtam, vajon hogyan kapcsolódnak össze ezek a különálló történetszálak. Ráadásul külön izgalmas volt, hogy nem mindig tudtam, kinek higgyek, és mi az, amit még nem látok át teljesen.

Ami különösen közel került a szívemhez, az Niki és Sharon kapcsolatának alakulása volt. Nagyon szerettem, hogy ez a kötelék nem egyik pillanatról a másikra alakult ki közöttük, hanem szépen, lassan épült fel. Hiszen a bizalomhoz idő kell, különösen egy olyan ember esetében, mint Niki, aki eddigi életében inkább csak pofonokat kapott a sorstól. Nem könnyű megnyílni és elhinni, hogy valaki valóban jót akar nekünk, főleg akkor, ha korábban nem sok okunk volt bízni másokban. Éppen ezért volt olyan jó látni, ahogyan ez a két ember fokozatosan közelebb kerül egymáshoz. Niki végre nemcsak egy biztonságos otthont kapott, hanem talán valami sokkal fontosabbat is: egy igazi családot. Számomra ez a történet egyik legszebb és legmeghatóbb része volt.

A "misztikus problémámtól" függetlenül azoban egyáltalán nem mondanám rossznak a könyvet! Sőt, letenni alig tudtam. Folyamatosan vitt magával a cselekmény, és imádtam, hogy több szereplő szemszögéből követhettem az eseményeket. Mindig kíváncsian vártam, hogyan érnek össze végre a szálak, és mikor derül fény az igazságra. A kíváncsiságom egy pillanatra sem hagyott alább, és pontosan ez az, amit egy jó thrillertől elvárok.

Összességében tehát egy izgalmas, fordulatos és könnyen olvasható történetet kaptam, amelynek nagyon is megvan a maga helye a thriller műfajában. Csupán a misztikumot hiányoltam belőle, mert én most valami egészen másra készültem. Ugyanakkor Niki és Sharon kapcsolata, a több nézőpontból kibontakozó cselekmény és a folyamatosan fenntartott feszültség miatt egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Ha egy titkokkal teli, izgalmas krimire vágytok, amelyben folyamatosan szeretnétek tudni, mi történik a következő oldalon, akkor ez a ti könyvetek, amit egy hideg téli estén bekuckózva, szinte egy ültőhelyben ki lehet olvasni. 

Borító: Látványos, felkelti az érdeklődést a történet iránt

Kedvenc karakter: Sharon, Niki

Szárnyalás: az izgalmas történet

Mélyrepülés: hiányoltam a misztikumot

Érzelmi mérce: izgalmas, felkavaró

Értékelés:  


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:
Blogturné
November 15 - Kelly és Lupi olvas
November 16 - Spirit Bliss Sárga könyves út
November 17 - Könyv és más

2026. november 12., csütörtök

Aliczki Katalin: Októberi ​zongoraszó

 


Dr. Aliczki Katalin Októberi zongoraszó című kötete egy különleges időutazásra hív, amelyben egy fiatal lány nagyapja történetein keresztül ismerkedhet meg az 1956-os forradalom és szabadságharc világával. Vajon milyen lehetett az élet hetven évvel ezelőtt egy olyan világban, amelyet a mai fiatalok már csak a történelemkönyvekből ismerhetnek? Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és fedezzük fel együtt a múlt egy darabját!

Manó Könyvek, 2026
208 oldal
Besorolás: történelmi fikció

A suliban minden osztály az 1956-os évfordulóra készül, lázasan keresgélnek a családi emlékek között a forradalom és szabadságharc tárgyai, jelképei után.
Régen is volt, elképzelni is nehéz már.

Emi egy ősz végi nyugodt hétvégét tervez a nagyszüleinél, ám ezúttal a nagyapja történetei egy hihetetlen világba repítik. Ólomkatonára elcserélt csikkek, hatalmas gombfocimeccsek, tiltott ludak az udvaron. És egy kíváncsi lány, aki kész egy gondosan őrzött emléket újra életre kelteni.

70 éve, 1956-ban megtörtént események alapján.


Az 1956-os események számomra mindig is egy kicsit felemás érzéseket jelentettek. Amikor iskolába jártam, még ellenforradalomként tanultunk róla, aztán jött a rendszerváltás, és hirtelen minden megváltozott: kiderült, hogy mégis forradalom volt. Amikor érettségiztem, annyira képlékeny volt még ez az egész történelmi megítélés, hogy végül ki is vették az érettségi tételeink közül, nehogy az eredményünket az befolyásolja, hogy éppen milyen nézeteket vall az érettségi bizottság elnöke. Azóta persze sok minden letisztult bennem, és rengeteg könyvet olvastam, filmet láttam erről a korszakról. Mégis úgy gondolom, hogy 1956 megértése nem egyszerű feladat, különösen a legkisebbek számára.
Hiszen hogyan is lehet elmagyarázni egy kisiskolásnak, hogy mi történt akkor? Olyan szavakkal találkozik a történelemórán, amelyeket talán még nem is ért igazán. Azt tanulja, hogy valami nagyon fontos és jó dolog történt, mégis mindenki szomorúan beszél róla, veszteségekről, halálról és fájdalomról hall. Hogyan lehet ezt a kettősséget feloldani egy gyerek számára? Dr. Aliczki Katalin könyve éppen erre a kérdésre próbál választ adni, méghozzá egy igazán kedves és különleges történeten keresztül.

A történet két idősíkon játszódik. A jelenben megismerhetjük Emit, aki egy hétvégére leutazik a nagyszüleihez. A nagypapa pedig úgy dönt, hogy mesélni kezd neki egy kisfiúról, a négyéves Petiről, és arról, hogyan élte meg ő és a családja az ötvenes évek közepét, valamint az 1956-os forradalmat.
A másik történetszálon így visszarepülünk az időben, és megismerhetjük Petit, a családját és a körülöttük élő embereket. Nem a harcok kellős közepébe csöppenünk, nem a történelmi események nagy alakjain keresztül látjuk a forradalmat, hanem egy egészen apró gyermek szemszögéből. És talán éppen ettől válik olyan közelivé és érthetővé az egész.

Az írónő nagyon ügyesen mutatja be, milyen volt az élet abban az időszakban. A feljelentések, a magántulajdon korlátozása, a tiltott állattartás és a mindennapi életet átszövő félelem mind-mind olyan részletek, amelyek segítenek elképzelni, milyen körülmények között éltek akkor az emberek. Nem kell hosszú történelmi magyarázatokat olvasnunk ahhoz, hogy megértsük, mennyire más volt az életük, mint a miénk.
És mégis, ami számomra különösen kedves volt, hogy a gyerekek akkor is gyerekek maradtak. Játszottak, szórakoztak, megvoltak a maguk kis örömei és csínytevései. Ott volt a gombfoci, a csikkek ólomkatonákra cserélése, és még számtalan olyan apróság, amely megmutatja, hogy a történelem legnehezebb időszakaiban is létezett egy egészen hétköznapi, gyermeki világ. Ez a kettősség szerintem nagyon fontos része a könyvnek. Mert miközben a felnőttek életét a politika, a bizonytalanság és a félelem határozta meg, a gyerekek továbbra is játszani, felfedezni és gyereknek lenni szerettek volna.

A jelenben pedig Emi történetét követhetjük, aki rendkívül okos, érdeklődő kislány, és akinek a kérdésein keresztül mi magunk is újra felfedezhetjük ezt a korszakot. Különösen imádtam, ahogyan a nagypapa mesél neki. Nem akarja mindenáron megtanítani a történelmet, nem zúdít rá érthetetlen fogalmakat és száraz adatokat, hanem Emi életkorához és gondolkodásához igazítja a történetet. Apránként avatja be a múlt eseményeibe, hagyja, hogy kérdezzen, gondolkodjon, és a saját kis világán keresztül értse meg, mi is történt valójában.

Szerintem ez a könyv egyik legnagyobb erőssége. Megmutatja, hogy a történelem tanítása nem feltétlenül a dátumok és események felsorolásával kezdődik. Sokkal inkább azzal, hogy megpróbáljuk megértetni a gyerekekkel, hogyan éltek az emberek, mitől féltek, minek örültek, és milyen döntéseket kellett meghozniuk egy olyan világban, amely felett nem igazán volt hatalmuk.

A forradalom itt sem marad veszteségek nélkül. Bár nem közvetlenül a harcokban veszünk részt, a szereplőknek így is szembe kell nézniük a saját fájdalmaikkal és veszteségeikkel. Hiszen egy történelmi esemény nemcsak azok életét változtatja meg, akik fegyvert ragadnak, hanem mindenkiét, aki valamilyen módon részese lesz. A családokét, a gyerekekét, az egyszerű hétköznapi emberekét is.

Az Októberi zongoraszó számomra elsősorban egy fontos és szerethető kezdeményezés. Egy olyan könyv, amely hidat próbál építeni a történelem és a gyermeki megértés között. Nem akar többet mutatni annál, mint amit egy kisiskolás már képes befogadni, de közben nem is próbálja elhallgatni, hogy a forradalomnak bizony nagyon komoly következményei voltak.
Úgy gondolom, hogy szülőknek, nagyszülőknek és pedagógusoknak is érdemes kézbe venniük, hiszen remek kiindulópont lehet egy közös beszélgetéshez. És talán ez a legfontosabb: hogy a gyerekek ne csak megtanulják, mi történt 1956 októberében, hanem valamennyire meg is értsék, mit jelentett mindez azoknak az embereknek, akik akkor éltek.

Mert a történelem végső soron nem csupán évszámokból és tankönyvi fejezetekből áll. Hanem emberekből, családokból, gyerekekből, apró örömökből és nagy veszteségekből. És ezekről mesélni talán az egyik legjobb módja annak, hogy a múlt ne csak egy távoli, nehezen érthető történet maradjon a következő generációk számára.

Borító: Tetszik, szép ez a magyar motivumokkal, a magyar zászló színeivel átszőtt kép

Kedvenc karakter: Emi, Peti, Toto

Szárnyalás: ahogyan megpróbálja a szerző a kisiskolásoknak is közelebb hozni, jobban megérteni ezt az eseményt

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: szomorkás

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:
November 10 - Csak olvass!
November 12 - Kelly és Lupi olvas
November 15 - Könyv és más
November 16 - Ambivalentina
November 18 - Spirit Bliss Sárga könyves út

2026. november 8., vasárnap

Naomi Ishiguro: Félhold ​árvái (Esőárnyék#1.)

 


Naomi Ishiguro Félhold árvái című fantasyregénye egy különleges, japán folklór ihlette világba kalauzolja az olvasókat, ahol sárkányok, mágikus Nap-szellemek és technológiai csodák keverednek a korrupcióval és a bűnözéssel. A történet középpontjában öt fiatal áll, akiknek sorsa akkor fonódik össze, amikor Tosiko Kawakami ellop egy gyöngyöt a várost rettegésben tartó Szerencsés Varjak nevű bűnszervezet vezetőjétől, ezzel pedig olyan események láncolatát indítja el, amelyek Esőárnyék Város jövőjét is megváltoztathatják. Ha kíváncsiak vagytok erre a varázslatos, kalandokkal és izgalmakkal teli történetre, tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel!

General Press, 2026
600 oldal
Fordította: Fügedi Tímea
Goodreads: 3,55
Besorolás: fantasy, cozy fantasy

Az élet meglehetősen nehéz Esőárnyék Városban, ahol a nélkülözés és a korrupció hatja át a mindennapokat, a helyieket pedig a Szerencsés Varjak nevű bűnszövetkezet tagjai terrorizálják. Itt él a három testvér: Tosiko, Dzsun és Mei, a lelküket a vér kötelékénél erősebb szeretet fonja össze. A törvényekre fittyet hányó fiatalok bosszút esküdtek a Szerencsés Varjak bandavezére ellen, a férfi ugyanis hidegvérrel megölte az őket felnevelő nagynénjüket.
Amikor Tosiko elrabolja a vezér sárkánygyöngyét, rádöbben, hogy annak varázserejével addig elképzelhetetlen dolgokra is képes. Ám a tettével nemcsak az egész banda haragját vonja magára, hanem a szigetet irányító császárnő fiának a figyelmét is. Az ifjú trónörökös különleges képességgel rendelkezik: látja a világukat benépesítő, állatalakba bújt napszellemeket. Emberek és napszellemek, gyerekek és sárkányok fognak össze, hogy megvédjék az otthonukat, és leszámoljanak az őket elnyomó erőkkel.
Naomi Ishiguro, az irodalmi Nobel-díjas édesapja árnyékából kilépve írta meg a Studio Ghiblit és az animéket megidéző, a japán folklórból merítő fantasyjét.

Mivel nem olyan régen tértem haza Japánból, és még mindig az ország hatása alatt vagyok (azt hiszem, ez még egy darabig így is marad), nem volt véletlen, hogy megakadt a szemem Naomi Ishiguro regényén. Igen, tudom, hogy a szerző nem kifejezetten japán, de azért a japán gyökerek és a történet hangulata éppen elegendő volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Ráadásul a fülszöveg is egy izgalmas kalandot ígért, így nem sokat gondolkodtam azon, hogy szeretném-e elolvasni.

A fülszöveg első mondata viszont már rögtön egy kicsit félrevezetett. Azt ígérte, hogy egy lány és a macskája száll szembe a sziget leghatalmasabb bűnbandájával, ami persze jól hangzik, csak éppen nem egészen így történik. Tosiko és Mocsi valóban elindítják az eseményeket, de hamarosan egy egész kis csapat veszi körül őket, és bizony mindenkinek meglesz a maga szerepe abban, hogy miként alakulnak a dolgok.

A történet Esőárnyék Városában játszódik, ahol nem éppen egyszerű az élet: a nélkülözés, a korrupció és a rettegett Szerencsés Varjak bűnbanda uralma határozza meg a mindennapokat. Itt él Tosiko, Dzsun és Mei, három testvér, akik bosszút esküdnek az őket felnevelő nagynénjük gyilkosával szemben. Amikor Tosikónak sikerül megszereznie a banda vezérének féltve őrzött sárkánygyöngyét, olyan események láncolatát indítja el, amelyekre egyikük sem számított. A gyöngy különleges ereje, a császárnő fiának figyelme, a különös lények és a szigetet behálózó titkok hamarosan egy sokkal nagyobb kaland közepébe sodorják őket. De vajon elegendő lesz a bátorságuk ahhoz, hogy szembeszálljanak azokkal, akik az egész világukat uralni akarják?

Az izgalmas kezdés után számomra egy kicsit leült a történet, és bevallom, volt olyan pont, amikor még nem igazán láttam, merre szeretne haladni a szerző. Aztán valahol a könyv közepe táján elkezdtek összeállni a kirakós darabkái, a végére pedig kifejezetten izgalmassá vált az egész. Őszintén szólva én valami „sima” japán fantasyt vártam, ehelyett viszont egy meglehetősen érdekes műfaji keveréket kaptam. A hagyományos fantasy elemei mellett megjelent a steampunk hangulat, és mindez egy izgalmas kalandregénnyel egészült ki. Elsőre talán szokatlan kombináció, de ahogy haladtunk előre, egyre inkább helyére kerültek a dolgok.

És ha már fantasy, akkor nem mehetek el szó nélkül a sárkányok mellett sem, mert egyszerűen imádtam őket! Annyira kellettek ehhez a történethez, ehhez a világépítéshez és a folklórhoz, hogy el sem tudnám képzelni nélkülük az egészet. Számomra ők adtak hozzá még egy különleges réteget a történethez, és bevallom, az egyik legnagyobb kérdőjel is velük kapcsolatban maradt bennem. Mi történt a kis sárkánnyal? Vajon a folytatásban is fontos szerepet kapnak majd? Én nagyon remélem, mert szívesen találkoznék még velük!

Különösen tetszett, hogy több szálon futottak az események. Eleinte nem igazán értettem, miért van szükség a császárnő fiának, Harunak, illetve egy nem túl sikeres bandatagnak, Theónak a történetszálára is. Úgy éreztem, hogy Tosiko, Mocsi (és a többiek) kalandja önmagában is elég érdekes lenne, de szerencsére a szerző nem véletlenül építette fel így a történetet. Szépen lassan összeértek a szálak, és végül mindenkinek meglett a maga helye ebben a nagyobb egészben.

Tosikót nagyon szerettem! Igazi talpraesett főhősnő, aki a kezdeti, meglehetősen személyes bosszúvágyát képes félretenni, amikor rájön, hogy sokkal nagyobb dolgok forognak kockán. Nem ragad bele a saját sérelmeibe, hanem képes egy sokkal nagyobb kirakós fontos darabkájává válni, és véghezvinni azt, ami elsőre szinte lehetetlennek tűnik. Jó volt látni, ahogy a saját céljai mellett egyre inkább felelősséget vállal másokért is.

Theo már egy kicsit más történet. Őt is lehet szeretni, hiszen egy eszes, okos srácról van szó, aki a sajnálatos múltja miatt kerül a Szerencsés Varjak közé. Ugyanakkor végig azt éreztem, hogy valójában egyáltalán nem való oda. Az a bizonyos döntése, amivel valószínűleg sok olvasónál ki fogja verni a biztosítékot, nálam azért egészen más megvilágításba került. Persze lehet azon gondolkodni, hogy ki mit tett volna a helyében, de őszintén szólva nem érzem úgy, hogy igazán választási lehetősége lett volna. Szerintem abból a helyzetből a lehető legjobbat hozta ki, még akkor is, ha ez nem feltétlenül lesz mindenki számára szimpatikus.

És persze ott van Haru, a koronaherceg! Egy kissé unatkozó, elkényeztetett fiatal fiú, akiről elsőre nem feltétlenül gondolnánk, hogy különösebben sok vizet fog zavarni. Aztán mégis olyan dolgokat hoz létre, amelyeknek komoly jelentőségük lesz a történetben. Számomra egyértelműen nála volt a leglátványosabb a karakterfejlődés, és bevallom, a végére kifejezetten megkedveltem. Sőt, nagyon szívesen olvasnék még róla, mert úgy érzem, bőven van még benne lehetőség!

Ami viszont egy kicsit bosszantott, az a könyv sorozathoz való tartozásának kommunikációja. Nem ez az első alkalom, hogy egy kiadónál valahogy „megfeledkeznek” arról, hogy jelezzék: az adott regény egy sorozat része. Én például teljesen abban a hitben kezdtem neki a Félhold árváinak, hogy egy önálló történetet fogok olvasni, amelynek a végén szépen megkapom a várva várt lezárást. Aztán hát persze, hogy nem...

Mondjuk, hozzáteszem, hogy a szerző egyetlen szál kivételével a többit olyan szépen elvarrta, hogy ha soha nem érkezne folytatás, akkor sem érezném úgy, hogy teljesen befejezetlenül maradt volna a történet. Az az egy bizonyos nyitva hagyott szál viszont kifejezetten izgalmas, és éppen eléggé felcsigázott ahhoz, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. Szóval igen, szeretném olvasni a következő részt, de azért a kisördög és a kérdés ott motoszkál a fejemben: miért kell nekem a moly.hu-n utánanéznem annak, hogy egy könyv sorozat része-e? Miért nem lehet ezt feltüntetni a borítón, a fülszövegben vagy legalább valahol a könyvben? Nem hiszem, hogy olyan nagy kérés lenne, cserébe viszont az olvasó is tudná, mire számítson.

Összességében a Félhold árvái egy érdekes, több műfajt ötvöző fantasy-kalandregény lett, amelynek ugyan idő kellett, hogy igazán magával ragadjon, de a végére abszolút sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Nem egészen azt kaptam, amire eredetileg számítottam, de ez végül nem feltétlenül vált a könyv hátrányára. Tosiko, Haru és a többiek kalandja, na meg a sárkányok, kellemes meglepetést okoztak, és most már kifejezetten kíváncsi vagyok, merre viszi tovább a szerző ezt a történetet.

Borító: Szép, tetszetős nagyon, de valahogy nekem nem utal annyira a történetre (igen, tudom a madarak jelentését a történetben)

Kedvenc karakter: Tosiko, Mocsi, Haru, Theo

Szárnyalás: a sárkányok és Haru karakterfejlődése

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: izgalmas

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:
November 05 - Kitablar
November 08 - Kelly és Lupi olvas
November 09 - Readinspo

2026. október 17., szombat

Linda Castillo: Gyilkos ​indulat (Kate Burkholder#17)

 


A General Press Kiadó jóvoltából újra együtt nyomozhatunk Kate Burkholderrel, ezúttal az amish közösségben történik egy borzalmas gyilkosság sorozat. Tartsatok velünk ebben az izgalmas nyomozásban három bloggerünk segítségével.

General Press, 2026
296 oldal
Fordította: Rácz Péter
Goodreads: 4,18
Besorolás: thriller, krimi

A nyár őrült erővel tombol Painters Millben. A meleg elől a cserjésbe menekülő amish gyerekek borzalmas felfedezést tesznek, ami egy csapásra véget vet a kisváros nyugalmának. Kate Burkholder rendőrfőnök a helyszínre érve a huszonegy éves Samuel Yutzy feldarabolt holttestére bukkan. A tapasztalt rendőrfőnököt is elborzasztják a látottak, vajon milyen eltorzult elme választott ilyen szadista módszert a gyilkossághoz? A nyomozás alig kezdődik el, amikor néhány kilométerre az első helyszíntől egy szakadékból egy hordóba gyömöszölt második holttest is előkerül. Az elhunyt Samuel Yutzy legjobb barátja. Kezdettől fogva világosnak tűnik, hogy a két haláleset között kapcsolat áll fenn, Kate mégsem tud rájönni a megoldásra, az amish közösség néma marad. Egy titokzatos nő felbukkanása ad új lendületet a nyomozásnak: szerinte a két amish fiatal olyan személyekkel került kapcsolatba, akik sötét dolgokkal üzletelnek. Az ügy megoldásához Kate-nek le kell merülnie a közösség legmocskosabb bugyraiba. Amikor pedig túl közel kerül az igazsághoz, a gyilkosok magát Kate-et veszik célba. Ohióban halálbüntetés jár a rendőrgyilkosságért – de visszatartaná ez bármelyik bűnözőt?

Linda Castillo Kate Burkholder sorozata nem új a számomra, hiszen olvastam már a sorozatból egy korábbi részt, ami nagyon tetszett. Úgyhogy amikor lehetőségem nyílt arra, hogy ismét visszatérjek az amish közösségbe, és újra Kate oldalán nyomozhassak, természetesen nem mondtam nemet. :) 

A történetben ismét egy szörnyű bűntény történik az amishok között, Kate Burkholder rendőrfőnöknek pedig természetesen most is az a feladata, hogy kiderítse, mi történt valójában, és megtalálja a felelősöket.
Ami szerintem különösen érdekessé teszi ezt a sorozatot, az maga a közeg. Az amish közösség kívülről nézve talán békésnek, egyszerűnek és kiszámíthatónak tűnhet, de ahogy egyre jobban megismerjük ezt a világot, rájövünk, hogy itt is ugyanúgy jelen vannak az emberi gyarlóságok, a titkok és a sötét dolgok, mint bárhol máshol. És amikor egy ilyen közösségben történik valami borzalmas, az ember óhatatlanul is kíváncsi lesz arra, hogy mi vezetett idáig.

Kate helyzete pedig ebből a szempontból különösen érdekes. Ő maga is az amish közösségben nőtt fel, mielőtt elhagyta azt, így nemcsak a nyelvüket beszéli, hanem a szokásaikat, a gondolkodásmódjukat és a közösség működését is jól ismeri. Ez óriási előny egy nyomozás során, hiszen olyan emberek is hajlandóak megnyílni előtte, akik egy kívülállóval talán szóba sem állnának. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden ajtó könnyedén megnyílik előtte, hiszen attól, hogy valaki ismeri ezt a világot, még nem feltétlenül fogadják vissza teljes bizalommal.

Kate egy igazi tökös nyomozó, aki nem az a típus, aki szépen megvárja, amíg valaki más megoldja helyette a problémákat. Maga jár utána a dolgoknak, ha szembe kell néznie valakivel, aki veszélyes, akkor szembenéz vele. És ha egy nyom arra vezeti, hogy veszélyes helyzetbe kerüljön, akkor sem fordul vissza csak azért, mert esetleg baj történhet. Olyan, mint egy jó nyomon lévő kopó, semmi nem téríti el attól, hogy a végére ne járjon az ügynek. 
És én ezt imádom benne. Nem tökéletes, miért is lenne az, de egy kemény, határozott nő, aki akkor sem adja fel, amikor már a saját élete forog kockán. Mellette viszont van benne megfelelő mennyiségű empátia, ami akkor jön jól, amikor az áldozatok családjaival vagy a túlélőkkel kell kommunikálnia. 

A történet felépítése is tetszett. Imádtam, ahogy újra végigkövethetjük a nyomozás folyamatát, az információgyűjtéstől kezdve az internetes kereséseken és a gyanúsítottak felkeresésén át egészen addig, amíg a különböző részletek lassan összeállnak egy egésszé. Őszinte leszek, már vagyok annyira vén iszapszemű rája, hogy a történet felénél már tippeltem, hogy mi volt az ok-okozat és mi áll a háttérben, de ettől függetlenül élvezettel olvastam a regényt egészen a végéig.
Különösen tetszett, hogy a történet bizonyos pontjain magunk is részesei lehetünk az eseményeknek, és nem pusztán utólag értesülünk arról, mi történt. Ott vagyunk a borzalmas események közelében, látjuk a nyomozás egyes mozzanatait, és szinte együtt haladunk Kate-tel az igazság felé. Ettől az egész sokkal közvetlenebb és feszültebb lesz.

Persze egy ilyen sorozatnál mindig felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire élvezhető az adott rész akkor, ha valaki nem olvasta az előzményeket.
A Gyilkos indulat már a Kate Burkholder sorozat tizenhetedik része, így azért nem meglepő, hogy Linda Castillo nem tölt meg oldalakat Kate teljes háttértörténetének ismertetésével. Az írónő abból indul ki, hogy aki már ennyi részen keresztül követi a nyomozónő kalandjait, az nagyjából tisztában van az előéletével és a személyes életével. És őszintén szólva ezt egyáltalán nem bántam, hiszen egy ilyen hosszú sorozatnál valahol érthető, hogy a hangsúly inkább az aktuális bűnügyön van.
Ettől függetlenül szerintem azok is nyugodtan belevághatnak, akik még nem olvasták a korábbi köteteket. A történet önmagában is követhető és élvezhető, nem szükséges hozzá ismerni az összes előzményt. Egyedül Kate és Tomasetti kapcsolatára lehetsz kíváncsi, hiszen az ő közös történetük megértéséhez azért jól jöhetnek a korábbi részek. De emiatt szerintem senki ne mondjon le erről a regényről!

Összességében nekem a Gyilkos indulat is nagyon tetszett. Szeretem Linda Castillo stílusát, azt, ahogyan az amish közösség világát ötvözi egy izgalmas bűnügyi történettel, és azt is, hogy Kate Burkholder személyében egy ennyire határozott, kemény és talpraesett főszereplőt kapunk. A nyomozás végig lekötött, a történet jól felépített volt, és olvasás közben egyetlen pillanatig sem éreztem azt, hogy csak azért haladnék tovább, mert már szeretnék a végére érni.
És igen, most már tényleg el kellene olvasnom a kimaradt részeket is!

Borító: Hangulatos, és szerintem jól illik a történethez.

Kedvenc karakter: Kate Burkholder, természetesen! :)

Szárnyalás: A részletesen bemutatott nyomozás, a folyamatosan fenntartott izgalom és Kate kemény, megalkuvást nem ismerő személyisége.

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: Feszültség, izgalom, pici borzongás

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:
Október 17 - Kelly & Lupi olvas
Október 18 - Könyv és más
Október 20 - Pandalány olvas

2026. október 14., szerda

Courtney Summers: This ​is Not a Test – Éles helyzet / Please Remain Calm – Kérjük, maradjanak higgadtak!

 


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából új, kibővített és átdolgozott kiadásban nemrég megjelent Courtney Summerstől az Éles helyzet című könyv. Tartsatok velünk egy zombiapokalipszises kalandban a blogturné során.

Könyvmolyképző, 2026
384 oldal
Fordította: Z. Roehnelt Zsuzsanna
Goodreads: 3,84
Besorolás: disztópia, poszt-apokaliptikus, YA

Amikor elkezdődik a zombiapokalipszis, hiába szökik meg a bántalmazó szülői házból, gyötrelmei nem szűnnek. Nővére volt számára a legfontosabb, de miután őt is elveszítette, elérkezettnek látja az időt, hogy feladja a harcot.
Öt másik diákkal arra kényszerülnek, hogy elbarikádozzák magukat saját gimijükben. Kétségbeesett társai bármit kockára tesznek az életben maradásért, és ez egy sor lehetetlen döntést hoz magával. Telnek-múlnak a napok, a holtak egyre közelebb nyomulnak, Sloane-nak pedig szembe kell néznie mindazzal, amit életről, halálról, túlélésről és az áldozatokról tud, és végleg el kell határoznia magát.

Őszinte leszek, amikor megláttam, hogy ez egy zombis, posztapokaliptikus történet, rögtön nosztalgikus hangulatba kerültem. Régebben rengeteg hasonló regényt olvastam, de az utóbbi években valahogy háttérbe szorult nálam ez a műfaj. Sokáig ott állt az eredeti regény a polcomon, de valahogy soha nem éreztem azt, hogy el kellene olvasnom és feledésbe is merült. Egészen idáig.

A történet középpontjában Sloane áll, aki már az apokalipszis előtt sem volt könnyű helyzetben. Az apjuk őt és a nővérét, Lilyt bántalmazza és a testvére nem is bírja sokáig, lelép, magára hagyva Sloanet az apjukkal. Sloane végső elkeseredésében az öngyilkosságot fontolgatja, amikor is kitör a fertőzés... A számára megszokott világ az egyik napról a másikra összeomlik, Sloane pedig néhány diáktársával együtt az iskolában reked. Innentől persze adott a klasszikus alaphelyzet: kevés információ, fogyó készletek, egyre növekvő félelem, és a mindenkit gyötrő kérdés, hogy vajon meddig lehet biztonságban maradni.

Aki arra számít, hogy az első oldaltól kezdve zombik üldözik a szereplőket és akció akció hátán történik, annak talán csalódás lesz a könyv első fele, mert az inkább a szereplőkről szól - milyen terheket cipelnek magukkal, milyen döntéseket hoznak, hogy élik meg és át ezt az egészet és mit hoz ez ki belőlük. Úgyhogy ez a része egy kicsit (számomra) lassabb volt, nehezebben is jutottam túl rajta. Nagyon sok a belső vívódás, a bizonytalanság, a szereplők közti konfliktus, miközben maga az izgalmas, akciós része eleinte teljesen a háttérbe húzódik.

Sloane a főszereplő elég megosztó karakter szerintem. A szerző nagyon különlegesen alkotta meg őt, hiszen a legtöbb hasonló történetben a főhős(nő) valamilyen módon túl akar élni, harcol azért, hogy megússza ezt az egészet és biztonságos helyre jusson. Sloane viszont már a könyv elején sem akar élni és nem is látja az értelmét annak, hogy harcoljon. Nem igazán izgatják a zombik, inkább a rengeteg hozott fájdalom és trauma a valódi problémája.
Rhys (a fiú főhőse a történetnek) pedig ennek pont ez ellentetje, ő ösztönösen a túlélésre koncentrál, próbál irányítani és előre gondolkodik. Teljesen más hajtja őt. Rhys a reményt, Sloane pedig a reménytelenséget testesíti meg, és talán pont ezért működött olyan jól a köztük kialakuló dinamika.

Ami különösen tetszett, hogy a világfelépítés szándékosan nagyon hiányos. Nem kapunk hosszú magyarázatokat arról, hogy pontosan hogyan kezdődött a fertőzés, mekkora a pusztítás vagy, hogy léteznek-e még ténylegesen biztonságos helyek a világon. Pontosan annyit tudunk, mint a szereplők. És ettől az egész történet még nyomasztóbb lesz.

Én pedig folyamatosan azon gondolkodtam, hogy vajon mit tennék a helyükben? Maradnék a suliban, hátha jönnek megmenteni minket? Vagy elindulnék, hiszen az itteni készletek egyszer kifogynak, a zombik pedig rájöhetnek, hogyan lehet bejutni? Vajon létezhetnek-e más túlélők is?

Aztán a regény második felétől beindul a várva várt akció - zombik mindenhol és felgyorsulnak az események, na onnantól már szinte letehetetlen a könyv. Egyre több az izgalom, gőzünk nincs, hogy ki fogja túlélni és ki nem, hiszen a szerző nem fél a karaktereit beáldozni. Én pedig azt vettem észre, hogy még egy fejezetet akarok olvasni, majd még egyet, még egyet és hirtelen a végére értem...

A befejezés... pedig függővég. Nem kicsi. Az a fajta lezárás, amikor a szerző megadja a lehetőséget arra, hogy Te gondold tovább a történetet. És itt tényleg ránk hagyja, hiszen folytatása sosem készült és valószínűleg nem is fog. És ez részben őrjítő, hiszen annyi mindenen mentek keresztül a túlélőink (nem árulom el, hogy kik:)))), hogy megérdemelnének egy jól lezárt befejezést. Vagy ha ők nem, legalább mi:).
De a szerző nem adja meg nekünk ezt a feloldozást.

Összességében ez a regény nem egy klasszikus zombis regény, sokkal inkább egy karakterközpontú, érzelmekre építő történet, ahol sokkal inkább fontos a szereplők fejlődése, mintsem az, hogy túlélik-e a zombiapokalipszist. 
Tudom, hogy megosztó lesz ez a regény, nem is mindenkinek fog bejönni, de én végül örülök, hogy újra a szemem elé került és elolvastam. 

Borító: nem rossz, a hangulatot jól adja, de valahogy mégis kevésnek érzem

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a fokozatosan alakuló feszültség és a főszereplő "különleges" karaktere

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: szorongás, reménytelenség, bizonytalanság és egy kis remény (és van egy kis romantika is, de az teljesen mértékben elenyésző)

Értékelés: 





Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


A Blogturné további állomásai:
Blogturné
Október 06 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Október 08 - Dreamworld
Október 10 - Hagyjatok! Olvasok!
Október 14 - Kelly és Lupi olvas
Október 15 - Könyv és más
Október 16 - Sorok között

2026. október 5., hétfő

C. S. Quill Felpörgetve (Campus Drivers#1.)

 


Egyetemi élet, veteránautók és egy nem mindennapi fuvarszolgálat – megérkezett C. S. Quill Campus Drivers sorozata! Tartsatok velünk Lane és Lois történetében, amelyből hamarosan sorozatadaptáció is érkezik az Amazon Prime-ra!

General Press, 2026
408 oldal
Fordította: Margittai Ágnes
Goodreads: 4,18
Besorolás: new adult, romantikus

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csak egy fuvar lesz, de a szíved is beleremeg…

Az új szemeszter igazán reménytelinek ígérkezik Lane O'Neill számára. A Campus Drivers alkalmazás, amelyet legjobb barátaival indított, hatalmas sikernek bizonyul, a lányok egyszerűen megvesznek értük. A koncepció egyszerű: a négy sofőr felújított veteránautóival taxis szolgáltatást nyújt az egyetemi diákoknak.
Lane-nek csupán egyetlen hibája van: képtelen kötődni bárkihez. A barátain kívül senkit sem tűr meg hosszabb ideig maga mellett, egészen addig, amíg fel nem bukkan a lépcsőházban egy viharvert és elveszettnek tűnő lány, akit épp most dobott a pasija. Lane átmenetileg befogadja a kanapéjára a kissé idegesítő idegent, Lois kedvessége és elbűvölő humora azonban hamar rést üt a fiú áttörhetetlen pajzsán…

Ritkán olvasok NA történeteket, mert valahogy sosem lettek igazán az én világom. Egy idő után azt éreztem, hogy nagyon hasonló történeteket kapok, a szereplőkhöz sem sikerül igazán kötődnöm, úgyhogy szépen lassan fel is hagytam velük. 
Igazából azt sem tudom pontosan, miért vágtam bele ebbe a regénybe. A borító számomra nem volt valami ütős, és a fülszöveg alapján sem éreztem azt, hogy valami egészen egyedi történetet fogok kapni. De mégis adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem!

A történet egyik főszereplője Lane O'Neill, aki három legjobb barátjával együtt létrehozta a Campus Drivers alkalmazást. A koncepció egyszerű: a négy srác felújított veteránautókkal fuvarozza az egyetem diákjait, és mondanom sem kell, hogy a jóképű sofőröknek elég nagy rajongótáboruk alakult ki. Lane azonban nem éppen a hosszú kapcsolatok híve, a barátain kívül senkit sem enged igazán közel magához. Aztán egy napon gyakorlatilag az ajtaja elé sodorja az élet Loist (a másik főszereplőt), akit éppen most hagyott el a barátja, Lane pedig befogadja a lányt a lakásába. Átmenetileg. Legalábbis ez a terv.

Maga az alapsztori tényleg nem rengeti meg a romantikus könyvek világát, de nem is emiatt szerettem ennyire. Hanem a szereplők miatt.
Adott ugyanis négy nőcsábász, nagyon jól kinéző fiú és egy lány, aki történetesen egyiküktől sem akar semmit. És ez a felállás nekem nagyon bejött. 
A fiúk nagyon hamar befogadják Loist a kis társaságukba, és onnantól kezdve imádtam szinte minden közös jelenetüket. A beszélgetéseket, a civódásokat, a hülyéskedéseket és azt, ahogyan Lois lassan tényleg a csapat részévé válik. Nagyon jól működött közöttük a dinamika, és számomra pont ettől lett több a könyv egy egyszerű romantikus történetnél. Nem csak arra vártam, hogy Lane és Lois között végre történjen valami, hanem imádtam erről a kis csapatról olvasni.
Ráadásul nagyon jól jött, hogy mind Lois, mind Lane szemszögéből megismerhettük a történetet. Én alapból szeretem a váltott szemszöget a romantikus könyveknél, mert így jobban megismerhetjük a szereplőket és a hátterüket. Itt pedig különösen jól működött, hiszen Lane és Lois eleinte közel sem ugyanott tart érzelmileg. Lois a volt pasiját akarja visszakapni és a szakításukat gyászolja, Lanet pedig eleinte inkább idegesíti az új lakótársa és semmit, de semmit nem akar tőle.

És ha már a két főszereplő... a szerző névválasztása egyszerűen fenomenális. Lois + Lane. Persze erre mindenki, aki csak a baráti körükbe vagy a családjukhoz tartozott, ugrott, így azért voltak ebből (is) vicces jelenetek bőven. 
A kapcsolatuk pedig csak szépen lassan alakul. Nem ugranak egymásra már a 15. oldalon, nem hallgatjuk oldalakon keresztül, hogy mennyire vágynak a másikra - ez mind csak lassan alakul ki. Lois épp egy kapcsolatból jön, ahol eléggé sérült, Lane pedig kb a szexen kívül semmi másra nem használja a lányokat - illetve neki is megvan a maga "csontváza a szekrényben". Így azért idő kell ahhoz, hogy ebből a kiindulásból bármi legyen. De ez pont így volt jó. Imádtam, ahogy először csak haverok, majd barátok, majd végül "picit" több lett belőlük, de úgy, hogy a kémia azért ott volt - legalábbis Lane részéről biztosan. És az már valami :D
Természetesen egy ilyen történetbe kell valami buktató, valami,ami a szerelmesek elé akadályként gördül és KÖSZÖNÖM, hogy ez most nem egy terhes barátnő vagy félreértett csók / helyzet volt. De pont itt volt számomra egy furcsaság. A 32. és 33. fejezet között konkrétan olyan érzésem volt, mintha kimaradt volna egy fejezet. Vagy legalábbis néhány oldal, egy beszélgetés, egy gondolat... BÁRMI. Lois olyan hirtelen változtatott az addigi nagy elhatározásán, hogy én csak pislogtam, hogy miről maradtam le? Erről nem szeretnék bővebben írni, nehogy valamit elspoilerezzek, de aki már olvasta, azzal nagyon szívesen beszélgetnék erről, hogy ő is érezte-e ezt a nagy hiányt.

A befejezés pedig függővég. Fura, mert a cím alapján nem gondoltam volna, hogy ez egy sorozat része. De így nem fejeződhet be egy regény... Persze utánanéztem és akkor látszódott, hogy igen, ez egy sorozat része, valószínűleg a többi fiú is kap majd egy-egy saját történetet - aminek rettentően örülök!

Imádtam ezt a regényt úgy is, hogy nem, nem fogja megváltani a világot. Tele van klisékkel, nagyjából tudjuk, hogy mi fog történni és valószínűleg a történet legtöbb elemével már találkoztunk valahol máshol. De én akkor is odavoltam érte! Nem tudom ennél szebben megfogalmazni :D. Egyszerűen imádtam ezt a kis csapatot, szerettem velük / köztük lenni, szerettem a hülyéskedéseiket, a barátságukat, az összetartásukat és azt, ahogy Lois szinte észrevétlenül a társaság részévé vált. És miközben azon gondolkodtam az elején, hogy tulajdonképpen miért is kezdtem bele ebbe a regénybe, a végén már ott tartottam, hogy nehogy vége legyen. Úgyhogy rettentően várom a folytatást és természetesen a a Prime sorozatot is, mert meg is lesz filmesítve a történet!

Borító: Nem rossz, de nem dobtam hanyatt magam tőle - csak emiatt biztosan nem venném le a polcról (a Goodreadsen körülnézve láttam jobbakat is)

Kedvenc karakter: Lane, Lois, Don, Lewis, Adam és Lois testvérei

Szárnyalás: a humor és a történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: romantikus és kapunk +18 karikás részeket is (hiszen ez már egy NA történet)

Értékelés:


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:
Október 01 - Zakkant olvas
Október 03 - Ambivalentina
Október 05 - Kelly és Lupi olvas

2026. szeptember 16., szerda

Kerri Maniscalco: Escaping ​From Houdini – Houdini csapdájában (Hasfelmetsző Jack nyomában#3)

 


Houdini, egy luxushajó és egy sor hátborzongató gyilkosság – Audrey Rose és Thomas újabb rejtélybe csöppennek, ahonnan nincs egyszerű menekvés. A fedélzeten mindenki gyanús, a titkok pedig egymás után kerülnek felszínre. Miközben a két nyomozó a gyilkost keresi, könnyen lehet, hogy valaki már őket figyeli. Izgalom, sötét hangulat és egy adag romantika – ezúttal tényleg nincs menekvés Houdini csapdájából.

Könyvmolyképző Kiadó, 2026
440 oldal
Fordította: Benkő Ferenc
Goodreads: 3,92
Besorolás: YA, thriller, romantikus

Egy luxushajóról nincs menekvés. A gyilkos pedig közelebb van, mint gondolnád.

Audrey Rose Wadsworth és elválaszthatatlan bűnüldöző társa, Thomas Cresswell egyhetes hajóútra indulnak a pompázatos RMS Etrurián, hogy átszeljék az Atlanti-óceánt. Az első osztály nagy örömére minden este cirkuszi előadók, jövendőmondók és egy felettébb karizmatikus ifjú szabadulóművész szórakoztatja őket.

Ám idővel ifjú úrihölgyek tűnnek el nyomtalanul, és könyörtelen gyilkosságok tartják rettegésben az egész hajót. A Holdfénykarnevál furcsa és felkavaró előadásai mindenkit megbabonáznak, a tettes pedig egyre nagyobb szörnyűségekre vetemedik.

Egyedül Audrey Rose és Thomas járhat a borzalmas ügy végére, mielőtt végleg elfogynának az utasok. Csakhogy minden nyom arról árulkodik, hogy a következő áldozat mindenkinél közelebb áll Audrey Rose-hoz.

Vajon sikerül kibogoznia a szálakat a rettentő finálé előtt?

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót

Lépj be a rejtélyek világába, ahol minden illúzió mögött egy újabb titok rejtőzik!

Az előző részeket is imádtam, így nem volt kérdés, hogy ezt a részt is olvasni fogom. Kerri Maniscalco ismét egy olyan történettel állt elő, ami egyszerre volt sötét, izgalmas, romantikus és persze kellően hátborzongató. Ezúttal főhőseink egy egyhetes hajóútra indulnak, hogy átjussanak Amerikába. Ám a nyugodt utazásból hamarosan rémálom lesz, hiszen amellett, hogy a hajó fedélzetén egy különleges társulat szórakoztatja az első osztály utasait köztük a híres Harry Houdinivel; egy sorozatgyilkos is szedi az áldozatait. És ami a legrosszabb, nincs hová menekülni, hiszen a gyilkos ugyanazon a hajón tartózkodik, mint ők.

Ez a rész is tökéletesen hozta az előző kötetek komor, sötét hangulatát. Sőt, talán még egy kicsit rá is tett egy lapáttal. Imádtam az alapötletet, hiszen egy hajón ragadni egy sorozatgyilkossal már önmagában is elég félelmetes lehet, hát még akkor, ha szinte mindenki gyanús. A társulat tagjai között találunk kardforgatót, gumiembert, tűzzel bánó művészt és még rengeteg különleges képességgel rendelkező előadót. Ott van Harry Houdini, vagy akár a társulat vezetője, a titokzatos Mefisztofelész, és közülük bárki lehet a gyilkos.

Imádtam, hogy az írónő a történet nagy részében szinte teljes sötétségben tartott minket. Folyamatosan jöttek az újabb gyilkosságok, én pedig csak találgattam, hogy vajon ki állhat az egész mögött. Az indítékra ugyan aránylag lassan rájöttem, de a gyilkos kilétét még sokáig nem sikerült megfejtenem. És mire azt hittem, hogy már kezdem átlátni a helyzetet, természetesen kaptam még egy-két meglepetést. Kerri nagyon tudja, hogyan kell úgy adagolni a rejtélyeket, hogy az ember egyszerűen ne akarja letenni a könyvet.

Audrey és Thomas párosa továbbra is az egyik kedvencem. Egyszerűen imádtam, ahogy forrt köztük a levegő, miközben az akkori kor szabályai miatt még egy ártatlanabb közeledés is komoly következményekkel járhatott. Audrey halottakat boncol, olyan dolgokat lát és csinál, amelyekre a korabeli nők többségének esélye sem lett volna, de az igazi problémája mégis az, hogy nehogy valaki egy szál neglizsében meglássa a hajón, mert abból aztán hatalmas botrány lenne. Ez a kettősség egyszerűen zseniális volt. Audrey egy rendkívül bátor, kíváncsi és független fiatal nő, aki nem hajlandó beállni a sorba, mégis ott vannak benne az akkori társadalmi elvárások és a neveltetése által belé nevelt szabályok. Azt egy picit most sajnáltam, hogy Thomas kissé a háttérbe szorult, de igen, tudom, hogy az igazi főhőse ennek a sorozatnak Audrey. 

Ennél már csak azok a jelenetek voltak szórakoztatóbbak, amikor Mefisztofelész és Thomas egy légtérben voltak. Mind a ketten odavoltak Audreyért, és hát két, tesztoszterontól túlfűtött fiatal férfi egy fedélzeten, akik ráadásul nem is igazán kedvelik egymást... ebből bizony jó néhány humoros pillanat született. Én pedig imádtam ezeket a jeleneteket, mert a rengeteg sötétség és borzalom mellett nagyon kellett ez a kis könnyedség.

Audrey vívódását is teljes mértékben megértettem. Hiszen ott van Thomas, akit tiszta szívéből szeret, de a fiúval elképzelt jövő talán nem biztosítaná számára azt a szabadságot, amire annyira vágyik. Thomas családot, gyerekeket szeretne, Audrey pedig szerintem ennél sokkal szabadabb lélek. Mefisztofelész mellett viszont talán megkaphatná azt a szabadságot, amire mindig is vágyott. De hát Audrey Thomast sem tudná csak úgy elengedni. Nem volt könnyű választás, de őszintén szólva a döntését teljes mértékben megértettem.

A történet hangulata pedig? Komor. Persze a romantikus pillanatok és a fiúk állandó cívódása valamennyire oldják ezt a sötétséget, de azért itt is csak úgy hullanak az emberek. Ráadásul nem is túl szép módon. A szerző egyre brutálisabbban "bánik el" az áldozataival, így a gyengébb lelkü olvasóknak nem biztos, hogy ajánlanám még mindig ezt a sorozatot. 

És a történet vége? Hát, ez bizony nem egy igazi lezárás. Inkább egy újabb ajtó, amelyet az írónő kinyitott előttünk, és amelyen keresztül majd a negyedik, befejező részbe léphetünk be. Én pedig nagyon-nagyon várom, hogy mi lesz Audreyék sorsa és milyen újabb kalandok várják őket.

Összességében ismét egy nagyon izgalmas, sötét és fordulatos történetet olvashattam Kerri Maniscalcótól. A hajó különleges helyszíne, a társulat titokzatos tagjai, a sorozatgyilkosságok és a romantikus szál együtt tökéletesen működtek. Audrey és Thomas továbbra is nagy kedvenceim, és bár néha azért rendesen megjáratták velem az érzelmi hullámvasutat, egy pillanatig sem bántam meg, hogy velük tartottam ezen az úton. Ha olvastad az előző részeket, akkor ezt semmiképpen ne hagyd ki!

kép forrása

Borító: Látványos, tetszetős, beleillik a sorozat többi borítójába, de a polipot nem értem :D - azt kérlek magyarázzátok el nekem, hogy miért kerülhetett rá a borítóra :D

Kedvenc karakter: Audrey, Thomas, Mefisztofelész

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalmas, néhol hátborzongató és persze a romantikáról se feledkezzünk meg

Értékelés:




Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:
Szeptember 12 - Kitablar
Szeptember 15 - Dreamworld
Szeptember 16 - Kelly és Lupi olvas
Szeptember 18 - Könyv és más
Szeptember 20 - This is my (book) universe

Rendszeres olvasók