Mat Youkee: Negyven ​nap a dzsungel fogságában

 

Mat Youkee könyvében négy uitoto gyermek történetét ismerhetitek meg, akiket 2023-ban negyven napi keresés után találtak meg a dzsungelben. A csodával való határos módon megmenekült gyerekekről bloggereink mesélnek nektek!

Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a Corvina kiadónak hála egy szerencsés olvasónk megnyeri a turné végén Negyven nap a dzsungel fogságában című könyvet!

Corvina, 2025

240 oldal

Fordította: Lázár Júlia

Goodreads: 4,11

Besorolás: realista, túlélő, igaz történet

2023 júniusában négy uitoto gyermek csodával határos módon túlélt egy repülőszerencsétlenséget az Amazonas menti áthatolhatatlan dzsungelben. A testvérek aligha menekülhettek volna meg az őserdő veszedelmeitől a tizenhárom éves Lesly, a legidősebb lány rátermettsége nélkül. Negyven napi keresés után találtak rájuk a katonákból és indián önkéntesekből álló egységek, akik egy percre sem adták fel a reményt. Varázslatokkal, mítoszokkal, politikai botrányokkal teli világba vezet el ez a történet, amihez hasonlót eddig csak a világhírű kolumbiai író, Gabriel García Márquez regényeiből ismerhettünk.

Őszinte leszek, a történetet már ismertem. Sok Youtube csatornát nézek és egy alkalommal egy youtuber pont ezt a témát dolgozta fel. Azonban, amikor megláttam a könyvet, kíváncsi lettem rá, hogy vajon milyen plusz információkat kaphatok még erről az elképesztő esetről.

A könyv azt a borzalmas és szinte hihetetlen történetet dolgozza fel, miszerint 2023-ban egy kis Cessna gép lezuhant az Amazonas menti dzsungelben valahol Kolumbiában és a repülőn utazó 2 felnőttből és négy gyermekből a gyerekek túlélték a katasztrófát és több, mint 1 hónap után épségben találták meg őket.

A szerzőt is nagyon megindította a történet és úgy döntött, hogy mivel rengeteg kérdés merült fel az esettel kapcsolatban, megpróbál utánajárni ezeknek és írott formában megosztja velünk is. Én pedig lelkesen vetettem bele magam a könyvbe.

Igazából megkaptam sok kérdésemre a választ, de jó pár nyitott is maradt. Számomra a szerző picit nagyot akart markolni, de keveset fogott. A legérdekesebb természetesen az lett volna, ha a gyerekek szemszögét is megkapjuk, de ez körülbelül lehetetlen vállalkozás volt, így maradt a mentőcsapat beszámolója és mivel az nem hiszem, hogy kitett volna egy teljes könyvet, így a szerző körbejárta az egész helyzetet: honnan indult a család, mik voltak az akkori körülmények Kolumbiában, mi vezetett ehhez a tragédiához. Ez érdekes volt, hiszen Kolumbia is az az ország, amiről legtöbben csak a kábítószerek, a kartellek révén hallunk, pedig azért jóval több van abban az országban. Rettentően tetszett, hogy Matt Youkee betekintést enged a dzsungelben élő törzsek életébe, társadalmába, hogy a mai napig mennyire másként élnek, mint mi. Magdaléna a gyermekek édesanyja is innen származott (az Uioto törzsből), ahol a nőknek még mindig a háziasszony, az anya szerepe jut, többet nem várnak el tőlük és nem is akarnak. Magdaléna viszont ennél többre vágyik és látjuk a kétségbeesett próbálkozásait, hogy civilizáltabb életet élhessen. És épp ez az, ami ebbe a tragédiába hajszolja őket.

Érdekes volt látni, ahogyan a modern katonák és a dzsungelben élő törzsek, attól függetlenül, hogy ellenségei egymásnak, hiszen a törzsek gyakran segítik a drogkartelleket, mégis mennyire össze tudtak dolgozni, hogy megtalálják a gyerekeket. Hogy amikor már a „modern” keresési módszerek befuccsoltak, akkor kokalevelekkel, sámánokkal, ráolvasásokkal és népi hiedelmekkel mégis mennyire messzire jutottak. Persze a kétkedés joga mindenkiben ott maradhat, hogy vajon képesek lettek volna a katonák ezek nélkül is megtalálni a gyerekeket? Ez már sosem fog kiderülni.

Az viszont jól látszódott, hogy a gyerekek életbenmaradásának a fő záloga az volt, hogy a családjuk a dzsungelbeli törzsből származott, így jó pár olyan dolgot is megtanultak már kisgyerekként a túlélésről, ami elősegítette azt, hogy tudják, mivel etessenek egy 10 hónapos csecsemőt és magukat, hogy keressék meg a folyót a víz miatt ésatöbbi. Nem hiszem, hogy egy városi gyerek ezeket tudta volna. Persze azon is múlt a dolog, hogy az egyikük már 13 éves volt, így a kisebbeknek útmutatást és segítséget tudott nyújtani. 

Érdekesek voltak a térképrészletek, amelyek mind a repülő útját, mind a tragédia, mind pedig a keresés helyszínét mutatták meg. A dzsungel mindig is veszélyes helynek tűnt és a leírások és beszámolók továbbra is ezt erősítették meg. 

Amit viszont én betettem volna, ha már ennyire a történethűségre törekedett a szerző, pár fotó a keresésről, a roncsról vagy akár a mentőkutyáról, amelyik soha nem lett meg. De igazából ezek közül bármelyikre rá lehet keresni a neten, szóval ez csak az én kekeckedésem. 

Összességében érdekes a könyv, azoknak mindenképpen, akik még nem ismerik ezt a történetet. Azoknak pedig, akik már ismerik, higgyétek el, azoknak is tud újat mondani, hiszen a háttértörténet is körülbelül ugyanannyira izgalmas és érdekes, mint maga a keresés.

Borító: Figyelemfelkeltő és utal a történetre!

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Minden állomáson találtok egy összekevert betűkből álló szót, és a ti feladatotok, hogy kibogozzátok őket! Annyit segítünk, hogy mindegyik szónak köze van a könyvhöz.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

zaaomsan

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Május 15 - Hagyjatok! Olvasok!
Május 17 - Könyv és más
Május 19 - Szembetűnő
Május 21 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Május 23 - Kelly és Lupi olvas

Lily Ebert - Dov Forman: Lily fogadalma

 

Lily ​Ebert egy holokauszt-túlélő, aki megfogadta magában: ha túléli Auschwitz borzalmait, akkor mindent elkövet azért, hogy mesélhessen a táborban elszenvedett tapasztalatairól. Amikor a COVID-korlátozások miatt nem járhatott már iskolákba, rendezvényekre, hogy személyesen meséljen a holokausztról, amely addigi missziója volt, dédunokája létrehozott neki egy TikTok-fiókot. Azóta a 97 éves Lily Ebert a közösségi médiában folytatja a tanúságtételt, rövid videókban válaszol a fiatal, többnyire 18-24 éves közönség kérdéseire. A Lily fogadalma egy lenyűgöző és rendkívül inspiráló idős hölgy írása, aki méltán lehet mindannyiunk példaképe. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Lily Ebert történetét és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet egy példányát.

2021, XXI. Század Kiadó

320 oldal

Fordította: Endreffy Kata

Goodreads: 4,85

Besorolás: holokauszt, történelmi, igaz történet

Lily ​Ebert holokauszt-túlélő, aki a TikTokon beszél Auschwitzról, a haláltáborban szerzett élményeiről. Amikor 1945-ben kiszabadult, egy amerikai zsidó katona adott neki egy bankót, amire azt írta:

„Sok szerencsét, és sok boldogságot”.

Lily dédunokája, Dov a közösségi hálón akarta felkutatni a katonát és leszármazottait, és ezzel az immár kilencvenhat esztendős Lily egy csapásra a világsajtó szalagcímei között találta magát. Annak idején megfogadta: ha túléli a tábort, mindenkinek elmondja, mi az igazság Auschwitzról. És most elérkezett az ideje.

Szívbe markoló, ahogy Magyarországról ír, boldog gyermekkoráról, aztán meg arról, hogy 1944-ben, amikor megérkeztek Auschwitzba, az édesanyja és két húga életét vesztette. Eltökélte, hogy a másik két húgára nagyon vigyázni fog. Érzékletesen írja le a tábor embertelen körülményeit, és azokat az apró győzelmeket, amelyek erőt adtak neki.

Lilyt rengeteg veszteség érte, de aztán sikerült új életet kezdenie. Nem volt könnyű, a gyász mindvégig ott maradt a szívében, de hallgatóságot talált, és beszámolóiban felfénylik a remény, hogy ilyen alávaló gonoszság soha többé nem történhet a világban.

És ismét egy holokauszt történet. Mondhatnátok, hogy már annyi ilyet olvastam. Nem tudom, hogy miért, de érdekel a téma, szeretnék minél több sorsot, minél több ilyen történetet megismerni.

A regény Lily élettörténetét meséli el, aki Bonyhádon született és ott is nevelkedett, testvéreivel és szüleivel boldogan éltek, egy ottani zsidó közösség megbecsült tagjaiként. A háború szele sokáig nem ért el hozzájuk, de egy napon nem tudták elkerülni az elkerülhetetlent, az egész családot - sőt az egész zsidó közösséget elvitték. Édesanyja, Lilyvel és a tesvéreivel együtt Auschwitzba került, ahol személyesen doktor Mengele döntött a sorsukról. Lily és két húga életben maradhatott és dolgozhatott a halálgyárban, míg édesanyjuk, legkisebb húguk és kisöccsük a gázkamrákban végezte. Lily a történtek dacára valami hihetetlen erővel és kitartással vigyázott magára és a két húgára és túl is élték a háborút. Lily, bár eleinte titkolta, hogy mi történt vele/velük, de egy idő után úgy döntött, hogy minél több emberrel megismerteti a történteket és emléket állít a meggyilkolt családtagjainak, rokonainak és mindenkinek, akire már senki nem emlékezhet.

A három testvér, René, Lily és Piri a háború után 
Forrás 

A történet érdekesen indul, hiszen a már meglett korú Lilyt ismerhetjük meg, aki fiatalokat meghazudtoló energiával és lelkesedéssel jár még mindig elbeszélő estekre, iskolákba, majd a COVID beindulásával a dédunokája segítségével online mesél arról, ami vele és a családjával történt.

A regény első felében Lily szavaival hallhatjuk a háború előtti életüket, majd pedig a legborzalmasabb részt, a haláltáborban történteket. Ez a rész, bár már sok hasonló történetet olvastam, még mindig nagyon felkavar. Egyszerűen kavarogtak bennem az érzések, hol indulatos voltam, hogy miként lehet így bánni emberi lényekkel, hol megrázott az, hogy emberek, hogyan voltak képesek túlélni mindezt. Az éhezést, a kegyetlenkedést, hogy lehetett egyik napról a másikra úgy élni, hogy x időnként tizedelték őket, nem lehetett tudni, hogy aznap azért válogattak ki, hogy meghalj, vagy azért, hogy dolgozhass és ezáltal élhess. Lily pedig a maga módján egy hős volt, hiszen nem elég, hogy magára próbált vigyázni, de ott volt a két fiatalabb húga, akikért felelősnek érezte magát és minden megtett azért, hogy mind a hárman túléljék a háborút. És végül is megtörtént. Kiszabadultak. Igen ám, de hová is menjenek? Haza Bonyhádra, ahol már semmi és senki nem várja őket? Vagy próbáljanak eljutni Svájcba, az "ígéret földjére"? Vagy rögtön célozzák meg Izraelt, ami a zsidóság bölcsője, ahol ugyanolyan vallásúak élnek? Egyik nehéz döntést kellett meghozniuk a másik után, de a három lány ekkor is kitartott. Ha kellett születési dátumot hamisítottak, ha kellett éhbérért dolgoztak, de nem hagyták el egymást.

És mennyivel lett jobb életük a háború után? Erről is mesél Lily. Nem merem azt mondani, hogy csöbörből vödörbe kerültek, hiszen a II. világháború borzalmaival szinte semmi nem ér fel. De az új hazájuk Izrael sem lett éppen a béke országa. Megtámadták, lőttek, bombáztak, robbantottak.

Közben Lily és a húgai családot alapítottak, gyerekeik születtek, majd unokák, dédunokák. És ez volt a legerősebb "visszavágás" arra, hogy megpróbálták kiírtani őket. Túlélni és családot alapítani és gyerekeket szülni.

Lily számomra azzal mutatta magát a legerősebbnek, hogy nem kevés évvel a háború után képes volt visszamenni Auschwitzba. Oda, ahol elveszítette a családja felét. Ahol ő is napról-napra túlélt és védte-óvta a testvéreit. Képes volt visszamenni, bejárni a helyszíneket és mesélni azoknak, akik elkísérték. Ezt tartom igazi erőnek. 

A könyv végén pedig kapunk egy fényképgyűjteményt, ahol megismerhetjük Lily családját: édesapját, édesanyját, testvéreit, pár képet a háború utánról, sőt, láthatjuk azt a híres "bankót", ami az egész könyv megírását megihlette. Ezzel még közelebb került hozzánk a szerző, még inkább megindító megismerni ezt a történetet.

Őszinte vagyok, sose voltam TikTok rajongó, sosem érdekelt, hogy mi "folyik ott". De azután, hogy olvastam, hogy Lily fenn van, verseket szaval, mesél, kérdésekre válaszol, úgy döntöttem, hogy én is regisztrálok és megnézem ezt a rettentő erős, bátor idős hölgyet. Szeretném megismerni.

Összességében - bár tudom, jól, hogy rengeteg hasonló könyv jelent meg a holokauszt történetek palettáján, de mindenképpen ajánlom, hogy ezt a könyvet olvassátok el. Egy különleges, bátor fiatal nő története, akit nem tudott megtörni még a világ legnagyobb népírtása sem, túlélte és missziójának tekinti, hogy minél többen megismerjék a mai napig, hogy mi is folyt ott. Ezzel emléket állítva a saját családjának és annak a több millió embernek, akik sajnos nem élték túl ezeket a táborokat. 

Borító: Gyönyörű, az egyik legszebb idei borító, ami a kezembe került

Érzelmi mérce: Megrázó, megható, néhol örömteli

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mivel Lily Ebert egy holokauszt-túlélő, aki a saját bőrén tapasztalta meg Auschwitz borzalmait, ezért a mostani játékunk is a haláltáborok világához kötődik. Minden állomáson találtok egy idézetet egy olyan kötetből, melynek a holokauszt a központi témája. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből idéztünk.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A marhavagonok felfedték most előttük az igazságot: mindannyian barmok vagyunk.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

November 16 - Csak olvass!
November 17 - Kelly és Lupi olvas
November 19 - Zakkant olvas

Dion Leonard: Találkozás Góbival

Könyvmolyképző, 2019

288 oldal

Fordította: Barcza Gerda Adrienne

Goodreads: 4,12

Besorolás: realista

Egy ​kiskutya és egy hihetetlen utazás igaz története.

Mint ahogy korábban a Bob, az utcamacska, A Góbi is igazi szívmelengető történet az állatok szerelmesei számára a világ minden táján.

2016-ban Dion Leonard, a tapasztalt ultramaraton futó váratlanul belebotlott egy kóbor kiskutyába, amikor részt vett egy 155 mérföldes versenyen a Góbi-sivatagban. A Góbi nevet kapó, szeretetreméltó kutyakölyök bebizonyította, hogy ami hiányzott a méretéből, azt a szívével pótolta, ahogy követte Diont a szeszélyes Tian Shan-hegységen át, és vele tartott közel 80 mérföldön keresztül.

Dion úgy érezte, valami megváltozott benne, amikor szemtanúja lett az aprócska állat hihetetlen elszántságának. A múltban mindig arra összpontosított, hogy nyerjen, hogy a legjobb legyen, ám most más célja nem volt, minthogy meggyőződjön róla, barátja biztonságban van, etetik, itatják. Bár Dion nem lett az első, mégis úgy érezte, valami sokkal nagyobbat nyert, és megfogadta, hogy Góbit magával viszi az Egyesült Királyságba, új családtagnak. Ezzel vette kezdetét az utazás, s egyikük sem fogja elfelejteni a hullámvasútszerűen alakuló drámát, a bánatot, a szívfájdalmat, az örömöt és szeretetet, amely örökre megváltoztatta mindkettőjük életét.

A Góbi a remény, az alkalmazkodóképesség és a barátság alaptörténete, s megint csak azt bizonyítja, hogy a kutya valóban „az ember legjobb barátja”.

A szívem mélyén mindig kutyás voltam és az is maradok (főleg, hogy újra van egy kiskutyám:), így a kutyás történetek mindig az első helyet foglalják el az olvasmánylistáimon.

Ennek a történetnek pedig elég volt a fülszövegét elolvasnom, hogy azonnal olvasni akarjam:).

Dion és Góbi az ultramaratonon

A történet szerint Dion Leonard egy ultramaratonon vesz részt a Góbi-sivatagban, ahol az egyik futószakasznál egy kiskutya csatlakozik hozzá. Legnagyobb megdöbbenésére a kutyus minden erőfeszítés nélkül végigfutja vele a szakaszt, sőt onnantól kezdve elválaszthatatlanokká válnak. A férfi biztonságot, szeretetet és élelmet ad a kiskutyának, akit Góbinak nevez el, a kutyus pedig lelkesíti és ösztönzi a versenyen.

Ahogy a verseny véget ér, Dion úgy dönt, hogy nem hagyja ott az újdonsült barátját, hanem megpróbálja hazajuttatni Edinburghba, ahol a párjával és egy macskával élnek együtt. Természetesen egy kutya eljuttatása Kínából az Egyesült Királyságba nemcsak anyagi nehézségeket állít a férfi elé, hanem a bürokrácia útvesztőin is át kellett vergődniük. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy miközben ő Edinburghból intézi Góbi útját, a kiskutya elveszik...

Ez a könyv eléggé összetett. Aki csak azt várja, hogy semmi másról ne szóljon, csak a kiskutya viszontagságairól, az csalódni fog. De aki nyitott, aki kíváncsi arra, hogy milyen egy ultramaraton, milyen érzés futni 55 fokban, hogyan kell beosztani az erődet, az ételedet, az italodat, hogy milyen szállást kaptok, hogyan viselkednek veletek a helyiek, annak ez a regény tetszeni fog nagyon.

Én nem vagyok egy nagy sportember. Egy ideje azonban már látom magamon, hogy "picit" több van rajtam, mint kellene, így nekiálltam sportolni én is. Méghozzá futni. De csak és kizárólag futópadon. Tényleg működik és jobban is érzem magam, fogytam is szépen, de ahhoz sosem volt erőm, hogy a futást szabadban is űzzem. Minden elismerésem azoké, akik télen-nyáron, hóban, szélben, esőben, 40 fokban is kinn futnak. Dion Leonard is ilyen. Nagyon élveztem a futós leírásait, ahogyan például elmesélte, hogy a nem túl trópusi éghajlatú Edinburghban hogyan is tud felkészülni egy sivatagi futóversenyre. Hogy hogyan kezdett neki futni és milyen módon fejlesztette magát. Számomra ez rettentő érdekes volt.

Persze mellette betekintést kaptunk a magánéletébe is, amit nagyon nem irigyeltem, főleg a gyerekkorát:(.

És ne feledkezzünk meg Góbiról se. Magáról a kiskutyáról sokat nem tudunk meg, hiszen kóbor kutyaként szegődött a futóhoz és az előtörténete soha nem derült ki. Mint, ahogy az sem, hogy miként veszhetett el egy családtól és a "szökése" vajon magánakció volt, vagy mások is "hozzásegítették-e". 

De az biztos, hogy a hűsége, kitartása bámulatraméltó és az a mentőakció, amit a hazajuttatása miatt indítottak, szintén példaértékű. Ilyenkor látni, hogy az emberek képesek a jóért összefogni és minden követ megmozgatni.

Dion pedig elmesél mindent. Mennyire drága és nehéz eljuttatni egy állatot Kínából az Egyesült Királyságba, a karantént, a sok papírmunkát. Majd azt is, hogy milyen a nem túl állatbarát Kínában egy elveszett kiskutyát megkeresni úgy, hogy ott még a mai napig az étlapon szerepelnek a kutyák. Milyen egy európainak ott élni egyedül, majd kutyával. Mennyire mások a helyiek, ha csak egy pár napra érkezel és mennyire mások, ha sokáig köztük élsz. 

Dion és Góbi

Összességében imádtam a történetet, bár el kell, hogy mondjam, érezni rajta, hogy egy laikus írta, nem egy szépirodalmi mű, inkább egy érdekes történet, ami olyan, mintha ott ülnél Dionnal és elmesélné neked. Néhol megakad, néhol ömlik belőle a szó, néhol elkalandozik a témától. De épp ez adja az élvezhetőségét, Diont és főleg Góbit pedig ezáltal nagyon könnyen a szívünkbe zárhatjuk!

A könyvet mindenkinek ajánlom, sportolóknak, kutyaszeretőknek és mindazon embereknek, akiket érdekel egy hihetetlen történet egy kiskutyáról, aki úgy döntött, hogy egy futó lesz a gazdája és egy férfiről, aki pénzt és időt nem sajnálva úgy dönt, hogy ezt a kiskutyát a bátorsága és kitartása miatt a családtagjává fogadja.

Borító: Tökéletes! Kifejezi a történetet és Góbi rajta imádnivaló!

Kedvenc karakter: Góbi

Szárnyalás: az emberek összefogása a kiskutya megmentéséért

Mélyrepülés: az a rengeteg akadály, ami Góbi hazavitelénél adódott

Érzelmi mérce: imádnivaló, kedves, megható

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!