Tillie Cole ismét egy lélekszaggató történetet hozott el nekünk, melyet
ismételten a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában olvashatunk. A rebellis, múltja
által traumatizált Cromwell és a bájos, zene szeretete által vezérelt Bonnie
nem is különbözhetnének ennyire, mégis a lelkük húrjai ugyanazok az akkordokat
szólaltatják meg. Szem nem marad szárazon - ha pedig megválaszoljátok az
állomások kérdéseit, Nektek is esélyetek nyílik nyerni egy példányt a
regényből!
Könyvmolyképző, 2026
448 oldal
Fordította: Szabó Csilla
Goodreads: 4,32
Besorolás: romantikus, new adult
Történet a zenéről, a gyógyulásról és a szerelem mindent legyőző
erejéről.
A tizenkilenc éves Cromwell Dean az elektronikus tánczene feltörekvő
csillaga. Emberek ezrei rajonganak érte, de senki sem ismeri igazán. Senki
sem látja, mit rejt a szíve. Egészen addig, amíg fel nem bukkan a lila ruhás
lány.
Ő átlát a fiú által emelt falakon, egészen a lelkében tátongó ürességig.
Amikor Cromwell maga mögött hagyja Anglia szürkeségét, hogy a forró
Dél-Karolinában zenét tanuljon, a legkevésbé sem számít arra, hogy újra
látja őt. És arra végképp nem, hogy folyton ez a lány jár majd az eszében,
akár egy végtelenül ismétlődő dallam.
Bonnie Farraday a zenéért él. Minden hangot beenged a szívébe, és nem érti,
hogyan lehet, hogy valaki, aki annyira tehetséges, mint Cromwell, képes
elzárni magát ettől. A fiú a múltja elől menekül, ezt pedig Bonnie is tudja
jól. Próbálja távol tartani magát a útól, de valami újra és újra visszahúzza
hozzá.
Bonnie-tól újra berobbannak a színek Cromwell sötét világába. Cromwell az a
zene, amitől Bonnie szíve kihagy egy ütemet. De amikor árnyék vetül Bonnie
életére, Cromwellnek kell fényt hoznia úgy, ahogy csak ő képes rá. Segítenie
kell megtalálni a lány törékeny szívében elveszett dalt. A remény
szimfóniájával. A szerelem szimfóniájával. A közös szimfóniájukkal.
TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót
A szerzőtől már olvastam egy másik regényt körülbelül másfél évvel ezelőtt (Ezer csók címmel), de erre természetesen nem emlékeztem... :D. Mindegy, a regény fülszövege felkeltette a kíváncsiságomat (még mindig szeretem a híres ember kontra átlagember szerelmi történetét), így belevetettem magam a történetbe.
A sztori szerint Cromwell Dean egy csodagyerek, kicsi gyerekként a mai világ Mozartjának tartották, bármilyen hangszeren csodálatosan játszott, de valami történt vele és teljes mértékben visszavonult. Majd ismét előkerült, de akkor már az elektronikus zene világában alkot valami olyat, ami keveseknek sikerül. Felkapott lett, mindenki odavan érte, pedig ha tudnák, hogy a fiú szíve teljesen üres, napról napra él, a pián, a csajozáson, a bulikon kívül semmi nem érdekli.
Bonnie Farraday pedig egy átlagos lány, aki imádja a zenét. Legnagyobb bánatára csak közepesen tehetséges, de a zene iránti szeretete pótolja a hiányosságait. Cromwellt kis gyerekként látta játszani és azóta csodálja és hatalmas lesz a megdöbbenése, amikor látja, hogy a fiú mennyire lélektelenül zenél most. Ezt el is árulja a srácnak, amikor talákoznak egy klubban tartott buli után, amivel hát, nem igazán lopja be magát Cromwell szívébe :D.
Ezt tovább fokozza az, hogy végül egy zenei iskolába kerülnek, ahol egy közös projekt miatt együtt is kell dolgozniuk... Vajon mi lesz ebből? Ellenségekből szerelmesek? Hát nem árulok el nagy titkot, ha ezt megerősítem. Szépen lassan közel kerülnek egymáshoz, amit csak egy dolog veszélyeztet: Bonnie titka.
Őszintén szólva az alaptörténet nem egyedi, olvashattunk már ilyet jópárat, ellenségekből szerelmesek, macska-egér harc, a felkapott, ismert férfi és a teljesen átlagos nő szerelme. Tudnánk felsorolni ilyet, nem egyet, ugye?
Itt, ami igazán érdekes volt, az a fiú "képessége", hiszen a színesztézia nem egy mindennapos dolog. Én például még soha nem hallottam róla és különleges élmény volt megismerni ezt a képességet és Cromwell révén átélni ezt. Annyira szívesen részt vettem volna azon a programon, ahol a fiú megmutatta Bonnie-nak, hogy hogy látja ő a zenét színekként!
És persze a zene szeretete... én nem vagyok egy nagy komolyzenei rajongó, a zenét olyan laikus módon szeretem, meghallgatok sok mindent. Itt viszont a szerző olyan módon mutatta be, hogy egyes emberek - például Bonnie és Cromwell - mennyire a zenével, a zenéért élnek, hogy egyszerűen meghozta a kedvemet, hogy komolyzenét hallgassak, sőt, hogy jobban belevessem magam ebbe a világba. Játszani nem tudok semmilyen hangszeren és nem is valószínű, hogy még ebben az életben megtanulok bármin is játszani, de az az elhivatottság, az a zene iránti szeretet, amit ezek a szereplők átadtak nekünk - elképesztő volt.
A két szereplő közti kémia is alapból megvolt, azzal nem volt semmi gond. Imádtam a szócsörtéiket és minden egyes közös jelenetüket. Épp Kitablar Barbinak mondtam, hogy mennyire vicces, hogy a vezetéknevükön hívta a fiú a lányt, mint "Farraday". Ez olyan, mintha egy párkapcsolatban úgy hívnánk egymást, hogy "Kovács" meg "Horváth" :D. De ezt máshol is olvastam már így, csak valahogy most lett kirívó a számomra. Amit még megemlíteném, az Bonnie és az ikertestvére, Easton kapcsolata. Az a kapocs, ami köztük volt, az csak a valódi ikrekre jellemző. Ahogy Easton óvta, felügyelte és természetesen "kihasználta" Bonniet és ahogy a lány mindig ott volt a bátyjának... azt egyszerűen nem lehetett nem szeretni.
Számomra ami nem jött be annyira, az a történet elhúzása. Körülbelül a regény közepénél kiderül, hogy mi Bonnie titka, ami a Cromwellel való kapcsolatában éket verhet közéjük. És onnantól húztuk, mint a rétestésztát. Arra is hamar rájöttem, hogy mi lehet a megoldás a problémára - hogy a szerző élt-e ezzel a lehetőséggel, azt nem árulom el, ahhoz el kell olvasnotok a könyvet. :D
A másik problémám pedig az Epilógus lett. Erről többet nem mondanék, mert akkor elárulom a történet végét, de én nem szeretem, amikor ennyire előre ugrunk az időben. Jobban szeretem, ha a szerző rám hagyja, hogy én gondoljam végig, hogy mi is történhet a "vége" szócska után.
Összességében nem egy rossz regény, valószínűleg a legtöbb olvasó odalesz ezért a történetért. Én is hozzájuk tartoztam volna, de őszintén szólva, ebben a témában már olvastam jobbat (vagy már túl sok hasonló történettel találkoztam). De mások vagyunk.
Borító: Látványos és szép, értem a tavat is, de nekem ezerszer
jobban tetszenek azok a borítók, amelyeken a zene is megjelenik vagy a
színesztézia
Kedvenc karakter: Cromwell, Easton, Bonnie
Szárnyalás: a színesztézia
Mélyrepülés: az epilógus
Érzelmi mérce: sírós, izgulos, romantikus és egy picike +18-s karikás jelenet is van benne
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték:
A nyereményjáték során olyan könyveket kell kitalálnotok a fülszövegrészletek
alapján, melyekben szintén nagy szerepet tölt be a zene. A kötet szerzőjét és
címét írjátok a Tally megfelelő sorába!(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
“A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya
Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának.”
A blogturné további állomásai:
Március 20 -
KitablarMárcius 22 - Spirit Bliss - Sárga könyves út
Március 24 - Kelly és Lupi olvas
Március 26 - Veronika’s Reader Feeder
Március 28 - Hagyjatok! Olvasok!
Március 30 - Milyen könyvet olvassak?
