A következő címkéjű bejegyzések mutatása: On Sai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: On Sai. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. január 17., péntek

On Sai: Álruhában (Vágymágusok #1)


A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk On Sai legújabb történetét, a Vágymágusok első részét, mely az Álruhában címet viseli. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja Szépvölgyi Rianna grófkisasszony izgalmakkal teli kalandját, melyben férfiként kell helytállnia, miután egy katonai toborzás során összecserélik ikertestvérével, Roannal.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a Vágymágusok világát, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

Könyvmolyképző, 2019
300 oldal
Besorolás: YA, fantasy

Lehet barátság férfi és nő között?

Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat.
Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi.
Ha rájönnek, hogy Rianna lány, kiirthatják felségárulásért a családját.
Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik?
De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat?
Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra.
Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást.

„…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”

Ez tipikusan az a regény, amibe akkor se lapoznék bele a borítója alapján, ha utánam dobnák. Egy ok volt, amiért belevágtam a történetbe, az pedig az írónő személye. On Sai számomra a humort, az izgalmas, jól megírt történeteket jelenti, amelyekben még sosem csalódtam. 

A történet főhőse Rianna, a Szépvölgyi család grófkisasszonya, aki sok minden más tulajdonsága mellett, egy szipoly. A szipolyok a mágusok női megfelelői, akik képesek a természettel kommunikálni és őket együttműködésre bírni, sőt a szexből, a vágyból is erőt merítenek. Ám ez a hatalom tiltott, a szipolyoktól rettegnek és üldözik őket. Hogy a lány biztonságban legyen, szerepet cserél a csendes, zenével foglaltoskodó öccsével, így Rianna lesz Roan és Roan pedig Rianna. Ez a szerep egy jó darabig be is válik, hiszen a csonka családban (az édesanyjuk meghalt, az édesapjuk pedig elég furcsa szerzet) kell egy erős kéz és ezt a szerepet Rianna tölti be. Ám egy napon megjelenik egy kapitány, Ras, aki a kegyetlen uralkodójuk számára gyűjti be a mágiával rendelkező fiúkat. Rianna pedig véletlenül belekerül a sorozásba és az öccse helyett viszik magukkal. 

És innentől indul a móka. Rianna, az álruha ellenére is egy grófkisasszony, aki a másik nemről nem sokat tud. Ezek után bekerül egy férfiakból álló csapatba, annak minden előnyével, de inkább hátrányával együtt. A lány mindezt gyakran megbotránkozással, de még inkább humorral próbálja elütni. Egyszerűen nem tudtam hangos nevetés nélkül túljutni azon, ahogy Rianna kommentálta az átélteket, ami gyakran egy grófkisasszony szemének abszolút nem volt való. Ráadásként nőként nem tud néha nem tágra nyílt szemekkel nézni a félmeztelen, gyakran jól kidolgozott férfi testekre, így hamar elterjed róla, hogy férfi létére a férfiakat szereti. Ez még több bonyodalmat okoz a számára. És akkor arról még nem is meséltem, hogy a női mágia "picit" másképp működik a férfi mágiához képest, amit elég nehéz elrejteni a mágusok csapatában. 

Persze a bonyodalom se kerüli el Riannát, hiszen ott van Lidérc, akit részben miatta soroztak be a csapatba, így enyhén szólva is utálja a lányt, de mellette nem tud nélküle sem meglenni. A fiú hol fenyegeti, hol pedig teljesen ráutalja magát, így a lány mellett mi sem jövünk rá eleinte, hogy mit is akar (Lidérc se persze, mert ő aztán végképp nem érti, hogy ő, aki annyi szépasszonnyal hált már, miért is vonzódik egy férfitársához :)))).

Azért van persze kevés izgalom emellett is (pedig már a fentiek is épp elég zűrt okoznak:), valaki többször is a kis csapat életére tör és a sok mágustanonc között, Riannára vár a feladat, hogy megoldja a rejtélyt.

A humor mellett ami nagyon tetszett, az a mágia kidolgozása volt. Ahogy a szipolyok a természeti elemekkel tudtak kommunikálni - sőt az élettelen dolgokkal is, mint például egy vár, az valami mesteri volt. Mellette persze a szexuális vágy is ugyanolyan erős mágiát képes okozni - ami ebben a regényben rettentő humoros helyzeteket okozott - főleg a férfiakat, a szexet nem ismerő, naív Rianna esetében. 

Rianna pedig egy számomra nagyon szerethető, talpraesett főhősnő volt. Az, hogy nem egy anyámasszonykatonája, az már ott meglátszott, hogy a félkegyelmű apja és egy vár és az uradalom elvezetésére abszolút alkalmatlan öccse helyett egy grófságot volt képes kordában tartani.
De ahogy ellavírozott a férfiak világában, ahogy megúszta az összes, "most megbizonyosodunk arról, hogy mindenki férfi-e" vizsgálatot, ahogy kivágta magát a leglehetetlenebb helyzetekből is, azt sok női főhős megirigylhetné és eltanulhatná tőle. Persze nem volt szuperhős, neki is voltak hibái, ő is okozott elég sok kalamajkát és sokszor azért külső segítséggel tudott csak kimászni a bajból. De akkor is. Rianna bekerült a kedvenceim közé. Ő és Lidérc olyan párost alkotnak, ahol már alig várom, hogy a fiú rájöjjön, hogy a "Roan" lány, méghozzá egy szipoly és a sok-sok akadály után egymásra találjanak végleg. Mert, hogy összevalóak, az idáig világít:).

Összességében egy nagyon jól megírt, humoros, néhol pajzán, néhol pedig izgalmas YA történetet olvashattam és elmondhatom, hogy innentől On Sai könyvei akár újságpapírba is lehetnek bekötve, nem fogok kétkedni benne, hogy jók:).
A regényt pedig ajánlom fiúknak és lányoknak is, mind a két nem megtalálja benne a neki tetsző részeket, én pedig alig várom a folytatást, hiszen az írónő természetesen függővéggel zárta az első részt:))).


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Borító: Szerintem ha nem kommentálom az lesz a legjobb mindenkinek :)

Kedvenc karakter: Rianna / Roan, Lidérc
Szárnyalás: a humor

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: hát, volt egy pár forró jelenet, de minden persze a YA keretein belül maradva

Értékelés: 

Nyereményjáték:
Mostani játékunk során olyan, Riannához hasonló lányokat, nőket keresünk, akik a másik nem uralta területeken úgy próbálnak meg érvényesülni, hogy férfinak álcázzák magukat.
Minden állomáson találtok egy képet az adott álruhás hölgyről, nektek pedig azt kell kitalálnotok, mi az illető álneve (ha nincs/nem derül ki, a rendes nevét írjátok). Fontos: csak és kizárólag álnévre vagyunk kíváncsiak!

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!



A blogturné további állomásai:
Január 05 - Dreamworld
Január 09 - Könyv és más
Január 11 - Könyvvilág
Január 13 - Hagyjatok! Olvasok!
Január 17 - Kelly és Lupi olvas

2016. december 13., kedd

On Sai: Esővágy


On Sai már nagy sikert aratott a Calderonnal, a Szivárgó sötétség sorozattal és az Apa, randizhatok egy lovaggal? című YA regényével is a Blogturné Klub tagjai között, így amikor kiderült, hogy érkezik a novelláskötete, nem is volt kérdés, hogy mi magunk is olvasni szeretnénk. Sőt! A novelláskötetben helyet kapott egy olyan történet is, amit korábban adventi blogturnénk keretében is olvashattatok. 

Rendhagyó turné lesz ez - ugyanis csak egy állomáson olvashattok a teljes kötetről, a többin kiragadunk belőle egy-egy történetet, és arról írunk részletesebben.

Könyvmolyképző, 2016
216 oldal
Besorolás: novellák

Exkluzív válogatás On Sai novelláiból 

Bölcsesség, derű, kínzó önvizsgálat, rakoncátlan, pajkos humor, hatalmas vállalás. 
On Sai világokat alkot számunkra, hogy megkönnyítse létünket a teremtett világban, és hogy ablakokat nyisson világainkra, ajtókat belső útjainkhoz. 
Hol képet kapsz, hol gondolatbonbont, nyugtalanító kérdést; 
hol egy üde ötletet, felszabadító élcet. 
Tizenhárom történet, tizenhárom feledhetetlen élmény, mely elkísér! 
Boldogan nyújtjuk át számodra, Kedves Olvasó. 

Csemegézz, érezz, érts!

Ritkán szoktam novelláskötetet olvasni, mert nem túl jó érzés, ha nagyon megtetszik egy történet, de túl hamar ér véget:), így csak néha teszek kivételt. Ez pont egy ilyen alkalom volt, hiszen On Sai neve számomra az izgalmas, nagyon jól megírt történeteket jelentik és amíg tűkön ülve várunk az új regényére, addig is kaptunk egy újabb izelítőt abból, hogy mennyire megéri várni rá:).

Mivel ez nem egy összefüggő regény, így úgy döntöttünk a lányokkal, hogy egyikünk kivételével, aki az egész könyvet értékeli, mindenki egy-egy novellát ragad ki, olvas el és értékel (már amennyire lehet egy novellát is értékelni).

A név kötelez, így az egyik novella, amit kiválasztottam, az a hangzatos "Jóvágású vérfarkas nősülne" címet viseli. 
A történet szerint Dan, a magányos, valódi kilétét elrejtő vérfarkas az egyik átváltozása után találkozik egy vérfarkaslánnyal az erdőben, együtt töltik az éjszakát, de másnapra a lány eltűnik. Dan pedig mindenáron meg szeretné találni, hiszen nagyon vágyik már egy hozzá hasonló társra.
Kíváncsi voltam nagyon, hogy On Sai hogyan lesz képes engem, mint vérfarkas (és farkas)imádót elbűvölni, de bevallom teljes mértékben sikerült neki. És talán nem is a főhős vérfarkasunk, Dan volt az, akibe beleszerettem, hanem az egyik "mellékszereplőbe", a Halálba. 
Amikor belekezdtem a novellába, nem teljesen értettem, hogy mit is keres a történetben (bár persze, azt mind tudjuk, hogy ahol vérfarkasok vannak, ott a halál sincs túlságosan messze). De legnagyobb megdöbbenésémre ez a Halál nem a gyilkolás miatt üldögélt az erdő közepén, lábát a tóban áztatva. Ez a Halál egy kicsit kimerült, munkájába belefáradt "munkás", akit az Istenek egy kis pihenőre küldtek az emberek közé, ami számára teljesen újdonság, annak az összes előnyével és hátrányával. Anélkül, hogy bármit is elspoilereznék, talán a legjobban a Supernatural (Odaát) sorozat Castieljéhez vagy Bessenyei Gábor Kéerjéhez tudnám a legjobban hasonlítani. Egy "természetfeletti lény", akit teljesen elbűvöl, megbabonáz az emberi lét és "aki" bájos szerencsétlenséggel próbál alkalmazkodni. 
Egyszerűen annyira jó karakter lett, hogy számomra a teljes történet a háttérbe szorult, az összes szereplőjével együtt. Alig vártam, hogy a Halálról olvashassak (na ilyet se írok le sűrűn:) és olvasás közben többször hangosan felnevettem.
Összességében imádtam a történetet, talán egyetlen egy dolgot tudnék negatívumként megemlíteni: MIÉRT LETT VÉGE? Én még szívesen olvastam volna tovább is:).

A másik novella, amit szintén olvastam a könyvből, "Scar első bálja" volt. Scart nagyon megszerettem On Sai Szivárgó Sötétség sorozatából, így bármi, ami vele kapcsolatos, az jöhet. 
A novella a tizennégy éves Scarról szól, aki élete első báljára készül karácsonykor. Nem túlzottam boldog, hogy részt kell vennie rajta, hiszen túlságosan szegények, a ruhája sem a kor divatját tükrözi, a "mássága" miatt pedig kicsit kirekesztve érzi magát és haragszik, hogy a felvételire való készülés helyett "bálba kényszerítik". De elmegy rá, megpróbálja jól érezni magát és közben történik vele egysmás. Nem is akarok magáról a történetről többet írni, hiszen sokkal izgalmasabb, ha ti magatok olvassátok el ezt a korai történetet. Én minden sorát nagyon élveztem, hisz egy rövid izelítőt kaptunk Scar gyerekkoráról, hogy hol élt, milyen körülmények és emberek között. Érdekes volt látni, hogy ahol felnőtt, attól függetlenül, hogy nem a Föld ugye, mégis teljesen hasonlóak voltak a körülmények. A Telep egy teljesen hétköznapi kis faluhoz hasonlított, a lakóival együtt, ahol a lányok ugyanúgy klikkesedtek és vadásztak a legjobb pasira, ahol az anyák ugyanúgy éles szemmel követték az eseményeket, hogy a lányaikat a legjobb "partihoz" adják feleségül, mintha a Földön lettünk volna. 
És természetesen Artúrt sem hagyhatom ki a történetből, aki egy kis romantikát csempészett a novellába. Olyan vicces volt olvasni arról, hogy Artúr már ott és akkor felfigyelt a kis "mutánskinézetűre", aki viszont annyira arra koncentrált, hogy eltűnjön a bolygójáról és űrhajósnak tanulhasson, hogy a fiú legelemibb segítségét is támadásnak vette. Imádtam a kettőjük közös jelenetét  és vitáját, amiből ez a két mondat nagyon megmaradt bennem:

"A szeretet azt adja, amire a másiknak szüksége van."

"Az árvaság egy állapot, és nem fegyver, amit más ellen fordíthatsz."

Itt is csak azt tudnám felhozni negatívumként, hogy (számomra) túl hamar végetért az egész.... Szerettem volna tovább olvasni a történetet, nagyon könnyű volt Scar világába belemerülni ismét és rossz volt otthagyni őt. 

Sajnos most csak erre a két novellára volt időm, de ezek annyira tetszettek, hogy biztosra veszem, hogy ha lesz egy cseppnyi időm, akkor a többit is elolvasom!

Borító: Tetszik, egyszerű, de nagyszerű.

Kedvenc karakter: Halál, Scar, Artúr

Szárnyalás: a Halál karaktere

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: az első novellában számomra inkább a humor dominált, a másodikban már vegyesebbek voltak az érzéseim 

Értékelés:


Nyereményjáték:

Az Esővágy minket is megihletett. Összegyűjtöttünk nektek egy sor gyönyörűbbnél gyönyörűbb esőcseppes képet, melyeket az állomásokon rejtettünk el egy-egy szó alá linkelve. 
Nincs más feladatotok, mint megtalálni és megnézni őket és:
  1. Beírni a Rafflecopter doboz soraiba, melyik állomáson hány elrejtett esőcseppes képet találtatok. (Igen, a képeket kell számolni, nem a cseppeket!)
  2. Az egyik állomáson egy különleges kép is megbújik, szivárvány színű esőcseppekkel. De vajon melyiken? Extra pontok járnak azoknak, akik ezt is megírják!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


A blogturné további állomásai:

December 13 - Kelly & Lupi olvas
December 14 - Bibliotheca Fummie
December 16 - Dreamworld
December 18 - Deszy könyvajánlója

2016. január 17., vasárnap

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?


A sci-fi regényei által kedvencünkké vált On Sai most egy ifjúsági fantasyval rukkolt elő. Ennek örömére egy hét állomásos turnéval mutatjuk be Mia Anne kalandjait az álomvilágban, ahol feltűnik egy álombéli lovag is. Tartsatok velünk, mert a sok érdekes extra mellett még nyerhettek is!

Könyvmolyképző, 2015
376 oldal
Besorolás: YA, fantasy


Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?

Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Már jó ideje tudtuk, hogy készül és tűkön ülve vártuk On Sai legújabb regényét. Hol részleteket kaptunk
Mia
belőle, hol a borítótervező pályázat képeit nézegethettük és szavazhattunk róla. Engem a fülszövege már levett a lábamról, hiszen egy ízig-vérig romantikus történetre gondoltam, ahol egy evilágból származó lány összetalálkozik egy középkori (a lovagok engem automatikusan ebbe a korszakba visznek) lovaggal és szerelembe esnek. A történetben rengeteg lehetőséget láttam, tudtam, hogy On Sai nagyon jól ír (Scar és Lucy óta imádom), úgyhogy örömmel vettem a kezembe a könyvet.

És a regény az első oldaltól levett a lábamról. Mia elég hányatott sorsú lány, az édesanyját egy autóbalesetben elveszítette, ahol ő is lebénult. Azonban a zseniális tudós apja révén végül annyira "rendbehozzák", hogy "csak" sántikál. Mindemellett nincs megszokott otthona sem, mert az édesapja miatt folyamatosan utaznak, most legutoljára épp Magyarországra költöznek. Ez volt az első pont, ami miatt nagyon szerettem a regényt, hogy ITTHON játszódik. A legtöbb helyet, amit az írónő megemlít a regényben, illetve ahol Mia megfordul, ismerem, jártam ott, így nagyon könnyen bele tudtam élni magam a történetbe. Másrészt pedig az, ahogy egy külföldi szemével láttatja kicsiny hazánkat, az valami fenomenális volt. 

"Leintett ő is egy taxit, és előbb elvitte magát egy cukrászdába, valami furcsa, Szamos nevű céghez, és megvette a havi édességadagot. A gondolatai már a kutatás körül forogtak, és a wekerlei ház elé érve szórakozottan kijavította a sofőr által mondott összeget. Valahogy ezek a taxisok egyik országban sem boldogulnak az egyszerű szorzásokkal, mindenhol többet számláznak, javítani kéne a közoktatást."
Kósza
Persze a történet itt nem akad meg, hiszen a fülszöveg egy fantasy történetet ígér. Mia az egyik alkalommal álmában egy különleges helyre érkezik, amelyet lovagok, varázslók és egyéb számunkra ámulatba ejtő emberek népesítenek be - egy-két félelmetes különleges lénnyel egyetemben. És Mia az első adandó alkalommal megmenti egy fiatal lovag, Kósza életét, aki megváltoztatja a lány életét.
Nagyon-nagyon szerettem Mia és Kósza kapcsolatát. Két külön világból érkező ember, akik próbálják megérteni egymást. Bea nagyon jól eltalálta azt a hangnemet és stílust, ahogy egy középkori lovag beszélhetett és viselkedhetett. Egy élmény volt Kósza mondatait olvasni, akár veszekedett, akár udvarolt. Ilyenkor elképzeli az ember, hogy milyen lehetett hajdanában, amikor így beszélt mindenki. Mintha egy külön nyelvről beszélnénk:).

"- Szerencséd, hogy lovag vagyok… – sziszegte dühösen a fiú. – Mutogatod a lábad, mórikálod magad, és játszol velem, mert tudod, nem nyúlhatok hozzád… Azt hiszed, nem vagyok férfi? Nem vet lobbot a vérem gyönyörű, puha szádat érezve?"

És azt hiszem, hogy egy ilyen vallomás hallatán nemcsak Mia és én olvadtam el teljesen, hanem a női olvasók nagy része is:

"- Én… nem akarlak megcsókolni. Nem akarom megélni, mert mi lesz, ha utána nem látlak többé, ha úgy adom oda a lelkemet, hogy a reményt is elviszed… – A hangja egyre jobban elhalkult, mintha önmagának merné csak elsuttogni ezeket a szavakat. – Akkor ólomlábakon járna az idő. A napórák újra és újra rónák a köröket, az árnyékok minden nap rövidülnének, majd megnyúlnának, és én csak nézném késő estig, míg a sötétség mindent elnyel… Minden nap szilánkokra szakadna a lelkem, mert nem jössz… és egy reggel többé nem tudnám összerakni… a végén nem maradna belőle semmi…  "

Mia pedig csetlik-botlik az új világban, hiszen olyan alapvető dolgokkal sincs tisztában, hogy egy hölgy akkoriban hogyan öltözött, hogyan szólhatott (ha egyáltalán szólhatott) bárkihez és ez rengeteg viccesebbnél-viccesebb jelenetet eredményez. Persze ebben a világban nem szabad megfeledkeznünk A négylábúról sem, Kósza csatalováról, Bo-ról, "akit" szinte teljesen egyenrangúként kezeltem az emberi szereplőkkel. Ha kell megvédi a gazdáját, ha kell, akkor segít neki, de az sem ritka, hogy simán "kiröhögi" őket. Körülbelül úgy képzeltem el őt, mint az Aranyhaj és a nagy gubanc című filmben Maximust (csak persze fekete színben). 

A regényt három szemszögből olvashatjuk, Mia, Kósza és Mia édesapja, Amon szemszögéből. Őszinte leszek, én Mia és Kósza szemszögét nagyon szerettem, Mia vérbeli tini volt, annak összes szarkazmusával, problémájával, jó és rossz meglátásaival,

"Ha nem bírod a szüleidet, jusson eszedbe, ők még az előző évezredben születtek. Türelmesnek kell lenni az ilyen régészeti leletekkel."

Kósza pedig egy fiatal lovag, aki szeretett volna minél jobban megfelelni a saját világa normáinak, hőssé válni, hogy megénekeljék, szüzeket menthessen ésatöbbiésatöbbi:), de ezt a tervét Mia picit összekuszálja:). Akivel nem tudtam nagyon mit kezdeni, az az édesapa, Amon. Ő, ahogy fentebb írtam, egy zseniális tudós, aki szinte bármilyen rejtvényt, problémát megold, kapkodnak érte mindenhol, de mint a zsenik általában, teljesen életképtelen. Ebben beleértem azt is, hogy a lányával se tud igazán mit kezdeni. Őt a történet nagy részében nagyon nem szerettem, ráadásul ott voltak olyan részek, ahol a sok tudományos dolog között (Bea, minden elismerésem a tied, hogy ezeknek mind utánajártál:))) néha elveszítettem a fonalat.
A történet pedig nem teljesen azt hozta, amit vártam, de jó értelemben véve. Valahol azt hittem, hogy egy egyszerű "lávsztorit" kapunk, de ez nem így lett. Persze hogy is gondolhattam volna ezt, ha Bea írja a regényt?:) A regény elég összetett, sok esetben nagyon kell figyelni, hogy mi is történik, mert minden mindennel összekapcsolódik és ha elkalandoznak a gondolataid Kósza és Mia kapcsán, akkor lehet, hogy pont egy olyan részt ugrasz át, ami később létfontosságú lehet.
Amit nagyon szerettem még, hogy Bea láthatóan jól ismeri a mai fiatalok nagy kedvenceit, hiszen szerepel benne a Mondocon, aminek ugye hatalmas rajongótábora van, az egyik szereplő Árnyvadász-ékszert visel és még sorolhatnám.

Már megint nagyon sokat írtam és még tudnék is, de nem szeretnék semmit sem elspoilerezni. Összességében azt mondom, hogy ismét egy profin megírt, lebilincselően érdekes On Sai regényt olvashattunk, ezúttal azonban a fiatalabb, fantasy regényeket szerető korosztályt megcélozva. Persze nem mondanám azt, hogy a regény csak romantikára vágyó lányoknak való, hiszen van benne izgalom bőven: harcoló lovagok, csaták, akciójelenetek, így szerintem a fiúkat éppúgy lekötheti ez a regény, mint a női olvasókat.

Borító: Nagyon szép, látványos, az én figyelmemet felkeltette:)

Kedvenc karakter: Kósza, Bo, Mia

Szárnyalás: ami az Élet Házában történt

Mélyrepülés: Mia apja

Érzelmi mérce: édes, aranyos, de minden a YA keretein belül

Értékelés:

A képre kattintva beleolvashattok a regénybe:
http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/6863_apa_randizhatok.pdf

Nyereményjáték:
On Sai könyvében az álmok mellett kiemelt szerep jut a macskáknak, vagyis egy macskának, Mia Anne kedvenc plüssének. Minden állomáson találtok egy képet, amelyen egy (vagy több) macska szerepel. Nincs más dolgotok, mint beírni a macskák nevét a rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai: 
December 13 - Bibliotheca Fummie
December 22 - Kristina blogja
December 27 - Deszy könyvajánlója
Január 3 - Media Addict
Január 10 - Insane Life
Január 17 - Kelly Lupi olvas
Január 24  - Dreamworld 

2014. december 11., csütörtök

On Sai: Lucy

 

A Scarban számtalan szereplő a szívünkhöz nőtt, egyesek talán még fel is dühítettek. Most visszatér a négy főszereplőnk, és hirtelen a jól megszokott szerepek megváltoznak. Egy háború küszöbén váratlan dolgok derülhetnek ki a szereplőinkről: egyesek talpraesettebbek, mint gondolnánk, mások jobbak, mint hittük volna, és olyan szereplőkben vesszük észre a sötétséget, akikre nem is számítottunk volna. 

A jó és rossz harca tovább folytatódik a Lucyban, és még több csavarral, akcióval és meglepetéssel találhatjátok magatokat szembe, ha követitek a blogturnéját december 9-e és 13-a között.

Könyvmolyképző, 2014
??? oldal
Besorolás: sci-fi

A kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.

Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?

Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?

Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.

Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbáll helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghezvigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?

És mit tesz mindeközben Chester?
Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?
Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

Majdnem egy éve olvastam On Sai: Scar regényét és talán az akkori értékelésemből is látszik, hogy mennyire beleszerettem ebbe a történetbe, így nem volt kétséges, hogy a sorozat többi kötetét is olvasni fogom. Előre leszögezem, hogy elég nehéz erről a könyvről értékelést írni spoilermentesen, mert a történet annyira összetett, a szereplők cselekedeteivel együtt, hogy nagyon könnyű belefutni cselekményleírásba:).

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért. Scar elkezdi a kiképzését, mint titkosügynök tanonc, Artúr a
kis csapatával belakja a Miogin bázist és próbálja minél inkább hasznossá tenni magát. A két mentálunk közül Don az emberek között utazgatva tart előadásokat és a Scarhoz fűződő különleges kapcsolata miatt továbbra is a lány legfőbb patrónusa, Lucy pedig próbál ugyanaz a cseppet sem szimpatikus, rideg mentál maradni, akit az első részben is megismertünk, miközben Don, Chester és a Főmentál likvidálásán dolgozik serényen...
Persze a könyv címe is sejteti, hogy ez a rész kiről fog leginkább szólni és én pedig nagyon kíváncsian vártam, hogy mi is fog történni a keménykezű vezetővel. Bár a négy fő vonalunk - Scar, Lucy, Don és Artúr - továbbra is megmarad, de a legnagyobb dolgok mégis Lucy-vel történnek. Az első részben egy hideg, számító lénynek ismerhetjük meg őt, de már akkor is éreztem egy-egy visszaemlékezése kapcsán, hogy a régi élete azért igenis befolyással van rá és a kemény külső mögött azért maradványokban ott él még az ember is valahol. Hogy ez jó vagy rossz? A történetből kiderül:).
A kedvenc szereplőm azért továbbra is Scar marad, ez a vagány, talpraesett fiatal lány, akinek nagyon vártam az újbóli felbukkanását és szó szerint sajnáltam, amikor "otthagytuk" és másról szólt a következő fejezet. Az első rész óta rengeteget fejlődött és talán  Artúr jellemezte őt a legjobban:

"Scar nem fél a pusztulástól, számára Isten valami szerelemféle, és a halál a legérdekesebb kaland. Vakhittel repült bele a leglehetetlenebb helyzetbe is, és döbbenetesen jó reflexekkel jött ki belőle."

És a belépője! Ahogy megérkezik az űrhajóra, ami majd a kiképzőközpontba viszi őket, illetve a kihallgatásán tanúsított viselkedése! És akkor még nem is említettem, amit a teherhajóval véghezvisz! Persze tudom, hogy Don kiképzése tette őt sokkal erősebbé, de van, amit már eleve magával hozott még a hányatott gyermekkorából és ez sok esetben előnyhöz juttatta a nehéz helyzetekben. Scar pedig ezzel a szereplésével az idei év kedvenc főhősnői közé tornázta fel magát nálam. Egyszerűen imádom!

Artúr viszont az első részhez képest sokat emelkedett a szememben; nagyon élveztem, ahogy a főhőseink közül, talán a legegyszerűbb szereplőként hová jutott. Egyszerű szerelőként kezdte, aki mégis bármikor képes volt hatni a társaira és ahogy haladunk a történetben egyre ügyesebben lavirozik a kalózok és mentálok uralta világban. A Scarral való találkozásuk pedig az egyik legromantikusabb része a regénynek és ezzel nem biztos, hogy sokan egyetértenek velem, de a fiú döntése előtt még én is fejet hajtottam. Itt és most látszott igazán, hogy mennyire szereti a lányt és hogy az ő boldogsága a legfontosabb a számára. De az is igaz, hogy a pozitív megítélésemben - kutyaimádóként - a kutyás jelenete is sokat nyomott a latba:).

Persze nem feledkezhetek meg a kedvenc Gyermekcsászáromról, Chesterről sem. Anno, amikor Beával és a blogger ismerősökkel beszélgettünk a kedvenc szereplőinkről és én Chesterről áradoztam neki, akkor annyit árult el, hogy ebben a részben is sokat szerepel, de nagy meglepetést fog okozni. Én akkor azt mondtam, hogy "ááá, bármit is csinál és akkor is imádni fogom!" Hát azért itt TÉNYLEG okozott meglepetéseket. Kezdetben inkább a "jóképű fiatal uralkodó, akiben több van, mint amit mutat" fogott meg, de ebben a részben valóban ő az egyik legnagyobb játékos és sok sikert kívánok annak, aki megpróbálja kideríteni, hogy épp mi is a célja. Lucy is megpróbálta és amikor végül rájött, még ez az ősöreg mentál is csak szitkokat tudott mantrázni folyamatosan:). De abban igazam volt, hogy az "imádatom" felé továbbra is töretlen, bármit is tett vagy tesz, nekem még mindig ő a nagy kedvencem (természetesen Scar mellett). És Bea még-még-még kérek szépen Chestert a következő részben!

És ugye Don. Őt már az első részben is kedveltem, a szintén nagyon öreg mentál, aki a Scar mentora és különleges kapcsolat füzi a lányhoz. Itt és most nagy meglepetésben lesz része annak, aki békésen ülve olvassa a regényt (mit én) és úgy gondolja, hogy ááá, nála már nem érhet minket újdonság vele kapcsolatban. Dehogynem! Chesterrel együtt ők ketten lesznek azok, ahol előre tudom, hogy sokan csak a fejüket fogják csóválni és nem fogják tudni eldönteni, hogy hová is tegyék őket.

A történet pedig a két mentálunk részéről eleinte kicsit lassabb, kicsit filozófikusabb, talán a fiatalabb olvasók számára nehezebb témájú, de ezeket a részeket mindig egyensúlyozzák a kicsit könnyedebb, izgalmasabb, akciódúsabb Scar és Artúr részek. Ezek a másságok pedig tökéletesen szemléltetik a hatalmas különbségeket a mentálok és az emberek világa között, mind gondolkodásban, mind életfelfogásban. Természetesen a vallási és etikai kérdések is előkerülnek újra: vajon hány ember áldozható fel azért, hogy mások életben maradhassanak? Egyáltalán szabad-e feláldozni ezért embereket? Vajon mi számít a Gonosz csábításának és mi Isten akaratának? Nehéz kérdések ezek, amelyekre nemcsak az ember szereplőink, de még a nagyon okos, mindent ezerszer átkalkuláló mentáljaink is nehezen találják meg a választ...

A regény vége pedig, bár nincs kifejezett függővége, de mégis, egyes szereplők miatt legszívesebben beköltöznék Beához, hogy minél hamarabb megtudjam, hogyan fog folytatódni hőseink története.
Összességében újra egy profin felépített világban játszódó, néhol komoly témákat boncolgató, kemény csatákkal, hősiességgel, bátorsággal, egy csipetnyi szerelemmel megfűszerezett, izgalmas sci-fit olvashattam, amelynek nagyon-nagyon várom a következő részét!
(és nagyon-nagyon szeretnék egy olyan "köpeny-lényt", amit a mentáljaink hordanak:)

Borító: Nekem még egy picit ez is "csajos", de azt elismerem, hogy ez lett a legjobb a tervek közül

Kedvenc karakter: Scar, Don, Chester, Artúr (igen, bekerült végre:), Lucy és a "köpeny"

Szárnyalás: Amit Scar véghez vitt az teherhajóval

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: van romantika a történetben és jó pár forró jelenet is, de nem (csak) ez a lényeg

Értékelés:

Blogturné extra - kedvenc idézeteim
Kedvenc idézeteim a könyvből - a teljesség igénye nélkül:

"Egy háborút nem lehet áldozatok nélkül megvívni."

"A Gonosz legvonzóbb csábítása: jó ügyért harcolni. Pénz, buja szex, hatalom nem ennyire részegítően hívogató, mint az, hogy „felsőbbrendű vagyok, igaz vagyok”. Ez a gondolat felment minden aljasság alól. A legnagyobb bűnöket mindig egy „igaz ügy” nevében követik el."
"Egy háborúban nincsen jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz."

„– Isten útjai nem emberi utak, Scar. Számára a te életidőd csak vízcsepp, élet és halál pedig ugyanannak a cseppnek a külseje és belseje.Csak az emberek félnek a haláltól, Isten nem aggódik ilyesmin. Miért tenné? A halál csak közelebb hozza hozzá azokat, akiket szeret.”

"Mi a sakk lényege? Az, hogy feláldozod a bábukat, nemde?
Scar felsóhajtott, és világpolitika helyett egy túrós süteményre vágyott."

"Ölni csak elegánsan érdemes."

"A tegnap elmúlt, minek foglalkozni vele, a holnap csak jön, ráér akkor aggódni rajta, ha itt lesz."

"Artúr tudta, hogy túlélik. Azért élik túl, mert Scar nem fél a pusztulástól, számára Isten valami szerelemféle, és a halál a legérdekesebb kaland. Vakhittel repült bele a leglehetetlenebb helyzetbe is, és döbbenetesen jó reflexekkel jött ki belőle."

"Feleségül vette volna Helént, hogy tisztán, testvériesen, bátyjaként szerethesse Scart. Mert a szerelmek elmúlnak, de a testvérek mindig megmaradnak egymásnak, és ő egész életében látni akarta azt a zöld szempárt."

"Az igazi kísértés a megalkuvás: olyan munka, olyan párkapcsolat, ami langyos víz, ami nem nekik való, nem az ő sorsuk."

"– Márk, te anyaszomorító! Hallottam, megint mit tettél! – Ignác atya lendületesen nyakon legyintette a csempészt. – A szüzesség fontos dolog. Miért csábítod el a lányokat?
– Hé, atyám, én csak szexuális felvilágosítást tartok. A tudás érték, át kell adni, benne volt a prédikációdban, és én mindig hallgatok a szavadra."

"Váratlanul egy fényes ösvényt látott. Tudta, hogy haldoklik, és tudta, hogy az elméjén kívül máshol nem létezik ez a kép. Látta hajdan a szülei halálakor, és látta számos mentál elmúlásakor is ezt az ösvényt. Mindig is az agy utolsó villanásának tartotta, az elme csapdájának, ami a megszűnő életet még egy végső káprázattal bolondítja, hogy ne legyen olyan borzalmas a semmibe hullani, ne kelljen átélni a fizikai pusztulást, a halált. Az elme nem viseli el a semmit."

"Hősök voltak ezek a férfiak, de ez egy olyan világ, ahol a hősök meghalnak."

„Szemet szemért, fogat fogért.” Ez volt a kedvenc megfejtendő rejtélye. Lehetséges, hogy a szervátültetés valami titkos cserekereskedelem alapján történt? De mi az értelme annak, ha más fogát ültetik be? Pláne a szemét. Izgatta a kérdés."

"Ez a háború sajnálatos dolog, de lényegtelen. Megölnek pár milliárdot, átrendeződik a politikai helyzet, majd, mint a vizes kutya, megrázza magát az emberiség, és él tovább az új vagy a régi uralkodó alatt. Teljesen felesleges beleavatkozni, az emberek legalább harmincezer éve csinálják ugyanezt, és még nem sikerült kiirtaniuk magukat."

December 13-án könyvbemutató!



Nehogy elfelejtsétek, hogy közeleg a Lucy könyvbemutatója! A turné zárónapján, amikor már az utolsó értékelést is elolvastátok, kerekedjetek fel, és gyertek könyvbemutatózni!

Hogy mire számíthattok? Jó hangulatra mindenképp! 

A könyvbemutató elején On Sai moderátorként támogatja az Aranymosás elsőkönyves szerzőit, majd 19 órától fordulnak a szerepel: On Sai immáron a mi Lupink moderálása mellett beszél majd a Lucyról és a Szivárgó sötétség sorozatról, végül pedig az olvasók is kérdezhetnek. 

Mi ott leszünk. Ugye Ti is? 


Nyereményjáték:
Gondolkoztatok már azon, mennyi mindent elárulhat egy szereplőről a neve? Nem? Nos, akkor most kénytelenek lesztek. A Szivárgó sötétség sorozatban egy sor beszélő nevet találtok.

A feladatotok nem lesz túl nehéz. A turné minden állomásán találtok egy kis leírást létező vagy kitalált személyekről, akik druszái a Lucy valamelyik szereplőjének. Semmi mást nem kell tennetek, mint a leírás alapján kitalálni, kiről is van szó és melyik szereplő rokona. Figyelem! A Szivárgó sötétség szereplőinek nevét várjuk, nem a druszáikét!

A jól válaszolók közül három szerencsés egy-egy Lucyval lesz gazdagabb! 

A kiadó csak Magyarország területén postáz, a nyertesektől pedig az értesítéstől számított 72 órán várjuk a jelentkezést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Életem egy szakaszában túlságosan is vonzottak a tudatmódosító szerek, de egyébként is sok gondom volt az egészségemmel: egyszer még egy mérges pók is megcsípett. Mindez azonban nem tarthatott vissza a zenéléstől. Mindenki hallgathatja, Mit Csináltam, a bandámmal énekeltem már Dermedtségről, Feladásról és Vártam a Végre.


A Blogturné további állomásai:
December 10 - Kristina blogja
December 11 - Kelly Lupi olvas
December 12 - Bibliotheca Fummie
December 13 - Dreamworld

Rendszeres olvasók