Kerri Maniscalco: Escaping ​From Houdini – Houdini csapdájában (Hasfelmetsző Jack nyomában#3)

 

Houdini, egy luxushajó és egy sor hátborzongató gyilkosság – Audrey Rose és Thomas újabb rejtélybe csöppennek, ahonnan nincs egyszerű menekvés. A fedélzeten mindenki gyanús, a titkok pedig egymás után kerülnek felszínre. Miközben a két nyomozó a gyilkost keresi, könnyen lehet, hogy valaki már őket figyeli. Izgalom, sötét hangulat és egy adag romantika – ezúttal tényleg nincs menekvés Houdini csapdájából.

Könyvmolyképző Kiadó, 2026

440 oldal

Fordította: Benkő Ferenc

Goodreads: 3,92

Besorolás: YA, thriller, romantikus

Egy luxushajóról nincs menekvés. A gyilkos pedig közelebb van, mint gondolnád.

Audrey Rose Wadsworth és elválaszthatatlan bűnüldöző társa, Thomas Cresswell egyhetes hajóútra indulnak a pompázatos RMS Etrurián, hogy átszeljék az Atlanti-óceánt. Az első osztály nagy örömére minden este cirkuszi előadók, jövendőmondók és egy felettébb karizmatikus ifjú szabadulóművész szórakoztatja őket.

Ám idővel ifjú úrihölgyek tűnnek el nyomtalanul, és könyörtelen gyilkosságok tartják rettegésben az egész hajót. A Holdfénykarnevál furcsa és felkavaró előadásai mindenkit megbabonáznak, a tettes pedig egyre nagyobb szörnyűségekre vetemedik.

Egyedül Audrey Rose és Thomas járhat a borzalmas ügy végére, mielőtt végleg elfogynának az utasok. Csakhogy minden nyom arról árulkodik, hogy a következő áldozat mindenkinél közelebb áll Audrey Rose-hoz.

Vajon sikerül kibogoznia a szálakat a rettentő finálé előtt?

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót

Lépj be a rejtélyek világába, ahol minden illúzió mögött egy újabb titok rejtőzik!

Az előző részeket is imádtam, így nem volt kérdés, hogy ezt a részt is olvasni fogom. Kerri Maniscalco ismét egy olyan történettel állt elő, ami egyszerre volt sötét, izgalmas, romantikus és persze kellően hátborzongató. Ezúttal főhőseink egy egyhetes hajóútra indulnak, hogy átjussanak Amerikába. Ám a nyugodt utazásból hamarosan rémálom lesz, hiszen amellett, hogy a hajó fedélzetén egy különleges társulat szórakoztatja az első osztály utasait köztük a híres Harry Houdinivel; egy sorozatgyilkos is szedi az áldozatait. És ami a legrosszabb, nincs hová menekülni, hiszen a gyilkos ugyanazon a hajón tartózkodik, mint ők.

Ez a rész is tökéletesen hozta az előző kötetek komor, sötét hangulatát. Sőt, talán még egy kicsit rá is tett egy lapáttal. Imádtam az alapötletet, hiszen egy hajón ragadni egy sorozatgyilkossal már önmagában is elég félelmetes lehet, hát még akkor, ha szinte mindenki gyanús. A társulat tagjai között találunk kardforgatót, gumiembert, tűzzel bánó művészt és még rengeteg különleges képességgel rendelkező előadót. Ott van Harry Houdini, vagy akár a társulat vezetője, a titokzatos Mefisztofelész, és közülük bárki lehet a gyilkos.

Imádtam, hogy az írónő a történet nagy részében szinte teljes sötétségben tartott minket. Folyamatosan jöttek az újabb gyilkosságok, én pedig csak találgattam, hogy vajon ki állhat az egész mögött. Az indítékra ugyan aránylag lassan rájöttem, de a gyilkos kilétét még sokáig nem sikerült megfejtenem. És mire azt hittem, hogy már kezdem átlátni a helyzetet, természetesen kaptam még egy-két meglepetést. Kerri nagyon tudja, hogyan kell úgy adagolni a rejtélyeket, hogy az ember egyszerűen ne akarja letenni a könyvet.

Audrey és Thomas párosa továbbra is az egyik kedvencem. Egyszerűen imádtam, ahogy forrt köztük a levegő, miközben az akkori kor szabályai miatt még egy ártatlanabb közeledés is komoly következményekkel járhatott. Audrey halottakat boncol, olyan dolgokat lát és csinál, amelyekre a korabeli nők többségének esélye sem lett volna, de az igazi problémája mégis az, hogy nehogy valaki egy szál neglizsében meglássa a hajón, mert abból aztán hatalmas botrány lenne. Ez a kettősség egyszerűen zseniális volt. Audrey egy rendkívül bátor, kíváncsi és független fiatal nő, aki nem hajlandó beállni a sorba, mégis ott vannak benne az akkori társadalmi elvárások és a neveltetése által belé nevelt szabályok. Azt egy picit most sajnáltam, hogy Thomas kissé a háttérbe szorult, de igen, tudom, hogy az igazi főhőse ennek a sorozatnak Audrey. 

Ennél már csak azok a jelenetek voltak szórakoztatóbbak, amikor Mefisztofelész és Thomas egy légtérben voltak. Mind a ketten odavoltak Audreyért, és hát két, tesztoszterontól túlfűtött fiatal férfi egy fedélzeten, akik ráadásul nem is igazán kedvelik egymást... ebből bizony jó néhány humoros pillanat született. Én pedig imádtam ezeket a jeleneteket, mert a rengeteg sötétség és borzalom mellett nagyon kellett ez a kis könnyedség.

Audrey vívódását is teljes mértékben megértettem. Hiszen ott van Thomas, akit tiszta szívéből szeret, de a fiúval elképzelt jövő talán nem biztosítaná számára azt a szabadságot, amire annyira vágyik. Thomas családot, gyerekeket szeretne, Audrey pedig szerintem ennél sokkal szabadabb lélek. Mefisztofelész mellett viszont talán megkaphatná azt a szabadságot, amire mindig is vágyott. De hát Audrey Thomast sem tudná csak úgy elengedni. Nem volt könnyű választás, de őszintén szólva a döntését teljes mértékben megértettem.

A történet hangulata pedig? Komor. Persze a romantikus pillanatok és a fiúk állandó cívódása valamennyire oldják ezt a sötétséget, de azért itt is csak úgy hullanak az emberek. Ráadásul nem is túl szép módon. A szerző egyre brutálisabbban "bánik el" az áldozataival, így a gyengébb lelkü olvasóknak nem biztos, hogy ajánlanám még mindig ezt a sorozatot. 

És a történet vége? Hát, ez bizony nem egy igazi lezárás. Inkább egy újabb ajtó, amelyet az írónő kinyitott előttünk, és amelyen keresztül majd a negyedik, befejező részbe léphetünk be. Én pedig nagyon-nagyon várom, hogy mi lesz Audreyék sorsa és milyen újabb kalandok várják őket.

Összességében ismét egy nagyon izgalmas, sötét és fordulatos történetet olvashattam Kerri Maniscalcótól. A hajó különleges helyszíne, a társulat titokzatos tagjai, a sorozatgyilkosságok és a romantikus szál együtt tökéletesen működtek. Audrey és Thomas továbbra is nagy kedvenceim, és bár néha azért rendesen megjáratták velem az érzelmi hullámvasutat, egy pillanatig sem bántam meg, hogy velük tartottam ezen az úton. Ha olvastad az előző részeket, akkor ezt semmiképpen ne hagyd ki!

kép forrása

Borító: Látványos, tetszetős, beleillik a sorozat többi borítójába, de a polipot nem értem :D - azt kérlek magyarázzátok el nekem, hogy miért kerülhetett rá a borítóra :D

Kedvenc karakter: Audrey, Thomas, Mefisztofelész

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalmas, néhol hátborzongató és persze a romantikáról se feledkezzünk meg

Értékelés:

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:

Szeptember 12 - Kitablar
Szeptember 15 - Dreamworld
Szeptember 16 - Kelly és Lupi olvas
Szeptember 18 - Könyv és más
Szeptember 20 - This is my (book) universe

Sable Sorensen: Dire ​Bound – A farkas köteléke (The Wolves of Ruin#1.)

 

A Maxim Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvasható Sable Sorensen regénye, a Dire Bound - A farkas köteléke. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a sötét, feszültséggel és mágiával teli fantasy történetet, ahol Meryn kénytelen mindent kockára tenni azért, hogy megmentse elrabolt kishúgát.

Tartsatok velünk a turné állomásain, lessetek be a kulisszák mögé, ismerjétek meg a rémfarkasok és az elit harcosok küzdelmét, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménykönyvért!

Maxim Kiadó, 2026

688 oldal

Fordította: Szujer Orsolya

Goodreads: 4,31

Besorolás: romantasy, fantasy

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csakis az arra méltók élhetik túl a Társulási Próbákat. Meryn pedig kész kockára tenni az életét – és a szívét –, hogy közéjük tartozhasson.

Meryn Cooper mindig is gyűlölte a Társultakat, azon elit harcosokat, akik mentális köteléket létesítenek a hatalmas, ádáz rémfarkasokkal, akiknek a hátán lovagolnak. Míg a Társultak luxusban élnek, Meryn keményen küzd azért, hogy családja ne süllyedjen mélyszegénységbe. Amikor a kishúgát, Saelát elrabolják – amikor átcsempészik őt a határon azok a halhatatlan szörnyetegek, akik ellen Meryn országa már évszázadok óta küzd –, a lány világa darabjaira hullik.

Kétségbeesett igyekezetében, hogy átjusson a fronton és megmentse a húgát, Meryn belép a seregbe, ahol rögvest a halálos Társulási Próbák közepében találja magát, ahol egyetlen ballépés is az életébe kerülhet.

Meryn kénytelen túlélni a négy hónapon át tartó kiképzést a kastélyban. Kötelék béklyózza őt egy olyan vad rémfarkashoz, aki nem hajlandó kommunikálni vele. A többi újonc alig várja, hogy Meryn közrendű vérét onthassa. Jeges szívű és gyönyörű oktatója, Stark Therion, pedig készen áll minden gyengeségre büntetéssel felelni.

Minden egy verseny és mindenki Meryn ellen van – mindenki, leszámítva a veszélyesen jóképű koronaherceget, akinek figyelme újabb céltáblát rajzol Meryn hátára. A kastélyban minden mosoly mögött penge rejtőzik… a folyosók pedig sötét titkokat rejtenek.

Társulj vagy vérezz. Harcolj vagy halj. A bukás maga a halál.

Én ezt a könyvet már az első megjelenésnél kinéztem, de akkor még nem találtam társakat ahhoz, hogy blogturnéra vigyük. Aztán jött a még csodálatosabb keménykötésű élfestett kiadás és akkor már szerencsére más is észrevette, amit én elsőre is, és végre turnéra tudtuk hozni.

A történetünk főhősnője Meryn Cooper egyáltalán nem vágyik arra, hogy Társult legyen. Sőt, kifejezetten gyűlöli őket. Miközben a Társultak elit harcosai gazdagságban és megbecsülésben élnek, Merynnek azért is meg kell küzdenie, hogy a családja egyáltalán megéljen. Aztán egy nap elrabolják a húgát, Saelát, és a lányt az ellenséges területre hurcolják.

Meryn pedig természetesen nem az a típus, aki szépen otthon marad és várja, hogy majd valaki megmentse a húgát. Ha át akar jutni a határon, egyetlen lehetősége van: beáll a hadseregbe, és megpróbálja túlélni a Társulási Próbát. A próbákon ugyanis csak a legjobbak maradhatnak életben, és aki elbukik, annak nem éppen egy udvarias „köszönjük, hogy részt vettél” a jutalma.

Ráadásul Merynt minden tiltakozása ellenére kiválasztja egy hatalmas, vad rémfarkas, Anassa is, akivel mentális köteléke alakul ki Merynnek. Csakhogy ez a kötelék nem olyan egyszerű, ahogy azt a főhősnőnk gondolja. Anassa eleinte inkább gátolja, mintsem segíti az emberi társát és Merynnek nagyon-nagyon sokat kell dolgoznia azért, hogy Anassa egyáltalán szóba álljon vele.

És ha mindez még nem lenne elég, Meryn négy hónapnyi kiképzésre kerül a királyi kastélyba, ahol nemcsak a többi növendékkel kell megküzdenie, hanem a hideg, szigorú és természetesen elképesztően jóképű kiképzőjével, Stark Therionnal is. Miközben mindenki versenytársat lát benne, a koronaherceg érdeklődése sem könnyíti meg a helyzetét, a kastély falai között pedig egyre több olyan titokra bukkan, amelyek miatt már az sem biztos, hogy tudja, ki az ellenség és ki az, akiben egyáltalán megbízhat.

Egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mennyire imádtam ezt a könyvet. Farkasok? Farkasok! Ezzel már megvett magának az írónő. És természetesen nem lehet elmenni amellett sem, hogy mennyire szerettem a Fourth Winget és ez rengeteg aspektusában arra hajaz. De csak körülbelül annyira, mint ahogy most minden feltörekvő író Sarah J. Maas után a szépség és a szörnyeteg retellingjét meséli el...

Szóval igen. A Dire Bound egyáltalán nem találta fel a spanyolviaszt. Van itt minden, amit az utóbbi évek romantasy dömpingjében már láttunk: szegény, de annál elszántabb lány, brutális kiképzés, életveszélyes próbatételek, különleges képességek, titkokkal teli királyi udvar, hatalmas farkasok, mentális kötelék, morcos és veszélyesen jóképű férfi. És persze lesznek vámpírok is. Mert miért is ne? (de legalább a tündéreket kihagytuk most :) És így is működött. Nagyon.

Meryn Cooper ugyanis pontosan az a főhősnő, akit ebben a műfajban szeretek. Nem azért akar bekerülni a Társultak közé, mert dicsőségről álmodik, vagy mert szeretne egy gigantikus méretű farkason lovagolni. Ő egyszerűen csak meg akarja találni a húgát, Saelát, akit elraboltak. Minden más csak eszköz ehhez. Szegény, hétköznapi lányként kerül be egy olyan világba, ahol a gazdagok és kiváltságosok már gyerekkoruktól kezdve erre készülnek, neki pedig szó szerint minden egyes lépésért meg kell küzdenie. (kicsit Éhezők Viadala érzetünk van, nem? :) És Meryn küzd is. Nagyon. Nem hátrál meg akkor sem, amikor jóval véznább, esélyelenebb a többieknél. Kihasználja azt, hogy az utcán nőtt fel, ott is élt és ha ott túlélt... akkor ez már gyerekjáték lesz. Gondolja ő :).

Egy percig nem tökéletes, hibázik, rettentően makacs, nagy a szája és persze nőből van - a szép szavak, a kedves tettek, a tökéletes mosoly nagyon gyorsan leveszi őt is a lábáról és még akkor se látja, hogy mekkora "red flag" villog az adott karakter feje felett, amikor már mind sikítva kiabáljuk, hogy "be ne dőlj neki"!

És a pasik. Kettőt is kapunk belőle, mert ez már csak így szokás. Azt tudtam / gondoltam / sejtettem, hogy ki lesz a befutó, csak arra voltam rettentő kíváncsi, hogy a "nem kellő felet" hogyan tudja majd az írónő "kigyomlálni". Nekem tetszett a megoldása, még akkor is ha ezt aránylag hamar megtette, hiszen lesz még ennek a történetnek folytatása... Na, de mindegy, majd meglátjuk. Többet nem nagyon szeretnék elárulni a két férfiről, mert félek, hogy nagyon nagy spoilert osztanék meg, és azt nem szeretném. Izguljatok és meresszetek majd Ti is nagy szemeket, ahogy én is tettem:).

És a romantika. Igen, kapunk belőle, de a (számomra) még nem megfelelő társsal. Igen, van benne +18 karikás rész is nem is kevés, néha picit soknak is éreztem, de ez legyen a legnagyobb problémám. Ami azért persze volt, mert én nagyon szerettem volna, ha a két férfi főszereplő is kap saját szemszöget - bár tudom, hogy azzal sok mindent lelőtt volna túl hamar a szerző, de ezzel picit "élőbbek" lehettek volna a srácok is.

A másik problémám pedig a világfelépítés volt. Rengeteg érdekes dolgot kapunk a Társultakról, a falkákról, a két ország közötti háborúról, az ősi történelemről, a vérvonalakról és a farkasokhoz kapcsolódó titkokról. Csakhogy sokszor az volt az érzésem, hogy a szerző csak bedob egy újabb nagyon érdekes információt, aztán azt mondja: tessék, majd később elmagyarázom. És ez a magyarázat még nagyon nincs sehol. Jó, ez persze akkor lenne nagy probléma, ha ez egy befejező kötet lenne, így megpróbálom türelmesen kivárni a folytatást:).

És akkor jöjjenek a farkasok! A Társultak és a rémfarkasok kapcsolata számomra egyértelműen a könyv egyik legerősebb része volt. Anassa egyszerűen fantasztikus. Nem egy aranyos "kiskutya", aki boldogan követi Merynt mindenhova, hanem egy önálló, veszélyes, hatalmas lény, akivel Merynnek meg kell tanulnia együtt élni. Ráadásul a kötelékük nem csak egy menő fantasy elem, hanem valódi érzelmi súlya is van. Itt is szívesen láttam volna bele Anassa fejébe, hogy lássam, érezzem a falka dinamikáját, működését és életét, de szerintem a szerző itt is attól félt, hogy akkor túl idejekorán kiderült volna sok minden. Persze kaptunk leírásokat, elbeszéléseket, hogy mire kell figyelni, mit csinálnak a farkasok, stbstbstb, de én ezt kevésnek éreztem. Jó, én annyira imádom őket, hogy nekem bármi kevés velük kapcsolatban :D.

A baráti kapcsolatokat is nagyon szerettem. Meryn biztosan nem élte volna túl a próbákat és a kiképzést, ha nem állnak mellé a barátai. Imádtam az ikerpárt, Venna és Izabel párosát, akik mindenben segítették Merynt és azonnal mellé álltak, ha baj volt. Az pedig volt, hiszen mind a próbák, mind kiképzés annyira brutális volt, mintha az Éhezők Viadalát vagy a Fourth Winget olvastam volna.

És a történet vége? Rettentően felgyorsultak az események a kezdő kötét végére, nem győztem kapkodni a fejem, annyi új információt kaptunk, illetve annyi minden derült ki. Természetesen a vége függővég, de olyan "azonnal akarom a következő részt" típusú.

Összességében a Dire Bound nem egy teljesen új romantasy. Sőt. Aki sokat olvasott a műfajban, annak nagyon sok ismerős eleme lesz. De szerintem nem is kell minden könyvnek újra feltalálnia a műfajt. Néha egyszerűen csak szeretnénk egy jó történetet, egy badass főhősnőt, hatalmas farkasokat, egy morcos, jóképű férfit, egy rakás titkot és annyi fordulatot, hogy csak kapkodjuk a fejünket. És ezt a Dire Bound tökéletesen hozta.

Én pedig alig várom, hogy újra belevethessem magam ebbe a világba.

Képek forrása

Instagram

Instagram

Borító: Gyönyörű, csodálatos, látványos, utal a történetre és amúgy is, szerelmes vagyok ebbe a borítóba (és akkor nem is említettem a csodálatos élfestést és a könyvhöz kapott gyönyörű karakterkártyákat sem...)

Kedvenc karakter: Meryn, Stark, Anassa, Izabel és Venna

Szárnyalás: A történet, a farkasok és Meryn–Anassa kapcsolata

Mélyrepülés: Néhol túlnyújtott romantikus jelenetek és a kissé hézagos világfelépítés

Érzelmi mérce: izgalmas, forró, romantikus, néhol brutális és persze van benne jó pár +18 karikás rész

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Kik mások is lehetnének mostani játékunk főszereplői, mint a farkasok? Minden állomáson találtok egy képet, ami valamelyik híres rémfarkast, vérfarkast vagy farkasalakot tartalmazza. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni a farkas nevét és beírni a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A blogturné további állomásai:

Augusztus 24 - Kelly és Lupi olvas
Augusztus 27 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Augusztus 30 - Dreamworld

Gareth Hinds: Odüsszeia

 

A Maxim kiadónak köszönhetően új formában vehetjük kézbe a régi, még a középiskolából megismert klasszikust, az Odüsszeiát: képregényként. Tartsatok Odüsszeusszal és blogturnés társainkkal a hosszú utazáson, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Maxim Kiadó, 2026

256 oldal

Fordította: Beke Zsolt

Goodreads: 3,94

Besorolás: képregény, mitológia

Gareth Hinds merész képi világgal, de a homéroszi eposz zeneiségével értelmezi újra az ókori klasszikust.

Odüsszeusz, Ithaka királya a győztes trójai háború után végre haza akar térni szerető családjához. Tetteivel azonban magára haragítja Poszeidónt, a tengerek istenét, aki bosszúból elsüllyeszti a hős hajóját, akinek így esztendőkön át hontalanul kell vándorolnia. Odüsszeusznak emberevő szörnyetegekkel, viharokkal, valamint szirének és más természetfeletti lények csábításával is meg kell küzdenie. Minden erejére és ravaszságára szüksége van – meg némi segítségre is az Olümposz hegyéről –, hogy hazatérhessen, és visszaszerezhesse királyságát a trónjára és a felesége kezére áhítozó kérőktől.

Gareth Hinds az Odüsszeia mellett képregény-adaptációt készített már Edgar Allan Poe ismert műveiből, a Beowulfból, a Macbethből, a Lear királyból és A velencei kalmárból. Washington D.C. közelében él.

Az Odüsszeia azon klasszikusok közé tartozik, amelyekkel valahogy sosem sikerült igazán megtalálnom a közös hangot. Tudom, hogy az irodalomtörténet egyik legfontosabb művéről beszélünk, generációk nőttek fel rajta, de én annak idején elég nehezen küzdöttem át magam rajta. Ironikus módon még az érettségi tételem is ez volt, de azóta sem sikerült megszeretnem.

Éppen ezért voltam kíváncsi Gareth Hinds képregényes feldolgozására. Az alapanyag adott, egy monumentális történet istenekkel, szörnyekkel, kalandokkal és hosszú hazatéréssel. A kérdés csak az volt, hogy vajon egy képregény képes-e közelebb hozni hozzám azt, amit az alapmű annak idején nem tudott.

A kötet már első ránézésre is nagyon mutatós darab. A keménykötés, a jó minőségű, fényes lapok és a színes illusztrációk igazán időtálló kiadvánnyá teszik. Látszik rajta, hogy gondosan megtervezett munka, amely méltó szeretne lenni az alapműhöz. A grafika különleges, nem mondanám a legszebb rajznak, amit valaha láttam képregénynél, viszont nagyon jól működik. Nem akar mindenáron "szép képekkel" lenyűgözni, a ceruza és az akvarell együttesen egy kissé régies hatást kelt, ami nagyon jól passzol ehhez az ókori, mitológiai világhoz.

A színek az érzelmekben segítenek, hiszen például ott van az alvilág, ahol színte színek sincsenek, ezzel is jelezve, hogy a halottak földjén járunk. Vagy ott van Polüphémosz barlangja, ahol az erős, narancssárga-vörös világ a veszélyt jelzi.

Ugyanezt láthatjuk a karaktereknél is. Az istenek például teljesen különleges színeket kaptak, ezzel is jelezve, hogy ők "mások."

És beszélhetünk az arcokról is. Nem igazán szépek a szereplők, de nem is ez a fontos. Az érzelmeket tökéletesen tükrözik, jól látjuk a félelmet, a haragot, a szeretet vagy az elszántságot. Sok esetben nem is kell hozzá szöveg, akkor is pontosan tudjuk, hogy az adott karakter mit is érez. 

Azt is fontosnak tartom, hogy a szerző nem szépít. Az Odüsszeia tele van erőszakkal, vérrel, gyilkossággal, szexualitással és mindez meg is jelenik a képregényben, nincs semmi elpalástolva.

Ami a történetmesélést illeti, szerintem Gareth Hinds ügyesen találta meg az egyensúlyt a szöveg és a vizualitás között. Vannak jelenetek, ahol szinte a rajzok mesélnek helyette, és akadnak olyan részek is, ahol a párbeszédek és a narráció dominálnak. A szerző ráadásul több helyen az eredeti mű szövegéből dolgozott, így megmarad valamennyire Homérosz hangja is, miközben a történet sokkal könnyebben befogadhatóvá válik.

Persze csodát ez sem tett. Nem lett hirtelen az Odüsszeia a kedvenc történetem, és továbbra sem érzem azt a rajongást iránta, amit sokan mások. Ugyanakkor azt el kell ismernem, hogy képregény formában jóval gördülékenyebb élményt nyújtott. A látvány segít életre kelteni az eseményeket, a hosszabb leírások helyett pedig közvetlenül láthatjuk a szörnyeket, a tengeri utazásokat vagy éppen az istenek beavatkozását.

Ami különösen tetszett, hogy ez a formátum közelebb hozhatja a történetet a mai fiatalokhoz is. Nem mindenki fog nekiállni egy több ezer éves eposznak, de egy ilyen látványos képregényt már jóval többen kézbe vesznek. Ha pedig ez lesz az első lépés afelé, hogy valaki megismerje Odüsszeusz történetét, akkor szerintem már elérte a célját. Főleg most, hogy a történet iránt a Nolan-adaptáció miatt is egyre többen érdeklődnek.

Összességében kellemes meglepetés volt számomra ez a feldolgozás. Nem szerettette meg velem teljesen az eredeti művet, de sokkal közelebb hozta hozzám, mint bármelyik korábbi próbálkozás. Ha hozzám hasonlóan nehezen birkóztál meg annak idején az Odüsszeiával, de érdekel a történet, akkor Gareth Hinds képregénye remek alternatíva lehet.

Borító: Látványos, de semmi extra

Szárnyalás: ez a képregény bevonzhatja a fiatalabb közönséget is

Mélyrepülés: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ezúttal néhány az Odüsszeiával kapcsolatos kérdésre kell válaszolnotok a játék során. Írjátok be a helyes választ a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mely nimfánál köt ki hazaútja során Odüsszeusz?

A blogturné további állomásai:

Blogturné
Augusztus 11 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Augusztus 12 - Dreamworld
Augusztus 14 - Könyv és más
Augusztus 16 - Kitablar
Augusztus 18 - Kelly és Lupi olvas
Augusztus 20 - Hagyjatok! Olvasok!

Augusztus 22 - Utószó

Sabrina Jeffries: Diana és a herceg (Elegáns Estélyek #1)

 

A General Press Kiadó jelentette meg Sabrina Jeffries legújabb regényét, Az Elegáns Estélyek sorozat első részeként: Diana és a herceg címmel. Ebben a történetben fiatal hölgyek alapítanak vállalkozást, segítenek első bálozóknak a Társasági bemutatkozásban, és talán férjet is találni. De mi történik, ha egyikük vonzódni kezd a legújabb ügyfelük bátyjához? A történelmi romantikus műfaj kedvelőit szeretettel várjuk a játékunkra, kövessétek a blogturné állomásait, megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!

General Press Kiadó 

328 oldal

Fordította: Melegh Erika 

Goodreads: 3,85

Besorolás: történelmi romantikus

 

Geoffrey Brookhouse, a rátermett és tehetséges építőmérnök váratlanul megörökli a grenwoodi hercegséget. Egy titok azonban tönkreteheti a családját, ezért a húgát egy gondoskodó, tekintélyes vagyonú úriemberhez kívánja hozzáadni. Az újdonsült herceg felkéri az Elegáns Estélyek ügynökséget, hogy szervezzék meg a lány debütálását a londoni társaságban. Az ügynökség tagja Lady Diana Harper is, a temperamentumos divatszakértő, aki hamar rabul ejti Geoffrey szívét…
Diana megpróbálja őt is szalonképes herceggé alakítani, bár fogalma sincs, mihez kezdjen a jóképű férfi elhanyagolt külsejével. Ráadásul egyre jobban vonzódik is hozzá. Geoffrey makacssága csak tovább ösztönzi a nőt, hogy megértesse a herceggel: az ellenállása lerombolhatja a húga esélyeit. Vajon egy olyan férfi, aki a szíve mélyéből gyűlöli az előkelő társaságot, együtt tud működni azzal a nővel, aki abból él, hogy kiszolgálja őket?

 

A regény prológusában meséli el a szerző, hogy milyen események váltották ki az Elegáns Estélyek nevű vállalkozás ötletét. Holtbury grófjának három lánya ugyanis igencsak reménytelen helyzetbe került, amikor az édesanyjuk felrúgta a házasságát, és megszökött a családtól, olyan botrányt kerekítve, ami ebben a korban jelentősen csökkentette az amúgy eladósorban lévő lányai házasodási esélyeit. A legidősebb nővér ugyan már férjnél volt, de a háború miatt özvegyen maradt, így két húga hozzáköltözik, hátrahagyva az otthonukat, ahová az apjuk a válás után új feleséget hozott. 

Közösen elhatározzák, hogy estélyeket, eseményeket fognak szervezni, többek között azzal a céllal, hogy az elsőbálozó fiatalokat bevezessék a társaságba. Immár négy éve sikeresen működik a vállalkozás, a lányok szépen megélnek a keresetükből és még jótékony célokra is fordítanak, leginkább leányanyákat, árvákat támogatnak. A legújabb kliensük a 30 éves agglegény Geoffrey Brookhouse, aki épp most örökölte meg Grenwood hercege címet, egyébként építészmérnök, és korábban nem igazán érdekelte a társasági élet, csakis a munkája. Ám az eddig vidéken nevelkedett kishúga és özvegy édesanyja segítségre szorul, a londoni társaságba való bevezetéshez nagy szükségük van az Elegáns Estélyek szolgáltatásaira. 

A hercegnek van egy titka, ami ha kiderül, veszélyeztetheti húgát, így mihamarabb főúri kérőket szeretne biztosítani az ügynökség segítségével, ehhez kész egy kisebb vagyont költeni. Az első megbeszélésen máris kialakul némi feszültség Lady Diana és a herceg között, ugyanis a lány ragaszkodik ahhoz, hogy a herceg is alkalmazkodjon az új pozíciójához, mert sem a ruhái sem a modora nem felel meg az elvárásoknak. 

Pattognak a szikrák közöttük, Geoffrey-t lenyűgözi a lány vörös haja és teltebb alakja, és Diana sem közömbös a jóképű herceg erős testalkatát nézve, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy hosszútávon nem áll meg ez a kapcsolat a flörtölésnél. De vajon mire juthat egymással egy káromkodó, titkokat rejtő, a londoni társaságot megvető herceg, és az ugyanezt a társaságot kiszolgáló, divatszakértő, független és gyönyörű Diana, akiben ez a férfi nagyon is kezdi felpiszkálni az eddig szunnyadó érzékiségét?

Olvastam már a szerzőtől, ami alapján egy komfort történelmi romantikus regényt vártam, de ennél jóval többet kaptam. Nekem nagyon tetszett a vállalkozásuk ötlete, ezek a hölgyek nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy elbujdokoljanak vidéken, hanem igenis részt akartak venni a társasági életben, csak kicsit másképp, ráadásul szép haszonnal megspékelve. A mamájuk a saját feje után rohant, ezzel lavinát indított el, sajnos ő nem szerepelt a regényben, pedig kíváncsi lettem volna rá. Talán a sorozat további részeiben megismerhetem a személyes magyarázatát, anyaként igencsak érdekel. A szülők tetteinek következménye ebben a regényben több helyen is ráégett a gyerekeikre, a herceg titka, ami miatt vonakodik családot alapítani szintén az apjához vezethető vissza. A szerző igazi szakértője ennek a kornak, nagyon sok részletet megismerhettem a vacsorák, bálok szervezéséről, az ételektől a világításon át a táncparkettek krétázásáig, a ruhákról nem is beszélve. A Harper nővérek igazi szakértői a társasági életnek, a legapróbb részletekig megterveznek, megszerveznek és megvalósítanak mindent, ami meghozhatja a sikert az ügyfeleiknek. Sokat olvastam már ebből a korszakból, mégis találtam számos újdonságot. Köztük egy apró magyar utalást, megemlítik a regényben a "magyar illatot", aminek utána is néztem, ez volt a világon az első feljegyzett, alkoholfüggvényű parfüm.

De ami igazán meglepett, az Diana személyisége volt, nagyon megkedveltem, amiért felvállalta önmagát, meg merte tenni azokat a bizonyos lépéseket és nem szégyellte kimondani amire vágyik. Izgalmas volt nézni a kapcsolatuk fejlődését, és ez a szerelmi szál szerencsére nem nyomta el a többi mondanivalót, megvolt a helye Rosy fejlődésének is, hiszen mégis az ő társasági eseményei voltak a központban. No meg ott volt a herceg nagy titka is, ami végig feszültséget okozott, aztán a lezárásban elég egyszerűen megoldódott, ezen csodálkoztam kissé. És Rosy is okozott meglepetést a regény végére, amire a herceg reakciója nekem tetszett, rámutatott, hogy az ő hozzáállása is mennyire megváltozott, figyelembe tudta venni a húga választását.
Számomra azért volt különleges ez a regény, mert nem számítottam arra, hogy szinte a feminista jelző is ráillene a történetre, annyi részlet utalt a női helytállásra. Ezek a hölgyek nem hagyták, hogy kirekesszék őket, megtalálták a módját a boldogulásnak, és még támogattak más nehéz helyzetben lévőket. És persze az is merőben szokatlan, hogy ebben a korban egy lady kimondja a vágyaira vonatkozó szavakat, és meg is tegye, amire vágyik, még a házasság előtt. Úgy éreztem, a szerző a mai olvasói elvárásokhoz igazította a regényt, de minden szélsőség nélkül, amit egyáltalán nem bántam, nekem ez így sokkal szórakoztatóbb olvasásélmény lett, szívből tudom ajánlani minden történelmi romantikus kedvelőnek.

Kedvenc karakter: Diana

 

Szárnyalás: Az Elegáns Estélyek vállalkozás ötlete és kivitelezése zseniális.

 

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Hamar kialakult a kémia a párosunk között és Diana meglepett a konkrét kezdeményező lépéseivel, ami be is teljesedett. Nem is egyszer.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 

Nyereményjáték

A szerző három korábbi regényének címe a kérdés, rakjátok helyes sorrendbe a betűket, és írjátok be a megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:   Aggy elga zén 

 

Állomáslista

08.15 Olvasónapló
08.18 Kelly és Lupi olvas
08.21 Dreamworld

Brigitte Knightley: Az ​ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe (Dearly Beloathed#1.)

 

A Maxim Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvasható Brigitte Knightley hatalmas sikert aratott romantasy regénye, Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják egy bérgyilkos és egy gyógyító humorral átitatott, izgalmas, lassú izzású románcát.

Tartsatok velünk a turné állomásain, lessetek be a kulisszák mögé, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért.

Maxim Kiadó, 2026

480 oldal

Fordította: Szujer Orsolya

Goodreads: 3,80

Besorolás: romantikus, fantasy

A tét nagy, a szerelem tiltott, és a lassan kibontakozó vonzalom komoly szenvedéllyé válik.

Amikor Osric Mordauntot, a Fyren Rend elit bérgyilkosát ledönti a lábáról egy olyan betegség, amit még egy jól irányzott tőrdöfés sem old meg, a túléléshez sürgősen szüksége van egy kivételes gyógyítóra… a sors pedig, mert nyilván remek humorérzéke van, pont egy Haelan Rendbeli gyógyítót sodor elé — vagyis egy olyan embert, akinek normál esetben a közelébe sem szabadna mennie.

Aurienne Fairhrim és rendtársai egy gyerekeket sújtó halálos himlőjárvány megfékezéséhez igyekeznek kétségbeesetten pénzhez jutni – olyan kétségbeesetten, hogy amikor Osric betör a főhadiszállásukra, azért, hogy lefizesse Aurienne-t, gyógyítsa meg őt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát.

Időközben Osric és Aurienne munkához látnak, hogy meggyógyítsák a férfit, és annak is a végére járjanak, miért ütötte fel a fejét a himlő, és azon kapják magukat, hogy hevesen tagadják az egymás iránti vonzalmukat – ami pedig csak még tovább tüzeli a köztük lévő szenvedélyt.

Igazából akkor figyeltem fel erre a könyvre, amikor valaki úgy jellemezte, hogy mi lenne, ha a sokak által remélt szerelmi páros - Draco Malfoy és Hermione Granger összejönnének? Na ez elég volt, hogy akarjam ezt a könyvet. Persze a történetnek sok köze nincs Dracohoz és Hermionehoz, azon kívül, hogy itt is két halálos ellenség a főszereplő és köztük alakul ki szerelem, de a regény így is levett a lábamról. Teljes mértékben. Ez egy kellően őrült, vicces, helyenként sötét és bizony néha igencsak pikáns történet.

Egy bérgyilkos és egy gyógyító. Két ember, akiknek normális esetben semmi keresnivalójuk nem lenne egymás mellett. Egyikük öl, a másik gyógyít – és mégis kénytelenek összefogni. Már az alapfelállás is elég ahhoz, hogy az ember kíváncsi legyen, vajon mi sülhet ki ebből.

A történet férfi főszereplője egy profi bérgyilkos, Osric, aki számára az ölés a munkája része. Semmitől nem fél, nem is nagyon tudják eltenni őt láb alól, míg nem egy gyógyíthatatlan betegség támadja meg. Azt az információt kapja, hogy egyetlen egy ember lenne képes arra, hogy esetleg segítsen rajta... ő pedig Aurienne Fairhrim, aki egy nagyon ügyes gyógyító és aki teljesen más elvek szerint éli az életét. Osric nem kevés pénz és még több furfang segítségével ráveszi a lányt, hogy segítsen neki, aki kénytelen-kelletlen, de belemegy a kérésbe. Ami pedig azután jön... azt elmondani nem lehet :).

A könyv legnagyobb erőssége számomra egyértelműen a HUMOR. És nem az a kedves, aranyos fajta, hanem az a néhol fekete, néhol teljesen abszurd humor, amin egyszerűen nem lehet nem nevetni. Rengeteg olyan helyzet és beszólás van benne, amitől csak ültem és vigyorogtam, mert egyszerűen annyira jól működött. Ráadásul a humor nem csak egy kis extra a történet mellett, hanem ténylegesen szerves része az egésznek. Sokszor pont ez lendítette tovább a sztorit, és szerintem nélküle közel sem lett volna ennyire szórakoztató és különleges a történet.

A két főszereplő pedig két tökéletesen megalkotott karakter. Osric, a szinte halhatatlan bérgyilkos, aki soha nem kéri senkinek a segítségét, hanem odamegy és elveszi, ami kell neki. És most abba a helyzetbe kerül, ahol KÉRNIE kell a segítséget, ráadásul egy olyan személytől, aki egy élve belezésen szívesebben venne részt, mintsem egy bérgyilkosnak segíteni. Imádtam, ahogy agyalt, próbálkozott, megint agyalt, hogy mi legyen a következő lépése és közben szépen lassan beleszeretett az ellenségébe.

A másik fele pedig Aurienne, aki az életét a gyógyításra tette fel. Gyógyít szegényt és gazdagot, de a szívügye az utcagyerekek járványának a megállítása. És akkor kap egy olyan beteget, akinek meg szívügye az emberek megölése. Na körülbelül ilyen lelkesedéssel is lát hozzá a gyógykezeléshez.

És a kettőjük kapcsolata... pontosan az, amit én egy ilyen történetben szeretek: SLOW BURN. Nem az történik, hogy találkoznak, egymásra néznek, majd három oldallal később már halálosan szerelmesek és a Káma Szutra összes pozicióját kipróbálták.

Itt tényleg idő kell ahhoz, hogy az ellenszenvből valami egészen más kezdjen kialakulni. Van feszültség, vannak összezördülések, beszólások, bizalmatlanság és persze rengeteg olyan pillanat, amikor az ember már pontosan tudja, hogy ebből bizony lesz valami.... És én ezt imádtam.

Sokkal jobban szeretem azokat a romantikus történeteket, ahol tényleg van idő arra, hogy a két szereplő megismerje egymást, és ne csak azért működjön közöttük a kémia, mert a szerző azt mondta. Itt viszont szépen lassan épül fel az egész, és pont ettől lesz igazán jó.

A történet humora mellett a sötétebb vonal is nagyon működött. Egy bérgyilkos történetétől persze nem is vártam rózsaszín cukormázat, de tetszett, hogy a könyv nem próbálja meg teljesen elrejteni ezt az oldalát. Néhol egészen sötét, máskor pedig a szexuális töltet miatt lesz kicsit pikánsabb a hangulat. Ezek a részek azonban nem lógtak ki a történetből, hanem szépen beleillettek az egész világba és a szereplők dinamikájába.

És a történet vége? Igen, nem lett lezárt a történet, hiszen még vannak megoldandó "problémák". És bár nem kifejezetten függővég, de ettől függetlenül rettentően örülnék, ha a kiadó hamar elhozná a második részt, mert szeretném tudni, hogy mi is történik a kedvenc párosommal:).

Összességében ez egy igazi szórakoztató olvasmány lett a számomra. A történet fő ereje egyértelműen a humora, de nagyon szerettem a lassan kialakuló románcot és a két főszereplő közötti folyamatos feszültséget is. Nem kell benne azonnali szerelemre számítani, itt bizony szépen ki kell várni, amíg az ellenszenvből valami egészen más lesz.

Ha szeretitek a slow burn romantikát, az enemies-to-lovers felállást, a kissé sötétebb humort és az olyan párosokat, amelyekről elsőre tényleg azt gondolnánk, hogy ezek ketten aztán soha az életben nem fognak összejönni, akkor ez a TI könyvetek.

Kép forrása

Borító: Jaj, nagyon tetszik, figyelemfelkeltő, utal a történetre (és véééégre nem világszépe karakterek szerepelnek rajta! )

Kedvenc karakter: Osric, Aurienne

Szárnyalás: a humor és a slow burn romantika

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: romantikus, vicces, néhol sötét és bizony helyenként +18 karikás

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Brigitte Knightley legújabb regényében egy bérgyilkos és egy gyógyító kényszerül egy csapatba, a sorsuk pedig elválaszthatatlanul összefonódik. Ennek örömére a mostani játékunkban a fantasy irodalom gyógyító-beteg párosai előtt tisztelgünk.
A turné állomásain egy-egy olyan idézetet találtok, amelyek olyan népszerű könyvekből származnak, ahol a főhősök között gyógyító és beteg/sérült kapcsolat alakul ki. Találjátok ki, melyik könyvből származik az adott állomáson olvasható magyar idézet, majd a címét írjátok be a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“– Borzalmasan festesz – bukott ki belőle, ahogy felállt, és intett, hogy lépjen beljebb.
Ahogy merev tagokkal megindult befelé, Jaren halkan felkacagott.
– Te aztán nagyon bájosan bánsz a betegeiddel!
Kiva meg sem próbálta tagadni.
– Meglep, hogy még életben vagy. Azt hittem, mostanra már útban leszel a hullaház felé.
Egy újabb kacaj, ezúttal hangosabb.
– És továbbra is csak úgy ömlenek belőled a bókok.“

A blogturné további állomásai:

Augusztus 13 - Kelly & Lupi olvas
Augusztus 15 - Utószó
Augusztus 17 - Dreamworld

Antonia Wesseling: Mélyvíz (Sötét Velence#1.)

 

A General Press Kiadó gondozásában megjelent Antonia Wesseling Mélyvíz című regénye Velence varázslatos világába repít minket, ahol a romantika, a vágyak és a múlt titkai könnyen összekeveredhetnek. Merle egy családi titok nyomában érkezik a lagúnák városába, ám arra nem számít, hogy Velence nemcsak válaszokat, hanem különleges találkozásokat és talán szerelmet is tartogat a számára.

Tartsatok velünk a Blogturné Klub állomásain, merüljetek el Velence romantikus hangulatában, ismerjétek meg Merle történetét, és fedezzétek fel velünk, milyen titkok rejtőznek a felszín alatt! A turné végén pedig ne felejtsetek el részt venni a nyereményjátékban, ahol a General Press felajánlásának köszönhetően egy példányt is nyerhettek Antonia Wesseling Mélyvíz című regényéből.

General Press, 2026

368 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Goodreads: 3,73

Besorolás: new adult, romantikus

Amikor a német diáklány, Merle egy szemeszterre a festői Velencébe érkezik, egyetlen dolog jár a fejében: hogy kiderítsen egy nagy családi titkot. A lagúnák városában találkozik egy fiatal olasz lánnyal, aki habozás nélkül felajánl neki egy ágyat a Casa Nera szállodában. Míg azonban Giulia tárt karokkal fogadja a patinás épületben, a négy fiú lakótársa hűvösen és távolságtartóan viselkedik Merlével szemben. Leginkább az arrogáns, ám rendkívül vonzó Matteo nehezményezi a lány érkezését.

Merle képtelen szabadulni a megérzésétől, miszerint a fiú valamit rejteget előle. Egy darabig ő is titokban tartja az utazása valódi okát, ám hamarosan segítséget kell kérnie Matteótól a nyomozáshoz. Amikor az egyetemen pletykákat hall a klikkről, nem csak a fiú pillantásai miatt remeg meg a térde. Hiszen ebben a félévben több forog kockán, mint a szíve: az igazság.

Velence mindig is a szívem csücske volt, úgyhogy amikor megláttam, hogy egy romantikus rejtélyes történet ebbe a csodálatos városba kalauzol, gyakorlatilag esélyem sem volt nemet mondani rá. (és akkor még nem is említettem meg a kiadó által küldött plusz extrákat, amiket a mellékelt fotón láthattok). Egy külföldi egyetem, Velence, egy titokzatos családi ügy, egy arrogáns olasz pasi és persze a romantika… hát, ebből bármi lehetett volna. Aztán sajnos nem egészen azt kaptam, amire számítottam.

A történet főhőse, Merle egy szemeszterre érkezik Velencébe, ahol nemcsak az egyetemi életbe szeretne belekóstolni, hanem egy családi titoknak is a nyomába ered. Miután a lefoglalt szállását törölték, egy helyi lány, Giulia segít neki és befogadja a közös szállásukra, a Casa Nerába. Giulia azonnal jó kapcsolatot alakít ki Merlével, a fiú lakótársak viszont már kevésbé lelkesek az érkezése miatt. Különösen Matteo, aki láthatóan nagyon szeretné, ha Merle minél hamarabb eltűnne az életükből.

És itt kezdődött nálam a probléma.

Matteo egy bunkó. Suttyó. Nem nagyon tudok rá jobb szavakat találni. :)  Tudom, hogy később kapunk magyarázatot arra, miért viselkedik úgy, ahogy, és azt is tudom, hogy a történet azt szeretné elérni, hogy idővel meglássuk a kemény külső mögött rejlő érzékenyebb fiút, de nálam ez egyszerűen nem működött. Egy percig sem kedveltem Matteót, és őszintén szólva akkor sem lett szimpatikusabb, amikor kiderült, mi áll a viselkedése hátterében.

Pedig én szeretem az "enemies to lovers" történeteket. Sőt, ha jól van megírva, kifejezetten imádom, amikor két ember az elején ki nem állhatja egymást, aztán szépen lassan rájönnek, hogy a gyűlölet mögött valami egészen más is lapul. Itt viszont egyszerűen nem éreztem, hogy mi alapján szeretnek ezek ketten egymásba. A vonzalmat látom, a testi kémiát is próbálja erősen hangsúlyozni a szerző, de érzelmileg számomra nem épült fel az a kapcsolat, amire a romantikus szálat alapozni lehetett volna. Ehhez képest viszont nagy hangsúlyt fektetett a szerző a szexuális együttlétekbe, nagyon részletesek voltak, mintha ezzel próbált volna valami kompenzálni az írónő.  Nekem ez már néha sok volt, főleg azért, mert közben azt éreztem, hogy a két főhős érzelmi közeledését nem sikerült ugyanilyen részletességgel és hitelességgel megmutatni. :(

Merle-t egyébként sokkal inkább kedveltem. Tetszett, hogy nem az a tipikus, minden helyzetben elveszett főhősnő, aki csak sodródik az eseményekkel. Van saját célja, amiért Velencébe érkezik, és tényleg szeretne utánajárni annak a családi titoknak, ami idehozta. Kíváncsi, elszánt, és ha valami érdekli, annak utánajár. Tetszett az is, ahogy megpróbálta megtalálni a helyét az új környezetben. Az egyetem, az új barátságok, a Casa Nera és persze a Matteo körüli rejtélyek mind egy olyan Merlét mutattak, aki szeretne önállóan boldogulni, és nem fél beleállni a számára kellemetlen helyzetekbe sem.

Talán éppen ezért sajnáltam, hogy a saját nyomozós szála végül nem kapott akkora hangsúlyt, mint amekkorát az elején vártam tőle. Merle családi titka számomra nagyon jó kiindulópont volt, sokkal több lehetőséget láttam benne, és kíváncsi lettem volna, hogyan bontakozik ki igazán ez a szál. Ehhez képest a történet egyre inkább Matteo és a fiúk titkai felé tolódott.

És ami még nagyon működött: Velence. 

A város egyszerűen csodálatos háttér a történethez, és talán ez volt az, ami a leginkább magával ragadott. A velencei egyetemi élet bemutatása pedig különösen tetszett, mert olvasás közben többször is azon kaptam magam, hogy milyen jó lenne egy szemesztert tényleg ott tölteni. A város, a lagúnák, az olasz életérzés, az egyetem és a Casa Nera hangulata együtt nagyon jó atmoszférát teremtett. Ez a része a regénynek tényleg jól sikerült. 

Ugyanúgy, ahogy Matteo családi háttere is. Őket azonnal a szívembe zártam. Sokkal szerethetőbbek voltak számomra, mint maga Matteo, és minden olyan jelenetet nagyon imádtam, amikor velük találkozhattunk. Nálam ők simán elvitték volna a hátukon a könyvet, ha több szerepet kapnak.

A nyomozós-rejtélyes vonaltól viszont sokkal többet vártam. A történet elején még kíváncsi voltam, mi fog kisülni az egészből, milyen titkok vannak a háttérben. Aztán… rettentő gyorsan le lett zárva. Mire igazán belelendülhettem volna a nyomozásba, már meg is kaptuk a válaszokat... Utána persze jött egy másik rejtély is, aminek a kibogózása valószínűleg a második részre hárul, de az már nem kifejezetten Merle rejtélye, hanem inkább a kis olasz csapaté.

A lezárás sem hozta azt a nagy izgalmat, amire számítottam. Egy első rész esetében azt várnám, hogy a végén legyen olyan függővég, ami miatt azonnal akarjam a következő kötetet. Itt azonban ezt sajnos nem éreztem. :(

Összességében nem mondom, hogy rossz könyv volt, mert voltak benne kifejezetten szerethető dolgok. Velence gyönyörű, a helyszínválasztás telitalálat, az egyetemi közeg hangulatos, Matteo családját pedig nagyon szerettem. Csak közben pont azok a dolgok nem működtek nálam, amelyeknek egy ilyen történet motorját kellett volna adniuk: a romantika és a rejtély.

Borító: Nagyon szép, azonnal odavonzza az ember tekintét, nagyon jól sikerült!

Kedvenc karakter: Matteo családja

Szárnyalás: Velence, a velencei egyetemi élet és Matteo családja

Mélyrepülés: Matteo

Érzelmi mérce: romantika, rejtély, egy kis +18, de nálam sajnos egyik sem talált be igazán

Értékelés: 

Ha megteszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Fejtsétek meg a következő anagrammákat, és írjátok bele a helyes megfejtést a Tally megfelelő rubrikájába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

DOLGANO

 

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub

Augusztus 10 - Kelly & Lupi olvas

Augusztus 12 - Könyv és más

Augusztus 14 - Ambivalentina

Keri Lake: Igézet (Az Elemésztő Erdők#2.)

 

Ha szereted a gótikus jellegű fantasyket, a sötét titkokkal átszőtt történeteket és a lassan kibontakozó, feszültséggel teli romantikát, akkor Keri Lake Az Elemésztő erdő sorozata garantáltan felkelti az érdeklődésedet. Az Igézet kötetében ismét visszatérhetünk egy baljós, mágiával átitatott világba, ahol minden döntésnek súlya van, és az árnyak között megbújó veszélyek egy pillanatra sem engedik el hőseinket. A kötet az Anatéma eseményeit folytatja, még nagyobb tétekkel és még sötétebb hangulattal.

Ismerjétek meg közelebbről az Igézetet a blogturné állomásaival, mi több az egyik állomásunk betekintést nyújt az első kötet, Anatémába is! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a Next21 kiadó által felajánlott könyv egy példánya!

Next21 Kiadó, 2026

762 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,10

Besorolás: dark fantasy, dark romance

Ami szunnyad, azt nem szabad felébreszteni

Térj vissza az Elemésztő erdőbe, ahol árnyak vadásznak, szörnyek lakomáznak, s ahol sűrű mágia hatja át az éjszakát. Csak egyetlen szabály számít: éld túl… ha tudod.

A gigantikus sikerű Anatéma folytatásában Maevythnek és Zevandernek át kell kelnie a halandók veszedelmekkel teli birodalmán, hogy megszabadítsák Zevandert az ősi, gonosz entitástól, amely pusztulással fenyegeti mindkét világot.

Ősi varázs ébredezik, amely sötétbe borítja a halandók világát.

Hidegebb lett. Mindenki éhesebb. Pestisként szaporodnak a húsevő szörnyetegek, terjed a baljós átok, Gyűszűvirág hitközségben már az emberiesség utolsó szikrája is rég kihunyt. Maevyth és Zevander csak úgy menekülhetnek, ha újra átkelnek az Elemésztő erdőn. A sors azonban újraszőtte a hálóját, a végzet fonalai összegabalyodtak. Talán nem is lesz olyan egyszerű az átkelés Etíriába.

Az árnyak egyre közelebb lopóznak.

Zevandernek ráadásul fogytán az ideje: minél tovább kell nélkülöznie a létfontosságú vivicantemet, annál inkább eluralkodik szellemén a téboly. Lehet, hogy Maevyth ezúttal már nem lesz képes megmenteni őt.

Keri Lake Elemésztő erdő sorozata tökéletes választás azoknak, akik kedvelik a gótikus, karakterközpontú, atmoszférikus történeteket, valamint a különleges mágiát, amit lassan kibontakozó romantika és csipetnyi horror fűszerez.

A sorozat első kötete után egyértelmű volt számomra, hogy folytatni szeretném ezt a történetet. Az Igézet pedig pontosan azt adja, amit a sorozattól vártam: sötét, gótikus hangulatot, nyomasztó atmoszférát, kegyetlen világot és olyan szereplőket, akiknek a túlélésért szó szerint minden nap meg kell küzdeniük.

Az első rész egyik legnagyobb erőssége számomra a világ volt, és ez most sem változott. Keri Lake továbbra sem finomkodik: ez egy borzalmas, sötét hely, ahol a szörnyek valóban szörnyek, az emberek pedig sokszor még náluk is rosszabbak. Az a fajta világ, amelyik egyszerre vonz és taszít. Folyamatosan szerettem volna még többet megtudni róla, miközben egy percig sem vágytam arra, hogy benne éljek (bármilyen vonzó is volt Zevander:))). A gyengéket ez a világ könyörtelenül felfalja, szó szerint és átvitt értelemben is.

De sajnos azt is el kell mondanom, hogy nekem ez a kötet valahogy lassabban indult be, mint az első rész. Sokáig küzdöttem azzal, hogy újra izguljak, újra azonnal akarjam tudni a továbbiakat, amit az első kötetnél rögtön éreztem. Az első száz oldal alatt valahogy nem találtam azt a bizonyos "csít". Zevander és Maevyth folyamatos kapcsolati vívódása időnként az életkedvemet is elszívta. Így szeretlek, úgy szeretlek, akarlak, de nem lehetsz az enyém, de miért? csak. De miért? csak. És ez ment folyamatosan...

Szerencsére volt egy szál, ami miatt végig kitartottam és ami önmagában is megérte az olvasást: Zevander múltja. A szerző több idősíkon és több szereplő nézőpontjából is mesél, de számomra egyértelműen ezek a visszaemlékezések voltak a legerősebb részek. Végre válaszokat kapunk arra, hogy Zevander miért ennyire távolságtartó, miért tud néha kifejezetten kegyetlen lenni, hogyan szerezte a borzalmas sérüléseit, mi történt a családjával és miért ragaszkodik ennyire Maevythez. Ahogy egyre jobban megismertük a múltját, annál inkább érthetővé vált a személyisége. Őszintén szólva elképzelni sem tudom azokat a borzalmakat, amelyeket átélt és túlélt.

És persze Maevyth.

Az a félénk, túlélésért küzdő fiatal lány, akit az első kötetben megismerhettünk, gyakorlatilag eltűnt. Helyette egy sokkal magabiztosabb, határozottabb és erősebb fiatal nő áll előttünk. Már nem csak sodródik az eseményekkel, hanem tudatosan alakítja a sorsát. Tudja, hogy mit akar és ami még fontosabb: hajlandó is tenni érte. És igen. Miután sikerül Zevanderrel túljutniuk a sok nyűglődésen, tökéletes párt alkotnak.

A történet pedig nem kimondottan siet sehová. Ez nem az a könyv, ahol háromoldalanként történik valami epikus dolog. Mégsem mondanám egy pillanatig sem unalmasnak. A múltban játszódó fejezetek, a jelen eseményei, az újabb rejtélyek, a forró jelenetek és a harcok mind szépen egyensúlyban tartják a cselekményt.

Külön tetszett, hogy a két főszerelő valóban egyenrangú partnerként működik egy idő után, nem volt az a klasszikus felállás, hogy mindig a férfi főhős menti meg a nőt. Hogy ennek pontosan mi volt az oka, azt természetesen nem fogom elárulni, de a történet során nagyon jó magyarázatot kapunk rá.

A romantika pedig továbbra is fontos része a regénynek és persze vannak benne bőven forróbb, +18 karikás jelenetek is. Viszont hatalmas pozitívumként éltem meg, hogy a szerző, onnantól, hogy ezek ketten összejöttek - nem ezen tartja a fókuszt és a történet nem fordul át egy végtelen erotikus jelenetekből álló "softpornóba", ami sajnos manapság több romantasy esetében is előfordul. Itt továbbra is a világ, a karakterek és a történet marad a középpontban.

És a befejezés? Természetesen függővég, aminél igen, azonnal nyúlnál a következő részért, ha ott lenne a polcon. Mivel nincs sajnos ott, így megmarad nekünk a várakozás, hogy minél hamarabb folytathassuk ezt a sötét, kegyetlen, de mégis vonzó történetet.

Összességében a második rész sajnos nem tudta felülmúlni nálam az első kötetet, főként a lassabb kezdet és a két főszereplő hosszan elnyújtott érzelmi "szerencsétlenkedése" miatt. Ugyanakkor a világ továbbra is fantasztikus, Zevander múltjának a megismerése rengeteget adott a történethez, Maevyth karaktere pedig hatalmas fejlődésen megy keresztül. Ha szeretted az első kötetet, akkor mindenképpen ajánlom ezt is!

kép forrása

Borító: Gyönyörű, egy csoda!

Kedvenc karakter: Maevyth, Zevander

Szárnyalás: az izgalmas (és sokszor gyomorforgató) visszatekintős részek

Mélyrepülés: a sok nyüglődés a két főszereplő között az elején

Érzelmi mérce: izgalmas, hátborzongató, néhol gyomorforgató és persze van benne +18 karikás jelenet is

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Az Igézet a gótikus hangulatú romantikus regények kedvelőinek szól, ezért a mostani játékunk során gótikus regényekkel kapcsolatos kérdéseket találtok és a megfejtés rubrikájába a helyes válasz megfelelő betűjelét kell beírnotok.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az alábbi művek közül melyik NEM tartozik a gótikus regények legismertebb klasszikusai közé?

A) Jane Eyre

B) Üvöltő szelek

C) Büszkeség és balítélet

A blogturné további állomásai:

Augusztus 04 - Insane Life
Augusztus 07 - Kelly & Lupi olvas
Augusztus 10 -  Ambivalentina - Anatéma
Augusztus 13 -  Ambivalentina