Linda Castillo: Gyilkos ​indulat (Kate Burkholder#17)

 

A General Press Kiadó jóvoltából újra együtt nyomozhatunk Kate Burkholderrel, ezúttal az amish közösségben történik egy borzalmas gyilkosság sorozat. Tartsatok velünk ebben az izgalmas nyomozásban három bloggerünk segítségével.

General Press, 2026

296 oldal

Fordította: Rácz Péter

Goodreads: 4,18

Besorolás: thriller, krimi

A nyár őrült erővel tombol Painters Millben. A meleg elől a cserjésbe menekülő amish gyerekek borzalmas felfedezést tesznek, ami egy csapásra véget vet a kisváros nyugalmának. Kate Burkholder rendőrfőnök a helyszínre érve a huszonegy éves Samuel Yutzy feldarabolt holttestére bukkan. A tapasztalt rendőrfőnököt is elborzasztják a látottak, vajon milyen eltorzult elme választott ilyen szadista módszert a gyilkossághoz? A nyomozás alig kezdődik el, amikor néhány kilométerre az első helyszíntől egy szakadékból egy hordóba gyömöszölt második holttest is előkerül. Az elhunyt Samuel Yutzy legjobb barátja. Kezdettől fogva világosnak tűnik, hogy a két haláleset között kapcsolat áll fenn, Kate mégsem tud rájönni a megoldásra, az amish közösség néma marad. Egy titokzatos nő felbukkanása ad új lendületet a nyomozásnak: szerinte a két amish fiatal olyan személyekkel került kapcsolatba, akik sötét dolgokkal üzletelnek. Az ügy megoldásához Kate-nek le kell merülnie a közösség legmocskosabb bugyraiba. Amikor pedig túl közel kerül az igazsághoz, a gyilkosok magát Kate-et veszik célba. Ohióban halálbüntetés jár a rendőrgyilkosságért – de visszatartaná ez bármelyik bűnözőt?

Linda Castillo Kate Burkholder sorozata nem új a számomra, hiszen olvastam már a sorozatból egy korábbi részt, ami nagyon tetszett. Úgyhogy amikor lehetőségem nyílt arra, hogy ismét visszatérjek az amish közösségbe, és újra Kate oldalán nyomozhassak, természetesen nem mondtam nemet. :) 

A történetben ismét egy szörnyű bűntény történik az amishok között, Kate Burkholder rendőrfőnöknek pedig természetesen most is az a feladata, hogy kiderítse, mi történt valójában, és megtalálja a felelősöket.

Ami szerintem különösen érdekessé teszi ezt a sorozatot, az maga a közeg. Az amish közösség kívülről nézve talán békésnek, egyszerűnek és kiszámíthatónak tűnhet, de ahogy egyre jobban megismerjük ezt a világot, rájövünk, hogy itt is ugyanúgy jelen vannak az emberi gyarlóságok, a titkok és a sötét dolgok, mint bárhol máshol. És amikor egy ilyen közösségben történik valami borzalmas, az ember óhatatlanul is kíváncsi lesz arra, hogy mi vezetett idáig.

Kate helyzete pedig ebből a szempontból különösen érdekes. Ő maga is az amish közösségben nőtt fel, mielőtt elhagyta azt, így nemcsak a nyelvüket beszéli, hanem a szokásaikat, a gondolkodásmódjukat és a közösség működését is jól ismeri. Ez óriási előny egy nyomozás során, hiszen olyan emberek is hajlandóak megnyílni előtte, akik egy kívülállóval talán szóba sem állnának. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden ajtó könnyedén megnyílik előtte, hiszen attól, hogy valaki ismeri ezt a világot, még nem feltétlenül fogadják vissza teljes bizalommal.

Kate egy igazi tökös nyomozó, aki nem az a típus, aki szépen megvárja, amíg valaki más megoldja helyette a problémákat. Maga jár utána a dolgoknak, ha szembe kell néznie valakivel, aki veszélyes, akkor szembenéz vele. És ha egy nyom arra vezeti, hogy veszélyes helyzetbe kerüljön, akkor sem fordul vissza csak azért, mert esetleg baj történhet. Olyan, mint egy jó nyomon lévő kopó, semmi nem téríti el attól, hogy a végére ne járjon az ügynek. 

És én ezt imádom benne. Nem tökéletes, miért is lenne az, de egy kemény, határozott nő, aki akkor sem adja fel, amikor már a saját élete forog kockán. Mellette viszont van benne megfelelő mennyiségű empátia, ami akkor jön jól, amikor az áldozatok családjaival vagy a túlélőkkel kell kommunikálnia. 

A történet felépítése is tetszett. Imádtam, ahogy újra végigkövethetjük a nyomozás folyamatát, az információgyűjtéstől kezdve az internetes kereséseken és a gyanúsítottak felkeresésén át egészen addig, amíg a különböző részletek lassan összeállnak egy egésszé. Őszinte leszek, már vagyok annyira vén iszapszemű rája, hogy a történet felénél már tippeltem, hogy mi volt az ok-okozat és mi áll a háttérben, de ettől függetlenül élvezettel olvastam a regényt egészen a végéig.

Különösen tetszett, hogy a történet bizonyos pontjain magunk is részesei lehetünk az eseményeknek, és nem pusztán utólag értesülünk arról, mi történt. Ott vagyunk a borzalmas események közelében, látjuk a nyomozás egyes mozzanatait, és szinte együtt haladunk Kate-tel az igazság felé. Ettől az egész sokkal közvetlenebb és feszültebb lesz.

Persze egy ilyen sorozatnál mindig felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire élvezhető az adott rész akkor, ha valaki nem olvasta az előzményeket.

A Gyilkos indulat már a Kate Burkholder sorozat tizenhetedik része, így azért nem meglepő, hogy Linda Castillo nem tölt meg oldalakat Kate teljes háttértörténetének ismertetésével. Az írónő abból indul ki, hogy aki már ennyi részen keresztül követi a nyomozónő kalandjait, az nagyjából tisztában van az előéletével és a személyes életével. És őszintén szólva ezt egyáltalán nem bántam, hiszen egy ilyen hosszú sorozatnál valahol érthető, hogy a hangsúly inkább az aktuális bűnügyön van.

Ettől függetlenül szerintem azok is nyugodtan belevághatnak, akik még nem olvasták a korábbi köteteket. A történet önmagában is követhető és élvezhető, nem szükséges hozzá ismerni az összes előzményt. Egyedül Kate és Tomasetti kapcsolatára lehetsz kíváncsi, hiszen az ő közös történetük megértéséhez azért jól jöhetnek a korábbi részek. De emiatt szerintem senki ne mondjon le erről a regényről!

Összességében nekem a Gyilkos indulat is nagyon tetszett. Szeretem Linda Castillo stílusát, azt, ahogyan az amish közösség világát ötvözi egy izgalmas bűnügyi történettel, és azt is, hogy Kate Burkholder személyében egy ennyire határozott, kemény és talpraesett főszereplőt kapunk. A nyomozás végig lekötött, a történet jól felépített volt, és olvasás közben egyetlen pillanatig sem éreztem azt, hogy csak azért haladnék tovább, mert már szeretnék a végére érni.

És igen, most már tényleg el kellene olvasnom a kimaradt részeket is!

Borító: Hangulatos, és szerintem jól illik a történethez.

Kedvenc karakter: Kate Burkholder, természetesen! :)

Szárnyalás: A részletesen bemutatott nyomozás, a folyamatosan fenntartott izgalom és Kate kemény, megalkuvást nem ismerő személyisége.

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: Feszültség, izgalom, pici borzongás

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub

Október 17 - Kelly & Lupi olvas

Október 18 - Könyv és más

Október 20 - Pandalány olvas

Courtney Summers: This ​is Not a Test – Éles helyzet / Please Remain Calm – Kérjük, maradjanak higgadtak!

 

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából új, kibővített és átdolgozott kiadásban nemrég megjelent Courtney Summerstől az Éles helyzet című könyv. Tartsatok velünk egy zombiapokalipszises kalandban a blogturné során.

Könyvmolyképző, 2026

384 oldal

Fordította: Z. Roehnelt Zsuzsanna

Goodreads: 3,84

Besorolás: disztópia, poszt-apokaliptikus, YA

Amikor elkezdődik a zombiapokalipszis, hiába szökik meg a bántalmazó szülői házból, gyötrelmei nem szűnnek. Nővére volt számára a legfontosabb, de miután őt is elveszítette, elérkezettnek látja az időt, hogy feladja a harcot.

Öt másik diákkal arra kényszerülnek, hogy elbarikádozzák magukat saját gimijükben. Kétségbeesett társai bármit kockára tesznek az életben maradásért, és ez egy sor lehetetlen döntést hoz magával. Telnek-múlnak a napok, a holtak egyre közelebb nyomulnak, Sloane-nak pedig szembe kell néznie mindazzal, amit életről, halálról, túlélésről és az áldozatokról tud, és végleg el kell határoznia magát.

Őszinte leszek, amikor megláttam, hogy ez egy zombis, posztapokaliptikus történet, rögtön nosztalgikus hangulatba kerültem. Régebben rengeteg hasonló regényt olvastam, de az utóbbi években valahogy háttérbe szorult nálam ez a műfaj. Sokáig ott állt az eredeti regény a polcomon, de valahogy soha nem éreztem azt, hogy el kellene olvasnom és feledésbe is merült. Egészen idáig.

A történet középpontjában Sloane áll, aki már az apokalipszis előtt sem volt könnyű helyzetben. Az apjuk őt és a nővérét, Lilyt bántalmazza és a testvére nem is bírja sokáig, lelép, magára hagyva Sloanet az apjukkal. Sloane végső elkeseredésében az öngyilkosságot fontolgatja, amikor is kitör a fertőzés... A számára megszokott világ az egyik napról a másikra összeomlik, Sloane pedig néhány diáktársával együtt az iskolában reked. Innentől persze adott a klasszikus alaphelyzet: kevés információ, fogyó készletek, egyre növekvő félelem, és a mindenkit gyötrő kérdés, hogy vajon meddig lehet biztonságban maradni.

Aki arra számít, hogy az első oldaltól kezdve zombik üldözik a szereplőket és akció akció hátán történik, annak talán csalódás lesz a könyv első fele, mert az inkább a szereplőkről szól - milyen terheket cipelnek magukkal, milyen döntéseket hoznak, hogy élik meg és át ezt az egészet és mit hoz ez ki belőlük. Úgyhogy ez a része egy kicsit (számomra) lassabb volt, nehezebben is jutottam túl rajta. Nagyon sok a belső vívódás, a bizonytalanság, a szereplők közti konfliktus, miközben maga az izgalmas, akciós része eleinte teljesen a háttérbe húzódik.

Sloane a főszereplő elég megosztó karakter szerintem. A szerző nagyon különlegesen alkotta meg őt, hiszen a legtöbb hasonló történetben a főhős(nő) valamilyen módon túl akar élni, harcol azért, hogy megússza ezt az egészet és biztonságos helyre jusson. Sloane viszont már a könyv elején sem akar élni és nem is látja az értelmét annak, hogy harcoljon. Nem igazán izgatják a zombik, inkább a rengeteg hozott fájdalom és trauma a valódi problémája.

Rhys (a fiú főhőse a történetnek) pedig ennek pont ez ellentetje, ő ösztönösen a túlélésre koncentrál, próbál irányítani és előre gondolkodik. Teljesen más hajtja őt. Rhys a reményt, Sloane pedig a reménytelenséget testesíti meg, és talán pont ezért működött olyan jól a köztük kialakuló dinamika.

Ami különösen tetszett, hogy a világfelépítés szándékosan nagyon hiányos. Nem kapunk hosszú magyarázatokat arról, hogy pontosan hogyan kezdődött a fertőzés, mekkora a pusztítás vagy, hogy léteznek-e még ténylegesen biztonságos helyek a világon. Pontosan annyit tudunk, mint a szereplők. És ettől az egész történet még nyomasztóbb lesz.

Én pedig folyamatosan azon gondolkodtam, hogy vajon mit tennék a helyükben? Maradnék a suliban, hátha jönnek megmenteni minket? Vagy elindulnék, hiszen az itteni készletek egyszer kifogynak, a zombik pedig rájöhetnek, hogyan lehet bejutni? Vajon létezhetnek-e más túlélők is?

Aztán a regény második felétől beindul a várva várt akció - zombik mindenhol és felgyorsulnak az események, na onnantól már szinte letehetetlen a könyv. Egyre több az izgalom, gőzünk nincs, hogy ki fogja túlélni és ki nem, hiszen a szerző nem fél a karaktereit beáldozni. Én pedig azt vettem észre, hogy még egy fejezetet akarok olvasni, majd még egyet, még egyet és hirtelen a végére értem...

A befejezés... pedig függővég. Nem kicsi. Az a fajta lezárás, amikor a szerző megadja a lehetőséget arra, hogy Te gondold tovább a történetet. És itt tényleg ránk hagyja, hiszen folytatása sosem készült és valószínűleg nem is fog. És ez részben őrjítő, hiszen annyi mindenen mentek keresztül a túlélőink (nem árulom el, hogy kik:)))), hogy megérdemelnének egy jól lezárt befejezést. Vagy ha ők nem, legalább mi:).

De a szerző nem adja meg nekünk ezt a feloldozást.

Összességében ez a regény nem egy klasszikus zombis regény, sokkal inkább egy karakterközpontú, érzelmekre építő történet, ahol sokkal inkább fontos a szereplők fejlődése, mintsem az, hogy túlélik-e a zombiapokalipszist. 

Tudom, hogy megosztó lesz ez a regény, nem is mindenkinek fog bejönni, de én végül örülök, hogy újra a szemem elé került és elolvastam. 

Borító: nem rossz, a hangulatot jól adja, de valahogy mégis kevésnek érzem

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a fokozatosan alakuló feszültség és a főszereplő "különleges" karaktere

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: szorongás, reménytelenség, bizonytalanság és egy kis remény (és van egy kis romantika is, de az teljesen mértékben elenyésző)

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A Blogturné további állomásai:

Blogturné
Október 06 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Október 08 - Dreamworld
Október 10 - Hagyjatok! Olvasok!

Október 14 - Kelly és Lupi olvas

Október 15 - Könyv és más
Október 16 - Sorok között

C. S. Quill Felpörgetve (Campus Drivers#1.)

 

Egyetemi élet, veteránautók és egy nem mindennapi fuvarszolgálat – megérkezett C. S. Quill Campus Drivers sorozata! Tartsatok velünk Lane és Lois történetében, amelyből hamarosan sorozatadaptáció is érkezik az Amazon Prime-ra!

General Press, 2026

408 oldal

Fordította: Margittai Ágnes

Goodreads: 4,18

Besorolás: new adult, romantikus

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csak egy fuvar lesz, de a szíved is beleremeg…

Az új szemeszter igazán reménytelinek ígérkezik Lane O'Neill számára. A Campus Drivers alkalmazás, amelyet legjobb barátaival indított, hatalmas sikernek bizonyul, a lányok egyszerűen megvesznek értük. A koncepció egyszerű: a négy sofőr felújított veteránautóival taxis szolgáltatást nyújt az egyetemi diákoknak.

Lane-nek csupán egyetlen hibája van: képtelen kötődni bárkihez. A barátain kívül senkit sem tűr meg hosszabb ideig maga mellett, egészen addig, amíg fel nem bukkan a lépcsőházban egy viharvert és elveszettnek tűnő lány, akit épp most dobott a pasija. Lane átmenetileg befogadja a kanapéjára a kissé idegesítő idegent, Lois kedvessége és elbűvölő humora azonban hamar rést üt a fiú áttörhetetlen pajzsán…

Ritkán olvasok NA történeteket, mert valahogy sosem lettek igazán az én világom. Egy idő után azt éreztem, hogy nagyon hasonló történeteket kapok, a szereplőkhöz sem sikerül igazán kötődnöm, úgyhogy szépen lassan fel is hagytam velük. 
Igazából azt sem tudom pontosan, miért vágtam bele ebbe a regénybe. A borító számomra nem volt valami ütős, és a fülszöveg alapján sem éreztem azt, hogy valami egészen egyedi történetet fogok kapni. De mégis adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem!

A történet egyik főszereplője Lane O'Neill, aki három legjobb barátjával együtt létrehozta a Campus Drivers alkalmazást. A koncepció egyszerű: a négy srác felújított veteránautókkal fuvarozza az egyetem diákjait, és mondanom sem kell, hogy a jóképű sofőröknek elég nagy rajongótáboruk alakult ki. Lane azonban nem éppen a hosszú kapcsolatok híve, a barátain kívül senkit sem enged igazán közel magához. Aztán egy napon gyakorlatilag az ajtaja elé sodorja az élet Loist (a másik főszereplőt), akit éppen most hagyott el a barátja, Lane pedig befogadja a lányt a lakásába. Átmenetileg. Legalábbis ez a terv.

Maga az alapsztori tényleg nem rengeti meg a romantikus könyvek világát, de nem is emiatt szerettem ennyire. Hanem a szereplők miatt.

Adott ugyanis négy nőcsábász, nagyon jól kinéző fiú és egy lány, aki történetesen egyiküktől sem akar semmit. És ez a felállás nekem nagyon bejött. 

A fiúk nagyon hamar befogadják Loist a kis társaságukba, és onnantól kezdve imádtam szinte minden közös jelenetüket. A beszélgetéseket, a civódásokat, a hülyéskedéseket és azt, ahogyan Lois lassan tényleg a csapat részévé válik. Nagyon jól működött közöttük a dinamika, és számomra pont ettől lett több a könyv egy egyszerű romantikus történetnél. Nem csak arra vártam, hogy Lane és Lois között végre történjen valami, hanem imádtam erről a kis csapatról olvasni.
Ráadásul nagyon jól jött, hogy mind Lois, mind Lane szemszögéből megismerhettük a történetet. Én alapból szeretem a váltott szemszöget a romantikus könyveknél, mert így jobban megismerhetjük a szereplőket és a hátterüket. Itt pedig különösen jól működött, hiszen Lane és Lois eleinte közel sem ugyanott tart érzelmileg. Lois a volt pasiját akarja visszakapni és a szakításukat gyászolja, Lanet pedig eleinte inkább idegesíti az új lakótársa és semmit, de semmit nem akar tőle.

És ha már a két főszereplő... a szerző névválasztása egyszerűen fenomenális. Lois + Lane. Persze erre mindenki, aki csak a baráti körükbe vagy a családjukhoz tartozott, ugrott, így azért voltak ebből (is) vicces jelenetek bőven. 

A kapcsolatuk pedig csak szépen lassan alakul. Nem ugranak egymásra már a 15. oldalon, nem hallgatjuk oldalakon keresztül, hogy mennyire vágynak a másikra - ez mind csak lassan alakul ki. Lois épp egy kapcsolatból jön, ahol eléggé sérült, Lane pedig kb a szexen kívül semmi másra nem használja a lányokat - illetve neki is megvan a maga "csontváza a szekrényben". Így azért idő kell ahhoz, hogy ebből a kiindulásból bármi legyen. De ez pont így volt jó. Imádtam, ahogy először csak haverok, majd barátok, majd végül "picit" több lett belőlük, de úgy, hogy a kémia azért ott volt - legalábbis Lane részéről biztosan. És az már valami :D

Természetesen egy ilyen történetbe kell valami buktató, valami,ami a szerelmesek elé akadályként gördül és KÖSZÖNÖM, hogy ez most nem egy terhes barátnő vagy félreértett csók / helyzet volt. De pont itt volt számomra egy furcsaság. A 32. és 33. fejezet között konkrétan olyan érzésem volt, mintha kimaradt volna egy fejezet. Vagy legalábbis néhány oldal, egy beszélgetés, egy gondolat... BÁRMI. Lois olyan hirtelen változtatott az addigi nagy elhatározásán, hogy én csak pislogtam, hogy miről maradtam le? Erről nem szeretnék bővebben írni, nehogy valamit elspoilerezzek, de aki már olvasta, azzal nagyon szívesen beszélgetnék erről, hogy ő is érezte-e ezt a nagy hiányt.

A befejezés pedig függővég. Fura, mert a cím alapján nem gondoltam volna, hogy ez egy sorozat része. De így nem fejeződhet be egy regény... Persze utánanéztem és akkor látszódott, hogy igen, ez egy sorozat része, valószínűleg a többi fiú is kap majd egy-egy saját történetet - aminek rettentően örülök!

Imádtam ezt a regényt úgy is, hogy nem, nem fogja megváltani a világot. Tele van klisékkel, nagyjából tudjuk, hogy mi fog történni és valószínűleg a történet legtöbb elemével már találkoztunk valahol máshol. De én akkor is odavoltam érte! Nem tudom ennél szebben megfogalmazni :D. Egyszerűen imádtam ezt a kis csapatot, szerettem velük / köztük lenni, szerettem a hülyéskedéseiket, a barátságukat, az összetartásukat és azt, ahogy Lois szinte észrevétlenül a társaság részévé vált. És miközben azon gondolkodtam az elején, hogy tulajdonképpen miért is kezdtem bele ebbe a regénybe, a végén már ott tartottam, hogy nehogy vége legyen. Úgyhogy rettentően várom a folytatást és természetesen a a Prime sorozatot is, mert meg is lesz filmesítve a történet!

Borító: Nem rossz, de nem dobtam hanyatt magam tőle - csak emiatt biztosan nem venném le a polcról (a Goodreadsen körülnézve láttam jobbakat is)

Kedvenc karakter: Lane, Lois, Don, Lewis, Adam és Lois testvérei

Szárnyalás: a humor és a történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: romantikus és kapunk +18 karikás részeket is (hiszen ez már egy NA történet)

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:

Október 01 - Zakkant olvas

Október 03 - Ambivalentina

Október 05 - Kelly és Lupi olvas

Kerri Maniscalco: Escaping ​From Houdini – Houdini csapdájában (Hasfelmetsző Jack nyomában#3)

 

Houdini, egy luxushajó és egy sor hátborzongató gyilkosság – Audrey Rose és Thomas újabb rejtélybe csöppennek, ahonnan nincs egyszerű menekvés. A fedélzeten mindenki gyanús, a titkok pedig egymás után kerülnek felszínre. Miközben a két nyomozó a gyilkost keresi, könnyen lehet, hogy valaki már őket figyeli. Izgalom, sötét hangulat és egy adag romantika – ezúttal tényleg nincs menekvés Houdini csapdájából.

Könyvmolyképző Kiadó, 2026

440 oldal

Fordította: Benkő Ferenc

Goodreads: 3,92

Besorolás: YA, thriller, romantikus

Egy luxushajóról nincs menekvés. A gyilkos pedig közelebb van, mint gondolnád.

Audrey Rose Wadsworth és elválaszthatatlan bűnüldöző társa, Thomas Cresswell egyhetes hajóútra indulnak a pompázatos RMS Etrurián, hogy átszeljék az Atlanti-óceánt. Az első osztály nagy örömére minden este cirkuszi előadók, jövendőmondók és egy felettébb karizmatikus ifjú szabadulóművész szórakoztatja őket.

Ám idővel ifjú úrihölgyek tűnnek el nyomtalanul, és könyörtelen gyilkosságok tartják rettegésben az egész hajót. A Holdfénykarnevál furcsa és felkavaró előadásai mindenkit megbabonáznak, a tettes pedig egyre nagyobb szörnyűségekre vetemedik.

Egyedül Audrey Rose és Thomas járhat a borzalmas ügy végére, mielőtt végleg elfogynának az utasok. Csakhogy minden nyom arról árulkodik, hogy a következő áldozat mindenkinél közelebb áll Audrey Rose-hoz.

Vajon sikerül kibogoznia a szálakat a rettentő finálé előtt?

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót

Lépj be a rejtélyek világába, ahol minden illúzió mögött egy újabb titok rejtőzik!

Az előző részeket is imádtam, így nem volt kérdés, hogy ezt a részt is olvasni fogom. Kerri Maniscalco ismét egy olyan történettel állt elő, ami egyszerre volt sötét, izgalmas, romantikus és persze kellően hátborzongató. Ezúttal főhőseink egy egyhetes hajóútra indulnak, hogy átjussanak Amerikába. Ám a nyugodt utazásból hamarosan rémálom lesz, hiszen amellett, hogy a hajó fedélzetén egy különleges társulat szórakoztatja az első osztály utasait köztük a híres Harry Houdinivel; egy sorozatgyilkos is szedi az áldozatait. És ami a legrosszabb, nincs hová menekülni, hiszen a gyilkos ugyanazon a hajón tartózkodik, mint ők.

Ez a rész is tökéletesen hozta az előző kötetek komor, sötét hangulatát. Sőt, talán még egy kicsit rá is tett egy lapáttal. Imádtam az alapötletet, hiszen egy hajón ragadni egy sorozatgyilkossal már önmagában is elég félelmetes lehet, hát még akkor, ha szinte mindenki gyanús. A társulat tagjai között találunk kardforgatót, gumiembert, tűzzel bánó művészt és még rengeteg különleges képességgel rendelkező előadót. Ott van Harry Houdini, vagy akár a társulat vezetője, a titokzatos Mefisztofelész, és közülük bárki lehet a gyilkos.

Imádtam, hogy az írónő a történet nagy részében szinte teljes sötétségben tartott minket. Folyamatosan jöttek az újabb gyilkosságok, én pedig csak találgattam, hogy vajon ki állhat az egész mögött. Az indítékra ugyan aránylag lassan rájöttem, de a gyilkos kilétét még sokáig nem sikerült megfejtenem. És mire azt hittem, hogy már kezdem átlátni a helyzetet, természetesen kaptam még egy-két meglepetést. Kerri nagyon tudja, hogyan kell úgy adagolni a rejtélyeket, hogy az ember egyszerűen ne akarja letenni a könyvet.

Audrey és Thomas párosa továbbra is az egyik kedvencem. Egyszerűen imádtam, ahogy forrt köztük a levegő, miközben az akkori kor szabályai miatt még egy ártatlanabb közeledés is komoly következményekkel járhatott. Audrey halottakat boncol, olyan dolgokat lát és csinál, amelyekre a korabeli nők többségének esélye sem lett volna, de az igazi problémája mégis az, hogy nehogy valaki egy szál neglizsében meglássa a hajón, mert abból aztán hatalmas botrány lenne. Ez a kettősség egyszerűen zseniális volt. Audrey egy rendkívül bátor, kíváncsi és független fiatal nő, aki nem hajlandó beállni a sorba, mégis ott vannak benne az akkori társadalmi elvárások és a neveltetése által belé nevelt szabályok. Azt egy picit most sajnáltam, hogy Thomas kissé a háttérbe szorult, de igen, tudom, hogy az igazi főhőse ennek a sorozatnak Audrey. 

Ennél már csak azok a jelenetek voltak szórakoztatóbbak, amikor Mefisztofelész és Thomas egy légtérben voltak. Mind a ketten odavoltak Audreyért, és hát két, tesztoszterontól túlfűtött fiatal férfi egy fedélzeten, akik ráadásul nem is igazán kedvelik egymást... ebből bizony jó néhány humoros pillanat született. Én pedig imádtam ezeket a jeleneteket, mert a rengeteg sötétség és borzalom mellett nagyon kellett ez a kis könnyedség.

Audrey vívódását is teljes mértékben megértettem. Hiszen ott van Thomas, akit tiszta szívéből szeret, de a fiúval elképzelt jövő talán nem biztosítaná számára azt a szabadságot, amire annyira vágyik. Thomas családot, gyerekeket szeretne, Audrey pedig szerintem ennél sokkal szabadabb lélek. Mefisztofelész mellett viszont talán megkaphatná azt a szabadságot, amire mindig is vágyott. De hát Audrey Thomast sem tudná csak úgy elengedni. Nem volt könnyű választás, de őszintén szólva a döntését teljes mértékben megértettem.

A történet hangulata pedig? Komor. Persze a romantikus pillanatok és a fiúk állandó cívódása valamennyire oldják ezt a sötétséget, de azért itt is csak úgy hullanak az emberek. Ráadásul nem is túl szép módon. A szerző egyre brutálisabbban "bánik el" az áldozataival, így a gyengébb lelkü olvasóknak nem biztos, hogy ajánlanám még mindig ezt a sorozatot. 

És a történet vége? Hát, ez bizony nem egy igazi lezárás. Inkább egy újabb ajtó, amelyet az írónő kinyitott előttünk, és amelyen keresztül majd a negyedik, befejező részbe léphetünk be. Én pedig nagyon-nagyon várom, hogy mi lesz Audreyék sorsa és milyen újabb kalandok várják őket.

Összességében ismét egy nagyon izgalmas, sötét és fordulatos történetet olvashattam Kerri Maniscalcótól. A hajó különleges helyszíne, a társulat titokzatos tagjai, a sorozatgyilkosságok és a romantikus szál együtt tökéletesen működtek. Audrey és Thomas továbbra is nagy kedvenceim, és bár néha azért rendesen megjáratták velem az érzelmi hullámvasutat, egy pillanatig sem bántam meg, hogy velük tartottam ezen az úton. Ha olvastad az előző részeket, akkor ezt semmiképpen ne hagyd ki!

kép forrása

Borító: Látványos, tetszetős, beleillik a sorozat többi borítójába, de a polipot nem értem :D - azt kérlek magyarázzátok el nekem, hogy miért kerülhetett rá a borítóra :D

Kedvenc karakter: Audrey, Thomas, Mefisztofelész

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalmas, néhol hátborzongató és persze a romantikáról se feledkezzünk meg

Értékelés:

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:

Szeptember 12 - Kitablar
Szeptember 15 - Dreamworld
Szeptember 16 - Kelly és Lupi olvas
Szeptember 18 - Könyv és más
Szeptember 20 - This is my (book) universe

Sable Sorensen: Dire ​Bound – A farkas köteléke (The Wolves of Ruin#1.)

 

A Maxim Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvasható Sable Sorensen regénye, a Dire Bound - A farkas köteléke. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a sötét, feszültséggel és mágiával teli fantasy történetet, ahol Meryn kénytelen mindent kockára tenni azért, hogy megmentse elrabolt kishúgát.

Tartsatok velünk a turné állomásain, lessetek be a kulisszák mögé, ismerjétek meg a rémfarkasok és az elit harcosok küzdelmét, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménykönyvért!

Maxim Kiadó, 2026

688 oldal

Fordította: Szujer Orsolya

Goodreads: 4,31

Besorolás: romantasy, fantasy

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csakis az arra méltók élhetik túl a Társulási Próbákat. Meryn pedig kész kockára tenni az életét – és a szívét –, hogy közéjük tartozhasson.

Meryn Cooper mindig is gyűlölte a Társultakat, azon elit harcosokat, akik mentális köteléket létesítenek a hatalmas, ádáz rémfarkasokkal, akiknek a hátán lovagolnak. Míg a Társultak luxusban élnek, Meryn keményen küzd azért, hogy családja ne süllyedjen mélyszegénységbe. Amikor a kishúgát, Saelát elrabolják – amikor átcsempészik őt a határon azok a halhatatlan szörnyetegek, akik ellen Meryn országa már évszázadok óta küzd –, a lány világa darabjaira hullik.

Kétségbeesett igyekezetében, hogy átjusson a fronton és megmentse a húgát, Meryn belép a seregbe, ahol rögvest a halálos Társulási Próbák közepében találja magát, ahol egyetlen ballépés is az életébe kerülhet.

Meryn kénytelen túlélni a négy hónapon át tartó kiképzést a kastélyban. Kötelék béklyózza őt egy olyan vad rémfarkashoz, aki nem hajlandó kommunikálni vele. A többi újonc alig várja, hogy Meryn közrendű vérét onthassa. Jeges szívű és gyönyörű oktatója, Stark Therion, pedig készen áll minden gyengeségre büntetéssel felelni.

Minden egy verseny és mindenki Meryn ellen van – mindenki, leszámítva a veszélyesen jóképű koronaherceget, akinek figyelme újabb céltáblát rajzol Meryn hátára. A kastélyban minden mosoly mögött penge rejtőzik… a folyosók pedig sötét titkokat rejtenek.

Társulj vagy vérezz. Harcolj vagy halj. A bukás maga a halál.

Én ezt a könyvet már az első megjelenésnél kinéztem, de akkor még nem találtam társakat ahhoz, hogy blogturnéra vigyük. Aztán jött a még csodálatosabb keménykötésű élfestett kiadás és akkor már szerencsére más is észrevette, amit én elsőre is, és végre turnéra tudtuk hozni.

A történetünk főhősnője Meryn Cooper egyáltalán nem vágyik arra, hogy Társult legyen. Sőt, kifejezetten gyűlöli őket. Miközben a Társultak elit harcosai gazdagságban és megbecsülésben élnek, Merynnek azért is meg kell küzdenie, hogy a családja egyáltalán megéljen. Aztán egy nap elrabolják a húgát, Saelát, és a lányt az ellenséges területre hurcolják.

Meryn pedig természetesen nem az a típus, aki szépen otthon marad és várja, hogy majd valaki megmentse a húgát. Ha át akar jutni a határon, egyetlen lehetősége van: beáll a hadseregbe, és megpróbálja túlélni a Társulási Próbát. A próbákon ugyanis csak a legjobbak maradhatnak életben, és aki elbukik, annak nem éppen egy udvarias „köszönjük, hogy részt vettél” a jutalma.

Ráadásul Merynt minden tiltakozása ellenére kiválasztja egy hatalmas, vad rémfarkas, Anassa is, akivel mentális köteléke alakul ki Merynnek. Csakhogy ez a kötelék nem olyan egyszerű, ahogy azt a főhősnőnk gondolja. Anassa eleinte inkább gátolja, mintsem segíti az emberi társát és Merynnek nagyon-nagyon sokat kell dolgoznia azért, hogy Anassa egyáltalán szóba álljon vele.

És ha mindez még nem lenne elég, Meryn négy hónapnyi kiképzésre kerül a királyi kastélyba, ahol nemcsak a többi növendékkel kell megküzdenie, hanem a hideg, szigorú és természetesen elképesztően jóképű kiképzőjével, Stark Therionnal is. Miközben mindenki versenytársat lát benne, a koronaherceg érdeklődése sem könnyíti meg a helyzetét, a kastély falai között pedig egyre több olyan titokra bukkan, amelyek miatt már az sem biztos, hogy tudja, ki az ellenség és ki az, akiben egyáltalán megbízhat.

Egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mennyire imádtam ezt a könyvet. Farkasok? Farkasok! Ezzel már megvett magának az írónő. És természetesen nem lehet elmenni amellett sem, hogy mennyire szerettem a Fourth Winget és ez rengeteg aspektusában arra hajaz. De csak körülbelül annyira, mint ahogy most minden feltörekvő író Sarah J. Maas után a szépség és a szörnyeteg retellingjét meséli el...

Szóval igen. A Dire Bound egyáltalán nem találta fel a spanyolviaszt. Van itt minden, amit az utóbbi évek romantasy dömpingjében már láttunk: szegény, de annál elszántabb lány, brutális kiképzés, életveszélyes próbatételek, különleges képességek, titkokkal teli királyi udvar, hatalmas farkasok, mentális kötelék, morcos és veszélyesen jóképű férfi. És persze lesznek vámpírok is. Mert miért is ne? (de legalább a tündéreket kihagytuk most :) És így is működött. Nagyon.

Meryn Cooper ugyanis pontosan az a főhősnő, akit ebben a műfajban szeretek. Nem azért akar bekerülni a Társultak közé, mert dicsőségről álmodik, vagy mert szeretne egy gigantikus méretű farkason lovagolni. Ő egyszerűen csak meg akarja találni a húgát, Saelát, akit elraboltak. Minden más csak eszköz ehhez. Szegény, hétköznapi lányként kerül be egy olyan világba, ahol a gazdagok és kiváltságosok már gyerekkoruktól kezdve erre készülnek, neki pedig szó szerint minden egyes lépésért meg kell küzdenie. (kicsit Éhezők Viadala érzetünk van, nem? :) És Meryn küzd is. Nagyon. Nem hátrál meg akkor sem, amikor jóval véznább, esélyelenebb a többieknél. Kihasználja azt, hogy az utcán nőtt fel, ott is élt és ha ott túlélt... akkor ez már gyerekjáték lesz. Gondolja ő :).

Egy percig nem tökéletes, hibázik, rettentően makacs, nagy a szája és persze nőből van - a szép szavak, a kedves tettek, a tökéletes mosoly nagyon gyorsan leveszi őt is a lábáról és még akkor se látja, hogy mekkora "red flag" villog az adott karakter feje felett, amikor már mind sikítva kiabáljuk, hogy "be ne dőlj neki"!

És a pasik. Kettőt is kapunk belőle, mert ez már csak így szokás. Azt tudtam / gondoltam / sejtettem, hogy ki lesz a befutó, csak arra voltam rettentő kíváncsi, hogy a "nem kellő felet" hogyan tudja majd az írónő "kigyomlálni". Nekem tetszett a megoldása, még akkor is ha ezt aránylag hamar megtette, hiszen lesz még ennek a történetnek folytatása... Na, de mindegy, majd meglátjuk. Többet nem nagyon szeretnék elárulni a két férfiről, mert félek, hogy nagyon nagy spoilert osztanék meg, és azt nem szeretném. Izguljatok és meresszetek majd Ti is nagy szemeket, ahogy én is tettem:).

És a romantika. Igen, kapunk belőle, de a (számomra) még nem megfelelő társsal. Igen, van benne +18 karikás rész is nem is kevés, néha picit soknak is éreztem, de ez legyen a legnagyobb problémám. Ami azért persze volt, mert én nagyon szerettem volna, ha a két férfi főszereplő is kap saját szemszöget - bár tudom, hogy azzal sok mindent lelőtt volna túl hamar a szerző, de ezzel picit "élőbbek" lehettek volna a srácok is.

A másik problémám pedig a világfelépítés volt. Rengeteg érdekes dolgot kapunk a Társultakról, a falkákról, a két ország közötti háborúról, az ősi történelemről, a vérvonalakról és a farkasokhoz kapcsolódó titkokról. Csakhogy sokszor az volt az érzésem, hogy a szerző csak bedob egy újabb nagyon érdekes információt, aztán azt mondja: tessék, majd később elmagyarázom. És ez a magyarázat még nagyon nincs sehol. Jó, ez persze akkor lenne nagy probléma, ha ez egy befejező kötet lenne, így megpróbálom türelmesen kivárni a folytatást:).

És akkor jöjjenek a farkasok! A Társultak és a rémfarkasok kapcsolata számomra egyértelműen a könyv egyik legerősebb része volt. Anassa egyszerűen fantasztikus. Nem egy aranyos "kiskutya", aki boldogan követi Merynt mindenhova, hanem egy önálló, veszélyes, hatalmas lény, akivel Merynnek meg kell tanulnia együtt élni. Ráadásul a kötelékük nem csak egy menő fantasy elem, hanem valódi érzelmi súlya is van. Itt is szívesen láttam volna bele Anassa fejébe, hogy lássam, érezzem a falka dinamikáját, működését és életét, de szerintem a szerző itt is attól félt, hogy akkor túl idejekorán kiderült volna sok minden. Persze kaptunk leírásokat, elbeszéléseket, hogy mire kell figyelni, mit csinálnak a farkasok, stbstbstb, de én ezt kevésnek éreztem. Jó, én annyira imádom őket, hogy nekem bármi kevés velük kapcsolatban :D.

A baráti kapcsolatokat is nagyon szerettem. Meryn biztosan nem élte volna túl a próbákat és a kiképzést, ha nem állnak mellé a barátai. Imádtam az ikerpárt, Venna és Izabel párosát, akik mindenben segítették Merynt és azonnal mellé álltak, ha baj volt. Az pedig volt, hiszen mind a próbák, mind kiképzés annyira brutális volt, mintha az Éhezők Viadalát vagy a Fourth Winget olvastam volna.

És a történet vége? Rettentően felgyorsultak az események a kezdő kötét végére, nem győztem kapkodni a fejem, annyi új információt kaptunk, illetve annyi minden derült ki. Természetesen a vége függővég, de olyan "azonnal akarom a következő részt" típusú.

Összességében a Dire Bound nem egy teljesen új romantasy. Sőt. Aki sokat olvasott a műfajban, annak nagyon sok ismerős eleme lesz. De szerintem nem is kell minden könyvnek újra feltalálnia a műfajt. Néha egyszerűen csak szeretnénk egy jó történetet, egy badass főhősnőt, hatalmas farkasokat, egy morcos, jóképű férfit, egy rakás titkot és annyi fordulatot, hogy csak kapkodjuk a fejünket. És ezt a Dire Bound tökéletesen hozta.

Én pedig alig várom, hogy újra belevethessem magam ebbe a világba.

Képek forrása

Instagram

Instagram

Borító: Gyönyörű, csodálatos, látványos, utal a történetre és amúgy is, szerelmes vagyok ebbe a borítóba (és akkor nem is említettem a csodálatos élfestést és a könyvhöz kapott gyönyörű karakterkártyákat sem...)

Kedvenc karakter: Meryn, Stark, Anassa, Izabel és Venna

Szárnyalás: A történet, a farkasok és Meryn–Anassa kapcsolata

Mélyrepülés: Néhol túlnyújtott romantikus jelenetek és a kissé hézagos világfelépítés

Érzelmi mérce: izgalmas, forró, romantikus, néhol brutális és persze van benne jó pár +18 karikás rész

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Kik mások is lehetnének mostani játékunk főszereplői, mint a farkasok? Minden állomáson találtok egy képet, ami valamelyik híres rémfarkast, vérfarkast vagy farkasalakot tartalmazza. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni a farkas nevét és beírni a Tally megfelelő sorába.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A blogturné további állomásai:

Augusztus 24 - Kelly és Lupi olvas
Augusztus 27 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Augusztus 30 - Dreamworld

Gareth Hinds: Odüsszeia

 

A Maxim kiadónak köszönhetően új formában vehetjük kézbe a régi, még a középiskolából megismert klasszikust, az Odüsszeiát: képregényként. Tartsatok Odüsszeusszal és blogturnés társainkkal a hosszú utazáson, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Maxim Kiadó, 2026

256 oldal

Fordította: Beke Zsolt

Goodreads: 3,94

Besorolás: képregény, mitológia

Gareth Hinds merész képi világgal, de a homéroszi eposz zeneiségével értelmezi újra az ókori klasszikust.

Odüsszeusz, Ithaka királya a győztes trójai háború után végre haza akar térni szerető családjához. Tetteivel azonban magára haragítja Poszeidónt, a tengerek istenét, aki bosszúból elsüllyeszti a hős hajóját, akinek így esztendőkön át hontalanul kell vándorolnia. Odüsszeusznak emberevő szörnyetegekkel, viharokkal, valamint szirének és más természetfeletti lények csábításával is meg kell küzdenie. Minden erejére és ravaszságára szüksége van – meg némi segítségre is az Olümposz hegyéről –, hogy hazatérhessen, és visszaszerezhesse királyságát a trónjára és a felesége kezére áhítozó kérőktől.

Gareth Hinds az Odüsszeia mellett képregény-adaptációt készített már Edgar Allan Poe ismert műveiből, a Beowulfból, a Macbethből, a Lear királyból és A velencei kalmárból. Washington D.C. közelében él.

Az Odüsszeia azon klasszikusok közé tartozik, amelyekkel valahogy sosem sikerült igazán megtalálnom a közös hangot. Tudom, hogy az irodalomtörténet egyik legfontosabb művéről beszélünk, generációk nőttek fel rajta, de én annak idején elég nehezen küzdöttem át magam rajta. Ironikus módon még az érettségi tételem is ez volt, de azóta sem sikerült megszeretnem.

Éppen ezért voltam kíváncsi Gareth Hinds képregényes feldolgozására. Az alapanyag adott, egy monumentális történet istenekkel, szörnyekkel, kalandokkal és hosszú hazatéréssel. A kérdés csak az volt, hogy vajon egy képregény képes-e közelebb hozni hozzám azt, amit az alapmű annak idején nem tudott.

A kötet már első ránézésre is nagyon mutatós darab. A keménykötés, a jó minőségű, fényes lapok és a színes illusztrációk igazán időtálló kiadvánnyá teszik. Látszik rajta, hogy gondosan megtervezett munka, amely méltó szeretne lenni az alapműhöz. A grafika különleges, nem mondanám a legszebb rajznak, amit valaha láttam képregénynél, viszont nagyon jól működik. Nem akar mindenáron "szép képekkel" lenyűgözni, a ceruza és az akvarell együttesen egy kissé régies hatást kelt, ami nagyon jól passzol ehhez az ókori, mitológiai világhoz.

A színek az érzelmekben segítenek, hiszen például ott van az alvilág, ahol színte színek sincsenek, ezzel is jelezve, hogy a halottak földjén járunk. Vagy ott van Polüphémosz barlangja, ahol az erős, narancssárga-vörös világ a veszélyt jelzi.

Ugyanezt láthatjuk a karaktereknél is. Az istenek például teljesen különleges színeket kaptak, ezzel is jelezve, hogy ők "mások."

És beszélhetünk az arcokról is. Nem igazán szépek a szereplők, de nem is ez a fontos. Az érzelmeket tökéletesen tükrözik, jól látjuk a félelmet, a haragot, a szeretet vagy az elszántságot. Sok esetben nem is kell hozzá szöveg, akkor is pontosan tudjuk, hogy az adott karakter mit is érez. 

Azt is fontosnak tartom, hogy a szerző nem szépít. Az Odüsszeia tele van erőszakkal, vérrel, gyilkossággal, szexualitással és mindez meg is jelenik a képregényben, nincs semmi elpalástolva.

Ami a történetmesélést illeti, szerintem Gareth Hinds ügyesen találta meg az egyensúlyt a szöveg és a vizualitás között. Vannak jelenetek, ahol szinte a rajzok mesélnek helyette, és akadnak olyan részek is, ahol a párbeszédek és a narráció dominálnak. A szerző ráadásul több helyen az eredeti mű szövegéből dolgozott, így megmarad valamennyire Homérosz hangja is, miközben a történet sokkal könnyebben befogadhatóvá válik.

Persze csodát ez sem tett. Nem lett hirtelen az Odüsszeia a kedvenc történetem, és továbbra sem érzem azt a rajongást iránta, amit sokan mások. Ugyanakkor azt el kell ismernem, hogy képregény formában jóval gördülékenyebb élményt nyújtott. A látvány segít életre kelteni az eseményeket, a hosszabb leírások helyett pedig közvetlenül láthatjuk a szörnyeket, a tengeri utazásokat vagy éppen az istenek beavatkozását.

Ami különösen tetszett, hogy ez a formátum közelebb hozhatja a történetet a mai fiatalokhoz is. Nem mindenki fog nekiállni egy több ezer éves eposznak, de egy ilyen látványos képregényt már jóval többen kézbe vesznek. Ha pedig ez lesz az első lépés afelé, hogy valaki megismerje Odüsszeusz történetét, akkor szerintem már elérte a célját. Főleg most, hogy a történet iránt a Nolan-adaptáció miatt is egyre többen érdeklődnek.

Összességében kellemes meglepetés volt számomra ez a feldolgozás. Nem szerettette meg velem teljesen az eredeti művet, de sokkal közelebb hozta hozzám, mint bármelyik korábbi próbálkozás. Ha hozzám hasonlóan nehezen birkóztál meg annak idején az Odüsszeiával, de érdekel a történet, akkor Gareth Hinds képregénye remek alternatíva lehet.

Borító: Látványos, de semmi extra

Szárnyalás: ez a képregény bevonzhatja a fiatalabb közönséget is

Mélyrepülés: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ezúttal néhány az Odüsszeiával kapcsolatos kérdésre kell válaszolnotok a játék során. Írjátok be a helyes választ a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mely nimfánál köt ki hazaútja során Odüsszeusz?

A blogturné további állomásai:

Blogturné
Augusztus 11 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Augusztus 12 - Dreamworld
Augusztus 14 - Könyv és más
Augusztus 16 - Kitablar
Augusztus 18 - Kelly és Lupi olvas
Augusztus 20 - Hagyjatok! Olvasok!

Augusztus 22 - Utószó

Sabrina Jeffries: Diana és a herceg (Elegáns Estélyek #1)

 

A General Press Kiadó jelentette meg Sabrina Jeffries legújabb regényét, Az Elegáns Estélyek sorozat első részeként: Diana és a herceg címmel. Ebben a történetben fiatal hölgyek alapítanak vállalkozást, segítenek első bálozóknak a Társasági bemutatkozásban, és talán férjet is találni. De mi történik, ha egyikük vonzódni kezd a legújabb ügyfelük bátyjához? A történelmi romantikus műfaj kedvelőit szeretettel várjuk a játékunkra, kövessétek a blogturné állomásait, megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!

General Press Kiadó 

328 oldal

Fordította: Melegh Erika 

Goodreads: 3,85

Besorolás: történelmi romantikus

 

Geoffrey Brookhouse, a rátermett és tehetséges építőmérnök váratlanul megörökli a grenwoodi hercegséget. Egy titok azonban tönkreteheti a családját, ezért a húgát egy gondoskodó, tekintélyes vagyonú úriemberhez kívánja hozzáadni. Az újdonsült herceg felkéri az Elegáns Estélyek ügynökséget, hogy szervezzék meg a lány debütálását a londoni társaságban. Az ügynökség tagja Lady Diana Harper is, a temperamentumos divatszakértő, aki hamar rabul ejti Geoffrey szívét…
Diana megpróbálja őt is szalonképes herceggé alakítani, bár fogalma sincs, mihez kezdjen a jóképű férfi elhanyagolt külsejével. Ráadásul egyre jobban vonzódik is hozzá. Geoffrey makacssága csak tovább ösztönzi a nőt, hogy megértesse a herceggel: az ellenállása lerombolhatja a húga esélyeit. Vajon egy olyan férfi, aki a szíve mélyéből gyűlöli az előkelő társaságot, együtt tud működni azzal a nővel, aki abból él, hogy kiszolgálja őket?

 

A regény prológusában meséli el a szerző, hogy milyen események váltották ki az Elegáns Estélyek nevű vállalkozás ötletét. Holtbury grófjának három lánya ugyanis igencsak reménytelen helyzetbe került, amikor az édesanyjuk felrúgta a házasságát, és megszökött a családtól, olyan botrányt kerekítve, ami ebben a korban jelentősen csökkentette az amúgy eladósorban lévő lányai házasodási esélyeit. A legidősebb nővér ugyan már férjnél volt, de a háború miatt özvegyen maradt, így két húga hozzáköltözik, hátrahagyva az otthonukat, ahová az apjuk a válás után új feleséget hozott. 

Közösen elhatározzák, hogy estélyeket, eseményeket fognak szervezni, többek között azzal a céllal, hogy az elsőbálozó fiatalokat bevezessék a társaságba. Immár négy éve sikeresen működik a vállalkozás, a lányok szépen megélnek a keresetükből és még jótékony célokra is fordítanak, leginkább leányanyákat, árvákat támogatnak. A legújabb kliensük a 30 éves agglegény Geoffrey Brookhouse, aki épp most örökölte meg Grenwood hercege címet, egyébként építészmérnök, és korábban nem igazán érdekelte a társasági élet, csakis a munkája. Ám az eddig vidéken nevelkedett kishúga és özvegy édesanyja segítségre szorul, a londoni társaságba való bevezetéshez nagy szükségük van az Elegáns Estélyek szolgáltatásaira. 

A hercegnek van egy titka, ami ha kiderül, veszélyeztetheti húgát, így mihamarabb főúri kérőket szeretne biztosítani az ügynökség segítségével, ehhez kész egy kisebb vagyont költeni. Az első megbeszélésen máris kialakul némi feszültség Lady Diana és a herceg között, ugyanis a lány ragaszkodik ahhoz, hogy a herceg is alkalmazkodjon az új pozíciójához, mert sem a ruhái sem a modora nem felel meg az elvárásoknak. 

Pattognak a szikrák közöttük, Geoffrey-t lenyűgözi a lány vörös haja és teltebb alakja, és Diana sem közömbös a jóképű herceg erős testalkatát nézve, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy hosszútávon nem áll meg ez a kapcsolat a flörtölésnél. De vajon mire juthat egymással egy káromkodó, titkokat rejtő, a londoni társaságot megvető herceg, és az ugyanezt a társaságot kiszolgáló, divatszakértő, független és gyönyörű Diana, akiben ez a férfi nagyon is kezdi felpiszkálni az eddig szunnyadó érzékiségét?

Olvastam már a szerzőtől, ami alapján egy komfort történelmi romantikus regényt vártam, de ennél jóval többet kaptam. Nekem nagyon tetszett a vállalkozásuk ötlete, ezek a hölgyek nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy elbujdokoljanak vidéken, hanem igenis részt akartak venni a társasági életben, csak kicsit másképp, ráadásul szép haszonnal megspékelve. A mamájuk a saját feje után rohant, ezzel lavinát indított el, sajnos ő nem szerepelt a regényben, pedig kíváncsi lettem volna rá. Talán a sorozat további részeiben megismerhetem a személyes magyarázatát, anyaként igencsak érdekel. A szülők tetteinek következménye ebben a regényben több helyen is ráégett a gyerekeikre, a herceg titka, ami miatt vonakodik családot alapítani szintén az apjához vezethető vissza. A szerző igazi szakértője ennek a kornak, nagyon sok részletet megismerhettem a vacsorák, bálok szervezéséről, az ételektől a világításon át a táncparkettek krétázásáig, a ruhákról nem is beszélve. A Harper nővérek igazi szakértői a társasági életnek, a legapróbb részletekig megterveznek, megszerveznek és megvalósítanak mindent, ami meghozhatja a sikert az ügyfeleiknek. Sokat olvastam már ebből a korszakból, mégis találtam számos újdonságot. Köztük egy apró magyar utalást, megemlítik a regényben a "magyar illatot", aminek utána is néztem, ez volt a világon az első feljegyzett, alkoholfüggvényű parfüm.

De ami igazán meglepett, az Diana személyisége volt, nagyon megkedveltem, amiért felvállalta önmagát, meg merte tenni azokat a bizonyos lépéseket és nem szégyellte kimondani amire vágyik. Izgalmas volt nézni a kapcsolatuk fejlődését, és ez a szerelmi szál szerencsére nem nyomta el a többi mondanivalót, megvolt a helye Rosy fejlődésének is, hiszen mégis az ő társasági eseményei voltak a központban. No meg ott volt a herceg nagy titka is, ami végig feszültséget okozott, aztán a lezárásban elég egyszerűen megoldódott, ezen csodálkoztam kissé. És Rosy is okozott meglepetést a regény végére, amire a herceg reakciója nekem tetszett, rámutatott, hogy az ő hozzáállása is mennyire megváltozott, figyelembe tudta venni a húga választását.
Számomra azért volt különleges ez a regény, mert nem számítottam arra, hogy szinte a feminista jelző is ráillene a történetre, annyi részlet utalt a női helytállásra. Ezek a hölgyek nem hagyták, hogy kirekesszék őket, megtalálták a módját a boldogulásnak, és még támogattak más nehéz helyzetben lévőket. És persze az is merőben szokatlan, hogy ebben a korban egy lady kimondja a vágyaira vonatkozó szavakat, és meg is tegye, amire vágyik, még a házasság előtt. Úgy éreztem, a szerző a mai olvasói elvárásokhoz igazította a regényt, de minden szélsőség nélkül, amit egyáltalán nem bántam, nekem ez így sokkal szórakoztatóbb olvasásélmény lett, szívből tudom ajánlani minden történelmi romantikus kedvelőnek.

Kedvenc karakter: Diana

 

Szárnyalás: Az Elegáns Estélyek vállalkozás ötlete és kivitelezése zseniális.

 

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Hamar kialakult a kémia a párosunk között és Diana meglepett a konkrét kezdeményező lépéseivel, ami be is teljesedett. Nem is egyszer.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 

Nyereményjáték

A szerző három korábbi regényének címe a kérdés, rakjátok helyes sorrendbe a betűket, és írjátok be a megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:   Aggy elga zén 

 

Állomáslista

08.15 Olvasónapló
08.18 Kelly és Lupi olvas
08.21 Dreamworld