Catherine Walsh: Holiday Romance - Karácsonyi románc (Fitzpatrick Christmas #1)

 

A Könyvmolyképző Kiadó egy új rubin pöttyös sorozattal lepte meg idén karácsonyra az olvasóit: Fitzpatrick Christmas címmel. Az első rész a Holiday Romance - Karácsonyi románc címet viseli, mely Molly és Andrew szívmelengető történetét meséli el.
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek Catherine Walsh   regényének egy példányát a kiadó felajánlásában!

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös

392 oldal

Fordította: Tóth Katalin

Goodreads: 4,00

Besorolás: Romantikus, felnőtt, utazás, karácsony 

Molly és Andrew Írországba repülne haza az ünnepekre, amikor egy különös hóvihar keresztülhúzza a számításaikat.
Kettejük között soha semmi romantikus nem történt: barátok, és ez minden. Már tíz éve évente egyszer hét órát és tizenöt percet együtt töltenek a karácsony előtti utolsó járaton, ami Chicagóból Dublinba tart. Az úton általában borzalmas bort kortyolgatnak, és beszámolnak egymásnak arról, hogyan alakult az életük a legutóbbi találkozásuk óta. Nagyon különböznek egymástól, és ez az ünnepi hagyományokról kialakult véleményükben is megnyilvánul.
Molly nincs túlzottan oda a karácsonyért, ezzel szemben Andrew fanatikusan rajong érte. Neki sokat jelent, hogy az ünnepeket Írországban tölthesse a családjával, és ezt Molly jól tudja. Ahelyett, hogy a józan észt követnék, és Amerikában maradnának, belevágnak egy őrült kalandba. Molly megígéri Andrew-nak, hogy mindenáron hazajuttatja édesanyja híres karácsonyi vacsorájára.
Az óra ketyeg, lassan kifutnak az időből. De Mollynak mindig van újabb terve. És amíg a taxik, repülők, hajók és vonatok menetrendjét zseniálisan össze lehet hangolni, addig semmi baj nem lehet.
Amivel egyikük sem számol, hogy amíg szakad a hó a város és a két jó barát feje fölött, az univerzumnak velük van terve, mégpedig az, hogy összeboronálja őket – annak ellenére is, hogy meg vannak győződve arról, hogy nem egymásnak teremtették őket.

Megint itt a december és rohamléptekkel közeledik a karácsony. Persze a hangulatba kerülésnek van még egy remek módja, az év utolsó hónapjában sok könyvmoly olvas  karácsonyos sztorikat, természetesen a romantikus zsánerből. Minden évben sorra kerítek én is egy-két ilyen regényt, most a Könyvmolyképző új rubin pöttyös sorozatára esett a választásom, lássuk Andrew Fitzpatrick története mennyire vett le a lábamról, mert őszintén szólva ilyenkor még kritikusabb vagyok, ahogy a karácsonyi filmekkel is, nem könnyű meggyőzniük, nekem kicsit több kell a hópelyheknél és a karácsonyi pulykasültnél.
 

Alapvetően szeretem a repülőteres klisét, a hosszú repülőutak alatti beszélgetéseket, idegenek ismerkedését, az ebből kialakuló történeteket. Ebből a szempontból jól indult a regény, hiszen Molly és Andrew már a tizedik közös hazautazásra készülnek Chicagóból Írországba - barátokként. Régóta ismerik egymást, és bár az első két út nem a legjobban sikerült, később már mindketten várják ezt a pár órányi együtt töltött időt. Párosunk igencsak különbözik egymástól a karácsonyi szokásokat illetően, Molly inkább a családjával való találkozásra fókuszál, a karácsony csak mellékes, hiszen náluk fát sem állítanak. De most Zoe az ikertestvére számít rá, hiszen nemsokára szülni fog, méghozzá egyedülálló anyaként. 

Andrew a másik véglet, nagy bőrönddel utazik haza, amiben nem kevés ajándék lapul, náluk alapvető, hogy összegyűljön a család, fontosak a hagyományok. Molly pontosan látja, mennyire kétségbeesik Andrew, amikor kiderül, hogy nem tud felszállni a gépük a vihar miatt. Azonnal szervezkedni kezd, és a félvilágot megkerülve próbálnak Európába jutni. Aztán történik valami, ami megváltoztat mindent, és ehhez köze van ugyebár a fagyöngynek, meg a váratlan csókoknak...

 

Eddig a pontig is szurkoltam a párosunknak, de innentől le sem tudtam tenni a könyvet. A szerző remekül építette fel a regényt, ugyanis a jelen történései mellett az első utazástól kezdve lineárisan mutatta meg az összes repülést, ezzel bepillantást nyerhet az olvasó tíz év történéseibe, mindkét fél örömeibe és csalódásaiba. Egyikük sem szerencsés a párkapcsolatokban, szerelmek jönnek mennek, de az igazi várat magára.  Nagyon szerettem olvasni ezeket a visszaemlékezéseket, mert jól kirajzolódott a kapcsolatuk fejlődése, rengeteg humorral fűszerezve. Időnként hangosan felnevettem a szarkasztikus beszólásokon, az egymás közöttiek is szórakoztatóak voltak, de Andrew családjával való találkozás volt mégis a kedvenc részem, a csipkelődés Christopher és Andrew között mindent vitt. A humor mellett nagyon értékeltem a szerző írói stílusát, magas fokon tudta átadni a karácsonyi hangulatot, a szereplők többször is sétálgattak az ünnepi utcákon, különböző városokban, és olvasóként úgy éreztem, én is ott lehetek velük, kóstolhatom a helyi különlegességeket.

És akkor térjünk rá arra, ami még emlékezetesebbé tette a történet, túl Molly és Andrew kialakuló szerelmén. A szerző Molly-val kapcsolatban egy jelentős mellékszálat is előtérbe helyezett, mégpedig a lány karrierjével kapcsolatban. A menő ügyvédség rengeteg munkával jár, de Molly hosszú évek óta mindent is beáldoz a karrierje érdekében, minden más csak a második helyen lehet, a család és a többi kapcsolata is. Hosszú ideje érzi, hogy ezzel nincs minden rendben, nem érzi boldognak magát. Most végre ezen a fronton is változás áll be, aminek őszintén örültem. Jó volt, hogy ezzel a sokakat érintő, "vajon jó helyen vagyok a világban, és ha nem, merre tovább?" kérdéssel is foglalkozott a történet.

 

Andrew az utóbbi olvasmányaim legklasszabb álompasija, igazi támogató barát, aki régóta már egész másként érez a lány iránt, csak azok a fránya körülmények sosem az igaziak. Kicsit úgy éreztem a szerző próbált Andrew-nak valami hibát kitalálni, és bele is írt egy ilyet, de nem tudtam ebbe beleélni magam, mert nem láttam róla semmi leírást, így súlytalannak éreztem, holott ez egy nagyon is komoly probléma, és ez is Andrew-t magasztalja fel, mert időben felismerte a problémáját és tett ellene. A regény Molly szemszögéből íródott, így sajnos Andrew fejébe nem láthattam bele, pedig ha ő saját maga mesélt volna a problémáiról, akkor talán hittem volna neki. Végül is ezért volt ez a kis fél pontnyi levonás. 

Fentebb már áradoztam a romantikus szálról, mennyire jól alakította a szerző a párosunk közötti feszültséget, és ez nem fordult át túlfűtött spicy jelenetekbe. Ha jobban meggondolom összesen csak egy ilyen jelenet volt, meg talán egy fél, de így volt ez tökéletes, kész felüdülés volt a mai trendekhez képest.
Összességében egy igazi romantikus karácsonyi történetet olvashattam, szerethető szereplőkkel, abszolút komfort olvasmány volt számomra, érdemes neked is kezedbe venned, remekül hangolódhatsz vele az ünnepekre. Örök hálám Rácz-Stefán Tibi bloggertársamnak, hogy felhívta rá a figyelmemet. A szerzőt is megszerettem, fogok még tőle olvasni, például már meg is jelent a sorozat következő része, Behavazódva címmel, ami Christopher sztorija, szintén karácsonyi körítéssel, a jó kis álkapcsolat trope bevonásával bolondítva.

Képek: Pinterest

Borító: Cuki.

Kedvenc karakter: Molly.

Szárnyalás: Imádtam megismerni Andrew családját.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Végre egy történet, amelyben a cuki szerelmi szál a lényeges, a hempergés nem dominál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés:  Ki hívta fel Andrew-t a repülőn?

 

 

 

Állomások:

 
12.06 Kelly&Lupi olvas extra állomás
12.08 Sorok között
12.10 Kelly&Lupi olvas

Catherine Walsh: Holiday Romance - Karácsonyi románc (extra állomás: idézetek)

A Könyvmolyképző Kiadó egy új rubin pöttyös sorozattal lepte meg idén karácsonyra az olvasóit: Fitzpatrick Christmas címmel. Az első rész a Holiday Romance - Karácsonyi románc címet viseli, mely Molly és Andrew szívmelengető történetét meséli el.
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek Catherine Walsh   regényének egy példányát a kiadó felajánlásában!

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös

392 oldal

Fordította: Tóth Katalin

Goodreads:

Besorolás: Romantikus, felnőtt, utazás, karácsony 

Molly és Andrew Írországba repülne haza az ünnepekre, amikor egy különös hóvihar keresztülhúzza a számításaikat.
Kettejük között soha semmi romantikus nem történt: barátok, és ez minden. Már tíz éve évente egyszer hét órát és tizenöt percet együtt töltenek a karácsony előtti utolsó járaton, ami Chicagóból Dublinba tart. Az úton általában borzalmas bort kortyolgatnak, és beszámolnak egymásnak arról, hogyan alakult az életük a legutóbbi találkozásuk óta. Nagyon különböznek egymástól, és ez az ünnepi hagyományokról kialakult véleményükben is megnyilvánul.
Molly nincs túlzottan oda a karácsonyért, ezzel szemben Andrew fanatikusan rajong érte. Neki sokat jelent, hogy az ünnepeket Írországban tölthesse a családjával, és ezt Molly jól tudja. Ahelyett, hogy a józan észt követnék, és Amerikában maradnának, belevágnak egy őrült kalandba. Molly megígéri Andrew-nak, hogy mindenáron hazajuttatja édesanyja híres karácsonyi vacsorájára.
Az óra ketyeg, lassan kifutnak az időből. De Mollynak mindig van újabb terve. És amíg a taxik, repülők, hajók és vonatok menetrendjét zseniálisan össze lehet hangolni, addig semmi baj nem lehet.
Amivel egyikük sem számol, hogy amíg szakad a hó a város és a két jó barát feje fölött, az univerzumnak velük van terve, mégpedig az, hogy összeboronálja őket – annak ellenére is, hogy meg vannak győződve arról, hogy nem egymásnak teremtették őket.

A blogturnénk első állomásán három hosszabb idézetet hoztam a regényből, remélem benneteket is romantikus karácsonyi hangulatba hoz! Értékelés dec. 10-én érkezik.

"– Ez a fagyöngy? – Az kizárt. – Olyan, mint a spenót. Mint a spenótlevél.

– Hogyhogy nem tudod, mi az a…?

– Tudom, mi ez, csak még nem láttam ilyet. Nem azzal töltöm a decembert, hogy egész idő alatt felfelé nézegetek, jó?

– Pedig a kábé százötven centiddel életed nagy részében felfelé nézel.

– Százhatvan centi vagyok, köszi! És egész jól látom a világot ebből a…

– Ne legyen már olyan grincs! – szól közbe a férfi. – Ez a hagyomány!

– Csigavér! – kiáltok vissza.

Andrew elneveti magát, és néhányan megállnak a felhajtás láttán. Hirtelen közönségünk is támadt.

– Hogy ez mekkora hülyeség! – morgom, és igyekszem kerülni a tekinteteket, miközben Andrew a sálhoz illő bojtos sapkát húz a fejébe. – És bizarr is, nem gondolod?

– A negyedik kiegészítés értelmében jogom van hallgatni.

– Ötödik.

– Mindegy.

Újabb pár halad el mellettünk, amíg mi ott húzzuk az időt. Felpillantanak, és észreveszik a fagyöngyöt. Anélkül, hogy lassítanának, egymás felé fordulnak, és megcsókolják egymást, aminek láttán halvány mosoly jelenik meg azoknak az arcán, akik mindezt látják.

Tátott szájjal nézem, hogy mintha mi sem történt volna, továbbmennek.

– Balszerencsét hoz, ha nem csókoljátok meg egymást! – kiáltja a víg kedélyű pasas, és ismét minket figyel.

– Nem, nem hoz! – vágok vissza. – Maga csak kitalálta ezt!

Andrew toporog mellettem, látszik, hogy továbbra is jól szórakozik.

– Molly…

– Csak kitalálta.

– Ne figyelj rá!

– Nem tudok nem figyelni rá. Legrincsezett. Miért hív mindenki így? – Egyre nő a bosszúságom, amikor látom, hogy mellettünk egy idősebb pár csókváltását is taps követi. – Hát jó. Gyere, csókolj meg!

– Kissé túlteng benned a versenyszellem, nem gondolod? Inkább keressük meg a sofőrünket!

Megragadom Andrew karját, és mivel most is munkálkodik bennem a bizonyítási kényszer, hogy elnyerjem az egész nap mellőzött figyelmet, amit vadidegenektől kaphatok, mielőtt átgondolnám, hogy mit teszek, Andrew nyakára fonom a kezemet, és az arcához emelem az arcomat. Nem hazudtam, amikor azt mondtam Gabrielának, hogy Brandon óta nem voltam senkivel. De az a helyzet, hogy Brandonnal sem voltam igazán együtt. Legalábbis az utolsó néhány hetünkben. A mi szakításunk is olyan lassan kifejlődő,

furcsa és bizonytalan elválás volt, ahol minden csók után kérdés következett, ahol minden érintésről sejteni lehetett, hogy ez lesz az utolsó. Egészen addig, amíg tényleg az is lett. Lehet, hogy már ki voltam éhezve az emberi érintésre, de abban a pillanatban, hogy Andrew és én közelebb kerülünk egymáshoz, a dolgok kezdenek… megváltozni. A belőle áradó melegség érint meg először, annyira más, mint a kijárat felől beáramló metsző hideg. Meglep, mennyire finomnak érződik a szakálla, ahogy a bőrömhöz ér. A puha ajkáról nem is beszélve. A férfiak ajka nem szokott puha lenni télen. Cserepes, mert nem használnak ajakápolót. De Andrew ajka puha. Puhán, melegen tapad a számra. Tapad, mert visszacsókol. Nem arcra puszi, és nem is vicces csók ez, amit barátok adnak egymásnak a fagyöngy alatt. Andrew ott áll, és

visszacsókol, én meg hirtelen nem bírok eléggé hozzásimulni. Remeg a gyomrom, biztosan a pezsgőtől. A kelleténél nehezebben tudom elengedni Andrew-t. Erőt kell venni magamon, hogy elhúzódjak tőle, de utánam lép, és ismét eltűnik közöttünk a tér. Mielőtt teljesen hátrahúzódik, még egyszer magához szorít."

 

"– Feleségül fogod venni Alisont – jelentem ki, amikor csatlakoztatja a fülhallgatót. – Feleségül fogod venni Alisont, én pedig összejövök valakivel az esküvődön. Az öcséd még szingli?

– Vele nem fogsz összejönni.
Felfortyanok az egyértelmű elutasítása hallatán.
– Miért nem? Aranyat érek. Nem akarod, hogy bekerüljek a családodba?
– Így nem.
– Akkor megalkuszom, és kiegyezek egy harmadik unokatesóddal is – közlöm, de úgy látszik, Andrew-t ez csak még jobban felbosszantja.
– Nincs semmiféle megalkuvás.
– Márpedig valamennyire muszáj lesz megalkudnom, mert tudvalevő, hogy egy évnél tovább nem vagyok képes megtartani a kapcsolataimat. Biztosan abban a szakaszban történik velem valami.
Mihelyt kimondom ezeket a szavakat, meg is bánom, és fintorgok, amikor Andrew rám néz. Miért ne teregethetném ki a bizonytalanságaimat valamennyi ismerősömnek? Miért ne vallhatnék színt a többi utas előtt itt, a repülőgépen? Nagyszerű terv lenne pedig! Extrán egészséges!
– Bocs! – szólalok meg újra. – Lehet, hogy rossz napom van, de az is lehet, hogy nem. Fogalmam sincs. De majd te megmondod.
Andrew nem felel, csak tartja a fülhallgatót. Átveszem tőle, a fülembe helyezem, és a lejátszás gombra teszem az ujjamat, hogy szinkronizálhassuk a beállításokat. De Andrew ezután sem mozdul. Továbbra is engem néz, ráadásul olyan komoly ábrázattal, amitől elkap a kétségbeesés, és azt érzem, meg kell törnöm a csendet.
– Jó, lehet, hogy a kókuszdiós dolgot is túlreagáltam. De…
– Mark nem érdemel meg téged – szakít félbe. – És nem érdekel, hogy rátalált-e a lelki társára, vagy hogy kóbor kutyák mentésével tölti a hétvégéit. Megbántott téged, én pedig utálom ezért. És legszívesebben behúznék neki egyet, amiért összetörte a szívedet. Az a helyzet, hogy ha valaha is azt fogod érezni valaki miatt, hogy kevesebb vagy annál, ami vagy, vagy azt, hogy nem érdemled meg, amire vágysz, meg fogom keseríteni az életét, ha szeretnéd. Zaklatni fogom telefonon. Kavicsot rejtek a cipőjébe. Bármit is kérsz, megteszem érted. Te egy szorgalmas, szenvedélyes, kedves ember vagy, és egy nap… egy nap találsz valakit, aki annál is jobbá tesz, mint amilyen jó most vagy. És az az illető nagyon szerencsés lesz, amiért vagy neki.
Csak meresztem a szemem Andrew-ra. Hátradől az ülésben, én meg szóhoz sem jutok. Az sem tűnik fel, hogy lenyúl a tejkaramellás zacskóért, és visszateszi az ölembe.
– Jó? – kérdezi, mire összerezzenek.
– Jó.
– Nincs megalkuvás.
– Nincs megalkuvás.
Suttogom a szavakat, de Andrew biztosan olyat lát az arcomon, amitől elégedetten bólint, majd visszafordítja a tekintetét a kijelzőre.
– Helyes – nyugtázza, és benyomja a lejátszás gombot. – És most nézd a nyavalyás filmet!" 

"...Most kéred a karácsonyi ajándékodat?
– Igen.
Nevet, majd eltolja magát, és térdre borul a karácsonyfa mellett. Maradt még alatta néhány kicsomagolatlan ajándék. Azokról mondta Andrew, hogy a következő napokban betoppanó rokonoknak szánják őket. Nem is fordítok rá túl nagy figyelmet, csak amikor Andrew visszalép a kanapéhoz egy lila selyempapírba csomagolt kerek tárggyal.
– Csukd be a szemedet! – mondja, és én engedelmesen úgy teszek. Egy másodperccel később a kezembe pottyant valamit. Meglep, milyen nehéz. Villámgyorsan kicsomagolom, közben Andrew visszaül mellém.
Egy hógömb. De nem olyan, amit a repterek ajándékboltjaiban árulnak. Nem az az ócska műanyag vacak, amit az ember inkább elhagyna, mintsem megtartana. Ez a hógömb nagy, akkora, mint egy papírnehezék, az alja nehéz, sötét fából készült, és beteríti az egész tenyeremet. Belül nem hóember vagy miniatűr ház látható, hanem egy repülőgép, amint a sötét égboltot szeli, és a kis ablakai melegsárga színben fénylenek.
– Ezek mi vagyunk? – kérdezem, és le sem veszem a szememet róla.
– Ezek mi vagyunk.
Finoman megforgatom a kezemben, végigsimítok az üvegen. 

– Nincs is karácsonyi díszem.
– Sejtettem. Gondoltam, nem bánod, ha lesz egy.
– Hogy nem bánom? – Úgy kell kipréselnem magamból a szavakat. – Odavagyok tőle, Andrew!
Megvonja a vállát, és figyeli, ahogy a gömböt tanulmányozom.
– Fel kell ráznod – emlékeztet.
Elfordítom a gömböt, mire a hópelyhek örvényleni kezdenek, és a repülőgép átsuhan a téli éjszakán. Előrehajolok, hogy jobban lássam a fényben, Andrew pedig elengedi a hajamat, és helyette kis körkörös mozdulatokkal a hátamat simogatja. Mint aki nem bírja abbahagyni, hogy hozzám érjen. Én sem akarom, hogy abbahagyja. Ebben a pillanatban azt érzem, hogy még senkivel nem tudtam annyira jól érezni magam, mint most. Az elmúlt hetekben átélt kiégés, nyugtalanság, idegeskedés és az a sok álmatlan éjszaka, amikor próbáltam kitalálni, mit kezdjek az életemmel, most mind tovatűnik, és korábban soha nem tapasztalt megvilágosodás jár át."

Képek: Pinterest

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés:  Hogy hívják Molly ikertestvérét?

 

 

 

Állomások:

 
12.06 Kelly&Lupi olvas
12.08 Sorok között
12.10 Kelly&Lupi olvas

Rebecca Yarros: Wilder (A Renegátok #1)

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy új sorozat első részét tarthatjuk a kezünkben Rebecca Yarrostól. A Wilder egy belevaló, bátor influenszercsapatról szól, aminek a tagjai a leglehetetlenebb trükköket és legvadabb mutatványokat kísérlik meg a világon, a fizika törvényeit és a saját határaikat feszegetve. Tartsatok négy bloggerünkkel az izgalmas hajóúton, ami szerelemmel, veszélyekkel és kalandokkal teli lesz, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös

400 oldal

Fordította: Őri Bettina

Goodreads: 4,03

Besorolás: new adult, romantikus, extrém sport, utazás, realista

Wilder ​közelében lenni legalább olyan veszélyes, mint amennyire addiktív…
Miután elvesztegettem két évet az életemből, úgy döntök, részt veszek egy kilenc hónapos hajóúton, ahol nemcsak dolgozni, hanem tanulni is fogok. A célom, hogy világot lássak, mindent a lehető legintenzívebben megtapasztaljak, és (ha szerencsém van) megtaláljam önmagam.
De bárcsak tudtam volna, mire vállalkozom!
Az ösztöndíjam egy másik hallgató korrepetálásától függ. De nem akármilyen diák, ó, nem! Az túl egyszerű lenne! Paxton Wildert kaptam, a fenegyerek influenszert és X-Games-bajnokot. Bárhová megy, kamerák, rajongók és nagyszabású mutatványok kísérik.
Utálni akarom őt. Le akarom hajítani azt az arrogáns egóját erről a hajóról. De attól a másodperctől kezdve, hogy egymáshoz érünk, a gyomrom egy dupla szaltót ugrik, és ráébredek, Wilder közelében lenni legalább olyan veszélyes, mint amennyire addiktív.
Mert tudom, mi a helyzet azokkal a pasikkal, akik mindig a következő vad kaland után rohannak. És tudom, mi történik azokkal a lányokkal, akik beléjük szeretnek.
De most a sorsunk összefonódott… és ha ő elbukik, nekem sincs semmi esélyem.

 

Nekem még mindig hátra van a Fourth Wing, szóval nem tudom még más zsánerrel összehasonlítani a szerző írásmódját, csakis az általam eddig olvasott realista regényeivel, amelyek között igazi kedvenceket is avattam, mint például az In the Likely Event. Tény, hogy a fantasy sorozata miatt mostanra szupersztárszerző lett, előtte viszont megírt egy seregnyi regényt, például a 2016-2017-ben kiadott A Renegátok sorozatot, melynek első része jelent most meg a Könyvmolyképzőnél.

Pontosan kik is a Renegátok? Egy extrém sortolókból álló társaság, akik többsége igen jó anyagi körülményekkel rendelkezik, adrenalinfüggők, újabb és újabb csúcsokat döntenek meg a produkcióikkal, de leginkább olyan trükköket hajtanak végre, ami előtte soha senkinek sem sikerült. Mindezt videóra veszik, és felteszik a milliós nézettségű Youtube csatornájukra. A legújabb ötletük, hogy egy filmet készítenek magukról, profi stábbal, még több extrém produkcióval, hogy megsegítsék egyik tagjukat, aki balesetet szenvedett korábban. Erre tökéletesen alkalmas a hajóút, hiszen csodás helyeken építhetik fel a pályákat. A Renegátok egyik alapítója Paxton Wilder, a hatalmas egóval és még nagyobb tehetséggel megáldott végzős egyetemista, arra kényszerül, hogy az utolsó éve alatt magántanárt fogadjon, mert a sikeres diplomaszerzéséhez van kötve, hogy hozzájuthasson az örökségéhez, viszont órákra járni valahogy nem igazán marad ideje az edzések miatt. Leah Baxter sikeresen pályázik a korrepetálói állásra, és nem  is sejti  az utolsó pillanatig, hogy kit is kell majd egyengetnie. Már az is extrém, hogy ez a kilenc hónapos tanulmányi év nem hagyományos egyetemen zajlik, hanem egy különleges oktatási program keretében egy tengerjáró hajón, ami bejárja a fél világot. A megállókban néhány napot eltöltenek, megnézik a nevezetességeket, kirándulnak és hajóznak tovább. Az állomások közötti napokban pedig megy az oktatás a hajón, dolgozatokkal, vizsgákkal. Leah az ösztöndíj nélkül sosem jutna be ide, de az állással kombinálva örömmel vág neki, hiszen a portfóliójában is remekül mutat majd ez a tapasztalat. A hajóra való becsekkoláskor derül ki, hogy a híres Wilder az, akivel el fogja tölteni ezeket az izgalmas hónapokat. Tulajdonképpen a barátnőjével együtt nevezett az ösztöndíjra, de ő megbetegedett és csak három hónap múlva fog csatlakozni, addig egy nagy lakosztályban dekkolhat egyedül, természetesen Wilder lakosztálya közelében. Leah egy traumatikus baleset miatt két évre szinte kizárta magát az életből, most már ideje visszatérnie az emberek közé, ugyan elég nagy ugrás belevágni ebbe a teljesen más életbe, ráadásul azt hitte nem lesz egyedül, de megrázza magát, akárhogy is alakul, ideje továbblépni. Amikor bemutatják Wilder-nek, nincs visszaút, indul a pörgés, de hogy rögtön egy extrém, zuhanós bemutató résztvevőjévé válik, azt nem gondolta volna.

Tulajdonképpen ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, Wilder-t megismerve beugrott egy influenszer srác, akit pár éve már követek Instán, bizonyos Jay Alvarrez. Ő imád mindenhonnan kiugrálni, a barátaival ejtőernyőzni, deszkázni, búvárkodni, ő van a blogturné bannerén is. Őt képzeltem el Wilderként, így abszolút el tudtam fogadni, hogy valakit tényleg híressé tud tenni ez a fajta élet. Bár maga a trükközés nem vonzó számomra, de a hozzá kapcsolódó szabotázs akciók felkeltették az érdeklődésemet, ugyanis már az első ilyen jelenetnél majdnem pórul jártak a főszereplők, Leah is lecsúszott a kötélpályán, és valaki bizony megbabrálta a fékeket. Ez az egyik fő cselekményszál a regényben, vajon ki akarja tönkretenni a céljaikat ráadásul egy esetleges baleset árán? Mivel csak a szűk környezet ismerhet bizonyos részleteket az eszközökkel kapcsolatban, így még ijesztőbb, hogy áruló van közöttük.

A szerelmi szál és a főszereplők személyiségfejlődése a másik főcsapás, ami a legtöbb olvasót megérinti ebben a romantikus regényben. Nekem őszintén szólva mindkét karakter sok volt, túl sztereotip. A hajóút, a környezet, az extrém sportok jelentették a különlegességet számomra a regényben, viszont a főszereplők kliséhalmozókra sikeredtek. Leah a traumás tanár néni, a baleset a fizikai sebein túl a lelkére is erősen kihatott, és hogy pontosan mi is történt két éve, azt elég sokára tudja meg az olvasó, nekem legalábbis túlzottan későnek tűnt. Paxtonnal való azonnali vonzalom talán nem hihetetlen a srác külső adottságai láttán, de az, hogy pár órás ismeretség után gyakorlatilag rábízza az életét, engem meghökkentett. Aztán minden túl gyorsan zajlik,  Paxton folyamatosan ostromolja a lányt, közben a saját szemszögében gyakran megjegyzi, hogy ennek a kapcsolatnak úgysincs jövője, mert ha megtudja Leah, hogy miért pont ő a tanára, akkor úgyis elhagyja és sosem bocsát meg. Mi van? Jöhet a találgatás az olvasó részéről, bár aki túl van bizonyos számú olvasmányon, nem lesz meglepve, szépen össze lehet rakni a részleteket, főleg, miután kiderül Paxton fő traumája egy bizonyos másik szerelmi ügy kapcsán, mert természetesen ő is traumás.

Paxton a szememben tényleg egy gazdag ... maradt (a pontok helyén egy p-el kezdődő szó lenne), aki Landonnal együtt inkább mutat egy önző, értelmetlenül kockázatos életstílust hajszoló fiatalt, ami nem éppen egy követendő példa. Sokszor próbálja megmagyarázni ennek az értelmét, de engem nem győzött meg. A filmmel keresett jogdíjat majd megkapja ugyan a kerekesszékes társuk, de mivel az összes többi tag  meglehetősen gazdag, máshogy is támogathatnák. Paxton most új helyzetben találja magát, megéli az első igazi szerelmet, de mégsem éreztem rajta gyökeres változást, talán később lehetnek még egyenlő felek a lánnyal ebben a kapcsolatban, de ezen a ponton ez még nem az, és ez zavaró volt számomra. Három hét után ez a nagy szerelmi vívódás inkább nevetséges, mintsem hihető. Akkor sem, ha számba veszem, milyen volt a Mykonos-on töltött idő, az a sok véletlen egybeesés, mit ad isten, pont ott volt az anyjának birtoka. És bocs Paxton fanok, de nekem nem tetszett az erőltetett traumafeldolgozás, amibe Leah-t folyton hajszolta.

A másik nagy csalódás a szabotálás magyarázata volt, engem nem igazán győzött meg a motiváció. Sok körülmény el lett hanyagolva, sántított az egész.

Pár szó azért az olvasásélményről is hangozzon el, egész jól indult az eleje, kb ötven oldalig megvolt bennem is az izgalom, vitt az újdonság ereje, de aztán ez jócskán lecsökkent. Unalmas részek következtek egészen kb 60%-ig. Olyan érzés volt, mintha egy Álomhajó szappanopera sorozat forgatásán lennék, extrém sportolók főszereplésével. Az utolsó harmadban fellendült az olvasási kedvem, sikerült a szerzőnek izgalmasabbá tenni az eseményeket. Meg kell hagyni, Rebecca Yarros jól ír, ebben a regényben is megvoltak a rá jellemző mélységek, a gyászfeldolgozás, a lelki sebek gyógyítása, a kettős POV, ugyanakkor nem kerültek hozzám közel a szereplők, nem éreztem a kapcsolatukban az érzelmi feszültséget, arra számítottam, hogy egy kilenc hónapos hajóút alatt egy lassú égésű szerelmet élhetek át velük, ami ugye tiltott is a tanár-diák vonatkozás miatt. Ezzel szemben hamar a lényegre tértek, és időben még karácsonyig sem jutottunk el. Az erotikus jelenetek sem hiányoztak, ez is egyfajta erőssége a szerzőnek, de inkább éreztem a fizikai vágy dominanciáját, mint az érzelmekét, így maradt hiányérzetem.

Összességében bátran ajánlom a könyvet az adrenalin-függőség kedvelőinek, akik szeretik az utazást, új helyek megismerését és szívesen olvasnak egy kellemes new adult szerelmi történetet ezzel a keretezéssel.

Kép: Pinterest

 

Borító: A színek jók, de a pitypang elcsépelt.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A helyszínek.

Mélyrepülés: Paxton rábeszélései nem biztos, hogy a legjobb terápia.

Érzelmi mérce: Nem egy lassú égésű románc, és az elmélyülés sem ad türelmetlenségre okot.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték

 

A nyereményjátékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint elolvasni a regény beleolvasóját, mely alapján meg tudjátok válaszolni az állomások feladványait.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  Milyen betegség döntötte le a lábáról Leah legjobb barátnőjét?

 

 a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:

03.26 Spirit Bliss - Sárga könyves út - extra

03.28 Kelly & Lupi olvas

03.30 Spirit Bliss - Sárga könyves út

04.01 Zakkant olvas

04.03 Kitablar

 

 

 

Jennifer E. Smith: Feljegyzések a szerelemről

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jennifer E. Smith: Feljegyzések a szerelemről című road-trip regényét, melyben két egymásnak idegen fiatal vonatozik végig az Államokon New Yorktól Kaliforniáig. Az egyhetes utazás alatt sok minden történhet, olyan döntéseket hozhatnak, ami megváltoztathatja a további életüket. Kövessétek az útjukat bloggereinkkel, és a játékunk során a  regény egy példányát meg is nyerhetitek a kiadó felajánlásában!

 

Maxim Könyvkiadó 2024. Dream válogatás

304 oldal

Fordította: Kovács Mercédesz

Goodreads: 3,81

Besorolás: YA, road-trip, romantikus, realista

Egy együtt töltött romantikus hét tökéletes ötlete: egy vonatút Amerikán át.
Hugót azonban dobja a barátnője, és a búcsúajándéka: jegyek a régóta tervezett főiskola előtti utazásukra. Csakhogy a jegy a lány nevére lett lefoglalva. Át nem ruházható, nincs kivétel.
Mae még mindig nem tudja elhinni, hogy nem vették fel a Dél-Kaliforniai Egyetem filmszakára. Amikor rábukkan Hugo hirdetésére, melyben azt kéri, hogy helyettesítse Margaret Campbellt (ez az ő teljes neve is!), úgy gondolja, pontosan ez az a kaland, amelyre szüksége van, hogy megszabaduljon a csalódottságától.
Egy országon átívelő vonatutazás egy totál idegennel talán nem a legjobb ötlet. De Mae és Hugo számára, akik a rendes életükből próbálnak megszökni, tökéletes értelmet nyer. Ám amikor a vonaton kívüli élet utoléri őket, megtalálhatják a módját, hogy az egymás iránti érzelmeiket megóvják a kisiklástól?

A Feljegyzések a szerelemről című regény már a hetedik young adult regénye a szerzőnek, ami hazánkban a Maxim Könyvkiadónál megjelent. (Ezen kívül egy felnőtteknek szóló regénye jelent meg a XXI. század kiadónál, mégpedig a Greta James, az elsüllyeszthetetlen.) Az ifjúsági regényei közül ez az ötödik, amit olvashattam, és nyugodtan kijelenthetem, minden egyes sztorija garantált minőségű, a szeretet/szerelem kérdését körüljáró, számomra komfort minőségű regény, azaz sosem okozott még csalódást. Jennifer szívesen hoz össze ismeretlen párokat, akik több-kevesebb időt együtt töltve úgy érzik, ezek a sorsszerű  találkozások megváltoztatják az életüket. Pontosan ez történik Hugo és Margaret esetében is! Hugo elég különleges életet él, hiszen egyike a híres angliai hatosikreknek, akik születésük óta médiafigyelemben élnek, most 18 évesek és nagyban készülődnek a helyi egyetemre, ahová egy gazdag üzletember jóvoltából mindannyian ösztöndíjat kaptak. Négy fiú és két lány alkotja a hatosikrek csapatot, két ikerpár ráadásul egypetéjű. Hugo Wilkerson imádja a családját, olyanok, mint egy igazi falka, támaszkodhatnak egymásra, együtt mindent megoldanak. A srác pár éve együtt van a barátnőjével Margarettel, és azt tervezik, hogy az egyetem előtt keresztülvágnak vonattal Amerikán, New Yorktól San Francisco-ig. Margaret azonban váratlanul szakított vele az utazás előtt, mert rájött, hogy nincs értelme a távkapcsolatnak, ő egy kaliforniai egyetemre megy, Hugo meg Angliában marad, és egyébként is alig több a kapcsolatuk egy jó barátságnál. A vonatjegyet Hugo a születésnapjára kapta és minden vágya hogy el is utazzon. Viszont minden foglalás Margaret Campbell névre szól - a szállodai szobák is, ahol meg akartak állni. Hugo testvérének ötlete alapján megpróbál vállalkozó szellemű útitársat keresni, akinek pontosan ugyanez a neve. Mae is jelentkezik, és végül ő lesz a kiválasztott. A lány is szakítás után van, de számára ennél sokkal tragikusabb az a tény, hogy felvették ugyan az USC-be, de nem a filmszakra, ahova feltétlenül be akart kerülni, évek óta erre készült. Ez az út jó alkalom lenne egy új vizsgafilm elkészítéséhez, új szemlélettel, amire a volt pasija is felhívta a figyelmét. Az e-mail váltások után eljön az indulás napja, találkoznak a new yorki állomáson, és felszállnak a vonatra, kezdődhet a kaland.
Váltott nézőpontból olvashatjuk a regényt, így mindkét főszereplőt megismerhetjük az indulás előtt, kezdve a családi hátterüktől a legbelsőbb gondolataikig. Mae szivárványcsaládban él, két apukája van, egyikük a vér szerinti apukája, de természetesen egyformán szereti mindkettőt. Anyukáról, még ha béranya volt is, egy szó sem esik. A családhoz tartozik még Nana, az épp egy gyenge sztrókból felépült nagymama, aki átmenetileg velük is él. Nos, a lány az apukáit nem avatja be az utazás részleteibe, viszont Nana mindenről tud, és nagyon támogatja, jól ismeri az unokáját és tudja, pont egy ilyen utazásra van szüksége, világot kell látnia, és az is egy aranyos adalék, hogy ötven évvel ezelőtt a nagyi is egy vonaton esett szerelembe. 

Hugo számomra összetettebb karakter volt, főképp az iker mivolta miatt. Nálunk voltak ikrek a családban, de a hatos ikreket elképzelni is nehezen tudom. Milyen logisztika lehet felnevelni egyszerre hat gyereket, hogy minden klappoljon, az nem semmi. De most nézzük ezt a gyerekek szemszögéből! Igaz, hogy számíthatsz a testvéreidre mindenben, de az ajándék ösztöndíjjal a sorsod el is lett rendezve, mielőtt rájöhetnél mi is akarsz lenni valójában. Hugo egyre jobban lázad a kijelölt út ellen, tapasztalatokat vár ettől az úttól, távol töltött időt, amikor nyugodtan átgondolhatja az életét.
Szülőként persze én is aggódnék elengedni a gyerekem egy ismeretlennel, szerencsére a fiatalok ennél sokkal bátrabbak, és igazuk is van. Egyszerűen lenyűgöző volt olvasni, milyen klasszul alakult kettejük viszonya, nem csak a kémiára gondolok, hanem megvolt a bizalom, a kíváncsiság egymás iránt. Beszélgettek, ismerkedtek, ettek, aludtak, és felfedezték a körülöttük lévő embereket a vonaton. Mae interjúkat készített az vállalkozó utasokkal, és hirtelen számtalan élet és szerelmi történet tárult eléjük, bőven volt kibeszélni, mit is jelent számukra a szeretet/szerelem, mit akarnak elérni, és mit tennének meg a céljaikért. Közben robog a vonat csodálatos tájakon, aztán megállnak Chicagóban, Denverben, újabb vonatra szállnak, újabb utasok közé. A lánynak készül a filmje, ami tényleg nagyon más lesz, mint amiket eddig csinált, de vajon elég jó? Hugo pedig kétségek között őrlődik, szeretne utazni, kihagyni egy évet az egyetemen, de ezzel lehet, hogy tönkretenné a testvérei jövőjét is, bár lehet, hogy ez csak egy kérelem helyes megfogalmazásán múlik?

Nem akarok túlzásokba esni, mert átlag olvasó szemmel ez egy cuki young adult romantikus sztori, amit többnyire kellemesnek mondanak, de nem hatol túl mélyre. Rácáfolok erre, mert olyan 100 oldalnál bizony nálam betaláltak bizonyos mondatok, kérdések, és elgondolkodtatott, ezek vajon nekem mit jelentenek, én miket válaszolnék,  ha a vonat utasa lennék. Egyébként már az alapötlet, a vonattal napokig tartó utazás is megvett magának, bakancslistás nálam átutazni az Alpokon, lehetőleg téli időszakban. Imádom a hegyeket! Szóval elképzeltem magam, mint Mae interjúalanya, és válaszoltam. Mi jut eszedbe arról, hogy szerelem? Az első gondolatom elkeserítő volt, és ahogy tovább olvastam, a regény végére árnyaltabb lett a válaszom, ami reménykeltő, már nem feltétlenül az illúzió szó jutott eszembe.
Természetesen a regény nem csupán a filmkészítés körül forog, részesülünk drámai pillanatokban is, ami felborítja a terveket, mindkét oldalon. Az utazás csak pár napig tart, sok változást hoz, a főszereplőknek mégis előnyükre válnak ezek a változások. Mae határozottan fejlődött, nyitottabb lett, aki le tudja bontani a falait, amivel korábban módszeresen körbevette magát. Hugo pedig egyensúlyt talál a családi elvárás és az egyéni céljai között, egyéniség tud lenni, miközben hűséges is marad. 

Összességében nagyon ajánlom ezt a regényt, többet adott, mint amire számítottam, mert nem egy egyhetes instant szerelmet akart valóságosnak mutatni, hanem a felszín alá nyúlt, elgondolkodtatott a tapasztalatszerzés fontosságáról, hagyni kell, hogy az élet magába szippantson. Egyértelmű az üzenet, szállj fel arra a bizonyos vonatra, olvasd el a könyvet!

Filmes hírek: A regény megfilmesítés alatt van, nem csoda, hiszen a szerző több regénye is moziba került már. Dove Cameron és Jordan Fisher lesznek a főszereplők.

Képek: Instagram, Deadline

Borító: A háttér jó, de az alakok nem tükrözik a karaktereket.

Kedvenc karakter: Nana

Szárnyalás: A vonatutat nagyon irigyeltem.

 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A romantika a young adult határain belül marad, nem is lenne életszerű az elmélyülés.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS: MENNYI IKERTESTVÉRE VAN HUGO-NAK?

 

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

08.03 Kelly&Lupi olvas
08.07 Pandalány olvas
08.13 Dreamworld

Jenna Evans Welch: Love & Olives - Szantorini történet (Love & Gelato #3)

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jenna Evans Welch új regényét,  Love & Olives - Szantorini történet címmel, mely egy igazi nyaralós történet, sok humorral, váratlan szerelemmel, családi bonyodalmakkal. Gyere velünk, kísérjük el  a regény főszereplőjét a gyönyörű görög szigetre, és a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó 2022. Dream válogatás

400 oldal

Fordította: Vince Judit Andrea

Goodreads: 4,09

Besorolás: YA, romantikus, realista, utazás, család

 

Livnek nincsenek szép emlékei az apjáról, ami érthető, hiszen a férfi visszatért Görögországba, amikor ő még csak nyolcéves volt. Amire viszont emlékszik: a mítoszok és Atlantisz elveszett városa iránti szenvedélyük. Ezért amikor váratlanul kap egy képeslapot, amelyben az apja értesíti, hogy a National Geographic számára dokumentumfilmet forgat Atlantiszról, és egyben meghívja magához Görögországba, hogy ebben segédkezzen neki, Liv igent mond a lehetőségre. Aztán megérkezik a gyönyörű Szantorini szigetére, és azzal szembesül, hogy nem is olyan egyszerű feldolgoznia a helyzetet. Hosszú évek után először találkoznak az apjával, ezért rengeteg kérdés és megannyi érzelem tör a felszínre. Ráadásul Liv azt sem szeretné, hogy Theo, az operatőr, aki apjának lelkes tanítványa, tanúja legyen a küzdelmének.
Mediterrán életszemléletével Theo segít Livnek, hogy elmerüljön mindabban, amit Szantorini kínál: a káprázatos naplementékben, a türkizkék vízben, a barlanglakásokban és a finom ételekben. Ahogy egyre jobban élvezi Theo társaságát, és az apjával is közelebb kerülnek egymáshoz, Liv lassan ráébred, hogy az apja talán nem is Atlantisz miatt hívta meg Görögországba.

 

A szerző nem ismeretlen számomra, hiszen ennek a sorozatnak az első darabját, a Love&Gelato-t olvastam már pár éve a megjelenésekor, és a Love&Luck is a polcomon vár, erről Lupi írt itt a blogon. A Love&Gelato éppen felkapott lett az utóbbi hetekben, hiszen nemrég jött ki a Netflixes filmváltozat. Megnéztem, de sajnos nekem totális csalódást okozott, mert valójában csak nyomokban követte a könyvet, ráadásul Firenze helyett Rómában játszódott. Nem tudom, folytatni akarják-e a megfilmesítéseket, de legalább a Szantorini történetet nem igazán tudják majd máshol leforgatni. 

Rá is térek erre a történetre, ami egy vérbeli nyaralós könyv, nagyon jólesett elolvasni, hiszen a szerző egyik fő erőssége a hangulatteremtés, a leírásaival képes volt odavarázsolni engem erre a csodálatos szigetre. Liv a regény főszereplője, aki a ősszel fogja kezdeni az utolsó évét a középiskolában, és szeretné még a nyarat kiélvezni mielőtt döntést hoz a továbbtanulásáról. A pasija Dax felvételt nyert a Stanfordra, és erősen erre terelgeti Liv-et is, hogy közel tanuljanak majd egymáshoz, esetleg együtt is lakjanak. Liv nem meri neki bevallani, hogy egész más elképzelései vannak. Ám egy képeslap váratlan érkezése áthúzza a nyári terveket, pedig Dax elhívta őt a végzősök kirándulására is, de Livnek a közel tíz éve nem látott apjához kell utaznia Szantorini szigetére, hogy segítsen neki egy dokumentumfilm készítésben, ugyanis a National Geographic érdeklődik apja Atlantisz kutatása iránt. Fura módon Liv anyja ragaszkodik ehhez az utazáshoz, így a lány Szantorini repterén találja magát, ahol persze nem az apja várja, hanem annak segédje, Theo, mert ugyebár az apjának megint közbejött valami. Talán számított is rá, hogy nem mennek majd simán a dolgok, de ami ezután várja, az minden képzeletét felülmúlja.

Az érzelmek innentől garantáltan elárasztják az oldalakat, hiszen alakulgat egy bimbódzó szerelmi szál Liv és Theo között, tovább bonyolódik az apa-lánya kapcsolat, feloldásra vár egy régi trauma, és egy hatalmas titok is lappang, ami elég nyilvánvaló, kivéve Livnek, aki inkább homokba dugja a fejét, nehogy tudomásul vegye, ami az orra előtt zajlik. Kétségtelenül szórakoztató volt a regény fő cselekményszála, engem például nagyon érdekel Atlantisz kérdése, egész elvarázsolt a szerző Liv apjának teóriájával, miszerint Szantorini és a környéki szigetek lennének az elsüllyedt Atlantisz. Rendkívül kreatívan állt Liv és Theo a filmezéshez, amit persze saját maguknak kellett kivitelezni, elterveztek mindent, mikor mit forgatnak, és minden nehezítő körülmény ellenére kezdett összeállni a film. Óriási változáson megy keresztül ez a lány, hiszen az eddig jobbára elfojtott művészi vénáját végre nem kell korlátoznia, kiteljesedhetnek az elképzelései. Bejárják Szantorinit és a környéki szigeteken is forgatnak, hol hárman az apjával, hol csak ketten, rengeteg leírást kap az olvasó a gyönyörű környezetről. A tenger ezernyi árnyalata, a naplementék, az ételek leírásai mind mind fokozzák a hangulatot. Ne feledkezzek meg a lány szállásáról sem, hiszen egy gyöngyszemet épített be a szerző a történetbe. Liv apja ugyanis egy pici könyvesboltot üzemeltet, félig a hegyoldalba építve, a többi házhoz hasonlóan. A könyvesboltban titkos ajtók, szobák vannak, egy lenyitható lépcső pedig a hálófülkébe vezet, amin most Theo-val osztoznak. Itt meg kell említenem a mellékszereplőket is, hiszen itt dolgozik a könyvesboltban Theo anyukája, aki Liv apjának régi barátja, és egy alkalmazott srác is. Mindannyian emlékezetesek maradnak, határozottan hozzátettek a történethez. 

Mielőtt rátérek a számomra fő mondanivalóra, még a romantikus szálról érdemes beszélni, Theo nagyon aranyos és tisztelettudó srác, sosem hagyta figyelmen kívül, hogy Livnek kapcsolata van, és egy pillanatra sem lett ebből megcsalós történet. Ezt nagyon értékeltem, ebben bíztam végig, hogy nem rontják el. Theo-nak is megvan a maga története és pont ezért érti meg a lányt, legalábbis próbálja, igyekszik rávezetni dolgokra, aztán látja is rajta a változást, több szempontból is. Aranyos volt, ahogy Liv nevével játszott, egy rakás becenevet adott neki, ezzel kifejezte, hogy mennyire szép a lány eredeti neve, az Olive, és persze minden egyes tudományos és hétköznapi információt megosztott vele az olajbogyóval kapcsolatban. Mondtam már, hogy nagyon cuki srác? 

Az igazi mondanivaló számomra ebben a történetben az apa-lánya viszony volt, szorosan összekötve a felnőtté válással, az elfogadással, megbocsátással. Szembesültem rögtön az elején azzal a ténnyel, hogy az apuka faképnél hagyta a családját, mikor Liv nyolc éves volt. Ennyit lehetett tudni, és azt, hogy fanatikus Atlantisz kutató, görög származású és művészlélek. Hátrahagyott 26 dolgot, amit Liv egy dobozban őriz, hiába haragszik az apjára, nem tud ezektől megszabadulni, Szantorinire is magával viszi a dobozt. Régi térképtől kezdve, szalvéta, festék, gyűrű, könyv, ceruza, mindenféle emlékek. A szerző ennek jelentőségét a könyv szerkezetébe is beleillesztette, minden fejezet elején megjelenik egy-egy visszaemlékezés, kapcsolódva ezekhez a tárgyakhoz, így lassan egyre többet megtudunk a múltjukról. 

Ám természetesen nem egyszerű családelhagyásról volt itt szó, más áll a háttérben, amit a szerző egészen a regény végéig titokban tart, bár a lányon kívül mindenki tud róla, az olvasó is simán kitalálhatja. Az a folyamat, ahogy az apa és lánya eljut az első kínos találkozás pillanatától a végső mindent bevallós kibékülésig, az egy hosszú és keserédes folyamat. Lépésenként haladnak. 

Aztán eljön a regény csúcspontja, amikor olyan események történnek, amik után már nem lehetnek titkok. Végre valahára minden kiderült, és bennem is feloldódott a feszültség, ami minden könnyed elem ellenére végig kapargatta a torkom. Imádtam a regény végét, sikerült egy remek befejezést varázsolnia a szerzőnek, ami kellemesen megnyugtató volt, különösebb cukormáz húzása nélkül. Egészen apró tüske maradt bennem, mégpedig Liv anyukája részéről. Neki sokkal többet kellett volna beszélgetnie Livvel, igaz, hogy a lány egy csomó mindent elfojtott magában (a rémálmok erre utaltak), nem volt hajlandó látni és tudomásul venni bizonyos tényeket, de könyörgöm, akkor még kicsi gyerek volt, utána évek teltek el, nagyon hiányzott itt a megfelelő kommunikáció. 

Összességében elégedett vagyok, ott voltam velük ezen a lélegzetelállító szigeten, éreztem az illatokat, az ízeket, a hűs tengert. Aki olvassa ezt a regényt, biztos vagyok benne, hogy kedvet kap legalább egy pár napos kiruccanáshoz Szantorinire. Simán olvasható önálló regényként, tényleg nagyon ajánlom.

A képeket a Pinterestről válogattam, és még vagy százat tudnék idebiggyeszteni, annyira gyönyörű ott minden.

Borító: Cuki ez a rajzolt borító.

Kedvenc karakter: Theo egyértelműen.

Szárnyalás: A titkos medencés jelenet.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Aki könnyed nyári regényre számít, meg fog lepődni! Sokrétűek az érzelmek, a szerelmi szál mellett a családi kapcsolatok alakulása is erős érzelmeket vált ki.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

Nyereményjáték

Tény, hogy Santorini az egyik legkedveltebb utazási célpont, de számos más görög sziget is várja a turistákat. A játékunk most extra könnyű, gyönyörű görög szigetek neveit mixeltük össze, helyes sorrendbe állítva írjátok be ezeket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

FELADVÁNY:  fruoK

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
08.07 - Kelly&Lupi olvas
08.09 - Zakkant olvas
08.11 - Hagyjatok! Olvasok!
08.13 - Dreamworld

 

 

Földvári András: Ez az én világom

 

Földvári András a világ legtöbb országát már bejárta. Erről könyvet is írt, de most újra megosztja velünk az élményeit. Itt és most nemcsak a kalandokról van szó, hanem az emberekről is, akik felejthetetlenné tették ezeket az utazásokat.

Tartsatok a Blogturné három bloggerével és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

21. század kiadó

270 oldal

Besorolás: turizmus, utazás

Földvári András Magyarország legviláglátottabb embere újra mesél.

2020 egyik legnagyobb könyvsikerének szerzője újabb kalandjait osztja meg az olvasókkal a Föld legkülönbözőbb pontjairól.

Azonban ez a kötet több is színes és gyakran szórakoztató útleírásoknál. András történeteinek többségében fontos szerephez jutnak azok az emberek, akik felejthetetlen élménnyé varázsolták a magyar világjáró utazásait. Akik egy-egy gesztusukkal, életfilozófiájukkal, barátságukkal nem csak arra tanították a bolygó magyart, hogy a világ színes és érdekes, hanem azt is megmutatták neki, hogy az minden ellenkező híreszteléssel szemben jó is.

Ez a jó világ Földvári András világa, ahova újra vár mindenkit, aki fejben vagy akár a valóságban is útra kelne vele.

Azon kevés? vagy sok? szerencsés közé tartozom, aki személyesen is ismeri Földvári Andrást. Mivel az idegenforgalmi szakmában dolgozom én is, így egy ideig együtt dolgoztunk. Halk szavú, barátságos, mindig segítőkész kollégaként ismertem meg, akihez mindig lehetett fordulni, ha valami gondunk volt (repülőjegyes természetesen). Annyit tudtam róla, hogy légitársaságnál dolgozott (Malév) és valahányszor páran összeültünk, mindig érdekeseket mesélt. Bár gondoltam, hogy a szakmája miatt sokat utazik / utazott, de akkor még fogalmam se volt róla, hogy mennyi helyen járt. Aztán elkerült ő is attól a cégtől és én is, ahol együtt dolgoztunk, de Facebookon továbbra is ismerősök maradtunk. Ott láttam folyamatosan, hogy mennyit és merre utazott, hogy "celeb" lett (de nem a szó rossz értelmében). Majd megjelent az első könyve, ami sajnos elkerült (most van beszerzés alatt:))), de a második könyvét már én is megszereztem.

Mit is vártam ettől a könyvtől? Pontosan azt, amit kaptam. András rengeteg, érdekesebbnél-érdekesebb történetét. Mert ő tényleg tud mesélni és van is miről. Akár az "átkosban" utazott, akár manapság, vele mindig történt / történik valami. De mindenhol vagy van egy ismerős, vagy a kedves, barátságos modorának köszönhetően épp szert tesz egy újabb ismerősre / barátra, aki segít neki. Mert ez a könyv most erről szól. A sok utazás mellett azokról az emberekről, akik így vagy úgy, de részesei lettek András utazási élményeinek.

És miért imádtam ennyire ezt a könyvet? Mert a szerző, amellett, hogy izgalmas, néhol vicces, néha megható történeteket oszt meg velünk az utazásairól, de mellette mindenhol ad egy kis történelmi, földrajzi kitekintést is az adott helyszínről. És mennyivel könnyedebben veszi az ember ezeket az információkat, amikor nem száraz útikönyvből olvassa, hanem egy vicces / érdekes történet részeként!

Forrás

A könyv három részre tagolható. Az első részben azokat az élményeit osztja meg velünk András, aminek van valami magyar vonatkozása. Akár történelmi, akár személy szerinti. Hiszen azt mind tudjuk, hogy mi magyarok bármerre is járunk, valami magyar vonatkozást mindig találunk az adott helyszínen! Nekem anno az volt a legszürreálisabb élményem, amikor Yogjakartában a Borobudur tetején összefutottunk egy csapat helyi kisiskolással. Mivel elütöttünk a helyiektől, ezért megrohantak, fotózkodtak velem, mint valami celebbel :D és kérdezték, hogy honnan jöttünk. Én az esélytelenek nyugalmával mondtam, hogy Magyarországról. Erre felcsillant a szemük és azonnal kántálni kezdték, hogy Puskás! Puskás! Ennél nagyobb meglepetés azóta sem ért engem külföldön! :D

A második részben a szerző elmeséli, hogy hiába profi és gyakorlott utazó, azért ő is néha slamasztikába kerül. Nincs foglalás, nem megy a gép, nincs hely a gépen, lekési a járatot ésatöbbi. Ezt "megnyugtató" volt olvasni, hiszen ha vele, mint profival ez megtörténhet, akkor mi, kis utazók is megnyugodthatunk, ha valami nem úgy történik, ahogy szerettük volna. Persze ahhoz, hogy ezek a problémák megoldódjanak, emberekre, méghozzá segítőkész emberekre van szükség.

Ahogy anno velünk is történt. Régi utazó vagyok, nem először akartam gépre ülni. A Malév Budapest - Barcelona járatát késtük le úgy a barátnőmmel, hogy a kapunál ültünk és annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy nem hallottuk, hogy a járat kaput cserélt és a gép elment nélkülünk. Pánikba estünk, mert egy elég drága rendezvényre mentünk, így az, hogy másnap menjünk, nem volt opció. Végül a reptéren dolgozó kedves Malévos jegyeladók voltak olyan segítőkészek, hogy a lekésett járat helyett áttettek minket egy átszállásos járatra, amivel fél nappal később, de végül kijutottunk. Mindezt ráfizetés nélkül, pedig nem lett volna kötelességük. Így kijutottunk rendezvényre és örök hálával gondolok azokra a hölgyekre, akik látták a pánikunkat és szó nélkül segítettek.

A könyv harmadik részében pedig a jóbarátokról ír András. Azokról, akikkel az utazás során vagy akik miatt utazott. És ebből nem volt hiány, hiszen ahogy fentebb is írtam, a szerző közvetlen, jószívű, barátságos személyiség. Nem nehéz vele összebarátkozni vagy kapcsolatba kerülni. Persze nem lehet kihagyni a családot sem, ők, bár mindig a háttérben maradnak, de András minden második - harmadik történetének aktív szereplői.

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet és biztos vagyok benne, hogy beszerzem az előző kötetet is. A szerző még azoknak is tud újdonságokat és érdekességeket mesélni, akik gyakorlott utazók, hát még azoknak, akiknek maximum a National Geographic műsora jut utazásként. Mindezt közvetlen hangnemben, már-már barátként meséli el, pontosan úgy, ahogy anno nekünk is mesélt, amikor a kollégákkal leültünk egy kávé vagy ebédszünetben egy kis baráti csevelyre.

Mindenkinek ajánlom!

Borító: Tetszik, látványos, figyelemfelkeltő, utal a tartalomra

Szárnyalás: az érdekes történetek

Mélyrepülés: - 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Földvári András egyik szenvedélye az utazás mellett, hogy abban az országban, ahol jár, lefotózza magát egy olyan autóval, amelyik az adott országra jellemző rendszámtáblával rendelkezik. Minden blogon mutatunk egy fotót, amelyen Földvári András látható egy rendszámtáblával. Nektek azt kell kideríteni, hogy vajon milyen országban járhatott. Megfejtésként az ország nevét kell beírnotok a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Október 4 - Kelly & Lupi olvas
Október 6 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Október 8 - Booktastic Boglinc