Holly Renee: The ​Veiled Kingdom – A Fátyolkirályság (A Fátyolkirályság #1)

 

Holly Renee romantikus fantasyja egy ellenségekből szerelmesek történet, amely tiltott szenvedéllyel és veszélyes kalandokkal lobbantja lángra a lapokat. Tarts bloggereinkkel a turné során, ha pedig helyesen válaszoltok az egyes állomásokon feltett kérdésekre, tiétek lehet a kiadó által felajánlott példány!

Ventus Libro, 2025

384 oldal

Fordította: Vágó Nándor

Goodreads: 3,81

Besorolás: fantasy, romantikus, erotikus

Miután elmenekültem apám, a gonosz király kegyetlensége elől, aki megfosztott a jövőmtől, a halállal kell farkasszemet néznem az utcákon, egy lázadás és egy zsarnok uralma közé szorítva.

Foglyul ejtenek, ám a lázadók nem tudják, ki vagyok valójában – a megvetett király eltűnt lánya. Lehetetlen választás előtt állok: csatlakozom a lázadókhoz, vagy szembenézek a pengéikkel.

Dacre, a lázadók kegyetlen parancsnokának a fia gyanakvás és vágyak között vergődik. Mindenkit távol tart tőlem, igyekszik megvédeni, mégis minden lépésnél fenyeget engem.

Miközben titkok szövődnek rejtett világunkon túl, ádáz harc bontakozik ki bennem…

Holly Renee romantikus fantasyja egy ellenségekből szerelmesek történet, amely tiltott szenvedéllyel és veszélyes kalandokkal lobbantja lángra a lapokat.

A gyönyörű borító és a fülszöveg együttesen vett le a lábamról. Kézhez véve a könyvet pedig teljesen beleszerettem, a csodálatos illusztrációk, a könyvhöz illő könyvejelző és a gyönyörű élfestés mind-mind csodálatos olvasási élményt ígért.

A történetünk szerint Nyra hercegnő megszökik a zsarnok apja, a király elöl és az utcán, tolvajlásból él. Egy szép napon azonban a katonák elkapják és börtönbe zárják, ahol egy cellába kerül a lázadók vezérének a lányával, Wrennel. Wrenért pedig felmentőként jön a bátyja, a jóképű Dacre és a húga könyörgésére Nyrát is magukkal viszik a lázadók, földalatti világába. A lány nem árulja el senkinek, hogy ő kicsoda, hiszen tudja, hogy ha kiderül, akkor a lázadók is csak kihasználják. Dacre azonban gyanakszik a lányra, bár nem tudja, hogy kicsoda, de érzi, hogy valami nem stimmel vele. Ettől függetlenül a szárnyai alá veszi és elkezdi a kiképzését, arra viszont az álmában se gondol, hogy Nyra ennyire leveszi a lábáról. Nyra érzései is hasonlóak, de tudja, hogy egy időzített bombán ül, hiszen ha kiderül, hogy ő kinek a lánya (akit ugye az apja is kerestet és a lázadók is bármit megadnának, ha a kezükben lenne), akkor az nagyot fog robbanni...

Őszinte leszek, nem hittem volna, hogy egy ilyen "alapsztori" - minthogy a lázadók vezérének a jóképű fia kontra az "ellenség" lánya lassan egymásbaszeret egy viharos időszakban - ennyire magával fog ragadni. Egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet, így szinte egy rövid szünettel ki is olvastam. Nyra egyrészt egy talpraesett lány, aki tudja, hogy mit akar - leginkább azt, hogy az apjától minél távolabb legyen, legyen annak bármi ára is. A lázadók közé kerülve is képes arra, hogy megőrizze az inkognitóját, még akkor is, amikor már Dacreval nagyon összemelegedtek. Másrészt viszont egy rettentő naív lány, hiszen nemigen volt eddig férfiakkal kapcsolata, és bár igen, tudjuk, hogy Dacre a minden, a legjóképűbb, legkeményebb, legkegyetlenebb harcos, de azért na... amiket megtesz a fiúnak, az azért számomra egy picit sok volt egy jólnevelt, szűz hercegnőtől :).

Dacre pedig.. ahogy írtam, tényleg a "könyves álompasi" - mindent megtestesít, amit ma egy olvasó keres egy főhősben. Jóképű, keménylegény, bátor, imádja a húgát és bármit megtenne érte és persze a méretei (itt most nem térek ki, hogy mire gondoltam, de szerintem tudjátok Ti is) is a mai vágyálmok megtestesítői. DE.. én úgy éreztem, hogy az írónő nagyon meg akart felelni a mai elvárásoknak. Dacrenál eleinte nagyon jól hangzott (és én is imádtam persze:))), ahogy magáénak követeli Nyrát, féltékeny, birtokolni akarja a lányt minden téren, de ez nálam egy idő után már átment túl sokba. Az ilyen pasikból lesznek később a bántalmazók a new adult könyvekben, de ne legyen igazam!

A kettőjük közti kémia viszont vitathatatlan. Úgy izzanak a lapok, ahol ezek együtt szerepelnek, hogy már csak azért is tovább akarod olvasni a regényt, hogy vééégre lásd, hogy itt valami beteljesül. Hát be is teljesül, de úgy, hogy a könyv második fele nekem már inkább egy erotikus regény, mint egy fantasy. Dacre és Nyra kb olyan stílusra vált át, mint Anastasia és Christian A szürke ötven árnyalatában, csak a szado-mazo eszközök hiányoztak. És itt egy picit összezavarodtam, mert amilyen izgalmasnak indult a regény, annyira elment egy olyan stílusba, amit én nem egy ilyen regénynél várok.

A világfelépítéssel is voltak kisebb problémáim, mert rengeteg, de tényleg rengeteg kérdésem maradt.

Értem én, hogy ez egy első része egy trilógiának, de azért picit bővebb betekintést vártam volna a világba, ahol a főhőseink éldegélnek. A történet nagy részében a föld alatti világban voltunk és ott is főleg a kiképzéseknek lehettünk szemtanúi. A szerző leginkább a két főszereplő közti kapcsolatra koncentrált és ez egy ideig persze elég is, ha jó a dinamika (és itt tényleg jó volt), de a továbbiakban ez édeskevés lesz, úgyhogy kíváncsian várom, hogy a folytatásban kapunk-e többet ebből a világból. (például a mágia kérdése is érdekes lett volna nekem, illetve valahol a regény folyamán meg lett említve, hogy azért van mágiájuk, mert ők tündék. De ez egy mondattal el is lett intézve, utána soha többé nem került ez szóba).

És a vége? Egy igazi függővég, ahol Dacre egy pillanat alatt megmutatta, hogy mekkora s*ggfej és innen nagyon-nagyon-nagyon sokat kell tennie azért, hogy visszakerülhessen a "jó pasi" státuszba (és remélem ezt Nyra is így gondolja). De az írónő úgy fejezte be ezt a részt, hogy ez akár egy jó nyitánya is lehet végre egy jó kalandregénynek. És ezért nagyon szurkolok!!!

Összességében egy szórakoztató, romantikus, sőt néhol már inkább erotikus fantasy regényt olvashattam, ami picit lehetett volna jobb is, de mivel ez egy bevezető kötet, így még remélem, hogy a következő részekben kinyílik a világ és nemcsak a Dacre és Nyra közti szerelmi szállal foglalkozunk, hanem lesz egy kis izgalom, kaland és világmegváltás is:).

A képek forrása: threads.com , carlsen.de

Borító: Látványos, a szemnek is kellemes ez a pink / fekete kombináció.. és az élfestés! És persze a könyvben lévő illusztrációk! Egyszerűen imádom!

Kedvenc karakter: Nyra, Wren, a könyv első felében pedig Dacre :D

Szárnyalás: A két főszereplő közti kémia

Mélyrepülés: Ahogy a történet nagyon átment erotikusba

Érzelmi mérce: izzanak néha a lapok, olyan kémia van a főszereplők között, aztán persze kapunk jó pár +18-s karikás jelenetet

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban a kiadó oldalán található belolvasót kell elolvasnotok és a feltett kérdésekre válaszolni!
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kire várt Nyra?

a Rafflecopter giveaway 

A blogturné további állomásai:

Június 25 - This is my (book) universe
Június 27 - Kitablar
Június 29 - Kelly és Lupi olvas
Július 01 - Könyv és más

Callie Hart: Quicksilver (Tündék és Alkímia #1)

A Könyvmolyképző Kiadónál jelenik meg Callie Hart: Quicksilver regénye, mely hatalmas sikernek örvend számos országban. 
Gyertek és lépjetek be a tündérek veszedelmes világába, legyetek részesei Saeris izgalmas utazásának, miközben megismerjük Kingfishert, akinek szíve jégből van, természete pedig nem épp a legmodorosabb, ám egy véletlen összehozza őket…
Kövessétek a blogturnét, ha velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Zafír pöttyös

608 oldal

Fordította: Nagy M. Boldizsár

Goodreads: 4,37

Besorolás: fantasy, tündék, mágia, romantasy

 

Ne nyúlj a kardhoz! Ne fordítsd el a kulcsot!
Ne nyisd ki a kaput!
A kegyetlen sivatagban kevés olyan dolog van, amit egy lány ne tenne meg egy pohár vízért. A huszonnégy éves Saeris Fane jól tud titkot tartani. Senki sem tud a különös képességéről, sem arról, hogy amióta az eszét tudja, rendszeresen megcsapolta a Halhatatlan Királynő víztározóit. De elkerülhetetlen, hogy Saeris titka előbb-utóbb napvilágra kerüljön.
Amikor Saeris szemtől szembe kerül magával a Halállal, véletlenül megnyitja a birodalmak közötti kaput, és ezzel a jég és hó földjére kerül. Mindig is azt hitte, hogy a tündékkel csak a mítoszokban, legendákban és a rémálmaiban találkozhat,  de... kiderül, hogy nagyon is léteznek. A lány egy több száz éves konfliktus kellős közepén találja magát, ami akár a halálához is vezethet. Saeris, aki több mint ezer év után elsőként érkezett Yvelia zord hegyvidékére, tévedésből Kingfisherhez, egy jóképű tünde harcoshoz köti magát, akinek számos titka és aljas terve van. Fel akarja használni a lány alkimistaképességeit, hogy megvédje a népét, bármi legyen is ennek az ára… De az alkukkal óvatosnak kell lenni a tündék földjén. Mert az ördög a részletekben rejlik… 

Drágáim, íme a példa arra, hogy nem mindenki ízlése egyforma, a sok magasztaló bejegyzés között találhattok egy kissé kritikusabb hangot is, íme, miért nem ülök fel a Quicksilver rajongói vonatra.... Beleestem abba a csapdába, hogy óriási elvárásaim voltak a regény felé, mivel a külföldi megjelenése óta tele van vele a könyves közösségi média. Annak nagyon örültem, hogy a Könyvmolyképző szerezte meg a kiadás jogait, és egy első osztályú fordítót sikerült felkérni, a kivitelezés és a fordítás szerintem tökéletesre sikerült.
De térjünk rá a történetre. Az első néhány tucat oldal még nagyon jól csúszott, hiszen megismerhettem egy igencsak ügyes, harcos, fiatal hősnőt, aki egy nagyon szegény környéken próbálja fenntartani magát, és vigyázni a testvérére. Egy kovácsműhelyben segít, de leginkább lopásokból él egy olyan világban, ahol kevés az étel és kb két deci víz a napi fejadag. Egy véletlen folytán sikerül egy aranyból készült kesztyűt ellopnia az egyik királyi testőrtől, de sajnos elkapják, és a királynő halálra ítéli. Csakhogy Saeris rendelkezik egy rejtett képességgel, irányítani tudja a fémeket, bár még nincs tisztában a dolog gyakorlati részével, azt azonban eléri, hogy szerezzen egy kardot és a végső harc közben megnyisson egy higannyal lezárt átjárót. Egy titokzatos alak megmenti őt és a portálon át magával viszi a tündék birodalmába, melynek létezéséről eddig csak a mesékben olvasott. Nos, a tündéknek szükségük van egy alkimistára, aki ereklyéket kovácsol nekik, hogy legyőzhessék az ellenségeiket, és Saeris hajlandó segíteni, ha áthozzák Haydent, a testvérét is. Ez nem sikerül, mert Kingfisher a lány korábbi alkalmi partnerét, Carrion Swift-et hozza magával, aki Haydennek hazudja magát. Saerisnek nincs más választása, kísérleteznie kell a higannyal, mert köti az egyezség, és a siker az ára annak, hogy Kingfisher teljesítse a kívánságát.

 

Azt hiszem sejtem, hogy miért annyira népszerű ez a könyv, hiszen szétszálazva megvan benne a mostani népszerű fantasy elemek java, és ki ne olvasna szívesen tündékről, vámpírokról, mágiáról. Természetesen megalkotta a szerző a kellően morcos, "valójában nem az vagyok, akinek látszom" főhőst, aki majdnem kétezer éves és két méter magas, a többi része nagyságáról nem beszélve. Megjegyzem nem tudom hova fog ez még fajulni, és mikor kapunk újra átlagos méretű hősöket, esetleg kevesebb felszínességgel. Kingfisher elég sokáig húzza az időt, mielőtt megtudnánk a titkait és jobban kiismernénk, persze sokkal hamarabb hatnak a külső adottságai hősnőnkre, kit érdekel, amúgy mennyire bunkón viselkedik. Aki itt ellenségből szerelmeseket, vagy lassú égésű románcot emleget, az szerintem másik könyvet olvasott, mert ebben romantika címén egy elemi vágyon alapuló összesimulás bontakozik ki a szemünk előtt. A spicy jelenetek sora abszolút igazolja a regény romantasy zsánerbe való besorolását, aki ezt szereti, nem fog csalódni. Az, hogy vannak erotikus jelenetek, azonban még nem garantálja, hogy valódi érzelmeken alapuló kémia van a partnerek között. (Spoiler: nem sok volt.) Sokkal több idő elteltével lett volna ez hihető.
Sajnos jómagam nem lettem ennek a párosnak a rajongója, nem váltottak ki belőlem szimpátiát, ennek elsősorban Saeris volt az oka. Az elején elhittem, hogy bátor, függetlenségre törekvő nő, de ebben a világban más arcát mutatja, nekem sok volt a buta nyafogás a részéről, no meg a folyamatos nyálcsorgatás, amit meg lehetne amúgy érteni, tekintve a pasit, de hát azért nem ilyen mértékben. 

Mivel énelbeszélő a regény Saeris szemszögéből, sajnos nem ismerhettem meg Kingfisher belső gondolatait. Viszont időnként a higany saját hangot kap a lány fejében, jó ötlet volt ily módon megszemélyesíteni. 

Sajnos az idő múlásával sem kerültem közelebb a hősnőhöz, a karaktere számomra a mélypontja volt a történetnek. Kissé ellensúlyozta őt Kingfisher, de nem eléggé, egyszerűen nem ütötte meg a mércét ő sem. Utólag sok minden meg lett magyarázva a tettei és szavai kapcsán, de én akkor is nagyrészt kínosnak éreztem a viselkedését. Ha kettejüket félretesszük, máris kiderül az ég, ugyanis a mellékszereplők elvitték a show-t az én olvasatomban. Kezdve Carrionnal, aki eljátszotta a felesleges harmadik szerepét, de olyan szórakoztató módon, amit kár lett volna kihagyni. Később persze meglepő fordulatot is okoz, érdemes odafigyelni rá a kezdetektől. Meg merem kockáztatni, hogy a valóságban őt választanák az olvasók, legalábbis ha magamból indulok ki. Aztán bőven szerepelnek a regényben tünde harcosok Kingfisher oldalán, akik végre hoztak magukkal lendületet, humort, harci eseményeket.
A világfelépítés ismertetése nem volt tökéletes, és már az elején voltak ellentmondások, amiket nem értettem. Erősen hangsúlyozta a szerző, mennyire kevés a víz ezen a földön, nemkülönben a Harmadik kerületben, mindenki kiszáradással küzd, és lopni kell a tározókból a vizet. Közben meg a helyi kocsmában nincs korlátozva a sör és az egyéb alkohol. Nem értettem a fertőzés ügyét sem. Ott van aztán Saeris öccse, akit annyira meg akar menteni, de később alig kerül szóba, szinte feledésbe merül. A cuki kisállat sem hiányozgat a sztoriból, kapunk egy kisrókát, aki végig ott van körülöttük és baromira vártam, hogy legyen valami szerepe, de csalódnom kellett. Miért kapott helyet? Mert kellett valami meleg és simogatni való szőrös cucc?

Ami viszont elnyerte a tetszésem, az a fémekhez kötődő varázslat, az alkímia. Bár itt a higany került a központba, egyáltalán nem a mai tulajdonságai szerint szerepeltette a szerző. Szó nem volt a higanygőz mérgező mivoltáról, sehol sem volt az a pánik, ami minden mai családnál előfordul, amikor eltörik egy higanyos hőmérő. Mindezzel együtt tetszett a portálos közlekedés, a higanymedencék ötlete, és a talizmánok kovácsolásának misztikuma. Ezek vittek egyediséget a történetbe a megszokott fantasy elemek mellett.   
A végére, az utolsó száz oldalon felpörögtek az események, sőt, talán túl sűrűre is sikerült, ennyi bonyodalom, leleplezés, hősies helytállás alig fért el a lapokon. Elég merész dolgok is előkerültek az ellenség kapcsán. amit nem is sejtettem, hogy a történet része lesz. Persze kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik majd a sztori, de számomra ez nem egy körömrágósan várt második rész lesz, nem érzek halálos függővéget.   
Összességében szerintem ez egy közepes könyv, ami nagyon túl van hype-olva, de így legalább mindenkinek magának kell eldöntenie, megérdemelten-e vagy sem. Rengeteg olyan adalék van a regényben, amire azt fogod mondani, - ezt már valahol olvastam - ami többnyire elmegy, de párszor kiakasztó. A mozgó tetkóknál és a beszélő kardoknál azért meglehetősen rángattam a szemöldököm. Egyszerűen sok volt az ilyen deja vu pillanat, de elismerem, hogy sok olvasónak mindez újdonság, és a regény itthon is nagy kedvenc lesz. Olvasd el, döntsd el magad!

Képek: Pinterest

Borító: Ez egy ütős borító, sokak kedvence lesz.

Kedvenc karakter: Carrion

Szárnyalás: A higany megszemélyesítése.

Mélyrepülés: Sok a hasonlóság más romantasy regényekkel.

Érzelmi mérce: Belőlem nem váltott ki mély érzelmeket ez a kapcsolat, inkább vágy alapú, semmi lassú égés, vagy enemies-to-lovers trope,  nagyot tévedett, aki ezt beleálmodta.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték

 

Saeris belső erejét és eszét használja ahhoz, hogy valami újat alkosson. - Így hát nektek is a fejeteket, helyesebben szemeteket kell használnotok a mostani játékunkban. Nincs más dolgotok, mint elolvasni a beleolvasót és az alapján helyesen válaszolni a feltett kérdésekre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  MI  A  KIRÁLYNŐ  NEVE?

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

 

06.08 Insane Life
06.09 Angelika blogja
06.10 Sorok között
06.11 Milyen könyvet olvassak?
06.12 Kitablar
06.13 Kelly és Lupi olvas
03.16 Dreamworld
06.15 Ambivalentina

Mona Kasten: Save ​Us – Megmentjük egymást (Maxton Hall #3)

 

Még egyszer utoljára visszatérhetünk a Maxton Hall falai közé. Ruby és James története a végéhez ér - de még tartsatok velünk egy utolsó szerelemmel, barátsággal és cselszövéssel teli kötetre, melyben reméljük, hogy minden szereplő, akit a trilógia során megkedveltünk, megkapja a boldog befejezést. Ne feledjétek, hogy a turné végén kisorsolunk egy példányt is a kötetből!

Könyvmolyképző, 2025

360 oldal

Fordította: Budai Zita

Goodreads: 3,82

Besorolás: YA, ifjúsági, romantikus

Ruby és James megmenti vagy kölcsönösen tönkreteszi egymást?

Ruby sokkhatás alatt áll – Oxford és minden álma veszélybe kerül. Ráadásul minden jel arra utal, hogy mindezért James a felelős. De lehetséges ez, mindazok után, amin keresztülmentek?

A lány azt hitte, hogy megismerte az igazi Jamest. A fiút, akinek megvannak a saját álmai, aki megnevetteti, és egy pillantásával megdobogtatja a szívét.

Eközben míg ő azért küzd, hogy mindennek ellenére leérettségizhessen, Jamest egyre jobban fenyegeti a veszély, hogy a családjával szembeni kötelezettségek súlya alatt összeroppan.

Közben azon is el kell gondolkodniuk, vajon kettejük világa nem különbözik-e mégis túlságosan egymástól. Megtalálhatják így is az egymáshoz vezető utat?

TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót

Éld át a Maxton Hall-trilógia magával ragadó fináléját!

Anno még mielőtt olvastam volna a könyvet, láttam a Netflixen az első részt és nagyon tetszett. Ehhez képest az első rész még jobb volt könyvben, így nem volt kétséges, hogy elolvasom a teljes trilógiát. Bár voltak tippjeim, hogy hová fog kifutni a történet, de azért kíváncsi voltam, hogy ugyanaz lesz-e a végkifejlet nálam és az írónőnél is.

Imádom a lassú lefolyású szerelmi történeteket és ez pont ilyennek indult anno. Ellenségekből szeretők - ennél jobban nem is lehetett volna leírni ezt a regényt. Az első részben megkaptuk az ellenségeket, majd a szeretőket, a második részben jött a bonyodalom, ami szétszakítja a szerelmeseket, majd kaptunk ott is egy olyan függővéget, ami miatt azonnal akartam volna a harmadik részt is. És itt futott ki a sztori teljesen.

A harmadik részben (aki nem olvasta az első két részt, annak spoileres lehet, úgy olvassátok tovább!) ugye áll a bál, Rubyt eltanácsolják a Maxton Hallból az ominózus fotók miatt, Jamest sem akarja látni, hiszen a fotókat anno ő készítette. James és Lydia apja kideríti, hogy Lydia terhes, így elzavarja a nagynénjükhöz a lányt. James pedig megpróbálja otthagyni az apját és a cégét, hogy végre önálló és boldog lehessen.

Szóval, ahogy látjátok kaptunk itt is bőven kalamajkát, amit meg kell oldania a főhőseinknek. Ezzel nincs is baj, csak számomra mindez valahogy túl cukormázasan történik. Tudom, hogy mi ezért olvassuk ezeket a történeteket, hiszen épp eléggé kemény a világ ahhoz, hogy el tudjunk menekülni ilyen cuki regényekhez, de nekem ez már valahogy túl édesre sikerült, megülte a gyomromat. Valószínűleg erre az írónő is rájött időközben, mert a vége előtt még gyorsan tett bele egy újabb csavart, amivel kicsit felzavarta az addigra már eléggé állott vizet, de ez már nem igazán segített nálam.

Ami pluszban sok volt, az a rengeteg szemszög. Olyan emberek is kaptak saját fejezeteket és szemszögeket, akik az előző részekben kb 1-2 önálló mondatot mondtak el. Szerintem épp elég lett volna, ha a főbb szereplők gondolatait ismerjük meg, nekem így már túlságosan széttagolódott az egész. Úgy éreztem, hogy már nem igazán tud az írónő mit beleírni ebbe a részbe, így ki kell töltenie valahogyan a harmadik kötetet is. Én gyakran úgy látom, hogy a második részek a "töltelék regények", hogy meglegyen a ma már elvárt trilógia, akkor is, ha nincs három résznyi mondanivalója a szerzőnek. Itt érdekes módon a második rész nem volt rossz egyáltalán, itt a harmadikat éreztem feleslegesnek.

De, hogy ne csak a rosszakról írjak, a főhős párosunk még mindig rettentő aranyos. James és Ruby tökéletesen kiegészítik egymást, Ruby rettentő jó hatással van Jamesre, aki végre leteszi a nemtörődöm aranyifjú énjét és kiáll magáért és a szeretteiért is. Lesznek céljai és végre megmutatja, hogy jóval több, mint egy unatkozó, bulizó milliomos csemete.

A másik nagy kedvencem az Ember - Wren duó volt, róluk szívesen olvasnék akár egy külön spin-off kötetet is.

Sajnos Lydia és Graham nem került annyira közel hozzám, bár Lydiát nagyon megkedveltem, de Graham számomra végig egy teljesen nulla, semmilyen karakter volt, nem jött át egyáltalán, hogy Lydia mit lát benne és ezen az sem segített, hogy ő is kapott természetesen saját fejezeteket.

És a történet vége? Nem hiszem, hogy nagyon elspoilerezném, ha azt mondom, hogy mindenki megkapta, amit érdemelt, amire vágyott, amit a számára kijelölt a sors. Azért arra kíváncsi lennék (persze sose fogom megtudni), hogy James, azzal, hogy azt választotta életútnak, amit és Ruby, aki szintén mást választott, 5-6 év múlva is együtt lesznek-e vagy ez csak a szokásos gyönyörű, mindent elsöprő első szerelem, amire majd természetesen más-más pár mellett, de könnyes szemmel emlékeznek vissza az öregkorukban.

Ezektől függetlenül számomra ez a trilógia egy "guilty pleasure", akkor is végigolvastam, ha a harmadik rész számomra meg se közelítette az előző két rész színvonalát és persze rettentően várom, hogy a Netflix mit hoz majd ki belőle :). Jó volt kicsit visszatérni a középiskolába, átélni újra az első nagy szerelmet, a barátságokat és mindent, ami ehhez kapcsolódik.

Aki olvasta az első két részt, az olvassa el ezt is, így legalább végleges lezárást kaphat.

Borító: semmi extra, beleillik a trilógia többi része közé - számomra egyáltalán nem figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: James, Ruby, Ember, Lydia

Szárnyalás: a végkifejlet

Mélyrepülés: a túl sok szemszög és a történet elhúzása

Érzelmi mérce: romantikus és romantikus és romantikus

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Az állomásokon egy-egy szereplő nevét találjátok - de a betűit összekevertük. Nektek az a feladatotok, hogy az anagramma helyes megfejtését beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

AABEEFJMORTSU

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Június 03 - Kitablar
Június 05-  Insane Life

Június 07 - Kelly és Lupi olvas

Rebecca Yarros: Wilder (A Renegátok #1)

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy új sorozat első részét tarthatjuk a kezünkben Rebecca Yarrostól. A Wilder egy belevaló, bátor influenszercsapatról szól, aminek a tagjai a leglehetetlenebb trükköket és legvadabb mutatványokat kísérlik meg a világon, a fizika törvényeit és a saját határaikat feszegetve. Tartsatok négy bloggerünkkel az izgalmas hajóúton, ami szerelemmel, veszélyekkel és kalandokkal teli lesz, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös

400 oldal

Fordította: Őri Bettina

Goodreads: 4,03

Besorolás: new adult, romantikus, extrém sport, utazás, realista

Wilder ​közelében lenni legalább olyan veszélyes, mint amennyire addiktív…
Miután elvesztegettem két évet az életemből, úgy döntök, részt veszek egy kilenc hónapos hajóúton, ahol nemcsak dolgozni, hanem tanulni is fogok. A célom, hogy világot lássak, mindent a lehető legintenzívebben megtapasztaljak, és (ha szerencsém van) megtaláljam önmagam.
De bárcsak tudtam volna, mire vállalkozom!
Az ösztöndíjam egy másik hallgató korrepetálásától függ. De nem akármilyen diák, ó, nem! Az túl egyszerű lenne! Paxton Wildert kaptam, a fenegyerek influenszert és X-Games-bajnokot. Bárhová megy, kamerák, rajongók és nagyszabású mutatványok kísérik.
Utálni akarom őt. Le akarom hajítani azt az arrogáns egóját erről a hajóról. De attól a másodperctől kezdve, hogy egymáshoz érünk, a gyomrom egy dupla szaltót ugrik, és ráébredek, Wilder közelében lenni legalább olyan veszélyes, mint amennyire addiktív.
Mert tudom, mi a helyzet azokkal a pasikkal, akik mindig a következő vad kaland után rohannak. És tudom, mi történik azokkal a lányokkal, akik beléjük szeretnek.
De most a sorsunk összefonódott… és ha ő elbukik, nekem sincs semmi esélyem.

 

Nekem még mindig hátra van a Fourth Wing, szóval nem tudom még más zsánerrel összehasonlítani a szerző írásmódját, csakis az általam eddig olvasott realista regényeivel, amelyek között igazi kedvenceket is avattam, mint például az In the Likely Event. Tény, hogy a fantasy sorozata miatt mostanra szupersztárszerző lett, előtte viszont megírt egy seregnyi regényt, például a 2016-2017-ben kiadott A Renegátok sorozatot, melynek első része jelent most meg a Könyvmolyképzőnél.

Pontosan kik is a Renegátok? Egy extrém sortolókból álló társaság, akik többsége igen jó anyagi körülményekkel rendelkezik, adrenalinfüggők, újabb és újabb csúcsokat döntenek meg a produkcióikkal, de leginkább olyan trükköket hajtanak végre, ami előtte soha senkinek sem sikerült. Mindezt videóra veszik, és felteszik a milliós nézettségű Youtube csatornájukra. A legújabb ötletük, hogy egy filmet készítenek magukról, profi stábbal, még több extrém produkcióval, hogy megsegítsék egyik tagjukat, aki balesetet szenvedett korábban. Erre tökéletesen alkalmas a hajóút, hiszen csodás helyeken építhetik fel a pályákat. A Renegátok egyik alapítója Paxton Wilder, a hatalmas egóval és még nagyobb tehetséggel megáldott végzős egyetemista, arra kényszerül, hogy az utolsó éve alatt magántanárt fogadjon, mert a sikeres diplomaszerzéséhez van kötve, hogy hozzájuthasson az örökségéhez, viszont órákra járni valahogy nem igazán marad ideje az edzések miatt. Leah Baxter sikeresen pályázik a korrepetálói állásra, és nem  is sejti  az utolsó pillanatig, hogy kit is kell majd egyengetnie. Már az is extrém, hogy ez a kilenc hónapos tanulmányi év nem hagyományos egyetemen zajlik, hanem egy különleges oktatási program keretében egy tengerjáró hajón, ami bejárja a fél világot. A megállókban néhány napot eltöltenek, megnézik a nevezetességeket, kirándulnak és hajóznak tovább. Az állomások közötti napokban pedig megy az oktatás a hajón, dolgozatokkal, vizsgákkal. Leah az ösztöndíj nélkül sosem jutna be ide, de az állással kombinálva örömmel vág neki, hiszen a portfóliójában is remekül mutat majd ez a tapasztalat. A hajóra való becsekkoláskor derül ki, hogy a híres Wilder az, akivel el fogja tölteni ezeket az izgalmas hónapokat. Tulajdonképpen a barátnőjével együtt nevezett az ösztöndíjra, de ő megbetegedett és csak három hónap múlva fog csatlakozni, addig egy nagy lakosztályban dekkolhat egyedül, természetesen Wilder lakosztálya közelében. Leah egy traumatikus baleset miatt két évre szinte kizárta magát az életből, most már ideje visszatérnie az emberek közé, ugyan elég nagy ugrás belevágni ebbe a teljesen más életbe, ráadásul azt hitte nem lesz egyedül, de megrázza magát, akárhogy is alakul, ideje továbblépni. Amikor bemutatják Wilder-nek, nincs visszaút, indul a pörgés, de hogy rögtön egy extrém, zuhanós bemutató résztvevőjévé válik, azt nem gondolta volna.

Tulajdonképpen ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, Wilder-t megismerve beugrott egy influenszer srác, akit pár éve már követek Instán, bizonyos Jay Alvarrez. Ő imád mindenhonnan kiugrálni, a barátaival ejtőernyőzni, deszkázni, búvárkodni, ő van a blogturné bannerén is. Őt képzeltem el Wilderként, így abszolút el tudtam fogadni, hogy valakit tényleg híressé tud tenni ez a fajta élet. Bár maga a trükközés nem vonzó számomra, de a hozzá kapcsolódó szabotázs akciók felkeltették az érdeklődésemet, ugyanis már az első ilyen jelenetnél majdnem pórul jártak a főszereplők, Leah is lecsúszott a kötélpályán, és valaki bizony megbabrálta a fékeket. Ez az egyik fő cselekményszál a regényben, vajon ki akarja tönkretenni a céljaikat ráadásul egy esetleges baleset árán? Mivel csak a szűk környezet ismerhet bizonyos részleteket az eszközökkel kapcsolatban, így még ijesztőbb, hogy áruló van közöttük.

A szerelmi szál és a főszereplők személyiségfejlődése a másik főcsapás, ami a legtöbb olvasót megérinti ebben a romantikus regényben. Nekem őszintén szólva mindkét karakter sok volt, túl sztereotip. A hajóút, a környezet, az extrém sportok jelentették a különlegességet számomra a regényben, viszont a főszereplők kliséhalmozókra sikeredtek. Leah a traumás tanár néni, a baleset a fizikai sebein túl a lelkére is erősen kihatott, és hogy pontosan mi is történt két éve, azt elég sokára tudja meg az olvasó, nekem legalábbis túlzottan későnek tűnt. Paxtonnal való azonnali vonzalom talán nem hihetetlen a srác külső adottságai láttán, de az, hogy pár órás ismeretség után gyakorlatilag rábízza az életét, engem meghökkentett. Aztán minden túl gyorsan zajlik,  Paxton folyamatosan ostromolja a lányt, közben a saját szemszögében gyakran megjegyzi, hogy ennek a kapcsolatnak úgysincs jövője, mert ha megtudja Leah, hogy miért pont ő a tanára, akkor úgyis elhagyja és sosem bocsát meg. Mi van? Jöhet a találgatás az olvasó részéről, bár aki túl van bizonyos számú olvasmányon, nem lesz meglepve, szépen össze lehet rakni a részleteket, főleg, miután kiderül Paxton fő traumája egy bizonyos másik szerelmi ügy kapcsán, mert természetesen ő is traumás.

Paxton a szememben tényleg egy gazdag ... maradt (a pontok helyén egy p-el kezdődő szó lenne), aki Landonnal együtt inkább mutat egy önző, értelmetlenül kockázatos életstílust hajszoló fiatalt, ami nem éppen egy követendő példa. Sokszor próbálja megmagyarázni ennek az értelmét, de engem nem győzött meg. A filmmel keresett jogdíjat majd megkapja ugyan a kerekesszékes társuk, de mivel az összes többi tag  meglehetősen gazdag, máshogy is támogathatnák. Paxton most új helyzetben találja magát, megéli az első igazi szerelmet, de mégsem éreztem rajta gyökeres változást, talán később lehetnek még egyenlő felek a lánnyal ebben a kapcsolatban, de ezen a ponton ez még nem az, és ez zavaró volt számomra. Három hét után ez a nagy szerelmi vívódás inkább nevetséges, mintsem hihető. Akkor sem, ha számba veszem, milyen volt a Mykonos-on töltött idő, az a sok véletlen egybeesés, mit ad isten, pont ott volt az anyjának birtoka. És bocs Paxton fanok, de nekem nem tetszett az erőltetett traumafeldolgozás, amibe Leah-t folyton hajszolta.

A másik nagy csalódás a szabotálás magyarázata volt, engem nem igazán győzött meg a motiváció. Sok körülmény el lett hanyagolva, sántított az egész.

Pár szó azért az olvasásélményről is hangozzon el, egész jól indult az eleje, kb ötven oldalig megvolt bennem is az izgalom, vitt az újdonság ereje, de aztán ez jócskán lecsökkent. Unalmas részek következtek egészen kb 60%-ig. Olyan érzés volt, mintha egy Álomhajó szappanopera sorozat forgatásán lennék, extrém sportolók főszereplésével. Az utolsó harmadban fellendült az olvasási kedvem, sikerült a szerzőnek izgalmasabbá tenni az eseményeket. Meg kell hagyni, Rebecca Yarros jól ír, ebben a regényben is megvoltak a rá jellemző mélységek, a gyászfeldolgozás, a lelki sebek gyógyítása, a kettős POV, ugyanakkor nem kerültek hozzám közel a szereplők, nem éreztem a kapcsolatukban az érzelmi feszültséget, arra számítottam, hogy egy kilenc hónapos hajóút alatt egy lassú égésű szerelmet élhetek át velük, ami ugye tiltott is a tanár-diák vonatkozás miatt. Ezzel szemben hamar a lényegre tértek, és időben még karácsonyig sem jutottunk el. Az erotikus jelenetek sem hiányoztak, ez is egyfajta erőssége a szerzőnek, de inkább éreztem a fizikai vágy dominanciáját, mint az érzelmekét, így maradt hiányérzetem.

Összességében bátran ajánlom a könyvet az adrenalin-függőség kedvelőinek, akik szeretik az utazást, új helyek megismerését és szívesen olvasnak egy kellemes new adult szerelmi történetet ezzel a keretezéssel.

Kép: Pinterest

 

Borító: A színek jók, de a pitypang elcsépelt.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: A helyszínek.

Mélyrepülés: Paxton rábeszélései nem biztos, hogy a legjobb terápia.

Érzelmi mérce: Nem egy lassú égésű románc, és az elmélyülés sem ad türelmetlenségre okot.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték

 

A nyereményjátékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint elolvasni a regény beleolvasóját, mely alapján meg tudjátok válaszolni az állomások feladványait.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  Milyen betegség döntötte le a lábáról Leah legjobb barátnőjét?

 

 a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:

03.26 Spirit Bliss - Sárga könyves út - extra

03.28 Kelly & Lupi olvas

03.30 Spirit Bliss - Sárga könyves út

04.01 Zakkant olvas

04.03 Kitablar

 

 

 

Rebecca Yarros: The Last Letter - Az utolsó levél

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Rebecca Yarros legújabb, szívhez szóló romantikus története, Az utolsó levél. Ella fiatalon lett egyedülálló édesanya, és megszokta már, hogy körülötte a férfiak ígéreteit tettek nem követik. De egyszer csak megjelenik a panziójában Beckett Gentry, hogy teljesítse a nő bátyjának utolsó kívánságát: gondoskodjon Elláról. Vajon mindez csupán egy jóbaráti szívesség? Vagy ki tudja tölteni az űrt a fiatal anyuka a két gyerekével a katona lelkében? Tartsatok velünk, és legyetek Ti is a részesei Ella és Beck gyönyörű, mély történetének! Ha pedig helyesen válaszoltok az állomásokon található feladatokra, akkor esélyetek nyílik megnyerni a könyvet is! 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rubin pöttyös

456 oldal

Fordította: Puskás Tímea

Goodreads: 4,49

Besorolás: felnőtt, romantikus, realista, katonaság, család, rákbetegség

Mit ​tennél, ha az őrangyalod szárnyak nélkül, a seregből jönne hozzád az imádni való kutyájával?
Beck!
 Ha ezt olvasod, bla, bla, bla. Tudod, hogy megy ez az utolsó levél dolog. Te kijutottál. Én nem. Szállj le a bűntudatvonatról, mert tudom, ha bármi esélyed lett volna rá, hogy megments, megtetted volna. Egy dolgot kérek tőled: hagyd ott a sereget, és vonszold le a segged Telluride-ba! A húgom, Ella egyedül neveli az ikreket. Túlságosan független, és nem fogja könnyen elfogadni a segítségedet, de nemrég vesztette el a nagymamánkat, a szüleinket és most engem. Ez túl sok ahhoz, hogy valaki egyedül bírja. Nem igazságos. Itt a csavar, valami más is megpróbálja szétszakítani a családját. Szüksége lesz a segítségedre. Szóval, én már nem lehetek Ella mellett. Nem segíthetem át a nehézségein. De te megteheted. Szóval könyörgöm, ha a legjobb barátom vagy, menj, és gondoskodj a húgomról, a családomról. Kérlek, ne kényszerítsd, hogy egyedül küzdjön mindezzel.
 Ryan

Ez most nem egyszerű eset! Kezdem azzal, hogy én azért olvasok könyveket, mert azt szeretem, hogy szórakoztatnak, kikapcsolnak, érzelmeket váltanak ki, de szívesen olvasok olyanokat is, amik informálnak, tanítanak, a múltról, a jelenről vagy épp a képzelt jövőről. Korábban vonzottak a háborús könyvek, mára már nem annyira, inkább a katonai románc trópus az, ami például a The Last Letter regény választásánál megfogott. Elolvastam a fülszöveget, és már láttam magam előtt a történetet, a legjobb barát majd beleszeret Ryan húgába és együtt felnevelik az ikreket. Ezt az írói ígéretet kaptam, nem többet. Illetve egy homályos mondatot is olvashattam Ryan levelében egy igazságtalan csavarról, ami szétszakítja ezt a kis családot. De hozzám hasonlóan még százezrek nem vették észre ezt az információmorzsát.

Ryan és Beckett együtt szolgálnak az egyik különleges egységnél, hosszú évek alatt csiszolódtak bajtársakból barátokká. Beckett gyermekotthonokban és nevelőszülőknél  nőtt fel, nincs saját családja, ezért Ryan ráveszi a húgát, hogy levelezzenek, hogy valami társas kötődés alakuljon ki benne. Beckett Káosz néven írja alá a leveleit, mert nem fedheti fel magát biztonsági okokból. Hamar megkedveli az őszinte hangú, kedves fiatal nőt, aki leírja neki a mindennapi küzdelmeit, belső gondolatait, kétségeit. Ella 19 évesen szülte az ikreket, az apa már akkor lelépett, mikor a várandósságát bejelentette, tehát egyedül állt helyt a gyereknevelésben, a család fenntartásában. A szülei korábban meghaltak autóbalesetben, a nagymamáját is nemrég veszítette el, Ellára maradt a családi vállalkozás irányítása, egy kis birtok a coloradói Telluride-ben, pár faházzal, ahol vendéglátással foglalkoznak. Már minden egyenesbe kerülhetne, Colt és Maisie  is lassan végeznek az óvodában, amikor villámcsapásként éri a hír, a kislánynál agresszív rákot diagnosztizáltak, kevéske reménnyel a felépülésre. Mindezek után katonák jelennek meg az ajtajánál és közlik Ryan halálhírét, és mivel ezzel egyidőben Káosz levelei is elmaradnak, Ella joggal hiheti, ő is odaveszett a bátyjával. Amikor pár héttel később Beckett megjelenik Ryan utolsó levelével, Ella nem fogadja el egykönnyen a segítségét, egyrészt nem tudja, hogy a férfi tulajdonképen Káosz, akit már ismer, és aki nem is akarja felfedni a titkát, hiszen akkor be kellene számolnia Ryan halálának körülményeiről. Ahogy telnek a hetek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a gyerekek is kötődni kezdenek hozzá, miután nagyon sokat segít a logisztikában, Maisie-t kezelésekre kell vinni, Coltot edzésre, és Beckett nem mellesleg a kutyájával együtt költözött be az egyik faházba, akit imádnak a gyerekek. Aztán jön az újabb probléma, a biztosításuk nem fedezi az újabb kezeléseket. Beckett agyalni kezd, hogyan tudná a minden kezelést finanszírozó saját biztosítására venni a kislányt? Házasság, vagy örökbefogadás?

A karakterekkel semmi bajom nem volt, Ella valóban erős nő, eszméletlen szarcunamin verekedte át magát az életben, és sosem adta fel, egy pillanatra sem. Beckett nagyon jó ember, aki hatalmas puttonnyal érkezik Ella életébe, az érzelmi fejlődése szép ívet kap, végül sikerül kikeverednie az önváddal átitatott hazugsághálóból. Kedveltem a két főszereplőt, a kémia is működött, a szerelmi szál alakulása tulajdonképpen rendben volt, ezzel nem volt problémám. Az írásmód is gyönyörű, a fájdalom mellett vannak boldog és vicces pillanatok is, ezt el kell ismernem, és értékeltem is. Tetszett a regény szerkezete, a váltott szemszögű fejezetek elején mindig ott volt a levelezésükből egy-egy levél, ráadásul nem kronológiai sorrendben, mégis pontosan odaillőn.

Annak ellenére, hogy nem olvastam volna el a regényt, ha tudok a betegségszálról, tartom azt a véleményem, hogy a 25. fejezetnél be kellett volna fejezni a regényt. Addig is rendkívül megterhelő volt olvasni a történetet, nehéz lesz kiheverni, főleg annak tükrében, hogy pontosan ezzel a betegséggel küzd egy jó ismerősöm, szóval különösen szíven ütött az egész. Mivel ismerem a részleteket, meg kell említenem, ez sokkal súlyosabb dolog, mint ahogy itt le volt írva, az őssejt terápia is hetekig tartó kórházi körülményeket igényel, pokoli kínokkal és nullára legyengített immunrendszerrel. Aztán otthoni környezetben izolált szobát kell kialakítani és hetekig elkülönítve lenni. Nem is folytatom.

Ahogy fentebb is írtam, nekem az olvasás a szórakozásról szól, amibe belefér némi gyász, különféle lelki problémák, stb. is, de nem fér bele a gyerekek szenvedése. Óriási átverésnek tartom, hogy egy military románcba ennyi gyermeki szenvedést pakoljon a szerző, ami nálam már a hatásvadászatot súrolja, de még mindig kibékültem volna az egésszel a 25. fejezettel bezárólag, legfeljebb sosem veszem elő újra. 

DE. Ami ezután következett azt egyszerűen nem tudom elfogadni. Szívesen megkérdezném a szerzőt, nem volt elég a veszteségből? De most komolyan, ennyi haláleset hol történik? És a vége. Kigyógyulni a rákból nem elég életszerű, kell még valami újabb katasztrófa? Csalódott vagyok, és az a legszomorúbb, hogy szinte immunis lettem a végére, nem tudtam beleélni magam, csak lapoztam, hogy legyen már vége, még  az epilógustól sem lett jobb kedvem.

Két mondat volt ebben a regényben, ami megmentette az írót, mert ezek a szívemből szóltak és mindkettő a saját életemben is szerepet játszott, az enyémek is lehetnének. Ha ezeket megtalálom egy regényben, az rendkívül jól esik.

 

"Milyen Isten az, aki engedi, hogy kisgyerekekkel ez történjen?"

"El kell menned, hogy rájöjj, mit hagysz hátra. Nem igazán tudod értékelni, amid van, míg el nem veszted."

Összességében azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretnek sírni és bírják a tragikus fordulatokat, akkor is, ha ennek gyerekek az áldozatai. Én lehetőség szerint kerülöm, tanultam az esetből, ezután óvatosabban választok.

Kép:Pinterest

Borító: Nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Havoc.

Szárnyalás: Az ikrek közötti kapcsolat.

Mélyrepülés: A 26. fejezettől kezdve.

Érzelmi mérce: Túl sok a tragédia, ezt kevesen tudják feldolgozni.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték

 

A nyereményjátékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint elolvasni Az utolsó levél beleolvasóját, mely alapján meg tudjátok válaszolni az állomások feladványait.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  MI BECKETT KUTYÁJÁNAK A NEVE?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.16. Kitablar - extra
12.18. Zakkant olvas
12.20. Kelly és Lupi olvas
12.22. Kitablar

Holly Black: Book of Night - Az éj könyve (Az éj könyve #1)

Charlie Hall igazi ásznak számított, amikor mágiakönyvek ellopásáról volt szó, ám a lány hátrahagyta életének azt a részét, amikor az árnymestereknek dolgozott. Ma pultos egy egyszerű kocsmában, de múltjának egyik rettegett alakja ismét felbukkan. Vajon milyen kalandokba sodorja Charlie-t?
Tartsatok bloggereinkkel Holly Black legújabb könyvének blogturnéján, és játsszatok a turné végén megnyerhető Book of Night – Az éj könyve című kötetért a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös

392 oldal

Fordította: Szabó Csilla

Goodreads: 3,54

Besorolás: felnőtt, fantasy, paranormális, mágia

Charlie Hall nem találkozott még olyan zárral, amit ne tudott volna feltörni, olyan könyvvel, amit nem tudott volna ellopni, vagy olyan rossz döntéssel, amit nem hozott volna meg egy pillanat alatt.
A lány a fél életét azzal töltötte, hogy árnymestereknek dolgozott: olyan mágusoknak, akik az árnyékukat titkok kilesésére, gyilkolásra vagy még annál is rosszabbra tanítják. Az árnymesterek féltve őrzik a titkaikat, így hamar kialakult a mágiakönyvek feketepiaca. A többi varázsló kifosztásához pedig Charlie Hallra van szükségük.
De Charlie éppen azon igyekszik, hogy távol tartsa magát a múltbeli hibáitól. Ez azonban nem is olyan egyszerű. A kocsmában, ahol pultosként dolgozik, túl közel van Berkshires korrupt központjához. Emellett a húga, Posey mindennél jobban vágyik arra, hogy mágikus képességei legyenek, a pasija pedig, akinek nincs árnyéka, és talán még lelke sem, titkokat rejteget Charlie elől.
Amikor a múltjából felbukkan egy rettegett alak, Charlie fejest ugrik a gyilkosságok és hazugságok vad forgatagába. Eltökélt szándéka, hogy élve keveredik ki a zűrzavarból, de az útjában állnak a hasonmások, a szeszélyes milliárdosok és az árnymesterek. És azok, akiket a legjobban szeret.
Ráadásul mindenki azt a titkos tudást akarja megszerezni, ami szörnyű hatalommal ruházná fel.

Holly Black írónőt nagyon tehetséges szerzőnek tartom, amit eddig olvastam tőle, mind izgalmas, szórakoztató young adult fantasy regények voltak, mágiával, varázslattal a központban. Az Éj könyve regény az első felnőtteknek szóló története, de a fantasy zsáner változatlan, pont ez volt, ami azonnal levett a lábamról, ez a mágiával teli világfelépítés, az árnyakkal való manipuláció ötlete. Még sosem olvastam hasonló felütést, miszerint  némely mágus, - ebben a világban árnymester - képes árnyakat befolyásolni, más árnyékokat begyűjteni, különféle trükköket végrehajtani, amelyek nagy hasznot hajthatnak. Az árnyékok akár el is válhatnak a gazdatesttől, önálló entitással rendelkezhetnek, és csak a képzelet szab határt, hogy irányítással mire rá nem vehetők, például akár a legszörnyűbb bűntettekre is. Az ehhez kapcsolódó kutatásokat összegyűjtötték, tesztelték, kísérleteztek, és a tapasztalatokat jegyzetekbe, könyvekbe fektették, melyek igen keresettek lettek a feketepiacon. Tehát az árnyakkal kombinált mágia nekem nagyon izgalmas felütésnek tűnt, érdeklődéssel vágtam a történetbe.
Főszereplőnk a 25 éves Charlie Hall egy nagyon tehetséges tolvaj, tulajdonképpen gyerekkora óta űzi a szakmát, tökélyre fejlesztette a besurranást, a zsebtolvajlást, és persze mára már bonyolultabb feladatokat is sikeresen véghez tud vinni. A mentorát, aki mindenre megtanította, tíz évvel ezelőtt veszítette el, amikor balul sült el egy közös akciójuk, az akkor 15 éves Charlie is majdnem otthagyta a fogát. Keserűen emlékszik erre a napra, ami azóta is bosszúért kiállt. Manapság normális életre vágyik, van egy pultos állása, a húgával közösen bérelnek lakást - aki egyébként rajong az okkult dolgokért, a tarot jóslás a specialitása. Velük lakik egy ideje Charlie pasija is, aki némileg kilóg a sorból, ugyanis egyáltalán nincs árnyéka. És erről nem szívesen beszél, mondjuk másról sem igazán. Charlie-nak és Vince-nek kölcsönösen rengeteg titkolnivalójuk van a múltjukból, de mindketten vágynak arra, hogy valami komolyabb alakuljon ki közöttük. Nos a regény szerkezetét tekintve érdemes megemlíteni, hogy két idősík váltakozik, a jelen mellett múltbeli fejezeteket is olvashatunk, utóbbiak nem csak Charlie korábbi életét mutatja be, hanem egy másik szereplőét is, de spoilerezni nem szeretnék, érdemes odafigyelni. 

Nem kerülgetem tovább a forró kását, be kell vallanom, hogy hiába húzott be az árnyak varázslata, a karakterek egysíkúsága és a cselekmény lassúsága miatt extrán hosszú ideig tartott elolvasni a regényt, hiába érdekelt, gyakorlatilag úgy éreztem, alig haladok. Charlie ötszázszor elmondja, hogy ő mindig rossz döntéseket hoz, és nem érdemel jó életet. Ez baromi lehangoló volt, főleg annak tükrében, hogy nem kaptam rá semmi magyarázatot. Oké, meghalt a mentora abban a balul sikerült akcióban, és ez traumatizálta őt, de nem volt köztük egy apa-lánya viszony, vagy bármi hasonló, pénz szereztek a csalásokkal és ennyi. Sokkal többet akartam róla tudni, nem elég, hogy vicces is tud lenni, meg hogy ha valaki tolvaj, akkor egész életében az marad. Természetesen volt némi morálisan megkérdőjelezhető feeling velük kapcsolatban, ami nem baj, és nem ez volt az ok, de nem tudtam odáig eljutni, hogy meg is kedveljem a főszereplőket. Ez nagyon ritkán történik így az olvasmányaim során, és nem szeretem ezt az érzést. Vince karakteréről semmit nem lehet spoilerveszély miatt elmondani, vele kapcsolatban a regény végére elég érdekes dolgok derülnek ki, olyan pofáraesés típusúak, de az addig eltelt időben nehezen jutottam dűlőre, mit is gondoljak róla, meg egyáltalán a kapcsolatukról, falakba ütköztem.
A cselekmény tele van nyomozással, dealekkel, sötét elemekkel, brutális gyilkosságokkal, és rengeteg mellékszereplővel, akik ezeket végrehajtják illetve végre hajtatják. Nem mondom, hogy követhetetlen, de bizony a regény csúcspontján eléggé záporoznak a nevek és oda kell figyelni, kiről is van éppen szó. Azért is nehéz, mert a főgonoszon kívül a többiek kb ugyanazon a szinten voltak, nem láttam súlyozási különbségeket. Meglepően jó volt a történet csúcspontja, nagyon sok fordulatot tartogatott, okosan szőtte a szálakat a szerző, nekem nem volt az a kitalálható kategória a végkifejlet. Bár ezt mondhatnám el az egész könyvre vonatkozóan, de sajnos 80%-a kifejezetten lassú volt, kisebb nagyobb kiugrásokkal.  Szerintem nem én leszek az egyetlen, aki hiányolja a romantika mennyiségét a regényből, legalábbis a szerző korábbi regényei alapján többet vártam el. Sajnos ezt a témát sem lehet spoilerek nélkül kielemezni, csak annyit mondhatok, nem tudom, mikor olvastam ennél furcsább összetételű "szerelmi" kapcsolatról. Összességében azt mondhatom, hogy megérte elolvasni a regényt, mert az árnyak fókuszba állítása újszerű volt, kellően borzongtam a szinte horrorisztikus epizódokon, számomra ez egy kikacsintás volt a komfortzónámból, de még olyan mértékű, ami inkább izgalmas, mint eltántorító. Lényegében akár önállóan is megállja a helyét a történet, de ha megjelenik folytatás, mindenképp olvasni szeretném.

Kép: Pinterest

Borító: Nagyon tetszik a borító, de azt utálom, ha ajánlót tesznek rá, ennyire aránytalanul.

 

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Nem tudok felhozni szárnyalást.

Mélyrepülés: Egyértelműen a nem megfelelő dinamika.

Érzéki mérce: Amíg el nem jutsz a végkifejletig, nem is tudod átgondolni, mit is olvastál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték

Játékunk egyszerű lesz, drága könyvmolyok: olvasnotok kell! A Könyvmolyképző Kiadó oldalán található beleolvasót elolvasva választ találhattok az állomásokon fellelhető kérdésekre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   Mi volt a tündérmese címe, ami eszébe jutott Charlie-nak?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

• 11/26 - Kelly és Lupi olvas

• 11/29 - Readinspo

• 12/01 - Hagyjatok! Olvasok! ~ extra

• 12/08 - Hagyjatok! Olvasok! 

• 12/09 - Dreamworld

• 12/12 - Spirit Bliss Sárga könyves út