Keri Lake: Nocticadia

 

A Next 21. kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Keri Lake nagy sikerű gótikus akadémia regénye, a Nocticadia. Lebilincselő történet egy professzorról és egy tanítványról, akik együtt keresnek válaszokat, hogy mégis milyen kór támadja az embereket.

Gyertek velünk a blogturné állomásaira és ismerjétek meg jobban ezt a rejtélyes sötét világot!

Next21 Kiadó, 2025

656 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,19

Besorolás: dark fantasy, dark romantikus, erotikus

Mortui vivos docent.

A holtak tanítják az élőket.

Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

Őszinte leszek, erre a könyvre az egyik bloggertársunk hívta fel a figyelmemet, miszerint már olvasta a könyvet angolul és LETEHETETLEN, plusz Keri Lake-től már olvastam az Anatémát, amit IMÁDTAM, plusz a borító is egy csoda volt - így egy percig nem volt kérdéses, hogy AKARJAM ezt a könyvet.

Lilia Rouleau, miután szemtanúja volt édesanyja rejtélyes és eléggé brutális halálának, egyetlen egy célja maradt: hogy választ kapjon a kérdéseire, amelyek azokra a fura dolgokra vonatkoznak, amelyek közvetlenül vagy közvetetten is, de a szeretett anyukája halálát okozták. Legnagyobb megdöbbenésére pár évvel később felvételt nyer a baljós hírnevű, de mindemellett az ország egyik legpatinánsabb egyetemére, a Dracadia Egyetemre, ahol többek között azokat a furcsaságokat is tanulmányozzák, amelyek az édesanyját megölték. Itt találkozik Devryck Bramwellel (akit ott csak "kedvesen" dr. Halálnak hívnak), a zseniális, de rideg és végtelenül titokzatos, fiatal patológus professzorral, aki sokat tudna a lánynak segíteni, ha akarna. De nem akar :). És itt kezdődik el egy veszélyes macska-egér játék, ahol a határok elmosódnak a megszállottság, a gyűlölet és a mindent felemesztő vágy között...

Akik ismernek tudják, hogy imádom a bentlakásos iskolákban játszódó történeteket, a gótikus hangulatúakat pedig még inkább. Keri Lake pedig tökéletes ötvözte ezt a kettőt, ez a regény nem egy "egyszerű" egyetemi románc, ez egy sötét, feszült utazás, ahol a sziget atmoszférája szinte megfojtja az embert. 

Igen, a sziget. Nocticadia nem csupán egy helyszín, hanem önmagában is majdnem egy karakter: a köd, a régi kőépületek, a titkos laboratóriumok és az a baljós érzés, hogy valaki mindig figyel... Abszolút el van vágva a külvilágtól, a tenger épp eléggé izolálja, hogy itt olyan dolgok történhessenek meg, amelyeket máshol keményen büntetnének, de legalábbis megbotránkozást keltenének. Mellette pedig egy csodálatos hely, gyönyörű tájakkal és apró falvakkal, amelyek nem kevés titkot rejtenek. És akkor még nem is említettem a Dracadia Egyetemet, amely igazából a sziget szíve. De itt ne egy mai, vidám hangulatú kampuszra gondoljatok, hanem egy rideg, ódon épületegyüttesre, amelynek minden szegletéből árad a halál és a tudomány szaga. 

Lilia karakterét az első pillanattól kezdve megkedveltem. Egyáltalán nem az a tipikus "bajba jutott lány", bár rengeteg trauma érte, a bosszúvágy és a tudásszomj hajtja előre. Rettentő kitartó, és IMÁDTAM, ahogy szembe mert szállni Devryckkel, még akkor is, amikor minden porcikája rettegett tőle. Ő egy valódi túlélő, hiszen nem azért megy az egyetemre, hogy diplomát szerezzen, hanem, hogy kiderítse, hogy az édesanyja miben is halt meg. Mellette okos, az esze vág, mint a penge, abszolút egyenrangú partnere a professzornak, ezért is működik köztük a kapcsolat, hiszen Devryck nemcsak a testét, hanem az eszét is szereti.

Nagyon szerethető karakter, a szerző nagyon jól eltalálta azt az egyensúlyt, hogy Lilia ne legyen idegesítően tökéletes; vannak hibái, vannak pillanatai, amikor majdnem feladja, és pont ettől válik emberivé. 

És a professzor. Nála már nem voltam ennyire biztos, hogy szeretem-e vagy sem. Ha szereted a mindig morcos, titokzatos és birtokló férfi karaktereket, akkor ő is a kedvenceid közé kerül. Engem az a titokzatosság, ami folyamatosan körbeölelte, nagyon vonzott, persze a kinézete is, de az a birtoklás, ahogy Liliával bánt néha, nekem már sok volt. De mellette, meg olyan volt, mint valami drog, imádtam a fejében lenni, a gondolatait megismerni és persze a tetteinél is ott lenni (még akkor is, ha azok sokszor elég kegyetlenek voltak).

És ezek ketten Liliával? Brutálisak voltak. A lány számára a professzor egyszerre a legnagyobb akadály és az egyetlen egy kulcs a múltjához. Kezdetben gyűlöli a férfi ridegségét, de aztán ez a gyűlölet átcsap valami beteges vonzódásba, majd függőségbe. Itt nincsenek virágcsokrok, gyertyafényes vacsorák, itt intellektuális csaták vannak, ahol a férfi teszteli a lányt, a lány pedig minden egyes tesztet teljesít, sőt túlteljesít. És amikor végre ezek összejönnek... egyrészt rettentő forró és nyers hangulatú részeket kapunk, így végre mindenki megkapja, amit akar (mi olvasók is:)), de másrészt viszont nálam itt tört meg valami a történetben. Nekem a kevesebb több lett volna, nekem ez a sötét hangulatú történet kevesebb erotikus résszel valahogy jobb lett volna (ezt olvassátok el többször is, mert ilyet ritkán mondok :D ). De ez csupán egy aprócska észrevétel, az amúgy számomra tökéletes történethez. 

És a történet maga... IMÁDTAM, ahogy Keri Lake fokozatosan csepegteti csak az információkat – mintha egy általam úgy imádott puzzle-t raknánk ki, ahol minden darabka egyre borzalmasabb végkifejlethez vezet. 

Összességében odavoltam ezért a borongós, fülledt és rejtélyekkel teli regényért (amihez plusz pont, hogy nem sorozat része, hanem egy standalone regény). Keri Lake megmutatta, hogyan kell a gótikus horror elemeit és a perzselő romantikát úgy ötvözni, hogy az olvasó az utolsó lapig ne akarja letenni a könyvet. Aki szereti a lassan beinduló, de annál ütősebb végű dark fantasy könyveket, annak ez kötelező darab!

Kép forrása: Pinterest

Borító: Rettentően tetszik, illik a történethez és kellően csábító is ahhoz, hogy levegyem a könyvet azonnal a polcról

Kedvenc karakter: Devryck és Lilia

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: izgalmas, borzongató és a könyv második részében bővelkedünk a forró, +18 karikás jelenetekben is!

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunkban nincs más teendőtök, mint figyelmesen elolvasni a könyv beleolvasóját és az alapján válaszolni a blogokon feltett kérdésekre. A helyesen válaszolók között kisorsoljuk a könyv egy példányát!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Milyen színűek a férgek?

A blogturné további állomásai:

Január 18 - Insane Life

Január 19 - Kelly és Lupi olvas

Január 20 - Ambivalentina

Január 21 -  Angelika blogja

Január 22 - Kitablar

Január 23 - Hagyjatok! Olvasok!

Keri Lake: Anatéma (Az Elemésztő Erdők#1)

 

A Next 21 kiadó jóvoltából jelent meg az Elemésztő erdő első része az Anatéma, Keri Lake nagysikerű gótikus romantikus fantasy könyve. Gyertek velünk és ismerjétek meg jobban Keri Lake varázslatos erdejét és bolyongjatok bloggereinkkel ebben a misztikus erdőben, ahol ki tudja mi vár rád odaát… vagy még odabent?

Next21 Kiadó, 2025

688 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,23

Besorolás: fantasy, dark fantasy, romantikus

Pletykálnak ezt-azt, hogy mi található Boszorkányvölgy erdején túl, ahová a bűnösök mennek meghalni. A falubeliek egyszerűen Elemésztő erdőnek hívják, mert amit az erdő elvesz, azt soha nem adja vissza. Senki nem merészkedne még csak közelébe se annak a helynek – hacsak eszét nem vesztette.

Vagy ha száműzött.

Maevyth Bronwicknek esze ágában sincs berontani a fák közé, ebbe a ködbe burkolózó labirintusba, de egy tragikus esemény folytán muszáj átvágnia a csontok boltívén túlra, túl a határon, ahol halandó még soha nem járt. Fantasztikus és sötét világba kerül, amely éppoly veszedelmes, mint amennyire vonzó.

Ezen a helyen él Eidolon elátkozott ura. Neki kell elrejtenie Maevytht a mágusok elől, akik a nőt egy okkult jóslat nevében akarják feláldozni. Zevander Rydainn, aki skorpióknak parancsol, hidegfejű, számító bérgyilkos – a legveszélyesebb egész Etíriában. Hamarabb vetné oda Maevytht a tűzdrákók martalékául, mintsem hogy megvédje és garantálja a lány biztonságát.

Márpedig ez lesz a feladata.

Igéző, gótikus dark fantasy a Nocticadia szerzőjétől. Egy lány arra kényszerül, hogy átlépje a tiltott határvonalat, és a halandók birodalmából az elátkozott lelkek és torz teremtmények ijesztő világába kerül.

Azt hiszem a borítót elég volt meglátnom, hogy azonnal beleszeressek ebbe a könyvbe, a fülszöveg már csak ráadás volt. Aztán megérkezett fizikálisan is és a szerelem még erőteljesebb lett. Ritka az ennyire szépen kivitelezett könyv. A papírborító is csodaszép, de ezt levéve a keményfedél is díszített, sőt a hozzátartozó élfestés teszi még különlegesebbé ezt a könyvet. A benne lévő oldalak díszítéről már nem is beszélve!

De hát nem minden a külcsíny, a belső is fontos, ugyebár? Így alig vártam, hogy végre sort keríthessek az olvasására. Egy régebbi blogger barátnőmmel együtt akartuk olvasni, hogy olvasás közben kibeszélhessük, de ő sajnos közben lebetegedett, így végül mindig csak én osztottam meg vele az élményeimet - amelyek, ahogy haladtam a történetben, egyre lelkesebbek voltak.

A történetünk főhősnője Maevyth, aki egy istenhátamögötti kis faluban él a nővérével, a nagynénjével és a nagybátyjával. A lányt a falu melletti Elátkozott erdő mellett találták egy kis kosárkában és gyerekkorától kezdve kiközösíti a falu meglehetősen szűk látókörű lakossága. A falu melletti erdőt azért hívják Elátkozottnak, mert mindenkit, aki bármit is vét a törvények ellen oda száműzik és onnan még senki nem tért vissza. Miután a lány nevelőapja rejtélyes módon elhalálozik, a nagynénjük a két lányt megpróbálja minél hamarabb kiházasítani, így megszabadulni tőlük. Maevythnek sincs esze ágában a kiválasztott férfihoz hozzámenni, a nővére pedig még ennél is tovább megy - egy titkos szerelmi viszonyba keveredik, amely által az Elátkozott Erdőbe száműzik, főhősnőnk pedig követi...

A másik főhősünk pedig Zevander, aki egy másik világban, amely vérrel és mágiával átítatott, a király bérgyilkosa. Gyerekkorukban egy mágus megátkozta őt és a fivérét és most azért küzd, hogy ezt az átkot megtörje, mielőtt az mind a kettőjüket felemészti.

"Természetesen" az átok megtörése Maevythez kapcsolódik:), így a két sanyarú sorsú hősünk útja keresztezi egymáséit.

Őszinte leszek egy picit megijedtem, amikor a szerző a könyv elején egy teljes oldalt szentelt annak, hogy elmagyarázza, hogy ez egy dark fantasy, lesznek benne olyan részek, amelyek bizonyos embereknél ki fogják verni a palánkot, és hogy körülbelül mire számíthassunk. Ehhez képest - vagy már csak én vagyok vén iszapszemű rája és sok regényt olvastam - számomra ez a történet nem volt különösebben sem véres, sem túl sötét. Igen, vannak benne durvább részek, igen, vannak benne elképzelhetetlenül borzalmas lények, folyik a vér, gyilkosság, erőszak, minden, de számomra egy percig nem okozott egy része sem álmatlan éjszakát. De mondom, mások vagyunk, lehet, hogy másnak ez lesz élete legsötétebb dark fantasyja:).

A történetre lehetne mondani, hogy lassan indul be, hiszen körülbelül a könyv felénél találkozik úgy a két főhősünk, hogy ébren, tényleg fizikai valójukban találkoznak, de higgyétek el, hogy addig sem unatkoztam egy percig sem. Külön szemszöget kapott Maevyth és Zevander, de nagyon érdekes módon, hiszen a lány E/1-ben mesél, míg a férfi gondolatait, érzéseit pedig E/3-ban ismerhetjük meg. Ez számomra abszolút újdonságnak hatott. A könyv első felében megkapjuk azt a hőn áhított dark légkört, ami megalapozza a regény hangulatát, hiszen Maevyth (úristen, mire megtanulom helyesen leírni a nevét:)) élete sem fenékig tejfel, a falu, ahol él egy rosszindulatú begyöpösödött társaság, a lány kérőjétől nemcsak maga Maevyth, de még én is féltem és akkor még nem is meséltem az Erdőről és a benne lakó lényekről.

Zevander szemszöge a másik borzalom. Általa egy másik világot ismerhetünk meg, amelyhez képest Maevyth világa egy kész tündérmese. A férfi világában a fő szerepet a mágia, azon belül is a vérmágia kapja, aminek a fenntartásáért az emberek akár az életüket is feláldozzák. Intrikák és cselszövések, rejtélyes istennők és persze rettentő sok különleges lény és kifejezés. Én ezeknél a részeknél veszítettem el néha a fonalat. Nem, nem volt unalmas, csak egyszerűen annyi új és annyi számomra kiejthetetlen, fura nevű dolog jött be a regénybe, hogy komolyan néha úgy éreztem, hogy jegyzetelnem kellene, hogy mindent tudjak a későbbiekben:).

Számomra igazán akkor indult be a történet, amikor a két főhősünk végre találkozott és elkezdődött a "slow burn" rész picit felizzani. Egyszerűen imádtam, hogy ez tényleg lassú szerelem volt, nem voltak itt azonnali a másik karjába omlok, letépem a ruhádat, magamévá teszlek azonnal jelenetek, hiszen az elején, bár Zevander fizikailag vonzódik a lányhoz, de nem akarja, nem engedheti meg magának azt, hogy több is legyen köztük. Maevyth pedig eleinte nem lát semmit a férfiből, csak azt, hogy parancsolgat, gúnyos, rosszindulatú és lenézi őt. Na innen lesz szép nyerni! És igeeen, a kitartásunk meghozza a gyümölcsét, végül kapunk olyan jeleneteket is (de azt ki kell ám érdemelmi és érdemes rá várni:))), hogy egy tucat hideg zuhany is kevés lenne ahhoz, hogy lenyugodj:).

A könyv második fele a nagy szerelmi románcon kívül tartogat jó pár izgalmas jelenetet, akciót is, ahol szépen láthatjuk, hogy Maevyth milyen karakterfejlődésen megy keresztül és a szegény, árva, lelkileg megtiport lányból hogyan lesz valami több, valami nagyobb - legalábbis mi válhat belőle - hiszen még egyelőre a történetnek nagyon az elején járunk.

Imádtam Maevyth és Zevander kapcsolatát - egészen onnantól, hogy a férfi először meglátta a lányt és mit váltott ki belőle - odáig, hogy már eljutottak oda, ahonnan a hatalmas nagy románcok kialakulnak. Két sérült ember, akik mégis tökéletesen kiegészítik egymást és remélhetőleg hasznára is lesznek egymásnak.

A másik kedvenc kapcsolatom pedig Maevyth és Zevander húga, Rykaia barátsága volt. Főhősnőnk, miután elveszítette a testvérét, teljesen egyedül maradt és Rykaia pedig szintén egy női társra, egy barátnőre vágyik, abban a férfiközpontú társadalomban és azzal a borzalmas háttértörténettel, amellyel a szerző "megajándékozta" őt. A két lány együtt nagyon aranyos, mintha testvérek lennének, imádtam az ő közös jeleneteiket is (és őket jóval közelebbi kapcsolatúnak éreztem, mint Maevythet és a nővérét).

A történet vége természetesen függővég, bár számomra nem annyira körömlerágós, mint amennyire vártam volna. De természetesen így is rettentően várom már a folytatást, már az is késő lenne, ha már a kezemben tarthatnám:).

Összességében én azt kaptam ettől a regénytől, amit vártam, egy izgalmas, néhol véres, dark fantasyt horror elemekkel megtüzdelve és ahol (egyelőre) nem a románc a legfontosabb momentum. A szereplők izgalmasak, a karaktereik eléggé komplexek, a főhősöket könnyű kedvelni és izgulni értük. Én lelkesen felültem a hypevonatra és szeretnék is rajta maradni. Ha a folytatás legalább ennyire jó lesz, akkor az írónő engem megvett kilóra és alig várom, hogy a többi művével is megismerkedhessek!

Kép forrása

Borító: Ez egyszerűen tökéletes. Csodaszép, illik a történethez és az éldekorja! Bár minden könyv ilyen csodálatos kötést kaphatna!

Kedvenc karakter: Maevyth, Zevander, Rykaia

Szárnyalás: a történet? vagy a főhősök közti kémia?

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalmas, néha hátborzongató, félelmetes, de mellette a romantika is szerepet kap, sőt a +18 karikás jelenetek is

Értékelés: 

Beleolvasó

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban egyszerű feladatotok lesz, minden állomáson egy-egy kérdést olvashattok a kiadó oldalán megtalálható beleolvasóból és ez alapján kell helyesen válaszolnotok a bloggereink által feltett kérdésekre.

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Ki az a dérdúr?

A blogturné további állomásai:

Szeptember 22 - Insane Life
Szeptember 24 - Angelika blogja
Szeptember 26 - Könyv és más
Szeptember 29 - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 30 - Kitablar

T. Kingfisher: Csalán ​és csont

 

A Kossuth Kiadónak köszönhetően már hazánkban is olvasható T. Kingfisher nagysikerű, regénye, a Csalán és csont. Ráadásul a kiadónak hála, háromféle változatban is megjelent, így mindenki a számára legszimpatikusabb változatban szerezheti be. Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg. A hercegnőn és a gyermekén pedig csak egy igazi hős segíthet. Így a húga, Marra elindul, hogy megmentse testvérét útközben pedig segítőkre is talál: melléje szegődik a nagy hatalmú temetői boszorkány a démoni tyúkjával, a maga készítette eleven csontkutya, egy kóbor lovag, valamint saját, kissé hóbortos keresztanyja. Vajon sikerrel járhat ez a furcsa társaság?

Tartsatok velünk, ismerjétek meg Marra történetét, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Kossuth Kiadó, 2025

352 oldal

Fordította: Tamás Gábor

Goodreads: 4.09

Besorolás: fantasy, dark fantasy

Ebben a tündérmesében nem él boldogan a hercegnő és a herceg.

Marra, a félszeg harmadszülött lány megkönnyebbül, amiért nem házasítják ki, hogy a szülei megőrizhessék a trónjukat. A nővére nem ilyen szerencsés, mert királyi férje éppolyan goromba és erőszakos, amekkora hatalma van. Marra a zárda biztonságából várja, ki fogja megmenteni a nővérét. De miután éveken át csak nézi, ahogy a családok és a királyságok úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, Marrának be kell látnia: ha el is jön a hős, akkor az ő maga lesz.

Ha képes kiállni három lehetetlen próbát, egy boszorkány megadja neki azt, amire szüksége van. De a hercegekről és a lehetetlenről szóló történetek olyanok, hogy a próbatételek csupán a kezdetét jelentik Marra különös és varázslatos vállalkozásának, hogy megmentse a nővérét, és megbuktasson egy királyt.

Őszinte leszek, nem tudtam semmit arról, hogy ez a regény milyen díjat nyert és hol, csak annyit, hogy a fülszövege egy perc alatt levett a lábamról. Csontkutya? Démon szállta csirke? Temetői boszorkány? Azt hiszem a sok romantasy után erre nagy szükségem lesz.

És milyen igazam volt! Ez a regény az utolsó betűjéig megérdemelte azt a díjat, amit elnyert (2023 Hugo-díj, Legjobb regény kategóriában).

A történetünk szerint Marra egy hercegkisasszony. Nincs különleges képessége, sem világbakiáltó szépsége, sőt, ő a harmadik leány, így nagyjából érdektelen. Egy kis királyságban élnek, a szülei a Kikötői Királyság uralkodópárja és azért, hogy egy erős szövetséget kössenek, a legidősebb leányukat az Északi Királyság hercegének ígérik. A frigy megköttetik, de pár hónapra rá a lány meghal. Hogy a szövetség továbbra is erős maradjon, így a második leány is ugyanúgy férjhez megy, ugyanahhoz a herceghez, Marrát pedig kolostorba küldik, nehogy hamarabb férjhez menjen és örököst szüljön, mint a nővére. Ám a nővér nincs jól, mint kiderül a férje folyamatosan bántalmazza, Marra pedig úgy dönt, hogy nem várja meg, ameddig ez a testvére is meghal, így inkább mentőexpediciót szervez érte, aminek a célja, hogy megöljék a bántalmazó herceget és kimenekítsék a testvért. Egyedül persze ez nem menne neki, így egy furcsa kis csapattal indul útnak, aki között van egy csontkutya, egy démonnal megáldott csirke, egy sárbanya, egy elátkozott lovag és a saját tündérkeresztanyja.

Nem tudom elmondani, hogy mennyire imádtam ezt a történetet, amit minden téren átjárt a humor. Alapból imádom a romantasy regényeket, de egy ideje már nagyon mind hasonló kaptafára készült, így már nem igazán hozták meg az olvasás élményét. Itt pedig.. nem voltak kék/zöld/lila szemű félisten tündérek, alakváltók, vámpírok, akármik, nem voltak oldalakon át tartó szenvedélyes szeretkezések, túlfütött érzelmek, csak maga a kalandregény. Marra nem volt különleges semmilyen téren, egy harmadik lányzó, akit az apácák közé dugtak a szülei és aki teljesen boldog a csendes, nyugodt életével, ameddig ki nem derül, hogy a nővére (akivel egyébként sosem voltak jóban) nagyon rossz körülmények között él. Ekkor feltámad benne a harcos és tűzön-vízen, furcsa és fájdalmas próbákon és kalandokon át, de elmegy a testvéréért.

Természetesen szükség volt ehhez a vicces, izgalmas kalandhoz mellékszereplőkre is, akik közül kiemelném a sárbanyát a démonszállta csirkéjével (el tudtok képzelni egy vénséges vén öregasszonyt, aki mellesleg egy nagyhatalmú boszorkány és úgy utazik, hogy a botja tetején ül a csirkéje? ) vagy akár a Csontkopót, akit Marra rakott össze mindenféle elpusztult kutyák csontjából és "aki" hűségesebben szolgálja őt, mint egy élő kutya és "akinek" gőze nincs arról, hogy már nem él és egy élő kutyaként viselkedik? Vagy akár Fenríst, akit egy goblinpiacon szedtek össze (aminél kevesebb félelmetesebb helyet tudok csak elképzelni)? A kalandhoz pedig minden megvan, ami csak kell: az erő, az ész, a mágiával rendelkező és a mindig szerencsétlen; az izgalom, a fordulatok és a humor. A kezdeti sötét hangulatot pedig teljesen jól oldják fel a "roadtrip" szarkasztikus és humoros párbeszédei.

Ez a történet nem egy szerelmi történet, itt nem az a lényeg, hogy a főhős és a főhősnő sok-sok megpróbáltatás után boldogan éljenek, ameddig meg nem halnak. Itt az a lényeg, hogy a kishúg megmentse a nővérét egy enyhén szólva lehetetlen küldetés során. A szerző pedig tökéletes munkát végzett. Végig izgalmas (de leginkább humoros) volt a történet, egyszerűen letenni alig tudtam a regényt. Azért kapunk egy nagyon halovány szerelmi szálat is, de épp csak annyit, amennyi belefér egy ilyen kalandregénybe. 

És a történet vége? Ez egy "standalone" regény, így kapunk egy befejezést, ami jól lezárja a történetet. Ettől függetlenül én még szívesen olvasnám tovább ennek a csipet-csapatnak a további kalandjait, hiszen bár lezárul ez a kaland, de azért a szerző nyitva hagyott egy szálat, hogy akár folytatni is tudja. És én nagyon-nagyon remélem, hogy ezt meg is fogja tenni!!

Összességében egy egyedülálló, néhol sötét hangulatú, néhol humorral átszőtt fantasy regényt olvashattam, amit mindenkinek szívesen ajánlok, aki már kicsit is megcsömörlött a mostanában annyira hypolt romantasy történetektől. Én pedig innentől figyelemmel kísérem a szerző további munkáit, mert ez meghozta a kedvemet a további műveihez is! 

A kép forrása

Borító: Nagyon tetszik, illik a történethez és figyelemfelkeltő is!

Kedvenc karakter: Marra, Fenris, Csontkopó, Sárbanya, a CSIRKÉK 

Szárnyalás: a történet, a humor és a szereplők

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: vicces, humoros

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Kossuth Kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót a regényhez, így a játékunk is most ehhez kötődik. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a jó választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívják a herceget, aki feleségül veszi Marra nővérét?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub
Június 12 - Csak olvass!
Június 14 - Könyv és más
Június 16 - Kelly és Lupi olvas
Június 18 - Utószó

Kerri Maniscalco: Kingdom ​of the Feared – Rettegettek királysága (Gonoszok királysága #3)

 

A Rettegettek királysága egy végzetes befejezése Kerri Maniscalco trilógiájának. Emilia és Harag szenvedélyes története a záró akkordjához érkezett - de vajon mindent tudnak egymásról és a múltról? Tudd meg te is! Tartsatok velünk, hiszen a turné végén kisorsolunk a regényből egy példányt!

Könyvmolyképző Kiadó, 2025

384 oldal

Fordította: Papp Fruzsina

Goodreads: 3,86

Besorolás: fantasy, romantikus, erotikus, dark fantasy

Két ​átok. Egy prófécia.

Egy leszámolás, amitől mindenki rettegett.

És egy szerelem, ami erősebb a sorsnál.

Emiliát megrendítette a sokkoló felfedezés, hogy ikertestvére, Vittoria életben van. De mielőtt szembenézne múltjának démonaival, egyetlen vágy vezérli: hogy az ágyban is magának követelje királyát, a csábító Harag herceget. De Emilia nem csak a testére vágyik, a szívére és a lelkére is, ezt azonban a rejtélyes démon nem ígérheti neki.

Amikor a Kapzsiság házának egy magas rangú tagját meggyilkolják, Emiliát és Haragot a rivális démonudvarba szólítják. A bizonyítékok Vittoria bűnösségére mutatnak, így nyomban a Hét kör ellenségének nyilvánítják. Az árulása ellenére a lány mindent megtesz, hogy megoldja ezt az új rejtélyt, és kiderítse, ki is a testvére valójában.

Emilia és Harag a megtévesztés bűnökkel teli játékát játssza, miközben azon fáradoznak, hogy megakadályozzák a háborút a boszorkányok, démonok, alakváltók és a legálnokabb ellenségek, a Rettegettek között.

Emiliát figyelmeztették, hogy ha a Gonoszokról van szó, semmi sem az, aminek látszik. De lehet, hogy az igazi gonoszok mindvégig sokkal közelebb rejtőztek? Amikor végre fény derül az igazságra, a lány talán a szívével fizet érte.

Vesd bele magad a grandiózus fináléba!

Hát őszinte leszek, finálé volt, izgalmas is volt, de azért a "grandiózus" jelző szerintem picit erős jellemzés erre a részre. Ha ezen a jelzőn átugrok, azért elmondhatom, hogy nagy részben kielégítő befejezést kaptam.

Ez a rész ugye arra hivatott, hogy az összes létező szálat elvarrja, fejtsünk meg minden rejtélyt, legyen benne egy jó nagy összecsapás és persze a főhősök megkapják azt, amit érdemelnek - jelen esetben a boldog öröklétet.

Az biztos, hogy a szerző nagyon akart, hiszen még a könyv felénél járva is egyre több újabb rejtélyt kaptunk, amiket nemhogy megoldottunk volna, hanem még inkább tovább sűrűsödtek a felhők a főhőseink feje felett. Azt javaslom, hogy nagyon figyeljetek oda olvasáskor, mert könnyen el lehet veszni a sok szál között. Egy átok itt, egy újabb történetszál ott, ki kit és miért átkozott meg, aki persze már meg volt átkozva és igazából az átok sem egyértelmű. Néha szó szerint csak kapkodtam a fejemet.

De az biztos, hogy egy percig nem unatkoztam.

A meggyászolt testvér, Vittoria életben volt és nem kicsit kavarta a szálakat. Az indítékai sem tiszták, sokáig nehéz eldönteni, hogy a jók vagy a rosszak számát gyarapítja. Előkerülnek alakváltók, vámpírok, nem kevés boszorkány - van itt minden, amit csak akartok.

Rejtélyes gyilkosság és persze a titok a lányok (Emilia és Vittoria) körül, amelynek a megfejtése főleg Emiliára szorul - hiszen a könyv nagy részében nem igazán kommunikál egymással a két testvér.

Forrás

A trilógia befejező része is Emilia szemszögéből lett megírva, ahogy a többi rész is. Őt iszonyatosan megkedveltem, hiszen a karakterfejlődése valami bámulatos volt. Ha nem spoilerezek, akkor is gondolható a hasonló stílusú regények alapján, hogy az "ártatlan" kislányból valami hatalmas, óriási erővel rendelkező lény lesz. De vajon hogy tudja ezt a főhősnőnk feldolgozni? A szerelmet választja vagy a hatalmat?

Itt éreztem először azt, hogy az írónő elveszik a sok szál forgatagában, hiszen Emiliának több nyomozást kellett véghezvinnie, közben persze nem feledkezhetett meg a szerelméről és férjéről, Harag hercegről, persze azokról sem, akik nem nézték túl jó szemmel ezt a kapcsolatot és még folytathatnám. Ezen rengeteg tennivaló között nemcsak mi, hanem néha Emilia is elveszik.

Harag herceg továbbra is "ördögien" dögös, imádtam, hogy odavan a főhősnőnkért, de szerencsére nem lett belőle papucs, végig ugyanúgy tisztában van az erejével és a hatalmával. Ami kicsit bántott, hogy Emilia mellett eltörpült számomra a szerepe, a nyomozásban se vett részt annyira aktívan, hiányzott az, hogy "csapatként" dolgozzanak együtt. Persze, ha arról volt szó, mindig ott volt támogatóként, szerető férjként, de azért egy picit aktívabb szerepet adtam volna neki.

A kettőjük párosa viszont továbbra is imádnivaló. Véééégre beteljesül a szerelmük - és még hogyan! Utána persze minden alkalmat megragadnak, hogy "összetegyék, amijük van", úgyhogy azért kapunk bőven +18 karikás részeket! :) De ha leveszem az erotikus részeket, akkor is tökéletes páros maradnak, olyan gyönyörű, egymáshoz intézett monológjaik vannak és még ennél is szebb tetteik, hogy démonok meg Pokol ide vagy oda, sok "földi" páros megirigyelhetné a kettőjük kapcsolatát.

"- Én mindig megismertelek. És mindig meg foglak. A lelked magához hívja a lelkemet. Olyan érzés, mint hazatérni. Mint a béke."

A mellékszereplőknél viszont voltak apróbb problémáim. Azt imádtam, hogy jóval többet kaptunk a többi Bűn hercegéből, egyiküket-másikukat nagyon megkedveltem, sőt, akár egy spin-offot is el tudnék képzelni velük. Az viszont számomra fura volt, hogy azon szereplők, akik az előző két részben szerves részei voltak Emiliának barátként, segítőként, most kb három mondatot kaptak.

Ettől függetlenül a sok morgásom mellett szerettem ezt a részt is nagyon, egy percig nem unatkoztam, néha egyszerűen képtelen voltam letenni, mindig kellett tovább és tovább olvasnom. Arra viszont készüljetek fel, hogy nem minden szál van elvarrva a végén, nekem például rengeteg kérdésem maradt. Persze, ahogyan már fentebb is írtam, egy-két spin-off történettel meg lehet engem győzni, hogy a szerző direkt hagyta nyitva ezeket a szálakat!

Összességében, ha olvastad az előző két részt, akkor ezt se hagyd ki!

Borító: Nekem az első két borító jobban tetszett, ez már csak olyan "beleillik a sorozatba", de nem ad pluszt. Egyébként nem rossz.

Kedvenc karakter: Emilia, Vittoria és Harag herceg

Szárnyalás: egy percig nem lehet unatkozni

Mélyrepülés: nem nagyon találtam, talán a végén az elvarratlan szálak

Érzelmi mérce: romantikus, erotikus, vannak benne bőven +18 karikás jelenetek is

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A nyereményjátékunk középpontjában a dark fantasy történetek állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszöveg alapján kitaláljátok! A könyv címét és szerzőjét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Galaxy „Alex” Stern a Yale Egyetem legfurcsább elsőévese.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Április 01 - Kitablar

Április 03 - Kelly és Lupi olvas

Április 05 - Insane Life

Jay Kristoff: Empire of Damned - Holtbirodalom (Vámpírbirodalom #2)

Elérkezett az idő, hogy a magyar olvasók is visszatérjenek Jay Kristoff  sötét, vámpírokkal és mágiával tarkított történetébe Gabriel de León főszereplésével. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mennyire nyerte el a tetszésüket a nagysikerű Vámpírbirodalom folytatása, és ne felejtsetek el játszani a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott Empire of Damned - Holtbirodalom nyereménypéldányért!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös

792 oldal

Fordította: Benkő Ferenc

Goodreads: 4,57

Besorolás: dark fantasy, vámpír, antihős

Gabriel de León ugyan megmentette a Szent Grál életét, de ezzel elvesztette a lehetőséget, hogy megtalálja a gyógyírt az örök éjre. Kelletlen szövetségese, titokzatos, vámpírrá lett húga oldalán Gabriel kénytelen elvinni a Grált az Esani-vérvonal ősijeihez, hogy megtudja, miként vessen véget a naphalálnak.
De az utolsó ezüstszentnek kettős veszéllyel kell szembenéznie. A Voss-vérvonal szörnyei elől menekülve belekeveredik a Dyvok-vérvonal és a fagyos Felvidék irhatáncosainak háborújába. Azonban a külső ellenségek mellett saját tomboló vérszomjával is meg kell küzdenie. Vajon Gabriel megéri, hogy a Grál megtudhassa az igazságot?
Az igazságot, ami talán minden rémálmot felülmúl…

A tavalyi év blogos összesítésében első helyen végzett a Vámpírbirodalom a fantasy és a felnőtt könyvek kategóriájában, toronymagasan. Ez az a regény, ami jelenleg is top10-es az all-time-fav listámon, nem tudom eléggé ajánlani, ezt a könyvet emlegetem minden könyves témát érintő beszélgetésben. Gondolom ennek tükrében érthető, hogy a 2024-es év egyik legjobban várt könyve lett a Holtbirodalom, nagyon örülök, hogy kilenc hónappal az eredeti megjelenés után már kapható hazánkban is.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész abbamaradt, folytatódik Gabriel kihallgatása, miután hat napig bezárva tartották a krónikás megtámadásáért. Jean-François torkát tapogatva újra helyet foglal de León cellájában, hogy Margot Chastain császárnő parancsára lejegyezze a Szent Grál történetét. Dior Gabriel segítségével megmenekült tehát a feláldozás elől, de ennek az ára súlyos, hiszen a korábbi útitársak és néhány ezüstszent is áldozatul esett az összecsapásnak, ketten maradtak immár Dior és Gabriel, menekülniük kell. Gabriel húga csatlakozik hozzájuk, aki egy új megoldást kínál, ismer egy mestert, aki tudhat más kiutat a naphalál ellen. Celene immár nem csak a Voss vérvonalhoz tartozik, általa megismerjük az Esanik eredetét, ezen a nyomon kell haladniuk, miután zsákutcába jutottak Jénoah kápolnájában. Dún Maergenbe kell jutniuk, csakhogy a helyet elfoglalta Nikita és Lilidh Dyvok, az Éjszív és a Szívtelen, az vámpírok legrohadtabbjai. Mielőtt ide juthatnának, a csapat szétválik, egy óriási csatából alig menekülnek meg, árulás történik és vér folyik, ami ezután következik az fogság és hajsza újabb szövetségesek után. Phoebe révén bekapcsolódik a történetbe az irhatáncos nemzetség, akiket nem könnyen tudják rávenni, hogy egyezséget szegjenek a Vossok ellen.Végül felsorakozik seregük a kastély előtt, ahol Diort fogva tartják.

Már az első résznél is tisztában voltam azzal, hogy ennél a sorozatnál alig lehet a történetről bejegyzést írni, akkora a terjedelem, hogy csak a felszínt kapargathatom, és csak csapongok jobbra balra. Az kiderült a fentiekből, hogy a szerkezet ugyanaz, Gabriel mesél, és nagyon érdemes odafigyelni a legapróbb megjegyzéseire is, mert rengeteg utalást ad, olyat is, amit már az elején sem akartam elhinni és mégis bekövetkezett. Egy idő után változást kapunk, ugyanis a szintén fogságba esett Celene is mesélni kezd a börtönszinten lévő cellájában, miután tudomására jut, hogy a bátyja miket mesél. Az ő változata sokban eltér Gabriel szavaitól, és ez sok kérdést vet fel, nem egyszerű testvérek közötti rivalizálásról van szó. Ez az ötlet a szerzőtől csillagos ötöst érdemel, ugyanis megváltozott a történet dinamikája, az elbeszélések rácáfolnak egymásra, újabb titkokat tárnak fel, szélesedik a látószög. Tartottam tőle, hogy tudja-e a folytatás ugyanazt a tökéletességet hozni, mint az első, azt a lehengerlő, sötét varázslatot, melyben az antihős a legnagyobb kedvencem, és a regény vértartalma eléri a 100 %-ot, ami nem épp az olvasmányaim jellemző tulajdonsága. És igen, ezzel az új POV hozzáadásával sokkal izgalmasabb lett az én hitem is az utolsó ezüstszentben. De még nagyobb dilemma hinni Celene szavaiban, akin nem könnyű kiigazodni, ha magáról vajmi keveset árul el. Phoebe teljesen új színt visz ebbe a részbe, igaz, már korábban megkedveltem, igazi meglepetés volt már eleve a felbukkanása, és aztán az, hogy milyen jelentőségű szereplővé lépett elő. Nem csak a fajtáját hozza be segítségül a történetbe, hanem Gabrielhez is közel került, ezzel óriási meglepetést és piruló orcákat okozva nekem.  

Tényleg csak csapongok, annyi minden jut eszembe egyszerre. Végig tél van a cselekmény során, csontig hatoló hideg, havas táj, még ebben is a szerzőt tudom dicsérni, mennyire átérezteti ezt az apróságot, hogy lefagytak a lábujjaim olvasás közben. Ez semmi ahhoz képest, ahogy az érzelmeket képes átadni. Az ezüstszent gyötrődése a vérszomjával már szinte megszokott, de ezt is tudta fokozni, együtt szenvedtünk egy kis enyhülésért. 

Nagyon sokat hozzáad a világfelépítéshez a Holtbirodalom, részletesebben megismerhetjük a vámpír vérvonalakat, újabbakat ismerünk meg közelebbről. Egészen elképesztő, amit a Dún Maergen kastélyba befészkelt Dyvok klán művelt a hellyel, az emberekkel, a szolgáikkal, olyan szintem gyomorforgató, hogy a legvérmesebb horrorrajongó olvasó sem talál benne hibát. Mindezzel együtt nagyon is éltem a kastélyt, a történet kb fele itt játszódik, bejárhatjuk minden zugát, még a rejtett folyosók és titkos termek sem hiányoznak, ahogy a plafonról lógó emberek sem, csapolásra készen. Nikita és Lilidh Dyvok főszereplők voltak a mellékszereplők között, ismerve a helyet, amit létrehoztak, hát nem kell részleteznem a legalávalóbb természetüket. A klánjuknak hihetetlen ereje van, és a "gyermekeik" előszeretettel mutatták be a tudományukat itt, ahol az emberek a táplálékot jelentik. Kiara és társai félelmetesek. Ebben a vérvonalban annyi a mocsok, barbárság, és egyben intelligencia, ami jelentősen hozzátesz ahhoz, hogy a regény kiemelkedjen még a zsigeri vámpírkönyvek közül is.

Számomra a másik hatalmas újdonság a Felvidék megismerése volt, benne Phoebe révén az irhatáncosok fajai, akik különböző alakváltók, medvék, farkasok, oroszlánok. Ők alkut kötöttek a vérszívókkal a területük védelmében, és elég nehéz volt rávenni őket, hogy átlássák, mi forog kockán. Phoebe kerek háttértörténetet kap, rengeteg fordulattal és meglepetéssel. 

A csaták. Édes istenem, egy húsdarálóból nagyobb eséllyel lehetne kikerülni épségben, mint ezekből a leírásokból. Vámpírvér ide vagy oda, mindig rácsodálkoztam, hogyan lehet ennyi törést, szúrást, leszakadt testrészt pótolni, felépülni a bordatörésekből a következő oldalra. Valahogy sikerült, de közben térdig jártunk a vérben, és ez nem elírás, az első részben tényleg csak bokáig ért, itt gyakorlatilag kifolyik a könyvből, nem kímélve az olvasó gyomrát.

Az érzelmek mélyülése érzékenyen érintett, szinte minden szereplőt kedveltem, sokakat megszerettem. Vannak akiket nagyon, Gabriel és Dior is közéjük tartozik, és itt a köztük kialakult bajtársi kapcsolat egészen mássá alakul, határozottan apa-lánya viszonnyá, ami okozott rendkívül szívfájdító pillanatokat.

"Nem tudhatom, hová vezet az utunk, te lány. De rálépek veled, bármi is várjon a végén. Szakítson el tőled maga a Mindenható Úr, álljon az utamba a Végtelen Légió, én akkor is visszatalálok a bugyor partjáról, hogy az oldaladon harcoljak.
Könny futotta el a lány szemét. Nem hagylak el, Dior.
Suttogását elnyelte a vihar. Sosem hagylak el."

 
Ha már Gabriel, Phoebe-vel való kapcsolatára már utaltam, de nem ezt akarom idehozni, bár az is ad némi érzelmi kavarodást, hanem Celene-vel való kínlódásra gondolok. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz e téren a befejező rész, mert olyan sok ellentétes érzelem, adok-kapok, bosszú vonul végig a kapcsolatukon, hogy nem találok kapaszkodót, mi lesz a végső konfliktus eredménye közöttük. A vér számít, a család számít, az árulás számít, mi dönti el a mérleg nyelvét közöttük, mert jelenleg teljes a káosz.

"– Aznap biztosítottál, hogy minden rendben. Ez a Bukott műve, mondogattad. És amíg én élek, sose félj tőle. Ekkor térdre hulltál, megfogtad a kezem, és azt mondtad, a bátyád vagyok, Celene. Ha valaha magadra maradnál a sötétben, csak szólíts a nevemen, és melletted leszek. Te maradtál az egyetlen húgom. Vérem, Rokonom. Ketten a világ ellen, ördögfióka. A túlerő örök. De a diadal is."

 

És az érzelmi jelentőségek között a hit kérdése ismét nagyon fontos része Gabriel gondolatainak, ebből kifolyólag az olvasónak is. Rengeteg elmélet kavarog benne, és én őszintén mondom, sokszor megakadtam ezeknél a soroknál, annyira megérintett, a lehető legjobban meg akartam érteni. Ez a részlet pontosan érzékelteti, hogy miért:

"Valahol mindig tudtam. Ha az ember úgy igazán belegondol, egyedül, az éj derekán, mikor elhallgat a zene, elnémul a ricsaj, és kénytelen szembenézni a lelke ádáz tükrével, képtelenség összeegyeztetni a jószándékú teremtő gondolatát az efféle élettel. A meggyőződést, hogy odafent törődnek az emberrel, mikor ilyen irgalmatlan, iszonyatos irtózat van a világban. Csak egy vak fogadná mosolyogva a tisztítótüzet. Csak egy igazi aljanép emelne kezet egy gyerekre a szeretet nevében. Ekkor felidéztem azt a régi esetet Patience-szel. A halott madárkáját a tenyerében. Mikor rákérdezett, miért halt meg. Mondtam neked, vámpír, hogy egy gyereknek a halál megmagyarázhatatlan, de a tény az, hogy ez az egész megmagyarázhatatlan bárkinek. Így belenyugszunk. A nagy terv mítoszába. A szerető Isten meséjébe. A fejünkbe verjük a hazugságba vetett hitet, s hogy minden értelmet nyer a halálban.
De igazából porhintés az egész. Szenvedünk, mert így akarja. Bajunk esik, mert ez az akarata. Meghalunk, mert tetszik neki. S ha tényleg létezik egy terv, dérvér, akkor az ennyi, semmi több. – Gabriel a falakra intett; a környező sötét kőre és a túlnani üres éjre. – Egy térdre hullt világ. Ami percenként könyörög kegyelemért. Szánalmas maradékát pedig azok a szörnyek lefetyelik, akiket a saját szaros fia teremtett."

Tényleg nem akarom a végtelenségig húzni a bejegyzést, bármennyi mondanivalóm lenne még. Elérkezett a vég... A regény utolsó száz oldala brutálisan odatesz a szívednek, súlyos traumákkal, fent és lent, menny és pokol az, amit átélsz, és nem biztos, hogy túlélsz. Én órákig nem tértem magamhoz, nem tudtam megszólalni, mert kikészített, földbe döngölt, kitépte a szívem, hogy aztán értsem ahogy akarom annak a reménysugárnak a felcsillanását, amiben nem is tudom, hogy akarok-e hinni, de kénytelen vagyok, mert hogyan élem túl egy évig, míg megkapom a befejezést. Köszönöm Jay, baszom anyád, imádlak!

Képek: Pinterest

Borító: Bon Orthwick az illusztrátor, kegyetlen jó.

 

Kedvenc karakter:  Kb mindenki!

Szárnyalás: 792 oldal tömény szárnyalás

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Még mindig nem a romantikáról szól, az nagyon halvány, ellenben az összes többi érzelem szárnyal és hullámvasútra ül.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Mostani játékunkban az első részben megismert karakterek nevét keressük. Minden állomáson találtok egy anagrammát, a ti feladatotok pedig nem más, mint kitalálni, hogy mégis melyik mellékszereplőre gondoltunk. Segítségként nagy betűkkel jelöljük a nevek kezdőbetűjét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:   boisFaeVsn

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások
 

11. 28. – Fanni’s Library
12. 01. – Kelly és Lupi olvas
12. 04. – Könyv és más