264 oldal
Goodreads:
Besorolás: kortárs, mágikus realizmus vagy fantasy?
Létezik egy eldugott, paradicsomi sziget, rajta egy festői szépségű város. Paradiso különleges hely: csak egyetlen híd köti össze a világgal, így békéjét már hosszú ideje nem zavarta meg semmi.
Most azonban egyre több különös jelenség borzolja az ott lakók kedélyét. Az álmos kisváros csendjét négy vad motoros veri fel, miközben rejtélyes alakok formálják a sziget sorsát: az éj leple alatt nyomozó, pestisálarcos Doktor, egy misztikus képességekkel megáldott, fiatal nő és egy vén boszorkány, aki bizarr praktikáival igyekszik megmenteni egy bajba jutott lány életét. A rejtélyes bűncselekmények hálójában pedig hétköznapi emberek vergődnek, mit sem sejtve a közelgő végzetről.
1999-et írunk, küszöbön az új évezred. De Paradiso vajon készen áll rá?
Benyák Zoltán története az ezredforduló nagy eposza. Élő, lélegző szereplők és páratlan események krónikája, titkok, szövevényes kapcsolatok útvesztője bontakozik ki a szemünk előtt, pedig még épp csak megkezdtük a hosszú utazást.
Most azonban egyre több különös jelenség borzolja az ott lakók kedélyét. Az álmos kisváros csendjét négy vad motoros veri fel, miközben rejtélyes alakok formálják a sziget sorsát: az éj leple alatt nyomozó, pestisálarcos Doktor, egy misztikus képességekkel megáldott, fiatal nő és egy vén boszorkány, aki bizarr praktikáival igyekszik megmenteni egy bajba jutott lány életét. A rejtélyes bűncselekmények hálójában pedig hétköznapi emberek vergődnek, mit sem sejtve a közelgő végzetről.
1999-et írunk, küszöbön az új évezred. De Paradiso vajon készen áll rá?
Benyák Zoltán története az ezredforduló nagy eposza. Élő, lélegző szereplők és páratlan események krónikája, titkok, szövevényes kapcsolatok útvesztője bontakozik ki a szemünk előtt, pedig még épp csak megkezdtük a hosszú utazást.
Kevés kortárs magyar szerzőt követek és olvasok rendszeresen, bár ezen évről évre igyekszem változtatni. Benyák Zoltán íróra már sok éve felfigyeltem, az Ars Fatalis volt az első olvasmányom tőle és megtetszett a mágikus realizmussal átszőtt nagyon egyedi hangja. Később szinte minden regényét elolvastam, nagy kedvencem volt a Csavargók dala és a Képtelen történet.
Paradiso szigete valahol a francia és brit partok között található, egyetlen híd vezet a szárazföldre, mindenhol körülöleli az óceán. Egy kis városállam ez, ahol az itt élő hétköznapi lakók megszokott életét 1999 tavaszán nem várt események és ismeretlen jövevények kavarják fel.
A helyiek közül rám a legnagyobb benyomást Pestis doktor tette, aki csúnyán sérült arcát fura álarccal takarja, amitől úgy néz ki, mint egy középkori gyógyító. Felfigyel minden furcsaságra, utána akar járni a dolgoknak, például ki és miért lopott el egy állítólag semmit sem érő festményt a város katedrálisából. Mellesleg épp kirabolták a helyi bankot is, egyik napról a másikra a csendes hangulatot felváltja a zűrzavar. Hiába van egy főzsaru is a képben, nem áll a helyzet magaslatán, így nem árt mellé egy önjelölt nyomozó. Doktorunk a fájdalmaira saját fejlesztésű drogokat szed, így amikor egy gyönyörű nőt lát felbukkanni itt-ott, aki esetleg magaslatokról lép a semmibe majd eltűnik, mint olvasó, kétkedéssel fogadtam a szárnyas hölgy valódi létezését. További helyi karakter Sandor Malik, egy igazi szelíd motoros óriás, nehéz előélettel, de igaz barátságokkal gazdagon érkezett hosszú idő után haza. Ő éppen a városba invitálta három régi motoros barátját, meglehetősen homályos indokból. Sam, Carmen és Eli pontosan érzi, hogy valami fontos ügy áll a meghívás hátterében. A helyi szereplők sorában Valéria következik, egy 16 éves fiatal lány, akit terrorizál a részeges apja, Leon, menekülnie kell az otthonából. A közeli erdőig jut, ahol egy öregasszony talál rá és fogadja be a viskójába, Lukrécia inkább néz ki boszorkánynak, mintsem a lány nagyanyjának, még a mesebeli macska sem hiányzik mellőle, csupán a színe fekete helyett misztikus hófehér.
Tulajdonképpen azt vettem észre, hogy falom a lapokat, az első 70 oldal olvasása után másnap ledaráltam egyben a hátralévő oldalakat, még jó, hogy hétvége következett. És ezt a letehetetlenséget igazából meg se tudom magyarázni, egyszerűen vitt magával ez a sok karakter, mindegyikük felkeltette az érdeklődésemet. Nagyon nehéz bármilyen műfajba helyezni a történetet, de a misztikusságát nem lehet vitatni. Fenti szereplőkkel több szálon fut tehát a regény, és most várhatnátok, hogy azzal folytatom, hogy a végén összefutnak ezek a szálak, de mégsem. Főszereplőt sem tudok kinevezni, annyira egyforma mértékben érdekelt a karakterek sorsa, persze ha mégis muszáj, Pestist tudom kiemelni, ő az, aki valami következtetést levon a végén, de nem mondhatom, hogy úgy csuktam be a könyvet, ahogy szoktam, egy könnyű sóhajjal, de nem ám.
Még a regény elején megismertet a szerző Sam és Sandor barátságának a történetével, ami egy tennessee-i roncstelep mélyére nyúlik vissza. Azt gondoltam, Sam lesz a főszereplő, meg is kedveltem, a tetteit is megértettem. Sajnos a jelenben beolvadt a többiek közé, de reménykedem, hogy később kap jelentősebb szerepet. Aztán érdekelt Valéria sorsa is, akinek az apja lett a kellően gyűlölhető karakter, az olvasónak meg kellett kapnia az erkölcsileg elvárható kimenetelt vele kapcsolatban, ami pengeélen táncolt a végsőkig. Valéria a remény, legalábbis az elkövetkezőekre nézve sokat várok a karakterétől, Adammal karöltve talán megkapom a romantikus szálat is tőlük. Lukrécia, édes istenem, nagyon bírtam az öregasszonyt, ahogy lerendezett dolgokat, szenzációs volt. Talán a boszorkány jelző nem is állt távol a valóságtól. A neve emlékeztetett bizonyos másik híres macskára, (és még ott a magyar származás is), és nem ez volt az egyetlen szívtájéki bizsergés, ugyanis tele volt a regény különböző popkult utalásokkal, főleg zenékkel, ami kapcsán megint megjegyeztem magamnak, hogy mennyi közös kedvencünk akad a szerzővel. Külön köszönet Alice Cooper említéséért.
Sandor sorsa borítékolható volt, benne éreztem végig, hogy nagy fordulatra készülhetek, és örülök, hogy azok a sutyorgások időben megtörténtek a történet során, ami most aztán furdalhatja az oldalamat pár hónapon keresztül. 15 év után hazatérni, ez sokkoló élmény volt, és érzek itt még nagy titkokat vele kapcsolatban.
A bejegyzés végén szoktam írni, hogy összességében így-úgy-amúgy, ezt most nem tudom ebben a formában idebiggyeszteni. Leginkább az illik ide, hogy ez a kötet egy bevezetés volt, valami nagyobb lélegzetű történet felé haladunk, ez még csak egy felvonultatás, bemutatkozás, hogy aztán kellően keveredhessenek a kártyák. Azt aláhúzva jegyzem meg, hogy az első lapoktól az én fejemben ez a sztori filmszerűen jelent meg. Ez köszönhető a szerző hangulatteremtő képességének, a leírásoknak, a párbeszédeknek, a karaktereknek, Paradiso börtönétől Layla kabátjáig mindent el tudtam képzelni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik ez a történet, annak ellenére, hogy az első rész befejezése, illetve annak háttere nem a kedvenc témám, de nem akarok pont a végén spoilerezni a konkrétumokról. Akkor is folytatom, ha a téma ezen irányba halad, mert egyszerűen túl kíváncsi vagyok. Benyák Zolinak megint sikerült behúznia egy új fiktív világba, ami ismét egy vérbeli misztikus kaland, és én a részese szeretnék lenni a továbbiakban is, jöjjön, aminek jönni kell, érintsen meg benne a jó és a rossz, legyintsen arcon az élet és a halál.
Köszönöm a könyvet a szerzőnek.
Képek: Pinterest
Borító: Nem a kedvenc borítóm.
Kedvenc karakter: Sam, Lukrécia.
Szárnyalás: A hangulat filmre kívánkozik.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Néhol kerülgetett a szívbaj, de ez még csak a kezdet volt.
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
