Brittainy Cherry legújabb regénye a Maxim Könyvkiadó gondozásában érkezett el a magyar olvasókhoz. A Déli vihar egy kisvárosba kalauzol el bennünket, ahol megtanulhatjuk, hogy a testi-lelki sebek gyógyulásának nincs megadott határideje, és hogy a múlt, bármily szörnyű is, egy jobb jövő felé terel bennünket. Kennedy és Jax szívszaggató története a példája, hogy az igaz szerelem kiállja az idő próbáját, és vannak olyan érzelmek, melyek sosem halványodnak el! A könyvet játékunk során meg is nyerhetitek a kiadó felajánlásában.
336 oldal
Fordította: Tomori Gábor
Goodreads: 4,10
Besorolás: realista, romantikus, bántalmazás, dráma, kisváros
Nem akartam mást, csak menekülni. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy az ő karjába rohanok.
Miután egy szeretetlen házasságból menekülve leléptem a városból, egy kisvárosba, Havenbarrow-ba költöztem, hogy újrakezdjem az életemet.
Nem számítottam rá, de azon kaptam magam, hogy vonzódom a város feketebárányához.
Zakkantnak minősítették. Hidegnek. Sötét múltú embernek.
Úgy tűnt, senki nem veszi észre a Jax szemében meg-megcsillanó fényt. A véletlenszerű, jószívű megnyilvánulásait, amelyekre olyankor került sor, amikor senki nem látta. Ahogy mosolyra fakasztott, és megnevettetett.
Jax segített nekem megszabadulnom a csomagtól, amit a hátamon cipeltem. Türelmes volt a fájdalmamat, és gyengéd a sebeimet illetően. Ő volt a nyugalom a hurrikánom közepette.
Azonban amikor mindkettőnk múltja visszatért kísérteni a jelenbe, gyorsan rájöttünk, hogy a szerelmi történetek időnként nem a reményeink szerint végződnek.
Időnként nem marad más, csak a vihar kártétele.
Miután egy szeretetlen házasságból menekülve leléptem a városból, egy kisvárosba, Havenbarrow-ba költöztem, hogy újrakezdjem az életemet.
Nem számítottam rá, de azon kaptam magam, hogy vonzódom a város feketebárányához.
Zakkantnak minősítették. Hidegnek. Sötét múltú embernek.
Úgy tűnt, senki nem veszi észre a Jax szemében meg-megcsillanó fényt. A véletlenszerű, jószívű megnyilvánulásait, amelyekre olyankor került sor, amikor senki nem látta. Ahogy mosolyra fakasztott, és megnevettetett.
Jax segített nekem megszabadulnom a csomagtól, amit a hátamon cipeltem. Türelmes volt a fájdalmamat, és gyengéd a sebeimet illetően. Ő volt a nyugalom a hurrikánom közepette.
Azonban amikor mindkettőnk múltja visszatért kísérteni a jelenbe, gyorsan rájöttünk, hogy a szerelmi történetek időnként nem a reményeink szerint végződnek.
Időnként nem marad más, csak a vihar kártétele.
Tudom, hogy a szerző nagy népszerűségnek örvend világszerte a romantikus olvasóknál, én is beszereztem az eddig magyarul megjelent könyveit, de valahogy még nem került rájuk sor.
Tehát főleg az író személye miatt választottam a regényt, hogy végre megismerhessem, de egy kicsit tartottam a cselekménytől a fülszöveg alapján, hiszen a manapság szokásos morcos főhős mellé a szerzők egy vidám lányt szoktak társul választani. Itt azonban eleve tisztázott, hogy a rossz házasságából menekülő fiatal női főszereplő nem csupán a válása miatt akar új életet kezdeni, Kennedy-ben feszül valami mélyebb seb, ami fájdalmasan kínozza. Jax eleve a kisváros feketebárányaként lett bemutatva a fülszövegben, aki hideg, távolságtartó személyiség és zűrös múlttal is rendelkezik, szóval minden adott egy dráma kibontakozásához.
Az alaphelyzetet azonban kiegészítésre szorul. Néhány könyvvel ezelőtt már olvashattátok a kiakadásomat itt a blogon Rebecca Yarros: Az utolsó levél regénye kapcsán, mennyire rosszul tud esni, ha a fülszöveggel ellentétben a tartalom olyat tár elém, amit nem biztos, hogy szívesen olvasnék. A Déli vihar fülszövege bizonyos értelemben felkészített, most nem ért akkora sokk, de azért jó lett volna tudni, hogy Kennedy életét milyen tragédia árnyékolja. Alig egy évvel ezelőtt vezetés közben mobilozott, és a vele utazók mind meghaltak az általa okozott balesetben. Nem tudta mindeddig feldolgozni a traumát, amire a házassága is ráment. A férje nem tudja elviselni, hogy a pánikrohamai miatt nem tud normálisan viselkedni az emberek között, és gyakorlatilag őt vádolja, hogy megölte a hatéves kislányukat, valamint Kennedy szüleit, akik szintén vele utaztak. Miután Penn elé teszi a válási papírokat és közli, hogy menjen el, Kennedy a nővéréhez utazik, aki elhelyezi őt egy eladás előtt álló házban, a közeli Havenbarrow kisvárosban, pár hétig elboldogul majd itt, míg ők elutaznak a már lefixált nyaralásukra. Lehetőleg teljes nyugalom, pihenés kell neki a gyógyulásához.
Kennedy rögtön az első napokban összetűzésbe kerül Jax-el, akinek a birtokán sétál, furcsán ismerősek egymásnak, de csak pár interakcióval később derül ki, hogy gyerekkorukban ismerték egymást. Több nyáron is együtt táboroztak, és legjobb barátok voltak, mindez 15 évvel korábban történt és még sokáig leveleztek is. Jax sincs jó mentális állapotban, neki is tragédia vetül az életére az édesanyjával kapcsolatban. Az apja pedig éppen a végét járja, minden nap jár be hozzá az idősek otthonába és felolvas neki. Senki sem várja el, hogy törődjön az apjával, aki egész életében verte és megalázta, mégis megteszi. Vajon ez a két lelkileg sérült ember újra közel tud kerülni, hogy segíthessenek egymáson?
Úgy éreztem az olvasás során, hogy kissé nagy adag tragédiát tett a szerző a karakterek puttonyába. Kennedy egy boldog gyerekkor és életkezdés után lett a lelkiismerete martaléka, terápiára lenne szüksége, amit nagyon nehezen lát be. Egyébként könyveket ír, de most a karrierje is a szétesése áldozata.
Jax a lehető legjobb ember, annyira sajnáltam őt, főképp annak tükrében, ami a legvégén kiderült a múltról. Ahogy rájött, hogy ki is az új szomszédja, próbált ugyan távol maradni, tudjátok, a "nem érdemlem meg a szeretetet"-re hivatkozva, de halva született ötlet volt, egyszerűen ennek a két fiatalnak egymásra kellett találnia. Érzelmileg megközelíthetetlen - mondja róla az exbarátnő, és néhány embert kivéve az egész kisváros így kezeli. Szerencsére Kennedy-vel újra megtalálja a hangot, felélednek a közös múltból eredő emlékek. Imádtam ezeket a visszaemlékezéseket, a gyerektábori élményeket, a mindent elsöprő barátságukat. Mindketten a legjobbat hozták ki egymásból már akkor is, változtak, más emberek lettek a barátságuk hatására. Ez most a jelenben is folytatódik, beszélgetnek, támogatják egymást, jó hatással van rájuk ez a közös jelen, még ha nem könnyen ismerik ezt be.
A szerző stílusa nagyon tetszett, jó volt a hangulatteremtés, a leírások, szerethetők a karakterek. Ha már róluk esik szó, meg kell említenem a kedvenc mellékszereplőimet! A tipikus kisvárosi szomszédok mellett kaptam két cuki karaktert, egyikük Joy, a 80-on túli hölgy, aki sokat hozzátett a történethez a bölcs tanácsaival, és Connor, a 18 éves helyi kölyök, Jax segítőjeként mindenhol ott volt és rengeteg vicces pillanatot köszönhet neki az olvasó. Megemlíteném még Yoana-t, Kennedy nővérét, aki nagyon támogató karakter, bár elég sokat volt távol.
Nos, a szerelmi szál lassú égésű, túl a felén kezdenek randizni, de akkor viszont begyorsul, sőt, ez a bizonyos könyvtáras jelenet talán elég váratlan is volt számomra, nem számítottam ilyesmire épp akkor. De ez még semmi volt ahhoz képest, amit egyszer Jax álmodott Kennedy-ről, akkor úgy éreztem, ez jobban sült el, mint a valóság! Jóval szenvedélyesebbnek tűnt... Összességében jónak tartottam ezt a párost, összeillettek, bár én nem igazán hiszek a sorsszerűségben, itt még ezt is elfogadtam, hogy egymásnak vannak teremtve.
A vége azonban egy kicsit kiakasztott. Nem az epilógus, meg az x évvel ezután alatti rózsaszín cukormázas részek. Hanem az utolsó csavar Jax kapcsán. Az, hogy az apja még a halálból is kicseszett vele, az még hagyján, de amit Derek, a bátyja művelt vele, az kicsapta a biztosítékot. Ez már túl sokat tett rá az eddigiekre és inkább rontott az összképen. A másik amit nagyon hiányoltam a történetből, az a rendőrség, bíróság, bármi ami jogilag megmagyarázná a dolgokat. Milyen felelősségre vonások voltak egyáltalán? Semmi sem hangzik el erről, pedig itt emberéletekről volt szó.
Most már tudom, hogy mire számítsak, ha kezembe veszek egy Brittainy Cherry kötetet. A Déli viharban kicsit több volt a tragédia és szomorúság, mint a szerelem, de így is emlékezetes pillanatokkal, idéznivaló mondatokkal találkoztam. Például: "...az otthon nem egy hely, hanem egy személy." "Ha menekülnöd kell, menekülj hozzám." és még sorolhatnám.
Nagyon kíváncsi vagyok a sorozat következő részére, mely Connor regénye lesz. Vajon sikerül neki a milliárdossá válás?
Kép: Saját kollázs
Borító: Tetszett volna az eredeti pasis borító is, de ez sem rossz.
Kedvenc karakter: Jax
Szárnyalás: A gyerekkori visszaemlékezések.
Mélyrepülés: Derek
Érzelmi mérce: Mindkét főszereplő súlyos puttonnyal érkezik ebbe a kapcsolatba, a lelki viharok mellett kapunk néhány erotikus jelenetet is.
Értékelés:
Nyereményjáték
A nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint elolvasni a beleolvasót, és megválaszolni az állomásokon található kérdéseket!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS: HOGY HÍVJÁK KENNEDY NŐVÉRÉT?
