Jay McLean: Leo (A Preston fiúk #3)

 

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jay McLean: Leo című regényét, mely a Preston fiúk sorozat harmadik része. Leo Preston és a magyar nagypapával rendelkező Mia Kovács gyerekkori barátsága alakul ebben a történetben szerelemmé, de vajon elég erősek az érzelmeik egymás iránt, hogy legyőzzék a közéjük gördülő akadályokat?  Ha kíváncsi lettél a legcsendesebb Preston fiú történetére, kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös

616 oldal

Fordította: Csányi Virág

Goodreads: 4,41

Besorolás: new adult, romantikus, realista, mentális problémák, család

 

Egyetlen nyár elég volt, hogy örökre megváltoztassa õket…
Hat testvérrel felnővén Leo Preston számára mindig is nehézséget jelentett hallatni a hangját. Míg a testvérei hangosak, mohók és már-már elviselhetetlenek, Leo az örökkön csendes testvér. Aki mélázik. Aki meghallgat. Kívülállóként, távolról és magányosan figyeli, amint az élete elhalad mellette. Elveszetten. Míg rá nem talál a lányra. Leo számára Mia Kovács olyan, akár egy szenvedélybe és odaadásba csomagolt ajándék. És az övé… az ő egyedüli titka, amit senki mással nem kell megosztania. Együtt mindenen képesek felülkerekedni; szívfájdalmon és pusztításon, bűntudaton és megbánáson.
Mia mindenét odaadja a fiúnak, a törékeny szívével egyetemben.
Akad azonban olyan, amit nem oszt meg vele… mégpedig a saját titkait.

 

Nem számítottam rá a kiadótól, hogy ilyen hamar sor kerül a harmadik Preston fiú regényére, óriási köszönet érte. Lucas és Logan regényét is nagyon szerettem, de Leo mindent vitt. Egy pillanatra megdöbbentem, amikor megláttam, hogy 616 oldalas a regény, de így a végén azt mondom, bár több lett volna, mert én minden egyes oldalát szívesen olvastam. Annyira bele tudtam merülni, hogy teljesen kicsekkoltam a valóságból, Miával és Leóval felültem a személyes érzelmi hullámvasútjukra, és velük sírtam, nevettem, átéreztem az érzelmeik áradását, ami hol fent száguldott a fellegekben, hol meg lent a pokolban. Személy szerint nem kedvelem túlzottan a hosszan elnyúló történeteket, de talán a gyerekkori barátságból kialakuló szerelem kivételt képez, főleg, ha ilyen jól van megírva. 

Jó tíz éven át követhetjük ezt a friends to lovers sztorit, ahol bizony sok meglepetés éri az olvasót, semmi lagymatag időhúzás nincs, itt bizony néhány alkalommal az államat kellett keresgélni, olyan plot twisteket dob a szerző az olvasókra, hogy atombombának is beillik. Különösebben nem emlékeztem a korábbi regényekből Miára, Leóra is csak annyiban, hogy csendes fiú, általában visszahúzódó, később Logan könyvében már azt is megmutatta, mennyire támogató, jó testvér. Ebben a regényben visszaemlékezés formájában megismerhetjük a két főszereplőt az első együtt töltött nyártól kezdve, amikor még 11-12 évesek voltak. Mia tulajdonképpen a Preston család házvezetőjének lánya, akit a Preston apuka hívott meg, hogy nyáron néhány hetet együtt tölthessen az anyjával, ugyanis valójában a nagyapja neveli. Sajnos az apukája már sokkal korábban lelépett, és New Yorkban él, egy tech céget vezet, gyakorlatilag alig vannak kapcsolatban. Mia tehát egy eléggé megviselt lelkű, önbizalom-hiányos gyerekként nőtt fel, otthon egyetlen barátja van, Holden, akivel kicsi kora óta minden idejét együtt tölti. Most végre nyaranta legalább kizökken az egyhangúságból, hiszen Leóval barátságot alakítanak ki, a maguk egyedi módján töltik a szünidőt. Egyik nyáron egy gonosz verbális bántalmazás azonban elindítja Miát az érzelmi lejtőn és ebben vastagon benne voltak a Preston fiúk, hiába voltak még gyerekek akkor, van amire nincs mentség. Leo is ott volt és nem tett semmit. Ez éket ver kettejük közé, és nagyon hosszú időnek kell eltelnie, hogy újra szóba álljanak. 

Erre öt év múlva kerül sor, amikor 17-18 évesek, és szerintem ez az a pont, amikor a történet komolyabbra fordul, és érzelmileg még mélyebbre hatol. A regény szerkezete nagyon tetszett, mert nem lineáris, hanem a jelenből is kapunk jeleneteket, közben pedig a visszaemlékezés is zajlik, ráadásul a kettős szemszögnek köszönhetően mindkét fél gondolataiba beleláthatunk. 

Egyszerűen imádtam ezt a történetet, több szempontból is. Bár ebben a sorozatban távol áll a szerző attól, hogy tökéletes karaktereket szerepeltessen, Mia és Leo különösen nagy puttonyt cipelnek, főleg mentálisan, Miánál viszont fontos tényező a külseje, ami miatt azt a bizonyos végzetes beszólást is kapta. A szerző ezzel egy olyan problémát hozott fókuszba, amivel kevés regényben találkozhatunk, a bulimiát. Ugyanis Mia ettől a beszólástól kezdve hánytatta magát, és ezzel a mentális egészsége mellett a fizikai jólétét is veszélyeztette. Később a futáshoz fordult, képes volt ájulásig futni, a pajtában elhelyezett futópadnak is fontos jelentősége van. A verbális bántalmazás után utolsó mentsvárként az apjához fordult, aki ettől kezdve mellé állt és segítette, míg végül évek múltán sikerült jó kapcsolatot kialakítaniuk. Ez a biztonság sokat jelentett, és őszintén szólva nem is értettem, hogy miért nem történt ez meg sokkal hamarabb. Leónál fizikai probléma nem volt szerencsére, neki a figyelemzavarával kellett megküzdenie, ami hozta magával a bizonytalanságát is, sokáig nem is tudta eldönteni, hogy merre kezdje a felnőtt életet. Az pedig, hogy annál a bizonyos esetnél nem tett semmit, óriási lelkiismeret furdalást okozott, de csak évekkel később kapunk magyarázatot a miértekre. És ezzel a másik nagy kérdéshez is eljutunk, ami a regény fő mondanivalója a szerelmi szál mellett, az a család jelentősége. Leo többször is szembesül azzal, hogy bizonyos szituációkban döntenie kell, hogy a családnak hazudjon, vagy Mia mellé álljon. 

Nagyon érdekes volt Holden karaktere, aki Mia egyetlen igaz barátja (León kívül) ők együtt nőttek fel, szinte szomszédok, és végig arra számítottam, hogy ebből esetleg valami szerelmi háromszög alakul ki, de szerencsére csak barátságról van szó. Sőt, Holden és Leo között igazi bromance barátság alakul ki, ami vicces pillanatokat okozott. Mia egy sebzett lélek, már az incidens előtt is az volt, ezzel együtt óriási utat jár be a gyógyulás útján. Leo pedig egy édes, okos, olvasó fiú, aki időnként eltávolodik, "kicsekkol", szeret egyedül lenni, nehezen talál magára. A család fontos, de a szerelemi vágyódás nem különben, ez akár ketté is szakíthat bárkit. Kettejük fejlődését csodásan írta meg a szerző, az együtt töltött időkben és a külön töltött évek alatt is, olyan mélységeket és magasságokat éltem át velük, amire már nagyon vágytam, hogy végre olvashassak egy ilyen történetet. Ez egy igazi szerelem, ami túlélt minden akadályt, lépésről lépésre épült fel, súlyos buktatókon át, de az egymás iránti érzelmek sosem szűntek meg, még ha a külső körülmények miatt úgy érezték, nincs tovább. A regény majdnem feléig a szereplők gyerekek, majd tinédzser korúak, úgyhogy jócskán részesültem az első szerelem varázsában, közben mindketten megküzdöttek a felnőtté válás nehézségeivel. A regény második fele a felnőttkor, amikor már 22-23 évesek, és nagyon de nagyon sok mindent át kell gondolniuk, hogyan tovább, ugyanis nem is egyszer kap az olvasó a nyakába újabb és újabb bombákat, amik elsöprőek és mindent megváltoztatnak, és amiket természetesen nem spoilerezek el.

Jó volt találkozni a többi testvérrel, bár némelyik nagyon genyó volt, és nem is egyszer. Értek nagy csalódások, de valahogy a helyére kerültek a szálak, mert Mia képes a megbocsátásra, amire én például nem lettem volna képes a helyében.  Tagadásba tette a gyűlöletet, amivel egyet is értek, de bizonyos dolgokat megbocsátani nem mindenki képes, ebből is látszik Mia jó természete.

Megérdemli a szerző, hogy megemlítsem, hogy mennyire tetszett a szöveg minősége, főleg a romantikus részeknél voltam elalélva. Imádom Leót, gyönyörű gondolatokat olvashattam általa, kedvem lenne újrakezdeni a könyvet, sőt az egész sorozatot. Volt némi erotikai is, külön kiemelném, mennyire jól megírtak voltak ezek a jelenetek is.
Érdekesség a történetben, hogy Mia nagyapja magyar származású, vannak magyar szavak is a szövegben, ami a fordításban nem jön úgy át, de azért mégis. Egyébként a nagypapa a legklasszabb mellékszereplő, imádtam a kapcsolatát Miával. Ugyanakkor Mia apjával kevés interakciót olvashattam, így elég homályos maradt, miért alakult ilyen rosszul ez a családi kapcsolat korábban.
Összességében az idei olvasmányaim egyik legjobbja volt ez a regény, sok érzelmet mozgatott meg bennem, együtt tudtam érezni a főszereplőkkel, úgyhogy megadom a maximum pontszámot, és nagyon tudom ajánlani az egész sorozatot.
A következő rész júniusban jelenik meg angolul, én mindenesetre nagyon várom, az ikrek könyvei fognak sorra kerülni, először Liam regénye. A szerző oldalán el is lehet olvasni a prológusát.

Addig is van a szerzőnek másik sorozata, jó lenne olvasni, főleg, mert kapcsolódik ehhez, a negyedig részben Lucy és Cameron szerelméről olvashatunk, önállóan is olvasható.

 

Borító: Sorozatba illő, nagyon szeretem.

 

Kedvenc karakter:  Mia, Leo

Szárnyalás: Nagy spoiler lenne leírni, de a második feléhez köthető.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Lelkileg megterhelő részek is vannak a regényben, de a szerelmi szál mindent visz, nagyon érzelmes és némi erotika sem hiányzik.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

  

Nyereményjáték

 

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS: HOGY HÍVJÁK MIA ANYJÁT, AKI  PRESTONÉKNÁL DOLGOZIK?

 
a Rafflecopter giveaway

 

  

További állomások
05.19 Kelly és Lupi olvas
05.22 Kitablar idézetek
05.26 Veronika’s Reader Feeder

 

 

 

Szaszkó Gabriella: Állj mellém (Glens Falls #3)

Maxim Könyvkiadó 2024. Dream válogatás

480 oldal

Goodreads: 4,5

Besorolás: családregény, testvérek, függőség

 

Noah Pennington huszonhárom éves korára már megtervezte az életét: jogi egyetemre jár, az esküvőjére készül és a 2040-es olimpiára edz maratoni futóként. Azonban Glens Falls-ba hazatérve a tavaszi szünetben egy autó lesodorja őt az útról összezúzva egy időre az álmait. A tisztázatlan baleset miatt a szülői házban marad egy teljes nyárra a családjával, ami nem várt módon tépi fel a régmúlt sebeit. Az öccsével, Gabriellel együtt elmerülnek a titokban, a kisvárosi nyárban, ami váratlan önismereti utazást és komoly problémákat sodor magával.
David Pennington a hatvanadik életévéhez közeledve újra küzd a régmúlt démonjaival, a párkapcsolatával, és azzal, mit is kellene feltárnia felnőtt fiainak a múltjából. David retteg attól, hogy a traumái testet öltve ténylegesen bántódást okozhatnak a fiainak.
De vajon tényleg létezik a Pennington-átok? És vajon a generációs traumák elérik a két fiút is, ha nem lesz képes a család minden tagja összefogni és őszintén megnyílni a másik előtt?

 

Az Állj mellém regénnyel befejeződik a Pennington családregény sorozat. Eddig minden megjelent részről olvashattatok itt a blogon, és ez a befejező résszel sincs másképp. A bejegyzésekben párszor leírtam már, hogy különleges kapcsolat fűz a kezdetekhez, hiszen akkoriban amolyan előolvasó voltam a kiadónál,  a Maradj velem 2014-ben került hozzám, és kimagasló olvasásélményt adott. Izgatottan vártam, hogyan dönt a kiadó, mert én hatalmas zöld zászlót lengettem a regénynek. Végül 2016-ban debütált Gabi első magyar szerzőként a Maximnál, és mondhatjuk, hogy ezzel a sorozattal remek rajtot vett az írói pályáján. A Glens Falls sorozat már jóval később, 2021-ben indult, közben Gabi sokat fejlődött, megjelentek más zsánerű könyvei is, saját stílust alakított ki és egy klassz rajongótábort. A számomra nehéz téma miatt ezzel a második sorozattal voltak ugyan problémáim, de ez nem a szerző hibája, inkább amiatt, hogy én mennyire tudom elfogadni és megemészteni a cselekményt, a szereplők döntéseit. Iszonyúan haragudtam James-re, Matthew-ra, Maggie-re, nem tudtam és nem is akartam megbocsátani nekik, ezt jól kiveséztem az első két rész bejegyzéseiben. Mégis úgy éreztem olvasnom kell ezeket a regényeket, ez most nem a szórakoztató olvasásról szólt, hanem tudni akartam David - a számomra igazi főszereplő - sorsának alakulását. Ő volt az, aki a kezdetektől a bőröm alá kúszott, eléggé megkedveltem ahhoz, hogy a rossz döntéseit is tolerálva kitartsak mellette, ameddig csak tart a sorozat.
Az Állj mellém húsz évvel a második rész után játszódik, amikor is Noah már 23 éves jogi hallgató a Columbián, és a következő olimpiára edz, ahol maratonfutóként indulna, tíz éves kora óta erre készül. Öccse a 19 éves Gabriel nem ment még egyetemre, keresi önmagát, jelenleg utazgat a világban. Amy pedig valahol melegebb éghajlaton piheni ki a legutóbbi sokkot, konkrétan azt, hogy David tavaly visszaesett, egy alkalommal kokaint tolt, a terapeutája halála miatt megzuhanva. Ráadásul tavasszal történt egy baleset, Noah-t futás közben elsodorták az út mentén, a vétkes sofőr meg sem állt, szerencsére David a közelben volt. A bokáját műteni kellett, most a rehabilitáción van a sor, ami extra türelmet is igényel. Az erős fájdalmaira oxy-t kapott, ami akár igen veszélyes függőséget is okozhat, ezen van mit aggódni. A folyóparti házukban átmenetileg a 83 éves Adam foglalja el az egyik vendégszobát, mintegy pót-apa és nagyapa szerepben látja el tanácsokkal a fiúkat. David nagyon aggódik Noah balesete miatt, megkéri G-t, hogy jöjjön haza a tervezettnél hamarabb Dél-Amerikából, és Amy is úgy dönt, ideje hazajönnie, hiszen közeledik Noah esküvője Daisy-vel, akivel három éve együtt vannak, és akit egyébként mindenki utál a családban.
Ez a helyzet tehát a regény elején, mindenki újra otthon van, a meglehetősen szétszéledt családnak ideje lenne újra támogatnia egymást. Noah nagyon hasonlít Chris-re, szereti magában rendezni a dolgokat, biztos benne, hogy tudja kezelni a gyógyszerfüggőség árnyékát, majd ő felülkerekedik ezen. De nem ilyen egyszerű ez, főleg, ha egyre több furcsa dolog történik, G idegenekkel teli bulikba, ivászatokba rángatja bele. Feltűnik Noah középiskolás szerelme is, Maeve azonnal hatással lesz rá, pedig mindjárt itt az esküvője. Talán mégsem olyan biztos a jelenlegi kapcsolatában?

Kezdem azzal, ami nagyon tetszett, és ez Noah és G. testvéri kapcsolata. Nekem lányaim vannak, én is lánytestvérrel nőttem fel, így mindig is örömmel olvasok fiú testvérekről, főleg ha azok olyan jó testvérek, mint Chris és David, vagy Noah és Gabriel. Szerintem nem kell ecsetelnem, mennyire szerettem a korábbiakban David és Chris szövetségéről olvasni, James valódi harcosokká nevelte őket, próbálták is megvédeni egymást a körülményekhez képest. David és Amy remekül felnevelték a fiúkat, a regény számtalan pontján tapasztalhattam ezt, és semmi gond nem is volt David visszaeséséig. A fiúk addig csak felületesen, onnantól azonban egyre mélyebben kezdtek érdeklődni a múlt iránt, főleg Gabriel. Noah ezt a problémát legszívesebben dobozba zárná és elsüllyesztené a szekrény mélyére. Hiába volt nagyrészt publikus a családtörténetük, még sok részletet homály fed, Davidnek továbbra is vannak titkai. Noah inkább a drogfüggőségre kíváncsi és a Pennington-átok részleteire. Úgy tűnt sokszor, hogy G. felelőtlen, és lefelé húzza Noah-t, de én betudtam a korának, a "mindent ki akarok próbálni" életérzésnek ezt, mert a valódi drámai pillanatokban helyt tudott állni. Noah elég nyilvánvalóan próbál megfelelni annak, amit szerinte elvárnak tőle, pedig valójában mindenki azt mondja, ráér dönteni az életéről. Noah-hoz kapcsolódik Daisy karaktere, de őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mi értelme volt őt beletenni a regénybe, nulla kémia, nulla érzelem, nulla  leírás a múltról, nem csoda, hogy nekem sem volt szimpatikus ez a lány, bár csak elmondás alapján kellett róla döntenem, ezt sulykolta mindenki. Aztán úgy került ki a képből, mintha sosem létezett volna. Rögtön itt felhozom  a másik kedvenc aspektusomat, ez David és a fiai kapcsolata. Ez is nagyon tetszett végig a történetben, átéreztem David aggodalmát mindkét fiúval kapcsolatban. Ő meg tudta adni a fiainak azt, amit ő korábban nem kaphatott meg, boldog és gondtalan gyermekkort, szerető apa mellett szerető anyát is, anyagi biztonságot, ezekről nagyon jó volt olvasni. Többször is elhangzik, tökéletesek voltak Amy-vel, amíg felnőttek a fiúk, addig nagyon jól tartotta magát David. Adam karaktere egy valóságos főnyeremény, okos, bölcs tanácsokkal látta el az ifjabbakat, Daviddel való kapcsolata különösen meghatározó. Megkockáztatom, hogy David mellett ő vitte most el a kedvenc karakter címet.
És akkor jöjjön a hideg zuhany. Először is, nekem elég érdekes tapasztalat volt David "öregedése", ugyanis kb. pont az ő korában vagyok, illetve Amy-ében, tehát tökéletesen bele tudtam élni magam a helyzetükbe, legalábbis a felnőtt gyerekek tekintetében. Meg abban, hogyan változik az ember hozzáállása a dolgokhoz. De a párkapcsolati dolgokban nagyon nem! Amy eltávolodása Davidtől, ez nekem óriási trauma volt. Mert ez nem lehetett igaz. Aki olvasta a korábbiakat, hogy együtt voltak jóban és rosszban, 20x éven keresztül, és itt a jóban és rosszban a mennyet és a poklot jelenti, az nem hiszi el, hogy Amy egyetlen visszaesésnek köszönhetően hátat fordít a társának és elmegy Balira fél évre. Mi a fasz? Először is nem, mert szereti Davidet, másodszor is nem, mert nem hagyja itt a fiait, az anyját, stb.  A munkáját nem sorolom ide, mert fájón nincs említésre méltó hivatása, mert bármi lenne, az eltörpülne David írói pályája mellett. Néha gyógyít, ha ahhoz van kedve. Na ne már.  És amikor hazajön, közli David-el, hogy a hat hónapból négy hónapot egy pasival töltött, de végül hazajött, és őt választja. Mert a pasi szerint Davidet mindig is jobban fogja szeretni, és ez így is van.  Ennél nagyobb mélyrepülés nem is lehetne, hogy David reakciója: És jó volt a szex? Amy életkorában élek, ugyan nem éltem át azt, amit ők, de el nem tudom képzelni, hogy egyetlen visszaesés miatt elhagyjam azt, aki mellett ennyit kibírtam, akit végig szerettem. És még be is pasizok. Hú ez nagyon hiteltelen volt, ismerve a karaktert.
A szöveg sokszor lírai, kicsit szokatlan is férfi szemszögeknél ennyi lágy mondatot olvasni, ez a szerzőre jellemző egyébként, és szinte megnyugtató, amikor a párbeszédeknél visszaáll a férfiasabb stílus. Ami még zavart, azok az ismétlések, azt hittem ennél melegebb már nem is lehet, fejezetről fejezetre fokozódott a forróság, azt hittem a klímaválság is része lesz a történetnek, de amint szeptember lett, jött a hideg hál istennek. Aztán számtalanszor találkoztam a hányással, a fejfájással, minden is fájt, ja és a Hudson is túl sokszor került szóba, végül már mindent belelógattak, amit csak lehetett. Nekem a pia is fullon volt, bár kezdek hozzászokni ehhez a trendhez, mégis szerintem hihetetlen mennyiséget isznak a regényekben manapság. Ez így irtó sok volt.
Összességében a cselekmény nem volt túl bonyolult, én legalábbis nem lepődtem meg semmin, és kitalálható volt a baleset magyarázata is. Őszintén szólva nekem nem jött be Maggie 2.0 szerepeltetése, őt egy az egyben kihagytam volna, mert enyhén szólva hatásvadásznak tűnt a karaktere. És a nagy tervükről annyit, hogy ez már egy nagyon más világ. Itt a pénz uralkodik, és ha ez a valóságban történne meg, biztos, hogy a fiatalok pénzt kértek volna, nem függőséget, amit százszor bonyolultabb volt kivitelezni. 

 

A sorozat igazi főszereplője David. Hatalmas utat járt be, mely során számos ponton alakulhatott volna gyökeresen másképp az élete, akár a legrosszabb forgatókönyv szerint. Az ő ereje, hite, elköteleződése, szeretete adja a reményt az olvasónak, hogy igenis fel lehet állni a gödör legaljáról is. Számos hibát követett el az élete során, mégis a sorsdöntő pillanatokban megtalálta magában azt az emberfeletti erőt, amit Chris és James iránti szeretete alapozott meg. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg Amy szerepéről ebben az életútban, nélküle David nem lenne ugyanaz az ember, nem tudta volna végigcsinálni.

Ez a sorozat az én olvasmányaim sorában mindenképp különleges, hiszen nagyon ritkán választok lelkileg megterhelő olvasmányt. Örülök, hogy mégis összehozott az élet David Pennington történetével. Sokat tanultam belőle  a családon belüli erőszak, főleg a gyerekkori traumák hatásairól, a függőségről, a családi kapcsolatok fontosságáról. És azt is megtanultam, hogy nem fordíthatom el a fejem, ha tudomást szerzek ilyesmiről, nem szabad szemet hunyni, csak mert nem az én életem. Imádtam Gabriel ötletét, hogy az örökölt pénzéből alapítványt hoz létre a bántalmazott gyerekeknek. Ez egy remek üzenet.

Gyönyörű lett a néhány utolsó fejezet, szívbemarkoló volt a végén újra olvasni James szemszögét. Méltó szavak a lezáráshoz! Köszönöm ezt a hosszú regényfolyamot, különleges élmény volt. Gabi, David karakterét örökre beírtad a kedvenceim közé, egyenesen a szívembe, köszönöm.

Képek: Pinterest és saját

 

Borító: Illik a sorozatba.

 

Kedvenc karakter: Adam, David

 

Szárnyalás: Gabriel alapítványi ötlete.

Mélyrepülés:  Amy Balin.

Érzelmi mérce: Be sem hegedtek a sebek, amiket újra feltép ez a regény. Lelkileg megterhelő témák szerepelnek ebben a történetben is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

  

 

 

Anitte B. Windecker: Gyerekkorom után (Ida #1)

Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás

432 oldal 

Goodreads: 4,91

Besorolás: ya, középiskola, barátság

A lány belevaló és vagány, de a teljesen új élethelyzet és az első szerelem mindent megváltoztat...
Ida nem egy átlagos kamaszlány. Ida makacs, nagyszájú és folyton a határokat feszegeti. Azonban amikor a szülei elválnak, és úgy dönt, hogy Londonból Budapestre költözik édesapjához, olyan kihívásokkal találja szemben magát, amelyekre nem volt felkészülve. A kamaszkor szokásos kérdései mellett, mint az útkeresés vagy az első szerelem, az új ország, az ismeretlen kultúra és az új barátságok is a mindennapjai próbatételeivé válnak.
Mindezek rengetegében Ida időnként eltéved, máskor megtalálja a helyes utat, vagy ha jobb lehetőség nincs, újat tapos magának, miközben sokszor bebizonyosodik, hogy még ha ő az ellenkezőjét is érzi, valójában nincs egyedül.
Ida az a kamaszlány, akivel együtt tudunk nevetni vagy sírni, és akinek az életben való kalandozása mindenkit megérinthet.

Idén ez már a harmadik olyan könyvem volt, ahol számomra új magyar szerzővel próbálkozom.

Az már az első pár oldal alapján éreztem, hogy a regény sok apróságban hasonlít az SZJG sorozatra, bár én annak csak az első részét olvastam, azt is elég régen, de folyton eszembe jutott az olvasás során.

Ida Londonban élt korábban a családjával, anyja angol ügyvéd, apja magyar sebész, de a válásuk után úgy alakul, hogy ha nem akar ki tudja meddig Skóciába utazni az anyja munkája miatt, akkor választhatja Budapestet is, ahol egy két tanítási nyelvű gimibe járhat. Ida az utóbbit választja és a hétvégi érkezését követő hétfőn már kezdi is a sulit, ahol már két hete tart a tanítás. A lány nagyon ideges, hiszen minden új, nem ismer senkit a diákok és a tanárok közül, szerencsére legalább a nyelvvel nincs gondja, hiszen két anyanyelve van. Londonban jóformán csak egy igazi barátnője volt, Rekiya, vele szoros kapcsolatban állt, most attól tart, nehezen fog beilleszkedni a már kialakult iskolai közösségbe. 

Mindezt egy rövid prológus vezeti be, aztán már bele is csöppen az olvasó a középiskolai életbe. Szerencsére a vártnál sokkal zökkenőmentesebb a fogadtatás, ő lett a hatodik lány az osztályban a tíz fiú mellett. (fura ez az osztálylétszám, de magániskoláról van szó) Azonnal egy egész kis baráti körre tesz szert, akik egyikük házában gyakran rendeznek laza bulikat, ez az úgynevezett "Bázis". Persze suliidőben szigorúan este nyolcig tarthat a kimaradás. Mivel Ida eddig nem élt ilyen bulizós életet, igyekszik tartani a lépést a többiekkel, akik a csocsó, PS, és a társasozás mellett legurítanak pár sört is és persze a srácok hajtják a lányokat, akik ugyanúgy kibeszélik a fiúkat, mint ahogy az elvárható ennél a korosztálynál. Ida nem akarja a tíz éve tartó táncoktatását sem hanyagolni, szerencsére itt is van táncos szakkör, amihez csatlakozhat. Minden adott tehát, hogy élje a 15 évesek zajos életét, a hetek, hónapok alatt kialakulnak szorosabb barátságok is, és a sok srác között akad egy olyan is, aki a morcos kezdés után jobban megdobogtatja a szívét, így bizonyos érzelmek is ébredezni kezdenek.

 

Nézzük, mi tetszett nekem ebben a történetben! Először is visszavitt a regény a fiatalkoromba, és nekem ez nagyon jó időszakom volt, imádtam a középiskolát. Bár ez egy új közösség, hiszen kilencedikben mindenki új, azért Ida két hetes csúsztatott kezdése miatt megvolt az "új lány" trope, amit nekem is volt szerencsém átélni hetedikes koromban. Ismerem ezt a bizonytalanságot a többiek, az új hely, az új otthon miatt, úgyhogy örültem, hogy különösebb balhé nélkül sikerült Ida beilleszkedése. Mondjuk az első nap én elkísértem volna a gyerekem az új suliba... 

Tetszett az új barátságok kialakulása, és emellett nem lett elhanyagolva az egy szem régi barátság sem. Egymás megismeréséhez idő kell, szerencsére a szerző megadja ezt, hiszen a regény az iskolai év végéig tart, kicsit még tovább is. A karakterek széles tárháza vonult fel, megvoltak a tipikus figurák, a diákok és a tanárok körében is. Tetszett a fiatalok nyelvezete, a párbeszédeik, tényleg így beszélnek, sőt még ennél is több angol szóval, és ez a stalkerezés, na az nagyon megy.

A szerelmi szál, - ha lehet ennek nevezni, - nagyon aranyos volt, és nagyon tini szintű, amit nem bántam. Szegény apuka azért vizionálta magának, hova fog ez kifutni, ezen jól szórakoztam. De tényleg, valóban ilyen a lányos apukák élete. Egyébként ha már az apuka került szóba, kicsit túl normálisnak találtam az életét, ahhoz képest, hogy plasztikai sebész. Olyan volt, mintha egy hivatalnoki állása lenne, semmi hétvégi vagy éjszakai műszak, semmi egyéb program. Azt értékeltem benne, hogy próbált szabályokat felállítani, és ha be lettek tartva, akkor később adott engedményeket. Az külön jó pont, ahogy Mátéval viselkedett, komolyan vette, felnőttként kezelte.

Anyuka karaktere már nehezebb eset, hiszen én anyaként nem tudtam volna belemenni ebbe az egészbe. Sok gondolkodást és szívfájdalmat igényelt ez a döntés, ami egy tartós elengedést eredményez. Nagyon egyet tudtam érteni a pár hónappal későbbi nagy kifakadásával. Egyébként sajnálom, hogy nem derültek ki konkrétumok a válás okairól, veszekedtek, de min?

És akkor pár dolog, ami nem annyira tetszett. Például a piálás. Tisztában vagyok vele, hogy a 15 évesek is kipróbálják az italt, feszegetik a határokat, hogy mennyi fér bele, és az első lerészegedések is ekkor történnek meg. Mégis végig úgy éreztem, hogy ez annyira általános, teljesen elfogadottá vált, pedig ezt nem kéne hagyni. Itt is cikizték Idát, amiért becsípett, mintha ezek után edzenie kéne, nehogy újra megártson. Olyan jó lenne az ellenkezőjéről olvasni.

Kicsit fura volt az is, hogy szinte mindenkiről kiderült, hogy valamiben szuper tehetséges. A végén már csak mosolyogtam az egészen.

A szerző stílusa nagyon olvasmányos és szerintem ezt a korosztályt meg tudja fogni ezzel a történettel. Megvan benne minden, ami érdekelheti a tiniket, a kapcsolatoktól a gimis életen át egészen a ruhákig. Időnként nekem túlzó volt a részletesség, a minden egyes cselekvés leírása zavaró, sokszor éreztem, most ugorhattunk volna a következő napra, helyre. Így sokszor ismétlődésnek hatott, pedig nem volt az. A másik nagyon idegesítő tényező számomra a röhög szó használata, ami kb 200 alkalommal szerepel ilyen-olyan raggal és formában. Nekem ez egy kissé negatív beütése a nevet, vidám, jól szórakozik, stb helyzetnek, és számtalan alkalommal kizökkentett, amikor nem odaillően volt használva, például szegény Máténál.

Maga a válás, Máté részéről a gyász megjelenése, az eltávolodás a szeretett családtagoktól mind komolyságot, nehezebb témákat hozott a történetbe, amit fontosnak tartok egy ifjúsági regényben, ugyanakkor számos humoros jelenet megfelelően ellensúlyozta ezt. Szerintem van helye a könyves piacon az SZJG lecsengése után egy hasonló jellegű sorozatnak, remélem hamar olvashatjuk a folytatást, mert persze a legérdekesebb pillanatban hagytuk félbe a sztorit.  Gratulálok a szerzőnek!

Köszönöm az olvasás lehetőségét a Maxim Könyvkiadónak.

Képek: Pinterest

Borító: Figyelemfelkeltő, levenném a polcról.

 

Kedvenc karakter:  Ida

 

Szárnyalás: A cicamentés édes volt.

Mélyrepülés:  A röhög ismétlődése.

Érzelmi mérce: Korai young adult szintű a romantika, később nyilván kibontakozik.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Rebecca Yarros: The Last Letter - Az utolsó levél

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Rebecca Yarros legújabb, szívhez szóló romantikus története, Az utolsó levél. Ella fiatalon lett egyedülálló édesanya, és megszokta már, hogy körülötte a férfiak ígéreteit tettek nem követik. De egyszer csak megjelenik a panziójában Beckett Gentry, hogy teljesítse a nő bátyjának utolsó kívánságát: gondoskodjon Elláról. Vajon mindez csupán egy jóbaráti szívesség? Vagy ki tudja tölteni az űrt a fiatal anyuka a két gyerekével a katona lelkében? Tartsatok velünk, és legyetek Ti is a részesei Ella és Beck gyönyörű, mély történetének! Ha pedig helyesen válaszoltok az állomásokon található feladatokra, akkor esélyetek nyílik megnyerni a könyvet is! 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rubin pöttyös

456 oldal

Fordította: Puskás Tímea

Goodreads: 4,49

Besorolás: felnőtt, romantikus, realista, katonaság, család, rákbetegség

Mit ​tennél, ha az őrangyalod szárnyak nélkül, a seregből jönne hozzád az imádni való kutyájával?
Beck!
 Ha ezt olvasod, bla, bla, bla. Tudod, hogy megy ez az utolsó levél dolog. Te kijutottál. Én nem. Szállj le a bűntudatvonatról, mert tudom, ha bármi esélyed lett volna rá, hogy megments, megtetted volna. Egy dolgot kérek tőled: hagyd ott a sereget, és vonszold le a segged Telluride-ba! A húgom, Ella egyedül neveli az ikreket. Túlságosan független, és nem fogja könnyen elfogadni a segítségedet, de nemrég vesztette el a nagymamánkat, a szüleinket és most engem. Ez túl sok ahhoz, hogy valaki egyedül bírja. Nem igazságos. Itt a csavar, valami más is megpróbálja szétszakítani a családját. Szüksége lesz a segítségedre. Szóval, én már nem lehetek Ella mellett. Nem segíthetem át a nehézségein. De te megteheted. Szóval könyörgöm, ha a legjobb barátom vagy, menj, és gondoskodj a húgomról, a családomról. Kérlek, ne kényszerítsd, hogy egyedül küzdjön mindezzel.
 Ryan

Ez most nem egyszerű eset! Kezdem azzal, hogy én azért olvasok könyveket, mert azt szeretem, hogy szórakoztatnak, kikapcsolnak, érzelmeket váltanak ki, de szívesen olvasok olyanokat is, amik informálnak, tanítanak, a múltról, a jelenről vagy épp a képzelt jövőről. Korábban vonzottak a háborús könyvek, mára már nem annyira, inkább a katonai románc trópus az, ami például a The Last Letter regény választásánál megfogott. Elolvastam a fülszöveget, és már láttam magam előtt a történetet, a legjobb barát majd beleszeret Ryan húgába és együtt felnevelik az ikreket. Ezt az írói ígéretet kaptam, nem többet. Illetve egy homályos mondatot is olvashattam Ryan levelében egy igazságtalan csavarról, ami szétszakítja ezt a kis családot. De hozzám hasonlóan még százezrek nem vették észre ezt az információmorzsát.

Ryan és Beckett együtt szolgálnak az egyik különleges egységnél, hosszú évek alatt csiszolódtak bajtársakból barátokká. Beckett gyermekotthonokban és nevelőszülőknél  nőtt fel, nincs saját családja, ezért Ryan ráveszi a húgát, hogy levelezzenek, hogy valami társas kötődés alakuljon ki benne. Beckett Káosz néven írja alá a leveleit, mert nem fedheti fel magát biztonsági okokból. Hamar megkedveli az őszinte hangú, kedves fiatal nőt, aki leírja neki a mindennapi küzdelmeit, belső gondolatait, kétségeit. Ella 19 évesen szülte az ikreket, az apa már akkor lelépett, mikor a várandósságát bejelentette, tehát egyedül állt helyt a gyereknevelésben, a család fenntartásában. A szülei korábban meghaltak autóbalesetben, a nagymamáját is nemrég veszítette el, Ellára maradt a családi vállalkozás irányítása, egy kis birtok a coloradói Telluride-ben, pár faházzal, ahol vendéglátással foglalkoznak. Már minden egyenesbe kerülhetne, Colt és Maisie  is lassan végeznek az óvodában, amikor villámcsapásként éri a hír, a kislánynál agresszív rákot diagnosztizáltak, kevéske reménnyel a felépülésre. Mindezek után katonák jelennek meg az ajtajánál és közlik Ryan halálhírét, és mivel ezzel egyidőben Káosz levelei is elmaradnak, Ella joggal hiheti, ő is odaveszett a bátyjával. Amikor pár héttel később Beckett megjelenik Ryan utolsó levelével, Ella nem fogadja el egykönnyen a segítségét, egyrészt nem tudja, hogy a férfi tulajdonképen Káosz, akit már ismer, és aki nem is akarja felfedni a titkát, hiszen akkor be kellene számolnia Ryan halálának körülményeiről. Ahogy telnek a hetek, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, a gyerekek is kötődni kezdenek hozzá, miután nagyon sokat segít a logisztikában, Maisie-t kezelésekre kell vinni, Coltot edzésre, és Beckett nem mellesleg a kutyájával együtt költözött be az egyik faházba, akit imádnak a gyerekek. Aztán jön az újabb probléma, a biztosításuk nem fedezi az újabb kezeléseket. Beckett agyalni kezd, hogyan tudná a minden kezelést finanszírozó saját biztosítására venni a kislányt? Házasság, vagy örökbefogadás?

A karakterekkel semmi bajom nem volt, Ella valóban erős nő, eszméletlen szarcunamin verekedte át magát az életben, és sosem adta fel, egy pillanatra sem. Beckett nagyon jó ember, aki hatalmas puttonnyal érkezik Ella életébe, az érzelmi fejlődése szép ívet kap, végül sikerül kikeverednie az önváddal átitatott hazugsághálóból. Kedveltem a két főszereplőt, a kémia is működött, a szerelmi szál alakulása tulajdonképpen rendben volt, ezzel nem volt problémám. Az írásmód is gyönyörű, a fájdalom mellett vannak boldog és vicces pillanatok is, ezt el kell ismernem, és értékeltem is. Tetszett a regény szerkezete, a váltott szemszögű fejezetek elején mindig ott volt a levelezésükből egy-egy levél, ráadásul nem kronológiai sorrendben, mégis pontosan odaillőn.

Annak ellenére, hogy nem olvastam volna el a regényt, ha tudok a betegségszálról, tartom azt a véleményem, hogy a 25. fejezetnél be kellett volna fejezni a regényt. Addig is rendkívül megterhelő volt olvasni a történetet, nehéz lesz kiheverni, főleg annak tükrében, hogy pontosan ezzel a betegséggel küzd egy jó ismerősöm, szóval különösen szíven ütött az egész. Mivel ismerem a részleteket, meg kell említenem, ez sokkal súlyosabb dolog, mint ahogy itt le volt írva, az őssejt terápia is hetekig tartó kórházi körülményeket igényel, pokoli kínokkal és nullára legyengített immunrendszerrel. Aztán otthoni környezetben izolált szobát kell kialakítani és hetekig elkülönítve lenni. Nem is folytatom.

Ahogy fentebb is írtam, nekem az olvasás a szórakozásról szól, amibe belefér némi gyász, különféle lelki problémák, stb. is, de nem fér bele a gyerekek szenvedése. Óriási átverésnek tartom, hogy egy military románcba ennyi gyermeki szenvedést pakoljon a szerző, ami nálam már a hatásvadászatot súrolja, de még mindig kibékültem volna az egésszel a 25. fejezettel bezárólag, legfeljebb sosem veszem elő újra. 

DE. Ami ezután következett azt egyszerűen nem tudom elfogadni. Szívesen megkérdezném a szerzőt, nem volt elég a veszteségből? De most komolyan, ennyi haláleset hol történik? És a vége. Kigyógyulni a rákból nem elég életszerű, kell még valami újabb katasztrófa? Csalódott vagyok, és az a legszomorúbb, hogy szinte immunis lettem a végére, nem tudtam beleélni magam, csak lapoztam, hogy legyen már vége, még  az epilógustól sem lett jobb kedvem.

Két mondat volt ebben a regényben, ami megmentette az írót, mert ezek a szívemből szóltak és mindkettő a saját életemben is szerepet játszott, az enyémek is lehetnének. Ha ezeket megtalálom egy regényben, az rendkívül jól esik.

 

"Milyen Isten az, aki engedi, hogy kisgyerekekkel ez történjen?"

"El kell menned, hogy rájöjj, mit hagysz hátra. Nem igazán tudod értékelni, amid van, míg el nem veszted."

Összességében azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szeretnek sírni és bírják a tragikus fordulatokat, akkor is, ha ennek gyerekek az áldozatai. Én lehetőség szerint kerülöm, tanultam az esetből, ezután óvatosabban választok.

Kép:Pinterest

Borító: Nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Havoc.

Szárnyalás: Az ikrek közötti kapcsolat.

Mélyrepülés: A 26. fejezettől kezdve.

Érzelmi mérce: Túl sok a tragédia, ezt kevesen tudják feldolgozni.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték

 

A nyereményjátékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint elolvasni Az utolsó levél beleolvasóját, mely alapján meg tudjátok válaszolni az állomások feladványait.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  MI BECKETT KUTYÁJÁNAK A NEVE?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

12.16. Kitablar - extra
12.18. Zakkant olvas
12.20. Kelly és Lupi olvas
12.22. Kitablar

Kasie West: Borrow my Heart

A Menő Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg Kasie West legújabb romantikus YA-regénye, a Borrow My Heart. A történet középpontjában egy kegyes hazugság, egy kéretlen segítség és egy hatalmas félreértés állnak, amelyek eléggé megbonyolítják Wren életét. Ha szeretnétek Ti is megismerni Wren és Asher történetét, tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért, amit a kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyer a blogturné végén!

 

Menő Könyvek 2024.

312 oldal

Fordította: Hartinger Emese

Goodreads: 3,64

Besorolás: YA, romantikus, kutya, család

 

Wren ​már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell megmentenie.
Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.
Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?
Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben. 

Még csak egy regényt olvastam a szerzőtől, A távolság relatívot, de az annyira tetszett, hogy három másik regényét is beszereztem már, a polcomon várják a sorukat. A mostani választáshoz természetesen a fülszöveg ismerete nagyban hozzájárult, nagyon szeretem ugyanis az állatokat. Bár most csak egy cicám van, minden vágyam, hogy egyszer lehetőségem legyen hazavinni egy menhelyi kutyust.

Igencsak szokatlan a regény kezdete, Wren épp egy kávézóban ücsörög egy védett sarokban, amikor bejön két srác és a beszélgetésükből kiderül, hogy egyikük a neten levelezik egy lánnyal, aki úgy tűnik élőben nem akar találkozni vele, most sem jött el a "randira". A másik srác szerint ez annyira égő, hogy le kell videóznia őt, ahogy kétségbeesetten várakozik, és aztán ezzel fogja beégetni a barátját valamelyik közösségi felületen. Csakhogy Wren kiszökik hátul, hogy megérkezhessen, immár "Gemma"-ként, így megvédve Ashert a megszégyenüléstől. Minden egész jól alakul, többször is találkoznak, megismerik egymás barátait is, buliznak, együtt lógnak, de ami a legfontosabb, közös projektet indítanak Bean-ért. Ez a pitbull keverék kutyus kissé félelmetes kinézetű és a modora sem a legjobb, hosszú hónapok óta senki sem viszi haza a menhelyről, ezért valóságos médiahadjáratot szerveznek a mielőbbi örökbefogadás érdekében. Közben Wren nagyon is tudatában van annak, hogy színt kellene vallania, ki is ő valójában. Tetszik neki Asher, nem akarja elveszíteni, egyre nehezebb titkolni a valóságot. Csakhogy a másik oldalon sem mondtak mindenben igazat, a bomba bizony hamarosan robban.

Amit eddig meséltem, az kb. a felszín kapargatása, mert itt a cuki szerelmi szál kibontakozásánál jóval összetettebb történetről van szó, amit nem igazán említ a fülszöveg. Nem is tudom a két bonyodalom közül melyik a hangsúlyosabb. Egyrészt a közösségi média veszélyeire való felhívás fontos üzenete a regénynek, hisz van itt ez az egészen "ártatlan" személyiségcsere, Wren másnak adja ki magát, ugyanakkor ez a való életben sokkal rosszabbul is elsülhet. Szerintem nincs olyan fiatal, vagy idősebb, aki ne hallott volna olyan esetről, hogy valaki más név alatt chatel, kompromittáló képeket csal ki, vagy épp randit szervez más személyisége mögé bújva. Megvannak ennek a komoly veszélyei, és nem akarok spoilerezni, de a szerző ezt a szálat még tovább viszi, a későbbiekben durvább dolgok is felszínre kerülnek. Fontos erről olvasni a fiataloknak, tetszett, ahogy a szerző a közösségi média marketing ereje mellett a hátrányaiból is mutatott példákat.

A másik fontos eleme a regénynek Wren családi háttere. Az apukájával lakik, a nővére nemrég elköltözött az egyetem miatt, de csak a közelbe, úgyhogy sokat van otthon. Hogy hol az anyuka? Évekkel ezelőtt lelépett. A szerző tehát egy szokatlan helyzetet mutat be, milyen is egy egyedülálló apa mellett az élet, aki sokat dolgozik, meglehetősen kihasználják a munkahelyén, de vállalja ezt, mert biztos az állása, még ha keveset is keres. Nem az álmainak él, hiszen fel kell nevelnie a lányait. Wren és a nővére mindketten sérültek ebben a helyzetben, hiszen az anyjuk él, de inkább egy kommunában lakik szinte csövezve, mintsem velük. Wren a keményebb dió, ő hónapokig inkább nem is beszél vele, nem kerget egy álomképet. Aztán ez a szál is tovább bonyolódik, mikor az anyjuk meghívja a két lányt magához a július 4-i ünnepekre. 

Nekem anyaként (pont két lányom van) elképzelhetetlen ez a helyzet, nem is tudtam beleélni magam. Borzalmas helyzet ez,  a lányokénál is nagyobb csalódást éreztem a fejlemények kapcsán. Wren személyiségét erősen ez határozza meg, a saját maga által felállított szabályrendszerének okai ebben a problémában keresendők.

De térjünk vissza a vidámabb hangulatba! A szerző valami eszméletlen jól ír a testvéri és a baráti kapcsolatokról, volt itt is bőven mindenből. Wren barátnője Kamala és a nővére Zoey, valamint Asher családja és a barátok mind sokat tettek hozzá a regény vicces hangulatához, mert a fenti zűrök ellenére sokat lehet nevetni is a történet kapcsán.

Amit nagyon irigyelek az amerikai oktatási rendszerből, az az, hogy az önkéntes melókkal krediteket szerezhetnek a főiskolához. (Tudom, hogy nálunk is van hasonló kezdeményezés, de inkább hagyjuk is, tudnék mesélni a tűzoltóság takarításáról.) Amerikában rengetegen dolgoznak menhelyeken, és ez óriási segítség az állatoknak, és nagyszerű fejlődés a gyerekeknek. Igazi út a felnőtté váláshoz, a felelősségvállalás elsajátításához.

Wren meséli el a történetet, és nekem őszintén szólva hiányzott, hogy Asher fejébe is belelássak, így a fiú nem került igazán közel hozzám. Hozzátett ehhez a kölcsönös titkolózás, nem éreztem igazán az érzelmek elmélyülésének a lehetőségét, és ez nem is történt meg. Kicsit furcsálltam ez, mert 17-18 éves szereplőknél  ennél több szokott történni, nem pont fizikailag gondolom, inkább érzelmileg, szerintem az olvasók is ezt várnák. Olyan volt, mintha 14-15 évesek lennének a szereplők. Minden jó, ha jó a vége, összességében nagyon olvastatta magát a történet, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet és persze a kutyusnak is végig szurkoltam, hogy méltó gazdára találjon. 

Ha egy könnyed nyári tini olvasmányra vágysz, ami azért mélyebb tartalmat is ad, már meg is találtad.

Kép: saját

Borító: Nem a kedvenceim a rajzolt borítók, de ez cuki. Kár hogy a srác a könyvben nem szemüveges.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Minden ami az állatmenhelyhez kapcsolódik.

 

Mélyrepülés: Az anyuka.

Érzelmi mérce: A főszereplők közötti vonzalom alig-alig bontakozik ki, a korukhoz képest erősebb érzelmi szálat vártam.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

A mostani játékunkban olvasnotok kell, mégpedig a BORROW MY HEART beleolvasóját, ugyanis az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

KÉRDÉS:  Milyen magas Asher?

 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09/02 - Kitablar
09/04 - This is my (book) universe.
09/06 - Kelly és Lupi olvas
09/08 - Hagyjatok! Olvasok!

Paullina Simons: A nyári kert (A bronzlovas #3)

A Könyvmolyképző Kiadó megjelentette Paullina Simons A bronzlovas sorozatának befejező részét A nyári kert címmel, mely ismét mélyen megérinti az olvasók szívét. Immár az Amerikai Egyesült Államokban keresi Tatjána és Alexander a leendő otthonukat, minden együtt töltött napjukon emlékeznek a háború borzalmaira, mely annyi sebet ejtett rajtuk. Tartsatok velünk a turné során, és játsszatok a könyv egy példányáért.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Arany pöttyös

880 oldal

Fordította: Farkas János

Goodreads: 4,09

Besorolás: történelmi fikció, romantikus, család

 

Minden azzal kezdődött, hogy Tatjána beleszeretett Alexanderbe a háború dúlta Leningrádban. És az igazi kaland még csak most kezdődik…
Tatjána és Alexander átélték a huszadik század legborzasztóbb élményeit. Éveken át éltek egymástól elválasztva, de csodával határos módon újra egymásra találnak Amerikában, álmaik földjén. Született egy remek fiuk, Anthony. Bebizonyították egymásnak, hogy szerelmük erősebb a világ minden gonoszságánál… de az új életben idegenekké váltak egymás számára. A hidegháború gyanakvó, félelemtől terhes légkörében különös erők dolgoznak ellenük és fenyegetik a családjukat.
Képesek lesznek vajon új életet kezdeni és boldogságra lelni új hazájukban? Vagy a múlt árnyai még elsőszülött fiuk sorsára is rávetülnek?
A nyári kert egy több évtizeden és három földrészen átívelő, mesteri elbeszélés, páratlan és pusztító érzelmek története.

 

Amikor befejeztem a könyvet, szó szerint egy órán keresztül meg sem bírtam szólalni. Nagyon más volt a befejező rész, mint az előzőek. A korábbi rész értékelésében ezt írtam:
"A két főszereplő beleégette magát a lelkembe. Ők ketten megtestesítik az erőt, bátorságot, elszántságot, hitet egymásban, az igaz szerelemben. Nem tudok még egy párost mutatni, aki hozzájuk fogható. Az én szívem összetört számtalan alkalommal, míg ezt a sorozatot olvastam, aztán valahogy újra összerakta a szerző, így a második rész legvégére. Minden borzalom ellenére imádtam a regény minden pillanatát. Ott voltam velük, éreztem a fájdalmat, a vágyakozást, a dühöt, a reményt és éreztem a boldogságot. Ez a két ember nem tudta elképzelni a világot a másik nélkül, a legsötétebb időkben is volt bennük egy apró reménysugár, ami továbbvitte őket a nappalokon és az éjszakákon. Mindig könnyezem, ha rájuk gondolok, és ez a szerzőnek köszönhető, annak, amilyen módon átadta ezt a történetet az olvasóinak. Ő egy lélekíró."
Azt sejtettem, hogy a befejező rész más hangulatú lesz, hiszen már nincs háború, végre együtt vannak és a közös életüket kell kialakítaniuk, ráadásul immár Anthony-val hármasban. Már sosem lesznek csupán magukban, a fiuk számít rájuk, innentől igazi családként élhetnek, rajtuk múlik, hogyan alakítják a sorsukat. Azonban a háború utóhatásait nem lehet kizárni. Alexander nem ugyanaz a fiú, akit annak idején megismertünk, ugyan testileg mondhatjuk, hogy felépült a háborús sebeiből - bár az erőszakkal felvarrt tetoválásai örök életre megmaradnak -, a szörnyűségek lelki utóhatása folyamatosan dolgozik benne, nappal is sokat bámul a semmibe, de éjjel még rosszabb, alig tud aludni. Ahogy tervezték, lakóautót vettek és elkezdték járni az országot, az első hosszabb állomás Maine-ben volt, ahol Alexander rákhalászattal kereste a megélhetésre valót. Lejjebb utaztak a hideg elől Miami környékére, itt egész jók voltak kilátások, hajókirándulásokat vezetett, egyre több lelkes női utassal. Később továbbálltak egy borvidékre, itt is eltöltöttek egy jó időszakot, de Tatjána nyugtalansága tovább vitte őket, míg végül meglátogatták azt a földet, ami az övék, a férfi anyjának örökül hagyott pénzéből vett arizóniai birtokot. A hely vad, de egyben csodás is, úgy döntöttek, később végleg itt fognak letelepedni. A közeli városban újra munkába állt Alex, kitanulta a házépítés minden fortéját egy építési vállalkozó alkalmazottjaként. Minden remekül haladt, sikerült átmenetileg egy mobilházat venniük és végre a birtokukon lakhattak. Közben Tatjána is munkába állt, méghozzá a helyi kórházban, amit a férje nem vesz jó néven, az meg végképp betette a kaput, amikor péntekenként éjjeli műszakot is vállalt. Közben meg kell említenem, hogy miért is vándoroltak eddig folyton, hiszen ez is egy sarkalatos probléma. Amikor Tatjána és Alexander Amerikába érkeztek, a hivataloknál jelentkezni kellett volna még egy megbeszélésre, de Tatjána mikor ezt megtudta, eltitkolta, azt tartotta helyesnek, ha inkább eltűnnek, hiszen nem lett volna biztonságos a múltjukban kutakodni. Ez folyamatos feszültséget okozott benne, amit végül Alex le is leplezett, és rendezte a dolgot, ráadásul olyan sikeresen, hogy végül tartalékos tiszt lett az amerikai hadseregben, ami később jól jött néhány alkalommal. Visszatérve az építkezési céghez, sajnos itt a társaság nem a legoptimálisabb, a férfiak szeretnek csajozni, ha van feleségük, ha nincs, esténként inni járnak, és a munkatársak között akad bűnöző is, akik olcsóbban vállalnak munkát, de egyben veszélyesek is. Az irigység és a szép Tatjána utáni vágy oda vezet, hogy Alexandernek fegyverrel kell megvédenie magukat, és végül a munkáját is otthagyja.

Ez a regény egyik csúcspontja és itt meg kell állnom, mert olyan események zajlottak, amik megrengették a hitemet. A kezdetektől megfigyelhető egy folyamat, ami itt érte el a plafont. A szerző óriási hangsúlyt helyezett a páros szexuális életére, ami a kezdeti PTSD utóhatásait leküzdve egyre jobban alakul, végül is elég hamar normálissá válik, persze át kell esniük egymás újrafelfedezésén, illetve főképp azon, hogy a férfi teste mennyi sebet kapott, ráadásul olyan tetoválásokat, amik megbélyegzők, amiket nem lehet egy strandon sem mutogatni. A dolog ezen része tehát jól alakul, persze ez a regényben konkrétan folyamatosan ismétlődő és a legváltozatosabb együttlétek leírásához vezet, ami az előző részekhez képest szokatlanul sok volt. Nem mondanám pornó szintűnek, de ha filmen látnám, akkor a fele műsoridő az ágyban zajlana. Visszatérve a konfliktusra, Alexander rossz befolyás alá került, folyton basztatják a társai azzal, hogy miért engedi dolgozni a feleségét, inni hívják, ahol kénytelen végignézni, ahogy a többiek "udvarolnak". Az meg egyre jobban idegesíti, hogy az ő felesége péntekenként nincs otthon, nem várja az ágyban. Anthony születése óta évek teltek el (14), és ennyi szex mellett sem esett teherbe Tatjána, erre is gyakran célozgatnak az ismerősök, ők maguk is rágódnak ezen. Most hosszasan el lehetne lamentálni, hogy ki hibázott nagyobbat, mert Tatjána is tesz néhány meggondolatlan kijelentést, de eljött az a pont, amikor minden a megcsalásra utalt, ami magával hozta az összeomlást. Nagyon sok részletbe kell itt belegondolni, ez egy más kor, mások a körülmények, mások az elvárások. A szerelem, a bizalom, a hűség kérdése viszont ugyanaz. Szerintem mindenki megtapasztalja az élete során, milyen az, amikor a bizalom megrendül. Utána már sosem lesz ugyanolyan. Olyan súlyos konfliktus lesz ebből, ami tettlegességig vezet, amit én abszolút nem tudtam tolerálni. Egy világ omlott össze bennem és bármilyen laposkúszás következett ezután, én nem vagyok megbocsátó típus, nálam csak egyszer lehet hibázni ilyen kérdésben. Szerintem nincs különbség ebben a konkrét esetben a szándék és a valódi tett között, mert volt ennek egy komoly felvezetése, amikor pontról pontra átgondolt mindent Alexander. Számomra itt félrecsúszott a történet és már nem tudott visszatérni a korábbi imádathoz. Természetes, hogy egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de a bántalmazás, megcsalás sajnos nálam red flag. Tatjána konkrétan azt mondja Alexandernek, hogy bármit elvisel tőle, akár verést is, de a félredugást nem. Alexander meg addig duruzsol, míg elégedetté nem tesz a feleségét több módon is, köztük azzal, hogy behatolás nem történt. Amúgy azon kívül minden, de az akkor rendben is van, meg van bocsátva. Nálam meg nagyon nem. Nekem semmi bajom azzal, ha valaki kiszeret a másikból, elválik és bemászik más ágyába. De egyidőben nem, erre nincs kegyelem. Itt meg? Tatjána épp most bizonyosodik meg, hogy terhes, felmond a kórházban és megy tovább az életük. Hangulatában teljesen már időszak következett ezután, újabb évek teltek el, született még két fiú és egy kislány a családba. Anthony felnőtt lett, elvégezte a West Point katonai akadémiát, és Vietnámba ment bevetésre, amit nagy családi konfliktus előzött meg, de miután a fiuk felnőtt, nem tehetnek a szülők semmit ez ellen. Anthony a néhány bevetés után egyszerűen eltűnik, és a történet átmegy egy háborús mentőakcióba, ugyanis az apja pár hét után már nem hisz abban, hogy előkerül, maga akarja megkeresni. Nekem a 90-es években nagy élmény volt a Miss Saigon musical, ezt most itt újra átélhettem, csakhogy egy nagyon kifordított verzióban, ahol többen haltak meg a kimenekítésben, mint amennyit kimentettek, de a lényeg ugyanaz, ha a hősnőre gondolok. Nem spoilerezek, de ez a rész nagyon nem volt a kedvemre, sőt, undorító, rosszízű az egész, sok értelmetlen veszteséggel, amilyen az egész vietnámi háború volt.
A könyv vége egy epilógus, ahol Tatjána 75, Alexander már 80 éves, persze korukhoz képest jól néznek ki és boldogok a négy gyerekükkel és számtalan unokájukkal. Mindenki magas, gyönyörű, okos, sikeres.
Még a könyv szerkezetéhez hozzátenném, hogy a szerző közbeiktatott pár elszórt fejezetet Tatjána 14 éves korából, még a boldog békeidős nyaralásából. A tanulságossága mellett volt ebben bicskanyitogató tartalom is, összességében nem láttam különösebb jelentőségét az összképhez, meglettem volna nélküle, pedig egy ponton ezek a külön fejezetek történései beépültek a főtörténetbe.

Féltem ettől a regénytől és be is igazolódott az aggodalmam. Elég megnézni a bejegyzés elején miket írtam az előző részről, amit még áthatott a mindent elsöprő és diadalmaskodó szerelem. A történet befejezése egész más. A regény első része az összecsiszolódásukról szólt, ami nagyrészt Alexander gyógyulását jelentette, és hogy megtalálják az otthonukat, a hivatásukat, megismerjék a régi-új hazájukat. Aztán következett a hétköznapi élet, amikor szembejött a valóság, a rossz és még rosszabb saját döntések, és a gonosz külvilág is teszi a dolgát. Számomra a regény csúcspontját és a második felét tönkretette a szerző, fentebb már kifejtettem mi volt ellenemre, és egyáltalán nem azt gondolom, hogy csupa jót akartam volna olvasni, hanem olyan alapvető értékekben különbözik a véleményünk, ami lerontotta az olvasásélményt. És látok Tatjánában valami oroszos megalkuvást, és ezt nagyon rühellem. Ismerek orosz nőket, akik itt élnek Magyarországon. Tényleg hasonlóak mint Tatjána, szolgálják a férfit és alávetik magukat, szóval lehet ebben valami jellemző habitus, persze távol áll tőlem az általánosítás, de pont ilyenekbe futottam bele és ez feltűnő volt. Ez nem menti fel Surát, ő a kulcsfontosságú pillanatokban  épp az ellenkezőjét tette, mint amit az eszményképem tenne, akibe én beleszerettem. Lehetséges, hogy mégis azt vártam, hogy elég volt a háború borzalmaiból, ez legyen csak egy szimplán "boldog" regény, pici konfliktusokkal, és inkább szóljon a gyerekről, akik felnőnek és tovább viszik a szülők szellemiségét. Nagyon vigyáztam, hogy ne sírjak a végén, és majdnem sikerült is. Tetszett, hogy nem végződött halállal a sztori, még akár további boldog éveket is élhetnek együtt, miután az olvasó becsukja a könyvet. 

A megfilmesítéssel kapcsolatban nemrég nyilatkozott a szerző, miszerint az évekkel ezelőtti optimista bizakodásnak vége, a jelen helyzet nem teszi lehetővé, hogy megfilmesítsék a regényt. Szerintem sincs semmi értelmi valami átírt verziónak, ha ez nem megy, akkor inkább ne legyen semmi. Mellesleg a harmadik résszel nem tudom mit kezdenének, mert az kb.38 éven felülieknek szólhatna.

Borzasztóan sajnálom, de ahogy imádtam és ezerrel ajánlottam az első két részt, ezt ugyanilyen lelkesedéssel már nem tudom. Akik szerették és teljes képet akarnak látni, nyilván elolvassák a befejezést is, én sem bántam meg, bízom benne, hogy többet nyújt majd, mint nekem.

Képek: Pinterest

 

Borító: Nem egy fantáziadús választás.

 

Kedvenc karakter:  Anthony

Szárnyalás: Óriási poén volt nekem Miklós Tibor versrészlete, amit Alexander skandált magában, amikor meg akarta magyarázni a tettét.

Mélyrepülés:  Carmen

Érzelmi mérce: Az érzelmek széles skáláját élhettem meg a regényben, de nem minden esetben volt ez jóleső, legnagyobb sajnálatomra. 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

NYEREMÉNYJÁTÉK
 

A regény beleolvasójának elolvasásával könnyedén meg tudjátok válaszolni a három állomás kérdéseit, a megoldást írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kérdés: Milyen katonai rangja volt Alexandernek a fogságba esésekor?

a Rafflecopter giveaway  

 

Állomások
04.21. Kelly és Lupi olvas
04.24. Utószó
04.29. Szembetűnő