Andrea Cremer: Nightshade Az Őrzők

Egmont Dark 2011
472 oldal
Goodreads: 4,18
Besorolás: YA, Paranormal-romance

Az első könyves Andrea Cremer  megérdemelten lett a NY Times Bestseller listás írója, valami fantasztikusan titokzatos és rejtélyes világot alkotott, amibe rögtön beleszerettem. 

Calla a Nightshade falka alfa nősténye.Egészen különleges farkasokról van szó, az átváltozáshoz nem kell ruháknak szakadni, egyszerre van jelen a farkas és ember énjük, szabadon dönthetnek, melyik alakjukban tűnnek fel. Őrzőknek is hívják őket, mert feladatuk, hogy a  Vigyázókat és szent helyeiket védjék illetve szolgálják. A Vigyázók cserébe ellátják őket minden földi jóval, házat, autót, pénzt, taníttatást biztosítanak részükre, viszont megmondják a szabályokat is, beleszólnak a párválasztásba, s ha kell keményen büntetnek is.  Calla sorsa már gyerek korában eldőlt, a 18. születésnapján falkája egyesül a Bane falkával, így létrejöhet  a Haldis falka, amire már rég szükség lenne a vérfrissítés miatt.  Eldöntött tény az is, hogy a Bane falka alfája a jóképű Ren Laroche lesz a párja.

Calla egyik járőrözése alatt azonban minden megváltozik. Egy felbőszült grizzly medve megtámad egy kiránduló fiút, és a lány több szabályt is megszegve megmenti az életét. A fiú másnap megjelenik az iskolában, és Calla egyszerre érez vonzalmat iránta, míg tart attól is, hogy a fiú leleplezi a falkatársak előtt. Ren észreveszi a kettejük közötti feszültséget és egyáltalán nem tetszik neki Shay érdeklődése a jövendőbelije iránt. Egyre több időt töltenek együtt, ez tulajdonképp parancs, Shay beilleszkedését kell segíteniük. Kiderül azonban, ő sem egy egyszerű emberfiú, a Keresők célpontja, így a falka de leginkább Calla védelmébe kerül. Együtt megpróbálnak minél többet kideríteni az igazságról az Őrzők és a Vigyázók múltjával kapcsolatban.   

Calla karakterét az erős kötődés jellemzi a falkájához, illetve a családjához. Tudomásul veszi a szabályokat, és tudja, hogy a rejtélyek feszegetése egyenlő a gyors halállal, mégis Shay mellé áll, vonzza a fiúban valami megmagyarázhatatlan. Ren próbálja nyújtani a macsós figurát, de észrevehető benne a bizonytalanság, hogy pont azt az egy személyt nem birtokolja, akit igazán akar, Callát. Shay okos, bátor,  egyáltalán nem fél megkérdőjelezni a szabályok igazságosságát.

A másodlagos karakterek egytől egyig kiválóak, nem tudok hibát találni. Kedvencem Calla öccse, Ansel, aki  meghallgatja, tiszteli és feltétel nélkül szereti a nővérét. Szerelmével Bryn-nel együtt hibátlan támogató karakterek.

A szerelmi háromszög manapság nagyon divatos a ya könyvekben, de az írónő ebben is nagyszerűt alkotott, a két fiú egyforma esélyekkel verseng, nincs eldöntve semmi. A "szívdobbantó" pillanatok fantasztikusak, a fiúk között az olvasónak sem könnyű választani, na jó én Team Ren lettem...

A következő rész idén nyáron jelenik meg angolul, és ott folytatódik, ahol a történet abbamaradt, Calla nehéz döntés elé kényszerül, a Keresők alkut ajánlanak neki.

Hihetetlenül várom....

Borító: A kiadó az eredeti gyönyörűséges borítóval adta ki a könyvet. A fejezetek elején nagyon tetszett a holdfázis változása.
 
Kedvenc karakter: Ren, Shay, Calla, Ansel, Bryn

Szárnyalás: Szerettem a farkas alakos leírásokat. Jó volt, hogy az átváltozás nem átok-jellegű, hanem szabad akarat, és a szereplők kitűnően érzik farkasként magukat. 

Mélyrepülés: Kiszámítható volt a vége jelenet, de mégis volt benne csavar, ez megmentette. Másik bajom Calla azonnali vonzalma volt Shay iránt, ez furán hatott rögtön az elején, de megbarátkoztam vele.

Érzéki mérce: Sistergős jelenetek, csókok és miegymás, imádni való tini romantika.

Értékelés:

Claire Loup: Amikor életemben először

Könyvmolyképző Kiadó 2011

239 oldal
Goodreads: 4
Besorolás: chic-lit

Miután Julie  sikeresen túlesik a filozófia érettségin, maga mögött hagyva a gimnáziumot, szeretne eltölteni  egy jól megérdemelt nyaralós-lazulós vakációt a barátaival, mielőtt az egyetem padjait kezdené koptatni.  A friss vizsgaélmények indítják be a visszaemlékezéseit viharos tinédzser korára, és az olvasó máris a szívébe zárja ezt az okos, csinos, szeleburdi, ízig-vérig párizsi lányt. Az ő szemszögével 27 fejezeten keresztül, váltakozva az időben, hol a nyári élményeknél járunk a jelenben, hol pedig az éppen eszébe jutott emlékeknél a múltban. 

Julie nekem kezdettől fogva szimpatikus karakter, elköveti ugyanazokat a hibákat, bakikat  amin bármelyikünk átment, a szőrtelenítéssel, a fogyókúrázással, bulizással kapcsolatban, hogy csak néhányat említsek. Láthatjuk közben a Julie fejlődését is,  a gyerekes csínyektől hogyan jut el a barátság és igaz szerelem megbecsüléséig.  Az írónő ügyesen csempészi bele a fejezetekbe a tanulságokat az ivással, drogozással, stoppolással, stb.  kapcsolatban. Teszi mindezt olyan humorral, hogy olvasás közben időnként hangosan fel kellett nyihognom. Kedvenc vicces fejezeteim a bébicsőszös és a terhességi tesztes  volt.

Barátnőjét Lolát is meg kell említeni, kapcsolatuk végigkíséri a könyvet, annyira tudtam irigyelni, ahogy  beültek különböző kávézókba cseverészni... Kicsit azon ledöbbentem, hogy mennyi skalpot gyűjtött be Julie az évek során, gondolom francia honban más a módi, mint itthon, de azért örültem, amikor a végén Gabriellel egymásra találtak.

Szívesen a kezébe adnám minden tini lánynak a könyvet, ha kiolvasták, az anyukák következzenek, jól fognak mulatni rajta.

Köszönet  a könyvért Borostyánon keresztül a Könyvmolyképző Kiadónak!

Borító: Az eredetivel azonos, feltűnő színű.
. 
Kedvenc karakter:  Julie, Jules

Szárnyalás: Nagyon tetszett, ahogy mindig tisztelettel beszélt a szüleiről , igaz nagyon megértően álltak a kamaszodásához. 

Mélyrepülés: Az öreg pasis  és a nőgyógyászos rész annyira nem jött be.

Érzéki mérce: Jó néhány csók, pár szexi pillanat.

Értékelés:

A postás csenget (2)

Ma nagyon örültem a kis postásomnak, mert végre megkaptam a Vámpírnaplók DVD I. évad második kötetét. Nekem az utóbbi év legnagyobb sorozat élménye ez, előtte a Hősök voltak a kedvenceim. (Nathan cutee)

A könyvsorozatot azonban nem ajánlom. Főleg annak, akinek kedvence a tv-s történet, mert még nagy vonalakban sem egyezik. Kusza, logikátlan, szóismétlődős. Ha jól emlékszem öt résznél tart, plusz  a "visszatérések" én három rész tudtam végigszenvedni, de örökre elég is volt Lisa Jane Smith-ből.

A másik újdonság Andrea Cremer-től a Nightshade  Az Őrzők.

Valami gyönyörű a borító, szerencsére az eredeti kiadással egyezik.

Barta Tamás fordította, kiadta az Egmont Kiadó, azon belül a Dark sorozat. A borító hátoldalán már ott virít az előzetes, készülnek a második rész kiadására is, címe Wolfsbane  A Keresők lesz. 

Kerstin Gier: Rubinvörös

Könyvmolyképző Kiadó 2010


336 oldal
Goodreads: 4,23
Besorolás: YA, fantasy

Végre sort kerítettem a Rubinvörös olvasására, mely egy ideje a polcomról hívogatott, régiesen különleges borítóját  már megcsodáltam korábban. Meglepő, de nagyon jó ötlet, hogy a betűk sötétpirosak a könyvben.

Gwendolyn családja különleges, időutazó gén öröklődik közöttük, mely lehetővé teszi a múltba való utazást. Mindenki azt feltételezi, hogy Charlotte, Gwen unokatestvére lesz a következő időutazó, ennek megfelelően gyerekkora óta felkészítésben vesz részt, lovaglás, vívás, történelem és viselkedés órák töltik ki az életét. Mivel a gén 16-17 éves kor körül aktiválódik, mindenki aggódva figyeli Charlotte minden lépését.

Gwen mindeközben próbál hétköznapi életet élni, barátnőjével Leslie-vel együtt a többi 21. századi lányra jellemzően jobban érdeklődik a divat és a hollywoodi filmek, mint például a történelem  iránt.  Gwen már csak azért sem lehet átlagos, mert látja a szellemeket, az iskolában lakó James-el például egészen jó baráti kapcsolatot alakít ki. 

Bekövetkezik amire senki sem számított, Gwendolyn többször is a múltban találja magát, harmadik alkalommal egészen különleges helyzetben, saját magát látja a múltban.  Az események felgyorsulnak, Gwen az Őrzők szövetsége előtt találja magát. Ősi titkok és ellenségeskedések törnek a felszínre, az "ügy" hirtelen Gwen nyakába szakad, és a másik időutazó, az arrogáns, de amúgy tökéletes külsejű Gideon  oldalán  kell küldetést teljesítenie a múltban.

12 időutazó vérmintáját kell összegyűjteni, hogy megfejthessék a tizenkettek titkát. A közös utazások a múltba azonban nem egészen úgy alakulnak, ahogy azt az Őrzők eltervezték...

A történet nagyon jól felépített, izgalmas, humoros, pont olyan, amit mindenkinek ajánlani tudnék kortól függetlenül. A karakterek tetszetősek, a főszereplőket megszerettem. Egyedül Leslie volt fura, hogy gondolkodás nélkül elhitt bármit Gwen-el  kapcsolatban. Érdekes volt  magyar vonatkozásról olvasni Miro Rákóczy-val kapcsolatban, kár hogy ilyen hideglelős figurára vette az írónő. 

Meglepően jó volt viszont, ahogy a német írónő mennyire hitelesen tudta Londonba helyezni a történetet. 

Minden fejezet elején megajándékoz a szerző, egy-egy részletet kapunk az Őrzők Krónikájából,  titkos feljegyzésekből, vagy épp az időutazók családfáját. Az időutazással kapcsolatos események logikusak, izgalmasak, remélem később sem zavarodik bele az írónő, ugyanis a sorozatnak Németországban már további két része is megjelent. Mivel a könyv alcíme Időtlen szerelem, kicsit többet vártam a szerelmi szál terén, és muszáj voltam egy kicsit betekinteni a Zafírkék és a Smaragdzöld fülszövegeibe, megnyugtató eredményre jutottam, Gwen és Gideon szerelme kiteljesedik.

Borító: A kiadó az eredeti német borítóval adta ki a könyvet. Érdekes, hogy az angol kiadás egészen más, de tetszetős borítót kap.
 
Kedvenc karakter: Gwen és Gideon

Szárnyalás: A múlt megjelenítése, a leírások, a ruhák, előttem volt minden. Ja és a jövőből jött fiú tanácsa az ötvenes években: Vegyenek Apple-részvényeket, bármi  legyen is az....

Mélyrepülés: Az  akkor aktuális zenei utalások, mára már elavultak.

Érzéki mérce: Tini romantika

Értékelés:

Ashley Carrigan: A félvér

Korábban már ajánlottam Ashley Carrigan  írásait, pontosabban a Morwen sorozatot:
Bukott angyal

Ash azóta újabb regénnyel örvendeztette meg olvasóit, ezúttal egy teljesen más környezetbe, a fantasy világába csöppentünk.   

Íme  A félvér  fülszövege Ash szavaival:

"Ez a fabula olyan felnőtteknek szól, akik szívében valahol mélyen még van helye a meséknek, melyek káprázatos képzeletbeli világba invitálnak.

Cameriol megüresedett trónjáért folyik a harc, ahol minden eszköz megengedettnek tűnik a hatalom megszerzésére. Ezekben a zaklatott időkben egy kényszerű alku miatt kötött házasság nehezíti főhőseink amúgy sem felhőtlen életét.

A cselekményben bővelkedő történet  színes, kalandos és pörgős. Olyan erények jelennek meg a könyvben, mint a becsület, hősiesség, bátorság, amik napjainkban elcsépelt fogalmak, értékük nincs. Ám ebben a történetben mégis megállják a helyüket, szembeállítva a csalárdsággal és ármánnyal. Ígérem, az olvasó nem unatkozhat egy percig sem, izgalmas események követik egymást a tőlem megszokott ritmusban.

Tartsatok velem  A  félvér  titkokkal teli  világába! Azoknak is ajánlom, akik azt gondolják magukról, hogy már nem hisznek a mesében!"

Ashley  megfogalmazta a lényeget, de annyit még hozzátennék, hogy a történet boszorkányos, varázslós, tündéres és emberi, nem nélkülözi a harcos jeleneteket, de a romantikát imádóknak (én) sem kell csalódniuk.  

A félvér egy önálló regény, Ash évekkel később írt folytatást  A  béke ára  címmel, amelyet a napokban  kezdünk közösen olvasni  a többi rajongóval.

A béke ára

Szívből kívánom, hogy Ash álma teljesüljön, és kiadják a könyveit, hihetetlenül egyéni, kiforrott stílusa van. Engem már rég elvarázsolt, ajánlom mindenkinek:)

Krystyna Kuhn: A Völgy I. évad A Játék

eMentor  2010

256 oldal
Goodreads: 3,91

Besorolás: YA, Thriller, Dark

A játék címet kapta A Völgy sorozat 1. évadának bevezető része. Németországban már megjelent a teljes első évad: A játék után következik  A katasztrófa, majd  A vihar és végül A jóslat. (nem hivatalos magyar cím az utolsó kettő)

A sorozat főszereplői a kanadai Sziklás-hegység egyik völgyében épült Grace College 8 diákja, akik a bentlakásos kollégiumban lakótársak, bár mindenkinek van saját szobája, az apartman közös helyiségeit együtt használják. A négy fiú és a négy lány sokban különböznek,  mégis van közös pontjuk, mindegyikük titkokat rejt a múltjából.

Az első részben a két Frost testvér, Julia és Robert (ez pindurkát szerencsétlen név párosítás) érkezik a főiskolára, melyet 2500 méteres magasságban, a sűrű erdő közepén, két órányira a legközelebbi településtől építettek a baljóslatú Lake Mirror (Tükör-tó) mellé.  Bár Robert első benyomása az, hogy az épület gonosz hely, nem változtat azon, hogy  a testvéreknek be kell illeszkedniük a főiskola életébe. Hogy ki elől menekülnek egy ilyen helyre és miért, azt az írónő az utolsó oldalakig nem árulja el, végig fenntartva ezzel is a feszültséget. Robert karaktere visszahúzódó, nehezen beszélgető, de okos, matekzseni. Julia próbálja felvenni a mindenki kedvence álarcot, magában viszont folyton őrlődik, nem tud megbízni senkiben.

Már a második hetüket töltik a suliban, mikor amolyan gólya-bulit rendeznek az idősebb diákok az újoncoknak. A tó melletti csónakházat kell megtalálniuk, ahova eljutni csak veszélyes, tiltott utakon lehet, végül is egymást támogatva megoldják. A buli egészen jól alakul addig, amíg Robert hirtelen a jeges vízbe nem veti magát, hogy kimentsen egy lányt. De a lánynak nyoma sincs, sőt  Robert   az  egyedüli aki látta a  szikláról leugrani és elmerülni. Másnap kiderül, hogy egy lány tényleg eltűnt, de nem lehetett az, aki a vízbe ugrott, mivel Angela Finder kerekesszékes. Mindenki gyanús, mindenkinek titkai vannak, és az is kiderül, hogy a főiskolai újság szerkesztőjének, Angela-nak  számos zűrös üzleti és egyéb kapcsolata volt.

Az írónő német, de a történet Kanadában játszódik, így a könyvben számos angol szó szerepel, mely jól támogatja a fiatalos nyelvezetet, de mégsem túlzó.  A jelenetek filmszerűen peregnek, a környezet leírása rendkívül jól sikerült, az írónő annyira jól meg tudja ragadni a titokzatos hangulatot, hogy lehetetlen letenni a könyvet. Nagyrészt Júlia szemével látjuk a történetet,  de a karaktere nem nőtt maximálisan a szívemhez. Nem ismerjük meg a múltját és a valódi érzéseit sem mutatja meg igazán. A többiek karaktereinek kibontakozására a következő részekben kerül sor, úgy néz ki, mindenki kellőképpen el van látva takargatnivalóval.

Borító: Az eredetivel azonos, szürke alapon pink mintával. Kézbe vevős...
. 
Kedvenc karakter:  Chris és David

Szárnyalás: Nagyon tetszett a Lake Mirror, a titokzatossága. 

Mélyrepülés: Többször is hánytak a könyvben, rosszkor, rossz helyen.

Érzéki mérce: Chris és David is szemet vet Julia-ra. Csók csak a végén, lehetett volna több romantika, de adott körülmények között megbocsátható, hogy csak ennyi.

Értékelés:

 

G.B. Hellebrandt: Sherion Woods - Apály

Nagy örömmel kezdtem bele az első könyves magyar szerző, Bokros Gabriella könyvébe, mert szeretem a sellős sztorikat, de kevés jelenik meg magyarul.

A fülszöveg alapján ígéretesnek tűnt, ami a következő:

" Akad egy kis probléma: Clive ember, Sherion pedig sellő - és ez utóbbit Clive nem tudja. Ám amikor a Sellő Tanács váratlanul támadást hirdet az emberek ellen, a szülei halála óta a szárazföldön élő Sherion élete egy szempillantás alatt válik álomból rémálommá. A szeretett férfit elrabolják, és agresszív hajtóvadászatot indítanak a lány után. Sherion, hogy Clive-ot és az embereket megmentse, hosszú évek óta először visszatér az óceánba, a sellők fővárosába, Lóriába. Elfeledett ismerősök, ellenségeknek vélt leopárdfókák, üresfejűek, meg egy különleges sellő harci egység és annak vezetője, Rob segítik viszontagságos útján, hogy kideríthesse kik, és miért rabolták el Clive-ot, és ki vezeti az embereket lemészároló, mindent elsöprő tengeri állatok seregét. De a kérdések újabbakat szülnek, és Rob színre lépése megkérdőjelezi Sherion megingathatatlannak tűnő érzéseit Clive iránt..."

Sajnos nem váltotta be a reményeimet a könyv. Annyira nem, hogy fejezetről fejezetre egyre gyakrabban szóltam fennhangon: Jézusom...  

Főszereplőnk Sherion huszonéves fiatal nő, a munkája az, hogy különböző környezetvédő találmányok szerzőit meggyőzze arról, hogy az általa képviselt cégnek adják el a projectet. Clive a legújabb ügyfél, és a szokásos meggyőzés az ő esetében visszafelé is hat, vonzalom alakul ki közöttük. Randik követik egymást, és el is érkezünk az első problémáig.  Egy közösen eltöltött mini nyaralás alatt, Görögország egyik tengerparti szállodájában a zuhanyzóban  a lány sellővé változik, ugyanis nem veszi észre, hogy tengervíz (!!!) jön a zuhanyból.... (innen már felvettem az erősebb kritikai szemüvegem) Épp, hogy elkerüli a lelepleződést, máris jön a következő kedvenc részem, étterembe mennek, ahol Sherion hallja az akvárium lakóit (a gondolatok mikrorezgést gerjesztenek, így kommunikálnak a vízben élők) bár épp ember alakban van. A halacskák hiába vágynak vissza  a tengerbe, a lány gond nélkül eszik belőlük - grillezve.

Poszeidón a tanácsadóival úgy határoz, hogy záros időn belül megtámadja az embereket, mivel nem tesznek semmit a globális felmelegedés ellen, ezáltal veszélyeztetik a földet beleértve az óceán lakóit is. Clive-ot elrabolják ismeretlenek és a lány bepánikol,  figyelmeztetni akarja az embereket a közeledő veszélyre. Kamerák előtt változik át egy tv stúdióban, egy kanna tengervíz segítségével. (újabb jézusom: a recepciós kérdi, mi van benne? válasz: Tengervíz. Belekóstoljak, hogy elhiggye?)

Sheriont üldözni kezdik, kénytelen a szülővárosába, Lóriába (oh Lórien) menekülni, ahol szülei barátaihoz kerül. Itt ismerkedik meg Rob-bal, aki végig segítségére lesz a továbbiakban. Árulás, harc, szerelmi vívódás következik a könyv végéig.

Tulajdonképp  az alapötlet jó. Gyönyörűen ki lehetett volna bontani a sellők világát. A szereplők huszonévesek, szerencsésebb lett volna fiatalabb korosztályt megjeleníteni, hiszen egyértelműen nem felnőtt történet. Karakterekről  nincs mit írnom, mert inkább viccesek voltak, mintsem megformáltak. 

A könyvben a mondatok szépen tagoltak, jól megfogalmazottak, csak épp annyi bennük a tartalmi hiba, hogy téptem a hajam.  Egy San Francisco-ban élő lány nem ismeri a bakonyi csirkeragut. A turbulában hol van ruhájuk vagy bugyijuk, hol meztelenek. A vízben serixa - hártya védi a szemet, de Sherion így is tud sós könnyeket ejteni. Poszeidón - aki mellesleg kék hajú görög ruhás nő - olyan csodákra képes: Hirtelen mozdulattal a háta mögé nyúlt és a semmiből előrántotta aranyszigonyát... A kedvencem volt még a New Orleansi vámpír kolónia említése, vagy a következő szösszenet: "könyékig kotort a korallban".

Összességében egy pontot ér számomra, figyelembe véve, hogy első könyves író, sokkal jobb is lehetett volna.

Borító:  Siralmas, egy jobb borítóval több eladott példány járna.

 

Kedvenc karakter: Az istenek, akik feltámasztották a holtakat, kitörölték az emlékeiket és újranépesítették velük a kihalt városokat.

Szárnyalás: Víz alatti sokkoló:)))))

Mélyrepülés: Sherion kérdi: "Biztos, hogy megbízhatok magukban?"

Érzéki mérce: Szerelmi háromszög: Sellő lány vívódása az ember és a sellőfiú között, néhány csók elcsattan.

Értékelés:  

Pittacus Lore: A Negyedik - I Am Number Four

Cartaphilus Kiadó 2011
364 oldal
Goodreads: 3,84
Besorolás: Sci-Fi, YA

I Am Number Four  (Lorien Legacies #1) címmel jelent meg 2010-ben először a könyv. A nagy sikerre  való tekintettel hamarosan szárnyra kapott a hír, a könyvet megfilmesítik. Mivel nagy kedvencem, Alex Pettyfer kapta a főszerepet, alig vártam, hogy moziba kerüljön. A filmadaptációknál nálam első számú szabály, hogy előbb a könyv, de ebben az esetben mégis úgy alakult, hogy a filmet előbb láttam, persze természetesen a könyv sem maradhatott el. A szerző Pittacus Lore = álnév, egyébként Lorien bölcseinek vezetőjét hívják így a könyvben... Valójában James Frey és Jobie Huges szerzőpáros írta.

Lorien egy távoli gyönyörű bolygó, tele élettel és természeti kincsekkel, az ott élők boldogok és elégedettek. Hirtelen azonban ellenség csap le a bolygóra, a mogadoriak már saját bolygójukat tönkretették, új helyet keresnek fajuknak. 9 különleges képességű lorieni gyermek és 9 kísérő hagyja el otthonát, hogy a Föld nevű bolygón  rejtőzve kivárják míg felnőnek és tálentumaik kifejlődnek, hogy ezután szembe tudjanak szállni ellenségeikkel.  A mogadoriak  a nyomukban vannak, ám egy varázslat miatt csak sorrendben tudják megölni őket. Hárommal már végeztek...  Főszereplőnk a "negyedik" 15 éves John Smith őrzője szerint egyetlen módja a rejtőzésnek, az állandó költözés. Most épp az Ohio-i Paradise-ba tartanak, ahol John beiratkozik a helyi középiskolába, próbál elvegyülni a többiek között. Már az első nap különlegesen alakul, barátokat és ellenségeket szerez, a felfokozott érzelmi állapota pedig  előhozza az első tálentumát, kezei világítani kezdenek. Napról napra ügyesebben kezeli képességeit, sok új emlékkép villan be a tudatába az otthonáról, a napról, amikor elhagyták bolygójukat. Azonban egyre több jel utal arra, hogy követőik bármikor felfedezhetik őket, ezért Henri tovább akar állni, John viszont ellenszegül, elege van a költözésből, erősnek érzi magát, végre barátja is van, de a legnagyobb ok a maradásra, hogy beleszeretett Sarah-ba.

A könyv "back-story"-ját nagyon izgalmasnak tartom, remélem a következő részekben még többet megtudhatunk róla, ugyanis  a sorozatot 6 részre tervezték. 

A történetet John meséli, jelen időben, ami számomra egy kicsit zavaró volt, de hozzászoktam, és úgy gondolom ez még közelebb hozza az olvasót. A mondatok egyszerűek, gördülékenyek, de épp elég változatosak ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsák az érdeklődést. A részletek és nevek hajaznak bizonyos könyvekre, de az ötlet mégis kiváló és engem levett a lábamról.  John karakterét fiatalnak találtam, 15 éves helyett simán beillett volna 17-18 évesnek (nem a film miatt!!!), a gondolatai, tettei mind ezt sugallták. Sarah, Sam, Henri és később Mark, mind tipikus támogató karakterek. 

Meg kell említeni Bernie Kosart, ő John kutyusa, sok sok vicces pillanatot kapott a könyvben, a végén meglepően  komoly szerep is jut neki.  Végül Hatodikról se feledkezzünk meg, aki  hőseink segítségére siet és megnyugodhatunk, hogy lesz folytatása a történetnek..

Összefoglalva, annak ajánlom, aki szereti a YA könyveket, de már esetleg unja a vámpírokat és a farkasokat, viszont szívesen olvasna egy izgalmas, szerelemmel átszőtt sci-fi-t, mint mondjuk a Hősök sorozat tagjai fiatal korukban belecsöppentek volna egy vidéki középiskolába.

Nem fogtok csalódni, én legalábbis imádtam. (Itt lentebb jobbra a következő rész borítója)   

Borító: A kiadó a film mozis plakátjával adta ki a könyvet, nagy örömömre.
 
Kedvenc karakter: John, Sam

Szárnyalás: A "back-story" Lorienről.

Mélyrepülés: A végső csatákkal mindig bajom van. Lehet, hogy csak nagyon izgulok.

Érzéki mérce: Tini romantika

Értékelés:

A postás csenget (1)

Végre megjött a legfrissebb könyves csomagom, három új szerzeménnyel, köztük Pittacus Lore: A Negyedik című könyv, mely a könyvmolyos kihívásomban is részt vesz. A filmváltozat mozikba kerülésével egyidejűleg jelent meg, a borítóján a főszereplő Alex Pettyferrel. A filmet a bemutató napján már meg is néztem, ettől függetlenül nem bírtam ki, hogy azonnal neki ne lássak az olvasásnak. Pontosan azzal a jelenettel kezdődik a könyv, ami a filmben is volt, de bővebb postot majd az olvasás után...

Külön dicséret a Cartaphilus kiadónak, hogy a könyv hátsó borítóján leválasztható könyvjelzővel lepték meg az olvasókat.

A másik amire nagyon vártam, Krystyna Kuhn: A Völgy című könyve, a borítóját átlagosnak mondanám. Gimis bentlakásos történet, egész jól bírom még az ilyeneket, és könyves bloggereknél általában jókat olvastam róla. 

A harmadik könyv Sherion Woods: Apály című regénye. Az írónő magyar, Hellebrandt Gabriella, azzal a kiváló kezdeményezéssel állt elő, hogy az eladott  könyvek árából példányonként 50-50 forinttal  a Reménysugár illetve a Suhanj! Alapítványokat támogatja. 

Az Apály borítója valami borzalom, nem tehetek róla, nagyon nem tetszik. Az eladhatóságot nem szabad figyelmen kívül hagyni, ha nem tudom miről szól a könyv, én bizony le nem vettem volna a polcról. Ahhoz, hogy a célközönség ráharapjon, például a most megjelent Lost Voices borítója Sarah Portertől egyszerűen gyönyörű, akinek szintén bejönnek a sellős könyvek, nem tudja otthagyni a könyvesbolt polcán.

Kristin Cashore: Graceling - A garabonc

Könyvmolyképző Kiadó 2010.
480 oldal
Goodreads: 4,14
Besorolás: YA, fantasy

Ez a könyv nálam megnyerte a 2010-es év  legszebb borítója címet. Amikor a kezembe vettem, percekig nézegettem, simogattam, annyira szép, de a tartalom, na az mindent vitt! Ha a  fantasy regények tengerében egy igazi friss fuvallatra vágysz, olvasd el, nem bánod meg.

Katsa a garaboncok egyike, azoké, akik valamilyen különleges képességgel rendelkeznek, van köztük olyan, aki lélegzik a víz alatt, megjósolja a jövőt, kardot forgat, vagy egyszerűen csak jól főz. Egyben azonban hasonlítanak, a két szemük színe nem egyforma, és életük felett királyuk rendelkezik. Katsa garabonciáját 8 éves korában fedezik fel, képes arra, hogy akár puszta kézzel embert öljön. A király igyekszik ezt minél jobban kihasználni, a lányt küldi ellenfelei megfélemlítésére.  Katsa azonban gyűlöli ezt a helyzetet, nem akar ártatlan emberek életére törni.

Egy titkos szervezet, a Tanács megbízatásában egy öreg herceg kiszabadításán vesz részt, amikor összehozza a sors Pongor herceggel, aki szintén garabonc. Közös küldetésre indulnak, mely során egyre jobban megismerik egymást, és Katsa már el tudja hinni, hogy van, akiben megbízhat, és bár sokszor hangoztatja, hogy nem megy férjhez soha, azért van, aki mellett el tudja képzelni az életét.

Amellett, hogy a történet egy középkori környezetbe illesztett fantasy, sok harcolós jelenettel, azért van benne sok lassabb rész is, ahol a főhősnő fejében olvashatunk, átérezhetjük, hogyan válik a dacos harcos "kick-ass" csajból független, erős nő. 

Első könyves íróként nagyszerű munkát végzett Kristin, fantasztikus világot alkotott . A folytatás Fire címet viseli (Goodreads: 4,09), a harmadik rész 2011. szeptemberében jelenik meg,  Keserkék története lesz. 

Borító: Mint fentebb írtam a 2010-es No.1
. 
Kedvenc karakter: Pongor, Katsa

Szárnyalás: Imádtam, ahogy az egész könyvet átszövi az őszinteség és az érzelem.

Mélyrepülés: A herceg neve... De külön köszönet a fordítónak vagy a kiadónak, hogy nem hagyták meg az eredeti nevet, ami Po, mert az igazán vidámka  Teletubby név lett volna.

Érzéki mérce: A főszereplők közötti szerelem szövődik, van szex is, de nagyon kedvesen megírva.

Értékelés: