Bethany-Kris: Titokzatos és tüzes (A chicagói maffiaháború #1)

Bethany-Kris kanadai írónő a romantikus maffia történetek koronázatlan királynője. Legnagyobb örömünkre végre a magyar olvasók is kézbe vehetik izgalmas és lebilincselő történeteit a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően. A Titokzatos és Tüzes című könyv az első magyarul megjelent könyve, amely a Chicago-i maffia család veszélyes és szenvedélyes kapcsolatait mutatja be. Március 11 és 17 között a Blogturné bloggerei mesélnek a történetről, és a megszokott módon a turné végén nyereménypéldányt sorsolunk ki.

Könyvmolyképző, 2019

424 oldal

Fordította: Császár László

Goodreads: 3,87

Besorolás: realista, romantikus, new adult

Életet ​az életért. Ez a maffia törvénye.

Damian Rossi az életével tartozik egy embernek, és eljött a törlesztés ideje. A fizetség ez esetben azt jelenti, hogy be kell házasodnia egy másik chicagói maffiacsaládba. Damian készséggel áll a sorsa elébe, akármi legyen is a következmény.

Lily DeLucának nincs választási lehetősége. Rákényszerítik, hogy hazatérjen, feleségül menjen egy férfihoz, akit nem is ismer, és folytassa azt az életet, amit a legszívesebben elfelejtene, egy féligazságokkal, elfojtott fájdalommal és bizonytalansággal teli világban. Damian azonban cseppet sem olyan, mint gondolta.

Ebben a világban senkiben sem lehet megbízni. Valaki a jobb jövő reményében kész mindent a feje tetejére állítani. De senki sem játszik nyílt lapokkal, és ebben a csatában csak egy győztes lehet. Amikor pedig a háború vörösre festi Chicago utcáit, a négy családot megosztja az egymás iránti hűség, gyűlölet és bosszú. Senki sem rejtőzhet el. Senki sincs biztonságban.

Senki nem halhatatlan.

Senki.

Régóta szerettem volna már egy "maffiás", de mégis romantikus könyvet elolvasni. Anno az egyik barátnőm adott is címet, de ott a történet nem igazán fogott meg, pedig ehhez a könyvhöz hasonlítva az a történet évekkel közelebb járhatott a valódi maffiák kicsit sem barátságos világához.

De mégis.. lehet, hogy pont jókor talált meg ez a könyv, mert őszintén bevallom, nagyon tetszett, letenni alig bírtam, az időmhöz mérten szinte azonnal kiolvastam. Valami perverz kíváncsiságból, de mindig is kíváncsi voltam az elrendezett házasságok történeteire, ez a regény pedig pont ezt adta egy kis különlegességgel tarkítva, miszerint mindez a maffia berkeiben történik.

Lily DeLuca

Lily az egyetemet befejezve gondtalanul éli az életét, amikor a bátyja utasítására haza kell térnie. Hamarosan kiderül az ok is, feleségül kell mennie Damian Rossihoz, akire nagy jövő vár a maffiában, ő a főnök jobbkeze, aki szinte mindenről tud, mindent elintéz, ő a "Szellem". Lily nem túl boldog a hírtől, de sok választási lehetősége nincs, ahogyan egy nőnek sem, aki a maffia berkeibe született - ez a férfiak világa, a nők sorsáról nagy részben ők döntenek. A lány morog, ellenkezik, nem tudván, hogy ezzel a lépéssel a bátyja az életét menti meg, hiszen a férfi hamarosan börtönbe kerül és így tudja megvédeni, hogy a húgára ne várjon ennél ezerszer rosszabb jövő.

Lilyt nagyon kedveltem, átéltem a félelmeit, az aggályait, teljesen egyetértettem vele. Okos, önfejű, pont az a kategória, aki nem lenne hosszú életű a maffiában, feltéve, ha nem lennének ilyen védelmezői, mint akik körülveszik.

Damian sem repesik az örömtől, de neki sincs beleszólása, hiszen tartozása van és ezt kérik a tartozásért cserébe. Tipikusan az a karakter, akibe a női olvasók 90%-a bele fog szeretni (ahogy én is tettem:). Azon felül, hogy nagyon jó pasi - oké, ez alap egy ilyen történetben:))), de mellette okos, hűvös, titokzatos, halkszavú és halálos. Ahogy meglátja a lányt, beleszeret és innentől megismerjük egy másik oldalát is. Óvja Lilyt, figyel rá és megpróbálja kitalálni még a gondolatait is. Imádtam.

A két fiatal természetesen lassan, de biztosan egymásba szeret és bár félreértések és viták lesznek bőven, de végül győz a szerelem:).

Damian Rossi

Igazából ez a szál szerintem arra íródott, hogy a lányok is a kezükbe vegyék ezt a könyvet, a halálos, de brutálisan jóképű bérgyilkos és az ártatlan, gyönyörű fiatal lány szerelme miatt. Ez egy kiszámítható, de mégis forró szerelmi történet, ami megvett engem is kilóra. Azért persze voltak számomra olyan részek, amik kiverték a palávert, például az, hogy megértem, hogy férj és feleség lesznek, azt is, hogy őszinték egymáshoz (már amennyire Damian az lehetett a munkája kapcsán), de amikor úgy fekszenek le egymással, hogy "ugye tiszta vagy? mert nincs nálam óvszer", az azért a mai világban enyhén szólva felelőtlennek tűnt. 

De ami a fontosabb, az a maffia szála. Ez az, ami miatt nekiugrottam ennek a regénynek és betelni nem tudtam vele.

4 család uralja az utcákat és ahogy már ez csak lenni szokott a törékeny szövetségük mögött rengeteg érdekellentét áll. Ez végül egy kisebb háborút robbant ki köztük, ami mindenhonnan szed áldozatokat.

Kemény, erőszakos, brutális egy világ, ahol senki nem kímél senkit, legyen az akár gyerek vagy nő. Az írónő talán nem is mászott annyira mélyre ebbe a világba, talán egy szépített verziót kaptunk abból, ami valójában ott folyhat, de még így is megrázó volt. 

A történet pedig szövevényes a végtelenségig, ahol a gyilkosság, halál mindennapos folyamat, ahol néha követni nem tudtam, hogy ki kinek a szövetségese, ki kivel áll háborúban, kinek milyen indoka van elkövetni egy tettet. Imádtam, ahogy az írónő tekergette a szálakat és azt is, hogy amikor már azt hittem, hogy minden rendben jön, akkor csavart még egyet az egészen és kezdtük elölről az egész félelmet, hogy kinek áll vajon érdekében kiírtani ezt vagy azt a családot. 

A történet vége pedig? Lezárt, de mégsem az. Egy fejezet lezárul, de még van egy csomó másik, ami lezáratlan. Vannak még szereplők, akiknek a sorsára nagyon kíváncsi vagyok és természetesen az is érdekel, hogy mi lesz ennek a maffiaháborúnak a vége? 

Összességében imádtam a könyvet, az apró hibáival együtt. Semmiféleképpen ne hasonlítsátok össze a komoly maffiatörténetekkel, mert bár ez a regény is elég keményen tárja elénk azt az életet, de természetesen messze sem olyan komolyan, mint a híresebb művek. De ezzel együtt egy nagyon élvezhető, izgalmas történet, amit átjár a szerelem, de a halál árnyéka is. Én pedig alig várom a következő részt (ami Kristina szerint még jobb lesz, mint ez volt!)

Borító: Nem tudom, nekem egy kicsit "sok", semmi köze nincs a történethez (tudom, ez az eredeti borító, de akkor is..)

Kedvenc karakter: Damian, Lily

Szárnyalás: a maffiáról szóló részek

Mélyrepülés: a maffia

Érzelmi mérce: vannak benne bőven forró jelenetek +18 karikával

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Bethany-Kris legtöbb sorozata egymáshoz kötődik, hiszen a maffia családok ismerik egymást, és egy-két fejezet erejéig a korábbi szereplők fel is bukkanak újból (legnagyobb örömünkre). Így a játék arról szól, hogy megismerkedjetek Bethany Kris olasz maffia sorozatainak világával. 

Az első 3 állomáson információkat találtok azokról a családokról, amelyek uralják az alvilágot, és nektek ezek és a fotók alapján ki kell találnotok melyik városokban uralkodnak. Tehát a megfejtésként a városok neveit kérjük beírni.

• A szelek városának is nevezik
• DeLuca, Rossi, Trentini és Conti családok megosztják az uralmat itt, ám háború robban ki közöttük
• Tommas, Damian, Theo és Adriano gyorsan felforgatják a maffia világot városban és új szabályokat hoznak

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 11 -  Betonka szerint a világ...

Március 13 - Kristina blogja

Március 15 -  Kelly és Lupi olvas

Március 17 - Kristina blogja (Extra)

Bereznay Tamás: Egyserpenyős receptek

Lehetünk teljesen kezdő vagy akár profi konyhatündérek, néha semmi másra nem vágyunk, mint egy egyszerű receptre, amihez nem kell semmi más, mint egy serpenyő, amiben vígan elkészül az étel. Bereznay Tamás szakácskönyvében most 50 recepten keresztül kalauzol minket végig az egyserpenyős ételek útvesztőjében, ahol a hagyományosabb ízek mellett ötletesebb, modern fogásokat is találunk. Három bloggerünk vállalkozott, hogy az értékelés mellett egy-egy receptet is kipróbál, tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Boook Kiadó által felajánlott példányt!

Boook, 2018

108 oldal

Besorolás: gasztronómia

Mi kell ahhoz, hogy jóízű ételeket készítsünk egy serpenyőben? Elsősorban nyilván egy jó serpenyő, vágódeszka, kés, no meg ötven ínycsiklandó recept, mindez Bereznay Tamás séf, a BOOOK Kiadó gasztronómiai tanácsadójának, a METRO Gasztroakadémia szakmai vezetőjének, a Hentesek című főzőműsor házigazdájának, és számos, hazánkban, de külföldön is ismert szakácskönyv szerzőjének tálalásában.

A séf megint biztosra megy, nem számít, hogy tétova kezdők, netán szuperhaladók vagyunk a konyhában, a hagyományos vagy a különleges étkekre esküszünk. Legújabb kötetében éppúgy megtalálhatók a férfiak ízlelőbimbóit kényeztető vagány, könnyen elkészíthető fogások, mint a vendégváró háziasszonyok visszautasíthatatlan finomságai – mindezek étvágygerjesztő fotókkal fűszerezve.

A főzést sokáig ördöngösségnek tartottam. Féltem tőle, bonyolultnak tűnt, nagymamám, anyum is fél napokat a konyhában töltött. Így nő létemre valahogy nem vonzott a dolog, mindig kerültem, amennyire lehetett. 

Ha anno ezzel a szakácskönyvvel találkozom először, akkor lehet, hogy már jóval hamarabb nekiálltam volna főzőcskézni. Nincsenek "száz" oldalon át írt receptek, nincsenek olyan kifejezések az elkészítésnél, amit fél napig "guglizna" egy kezdő, hogy pontosan mit is jelent. Egyszerű, de nagyszerű kis könyvecske, ahol az egyszerűbb, "kommerszebb" fogásoktól - mint a rizseshús, carbonara spagetti, rakott krumpli - egészen a különlegesnek hangzó, de mégsem annyira bonyolultan elkészíthető fogásokig mindent megtalálunk, a lényeg az, hogy gyorsan és finomat készíthessünk. 

A könyv közepes méretű, egyik oldalon a recept, a másik oldalon pedig a már elkészült fogás fotója látható. Az elkészítés tényleg könnyedén, egyszerűen van leírva, egy kezdő szakács is el fogja tudni készíteni. A receptek nincsenek tagolva, de az elején lévő tartalomjegyzék alapján könnyedén el lehet navigálni a könyvben.

Egyedüli hátránynak a lapok minőségét érzem, illetve azt, hogy puhafedeles. A régebbi értékeléseimben írtam, hogy a keményfedél jobb, könnyebben fel lehet vele állítani a könyvet, így kevesebb helyet foglal a főzés közben és könnyebben megtartható. Ezek a lapok számomra sérülékenyek, a könyv mérete pedig inkább olvasásra ösztökél, de nehezen lehet vele mit kezdeni főzés közben.

Persze ki is akartam próbálni, de most egy egyszerűbb salátát választottunk, lévén a sok hús mellett már jólesett egy kis saláta is. Kíváncsian álltam neki a mostanában oly népszerű bulgur salátának.

Már ott szimpatikus lett az egész, hogy nem kellett az összetevőkért rohangászni, mindent szinte egy helyen be tudtam szerezni (bulgurból végül nem simát, hanem biot vettem - ez nem számít szerintem extrának, de a barátnőm javasolta, hogy ha már bulgur, akkor ebből készítsem el). Illetve mivel picit nagyobb mennyiséget készítettem, így egy lime-t és egy citromot használtam, nem simán citromot. 

Az összetevők:

A készítés folyamatában:

És a végeredmény - jó sok lett és nagyon finom:).

Ezt a salátát biztosan felvettem a receptjeim közé, nyáron (de akár télen is) finom, laktató, frissítő és egészséges. Sült húsok mellé (mi is azzal ettük) kiváló.

Összességében egy nagyon jól összerakott szakácskönyvet tartottam a kezemben, amit nyugodt szívvel ajánlok kezdőknek, de időhiányban szenvedő haladóknak is. A receptek közül még sokat ki szeretnék próbálni a párom nagy örömére:), úgyhogy nem ez az utolsó, amit elkészítettem belőle.

Borító: Na végre! Figyelemfelkeltő, gusztusos, azonnal megenném, amit látok, így biztosan belelapoznék a könyvbe is!

Szárnyalás: a könnyen elkészíthető receptek

Mélyrepülés: - 

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A szakácskönyvben található receptek dúskálnak a finom, friss fűszernövényekben. A nyereményjáték során ilyen fűszernövényeket kell felismernetek a képek alapján, majd a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírni az adott növény nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 14 -Kelly és Lupi olvas

Március 16 - Könyv és más

Március 18 -Spirit Bliss Sárga könyves út

Kendall Kulper: A mágikus tolvaj (Só és vihar #2)

Maxim Könyvkiadó 2017.
352 oldal
Fordította: Vincze Judit Andrea
Goodreads: 3,77
Besorolás: YA, fantasy, mágikus, boszorkány

Mal világában a mágia jelent mindent. A fiú azonban „biankó”, rajta nem fog a varázslat. Egy biankót nem lehet mágiával megigézni, sem megátkozni vagy megölni, de oltalmazni sem. És mindenki fél tőlük – még maga Mal is. Így aztán elrejti valódi énjét – csupán legjobb barátja, Essie Roe, a boszorkánylány tud róla. Ám egy napon Essie felfedi a titkát, és Malt elűzik a szülőföldjéről. A lány árulása nagy csalódás számára.

Ezt követően Mal beutazza a világot ritka és törvénytelen bűvös ereklyék után kutatva. Amikor bűntársa, Boone fülébe jut a szóbeszéd egy legendás tőrről, ami képes eltulajdonítani egy boszorkány varázserejét, Mal rájön, hogy végre megtalálta a módját annak, hogyan álljon bosszút. A mesebeli tor utáni hajsza Bostonból indul és Párizson át Konstantinápolyig tart, miközben Mal rejtélyek felgöngyölítésébe kezd, a benne lakozó szörny pedig mindvégig arra vár, hogy kiszabadulhasson.

Egyszerűen imádtam újra elmerülni a Só és vihar sorozat hangulatában, A tenger boszorkánya  2016-ban a legjobb olvasásélményeim közé tartozott,  nem is értem miért nem került sorra hamarabb   a duológia második része A mágikus tolvaj. Egyébként ez nem folytatás, hanem előzmény történet, ebben Avery anyjának gyerekkori barátjáról van szó, Mal története ez, mely szorosan kapcsolódik Essie Roe-hoz és természetesen a Prince-szigethez.

A tenger boszorkánya számomra a gyönyörű írásmód és a mágia összefonódása volt, egy fájdalmas, egyedi szerelmi kapcsolattal a központjában. A mágikus tolvajban ehhez képest kétszeresen éreztem a mágia jelenlétét, és feleannyira sem a szerelmi kapcsolatot, mégis maradandó élményt adott. Egy nagyon szeretnivaló, egyedi karaktert hozott létre a szerző egy árva kisfiú személyében, akinek nehéz, hányattatott sorsot szánt az élet, és akinek a fiúból férfivé válását követhetjük nyomon.

Mal legjobb barátja a sziget boszorkányának a lánya, Essie. Együtt töltik minden szabadidejüket, titkos búvóhelyeken beszélik meg a világ dolgait, nagy egyetértésben, hiszen mindketten kilógnak a sorból és ez az, ami összeköti őket. Azonban egy napon Essie kideríti, hogy Malon nem fog a mágia, az apró varázslatok nem hatnak rá, és ez a ő világukban nagyon veszélyes. Mal egy biankó, ami egyrészt jó dolog, mert senki sem tudja megbabonázni, vagy átkot szórni rá, de az emberek ezt nem tűrik el, félnek tőle, mert balszerencsét hoz rájuk, hiszen az óvó mágiát is távol tartja, megszünteti a talizmánok hatását. Ha ez kiderül, kiközösítik, nem szállhat hajóra, nem lesz munkája, ha felnő. Essie megígéri, hogy sosem árulja el, aztán évek múlva, egy balszerencsés napon mégis megteszi, és Malnak el kell hagynia a szigetet, de érzi, hogy egy napon majd visszatér, és megbosszulja Essie tettét.

Az egyik remek ötlet a számtalan mágikus vonatkozásból a biankóság. A szerző világában tényleg minden, de minden mágiával, varázslattal átitatott, és természetesen az emberek is fogékonyak erre, és ezt veszik természetesnek, elfogadják és élnek a mágiával. Mégis van egy-egy kakukktojás, akiken nem fog a mágia, és nekik bizony bujkálni kell, mert akár azonnali lincselés áldozatává is válhatnak.

Mal a szigetről elkerülve Boone pártfogásába kerül, aki szinte fiaként, testvéreként tartja maga mellett, az már más kérdés, hogy tisztában van Mal adottságaival, és igyekszik is kihasználni, hiszen leginkább tolvajlásból élnek. Viszont nem akármit igyekszenek eltulajdonítani, főleg mágikus műkincsekre vadásznak, amiket megbízás alapján kutatnak fel, és haszonnal adnak tovább. Teszik ezt átutazva a világot, megfordulva számos országban, földrészen, kikötőben, és akadnak nehézségek, üldözi őket a konkurencia, mégis eddig épségben megúszták a kalandokat. Imádtam ezeket az utazásokat, a tengerek közelségét, a vonatozást, átszelve óriási távolságokat. A londoni világkiállítás is egyike a helyszíneknek, de még Budapestet is érintik, valamint Konstantinápoly az egyik fő rablási helyszín, mindenhol kapunk szép leírásokat, apró érdekességeket.

A másik amit szerettem a könyvben, az Mal dühe volt, a bosszúvágy, amit Essie iránt érzett, ez állandóan benne volt és nem csitult az évek során. Amikor a titkos mágikus tőr megszerzése lett a tét, amivel elveheti majd a lány varázserejét, teljesen felpezsegtem, hogy végre visszatér majd a szigetre és bosszút áll. Persze nem árulom el, hogy mi történt ott.

Mal karaktere tulajdonképpen egyszerű, a biankóságát úgy éli meg, mintha egy szörnyeteg lakozna benne, ami kitörésre vár. Egyszer már elárulták, és mivel Boone is tudja a titkát, folyton ezen agyal, hogy megbízhat-e benne, folyton fél, hogy szörnyeteggé válik, hogy örökre magányos marad, nem tudja felvállalni magát. Aztán lassan helyükre kerülnek a dolgok, kiderül, hogy Essie, vagy a sziget vonzza jobban, hogyan talál otthonra ebben a világban.

Az emberek ebben a regényben is csak emberek, hibáznak, hazudnak, szeretnek, elárulnak, de sosem az határoz meg bennünket, amit gondolnak rólunk. Mindenki azzá válhat, ami valójában akar lenni, de nem mindenki képes hátat fordítani mindennek. Nem mondom, hogy a megbocsátás könnyű, de vannak, akiknek ez megnyugvás. 

Én nem tudtam megnyugvással letenni a regényt, teljesen más befejezést vártam, nekem sokkal több romantika kellett volna, legyen bármi is a végkifejlet. Viszont ez tipikusan az a történet és olyan stílus, amit nem tudok csak úgy elfelejteni. Mindkét regény egy különleges zugot kap a szívemben, remélem a szerző nem hagyja abba az írást, és előrukkol majd valami újabb történettel.

Köszönöm a Maxim Kiadónak az olvasás lehetőségét.

Borító: Tetszik a borító.

Kedvenc karakter: Mal

Szárnyalás: A legjobb ötlet a kis páros mágikus könyvecske, amibe ha ír az egyik fél, a könyv párjában megjelenik az üzenet.

Mélyrepülés:  -


Érzelmi mérce: Sajnos nincs mire felhívni a figyelmet, ez volt a legnagyobb bánatom.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ 

Laini Taylor: A különös álmodozó (Strange the Dreamer #1)

Maxim Könyvkiadó 2018.
544 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,36
Besorolás: YA, fantasy

Az álom választja az álmodót, nem fordítva – és az ifjú Lazlo Strange, a háborúban elárvult segédkönyvtáros mindig is attól tartott, hogy az ő álma bizony rosszul választott. Ötéves kora óta megszállottja egy rég elveszett, rejtélyes városnak, de a fiatalember nem elég vakmerő ahhoz, hogy nekiinduljon felkutatni a legendás helyet, átszelve a fél világot. Ám amikor döbbenetes lehetőséget kínál fel számára az Istenölő nevű hős és legendás harcosokból álló csapata, Lazlo úgy dönt, meg kell ragadnia ezt az esélyt, különben örökre elveszíti az álmát. Mi történt a mitikus városban kétszáz évvel ezelőtt, ami elvágta a világtól? És ki lehet a kék bőrű istennő, aki újra meg újra felbukkan Lazlo álmaiban? A válaszokat az ősi város rejti…

Laini Taylor nevével nem most találkoztam először, hiszen a Füst és csont leánya pár évvel ezelőtt engem levett a lábamról, imádtam. Számítottam arra, hogy ez a nő újra el fog kápráztatni, és meg is kaptam, amit vártam tőle. Egy varázslattal teli fantasy világot ismerhettem meg, egy csodálatos történetet istenivadékokkal,  mitikus teremtményekkel, és egy kétszáz éve elfeledett város titkaival.

A regény főszereplője Lazlo Strange, egy árva fiú, akit először a szerzetesek vettek magukhoz, majd segédkönyvtáros lett a Zoszmai Nagykönyvtárban, ahol húsz éves koráig éjjel-nappal a könyveket bújta. Ez a fiatalember csak úgy szívta magába a történeteket, meséket, mondákat, különösen a titokzatos Könny városának a története vonzotta. Valami történt ott a múltban, valami félelmetes, amiről alig maradt fenn írásos emlék, mintha szándékosan felejtődne el a történelme. Lazlo megtanulta még a nyelvjárást is, és minden vágya, hogy egyszer eljusson Könnybe, hogy a saját szemével lássa a várost és megfejthesse a rejtélyeit.

Egy napon megnyílik előtte a lehetőség, egy különleges csapathoz csatlakozhat, akik Könnybe igyekeznek, magának a városnak a megbízásából, ahol igencsak elkeseredett a lakosság, külső segítségre van szükségük. A válogatott tudósokból és mesterekből álló társaság a helyszínen szembesül a problémával, egy hatalmas monstrum lebeg a város felett, különleges kék fémből készült, és csaknem teljesen árnyékot vet rájuk, ellehetetlenítve az életet. Valaha hatalmas istenek lakták, és a 200 éves gonosz és kegyetlen elnyomásuk után immár 15 éve sikerült elpusztítani őket, de a kék fém szörnyeteg kifogott az emberek tudásán, nem tudják lerombolni.

A regény a maga 544 oldalával nem egy rövid olvasmány, ehhez a hosszúsághoz én megfelelőnek éreztem az alig 80-90 oldalnyi bevezetést, ami alatt a fentiek történtek, megismertem Lazlo gyerekkorát, hogyan lett ő Könny megszállottja, és milyen úton-módon jutott el a városba.

Ezen a ponton kell figyelmeztetnem a kedves olvasókat, hogy enyhe spoileres rész következik, de ennyi kell, hogy kedvet kapjatok a regényhez. A város felett lebegő szeráf alakú citadella ugyanis nem lakatlan, a 15 évvel ezelőtti pusztítás nem ölt meg minden istent, azoknak öt ivadéka megmenekült. Minja, aki 6 éves volt a nagy mészárlás idején, el tudott bújtatni két karonülő és két totyogó gyermeket, így menekültek meg, és cseperedtek fel a város fölötti citadella belsejében.

Különböző isteni tehetségekkel bírnak, Minja magához tudja kötni a szellemeket, és rávenni őket különböző dolgokra, mint a házimunka és effélék. Minja az egyetlen, aki testileg nem fejlődött tovább, megrekedt a 6 éves kinézetében, a többiek 16-17 évesek. Rubin a tüzet uralja, Veréb növényeket növeszt, Ádáz, az egyetlen fiú köztük, ő a vizet uralja, és a legkülönlegesebb, Szárája, övé az álmok birodalma. Minden éjjel száz lepke árad ki belőle, leszállnak a városba, és általuk letapogatja az emberek gondolatait, információt gyűjt, de irányítani is tudja az álmaikat.

Nagy az izgalom az istenivadékok között, amikor az idegenek megérkeznek, hiszen köztük van az istenölő Eril-Fén is, akitől rettegnek. Nem egyszerű megérteni ezt az embert, de lassan kiderül minden a múltjából, és a helyükre kerülnek a kirakós darabjai, az olvasó megérti a legfurcsább dolgait is. A legjobb módja kipuhatolni a szándékukat Szárája módszere, ám Eril-Fén a városon kívül alszik, ahová nem ér el a varázslat. Lazlo álma jóval ígéretesebb és meglepőbb, arra senki sem számíthatott, hogy a fiút az istenek előtti boldog időkbe repíti az álma, ahol meglátja őt, amire eddig még sosem volt példa, és valami különleges kapocs alakul ki közöttük.

Egy gondolat az álmokról: szerencsés vagyok, gyakran álmodom, szinte minden éjjel, és csak ritkán álmodom hülyeséget, általában történetek születnek a fejemben, némi hozzávalóval a való életből. Egyszerűen imádtam már a gondolatát is ennek a "belemegyek az álmodba" dolognak. Ez nem egy új ötlet, de a részleteket is megismerve, mégis unikumnak hat, és hosszú ideje a legromantikusabb regényrészleteket adta számomra Szárája álomjárása Lazlo álmaiban.

Ez a regény gyönyörű, a szerző hangja egyedi és különleges, igazi mesélő, aki hosszan elnyújtva, minden részletet aprólékosan körülírva avat bele a történetbe. Van akit ez zavarhat, de ez egy olyan regény, ami igényli ezt a részletességet, mert egy csodálatosan új világot hozott létre, amihez kell a magyarázat, az elmélkedés. A mitológia, amit felépített a szerző, páratlan, és ezt csodáltam benne a legjobban. A város története kegyetlen, megrázó, a benne lakó emberek megtörtek, de ugyanakkor erősek is, teljesen érthetőek az érzéseik, a reakcióik. Izgalmas volt olvasni a istenek 200 évvel ezelőtti eljövetelét, az emberek városának leigázását, és a hatalmas citadella mágneses alapú rögzítését a sarokkövekkel, amik pont a földiek legfontosabb épületeit pusztította el. Teljesen letaglózott, amit az istenekről megtudtam, ez döbbenetes része a regénynek és magyarázatot ad bizonyos szereplők  tetteinek megértéséhez.

A félistenek ötletét imádtam, a képességeik részben adják magukat, részben különlegesek, tetszett, hogy teljesen más habitusúak, hiába együtt nőttek fel, más-más karakterek, az önzőtől az empatikusig széles a skála.  A szellemek megkötése és befolyásolása kettős érzelmeket váltott ki belőlem, ahogy ők is gyötrődtek ezen, bár leginkább elfogadták, kényszerű és szükséges, ugyanakkor nagyon bizarr és embertelen is. A regény végét figyelembe véve, még nagyobb e téren a zűrzavar. Ezek a szellemek ugyanis nem testtelen árnyak, hanem valamiféle fizikailag újraépített testek, akikbe beleköltöznek az elhunytak lelkei. Mint valami újjászületés, így tudtam értelmezni magamban. Voltak ilyen "szellem" szereplők, akik konkrétan fontos szerepet játszottak, hozzátettek a cselekményhez, mégis bennem ellenérzést váltott ki a megkötésük, ez egy furcsa, "szükséges rossz" érzést keltett bennem, mert gyakorlatilag rabszolgaságról van szó. Előfordult, hogy kínozták ezeket a szerencsétleneket, mivel nincs saját akaratuk, azt tesznek velük, amit csak akarnak, egyedül a szemük árulkodik arról, valójában mit éreznek és ez brutális. Ráadásul nem volt emlékezetes tiltakozás az istenivadékok részéről.

Minja az, aki megköti őket és ez annyira megerőltető számára, hogy a teste megállt a növekedésben, és szellemileg is negatívan hat, szó szerint egy kis pszichopata a kislány. Ő az egyetlen karakter, akit nem tudtam elfogadni, pedig ő volt a csapat megmentője a múltban, és ezt egyetlen pillanatra sem engedi nekik elfelejteni. Ő a vezető közöttük, a többiek tartanak tőle.

A regény egyik húzóeleme természetesen a romantikus szál. Nagyon jól van megírva, ez igaz, az érzelmek ébredezésétől kezdve nekem valóságosnak és elfogadhatónak tűnt ez a kapcsolat. Szárája jelen tud lenni Lazlo álmaiban, alakíthatja, sőt végül egyedül itt érzi biztonságban magát és ezáltal nagyon közel kerülnek egymáshoz. A kapcsolat egyre erősebb közöttük, az ártatlanság ezzel együtt megmarad, hiszen csak az álomban érintkeznek, ez annyira különlegesen gyönyörű.

A regény mégis összességében értékelendő, a szerelmi szál önmagában nem lenne képes elvinni a hátán a történetet. A könyv egyébként óriási sikereket ért el, a Goodreadsen közel 50 ezer értékelést kapott, számos díjat nyert, 2018-ban Printz elismerést is. Miért vontam le mégis egy fél pillangót? Lassan tudtam olvasni, olyankor, amikor előre tudtam, hogy nem kell ötpercenként megszakítanom az olvasást. Mégis túlírtnak éreztem időnként. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a túlírtságot alaposan csökkenthette volna a szerző a "földi" karakterek visszafogásával, akik közül néhány felejthető lehetne. A másik nyomós okom a befejezés. Idegileg tönkretett, egyáltalán nem számítottam erre, pedig ...

A regény rendelkezik prológussal, amit érdemes figyelmesen olvasni, mert később értelmet nyer, és a bőrszín is nagy szerepet játszik, ott is, ahol rá se gondolnánk. Én örültem volna, ha olvashattam volna előtte egy ilyesmi értékelést, nagy segítség lett volna bizonyos részleteknél.

Nagyon ajánlom ezt a történetet minden fantasy rajongónak, akik igazán különleges történetre vágynak, álmokkal és istenekkel. Én már nagyon várom a folytatást, ami egyben a sorozat befejezése is, A rémálmok múzsája.
A képek a Pinterestről származnak.

Borító: Nagyon tetszik, szerintem felveszi a versenyt az eredetivel.

 

Kedvenc karakter: Lazlo

Szárnyalás: A spiritusz ötlete.

Mélyrepülés:  Nem volt következetes a nevek fordítása, vagy eredetiben hagyása, vagy fonetikussá tétele.

Érzelmi mérce:  Az érzelmek áradnak, csodálatosan, de vannak megrázó részek is.

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Kisgyörgy Éva: Világutazók kézikönyve

A Boook kiadó egy hiánypótló művet jelentetett meg, ami óriási segítség lehet azoknak, akik nem túl jártasak az utazás világában, de szeretnék önállóan megszervezni a nyaralásukat. Tartsatok a Blogturné Klub 6 bloggerével, akik bemutatják nektek Kisgyörgy Éva - ismertebb nevén Travellina, - utazási blogger könyvét. Ha pedig velünk játszotok, akkor a könyv egyik példánya is a tiétek lehet!

Boook, 2019

184 oldal

Besorolás: utazás

Évek ​óta csak álmodozol egy különleges utazásról, de eddig féltél belevágni? Mindig volt valamilyen kifogásod, amiért nem mertél útra kelni? Legyen az belföldi hosszú hétvége vagy egy teljes hónap a világ másik felén, ez a könyv a gondolat megszületésétől egészen az út végéig a segítségedre lesz. Most nem egy szokványos útikönyvet tartasz a kezedben, hanem egy olyan világutazó személyes tapasztalatainak gyűjteményét, aki immáron harminc éve szenvedélyesen járja a világot. 

Kisgyörgy Éva – a travellina blog szerzője – olyan élményeket, tapasztalatokat oszt meg veled, amelyeket 112 országot végig járva halmozott fel. Ő tudja, mit vigyél magaddal (és főleg, mit ne), hol találd meg a legjobb repülőjegyet, miként bérelj autót és hogyan kerüld el a veszélyeket. Az egyéni utazás megszervezése olyan bonyolult, mint egy hadiüzem, de ma már nem olyan titkos! Ez a gyakorlati útmutató megtanít arra, hogy a legtöbbet tudd kihozni az idődből és a pénzedből, és hogy az utazás egy életre szóló élménnyé váljon. Neked is sikerülhet!

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy szeretném-e elolvasni ezt a könyvet vagy sem, hiszen én is jártam pár helyen (oké, csak 34 országban, ami szinte meg se közelíti Éva utazásait:) és az idegenforgalomban dolgozom, de végül úgy döntöttem, hogy elolvasom, hátha adhat nekem is új információkat, hiszen még jó pár helyre szeretnék eljutni.

Amikor elkezdtem utazgatni, akkor csak és kizárólag a csoportos utak érdekeltek, hiszen a kényelem nagy úr, ráadásul semmivel nem kell foglalkozni, mindent a "popsink alá tesznek", plusz egy szakképzett ember viszi a társaságot, elmesél mindent, amit csak lehet, ráadásul meg is mutatják a legfontosabb érdekességeket.

Eleinte meg is felelt ez az utazási mód, aztán én is, ahogy Travellina, rájöttem, hogy több a hátulütője, mint az előnye, így úgy döntöttem, hogy inkább magam szervezem meg az útjaimat és maximum a helyszínen veszem igénybe idegenvezető segítségét, ha már minden kötél szakad. És ez így be is jött nekem, sokkal több mindent látok, több érdekes emberrel és helyszínnel ismerkedem meg - bár az is igaz, hogy jóval több mindenre kell odafigyelni az utazás előtt és a helyszínen is, mintha befizetnék egy csoportos programra. De azt is tudom, hogy sok minden még hiányzik a tudásomból, sok dologgal meg tudnám könnyíteni ezeket a feladatokat, így kíváncsian vágtam bele ebbe a kézikönyvbe.

A könyv több részre tagolja a tudnivalókat az indulástól egészen a hazaérkezésig:

• Álmodozástól a tervezésig - miért is kell és jó utazni, hogyan szerezz rá pénzt, kivel, mikor és hová indulj
• Felkészülés - ide beletartozik a szállás és repülőjegyvásárlás, a vízumok, utazási dokumentumok, poggyászok, stb
• Indulás - mire figyelj az indulás előtt, hogyan juss ki a reptérre
• Hozd ki a maximumot - közlekedés, fizetés, pénzváltás, programok, veszélyek, kalandok
• Örökítsd meg - hogyan és mit fotózz, milyen gépet vigyél és persze az utazás utáni "feladatok"

Forrás: travellina.hu

Nyugodtan elmondhatom, hogy Éva nagyon felkészülten és részletesen tárgyal ki mindent, látszik, hogy "régi motoros" a témában és a sok saját élmény, amelyekkel színesíti ezeket a részeket, még hihetőbbé és személyesebbé teszi az egészet. 

Ahogy már az elején mondtam, ő főleg egyedül utazik, így leginkább azoknak adhat jó tanácsokat, akik úgy döntenek, hogy egyedül vagy a párjukkal, barátaikkal indulnak neki egy kalandnak. De azok is sok hasznát vehetik, akik csoportosan utaznak, hiszen a készülődés, a reptérre való kijutás, a hogyan és mit érdemes fotózni, milyen veszélyek leselkedhetnek ránk, mivel tudjuk élvezetesebbé tenni az utat - ezek mind fontos információk számukra is.

Nagyon tetszett, hogy az írónő odafigyelt a mai, már szinte csak neten és mobil applikációkon élő utazókra is, hiszen szinte mindenhová adott nemcsak térkép és könyvajánlatokat, hanem weboldalakat és mobilos applikációkat is felsorolt. Személy szerint én a végén felsorolt leghasznosabb telefonos alkalmazásokat el is mentettem, mert ezek még jól jöhetnek a közeljövőben nekem is:).

A szállásokkal kapcsolatban is találtam újdonságot: bár az Airbnb-t már kipróbáltam és miután túltettem magam azon a megdöbbenésen, hogy egy vadidegen lakásában alszom - ahol picit úgy éreztem magam, mint egy betörő, hiszen mindenhol személyes tárgyak jelezték, hogy a lakásnak van gazdája:), nagyon tetszett. De számomra teljesen különleges információ volt a couchsurfing és a lakáscsere megoldása is - bár nem tudom, hogy ehhez mennyire lennék bátor, hogy kipróbáljam:).

A kezdőknek nagyon hasznos rész lesz a fapadosok és a repjegyek foglalásának tudnivalói is, végigolvasva talán kevésbé fogják ördöngösségnek tartani egy-egy jó árú repülőjegy megtalálását:). Itt egyetlen egy hibát találtam - 

"Találkoztam már olyan, hétfőtől szerdáig tartó üzleti úttal is, hogy jobban megérte két hosszabb időtartamra szóló retúrjegyet venni, és egyikből csak az odafele, a másikból pedig csak a visszafelé szóló jegyet használni fel." 

Én értem, hogy mit szeretett volna ezzel az írónő mondani, de ez könnyen félreérthető lehet. Egy menetrendszerinti járatnál SOSEM szabad csak a visszautat felhasználni - nem is lehet. Ha az odaúti szakaszt az utazó nem használja fel, akkor a légitársaság automatikusan törli a visszaútját, így csak azt nem fogja tudni felhasználni. A fapadosoknál ilyen gond nincs, ott simán fel lehet használni úgy is a visszautat, hogy az odautat nem utazza le az utas.

Érdekes rész lett az "ajándékok" rész is, mármint nem az, hogy mit hozzunk, hanem mit vigyünk:). Arra még jól emlékszem, amikor jó pár évvel ezelőtt Kenyában jártam, indulás előtt elmondták, hogy vigyünk mindenfélét, tollat, füzeteket, kisebb játékokat, bármit, mert a helyiek örülni fognak neki. Örültek is, az biztos. Viszont azt sem felejtem el, amikor egy utastársunk lement papucsban, sortban, pólóban, napszemüvegben és baseball sapkában a partra, ahol a "beach boyok" árultak mindenféle souvenirt. Mezítláb, egy szál fürdőnadrágban jött vissza, maga után húzva két óriási fából készült zsiráfot és a hóna alatt egy hatalmas faragott elefánt volt. Ami rajta volt ruha, azt mind elcserélte:).

Az írónő viszont pont azt ecseteli legnagyobb megdöbbenésemre, hogy Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában, a szegényebb részeken NE adjunk a gyerekeknek mindenféle cukorkát, ajándéktárgyakat, készpénzt, mert ezzel csak azt érjük el, hogy ne iskolába járjanak, ne otthon legyenek vagy játszanak, hanem egész nap a turisták körül kunyeráljanak. Adjuk oda inkább a helyi iskolának, jótékonysági szervezetnek és ők tudni fogják, hogy kinek adják oda, ki a rászoruló. Ez azért megfontolandó tényleg!

A 20 tipp, hogy mire használd a fényképezőgépedet rész is nagyon hasznos lett. Én ezek közül jó párat használok most is - megnyugodtam, hogy nem egyéni hülyeségről van szó:), de szerintem sok embernek lesz új dolog, hogy mire lehet még a fényképezőgépet használni, azon kívül, hogy turistafotókat készítünk:).

Összességében egy nagyon jól összerakott, hasznos kis könyvet lapoztam át, amit szerintem minden kezdő utazónak kötelezővé tennék. Ügyesen, felesleges töltelékek nélkül, hasznos és összeszedett információkat kapunk mindennel kapcsolatban, ami fontos lehet egy utazás megszervezéséhez vagy magához ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egy nyaraláson.

(én pedig azóta is lelkesen olvasgatom az írónő személyes blogját is:).

Borító: Vicces, látványos, különleges, figyelemfelkeltő

Szárnyalás: a rengeteg információ és a saját élmények, tapasztalatok megosztása

Mélyrepülés: - 

Értékelés: 

Ha tetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Egy ilyen könyv után természetes, hogy mi is világkörüli utazásra indulunk.

Minden blogon találtok egy képet egy filmből, a játék pedig annyi, hogy ki kell találnotok, az adott film melyik országban játszódik és az ország nevét a rafflecopter megfelelő mezőjébe kell beírnotok.

Picike segítséget is adunk még pluszban, a blogbejegyzésekben az adott film címének a betűit elrejtettük. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Március 04 - Kelly & Lupi olvas

Március 06 - Könyv és más

Március 08 - Ambivalentina

Március 10 - Könyvvilág

Március 12 - Hagyjatok! Olvasok!

Március 14 - Spirit Bliss Sárga könyves út

W. Bruce Cameron: Egy kutya hazatér

W. Bruce Cameron megható állattörténetei 2012 óta melengetik meg újra és újra a magyar olvasók szívét. Az évek során megéltek számtalan újranyomást, s némelyikből film is készült– éppen ez a helyzet a szerző Egy kutya hazatér c. regényével, melynek adaptációja nemrégiben meghódította a mozikat is. A könyv ennek köszönhetően immár új köntösben is elérhető, úgyhogy amennyiben Ti is szívesen tudnátok a polcotokon, tartsatok velünk ötállomásos blogturnénkon, ahol a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából 3 példány kerül kisorsolásra!

Könyvmolyképző, 2019

344 oldal

Fordította: Benedek Dorottya

Goodreads: 4,22

Besorolás: fikció 

A ​kirobbanóan sikeres, filmen is magával ragadó Egy kutya négy élete írójától! 

Kiemelkedő történet a rendíthetetlen hűségről és a hihetetlen odaadásról.

Lucas Ray teljesen megdöbben, amikor az út túloldalán álló, elhagyatott épületből egy imádnivaló kiskutyus is előkerül, akivel azonnal egymásra találnak. Bár a házban, ahol depressziótól szenvedő, veterán édesanyjával él, tilos kutyát tartani, Lucas nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy hazavigye Bellát.

Bella megmagyarázhatatlan módon vonzódik Lucashoz, még akkor is, ha nem érti, mi szükség van bizonyos játékokra, például a Nincs Ugatásra. Mivel a kutyát egyre nehezebb rejtegetnie a szomszédok elől, Lucas a munkahelyére, a Veterán Kórházba csempészi be. Bella itt azoknak tud örömet és megnyugvást szerezni, akiknek a leginkább szükségük van rá.

Mivel Denverben tilos pitbullt tartani, az állatvédelmi felügyelet magával viszi Bellát, és Lucasnak nem marad más választása, mint hogy nevelőcsaládhoz küldje a kutyáját, amíg rá nem jön, mit tegyen. Azonban Bella, akit megvisel az elválás, nem hajlandó addig várni. Hiába áll közé és az embere közé a hatszázötven kilométernyi, veszélyes coloradói vadon, egy lehetetlennek tűnő és feledhetetlen kalandra indul hazáig.

Gyönyörűen elmesélt, elbűvölő regény a köztünk és kedvenceink közt lévő elszakíthatatlan kötelékről. A szívnek e rendkívüli és üdítő utazása a rajongásig szeretett bestseller, az Egy kutya négy élete stílusát idézi.

Bruce Cameron már nem egyszer sikeresen megríkatott a regényeivel, úgyhogy ennél a könyvnél nagyon hezitáltam, hogy egyáltalán el akarom-e olvasni vagy sem. Végül az egyik bloggertársamtól kaptam egy pici lökést, aki "elárulta", hogy végre remélhetőleg nem kell két csomag zsepivel befejeznem a könyvet, így lecsaptam rá.

A történet az elején nem nagyon fogott meg, még úgy sem, hogy imádom a kutyákat és a róluk szóló regényeket. Bella "hangja" számomra nagyon hasonlított a már olvasott könyvek kutyás hangjához, sőt Lucas sem nagyon fogott meg. Aranyosak voltak együtt, de nem éreztem azt a kémiát, mint amit mondjuk Béni és Ethan között éreztem azonnal. Bella természetesen nagyon aranyos volt, imádtam minden megmozdulását, ahogy próbált megfelelni mindenkinek, azért persze elkövetve jó pár édes hibát:).

Aztán eljött az elválás pillanata és onnantól kezdtem beleszerettem a regénybe. Egy kalandos hazaút, több, mint 600 kilométeren át, városokon és a vadonon keresztül, jó és rossz emberek között. 

Gyerekkorom egyik kedvenc regénye a Lassie hazatér volt és ez a könyv sokban hasonlított hozzá. Ugyanúgy izgultam Belláért, mint anno Lassiért, ráadásul Bellának nehezebb volt a dolga, hiszen nem egy sokak által csodált hosszúszőrű collie volt, hanem egy pitbullra hasonlított, ami azért (sajnos) sok emberben visszatetszést kelt még mindig. Persze azért a jó emberek így is segítettek neki, így ismerhettem meg Gavint és Taylort, azt a meleg párt, aki egy ideig Bellának szerető otthont adott. Bár sok időt nem töltöttek együtt, de mégis jobban gazdinak éreztem őket, mint Lucast.

Aztán itt volt a Nagy Cica. Azt hiszem miatta lesz, hogy megnézem a filmet is. Hogy egy puma és egy kutya ilyen barátságot kössön! A legaranyosabb jelenetek szerintem velük játszódtak.

Persze az olvasás közben egy másik könyv is beugrott, a Hihetetlen történet. Ott is, az addig városban, óvott körülmények között élő három házikedvenc indult neki a vadonnak, hogy megtalálják a gazdáikat. Nem tudom, hogy az író mennyit merített a fenti művekből, de én - mondom, miután elindult Bella hazafelé - nagyon élveztem a regényt. 

Ez nem volt számomra annyira érzelemgazdag történet, mint az Egy kutya négy élete, de ennek a regénynek is megvolt a maga mélysége. Hiszen a kalandok mellett fontos témákat is érintett, mint például az állatvédelmet, a segítő kutyák feladatát, a veteránok sorsát, a "harci kutyák" elleni diszkriminációt vagy akár az emberi gonoszságot. 

A könyvet elolvasva pedig újra felötlött bennem, hogy milyen kár, hogy a kutyák nem tudnak beszélni. Hiszen jóval hamarabb meg tudják különböztetni a jót és a rosszat és jóval hamarabb felismerik a betegségeket is, mint maguk a betegek vagy az orvosok. 

A történet vége pedig? Igazából tudtam már a regény elejétől, hogy Bella haza fog térni, inkább arra voltam kíváncsi, hogy milyen lesz az útja és milyen bukkanók fogják gátolni a minél gyorsabb hazatérést (a távolságon kívül persze). De mindenkit megnyugtatok, a tökéletes kalandot megkaptam és a lezárás is olyan lett, amit mind Bella, mind az őt szerető emberek megérdemeltek (és a rosszak is:).

Összességében ajánlom a könyvet fiúknak és lányoknak is, idősebbeknek és fiataloknak is és persze mindenkinek, aki szereti a kutyákat. Bella gyorsan belopja magát a szívetekbe és higgyétek el, hogy nem nagyon akaródzik neki onnan továbbállnia:).

(És főleg anyukámnak ajánlanám, aki bár már sajnos nem olvashatja ezt a regényt, de egész életében betegesen rettegett minden pitbulltól - anyu látod? Vannak jó pitbullok is :).

Borító: Imádnivaló, felkelti a figyelmet

Kedvenc karakter: Gavin, Taylor, Nagy Cica, Bella

Szárnyalás: a történet vége

Mélyrepülés: az emberi gonoszság

Érzelmi mérce: szeretet minden mennyiségben

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Egy szívmelengető W. Bruce Cameron történet blogturnéján mi másé is lehetne a főszerep, mint a kutyáké! Ennek megfelelően minden állomáson elrejtettük egy kutyafajta nevét, a Ti feladatotok pedig az lenne, hogy megtaláljátok ennek a kiemelt betűit, helyes sorrendbe rakjátok őket, az így kapott kutyafajta nevét pedig írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! A helyes megfejtők között a könyv három példánya kerül kisorsolásra.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 22.  - Sorok Között

Február 24.  - Never Let Me Go

Február 26.  - Sorok Között (extra)

Február 28.  - Kelly és Lupi Olvas

Március 02. - Könyv és Más

Múlt századi kedvenceim - Jókai Mór: Egy az Isten

Már a blog megnyitása óta foglalkoztat a gondolat, nem csak a "friss" olvasásokról,  megjelenésekről szeretnék véleményt írni, hanem megmutatnám a régebbi, 2000 előtti, még a múlt századból való kedvenc olvasmányaimat. Ezek a könyvek jelentősen befolyásoltak, alakították az ízlésemet és óriási szerepük volt az olvasás függőségem kialakulásában.

Az első kedvenc ebben a sorozatban Jókai Mór: Egy az Isten című regénye.

Eredeti megjelenés: 1877

Eszem ágában sincs Jókait elemezni, kivesézni, nekem ehhez nincs irodalmár képzettségem, és én sem venném jó néven, ha blogos szinten ilyesmit olvasnék máshol. Úgy érzem, a klasszikusok külön kategóriát élveznek, én is egyéni szempontokat vettem figyelembe.

A könyv és én: Jókaival az általános iskola hetedik osztályában találkozunk, amikor A kőszívű ember fiai, mint kötelező olvasmány kerül a diákok elé. Egy regényt tudnék arról írni, mennyire nem támogatom a mai kötelező olvasmányok nagy részét. Szerintem nem a megfelelő időben kerülnek a gyerekek elé, bizony rettentően unalmas a többségük, és nemhogy hozzájárulnának az olvasás megszerettetéséhez, inkább elveszik a kedvüket tőle. Szegény irodalom tanárnőmet Dr. Buda Béláné Éva nénit gyakran szórakoztattam a dolgozatok végén a kommentjeimmel, amiben megjegyeztem a saját véleményem úgy mellékesen. Persze rám szólt, hogy hagyjam abba, mert ezeket elteszik, de így utólag vicces, hogy már innen indult a kritikus megmondó hajlamom. Szóval Jókai volt az, akire nem tettem megjegyzést, mert egy az egyben beleszerettem a regényeibe. Szerencsés vagyok, a szüleim könyvespolcán ott volt a Jókai összes, melyeket azóta "elbirtokoltam", és a kőszívű után sorra olvastam őket. Mindez a 80-as évek elején történt, és a pöttyös, csíkos lányregények után hatalmas lelkesedéssel fedeztem fel Jókait. A korosztályom nem a hollywoodi filmeken nőtt fel, nekünk még a múlt században készültek remek magyar tévéfilmek, sorozatok többek között Jókai művekből is, hatalmas színészlegendákkal. Nagyon sajnálom a mai gyerekeket, köztük vannak a sajátjaim is, akik már egy Egri csillagokat sem képesek nemhogy elolvasni, de filmen sem megnézni. Ezért is lenne szükséges változtatni a kötelezőkön, mert a mai generációt nem nyűgözi le ez a világ, nekik ez már unalmas történelem, teljesen felesleges erőltetni.

Ideje rátérni a regényre!  Számos Jókai mű közül számomra kiemelkedik az Egy az Isten. Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy a vallásról nem fogok véleményt mondani, mert sem az unitárius, sem más vallás nem a sajátom, és teljesen kívülállóként figyeltem a karakterekre gyakorolt hatását, ez a része a regénynek nem hatott rám. A romantika annál inkább.

Mivel szörnyű és pontatlan fülszövegekkel találkoztam, a cselekmény bevezetését röviden összefoglalom.

A történet 1848 tavaszán kezdődik, amikor Cagliari hercegné, azaz Zboróy Blanka grófnő idősebb barátnéja (Dormándyné) és ügyvédje (Zimándy Gábor) társaságában vonattal utaznak Róma felé, hogy a grófnő válóperében előnyt szerezzenek a legmagasabb bírák előtt. A lányt ugyanis a családja szinte a zárdából kikerülve adta férjhez az idős herceghez, s ez a házasság úgy tűnik eleve halálra volt ítélve, Blanka képtelen érintkezni a férjével, így az megindította ellene a válópert. Ráadásul a herceg titkára is üldözi, Vajdár Benjámin, aki kompromittálni akarja őt.

A vonaton találkoznak a 22 éves Adorján Manasséval, aki szintén Rómába tart, festői ambícióinak hódol, miután a fényesnek induló politikai karrierjét kettétöri  a magyarországi belpolitikai helyzet. Manassé terve, hogy leszáll a vonatról és a hegyek között érkezik Rómába, igencsak megtetszik Blankának, mivel így egy nappal a vonat előtt érhetnek oda, megelőzve Vajdárt, aki szintén ezen a vonaton utazik. Az úton Manassé sokat mesél a helyről, ahol a családja él, Torockóról, Erdély legszebb szegletéről, ahol a vasbányákban és a földeken dolgozó szorgos nép valóságos csodát hozott létre, egy idealizált világot, ahol mindenki boldog és elégedett, amit lehet csodálni és lehet irigyelni. Rómába érkezésük után Manassé még napokig kíséri őket a húsvéti ünnepségek kapcsán, de mindig ügyelve arra, hogy egy pillanatra se udvaroljon a hercegnőnek, aki még férjezett. Amikor Blankát névtelen levélben figyelmeztetik az ellene szőtt összeesküvésre, Manassé a kezébe ad egy adut, amivel megfékezheti Vajdárt. Ennek viszont az a következménye, hogy a válóper végeredménye nem kedvez Blankának: sosem mehet férjhez többé, és Rómában kell maradnia, gyakorlatilag örök magányra kárhoztatva. A herceg sem nősülhet meg többé, legalábbis míg elvált neje él. Barátnője és az ügyvéd hazatérnek Magyarországra, össze is házasodnak. Közben az olasz nép is forrong, összecsapnak a katonasággal, merényleteket követnek el a gazdagok ellen. Ki fogja ebből a helyzetből kimenteni Blankát, akinek senkije sem maradt?

Miért vagyok rabja a történetnek? Elsősorban Jókai hangja miatt, ami annyira sajátos, időnként bő lére eresztett magyarázatokkal, de teljesen hitelesen illeszti bele a valódi történelmi helyzetekbe a cselekményt. A szöveg régies, időnként olyan szavak is szerepelnek, amihez elő kéne venni a latin szótárt, de egyben varázslatos a hangzása egy mai olvasónak. Szerettem a botanikai és a  gasztronómiai ízes megjegyzéseit, hogy a tájleírásokról már ne is beszéljek. Annyira jól ért a szerető szívekhez, imádom azokat az apróságokat amit megenged a szereplőknek ebben a korban: egy-egy gondolat, egy apró érintés már hatalmas jelentőséggel bír. Olyan jeleneteket vésett a szívembe, amiből sok éven át építkeztem, és a számtalan újraolvasásom tárgyai a mai napig. Igen, vannak kedvenc részek, főleg a regény első feléből, a küzdelmesebb időkből, amit sokszor újraolvasok és persze millió kedvenc mondatom is van, ami szállóigévé vált a fejemben.

A karakterek ebben a regényben is kicsit idealizáltak, a főszereplők nagyon jók, nagyon szépek, és megingathatatlanok. Az ellenségek menthetetlenül rosszak, meg is kapják méltó büntetésüket. Egyszerűen jólesik azt gondolni, hogy tényleg voltak ilyen emberek, ilyen jellemek, volt egy ilyen kor, amikor léteztek ennyire tiszta szerelmek, amikor annyira tisztelték a nőket, hogy ma már ez a hihetetlen kategória.

A regény első fele Rómában játszódik, és mivel többször jártam ott, nem voltak ismeretlenek a helyszínek, ezt valahányszor újraolvasom, akkor sem unom meg. Erdélyben viszont sosem jártam még, ezért nekem Torockó és környéke egy nagy kérdés maradt, valóban létezhetett ez a szinte misztikus világ, a maga paradicsomi feelingjével? Tényleg ennyire jók az ott élő emberek? Nekem ez túlságosan is távol áll a realitástól, de ezzel együtt elfogadtam.

Manassé. Akkoriban még nem is tudtam, hogy valaha lesz ilyen listám, de ő az elsők között volt akiket könyves pasijaimként tartok számon. Istenkém, ez egy tökéletes férfi. Külsőleg is, bár igazából egyszer kapunk róla bővebb leírást, abszolút a fiatal Henry Cavill lehetne a jelenkori megtestesítője. Belsőleg pedig egy sziklaszilárd jellem, 100%-ban úriember, nincsenek felesleges szavai, de amiket mond, azt érdemes megjegyezni.

"ahonnan én jövök, ott az emberek csak egyszer szeretnek"

"– Nem, hercegnő. Én nem viszem önt magammal. – Miért nem? – kérdezé a hercegnő, repeső reménykedéssel. Az ifjú alakja délcegen felmagasodott. – Azért – mert ember vagyok és férfi! Meg tudnám önt védelmezni az egész világ ellen; de saját magam ellen nem. – Én önt szeretem. Ha ön velem jön, a kárhozatba jön. – Mert én nem vagyok sem szent, sem angyal! – Ember vagyok – és rossz."

Blanka egy ijedt 19 éves lány, akit családja odavetett egy öreg oroszlánnak, akinek végül beletört a foga. A kapcsolatuk Manasséval lassan építkező szerelem, ami a körülményeket figyelembe véve mégis merésznek mondható. Erdélyben már telítődtem Blanka jóságos karakterével, kis túlzással szinte vártam a szentté avatását. Keveselltem a szerelmesek jeleneteit, sosem voltak egyedül. Blanka lemondott a rangról, pénzről, örökségről, viszont sokkal többet kapott még a szerelemnél is, testvéreket, szerető családot.

A cselekmény lendületes, engem az első oldaltól magával ragadott. A regényre oly jellemző kettősség a történetvezetésben is megjelenik, az első rész lényegében Blanka és Manassé szerelmének kibontakozása, valós történelmi eseményekkel, amiknek a páratlan római környezet adja a díszletet. Felejthetetlen jelenet számomra a Colosseum tetején játszódó párbeszéd, a vatikáni látogatások vagy Blanka kétségbeesett vizitje a csizmadia mesternél. (Több regényben is olvastam hasonlót és mindig eszembe juttatja)

Érdekesek voltak a katolikus vallással kapcsolatos események leírásai, az egész rendszer, a válóperek egyházjogi kérdései. 

A regény második része mindennek az ellentéte, Erdélyben eltűnnek a gazdag díszletek, az intrikák és egyéb főúri szórakozások. Felváltja ezeket a legcsodásabb emberiesség, a testvéri szeretet. Nekem ez volt a második rész legfőbb üzenete, amiről csak felsőfokban tudok beszélni, sűrű könnyek között. A többi csak ezután kerülhet szóba, megmenteni az otthont, a falut, Torockót, békét kötni az ellenséggel, majd elmenni öt évre katonának, mindezt túlélni, csak úgy lehet, ha a hiten túl rendelkezel még egy csodával, testvérekkel, akikre minden körülmények között számíthatsz és akik elvesztése fájóbb bárminél.

Csodás karaktereket alkotott ebben a regényében is Jókai. Az olvasás után nem hiszem,  hogy bárki el tudná felejteni Zenóbia keménységét,  Áron bátya humorát, vagy épp a szép márkinő cselszövéseit és sorolhatnám tovább.

Mivel lehet rávenni ma a fiatalokat, hogy Jókait olvassanak? Semmivel. Esélye sincs. Nem tudom megváltani a világot, tisztában vagyok vele, hogy a vérbeli könyvmolyokon kívül mások nem fogják a kezükbe venni. Sajnos nem élik át ezt az élményt, de egyszer talán, ha öregebbek lesznek, vagy mittudomén. Egyszer.

Borító: Nem lényeges.

 

Kedvenc karakter: Manassé

Szárnyalás: A legjobb jelenet a Colosseum tetején a nagy "véletlen" találkozás.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Összehasonlíthatatlan a mai regényekkel, mégis totál romantikus.

Értékelés: