A történet főhőse, Merle egy szemeszterre érkezik Velencébe, ahol nemcsak az egyetemi életbe szeretne belekóstolni, hanem egy családi titoknak is a nyomába ered. Miután a lefoglalt szállását törölték, egy helyi lány, Giulia segít neki és befogadja a közös szállásukra, a Casa Nerába. Giulia azonnal jó kapcsolatot alakít ki Merlével, a fiú lakótársak viszont már kevésbé lelkesek az érkezése miatt. Különösen Matteo, aki láthatóan nagyon szeretné, ha Merle minél hamarabb eltűnne az életükből.
És itt kezdődött nálam a probléma.
Matteo egy bunkó. Suttyó. Nem nagyon tudok rá jobb szavakat találni. :) Tudom, hogy később kapunk magyarázatot arra, miért viselkedik úgy, ahogy, és azt is tudom, hogy a történet azt szeretné elérni, hogy idővel meglássuk a kemény külső mögött rejlő érzékenyebb fiút, de nálam ez egyszerűen nem működött. Egy percig sem kedveltem Matteót, és őszintén szólva akkor sem lett szimpatikusabb, amikor kiderült, mi áll a viselkedése hátterében.
Pedig én szeretem az "enemies to lovers" történeteket. Sőt, ha jól van megírva, kifejezetten imádom, amikor két ember az elején ki nem állhatja egymást, aztán szépen lassan rájönnek, hogy a gyűlölet mögött valami egészen más is lapul. Itt viszont egyszerűen nem éreztem, hogy mi alapján szeretnek ezek ketten egymásba. A vonzalmat látom, a testi kémiát is próbálja erősen hangsúlyozni a szerző, de érzelmileg számomra nem épült fel az a kapcsolat, amire a romantikus szálat alapozni lehetett volna. Ehhez képest viszont nagy hangsúlyt fektetett a szerző a szexuális együttlétekbe, nagyon részletesek voltak, mintha ezzel próbált volna valami kompenzálni az írónő. Nekem ez már néha sok volt, főleg azért, mert közben azt éreztem, hogy a két főhős érzelmi közeledését nem sikerült ugyanilyen részletességgel és hitelességgel megmutatni. :(
Merle-t egyébként sokkal inkább kedveltem. Tetszett, hogy nem az a tipikus, minden helyzetben elveszett főhősnő, aki csak sodródik az eseményekkel. Van saját célja, amiért Velencébe érkezik, és tényleg szeretne utánajárni annak a családi titoknak, ami idehozta. Kíváncsi, elszánt, és ha valami érdekli, annak utánajár. Tetszett az is, ahogy megpróbálta megtalálni a helyét az új környezetben. Az egyetem, az új barátságok, a Casa Nera és persze a Matteo körüli rejtélyek mind egy olyan Merlét mutattak, aki szeretne önállóan boldogulni, és nem fél beleállni a számára kellemetlen helyzetekbe sem.
Talán éppen ezért sajnáltam, hogy a saját nyomozós szála végül nem kapott akkora hangsúlyt, mint amekkorát az elején vártam tőle. Merle családi titka számomra nagyon jó kiindulópont volt, sokkal több lehetőséget láttam benne, és kíváncsi lettem volna, hogyan bontakozik ki igazán ez a szál. Ehhez képest a történet egyre inkább Matteo és a fiúk titkai felé tolódott.
És ami még nagyon működött: Velence.
Ugyanúgy, ahogy Matteo családi háttere is. Őket azonnal a szívembe zártam. Sokkal szerethetőbbek voltak számomra, mint maga Matteo, és minden olyan jelenetet nagyon imádtam, amikor velük találkozhattunk. Nálam ők simán elvitték volna a hátukon a könyvet, ha több szerepet kapnak.
A nyomozós-rejtélyes vonaltól viszont sokkal többet vártam. A történet elején még kíváncsi voltam, mi fog kisülni az egészből, milyen titkok vannak a háttérben. Aztán… rettentő gyorsan le lett zárva. Mire igazán belelendülhettem volna a nyomozásba, már meg is kaptuk a válaszokat... Utána persze jött egy másik rejtély is, aminek a kibogózása valószínűleg a második részre hárul, de az már nem kifejezetten Merle rejtélye, hanem inkább a kis olasz csapaté.
A lezárás sem hozta azt a nagy izgalmat, amire számítottam. Egy első rész esetében azt várnám, hogy a végén legyen olyan függővég, ami miatt azonnal akarjam a következő kötetet. Itt azonban ezt sajnos nem éreztem. :(
Összességében nem mondom, hogy rossz könyv volt, mert voltak benne kifejezetten szerethető dolgok. Velence gyönyörű, a helyszínválasztás telitalálat, az egyetemi közeg hangulatos, Matteo családját pedig nagyon szerettem. Csak közben pont azok a dolgok nem működtek nálam, amelyeknek egy ilyen történet motorját kellett volna adniuk: a romantika és a rejtély.
Kedvenc karakter: Matteo családja
Szárnyalás: Velence, a velencei egyetemi élet és Matteo családja
Mélyrepülés: Matteo
Érzelmi mérce: romantika, rejtély, egy kis +18, de nálam sajnos egyik sem talált be igazán
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése