KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2020. november 2., hétfő

Benyák Zoltán: Képtelen történet


Benyák Zoltán legújabb regénye a Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg. Főszereplője Max, a híres író és egy kislány, aki az egyik történetéből lép elé egy különös kéréssel. A Képtelen történet kettejük fantasztikus kalandjairól szól, melyet öt bloggerünk véleményez a blogturnénk során. Tarts velünk és fejtsd meg a rejtvényt, megnyerheted a könyv egy példányát!
 
Főnix Könyvműhely 2020.
256 oldal
Besorolás: fantasy, mese, kortalan

Max történeteket ír. Különlegeseket, vicceseket, fantasztikusakat. Ez a munkája, és jól csinálja. Olyan jól, hogy észre sem veszi, a meséiben él. Egy olyan világban, ahol a történetei veszik körbe: hősök, fura lények, vad tájak. Ám egy napon bekopogtat az egyik szereplője, egy szemtelen kislány, és arra kéri, segítsen megtalálni az egyik történetben elveszett holmiját. Max belemegy a dologba. A lánnyal az oldalán kilép biztonságos tornyából, és a kalandok rögtön elsodorják. Egyenesen a szörnyek, legendák, gonosz tervet szövő szereplők világába.

Benyák Zoltán páratlan fantáziával alkotta meg új regényét. Újra átélhetjük az Alíz csodaországban, vagy Óz, a nagy varázsló élményét. Lehetünk gyerekek, elengedhetjük a fantáziánk, együtt nevethetünk, aggódhatunk hőseinkért a Képtelen történet minden egyes oldalán.

Ez már az ötödik regény, amit a szerzőtől olvastam, volt bennem valamiféle kép, hogy mire lehet számítani egy Benyák regénynél. Egy újabb merülést képzeltem el a  mágikus realizmusba, ami egy olyan műfaj, amibe szívesen kirándulok Zoli oldalain. Egy utazásra vágytam, egy gondolatébresztő történetre  sok sok tanulsággal.
Sikerült meglepnie, de nem teljesen, mert utazás volt ez is, de arra nem számítottam, hogy a saját életem emlékei is előkerülnek. Jól esett emlékezni és következtetéseket levonni.
 
Egyébként pontosan így képzelem el némely író életét, bár igen kevés belőlük az, aki a teljes idejét írással töltheti, mert meg tud élni belőle,  ők pont így élhetnek elszakadva a valóságtól, ahogy Max is él a saját világában.  Max írja a könyveket egymás után, egyik sikeresebb a másiknál, míg valami történik vele, amiről kezdetben az olvasónak csak sejtései vannak, de egyszer csak nem megy az írás. Az üres lap felett görnyed nap nap után, tehetetlenül.
És ekkor betoppan az egyik korábbi regényének szereplője Moira, a tíz éves nagyszájú leányzó, és szó szerint kirángatja az elefántcsonttoronyból, ráveszi, hogy segítsen neki megkeresni az elveszett szív alakú dobozát. Ehhez meg kell találniuk a  Bíbor Város Blues regény eredeti kéziratát, amit nagyon hosszú ideig írt Max, és hát gyakorlatilag ez az utolsó befejezett története. El kell jutniuk a V.Á.R.-ba, (Valamit.Álmodtam.Rég.) ahol szó szerint meg kell küzdeniük a kéziratért, körülöttük mindenféle szörnyekkel, ahogy az a gyerekkori rémálmok kamrájától várható. Folytatni kell útjukat a Bíbor Városba, ahol megtalálhatják a dobozt. Ha útközben segítség kell, Max csak előkap egy papírfecnit a ballonkabátja zsebéből és a varázstollával fogalmaz pár sort, s az valóra válik. Azért mindent bajt nem tud megoldani ez a készség, kell még némi emlékezés és fantázia.  Közben egy másik szálon is folyik a történet, egy gyönyörű hölgy és egy ügyvéd (mellesleg alakváltó szörny) szintén le akar csapni Maxra. Hogy mit akarnak tőle és hogy sikerül-e megtalálni Moirának a dobozt, azt mind nem mesélhetem el, megtudhatjátok a regényből.

Élveztem az olvasás során, hogy a felbukkanó könyvek, teremtmények, tárgyak, emlékek az én fejemben is jelentettek valamit a saját életemből. Tény, hogy nem minden olvasó értelmezi egyformán ezeket, de épp ettől lesz mindenkinek egyedi az olvasásélmény. Ezek a felbukkanó utalások sok érzést ébresztettek bennem, elfelejtett történeteket hoztak elő, szereplőket, érzelmeket és nem utolsó sorban saját emlékeket. Majdnem egykorú vagyok a szerzővel és ezt sokszor éreztem is, egy-egy részlet kapcsán. Régen vidéken éltem, és gyerekkoromban szaladtam át mezőkön és ugráltak a szöcskék minden irányba a lábam előtt. És számos hasonló kapcsolódás előjött az olvasás során, annyira személyesek is, amiket nem szeretnék kiteregetni. Ha már ebbe a nagy írós dologba belemerülök, ezt talán megoszthatom. Az egy tény, hogy az írás az egyik teljesen elfogadott és ajánlott terápia a bennünk élő frusztrációk oldására. Az életem egyik traumája után én is ebbe menekültem és félkészre írtam valamit, amit aztán jól elrejtettem a fiókom mélyére. Nagyon nagyon felszabadító érzés volt, hónapokig foglalkoztam vele, de minden perce megérte és élveztem nagyon, ajánlom mindenkinek ezt a módszert. 
Ezt a felütést követve óhatatlanul eszembe jutott az olvasás során, ez az író, Max a történetben mennyit kapott Zoliból, ezek a történetek mennyire fedik az ő valóságának egy-egy darabját? Saját gyerekkori élményeket sejtek itt megbújva. De igazából nem ezzel kell foglalkozni, hanem hogy mit vált ki az olvasóból ez a történet. Engem a szimbolikák nem érdekelnek, se Alíz, se Óz, sosem szerettem az ilyesféle összehasonlításokat. Az érdekel egy könyvben, hogy milyen érzéseket vált ki, hogyan hat rám, mint olvasóra, és ebben kitűnőre vizsgázott. 
Félretéve a filózgatást és visszatérve a könyvre, nekem nagyon tetszett a rengeteg helyszín, sokszínű volt, mintha a fél világot bejártam volna néhány óra alatt. Szerintem ez a fiatal olvasóknak éppúgy tetszik, mint a felnőtteknek, akik már egyik-másik helyszínt tudják is hova tenni.
A karaktereket megszerettem, a főszereplőkön kívül számtalan érdekes egyéniség akadt, felsorolni is nehéz, itt aztán megnyilvánult a szerző szárnyaló fantáziája. Tom volt a kedvencem, az igaz barát.
De tetszettek a negatív karakterek is, az ügyvéd meg Viktória jó kis meglepetést okozott, ki ezzel, ki meg valódi átváltozással. A rózsáknak adni a besúgó szerepét briliáns ötlet, ennél már csak az tetszett jobban, hogy Bíbor Városban mindig szombat este van. Mekkora királyság!
A történet vége számomra meglepő volt, nem igazán ehhez vagyok szokva, sokkal szívfacsaróbb befejezést vártam, de mivel széles korosztálynak szól a mese, így természetesen nem bánom, hogy váratlan fordulattal, de boldog befejezéshez értünk. Nagy elismerésnek érzem, hogy a megoldás végül is a női fondorlatosságnak köszönhető, persze vastagon szeretetbe ágyazva. Ez egyfajta köszönet a biztos hátországnak, legalábbis rám így hatott.
 
Köszönöm a szerzőnek ezt az újabb utazást, és kívánok magunknak további képtelen történeteket tőle, mert:

"Mesélni a legjobb dolog a világon."


Borító: Nagyon tehetséges képregényrajzoló munkája: László Márkot megtalálod Instán: https://www.instagram.com/marklaszlo666/

Kedvenc karakter: Max

Szárnyalás: A szarvasos mese.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Végig meseszerűen izgalmas, és nem marad HEA nélkül.

Értékelés: 

 
Nyereményjáték:
 
Benyák Zoltán  regényeinek első mondatait találhatod minden állomáson. A feladatod kitalálni a regény címét, amelyben szerepel a feladvány, és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A nyereménykönyvet csak magyarországi címre postázzuk! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!

Feladvány: "Anton Pal sosem kereste a csodát, de úgy gondolta, ha mégis rátalál, akkor az Isztambulban fog bekövetkezni."
 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók