Benyák Zoltán: Ars Fatalis - A végzet játszmája

Grafoman Kiadó 2012
282 oldal
Besorolás: realista mese

Anton Pal sosem kutatta az élet nagy titkait, annak mozgatórugóját,
sorsot, a szerencsét, a végzetet. Most mégis olyan kalandba keveredik,
ami fenekestől fordítja fel a világképét.
Egy üveggolyó Isztambul piacáról,
egy pár dobókocka egy budapesti bolondokháza mélyéről,
egy lány Párizs metrójából, egy férfi fekete kalapban,
egy holló tolla.
Benyák Zoltán nemcsak érdekfeszítő történetet kínál
az “Ars Fatalis” lapjain.
Sorai észrevétlenül telepednek az olvasóra,
és ott maradnak a könyv olvasása után is.

Igazi meglepetés ez a könyv. Már az is az volt, hogy a szerző volt olyan kedves, és elküldte nekem a könyvet. A következő  eszmélés már a vonaton ért, Isztambult elhagyván...

Bazar

Ami rögtön  megfogott a könyvben, a csodás hangulat, ami a szárnyára vesz, és már pörgeted is az oldalakat. Belecsöppensz Isztambul forgatagába és már tovább is sodródsz a főszereplő nyomában.  Anton Pal egy világvándor, és őszintén szólva még ilyen karakterrel nem is találkoztam realista regényben, de mindig is vágytam megismerni. Valaki olyat, aki végigutazta az ismeretlen országokat, mindenhol talál valami testhezálló munkát, elsajátítja a nyelvet és a lüktető élet részévé válik. 

Ugyan ki nem akar egy kicsit a bőrébe bújni?

Anton a saját szemével látja a csodákat, és kénytelen hinni bennük, bár nem megy könnyen, magáról is azt vallja: ő egy főállású szkeptikus. Mégis.. Nincsenek véletlenek. Mindennek oka van.  Kedveltem a párosukat Merinnel. Merin  egy igazán különleges karakter, aki látja a dolgok kimenetelét. Kedvenc volt még Mortimer, Simone, na és Pascal.

Nagyon szerettem a szimbólumok megjelenését, a dobókockákat, a madártollat, az üveggolyót.

Párizs

A helyszínek váltakozása gyors iramúvá teszi a történetet, és ezen a szerző azzal segít, hogy a történetbe beleszövi egy-egy fejezet erejéig a szereplők előéletét, így mindenkit jobban  megismerhetünk. Szépen kibontakozik a cselekmény, eljutunk a mese végére, ami igazán meglepő, őszintén szólva nem erre tippeltem. Én másképp cselekedtem volna Anton helyében...

A nyelvezet gördülékeny, a történet nagyon olvastatja magát, és ha valamiért letettem, ott motoszkált tovább a fejemben. Nincs hosszú lére eresztve, a hossza pont annyi, ami kényelmesen elfogyasztható.

Összességében egy remek történet ez, klassz utazás a szerencse, a végzet, a sors elemei között, örülök, hogy megismerhettem. Igazán jó ajándékötlet karácsonyra felnőtt olvasóknak!  A könyvet köszönöm a szerzőnek!

Borító: Nagyon kísérteties, ennyire azért nem ilyen jellegű a könyv.
  
Kedvenc karakter: Anton, Merin, Simone

Szárnyalás:   Loran dumája óriási, kedvenc idézetem: "Egy ideig szívsebészként funkcionáltam. Strapás meló. Mondjuk a zeneipar is az. Rámehet az ember összes fontosabb szerve. A lényeg az, hogy rájöttem, zenével több szívet lehet meggyógyítani, mint szikével."

Mélyrepülés: Az északi fény jellemzése: Olyan, mintha Isten kidobta volna a taccsot. Jó ez vicc volt!


Érzéki mérce: Persze hogy van egy szerelembe esés,  nem ezen van a hangsúly, de jó, hogy ott van.

Értékelés: