2022. június 11., szombat

A. M. Howell: Az elveszett titkok kertje

 


A. M. Howell ifjúsági regénye, Az ​elveszett titkok kertje 1916-ba kalauzol bennünket egy Kelet-Angliai kisvárosba, ahová főhősünk, egy Clara nevű kislány kerül a rokonaihoz a háború idején. A titkokkal és rejtélyekkel átszőtt kötetben egyaránt képet kapunk a korabeli vidéki Angliáról, egyúttal egy szívmelengető történetet olvashatunk családról, bátorságról és az igazság fontosságáról. Tartsatok három bloggerünkkel a blogturnéra, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!

Manó Könyvek, 2022
288 oldal
Fordította: Neset Adrienn
Goodreads: 3,87
Besorolás: ifjúsági, történelmi fikció

1916. október

Angliában háború van, Clarát pedig a nagynénjéhez küldik vidékre. A kastélyhoz tartozó kertészlakban azonban titkok fogadják… Egy sötét, bezárt szoba, egy rosszban sántikáló tolvaj, és egy titokzatos, éjjelente felbukkanó fiú. Clara ugyancsak titkot őriz a háborúban harcoló bátyjáról. Amikor a helyzet veszélyesre fordul, össze kell szednie minden bátorságát, hogy mentse magát és a szeretteit.
Titkok, rejtély és bátorság ötvöződik ebben a történelmi hátterű regényben.


Valószínűleg nem leszek egyedül, aki a cím alapján azonnal a Frances Hodgson Burnett: A titkos kert című könyvére gondolt és mivel azt a regényt nagyon szerettem, ezért nem volt kérdés, hogy megnézem hogy ez a történet mennyire hasonlít rá vagy tér el tőle. Mellesleg a borítója is gyönyörű, vonzza a tekintetet, úgyhogy ez is egy plusz pont volt a regény mellett.

A történet szerint 1916-t írunk, a világban pedig háború dúl. Clara édesapja már visszajött a frontról, de nagyon rossz egészségi állapotban van, a kislány bátyja pedig még a fronton harcol. Clarát a szülei vidékre küldik a nagynénjéhez, amíg ők elutaznak, hogy az édesapjának jobb lábadozási körülményeket biztosítsanak Devonban.
Clara kénytelen kelletlen beleegyezik, de a fogadtatás, ami Suffolkban várja, minden, csak nem meleg. A nagynéni hidegen és ridegen fogadja, a nagybácsi inkább csak szótlan, illetve nem mer ellentmondani a feleségének, Clara pedig az első megrázkodtatása után rettentően unatkozik. Iskolába itt nem tud járni, segíteni pedig nem igazán engedik semmiben. Az már csak hab a tortán, hogy egy súlyos titok nyomja a lelkét (és a zsebét), hiszen az elutazása előtt érkezett egy levél a frontról, amit nem mert odaadni a szüleinek, látva, hogy amúgy is nagyon rossz állapotban vannak. Így Clara magával viszi a levelet, de szólni róla nem mer, ahogyan kinyítni sem meri.
A kastélynak, ahová kerül van egy gyönyörű kertészete, gyümölcsfákkal, veteményessel és egy üvegházzal, ahol különleges egzotikus növényeket természtenek. Egy nap kiderül, hogy valaki folyamatosan dézsmálja a terményeket, de nemcsak a hétköznapi zöldségeket és gyümölcsöket, hanem a drága és ritka déligyümölcsöket is.
Clara pedig egy éjszaka megpillant a kertben egy titokzatos fiút, aki ahogy jön, úgy hirtelen el is tűnik. A lány pedig úgy dönt, hogy megpróbál utána járni, hogy ki ez a fiú és vajon köze van-e a tolvajhoz...

Az Ickworth-birtok Suffolkban, amely 
alapjául szolgált a regényben szereplő birtoknak
A. M. Howell nagyon jól ír, méghozzá úgy, hogy a fiatalabb korosztályt is lekösse. Olvasmányos, érdekes, jó a cselekményvezetése. Egyszerűen imádtam, ahogy bemutatta a birtokot, a kertet és az ottaniak életét. Mintha egy időutazáson vettem volna részt, szó szerint éreztem az illatokat, láttam magam előtt a kertet, az üvegházat, a kastélyt, a kis kertészlakot és igen, annyit olvastam az ananászokról, hogy a regény befejezése után ölni tudtam volna egy ananászért :D - az már csak hab a tortán, hogy ezidáig nem is tudtam, hogy az ananásznak ennyi alfaja van, számomra egy létezett és pont :).

Azt is nagyon jól elkapta a szerző, hogy egy gyermeknek mennyire megrázó lehet a háború, úgy is, hogy csak a "szele" érinti meg. Hogy a szerettei veszélyben vannak, megváltozik az egész élete, hogy mennyire nem érti meg, hogy miért küldik el vidékre, ahol biztonságban lehet, de számára idegenek között.
Will és Clara között pedig imádnivaló a barátság. A közös szenvedésük, magányuk és szomorúságuk és persze a nyomozás összehozza őket és véd és dacszövetség alakul ki köztük. Clara pedig megmutatja, hogy milyen melegszívű és jólelkű teremtés és mit meg nem képes tenni azért, hogy megvédje a barátját.

A cselekmény is érdekfeszítő, hiszen több izgalmas és rejtélyes szálat is kapunk. Egyrészt ott van a tolvaj, másrészt ott van a nagynéni titka és persze nemcsak Clarát, hanem minket is izgat, hogy mi lehet abban a levélben, amit Clara nem adott át a szüleinek, de kinyitni se meri.
Kapunk betekintést a háború borzalmaiba is - de a szerző nagyon figyelt arra, hogy ez ifjúsági regény, tehát azért a borzalmakat is csak abszolút emészthetően adagolta, így az ifjabb korosztálynak sem lesznek rémálmai az olvasás után.

És a történet vége? Mindenkit megnyugtatok, szerintem nagyon jó lezárása lett a regénynek, minden rejtély megoldódik, mindenki megkapja azt, amit érdemel és amit mi is nekik szánnánk.

Összességében ez a regény messze nem az értékelés elején említett A titkos kert másolata, hanem egy teljes más típusú, megható, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt érdekes és izgalmas ifjúsági regény. Én személy szerint nagyon szeretnék még a szerzőtől olvasni.

Borító: Látványos, tetszetős, illik a történethez

Kedvenc karakter: Clara és Will

Szárnyalás: Clara merészsége és jó szíve

Mélyrepülés: Ami Willel történt

Érzelmi mérce: Néhol szomorkás, néhol megható, kedves történet

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:
Nagyon szeretjük a Manó Könyvek ifjúsági regényeit, ezért mostani nyereményjátékunkban is ilyeneket keresünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A térképek elgondolkodtatnak azon, hogy hol vagy, és hol nem vagy. Hatalommal ruháznak fel. Gondolatokat tesznek a fejedbe.”


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Blogturné Klub
Június 08 - Könyv és más
Június 11 - Kelly és Lupi olvas
Június 14 - Olvasónapló

2022. június 8., szerda

Kristen Ciccarelli: A hatalom tőre (Iskari-trilógia #2)


A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Kristen Ciccarelli Iskari trilógiájának második részét A hatalom tőre címmel. Ebben a részben  Dax és Roa történetére kerül sor, akik az új sárkánykirály és királyné Firgaard trónján. A  Blogturné Klub négy bloggere újabb izgalmas utazásra visz benneteket a sárkányok földjére, tartsatok velünk és egy szerencsés játékos megnyerheti a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Maxim Könyvkiadó 2022. 06.09. Dream válogatás
432 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, fantasy, sárkány, mágia
 
Egyszer régen született két nővér, olyan erős kötelékkel, mely örökre összekovácsolta őket. Olyan mágia volt ez, melyet nagy becsben tartottak – addig a napig, amikor egy borzalmas baleset következtében Essie elveszítette az életét, ám a lelke rabságban maradt ebben a világban. Dax – Firgaard trónjának örököse – volt a felelős a balesetért. Roa megesküdött, hogy örökké gyűlölni fogja érte. Ám nyolc évvel később a fiú megjelent, és az ő segítségéért esedezett. Elhatározta, hogy megfosztja trónjától kegyetlen apját, kinek elnyomó uralmától Roa népe szenvedett. Roa megegyezett vele: biztosítja számára a hadsereget, ha aztán őt teszi meg királynővé. Ugyanis csak így menthette meg az embereit Firgaard szabályaitól. Azonban lehetőséget kap, hogy mindent jól alakítson – lehetőséget, hogy egyedül megszabaduljon az ellenséges királytól, és megmentse szeretett testvérét. Az alkalomkor, amikor a történetek szerint a holtak lelke visszatér, Roa felfedezi, hogy végleg visszahozhatja az életbe Essie-t. És mindehhez csak a királyt kell megölnie.
 
Ez a regény nem Asha és Torwin történetének a folytatása, ők egész keveset szerepelnek itt, hanem most Roa és Dax kerülnek a főszerepbe. Kb. három hónappal vagyunk Az utolsó namsara történései után, amikor is megdöntötték a zsarnok sárkánykirály uralmát, és annak fia, Dax került Firgaard trónjára, oldalán a sikeres harcokhoz segítséget nyújtó, Dalok Házából származó Roá-val. A lány segítségének feltétele volt, hogy Dax vegye őt feleségül, csak így látta biztosítottnak, ha a háborúban mellé áll, később az új uralkodó segíteni fog a felesége népének, egyenlőbbé teszi a viszonyokat, csökkenti az adót, megszünteti az éhezést. Ám az ígéretek a levegőben lógnak, úgy tűnik Dax nem igazán törődik ezzel, inkább folyamatosan flörtöl az útjába kerülő nőkkel és látványosan unatkozik a hivatali gyűléseken. Roa még nem tudta rávenni magát a házasság elhálására, hiába történt meg az esküvő, hiszen frissek a sebek, amit Theo-val kötött jegyességének felmondása okozott. Úgy érzi cserben hagyta a fiút, ugyanakkor a népe iránt érzett elköteleződés úgy tűnik fontosabb. Közben Firgaard népének egy része nem nézi jó szemmel az idegen királynét, a nyomában járó testőrség ellenére megtámadják, nem is egyszer kerül rázós helyzetbe, Roa azonban tud vigyázni magára. Ugyanakkor a király ellen is cselszövés zajlik, és ehhez Roa-t is be akarják szervezni. Létezik ugyanis egy mágikus tőr, az Égszövő kés amivel vissza lehet hozni a holtakat az élők közé, ha megölik vele azt az embert, aki az elhunyt halálát okozta. Mindezt az Elengedés éjjelén kell elvégezni, amikor az itt rekedt lelkek eredeti alakjukban jelennek meg egyetlen éjszaka erejéig. Roa minden vágya visszahozni a testvérét, aki nyolc éve halt meg, és egy hófehér sólyom képében vele maradt a mai napig is, nem tudott átkelni a túlvilágra. Essie halálát Dax okozta, most lehetősége lenne megölve őt visszahozni a testvérét az életbe. De meg tudja ezt tenni, árulóvá, gyilkossá válni a férje, a királya ellen? Megéri ezt az árat a testvére élete?

Különleges olvasásélményt nyújtott nekem ez a történet, volt benne rengeteg izgalom, de voltak nyugisabb részek, ahol a stratégia vette át a főszerepet, és rengeteg mély érzelem, ami nem kizárólag a szerelmi kapcsolatra utal, hanem egy csodálatos testvéri szeretetre.
Úgy gondolom ez a történet merőben más, mint az első rész, hiszen Az utolsó namsara Asha önmagára találásáról szólt, sárkányokkal és sok akcióval, végig pörgős izgalmas történetbe foglalva, szép szerelmi szállal. Dax és Roa története ennél rétegesebb, egyrészt egy küzdelmes utat mutat be az intrikákkal és hatalmi harcokkal teli uralkodói életről, a házasságuk kezdetéről, amikor kettejük bizalmának kellene felépülnie. De erre visszatérek később, mert nekem a regény jelentős részben a testvéri szeretetről szólt, erről a különleges kapocsról, amit mindig nagyra értékelek, és amiről szívesen olvasok. Itt összekapcsolódott ez a gyásszal és az elengedés kérdésével, ami szintén erősen foglalkoztat. A testvérpár és Dax története régről indul, gyerekkoruk óta ismerik egymást, hiszen a nehezen tanítható (diszlexiás) Dax sok időt töltött a Bozótföldi palotában, össze is barátkozott a tőle nem sokkal fiatalabb ikerlányokkal, sok kalandban volt együtt részük, egészen addig, amíg meg nem történt a baleset. Dax ügyetlenkedett és majdnem lezuhant a tetőről, Essie ugrott oda, hogy megtartsa, de aztán a lány lezuhant. Innentől gyökeresen megváltozott minden, hiába volt ez baleset, Roa csupán udvarias tudott lenni Dax felé, a belsőséges barátság megszakadt, pedig a fiú itt érezte igazán jól magát, otthon szinte terror alatt tartották.

Roa nem tudta elengedni a testvérét, már kicsi koruk óta mágikus kapocs van közöttük, amit morajnak neveznek, megérezték egymás minden rezdülését és erős érzelmi hatásokra ablakokat tudtak összetörni. Hiába hamvasztották el Essie testét, a lelke egy sólyomba költözött és Roa mellett maradt, de ahogy telnek az évek, érezhetően csökken a kapocs intenzitása, és ez rettegéssel tölti el a lányt, nem tudja elengedni. Ezért válik annyira éles kérdéssé a Dax elleni merénylet, hiszen a testvéri szeretet kerül szembe a becsülettel.
Dax iránt érzett gyűlölet pedig annyira képlékeny, vannak jelek, apróságok, amik megzavarják a lány eltökéltségét, ugyanakkor merülnek fel újabb adalékok, melyek tovább mélyítik az ellenséges érzéseket. Nagyon megszerettem Roa karakterét, drukkoltam neki a testvére miatt, de nem azért, hogy visszahozza, ennek meg voltak az okai, hogy miért nem, hanem azért, hogy végre el tudja engedni. Aztán még jobban izgultam Dax-al való kapcsolatáért, mert őszintén szólva, egy bizonyos megjegyzés után én Theo-t kidobtam a cukros kosaramból. És egyre jobban értékeltem Dax apró jeleit, ami bizonyította, mit is érez valójában és ki iránt. Roa annyi mindent nem vesz észre, dühös és csalódott.
Dax engem megvett magának, egyre jobban megszerettem, a kezdeti furcsaságok után is éreztem, van őbenne valami, amire érdemes várni. Minden jel ellene szólt, de számítottam rá, hogy nagyon is taktikus karakter. Volt amit nem lehet eltitkolni, és ő évek óta remek stratégának bizonyult, nagyon jó megfigyelő, ismeri a környezetét, és mindig egy lépéssel mások előtt jár. Nem is tudom, beszélhetek-e klasszikus karakterfejlődésről, ha azt gondolom, ő eredetileg is már majdnem tökéletes volt, sikeresen palástolta némi ügyetlenkedéssel és ostobasággal.

A cselekmény érdekesen volt felépítve, az elején meg is vezetett egy kissé, ugyanis egy veszélyes sivatagi viharos résszel indított a szerző, azt hittem az első részhez hasonló kalandok lesznek végig. De mégsem, mert innen jó ideig Firgaard-i palotában maradunk, és utána sem a harc jellemző, bár jó néhány kardozós jelenet azért megörvendeztetett. Itt a cselszövés kap igazi főszerepet, és én imádtam az ehhez kapcsolódó eszközöket, a titkos folyosókat, a pletykákat, a rozsdás kulcsot, a mágikus tőrt, a macska-egér játékot. A fejezetek közötti történetek adagolása az első részhez hasonló, a mondák, legendák mellett most a szereplők múltbéli történetei is helyet kaptak. Ezek nagyon is szükségesek voltak a karakterek motivációinak megismeréséhez. Imádtam a regény hangulatát, hiába egy kitalált világ, nekem kicsit a keleties mesevilágot juttatta eszembe. Egyedi a világfelépítés, sok új részletre derült fény a házakkal kapcsolatban. Valami azért hiányzott, a sárkányok alig-alig szerepeltek, ennél azért többre számítottam. De az érzelmek sokfélesége viszont ellensúlyozta ezt. A szerző stílusát az első résznél már méltattam, nagyon szépen fogalmaz és ebben a részben a szívemhez nagyon közel álló érzelmeket is megpendítette. A gyász és az elengedés előbb utóbb minden ember életében napirendre kerül, szerettem erről olvasni és azt is értékeltem, hogy ebben a regényben nem csak a szerelem fokozatai jelentik az érzelmi szálat, hanem ugyanilyen hangsúlyos a testvéri szeretet is. Az sem mellékes, hogy az ellenségekből szerelmesekké váló toposz mennyire bejön nekem. A szerző a feszültséget több szálon is építi és fenntartja, bár néhány dolog kitalálható volt, azért okozott meglepetéseket is a csavarokkal. Számomra letehetetlen volt ez a regény, messze nem csak egy tucatkönyv a rengeteg fantasy között, hanem igazán mély érzelmekre ható történet, amit bármikor újraolvasnék. Realizáltam is magamban, mennyire hatásos és emlékezetes tud lenni egy karakter-vezérelt regény, ha a szerzője ennyire beletalál az ízlésembe. Az első részhez hasonlóan ezt is nagyon ajánlom.
 
Borító: Nagyon szépséges.

Kedvenc karakter: Roa, Dax

Szárnyalás: Imádtam a titkos folyosók felfedezését.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Engem mélyen érintett érzelmileg a gyász és az elengedés témája, a romantikus szál gyengéd és a zsánernek megfelelő keretek között marad.

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
 
 
Nyereményjáték
 
Kedvelitek a sárkányokat? A játékunkban nagysikerű sárkányos könyvek borítóit kell felismernetek egy-egy részlet alapján. Minden állomáson írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába a felismert könyvcímet. Sok sikert a játékhoz!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben újra sorsolunk! 
 
Állomások:
06.08 Kelly és Lupi olvas
06.10 Könyv és Más
06.12 Csak olvass!
06.14 Dreamworld
 

2022. június 5., vasárnap

Erin Watt: One Small Thing - Egy kis apróság


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Erin Watt szerzőpáros új regényét: One Small Thing - Egy kis apróság címmel. A magyar rajongók végre kezükbe vehetik Beth és Chase történetét, melyben kiderül, milyen mély sebeket tép fel és micsoda lavinát indít el ennek a két fiatalnak a találkozása. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2022. 06.09. Vörös pöttyös
360 oldal
Fordította: Farkas János
Goodreads: 3,81
Besorolás: YA, realista, romantikus, veszteségfeldolgozás
 
Követed a szabályokat, vagy kockára teszed mindazt, ami a legfontosabb a számodra?
Beth élete gyökeresen megváltozott a nővére halála után. Szülei a széltől is óvják, csapdában érzi magát saját otthonában, és szabadságra vágyik. Amikor kiszökik egy buliba, és megismerkedik azzal a sráccal, akiről mindenki beszél, megdöbben azon, milyen gyorsan egymásba habarodnak, és azon is, hogy milyen szerepet játszott Chase a nővére halálában. Mindketten egy tiltott szerelemre vágynak a legkevésbé, de minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyülnek az érzelmeik egymás iránt.
Ám a titkuk mindent tönkretehet…
 
A szerzőpáros Jen Frederick és Elle Kennedy A Royal család első három részével engem nagyon elvarázsolt pár éve, bár a további részek már nem annyira tetszettek, és az utolsóval még meg is kell birkóznom, azért nem tudom elfelejteni, hogy mekkora ájulásban voltam a sorozat első két része kapcsán. Ezután kötelezővé tettem magamnak a szerzők további megjelenéseit, és a When it's Real 2019-ben nagyon tetszett, igaz az inkább a new adult korosztálynak szólt. És most végre olvashattam a legújabb regényüket, mellyel visszatértek a young adult korosztályhoz.
Elég karcsú a fülszöveg, bár már ebből is kitalálható, mi a nagy titka Chase-nek. Ez nagyon korán kiderül a könyvben is, szóval én a bejegyzésemben ezt nem tekintem spoilernek, ha meg akarsz mégis lepődni, akkor ne olvasd tovább!
Beth 17 éves, most kezdi a végzős évét, bulikról, szórakozásról álmodozik, de valójában nem teheti, mert a szülei a széltől is óvják, miután három évvel ezelőtt meghalt a nővére, egy autó elé szaladt, ami túl gyorsan száguldott, és a tragédia megtörtént. Ezt a traumát a család egyetlen tagja sem tudta feldolgozni, hiába teltek el évek a baleset óta. Beth a legfrissebb szobafogsága alatt kilóg otthonról és a legjobb barátnőjével, Scarlett-el furikáznak unaloműzésként. Egy benzinkútnál teljesen random idegen lányok hívják meg bulizni, de a barátnője nem akar menni, ő viszont annyira vágyik kiereszteni a gőzt, mielőtt elkezdődik a sulis mókuskerék, hogy egyedül is elmegy velük. Összeismerkedik egy titokzatos, kedves, helyes sráccal, aki úgy tűnik ugyanúgy egyedül van a buliban, mint ő. Végül egész messzire jutnak az ismerkedésben és ezt vegyétek szó szerint. Beth éjjel hazamegy, aztán nagyon csúnyán lebukik, a szülei elveszik az autóját, telefonját, sőt még a szobája ajtaját is leszerelik. Az egészről úgy szereztek tudomást, hogy lekérték az sms üzeneteit, így kiderült, hol is volt valójában. Ha ez még nem lenne elég csapás, később a suliban újra találkozik Chase-el, aki most iratkozott át ebbe a suliba, kiderül a legrosszabb, ami csak lehetséges, ő volt a nővérét halálra gázoló autó sofőrje.
Az Erin Watt páros könyveire nagyon igaz, hogy addiktívek, nehezen lehet letenni, ha egyszer elkap a történet, tudni akarod, mi lesz a vége. Erre a történetre ez maximálisan igaz volt, legalábbis az én olvasatomban, mert hiába másztam a falra bizonyos részletek miatt, nem tudtam haragudni ezekért, vagy félretenni miattuk a regényt, annyira jó volt a fő mondanivaló és az érzelmi szál, illetve ezen belül Chase karaktere, hogy eszembe sem jutott letenni.
Vegyük ketté a dolgot, aztán úgyis összeérnek a szálak. Az egyik szál a gyászfeldolgozás, mely érinti az egész várost. Rachel halála összeroppantotta a családot, a szülők közül nagyobb mértékben az apukát taglózta le, aki egy viccelődő mókás apából megkeseredett, gyűlölködő ember lett. Sajnos az anyuka partnere ebben, tulajdonképpen az életben maradt egy szem lányuk büntetését, korlátozását igazságosnak tartják, pedig ezek gyakran nagyon észszerűtlen megoldások. Azt furának találtam, hogy nincsenek is fokozatok, ők végig bicskanyitogatóan szélsőségesen viselkedtek, szülő létemre fogtam a fejem és csak bosszankodtam, hogy ilyen nincs. Úgy éreztem megfojtják a lányukat, aki tulajdonképpen még be is adta magának, ha jó kislány lesz, ez változhat. Hát jókat koppant. Azért hozzá kell tenni, hogy Beth is segítségre szorult volna alapból a gyászfeldolgozással kapcsolatban, a monológjai szerint egyáltalán nem tudta kezelni a testvére elvesztését, akire mindig is felnézett, igazi nagytestvére volt. Ez a lány meglehetősen össze volt zavarodva, rengeteg rossz döntést hozott, és az sem tetszett ahogy időnként viselkedett, hisztis volt, dührohamokkal fűszerezve. Aztán ahogy haladtunk a történetben, szerencsére egyre tisztábban látta a helyzetet és igyekezett helyesen dönteni, valójában nem sok dologra jött saját maga rá, a gondolatterelések nagyrészt Chase személyének köszönhetők. A fiú okos, jól látta helyzetét, minden kínos szituációt próbált menteni.
Az iskolatársak, Beth barátnői, illetve a fiúk, élükön Rachel régi pasijával, mind, kivétel nélkül mind full irritáló, idegesítő karakterek voltak, akik szemellenzősen ítélkeztek, a véleményükön semmi sem változtathatott. Nem értettem, hogy lehetett ezt így összehozni, már komikusba ment át egy egy helyzet. Nem vették észre a saját barátnői, hogy valójában mit érez, milyen támogatásra lenne szüksége, sőt ő még megbocsát nekik a sértésekért. A legjobb barátnője is támadta, és inkább Jeffnek pártjára állt, pedig az többször megalázta. Sajnos még a tanárok, vagy a továbbtanulási tanácsadó részéről sem éreztem, hogy bárki megerőltetné magát, utóbbi akart segíteni, de nem igazán láttam koncepciót. Senki nem gondolja úgy, hogy Chase eléggé megbűnhődött már, lelkileg összetört, megbánt mindent, végigcsinálta a javítóintézetet, megváltozott, és arról sem akarnak tudomást venni, hogy baleset történt, nem gyilkosság, és ebben van némi különbség.

A másik fő szál a megbocsátás, egyáltalán lehetséges egy ilyen helyzetben megbocsátani, magunknak, másoknak? Nagyon nehéz kérdés ez, főleg annak tükrében, vajon ha nem ismerik meg egymást azon az éjszakán Beth és Chase, ha nem kerülnek bizalmas kapcsolatba, ha csak a suliban találkoznak később, akkor meg tudott volna bocsátani a fiúnak? Milyen folyamaton mentek volna akkor keresztül? Nekem tetszett ez a verzió, ahogy a szerzők alakították az alaphelyzetet, bár zárójelben megjegyzem, erős lázadás volt Beth részéről belesodródni egy egyéjszakás kalandba. Érdekes és izgalmas volt olvasni kettejük reakcióit, mivel Beth mesél, az ő gondolataiba láthattam bele, vajon megengedheti magának ezt a barátságot, ragaszkodhat ehhez a kapcsolathoz, hiszen mindenki a nővére gyilkosaként tekint a fiúra. Chase volt az, aki elvitte a hátán a történetet, megszakadt a szívem, ahogy olvastam a történetét, az apja elutasító viselkedését, a javítóban töltött évek borzalmát, a küzdelmét a lelkiismeretével. Elárulta Beth-nek az életben maradásának titkát, minden napban próbált találni egy apróságot, ami segített könnyebbé tenni a túlélést, hogy megőrizhesse a józan eszét az őrületben. Szegény srác, amikor rájött, hogy valójában ki is Beth, megpróbált megszakítani vele minden kapcsolatot, de a lány nem hagyta. Őszintén szólva elég idegesítő volt Beth nyomulása, féltem, hogy bajba fog kerülni miatta és még rosszabb vége lesz, valami hatalmas verekedés kerekedik és végleg lesittelik a srácot, mint visszaesőt.
A szerzők tulajdonképpen jó munkát végeztek, úgy alakították a történetet, olyan interakciókkal manipuláltak a karakterek között, ami miatt nem maradhatsz közömbös, tudnod kell, hogyan alakul a sztori, nem teheted le a könyvet. Olvastam valahol, hogy tudatosan vették pl. a szülőket ilyen szélsőségesre, nem véletlen a döbbenet, amit az olvasók éreznek a büntetések kapcsán. De maga az ötlet, hogy egymásba szerethet-e ez a két fiatal, tudván a történteket, ez egy olyan feszült kérdés, amire nem egyértelmű igen vagy nem  a válasz. Komoly érzelmeket vált ki csak ez az egyetlen kérdés, és nem egy ilyen van a történetben. Rachelről is kiderülnek fontos információk a végére, sok minden a helyére kerül Jeff-el való kapcsolatáról is. tetszett a végkifejlet, ahogy kicsúcsosodik a feszültség, és végül egy keserédes befejezést kaptam, ami inkább a boldogság felé hajlik, hiszen a fiatalokon múlik, hogyan tovább.
Összességében hiába volt egy csomó bosszantó része a regénynek, az kétségtelen, hogy rengeteg érzelmet váltott ki, lenyűgöző és dühítő volt egyszerre, fájdalmas de reménykeltő,  tele vágyakozással és tiltott szerelemmel. Megosztó lesz az olvasók között, vagy imádni vagy utálni fogják, én maradok egy jó kis négyes értékelésnél. 
Képek:Pinterest
 
Borító: Igazából semmi nem utal a könyv tartalmára, de a színvilág nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Chase

Szárnyalás: A minden napra egy apróság gondolatát imádtam, és át is vettem magamnak.

Mélyrepülés:  A szülők erőltetettsége.

Érzelmi mérce: Nagyon cuki Chase, de itt a veszteségfeldolgozás több érzelmet mozgat meg, mint a romantikus szál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ
 
 Nyereményjáték

Erin Watt idézetekkel játszunk! Minden állomáson egy klassz idézet vár rátok, fejtsétek meg melyik könyvükben szerepel, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
 
Feladvány:  “Néha még mindig nem tudom elhinni, hogy mindegyikükkel utáltuk egymást, amikor először idekerültem. Reed elhatározta, hogy tönkretesz, a testvérei pedig felváltva gúnyolódtak velem, vagy éppen levegőnek néztek. Napi szinten eszembe jutott, hogy elmeneküljek.
Most pedig már el sem tudnám képzelni a Royal-fiúk nélkül az életemet.”

 
 
További állomások:
Blogturné Klub
06.05 Kelly és Lupi olvas
06.08 Pandalány olvas
06.11 Readinspo

 

2022. június 2., csütörtök

Helena Hunting: Költözz az ágyamba (Shacking Up #1)


A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Helena Hunting új regénye Költözz az ágyamba címmel. A Shacking up  sorozat első részében Bancroft Mills hotellánc örökös és az éppen munkanélküli Ruby Scott nem hétköznapi találkozásából alakuló romantikus szerelemről olvashatunk jó adag erotikával fűszerezve. Kövesd végig a blogturné állomásait, és ha szerencséd lesz meg is nyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
 
Maxim Könyvkiadó 2022.05.31 Passion válogatás
448 oldal
Fordította: Ipacs Tibor
Goodreads: 4,08
Besorolás: felnőtt, chick-lit, romantikus, erotikus, realista
 
Rubynak se munkája, se lakása, se magánélete nincs, ám úgy tűnik, mindez egy csapásra megváltozhat, amikor beköltözik Bane luxuslakásába, hogy gondozza az egzotikus állatait. Ruby Scott hónapok óta késik a lakbérrel, és képtelen normális munkát találni. De ekkor jön egy meghallgatás, ami mindent megváltoztathat! A nagy áttörés helyett azonban megbetegszik, és a lehető legmegalázóbb módon járatja le magát. És mindez egy rejtélyes, jóképű srác miatt történik, aki az előző este megcsókolta. Szerencsére a barátnője egy tökéletesnek tűnő megoldással áll elő: egy hihetetlen munkalehetőséggel. Rubynak be kell költöznie a hotelmágnás, Bancroft Mills luxuslakásába, amíg ő elutazik, és gondoznia kell egzotikus háziállatait. De amikor a frissen hajléktalanná vált Ruby először találkozik jövendő munkaadójával, kiderül, hogy Bane ugyanaz a srác, aki miatt beteg lett. Amikor Bane rájön, hogy mekkora bajt okozott Rubynak, felajánlja neki, hogy költözzön hozzá, és gondozza az állatait, egészen addig, amíg rendbe nem jön az élete.
 
2019 év vége felé indult útjára a Maxim Könyvkiadónál a Passion válogatás sorozat, mely az erotikus-romantikus regények kedvelőinek ad olvasnivalót a kezébe. Az egyik első ilyen megjelenés volt Helena Hunting Shacking Up sorozatának harmadik része, a Piszkosul akarlak. Most pedig könyvheti újdonságként jelenik meg ennek a sorozatnak az első része, mely eredetileg a sorozatcímet viseli, magyar verzióban a Költözz az ágyamba címet kapta, melyet a kezdetektől "Kötözz az ágyamhoz" formában él a fejemben. Ám erről szó sincs a könyvben! És azon a téren is megnyugtatok mindenkit, hogy teljesen függetlenek egymástól a részek, tehát teljesen mindegy, hogy a harmadik rész jelent meg először nálunk és csak utána az első. Külföldön még Mills Brothers sorozatcímen is fut.

Nekem a Piszkosul akarlak eléggé tetszett, az ingatlan-felújítós téma emlékezetes maradt, úgyhogy szívesen vágtam bele az új megjelenésbe, mely New Yorkban játszódik. Ruby Scott művészlélek, színésznő szeretne lenni a Broadway-n, annak ellenére, hogy apja ezt nagyon nem támogatja. Eddig ő fizette a lakásbérletét, de mostanában elfelejtett utalni, ezért a lánynak felmondanak, napokon belül ki kellene költöznie. Ráadásul épp nincs munkája, spórolnia kell a kaján is, úgyhogy a barátnője eljegyzési partiján épp a táskájába lapátolja a jó falatokat. A mosdóba menet a sötét folyosón egy idegen nagydarab pasi hirtelen megcsókolja, ez annyira váratlan, megdöbbentő, de egyben mégis kellemes, hogy visszacsókolja. Kisebb balhé kerekedik, ugyanis a nem kicsit spicces pasi összetévesztette valakivel, viszont mivel épp nagyon beteg is, ráragasztott egy kis influenzát a lányra. Ez csak másnap derül ki, amikor meghallgatásra kéne mennie, de nagyon rosszul sül el, nem kapja meg a munkát. Viszont másnap együtt vacsorázik ez a baráti társaság, és hivatalosan is megismerkedik Bancroft Mills-el, aki épp segítséget keres a házi kedvencei mellé, ugyanis pár hétre Európába utazik munkaügyben. Összehozzák tehát a kellemest a hasznossal és a lány beköltözik Bane-hez, majd hosszas leírásokat kap a lakás és a két háziállat "kezeléséhez". Francesca egy görény kislány, aki illegálisan tartózkodik a városban, mert New Yorkban nem tartható göri lakásban, és Picúr pedig egy tarantula, terráriumban lakik, ő kevesebb törődést igényel.
Bane korábban profi rögbijátékos volt, de kevés barátnője akadt, mert a sok utazás miatt nem preferálta a távkapcsolatokat. Túl van egy nagyobb térdsérülésen, ezért most a kőgazdag apja szállodaláncánál dolgozik, a két fivérével együtt. Rubyval már az elutazás előtt is szikrázott közöttük a levegő, és hát ott volt az a bizonyos első csók is, szóval évődős, poénkodós jó hangulatban, de még abszolút munkaadó kontra alkalmazott viszonyban búcsúznak el. Aztán kezdődnek a napi videós bejelentkezések, amik során sokat beszélgetnek, folytatódnak a szócsaták, poénok, és különböző villantások főleg Ruby részéről. Amikor Bane hazajön, jön a fordulat, nem igazán tudják féken tartani magukat, az ágyban kötnek ki, és lassan kezd a dolog érzelmi része is komolyra fordulni. Bane beszélgetést harangoz be, aztán hirtelen elutazik és egy hétig se kép, se hang, csak Brittany, a betolakodó harmadik fél furán hangzó üzenete hallható a rögzítőn, és Ruby úgy érzi, le kell lépnie Bane életéből, lehetőleg azonnal.

Nagyon cuki volt ez a történet, elsősorban Ruby miatt, a néhány bénázása ellenére egy nagyon talpraesett lány, aki tudja mit akar, és azt minden nehézségen át keresztül is viszi. Az apja gyógyszeripari guru, az egész család neki dolgozik, természetesen tőle is azt várják el, hogy végül visszakullogjon legyőzötten a családi házba. A szülei elváltak, az apja pedig elvette az asszisztensét, aki csupán négy évvel öregebb Rubynál. A lány attól sem riad vissza, hogy jelenleg elég sikertelenek a meghallgatásai, viszont felveszik egy burleszkbe, ahol nagyon jól megállja a helyét, végre sikerül egy kis tőkét összeszednie. A szerző olyan hősnőt hozott a történetbe, akire nem illik ugyan a szegény lány kategória, de mivel nem hódol be apja akaratának, önállóan kell megteremtenie az életfeltételeit, és mégiscsak csóró benyomást kelt. Tetszett benne, hogy nagyon szókimondó volt, nem gond neki nevén nevezni a dolgokat, nem szerénykedett, főleg ha méretbeli igényei kerültek szóba. Az önérzete is a helyén volt, amint szerinte félreérthető volt Bane hozzáállása, azonnal lépni akart, egy percig sem volt elviselhető a lelkének, hogy kitartottnak minősüljön.
Bane is kellemes karakternek bizonyult, tetszett benne, hogy nem volt nőfaló, annak ellenére, hogy megtehette volna, mégsem használta ki a "rajongóit". Kicsit necces volt nekem, hogy pár nap ismeretség után befogadta Rubyt az otthonába, ez meredek szerintem, gyakorlatilag idegenek még egymásnak. Szívmelengető történet, ahogy megmentette a görit a sintérektől, és befogadta a lakásába, de hogy a görény tartása ennyire egyszerű lenne, azt erősen kétlem, és erről igazából Lupi bloggertársam tudna mesélni, aki hosszú évekig tartott göriket, és szerintem sosem csak egyet.
A korábban megjelent Helena Hunting regényhez hasonlóan ebben is a humor az egyik fő erősség. Hangos nevetésre ugyan nem késztetett, de végig mosolyogtam az olvasás alatt.
Kettős nézőpontból mesélnek, minkét főszereplő gondolatait megismerhettem, ez tökéletes az ízlésemnek. A mellékszereplők közül Ruby barátnője, Aime emelhető ki, nagyon jó barát, mindenben kiáll Ruby mellett, viszont a saját életét láthatóan épp elszúrni készül. Van egy olyan érzésem, hogy ő kap majd saját történetet. (Gyorsan megnéztem, és tényleg, az eredeti sorozat második része az övé.)
A szerelmi szálról szólva, a szereplők közötti kémia nagyon is jó volt, bár elég soká teljesedett ki, hogy finoman fogalmazzak. Akkor viszont mindent beleadtak, és szó szerint fellángolnak a lapok. A hosszú várakozás után maratoni szex jön, készüljetek fel, hogy még olvasni is fárasztó (viccelek). És jön pár ismétlés is.
Hogy a negatívumokra is rátérjek, igazából csak néhány furcsaságra tudok kitérni. Rögtön az elején a betegség elkapása még oké, bár ráköhögni tök felesleges volt, de hogy néhány óra alatt így kijöttek a tünetek, az túlzás volt, itt eltelhetett volna több idő. A dinamikát sem értettem, hiszen túl kevés időt töltöttek el az utazás előtt, aztán öt hét külön töltött idő, és mikor Bane visszatér, már a könyv háromnegyedénél járunk, valahogy optimálisabb is lehetett volna az elosztás.
Mindent összevetve azonban azt mondhatom, hogy egy kellemes, szórakoztató történetet olvashattam, ha nem is mondható tökéletesnek, néhány órai kikapcsolódást biztosít a romantikus-erotikus regények kedvelőinek. Remélem hamarosan jön a következő rész, szívesen olvasom majd.
Képek: Külföldi borító, illetve a második képen Lupi Elena nevű görije
 
Borító: Nagyon örültem a borítócserének, az előző tervezet borzalmas volt.

Kedvenc karakter: Ruby, Bane

Szárnyalás: Azt hittem a göri legalább egyszer megszökik, de szerencsére nem, viszont párszor elbujkált.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Ez egy erotikus könyv, bevállalós, szókimondó, 18 felettieknek szól.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!
 
 
Nyereményjáték:

Főhősünk Bancroft Mills hotellánc örökös, ez a tény inspirálta a játékunkat. Minden állomáson híres szálloda márkaneveket kevertünk össze, helyes sorrendbe rakva írjátok be a nevet a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Pl: Hilton
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

Feladvány:  totMrira
 
Állomások:
Blogturné Klub
06.02 Kelly és Lupi olvas
06.04 Betonka szerint a világ...
06.06 Angelika blogja


 
 

2022. június 1., szerda

Paige Toon: Ha bárhová mehetnél

 


Paige Toon ötödik magyarul megjelent kötete Olaszországba kalauzolja az olvasókat. Szép táj, egy ízig-vérig olasz család és egy kis szerelem… Kell ennél több egy jó kis kikapcsolódáshoz?
Tartsatok bloggereinkkel, hiszen most tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott nyereménykötet!

General Press, 2022
376 oldal
Fordította: Pejkov Boján
Goodreads: 4,06
Besorolás: romantikus, realista

…te ​hová utaznál?

Angie egész életében arra vágyott, hogy világot lásson. Mégis, a harminchoz közeledve még sohasem hagyta el az ausztrál sivatagban lévő kis bányászvárost, ahol születésétől fogva a nagyszüleivel élt. Amikor azonban a zárkózott, de melegszívű lány véletlenül talál egy levelet, amelyet az anyja az ő sohasem látott apjának címzett, Angie elhatározza, hogy megkeresi az egyetlen élő rokonát – még ha ehhez a világ másik végére kell is eljutnia. Az apja ugyanis olasz, és Rómában él! Angie egyik napról a másikra egy teljesen más világba csöppen: a szenvedélyes, pezsgő Itáliába, ahol a sajátjától gyökeresen eltérő temperamentumú emberekkel ismerkedik meg. Köztük a jóképű, de megközelíthetetlen Alessandróval, akinek a lelkét súlyos titok nyomja. Vajon lehet-e közös jövője két ennyire különböző embernek, és ki tudnak-e lépni a múlt árnyékából?

Róma! Ez az egy szó elég volt, hogy érdekeljen a történet és el akarjam olvasni.

A történet szerint Angie egy istenháta mögötti ausztrál bányászvárosban él, ahol opálkitermeléssel foglalkoznak. A szülei közül édesapját nem ismeri, az édesanyja pedig születése után meghal, így a nagyszülei nevelik fel. A lány rettentően szeretne világot látni, hiszen a városukba rengeteg turista érkezik, ki hosszabb, ki rövidebb időre és varázslatos helyekről mesélnek neki. De sajnos Angie nem tud elutazni, mert a beteg nagymamáját kell ellátnia. Azonban a nagymama halála után a lány talál egy levelet, amiből kiderül, hogy él az apja, méghozzá Olaszországban! Fel is veszi vele a kapcsolatot, aki boldogan meghívja magához a lányát.
Angie VÉGRE UTAZIK! Méghozzá a varázslatos Rómába, ami rögtön rabul ejti a szívét. Szívélyes, barátságos, temperamentumos olasz családja örömmel fogadja és kiderül, hogy van egy mostohatestvére, a jóképű Alessandro és hát egyikük sem lesz közömbös a másik iránt. De a fiú nagyon furcsa. Hol közel engedi magához a lányt és látszik rajta, hogy kedveli, tetszik neki, hol viszont megközelíthetetlen. Vajon mi lehet ennek az oka? Angie meg tudja fejteni ezt a rejtélyt és persze van esélyük egy közös jövőre?

Háromnegyed részben imádtam a regényt, a maradék negyed részével viszont nem tudtam igazán mit kezdeni.
Ami számomra elvitte pozitív irányba az egészet, azok a tájak és az ott élő emberek.
Különleges volt megismeri egyrészt azt a világot, ahol Angie felnőtt, annyira izgatta a fantáziámat, hogy még meg is "gugliztam" a várost, Coober Pedyt, hogy tényleg a föld alatt, barlanglakásokban élnek-e ott az emberek. És igen! Rettentő különleges hely, ha van pár percetek, keressetek rá!
És persze Olaszország. De nem is csak úgy általánosságban Olaszország, hanem RÓMA. Így nagy betűkkel. Egyszerűen örök szerelem az a város. Az írónőn pedig tényleg látszik, hogy járt ott, de nem csak járt, hanem valószínűleg el is töltött nem kevés időt ebben a városban, mert ahogy ír róla, az ott élő emberekről, azt csak olyan ember tudja így átadni, aki élt is ott (ezt nem tudom pontosan, csak tippelem).
Egyszerűen ittam a szavait, ahogy Angie olasz családjáról mesélt, a mindennapjaikról, az étteremről és annak üzemeltetéséről, vagy ahogy a lány bejárta a várost. Mintha ott lettem volna Angie mellett végig. Eszméletlen érzés volt, imádtam minden pillanatát.
És persze jártunk másfelé is Olaszországban, Pompeiben, Velencében, sőt eljutottunk a messzi Norvégiába is.
Csupa olyan helyre látogattunk el, ahol már jártam, vagy ahová nagyon vágyom. Szóval az írónő ezekkel a helyszínekkel teljesen levett a lábamról.

És amivel kevésbé voltam kiegyezve: az emberi kapcsolatok.
Angie és az édesapja. Ahhoz képest, hogy a főhősnőnk miatta utazza át a világot, alig kap valami szerepet ez a kapcsolat. Az írőnő annyira Alessandrora és Angie-re koncentrált, hogy ez a szál valahogy elsikkadt. Volt egy két aranyos, megható jelenetük, de kb egy hét múlva nem is fogok rá emlékezni, annyira semmitmondóak voltak. Ezt azért sajnálom nagyon.
A másik pedig Alessandro és Angie. Ennél a szálnál pedig számomra annyira hangsúlyossá tette Paige Toon a fiú kínlódását, őrlődését, hogy a szerelmi szálra vajmi kevés idő maradt. Itt is voltak aranyos, szívet melengető részek, sőt több is - bár azt az írónő annyira YA stílusban írta meg, hogy semmi forróság nem volt a jelenetben :D, de sajnos ez nekem kevés volt ahhoz, hogy imádjam a szereplők közti kémiát / kapcsolatot.
Angiet magát viszont kedveltem, bár az elején számomra túlságosan önfeláldozó volt, de később magára talált és egy nagyon szerethető főhősnő vált belőle.
Alessandro viszont... nekem egyáltalán nem hozta az olasz amorózót, legalábbis azt nem, amit vártam tőle. Azt rengetegszer leírta Angie, hogy milyen jóképű, milyen gyönyörű, de valahogy ez nekem már kevés volt. A fiút annyira felzabálta a mardosó bűntudat és önsajnálat, hogy valahogy ennél többre nem igazán telt neki. Ráadásul én úgy láttam, hogy ezért az egész kapcsolatért Angie harcolt nagyon, a srác, csak úgy sodródott az árral. És valahogy nem ezt vártam egy olasz férfitól. De lehet, hogy nekem voltak nagyok az elvárásaim :).

És a történet vége? Nekem picit gyors volt, de biztos lesz olyan, aki ezzel szembeszállva azt mondja, hogy így lett tökéletes. Nem mondom, hogy rossz, de valahogy túl hamarnak éreztem ezt a lezárást.

Összességében nem egy rossz könyv, ami azért lehetett volna picit jobb is, ha az emberi kapcsolatokba ugyanannyi energiát fektet az írónő, mint amit a helyszínekbe és a történet hangulatába ölt. 
Az Olaszországban játszódó történetek kedvelőinek mindenképpen ajánlom, ők nagyon fogják szeretni ezt a regényt.

Borító: Nagyon illik a történethez, látványos, tetszik nagyon!

Kedvenc karakter: Angie

Szárnyalás: az olasz részek és egy olasz család / étterem életének a leírása

Mélyrepülés: Alessandro tragédiájának túlságos előtérbe helyezése

Érzelmi mérce: néhol szomorú, néhol romantikus, néhol vicces

Értékelés:  



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek Róma nevezetességeit. Minden bloggernél találtok egy képet egy helyszínről, a ti feladatotok pedig beírni az adott hely nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Május 28. – Fanni’s Library
Május 30. – Csak olvass!
Június 01. – Kelly és Lupi olvas

2022. május 31., kedd

Tabitha Suzuma: Az őrület hangjai (Flynn Laukonen #1)


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Tabitha Suzuma: A Note of Madness - Az őrület hangjai című regényét, mely a nagy sikert arató Forbidden után a szerző második magyarul megjelent kötete. Újabb tabunak számító témát hoz testközelbe a szerző a 19 éves Flynn Laukonen történetével, aki zongoraművésznek tanul a londoni konzervatóriumban, miközben bipoláris depresszióval kell megküzdenie, ami meglehetősen kiszámíthatatlanná teszi a jövőjét. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2022 Vörös pöttyös
288 oldal
Fordította: Füleki Anna Lili
Goodreads: 3,95
Besorolás: mentális betegség realista

Miért történik ez velem?, kérdezte magától kétségbeesetten. Mi baj van velem?
Flynn-nek jól mennek a dolgai egyetemistaként. A Királyi Konzervatórium egyik legjobb zongoristájaként életre szóló lehetőséget kap, amikor felkérik egy fontos koncerten való szereplésre. A felszín alatt azonban minden kezd megváltozni. A jó napokon Flynn tele van élettel és energiával, de a rossz napokon megváltásnak tűnik a halál. Néha egész éjszaka komponálni és gyakorolni akar, máskor viszont az ágyból se tud kikelni. A lakótársa, Harry igyekszik megérteni, de egyre jobban összezavarják Flynn kiszámíthatatlan hangulatingadozásai. Egy barátja, Jennah is próbál segíteni, de Flynn-nek nehezére esik normálisan viselkedni a lány közelében, mivel nem tudja kordában tartani az érzelmeit. A közelgő koncert nyomása és a családja, valamint barátai növekvő aggodalma hatására vulkánszerűen törnek felszínre az érzések.
Néha minden rosszabb lesz, mielőtt javulásnak indulhatnak a dolgok.
Egy őszinte vallomás a bipoláris zavarról.


2016. év végén olvastam a szerző első magyar megjelenését, a Forbiddent. Emlékszem, nagyon izgultam, hogy a testvérszerelem téma vajon milyen fogadtatásra talál a hazai olvasóknál. Szerencsére nagy siker volt a könyv, most is magas, 86%-os átlagon áll az értékelése a Moly-on. Azóta is vártam, hogy újabb regénye jelenjen meg a szerzőnek, mert Tabitha Suzuma neve nekem garancia arra, hogy minőségi írást olvashatok - más szerzők által nem preferált, tabunak számító témákban. Nem kellett csalódnom, Az őrület hangjai egy 19 éves egyetemista fiú küzdelmét mutatja be a bipoláris zavarral. 
Flynn a londoni konzervatórium zongorista hallgatója, aki világ életében erre a hivatásra készült, hogy zongoraművész legyen. A rengeteg gyakorlás mellett sosem volt problémája a versenyekkel, sőt imádta a megmérettetéseket, és az egészséges lámpalázon kívül semmilyen problémával nem küzdött. Remekül érzi magát a barátai társaságában, Harry csellista, egyben a lakótársa is, és Jennah-val, a fuvolás tehetséggel benne vannak minden buliban, élvezik a tanulást, az egyetemi életet, minden örömével és nehézségével együtt. Aztán elkezdődtek a furcsaságok. Flynn kezdi úgy érezni, hogy talán nem is olyan tehetséges, mint ahogy beállítják őt mások, felkérték ugyanis egy nagyobb koncertre, ahol egy nagyon nehéz darabbal kellene indulnia, rengeteg gyakorlást igényelve. Ilyen lehetőség egyszer adódik, legalábbis nem túl sűrűn, így mindenképp belevág, hiszen ezt elvárják tőle. De a nyomás egyre fokozódik, úgy érzi, szétfeszíti ez az egész. Éjt nappallá téve gyakorol, nagyon keveset alszik, de ahelyett, hogy kikészülne, még inkább energikusnak érzi magát. Szárnyalnak a zeneszerzői ötletei, megállás nélkül komponál, operát ír. Ennek a tetejébe még órákon át tartó távfutásra is indul, szó szerint nem tudja lefárasztani magát. Aztán egyszer csak kipukkan a buborék, és Flynn átesik a másik végletbe, depressziós lesz. Azt gondolja, tehetségtelen, semmi keresnivalója a versenyen, nem érdeklik a társasági események, nem akar menni sehova, lóg az óráiról, csak fekszik, agyal, vagy éppen átalussza a napokat. Ezek az időszakok váltják egymást, a barátai értetlenül állnak a viselkedése előtt, kiszámíthatatlanná válik. A verseny előtti napon újra annyira túlpörgeti magát, hogy már olvasóként én is lerágtam vele együtt a körmeimet, és felkészültem a legrosszabbra. Meg is történt volna, ha a barátai nem állnak mellette és nem hívnak orvost hozzá, mégpedig Ramit, a saját bátyját, aki felismeri a tüneteket, lenyugtatja és pszichiáterhez irányítja. Innentől újabb szakaszába ér Flynn küzdelme, mert belép az életébe a lítium, minden mellékhatásával együtt. 

Azzal kell kezdenem, hogy láttam már hasonló dolgokat a saját környezetemben, és amit tapasztaltam, az abban erősített meg, hogy higgyek a biokémiában. Azonban az igaz, hogy nincs két ember, akik egyformán reagálnának a kezelésre, a gyógyszerekre. Azt én teljes mértékben elfogadom, hogy szükséges a gyógyszeres kezelés ebben az állapotban, minél hamarabb. Az ilyen gyógyszereknél hatványozottan igaz, hogy kell hagyni időt a hozzászokásra, türelmesnek kell lenni. Nagyon nehéz időszakok követik egymást, de látni kell, hogy van fény az alagút végén, és ez nem a közeledő vonat. (Ez a poén szerepel a történetben is.) Flynn is megtapasztalta, hogy milyenek a mellékhatások, letompul a világ, igaz, hogy nincsenek hatalmas extázisok, de nincsenek halálközeli mélypontok sem. Mégis annyira elviselhetetlen ez a katatón állapot, hogy Flynn ezt sem tudja hosszútávon elviselni és másképp dönt, ami újabb katasztrófa felé vezet. A szerző szépen végigvezeti a betegség tünetein a főszereplőt, és számomra teljesen hitelesen ábrázolja az érzéseit. Megmutatja a megmagyarázhatatlan és elmondhatatlan érzéseket, amikkel olvasóként is nagyon nehéz szembesülni, hát még átélni. Nagyon sokszor éreztem, hogy mennyire elviselhetetlen lehet, fájt a szívem, és szó szerint felgyorsult a szívverésem, ahogy erről írt. Nagyon sokan vagyunk, akik átéltek már egy-két pánikrohamot, vagy épp depis időszakot, de azt hiszem ezek eltörpülnek egy ilyen betegség mellett. Nagy szeretettel szeretnék szólni a barátokról, a családról. Nem tudom, hova jutott volna Flynn, ha például egyedül él, nincs mellette Jennah és Harry, akik mindketten nagyon odafigyeltek rá, és nem igyekeztek kívülállók lenni, érezték a megfelelő időben, hogy mekkora a baj. Nagyon szerettem mindkét karaktert, Harry elég őrült volt, Jennah pedig az érzelmi szálakat is megmozgatta. 
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire örülök, hogy a szerelmi szál nem volt kifejezetten hangsúlyos, épp a kellő mértékben volt jelen. 
Szerencsés véletlen, hogy pont orvos Flynn bátyja, aki nem bagatellizálja el a problémát, nem hagyja annyiban az ellenállását, konkrét segítséget nyújt. A feleségével együtt nagyon rendesek voltak vele, magukhoz vették egy időre. A szülők már egy kicsit távolabbról voltak érintettek, és közrejátszott az is Flynn elzárkózásában, hogy úgy érezte, a szülei részéről is hatalmas az elvárás felé, pedig nem volt ez ennyire erőteljes. Mindenki boldog volt, hogy bejutott a fiuk konziba, de nem lenne világvége, ha meggondolná magát. Fontos szereplő még a regényben Flynn tanára, Kaiser professzor. Az elején úgy tűnt, rendesen presszionálja, de később teljesen rugalmassá vált, ebben biztos közrejátszott, hogy őszintén elmondott neki mindent Rami. Nagyon fontos része a regénynek természetesen a zene. Abszolút át lehetett érezni azt a szenvedélyt, ahogy Flynn a zenéhez viszonyul. Nekem a komolyzenéhez kevés ismeretem van, ezért a regényben említett zenéket kikerestem és olvasás közben hallgattam Spotify-on. Rachmaninov darabjai valóban nagyon nehéznek tűnnek, miközben hallgattam belegondoltam, hogy ezek a művészek ezt képesek megtanulni kotta nélkül játszani, ez igazán különleges teljesítmény. Ahogy a zeneszerzés is hasonló felfoghatatlan képesség számomra, minden tiszteletem azoké, akik létre tudják hozni a zenei csodákat. Nagyon szép leírások születtek a zenéről, milyen érzéseket vált ki Flynnben, akár pozitív, akár negatív irányban. Az írásmódról nem tudok mást mondani, tökéletes. Teljes mértékben visszaadja a rengeteg különböző érzelmet, az egyre növekvő bizonytalanságtól a magasságokban való szárnyalásig, a titkolt szerelem kínjától az öngyilkosságra vágyó legmélyebb kétségbeesésig. Az valami fantasztikusan élő leírás volt, amikor a közönség elé kellett állnia, (vagyis ülni a zongoraszékre) és 1000% izgalmi állapotban eljátszani a világ egyik legnehezebb darabját, összehangolódva a karmesterrel és a zenekar tagjaival. Tűpontos, felejthetetlen leírás.
Egyetlen dologgal nem vagyok kibékülve, és az a regény vége. A cselekményszál szépen épül végig, a feszültség egyre nő, időnként robban is, de a végére még vártam volna egy végső, hatalmas robbanást. Nehéz megmagyarázni, de az egész regény alapján más befejezésre számítottam. Ez egy olvasóbarát verzió lett, persze megvolt az őrületes feszültség, de nem ütött akkorát. Főleg a regény elejére tekintettel, ami már egy 10 évvel későbbi időből emlékezik vissza.
Mivel ez egy sorozatkezdő rész, nem bírtam ki, hogy ne nézzek bele a folytatás fülszövegébe. Nem mondom el, mindenki olvashatja saját felelősségre. Nekem kár volt!
Ezt a regényt minden fiatalnak ajánlanám elolvasni, nem csak azoknak, akik bármilyen mentális problémával küzdenek, hanem tényleg mindenkinek, mert nagyon jó tanulság arra, hogy vegyük észre a környezetünkben a jeleket, ha valamelyik barátunkkal, hozzátartozónkkal történnek hasonló szituációk, már tudunk mire gondolni, tudunk segíteni.
Képek: Pinterest

Borító: Folytatva a Forbidden hagyományát, fekete a háttér és nagyon kifejező az összegyűrt kottalap.

Kedvenc karakter: Flynn és most itt tényleg mindenki kedvenc!

Szárnyalás: A zavaros érzelmek megjelenítése zsigerig hatolóan valóságos.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Nagyon erős érzelmeket  vált ki a regény, a szíved megdobogtatja, de nem romantikus módon, hanem aggódva ezért a fiúért.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A játékunkban minden állomáson híres zongoraművészeket kell felismernetek a megadott képek alapján, írjátok be a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

További állomások:
Blogturné Klub
05.31 Kelly és Lupi olvas
06.03 Fanni’s Library
06.06 Hagyjatok! Olvasok! extra
06.09 Hagyjatok! Olvasok!



Rendszeres olvasók