KMK AKCIÓ

2012. november 30., péntek

Karakter interjú - Pippa Kenn és Ruben Mack

Egy hete jelent meg Kemese Fanni első regénye A napszemű Pippa Kenn, melyről  I T T  olvashattok kritikát.
Azt gondoltam Fannival, hogy kicsit közelebb hozzuk hozzátok a főszereplőket  egy karakter interjú segítségével. Reméljük így még nagyobb kedvet kaptok a könyv elolvasásához.  Valamint itt az alkalom, hogy egy szerencsés megnyerje a könyvet, méghozzá a szerző dedikálásával!  Nem kell mást tenni, mint a lenti Rafflecopter dobozt kitölteni december 15-ig.

Először Rubent kérdezem:

Kelly: Mi volt életed eddigi legjobb pillanata?
Ruben: Mióta Pippával vagyok, cserélődnek a legjobb pillanatok. El ne mondd neki!
Kelly: Mi a legkedvesebb tárgyad amihez kötődsz?
Ruben: A kardom. Családi örökség. Pippa fotóskönyvében furcsa szemű és ruhájú férfiaknak volt ilyenje.
Kelly: Mit változtatnál meg, ha visszaforgathatnád az időt?
Ruben: Most be kéne vallanom a hibáimat? Majd hülye leszek.
Kelly: Mit gondoltál Pippáról, mikor először megláttad?
Ruben: Hogy álmodom.
Kelly:  Szerinted mi Pippa legjobb tulajdonsága?
Ruben:  Pippa erős, talán nem is tudja mennyire.
Kelly: Mit gondolsz, hol leszel egy év múlva?
Ruben:  Ott ahol Pippa, bárhol is legyen az.

Pippától kérdeztem:

Kelly: Mi a legkülönlegesebb dolog, amire valaha vágytál?
Pippa: Egy család. Nagycsalád, széles rokonsággal.
Kelly:  Miről álmodtál éjszakánként, amikor egyedül voltál?
Pippa:  Arról, hogy egyszer csak nem vagyok egyedül.
Kelly:  Mi az, amiről megkérdeznéd apádat, ha még élne?
Pippa:  Végső soron azt, hogy szeretett-e engem. Mert ha igazán szeretett volna, nem titkolja el, amit eltitkolt.
Kelly:  Melyik az az egy tulajdonság, amivel jellemeznéd Rubent?
Pippa:  Erő.
Kelly:  Mitől félsz a legjobban a világon?
Pippa:  Hogy újra egyedül maradok.
Kelly:  Melyik a fontosabb a biztonság vagy a szerelem?
Pippa:  Amíg nem tudtam, milyen a szerelem, meg voltam győződve róla, hogy a biztonság. De ha érzed az előbbit, utóbbi kevésbé számít.

a Rafflecopter giveaway

SIMONE ELKELES DEDIKÁLÁS

SIMONE ELKELES  Magyarországra látogat 2012. december 1-én szombaton!!!

A Könyvmolyképző jóvoltából  dedikálásra is sor kerül, amiről az alábbiakat érdemes tudni:
Helyszín:  Alexandra Könyváruház  Budapest, Károly körút 3/c.

Információk a VP facebook oldaláról:

16.00-kor kezdődik egy beszélgetés Simonnal, ami kb. 30 percig fog tartani.
16.30- körül megkezdődik majd a dedikálás, ami kb. 1 órán át fog tartani, tehát 17.30-ig.

Készülhettek előre kérdésekkel, lesz rá alkalom, hogy a beszélgetés végén feltegyétek neki.

Ha fényképezkedni szeretnétek vele, akkor azt kérlek, hogy majd a dedikálás után tegyétek, hogy ne kelljen az aláírást felállásokkal megzavarni.

Egy papírra írjátok rá nyomtatott betűkkel a nevet, akinek kéritek a dedikálást, hogy ezzel is gyorsabban haladjon majd a sor.

Akinek még nincs meg Simone Elkeles könyve, annak lehetősége nyílik rá, hogy megvásárolja az Alexandrában. 
 
Mi Lupival természetesen ott leszünk és beszámolunk az eseményről.

2012. november 25., vasárnap

Hétvégi könyvbemutatók a Könyvmolyképző Kiadónál

Harmadszorra került sor a Könyvmolyképző Kiadó 3 muskétás könyvbemutatójára, amit 2010-ben rendeztek meg először Benina, Spirit Bliss és Szurovecz Kitti könyveinek megjelenése alkalmából. Az idei sokkal jobban tetszett, mint  a túlkörített 2011-es  bemutató, és szerintem így voltak ezzel az írónők is, sokkal felszabadultabb volt a beszélgetés, és remekül ment a felolvasás is.  A könyvrészletek után jöhetett a dedikálás, ami hihetetlen hosszú sort eredményezett. Sikerült összefutni néhány ismerőssel is, na és ott voltak az eseményen a kedves bloggertársak is, Fanni, Lupi, Deszy, Dave. Jót beszélgettünk,  egyetértve abban, hogy mennyire várjuk azokat a könyveket, amiket még az idei évre beharangozott a kiadó, na és természetesen közös mozizást is fogunk szervezni a várva várt filmekre, úgymint Rubinvörös, Csontváros, Burok stb. Deszynek ismételten megköszöntem a munkáját, amit az Árnyvadászok  oldalon művel, hihetetlen energiákkal rendelkezik, időnként sugározhatna felém is!

Ma délután az Apacuka Kávéházban került sor három elsőkönyves írónő könyvbemutatójára. Szerintem sem a kiadó, sem Fanni nem számított ekkora érdeklődésre, mert szó szerint a plafonról is lógtak a vendégek! Itt is láttunk ismerős arcokat, örömmel töltött el, mennyien kíváncsiak ezekre az újdonságokra, melyek a kiadó  vörös pöttyös sorozatában jelentek meg. Blogger szekciónkat meglepte a kiadó egy-egy példánnyal az új könyvekből, ezúton is nagyon köszönjük. A napszemű Pippa Kenn kritikája már olvasható a blogon, és hamarosan sorra kerül a másik két debütáló regény is.
Bea, Fanni, Helena, Viki
 A kiadó ügyvezetőjének Lele Józsefnek megnyitója után Varga Beáta - alias "Aranymosó" - beszélgetett el a három új írónővel. Kaptunk a könyvekből felolvasós részleteket, ami kellőképpen felcsigázta az érdeklődésemet, mert bevallom, Fanni könyvén kívül a másik két könyvről eddig semmit sem tudtam a borítótervezésen kívül. A könyvek mellé nagyon szép, ízléses könyvjelzők is készültek.

Helena Silence könyve az Enigma egy romantikus fantasy, amiből egy igencsak rémisztő részt kaptunk a felolvasás során, őszintén szólva éles ellentétben állt az írónő visszahúzódó bemutatkozásával. Bea kérdései kapcsán megtudhattuk hogyan született a történet alapötlete és azt is, hogy várható majdan a folytatás.  A borító Magocsa-Horváth Évi munkája, ahogy a másik két könyv esetében is.  Nekem különösen tetszik ezeknél a könyveknél, hogy nem ragaszkodott a kiadó a sötét háttérhez. 

Zakály Viktória Szívritmuszavar című könyve  egy romantikus szerelmi történet, amit mint megtudtuk, az írónő a saját életéből vett (kb. 80 %-ban) és a könyvben szereplő karakterek is valós személyek. Nagy élmény volt az írónő lendületes hangját hallgatni a beszélgetés és a felolvasás során, hiszen amint mondta, nagyon izgult, bár ezt a közönség abszolút nem vette észre.  Hiába Viki újságírói tapasztalata, saját bevallása szerint roppant nehéz dolog a mikrofon másik oldalán ülni!  A Szívritmuszavar  is folytatódik majd a jövőben.

A végére hagytam a meglepetést, Kemese Fanni felajánlott egy dedikált példányt A napszemű Pippa Kenn (az enyém mellett becsukva látható, frissen, ropogósan) könyvéből a blog olvasóinak, jövő héten kerül ki a nyeremény dobozka, egy szerencsés nyertes még az ünnepek előtt megkaphatja. Egyébként Fanni is sokat mesélt Pippa születéséről és egyáltalán az íróvá válás útjáról. Örömmel hallottuk, hogy a trilógia második része a felén már túl van, jövőre nagy eséllyel olvashatjuk. Hajrá Fanni!

A következő Könyvmolyképzős esemény Simone Elkeles dedikálása lesz, 2012. december 1-én du. 16 órától.  A blog lehetőséget kap néhány kérdés feltevésére is, nagyon izgulunk Lupival!  Ha van kérdésetek, amit szívesen megkérdeznétek az írónőtől, és még máshol nem hangzott el, írjatok bátran, lehetőség szerint felhasználjuk.
Kelly, Deszy, Fanni, Dave, Lupi
 




C. J. Daugherty - A Cimmeria titka



Cartaphilus Könyvkiadó, 2012
452 oldal
Fordította: Havadi Krisztina
Goodreads: 3,96
Besorolás: YA

Imádom a bentlakásos iskolákban játszódó YA történeteket, így amikor a könyvesboltban rábukkantam erre a könyvre, nem volt egy percig sem kétséges, hogy hazajön velem.

A történet Allie-ről szól, egy 16 éves jó tanuló lányról, aki a szülei szeme-fénye, ám egy nap az imádott bátyja eltűnik és a lány ebbe teljesen belerokkan. Kifordul önmagából, tombol, többször is letartóztatják, iskolákat vált, majd végül a szülei úgy döntenek, hogy vidékre küldik, egy patinás magániskolába, a Cimmeria Akadémiára.  Allie természetesen büntetésként fogja fel, hogy elkülönítik a barátaitól és egy idegen, számára inkább börtönnek ítélt helyre kell mennie, de legnagyobb meglepetésére, az iskola egyáltalán nem olyan borzalmas, mint ahogy hiszi. Bár furcsa rendszabályok vannak – például semmilyen elektronikai berendezés nem használható (nincs tévé, telefon, netezés), de a tanárok nagy részét tegezni lehet, rengeteg program közül lehet választani és nagyon hamar barátokat is szerez. Miután az iskola milliomos szépfiúja is érdeklődni kezd iránta, úgy érzi, hogy megütötte a főnyereményt.
De sajnos semmi nem az, mint aminek látszik.. Kiderül, az iskolába csak nagyon gazdagok és befolyással rendelkezők gyermekei járnak, így Allie nem érti, hogy ő, a teljesen átlagos családi háttérrel rendelkező tinédzser, hogyan kerülhet ide. Az iskola ódon falai sok titkot rejtenek, közöttük a legnagyobb az Éjjeli Iskola, amiről mindenki suttog, ahová csak pár beavatott juthat be, és aminek a célját és működését a legnagyobb rejtély övezi. Kik a tagjai az Éjjeli Iskolának és mi a céljuk? Ki vagy mi az a furcsa lény, ami a diákokat rémisztgeti és mi áll a rejtélyes támadások hátterében? Ki lehet Allie, hogy ebbe az iskolába kerülhetett? Vajon kiben bízhat meg a barátai közül? Rengeteg kérdés merül fel és a lányra vár a feladat, hogy ezeknek utánajárjon, ami persze nem éppen veszélytelen..

Pár évvel ezelőtt néztem egy spanyol sorozatot, El Internado (Az internátus) címmel, és ahogy belemélyedtem ebbe a történetbe, azonnal ez a sorozat ugrott be róla. Ott is hasonló rejtélyek borzolták a tanulók idegeit, mindenki gyanús volt, senki nem tudott semmit a másikról és egyik rejtélyt követte a másikat...
Ez a könyv pont ilyen volt. Először azt hittem, hogy egy teljesen megszokott, pici rejtéllyel és természetfeletti szállal övezett történetet fogok olvasni, de legnagyobb meglepetésemre nem ez történt.  Kliséből volt bőven itt is, a már kötelező szerelmi háromszögtől kezdve – a „jófiú” és a „rosszfiú” harca a lányért, a kötelezően gonosz, gazdag lány a sleppjén át, egészen a szintén kötelező elemig, a BÁLig és még sorolhatnék jó pár dolgot, de ettől függetlenül mégis tudott valami pluszt adni, valamit, amivel lekötött a történet az első oldaltól az utolsóig. 

Cimmeria Akadémia
Az írónő leírása alapján teljesen beleszerettem ebbe az iskolába.  Szívesen tanultam volna egy ilyen helyen, nagyon tetszett a könyvtár, az elegáns étkező, a segítő prefektusok, az angolórák (itt valószínűleg nem utáltam volna meg a verselemzést, ahogy a mi iskolánkban sikeresen megutáltatták velem egy életre), a hatalmas park, a sötét, misztikus erdő, az eldugott kápolna, benne titokzatos ábrákkal és mindent, ami ide tartozott. Allie nem hitte el (és én sem), hogy a XXI. Században lehet úgy létezni, hogy az ember nem használ semmilyen modern technológiát, de beigazolódott, hogy ez működik. Annyi minden történt velük, annyi programjuk, annyi tanulnivalójuk volt, hogy egy idő után már a lány sem kereste a netet, a telefont és semmi egyebet.

 Allie
Történésből és izgalomból pedig volt bőven… Én személy szerint elég hamar rájövök a titkokra, de ebben a könyvben a vége felé is még mindig azon morfondíroztam, hogy vajon ki, vagy mi állhat a rejtélyek mögött és lelkesen nyomoztam Allie-vel együtt. A lány amúgy egy teljesen kedvelhető, a korának megfelelő problémákkal küzdő tinédzser, akivel könnyű azonosulni, átérezni a problémáit és nagy örömömre az író nem csinált belőle sem Mary-Sue karaktert, sem pedig egy szuperhőst. Persze voltak buta dolgai neki is, de ne feledjük, egy tiniről van szó.
Amivel problémám volt, az a YA könyvekben megszokott „kötelező” szerelmi háromszög. Sylvain, az iskola szívdöglesztő francia szépfiúja és Carter, a jóképű, de mufurc, árva fiú voltak azok a srácok, akik között Allie-nek választania kellett. Aki olvasott már hasonló típusú könyveket, hamar rájön (én is rájöttem), hogy a lány kit fog választani és itt pontról pontra a megszokott sémát olvashattuk. 

***SPOILER***

Ami számomra furcsa volt, hogy a bálon történtek után, Allie még hajlandó volt szóba állni a fiúval, és ami még furcsább, hogy az írónő úgy tekerte a szálakat, hogy ez a fiú a történet végére újra a „szerelmi háromszög” egyik résztvevője lehetett. Ez most komoly? Egy ilyen dolog után ez a fiú még szóba jöhet, mint Allie esetleges pasija?
Allie és „választottja” közti évődés és kémia pedig aranyos volt, de az, hogy a lány ennyire gyorsan tudott átlépni a történteken és rögtön a másik fiú karjaiba ugrani.. ez nekem elég hihetetlen volt..

***SPOILER VÉGE***

Sylvain és Carter
De a történetben nem is a szerelmi háromszög volt a fő téma, hanem inkább a rejtélyek megoldása. A két fiú inkább csak mellékszereplő volt, akik segítették a lányt a nyomozásban és egy kis izgalmat, szerelmet, szenvedélyt csempésztek a mindennapokba. Sajnos hosszú idő óta ez volt az első olyan YA történet, ahol egyik fiúnak sem szurkoltam, annyira nem volt egyik karakter sem elég „erős”, hogy megfogjon.
A mellékszereplőket viszont könnyű volt megjegyezni és megkedvelni – még úgy is, hogy voltak egy páran.. Isabelle, az iskolaigazgató, aki végig pátyolgatta Alliet, az őrült történelemtanár Zelazny, az iskolai barátok közül pedig, Jo, Gabe, Lucas, Rachel mind üde színfoltjai voltak a történetnek és élveztem nagyon, hogy a barátokról sem volt egyszerű megállapítani elsőre, hogy kit milyen indíték vezet azért, hogy Allie közelében lehessen.

Összességében nem volt hibáktól mentes ez a könyv, de üdítő volt egy olyan történetet olvasni, ahol rejtély, izgalom volt bőven, de mindez a már megszokott természetfeletti lények (vámpírok, démonok, angyalok és egyebek) nélkül. A vége nem lett kifejezetten függővég, de mivel maradt megválaszolatlan kérdés épp elég, ezért nagyon várom a következő részét és remélem, hogy hasonlóan izgalmas lesz az is!

2013 US borító
Borító: Nekem elég hétköznapi ez a borító, nem is tűnt fel a könyvek között, teljesen véletlenül akadtam rá. Bár utal a könyvre és a történetre, valami nekem mégis hiányzik belőle. A többféle, megjelent borító közül, nekem a 2013-s amerikai variáció tetszik a legjobban.

Kedvenc karakter: Allie

Szárnyalás: Amikor a két „vetélytársnak” együtt kellett vigyáznia Allie-re

Mélyrepülés: A bálon történtek és a pletykák

Érzéki mérce: Egy YA könyvbe illő pár szenvedélyesebb csók, de semmi több

Értékelés:
 


 

2012. november 23., péntek

A postás csenget (34)

A Főnix Kiadó meglepetése Anne Nesbet: A Szalamandrás ház titka című könyve, csakis jó ajánlókat olvastam róla, izgalmas, nyomozós, misztikus ifjúsági könyvecske. 

Karen Thompson Walker: Csodák kora a Libri kiadónál jelent meg, a borító tényleg káprázatos, bársonyos tapintású. A könyvről azt hallottam, nagyon szíven üt, szeretném megtapasztalni.

Nemrég 40%-os akcióban voltak az Alexandra Kiadó könyvei, így beszereztem  Rosemary Sutcliff: A Sas - Az elveszett kilencedik légió rejtélye című könyvét, mely a Római Birodalom korában játszódó történelmi ifjúsági sorozat első része.  Filmes a borító, mint ahogy a másik alexandrás könyvnek is.  Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései  című könyve igazi világsiker, a modern kori Zabhegyező - nos, nekem élmény volt annak idején a Zabhegyező, nagyon kíváncsi vagyok erre a történetre, előbb könyvben, aztán filmen is.

Ami a legkedvesebb ebből a beszerzési körből az Dan Wells: Partials - Részben ember című könyve a Fumax Kiadótól.
Először is, csillagos ötös, hogy az eredeti borító megtartása mellett gyönyörű a könyv kivitelezése, a lány fényes és a haja domborított, ahogy a főcím is.
Másodszor : csillagos ötös, amiért egyre nagyobb divat megtartani az eredeti címet is, hozzátéve egy magyar alcímet. Ez remekül bevált a Könyvmolyképzőnél is, örömmel láttam, hogy ennél a könyvnél sem kellett csalódnom.

A hétvégén két könyvbemutató is lesz!

November 24-én szombaton délután 3-kor az A38 hajón kerül sorra a szokásos könyvbemutató Benina, Szurovecz Kitti és Spirit Bliss  könyveivel.

November 25-én vasárnap délután 3-tól pedig az Apacuka Kávézóban lesz Kemese Fanni, Zakály Viktória és Helena Silence  debütáló regényeinek bemutatója.

GYERTEK EL  MINÉL TÖBBEN!! 

2012. november 20., kedd

Julie Kagawa: The Iron Daughter - Vashercegnő



Könyvmolyképző Kiadó 2012
392 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Goodreads: 4,21 
Besorolás: YA, fantasy, tündérek                         

Először tavasszal olvastam el ezt a könyvet angolul, de megígértem magamnak, ha kijön magyarul, akkor újra elolvasom. Féltem, hogy a történet nem fog újra lekötni, de nem így történt, ugyanolyan lelkesen faltam az oldalakat, mint első alkalommal.

Nagyon vártam a második részt, hisz mindig is jobban érdekelt a Téli Udvar, mint a Nyári. Ebben a részben pedig bőven kaptunk belőle, hisz az első rész végén ugye Meghan azért hagyja ott a családját, hogy ígéretéhez híven elkísérje Ash herceget Tír Na Nógba. Hazaérkezve Ash teljesen megváltozik, rideg, durva és elutasító lesz a lánnyal szemben, aki így teljesen összetörve, magára marad az ellenséges, őt teljes mértékben gyűlölő Mab Királynővel és udvartartásával szemben.
Egy árulás folytán aztán háború robban ki a két udvar között és Meghan ismét a tündérvilág megmentésére kénytelen sietni az előző könyvben már megismert és néhány új, meglepő segítőtársával együtt.

Ez a rész talán még jobban tetszett, mint az előző és ebben a Téli Udvarnak tényleg nagy szerepe volt. Ez az Udvar nem a gyengék helye. Ha a Nyári Udvarban is történhetnek furcsa dolgok az oda látogatókkal, akkor ez a Télire még hatványozottabban érvényes. Imádtam ezt a rideg, fagyos téli birodalmat minden lakójával együtt és szívesen olvastam volna még róla többet is. Az írónőnek sikerült úgy megalkotnia ezt a világot, hogy egyrészt elrettentő, félelmetes és halálos lett, másrészt viszont elképzelhetetlenül gyönyörű is egyben. Most éreztem először azt, hogy szívesen látnám ezt az egész történetet filmvásznon is.

Végre megismerhettük Ash családját is, ami sokban megmagyarázza a herceg viselkedését és a tetteit is. Mab királynő kegyetlen, nagy hatalommal bíró uralkodó, de ha megnézzük a birodalma lakóit, akkor erre szüksége is van. Ash két bátyja közül Sage volt a kedvencem (ebben persze nagy szerepe volt annak is, hogy egy hatalmas farkas kísérte:)), ő sokban hasonlított az öccsére, de a másik testvér Rowan, hát róla viszont sok jót nem tudok mondani..

Maga a történet is jóval mozgalmasabb volt, mint az első rész, valahogy kevesebb üresjáratot éreztem benne. Mindig történt valami, ami előrébb vitte a történetet, egy percig sem unatkoztam. A tündérvilág és a való világ vegyítése nagyon jól sikerült, ahogy azt az ötletet is nagyra értékeltem, hogy a Vastündérek a Szilícium-völgybe tették a székhelyüket, hisz hol is máshol lehetne a főhadiszállásuk, mint egy olyan helyen, amit a hightech ural, a rideg, érzelemmentes számítógépekkel és a hozzájuk tartozó „kiszolgáló személyzettel” egyetemben.
 
Sok új szereplőt kaptunk, de a kedvenc főszereplőinket már ismerősként üdvözölhettem újra. Meghan sajnos számomra még mindig a „gyenge láncszem” a történetben, valahogy egyszerűen képtelen vagyok vele azonosulni. Az előző könyv végére sokat javult, talpraesett harcos túlélő lett belőle, aki kiáll az igazáért és a szeretteiért, de itt most újra visszaesett és egyelőre még mindig nem látom (és itt egyetértettem a herceg családjával), hogy Ash herceg, Ariella után mit lát a lányban. Meghan mentségére szólva, még nagyon fiatal és tudom, hogy hosszú időnek kell eltelnie, mire a kétségek között vergődő, félénk tinédzserből egy harcos hercegnő lesz. De még a korára se foghatok sok olyan tettet, ami teljesen értelmetlen volt a számomra. Mondok rá egy példát is, de a biztonság kedvéért "spoiler" jelzővel láttam el, aki nem akarja olvasni, az nyugodtan ugorja át.

***SPOILER***

Itt van ugye Ash herceg. Gondolom azzal nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy mennyire szerelmes Meghan a hercegbe és bármire képes lenne érte. Ismétlem, szerelmes és bármire. Ash egy harcban nagyon csúnyán megsérül és el kellene vinni minél hamarabb egy gyógyítóhoz. Ehelyett Meghan mit csinál? Húzza az időt, a szobájában nosztalgiázik, nézegeti a fotókat (rendben, ennek itt volt jelentősége, de nagy részben csak időt húzott), majd a megjelenő Puckkal vitatkozik – egyszóval mindennel foglalkozik, csak a szerelme megmentésével nem. Végül Puck – aki ugye nem igazán szívleli Asht – nyaggatja a lányt, hogy „Őkirályi Jegessége” (imádtam ez az elnevezést:)) nagyon rosszul van és most már indulni kellene. Ekkor a lány végre, nagy nehezen megindul… És ez csak egy példa a sok közül.

***SPOILER VÉGE***

Ash.. hát róla viszont egy kisregényt lehetne írni. Imádom. Minden porcikájával együtt. Kiismerhetetlen, a legtöbb ember számára megközelíthetetlen, sose tudni, hogy mi lesz a következő lépése. Ridegnek, számítónak tűnik, de oka van mindennek, hogy mit miért tesz. A szíve mélyén pedig ő is egy érző lélek, akit a fájdalmas múltja, a családja és a környezete miatt jégpáncél véd, amit csak a lány tud felolvasztani, feltéve, ha kitartó lesz és elég türelmes. A fiú egy harcos, egy katona, egy olyan „fekete herceg, fekete lovon”, akiről a lányok jó része szívesen álmodozna, szeretné a lelkét megmenteni és megkeresni benne a jót. Nagy ellenfele Puck, aki attól függetlenül, hogy mennyire nyilvánvaló, hogy a lány kihez vonzódik jobban, azért nem adja fel a harcot Meghan szerelméért. A két fiú, a tragikus közös múltjuk és az Udvarok ellentéte miatt bár ellenségek, de mégis van köztük egy olyan kapocs – Meghan - aki összeköti és együttműködésre ösztönzi őket.

És nem lehet persze megfeledkezni Kacorról sem. Rajta sosem lehet kiigazodni, a legrosszabb pillanatokban eltűnik, mintha csak az irháját mentené, aztán egy másikban pedig az utolsó pillanatban előkerül, hogy megmentse az egész kis társaságot. És a megjegyzései! A legjobb idézetek és mondatok tőle származnak!

Összességében ismét egy nagyon jó kis történetet kaptunk, és ha szeretted a Vaskirályt, akkor ezt a részt kötelező olvasnod. A vége pedig nem kifejezetten egy megszokott függővég, de mégis... mégis úgy érzed, hogy rögtön, azonnal akarod olvasni a következő részt, amire remélem, nem kell sokat várnunk:).


Borító: Nagyon örülök, hogy megmaradt az eredeti borító, mert nagyon szép. A színvilága és a dombornyomott minták is gyönyörűek. Köszönet érte a kiadónak, hogy nem változtatott rajta.

Kedvenc karakter: Ash, Kacor

Szárnyalás: Az Epilógus

Mélyrepülés:
A Vastündérek

Érzéki mérce:
Teljesen nyugodtan olvashatja minden korosztály. 

Értékelés:


Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

Könyvmolyképző Kiadó 2012 

302 oldal
Goodreads: 4,00
Besorolás: YA, posztapokaliptikus, romantikus

Pippa Kenn tizenkét évesen veszítette el az édesapját: ő volt az egyetlen ember, akit valaha ismert. A lány egyedül marad az erődházban, ahol a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak.
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért vagy egy érintésért. Azonban nincs más rajta kívül az erdőben, kivéve a biológiai katasztrófa áldozatait. Ezek a lények gyűlölik a szépséget és emberséget, az elvesztett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik: egy vándor érkezik. A sebesült fiú fittyet hány a túlélés szabályaira. Egy paradicsomi kolóniáról beszél, ahol rengeteg ember életben maradt. Azonban őket is halál fenyegeti, egy horda közeledik, és a fiú ennek hírét viszi hozzájuk.
Vajon Ruben igazat mond? Létezik ez a hely? Pippa bizalmát nehéz elnyerni, az örökös küzdés óvatossá tette.
Ruben azonban nem adja fel. Útra kelnek, bármilyen veszélyes is, és a vándorlás közepette egy bensőséges, lágy érzés is életre kel… Létezhet szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom? Mi az, amit Ruben elhallgat?
A napszemű Pippa Kenn posztapokaliptikus-romantikus ifjúsági regény, a Pippa Kenn trilógia első része.

Fannit elsősorban a young adult regények iránti rajongásunk révén ismertem meg, ő vezeti Kiss Alexandra közreműködésével az egyik kedvenc hazai young adult  blogot: http://fantyasticvolumes.blogspot.hu    Aztán az idei Aranymosás pályázat kapcsán értesültem, hogy Fanni bizony az utolsó körbe is bekerült regényével, és már csak egy hajszál választja el a megjelenéstől.
Nem akármilyen habos-lányregény született a tollából, hanem - egy mostanában igen divatos témában - posztapokaliptikus-romantikus műfajú történetet írt Fanni. A prológust elolvashattuk a pályázat weblapján, és nekem nagyon megtetszett már akkor a téma. Igazi meglepetés volt, amikor néhány napja lehetőséget kaptam az előolvasásra, amit itt is nagyon köszönök! Kemese Fanni írói oldala:  kemesefanni.blogspot.hu

A prológus egy visszaemlékezés az 5 évvel korábbi szörnyű eseményekre, amikor Pippa elveszítette az apját, és teljesen egyedül maradt az erődházban. A külvilág ismeretlen, nincs bizonyíték rá, hogy bárhol a világon létezik rajta kívül  az emberi fajból más túlélő, csak azt tudja, hogy a sápadtak időnként felbukkannak a környéken és ugyanolyan vérszomjasak, mint amikor utoljára testközelből találkozott velük.
A könyvek, magazinok, családi naplók olvasása az egyetlen - átvitt értelemben vett - társasága, így valóságos csodaként éli meg, amikor a születésnapján felbukkan Ruben, és felforgatja az életét.
Az írásmód váltott nézőpont szerinti, Pippa és Ruben szemszögéből felváltva láthatjuk az eseményeket. Időnként felbukkan a fejezetek között egy-egy családi naplórészlet, mely a múltba visz, vagy éppen a jelenben, egy másik helyszínről kapunk érdekes híreket. Nagyon izgalmasan csepegtek így az információk, egyre több gondolat fészkelt be a fejembe.
A regény erősen karakterközpontú és én nagyon szeretem ezt, imádtam olvasni a kibontakozó érzelmekről, a belső vívódásokról, a kialakuló bizalomról mindkét fél tolmácsolásában. A leírások szépek, igényesek, érzelemben gazdag mondatokkal teli, és szinte átüt a sorokon, hogy az írója igazán szereti a természetet. 
Pippa karakterét már a prológusban a szívembe zártam, 12 éves korától önellátásra kényszerült, ami igencsak megedzette fizikailag. Mentálisan viszont nem ennyire erős, súlyos önvád kínozza, emellett reménytelennek tartja a helyzetét. A túlélés szabályai azonban az agyába égtek, nagyon nehezen szabadul fel ezek alól, amikor már nincs egyedül, akkor sem. Az idegenekben való megbízás az egyik kardinális kérdés, ez Rubennel való kapcsolatát kezdetben  eléggé megnehezíti.
Ruben... Édes kölyök, kemény harcos, ugyanakkor gondoskodó, hűséges és nagyon vágyik a szeretetre. Kettejük közül Ruben az, aki hamarabb alkalmazkodik új helyzetükhöz, és nagyon vigyáz, hogy ne törje össze a kialakuló kapcsolatot. Bizony hibázik is, betudható ez a fiatalokra jellemző heves természetének, és egy nagy adag önzésnek. Nem tudtam hibáztatni, megértem őt, bár a ballépésre minden nála bölcsebb felnőtt figyelmeztette, akikre hallgatnia kellett volna.
A történet felépítése szépen ívelt, végig izgalomban tartott, mindig történt valami, ami fenntartotta a feszültséget.  El akarnak jutni a fülszövegben is megemlített Kolóniához, akiket figyelmeztetniük kell a közeledő veszélyre, és ahol talán később otthonra találhatnak. Csakhogy az út veszélyekkel teli, nemcsak a sápadtak miatt, hanem át kell vergődniük  a mérgező Vörös erdőn. Ez a helyszín döbbenetes, fájdalommal teli,  a szerző elérte, hogy a hideg futkosson a hátamon ennél a résznél, és mélyen átérezzem Ruben kétségbeesését.
A regény utolsó harmadában kibővül a szereplőgárda, az új karakterek hitelesen beleillenek a történetbe, jellegzetesek, magam előtt láttam őket. Kutyaorrú története különösen jó ötlet.
Összességében nagyon tetszett, várom a folytatást,  az utolsó fejezet tartogatott számomra is meglepetést. Az egyetlen, amit hiányoltam, egy epilógus, amiben valami betekintést kaphattam volna a következő részbe, hogy átérezhessek egy még  sokkal nagyobb függővéget.
Szívből ajánlom azoknak, akik egy izgalmas történetet szeretnének olvasni két szimpatikus, remek karakterrel, akiknek a veszélyes út mellett meg kell birkózniuk az egymás iránt kialakuló érzelmeikkel is.

Borító: Nagyon tetszik, szépséges lett a borító.
  
Kedvenc karakter: Pippa, Ruben, Kutyaorrú

Szárnyalás:  Amikor váratlanul megnyílik a talaj! Legördültek a kövek a szívtájékomról....


Mélyrepülés: Kelsei döntése

Érzéki mérce:  Édes, lassan alakuló kapcsolat, mely néhány csókig jut el.Update: kicsit több is, csak első olvasásra nem vettem észre. De Lupi felvilágosított. Szóval olvasni kell a sorok között is!!

Értékelés: 

2012. november 18., vasárnap

Benyák Zoltán: Ars Fatalis - A végzet játszmája

Grafoman Kiadó 2012
282 oldal
Besorolás: realista mese

Anton Pal sosem kutatta az élet nagy titkait, annak mozgatórugóját,
sorsot, a szerencsét, a végzetet. Most mégis olyan kalandba keveredik,
ami fenekestől fordítja fel a világképét.
Egy üveggolyó Isztambul piacáról,
egy pár dobókocka egy budapesti bolondokháza mélyéről,
egy lány Párizs metrójából, egy férfi fekete kalapban,
egy holló tolla.
Benyák Zoltán nemcsak érdekfeszítő történetet kínál
az “Ars Fatalis” lapjain.
Sorai észrevétlenül telepednek az olvasóra,
és ott maradnak a könyv olvasása után is.

Igazi meglepetés ez a könyv. Már az is az volt, hogy a szerző volt olyan kedves, és elküldte nekem a könyvet. A következő  eszmélés már a vonaton ért, Isztambult elhagyván...

Bazar
Ami rögtön  megfogott a könyvben, a csodás hangulat, ami a szárnyára vesz, és már pörgeted is az oldalakat. Belecsöppensz Isztambul forgatagába és már tovább is sodródsz a főszereplő nyomában.  Anton Pal egy világvándor, és őszintén szólva még ilyen karakterrel nem is találkoztam realista regényben, de mindig is vágytam megismerni. Valaki olyat, aki végigutazta az ismeretlen országokat, mindenhol talál valami testhezálló munkát, elsajátítja a nyelvet és a lüktető élet részévé válik. 
Ugyan ki nem akar egy kicsit a bőrébe bújni?

Anton a saját szemével látja a csodákat, és kénytelen hinni bennük, bár nem megy könnyen, magáról is azt vallja: ő egy főállású szkeptikus. Mégis.. Nincsenek véletlenek. Mindennek oka van.  Kedveltem a párosukat Merinnel. Merin  egy igazán különleges karakter, aki látja a dolgok kimenetelét. Kedvenc volt még Mortimer, Simone, na és Pascal.
Nagyon szerettem a szimbólumok megjelenését, a dobókockákat, a madártollat, az üveggolyót.

Párizs
A helyszínek váltakozása gyors iramúvá teszi a történetet, és ezen a szerző azzal segít, hogy a történetbe beleszövi egy-egy fejezet erejéig a szereplők előéletét, így mindenkit jobban  megismerhetünk. Szépen kibontakozik a cselekmény, eljutunk a mese végére, ami igazán meglepő, őszintén szólva nem erre tippeltem. Én másképp cselekedtem volna Anton helyében...
A nyelvezet gördülékeny, a történet nagyon olvastatja magát, és ha valamiért letettem, ott motoszkált tovább a fejemben. Nincs hosszú lére eresztve, a hossza pont annyi, ami kényelmesen elfogyasztható.
Összességében egy remek történet ez, klassz utazás a szerencse, a végzet, a sors elemei között, örülök, hogy megismerhettem. Igazán jó ajándékötlet karácsonyra felnőtt olvasóknak!  A könyvet köszönöm a szerzőnek!

Borító: Nagyon kísérteties, ennyire azért nem ilyen jellegű a könyv.
  
Kedvenc karakter: Anton, Merin, Simone

Szárnyalás:   Loran dumája óriási, kedvenc idézetem: "Egy ideig szívsebészként funkcionáltam. Strapás meló. Mondjuk a zeneipar is az. Rámehet az ember összes fontosabb szerve. A lényeg az, hogy rájöttem, zenével több szívet lehet meggyógyítani, mint szikével."

Mélyrepülés: Az északi fény jellemzése: Olyan, mintha Isten kidobta volna a taccsot. Jó ez vicc volt!


Érzéki mérce: Persze hogy van egy szerelembe esés,  nem ezen van a hangsúly, de jó, hogy ott van.

Értékelés:

2012. november 12., hétfő

Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás - Beautiful Disaster

Maxim Könyvkiadó Dream válogatás
450 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads: 4,19
Besorolás: New adult, romantikus, realista

Abby miután befejezte a középiskolát, úgy dönt, hogy a kansasi otthonától meglehetősen távol, az Eastern Egyetemen folytatja tanulmányait. Nem éppen a problémamentesség jellemezte a korábbi életét, az új környezetben megpróbál önálló életet kezdeni, nagy segítségére van legjobb barátnője, America, akivel együtt választották ki ezt az egyetemet.
Travis Maddox az egyetem másodéves hallgatója, bár jól tanul, mégsem erről híres, hanem a zűrös magánéletéről. A csajok sorban állnak a kegyeiért, amit szemérmetlenül ki is használ, az egyetemre valót pedig illegális box meccseken szedi össze. A playboy külső mellé hideg szív párosul, a partnerek kizárólag egyetlen éjszakára jogosultak. Travisnek megakad a szeme Abby-n is, de a lány hiába vonzódik ehhez a tetovált, kigyúrt badass sárchoz, pont azt az életet testesíti meg, amit nagy ívben el akar kerülni. Egy fogadás miatt azonban kénytelenek egy hónapot együtt tölteni.

Jamie McGuire nem elsőkönyves szerző, de az igazi ismertséget ez a könyv hozta meg neki. Jómagam 2011. júniusában figyeltem fel a könyvre, mégpedig a nagyon ütős borítója miatt, ami rendkívül provokatívnak hatott. Ez a borító a 2011. május 26-án megjelent ebook kiadás borítója. Mivel nagy volt az érdeklődés, a könyv később papíralapon is megjelent, ezzel a jóval szolidabb borítóval, pedig őszintén mondom, a tartalom alapján a lázadó borító mellett döntenék. 

Mi a titka ennek a regénynek, ami már több kiadónál is aratott, az USA-ban nyár végén átlépte a 200.000 eladott példányt, a Goodreads olvasói pedig (a mai napot figyelembe véve) több mint 55ezer olvasás mellett 4,19 re értékelték a könyvet?
A titok kérem szépen:  Travis Maddox.  Bad guy, kidolgozott, izmos testű húszéves srác, akinek négy bátyja mellett kellett felnevelkednie anya nélkül. Szíve zárva, egy nőstényt sem enged közel magához, gond nélkül kezeli egyéjszakás kalandnak a lányokat. És a lányok bizony sorban állnak!
A dolgok akkor változnak meg, amikor drága Trav szembesül azzal, hogy van olyan nő, aki nem ájul a lába elé, pont az az egy, aki neki viszont kéne. Szívás.
Na és Abby? Természetesen nagyon is tetszik neki Trav, de az életmódja nem, túl jól ismeri a zűrös, szerencsejátékos életet. Megpróbálnak barátok lenni. OMG. Az olvasó persze nagyon jól tudja, egyikük sem lesz alkalmas erre. 

Csodálom az írónőt, hogy ilyen merészen, őszintén, tabuk nélkül írta meg a történetet, ami bőven tartalmaz piálást, verekedést, szexjeleneteket is. Olvastam néhány véleményt a könyvről, köztük van a kedvenc külföldi bloggerem is, akik erősen kifogásolták főleg az italok mennyiségét. Nekem viszont az a véleményem,  hogy aki nem megrögzött vasszűz, az elismeri, hogy ilyen momentumokat is bőven tartalmaz a főiskolai élet. Buli buli hátán éjjelente, tanulás nappal. Kész.

Majdnem Travis
Igazából nincs hatalmas csavar, vagy nagy kiszámíthatatlan fordulat a könyvben, egyszerűen csak odaragaszt, és azt veszed észre, hogy pipásan nézel bárkire, aki el akar szakítani az olvasástól. Miért? Mert tetszik Abby, ahogy nem ájul el Travistól, a saját elgondolásai szerint akar élni, egy gödröcskés félmosoly nem veszi le a lábáról (neked kedves olvasó, viszont lecsúszik a bugyid).  Drukkolsz, hogy változzon meg, mert igazából Travisnak szurkolsz, hogy kapjon egy esélyt, csakhogy te olvashasd, hogyan kell megszelídíteni  egy nagyvadat. Travisnak meg kell küzdenie a saját belső démonaival. Ő egy őrült, túlgondoskodó, túlvédelmező, erőszakos, kiszámíthatatlan, kisajátító, féltékeny állat. Elsöprő élmény vele a könyv, az első felbukkanásától kezdve a végéig, és ő az a karakter, akit garantáltan nem fogsz egyhamar elfelejteni.

A többi karakter két kivétellel mind pozitív szereplők, Travis lakótársa Shep, aki America-val jár. Mindketten viccesek, élvezik a szerelmüket, és nagyon nagyon hűséges jó barátok. Abbynak van még egy meleg haverja is, akit megemlítenék, ő Finch, és hát ott van Parker, a gazdag szőke srác, aki arra merészkedik, hogy megpróbál Abbynak udvarolni. Az írónő interjúit olvasva megtudtam, hogy szinte minden karaktert a saját koleszos élményei alapján alkotta, képzelem mit éreztek, akik magukra ismertek.
Szándékosan nem megyek bele abba a csapdába, hogy a könyv mondanivalójával foglalkozzak. Ez számomra tökéletesen van megírva, legszívesebben azonnal újraolvasnám, sőt tényleg nem teszem fel a polcra, az éjjeliszekrényemen lesz a helye. Egy biztos, elismerem, hogy vannak benne olyan részek, jelenetek, amik kiverik a biztosítékot és nem éppen követendő példák. De ez az élet. Ez nem szentírás, hanem egy rohadtul szórakoztató történet tele intenzív, erőteljes jelenetekkel.

Még egy szuper hír a végére: 2013-ban kerül megjelenésre (remélem magyarul is kedves Maxim Kiadó)  a  Walking Disaster, ami a történet újragondolása Travis szemszögéből. Előre imádom! Az írónőt halálra nyaggatták a rajongók, hogy legyen folytatás, és ez tökéletesen jó hír mindenkinek! A Gyönyörű sorscsapásban  Abby szemszögéből látjuk a történetet, és persze Travis nincs mindig képben. A Walking Disasterben választ kapunk majd néhány kérdésre, hogyan töltötte a karácsonyi szünetet, hogyan vett új kanapét, és a testvérei (akik mind hasonló őrült és vicces fazonok) is több szerepet kapnak. VÁROM!!!!

A regény tökéletes iskolapéldája a New Adult fogalmára. Ez annyiban különbözik a Young Adult besorolástól, hogy a szereplők már nem középiskolások, hanem főiskolások, egyetemisták, és rendszerint a kolesz a fő helyszín. Több a felnőtt élet, felnőtt probléma. Így a korosztály, akinek szól a 17-25 éves korig terjed. Mondanom sem kell, hogy több mint 50%-ban felnőttek olvassák a New Adult könyveket is, tehát nem korfüggő, olvashatod százévesen is, ha élvezed!
Shepley

Ja, és megfilmesítik!

Borító: Túl szolíd, a nyelves jobban tetszik. De örülök, hogy megmaradt az eredeti.
  
Kedvenc karakter: TRAVIS, Shepley

Szárnyalás:  Én végigszárnyaltam az egész könyvet, de talán a Maddox lakásban töltött hálaadás a legjobb rész.

Mélyrepülés: Feministáknak nem ajánlom a könyvet.

Érzéki mérce: Vad jelenetekkel teli. Súlyos függőséget okoz!!!!! 

Értékelés:

Nálam ez a történet is vitte az All Time Fav logót!


Rendszeres olvasók