KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2014. november 28., péntek

Laura Arkanian: Holdezüst, vérarany


A Könyvmolyképző Kiadó november 29-én jelenteti meg Laura Arkanian: Holdezüst, vérarany című könyvét, amelyben Titoktudók és Fényjárók ősrégi és új klánjainak harcáról olvashatunk. Vámpírok és alakváltók csapnak össze, hogy eldöntsék, elfogadják-e az új klánt, mely tiltott szerelem okán alakult.
Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, a nyereményjáték során ismét esélyes lehetsz a három könyv egyikére!

Könyvmolyképző Kiadó 2014. november 29.
...oldal
Besorolás: urban fantasy, felnőtt


Szerelem, harc, szövetség
Vámpírnak lenni jó – kivéve, ha a kedvesed egy vérfarkas.
Peter és Andrea éli a fiatalok életét, randiznak, szakítanak, ám egyszer egymással találkoznak.
De nem sejtik, hogy kicsoda a másik, és túl későn jönnek rá.
A szerelem azonban dacol a törvénnyel, nem tűr határokat. Ketten megalapítják a renegát falkát.
Csakhogy a város kényes egyensúlya felborul. Vámpírok és vérfarkasok összecsapnak, de a saját kolóniákon belül is elindul a hatalmi harc.
Ki lesz az új vezető? Hogy éled túl a testvéreid bosszúját?
Lehet-e a szeretni valakit, aki ennyire más?
Tarts velünk az izgalmas körjátékban, ahol a szerelem és a halál kéz a kézben jár.Sajátos hangulatú, izgalmas, lendületes történet némi humorral és éppen csak annyi romantikával megfűszerezve, amennyi elég ahhoz, hogy fenekestül felfordítsa egy város életét – nap és hold alatt.

Egyáltalán nem a fülszövegből kicsengő paranormális romantika miatt döntöttem a történet olvasása mellett, hanem mert kíváncsi voltam egy újabb magyar szerző munkájára.
Mégis megdöbbentett, hogy mennyire eltér a regény hangulata a fülszövegben ígérttől és mennyire más világfelépítést választott a szerző, mint amit eddig megszokhattam a vámpírok és farkasok világában.
A bevezető múltbeli jelenet remek hangulatteremtő, hiszen épp 4 végrehajtó áll bosszút két szerencsétlenen, befalazzák őket bűnükért, és csak az egyik tűnik halottnak, a másik keményen átkozódva tesz véresküt. Az első fejezetben máris a jelenbe ugrunk, ahol egy tábortüzes egyetemi buli alkalmával összejön a két főszereplő Andrea és Peter. Néhányat kell lapozni ahhoz, hogy immár fél éve együtt legyenek, halál szerelmesen. Nulla szenvedély, nulla vágyakozás, egyszerűen csak megtörténik ez a szerelem. A fülszövegből is kiderül, hogy nem azonos fajba tartoznak, ez így elég rondán hangzik, de nem tudom másképp leírni. Ezer emberből egy "másvérű", vámpír vagy farkas, akik nappal normális életet élnek, éjjel viszont a hold törvényeit kell követniük. Sok száz fős kolónia él a városban,  a farkasok kizárólag férfiak lehetnek, a vámpírok vegyesen nők és férfiak, és itt egészen más életet élnek, mint amit megszokhattam korábbi "ismeretek" alapján. Csak azok a vámpírok vadásznak és isznak emberi vért, akik a halhatatlan életet választják, a többieknek nincs szükségük vérre, teljesen emberien viselkednek. Ami még nekem nagy meglepetés volt, hogy nem érzik meg egymáson, hogy a másik valójában mi. Főszereplő párosunk fél évig remekül megvolt, mire véletlenül a srác klánvezére felfedezi a lány kilétét. Mindketten repülnek a saját klánjukból és a biztos halál várna rájuk, de Andrea klánvezérének eszébe jut, hogy alakíthatnának saját klánt, az ő támogatásával halvány esélyük nyílik életben maradni. Én nem tudtam hova tenni ezt az egészet, ami eddig elhangzott. Nem láttam mást, mint egy kifacsart világfelépítést, egy szenvedélytelen kapcsolatot, ami mégis annyira erős, hogy az életük árán is együtt akarnak maradni. Bekapcsolódik millió szereplő, sok-sok klán megannyi tagja és főnöke, mindkét faj viszonylatában, és másról sem szólnak, mint ki lesz a következő főnök, mert az új klán elfogadása kapcsán szinte mindenki a saját gesztenyéjét igyekszik kikaparni a hatalmi harcok során. Még egy dolog, amin fogtam a fejem, Andrea húga 13 éves, és pont teliholdkor lesz rosszul, pont azokat a tüneteket produkálja, mint a nővére az ő korában. Mégis valami fájdalmasan nehezen esik le neki, hogy Julie is esetleg másvérű. Majdnem a feléhez érkeztem a könyvnek, és végre Julie okán teljes leírást kaptam a világról, amit eddig morzsánként kellett összecsipegetni.
A könyv két nagy részre lett bontva, és nekem a Vérarany részt elérve megváltozott a hozzáállásom, már nem vártam nagy érzelmeket, hanem rá tudtam koncentrálni a hatalmi manipulációkra. Egyre izgalmasabbá és érdekesebbé vált a cselekmény, felbukkantak újabb szereplők, akik sokkal zűrösebbek, mint az eddigiek, és végre olyan vámpíros dolgok is előkerültek mint a megkötés, karózás, egyéb nyalánkságok.  A szerző csűrte csavarta a szálakat, és úgy mozgatta a szereplőket, hogy képtelenség volt letenni a könyvet. Itt már kezdtem kötődni a karakterekhez, Sullivan, Susan nagyon jól eltalált szereplők, és nagyon tetszett a Cukrosbácsi és a Hóhér megjelenése is.
A történet persze sötét, de én időnként kuncogni is tudtam egy-egy gondolaton, beszóláson.
Összességében azoknak ajánlom a könyvet, akik nem bánják, ha a beígérttel ellentétben a romantika elmarad, viszont kapnak egy teljesen új alapokra helyezett paranormális világot, ahol központi téma a klánok közötti és a klánokon belüli hatalmi harc.

Borító: Nagyon tetszik az éjszakai városkép.

Kedvenc karakter: Sullivan

Szárnyalás:  Nagyon vártam, mikor és ki fogja kibontani a falat.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Különösebb érzelmi mélység vagy magaslat nincs, sokkal inkább a politikai harcok a jellemzőek, ami fejben dől el.

Értékelés:

  Megrendelhető ITT

Játék:

A Fényjárók és Titoktudók klánokba tömörülve élnek, így szövetkeznek egymással, így védik meg magukat. Nincs más dolgod, mint a három elrejtett klán nevet beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. A Media Addict blogon nincs játék, ne keressétek! Most is három szerencsés megfejtőt sorsolunk ki, akiknek 72 óra áll rendelkezésére jelentkezni az általunk küldött e-mailre. Figyelem! A Kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok listája:
11.24 Insane Life
11.26 Media Addict
11.28 Kelly & Lupi olvas
11.30 Dreamworld

Salla Simukka: Hófehér (Hófehér 2.)



Salla Simukka egy különleges lányt ismertetett velünk a Vérvörös című könyvében. Lumikki élete a tragikus bál után folytatódik, de most új helyszínen követhetjük nyomon a lány izgalmas kalandjait. Lumikki Prágában próbálja kipihenni magát a veszélyes drog és pénzmosási ügylet után, ám nem számít arra, hogy felbukkan Prága utcáin egy olyan személy, aki olyan helyzetbe kényszeríti a lányt, ahol újra szembe kell néznie a legnagyobb félelmeivel és titokzatos csoporttal is.
Tarts velünk, kiránduljunk együtt Prágában és kövessük a nyomokat Lumikkivel. A turné végén az Athenaum Kiadótól a tiéd lehet 3 példány a Hófehér című izgalmas könyvből.

Athenaeum Kiadó, 2014
240 oldal
Fordította: Panka Zsóka
Goodreads: 3,40
Besorolás: YA, thriller

Hófehérke mindig és mindenütt belecsöppen valami elvadult kaland közepébe. Váratlanul. Kéretlenül. Most éppen Prágába vezeti a jó (vagy rossz?) sorsa a bátor és találékony finn tinédzsert.
Aki végigizgulta Salla Simukka írónő krimitrilógiájának páratlanul fordulatos és körömrágcsálósan izgalmas első kötetét, a Vérvöröst, az már tudja: ahol a Lumikki (magyarul Hófehérke) névre hallgató különös leányzó megjelenik, ott egyszerűen elszabadul a pokol. És erről ő általában a legkevésbé sem tehet...
Ezúttal a média világának sötét manipulációja és egy veszélyes szekta lesz a főhősnő ellenfele, akit egy vérfagyasztó bérgyilkos űz erdőn-mezőn, metrószerelvényeken és turistahegyeken át. Ráadásul egy ,,áltestvérrel" és saját homályos gyerekkori élményeivel is meg kell birkóznia...
Az akciófilmbe illő jelenetekben bővelkedő, mozgalmas krimi még hagy jó néhány megoldatlan rejtélyt a következő kötetre is. Várjuk csak meg a végét! 


Alig fél éve olvastam Salla Simukka Hófehér trilógiájának az első részét és bár voltak a történetnek apróbb hibái, de az biztos, hogy felfigyeltem az írónőre és nagyon kíváncsian vártam a második részt. Az Athenaeum Kiadó pedig aránylag gyorsan újra elhozta hozzánk Lumikki újabb történetét, ami ezúttal Prágába kalauzol el bennünket.
Főhősnőnk pihenés gyanánt - és hogy távol legyen a családjától - felkerekedik és elutazik Prágába, ebbe a gyönyörű cseh városba, amit mi magyarok is előszeretettel keresünk fel egy-egy hosszú hétvége alkalmával. Lumikki persze nem lenne Lumikki, ha ismét nem gabalyodna bele valami zűrös ügybe. Jelen esetben egy számára teljesen idegen lány bukkan fel és közli vele, hogy testvérek. Rajta keresztül pedig belekerül a média és a szekták egyáltalán nem veszélytelen világába. Mivel a könyv aránylag rövid - ezt tudom talán egyedül a hibájának felróni és a fülszöveg szinte mindent elmesél a történetről is, ezért megpróbálom inkább 5 pontba összeszedni, hogy mi az, ami nagyon tetszett benne és miért érdemes elolvasni.

A helyszín

Prága. A száztornyú város. Ez a város már jóval közelebb van hozzánk, mint a finn Tampere, többen is ismerjük, hisz eléggé népszerű kirándulóhely a magyarok körében is. Aki már járt ott, annak azért érdekes, mert felismerheti a helyszínek nagy részét, aki pedig nem, annak pedig azért, mert az írónő ismét olyan részletességgel, olyan lelkesedéssel mutatja be nekünk a várost, hogy még annak is meghozza a kedvét az utazáshoz, aki eddig csak hezitált rajta. (én se jártam még Prágában, de most már biztosan fel fogom keresni:-).



A főszereplő
Lumikki még mindig nagyon talpraesett és én pedig még mindig imádom az ilyen főszereplőket. Nem egy elveszett lélek, bárhol feltalálja magát, ügyesen kivágja magát a leglehetetlenebb helyzetekből is. A szíve a helyén van, de egyáltalán nem egy szupernő, hanem egy fiatal lány, azok mindennapi problémáival. Bár E/3 nézőpontban íródott a regény, de mégis, az írónő nagyon odafigyelt arra, hogy Lumikki minden álmát, vágyát, problémáját részletesen megismerjük. A szívem szakadt meg, amikor Szikráról, a nagy szerelméről mesélt, izgultam érte a húzósabb jelenetekben és nagyon szurkoltam neki, hogy a megismert lány tényleg a testvére legyen.Szerintem bárki hamar megszereti ezt a kissé zárkózott, sok problémával küzdő, de mégis nagyon vagány fiatal lányt.

Nincs benne felesleges szerelmi szál
Ezt akár negatívumnak is lehetne említeni, de itt én most pozitívumnak veszem. Sok regényben olvastam már olyat, hogy az író - gondolom a női közönség kedvéért - beleerőltet egy szerelmi szálat, ne adj isten egy szerelmi háromszöget a történetbe, holott messziről kiabál az egészről, hogy ennek sok értelme nincs. Salla Simukka ezt ügyesen elkerülte. Ez egy krimi. Lumikkinek pedig épp elég dolga van anélkül is, hogy még fiúkkal is foglalkozzon. Persze azért ő is álmodozik, vágyakozik, ebből kapunk ízelítőt - ezzel pedig megmutatja az írónő, hogy Lumikki is emberből van, tinédzser, aki azért a szíve mélyén vágyik a másik nemre.

A történet
Ismét ugyanolyan izgalmas és lendületes, mint az első rész, egy percig nem pihenünk meg. Ahogy Lumikki is folyamatosan mozgásban van, mindig történik vele valami, úgy mi sem tudjuk letenni a könyvet, mert egyszerűen tudni akarjuk, hogy mi fog történni a főhősnőnkkel:-).

Az írónő pedig érdekes témát feszeget, amiről ritkán olvasni, illetve, ha olvasunk, akkor is inkább az újságok hírek rovatában. A média hatalmát mindenki ismeri szerintem, erről naponta bizonyosságot szerezhetünk, de a szekták... az egy más világ. Európában ritkán hallani róluk, valahogy ez az egész téma a rejtélyességével, a titkaival mindig is más földrészekre (Amerika, Ázsia) tevődött. Hogy itt, ilyen közel is előfordulhat, ez az egészet még félelmetesebbé teszi.



Különálló történetként is megállja a helyét
Én speciel nagyon élveztem, hogy bár kapcsolódik az első részhez, hisz a főszereplő ugyanaz, de mégis  megállja a helyét egy különálló történetként is. Ha valaki azon gondolkozik, hogy csak azért nem olvassa el, mert ez egy "második rész", azt megnyugtathatom, hogy ez a történet önnálló rész, teljes lezárással. Akiket pedig érdekel, hogy mi történt az előző részben, azoknak az írónő pár szóval megemlíti az előzőleg történteket. Ettől függetlenül van jó pár olyan dolog, ami miatt még úgy is kíváncsiak leszünk a következő részre, hogy nincs a regénynek kifejezett függővége. De érzem, hogy Lumikki még tartogat meglepetéseket és ezért nagyon várom a következő részt!

Összeségében nem okozott most sem csalódást Salla Simukka. A regény könnyen olvasható, izgalmas fiataloknak szóló krimi, amit nyugodt szívvel ajánlok mind fiúknak, mind lányoknak. 

Borító: látványos, figyelemfelkeltő ismét - bár, hogy mivel kapcsolódik a regényhez, azt itt sem sikerült megfejtenem:-). Bár ez nem a borítóhoz kapcsolódik, de el kell mondanom, hogy a könyv kis mérete különleges, pont kézbe illik, így akár utazás közben is kíválóan olvasható.

Kedvenc karakter: Lumikki

Szárnyalás: még mindig imádom Lumikki talpraesettségét

Mélyrepülés: a könyv rövidsége :(

Érzelmi mérce: Lumikkinek nincs ideje (se lehetősége) a szerelemre, úgyhogy pár szívszorító visszaemlékezésen kívül nincs benne túl sok érzelmi rész

Értékelés:


Blogturné extra - Érdekességek Prágáról és a Cseh Köztársaságról
  • Az első kockacukrot egy Dacice nevű cseh városban készítették 1841-ben.
  • A cseh koronázási ékszerek a prágai várban találhatóak. Ezek az ékszerek, köztük a kard, a jogar és a korona, a legendás Vencel királyhoz tartoztak. Az eredeti koronázási ékszerek a várban vannak és egy olyan ajtó mögé vannak elzárva, amit 7 olyan zár őriz, amit 7 különböző kulccsal lehet csak kinyítni. Mindegyik kulcs egy fontos személynél van. Egy van például a mindenkori elnöknél. Legenda szól arról, hogy ha a koronát jogtalanul teszi valaki a fejére, akkor az egy éven belül meghal. Erre egy nagyon érdekes példa, hogy a második világháborúban, Reinhard Heydrich - a Cseh-Morva Protektorátus protektorhelyettese - 1941-ben felpróbálta a koronát és kevesebb, mint egy év múlva merénylet áldozata lett. Az érdekesség ebben, hogy két cseh ügynök ölte meg.
  • A prágai vár (Prazsky hrad) Európa legnagyobb várkomplexuma. A Guinness Rekordok Könyvében is szerepel, hiszen a vár az 570 méteres hosszával és 130 méteres szélességével a világ legnagyobb ősi vára.
  • A Prágai kis Jézus szobra az egyik legöregebb és legismertebb Jézus ábrázolása. 
  • A csehek isszák a legtöbb sört a világon. A statisztikák szerint az egy főre jutó sörfogyasztás elérheti a 159 litert.
  • Neil Armstrong egy cseh zeneszerző, Antonin Dvorak zeneművét, az Új Világ Szimfóniát vitte magával a Holdra, a híres 1969-s Apollo 11 misszión
  • Az ősi Kladbury ló fajtát Élő Műalkotásnak tartják és szerepel az UNESCO Világörökségének a listáján. Ez az egyetlen olyan lófajta, amelyeket csak és kizárólag királyi udvarokban ünnepi célokra használnak.
  • A Cseh Köztársaságban van a világ leghosszabb, jelzett turistaútvonal hálózata. 2002 óta, több, mint 38.000 kilométernyi turistaút van kitáblázva.
  • A Pravcicka Brana a legmagasabb természetes boltív Európában. 21 méter magas és a fesztávolsága 26,5 méter.
  • A Skoda autógyár az egyike azon négy autómárkának, amelyik több, mint 100 éves múltra tekint vissza. A céget Emil Skoda alapította. A Skoda szó kárt jelent csehül.

Nyereményjáték:
Lumikki a Hófehér című könyvben Prágában barangol. Ez a különleges város sok szép helyszínt rejt, amik a könyvben is fontos szerepet játszanak. Lumikki és a regény másik főszereplője különböző helyszíneken találkoznak és bizony néha menekülni is kényszerülnek. A te feladatod lesz azonosítani a képek és a kis leírások alapján a helyszíneket, majd ezek segítségével feltérképezni a várost és Lumikki útvonalát. Ha ügyes vagy és jól (fel)ismered Prágát megnyerheted az Athenaeum Kiadó által felajánlott 3 db Hófehér regényt.

Prága egyik leghíresebb nevezetessége, az Óvárost és a Kisvárost köti össze. 

a Rafflecopter giveaway

A Blogturné további állomásai:
November 28 - Kelly Lupi olvas
November 30 - Deszy könyvajánlója
December 2 - Zakkant olvas
December 5 - Dreamworld

2014. november 26., szerda

Kae Westa: A démon és a papnő

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából jelenik meg november 29-én  Kae Westa könyve, a Démon és a papnő. Ezt az izgalmakkal teli fantasy történetet ismerhetitek meg a blogturné négy  állomásán, ahol az írónővel is olvashattok interjút!

Könyvmolyképző Kiadó 2014. november 29.
456 oldal
Besorolás: fantasy

Mortua egy vidám, szeleburdi papnő. A szellemek kegyeltjeként mindene megvan, amire vágyik: sikeres küldetések, igazi barátok és harcostársak, és úgy tűnik, lassan az első szerelem is rátalál…
Ám ekkor váratlanul berendeli a vezetőség, és olyan események sűrűjébe kerül, melyekre álmában sem számított volna. Ráadásul egy szemtelen démon lesz a társa. A kalandok egyre sötétebbé válnak.
A szellemek egész életében mellette álltak – de mi történik, ha most nekik van szükségük őrá?
Valian, az ifjú démon önmagával és múltja rémségeivel küzd, és bármit megtenne a lelke nyugalmáért. Úgy tűnik, a szellemek követői között végre megnyugvásra lelhet, de a múlt berögződései itt is tovább kísértik. Vajon tényleg hiába próbálja megtagadni vérszomjas természetét, vagy alattomos csapdába csalták? Mit akarhat tőle a Szárnyas Korona Lovagrendjének nagymestere, és mit a vörös köpenyt viselő, tiltott mágiát űző varázstudók? Mire megy ennyi ellenséggel szemben, ha az oldalán csupán egy idős rendházfőt, egy gyanúsan viselkedő lovagot, és egy éretlen papnőt tudhat?
Vajon fellobbanhat-e szerelem ennyi küzdelem között? A szellemek legyenek minden régi és új olvasóval!

Mindig nagyon örülök, ha kortárs magyar szerzőtől olvashatok, főleg, ha  a történet a kissé elhanyagolt high-fantasy műfajból való.
A rendszeres olvasóim tudják, egy fantasy történetnél a világfelépítés az egyik legfontosabb elem, amivel le tudnak nyűgözni a szerzők. A démon és a papnő a  műfajra jellemző középkori jellegű világba visz, itt városállamokban élnek az emberek, az egyházat rendfőnökök irányítják. Ebben a történetben a misztikus hátteret a szellemek jelenléte adja. Áramlanak a levegőben, segítik az embereket, néhány kiválasztott még kommunikálni is képes velük. A mágia alkalmazása tilos ebben a birodalomban, de bőven akadnak, akik megszegik a törvényt, ők még szellem alakban is veszélyesek, különböző szertartások segítségével kötik meg az erejüket a papok.
Főszereplőnk a majdnem 18 éves Mortua papnő a rendházfőnöknője kérésére  épp egy ilyen feladatot igyekszik elvégezni, Nalissa szellemének kötését kell megújítania, és erre a küldetésre elkíséri Valian is, aki egy démon. Ezen a földön nem ismerik a démonokat, és Valian-nak pont erre van szüksége, előző életét maga mögött hagyva, tiszta lappal kíván beilleszkedni az emberek közé, sőt szerzetesként. Az események azonban nem az elvártak szerint alakulnak, sőt a szellemek úgy tűnik elhagyják a világukat, ezzel kétségbeesést és szomorúságot váltanak ki az emberekből. Nincs más lehetőség, ki kell deríteniük milyen erők munkálkodnak a háttérben, és szövetségeseket kell keresniük a rend visszaállításához.

A cselekmény tulajdonképpen klasszikusnak mondható, a jó küzdelme a rossz ellen, jelen esetben a két címszereplő vállvetve küzd a mágiával szemben.  Rajtuk kívül rengeteg a mellékszereplő, és a rengeteg itt valóban sokat jelent. A szereplők nevei mind elég nehezen megjegyezhetőek, legalábbis a könyv feléig igen nagy bajban voltam ezzel, később meg más okból bonyolódik a szereplők személyisége. A szerző végig úgy forgatja az eseményeket, hogy sosem lehettem biztos abban, hogy mi fog következni, milyen újabb veszély leselkedik rájuk, kit nevezhetünk barátnak és kiről derül ki, valójában ellenség. A történet bővelkedik a szellemeken kívül más misztikus lényekben is, hőseinket többször is megtámadják félelmetes állatok. Az útjuk során számos küzdelmen esnek keresztül, a sérülések mértéke is a kisebb vágástól a patakokban ömlő vérig terjed. Nem, a szerző igazán nem kíméli az olvasót, minden egyes mozzanat, harcjelenet szinte másodpercre lebontva megjelenik. Emiatt a történet végén szereplő legfőbb összecsapás is végtelen hosszúnak tűnt.
A karakterek szinte kivétel nélkül remekül megformáltak és pontosan illőek a történetbe.  Nekem Mortua egy kissé túlontúl bohó volt, fiatalabbnak tűnt a koránál, viszont a cselekmény során megedződött, és amikor komolyra fordultak a dolgok már egyáltalán nem volt kislányos. Valiantól sokkal több démonságot vártam, sokkal több vívódást önmagával, nagyobb dilemmákat, hogy melyik énje emelkedik felül.  Rajtuk kívül Lyr volt a kedvencem, nagyszerűen megalkotott karakter! A szereplők háttértörténete egyébként varázslatos, nagyon szerettem ezeket a részeket.
A szerelmi szál igazán halovány, bár jelen van végig, de inkább Mortua részéről tapasztalható tinilányos rajongás, de a démon is érez valamit a lelke mélyén, amit a küldetés alatt természetesen háttérbe szeretne helyezni. Nem megy ez mindig zökkenőmentesen, pláne ha Mortua épp veszélyben forog.
Összességében imádtam elmerülni ebben a világban, nagyon olvastatta magát a történet. Nincs függővég, de simán el tudnám képzelni a folytatásokat is, hiszen a téma kimerítetlen maradt. Sajnálom, hogy a szellemek nem kaptak több szót, szívesen olvasnék róluk még.
A könyvet szívből ajánlom a fantasy rajongóinak, fiatal felnőtt kortól az idősebbekig, remekül fognak szórakozni!

Borító: Ha jól emlékszem a borító tervezés folyamatára, végül én is erre szavaztam.

Kedvenc karakter:  Lyr

Szárnyalás: Nagyon tetszett a végkifejlet, és a szereplőkkel való csűrés-csavarás.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Az érzékiséget meg sem kell említeni, annyira elhanyagolható, viszont a gyomorforgató jelenetek miatt nem adnám 15 évesnél fiatalabb kezébe.

Értékelés:


Nyereményjáték

Könyvben szereplő papnő, Mortua különféle kalandokba kerül, oldalán Valiannal. Mindenki undorral tekint a démonra, pedig mélyen legbelül egy igen érzékeny lény.
Mint tudjuk, különféle démonok léteznek, ezért most nektek démonokat kell keresnetek.  Nem is akárhogyan!
Minden állomáson egy démonian jó könyvből találsz idézetet, csak sajnos a papírra ráfolyt a tinta, ezért az idézetek nem olvashatóak mindenhol jól. Lehet a démonok voltak, lehet a macskák nem akarták, hogy elolvassuk őket, de cserébe legalul különféle adatokat találhattok a könyvekről.
(A kiadó csak Magyarországi címre postáz! Ha a nyertes kiértesítést követően 72 órán belül nem jelentkezik, újabb nyertest sorsolunk.)


a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok listája:
11.22 Insane Life
11.24 Media Addict
11.26 Kelly & Lupi olvas
11.28 Dreamworld

2014. november 23., vasárnap

K.A. Tucker: Tíz apró lélegzet


A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent K. A. Tucker: Tíz apró lélegzet című regénye, az azonos című sorozat első része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül mutatja be Kacey fájdalommal és szenvedéllyel teli történetét!

2014. november 12-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Könyvmolyképző Kiadó, 2014
352 oldal
Fordította: Szujer Orsolya
Goodreads: 4,21
Besorolás: NA, romantikus, realista

Lélegezz, Kacey! Tíz apró lélegzet. Ragadd meg őket! Érezd őket! Szeresd őket!
Négy évvel ezelőtt Kacey élete borzalmas fordulatot vett, mikor egy részeg sofőr miatt elvesztette szüleit, a barátját és a legjobb barátnőjét. A baleset emléke még mindig kísérti, még mindig hallja édesanyja utolsó lélegzetét, és nem akar mást, mint hátrahagyni a múltat.
Kacey és tizenöt éves húga, Livie, két buszjeggyel felfegyverkezve maga mögött hagyja a michigani Grand Rapidsot, hogy mindent újrakezdjen Miamiban. Először alig tudnak megélni, de Kacey nem aggódik. Ő mindennel elbír – kivéve titokzatos szomszédjával az 1D lakásból.
Trent Emersonnak ragyogó kék szeme van és mély gödrécskéi az arcán, mikor nevet. És hibátlanul egyensúlyoz a jó fiút a veszélyestől elválasztó, ellenállhatatlan vonalon. Tragikus múltja miatt Kacey eldöntötte, hogy senkit sem enged közel magához, de a kettejük közötti vonzalom tagadhatatlan, és Trent minden eszközt felhasznál, hogy bejusson a Kacey szívét védő falak mögé – akár még egy olyan titokról is hajlandó lerántani a leplet, ami mindkettejüket tönkreteheti.
Gyönyörű történet veszteségről, szerelemről és arról, hogyan is léphetünk tovább.

A történet a fő elemeiben követi a mostanában megszokott realista regényeket. Az írók, ahogy már egy régebbi posztomban is kifejtettem, nagyon szeretnek a realista, new adult regényeikben kemény témákat érinteni. Én viszont személy szerint úgy érzem még mindig, ha ezt töményen kapom, egymás utáni könyvekben, akkor már nem azt a hatást érik el, amit szerettek volna. Egy idő után belefásulok és simán átlépek rajta. "Molesztálás? Bántalmazás? Erőszak? Tragédia? Ok, lépjünk rajta túl, van valami más is még a történetben?" Körülbelül így érzem magam mostanában az ilyen típusú regényeknél. (ezzel most persze nem ennek a könyvnek az elemeit soroltam fel, csak általánosságban írtam).
Ezért nálam nagyon jónak kell lennie és TÉNYLEG valami pluszt kell adnia a történetnek, hogy kitűnjön a sok hasonló, szívet szorongató regény közül, hogy felfigyeljek rá és a kedvenceim közé kerüljön.


Ez a regény pedig részben követi a megszokott realista kliséket, de azért új elemeket is ad hozzá.
Kacey és a húga, Livie egy borzalmas tragédián mentek keresztül, ami után az édesanyjuk testvéréhez kerültek, de se a környezet, se a nevelőszülők nem voltak megfelelőek (és akkor még finoman fejeztem ki magam), így Kacey úgy dönt, hogy kimenti innen a testvérét, lelépnek és meg sem állnak Miami-ig. Azonban két fiatal lányt, kevéske megtakarított pénzükkel, nem a luxus várja, így egy lepukkant apartmanházba költöznek be és Kacey megpróbál önnön erejéből új életet biztosítani kettőjüknek. Rettentően sajnáltam a lányt, hiszen nemcsak elveszítette a családja nagy részét és a barátait, de emellett senki nem segített neki feldolgozni ezt a traumát. Így ezt hatalmas teherként cipeli magával, és a saját módján próbálja feldolgozni azt, ami vele történt, persze inkább kevesebb, mint több sikerrel.
A sajnálat mellett becsültem benne azt, hogy a problémáját el tudta magában mélyen temetni és minden erejével a hugára koncentrált. Egy harcos, egy amazon, aki bármilyen módon is, de túlél mindent és megvédi a testvérét. Imádtam a szemszögét, szerintem ez az egyik fő erőssége a regénynek.
Livie, a kishúg, pedig egy "minta testvér", nem lázad, nem ellenkezik, elviseli, hogy a testvére átcipeli az ország másik végébe és egy "lyukban" kénytelenek élni. Ő az a testvér, akit bárki szívesen venne magának, ahogy Kacey is mondja:

"Livie egy angyal. Könnybe lábad a szeme, ha sír egy gyerek, bocsánatot kér, ha valaki meglöki, ingyen konyhákon és könyvtárakban önkénteskedik. Mentségeket keres, ha valaki hülyeségeket művel. Ha elég idős lenne ahhoz, hogy vezessen, még egy tücsökért is tövig nyomná a féket... [...] Ha én gyülekező viharfelhő vagyok, akkor ő a felhőkön áttörő napsugár."

És persze ott vannak a szomszédok. Első körben az 1D-ben lakó titokzatos szépfiú, Trent, aki rögtön a beköltözés napján belefut Kacey-be. Főhősnőnk persze nem tudja nem észrevenni, hogy a srác olyan, mint egy "félisten" és hamarosan kerülgetni kezdik egymást, mi pedig azon izgulhatunk, hogy vajon mi lesz közöttük, illetve - ismerve a hasonló történeteket - mi lesz a "feketeleves", ami miatt, ha össze is jönnének, akkor mi fogja eltávolítani őket egymástól. Persze, aki egy picit is odafigyel, az hamar összerakhatja a puzzle darabkáit és rájöhet, hogy mi is a csavar a történetben. De szerintem ez nem fog zavarni senkit és ugyanúgy fogtok szurkolni továbbra is a főszereplőknek!

És a másik szomszéd, Ciklon. Igen, ez a művészneve a hölgynek, aki egy sztríptízbárban dolgozik és hozza az összes sztereotípiát, amit egy ilyen nevű nőtől elvárnánk. Szőke, kék szemű, hatalmas mellekkel rendelkezik, olyan mint egy - Kacey jellemzése adja vissza talán a leginkább:

"Az ajtónkban Barbie áll. Egy igazi, százhetvenöt centis, formás testű, szőke bombázó telt ajkakkal és hatalmas, kék szemekkel. A szavam is elakad, ahogy végignézek pamut picsagatyáján és spagetti pántos felsőjén, ami úgy feszül rajta, hogy az elején eltorzul a Play Boy–logó. Ezek a cickók tuti nem igaziak. Akkorák, mint egy-egy léggömb."

Persze soha ne ítéljünk elsőre. Ciklonba több érzelem, kedvesség és segítőkészség szorul, mint amennyi Kacey és Livie nevelőszüleiben együttvéve se található. Így higgyétek el, nem tart sokáig, hogy a szívünkbe zárjuk a tündéri kislányát egyedül nevelő fiatal nőt, akárhol is dolgozik és akárhogy is néz ki.

Kacey pedig Ciklon révén bekerül a nagybetűs ÉLET-be, barátokat szerez, bajba kerül, szerelmes lesz, szóvaj zajlik körülöttük az élet. Ilyen szomszédokkal (és a háziúrról ne is beszéljünk:) nem unalmas az élet, és bár minőségben teljesen más a kettő, de én valahogy úgy tudtam elképzelni a kis társaságot, mint anno a Melrose Place sorozatban majdnem családként együtt élőket. Segítenek egymásnak, egymásba szeretnek, vitáznak, problémáik vannak egymással és másokkal, de végül mindent megoldanak.

De persze túl szép lenne, ha csak ennyi történne a regényben. Vannak és lesznek ennél nagyobb problémák is, hisz Kacey lelkileg sérült és csak idő kérdése, hogy a benne lévő "bomba" mikor robban, ráadásul Trent is olyan titkokat rejt, amivel nem könnyíti meg a helyzetüket. Maga a téma, amivel a történet foglalkozik, nem könnyű, de az írónő ügyesen oldotta meg ezt a feladatot. Ahogy Kacey lassan kezd a fiú mellett feloldódni, ahogy Trent türelmesen foglalkozik a lánnyal, az valami szívet gyönyörködtető és megható. Emellett persze a levegő folyamatosan forr köztük, és nem tudom, hogy ki várja jobban, Kacey vagy mi, hogy végre történjen is köztük már valami:-).

Amivel az egyedül problémám volt, az, ahogy az írónő némelyik szálat lezárta. Voltak témák, kemény témák, amiket jól fejtett ki és vitt végig, de utána, ahogy a szálakat lerendezte a végén, az nekem nem mindig volt túl életszerű. Persze, tudom, hogy ez előfordulhat így és ez egy kitalált történet, de akkor is. A könyv befejezését olvasva pedig eleinte kifejezetten hadakozott a realista és a romantikus énem, de aztán végül kiegyeztek:).

Ettől függetlenül összességében érdemes elolvasni, mert a fent megírt, számomra apróbb hibájától eltekintve a könyv nagyon olvastatja magát; érdekes, lebilincselő, gyakran komor hangulatú, kemény témákat boncolgat, a főszereplők pedig nagyon szerethetőek. Ha szereted a romantikus történeteket a sérült lelkü fiatalokról, akkor ez a Te könyved. A mellékszereplők is ragyogó karakterek, azért is soroltam fel a legtöbbjüket a kedvenc szereplőknél, mert nem tudnék választani közülük.
Ráadásul bár ez egy sorozat része, de ez a könyv önálló történetként is megállja a helyét, hiszen a többi rész a történet más-mást szereplőjéről szól - Livie-ről, Cainról, a sztríptizbár tulajdonosáról és Benről a kidobóról. Szóval azok is nyugodtan olvashatják, akik már nem unják a sorozatokat:-).

Borító: Nagyon szép, figyelemfelkeltő, de nekem egy picit félrevezető, mert első ránézésre nekem valami "vízhez" kapcsolódó történet ugrik be a borítóról. (tudom, hogy mit jelképez a víz és a lány a borítón, de akkor is).

Kedvenc karakter: Kacey, Trent, Mia, "Ciklon", Livie, Nate és Cain - igen, őket mind nagyon szerettem:-)

Szárnyalás: Kacey és Livie testvéri kapcsolata

Mélyrepülés: a néhol nem túl reális lezárása a szálaknak

Érzelmi mérce: a két főszereplő között izzik a kémia

Értékelés:

Nyereményjáték:
Tíz like, tízszeres esély a nyereményre!
(Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az értesítő emailre, automatikusan újra sorsolunk.)

A Blogturné további állomásai:
November 12 - Kristina blogja
November 14 - Angelika blogja
November 16 - Media Addict
November 18 - CBooks
November 20 - Dreamworld

November 22 - Kelly Lupi olvas
November 26 - Deszy könyvajánlója

Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr

A Könyvmolyképző Kiadónál jelenik meg Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr című könyve, amire két éve várnak türelmetlenül a magyar olvasók. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Blogturné Klub tagjai közül is kilencen vesznek részt a könyv turnéján. Többen olvasták már és írtak is a történetről, ezért most több rendhagyó állomás is helyet kap. Érdemes követni a turnét, hiszen most is 3 példány várja gazdáját az év egyik legjobban várt könyvéből!!!

Könyvmolyképző Kiadó 2014. november 25.
...oldal
Fordította: Neset Adrienn, Károlyi Eszter
Goodreads: 4,11
Besorolás: YA, romantikus, realista

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem tud visszaemlékezni a teljes igazságra.
Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna. Valószínűleg semmi közös nincs bennük.Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztat azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.


Hosszú kapcsolat fűz a regényhez, az első értékelés még 2012-ből ITT olvasható.
Lupi Molyos értékelése is 5 csillagot ér, ITT olvasható.
A magyar kiadást már nagyon vártam, tudtam, hogy a jogok a kiadónál vannak és technikai problémák miatt csúszik a megjelenés. Konkrétan fordító váltás miatt. Nincs ezzel semmi baj, hacsak az nem, hogy elterjedt a neten egy rajongói fordítás, melyet igen sokan olvastak, és nem szégyelltek véleményt írni például a Molyon is a kalózfordítás alapján. Én ezt nem olvastam, nem tudom milyen minőségű, de kétlem, hogy adná azt a színvonalat, ami a végleges lett.
Mivel értékelés már született a könyvről, nem ismétlem önmagam, hiszen ugyanazokat írhatnám le, még mindig a legjobb YA regénynek tartom a Pushing the Limits-et.
Következzen tehát egy interjú, mégpedig a könyv szerkesztőjével Kozári Andreával.

Katie McGarry: Pushing the Limits - Feszülő húr című könyve az első olyan blogturnés könyv, melynek szerkesztője  a megalakulás óta oszlopos tagja a Blogturné Klubnak.


K: Nagyon büszkék vagyunk rád Andi! Kihasználom ezt a remek alkalmat, és felteszek néhány kérdést a szerkesztéssel kapcsolatban.
A: Hah, csak várjátok ki a végét! Azért remélem megjelenés után is büszkék lesztek rám.
*bekészíti az üveg házipáleszt, hogy ne izguljon annyira* Oké, kezdhetjük!

K: Ez volt az első szerkesztői munkád?
A: Egy próbaszerkesztésen kívül igen. Legalábbis hivatalosan.

K: Mit gondoltál, amikor megkaptad ezt a feladatot?
A: Azt, hogy hogyan fogom elszúrni és hogy mit fogtok mondani. Rettentően maximalista vagyok, ezért borzasztóan zavar, ha egy kis hibát is ejtek, főleg, ha egy ennyire várt könyvről van szó, amiről tudom, hogy rengeteg ember fogja olvasni (remélhetőleg nem szidni). Nem kaptam semmiféle felkészítést, így a saját fejem után mentem, leginkább a fordítás stílusára, helyességére figyeltem. Kissé féltem attól is, hogy sokat kell majd harcolnom a fordítóval, de ez alaptalan volt. Nagyon gördülékenyen ment Eszterrel minden.

K: Beszéltünk már a közös chatelések alkalmával arról, hogy sokunk egyik kedvenc története a PtL. Neked mennyire tetszett a cselekmény és a karakterek?
A: *Ráhúz arra az üvegre.* Azt hiszem én a kisebb tábort erősítem. Először is, én végig azt hittem, hogy a PtL New Adult. Aztán elkezdtem olvasni és vártam mikor indulnak be a dolgok, aztán utánanéztem és megláttam, hogy ez bizony Young Adult. Szomorú, de tény, hogy nálam a YA alapból lejjebbről kezd, mint egy NA vagy egy felnőtteknek írott könyv. Van, amikor megtudnak lepni és egy-egy YA sorozat a kedvencemmé válik, de az nem a PtL volt. Az egy dolog, hogy YA, de semmi paranormális vagy fantasy elem nincs benne, én pedig szinte csak olyanokat olvasok, úgyhogy szegény könyv valahonnan -1-ről indult az ötös skálán. Nem kertelek, megmondom kerek perec, hogy nem sokra emlékszem belőle, szinte csak az alapokra. Azóta már jó pár könyvet olvastam, és amúgy sem ragadt meg túlságosan a történet, és nem azért mert a szerkesztésre figyeltem.
Látom, hogy mit szerethetnek benne a műfaj rajongói: nehezen induló, de mindent legyőző tini szerelem, két elvont, megsebzett fiatal, akik egymás megváltói, egy rossz fiút játszó, a szíve mélyén (nem is annyira a mélyén) nagyon is érzelmes fiatal, sármos, szarkasztikus Rómeó. Echo karaktere volt számomra kissé bizonytalan. Néha azt éreztem sem Echo sem az írónő nem tudja, hogy most akkor mit is kéne éreznie. Na és persze titok hegyek. Azért ki kell emelnem, hogy két erőssége van a könyvnek: a nézőpont váltások és az Echo titkának körüli rejtély. A nézőpont váltások vagy bestsellert csinálnak egy könyvből vagy tüzelőanyagot. Pláne, ha egy fiú-lány szerelmespár nézőpontjairól van szó. Szerintem nagyon kevés író tudja sikeresen megírni mind a két fél gondolatait, úgy, hogy azok nem csak ne veszítsenek jellemükből, de még pluszt is adjon hozzájuk. Ez általában a férfi főszereplőnél okoz gondot, amikor addig csodálod, amíg nem látsz a fejébe, aztán valamiért - isten tudja miért - kapsz egy szörnyen megírt bónusz jelenetet az ő szemszögéből és már nem is tűnik olyan érdekesnek, sőt kifejezetten idegesítő.
Na, hát Katie megugrotta ezt az akadályt, és szerintem még érdekesebb is volt Noah fejében lenni. Az Echo körüli rejtélyről csak annyit, hogy talán ez az igazi húzóerő a sztoriban. Ha valaki nem szereti meg Echot és Noah-t eléggé, azt ez a bizonyos titok nem engedi. Mesterien építi fel az írónő, voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy az én szenvedtem emlékezet kiesést, és már téptem a hajamat, hogy megtudjam mit felejtettünk el Echóval. Összességében azt tudom mondani a könyvről, hogy aki szereti ezt a műfajt és még nem unja, az biztosan szeretni fogja ezt is. Szépen van megírva, vannak benne elgondolkodtató és fontos részek, néha napján vicces is, és persze romantikus is, de szerintem nem megérdemelt a hype.

K: Volt kedvenc jeleneted illetve szereplőd?
A: A kedvenc szereplőm Beth volt - az egyik mellékszereplő -, bár keveset szerepelt. A második rész az övé, de abban kissé csalódtam, de ez már egy másik történet. A PtL-ben szerettem, mert nagyszájú, mint én.
A kedvenc jelenetem...hm… talán amikor Jacob (Noah öccse) a versenyen beszél a könyvéről és Noah-ról. Aranyos, megható jelenet és nincs köze a romantikához, alig tart egy-két oldalon át, de mégis, az egyik legerősebb érzelmet váltotta ki belőlem.

K: Mi volt a legnehezebb/legemlékezetesebb a szerkesztés során?
A: A legnehezebb rész, amikor a fordítót/fordítást kell pontoznom és értékelnem. Ott mindig vért izzadok, nehezebb, mint az ember elsőre gondolná. :) A legemlékezetesebb egyértelműen, amikor befejeztem. Első szerkesztésemről volt szó, így hirtelen rengeteg dolgot éreztem: megkönnyebbülést, elégedettséget (főleg, amikor a fordító rábólintott a változtatásaimra), aztán meg félelmet és bizonytalanságot, hogy vajon jól csináltam-e. Illetve folyamatosan tanulok valami újat.

K: Hogyan zajlik a szerkesztés, hogy képzeljék el az olvasók ezt a folyamatot?
A: Igazából egy felépítésileg egyszerű folyamatról (maga a munka már nem annyira egyszerű) van szó. Értelemszerűen kezdődik azzal, hogy megkapom az anyagot. A fordított szöveget és az eredetit is. Szerkesztés közben párhuzamosan olvasom az eredeti és a fordított szöveget (ketté osztott képernyőn), így nem csak azt veszem észre, ami valamiért hibásnak tűnik, de az eredeti hangulatára és stílusára is jobban ráhangolódom, illetve esetleg kicsit fel tudom turbózni a fordítást, akkor is, ha az nem feltétlen hibás, de lehetne jobb is. Ha kész a szerkesztés megbeszéljük a fordítóval, hogy mi az, amiben egyetért, mihez ragaszkodunk, mit javasolnánk, és amikor mindenki elégedett a végeredménnyel, ki kell töltenem egy értékelő lapot, amit az előbb említettem. Hat kategória alapján kell pontoznom a fordítást, illetve ki kell emelnem, hogy mi az, amire figyeljen oda jobban és mi az, amiben remekelt. Ha mindezzel készen vagyok, már csak el kell küldenem a kiadónak.

K: Eddigi tapasztalataid alapján, mi az, ami a legtöbb problémát okozta a fordításokban/fordítóknak?
A: Egyértelműen az angol/amerikai szlengek és szófordulatok. Ez engem meg is lepett. Lehet, hogy a sietség, esetleg fáradtság okozza, de általában sokkal könnyebben mentek a többszörösen összetett, nyakatekert mondatok, amiket háromszor kell elolvasnom, hogy felfogjam, mint egy egyszerű szleng vagy szófordulat, pedig azokat még a neten is megtalálni. Az is lehet, hogy azok a csicsás, öt soros mondatok leszívják a fordítók agyát.

K: A Függővég (link) blogot vezeted 2012 február óta. Itt a könyvek mellett jelentős szerepet kapnak a filmek, sorozatok is. Az olvasás mellett mennyi időt szánsz a blogolásra? Mik a kedvenc sorozataid jelenleg?
A: Igazából a Függővéget egy nagy könyvekkel, filmekkel és videojátékokkal foglalkozó magazinszerű oldalnak terveztük (én és két barátom) annak idején, amikor lecseréltem a Könyvek Háborúját. Egyelőre az az álom nem valósult meg, úgyhogy jelenleg az én személyes kis játszóterem (ingyen reklám: szerzőket, vendégbloggereket szívesen fogadok!). Rengeteg időm van a blogolásra, és amikor tehetem, és úgy érzem, hogy valami megérdemel egy cikket, akkor is, ha a kutya sem olvassa, akkor arról írok. Van, amikor hirtelen annyi mindent szeretnék írni, hogy több piszkozatokba is belekezdek, aztán úgy maradnak, mert mire oda jutnék, elvesztik hírértéküket. Ez nem idő, inkább ihlet hiány. Na meg persze az olvasás mellett a videojátékok is próbálnak elszakítani a világtól.
Sorozat mániás vagyok, úgyhogy elég hosszú a listám, de lássunk pár példát a kedvenceim közül, amik még futnak: Marvel's Agents of S.H.I.E.L.D., Revenge, Reign, Flash. Constantine, Vikings, Bitten, Teen Wolf, Lost Girl, Continuum, Penny Dreadful, Game of Thrones, Black Sails, Dominion, Big Bang Theory, Defiance.

Köszönöm az interjút és további sok sikert a munkáidhoz!
http://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/katie-mcgarry-pushing-the-limits-feszulo-hur-6285?ap_id=Kelly

Játék:
A történetben Echo Emerson és az anyukája közötti kapcsolat egyik jelentős eleme a görög mitológiához, azon belül is a csillagjegyekhez kötődik. A játék során minden állomáson fel kell ismernetek a mellékelt képről, hogy melyik csillagjegyet ábrázolja. A rafflecopter doboz megfelelő sorait kitöltve már csak a szerencsén múlik, hogy ki nyeri meg a három nyereménykönyvet.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 órán belül kell jelentkezniük a megküldött értesítő e-mailre, ha nem teszi meg, új nyertest sorsolunk. Sok szerencsét!
a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
11.18. - Kristina blogja
11.19. - Angelika blogja
11.20. - CBooks
11.21. - Deszy könyvajánlója
11.22. - Függővég
11.23. - Kelly & Lupi olvas     
11.24. - MFKata gondolatai
11.25. - Media Addict
11.26. - Dreamworld

2014. november 22., szombat

Találkozó Hugh Howey-val

Két napja jött egy értesítés Facebookon késő este, hogy pénteken, ha ráérünk, akkor van lehetőségünk találkozni Hugh Howey-val, a Siló sorozat írójával, aki épp Budapesten tartózkodik és a Könyvmolyképző Kiadó meghívta egy rövid beszélgetésre. Az első gondolatom persze rögtön az volt, hogy úristen, ezek a könyvek már itt vannak nálam lassan egy éve és még nem volt időm elolvasni. Így érdemes elmenni erre a találkozóra? Hiszen sok mindent nem fogok tudni hozzászólni a témákhoz.
Aztán végül úgy döntöttem, hogy nem minden nap van erre lehetősége az ember lányának, hogy egy ilyen neves íróval találkozzon, úgyhogy ezt nem hagyhatom ki. Maximum meghúzódom valahol hátul és nem nagyon folyok bele a beszélgetésbe.
Szerencsém volt, hogy pénteken csak fél ötig dolgoztam, a találkozó pedig alig 10 percre volt tőlem, így összeszedtem a könyveimet és nekiindultam, bár izgultam rendesen.
Az első meglepetésem a helyszín volt. Őszintén bevallom, még sosem jártam a Párizsi Nagyáruházban, de egyszerűen lenyűgözött. Az ott lévő könyvesház hatalmas, órákig el tudtam volna bolyongani benne, ha lett volna rá időm:). Persze nem volt, ráadásul Szilvi (a KMK munkatársa) férjébe azonnal belefutottam, aki mondta, hogy a többiek az íróval már fent vannak. Felérve egy gyönyörű, hatalmas kávézó fogadott, hirtelen nem is tudtam, hogy megálljak és csak bámuljak, vagy keressem meg a többieket. Végül a többiek mellett döntöttem, de nem kellett őket sokáig keresnem, rögtön a bejárat mellett ültek: Hugh Howey, Deszy és Szilvi. Úgy tűnt, hogy magánbeszélgetést folytatnak, így csak odaköszöntem, gondoltam, biztos ez egy "céges" megbeszélés, megvárom, míg a "közönség" is részt vehet és félreülök. Persze Deszy, ahogy meglátott, rögtön odainvitált, így végül leültem melléjük.
Bemutatkoztunk az íróval egymásnak és amin nagyon meglepődtem, hogy Hugh szinte azonnal bevont a társalgásba. Az elején kicsit stresszeltem, hogy mennyire fogok tudni vele beszélgetni, hogy, ha belekérdez a könyvébe, akkor mit fogok neki mondani, de végül nem volt gond. Nem igazán hagyta leülni a társalgást, folyamatosan kérdezett minket, kíváncsi volt az itthoni bloggerekre, hogyan tartjuk a kapcsolatot, hány könyvet olvasunk, hogyan kapjuk őket - elmesélte, hogy ő is blogger volt egy jó ideig. Megbeszéltük, hogy mind a kettőnknek van kindle-je és hogy mennyire hasznos kis kütyü:).
A rajongók is szépen lassan szállingóztak, akik dedikáltatták a könyveiket is és végül befutott Katona Ildikó is, így áttették a helyünket a kávézó központi részére, ami egyrészt jó volt, mert két asztal volt összetolva és jobban elfértünk, de másrészt hátrány is volt, mert az élő zongoraműsor miatt sokszor nehezen tudtunk kommunikálni egymással.
Közben csatlakozott hozzánk Scheszti és Fummie is és akkor láttam, hogy ez nem egy hagyományos dedikálós író-olvasó találkozó lesz, hanem inkább egy kötetlen beszélgetés egy kávé/tea mellett, úgyhogy a társalgás is erre vette az irányt és rengeteg dologról beszélgettünk. Pár dolgot próbálok kiragadni a beszélgetésből, de tudom, hogy esélytelen, hogy mindent elmondjak (legközelebb viszünk diktafont:-).
Mesélt arról, hogy izgul a megfilmesítés miatt, hiszen bár a jogokat megvették, a forgatókönyvet is látta, de ez még nem 100%, hiszen a filmes iparban csak az a biztos, ha már elkezdték a forgatást.
Nagyon örül, hogy Ridley Scott a lehetséges rendezője a készülő filmnek, de azt se bánná, ha egy fiatal, akár ismeretlen rendező kapna ezzel nagy lehetőséget.
Mesélt a feleségéről, hogy 13 éve találkoztak egy hajón és szerelem volt első látásra. Mesélt a mentett kutyájukról, arról, hogy milyen hajón dolgozni, milyen rengeteget utazni, hogy egyáltalán nem magányos dolog egyedül hajózni.
Beszélgettünk arról, hogy milyen volt könyvesboltban dolgozni - ahol folyamatosan olvashatott és hogy igen, egy írónak minden nap írnia kell, attól függetlenül, hogy van épp ihlete vagy sem.
Nagyon vicces volt az a rész, amikor épp arról beszélgettünk, hogy szinte mindenhol inkább lányok olvasnak, blogolnak és járnak el az ilyen találkozókra; befutott egy fiú is dedikáltatni a könyvét:-). Persze rögtön szóba jöttek a "szerelmi háromszögek", amiről elviccelődött, hogy mennyire "reális" egy ilyen, hogy egy lányért két dögös pasi küzd és hogy ez valószínűleg valami mélyről jövő ösztön lehet a lányokban, hogy ilyenre vágyjanak, hisz nézzük meg az állatvilágot, például a szarvasokat, ott is gyakran két hím verseng a nőstények kegyeiért:-).
Beszélt arról is, hogy mennyire furcsa, hogy az embereket mennyire megváltoztatja a pénz. Neki is van nem kevés - ahogy mondta, "több, mint amit el tudtam volna képzelni", de ettől függetlenül apró dolgoknak is tud örülni és teljesen hétköznapi maradt - hétköznapi házzal, autóval és barátokkal.
Mesélt az új könyvéről (The Shell Collector), amit pont most fejezett be és amire személy szerint nagyon kíváncsi vagyok! Elárulta, hogy egy erős női főszereplője van és pár szóban elmesélte a történetet is.
Aztán megérkezett Kemese Fanni is, akit rögtön bemutattunk neki, hogy ő is író, Hugh pedig kedvesen gratulált neki, főleg, hogy kiderült, hogy már a második könyve fog megjelenni.
Az idő sajnos gyorsan eltelt, így végül még összeálltunk egy közös képre, mindegyikünk kapott egy puszit Hugh-tól ;-), majd elbúcsúztunk tőle.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon jó hangulatú estén vettünk részt, Hugh Howey nagyon barátságos és közvetlen volt - abszolút a földön jár, ahhoz képest, hogy mennyire híres. Bátran merem állítani, hogy egyöntetűen imádtuk és örülök, hogy bátorságot véve elmentem a találkozóra. (és azt is megígérem, hogy hamarosan végigolvasom a könyveket is!:)
És a dedikált könyv példányaim egyike:


És egy bónuszkép - Hugh Howey a Facebook oldalán is megosztotta azt, hogy találkozott velünk:-)

2014. november 21., péntek

Guus Kuijer: Minden dolgok könyve

  
Minden kisgyermek tudja, hogy vannak dolgok, amiről nem lehet beszélni. Így aztán, hogy mégiscsak kiadhassák magukból, leírják azokat.
Így tesz Thomas is, s ezáltal megszületik a Minden dolgok könyve. Szeretnéd tudni, mi áll benne? Tarts velünk november 17-21-ig a könyv exkluzív blogturnéján és megtudhatod!
Sőt egy virtuális felolvasóestre is meghívunk Titeket, ahol - ha ügyes vagy - megnyerheted a Kolibri Kiadó által felajánlott könyvpéldányok egyikét!

Kolibri Kiadó 2014.
128 oldal
Fordította: Vekerle Szabolcs
Goodreads: 4,15
Besorolás: middle-grade, realista,

Thomasék szomszédja egy vén boszorkány, akitől mindenki tart. Trópusi halak úsznak a csatornában. Békák hada dörömböl a bejárati ajtón. Legalábbis Thomas így látja. Rajta kívül azonban senki másnak nem tűnnek fel ezek a dolgok. A fiú mindent lejegyez a naplójába, a Minden dolgok könyvébe. Ez nyugtatja meg, amikor az apja elveri, vagy amikor az angyalok sírni kezdenek az édesanyja miatt. Az írás erőt ad Thomasnak, és segít, hogy olyan emberré váljon, amilyen mindig is lenni szeretett volna… boldog.

Két dolog van, amiről nem szívesen olvasok, ezek a vallás és a gyerek bántalmazás. Nos, ebben a könyvben mindkettő jelen van, mégis azt gondolom, még akár kötelező is lehetne a kisdiákoknak és a szüleiknek egyaránt.

A nyolc éves Thomas legfőbb jellemzője, hogy hihetetlenül egyénien látja a világot, valósnak véli a fantáziája szüleményeit és ebből bizony akadnak problémái. A felnőttek többsége nem hisz neki, az apja különösen nem érti meg.  Mivel ő ráadásul egy vallási fanatikus, kifejezetten sérti, hogy Thomas nem fogadja magába fenntartás nélkül a Biblia minden betűjét, hanem saját véleménye, meglátásai vannak, amiknek hangot is ad.  Apuka ezért megbünteti, ami fakanállal való elfenekelést jelent, és ha ez még nem lenne elég lelki teher, a védelmére kelő anyukát is bántalmazza. Mondhatjuk, Isten nevében. *Sóhaj*
Bennem ez erős érzelmeket vált ki, mert finoman fogalmazva nem értek egyet a Bibliával, ahogy az egész keresztény vallással sem. A Bibliát emberek írták, és ennél többet ebben a témában nem mondok, mert ez mindet megmagyaráz. Ennyi. A könyv egyébként nem utasítja vissza a vallást egy pillanatig sem, mindazonáltal én viccesnek tartottam Jézus és Isten emlegetését, ábrázolását.
Visszatérve Thomas-hoz, nagyon könnyű őt megszeretni. Ahhoz, hogy megnyugvást találjon a mindennapokban, elkezdi írni a Minden dolgok könyvét. Lejegyzi a látomásait és mindent ami történik vele, ami foglalkoztatja. Az egyik kiemelkedő gondolata az, hogy amikor megkérdezik tőle, mi leszel ha nagy leszel? nem a szokásos frázisokat mondja, mint a korabeli fiúk:  futballsztár, felfedező vagy tűzoltó, nem, Thomas     b o l d o g   akar lenni...  Összebarátozik a házukban élő idősebb hölggyel, Mrs Van Amersfoortal, akit eddig boszorkánynak hitt. Rögtön az első dolog amit tőle megtanul: ahhoz, hogy boldog lehessen, le kell győznie a félelmet. Nem egyik napról a másikra megy ez, de lépésenként menni fog. Könyveket kap a nénitől, amiket valósággal fal, köztük például az Emil és a detektíveket. Zenéket hallgatnak, teáznak, szörpöt isznak, mindezek olyan újdonságok, amit a kissrác eddig elképzelni sem tudott.
Apró lépésekből eljutnak a lázadásig, Thomas nővére és anyja nem akarják többé eltűrni a megfélemlítést. Az apa valójában egy dologtól fél, attól, hogy nyilvánosságra kerülnek a tettei. Kénytelen eltűrni, hogy a nők magukhoz veszik az irányítást és baráti összejövetelt, Könyvklub estet tartanak. És ez a lehető legjobb dolog, amit egy félelemmel teli háború után tehetnek,  összehozni az embereket, szórakoztató és tartalmas élmények mellett barátkozni, segíteni egymást.
Nagyon aranyos volt Thomas szerelmi szála, egy jóval idősebb, gyönyörű, de nem tökéletes lány iránti rajongása is hozzátett a félelmei legyőzéséhez.
Összességében nagyon ajánlom minden korosztálynak ezt a történetet, amiből a legfőbb tanulságot eddig is tudtam, a vallásra hivatkozva elnyomást  gyakorolni a legnagyobb bűn.

Borító: Hát, nem igazán tetszik.

Kedvenc karakter:  Thomas, Mrs Van Amersfoort

Szárnyalás:  A málnaszörpös akvárium.

Mélyrepülés:  A bántalmazások.

Érzelmi mérce: Felkavaróak a bántalmazós jelenetek, ugyanakkor humoros részeket is találhatsz. Én bármely korosztály kezébe nyomnám, olvasd csak el!!

Értékelés:
Blogturné extra:
A szerző 2012-ben elnyerte az Astrid Lingren emlékdíjat. Mi is ez a díj? A világ legjelentősebb gyermek- és ifjúsági irodalom díja. Olyan szerzők, illusztrátorok, narrátorok és/vagy olvasást támogató személyek kaphatják meg, akiknek munkája tükrözi Astrid Lindgren szellemiségét. (Ő egyébként az egyik legjobb író volt a gyerekirodalomban, többek között a Harisnyás Pippi sorozatot is neki köszönhetjük.)  A díjat a svéd kormány hozta létre, hogy fokozza a gyermek- és ifjúsági irodalom iránti érdeklődést és támogassa a gyermekek kultúrához való jogait globális szinten.
Magyar szerző még nem nyert, de Csukás István többször is volt már a jelöltek között.
Forrás: Wikipedia
Nyereményjáték:

Voltatok már Olvasóklubban? Vagy felolvasóesten? Mi most meghívunk egyre, ide, közénk - ahogy azt Thomas is tette az ismerőseivel.
Hallgassuk meg együtt Thomas felolvasóestjének zenéit és az általa olvasott könyvek rövid ismertetőit! Ha felismerted őket, írd be a rafflecopter doboz megfelelő kérdéséhez, hogy melyik blogon mit találtál (szerzőre és címre vagyunk kíváncsiak!).
A helyesen válaszolók közül kisorsoljuk a Kolibri Kiadó által felajánlott könyv 3 példányát!
Jó szórakozást!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!


a Rafflecopter giveaway

Blogturné állomások:
11/17. Roni Olvas
11/18. Zakkant Olvas
11/19. Deszy Könyvajánlója
11/20. Always love a wild book
11/21. Kelly & Lupi Olvas

Rendszeres olvasók