2013. szeptember 30., hétfő

Elisabeth Richards: A sötétség városa

Október elsején jelenik meg A sötétség Városa a Maxim Kiadó jóvoltából a Dream válogatás keretében. Az újszerű disztópikus fantasytörténet bemutatását tette céljául a Blogturné Klub. Szeptember 26 és október 1 között hat bloger hat állomáson írja meg a véleményét a könyvről, miközben érdekes információkkal lát el Titeket a frissen megjelenő könyvről!

Az izgalmas könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A blogturné keretében három könyvet sorsolunk ki. A nyereménytjátékok részleteiről a poszt alján olvashattok!

Maxim Könyvkiadó Kft. 2013. október 1
392 oldal
Goodreads: 3,79
Besorolás: disztópia, fantasy, YA

A Fekete Város lakóinak egy véres, brutális háború után kell újjáépíteniük a füstölgő romokat és saját életüket. A városon emberek és sötétfajzatok osztoznak, csak a Határfal választja el őket egymástól. Egy elszabadult vírus sokakat megfertőzött, még tovább súlyosbítva a helyzetet, és a sötétfajzatokúj mutációit hozva létre. Bár a háborúnak vége, lüktet a feszültség, a Fal két oldalán élők ugrásra készen várják az újabb összecsapást.
Ebben a kiélezett helyzetben Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy Haragvó sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy beleszeretett Ashbe, ebbe a sötétfajzat félvér fiúba? Érzései felkavarják, minden szívdobbanása ellent mond annak, amiben addig hitt. Ez a féktelen szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között.
A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek, elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. S bár hamar rájön, hogy Natalie a "vértársa", meg kell küzdenie a külvilággal és önmagával.
Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót. 
Letehetetlen könyv, semmikképpen ne hagyja ki!
A Fekete Város krónikái sorozat első része.

A regényről először egy blogger barátnőmtől hallottam, aki napokon át áradozott a történetről. Ez felkeltette a kíváncsiságomat, de akkor (ez valamikor tavasszal volt) a sok könyves rendezvény miatt annyi olvasnivaló várt rám, hogy idáig váratott magára, mire a kezembe vettem a könyvet.

A kanális és Cékla bárkája
A történet nem is lenne annyira különleges, hiszen adott minden egy ilyen típusú regényhez, egy háború, ami minden lerombolt, egy fegyveres erő, ami átveszi a hatalmat és diktatórikus rendszerrel kormányozza az elnyomott népet, aki lassan megelégeli az uralmat és fellázad. És persze egy elátkozott szerelmespár, akik a rendszer ellenkező oldalán állnak, így reménytelennek tűnik a kapcsolatuk, de ők mégis megpróbálják. Ez eddig a megszokott történetvezetés lenne.

De mégis mi a különleges ebben a regényben? A világfelépítése és a benne lévő fajok. A történet a Fekete városban játszódik, ahol a háborút követően egy Határfal választja el az embereket és a veszélyes fajt, a Sötétfajzatokat. Ezek a különleges lények talán leginkább az általunk ismert vámpírokra hasonlítanak, vérrel táplálkoznak, viszont a vámpírokkal ellentétben nagyon is élnek, hiszen két szív is dobog a mellkasukban. Az emberek és a Sötétfajzatok néha szerelembe estek és közös utódokat hoztak létre, ezek lettek a Kevertvérűek – az egyik főhősünk, Ash is ehhez a fajhoz tartozik. Ők annyiban különböznek a Sötétfajzatoktól, hogy bár nekik is van két szívük, de egyik sem ver. Nincs rá szükségük, mert a vérükben él egy olyan lény, ami oxigénnel látja el a szervezetüket. A Sötétfajzatokkal szemben az embereket a Határfal, a Nyomkövetők és a Básztetek, ezek a különleges macskaszerű emberek, akik a Sötétfajzatokkal táplálkoznak – védik meg. Természetesen itt is van egy diktátor, Tiszta Rózsa (akit a könyv kb háromnegyedéig nőnek gondoltam a neve alapján:-)), aki kemény kézzel, agymosással, kegyetlenkedéssel, koncentrációs táborok használatával próbálja a népet kormányozni és az ő nevéhez fűződik az is, hogy mind a kilenc tagállamban fallal körülkerített gettókban telepítették a Sötétfajzatokat. És persze a politika, mint mindenhol, itt is fontos része a regénynek. Emberek, családok sorsa dől el attól függően, hogy ki hogyan állítja és
Ash
mozgatja a politikai csatározások sakktábláján őket és gyakran még az sem véd meg a kínzástól, sőt a kivégzéstől sem, ha egy-egy befolyásos politikus rokona vagy. Nagyon kemény a regény világa, kilátástalan jövővel és az emberek ott keresik a boldogságot, ahol tudják. Ezt használják ki a Kevertvérűek, akik a harapásukkal eufórikus állapotot, múló, hamis gyönyört okoznak az embereknek. Ash is ezt választja pénzkereseti forrásnak. A fiú számomra nagyon szimpatikus karakter volt, hisz a kettős szemszögnek (Natalie és Ash szemszögéből olvashatjuk az egész regényt) köszönhetően elég jól megismerhetjük a lelkivilágát, a kínlódásait, gyötrődéseit, hisz azzal, hogy Kevertvérű, egyik faj sem fogadja be. Egy egyszerű fiú, aki szeretne túlélni, nem akar hős lenni; ha tud, próbál kimaradni a csatározásokból. Aki hoz rossz döntéseket, de mindent a túlélés érdekében tesz. Aki képes nagyon szeretni, ezért akár harcolni is, de mégis teljesen emberi módon nagyon összezavarodni, amikor olyan helyzetbe kerül, ahol egyáltalán nem könnyű a választás. A Sötétfajzat vére mellett sokkal emberibb, mint jó pár tisztavérű ember társa.
Natalie
És persze ott van Natalie, a Parancsnok lánya. A külső csillogás mellett – hisz mindenki körberajongja, egy súlyosan sérült családi háttérrel rendelkező fiatal lány, aki eleinte lenézi a másik fajt, de Ash révén kinyílik a szeme. Ő már számomra egy fokkal árnyaltabb karakter volt, őt nem tudtam annyira megkedvelni, mint Asht. A szereplők persze itt sem feketék vagy fehérek, gyakran nehéz eldönteni róluk, hogy az ember hová is tegye őket, hisz ebben a világban nem könnyű csak jónak vagy rossznak lenni. Natalie anyja például a történet elején eléggé negatív karakter, ahogy egyre jobban megismerjük, annál inkább érik bennünk még inkább az utálat, de a végén csak kiderül róla egy olyan dolog, ami után inkább sajnálja az ember, mint utálja. Vagy ott van a hősszerelmes testőrfiú, Sebastian. Őt eleinte nagyon kedveltem (nagyon szeretem, ha egy történetben a főhősnek testőre van és az vele körülbelül egykorú – igen, ez még a Vámpírakadémiás rajongásomból maradt:-)), talán sajnáltam is, hogy Natalie mennyire semmibe sem veszi, aztán persze ahogy megismertük őt is, kiderült, hogy mindennek oka van.
A történet mellékszereplői is mind emlékezetes karakterek, imádtam például Dayt (Natalie barátnőjét), Céklát (Ash legjobb barátját) és az összes közös jelenetüket, ahol mind a négyen megpróbálják eltitkolni, hogy ki mit érez a másik iránt, egyrészt maguk, másrészt a többiek miatt és ebből jó pár konfliktus keletkezik.
Persze jó néhány nem várt csavar és csattanó került a történetbe, izgalmasabbá és kiszámíthatatlanabbá téve az egészet. Volt amire adott választ az írónő, volt amit majd a későbbi részekre tartogat:-).
A szerelmi szál pedig gyönyörű. És erre szükségünk is van, hogy egy kicsit kiszabaduljunk ebből a sötét, depressziós világból. Ash és Natalie édesek együtt, ahogy mind a ketten csodálkozva veszik észre, hogyan reagálnak a másikra és ebből mi következhet. Bevallom, az első csókjukat többször is újraolvastam, annyira érzelmesre sikerült:-). Aztán persze semmi sem lesz egyszerű kettőjük között és akármilyen furán hangzik, de az csak a kisebbik gond, hogy halál vár rájuk, ha az emberek rájönnek, hogy ők együtt vannak. Van ennél jóval nagyobb problémájuk is, és spoilerezés nélkül annyit azért elárulok, hogy teljesen ledöbbenve olvastam azokat a sorokat - ilyen szerelmi galibáról még nem nagyon olvastam... De nagyon szurkolok nekik, hogy boldogok legyenek!

Azzal pedig nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy ez egy sorozat, így folytatása várható. Amit persze szerintem nem lesz túl nehéz kitalálni, bár én azért kíváncsian várom, hogy például a Sötétfajzatok helyzetét hogyan fogják megoldani. Mert az addig rendben van, hogy ki kell engedni őket a gettóból, de ezek ragadozók. Akik éhesek. Akik ráadásul emberi vérre éhesek. És nem hiszem, hogy egy sima rábeszéléssel el lehetne intézni, hogy „mától éljünk békében mindannyian”. De majd meglátjuk.

Nehéz írásban kifejezni, hogy mennyire szerettem ezt a regényt és csak a töredékét írtam le annak, amennyit tudnék róla még mesélni. Annak ellenére imádtam és öt "lepkét" adok rá, hogy az olvasók hasonlóságot fedezhetnek fel három, ismertebb regény egy-egy részletével - persze én is észrevettem őket. Normál esetben mérgelődnék is miatta, de az írónő mégis úgy tudta köríteni az egészet, hogy észrevettem, meghökkentem, a fejemre csaptam, hogy „jé, de ismerős ez a rész”, majd olvastam nyugodtan tovább. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a regényt, azoknak is, akik ismerik ezt a műfajt és azoknak is, akik még csak most ismerkednének vele. Én nagyon szerettem és várom a folytatását!


Borító: Eléggé kifejező, illik a regényhez. Tetszik:-).

Kedvenc karakter: Ash

Szárnyalás: ahogy a Sötétfajzatok mindent dallal fejeznek ki.

Mélyrepülés: az igazság a Natalie és Ash közti kapcsolatról

Érzelmi mérce: gyönyörűen megírt szerelmi jelenetek, de a YA keretein belül

Értékelés:


A könyvet 30% kedvezménnyel megrendelheted október 31-ig itt:

Nyeremények:

1) 2 db könyv + 5 db könyvjelző - csak töltsd ki a Rafflecopter dobozt, lájkolj minket és már nyerhetsz is.
2) 1 db könyv + 5 db könyvjelző - még egy esély a nyereménykönyvre. Keresd minden nap a betűket mutató képeket a blogturnéban résztvevő blogok posztjaiban. Ha mindet megtaláltad, egy értelmes szót tudsz kirakni. Ezt kell beírnod az utolsó Rafflecopter mezőbe!



A turné további állomásai:

Szeptember 26 - Dreamworld - Térkép
Szeptember 27 - Deszy Könyvajánlója - Tiszta Rózsa
Szeptember 28 - Roni Olvas - Fajhatározó + Aegeus és Zanthia
Szeptember 29 - MFKata gondolatai
Szeptember 30 - Kelly Lupi olvas
Október 1 - Nem harap a... - Interjú az írónővel

2013. szeptember 27., péntek

Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve (A Vasdruida krónikái#1)

A Könyvmolyképző Könyvkiadónál 2013. szeptember 30-án jelenik meg Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve című könyve. A Blogturné Klub, melynek blogunk is tagja, Magyarországon még szokatlan módon - blogturné keretében mutatja be a könyvet. Szeptember 23 és 30 között minden nap más más blogon jelenik meg a könyv kritikája, egybekötve a könyvhöz tartozó érdekességekkel. Reméljük tetszik nektek ez az új kezdeményezés, mert a könyvek még mindig sorban állna, a turnéjukra várva. Az olvasók azon kívül, hogy megjelenés előtt olvashatnak különféle véleményeket az adott könyvről, minden turné alkalmával meg is nyerhetik a könyveket és egyéb más nyereménytárgyakat. Érdemes tehát követni a blogturnékat, a résztvevő blogok linkjei mindig a poszt végén szerepelnek majd.


Könyvmolyképző Kiadó Kft., 2013

Goodreads: 4,11 (több, mint 21.000 értékelésből!)
Fordította: Acsai Roland
Besorolás: fantasy, urban fantasy

"Atticus O'Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél - pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt és barátunknak minden erejére - továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére - szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól..."

Néha én is elkalandozok a megszokott YA és NA könyveimtől és "felnőttebb" vizekre evezek. Így történt most is. A sorozatról eredetileg körülbelül egy éve hallottam, amikor Andi barátnőm hatalmas lelkesedéssel próbálta megszerezni a részeit angolul, amit valaki feltett a Rukkolára. Segítettem neki lecsapni rájuk, majd jó fél évig ültek a könyvek nálam, de azon felül, hogy a borítójukat többször is megcsodáltam, nem jutott arra idő, hogy el is olvassam őket, bár érdekelt volna a történet nagyon. Aztán kiderült, hogy itthon is megjelenik, így akkor döntöttem el, hogy itt az ideje, hogy én is megismerkedjek Atticusszal.

Druidák.. gyerekkoromban rengeteg Asterix képregényt olvastam és ott találkoztam velük először. Az ott szereplő druida egy fehér köpenyes, földig érő szakállú öregember volt, aki mindig valami csodafőzetet kotyvasztott, és az övéről egy fagyöngyvágó lógott. Így, amikor először olvastam, hogy a regény egy druidáról szól, egy picit megijedtem, hogy mennyire fog ez engem lekötni. És akkor jött Kevin és bemutatta nekünk Atticust, aki szöges ellentéte volt az általam eddig ismert druidáknak. Ő is ősöreg, de közel sem csak az üstje felett mormog számunkra érthetetlen varázsigéket, hanem egy minden lében kanál, a mai világunkba teljesen beilleszkedő harcos, kinézetre egy teljesen átlagos huszonéves srác, saját szavaival jellemezve:

"Fiatal ír kölyök kinézetem a boltomban, ahol a tudós látszatát szeretném kelteni, inkább hátrányomra van (okkult könyveket áruló boltot vezetek, aminek egyik sarkába egy gyógynövényes pultot is beszorítottam). De van egy hatalmas előnye is: ha elugrom az élelmiszerboltba, és az emberek meglátják göndör, vörös hajamat, fehér bőrömet, és hosszú kecskeszakállamat, azt gondolják, hogy biztos focizom, és mellé Guiness-t vedelek. Ha ujjatlan pólóban lépek ki az utcára, és észreveszik a jobb karomat borító tetoválásokat, egyből azt hiszik, egy rock bandában játszom, és szétfüvezem az agyam."

A kora (2.100 év) egyáltalán nem rontott a stílusán, humorosan, néha szarkasztikusan avat be minket az életébe és éppúgy képes elviccelődni egy, a boltjába betévedő vásárlóval, mint az őt folyamatosan zaklató istennekkel. És igen, az istenek. Kevin nem sokat teketóriázott, amikor a háttérvilágot kellett felépíteni. Kaptunk itt mindent, ami szem-szájnak ingere: Tír na nÓg tündérei, kelta istenek, norvégi istenek, vámpírok, boszorkányok, vérfarkasok és még ennél is több különleges lény. Mondhatnátok, hogy úristen, ebből így nagy kavarodás lesz. Én is azt hittem. De az író nagyon ügyesen kombinálta a szereplőket és a világot. Bár az is igaz, hogy az elején olyan töménytelen mennyiségű információt zúdított ránk, hogy azon gondolkodtam, hogy most az egyszer jegyzetelnem kellene, hogy tudjam, ki kicsoda és mit csinál (főleg a kelta isteneknél, mert ott azokban végképp nem vagyok jártas:-).

Maga a történet nekem egy picit lassan indult be és úgy éreztem, hogy az elején ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra, de erre valahol szükség volt, hiszen ez egy sorozat bevezető kötete és meg kell ismernünk a szerepőket. Akik viszont átsegítettek az első bukkanókon, az a főszereplő Atticus mellett egyrészt a druida hű társa, Oberon, az ír farkaskutya, akivel Atticus képes beszélgetni is. Így persze Oberon több lesz, mint egy "kutya", inkább egy végtelenül humoros, az életet lazán, de számára, mint kutyának, fontos dolgokat - lásd az evés, a vadászat és a szukák - nagyon is komolyan vevő "társ". A kettőjük vicces párosánál már csak egy valaki jobb, özvegy MacDonagh néni, akinek Atticus a kertjét rendezgeti. Itt éreztem először azt, hogy a fordító nagyon jó munkát végzett, mert az öregasszony társalgási stílusa valami fenomenálisra sikeredett.

"– Tudod, mit mondogatott az én Seanem, nyugodjék békében? Az a barát, aki segít neked eltűnni, de az az igazi barát, aki segít eltűntetni a hullát! – károgta rekedten, és összecsapta a tenyerét. – Nem mintha egy ekkora marhát segíthetnék neked elvonszóni! Tudod, hun van az ásó, ugye?"

 "Kicsit már dülöngélt, amikor a kilincs után nyúlt.
    – Fájintos legény vagy te, Atticus! Lenyírod a füvet és kinyírod az errefelé ólálkodó briteket.
    – Igazán semmiség! De maradjon kettőnk között, ha kérhetem!
    – Lakat lesz a pampuskalesőmön – mondta, végre megtalálta a kilincset, és lenyomta. – Jó’ccakát!
"

Özvegy MacDonagh néninek nem csak a szövege jó, hanem a szíve is a helyén van, nem esik kétségbe akkor sem, amikor egy falka épp átváltozni készülő vérfarkast kell helyre tennie, vagy szembesülnie azzal, hogy az általa ismert világ közel sem olyan, mint ahogy azt hitte.
És persze felmerül - főleg a női olvasók között - hogy Atticus szívét megdobogtatja-e valaki ebből a nagy társaságból? A válaszom - egyelőre biztosan nem. Ez egy ízig-vérig urban fantasy regény, amin messziről látszódik, hogy férfi írta. Akció, humor, rengeteg mitológia, istenek, ez mind része a regénynek, de a szerelem nem. Persze Atticus "férfiből" van, így ha van lehetősége, akkor nem hagy ki egy alkalmat se:-), de ezek egyike sem szerelmes együttlét.
Összességében kellemesen csalódtam a történetben és bár a vége nem kifejezetten körömlerágós függővég, de szívesen olvasom tovább Atticus könyveit - és ahogy láttam, lesz belőle jó pár:-).



Borító: Köszönet a kiadónak, hogy megmaradt az eredeti, ami tökéletesen tükrözi a történetet és pont így képzeltem el Atticust is:-).

Kedvenc karakter: Atticus, Oberon és özvegy MacDonagh néni

Szárnyalás: Oberon szövege

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: szerelmi szál nincs benne, talán valami alakulhat, de nem vagyok benne biztos, hogy errefelé megy majd tovább a történet. Ez a könyv nem erről szól.

Értékelés:

Blogturné Extra - Az ír farkaskutyákról

Kevesen tudjátok, de szabadidőmben kutyakiállításokon szoktam dolgozni és ott figyeltem fel jó pár éve erre a fajtára, bohó kinézete, hatalmas mérete és végtelenül szelíd és barátságos természete miatt. Valahányszor meglátom őket, a képzeletemben megjelenik egy hatalmas repkénnyel befuttatott kastély, ahol ezek a kutyák a nagyteremben a kandalló előtt fekszenek, majd amikor kilovagolok egy gyönyörű fríz lovon, akkor mellettem rohannak. Na jó, elég ennyi a kastélyból, fríz lovakból, álmodozásból :-) és csapjuk bele a közepébe. Oberon üde színfoltja ennek a regénynek és nem hiszem, hogy bárki is közömbös tudna maradni ezzel a humoros, hatalmas óriással szemben. De mielőtt mindenki megrohamozná a tenyésztőket, megosztok veletek pár információt a fajtáról.
Az ír farkaskutya (ír farkasagár) a világ legnagyobb fajtái közé tartozik. És itt most szó szerint értendő a
legnagyobb, hisz a marmagassága 86 cm, ami egy kisebb póniénak felel meg. Ehhez a termethez olyan terület kell, ahol egy ilyen óriási fajta jól érzi magát, hisz gondoljatok bele, ő kényelmesen elfekszik egy lakásban is, de egy farok csóválással képes leverni az összes porcelánt a polcról, vagy ahhoz sem kell nagyon megerőltetnie magát, hogy a vasárnapi ebédet lepucolja az asztalról, mivel simán elér mindent.
Agárféle lévén sok sétára van szüksége, többek között olyanra is, ahol kifuthatja, kitombolhatja magát. De pont a fajtája miatt, nagyon erős vadászösztönnel rendelkezik, így csak olyan helyen engedjük szabadon , ahol nem okozhat balesetet, illetve nem okoz kárt másoknak, mert ha egyszer elkezd üldözni valamit, akkor nem egyszerű begyűjteni őkelmét. Ehhez a mérethez hihetetlen sebesség és erő párosul.
Mivel nagyon gyorsan nő, ezért főleg kölyökkorban nagyon oda kell figyelni az etetésére és arra is, hogy kölyökként ne terheljük meg a csontjait és ízületeit.
Az emberekhez barátságosan viszonyulnak, legyen az ismerős vagy idegen. Arra azonban készüljünk fel, hogy szeretnek az embernek dőlni, vagy a lábára ülni, amit azért - legyünk őszinték - elég megterhelő tud lenni:-). A gyerekekkel nagyon jól kijönnek, de a kisebbeket csak felügyelettel engedjük velük össze, mert az ír farkas a méretéből kifolyólag véletlenül fellökheti őket. És még egy dolog! Az ír farkas, bár nagyméretű, de nem póniló, a kisgyerekeket ne lovagoltassuk rajta.
A nagy mérethez sajnos nagyon rövid élettartam társul. Az átlag életkoruk 6-8 év.


És néhány érdekesség
  • Angolul a neve Irish Wolfhound, írül pedig Cú Faoil.
  • Nagyon ősi fajta. Eredetileg a kelták tenyésztették ki harci kutyának, majd házőrző lett belőle, végül kutyaviadalokra használták és farkasra, vaddisznóra vadásztak velük. Ebből látszik, hogy eredetileg egy erős, gyors, agresszív fajta volt, mára viszont egy békés, barátságos, nyugodt kutya lett, ami már nem igazán használható házőrzésre - bár a kinézete és a hangja még mindig képes elrettenteni a rossz szándékúakat.
  • Az ősi Írországban királyok és nemesek kutyája volt, csak ők engedhették meg a tartásukat.
  • Az ír farkaskutya az Ír Gárda hivatalos kabala állata. Az Ír Farkaskutya Klub ajánlotta be anno a fajtát annak reményében, hogy így népszerűbb lesz a fajtájuk. Az Ír Gárda az egyetlen olyan gárda a brit hadseregben, akiknek engedélyezték, hogy a kutyájuk vezesse fel őket a parádékon. A jelenlegi kabala kutya neve Conmael, ő 2009 óta tölti be ezt a megtisztelő szerepet.
  • Erzsébet királyné (Sissy) köztudott volt arról, hogy imádja az állatokat, kedvenc kutyája egy Shadow nevű ír farkaskutya volt. (őt egyébként több képen is Horseguardnak neveztek, így a mai napig fejtörést okoz, hogy vajon két ilyen fajtájú kutyája volt a királynénak, vagy pedig ugyanazt a kutyát nevezték kétféleképpen.)

  • Híres emberek is szívesen választották társuknak az ír farkast, többek között Clark Gable, a Kennedy család, Sting, Roger Moore, Rodolpho Valentino, Chris de Burgh is büszke tulajdonosa volt ennek a fajtának.
És akkor a várva várt játék!

A Könyvmolyképző kiadónak köszönhetően a turné során három példányt sorsolunk ki a Houndedből.
A játék szeptember 23-án kezdődik és október 1-jén éjfélkor ér véget.

Játékleírás:

A régi időkben egyes, kelta nyelveket beszélő népek a rovásíráshoz hasonló abc-t használtak: ez volt az ogham, melyet eredetileg feltehetőleg fába véstek.

Az ír mitológia szerint az írást Oghma, az ékesszólás istene találta fel; az ő nevéből származik az Ogham szó. A legenda úgy tartja, hogy Oghma egy nyírfaágba vésett üzenetet küldöttLughnak, az istenek ezermesterének, hogy az menekítse el a veszély elől Oghma feleségét.

A ti feladatotok, hogy a nyolc állomáson található képrejtvényeket megfejtsétek. Minden állomáson találtok egy képrejtvényt, melyre ogham írásmóddal egy, a könyvhöz illetve annak témájához szorosan kapcsolódó szót karcoltunk. A ti feladatotok, hogy megfejtsétek ezeket a szavakat, és helyesen kitöltsétek a rafflecopter dobozt! De azért nem voltunk teljesen kegyetlenek, minden szóhoz valamilyen segítséget kaptok: Keressétek a bejegyzésekben kiemelt betűket, amik a keresett szót alkotják, ám hogy ne legyen túl könnyű, a betűket nem sorrendben adjuk meg. Illetve minden kép tartalmaz egy újabb segítséget, ami körül írja, hogy mi is lehet a keresett szó. Emellett persze még azt a csodálatos találmányt - az internetet is segítségül hívhatjátok.

Minden megfejtéssel plusz egyszer kerül a nevetek a kalapba, így érdemes megoldani az összeset, hogy minél nagyobb esélyetek legyen a könyv megnyerésére!




A Blogturné további állomásai:

Szeptember 23 - Függővég
Szeptember 24 - Szilvamag olvas  - aprócska érdekesség az íróról
Szeptember 25 - Deszy könyvajánlója - Vasdruida tetoválások
Szeptember 26 - Roni Olvas - karakter bemutató, álomcasting
Szeptember 27 - Kelly Lupi olvas - ír farkaskutyákról pár érdekesség
Szeptember 28 - Nem harap a... - így készült a borító
Szeptember 29 - Angelika blogja - "kettős nézőpont"
Szeptember 30 - Dreamworld - idézetek

2013. szeptember 25., szerda

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet (Breathe#1)



Rebecca Donovan nagysikerű Breath sorozatának első része október 1-én jelenik meg magyarul Elakadó lélegzet címmel a Maxim Kiadó gondozásában. A Blogturné Klub 10 bloggere szeptember 21-től szeptember 30-ig minden nap egy-egy ajánlóval vár benneteket, valamint a történethez kapcsolódó extrákkal és nyereményjátékkal.

A turné végén 3 példányt sorsolunk ki a Maxim Kiadó jóvoltából, Emma Thomas és Evan Mathews lélegzetelállító történetéből. A bejegyzések végén található Rafflecopter doboz kitöltésével szállhattok versenybe a könyvért.
 
Maxim Könyvkiadó - Dream válogatás 2013. október 1.
496 oldal
Fordította: Vass Alexandra
Goodreads: 4,33
Besorolás: YA, realista


„Senki sem próbált szóba állni velem, én is elvoltam magamban. Az volt az a hely, ahol mindennek biztonságosnak és könnyűnek kellett lennie. Hogy sikerült Evan Mathewsnak egy nap alatt lebontania az én állandó világomat?”

Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat…
Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről és a törékeny reményről. A Elakadó lélegzet a nagy kritikai elismerést aratott trilógia első kötete.

Nehéz  bármit is írni erről a könyvről, de mégis az első gondolatom az, hogy ezt mindenkinek olvasnia kell, kortól függetlenül, mert van mit tanulni belőle fiatal és idősebb szempontból nézve is.
Emma Thomas 16 éves lány, akinek meghalt az édesapja, anyja pedig alkoholista lett, nem képes gondoskodni róla, így apja testvérének családjához kerül. Nagybátyja felesége Carol az első pillanattól ellenségesen áll a lányhoz, és a saját családi életük megrontójának tartja. Szorosan beosztja az idejét, kiadja az elvégzendő házimunkákat és nagy kegyesen időnként elengedi a barátnőjéhez Sarához, de nyilvánvalóan csak azért, mert történetesen  a helyi bíró lányáról van szó. Bármi apró hibáért megtorlás jár, a lelki terroron kívül tettleges bántalmazásra is rendszeresen sor kerül.
Emmát egyetlen dolog élteti, hogy egyszer eljön a nap, amikor itt hagyja ezt a  földi poklot, és főiskolára mehet. Ezért mindent megtesz, szorgalmasan tanul, több sportágban is jeleskedik és az iskolai újságban is szerepet vállal szerkesztőként. Mindezt úgy teszi, hogy tökéletesen beleolvad a háttérbe, szinte kizárólag csak Sarával vált szót, aki viszont a legszebb és legnépszerűbb lány a suliban. Új diák tűnik fel, Evan Mathews, akivel Emma - tőle abszolút szokatlan módon -, már az első héten összetűzésbe kerül. A srác nem hagyja magát lerázni, meg akarja ismerni a lányt, nem érti miért húzódik vissza, miért gondolja kevesebbnek magát, mint amit valójában ér. A köztük kialakuló barátság, majd szerelem egészen fantasztikus ívű. Evan rendkívül kitartóan próbálja elnyerni a bizalmát, míg a lány úgy érzi, képtelen egy normális kapcsolatra, hiszen ahhoz egy normális élet is kéne.

A szerző valami egészen fantasztikus munkát végzett, felülteti az olvasót egy érzelmi  hullámvasútra, és hagyja, hogy felemelkedjünk és lezuhanjunk a végsőkig ismétlődve. A könyv bántalmazós jelenetei durvák. Ezen nincs mit szépíteni, az olvasónak kinyílik a bicska a zsebében, én legalábbis legszívesebben beugrottam volna a lapok közé, hogy rendet tegyek. Nehezen viselem az erőszakot, különösen azt a fajtát, amikor a bántalmazott fél nem tud, vagy nem akar védekezni, visszaütni.
Nehezen, nagyon nehezen értettem meg, vagy inkább vettem tudomásul, hogy Emma miért nem kért segítséget. Akkor sem vallotta be, valójában mi történik vele, amikor az már teljesen nyilvánvaló volt. Sajnos a való életben is ezt tapasztaljuk, halljuk a hírekben, hogy az erőszak akár a legvégsőkig is elfajul, az áldozat mégsem mer semmit tenni ellene. Ezért kell odafigyelni minden apró jelre, mert a kívülállók segítsége életeket menthet.
Ami elviselhetővé teszi a könyv durvább részeit, az a gyönyörűen megírt szerelmi szál. Evan egy olyan pasi, aki egyre inkább kihalófélben van, udvarias, figyelmes, kedves, gondoskodó. Emma mégis sokáig ellenáll, próbálja a barátság szintjére korlátozni kettejük kapcsolatát. Miután Evan elutazik, a lány szembesül újra a magánnyal, nem kárpótolhatja másik srác, vagy óvatosan kilogisztikázott nagyobb szabadság. Szerencsére Evan nem tudja sokáig távol tartani magát a lánytól, így sok sok lélegzetelállítóan megírt gyengéd, szerelmes pillanatnak lehetünk tanúi. Kedvencem az a jelenet, amikor Emma megnézi Evan fotóalbumát. Utánozhatatlan ez a srác.
Nagyon szerettem a karaktereket a könyvben. Emma fejlődése kézzel fogható, igaz nagyon lassan alakul az önbizalma, de  annyira tudtam örülni, hogy eljut odáig, hogy szembenézzen Carollal.
Sara remek egyéniség, igaz barát, és nagy szíve van, testvéreként szereti Emmát. Megérti őt, és a legőrültebb pillanatokban is mellette áll. Imádtam, ahogy Emmát öltöztette egy-egy buliba, alkalomra, ügyelt a hajára, de még a körmeire is.
Drew szerepét őszintén szólva nem egészen értettem, szerkesztőként egy laza mozdulattal kihúztam
volna a történetből.
A nagybácsi amolyan struccpolitikát folytat, szerintem mindennel tisztában van, de nem mer a sarkára állni, mert ő is a gyerekeket nézi, ahogy Emma is. Carol meg egy pszichopata, nem lehet rá mást mondani. Borzongtam a lelki terrorja alatt, amikor Emma fejéhez vágta 100x, hogy mennyire értéktelen. Végül is számomra nem derült ki, hogy miért ennyire ellenséges, van e konkrét ok, vagy szimplán csak beteg.
A függővég gyilkos, de mivel sorozatról van szó, bízom benne, hogy nem a lehető legrosszabb fog történni.
Összességében nagyon ajánlom a könyvet mindenkinek, fiataloknak és szülőknek egyaránt. Olyan érzelmi hatása van, amit nem könnyű megemészteni, de nem szabad kihagyni. Az biztos, hogy én nem tudom és nem is akarom elfelejteni az élményt, amit a történet adott.

Borító: A másik borítóval  nekem jobban tetszene.

Kedvenc karakter: Evan, Emma

Szárnyalás:  Evan albuma.

Mélyrepülés: A brutális függővég. És egy két durva bulitéma.

Érzéki mérceGyönyörűen megírt jelenetek jellemzik a könyvet, bár az nem történik meg, de majdnem, én a 15-ös karikára szavazok.

Értékelés:


A könyv megrendelhető a Maxim Kiadónál 30% kedvezménnyel október 31-ig:



Ismerd meg a szereplőket!

Sara:

Egész életében Wesley-ben élt, az édesapja bíró az anyukája reklám manager. Ha ő ott van egy bulin, te is ott akarnál lenni. Nem rejti véka alá a véleményét, a többség pont ezért szereti.

Ő Emma Thomas legjobb barátnője. Tud dobolni és gitározni, titkos vágya, hogy egy punk zenekar tagja legyen. Úgy véli, a divat egyfajta önkifejezés, méltányolja a stílusokat a csilli-villitől a gótikusig. 



Drew:

New Jersey-ből költözött Wesley-be 9 évesen. Ha hullámot lát, meglovagolja. Valójában remek wakeboard-os is. Hűséges barát, nagy egyéniség - a csajozás megy neki... de nem igazán tudja kifejezni magát. 
A kosárcsapat kapitánya, de csak azért játszik, mert az apja elvárja tőle.



a Rafflecopter giveaway


Bloglista:
1. nap 09/21 Kristina blogja  - Ismerd meg Rebecca Donovant
2. nap 09/22 Deszy könyvajánlója -Story Behind The Story
3. nap 09/23 MF Kata gondolatai - Carol és George karakteréről
4. nap 09/24 Nem harap a.... az írónővel
5. nap 09/25 Kelly és Lupi olvas - Drew és Sara karakteréről
6. nap 09/26 Angelika blogja  - Zenelista
7. nap 09/27 Book Heaven-  idézetek
8. nap 09/28 Dreamworld- Borítók
9. nap 09/29 Szilvamagolvas  - Karkötők
10. nap 09/30 Roni olvas - Emma és Evan karakteréről
 

2013. szeptember 21., szombat

Robin LaFevers - Gyilkos kegyelem

A Maxim Könyvkiadónál 2013. október elsején jelenik meg Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem című könyve. A Blogturné Klub, melynek blogunk is tagja, Magyarországon még szokatlan módon - blogturné keretében mutatja be a könyvet, szeptember 15-től nyolc napon át más más blogon jelenik meg a könyv kritikája, egybekötve a könyvhöz tartozó érdekességekkel. Reméljük tetszik nektek ez az új kezdeményezés, mert a könyvek továbbra is sorban állna, a turnéjukra várva. Az olvasók azon kívül, hogy megjelenés előtt olvashatnak különböző véleményeket az adott könyvről, minden turné alkalmával meg is nyerhetik a könyveket és egyéb más nyereménytárgyakat. Érdemes tehát követni a blogturnékat, a résztvevő blogok linkjei mindig a poszt végén szerepelnek majd.

Maxim Könyvkiadó Kft. 2013. október 1
492 oldal
Goodreads: 3,97
Besorolás: fantasy, YA, történelmi

FIATAL, GYÖNYÖRŰ ÉS HALÁLOS. A fiatal Ismae-t, akit a halál istenének szolgálói képeztek orvgyilkosnak, a Bretagne-i udvarba viszik küldetést teljesíteni. Ismae azonban azt tapasztalja, hogy nincs felkészülve; nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a lehetetlen választásra sem, amelyben pedig döntenie kell. Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki - bármennyire küzdött ellene - meghódította a szívét?
Veszélyekkel teli történet: intrikák, mérgek, szeszélyek; de végül megmutatkozik a helyes út?

Ezzel a könyvvel már jó ideje szemezgetek a Goodreadsen, hisz az érdekes fülszövege mellett a gyönyörű borítója is azonnal elvarázsolt. Imádom az erős női karaktereket, akik nem függnek a férfiaktól, akik képesek a saját lábukon is megállni és ez a könyv pont egy ilyen főhőst és történetet ígért.

A regény a XV. századi Bretagne-ba kalauzol el minket, abba a korba, amikor a nők élete nem ért túl sokat. Akár nemesként, akár szegénynek születtek, szinte árucikként tekintettek rájuk, amivel több pénzt, vagyont és néha királyságokat lehetett szerezni. A fiatal Ismae ide született, egy szegény családba és hosszú évekig tartó szenvedés és egy semmi jóval nem kecsegtető esküvő után a Szent Mortain kolostorban talál menedéket. Ezen a helyen megadatik neki az, ami az akkori világban kevés lánynak; tanulhat és így lehetősége nyílik arra, hogy végre revansot vehessen az életét eddig pokollá tévő férfiakon is. Orvgyilkosnak képzik ki, a halál szolgálóleánya lesz és azokat kell kivégeznie, akiket a Halál illetve a rend megjelöl neki. Megtanul fegyverekkel és mérgekkel bánni és elsajátítja, hogyan kell a nőiességét fegyverként használni.
A kiképzését követően szinte azonnal mélyvízbe dobják és az akkori vérzivatoros időszakban kell Bretagne-i Annet segítenie a gyakran a legdurvább módszerektől sem visszariadó, intrikákkal teli udvarban. Ehhez persze társat is kap, egy bretoni nemes, Gavriel Duval személyében. A furcsa páros eleinte nem igazán jön ki egymással, hisz a szerepük szerint szeretőknek kellene lenniük, de... Ismae a múltja miatt minden férfit az ellenségének tekint, ráadásul a rend is arra figyelmezteti a lányt, hogy ne bizzon meg a férfiban, mert nem tudni, hogy melyik oldalon áll. Duval pedig a többi férfival ellentétben nem egy szoknyavadász és nem túlzottan örül annak, hogy egy orvgyilkos a társa, bármilyen gyönyörű is legyen az. Pedig össze kell dolgozniuk, hisz kettőjük segítsége nélkül Annának semmi esélye nincs arra, hogy hatalomra jusson.

A történet már az első pár fejezetével elvarázsolt és ahogy egyre mélyebbre merültem a világába, annál jobban magával ragadott. Nyugodtan mondhatom, hogy az idén olvasott könyvek közül az
Bretagne-i Anna
egyik nagy kedvencem lett. A történet lebilincselő volt, egy percig sem unatkoztam. Az írónő nagyon ügyesen keverte a történelmet az általa kitalált elemekkel, gyakran úgy éreztem, mintha egy nagy jól megírt valós, történelmi regényt olvasnék, amit csak néha fűszerezett meg egy kis természetfeletti szállal. A történelem eme szakasza számomra nem volt annyira ismerős - na jó bevallom, majdhogynem teljesen fehér foltként funkcionál:-), viszont a regény olyannyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy miután befejeztem az olvasást, még órákat töltöttem azzal, hogy kiderítsem, hogy mi volt / mi lehetett igaz ebből az egészből.
Amikor Ismae bekerült az udvarba, nem csak ő, de én is megrémültem a sok ismeretlen névtől, de az írónőnek köszönhetően elég hamar helyére került minden. Imádtam az udvari életről olvasni, a politikai csatározások, az intrikák nagyon izgalmasak voltak és Ismae tolmácsolásában annyira élethűek, hogy gyakran úgy éreztem, mintha én is ott lettem volna mellette és a saját szememmel látom a történteket. A történet fő vonala persze kiszámítható, de a szereplők sorsa nem. És az írónő egyáltalán nem félt sem a jó, sem a rossz oldalt megtizedelni, ha arról volt szó... és voltak helyzetek, amikor szinte az összes szereplőért tövig rághattam a körmömet, hogy életben maradnak-e vagy sem. De ez így volt helyes. A középkorban ilyen volt az élet, senki sem érezhette magát biztonságban, főleg, az uralkodók közelében élt.
Ismae viszont talpraesett és nemhiába képezték három hosszú éven keresztül, nagyon jól feltalálja magát ebben az egyáltalán nem veszélytelen világban. A szemünk előtt válik a kezdeti megkínzott, félénk lányból határozott, halálos szolgálójává és orvgyilkosává a Szent Mortain kolostornak, aki eleinte egy percig sem habozik ölni, ha küldetésre kell mennie. Nagyon élveztem minden olyan részét a regénynek, ahol ő volt akcióban. Itt most "gyakorlatban" is láthattuk, hogyan dolgozik egy orvgyilkos, bár - tudom, hogy telhetetlen vagyok:-), de még-még-még-még olvastam volna több akciót is a lány részéről. Persze tisztában vagyok, hogy ez nem egy szerepjátékos történet, így (egyelőre) megelégedtem ennyivel is:-). Egyedül egy dologban bizonytalan, az pedig az GAVRIEL DUVAL. (igen, így nagybetűkkel - Lupi hatalmasat sóhajt..)
Először én is ugyanúgy kicsit ferde szemmel néztem rá, mint Ismae, ő számomra nem volt az az "azonnal beleszeretek" szereplő. Idő kellett ahhoz, hogy megkedveljem, de utána már faltam a sorokat, ahol ő szerepelt és teljesen az ujja köré csavart. Egy valódi nemes, aki a szeretteiért, barátaiért és azokért az elvekért, amikben hisz, bármit megtenne. A kettejük
kapcsolata Ismae-val pedig a kezdeti súrlódások ellenére is imádnivaló. A lány a férfiakat eddig csak a kegyetlen oldalukról ismeri, így nagyon lassan és nehezen veszi észre azokat a jeleket, amelyek mindenki más számára (nekünk olvasóknak is) teljesen nyilvánvalóak:-). Élmény követni, ahogy lassan megtanulnak egymásban
bízni, ahogy Ismae is változik, már nem tekint minden férfire gyűlölt ellenségként és így egy teljesen más világ nyílik meg előtte, ami őt is kicsit megváltoztatja. És ez így jó. Érdekes nyomon követni, hogy ennek hatásaként már nem követi vakon a kolostor parancsait, gondolkodik, dönt és ítél, úgy, ahogy ő látja jónak a dolgokat. És ez nagy szó, annak a tükrében, ahogy megismerhettük őt a könyv elején. 
A történet vége pedig számomra tökéletes lett, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem olvasnék szívesen még többet róluk és nincsenek megválaszolatlan kérdéseim:-).

Összességében mindenkinek szívből ajánlom ezt a regényt, ami egy izgalmas, akcióval, csatákkal, árulással, intrikákkal teli középkori világba vezet el minket, ahonnan természetesen nem hiányozhat egy gyönyörű szerelem története sem.
Alig várom a következő részt, hogy megismerhessem Ismae rejtélyes rendtársát és hogy fény derüljön egy-két olyan dologra, ami ebben a részben nem lett lezárva. (és ahol reménykedem, hogy az egyik kedvenc szereplőm újra feltűnik...). A kérdés már csak az, hogy képes leszek-e várni a magyar megjelenésre, vagy azonnal beszerzem angolul a folytatást?:-)

Borító: Tökéletes és gyönyörű. Mintha Ismae elevenedne meg a borítón

Kedvenc karakter: Ismae, Duval, Rémlovag

Szárnyalás: Nem tudnék kiemelni külön egy részt sem, összességében imádtam a könyvet.

Mélyrepülés: A nők sorsa abban a korban

Érzelmi mérce: Szerelmi szál van benne, de minden a YA keretei között marad.

Értékelés:

Blogturné extra - Méreg magazin

Robin nagy nehézségek árán, de szerzett nekünk egy lapot Serafina füvészkönyvéből, ahonnan pár általuk használt mérget megismerhettek ;-)


Olvassatok bele Ti is a könyvbe!




Ha tetszett, akkor itt meg is tudjátok rendelni 30% kedvezménnyel október 31-ig:


És akkor jöjjön a várva várt játék!

A Maxim kiadónak köszönhetően a turné során még két példányt sorsolunk ki a Gyilkos Kegyelemből. Ám ezúttal két különböző játékban vehettek részt.

1.) A 'Like-ra fel!' játékunk szeptember 15 és 24 között zajlik. Semmi mást nem kell tennetek, ha részt akartok venni, csupán lájkolni a Blogturné Klub és a Maxim kiadó (Dream Válogatás) Facebook oldalát, aztán pedig a turné bármelyik állomásán található rafflecopter dobozt kitölteni. Plusz pontokért a turnéban résztvevő blogok Facebook oldalát is lájkolhatjátok.

a Rafflecopter giveaway
 

2.) A második játékunk egy keresztrejtvény lesz, melyet itt találtok meg. A játék szeptember 21-től 23-ig tart.

A lenti keresztrejtvény alapján kilenc kérdésre várunk választ. Minden kérdésre a válaszokat megtaláljátok a Gyilkos kegyelem blogturné eddig állomásain, illetve a könyv fülszövegében (súgunk picit, érdemes az extrákat végigböngészni:-).
Mind a 9 sor kitöltése kötelező, csak úgy vehettek részt a sorsoláson. Plusz pontért a Blogturné Facebook oldalát is lájkolhatjátok.
A válaszokat a lenti rafflecopter dobozba írjátok be.


 a Rafflecopter giveaway

A turné további állomásai:

Szeptember 15 - Angelika blogja
Szeptember 16 - Nem harap a...
Szeptember 17 - Deszy könyvajánlója
Szeptember 18 - Dreamworld
Szeptember 19 - MFKata gondolatai
Szeptember 20 - Always Love a Wild Book
Szeptember 21 - Kelly Lupi olvas
Szeptember 22 - Függővég

 

2013. szeptember 18., szerda

Kelly Creagh: Nevermore - Soha már

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában szeptember 30-án megjelenik Kelly Creagh: Nevermore - Soha már című regénye, mely egy trilógia első része. A Blogturné Klub nyolc bloggere  a Nevermore blogturné keretein belül bemutatja Isobel és Varen világok közt átívelő történetét.  

Szeptember 18-i kezdéssel minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel találkozhattok, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de nyerhettek is! A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, a turné végén kisorsolunk 2 példányt a Nevermore-ból! A bejegyzések végén találtok egy Rafflecopter dobozt, aminek egyszeri, helyes kitöltésével versenybe szállhattok a könyvekért (nem kell minden állomáson kitölteni!).

Könyvmolyképző Kiadó 2013. szeptember 30. 
528 oldal
Fordította: Farkas János
Goodreads: 3,93
Besorolás: YA, paranormális, thriller

Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?

Egészen különleges történet ez a young adult műfaj paranormális könyveinek kínálatában. A megjelenés időzítése csodás, ugyanis ezt a könyvet pontosan egy borús őszi estén ajánlom elkezdeni. 
Hogy miért? A szerző Edgar Allan Poe verseiből, történeteiből vett ötletek alapján szőtte a cselekményt, alakította a karaktereket. Ahogy Agatha Christie a szórakoztató krimi királynője, Poe a misztikus, hátborzongató, félelmetes rejtélyek királya volt. Művei a mai napig számos irodalmi mű vagy éppen hollywoodi  mozi alapjául szolgál. Ő egy zseni volt, és mint a zsenik általában, egyben őrült is.

A fülszöveget olvasva mégis az első szembeötlő momentum, hogy a főszereplő pom-pom lánynak az addig észrevétlen, fura kinézetű sráccal kell együtt dolgoznia az irodalom házidolgozaton. Tény, hogy számos történet alapul a jó kislány-rossz fiú tanulmányi páros klisén, de én még egyetlen alkalommal sem találkoztam olyannal, amiben egy rejtőző "adonisz" helyett egy feketére festett hajú, bakancsos, góth srác szerepel fémkarikával az ajkán. Ekkor még el sem hiszed, hogy néhány oldallal odébb már kedvelni fogod a karakterét.
Isobel (bár másik nevet választott volna a szerző) tehát a Trenton középiskola egyik menő klikkjéhez tartozik, szép, szőke lány, akinek biztos helye van a szurkolólányok között és  ráadásul az egyik menő focista a fiúja. Alaposan kívül találja magát a megszokott komfortzónáján, amikor kénytelen együttműködni ezzel a nem hétköznapi figurával. A dolgozat tárgya pedig Poe munkássága, és a srácon azonnal érezhető, hogy a kisujjában van ez a tudás, mégsem adja könnyen, nem hajlandó a lány helyett megcsinálni mindent. Öröm volt nézni a karakterek fejlődését, megnyílását, ahogy egyre inkább hatást gyakoroltak egymásra.
A tanulópáros között lassan építkező, fokozatosan erősödő vonzalom alakul ki, ahogy Isobel egyre több időt tölt Varennel, és rájön, hogy mennyire üres és semmitmondó volt az előző kapcsolata.

Hozzá kell tennem, hogy Isobel csak kinézetre téveszthető össze egy Barbie babával, ő már az első oldalakon bizonyítja, hogy nem üres a feje és jól oda tud mondani bárkinek, ha arról van szó. 
Egyre több furcsa véletlen és félelmetes álom követi egymást, Isobel rájön, hogy nem az elméjével van baj, hanem ő és Varen olyan területekre merészkedtek a nyomozásukkal, ami rejtélyes és veszélyekkel teli. Felbukkannak mindenféle alvilági lények, démonok, egészen horrorisztikus elemekkel is találkozunk, mégsem lesz rémtörténet jellege a sztorinak.
A cselekmény okozta izgalmakon felül ott van  végig a romantikus szál is, melyet a szerző valami csodás módon bontakoztat ki. A csókjelenet remekül sikerült, igazán emlékezetes marad. 

Az írásmód nekem nagyon tetszett, lírai, mégis egyszerű, olyan, ami könnyen és gyorsan olvasható. Isobel fejlődése beindult, bár sosem siránkozott annyit mint egy átlag ya hősnő, de inkább mondanám belevalónak így a végére. Varenből sokkal többet is el tudtam volna viselni, főleg az utolsó 100 oldalon. Egyébként bónusz pontért meg lehet fejteni, miért ez a neve a srácnak. Na ki jön rá??

A történet többi szereplője is erős karakter. Nagyon bírtam Gwent, ő hozott némi humort a történetbe, és még Danny, Isobel kisöccse is remekelt nálam. Mindig is hiányzott nekem egy öcsibogyó, aki marhára idegesítő általában, de a bajban fedez és a legjobban aggódik érted a családból.
Összességében azt mondhatom, hogy nagyon várom ennek a könyvnek a folytatását, ugyanis egy óriási függővéget kapunk a végére, persze reményteli ez a vég. Örülök annak, hogy végre van egy szerző, aki ennek a korosztálynak is megmutatta, hogy érdemes Poe-t olvasni, érdemes elgondolkodtató, intelligensen tekervényes rejtélyeken agyalni.


Borító: Az eredeti borítót kaptuk, nekem tetszik.

Kedvenc karakter: Isobel, Varen,

Szárnyalás:  Végre egy szerző, aki egy góth srácot tett főhőssé.

Mélyrepülés: Az utolsó 100 oldalból 50-et kihúztam volna.

Érzéki mérceAz egyik legszebb csókjelenet van a könyvben amit valaha olvastam.

Értékelés:

Következzen  néhány részlet a könyvből:
" - Oké - csapta be a könyvet, amitől még az asztal is megrázkódott, s bizonyára Varen tolla is megcsúszhatott a papíron, mert felnézett, és felhúzta a szemöldökét. - Szóval, akkor beszélhetnénk erről az álarcos írásról? Hogy van az, hogy a végén a rosszfiú mindenkit kinyír?  A fiú felemelte a tollát a papírról, és visszasüllyedt a székébe. A lányra pillantott, meglepett arckifejezéssel.  - Feltételezem, amikor azt mondod "rosszfiú", akkor a Vörös Halálra utalsz, arra célozva ezzel, hogy Prospero a jófiú. - A lány elgondolkozott a hallottakon, s közben az álkapcsát jobbra mozdította. Értette, hogy mire céloz a fiú, és a szemét forgatva, pilláit rezegtetve nagyot sóhajtott. - Oké, tök mindegy, kizárta az összes beteg embert a várból, és hatalmas  bulit rendezett a gazdag haverjainak. Nem okés, ezt vágom. De mindezt félretéve, miért írna Poe egy történetet valami pompás palotáról, és miért töltene ennyi időt azzal, hogy leírja azt a sok cifra termet meg az ébenfa órát ilyen színesen, nem is beszélve az agyafúrt hercegről, meg az ivócimboráiról, ha a végén úgyis mindenkit kinyír?
- Azért - mondta Varen -, mert végül mindig a halál győz."



" A lány egészen megfagyott és megbénult a fiú pillantásának erejétől. Tekintete merev és hideg volt, a színe halvány jádezöld. Szénnel kihúzott szemei a lányra szegeződtek, s pislogás nélkül nézte őt, tollszerű éjfekete hajtincsein át. Az egész olyan volt, mintha kalitkában ülne és egy önelégült és számító macska figyelné. Nagyon kényelmetlenül érezte magát, mintha csak nyersolajban kellett volna megfürdenie."









A könyv itt előjegyezhető:


Rendszeres olvasók