KMK AKCIÓ

2015. szeptember 28., hétfő

Nicholas Sparks: Üzenet a palackban


A General Press Kiadó újra kiadja Nicholas Sparks: Üzenet a palackban című regényét és ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere mutatja be Theresa és Garrett fájóan szép történetét.
2015. szeptember 28-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve néhány, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
General Press, 2015
320 oldal
Fordította: Sziklai Hella
Goodreads: 3,92
Besorolás: romantikus, realista

Theresa Osborne, a kamasz fiát egyedül nevelő tehetséges újságírónő egy tengerparti üdülőhelyen nyaral, amikor egyik reggel egy palackra lesz figyelmes, amelyet a tenger vetett partra. A palack azonban nem egy hajótörésről ad hírt; és nem is az a célja, hogy a tengeráramlatokról szolgáltasson adatokat. Egy titokzatos üzenet rejlik benne...

Miután elolvassa a palackba zárt üzenetet, Theresán ellenállhatatlan kíváncsiság lesz úrrá: mindenáron meg akarja tudni, vajon ki írhatta a gyönyörű szerelmes levelet egy bizonyos Catherine-nek. A dolog nem hagyja nyugodni, míg végül megismerkedik a palackpostát küldő férfival, Garrett-tel. A találkozásuk szerelem első látásra, amit azonban beárnyékol Garrett múltja és Theresa jelene, alakuló karrierje, amelyet nem szívesen adna fel...

Nicholas Sparks titokzatos és megható történetében egy férfi és egy nő egymást keresztező útját követheti nyomon az olvasó.


A filmet még a 90-s évek végén láttam moziban. Már kihűlőben volt nálam a nagy Kevin Costner láz, de még jól emlékszem, hogy elég volt a nevét meghallanom, hogy azonnal jegyet váltsak erre a filmre. És arra is jól emlékszem, hogy úgy bőgtem a végén, mint a záporeső:).
Nem tudtam, hogy ki írta a történetet, azt sem tudtam, hogy ebből létezik egy könyv is. Jó pár évnek kellett eltelnie, mire a Reader's Digest válogatás sorozatában megláttam a történet rövidített változatát és akkor döbbentem rá, hogy ez a történet nem csak a forgatókönyvírók agyszüleménye, hanem létezik mögötte egy regény is. Akkoriban nem igazán a romantikus regényeket faltam, így végül nem szereztem be a könyvet. Párszor láttam a Könyvfesztiválon, a Könyvhéten, sőt könyvesboltokban is, ott villogott a szemem előtt, de valahogy mindig volt valami fontosabb könyv, amit végül megvettem. Persze nem kerülhettem el a sorsomat és a General Press jóvoltából végül csak összejött a "randevú" a könyv és köztem. 

Miután a filmet ugye már láttam, így túl nagy meglepetésre nem számítottam a regény olvasásakor. A már megszokott Nicholas Sparks csattanót ismertem és azt is tudtam, hogy mi lesz a történet befejezése. Mégis szerettem volna megismerni ezt a regényt, hiszen tudtam, hogy a film - bár nagyon-nagyon tetszett - de nem adhat mindent vissza a regényből. És szerencsére nem is csalódtam.
Theresa
A történetről nem írnék le semmit, hiszen a fülszöveg szinte mindent elmesél, így ismételni nem akarok. Amit azonban szeretnék elmondani, hogy akinek tetszett a film, de úgy érzi, hogy nem kaphat újat a könyv elolvasásával, az hatalmasat téved. Hiszen hiába játszott a filmben két nagyon jó színész, de azt a lassan kialakuló, gyönyörű kapcsolatot, amit az író a könyv lapjain képes volt bemutatni nekünk, azt az idő rövidsége miatt a színészek nem nagyon tudták átadni. És erre nagy szükség van, hiszen Garrett és Theresa is eléggé sérült lelkileg ahhoz, hogy ne egy instant szerelmi történetet kapjunk. Kettőjük közül azért Garrett nyit nehezebben, hiszen hatalmas szerelem volt az övéké és Catherine emléke nem nagyon ereszti a férfit. Theresa már jobb helyzetben van, hiszen őt megcsalták, így ő hamarabb tud túllépni a volt kapcsolatán. Viszont van egy fia, aki nem könnyíti meg a társkeresését. Garrett és Theresa találkozása már-már meseszerű, de épp ez a gyönyörű az egészben. Nicholas Sparks meggyőz minket arról, hogy a szürke hétköznapokban is történhetnek csodák, olyan csodák, amelyek rávesznek bennünket, hogy a sok bánat és magány után újra bele merjünk vágni egy kapcsolatba és merjünk újra szeretni.
A szereplők nagyon szerethetőek, az író épp eleget mutat belőlük ahhoz, hogy ismerőseinké váljanak, hogy
Garrett
izguljunk értük. Persze Theresa az, akiből többet látunk, megismerhetjük egy egyedülálló anya mindennapi "küzdelmeit",  hogy egy édesanya mennyire maga elé helyezi a gyermekét és annak boldogságát. De ő is emberből van, neki is szüksége van egy társra, még akkor is, ha nagyon nem akarja beismerni. És ekkor jön a palack és a levél. És persze vele együtt Garrett. Ő az a férfi, akit minden nő szerintem megölelgetne, megvigasztalna és próbálna beférkőzni a páncél mögé, ami a szívét védi. Mert a levelekből kiderül, hogy ez a férfi nagyon-nagyon tud szeretni. És ki ne vágyna erre, hogy ilyen társa legyen?:)
Persze a történet túl egyszerű lett volna, ha nem következik be benne egy kis bonyodalom. Amin a mai napig én is rágódom, hogy vajon mikor kellett volna elmondani a nagy titkot. Az elején? De akkor talán ki sem alakulhatott volna kettőjük között semmi. Vagy mégis mikor? Persze, haragudtam Theresára, hogy folyton halogatta a dolgot, de ha komolyabban belegondolok, én is körülbelül így tettem volna. Hisz ez a titok akkorát üt, hogy alapjaiban rengethet meg egy alakulóban lévő kapcsolatot. De persze nem lenne a regény Nicholas Sparks regény, ha a szerelem végül ne győzne le minden akadályt:). De az is igaz, hogy nem lenne ez a regény Nicholas Sparks regény akkor sem, ha az író a történet végére nem használtatna el velünk egy százas papírzsebkendő csomagot:). És megteszi. Hiába láttam a filmet, hiába tudtam, hogy mi lesz a vége, hiába készítettem magam fel rá, akkor is úgy sírtam, hogy alig láttam a kindle-t. (és megjegyeztem egy életre, hogy egy ilyen típusú könyvet otthon kell olvasni, mert a villamoson elég kínos látvány, ha az ember vígasztalhatatlanul zokog:).

Mondhatjátok, hogy nem ez a regény Nicholas Sparks legjobb könyve, hogy a Szerelmünk lapjai ezerszer jobb nála. Lehet, hogy csak jókor, jó időben és jó helyen talált meg a film és utána a könyv is, de nekem ez a könyv marad az egyik legszebb szerelmi történet, amit valaha olvastam és nagyon örülök, hogy végül nemcsak a filmet láttam, hanem az eredeti regényt is megismerhettem.
Kinek ajánlanám? Mindenképpen lányoknak (és fiúknak is), de csak a romantikusabb lelkületűeknek. Azoknak, akik még hisznek a hihetetlen véletlenekben és a szerelem minden legyőző erejében. És az olyan örökké álmodozóknak és az újrakezdéshez gyáváknak is, mint amilyen én vagyok:).

Borító: Egy szó van rá, elegáns. Nekem nagyon tetszik, illik a történethez.
Kedvenc karakter: Garrett, Theresa

Szárnyalás: az alaptörténet és a szerelmi szál

Mélyrepülés: a titkolózás

Érzelmi mérce: gyönyörű érzelmes történet, aminek az olvasásakor minimim egy százas csomag papírzsebkendő bekészítése kötelező!

Értékelés:

Blogturné extra - Mi ihlette az Üzenet a palackban megírását?

"A Szerelmünk lapjai sikere után választhattam, hogy milyen könyvet írjak következőnek. Gondoltam, maradhatnék a biztonságos vizeken és egy olyan könyvet írok, ami lényegében ugyanaz lett volna, mint a Szerelmünk lapjai, egy hasonló témával foglalkozó történet; az örökké tartó, feltétel nélküli szerelem. Könnyű lett volna, mivel egyszer már írtam ilyet és nem volt kétségem afelől, hogy érdekessé tehetem a történetet. Kitalálhattam volna egy idősebb párt, akik elmondják, hogy az életük kezdetén hogyan estek egymással szerelembe, majd hozzáadok valamiféle "próbát" a későbbi életükben és megmutatom, hogy a szerelem végül mindent legyőz. De a Szerelmünk lapjai varázsának egy része abból eredt, hogy nem tudtad, mi fog történni és bármit írok, lehetetlen lett volna ezt a "varázslatot" újra létrehozni, mivel ez a "tudatlanság"-ból jön. Szeretném ezt lefordítani: tegyük fel, hogy elmentél egy bűvész show-ra és láttál egy trükköt, ami elbűvölt. Aztán később otthon megtudod, hogyan készült ez a trükk. Bármit tehetsz ezek után, ha látod ezt a trükköt, már nem fogod ugyanazt érezni, mint először.
Úgy gondoltam, hogy ez történne, ha egy pontosan ugyanolyan regényt írok és rájöttem, ha újra megteszem, akkor eljönne az az idő, amikor már senki nem olvasná a könyveimet, mert már előre tudják a történetet.
Azonban tudtam, hogy írnom kell egy másik szerelmi történetet, ezért úgy döntöttem, egy másik motívumot használok fel. Ezúttal a gyász utáni szerelmet választottam témaként és ismét a családomhoz fordultam inspirációért.
Az Üzenet a palackban regényt édesapám ihlette, édesanyám halála után. 1989-ben, 6 héttel az esküvőm után, a szüleim elmentek lovagolni. Lelkes, magabiztos lovasok voltak, és egyszerűen csak egy festői úton sétáltak a lovakkal. Megmagyarázhatatlan okból - azt feltételezzük, hogy a ló miatt történt, aki egy elég ideges arab fajta volt - édesanyám leesett a lóról, beütötte a fejét egy sziklába, agyvérzést kapott és meghalt.
A szüleim 21 évesen házasodtak össze és édesapám teljesen összetört anyám halála után. 27 éve voltak házasok és apámnak a leghalványabb ötlete sem volt, mit jelent felnőttnek lenni anyám nélkül. Rengetegen viselnek feketét a temetéseken. Apám négy éven keresztül minden nap feketében volt. Úgymond remete lett belőle. Eltávolodott a családjától és a barátaitól, nem járt el otthonról és szinte semmit nem csinált. Mindössze annyit tett, hogy elment dolgozni és hazajött. Szívszorító volt látni."

Forrás:  Nicholas Sparks

A folytatást a NY Times-ban találtam meg, az interneten (Lupi).

"Négy évnyi aggódás után, az apám végül aprócska lépésekkel, de újra nyitni kezdett a világ felé. Újra felvette a kapcsolatot a családjával és a barátaival, és elkezdett ismét randevúzni is - gondolom az évek múlásával - végül találkozott valakivel, akivel szerelembe esett újra. És egy szép napon, körülbelül 7 évvel édesanyám halála után, felhívott az apám és annyit mondott: "Eljegyeztem".
Nagyon örültem neki, de nem azért, mert nem érdekelt anyu - hiszen imádtam - hanem, mert annyira aggódtam az édesapám miatt. A gyerekek ugyanúgy aggódnak a szüleikért, ahogy a szülők aggódnak a gyermekeikért, és örültem, hogy végre talált magának valakit.
Két nappal a telefonhívás után, az édesapám késő éjjel vezetett hazafelé, amikor elaludt a volánnál, karambolozott, és meghalt..."

Nyereményjáték:
A regényben Garrett gyönyörű szerelmes leveleket küld palackba zárva Catherine-nek. Természetesen nem ő volt az egyetlen szerelmes, aki ilyen módon fejezte ki az érzelmeit az imádottjának, így a mi játékunk is szerelmes levelekről fog szólni.
Mind a három blogon egy-egy szerelmes levél részletét olvashatjátok. A feladat, hogy kitaláljátok és a rafflecopter helyes mezőjébe beleírjátok, hogy ki írhatta a levelet kinek.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
“Én írok levelet magának -
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet,
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem.
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerűli,
Mi csillogtatni nem tudunk,De úgy tudtunk jöttén örülni.”


A blogturné további állomásai:
Szeptember 28 - Kelly Lupi olvas
Szeptember 30 - MFKata gondolatai
Október 2 - Szembetűnő

2015. szeptember 25., péntek

Gwenda Bond: Lány a kötélen


Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelenik meg 2015. szeptember 21-én Gwenda Bond: Lány a kötélen című ifjúsági regénye, mely a cirkusz világában játszódik. Három blogger mutatja be nektek ezt az izgalmas, feszültséggel és misztikummal teli történetet, melynek fiatal főszereplő párosa két régóta ellenséges artista család sarja. Vajon sikerül kideríteniük családjaik múltjának titkait? Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyük nyílik megnyerni a könyv kettő példányát a kiadó felajánlásában.

Athenaeum Kiadó 2015. szeptember 21.
388 oldal
Fordította: Robin Edina
Goodreads: 3,62
Besorolás: YA, misztikus, romantikus

Megrendelhető: ITT

"Üdvözli nézőit a Cirque American!
A tizenhat éves Jules Maroni álma, hogy kötéltáncos édesapja nyomdokaiba léphessen a magasban. A Repülő Garciák jelenléte azonban könnyen keresztülhúzhatja a lány számításait. A rivális Maronik és a Garciák ugyanis hosszú évtizedek óta esküdt ellenségként kerülik egymást…
Jules azonban nem hajlandó tudomásul venni a családi drámát, és csakis a drótkötélre összpontosít. De amikor felfedez egy pávatollat – egy hírhedt, balszerencsét hozó tárgyat – a jelmezén, Jules kis híján elveszíti az egyensúlyát. Miközben egyre több titokzatos, balszerencsét hordozó talizmán bukkan fel a színen, Jules rájön, nincs más választása: segítséget kell elfogadnia, mégpedig a legváratlanabb forrásból: Remy Garciától, aki mellesleg a Cirque legjobb légtornásza.
De mitől óvja annyira nagyanyja a lányt? Mit tartogatnak Jules számára a Nagy Arkánum lapjai? Meg lehet-e változtatni előre megírt sorsunkat?"

A cirkusz világa különleges és izgalmas, bár nem minden mutatványért vagyok oda. Nem szeretem például a tányérpörgetést, meg a hasonló zsonglőrködést, bár biztosan ebben is rengeteg gyakorlás van, a bohócoktól meg különösen viszolygok. Az állatos parádék sem a kedvenceim, egyrészt mindig eszembe jut, mennyi állatszelídítőt ettek már meg az állatai, másrészt ezt is inkább bohóckodásnak tartom. Ami kicsi korom óta vonz, az a trapéz, a légtornászok mutatványait imádom. Azt a bizonyos filmet, amit pont az én állomásomon kell kitalálni, rengetegszer láttam korábban. Az idősebbek biztos emlékeznek, régen a Monte-Carlói  Nemzetközi Cirkuszfesztiválról minden évben adott a köz-tv műsort, abban tényleg a legjobbak mutatták be a  tudásukat.
Nagyon örültem tehát, hogy ebben a regényben légtornászokkal és kötéltáncosokkal találkozhatok. A Cirque American egy gazdag üzletember vándorcirkusza, aki igyekszik a legjobb artistákat megszerezni a társulatába. Régóta hívja a Maroni családot is, akik a legjobb kötéltáncosoknak számítanak. A 16 éves lány veszi rá a családját a csatlakozásra, hiszen így tudnak a legkönnyebben még nagyobb hírnevet szerezni maguknak, illetve a lánynak, ő az, akit még nem ismer a világ eléggé. Ám amikor megérkeznek, azonnal ellenséges lesz a hangulat, egyre több kellemetlen beszólással kell szembesülnie Jules-nak,  sőt, valaki komolyan megzavarja a koncentrálásban, ami nála végzetes lehet, hiszen drótkötélen táncol. A pletykák szerint a Maronik tehetnek néhány halálos balesetről a múltban, konkrétan Jules nagyanyját tartják fekete mágiát használó boszorkánynak. Különösen a Garcia családdal feszült a viszony, a légtornász dinasztia tagjai nyíltan támadják őket. Jules mindenáron ki akarja deríteni, valójában mi történt fél évszázaddal korábban, és ebben a nyomozásban Remy lesz a társa, a Garciák legjobbja. Titokban kell találkozgatniuk,  és ahogy gyűjtik lassan az információkat, úgy alakul  közöttük  a kapcsolat, ami egyre mélyebb és romantikusabb lesz.
Nekem nagyon tetszett a szerző írásmódja, megteremtette a feszültséget, és a történet végéig fent is tartotta. Egyrészt a nyomozás adott újabb és újabb elemeket a múlt boncolgatásához, másrészt a jelenben a cirkusz járta a városokat, az artisták szerepeltek és folyamatosan izgultam ugyebár a biztonságukért. Jules ugyanis szinte minden városban nyílt terepen, biztosítókötél nélkül kötéltáncolt a magasban, két torony vagy épület között kifeszített drótkötélen, egy speciális rúddal a kezében. Remy pedig állomásról állomásra próbálkozott a szinte lehetetlen 4 fordulatos szaltó ugrással.
A szerző alaposan átitatta a történetet mágiával, és ez nekem különösen tetszett. Egyébként is babonásabb emberek a művészek, a cirkusz világában ez még fokozódik. Hisznek a jóslatokban, a kártyavetésben, a bűvös talizmánokban, a rituálékban. Megvannak a balszerencse és a szerencse jelképei, amiket halálosan komolyan vesznek. Mindez számomra nagyon érdekesen hangzott, imádtam ezeket a részleteket.
Nagy hangsúlyt fektetett a szerző Jules példaképének bemutatására, bőven kitárgyalva Bird Millman híres new yorki kötéltáncát szédítő magasságban, egy szál esernyővel egyensúlyozva. Igazi példaképe azonban az apja volt Julesnak. Végig nagy szeretettel és tisztelettel beszélt a kitartó hozzáállásáról és rendkívüli tehetségéről. Anyukája műlovarnő, szédületes lovas számmal, de érezhetően az apja áll közelebb hozzá. Nagyanyjával érdekes a viszonya, végletesnek mondanám. Bizalmas, de sokszor távolságtartó, szigorú, titokzatos hölgy a nagyanyja, sokszor félelmetes is. Jules karaktere egyébként nagyon tetszett, jól formálta meg a szerző. Okos, bátor, erős és kellően motivált, tisztában van a képességeivel, ismeri a határait. Szinte sugárzik belőle a kötéltánc iránti szenvedély, tudja, hogy erre született. Jó, a szerelmi ügyekben bizonytalan, tapasztalatlan, szerencséjére Remy hozzáillő srác. 
Nem mentes a történet igazi tragédiáktól sem, amik megrendítőek és szívszorítóak.  Szerencsére a szerelmi szál alakulása kellemesen balanszírozza a drámai hatást. 
Egyedül a befejezés volt egy kicsit egyszerű számomra, ezért a fél pillangó levonás. Összességében egy nagyon érdekes, izgalmas utazásra visz ez a történet, részese lehetsz a vándorcirkuszosok misztikus világának, ami ebben a történetben nagy adag mágiával is keveredik, vétek lenne kihagyni!!!

Néhány idézet:

"Odafenn a kötélen a legkiválóbb táncosok gerincét egy láthatatlan vonal köti össze az éggel, amely lenyúlik egészen a földig. Tartásuk több mint szálegyenes, majdnem csodába illő. Ég és föld között lebegve, olyan hatást keltenek, mintha bármelyik pillanatban tovaröppenhetnének, de inkább egyre szilárdabban és fegyelmezettebben lépkednek előre. Még nem érhettem az apám nyomába, de igyekeztem meglelni azt a bizonyos vonalat."

"– A múlt terhe örökké ott áll mögötted, Jules. Nem ismered fel, mert mindig is ott volt. Így láttad meg a napvilágot, amikor a Maroni családba születtél. Egyáltalán nem számít, hogy te mit tettél, jót vagy rosszat. A családod évek során elkövetett bűnei most mind ellened szólnak. Nem állhat fenn sokáig az egyensúly. Nem lett volna szabad ide jönnünk.
Akkor felfordította a harmadik kártyát is. A Torony. Megborzongtam, még a gyertyából áradó melegség ellenére is. A kanóc hirtelen fellobbant, mintha a láng is részt venne a jövendölésben. Mintha a híres, mesebeli párkák – a Nan által említett szűz, anya és vénasszony – egy tűz körül üldögélve melegednének a jövőm  lángjánál. A felfordított kártyán lángnyelvek nyaldosták egy óriási cirkuszi sátor oldalait. Az ajtókon azonban emberek menekültek kifelé, és egyenesen a lángok közé rohantak. A sátor tetején röpködő vászonrongyokból formált korona sötétlett.
– A Torony a széttört illúziót jelképezi. Hirtelen minden megváltozik. Csak azt remélem, hogy ez a változás hamarosan bekövetkezik, és megakadályozza, hogy még több bajt okozhass. Vagy, ami még rosszabb, hogy neked bajod essen. Amikor kinyílik végre a szemed, te is belátod.
Tekintetem a kártyára tapadt, megbűvölten néztem, amint ráébredtem, hogy a rongykorona tulajdonképpen lefelé hajlik, lezuhan a mélybe, ahol porrá égve elpusztul. Ajkamba haraptam. Nem is értettem, hogy Nan miért nem vette észre a másik tökéletesen nyilvánvaló magyarázatot. Engem. A Levegő Hercegnőjét. A kártyák azt jósolták, hogy lezuhanok. Az Igazság lesújt rám, és végül le fogok esni."

"Bármely pillanatban minden véget érhet. A halált mindössze egyetlen lélegzet választja el az élettől, egyetlen másodperc, egyetlen cselekedet. Ami azt jelenti, hogy az élet mindent megér, minden nap minden egyes percében.
Egyszerű sétát mutattam be, akár egy régimódi lány a parkban, napernyőt tartva a kezében, amíg a drótkötél közepére nem érkeztem. Hirtelen olyan helyesnek éreztem, hogy ott vagyok, olyan tökéletes volt a kötél is… Talán az a könnyű szellő volt az oka, vagy a megmagyarázhatatlan érzés, hogy semmi sem érhet hozzám a magasban. Nem hunytam be a szememet, nem követtem el semmi őrültséget, de a kötéltáncom helyes mivolta végigcikázott az egész testemen, bizonyossággal töltve el a szívemet.   Már tudtam. Nem fogok lezuhanni. Ma biztosan nem."

Borító: Ez nekem nem tetszik. Krimire tippel, aki kézbe veszi, pedig nagyon nem az. Ez egy misztikus, romantikus young adult történet. Egy cirkuszos, kötéltáncos borítóval lenne az igazi.
 
Kedvenc karakter:  Jules, Remy

Szárnyalás:  Imádtam az első szabadtéri kötéltáncot Jacksonville-ben, nagyon izgalmas volt.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Nagyon is megvan a kémia a főszereplők között, de a szerelmi szál bőven megmarad a ya keretei között.

Értékelés:
Blogturné extraként nézzétek meg ezt a varázslatos produkciót Olga Rozhkovskaya előadásában, óriási tehetség ez a lány:


Játék:

Minden állomáson cirkuszos filmekből láthattok egy-egy jellemző képet. A feladat: ismerjétek fel, mely filmekből választottuk a képet és írjátok be a filmcímet a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Magyar és angol filmcímeket is elfogadunk. 

A kisorsolt nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.


a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:

09.23 Szembetűnő
09.25 Kelly & Lupi olvas
09.27 Dreamworld 

2015. szeptember 19., szombat

Jane Shemilt: Lányom


A General Press Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Jane Shemilt: Lányom című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere mutatja be egy összetört édesanya fájdalmas nyomozását eltűnt lánya után.

2015. szeptember 14-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve néhány, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
General Press, 2015
344 oldal
Fordította: Szabó István
Goodreads:
Besorolás: 3,53

Amikor a tizenöt éves Naomi az iskolai színjátszó kör előadása után nyomtalanul eltűnik, az édesanyja, Jenny rádöbben, talán nem is ismeri a lányát igazán…

Egy évvel később még mindig nem bukkantak a kamasz lány nyomára. Az eltűnés napját követő sokk szétzilálja Jenny ideálisnak tűnő életét, a családja széthullik. És bár a nyomok már kihűltek, az asszony számára a kutatás csak most kezdődik. Hiába telt el egy esztendő, szentül hiszi, hogy csak úgy bukkanhat a lányára, ha megtanul bízni benne, odafigyelni rá, visszapörgetve életük napjait. Válaszokat keres – és az igazságot, azt, amit eddig külön-külön éltek meg, de amit közösen, együtt megértve újra egymásra találhatnak. Vagy éppen az igazság lesz az, ami végleg elszakítja őket egymástól?

Jane Shemilt regénye egyszerre fájdalmas és felemelő nyomozás, amely a szülői szeretet és oda nem figyelés minden rezdülését árnyaltan, szívszorítóan ábrázolja. Olyan utat jár be, amely megejtően emberi, ám minden nehézsége ellenére megbékélést hozó felismerést ígér.

Előre leszögezem, nem vagyok édesanya. Körülöttem azonban a barátnőim, kollégáim nagy része gyakorló anyuka, így valamennyire van belelátásom abba, hogy mennyire a gyerekek körül forog minden gondolatuk. És ez így van jól. Ezt csak azért írtam le, hogy megértsétek, mennyire nehéz témával foglalkozik ez a regény, ha engem, még így "külsősként" is ennyire megrázott Jenny és Naomi története.

Jenny családja a megszólalásig hasonlít a mostani, modern családok nagy részéhez. Van egy apuka, egy anyuka, pár gyermek, de a szülők annyira elfoglaltak, hogy a gyerekekre nincs túl sok idejük. Anyuka néha persze megpróbál a gyerekei életében szervesebben is részt venni,  de mire ez megtörténik, addigra a gyerekek már nem igazán akarják a szüleikkel megosztani a napi gondjaikat, örömeiket, történéseiket. Jenny valahol álomvilágban él, úgy hiszi, hogy a kamasz gyermekei ugyanolyan ártatlanok, mint kisgyerekként és csak akkor döbben rá, hogy a lánya már régen nem az, akinek hiszi, amikor már túl késő.
Naomi egyik este egy iskolai előadás után - ahol az egyik főszerepet játssza - nem jön haza. Őrült nyomozás indul a lány után, én pedig utoljára akkor izgultam ennyire egy gyerek eltűnése miatt, amikor a Fogságban című filmet néztem moziban.
Természetesen a Gyilkos elméken, Döglött aktákon, Helyszínelőkön és egyéb krimisorozatokon edződött agyam azonnal gondolkozni kezdett és ugyanúgy, ahogy az anyuka, én is azonnal lepörgettem magamban az összes sorozatgyilkos, pedofil és őrült elmebeteg rémtettét, de elárulom, hogy a megdöbbentő igazság még csak a közelében sem jár azokhoz, amikre a sokat edzett agyam gondolni tudott.

Ami számomra kicsit furcsa volt, miszerint egy szereplőt sem tudtam igazán a szívembe zárni. Mindenkit sajnáltam valamilyen szinten, de megszeretni nem tudtam őket. Jenny az anya, rengeteget dolgozik, de számomra úgy tűnt, hogy nem is a pénz miatt teszi, hanem, mert imádja a munkáját. Persze ezt a családdal nehéz összeegyeztetni, keveseknek sikerül úgy, hogy ne sérüljön senki és ő bele is bukik ebbe a projektbe. A gyermekei kamaszok, akiknek épp akkor lenne leginkább szükségük az anyjukra, aki látástól-vakulásig dolgozik, így alig van rájuk ideje. Mire feleszmél, hogy többet kellene a gyerekekkel foglalkoznia, addig a lányát például már teljesen elvadítja magától. Egy naív eszménykép él benne Naomiról, aki már régen nem az a lány, aki az anyuci emlékeiben él. És ez okozza azt a tragédiát, amivel a történetünk kezdődik.

A történetet két idősíkon keresztül ismerhetjük meg, végig az anyuka tolmácsolásában. Az egyik az eltűnés előtti és az utána lévő közvetlen időszakot öleli fel, ahol láthatjuk, hogy a rendőrség milyen nagy erőkkel indul az eltűnt lány nyomában. A másik pedig az egy évvel későbbi időszak, amikor már a rendőrség kevésbé foglalkozik az esettel, de az édesanya nem adja fel - nem adhatja fel! Így egyrészt egy teljesen összetört édesanyát ismerhetünk meg, aki szinte a fájdalomtól az eszét veszítette, másrészt pedig azt az édesanyát, aki amíg nincs az ellenkezőjéről bizonyíték, addig élőnek hiszi a lányát és mindent megtesz azért, hogy megtalálja.
Mind a két rész ugyanannyira volt izgalmas. A nyomozós része azért, mert titkon reménykedtem benne, hogy én, mint "profi" nyomozó valamilyen nyomra hamarabb rábukkanok, mint a szülők, vagy a nyomozók. A másik részét pedig azért szerettem, mert egyrészt éreztem, hogy azért folytattuk egy évvel később, mert valami fog történni:), másrészt pedig kíváncsi voltam, hogy egy édesanyja hogyan képes feldolgozni egy ilyen tragédiát (nem hiszem, hogy sokat spoilerezek azzal, hogy elárulom - nem könnyen).
 
Ez a regény főleg az édesanya története, a többiek inkább csak mellékszereplők, így nagyon megkedvelni / megismerni sem tudtam őket. Naomi nem igazán szerettette meg magát a minden esetben teljesen elutasító viselkedésével, bár tudom, hogy kamaszként valószínűleg én sem lehetettem jobb (csak anyuék ezt jobban tudták kezelni:). A két fiútestvérről pedig aztán végképp alig tudunk meg valamit ahhoz, hogy megkedvelhessem őket. Apuka pedig már az elejétől kezdve mindent megtesz azért, hogy ne legyen a szívünk csücske, bár azt bevallom, hogy azért az anyuka is komoly szerepet játszik abban, hogy a férje ilyen lett. 
Attól függetlenül, hogy a szereplőket nem sikerült megkedvelnem, a történet lebilincselően érdekes és a kezdés után nem sokkal azt vettem észre, hogy nem tudom letenni a könyvet és mindjárt a végére érek.
 
A történet vége pedig? Tudom, hogy nagyon megosztó lesz az olvasók körében, én is sokáig gondolkodtam rajta, hogy jó-e ez a vég, vagy sem, de őszinte leszek, így, hogy nem vagyok édesanya, azt mondom, hogy ez is egy megoldás, de ha lennének gyerekeim, színte biztos lennék benne, hogy nem örülnék egy ilyen "megoldásnak". Sajnos többet nem mondhatok el a befejezésről, már szerintem így is sokat elárultam róla, de annyit azért elárulhatok, hogy nagy csavar van a végén, szívszorító és megdöbbentő befejezést írt az írónő.
 
Kinek ajánlom a könyvet? "Gyakorló" anyukáknak, de nem, nem azért, hogy a frászt hozzam rájuk, hanem inkább tanulságként, hogy ne kövessék el ezt a hibát ők is. És ugyanezen okból szerintem érdemes elolvasni azoknak is, akik még az anyaság gyönyörű, de nagyon nehéz feladata előtt állnak.

Borító: szerintem kifejező, nekem nagyon tetszik 

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: nehéz ebben a történetben ilyet találni... 

Mélyrepülés: ami történt és amiért történt... 

Érzelmi mérce: harag, fájdalom, düh, csalódottság, remény és talán egy picike feloldozás? rengeteg érzelem van a regényben 

Értékelés:
Nyereményjáték:
A regény egyik alappillére az egymásra való odafigyelés és az anya - lánya kapcsolat fontossága. Mi pedig ennek kapcsán megpróbáltunk híres édesanya - lánya párosokat keresni nektek.
A feladatotok, hogy ezeket a párosokat kitaláljátok és a nevüket beírjátok a rafflecopter megfelelő mezőjébe.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

Az édesanya amerikai színésznő, modell és állatjogi aktivista. Alfred Hitchcock felfedezettjeként lett világhírű, a Madarak című filmjében. Imádja az állatokat, Los Angeles mellett található a Shambala rezervátum, ahol megunt és kiöregedett nagymacskáknak ad otthont.

A lánya Golden-Globe díjas színésznő, aki azzal szerzett magának hírnevet, hogy az első filmjében, ahol 14 éves volt, megismerte az akkor már 22 éves Don Johnsont, aki elcsavarta a lány fejét, majd 4 évvel később, mikor a lány nagykorú lett, elvette feleségül.

1988-ban Golden-Globe díjat kapott legjobb női főszereplőként a Dolgozó lány című filmben nyújtott alakításáért. Rengeteg filmben játszott, többek között a Chicago, a Tűzforró Alabama, a Mulholland - Gyilkos negyed és a Senki bolondja című filmekben láthattuk.
 

A blogturné további állomásai:
Szeptember 14 - Szembetűnő
Szeptember 16 - Zakkant olvas
Szeptember 19 - Kelly Lupi olvas

2015. szeptember 15., kedd

Shannon Hale: Holnemvolt Csodaország - Ever After High #3

Folytatódik az Ever After High blogturné a sorozat harmadik részével, Holnemvolt Csodaország címmel  Shannon Hale tollából. Ezúttal Lizzie Hearts, Cedar Wood és Madeline Hatter kerülnek a középpontba, hogy megmentsék a barátaikat. Kövesd a Blogturné Klub három bloggerének bejegyzéseit és újabb mesés posztok várnak rád, merülj el ebben az izgalmas mesevilágban! A Móra Kiadó felajánlásában kettő példány a szerencsés nyertesekre vár!

Móra Kiadó 2015.
304 oldal
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Goodreads: 4,19
Besorolás: tündérmese feldolgozás

A Kiadó webshop linkje ITT

Minden a feje tetejére állt.
De kinek a feje tetejére?
Az Ever After High diákjai eddig kötelességtudóan aláírták a Mesehősök Végzetkönyvét, ezzel megfogadták, hogy eljátsszák a mesében előre megírt szerepüket.
A suliba azonban betoppant Raven Queen, és már az elején mindent felbolygatott! Az örökség napján szembeszegült a sorsával, s azóta senki meséje nincs biztonságban, még az előkelő Apple White-é sem!
A világ azonban akkor áll csak igazán a feje tetejére, amikor egy különös csodaországi lény beszabadul Holnemvoltországba, és kerge varázserejével mindent összezavar. Úgy tűnik, egyedül Lizzie Hearts, a Szívkirálynő lánya és Csodaország trónörököse nem bolondult meg teljesen. És persze a fából faragott Cedar Wood, Pinokkió lánya, na meg és Madeline Hatter, a Bolond Kalapos lánya sem. (Vagy legalább nem lett bolondabb, mint volt.) Most rajtuk áll, hogy megmentsék barátaikat a csodaországi varázslattól, ami megfosztaná őket és Holnemvoltország összes meséjét a boldog fusselvélétől.

Elérkeztünk a sorozat harmadik részéhez, immár Apple White és Raven Queen mellett - vagy inkább helyett - mások kerülnek a középpontba. Úgy éreztem, hogy a szerző szerette volna még több részben kibontani a történetet, de ki tudja milyen okból Shannon Hale tollából ez a befejező rész, a továbbiakban más írja a sztorit, sajnos még nem tudni, megjelenik-e magyarul. Suzanne Selfors vitte tovább a történetet, és meg is jelent már három rész.
Visszatérve a 3. részhez, annyit már tudtunk az előzőekből, hogy a gruffacsór felébredése nagy veszélyt jelent, és ez be is bizonyosodik. Amikor osztálykirándulásra mennek a diákok, sosem látott lények, gyilkanyesszek támadják meg őket, alig tudnak elmenekülni. A suliba visszaérve pedig minden a feje tetejére áll, tárgyak és mesehősök változnak át.

Lizzie Hearts, aki az Alice Csodaországban meséből ismert Szívkirálynő lánya, anyja kártyapakliján szereplő intelmeket, tanácsokat bújja, és próbál megfelelni a rá váró mese beteljesítésére. Csakhogy ezek az üzenetek többnyire inkább viccesek vagy érthetetlenek voltak.

"Fel a fejjel! Csak vicceltem. Csapasd le a fejét!"

"Ha azt akarod, hogy valami jó legyen, csináld magad!"

"Te soha semmit nem veszíthetsz el. Az a valami veszít el téged. Ha tehát szükséged van valamire, ami elveszített téged, ne bujkálj többet előle!"

Lizzie azonban nem érzi jól magát attól, hogy ridegen bánik a társaival és attól sem, hogy állandóan ordítozik. Viszont amikor elkezdődnek ezek az átváltozós dolgok, úgy érzi, Csodaország eljött hozzá, hiszen ott mindennaposak voltak ezek a dolgok, talán megnyílt valami átjáró az országok között?
A legeslegnagyobb átváltozás Cedar Wood-al történik, ugyanis élővé változik Pinokkió lánya. Saját magára való rácsodálkozása nagyon megható pillanatokat eredményez. A többiek nem jártak ilyen jól, Apple White almává, Raven hollóvá változik és még sorolhatnám. A csodaországi lányok rájönnek, hogy őket akarja elkapni a gruffacsór, mert csodaországiakból merít varázslatot. Őrült menekülés és csatározás kezdődik, Lizzie, Kitty és Maddie helyre szeretnék tenni a dolgokat.

Hogy ez sikerül-e, és mindenki visszakapja az eredeti formáját, az kiderül a könyvből.
Összességében nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a történetbe, és harmadszorra sem kellett csalódnom. Megint a szerző humora az, ami még a felnőttek számára is élvezetessé teszik az olvasást, sőt, szerintem vannak olyan poénok, amik direkt a nagyobbacskáknak készültek. A befejezés nagyon érdekesre sikerült, erre igazán nem számítottam, szerintem igazi szerzői bravúr, ez az igenis meg nem is változat. Szívből ajánlom az egész sorozatot, nagyon jó szórakozás.

Borító: Eredeti, Mattel

Kedvenc karakter:  Lizzie, Cedar

Szárnyalás:  A legviccesebb a könyvben Lizzie anyjának kártyaüzenetei.
 
Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Korban a 10-13 éves korosztálynak a legajánlottabb, de idősebbek is jól fognak szórakozni rajta.

Értékelés:


Játék:

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, nincs más dolgod, mint helyes sorrendbe rakni a kiemelt betűket és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítenek a karakterképek!A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

09.15. Kelly és Lupi olvas
09.17. Deszy Könyvajánlója
09.19. Dreamworld
 

2015. szeptember 13., vasárnap

Mary Chanberlain: A dachaui varrónő

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg szeptember 10-én Mary Chanberlain: A dachaui varrónő című háborús történelmi regényét. A Mont Blanc válogatás kiadói sorozatában Ada Vaughan történetét olvasva betekintést nyerhettek egy tehetséges, ambiciózus fiatal londoni lány életébe, akit magával sodor a második világháború kegyetlen valósága. A Blogturné Klub négy bloggerének véleményét olvashatjátok a turné során, és a divatházakkal kapcsolatos játékunkon megnyerhetitek a könyv három példányát a kiadó felajánlásában. 

Maxim Könyvkiadó 2015.09.10 Mont Blanc válogatás
336 oldal
Fordította: Margitta Nóra
Goodreads: 3,72
Besorolás: felnőtt, történelmi, háborús


London, 1939. A tizennyolc esztendős csinos és ambiciózus Ada Vaughan varrónőként dolgozik a Dover Street-i nőiruha-szalonban. Divattervező pályáról álmodik megvan hozzá a tehetsége és a tudása , de ehhez ki kellene törnie a lambethi sivár családi környezetből.
Ada egy véletlen találkozás során megismerkedik a titokzatos Stanislaus von Liebennel, és ez a kapcsolat a szerelem és a csillogás világába repíti. Amikor a férfi felajánlja, hogy elviszi Párizsba, Ada úgy érzi, itt a nagy alkalom, és meg sem hallja a figyelmeztetést, hogy a közelgő háború miatt veszélyes a kontinensre utazni. A jóslat beteljesül, kitör a háború, ők pedig Franciaországban rekednek. A német megszállás után Stanislaus elhagyja a lányt, de az utolsó éjszakán még kezeskedik arról, hogy Ada sose felejthesse el. Ada fogságba kerül, és annak köszönhetően éli túl a háborút, amihez ért: ruhákat varr. Jelenlegi megrendelői is előkelőségek, csak éppen német előkelőségek. Ada nem is sejti, mekkora bajt hozhat ez még a fejére.

Furcsa kettősség volt bennem a történet olvasása során. Egyrészt imádtam Ada Vaughan megszállottságnak nevezhető hozzáállását a munkája iránt, másrészt ugyanilyen szinten viszolyogtam a háború borzalmaitól. Volt egy olvasási időszakom, amikor egy rakás háborús könyvet elolvastam, aztán le is zártam magamban, kész, ennyi elég volt. Azóta csak ritkán nyúlok a témához, mert rendkívüli módon kikészít az emberek elleni erőszak, a megkülönböztetés, a rasszizmus. Ebben a könyvben valahogy mégis úgy éreztem, a háború borzalmai és a ruhakészítés, mint művészet között remekül egyensúlyoz a szerző.
Ada 18 éves korára megtanult mindent, amit a ruhakészítésről és az anyagokról tudni érdemes. Ügyesen dolgozik, a maradék anyagokból csinos ruhákat készít magának, csak úgy forognak utána a férfiak, amikor végigmegy London utcáin. Minden vágya, hogy divattervező legyen, saját szalonnal, ehhez  kétségtelenül megvan a tehetsége, csak a pénz hiányzik. Egy véletlen utcai találkozás alkalmával ismerkedik meg Stanislaus-al, aki osztrák-magyar arisztokratának mondja magát. Apró figyelmességekkel halmozza el a lányt, akinek ő az első udvarlója, persze, hogy beleszeret. Amikor megemlíti, hogy elviszi pár napra Párizsba, Ada attól a pillanattól se lát, se hall, sem a szülei, sem a munkaadója nem tudja lebeszélni az utazásról, pedig nagyon komoly a háború kirobbanásának esélye. A pár Párizsban ragad, majd a németek bevonulásakor megszöknek és Namur városában elszakadnak egymástól. Ada a totális káosz közepette az apácáknál keres menedéket, majd mikor azokat is elfogják egy öregotthonba kerül. Az egyik ápolt révén elviszik egy német családhoz, akiknél embertelen körülmények között, de újra  varrhat, alkothat.
Ada karakterét teljesen valóságosnak éreztem. Egyrészt teljesen átlagos naiv lány, pont olyan, amilyen a 18 évesek tudtak lenni a múlt század ezen időszakában, akiknek az első udvarlótól megszédül a fejük, mert tulajdonképpen nem a pasiba, hanem a szerelem idoljába szerelmesek. Másrészt a szerző remekül ábrázolta Ada ambiciózus jellemét, folyamatosan éreztette, hogy Ada gondolatait a hivatása irányítja, a megfelelni vágyás és a feljebb jutás a szakmai életben. Ha nem lett volna a háború, Ada London egyik vezető divattervezője lett volna, ez kétségtelen, egyszerűen a szerző nem hagyja az olvasót máshogy vélekedni. A megszállás azonban mindent megváltoztatott. Adából túlélőt kreált a háború, aki sodródni kényszerült az árral. Ha életben akart maradni, el kellett végeznie a kiszabott parancsokat. A háború után számtalan nőt vontak felelősségre, amiért akármit is elvégzett/segített a németeknek. Inkább a halált kellett volna választaniuk - ez volt a köz véleménye. Szerintem meg nem. A hazaárulás más, az természetesen halálos bűn, de ha valaki varrással tud életben maradni, akkor varrjon.  De ez csak egy adalék, valójában nem ezért vonták felelősségre, hanem egy olyan tettéért, amit nagyon szerencsétlenül követett el. Bosszút állt. Nekem az a véleményem, hogy szemet szemért, tehát a helyzettől függően inkább hajlok a bosszúállásra, mint a dobj vissza kenyérrel típusú megoldásra. Ada helyében én is bosszút álltam volna, de másképp.
Mindenképp ki kell térnem a szerző kutatómunkájára. A történelmi háttér is hiteles és pontos, de igazából az anyagok és a szabásvonalak említése az, ami igazán megérintett. Imádtam olvasni a hozzáértő megjegyzéseket, itt redőzzük az anyagot, ott beveszünk pár centit... Egy fiatalkori varrótanfolyammal a hátam mögött sem ismerem az említett varázslatos anyagokat, pláne a bonyolult szabásmintákat.  Komolyan kedvem lett valamit alkotni, valami szépet.
A könyv befejező része tartogat meglepetéseket, és külön megérne egy értékelést írni Ada peréről, a tanukról, a vádakról, az egész társadalmi elvárásról, mennyit ér az igaz szó? Mennyit ér egy NŐ igaz szava?
Olyan felnőtteknek ajánlom a könyvet, akik tudnak erőt meríteni a történelem egyik legsötétebb időszakában küzdő Ada megrázó  történetéből, nekem meghatározó élmény volt.

Borító: Nagyon szép.
 
Kedvenc karakter:  Ada

Szárnyalás: Ada első párizsi napjai nagyon szépek voltak.

Mélyrepülés: Ne keressetek rá Dachau-ra.

Érzelmi mérce: A háború szörnyűsége és a megaláztatások miatt 17 éves kortól ajánlom.

Értékelés:


London
Ada otthona a  Theed Street-en
Dover Street-en dolgozott mint varrónő és modell
Paris
Megérkeznek a Gare due Nord-ra később átköltöznek Stanislaus-al a Boulevard Barbès-re
Belgium
Szökésük  Mons-ba majd Namur-ba
Dachau
Itt tartják fogva, itt válik belőle a dachaui varrónő.
 forrás:https://thebooktrail.wordpress.com

 Játék:

Minden állomáson egy-egy idézetet olvashattok, melyek híres divattervezőktől erednek. Kis nyomozás vár rátok, mert más segítség nincs, az internet viszont segít!

A divattervezők nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. A játékhoz tartozik még a kiadó facebook oldalának tetszikelése, és már csak a szerencsére kell várni! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

4. állomás „Egy nőről többet árul el a parfümje, mint a kézírása.”

a Rafflecopter giveaway

Résztvevő blogok:
09.07 Tekla könyvei
09.09 Zakkant olvas
09.11 Szembetűnő
09.13 Kelly & Lupi olvas

2015. szeptember 12., szombat

Chanda Hahn: Tükröm, tükröm... - Balszerencsés tündérmese #2

A Maxim Könyvkiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Chanda Hahn: Tükröm, tükröm... című regénye, a Balszerencsés tündérmesék sorozat második része. Ennek apropóján, meghívunk kedves Olvasó, hogy tarts velünk, és fedezzük fel együtt az újabb tündérmeséket. Az út ezúttal is rögös lesz, telve bonyodalmakkal, ám azt azért megígérhetjük, hogy rosszfiúkból, tündérekből és varázslatokból sem lesz hiány.
Az utazás első napjára 2015. szeptember 6-án kerül sor, majd ezt követően minden másnap, más és más idegenvezetővel kiegészülve barangolhatjátok be a legszebb és legrémisztőbb Grimm mesék helyszíneit. Eközben persze rengeteg érdekességgel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékon is, melynek fődíja - a kiadó jóvoltából - három példány a Tükröm, tükröm... című könyvből.

Maxim Könyvkiadó 2015. szeptember 10.
272 oldal
Fordította: Stier Ágnes
Goodreads: 4,12
Besorolás: YA, retelling, tündérmese

Megrendelheted:  ITT

Mina Grime eddig sikeresen túl van már pár küldetésen, és úgy tűnik, egyre leleményesebben talál megoldást a mesékhez. De ahogy a lány egyre ügyesebb, a Történet is egyre nehezebb kihívások elé állítja. Mina érzi, hogy sokkal nehezebb és félelmetesebb dolgokkal kell megbirkóznia, mint korábban. Úgy tűnik, Jared mindent megtesz, hogy elnyerje Mina bizalmát, ennek ellenére az őt körüllengő titokzatosság éberségre kényszeríti a lányt.
Legújabb küldetésében a barátai játsszák a főszerepet, de korántsem olyan leosztásban, ahogy azt Mina először gondolta. Közben emberek tűnnek el titokzatos módon, köztük Jared is. És míg Mina próbál szembeszállni a Történettel, elveszíti legerősebb fegyverét, a Gimoire-t. A lány kénytelen teljesen egyedül szembenézni a fenyegetéssel, és úgy tűnik, a mese megoldása csak olyan áron valósulhat meg, ha Mina megbirkózik vele, hogy szerelme, Brody a legjobb barátnője karjaiba fut. Amikor már minden veszni látszik, Mina szerettei veszélybe kerülnek, és a lány már abban is kételkedik, hogy ő túléli-e a próbát. Végső elkeseredésében felteszi a jól ismert kérdést: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?


A Balszerencsés tündérmesék sorozat második része nem fog csalódást okozni azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretik a "retelling" műfajt, azaz egy-egy régi történet újrafeldolgozását. Az első rész Piroska és a farkas meséje után most  két újabb mesébe csöppenünk, amit Mina sajátosan összegyúrt, Hófehérke és Csipkerózsika tündérmeséje elegyedik.
Nagyon sok információ derül ki ebben a részben, magáról a Történetről, Jaredről, az egész háttérvilágról, tulajdonképpen mi vagy ki  mozgatja a Történetet. A szerző ismét elismerésre méltó kreativitással kezeli  a mesék feldolgozását, valamint a szerelmi szálakat is egyéni módon bonyolítja. Az előző rész végén hiába alakultak jól a dolgok, Mina kivételével a szereplők emlékezetére homály borul, és Brody szinte idegenként viselkedik, csak néha ráncolja a homlokát, mintha egy-egy emlékfoszlány suhanna el az elméjében.
"A Történet képes volt kitörölni az emlékeket és megváltoztatni az eseményeket, hogy védje önmagát és a tündéreket az emberektől."
Miután Minát majdnem elüti egy autó - barátnője rántja el-, az éppen odaérő Brody felajánlja, hogy elviszi őket, és a beszélgetés során kiderül, hogy az épp futó ifjú rockbanda énekese az unokatestvére, hétvégén az ő koncertjükre készülnek a lányok. Holt Hercegek Társasága - élükön Peter-el, aki  Nan szívét teljesen elvarázsolja. Mina rájön a jelekből, hogy a Hófehérke mesében van, a vadász, a tükör, és a féltékenység vezeti rá, hogy ebben az esetben ő játssza a gonosz királynőt és Nan a kómába esett Hófehérke. Persze rengeteg akció, kaland és pasis drámázás után jut el a történet a végső megoldásig. A szerző tudott olyan csavarokat beletenni a mesébe, ami izgalmassá és feszültséggel telivé varázsolta az oldalakat. Persze a csókkal ébresztés Csipkerózsika meséjét idézte, de hogy végül ki lesz Nan igazi megmentője és csókkal ébresztője az maradjon titok.
Leginkább Jared karaktere tetszett a történetben, én neki drukkolok. Hosszú ideig tart a bizalomépítés Minával, több ponton is úgy éreztem, elég volt már a "próbálok válaszokat adni anélkül, hogy megijesztenélek" mondatokból. Jared valóban elpuskázott pár lehetőséget, de számomra mindig ott volt benne a jófiú, még akkor is, ha a körülmények mást mutattak.
Mina ebben a részben nekem egy kissé hisztisebbnek tűnt, mint az elsőben, de hogy türelmetlen, az biztos. Viszont a gyors reagálás mindenképpen az előnyére válik, mert itt aztán saját magának kell alakítania az eseményeket.
"Ha a tündérekről és a meséikről van szó, nincs igazság."
Összességében ötletes, tetszetős második részt olvastam, ami tartalmazott meglepetéseket és olyan fordulatokat, amiket nem láttam előre egyáltalán. De komolyan, előbb gondoltam, hogy a kórházi orvosa vagy egy rendőr ébreszti fel a kómás lányt, mint az, aki a végső befutó lett.  Várom a harmadik részt, aminek Jared van a borítóján és ez több mint kecsegtető!!

Borító:  Nan a borítón, tetszik!

Kedvenc karakter: Jared, Mina

Szárnyalás: Mrs. Wong teájának jelenete nagyon tetszett, meg is ittam volna nyomban.

Mélyrepülés: A könyv felénél az erdős jelenetek fárasztóak kissé.
Érzelmi mérce: A  young adult korosztálynak megfelelő aranyos tini drámákkal tűzdelve, 13-16 éves korosztálynak szól.
Értékelés:


Játék:

Ahogyan a regény címe is jelzi, ezúttal Hófehérke meséje kerül előtérbe, így mostani turnénk során ebbéli tudásotokat teszteljük. Ráadásul rögtön két játékkal!
Feladat:
1.) Minden állomáson találtok egy kérdést mellyel nincs más dolgotok, mint válaszolni rá, a megoldást pedig beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ezt ismételjétek meg minden állomáson.
2.) A kérdések mellett láthattok egy-egy képet is, rajta a Gonosz királynő és Hófehérke fotóival. Csakhogy történt egy kis gubanc. A tündérek viccből összecserélték a film-, és sorozatfeldolgozások párosait, így a ti dolgotok megtalálni, melyik Hófehérke, melyik mostohához tartozik. A képek alatti betűk és számok segítségével párosítsátok össze őket, majd a helyes megoldást írjátok be a rafflecopter erre kijelölt sorába (mindegy melyik helyre).
3.) Ha megválaszoltátok mind a 5 kérdést, és megtaláltátok az 5 párost, esélyetek nyílik megnyerni a Maxim kiadó által felajánlott regény három példányának egyikét,vagy az írónő által biztosított ajándékcsomagot.
4.) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

4.) állomás:    Miből készült a koporsó, amiben Hófehérke feküdt?

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09/06 Deszy könyvajánlója
09/08 Dreamworld - Öltözz a könyvhöz
09/10 Könyvszeretet
09/12 Kelly & Lupi olvas
09/14 MFKata gondolatai

2015. szeptember 10., csütörtök

T.S. Thomas: Londinium hercege (Eaten-trilógia #1)


Az Athenaeum Kiadó elhozza nekünk a kegyetlen jövőt. Nagy Britannia egykori fővárosában kannibálok élnek, Londiniumban és külső területein pedig emberek próbálnak túlélni az atomháború után. Élelmiszer alig van, az állatok kihaltak, a lakosság éhezik, a nemesek pedig castingokon gyűjtik be a húst.

Londinium hercege kegyetlen történetében keveredik Shakespeare kora, a kietlen jövő, a mondák, legendák és a vérszomjas főhőseik története. Erős gyomor kell hozzá, de a Blogturné Klub 5 bloggere vállalta azt a feladatot, hogy bebizonyítsuk, nem félünk a kannibáloktól. Tarts velünk és a turné végén, ha ügyes vagy megnyerheted a Kiadó által felajánlott könyv egyik példányát.

Athenaeum, 2015
??? oldal
Besorolás: disztópia, YA

Nagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…

Régóta olvasok disztópiákat és mindig kíváncsian várom az újabbakat, mert a jövő az, amit bárhogyan alakíthatunk, hiszen ebből a már most elég beteg világból ki tudja, hogy mi lesz később. Az írók pedig minden esetben elég szabadjára engedik a fantáziájukat, olvastam már élhetőbb és kevésbé élhetőbb világokról, de egy minden esetben igaz volt - úgy éreztem, hogy képes lennék ott életben maradni és élni az életem, mégha keményen küzdenem is kellene érte. Aztán idén jött egy regény, az Unwind - Bontásra ítélve és akkor éreztem először azt, hogy nem, itt és így nem szeretnék élni. Nagyon kemény részei voltak a könyvnek, volt, amikor le is kellett tennem, mert úgy kiborultam.
Akkor azt hittem, hogy ezt a történetet nem lehet überelni. De. Lehetett.

A Londinium hercege már akkor kíváncsivá tett, amikor a fülszövegét elolvastam. Disztópia? Kannibálok? Szerelem a halál küszöbén? Ez annyira szürreálisan hangzott, hogy úgy éreztem, ezt mindenképpen olvasnom kell. De a valóság minden képzeletet felülmúlt. Tudni kell rólam, hogy én alapjában véve "ragadozó" vagyok. Nálam nincs étkezés hús nélkül, imádom minden fajtáját, nagyon "húsos" vagyok. Ezek után el tudjátok képzelni azt, hogy milyen lehet a történet, ha olvasás alatt nemhogy húsra, de más ételre se tudtam nagyon gondolni. A húst pedig azóta is fenntartással kezelem a tányéromon:). A történetnek itt is voltak olyan részei, amikor le kellett tennem a könyvet és picit rápihennem, hogy a megtépázott lelkem újra képes legyen befogadni az elkövetkezendő szörnyűségeket.

Maga a történet bizarr, de számomra alapvetően érdekesnek tűnt. Ahogy a fülszövegben is olvasható, a világ kiégett, nincsenek állatok, így a szegények növényeket esznek, a gazdagok pedig a szegényeket, akik a húsukért annyi pénzt kapnak, hogy a családjuknak ezzel segíteni tudnak, épp ezért nagyon sokan feláldozzák magukat. Főhősünk Demetrius is erre szánja el magát a barátjával, Lukával együtt és a fővárosba, Londiniumba (ez a régi London) tartanak. Persze az útjuk nem egyszerű, hiszen a "konyha" felé tartó úton sok buktató van, így szerencsésnek mondhatják magukat, hogy élve eljutnak a mindenható polgármester házához. Demetrius közben egy újságkivágásban megpillant egy gyönyörű, vörös hajú lányt, a polgármester lányát, Abigailt, akibe természetesen, minden esélytelensége mellett is, de beleszeret. De ahogy a történet maga, úgy a szerelmi szál is számomra "picit" beteg volt, nem mondhatom azt, hogy ez egy megszokott lávsztori. Hiszen ki hallott már olyat, hogy az az igazi szerelem, ahol a párok étvágyilag izgulnak rá a másikra és meg akarják egymást enni... De ez még csak a jéghegy csúcsa.

Az író pedig elég részletességgel (néha úgy éreztem hogy számomra kicsit túl részletességgel) avat be minket
ebbe a világba. Milyen sorsa lesz annak, aki eljut a leggazdagabb házakig, és mi annak, akit elkapnak a kannibálok útközben? Milyen húst szeretnek jobban a gazdagok, miért adnak ki több pénzt és mit tesznek meg érte, hogy megszerezzék? A történetnek ez a része olyannyira nyomasztó, hogy a valódi akció része valahogy számomra elsikkadt a sok borzalom között. Mit nekünk embernagyságú patkányok (héé, tehát akkor mégis vannak állatok? akkor miért nem a patkányokat eszik, főleg, ha ilyen nagyságúak?) és felkelők, akik emberekre vadásznak az alagutakban? Ezt az akadályt már szerintem lazán vesszük, ha közben mások nem esznek meg minket. Ennél szürreálisabb szerintem már csak az lehet, hogy a gazdagok valamiért (erre nem jöttem rá, hogy miért), de teljes mértékben visszamentek a múltba, Shakespeare korabeli ruhákba öltöznek és annak a kornak megfelelően beszélnek és élnek. 

A főhősünk Demetrius pedig érdekes figura. Nem az a kimondottan főhős típus, hiszen a történet elején annyira szerencsétlen, hogy én már akkor fogtam a fejem, hogy ez a gyerek hogyan fog életben maradni ebben a világban? Szerintem ez nem is sikerült volna neki, ha nincs ott a haverja, Luka. Ő volt számomra inkább a "főhős alapanyag", belőle ki tudtam volna nézni, hogy izgalmasan és érdekesen elvisz a hátán egy regényt. De szerencsétlen Demetriusunk lett a főhős, az ő szemszögéből ismerhetjük meg a történetet. Persze a fiú sokat fejlődik, a végére már majdnem képes voltam kedvelni és úgy érzem, hogy a későbbi részek folyamán talán még közelebb juthat majd hozzám:). Ami viszont már most megfogott benne, az a szarkazmusa, ahogy önmagát látja:).
A másik mesélőnk pedig Abigail, a polgármester féltve őrzött lánya, aki persze szíve mélyén lázadna az egész rendszer ellen, de a gyerekkorától beléneveltek miatt nehezen tud elszakadni a megszokott világától. Ő számomra picit érdekesebb szereplő volt, mint Demetrius, de belőle is hiányzott valami, hogy komolyabban megkedveljem. Valahogy úgy éreztem, hogy az író inkább a történtekre helyez nagyobb hangsúlyt és a karakterek megalkotása picit háttérbe szorult.
A világfelépítés rendben volt, innen-onnan, de végül is megtudhattuk, hogy mi történhetett, ami miatt idáig fajult a világ, viszont ami nagyon izgatja a fantáziámat, hogy rendben, hogy Nagy-Britannia a kannibálok földje lett, de mi van a világ többi részével?
Amivel problémám volt, az az, hogy a regény közepe táján úgy éreztem, hogy egy picit megállt a történet.  Valahogy túl sok időt töltöttünk el a konyhán és őszinte leszek, az ott olvasott borzalmak mellett is néha untam magam. De aztán beindult minden és a végére csak kapkodtam a fejem, annyi minden történt hirtelen:).

Összességében érdekesnek találtam ezt a regényt, egy pici rápihenéssel (mert ezután valami könnyedebb történetre van szükségem:) szívesen olvasnám a folytatást is. Kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban mi fog történni a főhőseinkkel, hogy ezt a nyomasztó első részt überelni tudja-e még valamivel az író, vagy ez volt a mélypont és innentől már csak jobb lesz minden?
A regényt mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlom a néhol igencsak részletes és véres részek miatt. 

Borító: Nekem nagyon nyomasztó, de elég jól előrevetíti, hogy mi várható a könyvben

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Talán maga a témaválasztás. Ennyire beteg történetet már rég nem olvastam.

Mélyrepülés: ami Whitechapelben történik a regény elején

Érzelmi mérce: Van benne szerelmi szál, de az is kicsit beteg, mint maga a történet:).

Értékelés:

Nyereményjáték:
A Londinium hercege könyvben fontos szerepet kap a híres angol drámaíró Shakespeare. A szereplők gyakorta idéznek a műveiből, és színdarabokat is előadnak. A Blogturné bloggereinek posztjában találtok egy-egy idézetet egy-egy Shakespeare darabból. A te feladatod rájönni, hogy melyik tragédiájából vagy komédiájából származik a részlet.
Ha helyesen beírjátok a Rafflecopter dobozba, hogy melyik műből származik az idézetet, a turné végén nektek is van esélyetek megnyerni az Atheneaum Kiadó által felajánlott Londinium hercege című könyv egy példányát.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz. 

Éltem hűségeért! – Becsületes
Jago! im Desdemonám’ rád hagyom.
Add társ gyanánt nődet melléje majd,
És szerencsésen, épen jöjjetek.
Jöjj Desdemona! egy órát lehet csak
A szerelem s rendelkezés közöttFelosztanom. Ah! az idő parancsol.


A blogturné további állomásai:
Szeptember 6 - Zakkant olvas
Szeptember 7 - Deszy könyvajánlója
Szeptember 8 - Media Addict
Szeptember 9 - Bibliotheca Fummie
Szeptember 10 - Kelly Lupi olvas

Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg


A hazánkban is nagy sikert aratott Egyetlen sorozat második része jelenik meg 2015. szeptember 14-én az Athenaeum Kiadó gondozásában, Egyetlen méreg címmel Rachel Van Dyken tollából. A Blogturnésok tíz bloggere válallkozott arra, hogy Wes legjobb barátja, a balhés Gabe történetét véleményezze nektek. Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.   

Atheneaum Kiadó 2015.09.14
328 oldal
Fordította: Szilágyiné Márton Andrea
Goodreads: 4,21
Besorolás: NA, romantikus, realista

Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt.
Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából.
A szenvedély.
Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek.
Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány.
De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?

Már a sorozat első része is nagyon tetszett, kisebb hibái ellenére is, de az Egyetlen méreggel beírta magát a szerző a kedvenceim közé. Kétségtelen, hogy az első részben megismert Gabe karaktere szinte kiabált a saját könyvért, nem volt olvasó, akinek ne keltette volna fel az érdeklődését ez a balhés, tetovált rosszfiú. Rachel Van Dyken  nagyon jó érzékkel megáldva, igazi karakterközpontú történetet tár elénk a második részben. Itt vannak a korábban megismert barátok, Wes és Kiersten, valamint Lisa, akik mint egy valódi kis család támogatják Gabe-et. Különösen Wes bölcs tanácsait élveztem, aki mint egy igazi terapeuta, meghallgatta és segítette a legjobb barátját. Mert nem lehetett nem észrevenni, hogy valami baj van Gabe-el. Hiába próbálja magára erőltetni a mosolyt és a gondtalanságot, ez egyre nehezebben megy. Hatalmas terhet cipel a vállán, súlyos titkot a múltjából, ami miatt teljesen megváltoztatta a személyiségét. Az olvasók már a regény elején szembesülnek ezzel a titokkal, és elindul az a bizonyos érzelmi utazás, ami rabul ejti a szívünket a new-adult regényeket olvasva.
Gabe küzd a démonaival, olyannyira magába zuhanva, hogy még a boldogság lehetőségét is kizárja az életéből, mondván, hogy ő azt nem érdemli meg. A lelkiismeret furdalás és a tehetetlenség mérgezi belülről, cseppenként adagolva a boldogtalanságot. Pedig ott van az orra előtt Saylor, az ártatlan, szépséges elsős lány, aki maga is problémákkal küzd,  mindenképp meg kell szereznie az ösztöndíját, a családjának szüksége van rá. A zongorajátékában azonban nincs elég szenvedély, és ez nagy hátrány a vizsgákon. Gabe segít neki, hiszen benne viszont dúlnak az érzelmek, veszteség és  fájdalom versenyzik egymással a lelkében. Hiába szikrázik közöttük a levegő, Gabe undok és szarkasztikus a lánnyal. Saylor viszont nem adja fel, és lassan megpróbálja lebontani Gabe szíve köré épített falakat.
Gabe titka szívszorító, mélyen megrázó,  nem lesz ennek a könyvnek olyan olvasója, aki egy nagy csomag papírzsepi nélkül megússza. Saylor hozzáállása példamutató, okosan kezeli a helyzetet és ezzel Gabe bizalmát is elnyeri. A lány sokat tanult a sérült emberekről az öccse révén, és jó volt látni, hogy ezt tudta kamatoztatni ebben a helyzetben is. Annyira szurkoltam nekik, hogy Saylor titkos vágyai beteljesüljenek és Gabe is megkapja amire mélyen vágyik, valaki összeragassza az összetört szívének darabjait.
A regény felépítése a váltott szemszögeken kívül még remekel abban is, hogy a fejezetek elején egy-egy  "bölcsességet" vagy fejezet-előzetest olvashatunk, ami a szereplőktől hangzik el. Ezek nagyon őszinte, találó mondatok, hol mosolyogva, hol elszoruló szívvel olvastam. Ez a kedvencem, amit Gabe mond, annyira jellemző rá:
"Nem tudtam, mennyit bír még a szívem… Valahányszor elmosolyodott, egy kis darabot elveszítettem magamból, mert a mosolya nem volt a régi, mert a szeme már ismeretlen volt, de ígéretet tettem. Ott voltam a purgatóriumban… és onnan minden más jónak látszott. Még a pokol is." 

Összességében nagyon ajánlom a könyvet, én imádtam átérezni a történet mély érzelmeit. Drukkoltam, hogy Gabe megengedje magának  a második esély lehetőségét, miután megvívta a harcát  saját magával. Még egy dolog. Wes és Gabe, olyanok, mintha testvérek volnának, ez a kapcsolat nem egy hétköznapi haverság, és ez remek dolog.  Kíváncsian várom a sorozat befejező részét, ami Lisa történetét fogja elmesélni, remélem hamarosan!

Borító: Az első részhez igazodik.
 
Kedvenc karakter:  Gabe, Wes, Gabe, Saylor, Gabe, Gabe, Gabe

Szárnyalás: Imádtam a történetben felbukkanó zenei vonatkozásokat.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Nincs olyan olvasó, aki könnyek nélkül megúszná az olvasást. 16 éves kortól ajánlom.

Értékelés:
Blogturné extra:
Gabe tetoválásai sajnos csak szűkszavú leírást kaptak a könyvben. Az ujjára tetovált K betű a legegyszerűbb, jelentése nyilvánvalóan a kötődést jelképezi. Gabe ujjain további hangjegyek találhatók valamint a testére is tetováltatott egész dalszöveget, ezek  egyértelműen a zenei kötődést jelentik.
Említ Saylor még néhány tetoválást:
Madár: Lelki szabadság és a felemelkedés szimbóluma.
Kereszt: Sokféle jelentést takar, a vallás mellett jelentheti a világegyetem sokféleségét, kiterjesztését.
Kígyó: Többféle jelentése van a különböző vallások és mitológiák kapcsán. Életet és gyógyulást ad, ugyanakkor a veszélyt is jelenti.


Játék:

Minden állomáson találtok egy YouTube videót, egy-egy fülbemászó zongorajátékkal. Írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a videókon szereplő művek SZERZŐinek nevét.A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.


a Rafflecopter giveaway
Résztvevő blogok:
09.06 Angelika blogja
09.07 Kristina blogja
09.08 Szembetűnő
09.09 Dreamworld
09.10 Kelly & Lupi olvas
09.11 CBooks
09.12 Deszy könyvajánlója
09.13 Könyvszeretet
09.14 MFKata gondolatai
09.15 Zakkant olvas

Rendszeres olvasók