KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2015. augusztus 29., szombat

Anna Todd: After - Miután (Miután #1)

Gabo Kiadó, 2015
198 oldal
Fordította: Gondáné Kaul Éva
Goodreads: 3,74
Besorolás: New Adult, romantikus

EGY SZENVEDÉLYES SZERELEM TÖRTÉNETE, AMELY MILLIÓKAT HÓDÍTOTT MEG VILÁGSZERTE.

Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de miután találkoztak, az élet megváltozott.

Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?
Talán azért, mert ez szerelem?

Anna Todd AFTER című fanfictionjét milliók olvasták a WATTPAD-en, és az egész világon lenyűgözte az olvasóit. Itt az idő, hogy ön is megismerkedjen az internet legtöbbet emlegetett könyvével.


Előre bocsátom, hogy nem utálom a fanfiction sztorikat. Pár éve rengeteget olvastam én is, először Robstein témában, mert nagyon sok barátnőm fantáziáját izgatta Robert Pattinson és Kristen Stewart kettőse a Twilight kapcsán, így szinte mindenki ingerenciát érzett ahhoz, hogy ezt megírja. Voltak köztük nagyon jók, de voltak köztük felejthetőek is. Majd később mást is olvastam, főleg Vámpírakadémia témában, mert a sorozat végét nem úgy képzeltem el, ahogy az írónő, így addig kerestem a fanfiction.net-en, ameddig olyat nem találtam, ami nekem is tetszett. Úgyhogy igen, olvastam én is épp elég fanfiction regényt ahhoz, hogy nagyjából legyen rálátásom arra, hogy mi jó és mi nem.
Erről a regényről pedig rengeteget hallotta, blogger berkekben sokat beszélgettünk róla, így nagyon kíváncsi lettem rá én is.

Történetünk a szokásos New Adult sztori: "a fiatal, ártatlan, szűz egyetemista lányka belebolondul az egyetem halálosan dögös, jóképű rosszfiújába" és persze ebből lesz itt kalamajka, ahogy az már megszokott.
Tessa, a főhősnőnk, nem túl egyszerű háttérrel indul, van egy rosszindulatú anyja és egy "langyos víz", de persze nagyon vonzó, nála fiatalabb pasija. Innen kerül be az egyetemre és a kollégiumban a szobatársnője "segítségével" megismerkedik Harryval - bocsánat, Hardinnal, aki elég nagy hírnévnek örvend. Tetovált, nagyszájú, két kézzel falja a csajokat és persze rettentően bunkó. Tessa pedig, hiába inti óva a szobatársnője és barátnője, természetesen azonnal belezúg a rosszfiúba, aki persze ugyanúgy felfigyel az ártatlanságra és megkezdődik a macska-egér játék.

Én alapjában véve szeretem a macska-egér játékokat egy szerelmi kapcsolatban, sőt ez még izgalmasabb is, mint egy egyszerű randevú és az abból kialakuló kapcsolat. De ez akkor érdekes, ha mind a két fél egyenrangú, ugyanolyan vagány, nagyszájú. Ami itt szerintem nem mondható el. Tessa eleinte hajtott erre a státuszra, kedveltem, volt egy-két jó megmozdulása, de ahogy egyre jobban belezúgott Hardinba, úgy veszítette el teljesen önmagát. Azt gondolta magáról, hogy nagylány, tudja kezelni ezt a fiút, de nagyon hamar bebizonyosodott, hogy ez nem így van; rettentő ártatlan, kezdő és túl naív Hardinhoz, amit a fiú teljes mértékben ki is használt. Ha olvastátok pár értékelésemet, tudjátok, hogy a gyengéim a rosszfiúk. Itt is próbáltam azonnal megkeresni azt Hardinban, ami miatt számomra a rosszfiúk vonzóak, eleinte sikerült is, de ahogy belemélyedtünk a sztoriba, annál inkább ellenszenvessé vált.
Sokan írtátok, meséltétek, hogy a Gyönyörű sorscsapás főhőse, Travis mennyire beteges. Hát nyugodtan elmondhatom, hogy Travis, Hardinhoz képest egy szőke herceg fehér lovon.
Hardin egy abszolút bipoláris, beteges, őrült srác. Vannak jó pillanatai tényleg, eleinte én is kedveltem, de ez egészen addig tartott csak ki, ameddig Tessával össze nem kerültek - nem, ez nem spoiler, ez már a fülszövegből is kideríthető. Onnantól kezdve indul az őrület a végtelenségig. Igen, jól mondtam, végtelenségig, mert ennyit húzni és nyúzni egy kapcsolatot, mint ahogy az írónő megírta, valami borzalmas. És ráadásul újra és újra ugyanarról szól az egész. Minden szép és jó, majd Hardin bunkó lesz, Tessa vérig sértődik, majd Hardin bocsánatot kér, szexbe torkollik a megbocsátás és újra minden szép és jó. Majd Hardin újra bunkó lesz, Tessa megsértődik......
Én egy jó szerkesztő helyében a felét kihúztam volna. Már az első 1-2 alkalom után is mindenki megértette, hogy nem egyszerű a kettőjük kapcsolata. Ezt kár volt ennyi oldalon keresztül húzni.

Akik egyedül számomra kedvelhetőek voltak ebben a regényben, Hardin családja. Igen, az apja követett el nem túl szép dolgokat a múltban, de még így is, ezerszer kedvelhetőbb volt, mint a saját fia. Hardin mostohaanyját imádtam, ahogy Liamet, főhősünk mostohatestvérét is.

Tessa pedig végleg azzal veszítette el a jóindulatomat, ahogy a régi pasijával bánt. A szerencsétlen srác a maga módján szerette Tessát, az már más téma, hogy nem voltak egymáshoz valóak. De amit főhősnőnk művelt a sráccal, az még engem is kiborított. És ez a szerencsétlen még ezek után is megbocsátott volna Tessának. Nyomor a köbön!

Egyszerűen alig merem elhinni, hogy ebből a regényből világsiker lett, amit valószínűleg meg is fognak filmesíteni. Azt nagyjából sejtem, hogy miért lett siker, hiszen a legnagyobb One Direction őrület közepette készült és a rajongók Harryt beleképzelve főszereplőnek, valószínűleg bármit megvettek volna, amit a srác neve fémjelez. De könyörgöm! Ennél ezerszer jobb fanfiction regények vannak, pont ebből kellett bestsellert csinálni? Komolyan, elsírom magam.
Ráadásul azon felül, hogy a One Direction tagjai a szereplők - nekem nem jött át, hogy ki kicsoda, mert nem ismerem őket -, sajnos nekem semmi nem mutatta, hogy közük van az együtteshez. Esetleg, ha lett volna benne valami zenei szál, az talán közelebb hozta volna hozzám az egészet, de így csak feltevéseim maradtak. És bár nem ismerem Harry Stylest, de ha az írónő által leírt karakter alapján próbálok róla képet alkotni, az régen rossz rá nézve. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy a valódi Harry ennyire elvetemült lenne:).

Ami az egészben pedig a legfurább, hogy attól függetlenül, hogy a regény egy rakat klisére épül (a végét is beleértve), de mégis addiktív. Képtelen voltam letenni, szinte egy ültőhelyemben kiolvastam és akármilyen rossz is volt a történet, mégis kíváncsi vagyok a folytatásra. Mazochista lennék? Lehet. De hátha a második rész jobb lesz valamivel:). Vagy talán, mert Hardinnak mégis volt pár jó pillanata, amikor az őrülete mögé bepillantást engedett? Majd kiderül.

Összességében ez egy végtelenül klisés, beteg "szerelmi" történet, amit főként One Direction rajongóknak ajánlok, ők valószínűleg meglátják benne azt, amit én "nem-rajongóként" nem találtam meg. Mindenképpen 16 éven felülieknek javaslom az olvasását a rengeteg szexjelenet miatt. 

Borító: Nekem túl egyszerű, abszolút nem vonzaná magára a figyelmemet, ha nem ismerném az előzményeit a regénynek és nem célzottan keresném.

Kedvenc karakter: Hardin mostohaanyja: Karen és Liam

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: a hosszas nyüglődés

Érzelmi mérce: főhőseink egy idő után nem fogják vissza magukat, így mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlanám az olvasását

Értékelés:


Külföldi borítók
A rengeteg külföldi borító közül mutatok párat.

A Wattpad - ebookként - háromféle borítót is készített. Az első kettőn az énekes szerepelt, akiről az írónő Hardint mintázta, a harmadikra viszont már nem került fel:


A legtöbb kiadó ragaszkodott a két szereplős borítóhoz - az angol és a francia borító majdnem tökéletesen megegyezik:


Ahogy a bolgár és spanyol borító is szinte ikertestvérei egymásnak:

És a portugál, a horváth és az olasz borító:

És végül a német borító a maga egyszerűségével:

Matthew Quick: Napos oldal


Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben…
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.
A Blogturné Klub különleges utazásra hív. Ismerd meg a Napos oldalt, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.

Könyvmolyképző Kiadó 2013
322 oldal
Fordította: Stern Gábor
Goodreads: 4,01
Besorolás: felnőtt, realista,

A regényből nyolc Oscar-díjra jelölt film készült Bradley Cooper, Jennifer Lawrence és Robert De Niro főszereplésével.
Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket. Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről, aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná, hogy elősegítse a gyógyulását. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé torz, ugyanakkor szívszorongató és végtelenül szórakoztató is a kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú, néha vidám, mint maga az élet.

Sajnos a Napos oldal az emberek többségénél a könyvből készült filmhez fog kapcsolódni, és ez nagy kár, ugyanis kulcsfontosságú tényekben tér el a könyvtől, és fele annyira sem jó, mint az írott történet. Gyakorlatilag egy vígjátékot forgattak egy mély dráma helyett. Nem is megyek bele abba, hogy mi tetszett és mi nem a filmből,  jelen esetben is az örök igazság győzött: a könyv mindig jobb.
Pat egy nagyon különleges elme, ő meséli a történetet, megtudhatjuk, hogy korábban történelem tanár volt, és valami baleset történt vele, aminek következtében elmegyógyintézetben van egy ideje. Azt is érti, hogy Nikki, a felesége most máshol él, de azt már ő találta ki, hogy "különidőn" vannak mindaddig, amíg ő újra meg nem felel a felesége elvárásainak, és az ki nem békül vele. Ennek érdekében őrült mennyiségben sportol, mert kicsit elhízott az utóbbi időben, klasszikus irodalmat olvas, mert Nikki szégyellte a társaságuk előtt, hogy csak bambán néz, ha ez a téma kerül szóba. Miután anyja hazaviszi, természetesen megfordul a fejében a kapcsolatfelvétel is. Hónapok estek ki az emlékezetéből, fogalma sincs, mi volt az a bizonyos baleset és miért van emiatt távolságtartási végzés Nikkivel szemben. Azzal nyugtatják, hogy ha az elméje készen áll, akkor majd emlékezni fog mindenre.
Tulajdonképpen a második esélyről szól a történet mondanivalója, az újrakezdésről, de egészen más a végkifejlet, mint ahogy azt Pat elképzelte a hazaérkezésekor. Lassan, hónapokon keresztül építkezik a puzzle darabokból, mire végül összeáll a kép. Ezen az úton segíti a terapeutája, a testvére, az anyja, barátai, na és Tiffany.
Tiffany-t szerettem. Ő volt a másik hőse a történetnek, jól kombinált és jól tudott hallgatni, ha arra volt szükség. Imádtam a könyv csattanóját, ami az ő fegyveréből sült el.
Azt szerettem Pat-ben, hogy mindig hitt a boldog befejezésben, a napos oldalra jutásban. Jó akart lenni, és ezért megtett minden tőle telhetőt.  Meg akart felelni a szüleinek is, főleg az apja szeretetére vágyott. Fontos momentum a könyvben az amerikai foci őrület, az Eagles-rajongás, ami máris egy csapattá kovácsolja a család férfi tagjait. Őszintén szólva nekem toronymagasan utálatos volt látni ezt a fajta rajongást, például az órákkal a meccs kezdete előtti parkolói fiestát. Én közelről ismerem, milyen egy fanatikus futballrajongó, és nem véletlenül utálom ezt a felhajtást. És ne is beszéljünk a képernyő előtti szurkolókról, mint Pat apja, aki a meccs elvesztésekor egyszerűen betöri a tv-t.  Ugyanakkor megálltam egy pillanatra, magamba néztem, és máris láttam magam kívülről, mint egy tudálékos könyvmolyt, aki pont olyan ellenszenves lehet a futballszurkolóknak, mint amennyire én lenézem őket. Úgyhogy RESPECT.
Az írásmóddal nem volt bajom, én szeretem a leveleket és a naplóbejegyzés jellegű mesélést, de néhány részlet nem tetszett. Pat ugye a felesége kedvéért iskolai kötelezőket olvas. Könyörgöm, ő nem járt iskolába? Történelem tanár volt! Nem hiteles, hogy ő nem olvasta eddig a kötelezőket. Viszont jól elspoilerezett néhány klasszikus olvasmányt, amit ezek után nem is fogok elolvasni. Én sem bírom a happy end  nélküli könyveket. Amikor végez Hemingway művével, ki ugyan nem dobja az ablakon, mint a filmből vett jelenetben itt jobbra, de megjegyzi, hogy soha nem vesz többé a kezébe könyvet a szerzőtől.  A kirablása utáni helyzet semennyire sem volt hihető, csak ráncoltam a szemöldököm, mindazonáltal félelmetes volt, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek.
Matthew Quick valamihez viszont nagyon ért, és az a depresszió. Nyilvánvaló, hogy alaposan elmerült a témában, illetve talán ő maga is volt már ilyen jellegű beteg. Ezeket az állapotokat, érzéseket nem lehet leírásokból ilyen hitelesen magává tenni.
A történet nagyon olvastatja magát, peregnek az oldalak, mivel szimpatikusak a főszereplők, hamar fogy a könyv, pedig érdemes lassan olvasni. Ha tanácsolhatok valamit, hagyjátok a csudába a filmet, itt a valódi érték a könyvben van, olvassátok, megéri!
Megrendelhető: ITT

Borító: Ez segített elképzelni Pat és Tiffany karakterét.
 
Kedvenc karakter: Pat, Tiffany

Szárnyalás:  Tetszettek a levélváltások a végén.

Mélyrepülés: A rengeteg Eagleeeeeees ordítozás.

Érzelmi mérce: Felnőtt olvasóknak való.

Értékelés:


JÁTÉK


A Napos oldal fantasztikus történetéből nagysikerű film is készült Bradley Cooper és Jennifer Lawrence főszereplésével – utóbbi Oscar díjat is nyert alakításáért.
A mostani játék során a kedvenc filmünkről írunk pár sort, amiben Bradley vagy Jennifer játssza a főszerepet. A feladatod, hogy kitaláld, melyik filmről van szó, és beírd a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.

Az én feladványom: Szupertitkos gyógyszer körül forog a történet, amely hozzásegíti a használóját, hogy képes legyen az agya teljes kapacitásának használatára.

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai:
08/29 Kelly & Lupi olvas
08/31 Media Addict

2015. augusztus 25., kedd

Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses (A Court of Thorns and Roses #1)

Bloomsbury Children's, 2015
416 oldal
Goodreads: 4,32
Besorolás: fantasy, YA

When nineteen-year-old huntress Feyre kills a wolf in the woods, a beast-like creature arrives to demand retribution for it. Dragged to a treacherous magical land she only knows about from legends, Feyre discovers that her captor is not an animal, but Tamlin—one of the lethal, immortal faeries who once ruled their world.

As she dwells on his estate, her feelings for Tamlin transform from icy hostility into a fiery passion that burns through every lie and warning she's been told about the beautiful, dangerous world of the Fae. But an ancient, wicked shadow grows over the faerie lands, and Feyre must find a way to stop it . . . or doom Tamlin—and his world—forever.

Perfect for fans of Kristin Cashore and George R. R. Martin, this first book in a sexy and action-packed new series is impossible to put down!


Sarah J. Maas nálam már bizonyított, hiszen az Üvegtrón sorozata a mai napig nagy szerelem és alig várom, hogy a következő részét a kezembe vehessem. Így amikor kiderült, hogy egy új sorozata jelenik meg májusban, teljesen bezsongtam és azóta izgatottan pakolgattam az olvasnivalóimat, hogy ennek a regénynek biztosan legyen helye az idei olvasmánylistámban. És végre eljött a mi időnk:).

Direkt nem olvastam utána a történetnek mielőtt belekezdtem, mert szerettem volna teljesen újdonságként kezelni. Persze végül elég volt a második fejezetig eljutnom, amikor rádöbbentem, hogy ez ismét egy mese feldolgozás lesz, ezúttal a Szépség és Szörnyeteg történetét alakította át az írónő egy ízig-vérig izgalmas fantasy regénnyé.

Feyre (csak világosabb hajjal)
A tizenkilenc éves Feyre, hogy a nyomorgó családját ellássa, vadászni jár a közeli erdőbe. Egy havas éjszakán végre egy szarvas kerül a nyila elé, de kiderül, hogy ugyanezt nézte ki magának prédájául egy óriási farkas is. A lány, hogy megmentse a zsákmányt, megöli a farkast. Azonban a farkas nem egyszerű állat volt, így hamarosan egy szörnyszerű lény jelenik meg náluk és elégtételt követel az áldozatért: vagy azonnal megöli Feyret a farkasért cserébe, vagy a lány vele tart végleg, mint a rabszolgája. Feyre a második lehetőséggel élve követi a szörnyet és a Fae (tündérek) világában találja magát. Mert hát ugye Feyre sem egy egyszerű világban él, hanem egy olyanban, amelyen osztozniuk kell a tündérekkel. Egy hatalmas sziget az otthona, amelynek alsó részén, egy vékony sávban élnek az emberek, a felső, nagyobbik részét pedig a Fae (tündérek) foglalják el, hét Udvar (Éj, Nappal, Hajnal, Tavasz, Nyár, Ősz és Tél) irányítása alatt. A Fae megveti az embereket, az emberek pedig rettegnek tőlük, így egy hatalmas fal választja el egymástól a két népet és egy egyezmény biztosítja a törékeny békét köztük.


A tündérek világa azonban a szépsége mellett halálos veszélyeket rejt magában, főleg akkor, ha az, aki odakerül, ember. Rengeteg olyan lény él a fák között, a bokrok alatt, itt-ott elbújva, amelyekkel találkozni felér egy halálos ítélettel. Pedig ez lesz Feyre új otthona, ide hozza el Tamlin, akiről kiderül, hogy nemcsak egy szörny, hanem ő egy High Fae (magasrangú nemes tündérnek tudnám talán lefordítani a legjobban), aki a Tavasz Udvarának uralkodója és akit sok más tündérrel együtt átok sújt. Maszkot kell viselniük, amelyet nem vehetnek le soha, hacsak nem töri meg valaki ezt az átkot. És ki tudja megtörni? És mivel? Erre próbál rájönni Feyre, hiszen szépen lassan az ellenségeskedése szerelemmé fordul át a fogvatartója felé és mindenáron meg akarja menteni Tamlint.

Egyszerűen nincs rá jó szó, hogy mennyire élveztem ezt a feldolgozást és azt, hogy a "szörnyeteg világa" a
Tamlin
tündérek világa lett. Tökéletesen beleillett ez a mese ebbe a világba, Sarah zseniálisan illesztette bele az átkot és azt, hogy mivel lehetne ezt megtörni. Amin azért lett volna mit javítani (szerintem), az a rész, miután Feyre megérkezett a tündérekhez. Az írónő itt is imádja a hosszas leírásokat, bár annyit pozitívumként felhozok, hogy most nem a lány ruhatárát ecseteli hosszú órákon át, hanem a Tavasz Udvarát. Tudom, hogy szükséges volt a sok leírás, hogy beleéljük magunkat, hogy milyen gyönyörű, milyen varázslatos és milyen veszélyes ez a hely, de voltak részek, amit már picit soknak tartottam. Persze ezen sokat javított Tamlin és Feyre kapcsolata, ami szerencsére nem azonnali "meghalok érted" szerelem lett, ahogy Andi barátosném mondta, "itt a szépséget kellett megszelidíteni, nem a szörnyeteget". Azért Tamlin sem könnyen kiismerhető (hiszen tündér:), nem teljesen tiszta eleinte, hogy mi a célja a lánnyal, miért tartja fogva, hiszen egyáltalán nem úgy bánik vele, mint egy rabszolgával. Feyre pedig éppolyan vagány hősnő, mint a másik sorozatban Celaena, nem megy a szomszédba egy kis bátorságért vagy néha inkább úgy mondanám, hogy eszetlenségért:). De hát a főhősőket ezért szeretjük, és ezek a néha meggondolatlan lépéseik viszik előre a történetet. A családjához fűződő kapcsolata és önfeláldozása pedig csodálatra méltó, hiszen nem tudom, hogy hányan tették volna meg azt a családjukért, amit ő.
Természetesen nem hagyhatom ki a szereplők közül Tamlin "szárnysegédjét", Lucient sem, aki eleinte - sőt, néha később is - elég szkeptikusan fogadja a lányt, de a barátja miatt kénytelen elfogadni őt. Imádtam a szarkasztikus stílusát és bármit megadnék egy ilyen barátért!

Szóval ott tartottam, hogy rengeteg és még több leírást kaptunk a Tavasz Udvaráról, volt egy kis románc, egy pár veszélyes helyzet, de valami nagyon hiányzott nekem. Mégpedig a "rosszfiú". Ekkor érkezett meg Rhys. Lehet, hogy inkább csupa nagybetűvel kellene írnom a nevét?:) - szóval megérkezett RHYS és onnantól számomra mindenki más elhalványult, hiába imádtam addig Tamlint, ő is szinte teljesen feledésbe merült. Eleinte csak pár aprócska jelenete volt, de már ott is annyira erős volt a jelenléte, hogy csak azt vártam, mikor jelenik meg újra a színen.
Rhys
Igen, ez az, így kell megírni úgy egy karaktert, hogy nem kell kétoldalanként leírni, hogy "hűdejópasi, hűdevonzó, hűdemindenkiőtakarja". Itt az írónő minden sorából átjött, hogy Rhys milyen izgalmas, milyen veszélyes és mennyire nagy játékos. (a kinézetéről pedig inkább nem is mondok semmit, mert az már csak hab a tortán:).  Rajta keresztül ismerkedhetünk meg a Fae világának sötétebbik, életveszélyesebbik oldalával és mit ne mondjak, élveztem nagyon. Rhys megjelenésével pedig beindult a történet, mozgalmassá, ijesztővé, akciódússá és nagyon forróvá vált. Minden téren:). Ő az a szereplő, akit normál esetben utálnál, hiszen minden erkölcsi megfontolás nélkül megöl vagy megkínoz bárkit, de egyszerűen vonz. Ő az, akit szeretnél megszelidíteni, mert érzed, tudod, hogy ha sikerül beférkőznöd a páncélja mögé, akkor végérvényesen megkaphatod őt. De egy percig se gondoljátok azt, hogy könnyű dolgotok lenne vele!

Többet nem szeretnék elárulni a történetből, már szerintem így is többet meséltem, mint kellett volna:), de
egyszerűen annyira rabul ejtett, hogy órákon át tudnék róla ömlengeni. Persze ne higgyétek, hogy a történet csak évődésről, szerelmi háromszögről és sétálgatunk a gyönyörű kertben jelenetekről szól, mert van benne bőven sötét, kegyetlen, megdöbbentő, körömlerágósan izgalmas és kalandos rész is, hiszen ismét bebizonyosodott, hogy a tündérek világa nem csupa szépség, báj és kedvesség, a "szépek népe" kegyetlen, számító és hatalomra vágyó társadalom, ahol bárki senki nem tud hazudni, de a szavakat olyan ügyesen forgatják, hogy ember legyen a talpán, ha jól akar kijönni a velük megkötött  alkujukból vagy megállapodásukból.(arra pedig kíváncsi leszek, hogy ha majd olvassátok, mennyi idő alatt jöttök rá a versike megoldására:)))).
Sarah pedig nagyon jól építette fel ezt a világot, olyannyira, hogy bár nem egy életbiztosítás köztük lenni, de mégis, minden porcikám vágyódott oda és sokat megadtam volna, ha Feyre helyében lehettem volna.
Összességében ezt a regényt mindenkinek ajánlom, fiúknak és lányoknak is, mert Sarah újra bebizonyította, hogy érdemes őt olvasni, mert nagyon jól tud mesélni. A végéről pedig csak annyit, hogy bár nem függővég, de mégis tudva, sejtve, hogy mi várható a következő részben, annyira várom, hogy, ha tegnap a kezembe kaphattam volna a folytatást, már az is késő lenne:).

Borító: Nagyon tetszik, kifejező, így a történet befejezése után újra végignézve, rajta van (majdnem) minden, ami fontos:)

Kedvenc karakter: RHYS, RHYS és RHYS! Ja és persze Feyre, Tamlin és Lucien is:)

Szárnyalás: Rhys és Feyre megállapodása

Mélyrepülés: Amarantha 

Érzelmi mérce: a szerelmi jelenetek gyönyörűek, nincs elsietve semmi, de mindemellett forróak is, sok mindennek lehetünk "szemtanúi", így talán inkább 16 éven felülieknek ajánlanám az olvasását 

Értékelés: (adnék többet is, mint 5 csillag, annyira imádtam)


2015. augusztus 16., vasárnap

Marc Pastor: Barcelona árnyai (Moisés Corvo #1)


A Libri Kiadó jóvoltából 2015 nyarán jelent meg Marc Pastor regénye, a Barcelona árnyai, mely egy sorozat első kötete. A történet az 1910-es évek Barcelonájába kalauzol bennünket, ahol nem csak a napfényé és a csillogásé volt a főszerep, hanem a sötét és ijesztő éjszakáké, melyeken egy szörny is rettegésben tartotta a várost.

A Barcelona árnyai blogturné alkalmával a szörny nyomába eredünk, megtudhatjátok ki volt Enriqueta Martí, vagy éppen Moisès Corvo.
Libri Könyvkiadó, 2015
320 oldal
Fordította: Varju Kata
Goodreads: 3,60
Besorolás: krimi

Barcelona utcáit egy rém tartja rettegésben.
Gyerekek tűnnek el nyomtalanul a koszos és sötét sikátorokban.
Talán maga az ördög bújik meg az árnyak között, ő csábítja magához az ártatlanokat.
A rendőrség tehetetlen és közömbös, Moises Corvo felügyelő azonban eltökéli, hogy véget vet a gaztetteknek, és megbünteti elkövetőjüket. Nyomozása nemcsak versenyfutás az idővel, de valóságos ördögűzés is: végig kell járnia a katalán főváros nyomornegyedeit, luxusbordélyait, a fényűző kaszinók és gyomorforgató kanálisok világát.
Amikor a valóság napvilágra kerül…, az mindennél elborzasztóbb.

Barcelona számomra örök szerelem, amióta volt szerencsém ott járni, azóta visszavágyom. Imádom a város hangulatát, a nyüzsgését, az embereket, a gyönyörű tengerpartját, a rengeteg látnivalóját. Persze a város nemcsak a turisták által látogatott részekből áll és azt is tudom, hogy nem mindig volt ilyen nyüzsgő turista célpont, épp ezért - és a hátborzongató fülszövege miatt - lettem kíváncsi nagyon erre a regényre.

Ami először szemet szúrt, az a narrátor, aki először nem is mutatkozik be, csak mesél-mesél és csak lassan derül ki, hogy nem más ő, mint a nagy Kaszás.

                                      "Én nem az út vége vagyok: én vagyok maga az út."

Ennél okosabb, de szürreálisabb megoldásról keveset olvastam még, de egy biztos, a regény alaphangulatát nagyon megadja. Hiszen a Kaszás mindenhová belát. A gazdagok és a szegények, a nyomozók, az áldozatok, de még a gyilkos mindennapjaiba is, így teljes képet kaphatunk az 1900-s évek elejei Barcelonáról és az ott élő emberekről. És ez a kép nagyon komor, hiszen a sorozatgyilkos főleg a szegények közül szedi az áldozatait, így Kaszás narrátorunk is inkább arrafelé kószál. De nehogy azt higgyétek, hogy csak a saját munkájáról mesél, nemcsak gyilkosságokat látunk, hanem különböző emberek sorsát is nyomon követhetjük, hiszen előbb-utóbb mindenki randevúzni fog a Kaszással, ebben a közegben pedig ez az időpont még koraibb, így a narrátorunk szinte mindenkire odafigyel.

A történet pedig akkor is hátborzongató lenne, ha "csak" felnőttek tűnnének el, mert egy sorozatgyilkosság minden esetben borzalmas. De itt ezt még az tetézi, hogy kisgyermekek az áldozatok, amire eleinte nem is figyel oda senki, hiszen a legtöbbjük családja nincstelen, vagy nagyon szegény örömlány. Egyedül a nyomozónk Moisés Corvo veszi a fáradságot és kezd utánajárni, hogy mégis mi történhet. A gyilkos kiléte aránylag hamar kiderül, itt már csak az a kérdés, hogy mikor és hogyan fogják elkapni? Mert egy ilyen "kopóval" nem kétséges, hogy a gyilkos kézre kerül. Moisés nem egy szuperhős, vannak hibái neki is, épp elég, de ha nyomot fog, akkor nincs az a bűnöző, aki elmenekülhet előle. Kedveltem a rámenős és bár néha brutális módszereit, párszor úgy is éreztem, hogy sokban nem különbözik azoktól, akiket kikérdez, csupán nála van a rendőri jelvény. De egy biztos - ezek a módszerek célravezetőek, ő pedig nem fél sem egy cigányvajdához bemenni az éjszaka közepén vagy összeverni valakit, esetleg a gazdag úri társaság között elvegyülni, csak hogy megkapja azt az információt, amit szeretne.

Enriqueta
De Barcelona nagy, a rém pedig szinte minden nyomot eltüntet maga mögött. Kaszásunk pedig csak mesél és mesél, de eleinte a sok szörnyűség közepette mégis valahogy vigyáz ránk, mert az igazi borzalmakat nem tolmácsolja, azokról valahogy mindig csak elkendőzve olvashatunk. Aztán amikor úgy véli, hogy most már belerázódtunk ebbe a komor világba, akkor egyszer ott lehetünk egy olyan jelenetnél, amit szívem szerint nagyon-nagyon szeretnék elfelejteni, annyira sokkolt.
A szereplők a nyomozón, a rémen és az egyik mellékszereplőn, Feketeszájon kívül nem nagyon maradtak meg bennem. Ezt nem tudom, hogy mennyire vegyem negatívumnak, de annyira az akkori világ, a történtek és a nyomozás hatása alatt voltam, hogy talán nem is akkora probléma, hogy a szereplőkre nem figyeltem nagyon oda.
A történet vége pedig? Nekem a hosszas felvezetés és nyomozás után picit összecsapottnak és gyorsnak tűnt, de a végén van egy olyan rész, ami mindezt elfeledtette velem, annyira zseniálisra sikerült!

Azt pedig nem hiszem, hogy sokan tudjátok (én is a regény elolvasása után néztem utána), de a történet valós eseményeket dolgoz fel, hiszen Barcelonában, 1912-ben tényleg létezett egy ilyen rém és a módszerei is ugyanilyenek volt. Ez pedig így még  megdöbbentőbbé és még borzalmasabbá teszi az egészet.

A Barcelona árnyai nem egy könnyed olvasmány, így mindenképpen csak 16 éven felülieknek ajánlanám és csak olyanoknak, akiknek jó a gyomra az ilyen sorozatgyilkosos történetekhez.
A narrációja különleges, ez mindenképpen a regény előnyéül szolgál, viszont nem tudom, hogy a fordítás hibája vagy eredetiben is így lehetne olvasni, de a narráció néha keveredett a szereplők gondolataival és ez nekem picit zavaró volt. Összességében azonban izgalmas élmény volt, Barcelonának egy teljesen más időszakát és helyszínét mutatta be az író, mint amit mi ismerünk és a befejezése után nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a továbbiakban? Hogy fog folytatódni ez a sorozat? 
Borító: Kifejező, rémisztő, pont olyan, amilyennek a regényt gondoltam

Kedvenc karakter: A Kaszás

Szárnyalás: a nyomozó álhatatossága

Mélyrepülés: a történtek 

Érzelmi mérce: egy sötét hangulatú kriminél mit is írhatnék? Borzongás, félelem, néha utálkozás. 

Értékelés:


Blogturné extra - borítók
A különböző kiadók mind más-más borítóval jelentették meg ezt a sötét hangulatú krimit, de abban majdnem mind megegyeztek, hogy a leginkább azzal hatnak az érzelmeinkre, ha kisgyerekek szerepelnek rajta. Hat borítót szeretnék nektek megmutatni. 

Az első három borító - a lengyel, a portugál és a cseh kiadás borítói:


A második három borító pedig - a spanyol, az angol és a katalán kiadások borítói:


Nyereményjáték:
A Barcelona árnyai középpontjában Enriqueta Martí áll, egy sorozatgyilkos, ráadásul még nő is! Ezen blogturné alkalmával pedig – illeszkedve a könyv hangulatához – sorozatgyilkosokat vonultatunk fel nektek, s a blogokon elhelyezett képek, információk alapján kell kitalálnotok, kiről is van éppen szó. A Rafflecopter megfelelő mezőibe pedig ezeknek a személyeknek a neveit kell beírnotok.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, illetve amennyiben a kiértesítéstől számított 72 órán belül nem válaszol a nyertes az e-mailre, újra kell sorsolnunk! Sok sikert, jó játékot kívánunk!

1978 - 1990 között 53 bizonyított gyilkosságot követett el. Az egyik legismertebb szovjet sorozatgyilkos. A rosztovi rém néven is ismert.


A blogturné további állomásai: 
Augusztus 10 - Tekla könyvei
Augusztus 12 - Zakkant olvas
Augusztus 14 - Szembetűnő
Augusztus 16 - Kelly Lupi olvas
Augusztus 18 - Könyvszeretet 

2015. augusztus 15., szombat

Ashley Carrigan: Két lépésre a mennyországtól

Publio Kiadó 2014
256 oldal
Goodreads: 5.00
Moly: 96%
Besorolás: felnőtt, erotikus, romantikus

Al Jannah, a kitalált modern keleti ország gyönyörű környezetében játszódó történet egy keményfejű vonzó sejk és egy konok angol írónő kusza kényszerházasságáról. Figyelem! A könyv szenvedélyt és erotikát tartalmaz! Fülledt romantikát kedvelőknek szigorúan ajánlott olvasni! Al Jannah, a mesés szépségű közel-keleti ország ókori romhelyei izgalmas utazásra csábítják a sikeres angol írónőt, Mesmirát. A körút azonban váratlan fordulatot vesz és egészen más kalandokat hoz, amiket a lány még legmerészebb regényeiben sem képzelt el. A turista csoportot sivatagi banditák támadják meg és Mesmirát elrabolják. Rabságából egy helyi férfi vásárolja ki, így egyik fogva tartótól kerül a másikhoz. A helyzete reménytelen. Megfosztják minden esélyétől, hogy visszatérhessen a hazájába. A titokzatos, szép idegen ország aranykalitkává válik, ahonnan nincs szabadulás. A megmentője csalással ráveszi Mesmirát a házasságra és eltökéli, hogy engedelmes feleséget nevel belőle, bármi áron. A lány a neves és elismert Ashgar család tagja lesz és saját bőrén tapasztalja meg, milyen is egy szigorú szabályokkal és szokásokkal terhelt országban arab feleségként élni. Sayid Ashgar nem retten vissza semmilyen eszköztől, hogy elérje a célját és kikényszerítse Mesmirából az odaadást és a vágyott érzelmeket. Helyette csak gyűlöletet és elutasítást kap. Kettejük szüntelen harcát és a kényszerű összezártságban életre hívott érzelmi viharait kísérhetjük végig. Két erős és konok személyiség csap össze, hogy fájdalmas, olykor szenvedélyes párbajok során keresztül tapasztalják meg, hogy a szerelem nem csikarható ki zsarolással, hatalommal, vagy fenyegetőzéssel. Mesmira és Sayid finom erotikus egymáshoz feszülései pattanásig feszítik a hangulatot közöttük ebben a kihívó játszmában. A „Szépség és Szörnyeteg” meséjét ismerhetjük meg teljesen új változatban, varázslatos környezetben, ahol a szereplők szívfájdító mélységeket és magasban szárnyaló érzelmeket élnek át.

Ashley Carrigan a kedvenc írónőim közé tartozik, sőt számomra ő egy példaképpel felérő inspiráló személyiség. Hihetetlen akaratereje és kitartása van és nem utolsó sorban  lenyűgözően tehetséges szerző. Két évvel ezelőtt kaptam lehetőséget tőle elolvasni ezt a regényt, akkor még kézirat formájában. Végül tavaly megjelent a történet a Publio Kiadónál és az e-book formátum hatalmas sikert aratott. Együtt örültem a szerzővel, hiszen a Bookline e-könyves sikerlistáján folyamatosan szerepelt a legjobbak között, hónapokon keresztül (most is a legjobb 10-ben van).
Igazán kellett ez az elismerés, hiszen így remélhetőleg megismerik az olvasók Ashley többi regényét is, amelyek ugyan teljesen más műfajú könyvek, de ugyanilyen sikerre érdemes írások.
A történet fülszövege bőven az érdeklődő elé tárja a lényeget, egy elképzelt arab országban indul a cselekmény, egy gazdag és jóképű sejk szemet vet egy gyönyörű európai nőre, akit mindenáron meg akar szerezni magának. Semmiképpen nem akarom elspoilerezni a módot, ahogy végül Sayid megszerzi és feleségévé kényszeríti Mesmirát. Ashley ezen a ponton már el is érte, hogy a kedves olvasó érzelmi viharokat éljen át, és ez csak a kezdet. Szereted, vagy gyűlölöd a karaktereket, egy biztos, mély érzelmeket fognak kiváltani belőled, ahogy velem is tették. 
El kell árulnom nektek, hosszú ideig előítéleteim voltak az arabokkal szemben, részben még mindig bizalmatlan vagyok, de néhány arab könyvvel a hátam mögött már azért jócskán enyhült az ellenszenvem. Miért is alakult ez így? Gyűlölöm az olyan társadalmakat, ahol ilyen jelentős a megkülönböztetés, ahol ennyire semmibe veszik a nőket. Lehet látszólagos egyenjogúság, azért bőven vannak még helyek, ahol áruként kezelik a nőket, adják-veszik a feleségeket, és a szülők boronálják el a házasságokat.  Nem meglepő tehát, hogy Sayid alapból ellenszenves volt, akkor is, ha csak "félig" arab. És megint csak a szerzőt tudom dicsérni, igen Ash, Párizsban is pont olyan volt ez a férfi, amit elvártam tőle. Ha másként írtad volna meg ezt a helyzetet, akkor nem lett volna hiteles. 
Nos, nem akarom Sayidot a földbe döngölni, hiszen ő csak egy férfi, a rájuk jellemző gyarlóságokkal. Elkövet egy iszonyú szemét dolgot, és azt képzeli, hogy Mesmira megbocsát neki. Hát nem. Érzelmi hullámvasút az igen, de megbocsátás az nem. Ez az, amiért a kedvencem lett ez a történet. Sayidnak nagyon, de nagyon meg kell dolgoznia azért, hogy álmai asszonya viszontszeresse, és ez nagyon tetszett nekem. Ha szadistának is tűnök, megérdemelte a szenvedést, ha sejknek is született, attól még nem hull az ölébe minden, amit csak akar, ő ugyanolyan sebezhető, mint bárki más földi halandó.
Mesmirával szinte 100%-ban azonosulni tudtam. Az elveiben pont olyan, mint én (és szerintem a szerző is), nem vagyok a híve a megbocsátásnak. Szeretném megosztani kedvenc színészemtől vett idézetet, melyet egy interjújában olvastam: "... egy tökéletes világban, ahol minden olyan, mint a mesében, a legszebb idea a megbocsátás és a felejtés. De abban a világban, amiben mi élünk, nem hiszem, hogy sokan képesek rá. Én biztosan nem." Tökéletesen egyet értek Johnny Depp szavaival!
Becsülöm a szerzőben, hogy maximálisan hiteles világot teremtett a történet köré. Igaz, hogy az ország egy elképzelt állam, de az arab szokások, a családi hagyományok, tradíciók, mind a helyükön vannak, hitelesek, valódiak. Az öltözködéstől a lakberendezésig, a gyerekneveléstől az étkezési szokásokig minden autentikus. Szerettem, ahogy ezek a részletek megjelentek a regényben, pontosan oda tudtam képzelni  magam a helyszínekre. Gyönyörűek a leírások, olyannyira, hogy még a sivatagi naplementéhez is kedvet kaptam, nem beszélve Sayid motorjáról, ami miatt félretéve minden bajom, felpattantam volna mögéje egy kis száguldásra (elég szorosan).
Összességében egy remek szerelmi történetet olvashatsz ebben a regényben, egy igazán kemény, nem hétköznapi hősnővel, és egy még keményebb, szexi pasival, aki végül egész másképp kapja meg amire vágyik, mint ahogy elsőre próbálkozott. Megérdemlik a boldogságot, az olvasók pedig hasonló romantikus  történeteket a szerzőtől!
Megrendelhető 800HUF áron
pdf, mobi, epub e-book formában:


http://bookline.hu/product/home.action?_v=Ashley_Carrigan_Ket_lepesre_a_mennyorszagtol&id=13364&type=250http://publioboox.com/hu_HU/ket-lepesre-a-mennyorszagtol 
Borító: Ő Mesmira!
 
Kedvenc karakter: Mesmira, Sayid

Szárnyalás:  Imádtam a pengeváltásokat Mesmira és az anyósa között!

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Vannak bőven érzéki,  forró jelenetek, amik miatt 16 éven felül javaslom.

Értékelés:

2015. augusztus 9., vasárnap

Ava Dellaira: Kedves Halottak! - Love Letters to the Dead

Cicero Kiadó 2015.
296 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Goodreads: 3,83
Besorolás: YA, realista, coming-of-age

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.
Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja.
De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.

Az utóbbi időben bőven jelennek meg olyan ifjúsági regények, amelyekben a tizenéves főszereplőknek  meg kell küzdeniük egy családtagjuk halálának  feldolgozásával. Ez olyan lelki teher, amivel a felnőtteknek sem sikerül megbirkóznia egyik napról a másikra, sőt egyik évről a másikra sem. Nem kívánom mérlegelni, hogy melyik fájdalom nagyobb, a szülő, gyerek vagy egy imádott testvér elvesztése. Az azonban biztos, hogy erről a témáról írni, és jól írni,  a legnehezebb írói feladatok közé sorolható.
A szerző késélen táncoltatott a könyv olvasása során. Úgy általánosságban mindenképp olvasni akartam a könyvet, mert meglehetősen nagy vitákat váltott ki pro és kontra, a saját olvasatomban kívántam meggyőződni az értékeiről. Már a regény elején szíven ütött az alapszituáció, Laurel a két évvel idősebb nővérét veszítette el. Ez nálam az egyik legfájdalmasabb kategóriába esik, mert a testvéri kapcsolatot mindig nagyon magasra helyeztem az életemben, és a könyvekben is szívesen olvasok jó testvérekről.
Az ő kapcsolatuk tényleg különleges volt. May volt az, aki megpróbálta különböző játékokkal, mesékkel elterelni Laurel figyelmét arról, ami a családjukban zajlott, a szülők veszekedéseiről és válásáról. A fülszöveggel ellentétben ugyanis nem May halála után esett szét a család, hanem már évekkel korábban elváltak a szülők, anyjuk külön lakásba költözött és heti váltásban ingáztak a két otthonuk között, óriási lelki terhet cipelve.
Visszatérve a késélen táncoltatáshoz! A szerző nagyon finoman adagolja az információkat May haláláról, fejezetről fejezetre nőtt bennem a feszültség, vajon hogyan és miért következett be a baleset, vagy öngyilkosság? Mi történt akkor a folyónál, milyen beszélgetés zajlott a testvérek között? Emellett a jelen problémáival is küzd Laurel, az új iskolával, új barátságok alakulásával, igyekszik megfelelni, igyekszik megtalálni önmagát. Nagyon hosszú és bonyolult ez az út, folyamatos döntések sorozata, amelyek közül persze jó néhány rosszul sül el.
Hozzátesz a feszültséghez a szülők viselkedése, főleg Laurel anyját nehéz megérteni. Nem mehetünk el számos egyéb társadalmi és lelki probléma mellett sem, például megdöbbentő számomra még xxx amerikai könyv elolvasása után is, hogy milyen rengeteget isznak a fiatalok.
Nem tudom, hogy vagytok vele, de én el szoktam olvasni a köszönetnyilvánítást is a regények végén. Szerintem akkor válik egy blogger öreg motorossá, ha nem csengenek teljesen idegenül a kortárs írók, mentorok nevei, akiket a szerző megemlít. Ava Dellaira elsőként Stephen Chobskynak köszöni meg a támogatását/mentorálást (Egy különc srác feljegyzései), ami neonreklám szinten kezdett villódzni a szemem előtt, és meg is magyarázta az egész levelezős írásmódot. 
De az, hogy a regény szerkezete halott művészeknek  és közéleti személyiségeknek íródott levelekből áll, az teljesen eredeti és fantasztikus ötlet. Imádtam ezt a koncepciót, ahogy párhuzamot vont a szerző Laurel és a címzettek élete között. Őszintén szólva eleve könnyek között olvastam a történetet Heath Ledger, River Phoenix, Amy Winehouse és a többiek felidézése kapcsán, ezek a részek nem voltak erőltetettek vagy hatásvadászok, tökéletesen kapcsolódtak a mondanivalóhoz.
Ifjúsági regény lévén nem maradhat ki a szerelmi szál sem, ami aranyosan édes. Aggódni nem kell, nem veszi el a romantika a hangsúlyt a lelki problémáktól, sőt inkább rátesz egy lapáttal. Laurel nem egy hétköznapi fiúba szeret bele, Sky esélyes arra, hogy megértse őt, de ebben az időszakban annyira nehéz megbízni egymásban, és ettől mindkét fél szenved. Ha a jelek mást mutattak is, végig bíztam Sky-ban. 
Meg kell említenem Laurel barátait. Egyéniségek egytől egyig, és ez még hihetőbbé tette a történetet. Natalie és Hannah leszbikus kapcsolata valós, figyelemreméltó.
Nehéz elhinni, hogy debütáló szerző könyvét olvastam, nagyon jól felépített a történet. Jól összetörte a szívemet, az utolsó oldalak olvasása alatt egy folyót sírtam ki a lelkemből. Megérintett az, hogy a szerző kímélet nélkül vezeti végig az olvasót Laurel felnőtté válásán. Nem szépít semmit, nincs elterelés, a lánynak végig kell mennie az úton, méghozzá úgy, hogy tudja, az a csontváz nem marad örökre a szekrényben. (oké ez morbid, de nem húzom ki, ne értsd szó szerint a csontvázat)
Véleményem szerint ez egy erős könyv, nehéz feldolgozni a történetet, de hogy emlékezetes élmény, azt nem vitathatja senki. Szeretni vagy utálni fogod? Olvasd el és döntsd el!

Borító: Eredeti borító, hálás vagyok érte!
 
Kedvenc karakter: Sky, Laurel

Szárnyalás: River Phoenix-ről sokat megtudtam, ez nagyon jólesett.

Mélyrepülés: Egy hihetetlen pont volt, hogy a francba találta ki Laurel Sky nevét?

Érzelmi mérce: Keményen hat az érzelmekre, 15 éves kortól ajánlom.

Értékelés:
 

2015. augusztus 7., péntek

Cassandra Clare - Sarah Rees Brennan: Az Árnyvadász Akadémia Cassandra Clare - Robin Wasserman: Az elveszett Herondale

Könyvmolyképző Kiadó, 2015
80 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,16
Besorolás: YA, fantasy

Miután mondénként, aztán vámpírként élt, Simon nem gondolta volna, hogy egyszer még árnyvadász lehet belőle, ma azonban megkezdi tanulmányait az Árnyvadász Akadémián.
Vajon lehet-e belőle ugyanaz az ember, aki vámpírként volt? Képes lesz-e megint hőssé válni, és megfelelni a barátainak, Isabelle-nek, és legfőképpen önmagának?

Könyvmolyképző Kiadó, 2015
80 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,16
Besorolás: YA, fantasy

Simon megtudja, mi a legszörnyűbb bűn, amit egy árnyvadász elkövethet: az, ha cserben hagyja a társait. A XIX. század elején Tobias Herondale megszökött egy csatából, és hagyta meghalni a többi árnyvadászt. Bűnéért halálra ítélték, azonban soha többé nem tért haza, így a Klávé a felesége életét vette el az övé helyett. Simon és a többi diák elborzad a barbár tettről szóló történet hallatán, főleg, miután kiderül, hogy a nő terhes volt. De lehetséges-e, hogy a gyerek életben maradt? Talán ma is él egy elveszett Herondale valahol a világban?


A regényekhez kapcsolódó novellák mindig is felemás érzéseket váltanak ki belőlem. Egyrészt örülök nekik, mert sok esetben hozzáadnak a regényekhez, illetve enyhíthetik a következő rész utáni várakozást, de másrészt nem egy olyan novellát olvastam, ami inkább a pénzszerzésről szólt, simán meglettünk volna nélkülük is.
Őszinte leszek, a Bane Krónikákat pont ilyennek éreztem. Az első két novellát elolvastam, de utána feladtam az egészet, annyira unalmas volt és messziről villogott róluk, hogy csak a plusz bevétel lebegett a szerzők szeme előtt, amikor megírták. Így elég szkeptikus voltam az Árnyvadász Akadémia novelláival kapcsolatban is, Deszy hiába mondogatta, hogy higgyem el, hogy ez más, ez annál sokkal jobb. Végül hallgattam rá és beszereztem az első két novelláskötetet, amelyeket rövidségül miatt inkább egyben értékelnék.

A történet A Végzet ereklyéi sorozat befejezése után indul. Miután az árnyvadászok nagyon megfogyatkoztak, megpróbálják a soraikat újra rendezni, így újra kezdik a képzést. Az "elit" árnyvadászok mellett azonban kénytelenek mondénokat is bevenni a képzésbe, így Simon is felvételt nyer a háborúban szerzett érdemei révén. Kedvenc mondénunk pedig hosszú útra indul, aminek a végén talán ő maga is árnyvadásszá válhat. Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen utat fog bejárni és mondénként milyen árnyvadász lesz belőle, ha egyáltalán az lesz?

Na végre! Amennyire féltem, annyira pozitívan csalódtam ebben a két novellában! Cassandra Clare és Sarah Rees Brennan megmutatta, hogy igenis tudnak olyan novellákat írni, amelyeken látszik, hogy nemcsak a plusz bevétel miatt írták, hanem tényleg képesek valami újat, valami érdekeset nyújtani addig, ameddig meg nem kapjuk az új sorozatot.

Simon soha nem volt a kedvenceim között, hiszen az összes többi szereplő mind picit "tökösebb", jóképűbb, viccesebb - és még napestig sorolhatnám:) - volt az egyszerű mondénfiúhoz képest. Ő valahogy mindig meghúzta magát a többiek között, nem igazán értette és nem is igazán érezte magát jól ebben a különleges világban. A sorozat végén azonban hős lett, még ha nem is készakarva. Ezt elég nehezen tudja feldolgozni és nem is érti, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte. És az sem segít rajta, hogy az Akadémián eleinte mindenki a nagy hőst látja benne és úgy is viszonyulnak hozzá, pedig hát tudjuk, hogy Simon az Simon...

Nagyon-nagyon tetszett, hogy szinte azonnal a sorozat befejezése után indul a történet, találkozhatunk - még ha csak rövid időre is - a kis árnyvadász csapatunkkal, így bár ez a sorozat már Simonról szól, de tudjuk, hogy a többiek ott állnak a háttérben és segítik majd, ha kell a mondénfiút. Izabelle pedig külön említést érdemel. Őszinte leszek, valahogy sosem éreztem azt, hogy ő mennyire imádja Simont. Tudom, tett jó pár jelzést az irányába, de nem igazán éreztem köztük kémiát. De amit itt, az egyik a novellában véghezvitt! Ezt sose hittem volna el róla:). Az egyik legviccesebb és közben a legmeghatóbb jelenet volt a számomra.
Kép forrása: https://www.pinterest.com


A másik, ami nagyon megfogott, hogy végre betekintést nyerhettünk egy Árnyvadász Akadémia mindennapjaiba. Mindig is kíváncsi voltam, hogy hol és miként képzik a leendő árnyvadászokat és itt és most ezt végre megkaptam. Persze nem a régi dicsfényében és pompájában ragyog az Akadémia, hiszen a háború hatalmas veszteségeket okozott az árnyvadászoknak is, de azért valami csak látszódik belőle. Simon pedig kellő humorral és szarkazmussal tolmácsolja nekünk a vele történeteket, én pedig imádtam minden percét, amit itt töltöttünk. Az pedig külön öröm, hogy más árnyvadászokat, más családokat és azok háttértörténeteit is megismerhetjük. Az új szereplők pedig csak tovább színesítik a történetet és én már most látom, hogy bár Simonnak ott vannak a régi társai, de ha itt marad az Akadémián és végigmegy a képzésen, akkor meglesz a saját, új kis baráti társasága, akik talán jobban megértik őt, mint Clary-ék valaha is. És hogy természetesen legyen magyar vonatkozása is a történetnek, Simon egyik oktatója, Balogh László, a Budapesti Intézet vezetője!!! (az már persze másik történet, hogy mennyire szimpatikus vagy sem az illető... de akkor is MAGYAR!!!)

Összességében imádtam ezt a két novellát és tűkön ülve várom a folytatásokat, amelyek remélem, hogy hozzák ugyanezt a színvonalat. Egy picit azért érezhető volt még mindig az írónő Harry Potter imádata, sok esetben láttam a hasonlóságot a két történet között, de reméljük ezt azért idővel majd kinövi:).

Borító: Imádom és az ötletessége miatt még inkább be akarom szerezni az összes részt - kíváncsi vagyok a teljese képre nagyon!

Kedvenc karakter:  Simon, Izzy, George Lovelace

Szárnyalás: a humor és, hogy a novellák révén visszatérhetek az árnyvadászok világába

Mélyrepülés: a novellák rövidsége és az, hogy ezt nem egy regényben adták ki, hanem így felszabdalták

Érzelmi mérce:egyelőre nincs túl sok belőle, ezek még csak bevezető részek


Értékelés:


Rendszeres olvasók