A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jennifer L Armentrout. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jennifer L Armentrout. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 10., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: Fall ​of Ruin and Wrath – Harag és rombolás (Ébredés 1.)


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából  a napokban hazánkban is megjelenik Jennifer L. Armentrout legújabb sorozatának, az Ébredésnek legelső kötete a Fall of Ruin and Wrath - Harag és rombolás címmel. Gyertek velünk egy igazán izgalmas turnéra és ismerjétek meg jobban a történetet! Mi több, ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2025 Zafír pöttyös
448 oldal
Fordította: Szabó Csilla
Goodreads: 3,99
Besorolás: high fantasy, erotikus, mágia
 
Lis ​a megérzéseiből merít erőt. Thorne pedig az ő gyönyöréből.
Valamikor réges-régen a világot elpusztították az istenek. Csupán kilenc várost kíméltek meg, amiket most szörnyekkel és elképzelhetetlen veszélyekkel teli vadon választ el egymástól. Minden városban egy-egy őrző uralkodik: nemesvérűek, akik a halandók élvezetéből táplálkoznak.
Calista jóstehetséggel született, és ez a képessége még soha nem hagyta cserben. A lány tudja, hogy az ereje egyszerre értékes és veszélyes ebben a hataloméhes világban, így Archwood bárójának szeretőjeként, rejtőzködve él. A védelemért cserébe hasznos információkkal látja el a férfit.
Amikor a megérzései egy bajba került nemesvérűhöz sodorják, a belső hangja figyelmezteti, de egyben izgalmakat is ígér. Ma örömét leli benne. Egy nap ő lesz a végzete.
A báró kíváncsiságát felkelti a nemesvérű, ő viszont csak Calistára kíváncsi, ezért úgy döntenek, hogy egy ideig a lány nyújt társaságot a férfinak. De a városban lázadók gyülekeznek, a kapuknál lovagok és szörnyek kísértenek, az ágyban pedig egy éhes nemesvérű várja, így Calista biztonsága már nem csak a megérzésein múlik.
A lánynak döntenie kell: az intuícióját kövesse, ami megóvhatja, vagy a szívét, ami a végzetéhez vezeti.
 
Nemrég fejeztem be a Vér és hamu sorozat ötödik részét, amit nagyon szerettem, és ami a FBAA sorozat első részének újramesélése volt, tehát nem volt éles váltás újra elmerülni egy hasonló világban. Rögtön az elején ezt kell kihangsúlyoznom, hogy aki olvasta a FBAA sorozatot, ne lepődjön meg, hogy egy csomó hasonlóságot fog felfedezni. Na de erre térjünk vissza később.
Calista, becenevén Lis, nem ismerte a szüleit, egy árvaházban nevelkedett, majd később a legjobb barátjával, Grady-vel  Archwood bárójának palotájába került, miután megmentette a bárót egy kellemetlenségtől. Claude  báró azonnal észrevette, hogy a lány nem egy hétköznapi pórvérű. Lis ugyanis képes meglátni mások gondolatait, erős megérzései vannak, és időnkét látomásai, mely a jövő részleteit mutatja meg. A báró közel tartja magához, a bizalmasa lett, szüksége van a képességeire, hiszen nagy a jövés menés a palotában, tudnia kell, kiben bízhat. Lis megelégedett ezzel az udvarhölgy szerű státusszal, hiszen az a célja, hogy biztonságban éljen, nem merült még feledésbe a gyerekkorában átélt félelem, élénken emlékszik a nemesvérűek árvaházi látogatására, akik megijesztették, és menekülésre késztették.
Lis élete azonban megváltozik, amikor megment egy nemesvérűt, akit rossz emberek megmérgeztek és fel akartak darabolni az értékes testrészeiért. Kiderül, hogy azok közül való, akikkel már találkozott az árvaházban, bár a férfi nem ismerte fel. A nemesvérű gyógyulásának kulcsa a táplálkozás, és ezt nem valódi ételből, italból szerzi, hanem a partnere gyönyöréből, el is kezdi a terápiát. Miután Claude báró megtudja, hogy a nemesvérű valójában Thorne herceg, a kíséretével a palotába invitálja, és a herceg kérésére rendelkezésére bocsátja a lányt. Persze Lis-nek nem tetszik, hogy tárgyként bánnak vele, bár igazából minden együtt töltött pillanatot élvez, ami a hercegnek is kedvező. Valójában nem véletlenül kerültek a környékre a nemesvérűek, súlyos politikai hatalmi harcok zajlanak a háttérben, ahol az emberek és városok sorsa egy legyintéssel eldőlhet. Közben zajlanak a helyi intrikák is, Lis-nek pedig nincs könnyű dolga, hiszen nem mindenkibe lát bele egyformán, és a belső hangja, a megérzései is mást mondanak, mint amire számít. Aztán egy pillanat alatt elszabadul a pokol.
 
Nagyon erős jelenettel indított a regény a múltból, amikor Lis először találkozott nemesvérűekkel. Jól megjegyezte azt a Lordot, hiszen már akkor érzett valamit, egy jelzést, hogy lesz még dolguk egymással. Engem ez az első jelenet meggyőzött, és egészen a regény harmadáig szinte egyhuzamban olvastam, vittek magukkal az események, mely Thorne újbóli felbukkanásával indult be igazán. A világfelépítés lassan állt össze a fejemben, kezdetben alig-alig kaptam információt, aztán a regény második felében Lis és Thorne beszélgetéseiből kialakult a teljesebb kép. Caelum királyság egy korábbi világ romjaira épült, kilenc tartományból áll, melyek élén hercegek állnak,  Euros király uralma alatt. A világ eredetére különleges a magyarázat, egész elképesztő, de ezt jobb ha minden olvasó maga fedezi fel. Az olvasás során önkéntelenül összehasonlítottam a részleteket és bizony találtam hasonlóságokat a Vér és hamu sorozattal. A Vérerdő és a Táltoserdő például nagyon hasonló. A felbukkanó lények között is van átfedés, ahogy az ősi lények itt is megjelennek más néven. A különleges tőr is szerepelt, amit combra, később lejjebb csatolt a hősnő. Valahol olvastam, hogy össze is fog érni a két történet, bár lehet, hogy ez csak pletyka, de van alapja, ha visszagondolok. Mindenesetre amíg a FBAA végig magával ragadott, ennél a könyvnél a kezdeti lelkesedésem leült, és csak az utolsó 70-80 oldal hozta fel, de az olyannyira, hogy nem tudtam letenni, akkora feszültség alakult ki.
A karakterek személyisége gyökeresen más, de Lis is hordoz bizonyos JLA-hősnői jegyeket, akik ugyebár indulnak az egyszerű emberből, aztán eljutnak valami sokkal bonyolultabb származás felé. Lis sokszor erősnek tűnt, harcosnak, aztán a kelleténél több volt a sértődöttség, nyavalygás, kétségek, majd a végén olyan szintű visszakozás, amit nem vártam tőle, bár a körülmények magyarázzák, mégis megleptek a reakciói.
Nem lehet elmenni a már megszokott kérdés-felelek áradat mellett sem, amit egyébként sem szeretek, bár JLA hozzászoktatott a regényeiben. Megmondom őszintén, egy fél pontnyi levonás biztosan ebből ered, hogy 100x inkább szeretek cselekményből adódó információhoz jutni, mintsem mesélésből. Ráadásul baromi idegesítő volt most a kérdésre kérdéssel felelés, amit újabb kérdés követ, komolyan, mintha idióták beszélgetnének. Ó, és ne hagyjam ki a becézést, ami szintén már egy JLA védjegy. Itt a cicus és a Na'laa lettek Lis becenevei, utóbbit adta Thorne, és különleges a jelentése, több értelmezése is van. A Királylány és a Liessa jutott eszembe, és nem véletlenül.
Thorne egy újabb jóképű hős JLA palettáján, akitől kellően el lehet ájulni. Két méteres fejfájást tud okozni ez a pasas, ugyanakkor kellemes a modora, udvarias, de nem tagadható, hogy morálisan szürke a karaktere, gond nélkül kaszabol le bárkit, vagy tüntet el városokat a föld színéről. Bár most az első részben még nem kifejezetten a romantikus érzelmek vezérlik, de a végére felcsillant a remény, hogy a vágyra kihegyezett kapcsolatból egész más is lehet. Ugyanis a szerző meglépte azt, hogy ebben a regényben ez a faj, akikhez Thorne is tartozik, a társuk élvezetéből táplálkoznak. Micsoda változás ez ahhoz képest, hogy eddig az ellenkezőjéről olvashattunk más regényekben, egy pici csókkal is lelkeket lehetett lopni, hát most egész más a szitu. Viszont így meglehetősen kevés érzelem van jelen, és számomra azt a hatást érte el az erotika, hogy időkitöltőnek érződik, miközben a cselekmény háttérbe szorul. El ne felejtsem említeni, hogy a Lordnak nincs szíve. Ugye erről nem csak nekem ugrott be Nyktos? Viszont hercegünk meglepően őszinte, mármint persze, hogy az, hiszen a nemesvérűek nem tudnak hazudni, de mellette elég közlékeny, nincs különösebb titkolózás,  ami üdítően hatott. Mondjuk Lis ellensúlyozta, mert ő viszont rengeteg dolgot hallgatott el.
A mellékszereplők meglepően jók voltak. Grady a meleg barát mondjuk elég sztereotip, de kellemes karakter. Claude báró eléggé összetett, felületesnek, élvhajhásznak mutatkozik, de szerintem sokkal okosabb, mint aminek tűnik. Igazi meglepi kis bónuszka nekem Bastian lett, Lordunk bajtársa, aki sok viccesen cuki pillanatot hozott a regénybe. Remélem később még többet szerepel.
Mégsem kellett csalódnom összességében, mert bonyolódnak a szálak, és az ármánykodásnak, árulásoknak köszönhetően elérkezik a konfliktus, ami nagyon durva fordulatokat hoz. Véres, kegyetlen jelenetek sora vonul fel a regény végén, és csak arra tudtam gondolni, miért nem volt ilyen ütős az egész regény? Mint az eleje és a vége?
Nem bántam meg, hogy belevágtam a szerző ebbe a sorozatába is, bár kétségtelenül mást kaptam, mint amit vártam. Kevesebb erotikával és több mágiával jobban tetszett volna, de aláírom, hogy vannak, akik épp ezt szeretik, és ez mindenképp változatosságot hoz JLA repertoárjába. A gyilkos függővéget olvasva nem is dönthetnék másképp, nagyon szeretném olvasni a folytatást, bár még a készüléséről sem láttam információt. 
Képek: Pinterest
 
Borító: Tetszik, a regényben is megjelenik ez a kard.
 
Kedvenc karakter Igazán nem került közel hozzám senki (még).
 
Szárnyalás: Az eleje és a vége nagyon ütős.

Mélyrepülés:  -.

Érzéki mérce: Egy új ötleten alapul az erotika, a nemesvérű herceg az élvezetből szerzi az erejét. A társa öröméből... a többit gondoljátok hozzá.

Értékelés: 


 
NYEREMÉNYJÁTÉK 

Mostani nyereményjátékunk ígérjük nem lesz túl bonyolult. Nem kell mást csinálnotok, mint elolvasni a kiadó honlapján közzétett beleolvasót  és válaszolni minden állomáson az ez alapján feltett kérdésekre.  Játékra fel!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:  MI ÉLTETI A  NEMESVÉRŰEKET ?

 
 
További állomások:
04.10 Kelly és Lupi olvas
04.12 Dreamworld
04.14 Insane Life 
 



2025. március 20., csütörtök

Jennifer L. Armentrout: A ​Soul of Ash and Blood – Egy lélek hamuból és vérből (Vér és hamu #5)


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent Jennifer L. Armentrout itthon is nagy népszerűségnek örvendő Vér és Hamu sorozatának ötödik része, A Soul of Ash and Blood - Egy lélek hamuból és vérből címmel. Végre betekintést kaphatunk Casteel gondolataiba is, megtudhatjuk, hogyan is történt Hawke és Poppy találkozása.
Tarts bloggereinkkel, ismerd meg jobban a könyvet és játssz velünk, hogy tiéd lehessen egy példány a kiadó felajánlásában!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2025. március 7. Zafír pöttyös
648 oldal
Fordította: Rácz Kata
Goodreads: 3,91
Besorolás: fantasy, vámpír, vérfarkas, alakváltó
 
Csak ​az emlékei menthetik meg a szerelmét…
Felébredt egy hatalmas ősi erő. A Tűz és Hús királynője a Vér és Csont Ősi Lényévé – az Élet és Halál valódi ősi lényévé változott. És a csata, amit Casteel, Poppy és szövetségeseik vívtak, csak most kezdődött el igazán. Istenek ébrednek fel Elízium-szerte és a halandó uradalomban, felkészülve a közelgő háborúra.
EGY RETTENTŐ ÁLOM…
Ám amikor Poppy öntudatlan álomba zuhan, Casnek szembe kell néznie azzal az eshetőséggel, hogy a szerelmének átváltozása iszonyatos, váratlan következményekkel járhat, melyek akár el is ragadhatják tőle. Azonban Cas kap egy tanácsot – amihez igyekszik tartani magát, miközben arra vár, hogy Poppy újra kinyissa gyönyörű szemét: hogy beszéljen hozzá.
EGY UTAZÁS AZ EMLÉKEKEN ÁT…
Ezért hát így is tesz. Emlékezteti Poppyt, hogy hogyan kezdődött a közös útjuk, és olyan részleteket oszt meg önmagáról, amit eddig csak Kieran tudott. Azt azonban senki sem tudja, hogy Poppy mire ébred majd, vagy hogy pontosan mennyit változik az uradalom, illetve Cas, amikor ez megtörténik.
EGY ESÉLY, AMI MEGMENTHETI A LÁNYT, AKIT SZERETSZ…
Jennifer L. Armentrout a Vér és hamu legújabb részében visszatér Poppy és Casteel nagyszabású szerelmi történetének a kezdetéhez, ám ezúttal Hawke meséli el az ő történetét.

 
Jennifer L. Armentrout megint meglepett. Hol is kezdjem? A Vér és hamu sorozat különleges helyet kapott a polcomon, hiszen az első rész óriási kedvenc volt, egy egészen új fantasy világ tárult elém, amit nagyon megszerettem, a világfelépítés részét éppúgy, mint a karaktereket, élükön Poppy és Casteel párosával. A lelkesedésem egészen a negyedig részig kitartott, amikor is a Két királynő háborúja már csak négy csillagot kapott tőlem, itt éreztem először, hogy mintha felesleges köröket futnánk, és ha még egy kérdést feltesz Poppy a származásáról, én lehidalok. Persze nem hagynám kiesni a sorozatot a cukros kosaramból, sőt, a kapcsolódó spin-off sorozat, a Hús és tűz egyetlen részét sem hagynám ki.
De visszatérve a Vér és hamu sorozathoz, a negyedik rész megosztotta a rajongótábort is. Méghozzá az Egyesülés miatt, ami ugyebár Poppy/Casteel/Kieran hármasának egymásból való táplálkozását jelentette, ami szorosabbá tette a köteléküket. Na de ők ennél tovább is mentek egy édeshármas jelenetig, ami kiverte a biztosítékot az olvasók egy jelentős részénél. Szerintem egyébként nem volt ez vészes, teljesen elfogadható kivitelezésben írta meg a szerző ezt a részt, de a téma miatt nem csodálom, hogy páran szakítottak a sorozattal és dőltek az egypontos értékelések a Goodreads-en. 
Én már nagyon vártam ezt az ötödik részt, hiszen tudjuk hogyan záródott az előző rész, és várhatóak voltak a következmények. Poppy immár tudja, hogy ő a Vér és a Csont Ősi Lénye, az Életé és a Halálé egyszerre. Miután Wayfair-ben kiszabadítják az apját, Poppy sztázisba esik, egyszerűen mélyen elalszik, a testének erre van szüksége a Ritkítás befejezéséhez. Persze Casteel egy pillanatra sem akarja magára hagyni, és a környezetüknek sem akarnak részletekkel szolgálni az állapotáról, ezért egy félreeső szobában vigyáznak rá, Casteel, Kieran, Emil, Delano. Van egy halvány esély arra, hogy a sztázisban történő alvás után esetleg nem emlékszik majd a múltra, ezért Nektas azt javasolja, meséljenek neki, úgyhogy Casteel belekezd, és elmeséli a mozdulatlanul alvó Poppy-nak, hogyan kezdődött a történetük egészen onnantól, hogy a királyfink Masadoniába került. 
Egyébként is imádtam a sorozat első részét, és mindig is hiányoltam Cas szemszögét, most aztán megkaptam, és bevallom nektek, lubickoltam a regény minden mondatában. Újra elmerülhettem a részletekben, egy más szemszögből ismerhettem meg ezt a világot, egy olyan szereplőjéből, aki az elejétől tisztában volt a Vérkirályság aljasságával. Az atlantaiak királyfija határozott céllal érkezett, fogságba akarta ejteni a Szüzet, hogy elcserélje a bátyjáért, és lehetőleg elkerülje a háborút.  Csodálatos volt megismerni őt immár sokkal mélyebben, mint Poppy szemszögéből, hiszen most először láthattunk bele, mit is okozott az öt évtizedes rabság. Nem éreztem egy pillanatra sem, hogy ugyanazt olvasom, mint az első regényben, Cas teljesen új jeleneteket hozott a történetbe, általa megszólaltak olyan szereplők, akik eddig nem kaptak helyet. Amikor ismerős párbeszédekre került sor, az is olyan volt, mintha először olvasnám, nem hatott ismétlésként. Meg kell jegyeznem, hogy Cas szemszöge sokkal több viccelődést hozott, sokszor hangosan felnevettem az ugratásokon, vagy például amikor Cas kihallgatta Poppy és Tawny beszélgetését. 
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire élveztem újra átélni például a Vörös Gyöngyben történteket (bár ez a rész angolul elérhető volt már korábban), a kerti jelenetet a fűzfa alatt és még sorolhatnám a romantikus pillanatokat. De volt ott más is, például egy csomó jelenet Vikterrel, aki jelentős szereplő Poppy életében, és örültem, hogy jócskán találkozhattunk vele. Ó, és ne feledkezzek el a hercegről, akinek nem bántam, hogy első kézből mesélve olvashattam a halálát, szerencsére Casteel nem volt vele kíméletes. 
Kieran. Az első részben csupán annyit kaptunk belőle, amennyit Poppy közelében volt, a regény vége felé, a Vérerdős résznél. Ehhez képest most megtudhattam, milyen óriási támasza volt Casteel-nek a Vérkirálynő fogsága után, persze mindig is tudtam, milyen a kapcsolat közöttük, de ez akkor is még jobban felemelte őt a szememben. Kieran megérti Casteelt, még akkor is támogatja, amikor ellent kéne mondani, vagy amikor a királyfi éppen nem is olyan őszinte vele.
Casteelról mit is mondhatnék még? Figyeltem, meddig tudja tagadásban tartani magát, és mikor jön rá, hogy elveszett ő már a Magaslaton, hiába minden józan ész, Poppy az ő szívtársa. Gondolkodtam azon is, mi volt az a pont, jelenet, ami a legnagyobb ütést vitte be Poppy szemszögéhez képest, és a harapásos jelenet volt az, ami legjobban tetszett Casteel előadásában. Amikor rájött, a lány semmit sem tud az igazi szüleiről, a származásáról. Aztán mennyi minden megváltozott.
Ez a regény nem kizárólag a múltban merengő királyfi meséje, hanem a jelennel is foglalkozik, hiszen közben zajlanak az események ebben a pár napban is, amíg Poppynak mesél. Például találkozhatunk Malikkal és Millicent-tel is, sőt, végre egész hosszan elbeszélgetnek Cas és Malik, ez már nagyon hiányzott mindkettejüknek. Cas abszolút elfogadja, hogy Malik a lány mellett akar maradni, hiszen a szívtársa, bár ő nem mondta még el neki, mit érez.   
Persze a regény a jelenben egy jó kis függővéggel ér véget, egy olyan eseménysor végén, amit garantáltan senki sem várt, meg kell mondanom, a szívem majdnem megállt ennél a jelenetsornál. Mi jöhet még ezután?
Összességében nálam ez a rész kedvenccé vált, sokat tett hozzá az eddig ismert történésekhez, jobban megértettem Cas indítékait, tetteit, érzéseit és repesve várom a hatodik részt, ami nyáron jelenik meg eredetiben, reményeim szerint a magyar rajongóknak sem kell sokat várni.
Képek: Pinterest
 
Borító: Gyönyörűséges.
 
Kedvenc karakter Casteel, Kieran, Poppy

Szárnyalás: 648 oldal tömény szárnyalás

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Imádom Cas szemszögét, ismernem kellett a gondolatait, végre megkaptam.

Értékelés: 

 
 Nyereményjáték

Mindegyik állomáson felteszünk egy-egy kérdést, amire korábbról tudhatjátok a választ, ám az sem baj, ha nem, mert a könyv beleolvasójából mindegyikre megtaláljátok a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS:  HOGY HÍVJÁK POPPY ÉDESAPJÁT? 
 
 
Állomáslista:
03.20 Kelly és Lupi olvas
03.23 Insane Life
03.26 Könyv és más


 

2025. január 25., szombat

Jennifer L. Armentrout: A Light in the Flame - Fény a lángban (Hús és tűz #2)


A Könyvmolyképző Kiadónál megjelent  Jennifer L. Armentrout nagysikerű Hús és tűz sorozatának második kötete: A Light in the Flame - Fény a lángban, mely újra elvarázsolja olvasóit Nyktos és Sera ősi istenekről szóló romantasy történetében.
Gyertek és legyetek részesei ti is ennek a varázsnak, tartsatok velünk a blogturnén, a játékunk során lehetőséget kaptok megnyerni a kötetet a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös
680 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,50
Besorolás: fantasy, romantasy, sárkány, mágia, istenek

Ki ​az egyetlen, aki megmentheti Serát? Az, akinek a meggyilkolására készült egész életében…
Kiderült az igazság Sera tervéről, ami véget vetett a törékeny bizalomnak közte és Nyktos között. A lánynak semmi más nem maradt, csak a kötelessége, miközben olyanok veszik körül, akik nem bíznak benne. Bármit megtenne, hogy végezzen Kolisszal, az Istenek Hamis Királyával és az ő zsarnoki uralmával Elíziumban, hogy elhárítsa a halandók birodalmára leselkedő veszélyt.
Nyktosnak viszont van egy terve, és miközben együtt dolgoznak a megvalósításán, végképp nem hiányzik nekik a perzselő szenvedély, ami folyamatosan fellángol közöttük. Sera nem engedheti meg magának, hogy beleszeressen a megkínzott ősi lénybe. Főleg most, hogy minden eddiginél elérhetőbbnek tűnik számára egy olyan élet, ami nem forr egybe egy fenyegető végzettel. De a közösen megélt gyönyör és páratlan vágyakozás emléke annyira ellenállhatatlan, mint a szirének éneke.
És ahogy Sera kezd ráeszmélni, hogy nem csupán névleg szeretne Nyktos hitvese lenni, elhatalmasodik az őket körülvevő veszély. Egyre nagyobb támadások érik az Árnyékföldeket, és amikor Kolis hívatja őket az udvarába, nyilvánvalóvá válik egy újabb kockázat. Az élet ősi ereje egyre csak erősödik Serában, egyre közelebb taszítva őt a Ritkításának a végéhez. Márpedig Nyktos szerelme nélkül – amit a Halál Ősi Lénye képtelen érezni – nem fogja túlélni a Felemelkedését. Ha egyáltalán eljut a Felemelkedésig, és nem találja meg előbb Kolis. Mert fogy az idő. Seráé és a birodalmaké egyaránt…


Nagyon vártam a második rész érkezését, hiszen a sorozatindító befejezése a szerző jó szokásához híven meglehetősen függővégesre sikerült. Szerencsére még egy teljes évnek sem kellett eltelnie, máris itt a folytatás! Nagy elánnal vetettem bele magam, aztán azt vettem észre, hogy telnek a napok, és alig-alig haladok a könyvvel, egyszerűen nem tudott elkapni a lendület. Már nem azt éreztem, amit az első résznél kifogásoltam, hogy rengeteg a hasonlóság/ismétlés/kérdezgetés, ami az agyamra ment, hanem csigalassúsággal haladt a cselekmény, és ezen bosszankodtam gyakorlatilag a könyv háromnegyedéig, amikor végre történt is valami. Na de sorjában...
Sera meséli továbbra is a történetet, így nem mentesültem a számtalan belső monológtól, melyekben újra és újra felvetődik, hogy a benne elrejtett parazsak a jelentősek ebben a játszmában, ő maga mennyire nem számít. A parazsaknak Nyktos-hoz kell kerülniük, ám ez Sera életébe kerülhet. Tervet kell kovácsolniuk, meg kell találniuk azt a személyt, aki ismeri a megoldást, hogy ez milyen módon kivitelezhető. Közben az eddigi bizalom megtört, újra kell építenie, hiszen Árnyékföldön csalódtak benne, nem ismerik a valódi hátteret. Amit Sera tett Bele életének megmentésével, az elindított egy folyamatot, amit az istenek megéreztek, köztük Kolis is. Keresik a forrást, az elkövetőt és ez állandó veszélyt jelent. Serának és Nyktosnak titokban kell cselekedniük, miközben zajlik a hitvessé fogadás előkészülete. Ráadásul feltűnik egy új szereplő, aki úgy tűnik, elég közel áll Nyktos-hoz, legalábbis hagyja, hogy a vérét szívja, amivel eléggé felbosszantja Serát.
"– Jövőt akarok. Élni akarok. Olyan életet akarok élni, ahol a saját kezemben van a jövőm."
Nos, azt hiszem, kissé átértékeltem Sera karakterét ebben a részben. Az még mindig áll, hogy rengeteg az ismétlés, és a felesleges körök futása, de ezen túllendülve már sokkal értékelhetőbbé vált a két főszereplő karaktere, mint eddig. Ugyanis cselekmény nem sok van a regényben, legalábbis nem olyan hangsúlyos, mint a karakterek fejlődése. Sera kívülről nagyon erősnek és bátornak tűnik, ugyanakkor a szerző meg merte mutatni azt, ami benne zajlik, a kétségeket, a szorongást, azt a bizonytalanságot, hogy eddig sosem ő döntött a sorsáról, de mennyire szeretné ezt megváltoztatni. Közben ott van benne, hogy meg akarja menteni a halandó világot, Árnyékföldet nemkülönben, meg amúgy minden birodalmat. Akkor is, ha ez az életébe kerülhet. De milyen más lesz a megvilágítása a dolgoknak, amikor tapasztal némi boldogságot is... Milyen nagyszerű lehet új életet kezdeni, biztonságban, azzal, akit szeret? 
"– Soha nem akartam szeretni. Amíg nem jöttél te, liessa."
Nyktos karaktere is hoz meglepő fordulatokat, és az egyik épp az, amit már a könyv beleolvasója is leleplez, talán nem nagy spoiler leírni, hogy megtette azt a fontos lépést, amivel biztosította, hogy ne legyen többé gyenge pontja. Kivetette a kardiáját, tehát nem tud többé szeretni, szerelmet érezni. Ez engem nagyon megdöbbentett az elején, hiszen itt jelentős szerelmi szál keletkezett az első részben, aminek vártam a folytatását, különös tekintettel az árulás kiderülésének hatásaira. Aztán mégis megnyugodtam, hiszen nem a vágy veszett el, szóval a vonzalom tovább dolgozik a páros között, sőt, úgy éreztem, sokkal több erotikus jelenetet olvashattam, mint az első részben. Sera érzelmei egyre erősebbek, és végül ki is kristályosodik számára, mit is érez Ash iránt. (Igen, igen, Ash valamiképp visszatér.) 
Nyktos végre megmutatta ebben a részben a valódi erejét, néhány jelenetben láthattam az átváltozásait, ami ijesztő is lehetne, mégis élvezetes volt. Lassan újra közel kerültek egymáshoz, nemcsak testileg, de lelkileg is, a kezdeti kommunikációs hiányosságok után a regény második felében már mélyebbre ható beszélgetések alakultak ki, melyek során fény derült sok mindenre Nyktos múltjából, mit is kellett elviselnie Kolis jóvoltából.
A mellékszereplők közül többen is jelentősebb szerepet kaptak, jobban meg lehetett őket ismerni, szerencsére Sera igyekezett barátságokat kialakítani, visszaépíteni a bizalmat. De ellenségekből sem volt hiány, hiszen Kolis sleppje elképesztő intrikákkal dolgozik a fizikai erőbevetésen túl. Mindenképp meg kell említeni a sárkányokat is, hiszen Nektas ismét hozza a szarkasztikus formáját és a sárkánybébi kártya is újra bevetésre került, sok édes és szívszorító jelenetet eredményezve. Ha már szarkazmus, meg kell említenem, hogy rengeteg vicces jelenet/párbeszéd volt a könyvben, ami mosolyt csalt az arcomra, vagy épp hangosan megnevettetett, a jellemzően komor hangulatot ez kellően egyensúlyozta.
Nagy megkönnyebbülés volt számomra a könyv háromnegyedénél Kolis konkrét megjelenése, hiszen addig szinte állandóan csak róla volt szó, mint a történet főgonosza, végre szemtől szemben állhattak vele a főszereplők. Ezután már nem volt okom panaszra, a szerző megmozgatta a szálakat. A regény során volt pár iszonyú jó csatajelenet, amiken megdöbbentem, mennyire filmszerűen ábrázolja a szerző, és hát a vége... nem volt nehéz kitalálni, hogy ez lesz a következő fordulat.
Azt hiszem, alapjában véve egy fokkal jobban tetszett ez a rész, mint az első, ugyanakkor nem tudom ezt sem 4 pontnál többre értékelni, mert szinte minden egyes csavart kitaláltam, semmivel sem tudott meglepni a szerző, illetve nem olyan állkeresős mértékben, pedig én ezt vártam tőle. A függővég persze bosszant, mert azonnal olvasnám a folytatást, de ami ott feltűnt a végén, az szerintem minden olvasó előtt világos, hogy mit jelent. Látom magam előtt a sorozat befejező részének cselekményét, úgyhogy kíváncsian várom, beigazolódik-e, vagy meg tud lepni a szerző. Az világos, hogy ez a világ függővé tett, a hibái ellenére is szerettem olvasni, nem vitás, a romantasy műfajának Jennifer  L. Armentrout az egyik királynője.
Képek: Pinterest

Borító: Illik a sorozatba.
 
Kedvenc karakter Sera, Ash
 
Szárnyalás: Kolis megjelenése.

Mélyrepülés:  Lassan csordogáló cselekmény.

Érzéki mérce: Határozottan többnek éreztem az erotikus jelenetek számát az első résznél, és  szenvedélyesebbnek is.

Értékelés: 




Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban Jennifer L. Armentrout világába kalauzolunk el benneteket! Ebben a játékban egy kép és egy mondat alapján az írónő ikonikus és híres karaktereit kell kitalálni és hogy melyik sorozatban szerepelnek. Gyertek és játszatok velünk a könyv egy példányáért!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:  Démon vagyok, a kígyó tetoválásom nagyon sokat elárul rólam.


ÁLLOMÁSLISTA:
01.21 Insane Life
01.23 Milyen könyvet olvassak?
01.25 Kelly & Lupi olvas




2024. október 5., szombat

Jennifer L. Armentrout: Storm and Fury - Vihar és harag (Az Előhirnök #1) - EXTRA Idézetek


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jennifer L. ArmentroutAz előhírnök sorozatának első részét Storm and Fury - Vihar és harag címmel. A Komor elemek sorozat világában játszódik a történet, melyben a 18 éves Trinity a korábbról már ismerős Zayne oldalán veszi fel a harcot a démonokkal, persze nem hiányozhat a romantika sem a regényből. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Vörös pöttyös
440 oldal
Fordította: Molnár Edit
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, urban fantasy, paranormal, romantikus
 
A tizennyolc éves Trinity Marrow képes kommunikálni a kísértetekkel és a szellemekkel, de nem ez az egyetlen különleges képessége. Emiatt évek óta arra kényszerül, hogy egy táborban bujkáljon, ami az őrzők – alakváltó védelmezők – felügyelete alatt áll. Ők védik az emberiséget a démonoktól. Ha a démonok rájönnek Trinity titkára, felfalják őt, hogy megsokszorozzák az erejüket. Amikor egy másik klánból őrzők érkeznek, azzal a baljós hírrel, hogy egy ismeretlen lény démonokat és őrzőket gyilkol, Trinity addigi védett világa összeomlik. Nem utolsósorban azért, mert az egyik látogató a legidegesítőbb, legjóképűbb és egyben leglenyűgözőbb személy, akivel Trinity valaha találkozott.
Zayne-nek is megvannak a saját titkai, de amikor a démonok betörnek a táborba, és Trinity titkára fény derül, az összefogás elengedhetetlenné válik.
Hogy megmentse a családját és talán a világot is, Trinitynek meg kell bíznia a férfiban. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, amikor háború robban ki a természetfeletti lények között… 
 
Blogturné EXTRA állomás következik, néhány kedvcsináló idézettel:
 
"Felszisszentem. Gyilkolják az őrzőket? A felsőbbrendű démonokat és… nos… engem leszámítva, az őrzők gyakorlatilag elpusztíthatatlanok, hiszen arra tenyésztették őket, hogy a legbrutálisabb csatákat is kibírják.
Nem könnyű megölni őket.
– Először azt hittük, hogy egy démon az, egy felsőbbrendű, aki elpusztítja a sajátjait – szólalt meg Zayne. – Tény és való, a felsőbbrendűek egymásnak is nekimennek, de ők nem így ölnek, nem tesznek úgy, mintha nem tartanának a lelepleződéstől. Aztán egyre több őrző holtteste került elő. Az, ami most történik, a démonokat és az őrzőket egyaránt érinti.
A rövidhajú őrző előrébb lépett.
– Én is közbeszólhatok?
– Dez, tudod, hogy nem vagyok híve a formaságoknak – válaszolta Thierry.
Dez arcán halvány mosoly derengett.
– Tudom, hogy Zayne és én nem rendelkezünk olyan évtizedes tapasztalattal, mint te és Matthew, de amit most látunk, az valami egészen új. A legjobb harcosaink haltak meg, olyan őrzők, akikkel szemben elvileg nem könnyű fölénybe kerülni.
– Miért tartjátok lehetetlennek, hogy mindez egy magasan képzett felsőbbrendű démon műve? – kérdezte Matthew. – Miért gondoljátok mindannyian, hogy ez most valami más?
– Talán tévedünk. Talán egy démon áll a háttérben – jegyezte meg Nicolai, és láttam, hogy Zayne állkapcsa megfeszül, mintha a srác kényszerítené magát, hogy ne szóljon közbe. – Még nem tudjuk, de ezen a héten újabb őrzőt vesztettünk el. Erősítésre van szükségünk. Ezért vagyunk itt.
Thierry hátradőlt, a válla megfeszült.
– Nos, a legjobbkor jöttetek. Hamarosan itt az avatás. A csapatunk új tagokkal bővül.
Nicolai Zayne-re és Dezre sandított, de nem szólt.
– A szobáitokat már előkészítettük, és a szakács most főzi a vacsorát. Gondolom, szívesen megpihennétek – mondta Thierry. – Maradjatok itt az avatásig!
Nicolai nem válaszolt azonnal.
– Megtiszteltetés számunkra, hogy ilyen kedvesen invitáltok, de feltétlenül vissza kell térnünk a fővárosba...
– Azt hiszitek, hogy az itt töltött egy hét felborítaná az egyensúlyt? Nem hiszem – felelte Thierry azon a hangján, ami nem hagyott teret a vitának. Épp elégszer hallottam már, de azt is tudtam, hogy ha az őrzők életveszélyben vannak, akkor erősítéssel kell hazatérniük. – Rengeteg időnk van még, hogy meghallgassuk a feltételeiteket… – Thierry kis hatásszünetet tartott. – És mi is ismertessük a mieinket.
Legörbült a szám. Az ujjaim megfeszültek a függönyön, amikor Zayne, ki tudja, miért, hátrébb lépett, elfordította a fejét, és...
És egyenesen rám nézett.
Valami... valami történt.
Hirtelen belém nyilallt a felismerés, amit a déjà vu érzése követett, mintha mindez már megtörtént volna, pedig nem. Most láttam először Zayne-t. Ellenkező esetben emlékeztem volna rá.
Dermedten néztem, ahogy rám mered. Már csak ez hiányzott! Földbe gyökerezett a lábam, és mivel elég közel voltam ahhoz, hogy lássam Zayne száját, könnyedén tudtam olvasni az ajkáról, amikor az megmozdult.
Látlak ám.
Uramisten!
Ijedtemben elengedtem a függönyt, és hagytam, hogy a helyére csússzon. Lassan hátrálni kezdtem."

* * * 

"Forróság hullámzott végig a karomon, és fehér fényt láttam a szemem sarkából.
– Menekülj!
Az őrző nem hallgatott rám.
Fehér tűz tört elő a karomból és a kezemből, köpködő lángként lövellt előre, miközben az ujjaim a tenyerembe simuló felhevült markolat köré tekeredtek. A kard nehéz volt, de eredendően ismerős, holott eddig csak egyszer hívtam segítségül. A borotvaéles penge mentén tűz lobogott, és még a levegő is hangosan ropogott és sistergett.
Amikor a magasba emeltem a kardot, az őrző kitárta a szárnyát. Lángcsóvák íveltek a levegőben, amikor lesújtottam a pengével, és vállon találtam az őrzőt. Az őrzők bőre szinte áthatolhatatlan. Szinte. A kard úgy hatolt át rajta, mint kés a vajon, még azelőtt szénné égetve a bőrt, hogy a vér a levegőbe spriccelt volna. Az őrző nyikkanni sem bírt, mert az igazság tüze kettéhasította, és minden porcikáját felemésztette.
Nem maradt belőle más, csak egy kupac hamu a sercegő, lángoló kard alatt. Meg a félig megolvadt álarc.
Az égi kiváltságom visszahőkölt, és a kard is megsemmisült: füstfoszlányokká és finom, aranyló fényporrá vált, majd elpárolgott a szélben.
Vékony vérpatak csordogált az orromból.
Lassan leguggoltam, és kézbe vettem a tönkrement álarcot. De amint hozzáértem, a műanyag szétesett, és a föld porába hullt.
– Hoppá! – suttogtam, és felegyenesedtem.
Hangosan ziháltam, és dideregve léptem hátra. Vér... Lefolyt a bal karomon, és az ujjam hegyéről a járdára csöpögött.
Bajban voltam, nagy bajban.
Azonnal elő kell kerítenem Thierryt, gondoltam magamban. Fel kell takarítani ezt a mocskot, mielőtt még nem késő. Most ez a legfontosabb, fontosabb, mint kideríteni, miért tört az életemre egy őrző, immár másodszor.
Sarkon fordultam, és futásnak eredtem ,egy pillanatra sem csökkentve az iramot, holott a fejem minden lépésnél úgy lüktetett, mintha egy üstdobos vert volna tanyát a koponyámban. Nem lassítottam le, és nem engedtem az engem üldöző sötétségnek. Ha kidőlök, és nem jutok el Thierryhez, ha nem állítom el a vérzést, már jönnek is.
Pláne akkor, ha az, ami végzett Wayne-nel, még mindig a közelben van. Akkor aztán özönleni fognak.
Amikor elértem a házat körülvevő fal szélét, jobbra kanyarodtam...
Valami meleg és kemény dologba ütköztem. Olyan illata volt, mint… a téli mentának.
Zayne!"

 * * *

"– Üdv! – mondta ekkor a szellem.
Riadtan hátráltam egy lépést, amikor a szellem felém fordult, és deréktól lefelé átlátszóvá vált. A szemem tágra nyílt.
– Tudod, hogy látlak?
– Miért ne tudnám?
– Mert halott vagy? – vetettem fel.
A szellem ajka féloldalas mosolyra húzódott, amitől libabőrös lett a karom.
– Jó, de nem én vagyok az első szellem, akit látsz.
– Nem – válaszoltam. – Távolról sem. Honnan tudod?
A szellem hosszasan tanulmányozott.
– Csak úgy.
– Ez elég homályos válasz – jegyeztem meg. – Akkor kérdezek mást. Már átkeltél, ugye? – Amikor a szellem bólintott, hűvös hegyi szellő suhant át a parkon, megmozgatva a leveleket. Fázósan öleltem át a derekamat. – Most meg visszajöttél?
– Igen.
Vártam, hogy a szellem további részletekkel szolgáljon, de mivel nem így történt, tovább faggatóztam:
– Miért jöttél vissza?
Az enyhe mosoly elhalványult. A szellem a szoborra nézett.
– Látni akartam.
Értetlenül ráncoltam a homlokomat.
– Mit?
A szellem csak nagy sokára válaszolt:
– Hogy tényleg elszúrtam-e.
Hirtelen belém villant a felismerés. Ez a szellem azért tért vissza, mert megbánta, amit tett, vagy nem tett, vagy amit mondott, vagy nem mondott.
Úgy éreztem, tudnék segíteni neki.
– Őrző vagy, ugye? – kérdeztem.
A szellem bólintott.
– Te... te viszont nem vagy az.
– Nem.
A szellem rám nézett, az arca szinte átlátszóvá vált.
– Tudom, ki vagy.
Ez a kijelentés úgy megdöbbentett, hogy azt sem tudtam, mit mondjak. Még sosem találkoztam olyan szellemmel vagy kísértettel, aki tudta volna, ki vagyok. Lehet, hogy régen itt élt? Még gyerekkoromban?
– Igazán?
– A halál után bizonyos dolgok letisztulnak. – A szellem teljesen szembefordult velem, a vonásai élesebbé, tisztábbá váltak. – Most már tudom, miért pont most, ebben a pillanatban tértem vissza.
A hideg futkosott a hátamon.
– Érdekes, hogy a sors, minden várakozással ellentétben, képes helyrehozni bizonyos dolgokat.
Esküszöm, ez volt a legbizarrabb beszélgetés, amiben részem volt, pedig hallottam már meredek dolgokat. De ami még furcsább: nem ezt mondta Thierry is Töpszli füle hallatára?
Mielőtt megkérdezhettem volna a szellemet, mit ért ezen, olyan mély szomorúság ült ki a vonásaira, hogy a mellkasomon éreztem a súlyát. Egy másodperccel később pedig semmivé vált. Felszaladt a szemöldököm, amikor a szellő megemelt és az arcomba fújt egy hajtincset.
Vártam.
De a szellem nem jelent meg újra."
 
 * * *
 
"– És látod a csillagokat?
Az égre emeltem a tekintetem. Felhőtlen éjszaka volt, és az ég úgy sötétlett, mint egy apró pötyökkel telehintett olajfolt.
– Igen. Halványan. – Két egymás fölötti csillagra mutattam. – Ott! Azt a kettőt. – Becsuktam a jobb szemem, és a két apró fehér foltból egy elmosódott fehér folt lett. – Várjunk csak! – Felnevettem. – Ez egy.
– Igen – mormolta Zayne, és amikor rásandítottam, láttam, hogy arrafelé néz, amerre mutatok. – Ott csak egy csillag van. – Zayne felém fordult, és a pillantásunk egymásba gabalyodott. – Máshol nem látsz?
Kicsit szédültem, és hülyén éreztem magam, de nagy igyekezettel fordítottam el a tekintetem. Újra végigpásztáztam az eget.
– Látok egy párat. Miért? Sok van belőlük?
Amikor Zayne nem válaszolt, ránéztem, és láttam, hogy megint engem bámul. A fejét enyhén félrebillentette, egy szőke hajtincs az arcát súrolta.
Tovább csavargattam a hajam, és az idegesség úgy reszketett bennem, mint egy fészekaljnyi ébredező, szárnyát próbálgató madár. Elfordítottam a tekintetem.
– Mindenütt csillagok vannak?
– Igen, de csak azok számítanak, amiket látsz.
A pillantásom Zayne-re siklott.
Zayne rám mosolygott.
– Te... elképesztően erős lány vagy.
A megjegyzés váratlanul ért.
– Tessék?
– Itt állsz, és úgy beszélsz a vakságodról, mintha semmiség lenne. Mintha szót sem érdemelne, pedig nagyon is komoly dolog. És ezt te is tudod. – Zayne felém nyúlt, és megfogta a kezem, amivel sikerült megijesztenie. Óvatosan kibogozta az ujjaimat a hajamból. – De te csak azért is megküzdesz a betegséggel. Együtt élsz vele. Ha nem ez az igazi erő, akkor nem tudom, mi.
A fészekaljnyi madár a mellkasomba költözött.
– Ettől még nem vagyok erős.
Zayne elhúzta a kezemet a hajamtól.
– Trin...
A becenév hallatán elpirultam, és rájöttem, hogy tetszik, amikor Zayne így szólít. Megint a két csillagra néztem, ami valójában egy volt.
– Úgy értem, szerintem nem ettől lesz erős valaki. A jövőt nem tudom megváltoztatni. Talán egy nap feltalálnak majd egy gyógymódot, ami beválik, de addig is el kell fogadnom a sorsomat, és nem rágódhatok folyton a bajaimon, mert… mert, basszus, még belegondolni is ijesztő, hogy ez előbb-utóbb mind megszűnik, és nekem alkalmazkodnom kell, újra kell fogalmaznom magamat, de attól még meg kell birkóznom a helyzettel. És ez csakis úgy történhet meg, ha nem hagyom, hogy a betegség határozzon meg engem, és feleméssze az életem minden egyes pillanatát. Ez nem erő. Ettől még nem leszek különleges – magyaráztam vállvonogatva. – Ez csak annyit jelent, hogy... megteszek minden tőlem telhetőt.
Zayne megszorította a kezemet.
– Ahogy mondom. Ezt jelenti az erő.
Mint aki nem tud uralkodni magán, újra mélyen Zayne szemébe néztem, és azon tűnődtem, milyen rossz lesz, amikor már nem láthatom a csillagokat, de a legelkeserítőbb az lesz, amikor már nem láthatom ezeket a halványkék farkasszemeket." 
 
 * * *
 
" – Azt mondtad, azért szeretsz az épületek tetején lenni, mert olyankor közel vagy a csillagokhoz, és ez hasonlít a leginkább a repülésre. Azt is mondtad, hogy a repülés az egyetlen, amit irigyelsz az őrzőktől.
– Igen, pontosan.
– Akarsz repülni?
Felegyenesedtem, és Zayne felé fordultam, bár látni nem láttam őt. A kezem a térdén kötött ki.
– Nem tudom, egyre gondolunk-e.
– Akarod látni a csillagokat? – kérdezte Zayne, én pedig szaporán bólogattam, mert tudtam, mire céloz, és amikor megfogta a kezem, úgy kapaszkodtam belé, mint aznap, amikor elhagytam a közösséget. Éreztem, hogy Zayne átváltozik, és a bőre megkeményedik a tenyerem alatt. – Akkor kapaszkodj erősen, Trin! Olyan közel megyünk, amennyire csak lehet."
 
 A könyv értékelése ITT olvasható.
 Kép: Saját
 
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
 
Nyereményjáték
 
A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
 
KÉRDÉS:  Milyen színű Trinity szeme?
 
 
Állomások:
10.05 Kelly & Lupi olvas idézetes extra állomás
 
 
 
 
 

2024. október 2., szerda

Jennifer L. Armentrout: Storm and Fury - Vihar és harag (Az Előhirnök #1)


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Jennifer L. Armentrout Az előhírnök sorozatának első részét Storm and Fury - Vihar és harag címmel. A Komor elemek sorozat világában játszódik a történet, melyben a 18 éves Trinity a korábbról már ismerős Zayne oldalán veszi fel a harcot a démonokkal, persze nem hiányozhat a romantika sem a regényből. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Vörös pöttyös
440 oldal
Fordította: Molnár Edit
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, urban fantasy, paranormal, romantikus
 
A tizennyolc éves Trinity Marrow képes kommunikálni a kísértetekkel és a szellemekkel, de nem ez az egyetlen különleges képessége. Emiatt évek óta arra kényszerül, hogy egy táborban bujkáljon, ami az őrzők – alakváltó védelmezők – felügyelete alatt áll. Ők védik az emberiséget a démonoktól. Ha a démonok rájönnek Trinity titkára, felfalják őt, hogy megsokszorozzák az erejüket. Amikor egy másik klánból őrzők érkeznek, azzal a baljós hírrel, hogy egy ismeretlen lény démonokat és őrzőket gyilkol, Trinity addigi védett világa összeomlik. Nem utolsósorban azért, mert az egyik látogató a legidegesítőbb, legjóképűbb és egyben leglenyűgözőbb személy, akivel Trinity valaha találkozott.
Zayne-nek is megvannak a saját titkai, de amikor a démonok betörnek a táborba, és Trinity titkára fény derül, az összefogás elengedhetetlenné válik.
Hogy megmentse a családját és talán a világot is, Trinitynek meg kell bíznia a férfiban. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, amikor háború robban ki a természetfeletti lények között…

 
A Komor elemek sorozatot két éve olvastam el, még élénken él bennem a történet, ami fergetegesen indult és folytatódott, majd a befejezés számomra nem volt tökéletes, de összességében így is 4,5*-ra értékeltem. Ezek alapján nem tudtam nemet mondani a Storm and Fury regényre, mely a Komor elemek spin-off sorozatának az első része. Aki esetleg nem olvasta a Komor elemeket, az sem fog csalódni, simán fel lehet venni a fonalat. A szerző egy egészen egyedi univerzumot hozott létre, legalábbis én Layla sztorija előtt sosem olvastam vízköpőkről, akik a jó oldalán küzdenek. A történet egy urban fantasy világba visz, ahol angyalok, démonok, alakváltók harcolnak egymással, a vízköpő alakváltó Őrzők fő feladata megvédeni az embereket a démonoktól, megtartani a két oldal közötti egyensúlyt. A történet főszereplője és egyben mesélője a 18 éves Trinity Marrow, aki évek óta az Őrzők nyugat-virginiai bázisán él, egy fájdalmas családi tragédia következtében a védelmükre szorul. Néhányuk kivételével mindenki úgy tudja, hogy ő egyszerű ember, bár annyira mégsem, ugyanis látja a szellemeket. Az igazság az egyszerűségtől távol áll, de ez hatalmas titok, ugyanis Trinity-t azonnal széttépnék a démonok, ha megneszelnék a valódi kilétét. A mellé kirendelt őrző a legjobb barátja is egyben, Misha-val együtt nőttel fel, edzenek, tanulnak, játszanak, mint a testvérek. A bázisukat fura démontámadás éri, amit ugyan visszavernek, de további szokatlan eseményeket tapasztalnak, és a lányt is különös támadás éri. A washingtoni őrző küldöttség egyik tagja Zayne, - őt már ismerhetjük a másik sorozatból -, felajánlja Trinity-nek, hogy menjen velük a biztonságosabbnak tűnő fővárosba. Meg kell találniuk, ki áll a fenyegető támadások mögött, ki veszélyezteti a lány titkát, és a nyomok oda vezetnek.
Most, hogy meglehetősen gyakran olvasok a szerzőtől, Trinity karaktere nagyon-nagyon ismerős volt, de ezt nem rossz értelemben állapítottam meg. Szarkasztikus, vicces, bátor, lázadó, aki képes elfogadni a korlátait, ugyanakkor benne van a folyton kérdéseket feltevő, örökké kíváncsi lány is. Különlegessége, hogy látja a szellemeket, és itt rögtön ki is térek Töpszlire, akivel évek óta barátok, a srácnak ő az egyetlen kapcsolata a valós világgal. Még a nyolcvanas években halt meg és ragadt ebben az állapotban, Trinity életében azonban részt vehet, főleg kéretlen tanácsokkal ostromolja. De végül is kölcsönösen hasznosak egymásnak, jól jön egy szellem barát, ha kémkedni kell például. Ez a szereplő garantáltan belopja magát az olvasó szívébe, hiszen számtalan vicces jelenetet generál az el- illetve előtűnése, a leglehetetlenebb helyzetekben teszi a megjegyzéseit, nem izgatja, hogy a lányon kívül nem hallja meg senki. A szerző egy elég ritka lépést tett meg Trinity-vel, ugyanis a saját betegségét, egy gyógyíthatatlan genetikai rendellenességet, a retinitis pigmentosa szembetegséget adta a karakteréhez, ami csőlátást, majd teljes vakságot okozhat. Ez a látás probléma végigkíséri a könyvet, felhívja a figyelmet a betegségre, és nekem azért is tetszett ez az ötlet, mert sokszor hozta összefüggésbe a csillagokkal, ezáltal gyönyörű mondatok születtek a történetbe. Olyan természetesnek vesszük, hogy látjuk a csillagokat, ez olyan elemi dolog, megnyugtató látvány, a betegség előrehaladtával azonban már egyre kevesebb csillagot láthat a beteg, legfeljebb halvány pontokat.
Zayne karakterét a Komor elemekben már jól megismertem, és ez itt tovább mélyült. Egy igazi úriemberről van szó, aki talpig becsületes, védelmező, nincs benne semmi rosszfiúság, de higgyétek el, ettől még szexibb lesz és imádnivaló. Layla miatt egy szerelmi csalódáson van túl, amihez hozzájött az apja halála is, ezért ő átmenetileg a többiektől külön lakik, hogy idővel lenyugodjon. Ide hozza Trinity-t, átadja a saját hálószobáját, ő meg a kanapéra költözik.
Érdekes pillanatokat hoz, amikor a problémák miatt találkozniuk kell Roth és Layla párosával, akik ugyebár ráadásul démonok. A feszültség hatalmas, de közös erővel kell megoldaniuk a helyzetet, együtt kell működniük. Egyébként nagyon szórakoztató volt Cayman felbukkanása, korábban is imádtam a karakterét, most is brillíroz, és még Bambival is találkozhatunk.
Természetesen nem titok, hogy Zayne és Trinity a kezdetektől vonzódnak egymáshoz, bár elég ellenségesek egymással az elején. Azt kell mondanom, hogy még JLA-hoz képest is remek volt a slow burn jellegű romantikus szál alakulása. Rengeteg csipkelődés és szóbeli adok-kapok után szépen haladtak a mélyebb érzelmek felé, muszáj olvasnotok már csak ezért is a könyvet. Nekem szuper érzés volt újra olyan könyvet olvasni a szerzőtől, ahol young adult korúak a szereplők és nem az erotika a főcsapás.
A történet számos karaktert felvonultat, megjegyzésre bőven érdemeseket, különösen tetszett Trinity két apafigurája, akik természetesen nem a valódi szülei, de aszerint kezelik, óvják, vigyáznak rá, és nem csak kötelességből, ez annál jóval több.
A cselekmény számomra izgalmas volt, de csak kb. a harmadától indult be igazán, onnantól viszont gyors iramban. Betudtam ezt annak, hogy ez is egy sorozatindító rész, fel kell építeni a világot, és valóban, a későbbiekben erőteljesebben növekedett a feszültség. Felismerhető a szerzőre jellemző fordulatok sora, de ugyanakkor más szempontokból mégis egyedire sikeredett. Sok harci jelenetet kaptam, amit különlegessé tett a vízköpők átalakulása, ebben az alakban nyilván eredményesebb a küzdelem. Nem spoilerezek, de Trinity harci küzdelmei kapcsán leesett az állam, meg persze azon is, amikor kiderül ki is ő valójában.
A cselekményszálak újabb és újabb titkokat fedtek fel, nem is kérdés, mennyire várom a folytatást, mert persze a fordulatok egy része hiába volt megjósolható, bőven akadt amire én sem számítottam. Bár nem őrülten függővéges, azért jó lenne minél hamarabb kézbe venni a következő részt, mely a Rage and Ruin címet viseli.  
Képek: Pinterest
 
Borító: Nagyon tetszik, imádom amikor angyalszárny jelenik meg a borítón.

Kedvenc karakter: Trinity.

Szárnyalás: Nagyon szerettem a világfelépítést, és ebben a spin off sorozatban is tudott újat nyújtani.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Lassú égésű románcnak lehetünk tanúi, ami megmarad a young adult keretein belül, minden mozzanatát élvezettel olvastam.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
 
Nyereményjáték
 
A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
 
KÉRDÉS:  Hol landolt Clay, amikor kiesett az ablakon?
 
 
Állomások:
10.02 Kelly & Lupi olvas
10.05 Kelly & Lupi olvas idézetes extra állomás
 
 

2024. szeptember 10., kedd

Jennifer L. Armentrout: The War of Two Queens - Két királynő háborúja (Vér és Hamu #4.)


Folytatódik Jennifer L. Armentrout nagysikerű Vér és Hamu sorozata a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Poppy és Casteel izgalmakkal és fordulatokkal teli története újabb részhez érkezett. Eddig Casteel küzdött Poppy-ért, de vajon most Poppy is ugyanúgy fog küzdeni szívtársáért? Vajon sikerül legyőzni a legnagyobb ellenségüket, aki jelenleg útjukban áll? Gyere és kövesd a Két királynő háborúja blogturnét, hogy többet megtudj a könyvről, legyél részese te is ennek az utazásnak!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös
736 oldal
Fordította: Rácz Kata
Goodreads: 4,08
Besorolás: high fantasy, romantasy, felnőtt, vámpír, vérfarkas, mágia

A ​háború csak a kezdet…
AZ ARANYKORONÁK KÉTSÉGBEESÉSÉBŐL
Casteel pontosan tudja, hogy a Vérkirálynőnél nincs alattomosabb és gonoszabb a birodalomban. Azonban a megrázó felfedezésekre még ő sem tudott felkészülni. Már-már elképzelhetetlen a Vérkirálynő gaztetteinek mértéke.
HALANDÓ TESTBE SZÜLETVE
Poppyt semmit sem akadályozhatja meg abban, hogy kiszabadítsa a királyát, és mindent elpusztítson, ami a Vérkirálysághoz kötődik. Az Élet Ősi Lényének
testőrei minden erejükkel támogatják, a vérfarkasok mögötte állnak. Poppynak meg kell győznie az atlantiai tábornokokat, hogy az ő elképzelései szerint cselekedjenek, és ezúttal nem fújhatnak visszavonulót. Nem, amíg őbenne él a remény, hogy olyan jövőt építsen,
amiben mindkét királyság békében élhet egymás mellett.
EGY HATALMAS, ŐSI ERŐ EMELKEDIK FEL…
Poppynak és Casteelnek együtt kell kiállniuk a szerelmükért, a szeretteikért, és megóvni a védteleneket. Régi és új hagyományok közepette. Azonban ahhoz, hogy véget vessen a Vérkirálynő üzelmeinek, a lánynak talán épp azzá kell válnia, amivé a prófécia jövendölte, és amitől a legjobban fél…
A HALÁL ÉS PUSZTÍTÁS ELŐHÍRNÖKE


Első megjegyzésként jeleznem kell, hogy a bejegyzés spoileres lehet a sorozat korábbi részére, illetve nagyon enyhe mértékben erre a részre is.
Ott hagytuk abba az előző részt, hogy Casteel önként a Vérkirálynő fogságába vonult, természetesen Poppy a vérfarkasokkal és a királysággal a háta mögött azonnal ki akarja szabadítani. Csakhogy alapos tervet kell felépíteniük, össze kell hangolni a seregeket és rávenni a tábornokokat, hogy kövessék a közös stratégiát, mely bizony háborúhoz vezet, ahol nem kerülhetik el a veszteségeket sem. Poppy súlyos megrázkódtatáson esett át, amikor kiderült Isbeth valódi személyisége, és miket tett korábban. Poppy nem csak őt, de az egész Vérkirályságot is fel akarja számolni, más megoldás nincs. Minden követ megmozgat, hogy kiderítse, hol tarthatják fogva a férjét, hogyan szabadíthatná ki a lehető legbiztonságosabb módon, hiszen tudja, hogy milyen módszerei vannak a Vérkirálynőnek.
Úgy tűnik ez a sorozat számomra guilty pleasure olvasmánnyá vált, ragaszkodom hozzá, hogy olvassam, sőt falom a lapokat, közben azért tisztán látom, mennyi idegesítő elem van benne, a hosszúsága, Poppy identitásának változásai, az ezer kérdés, stb. De közben imádom a szereplőket, a felépített világot, és ismerni akarom a történetet, akármerre megy a cselekmény. Nos, a szerző ebben a részben is az idegeimen táncolt. Ez a felkészülés – egyben a szerelmesek egymástól külön töltött ideje – a nem kevés oldalszámú könyv kb. feléig tart, ezt álmomban nem gondoltam volna. Ez kegyetlenség volt! Viszont rettenetesen örültem Casteel szemszögének, végre első kézből ismerhettem meg a gondolatait, és a gyomorforgató eseményeket a fogsága során. A szemszöge révén megismerhetjük Isbeth udvartartásába tartozókat, a Szolgálólányokat, köztük a titokzatos Millicentet, aki bizony erős meglepetést tartogat a személyét illetően. Aztán itt van Casteel bátyja, Malik Da'Neer, akiről végre megtudjuk, mi a fenét keres  Vérkirálynő udvarában. Nem utolsó sorban Callum is érdekes karakter, amellett, hogy arany színben pompázik, és nem igazán lehet megölni, még egész érdekes dolgok derülnek ki róla, érdemes odafigyelni rá. A regény második fele az összecsapásra való felkészülésről szól, amely során persze ezer új kérdés merül fel és számos esemény történik, meglepő új szereplőkkel és kapcsolatokkal, egyre több minden kiderül a múltról, Poppy megsebesülésének éjjeléről, kik voltak ott valójában. Ezek mint rendkívül fontosak, de szinte eltörpülnek az Egyesülés kérdése mellett, aminek eljövetelére korábban számos jel utalt. Nem tagadom, én is erre voltam a legkíváncsibb, tényleg annyira megvisel-e, mint az olvasók nagy részét? Moly-os ismerőseim, akik angolul olvasták, majdnem mindenki kiborult ezen a történésen. Hiszen annyira aranyba foglalt volt az eddigi részek során Poppy és Cas szereleme, a lelki társak, sőt, szívtársak fogalma, és egyáltalán, annyira tökéletes ez a páros így ahogy van. Már a regény első felében sor kerül Poppy táplálkozására Kieranból, ami egyáltalán nem szexuális jellegű, még úgy sem, hogy direkt kínos jelenetekre gondol, ugyanis vérivás közben Poppy látja a gondolatait. Ez mégsem érzéki, sokkal inkább ugratás jellegűnek tűnik,  Kierantól simán kitelik. Rendszeresen együtt alszanak, bár Kieran többnyire farkas alakban van, de sem éjjel sem nappal, soha nem éreztem, hogy romantika szövődhetne köztük. Már a korábbi részekben is szépen fejlődött kettejük kapcsolata, Kieran mindig ott volt és támaszkodhatott rá, (sosem felejtem el AZT a jelenetet, amikor ez a támaszkodás bizony elég közeli volt), és ebben sosem volt romantikus jelleg. Casteel konkrétan nagyon is hálás volt Kierannak a támogatásért, sosem mutatott féltékenységet. Mégis, volt néhány mondat, ami azt bizonyítja nekem, hogy ez egy be nem sorolható kapcsolat közöttük, és szeretném, ha tovább bonyolódna, nekem ez nincs ellenemre - szembemenve a közfelháborodással. 
A könyv második felében aztán eljön a pillanat, amikor dönteniük kell az Egyesülésről, mert a körülmények miatt mindegyiküket jelentősen megerősítené a végrehajtása, szükségük van rá, Kierannak különösen, hiszen átokkal sújtották. A legkevesebb bajom a könyv olvasása során az Egyesüléssel volt. Aki az interneten terjedő szexuálisan túlfűtött szerelmi háromszöges drámára számít, az csalódni fog. Szerintem tökéletesen állt hozzá JLA, elfogadható volt a kivitelezés, mivel nem volt túlzó, sem extrém. Ez egy hagyományról, egy lehetőségről szól, a kötelék megerősítése a cél, amit egyszerűen meg kellett tenniük – az egymásból való táplálkozás lépését, ami szigorú sorrend szerint zajlik. Aztán van az a pont, amit már nem kötelező átlépni, amikor ez a felizzott testi/szellemi állapot eljut egy csúcspontra és még többre vágynak az érintettek. Poppy nem áll meg, ez az ő döntése ebben az euforikus pillanatban, és semmi felesleges, részletekbe menő leírás nincs, legfeljebb karok-lábak egyéb testrészek simulása, kavarodása. Ami itt történik abban én nem éreztem semmi romantikus aspektust Kieran vonatkozásában. Az már más kérdés, hogy a következő részben érzelmi síkra tereli-e a szerző ezt a szálat, itt ez még konkrétan nem történik meg. Milyen jó lett volna itt egy Kieran szemszög, akkor sokkal többet tudnánk!
Ellenben voltak másféle problémáim a regénnyel. Így a negyedik rész végére kiderülhetne már, ki is Poppy valójában, még mindig nem érzem véglegesnek az identitását. Úgy tűnik, a közvetlen felmenőiről már biztosak lehetünk, de hogy az ősi vérvonal még mit hoz ki belőle, nincs lezárva. Jó lenne, ha a következő könyvben nem lenne ebben egy újabb 180 fokos fordulat. Vagyis a következő utáni részben, mert ha jól rémlik, a következő rész kb. az eddigiek elbeszélése lesz Casteel szemszögéből, amit nagyon várok. 
Sajnos Casteel részben a fogság miatt is, de most erősen háttérbe szorult a cselekmény szempontjából. Nekem jobban tetszett, amikor együtt próbáltak előre jutni, együtt hoztak döntéseket, reménykedem, hogy visszaerősödik a továbbiakban, most ugyanis Poppyra túl nagy nyomás nehezedik, és mintha csak királynője lenne Atlantiának nem királyi párja.
A végső összecsapás, ami felé az egész regény haladt, izgalmas volt, de közben azt se tudtam ki kicsoda, és épp mit is csinál, csak kapkodtam a fejem, elég zűrös jelenetsor volt. A címhez képest, ami egy jóval nagyobb háborút ígért, még rövidnek is mondható. Azért rendesen rám hozta a szerző a frászt, konkrétan az infarktus kerülgetett, aztán mégsem, végül csak sikerült újra egy kis függővéget összehozni. Imádtam a végén Nektas felbukkanását, és rengeteg magyarázatát. Tényleg nem véletlenül ajánlott A ​Shadow in the Ember – Árnyék a parázsban (Hús és tűz 1.) olvasása ezen rész előtt.
A korábbi részben megismert drakenek ebben a regényben is nagy szerephez jutottak, elsősorban Reaver, aki számos vicces pillanatot okozott szarkasztikus stílusával, és nem kevés alkalommal a megjelenésével, ugyanis egyáltalán nem zavartatta magát a manifesztálódást követő meztelenség. Ő is közel áll Poppyhoz, hűséges, megbízható szövetséges. A vérfarkasok szerepe most is jelentős, nagyon szeretem a jeleneteiket, a köteléken keresztül való kommunikációjuk isteni ötlet. Hiába volt hosszú a regény, a vérfarkasokról még többet szerettem volna olvasni, főleg a kiemeltebb szerepet kapott Vonettáról, Delanoról, Emilről, stb. Ja és Tawny is előkerült, kicsit zűrzavarosan, remélem róla is sokat hallok még, annyira hiányzott Poppy oldaláról egy bizalmas barátnő.
Talán, majd egyszer egy újraolvasás során sokkal többet megértek a világfelépítésből, és tisztába kerülök a 200 szereplő nevével és származásával, de csak azt tudom mondani újra, nagyon szeretem a történetet minden hibájával együtt, részemről nincs megállás, továbbra is velük maradok, várom a következő részt, és utána a befejezést.
Kép: Pinterest

Borító: A draken megjelenik a borítón.
 
Kedvenc karakter Casteel, Poppy, Kieran

Szárnyalás: Egyértelműen Reaver, és milyen jó volt Nektas a végén.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Casteel kiszabadítása után nincs hiány a spicy jelenetekből. de nem hiszem, hogy ebben a sorozatban bárki panaszkodna ezzel kapcsolatban.

Értékelés: 




Nyereményjáték
 
A mostani játék teljesítéséhez nincs más dolgotok, mint a kiadó honlapján elérhető beleolvasót figyelmesen olvassátok végig. Ezután az állomásokon feltett kérdésekre válaszolni nagyon könnyű lesz!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   KI POPPY VÉR SZERINTI ÉDESANYJA?


Állomások

09.10 Kelly & Lupi olvas
09.12 Könyv és más
09.14 Insane Life




Rendszeres olvasók