Kelly Oram: Alice ​in La La Land – Alice és a kaliforniai álom

 

Kelly Oram Alice in La La Land - Alice és a kaliforniai álom című regénye egy szórakoztató és romantikus történet Hollywood csillogó, mégis gyakran megtévesztő világáról. A könyv főhőse egy átlagos lány, aki váratlanul a filmipar középpontjában találja magát, miközben megpróbálja megőrizni önmagát és eligazodni az érzelmek útvesztőjében. A történet egyszerre vicces, romantikus és elgondolkodtató, igazi kikapcsolódást kínál az olvasóknak. A regény magyarul a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg, és a felajánlásukból a blogturné végén pedig egy szerencsés olvasó akár meg is nyerhet egy példányt a kötetből.

Könyvmolyképző, 2026

464 oldal

Fordította: Rácz-Stefán Tibor

Goodreads: 4,20

Besorolás: YA, romantikus

“TE MIT TENNÉL MEG AZ ÁLMAIDÉRT? Alice Liddell legnagyobb álma, hogy rocksztár legyen, de szigorú édesanyja egy borostyán ligás egyetemre akarja küldeni, a lehető legmesszebb a szórakoztatóipartól. Amikor kiderül, hogy Alice titokban egy bandában játszik, és azt fontolgatja, hogy a zenei karrierért visszautasítja a Yale-t, anya és lánya között olyan vita robban ki, ami mindent megváltoztat. Alice ekkor tudja meg, hogy sosem látott apja a szórakoztatóipar egyik ismert alakja, aki ráadásul Alice létezéséről sem tud. A lány kétségbeesetten vágyik legalább egy olyan szülőre, aki megérti és támogatja őt, így elhatározza, hogy felkutatja Los Angelesben élő apját. Zenekarával merész tervet eszelnek ki, és nekivágnak Kaliforniának. Ott azonban semmi sem a tervek szerint alakul… Alice hamarosan Hollywood vad és őrült világában találja magát, ahol mellé szegődik idegenvezetőnek a sármos rosszfiú Dylan Reese, kedvenc sorozatának főszereplője. Kövesd Alice-t a hollywoodi nyúlüregbe!”

Ennél figyelmetlenebbül nem is választhattam volna könyvet. Nem néztem, hogy ki a szerzője, csak a fülszövege fogott meg azonnal. Mindig is imádtam és még mindig imádom az ilyen történeteket – egy híres ember kontra hétköznapi ember szerelme – ez mindig a tinikoromba visz vissza, amikor is rengeteget álmodoztam ilyenről – sőt a barátnőimmel még egy fanficet is írtunk ilyen témában. 

A történetünk főhőse Alice, akit édesanyja egyedül nevel Texasban, nagy szigorban. A lány a barátaival zenélni szeretne és így is választana főiskolát Kaliforniában, de az anyukája hajthatatlan, semmit nem enged abból, hogy a lánya a Yale-re menjen és valami „normális” hivatást válasszon.

Egy véletlen során azonban kiderül, hogy ki lehet Alice hiányzó édesapja – egy nagyon híres producer Kaliforniában. Főhősnőnk pedig a barátaival úgy dönt, hogy megkeresik a vélhető édesapát, csak hát hogyan is jussanak a közelébe? A hírességeket nem lehet csak úgy „becserkészni”.

Kapóra jön nekik egy közelgő iskolai kirándulás Kaliforniába és az is, hogy pont akkor lesz egy filmbemutató, amin szinte biztos, hogy Alice „édesapja” részt fog venni. Így hatalmas szervezés révén eljutnak Los Angelesbe, sőt a filmbemutatóra is, de hát még mindig nincsenek a producer közelében… ekkor kerül a képbe Dylan Reese, Hollywood épp ügyeletes szép és rosszfiúja, aki felajánlja a segítségét Alice-nek, de ennek ára van…

Szóval itt térnék vissza arra, hogy figyelmetlen voltam. Nem néztem, hogy ki a szerző, aki pedig nem más, mint Kelly Oram, aki a számomra hatalmas szerelem Cinder és Ella sorozatot is írta. Erre akkor döbbentem rá, amikor is ebben a regényben feltűnt Brian és Ella is! És ha addig is imádtam a történetet, onnantól kezdve már letehetetlen volt a számomra (kb egy nap alatt ki is olvastam a könyvet).

Ugyanolyan cuki, imádnivaló romantikus történet, mint a fő történet volt. Kelly Oram ismét megörvendeztetett bennünket két rettentő szerethető főhőssel, hiszen ott van Dylan, a meg nem értett fiatal szupersztár, aki már nagyon szívesen kitörne a tinibálvány rosszfiú szerepkörből, de hát mindenki ezt várja el tőle: az anyja, a menedzsere, a szintén szupersztár, az influencer barátnője és persze a rajongók is…

És itt van Alice, aki az édesanyjával áll hadilábon, hiszen az anyuka csak jót akarna neki a Yale-lel, de Alice ennél szabadabb lélek. Ő zenélni akar, amit az anyukája tűzzel-vassal írtana, ha tudna. Ráadásul a főhősnőnk azt sem érti, hogy miért lett az anyukája ennyire megkeseredett, vajon mi történhetett, ami miatt minden párkapcsolatot azonnal elutasít és csak a lányának szenteli az életét?

Dylan és Alice kapcsolata pedig nagyon cuki. Eleinte csak barátok (bár Alice már ismeri a fiút a filmek révén) és csak szépen lassan alakul ki köztük valami. De persze, ahogyan ez már csak lenni szokott, jó sok buktatón kell keresztülmenniük, mire megkapják a hőn áhított boldogságot.

Imádtam, hogy ismét két szemszöget kaptunk, Alice és Dylan gondolatait is megismerhettük és ez még egy plusz adott az amúgy is nagyon szerethető történethez. Ismét betekintést nyerhettünk Hollywood rohanós, néha őrült, néha szívtelen világába, ahol azért persze előfordulnak segítő kezek is. Itt kapcsolódik bele a történetbe rövid „vendégszereplésre” Brian és Ella is és én rettentően boldog voltam, hogy újra viszontláthattam őket és megtudhattam, hogy mi is történt velük mióta az Örökkön-örökké könyvben elbúcsúztunk tőlük.

Kelly Oram pedig ismét nem bonyolította túl a dolgokat, a szereplők vagy fehérek voltak vagy feketék, azaz vagy nagyon gonoszak vagy nagyon jók. Nem voltak átmenetek, nem kellett sokat agyalnunk dolgokon, rengeteg klisét halmozott fel, de valamit tud ez a szerző, hiszen ezek ellenére is ismét egy olyan regényt hozott össze, amit, ha épp nincs kedvem semmit olvasni, akkor is szívesen veszek le a polcomról, mert tudom, hogy egy kis napfényt tud hozni a szürke hétköznapokba is. Egyszerűen imádtam minden sorát.

Összességében ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki szerette a Cinder és Ellát, aki szereti a szerzőt vagy akik sokat álmodoztak arról, hogy a kedvenc filmsztárjukkal összefutnak, az beléjük szeret és boldogan élnek, ameddig…. Szóval az örök romantikusoknak!

Borító: Nekem tetszik. Cukik a szereplők is rajta, ráadásul utal a történetre minden téren

Kedvenc karakter: Dylan, Alice, Brian, Ella

Szárnyalás: a történet maga és Brian és Ella vendégszereplése

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: romantikus, cuki és minden a YA keretei között marad!

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A nyereményjáték során azt teszteljük, mennyire vagytok jártasak az Alice Csodaországban popkulturális jelenségben. A feladatotok nem más, mint megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket helyesen.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Hogy hívják azt a különös szereplőt, aki teapartikat rendez Csodaországban?

A blogturné további állomásai:

Április 02 - Kelly és Lupi olvas
Április 07 - This is my (book) universe
Április 10 - Veronika’s Reader Feeder

Április 14 - Kitablar
Április 18 - Hagyjatok! Olvasok!

Kelly Oram: Cinder és Ella

2016, Móra
408 oldal
Fordította: Vándor Judit
Goodreads: 4,29
Besorolás: YA, romantikus, realista

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Ezzel az értékeléssel már nagyon régóta tartozom, főleg, hogy a féléves zárásunkban is megemlítettem ezt a regényt, mint az egyik legjobbat, amit idén olvastam. (sőt, bevallom, azóta már újraolvastam és még fogom is, ha épp valami aranyos romantikus regényre vágyom:).

A véleményemhez továbbra is tartom magam, hiszen imádtam minden sorát, olyan volt, mintha az írónő a kérésemre írt volna egy ilyen regényt. Tiniként én is sokat álmodoztam róla (de szerintem nem vagyok ezzel  egyedül:), hogy véletlenül, valamilyen módon találkozom álmaim színészideáljával, aki végül engem választ és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Aztán persze később rengeteg ilyen fanfictiont olvastam a barátaim jóvoltából - bár az is igaz, hogy ezek szinte mindegyike Robert Pattinson körül forgott a nagy Twilight mániában, akit - tudom, szégyen és gyalázat - én soha nem tartottam jó pasinak. Így elolvastam őket, de valami hiányzott, valahogy egyik sem az én történetem volt. És egészen idáig kellett várnom arra, hogy olvassak egy olyan történetet, amit a kisebb hibái ellenére is a nagy kedvencek közé emelhetek.

A történet ténylegesen a Hamupipőke modernkori feldolgozása, annak minden elemével. Megtalálható benne a hányatott sorsú főhősnő, a "herceg", a gonosz mostohatestvérek és még a jótevő tündérek is, a "hercegnek" pedig ugyanúgy meg kell keresnie a "hercegnőt", mint az eredeti mesében:).

Ella édesanyjával él kettesben Bostonban. Vannak barátai, jó tanuló és ami a legfontosabb, hogy BLOGGER. De nemcsak könyves, hanem filmes blogger is, méghozzá elég sikeres, hatalmas rajongótábora van. Én itt vesztem el először, hiszen magam is blogger lennék, úgyhogy imádom az olyan történeteket, ahol a főhősnő is blogot ír, legyen az bármilyen is. 

Ella emellett hatalmas rajongója egy könyvsorozatnak, "A Cinder-krónikáknak" és a sorozat révén, a blogján keresztül megismerkedik egy másik rajongóval, a vicces, kedves, néha bosszantó "Cinder" álnevű sráccal, akivel minden vitájuk ellenére összebarátkoznak, sőt valami több is kezd kialakulni köztük. 

Egy napon azonban Ella tragikus balesetet szenved, elveszíti az édesanyját; testileg és lelkileg is súlyos sérüléseket szenved. Egyedül maradván kénytelen a hosszú ideje nem látott édesapjához és annak családjához költözni és megpróbálni újra visszatérni az életbe. Ami azonban egyáltalán nem könnyű, hiszen bár a felnőttek mindent megtesznek, hogy sikerrel járjon, de mivel Ella szörnyű sebeket hordoz magán, így a korosztálya kiközösíti. Ahogy a mostohatestvérei is. A lánynak egyedül a netes Cinder marad támasza, de nem is sejti, hogy a srác milyen titkokat rejteget és ki lapul a "Cinder" álnév alatt.

Ahogy már említettem, az első és legfontosabb momentum számomra, hogy Ella blogger. Kiadóktól kap könyvcsomagokat, dedikálásokra jár és a dedikált könyvei ugyanúgy szentnek számítanak, mint bármelyikünknek:). Ezzel máris a szívembe zártam.
A másik, amiért nagyon szimpatikus lett a leányzó, hogy ugyanolyan elánnal képes rajongani egy sorozatért, ahogy néha én is teszem (erről Kellyolvas és Andi tudna órákig mesélni:). Sőt, nemcsak ő, hanem az édesanyja is, aki az egyik könyvbeli szereplőről nevezi el a lányát! Ez mekkora királyság! Mintha anyu imádta volna például a Gyűrűk urát és Arwennek nevezett volna el! Mennyire tetszett volna (jó, tisztában vagyok vele, hogy itthon nem ilyen egyszerű ez az egész, meg hülyén is hangzott volna, de már a gondolat is tetszik:).

Aztán persze ott volt a rajongói találkozó is, amin részt vettek. Ez is nagyon melengette a szívemet, hiszen - páran tudjátok - én is járok ilyen találkozókra és bár én nem öltözöm be (azért mindennek van egy határa:), de életem legmeghatározóbb élményei közé tartoznak ezek a rendezvények, ahol a kedvenc filmszínészeimmel találkozhatok. Kelly Oram pedig tökéletesen visszaadta ezeknek a találkozóknak a hangulatát, szinte ott voltam én is.

Ezek az apróságok már annyira levettek a lábamról, hogy minden egyéb már csak hab volt a tortán. Ilyen volt például a kettős szemszög, amit nagyon szeretek. Általában ezek a regények egy szemszögből íródnak és főleg a főhősnő szemszögéből. És ahogy már többször is írtam, nincs is izgalmasabb annál, mint amikor egy fiú fejébe is belekukkanthatunk. Tetszett, ahogy Kelly bemutatta, hogy a filmsztárok élete sem csak boldogság és csillogás, ők is csupán apró porszemek Hollywood óriási gépezetében.  És "Cinder" hiába nagy sztár, akit mindenhol körülrajonganak, de még neki is épp elég dolgot kell lenyelnie vagy véghezvinnie, még ha nem is fülik éppen hozzá a foga. Az írónőnek sikerült elérnie, hogy bár a fiúnak látszólag mindene megvolt, de mégis inkább sajnálattal tekintettem rá.
Ella pedig abszolút nem az élet napos oldalát kapta. A balesete, a költözése, az új és egyáltalán nem barátságos osztálytársai mellett nagyon kevés öröme marad az életben. De az új hely nemcsak rosszat, hanem új barátokat is hoz, Vivian és a két apukája (igen, jól írtam, két férfi neveli:) szerintem a könyv egyik fénypontja, nagyon szívesen megismerném őket személyesen is:).
Ami pedig külön meglepett, hogy egy ilyen könnyednek tűnő történetnek az írónő mégis tudott adni nagyon komoly részeket is. Az iskolai zaklatás, a meg nem értés és Ella depressziója mind nagyon fájó részek voltak és legszívesebben megölelgettem volna a főhősünket, annyira kiborított az, ami vele történt.

És akkor a romantikus szálat még meg sem említettem. A két főszereplő már akkor mutatta, hogy jó kis páros lennének, amikor még csak leveleztek egymással. Imádtam ezeket a leveleket, ahol egyáltalán nem kímélték egymást! Cinder persze sokszor nem tudta letagadni a "pasi-énjét", de Ella nagyon talpraesetten kezelte ezt a dolgot. Jaj, nagyon édesek voltak együtt!

Természetesen nem volt hibáktól mentes a történet, hiszen kiszámítható volt a végéig, a karakterek vagy feketék vagy fehérek voltak, hatalmas meglepetéseket senki nem okozott, de mégis, ez az a történet, ami annyira magába szippantott, hogy ilyen apróságokon egyáltalán nem akadtam fenn:).

Nem tudom szavakkal leírni, hogy mennyire imádtam ezt a történetet, amit főleg lányoknak ajánlok, de romantikusabb lelkületű fiúk is nyugodtan forgathatják, én pedig lelkesen várom Kelly Oram újabb könyvét, mert ezzel a regényével teljesen megvett magának.

 

Borító: Szerintem borzalmas. A lány még hagyján, de a fiú számomra annyira nyálas, hogy egyszerűen képtelen vagyok Cinderrel azonosítani. (de megnéztem, sajnos nincs jobb, a kiadó a külföldi borítót vette át egy az egyben). 

Kedvenc karakter: Cinder, Ella, Vivian és a szülei 

Szárnyalás: FantasyCon, Ella bloggerkedése, a Cinder és Ella közti viták a filmről 

Mélyrepülés: Kayle 

Érzelmi mérce: Tündérien romantikus. Nem tudtam betelni vele:). 

Értékelés: