KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2013. január 29., kedd

2 éves blogszülinap

Két évvel ezelőtt ezen a napon indult a kelly olvas blog. Nagy tervekkel vágtam bele, elsősorban a könyvek ajánlása a fő célom, kedvet csinálni a könyvekhez, szeretnék  minél több fiatalt rávenni az olvasásra. Annyira bíztam benne, hogy JÓ könyveket fogok a blogon értékelni, hogy három pillangósnál kevesebb png képet nem is csináltam. Sajnos előfordult, hogy néhány könyv nem nyerte el a tetszésemet, úgy gondolom, erről sem hallgathatok. Két év alatt megszaporodtak a rendszeres olvasók, akik talán megbíznak az ízlésemben, vagy kíváncsiak a véleményemre, akkor is, ha negatív.
A második évem hozott új hangot is a blognak, hiszen először vendégbloggerként, most már  inkább társbloggerként itt van velem Greylupus (Lupi), akinek nem tudok eleget hálálkodni, hogy vállalta a feladatot, és jelenlétével emeli a blog színvonalát.
Nagyon sok tervünk van, mindig agyalunk új játékokon, bejegyzéseken. Reméljük a harmadik évünk is ennyire sikeres lesz, mint a második. Lesznek interjúk, beszámolók könyves eseményekről, és nagyon sok könyvkritika, ajánló,  mindketten 100 könyv olvasását vállaljuk 2013-ban.
Az alapanyag természetesen a kedvencünk, a young-adult kategóriából kerül ki, de szeretünk kirándulni a new-adult, a sci-fi világába is. Én hozok időnkén 10-14 éves korosztálynak való könyveket is, miután hivatalosan is tesztelnem kell a lányom könyvespolcára valókat.
Könyvnyeremények is rendszeresen várhatóak, remélem a kiadók is hozzájárulnak majd ehhez.

Íme rögtön a születésnapi könyvnyeremény, Marie Lu  Legend - legenda  című könyve, amit tényleg lehetetlen letenni, én is most olvastam ki a saját példányom, és LUPI értékelésével maximálisan egyet értek.  Sok szerencsét minden kedves látogatónak!!!  Sorsolás: 2013. Február 24.
a Rafflecopter giveaway

2013. január 28., hétfő

Szívritmuszavar nyertes!!!!

LŐRINCZY ZSÓFIA  a szerencsés nyertes!!!

E-mail-ben  foglak keresni a címed egyeztetése miatt.

GRATULÁLOK!!!!

Többiek ne csüggedjetek, holnap lesz a 2 éves blogszülinapom, jön az újabb nyereményjáték egy zsír új LEGEND  könyvért!!!

2013. január 26., szombat

A. O. Esther: Elveszett lelkek - Összetört glóriák #1

Decens Magazin Média Kft. 2012
446 oldal
Besorolás: romantikus fantasy

A legutóbbi "postás csenget" bejegyzésben már méltattam a könyv gyönyörű kivitelezését, az igényes tördelést, a saját könyvjelzőt. Tényleg öröm kézbe venni, végre egy olyan kiadvány, amin látszik, hogy a szerző nem volt hajlandó a megalkuvásra és kivitelezte azt, amit megálmodott.
Nagyon akartam szeretni a könyvet, de legnagyobb sajnálatomra ez nem jött össze.
Eltekintek a fülszöveg bemásolásától, ugyanis egy mondatban elmondhatom, a könyv nem szól semmiről,  számomra legalábbis nem.

"Ógörög istenség egy régi templom freskóján"
Azonnal egy csata közepén találja magát az olvasó,  Sophiel a Mennyországból érkezett a Földre, hogy harcosként segítse az embereket és a Térítőket a Fekete Angyalok és seregük ellen. Ez az első összecsapása, eddig fogalma sem volt róla, mennyire törékeny is ő, a fájdalom, a sebesülés ismeretlen abban az éteri világban, ahol eddig élt, mint ahogy a többi emberi érzés is mind új a számára. A Fehér Fák Ligetét az angyalok csak szellemtest alakban hagyhatják el, így segíthetnek az embereknek. Ahhoz, hogy emberi testben létezzenek a Földön, le kell vágni a szárnyukat (amit nem tudom mire használtak, hiszen fénylények voltak, gondolom megszokásból volt szárnyuk is) és így érkeznek a Földre. Arról egy szó sem esik, hogyan választanak konkrétan testet, mindenesetre Sophiel random módon épp egy hosszú hajú szőke bombázó testet kapott, annak ellenére, hogy igazából harcolnia kéne. Nos, küzd is rendesen, de egy fekete csuklyás alak halálosan megsebesíti, egy nyolcágú tüzes korbáccsal. A bőre csontig felhasad és megég, sós víz önti el a szemét (sír). A lány elájul a fájdalomtól, látomást lát, ami végül átvált a valóságba, a csuklyás alak felfedi GYÖNYÖRŰ arcát, ő a TÖKÉLETES férfi, aki az imént majdnem megölte, immáron megmenti, a saját tenyerét megvágva a vérét hullajtja a sebbe (oopps, hol is láttam ilyet?). Az eddigi E/1 szemszög átvált egy fejezet erejéig E/3-ra, hiszen bele kell látnunk a Sötét Angyalok legnagyobbika, Elijah fejébe. Meg is tudhatjuk, hogy valójában mi a baja a Térítőkkel, ők a jó és a rossz embereknek egyaránt segítséget nyújtanak, holott a rosszak, a bűnösök, hatalomvágyók, vétkes emberek ezt nem érdemlik meg. Elijah nem hisz a bűnbocsánatban. (Nekem ez a tulajdonsága volt a legszimpatikusabb.) Lám, most azonban összezavarodik, mert első látásra érez valamit Sophiel iránt, ami nem csoda, hiszen a lány törékeny, kislányos, ártatlan, gyönyörű.
A lány mégis megmenekül, függőleges irányban, ugyanis az erdőlakó manók felhúzzák magukhoz a lombok közé épített birodalmukba. A manóknak japcsi neveik vannak, amit látva majdnem megfulladtam a röhögéstől, Mitsuko pl. a Battle Royalból volt ismerős. A manók egyébként 10-12 éves gyerek kinézetének felelnek meg, nem nőnek tovább, de a felnőtt méretű Sophielnek nem okozott problémát az ágyukban aludni, a kádjukban fürödni, vagy a házakat összekötő függőhidakon átkelni. A japcsi neveknek van ám jelentése, de mivel egy  átlag olvasónak nem jut eszébe utána nézni, nem is foglalkozom vele.
Tehát Sophiel gyógyulgat, túl van az első találkozáson Elijah-val, és már ki is bontakozott a szerelem a szívében. Állandóan Rá gondol, Ő jár az eszében. INSTANT LOVE. Kész.
Ja, a tündérek (akik egy bátortalan, bujkáló népség) elintézik, hogy a hegek nyomtalanul elmúljanak, sőt, a bőr halványan csillogó lesz!
Sophielt  persze elkapja újra a szerelme és Fagus várába viszik, az úton megismeri Joshuát, aki egy különleges képességű gyermek, meg tudja idézni az angyalokat. Persze a rabok árverésén Elijah megvásárolja a lányt, és elviszi a saját várába.
Itt következik  a legfontosabb esemény,  szabályos tüzes vasas megbélyegzést kap a lány, mert így lesz belőle kurtizán, hiszen Elijah csak így tudja biztonságba helyezni a saját várában. (????)

A mese végét olvassátok el, ha kíváncsiak vagytok rá. Mert igazából ez a mű tényleg nem egy fantasy regény, hanem egy mese.
Az egész történet nincsen elhelyezve térben és időben. Valahol a Földön játszódik, amikor emberek is éltek, de semmi közelebbit nem tudunk meg. Középkori díszletek vannak jelen, de hogy ez lenne az igazi idősík,  csak tippelni tudok. Elismerem, hogy a leírások, a helyszínek jók, bár ennyi jelzővel rég nem találkoztam, minden aprólékosan megmagyarázott és leírt, de elvégre meg kell tölteni valamivel a négyszáz oldalt.
A szereplők száma óriási. Ennek eredménye, hogy gyakorlatilag senkit sem ismerünk meg. Bemutatásra kerülnek az angyalok, némi magyarázattal, de a többi szereplőről főként csak a  külsőre vonatkozó leírásokat kapunk, karakterizálás nulla, és ez a főszereplőkre is igaz.
Sophiel egy butus libus, nem tudok rá mást mondani, hajlong jobbra balra, végül azt teszi amit belekódoltak a fejébe, de amíg eddig eljutott, nekem betelítette a poharat. Megbocsátani olyan tettekért amit vele tettek, ez egyszerűen hihetetlen, még egy angyaltól is az lenne, aki most ugye ember.
Nem hiszem, hogy bárkinek követendő példa lehetne Sophiel története.  Hé emberek, a fantasy nem azt jelenti, hogy bármit leírhatunk, mert ez egy olyan takaró, ami mindent betakar!   Csak egy apróság a sok közül: Fehér boszorkány. Minden vonatkozó történetben a jó boszorkányok a fehér mágiát használó banyák. Értetlenül álltam a megnevezés előtt, miért lett ép "fehér" a gonosz boszorkány.
Azt sem tudom mondani, hogy ez a regény a jó és a rossz küzdelme, hiszen a jók is tesznek rosszat, és a rosszakban is fedezünk fel jót. 
Szinte minden oldalon olvashatunk bölcs(nek) tűnő mondatokat. Nem is tudom, talán a mennyiség miatt egy idő után nekem átment közhelyesbe ez  a dolog.
Ha valami tetszett, az a Koponyák Völgye volt, bár halványan Frodo és Samu lebegett a szemem előtt, az ötlet érdekes és izgalmas. A Mágus háza viszont nem volt túl ötletes.
Említésre méltó a könyv befejezése, konkrétan az üvegcsék felrobbanása után a lelkek távozása, itt jön a könyvben az a bizonyos 440. oldal a beépített "köszönöm" lappal, ami egy remek ötlet és kivitelezés. 
A függővég különösebben nem meglepő, ahogy igaz ez az egész történetre, minden mozzanat kitalálható, nincsenek gyilkos fordulatok,  meglepetések.
Összességében gyönyörű példa a könyv arra, hogyan lehet eladni egy könyvet a külső alapján. A tartalom azonban nekem nem nyújtott élményt olyannyira nem, hogy a folytatásoknak sem adok esélyt. A két csillag a kivitelezést és a szerző belefektetett munkáját jutalmazza. Ha mégis ajánlanám valakinek, azok lennének, akik részt vesznek @GonoszKaktusz  Fantasylény vadászok klubja kihívásán, ugyanis hatalmas előrelépést érhetnek el.

Borító:  Gyönyörű
 
Kedvenc karakter: Nem volt.

Szárnyalás: Koponyák Völgye, denevérkutyák.

Mélyrepülés:  Az egész kurtizán blabla mélypontja a könyvnek.

Érzéki mérce:  A friss emberi érzések között tapasztalhatjuk a szív mozgolódását, ami azonnal szerelembe csap. Néhány csók és ölelés. 

Értékelés:

2013. január 20., vasárnap

Cassandra Clare: A herceg - Pokoli szerkezetek #2

Könyvmolyképző Kiadó 2012
Fordította: Kamper Gergely
494 oldal
Goodreads: 4,47
Besorolás: YA, fantasy

A herceg a Pokoli szerkezetek sorozat 2. része, így a bejegyzés spoileres lehet Az angyal című első részre. 

A Viktória-korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban mulandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit.

 Ahogy már Az angyal kritikájában  kifejtettem, ez a sorozat nem kimondottan előzménye a TMI-nek, máshol, más időben játszódik, de vannak olyan hallhatatlan szereplők, akikkel itt is találkozhatunk.  Cassandra Clare ebben a sorozatban is megmutatja rendkívüli tehetségét, a cselekmény fordulatos, izgalmas, letehetetlen. Ugyanakkor a karaktereket erősebbeknek érzem, mint a TMI-ben. Talán annak is köszönhető ez, hogy nagy hangsúlyt kapnak az érzelmek, de erről később. A fordulatok mestere a szerző, nekem ez a rész messze jobban tetszett, mint az első, köszönhető ez az érzelmi hullámvasútnak  a remek cselekménynek és a karakterek kidolgozottságának.
CC megint nagyot alkotott a leírások terén is. Valami fantasztikus módon jeleníti meg az olvasóknak a viktoriánus kori Londont, és nem csak a szép oldalát. Bizony a selyem báli ruhák, fűzők, gyöngyök  és hajtűk csodálata mellett eljuthatunk a nyomornegyedbe is, ahol Willt egy ópiumbarlangból húzzák ki társai. (Ha esetleg megvolt A pokolból c. film Johnny Depp-el, tudod mire gondolok egészen pontosan.) Az alapos kutatómunkának meglett az eredménye, a helyszínek, utcák, a bálok leírásai tökéletesek, ott érzi magát az olvasó a helyszínen.
Nagyon tetszett, hogy nem csak a három főszereplőre terjedt ki  a karakterek fejlődése. Sophie a legjobb példa rá, mennyire jól sikerült a mellékszereplőket is feljebb emelni. Végig szurkoltam neki, hogy jól alakuljanak a kapcsolatai, közelebb kerüljön az emberekhez. Charlotte és Henry párosa is nagyon aranyos, a végén igazi meglepetést kapunk tőlük. Jessamine hozza a szokásos közömbös formáját, persze neki is lesznek fordulatai. Megismerünk közelebbről két Lightwood fiút is, akik árnyvadász fogásokra tanítják Tessát és Sophie-t.

Ez a könyv kiérdemelte nálam a Legjobb és egyben a Legszívszaggatóbb szerelmi háromszög címet. Erős érzelmek kavarognak Jem-Tessa-Will körül és én imádtam minden mozzanatukat. Adva van ez a remek két árnyvadász, a titokzatos, zárkózott, de őrülten vonzó Will  és a kedvesebb, figyelmesebb és érzékenyebb és legalább annyira vonzó Jem.    Ők a világon a legjobb barátok, egymás parabatai és mindketten szerelmesek Tessába.  Tessa szereti Jem-et, de Will-be szerelmes. Kit választ a végén?
Az olvasónak (nekem legalábbis) kettészakad a szíve. Jem történetét már ismerjük, de eljött az idő, Will múltjáról is lehull a lepel. Kész. Végre megérjük, miért ilyen a természete, miért viselkedik bunkón, miért is kell feláldoznia a saját  boldogságát. 
Ez az egész vívódás  gyönyörűen van megírva, olyan jelenetekkel, párbeszédekkel, amik felejthetetlenek. Jem és Will is kap egy-egy szerelmi jelenetet, mindkettő lélegzetelállító, többszöri olvasásra késztetett.
Külön ki kell emelnem a különböző irodalmi utalásokat és verseket a könyvben. Imádom ezeket a figyelemfelhívásokat, például a Két város regényét Charles Dickenstől  annyit emlegetik, kénytelen leszek elolvasni. Bridget balladái annyira találóak voltak, egyszerre sírtam és nevettem rajtuk.

Magnus Bane, ó de jók a jelenetei! Inkább vicces, de tud komoly is lenni, egyszerűen imádom a pasit, ahogy segíti Will-t, ez nem csak valami futó üzleti kapcsolat. 

Nem tudom szavakba önteni, mennyire várom a Clockwork Princess megjelenését. Egészen pontosan 2013. március 19-én jelenik meg angolul. Nem kérdés az előrendelés, ahogy sok ezer hasonló rajongóval együtt nekem is az elsők között kell a kezemben tartanom. Magyar megjelenésről még nincs információm.
Addig is sok-sok információt találtok Deszy oldalán, ami a legjobb magyar nyelvű árnyvadász oldal.  http://www.vegzetereklyei.net
Facebook oldal: https://www.facebook.com/ArnyvadaszokHUN
Borító: Természetesen az eredetit kapjuk a kiadótól.

Kedvenc karakter: Will, Tessa, Jem, Magnus

Szárnyalás:  Kedvenc jelenetem az a bizonyos erkélyjelenet Will és Tessa között.

Mélyrepülés:  Will az ópiumbarlangban.

Érzéki mérce: Van néhány lélegzetelállító csókolózós jelenet, amit minden lánynak olvasnia kell.


Értékelés: 

2013. január 19., szombat

Kiki Hamilton: Tündérgyűrű

Cicero Kiadó 2012
312 oldal
Goodreads: 3,91
Besorolás: YA, tündérek

Tiki 16 éves árva, aki zsebtolvajlásból tartja fenn magát néhány hasonló sorsú társával együtt a viktoriánus kori Londonban. A Charing Cross állomás közelében, egy elhagyott órásműhelyben próbál menedéket találni a kis csapat: Tiki, Shamus, Fiona, Toots és a 4 éves Clara. 
Tiki minden vágya, hogy igazi, meleg otthont teremtsen a fogadott családjának, így amikor lehetősége nyílik ellopni egy értékesnek tűnő gyűrűt, két kézzel kap a lehetőség után. Nem tudja, mit zúdít a nyakába, a gyűrű ugyanis Viktória királynő tulajdona, és rendkívül fontos szerepe van. Anglia és a Tündérbirodalom között fennálló békét szimbolizálja, ha elveszik, a lázadó tündéreket nem tartja vissza semmi, hogy az emberek ellen forduljanak.  
Reiker, a titokzatos tolvaj srác történetesen mindig akkor bukkan fel, amikor Tiki bajba kerül. A fiú rájön, hogy Tikinek köze van a gyűrű eltűnéséhez, de a legnagyobb meglepetés akkor éri, amikor összetalálkoznak a Buckingham-palota álarcosbálján.

St.James park
A történet 1871-ben játszódik, elég arra gondolni, hogy Will Harondale néhány évvel később költözik be az Intézetbe, szóval aki szereti a Pokoli szerkezetek Londonját, az tudja milyen időszakról  beszélek.  Az első dolog, amivel lenyűgözött a szerző, az a gyönyörű írásmód. Nagyon érzékletesen ír az érzelmekről, a szülők elvesztése miatti fájdalomról, az otthon utáni vágyról. A leírások is remekek, éreztem a hideg téli londoni levegőt, hallottam a lovak patáinak csapódását a kockaköveken. A helyszínek valóságosak,  a St. James Park, a Charing Cross mind igazi helyszínek, és bejutunk egy igazi álarcosbálba is, méghozzá a Buckingham-palotába. 
Nem csodálkoznék filmes hírek hallatán, mert remek filmet lehetne forgatni ebből a történetből.
A felépített mitológia nekem nagyon tetszik, azt már ugye eddig is tudtuk, hogy a disney-meséken túl a tündérek nem feltétlenül a békés természetükről híresek. Kiki Hamilton szerint a tündérek között bizony vannak olyanok is, akik kifejezetten élvezik, ha bánthatják az embereket. A Másik Világ és az emberek világa között törékeny a béke, a királynőre bízták az őrzését. A tündérek egy köztes síkon élnek, de ugyanazon a világon osztozunk velük. Az emberek vívmányai (amik ugye vasból vannak) egyre inkább fékezik a varázslatot, és ez nem tetszik a tündéreknek.
A történet tehát a gyűrű körül bonyolódik, ami már a második fejezetben felbukkan és aztán végig izgalomban tartja az olvasót. 
A karakterek csodálatosak, a tolvaj bandától egészen a királynő fiáig.  Tiki kiemelkedik, nemhiába ő a főszereplő, okos, szép, bátor lány. A tolvajlás nem a természetéből fakad, ez egy képesség, amit megtanult a megélhetésért. Sokat olvas, egy könyvárustól szokott kölcsönözni, felolvas a kisebbeknek.  Gondoskodó, felelősségteljes a gyerekek iránt.  Reiker iránt nem rögtön alakul ki a vonzódás (szerencsére), a romantikus szál fokozatos, nem első látásra szerelem. Ugratásokkal kezdődik, aztán végig érezni köztük a feszültséget. Reikert imádtam, nagyon jó a "szerepe", nem egyértelmű, hogy melyik oldalon áll. Leo, a királynő fia kissé szkeptikusan áll a tündérekhez, de az események alakulása meggyőzi őt is. Szerettem a közös jeleneteket vele.
A vége egyáltalán nem függővég, de van némi előrevetítés a következő könyvre, ami alapján azért eléggé várhatjuk a folytatást.

Az egyetlen oka a fél pontos levonásnak, az a borító miatt van. 
Íme az eddigi részek amerikai borítója itt jobbra. Nem tudom elképzelni, hogy annyival megdrágította volna a könyvet a borító átvétele, vagy legalább jellegében hasonló készítése, mint amennyivel kevesebb példány fog fogyni a rajzos borító miatt. A magyar borító gyerekes, pontatlan. Tiki haja ugyanis barna, de a ruházatát sem tudom így elképzelni. A könyv kivitelezése kemény borítós, a  védőborító alatt ugyanez a kép van szépia stílusban. Ami nagyon ötletes, hogy a belső borító kapott egy korabeli London térképet a könyv helyszíneinek kiemelésével.

Összességében remek, izgalmas  a történet, szinte hihetetlen, hogy az írónő debütáló könyve ez, nagyon élveztem, és várom a folytatásokat. A sorozat négy részesre tervezett, eddig két rész jelent meg angolul, a harmadiknak most készült el a napokban a borítója.

Borító: Fentebb kifejtettem, ezért a fél pont levonás.

Kedvenc karakter: Tiki, Reiker

Szárnyalás:  Az álarcosbál.


Mélyrepülés:
Clara betegsége.

Érzéki mérce:
Akár 12 éves kortól is ajánlom, a romantikus szál a csókolózásig jut el.

Értékelés:


A postás csenget (37)

Most tényleg csak véletlenül rendeltem néhány könyvet. Szokás szerint belefutottam néhány érdekességbe a Bookline oldalait böngészve.

Michael Cunningham: Otthon a világ végén című könyvét már nem lehet rendelni, így antikvár példányt próbáltam szerezni és végre sikerült, pont azzal a borítóval, ami nekem kell.  Ráadásul sosem olvasott könyvet kaptam, még a gerince sincs megtörve.

Kiki Hamilton: Tündérgyűrű című könyve tavaly év végén jelent meg a Ciceró Kiadónál. A borító remekül megtéveszti az olvasót, gyerekkönyvnek lehet nézni, holott young-adult, 16 éves főszereplővel. Hamarosan jön a kritika, mert már sikerült is kiolvasni.

Oscar Wilde: A boldog herceg/A csalogány és a rózsa - már nem az első hangoskönyvem. Szeretem kihasználni minden időmet, így vezetés vagy séta közben olvashatok. 


Végül egy csodálatos kiadvány, mindenképp a 10 legszebb magyar nyelvű könyv között van, amit valaha a kezemben tarthattam.  A.O. Esther: Összetört glóriák - Elveszett lelkek   a Decens Magazin Média Kft. kiadásában jelent meg. Tetszik, hogy fehér a borító, a betűk dombornyomottak, a csillagok aranyszínben csillognak, és ugyanezt a szépséget láthattam a védőborító alatt is! A könyvnek saját régimódi selyemszalagos könyvjelzője van! A fejezeteket díszes iniciálé nyitja, és egyszerűen tökéletes a tördelés a  margómérettel egyetemben. A könyv egyenként fóliázva van, de ha könyvesboltban van lehetőségetek belekukkantani, a 440. oldalon nyissátok ki!

Folyt.köv.

2013. január 16., szerda

Ashley Carrigan: Halál és Gloria

Publio Kiadó 2012
231 oldal/ebook változat
Besorolás: fantasy

Végre eljött az a pillanat, hogy Ashley Carrigan igazi, ebook és könyv formájában megjelent művét ajánlhatom nektek.
Ashley történetei varázslatosak, akár ha egybe is belekóstolsz, ráérzel az ízére, és falni fogod.

Majdnem két évvel ezelőtt már olvastam ezt a történetet, megkaptam a nyers változatot, még a blogos közlés előtt. Most, hogy újra végigolvastam, megint elkapott a szokásos érzés, és visszatértem Egyiptomba Gloriával.

Gloria halhatatlan. Egyike azoknak a keveseknek, akik természetes vagy erőszakos haláluk után nem indulnak bomlásnak, sebeik beforrnak és újjáélednek. Külsejük megmarad abban a formában, amilyen a haláluk pillanatában volt. Egyetlen módon lehet megölni ezt a fajt, ha a fejüket elválasztják a testüktől.
Gloriának meg kell tanulnia megvédenie magát, mert a halhatatlanok többnyire egymás erejére szomjaznak. Megérzik egymás jelenlétét és az összecsapás elkerülhetetlen.
Gloria jelenleg San Francisco-ban él orvosként idős férjével. Egy éttermi vacsora során lesz figyelmes egy férfira, aki megtévesztésig hasonlít egykori szerelmére az ókori Egyiptomból. Váratlanul felbukkan egy ellenség is, és a férfi tanúja lesz a küzdelmük kimenetelének. Gloria tudja, érzi, a férfi is hordozza ezt a nem mindennapi gént, el kell mondania neki, hogy mi vár rá. Mi lenne alkalmasabb erre, mint elmesélni a saját életét?

A történetet Gloria meséli el E/1 módban, és ez remekül hozzájárul ahhoz, hogy azonosulni tudjak a főhősnővel.   Gloria nem fiatal csitri, hanem egy erős, okos nő, királyi családból származik, a nemesi vér a legjobb értelemben vonatkozik rá. A nagyvezír lányaként nincs könnyű helyzetben, meg kell küzdenie az udvari intrikákkal, de a legaljasabb gyűlölet ellen nincs menekvés, ellensége végül eléri célját, Gloria merénylet áldozata lesz. Belép az életébe Nestor, az a halhatatlan, aki felismeri benne a fajtársát és némi felelősséget érez iránta. Segít neki elindulni ezen az új életúton, hogy aztán örök ellenségként tekintsen rá. Gloria hamar megtapasztalja, hogy az örök élet egyáltalán nem a végtelen idő fölötti örömködésből áll, néhány évnél tovább sosem maradhat egy helyen, az emberek elől titkolnia kell, hogy nem öregszik. Végig kell néznie a szerettei elvesztését, és ezekben a pillanatokban megérti az olvasó, hogy ez az adottság sokkal inkább átok, mint szerencse.
Maga a halhatatlanság ötlete a Hegylakó sorozat óta igen népszerű, ebben a történetben is fejvesztés útján veszik el egymás erejét-életét. Ami egyedivé teszi mégis a könyvet, az egyiptomi helyszínekbe való illesztés. Megismerhetjük az ókori egyiptomi élet egy szegletét, érezzük az illatokat, csodáljuk a természet szépségét.  Gloria  kalandjai során még számos országba eljutunk, Krétától egészen Kínáig. Közben több száz év eltelik, sok izgalom, feszültség, érzelem hullámzik a történetben, a legsötétebb börtöntől a legnagyobb pompáig minden előfordul Gloria életében és végig szurkolunk ennek a kemény nőnek, hogy időnként azért boldog is legyen.
Igazi meglepetés érheti azokat az olvasókat, akik olvasták a Morwen könyveket is a szerzőtől, hiszen egy régi ismerőst láthatunk viszont a történetben, imádtam ezeket a részeket, az a bizonyos úriember bizony meg tudott lepni. 
Ashley karakterei csodálatosak, erősek és határozottak. Gloria fejlődése a szellemiségében bontakozik ki, eljut oda, hogy elfogadja magát, célul tűzze ki, hogy az emberek segítése, gyógyítása a feladata, és végül elnyeri a jutalmát. A férfi karakterek Ashley igazi erőssége. Minden könyvében hasra estem a főhőstől és itt sincs ez másképp. Csakhogy itt tucatnyi is akad, végül is évszázadokat repülünk át. Hála az érzékletes leírásnak nem nehéz elképzelni ezeket a pasikat és a cselekedeteiket.
Időnként elgondolkodom, hogyan tud a szerző nő létére csatajeleneteket írni, de olyan részletességgel, hogy csengnek-bongnak a kardok, hasad a bőr, csattannak az ökölcsapások. Pereg, pereg a film, és örülhetsz, ha ép bőrrel megúszod!

Nagyon büszke vagyok Ashley sikerére, hihetetlenül inspiráló a munkássága, és tiszteletre méltó a hozzáállása az íráshoz. Remélem a többi történet is kiadásra kerül, én nagyon várom!

Ebook-ban és nyomtatott formában is megrendelhető a könyv a Publio Kiadó honlapján.

Borító: Ez a jelkép szerintem az egyik legszebb az egyiptomi kultúrából. Remek látni a borítón.

Kedvenc karakter: Gloria, Nestor, Brontész

Szárnyalás:  Ramszesz beleszövése a történetbe.

Mélyrepülés: A kínai erőszak nekem erős volt, mindenesetre megbosszultam volna. (Kill Bill befigyelt)

Érzéki mérce: Az erőszakos jelenetek miatt 16-os karika.

Értékelés: 


2013. január 12., szombat

Dan Wells: Partials - Részben ember

Fumax Kiadó 2012
456 oldal
Goodreads: 3,96
Besorolás: YA, poszt-apokaliptikus

Tizenegy éve nem marad életben egyetlen újszülött sem három napnál tovább. Végez velük az RM vírus, amely tizenegy évvel ezelőtt kipusztította az emberiséget. Az egykori New York területén, mai nevén East Meadow-n él az a 40000 ember, akik túlélték a halálos vírust, ami a Részlegesek ellen folytatott háború során került a levegőbe. A Részlegesek olyan emberi külsővel rendelkező faj, akiket harcra teremtettek, de lázadásuk háborúhoz vezetett. 
Kira 16 éves medika, kétségbeesetten próbálja megfejteni a vírus titkát. Az emberiség belátható időn belül kipusztul, ha nem találják meg az ellenszert. A kormány a Remény törvényt is bevezette, ami kötelezi a 18 éven felüli nőket a terhességre és szülésre, hogy minél több csecsemőt vizsgálhassanak meg a siker érdekében. A törvénnyel nem mindenki ért egyet, a Hang egyre többször szabotálja a Szenátus döntéseit. Nyílt titok, hogy a terhességi korhatárt 16 évre akarják csökkenteni. Kira megtudja, hogy legjobb barátnője is terhes, muszáj megtalálnia a megoldást.

Nem véletlen, hogy 2012-ben sok könyv jelent meg a disztópia és a poszt-apokaliptikus műfajában. Szerencsére mégsem következett be a világvége, de nekem kedvencem ez a műfaj, így nagyon örültem, hogy a Fumax kiadta ezt a remek történetet. 
A szerző egy úriember, úgyhogy kíváncsian vettem a kezembe a könyvet, vajon hogyan írja meg a 16 éves lány főszereplésével játszódó történetet. Remekül megoldotta!
A könyv teljesen magával ragadott, a cselekmény egy pillanatra sem áll le, nincsenek üresjáratok, az utolsó oldalig zajlik az akció. A harci jeleneteknél szintén nem volt hátrány, hogy a szerző férfi, a helyszínen éreztem magam, remek leírásokat kaptam, filmszerűen pörögtek az események, szerencsére a golyók elkerültek, igaz az egyik súrolt.
Dan remek karaktereket alkotott, az egész csapat szimpatikus egytől egyig. Mégis Kirát tartom kiemelkedőnek. Végre  egyre több hősnővel találkozom a könyvekben, akik nem az összezavarodott buta libák sorát erősítik, hanem GONDOLKODNAK. Kira is ilyen, intelligens, okos, ugyanakkor erős is, és minden körülmények között kiáll a társaiért.
Kira felállít egy elméletet, hogyan lehetne közelebb jutni a megoldáshoz és titkos küldetést szervez. Tudja a társaival együtt, hogy ez akár halálos "mission impossible" lesz, mégis elindulnak.  Felmerül a gondolat, hogyan jön rá pont a 16-17 éves Kira a lehetséges megoldásra, hiszen a tudósok éveken át teljesen más oldalról próbálkoztak. Szerintem abszolút hihető, hogy a megmaradt 40000 emberből csak néhány tudós akad, és az éles elméjű Kira új megközelítése sikerre vezethet.
Samm

Rendkívül tetszett a Részlegesek ötlete. Mesterségesen előállított faj, akik külsőre megtévesztésig hasonlítanak az emberekre. Samm egy közülük, akit megismerünk a történetben,  be is lopta magát a szívembe, a folytatásban remélem sokkal többet kapok majd belőle.
A romantika azért még egy ilyen akciódús ya történetből sem hiányozhat, de szerencsére nem hangsúlyos, pontosan elég is ennyi. Meg kell mondjam, nekem Marcus nem lett a kedvencem, és hallgatok a megérzéseimre..  A folytatásban azonban szívesen olvasnék több romantikát, a nyakamat rá, hogy meg is kapom!
Összességében remek történet, izgalmas, végig éreztem a feszültséget, nem is tudtam letenni. A következő rész február végén jelenik meg angolul, remélem még idén eljut magyarul is az olvasókhoz, én nagyon várom.


Borító: Fumax, imádlak! Megkaptuk az eredeti borítót, gyönyörűséges, itt-ott fényes és domborodik. Az egész könyv igényes, a margók is tökéletesek.

Kedvenc karakter: Kira, Samm

Szárnyalás:  A küldetés minden mozzanatát imádtam, adrenalinszint  az egekben.

Mélyrepülés: A csecsemők halála megrázó.

Érzéki mérce: Néhány csókolózásig jut el az érzékiség , 14 éves kortól ajánlom.

Értékelés: 

2013. január 9., szerda

Karen Thompson Walker: Csodák kora

Libri Kiadó 2012
355 oldal
Goodreads: 3,69
Fordította: Nagy Gergely
Besorolás: disztópia

Sok-sok évvel ezelőtt láttam egy amerikai katasztrófafilmet, "A mag" címmel. Nem volt egy kiemelkedően jó film, de amiről szólt - miszerint mi történne, ha a Föld forgása lelassulna - elgondolkodtatott nagyon. Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy mi lett volna akkor, ha a hősök nem járnak sikerrel, hogyan alakult volna át minden a katasztrófa hatására.
És a kezembe került ez a könyv. Sok jót hallottam róla és pont ezt a témát dolgozta fel, így természetesnek vettem, hogy olvasnom kell.

„Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.”

Ez a történet nincs tele akcióval, nincsenek benne földöntúli lények, világmegváltás, csupán egy fiatal lány részletes visszaemlékezése arról az időszakról, amikor visszafordíthatatlan változások kezdődtek a Földön. De mégis ez egy olyan történet, ami magával ragad, és nem enged. Egy történet, ami elég időszerű, hisz bármikor velünk is megtörténhet, ha nem vigyázunk a bolygónkra. A Föld lassulása következtében a nappalok és az éjszakák szépen lassan hosszabbodnak, és ez mindenre hatással lesz. Hányszor könyörgünk azért, hogy bárcsak egy nap több órából állna? Itt ez bekövetkezik... És garantálom, ha ezt a könyvet elolvassátok, soha többé nem kívántok ilyet.

A regény azt az 1 éves időszakot öleli fel, amikor 11 évesen, épp kilépve a gyermekkorból, átlépve a tinédzserek amúgy is zűrös világába, Julia kénytelen átélni, ahogy a megszokott kis élete, a mindennapjai megváltoznak. A korából adódóan őszintén mesél mindenről, szinte napi részletességgel írja le, hogyan változik meg a környezete; hogyan élik meg ezt a változást a barátai, a családja és az ismerősei. És Juliát élmény olvasni, hisz tényszerűen, érthetően, figyelmesen ír. Sokszor úgy éreztem magam, mintha egy amerikai katasztrófafilmet „néznék”, de kihagyva belőle az összes nyálas hollywoodi klisét és csupán annyi érzelmet beletéve, amit egy 11 éves kislány érezhet. Julia a katasztrófa közepette is tinédzser marad, próbál beilleszkedni a korosztályába, edzésre jár, barátokat szerez és veszít el és szerelmes lesz, miközben a Föld körülötte változik és ez a változás természetesen lassan az ő életére is hatással lesz.

A mai napig, ha visszagondolok a történetre és az utolsó fejezetre, összeszorul a szívem. Az utolsó mondat pedig…. Egy teljesen egyszerű mondat, semmi hatásvadász dologgal nincs megspékelve, mégis elolvasva, jó fél órán át sírtam és utána hosszú órákig még a történeten gondolkodtam.

Ezt a gyönyörűen megírt regényt szerintem mindenkinek olvasnia kell. És utána másnap felkelni és örülni a napfelkeltének, majd végignézni a naplementét. Kiélvezni minden egyes napot, amit a szeretteivel tölthet egy olyan világban, ahol természetes, hogy a nap 24 órából áll, ahol mezítláb végigsétálhatunk a gyepen, hallhatjuk a madarak énekét, beleharaphatunk egy almába. Hálát adni, hogy egy ilyen világban élhetünk és megtenni mindent azért, hogy ez így is maradjon.
A könyvet köszönjük a Libri Kiadónak.

Borító: Nagyon szép, az arany betűs cím gyönyörű rajta. De mégis.... Ez a borító engem arra emlékeztet, mintha a rossz végén ott lenne a jó, az alagút végén a fény. És ez a történet nem ennyire könnyed.

Kedvenc karakter: Julia és Seth

Szárnyalás: Az első csók

Mélyrepülés: Julia és Seth engedetlenségének a következményei

Érzéki mérce: 12 éves kor felett nyugodtan olvasható.

Értékelés: 
 

2013. január 6., vasárnap

Coert Voorhees: A Torres fivérek

Könyvmolyképző 2012
255 oldal
Goodreads: 3,83
Fordította: Papolczy Péter
Besorolás: YA

Mostanában elég sok "rosszfiús" könyvet olvastam, így amikor az egyik barátnőm felhívta erre a könyvre a figyelmemet, majd megláttam a borítóját, azonnal lecsaptam rá.

"Frankie Towers egy átlagos másodikos gimnazista egy poros kisvárosban a sivatagos észak-amerikai délnyugaton. Talán már túl átlagos is. Főleg a végzős bátyjához képest, aki az egyik legnépszerűbb fiú az iskolában, és ráadásul a gimnázium focicsapatának a kapitánya. A város legvagányabb figuráival barátkozik, miközben Frankie petárdákat dugdos hangyabolyokba félszemű cimborájával, amikor éppen nem asztalokat szed le a szülei éttermében. És mit tehet egy ennyire átlagos fiú, ha szemet vet a környék legbombázóbb csajára? Akiért ráadásul meg kell küzdenie a város feltehetően leggazdagabb fiújával?"


Sopaipilla
A könyv fülszövege már nem volt ennyire biztató, mint a borító, de adtam neki egy esélyt. Ahogy fentebb is olvashatjuk, Frankie átlagos. Ez nem is lett volna baj, mert már régóta szerettem volna egy olyan fiú főhősről olvasni, aki nem tökéletes, nem „álompasi”, de ez a történet erről a fiúról nagyon hamar rávezetett arra, hogy nem, ez mégsem az én műfajom. Frankie elvan a saját kis világában, besegít a szüleinek az éttermükben, a legnagyobb szórakozása, hogy petárdákat robbantgat a haverjával és próbál a menőbb bátyja árnyékában átevickélni az iskolai éveken. Tisztában vagyok vele, hogy egy ilyen istenháta mögötti kisvárosban nincs túl nagy élet és a kilátások sem túl rózsásak, de ennek a fiúnak látszólag semmilyen életcélja nincs, csak úgy sodródik. Nem érzem, hogy ki fog tudni innen törni - hiába adnak fel a szülei mindent érte és szinte látom, hogy 10-15 év múlva is itt fog élni és dolgozni.
Még a félszemű barátja, Zach is jóval érdekesebb figura lett volna, őt még valamennyire kedveltem is, de nem csak a környezetében élők, hanem én is rendre rosszul lettem, valahányszor az üvegszemét kikapta a szemüregéből, majd a szájában letisztogatta és visszatette... (pedig próbáltam mindezt nem elképzelni a valóságban…) 

Ezerszer izgalmasabb lett volna a könyv, ha Frankie bátyjáról olvashatunk, hisz ő egy sokkal izgalmasabb, sokrétűbb személy, az iskola sikeres és ünnepelt focicsapat kapitánya, akinek nem elég ez a népszerűség, többre vágyik, ezért elkezd a város „nehézfiúival” barátkozni, hogy velük még magasabbra törjön. Persze ez csak a látszat, hisz az iskolások között hiába lesz tényleg népszerűbb, de a „keményfiúk” csak addig tartják havernak, ameddig egyszer szembe nem száll velük és akkor azonnal bebizonyítják, hogy a fiú nincs velük egy súlycsoportban. Ez egy jóval érdekesebb történet lett volna. Végigolvasni, hogy hogyan ismerkedett meg a bandával, mi történt vele, hogy avatták be és mi késztette arra, hogy szembeszálljon velük. De nem. Mi megkaptuk helyette Frankie-t, aki annyira „langyosvíz”, hogy egyszerűen nem értem a mai napig, hogy egy olyan bomba nő, mint Rebecca, mit látott benne… Nincs jó szövege, nem túl okos, az „álomnővel” se tud mit kezdeni és az iskolában is a népszerűbb fiúk állandóan belekötnek.
 
És hol vannak a címben ígért Torres fivérek? Nekem ez sem jött át. Persze, Steve az öccse mellé állt, amikor az iskola másik ügyeletes „TOP” pasija, a város leggazdagabb családjának a fia kipécézi magának Frankie-t és ahol tudja, ott alázza, de nekem ez sem tűnt annyira testvéri tettnek. Én inkább úgy éreztem, hogy Steve azért védte meg Frankie-t, mert így okot kapott arra, hogy megrendszabályozza a riválisát. És nem azért, mert annyira szeretné az öccsét.Sőt, sok esetben úgy tűnt, hogy inkább szégyellte.

A történet vége pedig teljesen lezáratlan. Az, hogy mi lesz Frankie-vel, nem igazán érdekelt, mert egy percig sem éreztem szimpatikusnak, így az sem izgatott nagyon, hogy mi fog vele történni. De például ott van Steve.. az érdekelt volna, hogy neki mi lett ezután a sorsa? Elveszítette az ösztöndíját vagy megmaradt és ki tudott ugrani ebből a világvégén lévő kisvárosból? Mielőtt megkérdezné valaki, nem, nem szeretnék egy második részt olvasni ebből a könyvből, hogy ezt megtudjam…

És mi mentette meg a regényt végül? Leginkább a narráció, mert amikor Frankie NEKÜNK mesél, az sok esetben kifejezetten humoros és élvezhető, a szleng is jó, viccesen és érdekesen festi le a kisvárost, az iskolai életet és az ott élő emberekről pedig nagyon jó és őszinte leírásokat kapunk. A spanyol mondatok használata is sokat színesített volna a történeten – feltéve, ha valahol van fordítása is, mert az én spanyol nyelvtudásom sajnos kevés volt ahhoz, hogy megértsem..

Borító: az eredeti borítót tartotta meg a kiadó, ami nagyon jól sikerült. Figyelemfelkeltő és látványos.

Kedvenc karakter: Steve

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: a betörés, a bál utáni verekedés

Érzéki mérce: az erőszakos jelenetek miatt 16 éven felülieknek ajánlom

Értékelés: 
 

Rendszeres olvasók