KMK AKCIÓ szept.3ig!!! Katt a képre!!!

2012. május 31., csütörtök

Jus Accardo: Touch


Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a blogban. Íme a soron következő (4) recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.

A külföldi könyves blogokon nem ritka, hogy ugyanarról a könyvről több vélemény is olvasható. Itt az alkalom, hogy ezt a jó szokást itthon is bevezessük. Még egy apropója van a bejegyzés aktualitásának, nemrég kaptuk a hírt, hogy a magyar kiadás jogát megvette a Könyvmolyképző Kiadó, így néhány hónapon belül magyarul is olvashatjuk a könyvet.


A könyvre Kelly blogjában figyeltem fel. Miután az ilyen típusú történetekben hasonlít az ízlésünk és neki nagyon tetszett, így utánanéztem a Goodreads-en is, ott is elég jól áll, (majdnem kétezren értékelték és a maximális 5 pontból 4,03-t kapott) így én is beszereztem a könyvet.
A történet főszereplője a korántsem egyszerű, lázadó, 17 éves Deznee Cross, aki az apjával él kettesben.
Egy nap, egy buliból hazafelé tartva, Dez belebotlik egy mezítlábas, vérző fiúba, Kale-be, aki egy csapat férfi elől menekül. A lány félrevezeti az üldözőket, megmenti a fiút és, hogy az apját ezzel is felbosszantsa (ami az egyik kedvenc szórakozása, mivel a kapcsolatuk, hm… nem túl rózsás) és mert tetszik neki a kékszemű, rejtélyes idegen, hazaviszi magával.
Otthon kiderül, hogy a srác minden, csak nem hétköznapi… a zuhanyzásnál nem veszi le a cipőjét, olyan egyszerű dolgok nyűgözik le, mint egy DVD vagy egy váza és nagyon vigyáz arra, hogy a lány még véletlenül se érhessen hozzá…. Ráadásul Kale, egy családi fotón utálkozva ismeri fel a lány apját és meglepő dolgokat mesél el vele kapcsolatban. Dez a fiú története után teljesen összezavarodik, hisz az egész eddig élete szöges ellentétben áll a fiú által elmondottakkal, de sok ideje nincs ezen elgondolkodni, mert az apja ekkor hirtelen beállít és a lány legnagyobb megdöbbenésére, tényleg ismerik egymást Kale-lel. Ekkor Dez számára nyilvánvalóvá válik, hogy minden, amit a fiú elmesélt igaz és, hogy az egész eddigi élete nagy hazugságokra épült.
Az apja és Kale láthatóan tényleg nem szívlelik egymást és miután egy fegyver is előkerül és egy halálos fenyegetés is elhangzik, Deznek választani kell az apja, az addigi élete és aközött, hogy inkább a fiúnak segítsen és utánajárjon-e mindannak, amit Kale mesélt neki. Végül a fiú mellett dönt és ezzel az apja cégének, a Denazen Corporationnek és a Six, egy különleges képességekkel rendelkező emberek csoportjának a kereszttűzébe kerül. De Dez is olyan titkokat rejteget, amellyel a cég számára ő is fontossá válik, így Kale-lel együtt menekülve kell megtalálniuk azt a személyt, aki segíthet nekik a körülöttük lévő titkokat megfejteni és megmenteni azt, aki mind a kettőjük számára fontos lehet..
Bár a történetben pár, máshonnan ismerős dolog köszön vissza, pl Dez apja nekem egy az egyben a Hősök című filmsorozat Noah Bennetje, a Six, a különleges képességűek pedig az X-Men különleges képességekkel bíró embereire hajaz, de a sztori számomra mégis lenyűgöző, letenni alig tudtam a könyvet. Jus kellően adagolta a humort, az akciót és az érzelmeket, végig a csúcson tudta pörgetni a történetet. Nincs hosszú, lassú, bevezető elmesélés, már az első oldalon is egy kisebb „akcióval” kezdünk. Egy-egy kisebb időre pihent csak meg, de akkor is csak azért, hogy a két főszereplő jobban elmélyedhessen egymásban. Ami külön tetszett, hogy NINCS a történetben a már megszokott szerelmi háromszög, Dez és Kale kapcsolata minden téren különleges és egyedi. A kémia és a vonzalom szinte tapintható köztük, de nem, nem esnek rögtön egymás karjaiba, a szerelem csak szépen lassan alakul ki. Imádtam, ahogy Kale ismerkedik az érzelmekkel, ahogy átéli az első érintést, az első csókot és még sok minden mást:), Dez pedig lelkesen tanítgatja. Egy rövid példa:) (a fordítást nézzétek el nekem:)):
„Kale egyenesen felült, a szeme tágra nyílt és a mutatóujja hegyével megérintette az arcát.
– Mi volt ez?
Elpirultam.
– Egy csók.
– Ilyen érzés, ha megcsókolnak?
– Nos, technikailag igen. Sok különféle fajtája van a..
– Mutasd meg.
– Mit mutassak meg?
– Mutass meg másféle csókokat.
– Most arra kérsz, hogy csókoljalak meg?”
A történetet Dez szemszögéből olvashatjuk, aki egy „adrenalin-junkie”, egy fenegyerek, és aki nem megy a szomszédba egy kis izgalomért. Szinte csak fiú barátai vannak, bár a lány életvitelét látva, ez nem meglepő, hisz ő nem az a plázákba járó, körmöt festő és barátnőivel trécselő lány, inkább gördeszkázik, és csupa olyan dolgot kedvel, amitől egy „normális” lány sírva menekülne. Erős, bátor személyiség, ha kell, akkor azonnal cselekszik, nem fél a közelharctól és kimondja, amit gondol. Logikusan, okosan gondolkodik, ez a tulajdonsága csak akkor kerül veszélybe, amikor Kale bajba kerül. A fiú mellett viszont teljesen megváltozik, a fenegyerek viselkedése eltűnik és egy védelmező, érzelmekkel teli lányt láthatunk.
Denazen Corporation
És Kale. Hát igen (hosszú sóhaj..). Róla órákig tudnék mesélni, de ígérem, rövidre fogom:). Abszolút nem az a tökéletes, „természetfeletti” karakter, amit mostanában szinte minden hasonló típusú könyvben olvashatunk. Egy végtelenül kettős személyiség, hisz egy részről egy „gyilkológép”, egy tökéletes harcos, aki az érintésével képes bárkit megölni, és akit gyerekkorától kezdve a Denazen Corporationben tartották fogva más különleges képességű emberekkel együtt, és képezték ki érzelemmentes, profi bérgyilkossá. Másrészről viszont a rengeteg szenvedés, kínzás és bántás után is képes volt egy végletekig naiv, ártatlan „kisfiú” maradni, aki a külvilágot egyáltalán nem ismeri. Dez segítségével ismerkedik meg lassan mindennel és a naivitása és tudatlansága rengeteg humoros és megmosolyogtató percet okoz. Az első esőcseppek, az ételek, a buborékos üdítők, az emberi viselkedés, a szleng, mind-mind gyerekes csodálattal töltik el a fiút és folyamatos kérdésözönnel halmozza el Dezt – mi pedig rettentően jól szórakozunk, és csak olvadozunk, hogy hogyan lehet valaki ennyire naiv és ártatlan. Jus tökéletesen írta le ezeket a megható és sokszor humoros jeleneteket, Kale-t egyszerűen nem lehet nem szeretni.
A mellékszereplők is mind nagyon jól megalkotott, élő személyek, akik mind-mind valamit hozzátettek a történethez, segítették, vagy épp hátráltatták a főszereplőket. Tetszett, hogy a másodlagos szereplők közül se volt mindenki feketén gonosz, vagy fehéren jó, gyakran csak hosszú idő után tudtam eldönteni, hogy az adott szereplő a tettével hová is tartozik, így sokszor okoztak meglepetést.
Imádtam a könyv minden sorát, számomra a 2012-s olvasásaim egyik nagy kedvence lett, Jus pedig bekerült a kedvenc szerzőim közé. A függővége pedig még jobban felcsigázott, így nagyon sokat megadnék azért, ha nem kellene szeptemberig várni a következő rész miatt, hanem már most olvashatnám!
Borító: Így ahogy van tökéletes, remélem a magyar kiadásban is megmarad ugyanez. Kale-t pont így képzelem el, mint a borítón szereplő fiút, kellően jóképűen, de mégis, valami sötét, rejtélyes aura lengi be az egész karaktert. A történet pedig a sok humor mellett mégis ennyire komor, mint amit a borító háttere mutat. 
 
Kedvenc karakter:  Kale és Dez

Szárnyalás:  Az első csókjuk és ahogy Dez tanítgatja Kale-t az emberi kapcsolatokra

Mélyrepülés:  Amikor Dez megpillantja Kale-t fogságban és megtudja, hogy mit terveznek vele.

Érzéki mérce: YA könyvhöz képest sok minden történik benne, így inkább 16 éves kor felett ajánlom

Értékelés:


2012. május 30., szerda

Amanda Hocking: A vér szava - My Blood Approves #1

Könyvmolyképző Kiadó 2012 június 7. Könyvhét
296 oldal
Goodreads: 3,90
Besorolás: YA, vámpírok


Ha egy könyvet azzal reklámoznak, hogy hasonló élményt nyújt, mint a Twilight, az érdeklődésem azonnal az egekbe ugrik, jó értelemben. Stephenie Meyer sorozatát többször olvastam, a filmeket betéve tudom, tehát meg tudom állapítani, hogy mi ad hasonló élményt, és mi az, ami kimeríti a koppintás fogalmát. Az 1984-es születésű szerző karrierje valóságos kis csoda, a befutását annak köszönheti, hogy a könyveit nagyon olcsón dobta fel az Amazonra, a paranormál rajongók meg lecsaptak rá. Több sorozatot is útjára indított, a My Blood Approves az elsők közötti.

Fülszöveg:
A tizenhét éves Alice Bonham élete a feje tetejére áll, mikor megismerkedik Jackkel. A fiú, aki imádja a rózsaszín tornacipőket és a nyolcvanas évek alternatív rockzenéjét, teljesen más, mint akikkel eddig találkozott. Aztán Alice-t bemutatják Jack öccsének, Peternek... Bár Peter látni sem bírja, a lány megmagyarázhatatlan erővel vonzódik hozzá. Képtelen választani a két, nagyon különböző fiú között, de van ennél nagyobb problémája is: Jack és Peter vámpírok, és neki el kell döntenie, a szíve vagy a vére szavára hallgat... 

Nem szeretnék egy összehasonlításokba kezdeni, mert nem ez a célom és nem is érnék a végére mielőtt lemegy a nap, hihetetlenül sok a hasonló flash. Annyit azért szükséges megemlíteni, hogy akit végképp zavar  a majmolás, az bele se kezdjen!
Amanda Hocking
Az írásmóddal különösebben nem volt bajom, ahhoz képest, hogy gyakorlatilag kezdő íróról van szó, de a párbeszédeket sokszor erőltetettnek éreztem.  A karakterek közül  nem tudok kiemelni olyat, akire rámondhatnám, hogy jól lett kialakítva. Alice a főszereplő egy átlagos lánynak van beállítva, de szerintem a tulajdonságait tekintve átlagon aluli.  Egy évvel az érettségi előtt sosem tanul, az iskolában unatkozik, legszívesebben bulizni jár vagy otthon alszik. Pont egy buliból megy hazafelé (amire nem jutottak mégsem be) a barátnőjével, amikor többen megtámadják őket, és a semmiből előkerül  Jack, a megmentő, menő autóval persze. (csapó 1)  A barátnőjének csorog a nyála Jack után, de mindenkinek, aki csak látja, nemre való tekintet nélkül. Egyedül Alice immunis a vonzerejére. (csapó 2)  Randi randit követ, mígnem Alice-t Jack elviszi a családjának bemutatni. (csapó 3) Még főznek is neki, holott ők nem esznek és nem isznak semmit. Gyönyörű óriási ház, öt menő autó a garázsban, mert az nem kelt feltűnést, azalatt a pár év alatt, míg itt-ott tartózkodnak, ja és mondtam már, hogy mindenki gyönyörű? (csapó 4)
Színre lép: Peter. Főhősnőnk majdnem infarktust kap, mikor meglátja, a szíve ki akar szakadni, és őrült testi vonzalmat érez iránta.  Jól is néz ki, de ez Jackre is igaz.
Lassacskán kiderül, ő igazából Peternek lett szánva, csak unfortunately Jack beleszeretett. És az sem előny, hogy hiába vonzódik Peter az ő véréhez, utálja Alice-t. 
Érdekes módon ez a mozzanat az, amit sokkal jobban ki lehetett volna aknázni, ez a gyűlöllek-de-vágyom-a-véredre szituáció. Ehelyett  egész mást kapunk, Alice annyira butus, hogy a könyv 80 százalékáig még abban sem biztos, hogy itt vámpírokról van szó. Folyton folyvást dilemmázik, nyavalyog, sminket rak fel, vagy alszik. Alice oda van ezért a vámpír családért, ahol valami betegségnek tarthatják a munkát, mert azt senki sem csinálja. 
Egyedül Milo karaktere volt némileg szimpatikus, ő Alice öccse, szinte mindig egyedül vannak otthon, mert anyjuk éjszakás és nappal alszik.  De Milo megkapta a bonyolult szexuális indentitású karakter szerepét is, így 15 évesen   ezzel is megküzdeti az írónő, nem elég, hogy szeretett nővére elkezd komolyan fiúzni és kimaradozni.
Összességében viszont nagyon gyorsan olvasható a történet, megfelelő kikapcsolódást nyújt a vámpírok világába vágyó fiatal olvasóknak.  Amanda rajongótábora igen népes, és jó néhány külföldi bloggertársam személyes kedvence, akiknek adok a véleményére. Bár ez a történet nem végződik különösebb függővéggel, nem is igazán várom a folytatást, más sorozatát viszont szívesen olvasnám, hogy kellőképpen értékelhessem a saját kreativitását.
Őszintén gratulálok a magyar kiadás szerkesztőjének és a fordítónak, akik kemény munkával olvashatóvá tették a könyvet!
Köszönöm a megjelenés előtti előolvasás lehetőségét a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak!

Borító:  A magyar  és  az eredeti borító sem utal a történetre, ezek szerint inkább vérfarkasokra gondolnék. 
 
Kedvenc karakter: Milo

Szárnyalás: Peter vadsága, szenvedélyessége, titokzatossága tetszett.

Mélyrepülés:  Twilight  klón. 

Érzéki mérce:  Szívás.

Értékelés:

2012. május 25., péntek

Alex Flinn: Kiss in Time - Csók pont jókor

Könyvmolyképző Kiadó 2012
376 oldal
Goodreads: 3,80
Besorolás: YA, retellins

A Beastly óta vágyom újabb Alex Flinn könyvet olvasni, végre a könyvhétre megjelenik a Kiss in Time, ami a klasszikus Csipkerózsika történet feldolgozása. Tehát ez a könyv nem a Beastly folytatása, hanem teljesen független mesefeldolgozás. Remélem folytatni fogja a kiadó ezt a jó "sorozatot" és olvashatjuk majd a Cloaked-et is. 

A 16 éves Talia hercegkisasszonynak legnagyobb problémája a másnapi születésnapi partira kiválasztani a báli ruháját. Nem egyszerű feladat, hiszen a világ minden tájáról a legjobb szabók hozták el a kollekcióikat, melyeket végignézni is több órát vesz igénybe, mellesleg semelyik sem tetszik a kissé elkényeztetett Taliának. A legutolsó szobában azonban a legszebb, zöld színben pompázó ruhákat talál, egy idős hölgy munkáit, aki szívesen megmutatja neki az orsóját is...  Az átok beteljesedik, hiszen erről van itt szó, Malvolia a tündér, akit nem hívtak el a hercegnő keresztelőjére, 16 éve megátkozta, hogy egy orsó meg fogja szúrni az ujját és meghal. Az átkon csak enyhíteni lehetett, halál helyett álomba merül, és csak az igaz szerelme csókja ébresztheti fel. Így is történt, az egész birodalom mély álomba merült.
Jack a 17 éves floridai srác európai társasutazáson vesz rész barátjával Travisszel, szüleik jó ötletnek tartják, jól fog mutatni a főiskolai felvételinél, ők viszont halálosan unják a múzeumokat, és legszívesebben lelépnének egy kis tengerparti kiruccanásra. Végül rossz buszra szállnak, eltévednek,  és egy hatalmas tüskés bokros területen átvergődve az álomba merült Eufrázia földjére keverednek. Jack rátalál az alvó, szépséges Taliára és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megcsókolja.  A varázs megtörik, mindenki felébred, és dühösek, élükön a királlyal.  Talia úgy dönt, lelép Jack oldalán Floridába, el kell érnie, hogy Jack igazán beleszeressen.

Nagyon jól szórakoztam a történeten, hangos nevetésekkel pörögtek a lapok. Az alapszituáció hozza  a vicces jeleneteket, párbeszédeket, a 300 éves álomból felébredő hercegnő a XXI. században találja magát, ahol meg kell birkóznia olyan csodákkal, mint a mobiltelefon, Ipod, repülőgép, televízió.  Talia karaktere az elején  egyértelműen az elkényeztetett, minden szerénységet nélkülöző szépség, később mindenképp mutat  fejlődést a mai  kor vívmányaival megküzdő lány. A fizikai nehézségeken túl vannak még más gondok is, hiszen  meg kell ismerkednie Jack családjával, barátaival és felbukkan Malvolina is. Egy bulin megismeri Jack régi csaját is, Ambert, aki épp vissza akarja szerezni Jacket. Oké, nem éppen szerény lány, de nagyon kedves, érdeklődő, tanul a saját hibáiból. 
Jacknek mindenképp jót tett az európai  kiruccanás, Talia ébreszti rá az élet fontos értékére, például, hogy valósítsa meg amire vágyik, tárgyaljon az apjával (a diplomácia Talia hihetetlen erőssége),  mert eddig a saját vágyai háttérbe szorultak az apja kívánságaival szemben.
Mivel váltott szemszögből olvashatjuk, mindkét karakter fejébe belelátunk, ez nagyon érdekes, de nem minden lépésüket tartottam valóságosnak. Viszont nagyon tetszett a boszorkány (tündér) karaktere, akinek a háttértörténete egész jól ki lett találva, ez mindenképp csavar egyet a történeten. A könyv befejezése nem igazán nyerte el a tetszésem, ezen lehetett volna még dolgozni.
Lehetne itt taglalni a sorok között megbúvó figyelemfelhívásokat, mint például a család fontossága, az egymásra való odafigyelés szükségessége. Érdemes küzdeni az álmainkért blabla... Én nem gondolom, hogy ezeket ennek a könyvnek kapcsán  kéne komolyan fontolóra venni.  Sokkal inkább egy laza, nagyon vicces nyári olvasmányként fogható fel, ami néhány órás garantált szórakozást ígér.   
Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak, hogy lehetővé tette a regény előolvasását, köszönet érte, nagyon jó élmény volt!
BorítóA kiadó az eredeti borítóval adta ki a könyvet, itt balra a HarperTeen 2009-es borítója.

Kedvenc karakter: Talia, Jack

Szárnyalás:  Az első telefonbeszélgetés:)

Mélyrepülés: Travis karaktere eléggé elszabott.

Érzéki mérce: Egészen fiatal, 12 éves kortól tudom ajánlani, édes kis tini románc.


Értékelés:

2012. május 20., vasárnap

Benina: Megsebzett szabadság - Farkasok nemzetsége #1

Könyvmolyképző Kiadó Megjelenés: 2012 június 9. Ünnepi Könyvhét
334 oldal
Besorolás: történelmi romantikus

Benina lelkes rajongótábora türelmetlenül várja a júniusi könyvhetet, amikor végre megjelenik a várva várt új sorozat első része, a honfoglaló magyarok idejében játszódó Megsebzett szabadság. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy előolvasója lehettem ennek a remek történetnek, ami teljesen más, mint a Bíborhajú sorozat, de azt hiszem legalább akkora sikere lesz. A célközönség mindenesetre szélesebb,  a történelmi romantikus  könyvek  az egyik legnépszerűbb  műfaj a hölgyek körében.

Flavia a bajor nemes kisasszony rémísztő álombéli látomása valósággá válik, faluját megtámadja egy csapat portyázó magyar harcos. Fekete bőrű szolgálójával, Garával együtt fogságba esnek és rabszolgaként hurcolják  magukkal  mindkettejüket Pannónia földjére. Hamarosan kiderül, elrablóik a magyar nemzetség vezetőjének, Davalnak tudta nélkül, csupán szórakozásból, a fosztogatás öröméért rohanták le a védtelen falut. Daval keményen  megbünteti az ötletadót, és Flaviát a jurtájában helyezi el.
Daval
Flaviának minden oka megvan rá, hogy gyűlölje a magyarokat, hiszen elrabolták, megfosztották a szabadságától, a szolgálóját elválasztották tőle, és arra kényszerítik, hogy gyógyítsa meg Vazult, akit tulajdonképpen ő maga sebesített meg. Flavia minden alkalmat megragad az ellenállásra és a szökésre, aztán szép lassan rádöbben, hogy a magyarok nem is olyan barbár népség, mint ahogy azt gondolta. Daval és Flavia között az első pillanattól szikrázik a levegő, de a szerelem lassan bontakozik ki, és a bizalom elnyeréséig rögös út vezet, amely árulással, harcokkal és sebesülésekkel van kikövezve.

Először is ki kell emelni, hogy a regény a történelmi romantikus kategóriába tartozik, tehát a Bíborhajú sorozat rajongói most egészen más stílusú könyvet olvashatnak, amiből csaknem teljesen hiányoznak a fantasy elemek. Valami viszont megmaradt, varázslat ebben is van, az írónő a honfoglaláskori időket hozza el nekünk, ami egyfajta tisztelgés az ősök előtt, és bizony a szerelem varázsa  abban az időben is fantasztikus érzés volt. A misztikum végül is helyet kap a regényben, a sámánok táltosok és látók azt hiszem felfoghatók alternatív boszorkányokként, de a lényeg az írásmódban van, mert az varázslatos.    
Flavia
Benina stílusa hozza a tőle megszokott színvonalat, imádom a leírásait, ahogy mindig pontosan el tudom képzelni a cselekmény helyszíneit éppúgy, mint ahogy át tudom élni  a szereplők érzelmeit. Ez választékos nyelvezetet igényel, amit ebben az esetben meg kellett fejelni a speciális korabeli szavakkal és az ősmagyar  nevekkel, amihez pillanatok alatt hozzá lehet szokni.  Látszik az alapos előtanulmányozás a regényen, hiszen a szokások, a gyógyítási folyamatok, az ételek, a jurták, a ruházatok leírása fantasztikusan jól sikerült.
A szereplőgárda igen nagy, sokukat nagyon meg lehet szeretni és kívánnék olvasni róluk egy-egy külön regényt, mert megérdemelnék a főszerepet. Azt hiszem erre meg is van az esély, ahogy Beninát ismerem.
Daval nagyapja viking volt, ebből a vérvonalból örökölte hatalmas termetét. Izmos test, határozott arcél, és a kemény külső alatt hatalmas érző szív dobog. Flavia megbabonázza őt, az éppen felnőttnek számító bajor szépség, aki eddig igencsak unalmas és csendes életet élt a falujában. Az első pillanattól kezdve őrülten küzd a szabadságáért, egy pillanatra sem tudják megtörni, sokszor meggondolatlanul forrófejű. 
Vihar
Lépésről lépésre azonban felépül közöttük a bizalom, a szerelem lassan, de biztosan eljön, kiélvezhetjük minden  mozzanatát, és ez annyira más, mint a mostanában olvasható instant szerelmek, amivel telenyomják a young adult könyveket.  Ez a szerelem építkezik, civódással, harcokkal, sebesülésekkel, később évődésekkel, érintésekkel és végül a beteljesüléssel. Egy icipicit szirupos, de ennyi még nem teszi csöpögőssé. 
A fő vonal a kibontakozó szerelem, de nem nyomja el a körítést sem, van min izgulni az utolsó oldalig, és az epilógus tartogat meglepetést.
Meg kell még említenem a könyvben szereplő két csodás állatot, mindkettő Daval tulajdona, akik igazi segítőtársai, a lova Vihar, egy fekete harci mén, és a vadászsólyom, Zen, aki szintén végigkíséri a kalandozás során. Élvezet volt a róluk szóló részeket olvasni. 
Zen
Azt hiszem egy hiánypótló könyvet tarthat a kezében az olvasó, hiszen közvetlenül a honfoglalás utáni időszakban játszódó vérbeli romantikus történetről eddig még nem hallottam, és Benina tollából ez különleges élmény volt.    
A bejegyzésben szereplő képek Benina saját kezű munkái, ahogy a végleges borítón szereplő rajzok is. Egészen elámultam, amikor először megláttam ezeket a képeket, tehát még egy dolog, amiben tehetséges a szerző. A bejegyzés végén a végső döntésben alulmaradt másik borító látható, ami személy szerint nekem jobban tetszik, de csupán a farkasos embléma miatt.
Borító: Benina saját rajzai felhasználásával készült, egyedi, különleges. 
 
Kedvenc karakter:  Daval,  Zombor, Gyöngyvér, Ernakh

Szárnyalás:  Testvérlelkek - Botar és Flavia

Mélyrepülés:  Kajdon lehetett volna erősebb, még gonoszabb.

Érzéki mérce: Minden benne van, ami  csak kell. Én olvastam az eredeti verziót is, és megnyugodtam, hogy nem lettek túlságosan cenzúrázva a kedvenc jeleneteim.

Értékelés:

2012. május 19., szombat

Pittacus Lore: A Hatok hatalma - Lórieni Krónikák #2

Cartaphilus Kiadó 2011
304 oldal
Fordította: Illés Róbert
Goodreads: 4,16
Besorolás: YA, sci-fi

Pittacus Lore álnéven James Frey és Jobie Hughes szerzőpáros írja a Lorien Legacies sorozatot, amelyet hat részesre terveztek. Az első részről,  A negyedik című könyvről már írtam ITT.

A bejegyzés spoileres lehet az első részre, aki nem  olvasta, sürgősen olvassa el, mert a második még jobb lett!

Negyedik, Hatodik és Sam menekülni kényszerül Paradis-ból, miután félig lerombolták az iskolát a végső harcban, és a rendőrség is terroristának tartja őket. Egy időre megpróbálnak elrejtőzni, hogy kitalálják mi legyen a következő lépés, hogyan találják meg a többieket. Rájönnek, hogy Sam apja jeleket hagyott maga után, de ezek felderítéséhez vissza kell menniük Paradis-ba. Hiába sikerül megszerezni amiért jöttek, John nem bírja ki, hogy ne lássa Sarah-t, persze az FBI lecsap rájuk. Ki kell szabadulniuk a fogságból, mert vár rájuk egy sokkal veszélyesebb küldetés, a mogadoriak főhadiszállásáról vissza kell szerezniük Negyedik ládáját. Bejutni sem egyszerű, de amit bent találnak az minden képzeletet felülír.
Mindeközben Spanyolországban Hetedik, aki egy eldugott kolostorban él, minden lehető eszközzel - ami gyakorlatilag néhány perc netezés naponta - próbál nyomára bukkanni a többieknek. Meggyőződése, hogy John Smith egy közülük, de hiába próbál kapcsolatba lépni vele, cepanja nem segít neki. Az évek során elvesztette a hitét Lorienben, a vallásba menekül, és ez nagy baj, mert  Hetedik nem tudja kinyitni nélküle a ládáját, amit egyébként is elrejtett előle a mentora. Nem várt segítség érkezik Hetedik  életébe és hamarosan hasznát is látja, mert szembe kell néznie a mogadoriakkal, akik rátalálnak.

Rendkívül jól szórakoztam a sorozat második részén, rengeteg akció és izgalom van benne. Az első részre tulajdonképpen a film kapcsán figyeltem fel, miután Alex Pettyfer játszotta a főszerepet. A könyvet a film megnézése után olvastam, de még úgy is nagyon tetszett. A Hatok hatalmára egyáltalán nem jellemző a "sorozat második része" szindróma.  Sőt, sokkal  jobban megírt a történet szerintem, ebben közrejátszik, hogy a történet két szálon fut, és a Spanyolországban játszódó események Hetedik narrációjában hangzanak el.  Az eleje lassú, de ez szükséges is, hogy megismerjük az új szereplőket, és a menekülő csapatnak is adjuk egy kis időt összecsiszolódni.  Aztán felpörögnek az események és felváltva izgultam az Államokban és a Spanyolországban  zajló cselekményen. 
A szerelmi szál, ami az első részben hangsúlyos volt, most egész más irányba terelődik, és kapunk - szinte kötelező elemként - egy halványka szerelmi háromszöget. Szerencsére nem nyomja el a történetet, éppen csak színesíti a sztorit, mert itt igazából a harcokon, összecsapásokon kell izgulni.
A karakterek közül  Negyedik ahelyett, hogy komolyodna, úgy éreztem éretlen és forrófejű, meg is kapja érte a büntetését. Nem sok előrehaladást mutat a karaktere, de  hiszek benne, és megadom az esélyt, hogy helyrehozza a hibáit.  Hetediket nagyon megszerettem, ő nagyon emberi, megismerhetjük a múltja néhány részletét, hogyan vándoroltak országról országra, amíg a kolostorban befogadták őket a cepanjával. Az ő helyzete sokkal nehezebb, mint Negyediké, hiszen Henri az apjaként viselkedett, Hetediknek meg tulajdonképpen egyedül kellett kezelnie kifejlődő képességeit.
Hatodik csodálatos karakter, ő az, aki elvitte a hátán a történetet. Ő az esze a csapatnak és a küzdelemben is a legnagyobb mértékben veszi ki a részét, pedig neki is saját magának kellett  mindent megtanulnia.
Egyetlen "apróság"zavart, hogy a Mogokat ebben a részben lényegesen könnyebb volt megölni, gyakorlatilag lekaszálják őket tucatjával, több jelenetben is, az első részben azért sokkal félelmetesebb ellenfélnek tűntek. 
Sajnos a filmváltozatról nagy a hallgatás, pedig az első rész 60 millió dolláros ráfordítás után világviszonylatban 140 millió dolláros bevételt hozott. A rajongók biztosan nagyon várják, velem együtt, ahogy a könyv harmadik részét is, a címe The Rise of Nine lesz, és 2012. augusztus 21-én jelenik meg az Államokban. Bízom benne, hogy a Kiadó karácsonyra meglepi a rajongókat a magyar megjelenéssel.

Borító: Jobb mint némelyik külföldi kiadás. 
 
Kedvenc karakter:  Hatodik, Hetedik

Szárnyalás:  Bernie Kosar, még mindig kedvenc, itt a lótól a bagolyig lesz pár átváltozása.

Mélyrepülés:  Olivia kábé 10 másodpercre bukkan fel a könyvben, nem is értem, mi értelme volt...

Érzéki mérce: Néhány puszi és smárolás, váltott szereplőkkel, meg fogtok lepődni.

Értékelés:
 

2012. május 17., csütörtök

Alexandra Adornetto: Lázadó - Halo #1

IPC Mirror 2012
429 oldal
Fordította: Popovics Ferenc
Goodreads: 3,69
Besorolás: YA, fantasy, angyalok

Nagyon vártam ennek a könyvnek a megjelenését, bár leginkább az eredeti  angol nyelvű kiadás borítója vonzott, amit sajnos a magyar kiadó nem vett át. de a bejegyzés végén láthatjátok.

 Három angyal száll a Földre, pontosabban Venus Cove kisvárosba, Gabriel (igen, az arkangyal) Ivy (aki egy gyógyító szeráf), és Bethany, a 16 éves angyallány. Feladatuk megfigyelni és segíteni az emberek világát, ugyanis egyre több jel utal rá, hogy a sötétség erői át akarják venni az irányítást. Ennek érdekében be kell illeszkedniük az emberek világába, néhány hét ismerkedés után Bethany beiratkozik a helyi középiskolába, Gabriel ugyanott lesz zenetanár, Ivy pedig a helyi egyházi közösségben aktivizálja magát, önkéntes munkával segít amiben tud. Nem könnyű elrejteni különleges képességeiket, hiszen már a külsejük is feltűnő, tökéletesnek tűnnek. Beth megismerkedik Xavier Woodsszal  és rájön, hogy a benne kavargó emberi érzések túlságosan erősek, végérvényesen beleszeretett egy emberbe. Közben egyre több titokzatos baleset történik, és a kisvárosban  sötét alakok tűnnek fel.

Xavier
Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy az ausztrál írónő  most múlt húsz éves,  2010-ben, amikor ez a könyv megjelent, épp 18 volt, tehát a könyvet 16-17 évesen írta. És akkor sem volt kezdő, meséi jelentek meg előtte.  Az írói stílusára leginkább jellemző, hogy messzemenően részletesen ír, mindent apróra megmagyarázva, a kedvenc témákat pedig kellőképpen sokszor ismételve. Ilyen például Xavier szemének méltatása, mely közel 30 alkalommal szerepel. (Itt balra az elképzelésem ezekről a szemekről.) Megteremtett egy világot, amelyben az angyalok a Földre szállnak, hogy segítsék az embereket. Rögtön szíven is ütött, hogy maga Gabriel, a legharcosabb  arkangyal pont az isten háta mögötti kisvárosban kap megbízatást ráadásul  szőke, adoniszi kinézettel. De ezen még túltettem volna magam, ha az írónő bűne csak ennyi lenne. Ahogy pörögtek a lapok, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a Twilight katolikus változatát tartom a kezemben. Pontról pontra nem szeretném összehasonlítani a két történetet, de néhány apróságot muszáj megosztanom:  az angyalok bőre halványan ragyog, bár itt a sötétben,  a karakterek egyezése röhejes, Bethany-Bella, Xavier-Edward, Jake-Jake,  házasság előtt nincs szex. Vajon mely könyvek vannak megemlítve a történetben? Nem találnátok ki, a Rómeó és Júlia, Üvöltő szelek.

Ami különösen zavart és nem találtam magyarázatot rá, a főhős viselkedése. Ő egy angyal, ezt vágjuk már a borító láttán is, de attól a pillanattól, hogy instant szerelemre lobban Xavierrel, teljesen megfeledkezik a küldetésről, már nem fontos semmi, csak az emberi érzései.  Az angyali képességek egyébként is szinte mellőzve vannak, néhány apróságon kívül alig használják azokat, olyan helyzetekben sem, amikor jól jönne. Gabriel például képes mások gondolataiban olvasni, de amikor kéne akkor nem is gondolnak rá..
Bethany hihetetlenül naív, hisztis, és az egész könyvön át figyelhetjük a Xavier függőségét, ami azért is ciki, mert itt ugye ő a természetfeletti, tehát vész esetén Beth-nek kéne Xaviert, az embert védelmezni. Jake-kel kapcsolatban pedig a hajamat téptem, édes kis angyalkám, csak a hülye nem látja, hogy ki Jake valójában.  Beth nem látta. 
Xaviernek minden tulajdonsága megvan hozzá, hogy imádják a lányok, a legjobb pasi a suliban, kedves, segítőkész, odaadó, védelmező, bátor, hűséges (jaj mi van még?), sportol, focizik, iskolakapitány, és nem gondol a szexre.   Na ilyen az életben  nincs, csak Adornetto kisasszonynál.
A rosszfiú felbukkanása elég sokára történik meg, a könyv felén túl, persze ő is szépfiú, lázadó, kellően rejtélyes és nem rejti véka alá csábítási szándékát. Beth persze barátkozik vele. Jake végre egy kicsit felpezsdítette a sztorit.
Gabriel
A két másik angyal, Gabriel és Ivy földöntúli jelenségek, rendkívül gyönyörűek, magasztosak,  tényleg az lebeg a szemük előtt, hogy végrehajtsák a feladatukat, a lehető legnagyobb hatékonysággal. Az írónő azért beleszőtte a történetbe, hogy Gabrielért a város összes nőnemű lénye odavan, és aki csak meglátja azonnali nyálelválasztásra kényszerül. Ivy-ért nemkülönben odavannak a pasik. Gabrielnek még vizespólós villantása is van..
Támogató karakterek közül Molly a "fiúvadász" barátnő a legjelentősebb figura, és egész elfogadható is, ő amolyan terelgető szerepet kap és csajos tanácsokkal látja el Bethany-t.

Összességében ez egy kislány írása, tele idealizált szereplőkkel, túl sok leírással, amelyben bár gyöngyszemek is akadnak, mégis +200 oldallal bővíti ki a történetet. Nagy erőfeszítéseket tesz továbbá, hogy felhívja a figyelmet néhány társadalmi problémára, például a szegénység, erőszak, az idősek ellátása. Hiába vonta be a sorokat az istenes szirup, mégsem vágtam a falhoz, olvastatta magát, talán  azért, hogy meglássam, hogyan jutnak a szereplők el addig, ami már a könyv elején kitalálható. A 13-16 éves korosztálynak szerethető lesz a könyv, igazából nekik ajánlom. Kár, hogy az igazi angyalos cuccok hiányoznak a történetből, kíváncsi vagyok a következő részre mennyit fejlődik az írónő, a Hádészt feltétlenül el fogom olvasni.

Borító:  Ez lett volna az eredeti itt balra. Kár érte! 
 
Kedvenc karakter: Molly

Szárnyalás: Éjszakai repülés.

Mélyrepülés:  Twilight  klón.

Érzéki mérce:  Néhány csókon kívül nem történik semmi, hiszen szigorúan vallásos Xavier. A bibi az, hogy az előző barátnője megvolt neki.

Értékelés:

2012. május 14., hétfő

Nyereményjáték

NYERD MEG  JULIE KAGAWA:  IRON KING - Vaskirály  című regényének ARC (Advance Reading Copy) példányát, ami előzetes olvasópéldány, megjelenés előtt!!

A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg a  júniusi könyvhétre a vörös pöttyös sorozat részeként.

Két hét áll rendelkezésre a jelentkezéshez, 2012. június 1-én sorsolom a könyvet, így egy szerencsés nyertes megjelenés előtt olvashatja ezt a remek könyvet.

Greylupus vendégbloggerem értékelése ITT OLVASHATÓ.

A leendő nyertes nevében is köszönöm a könyvet a Kiadónak!


a Rafflecopter giveaway

Julie Kagawa: Iron King - Vaskirály

Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a blogban. Íme a soron következő (3) recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.


Könyvmolyképző Kiadó 2012
376 oldal
Fordította: Borbás Mária
Goodreads: 4,03
Besorolás: YA, fantasy, tündérek


Először tavaly nyár végén figyeltem fel, hogy a külföldi „molyos” ismerőseim istenítenek egy sorozatot és nagyon várnak egy újabb részt belőle. Majd a sorozat kinti kiadója is elárasztott minket látványos trailerrel, nagyon profi promo képekkel, így kíváncsian néztem utána, hogy miért van ez a nagy felhajtás. Ekkor találkoztam először Julie Kagawa: Iron Fey sorozatával. Bár külföldön akkor már az utolsó részt várta mindenki, de itthon még aránylag ismeretlen volt a sorozat, így amikor a Könyvmolyképző, a kiadók között elsőként, lehetőséget adott a „nagyközönségnek” is, hogy még megjelenés előtt, ARC példányként elolvashassa az első részt, boldogan vettem a kezembe.

A történet főszereplője, a 16. születésnapja előtt álló Meghan Chase, akinek az élete nem túl irigylésre méltó. Szegény családban él, az édesapja a lány 6 éves korában eltűnt, az édesanyja újra férjhez ment és az imádott kisöccse, Ethan születésével, Meghan majdhogynem teljesen háttérbe szorult.
A lány az iskolában is népszerűtlen, a többiek átnéznek rajta, semmibe veszik, egyedüli barátja Robin, aki mindig mellette áll, bátorítja, megvédi, ha kell és furcsa módon mindig „hercegnőnek” szólítja. A születésnap azonban nem úgy alakul, ahogy azt Meghan szerette volna. Már az előző nap furcsaságok sora kezdődik, amelyek a nevezetes napon még rosszabbra fordulnak. Robin furcsán kezd viselkedni, a kisöccse egy, a szobájába rejtőző mumusról mesél rettegve, majd Meghan az iskolába menet egy titokzatos, lovas idegent pillant meg az erdőben, aki őt figyeli. A tanítás után hazatérve pedig rémülten veszi észre, hogy a kisöccsét elrabolták és a helyébe egy gonosz kis hasonmás került.
Ekkor szembesíti Robin azzal, hogy Meghan nem hétköznapi lány, hanem Oberonnak, a Nyári udvar tündérkirályának a lánya és egy izgalmakkal és veszélyekkel teli utazás veszi kezdetét a tündérek birodalmába. Vajon sikerül kimenteniük Ethant, és megmenteni Sohasohaföldet? Képes lesz-e Meghan választani az emberi és a tündér élete - és a legjobb barátja és a halálosan veszélyes, jóképű ifjú „jégherceg” között?

A történet maga egyszerre nyűgözött le és néhol bosszantott is.
Bosszantott, mert az írónő sok szálat már ismert történetekből szedett össze: a Szentivánéji Álomból, a Végtelen történetből, az Alice Csodaországból és még biztosan találnék párat, ha jobban utánanéznék. De mindemellett le is nyűgözött, mert még így is képes volt egy olyan varázslatos mesét megírnia, ami magába szippantott és alig engedett el, ügyesen kombinálva az irodalomból már jól ismert tündéreket az általa elképzelt világgal.
Hála Istennek ebben a történetben sem lettek a tündérek kedves, aranyos, jótét lények, hanem hideg, számító társaság maradtak, akiknél azt sem szabad elhinni, amit kérdeznek.
Nagyon tetszett, hogy végre nem csak beszéltek és meséltek róla, hanem be is jutottunk a tündérek birodalmába, ahol a Téli és a Nyári udvar intrikákkal és cselszövésekkel uralkodik, megosztva a birodalmukat. Azért, ha lehet, a Téli Udvart szeretném jobban is megismerni, hisz a Nyári udvar világával és lényeivel már nagyjából összeismerkedtünk és nagyon kíváncsi lennék Mab birodalmára is.
A tündérek létét fenyegető veszély, a Vasudvar megalkotása nagyon jó ötlet volt – hisz, bár biztosra veszem, hogy az alapot a Végtelen történetből merítette az író és ez azért egy picit levon az egész értékéből – de ez a "téma” még mindig nagyon aktuális, hisz a teljes elgépiesedés, a számítógépek, és az, hogy az emberek jó része már inkább a gépek világában kapcsolódik ki és nem könyvekkel, mind-mind reális „fenyegetés”. Hatalmas volt a kontraszt a Vasudvar sivársága, élettelensége és a tündérek birodalmának élettelisége, szépsége között. Teljesen átéreztem, hogy mi vár a tündérekre, ha a Vaskirály veszi át a hatalmat.

Éééés most jön a szerelmi háromszög – hisz ez már majdhogynem „alapkövetelmény” egy YA jellegű történetnél, de ahogy én láttam, itt akkora nagy izgalom nem lesz, hogy Meghan melyik fiút fogja választani. Már most szinte 100%-ra megmondhatom előre, hogy ki lesz a befutó. Ettől függetlenül imádnivaló mind a két fiú:
Robin/Puck, az örök barát és tréfamester, egy legenda a tündérek között, akit a Szentivánéji Álomból már ismerhetünk és tudjuk, hogy mit várhatunk tőle. Akire Meghan mindig számíthat, és akiről egész idő alatt sejthetjük, hogy többet érez a lány iránt, mint barátság.
És természetesen Ash herceg (a hosszú nevétől most megkímélek mindenkit, kiejteni lehetetlen, bár leírni sem egyszerű), Mab királynő legkisebbik fia. Jóképű, titokzatos és halálosan veszélyes. Hogy Meghan iránt mit érez, arra nem egyszerű rájönni, a jéghideg, harcos külső mögé nehéz belátni, de ezt teszi őt ellenállhatatlanná – engem az első pillanattól fogva levett a lábamról, imádtam minden jelenetét. Tetszett, hogy a két fiú közti konfliktus már jóval azelőtt kialakult, mielőtt megismerték volna Meghant és ezt a nem túl kellemes helyzetet csak tetézte, hogy mind a ketten kapcsolatba kerültek a lánnyal.
Sajnos a főhősnő, Meghan nem tett rám mély benyomást, még úgy sem, hogy tisztában vagyok vele, hogy mekkora utat tett meg, mire a félénk, visszahúzódó lányból, bátor fiatal nővé vált, aki képes volt bárkivel szembeszállni a testvére és a szerettei életéért. Sokszor cselekedett meggondolatlanul, sok esetben túlságosan naiv volt, bár ezeket a kora miatt azért elnéztem neki.
A szereplők közül még Kacort emelném ki. Bár ő „csak” egy beszélő macska, de az esze, a humora és a szarkazmusa sok vidám percet szerzett és sokszor vitte előre a történetet. Nehéz megállapítani, hogy kihez hűséges és a tetteivel mik a szándékai, de ő épp ezért különleges.
Összességében egy nagyon szerethető történet és bár kissé lassan indult be és volt benne pár hiba, de mindezek ellenére lekötött és szórakoztató volt. Nagyon várom a következő részét, remélem, minél hamarabb olvashatjuk!

BorítóA kiadó átvette a külföldi borítót, ezért óriási köszönet nekik, szerintem különleges és nagyon szép. Az eredeti borító ezen felül dombornyomású, kíváncsi leszek, hogy az itthoni, végleges borító is ilyen lesz?

Kedvenc karakter: Kacor, Ash és Puck

Szárnyalás:  Amikor Ash végre megnyílik Meghan előtt.

Mélyrepülés: A Vasudvar, hogy láthattuk, mivé válhat Sohasohaföld, ha a Vaskirály kerül uralomra

Érzéki mérce: Túl sok minden még nem történt, de azért egy csók elcsattant (véééégre, amire ez megtörtént..).


Értékelés:



A postás csenget (24)

A könyvfesztivál után és a júniusi könyvhét előtt  már nem akartam könyvet venni, de ezzel a három  könyvvel mégis kivételt tettem, az élet így hozta:)

HinoMatsuri sorozatának a Vampire Knight-nak megjelent a negyedik része, így a mai napon a kosaramban landolt (Mangafan Kiadó.

Mark Lawrence: Tövisek Hercege című könyvének nagyon megörültem, amikor a lányom megajándékozott vele a napokban. A Fumax Kiadó igényes kiadásában jelent meg a regény, és remélem sikeres lesz, és olvashatjuk majd a folytatásokat is. A következő rész címe Tövisek Királya lesz, és az idén augusztus 2-án jelenik meg az USA-ban.

Alexandra Adornetto Halo sorozatának első része is megjelent néhány hete, amely a Lázadó címet kapta. Sajnos nem az eredeti borítóval jelentette meg az IPC Mirror Kiadó, de tulajdonképpen ez is nagyon szép. Nagyon kíváncsi vagyok a könyvre, mert erről aztán hideget-meleget lehet olvasni a könyves blogokon, itthon és külföldön egyaránt.

Rendszeres olvasók