A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kellyolvas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kellyolvas. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 24., péntek

Elizabeth Hoyt: Nem mindennapi hercegné (A Greycourt család 3.)


A General Press Kiadó jelentette meg Elizabeth Hoyt legújabb regényét, A Greycourt család sorozat harmadik részeként: Nem mindennapi hercegné címmel. Ebben a történetben Julian Greycourt találja meg a szerelmet, egészen különleges körülmények között. A történelmi romantikus műfaj kedvelőit szeretettel várjuk a játékunkra, kövessétek a blogturné állomásait, megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!
 
General Press Kiadó 2026. március 20.
320 oldal
Fordította: Páli Veronika
Goodreads: 3,57
Besorolás: történelmi romantikus, herceg, régensség
 
Egy könyvtár, ami sok titkot rejt, egyben sok mindent fel is tár
A rideg és kimért Julian Greycourt, a Windemere hercegség örököse mindig is tudta, hogy nagybátyja, a herceg felelős az édesanyja haláláért. Most elszánta magát, hogy bosszút áll rokonán – már ha sikerül a férfi tettére bizonyítékot találnia. Julian azonban veszélyes titkot rejteget, amelynek felfedése tönkretenné őt, ezt pedig a herceg is pontosan tudja. Az utolsó dolog, amire szüksége van, egy felkavaróan vonzó nő, akinek a puszta jelenléte is fenyegeti a terve megvalósítását.
A vidám és derűs Lady Elspeth de Moray nem tudja, miért romlott meg a viszony Julian és a nagybátyja között évekkel ezelőtt, de nem hagyhatja, hogy a zsarnoki férfi megakadályozza a küldetésében: egy ősi napló visszaszerzésében, amelyről úgy gondolja, hogy az egyik Windemere-könyvtárban található. Ám a könyv felkutatása nehezebbnek bizonyul, mint gondolta, és lépten-nyomon összefut az őrjítően titokzatos Juliannel. Az elhúzódó esős idő pedig napokra összezárja őket egy vidéki birtok könyvtárában… 
 
Érdemes feleleveníteni a főszereplők háttértörténetét, mert talán lesznek olyan olvasók, akik nem olvasták az előző részeket. Alapvetően ellenségek a főszereplők, ugyanis a de Moray és a Greycourt család között régóta hidegháború zajlik, hiszen Ranulf de Moray-t azzal vádolták, hogy megölte Aurelia Greycourtot, ezért őt akkor kegyetlenül megverték, örökre nyomorékká tették, emiatt most remeteként él. Ennek a férfinak a húga Lady Elspeth, aki két nővérével végül a Bölcs Nők oltalma alá került Skóciában, és gyakorlatilag a szervezet könyvtárában nőtt fel. Közben a Greycourt családban is folytatódtak a tragédiák, anyjuk halála után a család szétszakadt, a fiútestvérek a gyűlölt nagybácsihoz kerültek, aki szinte kisemmizte őket. Julian megtanulta minden érzelmét magába fojtani, kifelé egy rideg természetet mutat, közben azon dolgozik, hogy bizonyítékot szerezzen nagybátyja ellen, mert szerinte ő a felelős az anyja haláláért. Meg kell menteniük húgukat is, akit házasságra akarnak kényszeríteni. Windemere herceg könyvtárában véletlenül összefut Elspeth-el, aki titokban egy ősi naplót keres. Julian pedig egy másik könyv után kutat, melynek margójára az anyja írt jegyzeteket a gyilkosáról. Nos, innentől kezdve lépten nyomon összefut a két főszereplő, és a kezdeti ellenséges hangulat ellenére mindketten éreznek valami mozgolódást az érzelmeik tájékán.
Elspeth karakterével voltam a legelégedettebb a regényben, hiszen ő egy üde színfolt ebben a történelmi korban, meglehetősen független környezetben nőtt fel, ahol nem a férfiak irányítanak. Tetszett, hogy az olvasás szerelmese, és kedvenc időtöltése a könyvek kategorizálása. Okos, van véleménye, persze a valódi tapasztalatot ez nem helyettesítheti, kora okán van benne jócskán naivitás. Szórakoztató, kedves hősnő, és nekem bejött az is, ahogy a kóbor kutyust természetesen magához vette.
Julian kénytelen volt megtanulni, hogy elrejtse az érzéseit, mert a nagybátyja kéjesen vette el tőle azokat a dolgokat, amiket szeret. A múlt miatt rendkívül bűntudatos, pedig nem volt ez eléggé indokolt. Szerelmi életében is zárkózott, mert van egy kis kattanása, ami nem lenne szerencsés, ha napvilágra kerülne. Erre még visszatérnék később. 
Tehát a regény fő cselekményszála mégiscsak a két fiatal egymásra találása, aminek érdekében a szerző divatos trope-okat vetett be. Ellenséges felek - ez a kiinduló állapot a korábbi történések miatt, aztán itt van a kicsattanóan napsütéses kedvű hősnő és a mogorva, érzelemmentes hősünk, akinek ez a vadrózsa illatú fiatal nő befurakszik a bőre alá. És nem utolsó sorban volt egy kis kettesben eltöltött kényszerű közelség, összezártság is a rossz időjárás miatt. Közben nekem a kapcsolat kialakulása mellett a  családtörténet dinamikája jött be, tetszett a testvérek összetartása, drukkoltam a sikeres bosszúállásért, és izgultam, hogy ne sikerüljön az erőltetett házasság a vén kéjenc jelölttel. Ami viszont nem annyira jött be, ez az egész Bölcs Nők Társasága szál, ami szerintem felesleges volt, behozott egy pár új szereplőt, akiktől már túl zsúfolt lett a szereplőgárda. Nem derült ki világosan, miért hisznek ennyire a könyvecske hasznában, és az se volt alátámasztva, hogy miért féltek annyira a napló előkerülésétől, hogy ezért bérgyilkosokat kelljen a lányra küldeni?
Nos, visszatérve a romantikus szálra, volt itt egy kis bökkenő. Azt mondjuk fel se hozom, hogy a főszereplők közötti vonzalom elég gyorsan vált fizikai kapcsolattá, avagy rövid a regény ahhoz, hogy hosszasan kerülgessék egymást... No de az több, mint fura, hogy Elspeth azonnal megértette és uralta Julian speciális igényeit, ezt nem tudom szebben megfogalmazni. Az, hogy esetleg olvasott ilyesmiről, nem indokolja, hogy perfekt legyen azonnal. Elég deviáns ilyesmiről olvasni egy történelmi romantikusban, őszintén szólva nem is számítottam erre, azt hittem tovább fajul, de végül nem kellett átlapozni oldalakat. Én inkább az igazi érzelmeket hiányoltam, ugyanis Julian durva, hideg természetet sugallt sokáig, nehéz elhinni, mi alapján vonzódott hozzá a lány azonnal, ahhoz okos, hogy csak a külsőségek érdekeljék. A szikrák mégis pattogtak... Az utolsó negyedben persze jön a szokásos bizalomvesztés, hogy aztán legyen min kibékülni a végére.
A több szálon futó bonyodalom végül kielégítően zárult, bár keményebb megoldást is el tudtam volna képzelni a bűnösnek, annak viszont örültem, hogy még mindig nincs tiszta kép Auréliát illetően, szóval ha lesz további folytatás, elképzelhető, hogy lesznek itt még meglepetések.
Összességében ez egy kellemes olvasmány volt, szokatlan elemekkel,  ez mindenképp különlegessé tette a regényt. Sajnos nem voltam teljesen elégedett a karakterekkel, és a figyelmem fenntartása sem volt egyenletes, szóval számomra  nem ez a legjobb regénye a szerzőnek, de mindenképp olvasni fogom a következő megjelenését is, mert a műfajt nagyon szeretem.    
Képek: Pinterest 
 
Borító: Romantikus, illik a sorozatba.

Kedvenc karakter: Elspeth

Szárnyalás:  A testvérek összetartását nagyon szerettem olvasni.

Mélyrepülés: Augustus karaktere karikatúrába hajlott.

Érzelmi mérce: A szerzőtől megszokott módon tartalmaz a regény erotikát, most kissé deviánsabb formában.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
  
Nyereményjáték
 
Mivel a regényben több szálon is nyomozás folyik, a játékunk is erről szól. Minden állomáson idézetet találtok egy-egy regényből, amit szintén a szerző alkotott. Találjátok meg a regényt és írjátok be a címét a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS:  "Egy botrányba keveredett nemesi család leszármazottjaként évek óta álnéven, társalkodónőként dolgozik a londoni arisztokráciának." 
 
 
  
Állomások:
 
04.24 Kelly és Lupi olvas
04.26 Olvasónapló
04.28 Dreamworld
 
 

 
 

2026. április 11., szombat

Nisha J. Tuli: A Szívkirálynő meséje (Uranosz ereklyéi 4.)


Nisha J. Tuli:  A Szívkirálynő meséje című regénye az Uranosz ereklyéi sorozat zárókötete, amelyben a tét minden eddiginél nagyobb: nemcsak a hatalom, hanem a szív sorsa is eldől. Lor és Nadir története a végső összecsapáshoz érkezik, ahol árulás, mágia és politikai intrikák között kell meghozniuk azokat a döntéseket, amelyek egy egész birodalom jövőjét formálják. Kövesd velünk a blogturnét, hiszen a végén akár te is nyerhetsz egy példányt a regényből a Next21 Kiadó felajánlásában!
 
Next 21 Kiadó 2026
656 oldal 
Fordította: Heinisch Mónika 
Goodreads: 3,85
Besorolás: fantasy, romantasy, mágia 
 
Vannak hibák, amiket nem lehet meg nem történtté tenni. Lornak szembe kell néznie féktelen tündérmágiája katasztrofális következményeivel. Az Aurórakirály üldözőbe vette, nincs menekvés. Hajtóvadászat indul Lor után, lassan már össze se tudja számolni, hány ellensége van – egyik hatalmasabb és bosszúszomjasabb, mint a másik. Lor nemcsak a szabadságáért küzd, hanem lelki társáért, családjáért, és azért, hogy Uranoszra elhozhassa a békét. De Szívből származó zabolátlan mágiája erejével nemcsak szerettei életét teszi kockára, hanem ugyanazokat a hibákat is elköveti, mint a nagymamája. Azokat, amelyek a pusztuláshoz vezettek, és darabokra szaggatták a királyságot. Lornak nincs már választása, végig kell mennie az úton, ami rá vár. Olyan erők alakítják a sorsát, amelyekkel nem lehet szembeszegülni – a Szívkirálynőre egy végső próbatétel vár. Vajon készen áll? 
 
Annyira hozzá vagyok szokva a fantasy sorozatoknál a trilógiákban való gondolkodáshoz, hogy igencsak meglepett a szerző, amikor a harmadik részben a lezárás helyett egy hatalmas függővéget kaptam a regény végén. Őszintén nem tudtam az olvasás előtt, hogy lesz még egy rész, ráadásul 650 oldalon fut majd a hajrázás. A mostani elvárásom adja magát: itt majd szépen rendeződnek a szálak, remélhetőleg a rosszak megkapják a büntetésüket, és a jók pedig boldogan élnek tovább.
Kissé nehezen vettem fel a fonalat, mert utálom, ha az adott párosunk egymástól elszakítva kénytelen folytatni az útját. Nem spoiler, mert aki olvasta eddig, az tudja, hogy azzal ért véget a harmadik rész, hogy Lor mágiája elszabadult és ennek Nadir látta kárát, úgy tűnt, vége az életének. Szerencsére Lor alkut köt az istennővel, Nadir életéért cserébe ereklyéket kell leszállítania, és ettől a pillanattól nincs semmi ami megállíthatná az elszántságát, ugyanis rajta múlik minden. Meg kell küzdenie az eddigi hibák következményeivel, miközben meg kell mentenie a királyságát is.
Nagyon nehéz lenne akár csak néhány mondatban is összefoglalni ezt az élményt. A három eddigi részben is rengeteg információ áramlott Uranosz történelméről, a törvényeiről, az előjárókról és a rengeteg szereplőről. Most mégis ennek felülmúlása történt meg, a szerző megpróbálta a szálakat összefűzni, sőt új, eddig csak említés szintjén szereplő karaktereket is behozott.  Rengeteg munkát fektetett a záró részbe, és ez nálam kétféle eredményt okozott. Időnként elvesztem az ereklyék, varázslatok, végső célok között, ugyanakkor imádtam a részletességet, a leírásokat, az emberi kapcsolatok megjelenítését, alakulását. Még mindig odavagyok a testvéri kapcsolatokért egy történetben, és itt megint kaptam ebből gyönyörű villanásokat Lor és Nadir kapcsán is. Most is nagyon szerettem, hogy Rion szemszögéből belepillanthatunk a múltba, egészen a jelenig folytatódik ez a történetmesélés. Rion nem egy szimpatikus karakter, jó volt végre megérteni, hogyan lett ilyenné, mi történt vele valójában. És belép Herrick személyében a főgonosz is így a végére, ami bár eléggé a semmiből jött, de el tudtam fogadni a szerző eme döntését. Érdekes volt, hogy egy ponton szó szerint megjelent a birodalom összes uralkodója, együtt kellett dönteniük a cél érdekében.

Kissé túlzsúfolt lett a végeredmény, több ponton is elfogadtam volna valami koncentráltabb megoldást. Nem mehetek el a hibák mellett szó nélkül, valóban sokszor éreztem ismétlődőnek a párbeszédeket, belső monológokat, talán még az én káromkodós ízlésemnek is sok volt a csúnya beszéd. Sajnos különösebb meglepetések sem értek, a beépített fordulatokra valamilyen formában lehetett számítani.
A romantika nem nyomta el a cselekményt, de számomra kulcsfontosságú pillanat volt, amikor végre újra együtt lehettek a főszereplők kb. az első negyed után, innen már közösen folytathatták az útjukat. Az erotika sincs mellőzve, de nem is számítottam másra, a kémia működik. Nadir az első pillanattól különleges volt számomra, nagyon megszerettem őt a második részben, és drukkoltam nekik egészen a történet végéig. 
Nagyon sokat lehetne beszélni a mellékszereplőkről, bár kifejezetten nagy karakterépítést már nem láttam, de Willow kiemelkedik közülük a mágiája ébredezésével. Jó lett volna többet olvasni róla és Tristanról is. A Napkirály szála izgalmasan alakult, kíváncsian vártam, Tyr vissza tud-e illeszkedni a jelenbe, hogyan alakul a varázsereje, hogyan oldják meg az Őrzők kötődését és ezzel a számomra nagyon változó megítélésű karakter, Gabriel sorsának alakulása is összefügg. Vártam Atlas felbukkanását is, nagyon érdekelt hogyan lép újra a történetbe, vajon megkapja-e a jogos büntetését, nagy utat járt be az ő karaktere is az első részhez képest. Nem kellett csalódnom a szerzőben! 
Nem tudom mennyire lesz meglepő az olvasóknak, hogy a végső próbatétel hasonló küzdelem, mint ami az első részben volt, így ez egyfajta keretbe is foglalja az egészet, bár itt már nem egymás ellen, hanem együtt, vállvetve küzdenek a főszereplők.
Összességében a szerző maximálisan beletette magát a történetbe, bár időnként túlpörgött, azért sikeresen levezényelte a végső megmérettetést, és egészen jól elvarrta a szálakat. Talán még az első résznél ő sem gondolta, mivé növi ki magát a sorozat, és mennyire népszerű lesz. Kíváncsian várom, milyen történetet tesz le legközelebb az asztalra, mindenesetre ez a fantasy vonal egészen jól megy neki.   
Kép: Saját
 
 Borító: Élőben még gyönyörűbb.
 
Kedvenc karakter Nadir, Lor.
 
Szárnyalás:  Tyr.

Mélyrepülés:  Valamivel többet vártam Gabriel karakterétől, hiányérzetem volt.

Érzéki mérce: Néhány érzéki jelenet helyet kapott, megérdemli a romantasy trope-ot.

Értékelés: 


 
 
 
Nyereményjáték

A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Tally megfelelő sorába! 
 
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS:   Lunathion  

 
 
Állomások:
 
04.11 Kelly & Lupi olvas
 

 
  

2026. április 4., szombat

Ashley Carrigan: Hűségesen (Titkos Nemzetek #1)

NewLine Kiadó 2024 
630 oldal 
Besorolás: dark romance, urban fantasy

A kórházban magamhoz térve nem a saját testemben ébredtem. Egy idegen nő néz vissza a tükörből és nem tudom, ki vagyok, mit tettem eddig, miért van a nyomomban egy rémisztő titkos szervezet. Arra sem emlékszem, miért vagyok válófélben a szexi férjemtől, aki vonakodik kiszállni a házasságból. Ha túlságosan sarokba szorítom, esetleg megkísérel az életemre törni.
Drawen, a vonzó táltos siet segítségemre, hogy megadja a válaszokat. Vajon önzetlenül segít, vagy neki is megvannak a céljai? Ki voltam mielőtt ebbe a testbe kerültem? Milyen csodának köszönhetem, hogy új testet kaptam és egy új esélyt? Ki vagyok valójában, Anna vagy Sasha? Az, akinek a testében élek és az arcát viselem, vagy az a személy, aki beleköltözött ebbe a burokba, de nem emlékszik önmagára, sem az életére?
Feltárul előttem a táltosok rejtett világa az összes sötét és veszedelmes titkával. Egyetlen szabályhoz kell tartanom magam, hogy nem közeledhetek a mentoromhoz, aki igyekszik visszaadni a régi tudást. Ez bizonyul a legnehezebben betartható feladatnak, mert szikrázik közöttünk a levegő, pedig engem valaki másnak szántak.
Felejtsd el a mítoszokat és meséket!
Ezek a táltosok nem járnak táncot a holdfénynél, nem könyörögnek esőért, nem gyógyítanak. Ők egészen más képességekkel bírnak.
Kiben bízhatok? Visszakaphatom-e az emlékeimet, vagy teljesen új emberként kell élnem és harcolnom az engem becserkészni vágyó hatalmi szervezettel?
Azt hiszik, ha egy táltos az ő céljaikat szolgálja, akkor a zsebre tehetik a világot.
Csakhogy egy táltos nem szolgál senkit, hanem irányít…
 
Lehet, hogy elfogultsággal fogtok vádolni, de ebben a pillanatban úgy érzem, ez a regény Ashley Carrigan eddigi legjobb regénye. Az én ízlésemhez ez az urban fantasy elemekkel átszőtt világ áll a legközelebb, ahol mindenféle lények előfordulnak, vámpírok, tündérek, vérfarkasok, igézők, démonok és még sorolhatnám, és ezek a lények különböző hatalmi harcokat vívnak egymással természetfeletti erőket megmozgatva. Természetesen tetszettek a szerző romantikus regényei is, mégis nagyon örültem, hogy visszatért a fő műfajához, hiszen az első műve, a Morwen sorozat is ide tartozik, ez alapozta meg a népszerűségét. A Titkos nemzetek sorozatindítójában újabb szintre emelkedtünk, képbe kerültek a titokzatos táltosok. Ők a természetfeletti lények esszenciájának számítanak, a szép külsőn és a fizikai erőn túl erős mentális képességekkel rendelkeznek. Befolyásolhatják mások gondolatait, ötleteket ültethetnek el, érzelmekkel manipulálhatnak. A saját gondolataikat elzárják, közben te meg azt teszed, amit ők mentálisan megparancsolnak neked. Természetes, hogy a világ hatalmasságai szeretnének rendelkezni a táltos egyedek felett, hogy segítsék őket a birodalmaik építésében, ezek közül kiemelkedik az Oroszlán Szövetség, akik a természetfeletti lények vezetőiből állnak. A táltosok azonban nem adják könnyen magukat, természetesen ők is szervezetten védik a saját érdekeiket. 

A balesete után a kórházban magához térő Sasha semmit sem tud erről a világról, de azzal a ténnyel az első tükörbe nézése alkalmával szembesül, hogy nem a saját testében van, ami eléggé elképzelhetetlen. Súlyos fejsérülése miatt az égvilágon semmire nem emlékezik, még a férjére, családjára, munkájára sem. Hamar rájön, hogy el kell titkolnia a kétségeit, és jobb, ha sodródik az árral, idővel talán visszatérnek az emlékei. Miután újabb fura baleset éri, egy fiatalember menti meg, aki rájön, hogy Sashának köze lehet a táltosok világához, Drawen felajánlja a segítségét, a mentora lesz, hogy visszataláljon az identitásához. A férfi beköltözik hozzá és vállalja a tanítását, erősíteni kell a képességeit, és fizikailag a testét is, hogy mielőbb visszakapja az életét. Csakhogy itt két életről van szó, Sasha a félvérű táltos nő, aki épp válik a férjétől, amúgy látszólag gondtalan gazdag üzletasszony életet élt, és ott van Anna, aki elvileg ott van benne valahol, egy nagyerejű tiszta vérű táltos harcosnő. Vajon sikerül előcsalogatni? Egy idő után nagy szükség lenne rá, mert Sasha egyik bajból a másikba kerül, miközben árgus szemek figyelik, mikor hibázik, hogy végre leleplezhessék.  
 
Sasha pontosan olyan belevaló hősnő, mint a szerző által alkotott női főszereplő karakterek, élvezettel olvastam minden megmozdulását. Nem ijed meg a saját árnyékától, erős nő, aki felveszi a harcot, ha arra kerül a sor, szembeszáll akár a titokzatos Oroszlán Szövetséggel is. Nincs könnyű dolga nyomozni a saját identitása után, veszélyes dolgok derülnek ki, az élete egyáltalán nincs biztonságban. Drawen a segítségére lesz, hogy felidézze, újratanulja az életét, a feladatait. Kényszerű közelség egy vadítóan jó pasival, persze, hogy szárba szökkennek az érzelmek, pedig ez erősen tiltott dolog a mentor és tanítványa között. De mire jók a szabályok? Meg kell őket szegni... Én személy szerint nagyon szeretem a tiltott szerelmet, és itt megkaptam ezt a trope-ot, ráadásul egy kötődéses témával. Nagyon ügyesen játszott a szerző a "másik pasi" és a "másik nő" szállal is, ami az identitások keveredésével és a múltbéli viszonyokkal megspékelve egy izgalmas érzelmi vívódást adott a cselekményhez. Ha már itt tartunk, ízlésesen megírt erotikus jelenetek sem hiányoznak a regényből, pont annyira szexi, ami megemeli az olvasó pulzusát, (de nem kell átlapozni miatta oldalakat, ahogy mostanában volt szerencsém néhány dark romance regénynél.)  A regény során a legnagyobb feszültséget Sasha/Anna útja adja, ahogy önmagára talált ebben a kettős identitásban. 
Ahogy sorra kiderültek a részletek az életéről, már képes összerakni a mozaikdarabkákat egy egésszé, természetesen ő nem egy egyszerű üzletasszony volt, annál sokkal bonyolultabb a múltja. Nyomozás, akciójelenetek, adrenalin, pörög a cselekmény, és akad néhány eléggé durva jelenet is, ami megszorongatta a szívem. Nehezen viselem az erőszakot, a fizikait is, de a konkrétan nők elleni erőszak kiborít, úgyhogy pár helyen szívesen beléptem volna a regénybe, elintézni ezt azt. Visszatérve a hősnőre, szép ívet ír le az identitáskeresés, természetesen a végére megtalálja magában azokat az értékeket, amikre alapozni tudja a jövőjét. Nagyon drukkoltam, hogy Drawennel sikerüljön a kapcsolatuk, jók voltak együtt, nemhiába volt erős a táltos kapocs kettejük között. Drawen nem volt hibátlan, jellemzően a titkolózás jelentette a fő és egyben állandóan visszatérő problémát közöttük. Az a csúnya fiaskó meg nem az ő hibája volt, nagyon sajnáltam érte, ez megadta a kapcsolati drámát a történetben.
A főszereplő pároson kívül Tiara karaktere volt a kedvencem, annyira jól hozta az utálható, cselszövő nőt, remekül szórakoztatott, hiába volt negatív karakter. Lesz még baj vele a folytatásban... Meg kell említenem még Drawen barátait is, akik sok zűrös helyzetben segítettek a főszereplőknek, mindegyikük egyéniség. És nehogy elfelejtsem Leont, aki egy kiugrott dzsinn (!), és bár nincs vérségi kötelék Sashával, nem igazi nagybácsi, mégis ő az egyetlen, akivel mindent megoszthat, és ez sokszor segít a döntéseiben.
Lazarus karakterével nem tudtam könnyen dűlőre jutni, nagyon ellentétes volt a viselkedése különböző szituációkban. Elég soká lépett színre, nagy volt részemről a várakozás, milyen lesz ez a titokzatos férfi. Rajta jobban éreztem a kor erejét, megvolt a karakterében a mágián való uralom, az energiák áramlása.
A táltosok világa újdonság volt számomra, örülök, hogy a szerző megismertette velem az univerzuma ezen részét is. Érdekes volt a szaporodásukra vonatkozó szabályozás, ami kegyetlen részleteket tartogatott, női és férfi viszonylatban is. A legjobban azonban az alapötlet tetszett ebben a regényben, hogy a táltosok bizonyos körülmények között képesek a lelket átmenteni egyik testből a másikba. Tetszett továbbá, hogy bár átlagos városi környezetben vagyunk, a helyszínekről mindig pontos és élénk leírást kaptam, legyen az akár egy lakás vagy az általam egyébként imádott különböző rejtett földalatti főhadiszállások. 
A regény egy kerek lezárást kapott, de szerintem a táltosokban bőven van még potenciál, ha a sorozat esetleg más titkos nemzet történetével fog folytatódni, remélem akkor is találkozunk még az itt megismert karakterekkel. Nagyon várom a folytatást, szeretnék újra elmerülni ebben a világban. 
Képek: Pinterest, + a szerző oldala 
 
Borító: Erőteljes.
 
Kedvenc karakter Sasha/Anna, Drawen, Leon, Tiara

Szárnyalás: A táltos párok kötődése, reagálása egymásra lenyűgöző.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Néhány bántalmazós jelenet megterhelő lehet, nem egy sétagalopp a regény. A szerelmi szál lassan bontakozik ki, és ízlésesen megírt erotikus jelenetben sincs hiány.

Értékelés: 

 
 

 
 

2025. december 23., kedd

Catherine Walsh: Snowed In - Behavazódva (Fitzpatrick Christmas #2)


A Könyvmolyképző Kiadó karácsonyra megjelentette Catherine Walsh:  Fitzpatrick Christmas sorozatának második részét: Snowed In - Behavazódva címmel. Az első részből már megismert sármos Christian és az ünnepekre hazatérő csinos Megan megegyeznek, hogy álkapcsolatot létesítenek a karácsonyi időszakra, hogy megelőzzék a családjaik és barátaik újabb sajnálkozó megjegyzéseit. Készen álltok egy remek romantikus komédiára?
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös 
360 oldal
Fordította: Tóth Katalin
Goodreads: 4,06
Besorolás: felnőtt, romantikus, karácsony
 
A két gyerekkori barát hazatér az ünnepekre, és úgy döntenek, hogy ők lesznek a világ legjobb kamupárja…
Megan retteg attól, hogy haza kell utaznia az ünnepekre. Ő a falu számkivetettje, az ördög, aki négy évvel ezelőtt faképnél hagyta az oltár előtt Isaacet, a helyi aranyifjút, és a nagyvárosba szökött. A háta közepére sem hiányzik a veszekedés. Főleg úgy, hogy a férfi újra vőlegény, Megant pedig az idén már negyedszerre dobták.
Christiannek elege van abból, hogy minden karácsonykor szingli. Nincs gondja az egyedülléttel, csak azt nem érti, hogy a hozzátartozói miért illetik sajnálkozó szavakkal és pillantásokkal a családi vacsoránál, holott ő teljesen jól van.
Miután Megan szó szerint belebotlik Christianbe egy dublini pubban, egyezséget kötnek. Elhatározzák, hogy ők lesznek a világ legjobb kamupárja, és együtt fogják átvészelni az ünnepeket.
Szabályokat állítanak fel, és aláírnak egy borpecsétes szalvétára vetett szerződést, ami alapján végig fogják ülni egymás családi összejöveteleit, eljátsszák, hogy hihetetlenül szerelmesek egymásba, és ezt teszik egészen addig, amíg maguk mögött nem tudják az év végi kötelezettségeiket. Végül is csak néhány hétről van szó.
De mivel mindenki hazautazik az ünnepekre, és a két nagy család mellett a régi barátokkal, szerelmekkel és az egykori érzésekkel is foglalkozniuk kell, rém kaotikus lesz a helyzet. És amikor bejön a képbe még egy behavazott faház és némi karácsonyi varázslat is, onnantól fogva bármi megtörténhet…

 
A sorozat első része, a Karácsonyi románc olvasása után eldöntöttem, hogy olvasnom kell a másik Fitzpatrick testvér, Christian történetét is, elsősorban a remek olvasásélmény miatt, nagyon megkedveltem a szerző stílusát, és bőven rám fért még egy karácsonyi történet az ünnepekhez közeledve.
A regény prológusában azonban még híre hamva sincs a karácsonynak, egy öt évvel korábbi eseménynek lehet tanúja az olvasó, mégpedig egy menyasszony szökésének az esküvőjéről. Megan O'Sullivan az utolsó pillanatban hátat fordít a vőlegényének és a násznépnek, egészen Dublinig menekül, és többé nem is tudja rávenni magát, hogy visszatérjen a szülővárosába. Most azonban karácsonyra mégis hazakészül, mert az évek óta Ausztráliában élő bátyja is hazalátogat. Egy véletlennek köszönhetően összefut Christiannal egy dublini pubban, és némi iszogatás után szövetséget kötnek, álkapcsolatot színlelve utaznak majd haza, így Megannak nem lesz kínos esetleg összefutni a régi vőlegényével és a közös barátaikkal. Christian pedig unja már, hogy csak ő szingli, és ez egyre kínosabb számára a család előtt, akik azt várják, hogy végre megállapodjon. Persze semmi sem úgy történik, ahogy azt párosunk elképzelte, Megant enyhén szólva nem fogadja jó szívvel a kisváros, és Christian is újra konfliktusba kerül az apjával. A két fiatal között kialakuló vonzalom tagadhatatlan, vajon sikerül kibontakoznia az érzelmeiknek ebben a zűrös de egyben ünnepi környezetben? 
 
Ebben a részben már váltott szemszögű elbeszélést kaptam, így Megan mellett Christian gondolatait is megismerhettem. De kezdjük a szökött menyasszonnyal, ami klisésen hangzik, de én imádom ezt a felütést, érdekel, vajon mi vehet rá valakit, hogy otthagyja élete nagy napján a választottját és a várakozó násznépet. A szerző nagyon fifikásan lassan csepegtetve árulta el az okot, igazodva a párosunk között kialakuló bizalomhoz. Ahogy ők ketten megnyíltak egymás felé, úgy tudtam meg egyre többet a múltról. Ez a lány egy rosszul működő kapcsolatból lépett ki, és bizony el kellett telnie ennyi időnek, hogy szembe tudjon nézni azokkal, akiket akkor hátrahagyott. Nagyon tetszett, ahogy a szerző ezt a cselekményszálat bonyolította, szívszorító volt látni a családtagok és a régi barátok reakcióit, amikor újra találkoznak és felelősségre vonják, majd azt is, amikor kiderült az igazság. Megan egy remek karakter, magabiztos, erős nő, de attól vált ilyenné, hogy öt éve a fogát összeszorítva a sarkára állt. Mostanra viszont ráférne egy valós, kölcsönös érzelmeken alapuló szerelemi kapcsolat. 
Christian teljes más, mint az első részben istenített Andrew, őt még egy fokkal jobban megszerettem, mert valóságosabb volt. Önerőből ért el egy remek életszínvonalat, figyelmes, törődő, kedves, családszerető, egyszóval olyan, akire rábízhatod magad. Egy dolog zavarja nagyon, hogy az apjával nem felhőtlen a kapcsolata, úgy érzi, hogy csalódott benne. Nem értik meg egymást, és ez visz némi feszültséget a karácsonyokba. Végre ezen is sikerül változtatni, sor kerül az őszinte beszélgetésre közöttük. 
A legjobb rész a regényben természetesen a címhez köthető jelenet, amikor párosunk felautózik a hegyen lévő vendégházba, és rájuk szakad a hóvihar. Szó szerint behavazódnak és ez a kényszerű közelség végre meghozza, amire minden olvasó várt. 
Ha lehet, még jobban szerettem ezt a részt, mint az elsőt, jó volt újra találkozni a családtagokkal és újakat megismerni. Andrew-ék különösen sokat szerepeltek, és számomra a Christian-Andrew párbeszédek megint vitték a show-t. A szerző szépen hozta a humoros jeleneteket, sok volt a szarkasztikus megjegyzés a párosunk között is, jól balanszírozta ez a komolyabb témákat. A testvéri kapcsolatokban tobzódhat az olvasó, erős az összetartás és a védelmi ösztön, ez minden családnál jól működött, néha egy kissé még túlzásokba is estek, de valahogy ezen a téren is rendeződtek az álláspontok.
Az erotika nem nyomja el a történetet, bár a kémia működik, és fokozatosan érik a beteljesülés, annak a bizonyos néhány jelenetnek a leírása abszolút kifogástalan. Megan belevaló nő, ebben a helyzetben is kimondja amit akar, ez határozottan szimpatikus volt. 
Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire örültem, hogy a történet vége felé nem voltak felesleges körök, vagy váratlan dráma, ellenben egy nagyon cuki epilógussal örvendeztetett meg a szerző.
Idén szerencsém volt, jóféle ünnepi hangulatú könyveket választottam. A korábbi részhez hasonlóan szívből ajánlom a szerző ezen történetét is a kellemes romantikát kedvelő olvasóknak, a karácsonyi hangulat csak hab a tortán.  
Képek: Pinterest
 
Borító: Cuki, a háttérben ott figyel az a behavazódott faház.

Kedvenc karakter: Christian.

Szárnyalás: Imádtam a faházban töltött időt.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Kellemes a szerelmi szál, jó kémiával, az első részhez hasonló stílusban.
 
Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
KÉRDÉS:   Milyen színű Christian nyakkendője a prológus jelenetében? 
  
 
Állomások:
12.19 Sorok között extra
12.21 Sorok között
12.23 Kelly&Lupi olvas
 

  
 

2025. december 10., szerda

Catherine Walsh: Holiday Romance - Karácsonyi románc (Fitzpatrick Christmas #1)

 

A Könyvmolyképző Kiadó egy új rubin pöttyös sorozattal lepte meg idén karácsonyra az olvasóit: Fitzpatrick Christmas címmel. Az első rész a Holiday Romance - Karácsonyi románc címet viseli, mely Molly és Andrew szívmelengető történetét meséli el.
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek Catherine Walsh   regényének egy példányát a kiadó felajánlásában!

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös
392 oldal
Fordította: Tóth Katalin
Goodreads: 4,00
Besorolás: Romantikus, felnőtt, utazás, karácsony 

Molly és Andrew Írországba repülne haza az ünnepekre, amikor egy különös hóvihar keresztülhúzza a számításaikat.
Kettejük között soha semmi romantikus nem történt: barátok, és ez minden. Már tíz éve évente egyszer hét órát és tizenöt percet együtt töltenek a karácsony előtti utolsó járaton, ami Chicagóból Dublinba tart. Az úton általában borzalmas bort kortyolgatnak, és beszámolnak egymásnak arról, hogyan alakult az életük a legutóbbi találkozásuk óta. Nagyon különböznek egymástól, és ez az ünnepi hagyományokról kialakult véleményükben is megnyilvánul.
Molly nincs túlzottan oda a karácsonyért, ezzel szemben Andrew fanatikusan rajong érte. Neki sokat jelent, hogy az ünnepeket Írországban tölthesse a családjával, és ezt Molly jól tudja. Ahelyett, hogy a józan észt követnék, és Amerikában maradnának, belevágnak egy őrült kalandba. Molly megígéri Andrew-nak, hogy mindenáron hazajuttatja édesanyja híres karácsonyi vacsorájára.
Az óra ketyeg, lassan kifutnak az időből. De Mollynak mindig van újabb terve. És amíg a taxik, repülők, hajók és vonatok menetrendjét zseniálisan össze lehet hangolni, addig semmi baj nem lehet.
Amivel egyikük sem számol, hogy amíg szakad a hó a város és a két jó barát feje fölött, az univerzumnak velük van terve, mégpedig az, hogy összeboronálja őket – annak ellenére is, hogy meg vannak győződve arról, hogy nem egymásnak teremtették őket.


Megint itt a december és rohamléptekkel közeledik a karácsony. Persze a hangulatba kerülésnek van még egy remek módja, az év utolsó hónapjában sok könyvmoly olvas  karácsonyos sztorikat, természetesen a romantikus zsánerből. Minden évben sorra kerítek én is egy-két ilyen regényt, most a Könyvmolyképző új rubin pöttyös sorozatára esett a választásom, lássuk Andrew Fitzpatrick története mennyire vett le a lábamról, mert őszintén szólva ilyenkor még kritikusabb vagyok, ahogy a karácsonyi filmekkel is, nem könnyű meggyőzniük, nekem kicsit több kell a hópelyheknél és a karácsonyi pulykasültnél.
 
Alapvetően szeretem a repülőteres klisét, a hosszú repülőutak alatti beszélgetéseket, idegenek ismerkedését, az ebből kialakuló történeteket. Ebből a szempontból jól indult a regény, hiszen Molly és Andrew már a tizedik közös hazautazásra készülnek Chicagóból Írországba - barátokként. Régóta ismerik egymást, és bár az első két út nem a legjobban sikerült, később már mindketten várják ezt a pár órányi együtt töltött időt. Párosunk igencsak különbözik egymástól a karácsonyi szokásokat illetően, Molly inkább a családjával való találkozásra fókuszál, a karácsony csak mellékes, hiszen náluk fát sem állítanak. De most Zoe az ikertestvére számít rá, hiszen nemsokára szülni fog, méghozzá egyedülálló anyaként. 
Andrew a másik véglet, nagy bőrönddel utazik haza, amiben nem kevés ajándék lapul, náluk alapvető, hogy összegyűljön a család, fontosak a hagyományok. Molly pontosan látja, mennyire kétségbeesik Andrew, amikor kiderül, hogy nem tud felszállni a gépük a vihar miatt. Azonnal szervezkedni kezd, és a félvilágot megkerülve próbálnak Európába jutni. Aztán történik valami, ami megváltoztat mindent, és ehhez köze van ugyebár a fagyöngynek, meg a váratlan csókoknak...
 
Eddig a pontig is szurkoltam a párosunknak, de innentől le sem tudtam tenni a könyvet. A szerző remekül építette fel a regényt, ugyanis a jelen történései mellett az első utazástól kezdve lineárisan mutatta meg az összes repülést, ezzel bepillantást nyerhet az olvasó tíz év történéseibe, mindkét fél örömeibe és csalódásaiba. Egyikük sem szerencsés a párkapcsolatokban, szerelmek jönnek mennek, de az igazi várat magára.  Nagyon szerettem olvasni ezeket a visszaemlékezéseket, mert jól kirajzolódott a kapcsolatuk fejlődése, rengeteg humorral fűszerezve. Időnként hangosan felnevettem a szarkasztikus beszólásokon, az egymás közöttiek is szórakoztatóak voltak, de Andrew családjával való találkozás volt mégis a kedvenc részem, a csipkelődés Christopher és Andrew között mindent vitt. A humor mellett nagyon értékeltem a szerző írói stílusát, magas fokon tudta átadni a karácsonyi hangulatot, a szereplők többször is sétálgattak az ünnepi utcákon, különböző városokban, és olvasóként úgy éreztem, én is ott lehetek velük, kóstolhatom a helyi különlegességeket.
És akkor térjünk rá arra, ami még emlékezetesebbé tette a történet, túl Molly és Andrew kialakuló szerelmén. A szerző Molly-val kapcsolatban egy jelentős mellékszálat is előtérbe helyezett, mégpedig a lány karrierjével kapcsolatban. A menő ügyvédség rengeteg munkával jár, de Molly hosszú évek óta mindent is beáldoz a karrierje érdekében, minden más csak a második helyen lehet, a család és a többi kapcsolata is. Hosszú ideje érzi, hogy ezzel nincs minden rendben, nem érzi boldognak magát. Most végre ezen a fronton is változás áll be, aminek őszintén örültem. Jó volt, hogy ezzel a sokakat érintő, "vajon jó helyen vagyok a világban, és ha nem, merre tovább?" kérdéssel is foglalkozott a történet.
 
Andrew az utóbbi olvasmányaim legklasszabb álompasija, igazi támogató barát, aki régóta már egész másként érez a lány iránt, csak azok a fránya körülmények sosem az igaziak. Kicsit úgy éreztem a szerző próbált Andrew-nak valami hibát kitalálni, és bele is írt egy ilyet, de nem tudtam ebbe beleélni magam, mert nem láttam róla semmi leírást, így súlytalannak éreztem, holott ez egy nagyon is komoly probléma, és ez is Andrew-t magasztalja fel, mert időben felismerte a problémáját és tett ellene. A regény Molly szemszögéből íródott, így sajnos Andrew fejébe nem láthattam bele, pedig ha ő saját maga mesélt volna a problémáiról, akkor talán hittem volna neki. Végül is ezért volt ez a kis fél pontnyi levonás. 
Fentebb már áradoztam a romantikus szálról, mennyire jól alakította a szerző a párosunk közötti feszültséget, és ez nem fordult át túlfűtött spicy jelenetekbe. Ha jobban meggondolom összesen csak egy ilyen jelenet volt, meg talán egy fél, de így volt ez tökéletes, kész felüdülés volt a mai trendekhez képest.
Összességében egy igazi romantikus karácsonyi történetet olvashattam, szerethető szereplőkkel, abszolút komfort olvasmány volt számomra, érdemes neked is kezedbe venned, remekül hangolódhatsz vele az ünnepekre. Örök hálám Rácz-Stefán Tibi bloggertársamnak, hogy felhívta rá a figyelmemet. A szerzőt is megszerettem, fogok még tőle olvasni, például már meg is jelent a sorozat következő része, Behavazódva címmel, ami Christopher sztorija, szintén karácsonyi körítéssel, a jó kis álkapcsolat trope bevonásával bolondítva.
Képek: Pinterest

Borító: Cuki.

Kedvenc karakter: Molly.

Szárnyalás: Imádtam megismerni Andrew családját.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Végre egy történet, amelyben a cuki szerelmi szál a lényeges, a hempergés nem dominál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés:  Ki hívta fel Andrew-t a repülőn?
 
 
 
Állomások:
 
12.06 Kelly&Lupi olvas extra állomás
12.08 Sorok között
12.10 Kelly&Lupi olvas






2025. december 6., szombat

Catherine Walsh: Holiday Romance - Karácsonyi románc (extra állomás: idézetek)


A Könyvmolyképző Kiadó egy új rubin pöttyös sorozattal lepte meg idén karácsonyra az olvasóit: Fitzpatrick Christmas címmel. Az első rész a Holiday Romance - Karácsonyi románc címet viseli, mely Molly és Andrew szívmelengető történetét meséli el.
Kövessétek a blogturnénk állomásait, és a játékunk során megnyerhetitek Catherine Walsh   regényének egy példányát a kiadó felajánlásában!

Könyvmolyképző Kiadó 2025. Rubin pöttyös
392 oldal
Fordította: Tóth Katalin
Goodreads:
Besorolás: Romantikus, felnőtt, utazás, karácsony 

Molly és Andrew Írországba repülne haza az ünnepekre, amikor egy különös hóvihar keresztülhúzza a számításaikat.
Kettejük között soha semmi romantikus nem történt: barátok, és ez minden. Már tíz éve évente egyszer hét órát és tizenöt percet együtt töltenek a karácsony előtti utolsó járaton, ami Chicagóból Dublinba tart. Az úton általában borzalmas bort kortyolgatnak, és beszámolnak egymásnak arról, hogyan alakult az életük a legutóbbi találkozásuk óta. Nagyon különböznek egymástól, és ez az ünnepi hagyományokról kialakult véleményükben is megnyilvánul.
Molly nincs túlzottan oda a karácsonyért, ezzel szemben Andrew fanatikusan rajong érte. Neki sokat jelent, hogy az ünnepeket Írországban tölthesse a családjával, és ezt Molly jól tudja. Ahelyett, hogy a józan észt követnék, és Amerikában maradnának, belevágnak egy őrült kalandba. Molly megígéri Andrew-nak, hogy mindenáron hazajuttatja édesanyja híres karácsonyi vacsorájára.
Az óra ketyeg, lassan kifutnak az időből. De Mollynak mindig van újabb terve. És amíg a taxik, repülők, hajók és vonatok menetrendjét zseniálisan össze lehet hangolni, addig semmi baj nem lehet.
Amivel egyikük sem számol, hogy amíg szakad a hó a város és a két jó barát feje fölött, az univerzumnak velük van terve, mégpedig az, hogy összeboronálja őket – annak ellenére is, hogy meg vannak győződve arról, hogy nem egymásnak teremtették őket.


A blogturnénk első állomásán három hosszabb idézetet hoztam a regényből, remélem benneteket is romantikus karácsonyi hangulatba hoz! Értékelés dec. 10-én érkezik.

"– Ez a fagyöngy? – Az kizárt. – Olyan, mint a spenót. Mint a spenótlevél.
– Hogyhogy nem tudod, mi az a…?
– Tudom, mi ez, csak még nem láttam ilyet. Nem azzal töltöm a decembert, hogy egész idő alatt felfelé nézegetek, jó?
– Pedig a kábé százötven centiddel életed nagy részében felfelé nézel.
– Százhatvan centi vagyok, köszi! És egész jól látom a világot ebből a…
– Ne legyen már olyan grincs! – szól közbe a férfi. – Ez a hagyomány!
– Csigavér! – kiáltok vissza.
Andrew elneveti magát, és néhányan megállnak a felhajtás láttán. Hirtelen közönségünk is támadt.
– Hogy ez mekkora hülyeség! – morgom, és igyekszem kerülni a tekinteteket, miközben Andrew a sálhoz illő bojtos sapkát húz a fejébe. És bizarr is, nem gondolod?
– A negyedik kiegészítés értelmében jogom van hallgatni.
Ötödik.
– Mindegy.
Újabb pár halad el mellettünk, amíg mi ott húzzuk az időt. Felpillantanak, és észreveszik a fagyöngyöt. Anélkül, hogy lassítanának, egymás felé fordulnak, és megcsókolják egymást, aminek láttán halvány mosoly jelenik meg azoknak az arcán, akik mindezt látják.
Tátott szájjal nézem, hogy mintha mi sem történt volna, továbbmennek.
– Balszerencsét hoz, ha nem csókoljátok meg egymást! – kiáltja a víg kedélyű pasas, és ismét minket figyel.
– Nem, nem hoz! – vágok vissza. – Maga csak kitalálta ezt!
Andrew toporog mellettem, látszik, hogy továbbra is jól szórakozik.
– Molly…
– Csak kitalálta.
– Ne figyelj rá!
– Nem tudok nem figyelni rá. Legrincsezett. Miért hív mindenki így? – Egyre nő a bosszúságom, amikor látom, hogy mellettünk egy idősebb pár csókváltását is taps követi. – Hát jó. Gyere, csókolj meg!
– Kissé túlteng benned a versenyszellem, nem gondolod? Inkább keressük meg a sofőrünket!
Megragadom Andrew karját, és mivel most is munkálkodik bennem a bizonyítási kényszer, hogy elnyerjem az egész nap mellőzött figyelmet, amit vadidegenektől kaphatok, mielőtt átgondolnám, hogy mit teszek, Andrew nyakára fonom a kezemet, és az arcához emelem az arcomat. Nem hazudtam, amikor azt mondtam Gabrielának, hogy Brandon óta nem voltam senkivel. De az a helyzet, hogy Brandonnal sem voltam igazán együtt. Legalábbis az utolsó néhány hetünkben. A mi szakításunk is olyan lassan kifejlődő,
furcsa és bizonytalan elválás volt, ahol minden csók után kérdés következett, ahol minden érintésről sejteni lehetett, hogy ez lesz az utolsó. Egészen addig, amíg tényleg az is lett. Lehet, hogy már ki voltam éhezve az emberi érintésre, de abban a pillanatban, hogy Andrew és én közelebb kerülünk egymáshoz, a dolgok kezdenek… megváltozni. A belőle áradó melegség érint meg először, annyira más, mint a kijárat felől beáramló metsző hideg. Meglep, mennyire finomnak érződik a szakálla, ahogy a bőrömhöz ér. A puha ajkáról nem is beszélve. A férfiak ajka nem szokott puha lenni télen. Cserepes, mert nem használnak ajakápolót. De Andrew ajka puha. Puhán, melegen tapad a számra. Tapad, mert visszacsókol. Nem arcra puszi, és nem is vicces csók ez, amit barátok adnak egymásnak a fagyöngy alatt. Andrew ott áll, és
visszacsókol, én meg hirtelen nem bírok eléggé hozzásimulni. Remeg a gyomrom, biztosan a pezsgőtől. A kelleténél nehezebben tudom elengedni Andrew-t. Erőt kell venni magamon, hogy elhúzódjak tőle, de utánam lép, és ismét eltűnik közöttünk a tér. Mielőtt teljesen hátrahúzódik, még egyszer magához szorít."
 
"– Feleségül fogod venni Alisont – jelentem ki, amikor csatlakoztatja a fülhallgatót. – Feleségül fogod venni Alisont, én pedig összejövök valakivel az esküvődön. Az öcséd még szingli?
– Vele nem fogsz összejönni.
Felfortyanok az egyértelmű elutasítása hallatán.
– Miért nem? Aranyat érek. Nem akarod, hogy bekerüljek a családodba?
– Így nem.
– Akkor megalkuszom, és kiegyezek egy harmadik unokatesóddal is – közlöm, de úgy látszik, Andrew-t ez csak még jobban felbosszantja.
– Nincs semmiféle megalkuvás.
– Márpedig valamennyire muszáj lesz megalkudnom, mert tudvalevő, hogy egy évnél tovább nem vagyok képes megtartani a kapcsolataimat. Biztosan abban a szakaszban történik velem valami.
Mihelyt kimondom ezeket a szavakat, meg is bánom, és fintorgok, amikor Andrew rám néz. Miért ne teregethetném ki a bizonytalanságaimat valamennyi ismerősömnek? Miért ne vallhatnék színt a többi utas előtt itt, a repülőgépen? Nagyszerű terv lenne pedig! Extrán egészséges!
– Bocs! – szólalok meg újra. – Lehet, hogy rossz napom van, de az is lehet, hogy nem. Fogalmam sincs. De majd te megmondod.
Andrew nem felel, csak tartja a fülhallgatót. Átveszem tőle, a fülembe helyezem, és a lejátszás gombra teszem az ujjamat, hogy szinkronizálhassuk a beállításokat. De Andrew ezután sem mozdul. Továbbra is engem néz, ráadásul olyan komoly ábrázattal, amitől elkap a kétségbeesés, és azt érzem, meg kell törnöm a csendet.
– Jó, lehet, hogy a kókuszdiós dolgot is túlreagáltam. De…
– Mark nem érdemel meg téged – szakít félbe. – És nem érdekel, hogy rátalált-e a lelki társára, vagy hogy kóbor kutyák mentésével tölti a hétvégéit. Megbántott téged, én pedig utálom ezért. És legszívesebben behúznék neki egyet, amiért összetörte a szívedet. Az a helyzet, hogy ha valaha is azt fogod érezni valaki miatt, hogy kevesebb vagy annál, ami vagy, vagy azt, hogy nem érdemled meg, amire vágysz, meg fogom keseríteni az életét, ha szeretnéd. Zaklatni fogom telefonon. Kavicsot rejtek a cipőjébe. Bármit is kérsz, megteszem érted. Te egy szorgalmas, szenvedélyes, kedves ember vagy, és egy nap… egy nap találsz valakit, aki annál is jobbá tesz, mint amilyen jó most vagy. És az az illető nagyon szerencsés lesz, amiért vagy neki.
Csak meresztem a szemem Andrew-ra. Hátradől az ülésben, én meg szóhoz sem jutok. Az sem tűnik fel, hogy lenyúl a tejkaramellás zacskóért, és visszateszi az ölembe.
– Jó? – kérdezi, mire összerezzenek.
– Jó.
– Nincs megalkuvás.
– Nincs megalkuvás.
Suttogom a szavakat, de Andrew biztosan olyat lát az arcomon, amitől elégedetten bólint, majd visszafordítja a tekintetét a kijelzőre.
– Helyes – nyugtázza, és benyomja a lejátszás gombot. – És most nézd a nyavalyás filmet!" 

"...Most kéred a karácsonyi ajándékodat?
– Igen.
Nevet, majd eltolja magát, és térdre borul a karácsonyfa mellett. Maradt még alatta néhány kicsomagolatlan ajándék. Azokról mondta Andrew, hogy a következő napokban betoppanó rokonoknak szánják őket. Nem is fordítok rá túl nagy figyelmet, csak amikor Andrew visszalép a kanapéhoz egy lila selyempapírba csomagolt kerek tárggyal.
– Csukd be a szemedet! – mondja, és én engedelmesen úgy teszek. Egy másodperccel később a kezembe pottyant valamit. Meglep, milyen nehéz. Villámgyorsan kicsomagolom, közben Andrew visszaül mellém.
Egy hógömb. De nem olyan, amit a repterek ajándékboltjaiban árulnak. Nem az az ócska műanyag vacak, amit az ember inkább elhagyna, mintsem megtartana. Ez a hógömb nagy, akkora, mint egy papírnehezék, az alja nehéz, sötét fából készült, és beteríti az egész tenyeremet. Belül nem hóember vagy miniatűr ház látható, hanem egy repülőgép, amint a sötét égboltot szeli, és a kis ablakai melegsárga színben fénylenek.
– Ezek mi vagyunk? – kérdezem, és le sem veszem a szememet róla.
– Ezek mi vagyunk.
Finoman megforgatom a kezemben, végigsimítok az üvegen. 
– Nincs is karácsonyi díszem.
– Sejtettem. Gondoltam, nem bánod, ha lesz egy.
– Hogy nem bánom? – Úgy kell kipréselnem magamból a szavakat. – Odavagyok tőle, Andrew!
Megvonja a vállát, és figyeli, ahogy a gömböt tanulmányozom.
– Fel kell ráznod – emlékeztet.
Elfordítom a gömböt, mire a hópelyhek örvényleni kezdenek, és a repülőgép átsuhan a téli éjszakán. Előrehajolok, hogy jobban lássam a fényben, Andrew pedig elengedi a hajamat, és helyette kis körkörös mozdulatokkal a hátamat simogatja. Mint aki nem bírja abbahagyni, hogy hozzám érjen. Én sem akarom, hogy abbahagyja. Ebben a pillanatban azt érzem, hogy még senkivel nem tudtam annyira jól érezni magam, mint most. Az elmúlt hetekben átélt kiégés, nyugtalanság, idegeskedés és az a sok álmatlan éjszaka, amikor próbáltam kitalálni, mit kezdjek az életemmel, most mind tovatűnik, és korábban soha nem tapasztalt megvilágosodás jár át."
Képek: Pinterest

Nyereményjáték:

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kérdés:  Hogy hívják Molly ikertestvérét?
 
 
 
Állomások:
 
12.06 Kelly&Lupi olvas
12.08 Sorok között
12.10 Kelly&Lupi olvas





Rendszeres olvasók