KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2021. szeptember 30., csütörtök

Stacey Halls: A lelenc

 

Stacey Halls egy kis településen nőtt fel az angliai Lancashire-ben, és újságírást tanult az egyetemen. Írásai többek közt a Guardianben, az Independentben és a Sunban jelentek meg. A nagysikerű Familiárisok után itt a második regénye, A lelenc ami szokás szerint gyönyörű kivitelezésben, jelent meg a 21. század Kiadó KULT sorozatának legújabb részeként. Tartsatok velünk, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

21. század Kiadó, 2021
318 oldal
Fordította: Simonyi Ágnes
Goodreads: 4,01
Besorolás: történelmi fikció

Két nő, akiket összeköt egy gyermek és egy titok, amely mindent megváltoztat.

London, 1754. Hat évvel azután, hogy törvénytelen gyermekét, Clarát megszülte és a lelencházban hagyta, Bess Bright visszamegy lányáért, akit nem is ismer. Attól tart, hogy Clara nem is élte túl a csecsemőkort, de kiderül, hogy a kislányt valaki már örökbe is fogadta. Bessnek tótágast áll az élete, miközben igyekszik kideríteni, hogy ki fogadta örökbe Clarát – és miért.

Bess szállásától nem messze, London külterületén él egy fiatal özvegy, aki már egy évtizede nem hagyta el az otthonául szolgáló nagy, komor házat. Orvos barátja – aki a lelencházban dolgozik – rábeszéli, fogadjon pesztrát a lánya mellé. Az özvegy azonban nem biztos benne, hogy jó ötlet beengedni egy idegent az életébe. A múlt fenyegető árnyai azzal riogatják, hogy feldúlják gondosan elrendezett világát.

Őszínte leszek ismét, a könyv borítója az, ami igazán megfogott. Utána olvastam el a fülszöveget és jelentkeztem a könyvre. De szerencsére a fülszöveg és a regény elolvasása között épp elég idő telt el, hogy ne emlékezzek rá, hogy miről is fog szólni a regény. És miért jó ez? Mert a fülszöveg nagy részben lelövi a történet csavarját.. bár az is igaz, hogy aránylag hamar rájövünk mi magunk is erre :).

A történet a XVIII. századi Londonban játszódik. A regény nagyon erős kezdéssel nyit, a helyszínünk a londoni lelencház (ami ténylegesen is létezett!!), ahová főhősnőnk, Bess kénytelen a törvénytelenül megszült csecsemőjét beadni, mert nem lenne képes felnevelni és eltartani a picit. Eltelik 6 év és Bess addigra tudott annyi pénzt összeszedni, hogy kiváltsa a kislányát. De legnagyobb meglepetésére közlik vele, hogy a picit a beadás másnapján a saját édesanyja váltotta ki, így nincs már itt a baba...
De Bess nem adja fel és úgy dönt, hogy kideríti, ki és miért vitte el a lányát... A lelencház egyik üzemeltetőjével, dr. Meaddel megismerkedik, aki megígéri, hogy segít a lánynak kideríteni a rejtélyt és mellette munkát is segít neki szerezni.
A munka pedig nem más, mint egy özvegyasszony 6 éves kislánya mellett pesztraként szolgálni. A fiatal özvegyasszony elég fura szerzet, nem mer kimenni a házból, a kislányát is próbálja óvni-védeni mindentől és őt is elzárja teljesen a külvilágtól. Ide érkezik meg a csupa élet Bess és felkavarja azt az állóvizet, ami eddig jellemezte a kis család életét...

Nem tudom elmondani, hogy mennyire tetszett nekem ez a regény. Az írónő rettentően lendületesen, érdekesen, olvasmányosan ír, így egyszerűen faltam a lapokat. Az érzelmeinkkel pedig tökéletesen tud játszani, hol mérgelődtem, hol izgultam, hol örültem, hol pedig együtt szomorkodtam a főhőseinkkel.
A Lelencház Londonban

És természetesen nem hagyhatom ki azt sem, hogy milyen szemléletes és érzékletes betekintést kaptunk az akkori London életébe. Megismerhetjük egyrészt Bess szemszögéből a köznép mindennapi harcát az életbenmaradásért. Bár ezeket már filmen többször is láthattuk, de olvasni róla.. talán még brutálisabb. Stacey Halls pedig ahogy fentebb is írtam, rettentő érzékletesen ír, szinte éreztem a korom, a füst, az utcán lévő ürülék, a halpiac erős szagát, együtt fáztam és éheztem Besszel és a családjával együtt.
De ugyanígy megismerhetjük a gazdagok világát is, ahol mindig meleg van, bőven van étel - például tejszínbe mártott narancsot esznek (erről annyiszor olvastam, hogy ki kell próbálnom:) és teljesen más problémákkal küzdenek, mint a szegények.
És akkor a történet legelejét még meg sem említettem, a lelencházas jelenetet... Ahogy az írónő elmesélte, milyen egy épp megszületett csecsemőtől elválni, ott állni a többi asszony között, akik mind arra várnak, hogy bejuttathassák a babáikat a lelencházba, ami nekünk elképzelhetetlennek tűnik, de azoknak az asszonyoknak a megváltást jelentette. Ahogy ott vársz és a szerencsén múlik, hogy milyen színű golyót húzol, hogy beveszik-e a picit vagy sem... még elképzelni is borzasztó.

Persze hiába a nagyon jó leírások, ha a történet maga nem lenne elég jó hozzá. De itt ezzel sincs gond. Váltott szemszögekből olvashatjuk ezt a regényt, először Bess, majd az özvegyasszony, majd ismét Bess és végül újra az özvegy "szájából" hallhatjuk mi is történik. A főszerep pedig? Az anyaság. Illetve ami az örök téma, ki a valódi szülő? Aki megszüli a gyermeket vagy aki felneveli? És hol van a jobb helye a gyermeknek? Ahol mindent megadnak neki, amit csak szeretne, de nem tudják igazán szeretni vagy az édesanyjánál, aki bár mindent megtenne érte, de szegény, mint a templom egere... Erre próbál igazából a regény választ adni.

A két főhős, Bess és Alexandra (az özvegy), igazán élő, kellően szerethető és utálható karakterek. Mind a kettőre mind a kettő igaz, mert egyrészt könnyű együttérezni velük, ahogy megismerjük mindegyikük múltját és vágyait, de ugyanúgy lehet őket utálni is, mert bizonyos szempontból mind a ketten önzőek és nem a kisgyermek érdekeit nézik.

És a történet vége? Vééééégre egy olyan regény, ami kis megnyugvást hoz. Bár nekem picit már túl idilli ez a befejezés, de igen, néha ilyenre is szükségünk van.

Összességében rettentően örülök, hogy elolvastam ezt a regényt. A gyönyörű külső egy csodálatos belsőt rejt. És ami plusz még hozzá, az a könyv elején lévő kis térkép, amin nyomonkövethetjük, hogy a szereplőink épp merre járnak, hol élnek, hová kerülnek el. Mindenkinek ajánlom!

Borító: Gyönyörű, különleges és utal a történetre

Kedvenc karakter: Bess, Lyle, Charlotte, dr. Mead, Keziah

Szárnyalás: az anyai szeretet...

Mélyrepülés: Ned...

Érzelmi mérce: bánat, öröm, szeretet... rengeteget érzelmet élhetünk át a regény olvasásakor

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A regény egyik központi témája az anyaság, úgyhogy játékunkban minden állomáson egy-egy fülszöveg részletet találtok könyvekből, ahol szintén fontos szerepet kap milyen anyának lenni. Megfejtésül a fülszövegekhez tartozó könyvek szerzőjét és címét írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



“A felső középosztály paradicsoma ez, ahol a látszat az úr, ahol azonban a csillogó külsőségek mögött sötét titkok rejlenek…
A történet másik oldalán pedig az ártatlan gyermekek állnak, akik tisztaságukban és naivitásukban szándéktalanul is visszatükrözik szüleik világát, mindazt, amit azok elrejteni igyekeznek. “
a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Szeptember 20 - Olvasónapló
Szeptember 22 - Booktastic Boglinc
Szeptember 24 - Readinspo
Szeptember 26 - Utószó
Szeptember 28 - Csak olvass!
Szeptember 30 - Kelly és Lupi olvas
Október 02 - Könyv és más

2021. szeptember 26., vasárnap

Ally Carter: Uncommon Criminals - Különös bűnözők (Tolvajok klubja #2)

Könyvmolyképző Kiadó 2021. Vörös pöttyös
320 oldal
Fordította: Bosnyák Gabriella
Goodreads: 4,13
Besorolás: YA, kaland

A ​hírnév kötelez.
Katarina Bishopra sokféle címkét aggattak már eddigi rövid élete során: barát, unokahúg, gyermek, tolvaj. Ám az elmúlt két hónapban ő lett a lány, aki a bandájával kirabolta a világ legnagyobb múzeumát. Éppen ezért Kat meg sem lepődik, amikor felkérik, hogy lopja el a hírhedt Kleopátra-smaragdot, hogy visszakerülhessen jogos tulajdonosához.
Csakhogy van három gond. Először is, a drágakövet harminc éve senki sem látta. Másodszor, az Egyiptomi Birodalom bukása és Kleopátra halála után bárki birtokolta is a smaragdot, képtelen volt sokáig megtartani; a történelem pedig hajlamos ismételni önmagát. Kat csapatát mégis a harmadik probléma aggasztja leginkább: a kövön átok ül.
A lány, még ha nyakig benne van is a pácban, harc nélkül nem adja fel. Végtére is vele van a legjobb barátja – a nagyszerű Hale – és a csapat többi tagja. Együtt erednek Kleopátra smaragdjának nyomába, és miközben sorra cselezik ki az átkokat, rájönnek, hogy azoknak a trükköknek és svindliknek, amiket a tolvajcsaládok évszázadok óta sikerrel alkalmaztak, most semmi hasznát nem veszik.
Ez pedig azt jelenti, hogy Katarina Bishop kénytelen felrúgni a saját szabályait.

Ally Carter egy nagyon jó humorú író, ezt már bizonyította nekem a Cammie a kaméleon sorozatánál is, és ez a Tolvajok klubja sorozatnál sincs másképp. Ő olyan szerző, akinek azonnal lecsapok a megjelenéseire, bárcsak többet kaphatnánk belőle, mert remekül szórakoztat, kikapcsol.
A sorozat első részében már megismertem és megszerettem a karaktereket, úgyhogy nagy élvezettel vágtam bele az új történetbe, amelyben szépen lassan felbukkantak az első rész bandájának ifjú tagjai. Még akiket az elején hiányolni kényszerültem, azok is előkerültek nagy örömömre.
Tény, hogy nem vagyok egy nagy krimi fogyasztó, de korábban nagyon sokat olvastam ebben a műfajban is, főleg Agatha Christie műveit. Minden egyes alkalommal lenyűgöz, amikor belegondolok, mekkora agymunka lehet minden egyes részletre odafigyelni. Imádom, amikor csavarodnak a szálak, te figyelsz, azt hiszed, na most okosan követsz mindent, aztán a végén leesik az állad, aztán mégegyszer.
Kat önbizalma a fellegekben jár, miután sikeres volt a múzeumi festmény visszaszerző akciójuk, az azóta eltelt pár hónapot merész, önálló lopásokkal töltötte. A csapatának tagjai ezt nem nézik jó szemmel, először is féltik a lányt, meg hát nem akarnának kimaradni a dicsőségből sem. És valóban, akadt olyan eset, ami erősen veszélyesnek bizonyult. Főleg W.W. Hale (még mindig nem derült ki a keresztneve) nyilvánítja ki csalódottságát, és Gabrielle sem boldog a mellőzés miatt. De nincs idő ezen keseregni, amikor itt az új felkérés. Egy özvegy és az unokája kéri fel Katerinát, hogy szerezze vissza a Kleopátra-gyémántot, ami jogosan az övék, egy lopás folyamán került Oliver Kellyhez. Kat azonnal ráharap az esetre, ugyanis az özvegy Visily Romanira hivatkozik, hogy ő ajánlotta nekik Katerina segítségét. Megcsinálják a bulit, és utána jön a feketeleves, átverték őket, az özvegy hamis, ahogy a története is. Most fordul komolyra a történet, ugyanis vissza kell szerezniük a gyémántot és helyretenni ezt a csalót, mindezt persze kilátástalan esélyekkel, ugyanis a következő elérhető alkalom a lopáshoz Monte Carloban lesz, a lehető legnagyobb biztonsági készültséggel  körülvéve. De vannak Kat számára lehetetlen kihívások?
Nos, ha tetszenek az Ocean's Eleven féle történetek, akkor tudod miről beszélek, amikor egy akciónál minden de minden apró részletet elő kell készíteni. B+C+D+végtelen  tervekkel lehetőleg. És azt az érzést is ismered a végén, amikor a szereplők egy-egy pillantást engednek meg maguknak egymás felé, de azokban a pillantásokban benne van az egész történet. Az a megelégedett pillanat mindent visz.
Ebben a részben sokkal több részlet kiderül a szereplők előéletéről, a múltról, jobban megismerhettem a családot. Kiderült, Eddie bácsi is volt fiatal, sőt, ikertestvérrel rendelkezik, aki a legjobb minőségű másolatokat készíti a műtárgyakról. Hogy egy hideg, havas hegytetőn él? Nem lehet probléma! A probléma csak a nőkkel van, főleg, ha ugyanabba a nőbe szeret bele egy testvérpár. Nem egyszerű dolgok ezek, ez többszörösen beigazolódott.
Persze felmerül egy kívülállóban, mennyire lehet pozitív kicsengése, hogy ebben a sorozatban ugyebár lopással foglalkoznak a szereplők, mi van az erkölcsi oldalával? Ezt nagyszerűen megoldotta a szerző, ugyanis Kat a második világháborúban eltűnt, elrabolt, elveszett műkincseket szerzi vissza a jogos tulajdonosainak. Ez egy misszió tulajdonképpen, ezzel foglalkozott az édesanyja is, akire annyira hasonlít. Katerina korban nem lett sokkal idősebb, még mindig alig 16, de ez a pár hónap is hozott változást a személyiségében, bár eddig is tudtam hogy nagyon okos, mostanra még tapasztaltabb lett, eléggé makacs is, de a végére belátta, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia, akkor sem, ha úgy érzi, képes lenne rá.
Nagyon cuki a szerelmi szál Kat és Hale között, abszolút a koruknak megfelelő mértékben,  végre valahára megtörténik az első csók, és igen nagy dilemmát okoz Katerinának, mi és miért történt pontosan. Hale jogosan érzi megbántottnak magát Kat önállósági mániája miatt, van ezen mit megbeszélniük. Bírtam, hogy a többiek idézőjeles házastársakként tekintenek rájuk, ez vicces beszólásokat eredményezett. Nagyon örültem, hogy a kellő ponton felbukkant újra Nick is, nagyon sajnáltam volna, ha ő kimarad, hisz gyakorlatilag kívülálló, de mégiscsak az ő oldalukon volt az előző akciónál is. És ő kellően emelte a feszültséget a párosunk között. Várom, hová fog ez még fejlődni.
A cselekmény izgalmas, gyors ütemű, igazi kalandregényként működik. Megint utazhattam a szereplőkkel keresztül kasul a világban, és hát a fő helyszín, Monte Carlo igazi telitalálat volt, a végjáték teljesen lenyűgözött, amihez nagyban hozzájárult a tökéletes helyszín és a poénok, amikre utólag jössz rá, mennyire ott volt az orrod előtt.
Meg voltam elégedve a regény végső tanulságával, amit Kat és a bandája csinálnak, ahhoz  egyértelműen csapatmunka  szükséges, ők különösen jók ebben, hiszen egyben családtagok és jó barátok is, akik minden körülmények között számíthatnak egymásra. Nagyon ajánlom ezt a sorozatot minden kalandregényt kedvelő vörös pöttyös rajongónak.

Borító: Imádom, hogy megkaptuk az eredetit.

Kedvenc karakter: Kat, Hale

Szárnyalás:  A Monte Carlo végjáték.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Cuki fiatal szerelem. 

Értékelés: 

 

 


2021. szeptember 25., szombat

J. Kenner: Édes kis hazugság (Blackwell-Lyon #1)

Maxim Könyvkiadó 2021. Passion válogatás
184 oldal
Fordította: Sárossy-Beck Anita, Miklódy Dóra
Goodreads: 3,73
Besorolás: felnőtt, erotikus, romantikus
 
Nem ​az a nő, akinek gondoltam… de basszus, ő az a nő, aki kell nekem! Sosem gondoltam magam cinikusnak, de az, ha faképnél hagyják az oltárnál, eléggé megváltoztat egy férfit. Most csak a munkámnak élek, hogy felépítsem az üzletemet, és továbblépjek az életemben. De érts félre; még mindig szeretem a nőket. Imádom, ahogy kinéznek. Az illatukat. Az érzést, amikor bennük vagyok. Főleg az utóbbit. Nagyjából azt a küldetést adtam magamnak, hogy minden nőt, aki csak az ágyamba kerül, élete legjobb menetében részesítsem. De hogy közel kerülni hozzájuk? Komoly kapcsolatba bonyolódni? Újra megbízni egy nőben? Hát, ja, ez nem fog megtörténni. Legalábbis ezt gondoltam. Aztán találkoztam vele. Vicces, hogyan meg tudnak fordulni a dolgok egy szívdobbanásnyi idő alatt. Hogyan megváltoztat mindent egy kis kavarodás. De ott volt ő, akit csak az üzlet érdekelt, én egy cseppet sem. És átkozott legyek, én azonnal akartam őt! Sőt… sóvárogtam utána. Mindenekfelett pedig segíteni akartam neki. Biztonságban tartani a testvérével együtt. De minél jobban megismertem, annál jobban kívántam. Az egész csomagot. Az egész nőt. És ami a csoda: kiderült, hogy ő is engem akar. A gond csak az, hogy mind a ketten égettük már meg magunkat. És biztosan tudom, hogy az egyetlen módja annak, hogy túléljük a köztünk szikrázó lángokat, ha mindketten megtaláljuk magunkban a bátorságot, és együtt sétálunk bele a tűzbe.
 
Bevallom nem szeretem a hosszú lére eresztett történeteket, nekem a kedvenc regényhosszam a 350, max 400 oldal. De természetesen nem oldalszám alapján választok olvasnivalót. Na jó ez így nem teljesen igaz, ugyanis eléggé távol tud tartani egy könyvtől pl. az 500 feletti oldalszám. Persze győzni szokott a kíváncsiság, és jópár féltégla könyvről utólag elmondhatom, imádtam minden sorukat és még akár olvastam volna tovább is. J. Kenner számomra ismeretlen szerző volt eddig, ennek a regényének  megtetszett a fülszövege, és az oldalszámot nem is néztem, csak amikor megnyitottam a kiadó által küldött file-t, akkor ért a meglepetés. 
Összesen 178 oldal ez a kisregény, meglehetősen szellősen szedve. Ezt konstatálva eleve nem úgy kezdtem neki, hogy itt hatalmas fejlődésregénnyel találkozom és a karakterek mélységén fogok elmélkedni. Ez egy szórakoztató szösszenet csupán, ami arra hivatott, hogy néhány órára kikapcsoljon, nem vártam tehát sokat, de ennél azért  több cselekményre számítottam, hogy fordulatokról ne is beszéljek.
Rögtön felcsillant a szemem azon, hogy a férfi főszereplő meséli el az egész sztorit, kezdve egy brutálisan őszinte bemutatkozással, miszerint Pierce igazán szereti a nőket, de egy hatalmas csalódás miatt a bizalma elillant. Határozottan jól érzi magát a mostani felállásban, különböző randi appok segítségével kizárólag egyalkalmas kalandokba keveredik, csak szex, semmi kapcsolat, és ezt előre tisztázza is a partnereivel. Pierce jelenleg egy biztonsági céget vezet az üzlettársaival, akikkel jó barátok és korábban együtt is szolgáltak a seregben. A regényke egy gyakran használt fordulattal kezdődik, a pasi épp egy bárban beszélt meg vakrandit egy újabb egyéjszakás partnerrel, akinek csak a monogramját ismeri, de összekeveri egy másik hölggyel, aki épp szintén egy  általa személyesen nem ismert üzleti partnerrel találkozna ugyanitt.  Kellemes kis szójáték után persze rájön, hogy ez nem az a hölgy, viszont addigra már eléggé meggusztálta magának és hát igen nagyon megtetszett neki, úgyhogy a faképnél hagyás után mégis  utána indul. Kiderül, hogy egy híres színésznő nővére egyben annak menedzsere is a kérdéses hölgy, akik épp biztonsági szolgálatot keresnek, a helyi forgatás napjaira. 
Piercenek szerencséje van, ugyanis egy kínos paparazzi helyzetből kimenti a hölgyeket és elhelyezi őket egy ismerős szállodájában, aztán persze sikerül a védelmi munkát is nyélbe ütniük, mert valahogy azonnal kialakul a bizalom. 
Összesen pár nap ez a történet, és hát eléggé koncentráltan az olvasó nyakába önti a szerző a romantikát, a két főszereplő gyakorlatilag a második vagy harmadik napon egymásnak esik, mégis meg tudtam ezt bocsátani, mert eléggé tetszett a férfi szemszögéből áradó érzékiség. Az erotikus jelenetek néhányszor megismétlődtek, közben kicsit körbenézhetünk Austinban is, sosem árt pár turisztikai információ. Most mondhatnám, hogy megpróbálták visszafogni ezt a vonzalmat, mivel mégiscsak munkakapcsolat, és ez ellenkezik az elveikkel, de nem igazán akartak küzdeni a vágyaik ellen, inkább egyszerűen esténként kirúgta Jez a pasit, hogy aztán reggel újra felvehesse. El kell ismernem, hogy működött közöttük a kémia, és ha valamiben jó az írónő, az az erotikus jelenetekben csúcsosodik ki. Jez  kishúga befutott ifjú színésznő, az ő szerelmi problémája volt a mellékszál, a szintén híres expasija jogosan volt pipa rá, miután korábban megcsalta. De összességében Delilah semmi említésre méltót  nem tett a cselekményhez, kis körítés volt csupán. Azért a testvérek egymás iránti törődése, odafigyelése tetszett.

Őszintén szólva nem tudok semmi különlegeset megemlíteni a történettel kapcsolatban, vagy bármi olyan részletet felhozni, ami kiemelné a hasonló romantikus könyvek tengeréből. Egy rettentően rövid, őrző-védő szálas románcról van szó, amit fel lehetett volna turbózni pár valódi akciójelenettel, de ez most elmaradt. A helyzetkomikumok működtek, sokszor megcsillant a szerző humora. Igazán  kellemesek  a főszereplők, mondhatni tökéletesek, akik mindketten távol tartják maguktól a kapcsolatokat, nincs rá idejük, vagy épp csalódtak másokban. Itt és most a véletlen összehozta őket, és csupán az a feladatuk, hogy elszórakoztassák az olvasókat egy este erejéig. Kicsit megijedtem az elején, mert túl sztereotipnak éreztem a főhős stílusát, de abszolút kedvelhetőnek ítélem meg utólag és Jez is felengedett az első találkozáshoz képest, amikor kissé karót nyelt típusnak tűnt. Mindketten sikeresen bontották le a másik falait, és egy cukorszirupos epilógus után minden olvasó kisebb vagy nagyobb sóhajjal fogja becsukni a könyvet, hát igen, ez egy cuki tündérmese volt,  amiből hiányzott a komolyabb bonyodalom, amit most nézzünk el, hiszen különben egészen jól szórakoztunk. Köszönöm az olvasás lehetőségét a kiadónak.
Képek: Pinterest
 
Borító: A pasinak sötétszőkének kellene lennie.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Egész kellemesen megírt az erotika, pasi szemszögből.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!




2021. szeptember 20., hétfő

Laura Zimmerman: A szememet nézd!

 

Ismét egy szívmelengető ifjúsági könyv jelent meg idén nyáron a Menő Könyvek Kiadó jóvoltából. Laura Zimmerman A ​szememet nézd! könyvének főhőse, Greer Walsh az önelfogadás rögös útját járja meg a történet során, miközben az első szerelem kissé rémisztő ugyanakkor édes érzését is megismeri. Tartsatok a turné tagjaival, és játsszatok a kiadó által felajánlott könyvért!

Manó Könyvek, 2021
391 Oldal
Fordította: Nyári Luca
Goodreads: 3,97
Besorolás: YA, romantikus, realista


Ha Greer Walsh csak a saját fejében létezne, sokkal egyszerűbb élete lenne. Koncentrálhatna az emelt matekra, vagy arra, hogy fenntartsa a békét a legjobb barátnője és mások között. Akkor végre nem számítana, hogy ő az egyetlen diák a Kennedy Gimnáziumban, akinek a melle nagyobb, mint a koponyája. De a fejedbe zárva nem lehet röpizni. Se uszodába menni. És pláne nem tudsz furcsa, majdnem-randikon részt venni a lehengerlő stílusú új sráccal. Mert ezekhez mind szükség van egy testre. Csak az a baj, hogy Greert kiborítja a sajátja. A szememet nézd! egy fájdalmasan őszinte, megkapó és humoros történet kínos pillanatokról, kegyetlen meccsekről, képzelt pillangókról és szétszakíthatatlan barátságokról Nyáry Luca lendületes fordításában. Egy mese a nagy fekete pulóverekről, és egy lányról, aki megtalálta belőlük a kiutat.

Elég volt a fülszöveget elolvasnom és tudtam, hogy érdekel ez a könyv. A Menő Könyvek sok esetben nagyon komoly témákat boncolgató regényeket jelentet meg és ezek számomra mind érdekesek. Ez a mostani téma pedig engem személy szerint is érint. Szerencsére nem rendelkeztem ekkora mellekkel, mint a főhősnőnk ebben a korban, de az osztályban nekem voltak a legnagyobbak. Ebből kifolyólag sokkal több figyelmet kaptam én is, mint amennyire szükségem volt. Eleinte - őszintén bevallom - valamennyire élveztem is, de egy idő után már nagyon zavart. Akkor kezdtem én is kifejezetten bő pólókban, nagyobb ruhákban járni, a görnyedt testtartásomat is akkor vettem fel, hátha akkor nem keltek akkora figyelmet.
Sokan nem hiszik el, de nemcsak a kis mellek okozhatnak gondot, hanem a nagyok is. Persze a legtöbb barátnőm inkább irigykedett rám, hogy rajtam "jól mutatnak" a feszes felsők és egyáltalán nem akarták elhinni, hogy ez éppolyan zavaró és gond lehet, mint nekik a jóval kisebb méret.

Főhősnőnk Greer ugyanebben a cipőben jár. Teljesen normális testalkatú, átlagos tinédzser lenne, ha a mellei nem kezdtek el volna nőni valami eszement iramban - annyira, hogy már zavarták a lány énképét, zavarták a sportolásban, a mindennap életben. Mert ebben a korban a srácokat - mármint a nagy részüket - a NŐK és a MELLEK - nagyon is izgatják. Greer pedig ennek az elszenvedője minden téren. Ráadásul eleinte az édesanyja sem érti a problémáját, idő kell ahhoz, hogy rájöjjön, hogy a lánya segítségre szorul. Ő sem próbál eleinte segíteni, inkább értetlenkedik, hogy a lánya miért jár nagyobb ruhákban - biztosan nagy darab lett, meghízott... hát persze....

Akikre viszont főhősnőnk mindenkor számíthat, azok a barátai. Ők valódi támogatók, mindenben a lány mellett állnak. Amire szüksége is lesz, mert az édesanyja révén megismerkedik egy helyes sráccal, Jacksonnal. A fiú a családjával sűrűn költözik és most éppen Greer városában töltenek el hosszabb időt. Greer édesanyja pedig egy "hivatalos segítő", egy olyan személy, aki segít az újonnan beköltözött lakosoknak beilleszkedni. Greer és Jackson összebarátkoznak, de vajon ez csak barátság? Vagy annál több azért? Nagyon szerettem a közös részeiket, mert Greer nem is tudja elképzelni, hogy miért tetszhet egy ilyen helyes fiúnak, pedig Jackson minden létező jelét megadja annak, hogy ő többet érez barátságnál. Persze itt is lesz félreértés, megbántás, meg minden, ami ebben a korban előfordulhat az első szerelemnél. A szerző pedig nagyon aranyosan, szívhez szólóan írta meg ezeket a részeket. De ez számomra inkább egy mellékszál volt, a főszerep itt a barátok segítő erején volt.

Greert nagyon kedveltem a szarkasztikus humoráért, amire azért szüksége is volt, hogy "túlélje" a problémáit. Sokan azért fogják szeretni, mert valamilyen módon önmagukra fogja emlékeztetni őket, de ha nem, akkor se lehet mosolygás nélkül "elmenni" a belső dialógjai mellett. A testvérével a kapcsolata pedig nagyon realisztikus, szerintem ezt többen átéltük ugyanígy, mármint azok, akiket egy öccsel áldott meg az ég :D.

Összességében ajánlom mindenkinek a történetet, azoknak is, akik ebben a cipőben járnak, mint Greer, de azoknak is, akik csak értetlenkedve figyelik a barátjuk ilyen jellegű problémáját. A szerző nagyon ügyesen célozta meg azt a korosztályt, akik a leginkább küzdenek a testük elfogadásával és akik a legkegyetlenebbül tudják csúfolni és bántani a másikat, ha az más, mint ők. És ha már csak pár tininek is segít ez a viccesen, de nagyon őszintén megírt és komoly témát felkaroló könyv, akkor már megérte, hogy ez a regény létrejött.

Borító: Figyelemfelkeltő, utal a történetre

Kedvenc karakter: Greer, Jackson

Szárnyalás: a barátok

Mélyrepülés: amit Greer átél a mellei mérete miatt

Érzelmi mérce: könnyed, romantikus, de minden a YA keretein belül - és a történetnek nem ez a lényege

Értékelés:  

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:
A főszereplőnk a röplabda szerelmesévé válik a történetünk során, ezért a játékunk is ehhez a sporthoz fog kapcsolódni. Minden állomáson megtaláljátok egy a röplabdával kapcsolatos szakkifejezés körülírását, a feladat pedig megfejteni, hogy mely kifejezésről van szó, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A középvonal tengelyétől 3 méterre, azzal párhuzamosan, a játékmezők belseje felé húzott vonal.

A blogturné további állomásai:
Szeptember 18 - Könyvvilág
Szeptember 20 - Kelly és Lupi olvas
Szeptember 22 - Csak olvass!
Szeptember 24 - Sorok Között

2021. szeptember 17., péntek

Madeline Miller: Akhilleusz dala

Nem csupán a boltokba érkezett meg az Akhilleusz dalának újranyomása, hanem hozzánk is. A történelem- és irodalomóráink görög hősei, Akhilleusz és Patroklosz elevenednek meg ismét Madeline Miller elbeszélésében, amely tulajdonképpen az Iliász újramesélése. A példányainkat és a ti nyereménykönyveteket is maga a kiadó, a General Press biztosítja!
 
General Press 2021
390 oldal
Fordította: Szigeti Judit
Goodreads: 4,41
Besorolás: történelmi fikció
 
Gyönyörű ​történet istenekről és istennőkről, királyokról és királynőkről, halhatatlanságról és az emberi szívről. A fiatal Patroklosz királyok sarja, mégis száműzik otthonából, amikor akaratlanul egy fiú halálát okozza. Az ifjú a híres-neves hős, Péleusz király udvarába kerül, ahol együtt nevelkedik a király fiával, Akhilleusszal. Az aranyszőke hajú herceg már gyermekként is erős, gyors és vonzó – ellenállhatatlan mindazok számára, akik találkoznak vele. Arra rendeltetett, hogy egy napon ő legyen a legkiválóbb görög. Patroklosz és Akhilleusz nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis különleges, eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Amikor Parisz, a trójai királyfi elrabolja a gyönyörű Helenét Spártából, Hellász minden hősét harcba szólítják a trójaiak ellen. Akhilleusz nem tud ellenállni az istenek által neki ígért dicsőség és hírnév csábításának, így csatlakozik a görög seregekhez. Patroklosz pedig félelem és a barátja iránt érzett szeretet között őrlődve követi őt Trója falai alá, noha tudja, a sors szörnyű áldozatot követel majd mindkettőjüktől…
 
Ritkán fordul elő, hogy a Blogturné Klub kétszer is turnéra visz egy könyvet, pláne nem szűk másfél év után. A tavalyi turnéból kimaradt a blogunk, így nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy az újranyomás kapcsán a kiadó hozzájárult, hogy újabb blogokon népszerűsíthetjük ezt a remek történetet.
Mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, mert pontosan ilyen formában érdekelnek a történelmi fikciók, amikor az ismert mondavilágon alapul a történet, és egy zseniális szerző úgy tudja megjeleníteni a szereplőket és a cselekményt,  hogy az első oldaltól beránt, lenyűgöz  és az utolsó szóig nem enged el, sőt, még utána sem. Az Akhilleusz dala egy ilyen regény, nem is csodálkoztam azon, hogy Madeline Miller tíz évig dolgozott rajta, nagyon magas színvonalú történetet adott ki a kezéből.

Eddig csak nagyjából, átlagos szinten ismertem Akhilleuszt, főképp a sulis történelemkönyvekből és persze az évek során látott számos filmből. A legemlékezetesebb a 2004-es Trója, szóval nem is tudtam és nem is akartam Brad Pitt helyett mást képzelni a fejemben megjelenő Akhilleusz karakteréhez. De ez csak egy pirinyó poén, igazából életem egyik legjobb könyvét olvashattam, amihez fogható száz az egyhez arányban akad, és Brad Pitt ehhez képest mákszemnyi adalék.

A cselekmény íve tökéletes, van idő megismerkedni a két főszereplővel, hiszen gyerekkoruktól kezdődő barátságukat számos fejezeten át részletesen megismerhetjük. Patrokloszt kitagadta királyi apja, mert véletlenül halálos balesetet okozott, így került Péleusz király udvarába mindössze tízévesen, aki sok más ifjúból nevelt harcosokat az udvarában. A fiú csenevész, ügyetlen, egyáltalán nem illik a többiek közé, de a király fia, Akhilleusz felfigyel rá, és hamarosan elválaszthatatlan barátok lesznek. Pedig nem is lehetnének különbözőbbek, Patroklosz csendes, mindent kétszer meggondoló típus, intelligens, szelídebb természetű, de befelé forduló. Akhilleusz az ellentéte,  a kisugárzása lenyűgöző, az évek során csak növekszik a kedvesség és a szeretet, ami benne van. Ahol megjelenik, ott rá figyel mindenki, vonzza a tekinteteket. Anyja erősen befolyásolja az egóját, nagyravágyóbbá teszi a kelleténél. Egyre erősebben tudatában is van a tökéletességének, nincsenek már kétségei, hogy az istenek jóslatai beigazolódnak, ő lesz a legnagyobb görög harcos. Ahhoz, hogy tettekkel is kivívja ezt a hírnevet, háborúba kell mennie, és ő nem sokat hezitál, bár anyja cselszövései egy időre eltérítik, végül Patroklosszal az oldalán elindul Trója ellen Agamemnon seregét erősítve, bár nem esküdik fel rá.

Tróját tíz éven át ostromolták, ez igazán hosszú idő, a két ifjúból erős férfiakká értek a főszereplők. Akhilleusz töretlenül küzdött a harcokban, Patroklosz pedig a gyógyítók között szerzett elismerést, ez mindkettőjük megelégedésére szolgált. Láttam a változásokat, amik alakították a személyiségüket ezekben az években, főleg Akhilleuszra hatott jelentősen a hatalmi harcok miatti őrlődés és a saját büszkeségének, becsületének kérdése. Folyamatosan lebegett a fejük felett a jóslat, miszerint Akhilleusz hírnevének halálos ára van. Mivel az olvasók többsége tisztában van azzal, mi is lesz a végkifejlet, nyilván ettől nem fog eltérni a szerző, azért én ennek ellenére körmömet lerágva izgultam végig az utolsó fejezeteket.  
Patroklosz meséli el E/1 szemszögből a történetet, gyönyörű líraisággal, ez tökéletes választás volt. A szerző az ő szemén keresztül hitelesen mesél, soha nem éreztem, hogy túlzásokba esne, bármennyire nagy a főhős iránti szenvedélye. Kettejük kapcsolata gyönyörű, lassan építkező, halálig tartó barátság és szerelem. Az érzelmek megjelenítése a szerző nagy erőssége, olyan szinten bevonja az olvasót, hogy gyakran beleborzongtam az olvasás során, milyen eszméletlen ritka egy ilyen kapcsolat. Ez egy férfiak közötti szerelem, de  soha egy pillanatig nem megy át feszengésbe, ami kettejük között történik, az senkinek nem érinti kellemetlenül a komfortzónáját, egyszerűen tökéletesen lett megírva, a kelleténél egy szóval sem esik több arról, ami kettejük magánélete. 
Imádtam a történetben az istenek, félistenek jelenlétét, meg azt a hitet ami feléjük áradt az emberek részéről. Persze nekik is voltak kegyeltjeik az emberek között, tettek bizony jó és rossz dolgokat, sokszor érdemtelenül álltak valaki mellé, de kellő áldozattal el lehetett érni a kegyüket. 
Nagyon szerettem azt a részt, amikor a két főhős Kheirónnál, a kentaurnál tanul, mindentől távol, fent a hegyekben, ahol kibontakozhatnak az egymás iránti érzelmeik, gyönyörű, idilli időszak volt ez. Ugyanakkor szerettem a regény véresebb részeit is, amikor az évekig tartó harc folyt, érdekes volt a részleteket megtudni a háború hátországáról, mi folyik a sereg táborában, mi történik a portyázások alatt és hogyan osztják el a hadizsákmányt. Egész érdekes fordulatokat hozott a cselekménybe a fogságba került nők kérdése, számomra nagyon meglepő volt, hogy sok esetben feleség, barát lett ezekből a lányokból,  asszonyokból az évek során, akik megbékéltek a helyzetükkel.
A szerző ezzel a regénnyel valami csodálatosat alkotott. Nekem minden egyes oldal különleges élményt adott, faltam a könyvet és a szívembe zártam a szereplőket. Nem volt olyan részlet, ami ne illett volna bele a már ismert mondavilágba, nem volt önkényes változtatás.  Tudtam, persze, hogy tudtam, miféle végkifejlet felé haladunk és sírtam is, mint a záporeső, amikor odajutottam az olvasásban. Madeline Miller remekül oldotta meg a regény befejezését, amilyen módon a mesélő tovább tudott szólni az olvasóhoz, és végül megnyugvást hozott a vérző szívemre. A két főhős, akik már életükben is lelki társak voltak, az alvilágban is megtalálták egymást és az idők végezetéig együtt lehetnek, megérdemlik. Meghatározó olvasmány ez a regény az életemben, remélem másokra is ilyen nagy hatással lesz, szívből ajánlom minden olvasó embernek.
 
Borító: Klasszikus.

Kedvenc karakter: A főhősök.

Szárnyalás:  A hegyen töltött tanuló időszak.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Mélyen hat az érzelmekre a történet,  az érzékiség kifinomult. 

Értékelés: 

 
 Nyereményjáték
 
Játékunk középpontjába a görög mitológia kerül. Mindegyik állomáson találtok egy rövid leírást egy adott történetről, és ki kell találnotok, mi a címe, vagy melyik hőshöz köthető.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
Feladvány: Egy szobrász elefántcsontból farag magának társat, akibe annyira beleszeret, hogy megkéri az isteneket: keltsék életre az alkotását.
 
 
További állomások:
09.17. Kelly és Lupi olvas
09.19. A Szofisztikált Macska
09.21. Dreamworld
09.23. Readinspo
 

 

2021. szeptember 16., csütörtök

Tolnai Panka: Zombifarm

 

A Delta Vision Kiadó és Tolnai Panka jóvoltából ellátogathatunk a Magyarországon található Zombifarmra. Az izgalmas, összetett zombiregényről ezúttal négy bloggerünk mondja el a véleményét, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Delta Vision, 2021
576 oldal
Besorolás: disztópia

Zombik! Mindenhol zombik!

Voltak. Úgy öt évvel ezelőttig. Mostanra azonban csak né­hányan maradtak, Gyarmati István, az egykori kukorica­termesztő tartja őket hét lakat alatt a Hortobágyon. Eddig kizárólag a felső tízezer előtt nyitotta ki a luxusfarm kapu­ját, csakis ők lőhették – meglehetősen exkluzív körülmények között – festékpuskával az élőhalottakat, de most változtat­ni akar ezen. Egyedülálló szolgáltatásait egy kevésbé módos réteg számára is elérhetővé szeretné tenni, ehhez azonban több élőhalottra és a kormány támogatására van szüksége.

Akadnak viszont, akiknek még ez a néhány zombi is sok. Például a farm felszámolásáért küzdő Országos Zombiellenes Mozgalom, akik régóta próbálják keresztülhúzni Gyarmati számításait, vagy Vincze László, az átlagos budapesti építés­vezető, aki szíve szerint tudomást sem venne az élőhalottak­ról. Útjaik keresztezik egymást, ám ahogy telik az idő, Laci egyre kevésbé biztos benne, hogy a jó oldalon áll.

A szokványos zombis regényektől eltérően a Zombifarm vérfürdő helyett az erkölcsi és morális kérdésekre fekteti a hangsúlyt. Közben ráadásul a humort sem mellőzi. Sőt.

Őszinte leszek ismét.. amikor megláttam a borítóját először és a címet, megráztam a fejem és mondtam, hogy köszönöm nem... aztán kaptamt lehetőséget beleolvasni a regénybe és annyira magával ragadott, hogy rögtön mondtam, hogy kérem szépen ezt a könyvet. Most. Azonnal. Bár az első megérzésem cserbenhagyott, de örülök, hogy a másodikra hallgattam, mert egy rettentő jó kis történetet olvashattam.

A történet Magyarországon játszódik és nem is annyira a távoli jövőben. Pár évvel ezelőtt valami okból kifolyólag (ez később persze kiderül, de nem spoilereznék) zombik jelentek meg Budapesten és viharos sebességgel fertőzték meg az embereket. A katonák végül leverték a "zombiapokalipszist", a megmaradtakból párat összegyűjtöttek és a Hortobágyon kialakított Zombifarmra szállították őket. Itt egy luxushotelt építettek és jó pénzért mutogatják a zombikat (sőt lehet rájuk vadászni is, ha van annyi pénzed).
A magyar nép pedig mindig okos volt, így meglovagolta ezt a rettenetet és a világ minden tájáról várják a turistákat, akik már nem a "gulyás, csikós, Piroska és paprika" miatt jönnek ide, hanem, hogy megnézzék milyen is lehetett a zombik támadása és esetleg "valódi" zombit is lássanak. Így az emberek a zombikra már egyre kevésbé veszélyként tekintenek, inkább a gazdasági fellendülés egyik okát látják bennük.
A főhősünk Laci (Vincze László) az egész családját, az összes szerettét elveszítette ebben a támadásban, így nála csak a halott zombi a jó zombi és próbálja kikerülni ezt az őrületet. Egy nap azonban elrabolják, és az Országos Zombiellenes Mozgalom próbálja beszervezni tagjaként azzal, hogy egy hozzátartozója mégis életben van, a nagybátyja és aki a Zombifarmon tünt el. Laci így vállalja a feladatot, miszerint beépül a farm dolgozói közé és majd segít a mozgalomnak kiírtani az összes zombit - közben persze nyomozhat az eltűnt rokon után...

Ez így talán leírva nem hozza azt az izgalmat és "nem tudom letenni a könyvet" érzést, amit átéltem az olvasás közben. A történet minden sorából üt számomra a profizmus, nagyon jól megalkotott karakterekről, pörgős, izgalmas, egy percig le nem ülő történetet olvashattam.
A regény eléjén betekintést kaphatunk a "zombiapokalipszis" utáni Budapestről, szinte láttam magam előtt, ahogy a lakosok megpróbálják ennek az őrületnek a legapróbb morzsáit is kihasználni.. rádióműsorok zombikról elnevezve, ruhák, kiegészítők ennek a fényében megtervezve, az éttermek (csak kerekedtek a szemeim a menük láttán) is erre szakosodtak, ahogy a taxisok és minden szolgáltató erre rendezkedett be. Az emberek pedig faltak / vettek mindent, aminek köze volt a zombikhoz:D.

Persze ennél sokkal jobban izgatott a Zombifarm maga, főleg, mert a történet elején rengeteg szó esik róla, hogy mennyire luxuskörülmények között pihenhetnek a vendégek, mikkel tölthetik el az idejüket, de persze mindezt csak mendemondák révén, mert szigorúan tilos bármilyen képanyag készítése és közzé tétele.
Ide kerül be Laci és rajta keresztül megismerhetjük ezt a kicsit hátborzongató helyet, de nem is a vendégek, hanem inkább a személyzet szemszögéből. De így is épp eleget láthatunk belőle, milyen kiszolgálást kapnak a gazdagok, milyen "programok" várják, az ide látogatókat. 
Főhősünk pedig rögtön egy amerikai filmsztár, Sophie védelmét kapja meg, neki kell kísérgetnie a gyönyörű fiatal nőt, aki teljesen be van zsongva a zombiktól. A lány, a hisztijei és sztárallűrjei ellenére nagyon hamar belopta magát a szívembe és nagyon szurkoltam, hogy legyen köztük valami Lacival! De hát a szerző ennél keményebb volt, ez nem egy romantikus leányregény....
Persze a háttérben közben zajlanak az események és lassan a számunkra is világossá válik, hogy itt valami más van a háttérben, mint amit a "nagykutyák" mutatnak és senki sem az, akinek látszik...

És a zombik... Aki esetleg azért nem merné elolvasni a regényt, mert a zombik vérszomjasak és nem bírják az ilyen részeket, azokat megnyugtatom, hogy belőlük kapunk (sajnos) a legkevesebbet. A történet inkább arra van kihegyezve, hogy milyen összeesküvések, milyen kavarások zajlanak a háttérben és a végén már én se nagyon hittem senkinek sem (kivével Lacinak:). Imádtam a csavarokat, a politikai és pénzügyi csatározásokat és leginkább azt, hogy az egész történet itthon játszódik. Bár szürreálisnak hat az egész történet, de ha nagyon megbirizgálom az összeesküvőselméleteket támogató rettentő mélyen eldugott énemet, akkor simán el tudok képzelni valami hasonlót itthon. 

Összességében rettentően szerettem ezt a regényt, ami egyszerre volt letehetetlenül izgalmas (szinte másfél nap alatt kiolvastam a majdnem 600 oldalt), akciódús, humoros és elgondolkodtató. Tolnai Panka pedig felkerült a "radaromra" és kíváncsian várom, hogy következőnek milyen regénnyel lep meg bennünket, amit szerintem biztosan el fogok olvasni!

Borító: Tetszik, vicces, figyelemfelkeltő és jól utal a történetre:)

Kedvenc karakter: Laci, Sophie

Szárnyalás: a történet és, hogy itthon játszódik

Mélyrepülés: Sophie....

Érzelmi mérce: van benne kevés romantika, de nem ez a történet lényege

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A Zombifarm Magyarországon játszódik, ezért ezúttal olyan fantasyregények címét kell kitalálnotok, amelyek helyszíne (részben vagy egészben) szintén kis országunk. Írjátok be a könyvek címét a Rafflecopter-doboz megfelelő sorába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Dani és Anikó különc tinédzserek, de egymással a közös rajzolásnak köszönhetően jól kijönnek. Amikor súlyos vízhiány lép fel Budapesten, elszabadul a pokol, és olyan titkok derülnek ki, amelyek életveszélybe sodorhatják a két fiatalt.


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Szeptember 12 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Szeptember 14 - A Szofisztikált Macska
Szeptember 16 - Kelly és Lupi olvas
Szeptember 18 - Könyv és más

2021. szeptember 14., kedd

Thomas Hardy: Egy tiszta nő

 


Thomas Hardy örökérvényű regénye, Tess Durbeyfield tragikus története, az Egy tiszta nő végre újra elérhető a magyar olvasóközönség számára, hála az Athenaeum Kiadó új, Érzelmes klasszikusok sorozatának! Turnénkban ezúttal Tess sorsát kísérjük végig. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, és nyerjetek egy példányt ebből a csodaszép a kötetből!

Athenaeum Kiadó, 2021
652 oldal
Fordította: Szabó Lőrinc
Goodreads: 3,81
Besorolás:

Tess Durbeyfield becsületes, szorgalmas, a jobb életért küzdő nő, aki családját mindennél előbbre helyezi. Számítását azonban már egészen fiatalon keresztülhúzza a gőgös Alec d'Urberville, amikor egy éjjel erőszakot tesz rajta. Hogyan birkózik meg a szégyennel, majd a gyásszal egy lány az ezernyolcszázas évek derekán? Ha maga mögött hagyja fájó múltja színhelyét, kezdhet-e új életet egy szerető, gondoskodó férfi oldalán?

Az Egy tiszta nő Thomas Hardy időtlen klasszikusa; kulcskérdései a bűn és a bűnhődés kettősségét, az életet behálózó titkok hatalmát, a szeretet, a vágy és az elfogadás morálon felülemelkedő erejét járják körül.

Az Athenaeum Kiadó 2021-ben útjára indított Érzelmes klasszikusok sorozatának célja, hogy - a tizenkilencedik és a huszadik század alkotásaival megszólítva a huszonegyedik század olvasóközönségét - korszakokon átívelő párbeszédet teremtsen olyan kérdések mentén, amelyeken az emberiség a kezdetek kezdete óta töpreng.

Őszinte leszek, a nagy klasszikusokkal elég nagy lemaradásban vagyok. Sokat olvastam már, de még van mit bepótolnom. Erről a regényről is sokat hallottam, de valahogy mindig kimaradt az olvasása. Tudom, hogy film is készült belőle, nem is egy, de azok is elkerültek. Így, amikor kiderült, hogy van lehetőség elolvasni ezt a nagyon híres regényt, azonnal lecsaptam rá. Ami először megfogott, az a különlegesen szép borítója. Sokszor mondom azt, hogy jobban szeretem, ha a borító valamit előrejelez a történetből, valami jellemző van rajta, de itt és most erre nem volt szükség. Így is teljesen megfogott és valószínűleg a könyvesboltban is levenném a polcról, hogy megnézzem milyen regényről is van szó.

Mit is vártam ettől a történettől? Szégyent, gyalázatot, rengeteg önvádat, még több szenvedést, de a végén feloldozást és boldogságot. Direkt nem olvastam el semmilyen más kritikát és véleményt a regényről, hogy "végigizgulhassam". Hát, ha mást nem is árulok el, de annyit igen, hogy miután befejeztem a könyvet, csak ültem... ültem és gondolkodtam.. mit tehetett volna a főhősnőnk másként, mi lett volna a helyes? De belegondolva abba a korba, ez nem is annyira könnyű válasz...

Főhősnőnk a gyönyörű Tess Durbeyfield, aki a szüleivel és testvéreivel a viktoriánus korabeli vidéki Angliában élnek. A lány tragédiája akkor indul, amikor az apja egy nap beszédbe elegyedik a helyi pappal és kiderül, hogy nemesi származásúak. A papa felbátorodva ezen elküldi Tesst, hogy vegye fel a kapcsolatot a tőlük nem messze élő "nemes rokonokkal". A "rokonok" nem más, mint egy nagyon idős hölgy és a fia, Alec, aki rögtön lecsap a fiatal lányra. Mivel Tess az élet dolgaival nincs tisztában - főleg a szerelmi élet terén, így a férfi hamar megkapja, amit akar.
A lány megszégyenülten hazamenekül, megszüli a borzalmas éjszaka eredményét, egy kisbabát, akit el is veszít. Munkát vállalva elmegy otthonról és az új helyén megismerkedik egy kedves, gáláns fiatalemberrel, akivel egymásba szeretnek. De vajon túléli a kapcsolatuk az átélt borzalmakat abban a korban? Kiáll-e érte a fiatalember, ha megtudja, hogy mi történt vele?

Hát (tudom háttal nem kezdünk mondatot:), ez nem egy könnyű regény. Semmilyen téren. Már az se hétköznapi, hogy majdnem 700 oldalas a mű és a szerző rengeteg felé kalandozik a történet elmesélése közben, bár ezt egy percig sem éreztem soknak, mert érdekesen és olvasmányosan ír. A kornak megfelelően szépen, cikornyásan körülírva mindent - például az erőszakot annyira irodalmian írta le, hogy kétszer is nekifutottam annak az oldalnak, mire sikerült rájönnöm, hogy mi is történt. Tudom, hogy abban a korban, amikor megjelent ez a regény, másképpen nem is lehetett leírni egy ilyet, de mai fejjel nézve nagyon "virágnyelven" sikerült mindezt előadni.
De egy percig se gondoljátok azt, hogy ez egy olyan regény, amit az ember a nap végén, egy bögre forró csokival a kezében, összekucorodva a fotelben boldogan olvasgat. A történet hangulata szinte végig nagyon negatív, szomorú és depressziós. Szinte onnantól, hogy először felfigyel Tessre egy fiú,  érezni, hogy ennek a történetnek nem lehet jó vége, boldog befejezése.

Tess szerethető karakter lenne, de egyszerűen az egyik rossz döntést hozza a másik után. Ebben persze az is közrejátszik, hogy az akkori korban nem nagyon törődtek az emberek a felvilágosítással, a házasélettel, hogy hogyan születik a gyerek és akkor még csak a felszínt kapargattam. Ezeken még túl is tudtam volna tenni magamat, hiszen ezekkel a témákkal még manapság, a mi felvilágosult korunkban is gondok vannak, de azon, hogy egy nő, még akkor is, ha az akarata ellenére meggyalázzák, onnantól már csak egy pária, egy tisztátalan lény és mindenki lenézni, na az nálam is kiverte a palánkot. De utána lenyugodtam valamennyire, hiszen a viktoriánus kori Angliában járunk és akkor ez teljesen megszokott dolog volt. (sajnos). 
És olyan regényekre is szükségünk van, ahol a női főszereplők nem erős akaratú, független hősök, hanem teljesen hétköznapi nők, asszonyok.
A könyvben szereplő két férfi közül pedig nem is tudom, hogy melyik a rosszabb. Az, amelyik eleve alantas szándékkal próbálja megszerezni Tesst vagy a másik, amelyik pedig látszólag kedves, aranyos, de a maradi álláspontjával nagyobb bajt okoz, mint a másik férfi összességében...

És a történet vége? Minden spoiler nélkül annyit elmondhatok, hogy mindent vártam, de ezt nem. Ahogy fentebb is írtam, amikor letettem a könyvet, csak ültem és gondolkodtam, hogy hány ilyen eset történhetett meg akkoriban és milyen végük lehetett. Egyszerűen borzalmas.

Összességében örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet, még akkor is, ha nem az a kategória lett nálam, amit évente egyszer újraolvasok. Ezt a történetet számomra egyszer elég volt átélni, így is nagyon megrázott.
Amit még megjegyeznék, hogy ha nem tudtam volna, hogy ki a szerző, akkor simán az hittem volna, hogy egy nő írta. A férfi szerzőkről gyakran megemlítem, hogy bár a történet szálát tökéletesen fűzik, de az érzelmekhez vajmi keveset értenek. Itt nem volt ilyen problémám, mert Thomas Hardy olyan érzékletesen írta le a fájdalmat, a szerelmet, az összes létező érzelmet, amire - meg merem kockáztatni sok női író sem képes. 

Borító: Gyönyörű, elegáns, illik a sorozathoz

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: - 

Mélyrepülés: az összes férfi viselkedése...

Érzelmi mérce: valahol romantikus mű, de mégis a szomorúság, a veszteség, a depresszió jobban átjárja az egész művet

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Thomas Hardy legismertebb alkotása az Egy tiszta nő, de ezen kívül még számos remek könyvet írt, amelyek nagy részét le is fordították magyarra a múltban. Játékunkban ezúttal ezekből a Hardy kötetekből idéztünk, a feladatotok pedig megírni az idézetek forrásának címét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“A jó feleség jó, de nincs az a feleség, aki olyan jó volna, mint a nőtlenség.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Szeptember 12 - A Szofisztikált Macska
Szeptember 14 - Kelly és Lupi olvas
Szeptember 16 - Csak olvass!
Szeptember 18 - Ambivalentina

2021. szeptember 13., hétfő

Róbert Katalin: Halld a szív szavát

 


Könyvhétre érkezik Róbert Katalin legújabb regénye, Halld a szív szavát címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei belevetik magukat a VarázsÉlmény valóságshowba, hogy végigkövessék Dini és Jázmin kalandjait ebben az izgalmas, magyar közegbe ágyazott retellingben.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a regényt, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott kötet egy példányát.

Könyvmolyképző, 2021
296 oldal
Besorolás: YA, romantikus, realista

ÉR ​HAZUDNI A SZERELEMÉRT?

A VarázsÉlmény különleges valóságshow, ahol tizenhat‒húsz éves fiatalok mérik össze az ügyességüket.
Szereted a szabadulószobákat?
Szereted az olyan versenyeket, ahol bárki kiemelkedhet?
Akkor ezt neked is látnod kell!

Dini önálló, vérbeli vagány. Eddig nem érdekelte a VarázsÉlmény álomnyereménye, nem hitt benne, hogy egy magafajta, nincstelen kölyöknek esélye lehetne rá.
Ám megtetszik neki a stábból egy lány… És, hogy a közelébe kerüljön, másnak adja ki magát.
Jázmin szinte egy kis hercegnő. Az élete gyerekkora óta percre pontosan be van osztva: forgatások, tévéműsorok, szereplések. Ami valaha élmény volt, mára nyűg lett. Jázmin most már csak azt szeretné, ha végre egyszer azt tehetné, ami neki fontos. Csakhogy sem az apja, sem a menedzsere nem foglalkozik azzal, hogy ő mire vágyik. Álruhában kiszökik, és elindul élete kalandja…
Jázmint és Dinit egy világ választja el egymástól, a tévében most mégis összetalálkoznak. De vajon mit szól a gonosz Sáfár, ha Jázmin Dini hatására elkezd kiállni magáért? És hogyan fogadja Dzsi, Dini mentora azt, ami a fiú és a lány között történik? Lehet igazi az a szerelem, ami hazugságokra épül? És mi történik, ha kiderül, hogy Dini egy csaló?
Siker, szerelem, őszinteség – te melyik kettőt választanád? Aladdin és Jázmin örök szerelme ezúttal egy televíziós show-műsorban éled újjá. Az ismert történet alakjai benépesítik Budapest utcáit. Tarts te is velük!

Engedd, hogy elvarázsoljon!

Imááádom a szabadulószobákat! Imádom a rejtvényeket, hogy apró részletekből áll össze az egész, a kollégáimmal és a barátaimmal számtalan helyről szabadultunk már ki. Így szinte tovább se kellett olvasnom a fülszöveget  a harmadik soránál és azonnal lecsaptam a könyvre (akkor még azt se tudtam, hogy ez egy Aladdin történet mai korba átültetve).

Dini és Jázmin nem is különbözhetne egymástól jobban. Dini csóró, önállóan próbál megélni, szárnya alá véve az unokahúgát, Abut és nem félnek lopástól, tolvajlástól sem, hogy megéljenek. Per pillanatnyilag egy kalandparkban dolgozik, ahol épp az egyik legsikeresebb tévés játék, a VarázsÉlményt promózzák.
Jázmin pedig befutott színésznő, megvan mindene, amit csak szeretne, de.... az édesanyját elveszítette, az édesapja a munkájába menekül és a lányából szeretne olyan híres színésznőt faragni, amilyen az édesanyja szeretett volna lenni. Ebben nagy segítségére van Sáfár, a lánya menedzsere, aki látszólag Jázmin útját egyengeti, de gyakorlatban a lányt használja az előrelépéséhez...
Jázmin a promóció felvételén ott van és Dinivel véletlenül találkoznak. Valami megindul a két fiatal között, de Jázminnak mennie kell. Dini pedig úgy dönt, hogy megkeresi a lányt, így jelentkezik a VarázsÉlmény szereplői közé, de nem teljesen úgy sikerül a felvételi, ahogy szeretné, így gondol egy merészet és másnak adja ki magát és végül bekerül a játékba, ahol indulhat a fődíjjért, ami egy hatalmas pénzjutalom mellett egy jutalomjáték is Jázminnal...
Vajon sikerül Dininek nyernie? Vajon mit szól Jázmin ahhoz, ha kiderül, hogy Dini mit meg nem tett azért, hogy bekerüljön a játékba?

Ahogy írtam fentebb is, én valahogy átugrottam azon, hogy ez egy Aladdin átirat, így csak szépen lassan derült ki számomra, a szereplők nevéből, a történtekből, hogy ez igen, tényleg a régi mese egy 21. századi átdolgozása. És mennyire jól sikerült! Őszinte leszek, engem nagyon levett a lábamról a történet és nehezen tudtam abbahagyni a fejezeteket.
De nem is annyira a szerelmi szál vonzott - bár aranyos volt Jázmin és Dini együtt, inkább a JÁTÉK. Kíváncsi voltam, hogy mennyire kapunk betekintést egy ilyen játék hátterébe, mennyire látunk be a kulisszák mögé, de az írónő elég alapos munkát végzett, és rengeteg részletet osztott meg egy ilyen műsor elkészítésével és magával a játékkal kapcsolatban. Tetszettek a feladatok is - szívesen végigcsináltam volna én is őket:) és az is, ahogy ezt az egészet elképzelte. Simán el tudnám képzelni a VarázsÉlményt egy ma futó játéknak.

A szereplőkért viszont már nem voltam ennyire oda. Jázmin nagyon jó karakter, átéltem, átéreztem a problémáit, sajnáltam azért, ahogyan élt, de szívem szerint jól megrángattam volna, hogy helló, ez a TE életed, állj már a sarkadra és próbálj már valamit javítani a körülményeken! Ettől függetlenül szerettem minden olyan részt, amiben ő szerepelt!
DE - ha az Aladdint nézzük, akkor nem ő a főszereplő... A főszereplő Dini lenne, de ő számomra nem sikerült olyan karakternek, akiért izgultam volna, akit szerettem volna, akinek szurkoltam volna, hogy "nyerje el a hercegnő szívét". Aranyos volt, kellően szerencsétlen, majd később kellően ügyes, de valami mégis hiányzott belőle nekem, ami egy szereplőt szerethető (vagy utálható) főhőssé tesz.
Apuka viszont pont olyan volt, mint az eredeti történetben a szultán: a lányát teljes mértékben imádó apa, aki azonban nem túl erőskezű és határozott ahhoz, hogy Sáfárt (Jafart) kordában tudja tartani.
Sáfár (Jafar) viszont pont olyan kegyetlen, rosszindulatú, hatalommániás főgonosz lett, mint amilyennek kellett lennie. Az első mondatától utáltam egészen az utolsóig :).
Abu... a történetben ő egy majom, itt Dini imádott unokahúga. A mesében egy tolvaj, "aki" sok csínytevést követ el, de igazából túl sok szerepe nincs. Itt viszont.. Abu követ el olyan dolgokat, amelyek miatt számomra inkább a "rosszak", mint a "jók" közé került. Nem szerettem és szó szerint idegesített minden egyes megmozdulása...
És persze nem feledkezhetünk meg a Dzsinnről sem, aki itt Dini játékbeli mentora, Dzsi. Őt az írónő annyira próbálta hasonlatossá tenni a mesebeli Dzsinnhez, hogy még a haja is kék volt:).

A szerelmi szál viszont nagyon aranyos, Róbert Katalin kellően sok buktatóval, félreértéssel spékelte meg a szerelmesek útját ahhoz, hogy még véletlenül se kapják meg az azonnali boldogságot. :)

A történet pedig izgalmas, épp annyira, mint anno a mese. Izgulhatunk a főhősökért, a szerelmükért, azért, hogy a gonosz elnyerje a méltó büntetését. A vége pedig lezárt, bár szívesen olvasnék arról, hogy mi történt velük a továbbiakban, mennyire tudtak kitartani egymás mellett két ilyen különböző háttérrel, de összességében egy lezárt történet, mindenáron nem kiált folytatásért.

A regényt pedig ajánlom mindenkinek, aki szerette az eredeti Aladdin mesét, de azoknak is, akik nem ismerik a mesét, mert a történet enélkül is tökéletesen megállja a helyét.

Borító: Szép, látványos, de nem adja vissza nekem a történetet...

Kedvenc karakter: Jázmin, Dini és Dzsi

Szárnyalás: a történet hasonlósága a mesével

Mélyrepülés: Sáfár... és Abu...

Érzelmi mérce: romantikus történetről van szó, így igen, szerelem.. és minden, ami ehhez tartozik (persze szigorúan a YA keretei között)

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek az Aladdin meséket és filmet. Minden állomáson olvashattok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, kitől származik, majd a karakter nevét beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

“Allah ne verjen meg senkit lánygyerekkel!”


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Szeptember 04 - Szaffi polca - Interjú
Szeptember 06 - Dreamworld - Idézetek
Szeptember 08 - Spirit Bliss Sárga könyves út - Asszociációs játék
Szeptember 10 - Sorok Között - Borítók
Szeptember 11 - Hagyjatok! Olvasok! - Borítótervek
Szeptember 13 - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 15 - Szaffi polca
Szeptember 17 - Sorok Között

Rendszeres olvasók