Új regény jelent meg K. A. Tucker tollából a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, amiben ezúttal az alaszkai vadonba kalauzolja el olvasóit az írónő. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy Calla miképpen néz szembe a vidéki élet, a családi kapcsolatok és egy mogorva pilóta okozta kihívásokkal, tartsatok a turné bloggereivel és játsszatok Az egyszerű vadon egy példányáért.
488 oldal
Fordította: Hrabovszky Dóra
Goodreads: 4,40
Besorolás: Felnőtt, realista, romantikus
A sors ismétli önmagát?
Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől. és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.
Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.
Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.
Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.
Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.
Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől. és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határmenti elhagyatott kisvárosba, ahol született.
Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal, és időnként még – szent ég! – a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd.
Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah – egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti – alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal.
Jonahnak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robosztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét – vagy talán valami mélyebb is? De Calla nem azért jött Alaszkába, hogy maradjon, Jonah pedig sosem fogja otthagyni a helyet, ami az élete. Ostobaság lenne mindkettejük részéről románcba kezdeni, és ugyanarra az útra lépni, amivel Calla szülei is megpróbálkoztak – és kudarcot vallottak – évekkel korábban.
Egy egyszerű igazság, amiről kiderül, hogy nem is olyan egyszerű.
A szerző nem ismeretlen a magyar olvasóknak, hiszen a Tíz apró lélegzet sorozattal beírta magát a romantikus olvasók szívébe. Pont év elején olvastam ennek a sorinak a második részét, szóval friss élmény élt bennem a szerző stílusával kapcsolatban.
Calla nincs jóban az Alaszkában élő pilóta apjával, kétéves kora óta maximum telefonon beszélgettek, jó ideje még úgy sem, mert olyan sokszor ígérte, hogy meglátogatja, különböző fontos életeseményeken, de minden egyes alkalommal lemondta, mindig közbejött valami. Ez a valami pedig az alaszkai légitársaságához kapcsolódik, mindig be kellett ugrani egy pilóta helyett, vagy meg kellett oldani valami vészhelyzetet. Calla anyja továbblépett, Torontóban másodszor is férjhez ment és a pszichológus Simon megpróbált jó apja lenni a lánynak. Mégis, egy baljós telefonhívás megmozgat valamit Calla lelkében, és repülőre száll, készen állva a találkozásra. Ám a végső állomásra, Bangorba csak kisrepülővel lehet eljutni, és a lányra egy olyan kétszemélyes gép vár, amire a csomagjai fel sem férnek. Az arrogáns pilóta egy zacskót nyújt neki, hogy a legszükségesebbeket belepakolja, és a bőröndök ott maradnak megőrzésre a következő lehetőségig. A kis híján nagy hányással járó rázós út végén az apja persze nem vár rá, megint vészhelyzet van, így Agnes navigálja el apja házához, az a nő, aki idehívta, és aki apja jobbkeze a cégnél. Kiderül, hogy aki érte ment, Jonah - akit magában csak Jetinek hív a lány - ráadásul apja szomszédja is egyben, másnap tőle kell segítséget kérnie, hogy ételt szerezzen, ugyanis még a hűtő is üresen várta.
Elindul a romantikus szál a két egymásra először ellenségként tekintő fiatal között, ezzel párhuzamosan a másik szál a beteg apa és a 24 éve nem látott lánya között, akiknek napról napra kell lebontani a közöttük álló falat.
A szerelmi szál annyira szórakoztatott! Calla és Jonah mindent megtett, hogy borsot törjenek egymás orra alá, időnként kissé túlzásokba is estek. Jonah nem hitt benne, hogy a lány életképes lehet Alaszkában, idegesítette minden, ami a ruhák, sminkek egyebekkel kapcsolatos, de az olvasó persze apró jelekből érzi, mekkora mágnesei egymásnak Callával. A kémia dolgozott közöttük rendesen, miközben mindketten arra gondolnak, ennek a kapcsolatnak sosem lehet jövője, hiszen a lány nem marad itt örökre, Jonah élete meg a bozótrepülés. A lány elsőre tényleg beleállt a városi lány sztereotip figurájába, mint egy szép Barbie baba, a külsőségek érdeklik, meg az, hogyan fog kinézni a fotókon, amit a barátnőjével közösen vezetett életmód blogjuk Insta oldalára tesz fel lépten nyomon. Alaposan megváltozik ez a külsőség-központú szemlélet a regény végére. Calla határozottan fejlődik, meglesz az eredménye a folyamatos próbatételeknek Jonah-val, az apjával való beszélgetések hatásáról nem is beszélve.
Jonah abszolút kedvence lesz az olvasóknak. Van benne valami csendes ősemberes feeling, a hajával, szakállával, meg az, hogy kimondja amit gondol, nem teketóriázik. Tudja az igazat Wren betegségéről, az együtt töltött évek alatt alaposan kiismerte Calla apját. Teljes vállszélességgel harcol a légitársaságért, belemegy a leglehetetlenebb helyzetekbe a megoldás érdekében. Imádtam ezt a pasit, a szarkazmusától az odaadásáig.
Van azonban a szerelemi szál mellett egy sokkal fontosabb, igaz sokkal fájdalmasabb mondanivaló is. A családi kötelék. Ez egy olyan fogalom, ami itt különösen mély érzelmekkel párosul, ez nálam magasabb szintre emelte a mondanivalót. Ismerve a szerzőt, nem csodálkozom a mély érzelmek közvetítésén, de valami olyan csodás módon tálalja ezt, lassan növeli az olvasóban az érzelmeket, míg túlcsordul és nálam valódi könnyeket és szívfájdalmat okozott. Gyönyörű, lassú égésű volt a szerelem, nem különben az apa-lánya egymásra találás. A beszélgetések, a hallgatások, a környezet, a vadon, mind közrejátszott, hogy végül leomoljanak azok a falak. Nekem nagyon tetszett a könyv vége, az a mód, ahogy a szerző megoldotta a fájó dolgok elrendezését, és összekapcsolt bizonyos nem várt szálakat is.
Lenyűgözött az írásmód, nagyon tetszettek a karakterek és a cselekmény is, finom leírásokat kaptam és mély érzelmeket. Sajnos ez a kisváros a valóságban nem létezik, de különböző filmes élmények alapján tökéletesen el tudom képzelni. Olyan közösséget kovácsolt az ott élő emberekből a szerző, ahol szívesen élnék, az emberek segítik egymást mindenben, tudják, hogy itt mások az életfeltételek, apróságok másnak az életét mentheti meg. Felsorolhatnék rengeteg mellékszereplőt, mindenki valós volt, külön kiemelném Agnest és a kislányát.
Sokat adott nekem ez a történet, nem csak egy love story-t, nem csak egy sokadik happy end-et. Emlékezetes, újraolvasós, kedvenc polcos ez a regény, szívből ajánlom.
Képek: Pinterest
Borító: Jó, csak szőke a lány a regényben.
Kedvenc karakter: Jonah
Szárnyalás: Az elveszett turisták utáni kutatás.
Mélyrepülés: -
Érzéki mérce: Imádtam ezt a lassú égésű szerelmet, érzéki pillanatokkal az utolsó harmadban.
Értékelés:
Nyereményjáték:
A regényből kiindulva egy igaz-hamis játékot hoztunk Alaszkával összefüggésben. Minden állomáson találni fogtok egy állítást Alaszkával kapcsolatban, a feladat pedig, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az állítás igaz vagy hamis.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Kérdés: Alaszka 1959. január 3-án vált az Amerikai Egyesült Államok 49. tagállamává.
Állomások:
07.19. Könyvvilág
07.21. Veronika’s Reader Feeder
07.23. Kelly és Lupi olvas
07.26. Csak olvass!
07.27. Fanni’s Library értékelés
07.29. Fanni’s Library extra állomás
07.21. Veronika’s Reader Feeder
07.23. Kelly és Lupi olvas
07.26. Csak olvass!
07.27. Fanni’s Library értékelés
07.29. Fanni’s Library extra állomás