KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2015. július 31., péntek

Elizabeth Wein: Fedőneve Verity


Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.
A Blogturné Klub különleges utazásra hív, ismerd meg a Fedőneve: Verityt és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.
Könyvmolyképző Kiadó, 2015
392 oldal
Fordította: Todero Anna
Goodreads: 4,10
Besorolás: történelmi fikció

1943. október 11. Egy brit kémrepülőgép kényszerleszállást végez a náci megszállás alatt álló Franciaországban. A pilóta és utasa a legjobb barátnők. Egyikük megpróbálja túlélni. A másik már akkor elvesztette a játszmát, amikor még el sem kezdődött.

Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.

Előre leszögezem, nem vagyok oda a II. világháborús regényekért. De, ahogy már egy régebbi posztomban írtam, apu és a tesóm olyannyira odavolt ezért az időszakért (leginkább a háborús járművekért), hogy az irántuk érzett tiszteletem jeléül, ha szembejön velem egy ebben a korszakban játszódó regény, azt elolvasom.

A fülszöveg alapján nem teljesen erre a történetre számítottam. Egyrészt picit? (nagyon) félrevezető volt a vörös pöttyös besorolás és hogy a Goodreads is a YA regények közé tette. Ez a regény szerintem egyáltalán nem illik bele a YA-k közé, hiszen sem a történet, sem a szereplők kora nem ide való.
Ráadásul én valami jóval izgalmasabb kémsztorira tippeltem, nyomozós, bujkálós, sok-sok akcióval. Ez a regény pedig nem pontosan ilyen, bár bevallom, hogy így is nagyon tetszett.

GYÁVA VAGYOK.
 
Ezzel a két szóval indítja egy névtelen lány a "memoárjait". Hamarosan kiderül, hogy ő egy angol kém, akit miután Franciaországba ledobtak, egy triviális hiba miatt nagyon hamar elkap a Gestapo és egy francia hotelből átalakított főhadiszálláson próbálják megtörni és kikérdezni. Sok-sok kínzás után végül megegyezik a kihallgatást vezető Amadeus von Linden Hauptstrumführerrel, hogy leír mindent amit csak tud és ezért nem fogják a továbbiakban kínozni és a napi létéhez szükséges dolgokat (takaró, pulóver, stb) megkapja.

Távírászok
A leírt lapokon pedig kibontakozik egy vagány lány, Maddie élettörténete, aki abban az időben nagy megdöbbenést kiváltva olyan dolgok iránt érdeklődik, amelyek "nem nőkhöz méltóak". Imád motorozni, szerelni, sőt repülőt vezetni, így hamarosan az angol légierőnél találja magát és belekerül a háború sűrűjébe. Mintegy mellékesen megismerünk egy másik lányt is, Maddie nagyon jó barátnőjét, Quennie-t, aki viszont távírászként segíti az angol hadsereget.

Már a regény elejétől nyilvánvaló, hogy kémünk nem fog teljesen igazat mondani, ameddig tudja,
Maddie
addig próbálja húzni az időt, de mégis, annyira olvastatja magát a történet, hogy egy idő után már nem is gondolkodtam azon, hogy ez kitaláció vagy valóság. Maddie és barátnője története érdekfeszítő, nagyon élveztem, ahogy megismerhettem az akkori nők világát, lehetőségeit és hogy a két lánynak - főleg Maddie-nek persze, mennyit kellett harcolnia azért, hogy a vágyait megvalósítsa. Érdekes betekintést kaptunk a légierő életébe, a gépek leírásába és működtetésébe és hogy mennyi veszélyt rejtett akkoriban pilótának lenni.
Ami még élőbbé tette az egészet, hogy az "írónk" nemcsak visszaemlékezik, hanem gyakran elkalandozik a jelenbe is, részletes pontossággal leírva a helyzetét: hogy bánnak a foglyokkal a Gestapo emberi, milyenek a kihallgatások, milyen sors vár az elfogottakra. Ezzel időről-időre mintegy figyelmeztet minket arra, hogy milyen kilátástalan és nyomorúságos helyzetben van, mi pedig sejthetjük, hogy mi lesz a várható sorsa. Persze azért mindenkiben él a remény, hogy "ugye? ugye? valahogyan csak megússza".
Voltak azért a számomra kicsit hihetetlen részek is - például, hogy a Gestapo egy angol kémnek megengedi, hogy egy kisebb regényt írjon úgy, hogy azok az adatok, amelyekre nekik olyannyira szükségük van, csak itt-ott lelhetők fel benne. De ez egy kitalált regény, így ha nem ragaszkodunk annyira a tényekhez, akkor rendben van, belefér.

Aztán a könyv felétől váltunk és megismerhetjük a valódi Maddie-t és végre megkaptam azt, amit már annyira vártam az elejétől kezdve. Az akciót, az izgalmat és ezáltal egy picit jobban bele tudtam élni magam az akkori eseményekbe. Egy nagyon aprócska szerelmi szálat is kaptunk, ami felüdülés volt a sok borzalom közepette és igen, nagyon szívesen olvastam volna arról is tovább, hogy mi történik velük? Lesz-e köztük komolyabb kapcsolat? Akkor is kitartanak-e egymás mellett, miután a háború véget ér?

A történet vége pedig? Pont olyan, amilyennek (szerintem) egy háborús regénynek lennie kell. Azt nem árulom el, hogy életben marad-e valaki vagy sem, de az biztos, hogy ennél jobban nem lehetett volna befejezni ezt a történetet.

Az írónő, meg kell hagyni, lendületesen és izgalmasan ír. Mind a két szemszög ugyanannyira lekötött, mind a két lánynál megtalálta azt a szálat, ami mindenki számára érdekes lehet - az egyikük a múlttal kötött minket össze, a másikuk pedig a jelennel. Eleinte picit úgy éreztem, hogy Elizabeth Wein nem meri nekünk a háború valódi borzalmait megmutatni, "félti" a lelkünket és talán ezért is tették bele sokan YA kategóriába a könyvet, de aztán lesz egy-két olyan jelenet a regényben, aminél az embernek elakad a szava és átérezheti, hogy mennyire nem volt értéke a háború alatt az emberi életnek és milyen szörnyűségeket kellett átélnie mindenkinek.  Az is nagyon érdekes volt, hogy mindenkit megpróbált egy picit szürkíteni, megpróbálta megmutatni még a legszadistább szereplőknek is az emberi oldalát, ezzel bemutatva, hogy ezek az emberek talán nem így végezték volna, talán lett volna egy jobb, egy emberségesebb életük is, ha a háború nem jön közbe. Persze ettől még nem szerethetőek ezek a szereplők, ahogyan példának okáért Hitler sem lesz jobb ember a szememben, mert imádta a német juhászkutyákat, ami az egyik kedvenc kutyafajtám a mai napig.
A két lány közötti kapcsolat pedig szívszorítóan gyönyörű. Még úgy is, hogy nem tudják a másikról, hogy mi történt vele, még úgy is mindent megtesznek, hogy megvédjék / megmentsék a másikat. Ez a regény gyönyörű példája az örök barátságnak.

Összességében a Fedőneve Verity nem egy könnyű történet és én mindenképpen csak 16 éven felülieknek ajánlanám az olvasását. És hogy fiúknak vagy lányoknak? Szívem szerint azt mondanám, hogy is-is, hiszen mind a két nem megtalálhatja benne azt, ami érdekelheti és ezt a regényt mindenkinek olvasnia kell.

A végén pedig megmutatnék két gépet, amellyel Maddie repült:

Puss Moth, ezzel repült először

Lysander, ezzel repült a bevetéseken

 
Borító: Nagyon jól kifejezi a történet hangulatát!

Kedvenc karakter: a két barátnő

Szárnyalás: a két lány közti barátság

Mélyrepülés: von Linden SS-Hauptstrumführer

Érzelmi mérce: szerelmi szálról semmilyen értelemben nincs szó. Ellenben egy nagyon mély, mindent túlélő barátságról olvashatunk.

Értékelés:

Blogturné extra - a golyóstoll
A regényben többször is előkerül a golyóstoll, ami abban az időben még abszolút újdonságnak számított, így úgy döntöttem, hogy egy picit a golyóstollról mesélnék.

A klasszikus töltőtollaknak sajnos egy idő után nagy hátránya volt, hogy a tinta gyakran beleszáradt, így használhatatlanná váltak. Ezt a problémát orvosolta a golyóstoll, ahol a cső végén egy apró golyó található, a tinta ráfolyik a golyóra és ahogy a tollat végighúzzák a papíron, a golyó elfordul és a tinta a papírra kerül. Ezt az újdonságot először 1910-ben egy Baum nevű német feltaláló alkalmazta először, de sajnos nem volt minden hibától mentes a találmány. A festék nem egyenletesen került a golyóra, a golyó pedig vagy túl sok festéket, vagy egyáltalán nem juttatott festéket a papírra. Így az akkori golyóstoll további fejlesztésre szorult. Két jelentős megoldás segítette a golyóstoll mai formáját, egyrészt a festékpaszta kikísérletezése, másrészt pedig egy olyan rendszer megszerkesztése, ami a golyó festékezését szolgálja. Ezt együttesen Goy Andor elgondolása alapján, a párizsi Elveco magyar tulajdonosa, Kovács Sándor mérnök valósította meg. 
De még mindig probléma volt, hogy a sűrű festék hogyan jut el a golyóhoz és erre a problémát Bíró László
Bíró László
és Goy Andor találta meg 1938-ban, egy rugóval ellátott dugattyú "személyében". A mai golyóstoll neve azonban Bíró László nevéhez fűződik, hiszen ő volt az, aki végül önállóan szabadalmaztatta 1943. június 10-én.

A golyóstoll a mai napig sok országban ma is az ő nevét viseli, spanyolul birome, franciául biron, angolul pedig néha biro-pennek hívják.

A golyóstoll a gravitáció elvén működik. Heggyel lefelé tartott pozícióban, a tol papír feletti mozgatásával a tároló rendszer végén lévő kis golyó azonnal száradó tintát visz fel a papírra. A golyó sárgarézből, acélből vagy wolfram karbidból készül, szorosan ülve a foglalatban és szinte ütközőként működve a papír és a tinta között. A golyó elzárja a tintát a levegőtől, így megelőzi, hogy az kiszáradjon a tárolóban.
A golyóstoll vonalvastagságát a golyó szélessége határozza meg. Egy 0,5 mm-es toll olyan golyóval rendelkezik, amelyik 0,5 mm vastagságú vonalat húz.

Kétféle golyóstoll létezik, az eldobható - ezek általában műanyagból készülnek és miután kifogy a tinta a toll kidobható, mert nincs lehetőség arra, hogy a patront kicserréljük, és a cserélhető betétesek. A cserélhető betétesek általában fémből készülnek, jobb minőségűek, drágábbak és a golyós tintatartály külön is kapható.
 
Érdekesség: 
Az egyik legnagyobb golyóstoll-gyártó cég kimutatásai szerint egyetlen tollbetéttel legalább 5 kilométernyi egyenes vonalat is húzhatnánk, és eközben a kis acélgolyó több mint 3 milliószor fordulna körbe.

Goy Andor a II. világháború végén Magyarországon kezdett golyóstollat gyártani, aminek GOpen volt a neve.
Nyereményjáték
A játék természetesen most sem marad el! A könyvben fontos szerepet kapnak a vadászrepülőgépek, így a feladatotok a következő: ismerjétek fel a leírásból és a képről a repülőgépet, és írjátok be a rafflecopter dobozba, hogy mely ország használta. A google jó barát ;)
Három könyvet sorsolunk, az e-mailre kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.

A neve magyar nyelvre fordítva: "nulla típusú elfogó vadászrepülőgép". Ez a gép egy nagy hatósugarú vadászrepülőgép volt, amelyet flottalégvédelmi feladatokra fejlesztettek ki.
A csendes-óceáni térség inváziója alatt élte fénykorát, mert mind sebességben, mind manőverezésben felülmúlta a legtöbb ott használt brit, francia és amerikai vadászgépet.




A blogturné további állomásai:
Július 29 - CBooks
Július 31 - Kelly Lupi olvas
Augusztus 2 - Loving a Wild Book 
Augusztus 4 - Tekla könyvei
Augusztus 6 - Media-Addict.hu 

2015. július 29., szerda

Laurelin Paige: Fixed On You - Megtalállak még


Laurelin Paige irónő nagysikerű Fixed sorozatát hozzánk is elhozza a Libri Kiadó. Hudson Pierce és Alayna Withers kapcsolatáról szóló trilógia első részét a Blogturné Klub tagjai népszerűsítik olvasóik körében. 8 napon keresztül követhetitek nyomon a magyar bloggerek élménybeszámolóit a Megtalállak még - Fixed on You című könyvről.

Libri Kiadó 2015.
342 oldal
Fordította: Horváth M. Zsanett
Goodreads: 4,18
Besorolás: felnőtt, erotikus, romantikus
http://www.libri-kiado.hu/konyveink/konyv/645/Megtalallak_meg_-_Fixed_on_you

New York szívében, egy toronyház elegáns irodájából nyíló titkos szobában veszélyes egyezség születik.
A lány szemtelenül fiatal, intelligens és rámenős. Nappal egyetemista, éjjel felszolgáló egy bárban.
A férfi sármos, makacs és célratörő, csak a mások feletti korlátlan hatalom hozza lázba.
A lánynak sürgősen pénzre van szüksége, a férfi tisztességtelen ajánlatot tesz neki.
A férfi látszólag mindent tud a lányról, a hatalmában tartja, rendelkezik a teste felett. Alayna Wither az a nő, akit talán még szeretni is tudna.
A lány azonban sötét titkot őriz; megszállottjává tud válni annak, akit megszeret. Hudson Pierce, a bár új tulajdonosa, multimilliomos szépfiú úgy hat rá, akár a legkeményebb drog.
És a testet-lelket felőrlő hajsza megkezdődik.

Erotikus történet, a bejegyzés is tartalmazhat 18 éven felülieknek szóló megjegyzéseket, ennek függvényében olvasd tovább.
Nem nevezném Alayna-t szemtelenül fiatalnak, hiszen 26 éves, most végezte el az egyetemet, és pultosként dolgozik imádott éjszakai klubjában. Rajong a helyért, és régi terve, hogy megmászva a szamárlétrát, a hely egyik kreatív vezetője legyen. Úgy tűnik, hogy  a klub menedzsere David is megfelelőnek tartja a munkára, épp ezért futó viszonyukat le is zárják David kérésére. Alayna nincs ettől összetörve,  nagyívben  kerüli a tartós kapcsolatokat, ugyanis "szeretetfüggő", képes a zaklatásig menően ráakaszkodni azokra a  kapcsolataira akiket szerelemmel szeret, és ez már nem egyszer végződött bírósági üggyel. 
Szülei korai halála miatti szeretetéhségével magyarázható ez a viselkedése, amin nem javít a bátyjával folyó állandó küzdelme, aki szerint "normális" állásban kéne dolgoznia, nappal 9-17ig, nem pedig este 9-től hajnali ötig.
Mivel a bátyja támogatja anyagilag is, nagy kétségbeesést okoz, amikor Brian kijelenti, babát várnak a feleségével és most aztán tényleg nem támogatja őt tovább. 
Soha jobbkor nem jöhetne a klub új tulajdonosának,  Mr. Tökéletesenjóképűdúsgazdagüzletemberdenincsérzelemcsakmegjátszáséssokszex  ajánlata, kifizeti a lány diákhitelét, ha vállalja, hogy eljátssza a kedvesét a családja és a nyilvánosság előtt, mert a pasit az anyja érdekházasságba akarja kényszeríteni egy olyan lánnyal, akit gyerekkora óta ismer, de csupán barátok.
Ez tehát az alapszituáció, és itt jön a  kérdés, vajon miért érdemel ez a némileg klisés történet majdnem maximális pontot tőlem? Elsősorban azért, mert hatalmas méretű (az is, de) kémia van a két főszereplő között. Másodsorban semmi bajom a klisékkel.  Mindketten több mint remek külső adottságokkal rendelkeznek, Hudson különösen jó pasi, minden részletében tökéletes. Egyszerre volt kemény (de igazán kemény ott is) és gyengéd is. Persze ki nem találnád, de sötét múlttal rendelkezik. Lehet, hogy már nagyon hozzászoktam ehhez, de nekem az ő problémája azért nem tűnt olyan súlyosnak, mint amilyennek megpróbálták beállítani. Az anyja viszont egy pszichopata.
Laynie pedig okos. Nem a diplomájára gondolok elsősorban. Tetszett a karakterében, hogy tudja mit akar, a kétségbeejtő helyzetekből is feláll, megoldást keres.
Sok a szex, de ki bánja? Persze itt is megvannak a túlzások az egymás utáni menetek és orgazmusok számát illetően, de legalább jól van megírva a dolog fizikai része. Végül is egy erotikus könyvről beszélünk, persze hogy központi téma a nedvesedés és a keményedés, ráadásul bebizonyítja a szerző, hogy a most oly divatos BDSM nélkül is lehet jó egy erotikus történet.
A szerző Alayna szemén keresztül meséli el a történetet, és bizony nekem nagyon nagyon hiányzott legalább néhány fejezet Hudson szemszögéből. Annyira szerettem volna a fejébe látni, úgy igazából. Az írónő szépen beletette a történetbe a szerethető és utálható mellékszereplőket, rajtuk lehetett mosolyogni és bosszankodni, kellemesen áthidalva a két szex közötti oldalakat. (viccelek)
Azt viszont nagyon értékeltem, hogy nem hozott a szerző a végére valami körömrágós függővéget, ami egy trilógiánál szinte alapvető. Épp csak annyi a várakozás bennem, hogy vajon végleges lesz a kapcsolat, ha nem, akkor vajon milyen problémák jönnek elő, és ez pont elég ahhoz, hogy a következő részeket is el akarjam olvasni.  És szerintem ez a lényeg, felkeltette és fenntartotta az érdeklődésemet a Fixed On You, várom a folytatást.

Borító: Tetszik.
 
Kedvenc karakter: Alayna

Szárnyalás: Tetszett az Égi Bárka.

Mélyrepülés: Utálom a sok márkásítást.

Érzéki mérce: Elég sok a grafikusan leírt szex, 18 év felett ajánlom.

Értékelés:

Extraként néhány idézettel szeretnék kedvet csinálni az olvasáshoz:

 "Miután számtalanszor összetörték már a szívemet, rájöttem, hogy számomra kétféle férfi létezik. Az első csoport volt a "dugj és húzz el". Ezek a férfiak fel tudtak izgatni az ágyban, de szükség esetén könnyű volt hátrahagyni őket. Már csak ilyenekkel álltam össze. Biztonságosak voltak. David is közéjük tartozott. 
Aztán voltak azok a férfiak, akik egyáltalán nem voltak biztonságosak. Velük nem dugj egy jót, aztán húzz el, hanem dugás és megbánás. Olyan erősen vonzottak magukhoz, hogy teljesen felemésztett a vágy, csak rájuk figyeltem, arra, amit csináltak és mondtak. Menekültem az ilyen férfiak elől, amilyen gyorsan csak tudtam. 
Amint a szemébe néztem ennek a férfinak, tudtam, hogy előle is menekülnöm kellene."

"- Csukd be a szád, Alayna. Nagyon édes a látvány, de elvonja a figyelmemet."

"- Ez a megjátszott kapcsolat.... pontosan milyen messzire kellene elmennem a színjátszásban?
- Nem kell kertelned. A szexre vagy kíváncsi. - Ismét kitágult a pupillája. - Sohasem fizetek a szexért, Alayna. Ha lefekszem veled, az ingyen lesz."

"Vonzódom hozzád, Alayna. Nem azért, mert bántani akarlak vagy manipulálni, hanem mert gyönyörű vagy és szexi és okos, és igen, talán egy kicsit őrült is, de te nem mentél ebbe tönkre. És ez reményt ad. Nekem."
 Játék

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtik el a bloggerek a bejegyzésekben. Nektek az lesz a dolgotok, hogy megkeressétek azokat és a rejtvény megfelelő sorába beillesztve a blogturné végén a fő megoldást beírjátok a rafflecopter dobozába.
A helyes megfejtők közül három példányt fogunk kisorsolni Laurelyn Paige: Fixed on you - Megtalállak még c. könyvéből. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


 a Rafflecopter giveaway


További állomások:
07.27. - Kristina blogja
07.28. - Angelika blogja
07.29. - Kelly & Lupi olvas
07.30. - Deszy könyvajánlója
07.31. - Insane Life
08.01. - CBooks
08.02. - Zakkant olvas
08.03. - Könyvszeretet

 

2015. július 27., hétfő

Kiera Cass: The Heir - Koronahercegnő (#Párválasztó 4)

Gabo Kiadó, 2015
372 oldal
Fordította: Gázsity Mila
Goodreads: 3,94
Besorolás: YA, disztópia, romantikus


35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ. KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.

Eadlyn hercegnő kislánykora óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek. Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.
Csakhogy egy hercegnő sosem rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.
Eadlyn egyáltalán nem számít arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik. Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély, hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte. HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT.
ELJÖTT VAJON AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE? 

Amikor befejeztem a Párválasztó sorozatot, nem is mertem remélni, hogy az írónő folytatással fog minket meglepni. Az apróbb novellákat olvastam, de azok inkább kiegészítő kötetek voltak, mintsem, hogy folytatásnak tekintsem őket.
Így amikor megjelent itthon a Koronahercegnő, azonnal lecsaptam rá, mert nagyon szerettem volna Maxon és America világába visszajutni és újra egy romantikus mesét olvasni.

A történet 20 évvel a trilógia befejezése után veszi kezdetét. Maxon uralkodik még mindig Americával az oldalán, gyönyörű gyermekeik születtek, a kasztrendszert eltörölték, minden szépnek és jónak tűnik, de a nép mégsem boldog. Lázongások vannak itt-ott és, hogy enyhítsék a feszültséget, ezért újra meghirdetik a Párválasztót, amin a lányuk, Eadlyn keze a tét, akiért 35 fiú fog versengeni. 

A történet első hallásra nagyon hasonlíthat az alaptörténethez, de az írónő csavart rajta egyet, mert amíg az első részben 35 lány harcolt a trónörökös kegyeiért, addig most 35 fiú küzd a koronahercegnő kezéért.

Maxon és Eadlyn (ha egyszer nem jól írom le a nevét, nézzétek el nekem, mert ebbe a névbe állandóan belegabalyodnak az ujjaim:), sok mindenben hasonlított. Királyi vonalból jöttek és mind a kettőjüket a kényszer vezette, hogy így keressenek maguknak párt. De amíg Maxon szerethető volt az összes hibájával együtt, látszott, hogy egy idő után élvezte a sok lányt maga körül, addig ezt Eadlynnél nehezebb megfogalmazni. Egyrészt megértettem a viselkedését, hiszen kisgyerek korától kezdve arra készül, hogy ő legyen az első női uralkodó és ez óriási teherként nehezedik a vállára. Mindenáron meg akar felelni ennek az elvárásnak, így folyamatosan erre koncentrál, nem igazán voltak kapcsolatai, 18 éves korára nem nagyon érdeklik a fiúk sem. Majd hirtelen közlik vele, hogy a trón és a birodalom érdekében párt kell magának választania azonnal. Ez így egyikünknek sem lenne könnyű, ugye? Még akkor sem, ha egyszerre 35 pasi küzdene a kegyeinkért.
Pedig ez milyen jól hangzik! Feltéve, ha olyan fiúk vennének minket körül, akik közül választani se tudnánk. Eadlyn sem tud. És én sem tudnék. De nem azért, mert annyira kimagaslóan jók, hanem, mert annyira nem azok. 
Mert hát milyen pasikat kapott/ húzott magának Eadlyn? Hogy őszinte legyek, egyik fiútól sem voltam elájulva. Igen, voltak cuki srácok, akiket én is megkedveltem, például Henrit, az abszolút lelki társnak való fiút, de aki a nyelvi nehézségek miatt talán soha nem fog eljutni oda, hogy Eadlynnel közelebbi kapcsolatba kerüljön vagy Kile-t, akivel a hercegnő együtt nőtt fel és talán az eddigi "utállak" kapcsolatuk megváltozhat vagy Erik, a tolmácsfiú, akinek az értékei sajnos valószínűleg örökre rejtve maradnak, hiszen ő nem tagja a 35-sök fogatának - de egy se volt köztük olyan, akiért megdobbant volna a szívem. Mindnek egy-egy olyan tulajdonsága volt, ami esetleg figyelemreméltó, de olyan, aki kimagaslott volna a mezőnyből... hát nem nagyon találtam. Úgyhogy teljesen megértettem Eadlyn hezitálását:). 

Ráadásul az sem segítette a fiúk megkedvelését, hogy nagyon keveset tudtunk meg róluk. Persze, mondhatjuk azt, hogy az alapsorozat is így épült fel, hiszen 35 ember hátterének, lelki bajainak, történetének a kiteregetése nem egyszerű feladat, sem idő, sem hely nincs rá, de úgy, hogy America a lányok között élt, talán jobban megismerhettük  anno őket. Itt Eadlyn főleg a saját problémáival volt elfoglalva, a srácok abszolút mellékesek voltak és nem egyszer éreztem úgy, hogy "három hónapom van a párválasztóra, úgyhogy rendben, néha a fiúkkal is fogok foglalkozni". Nemhiába jegyezték meg a srácok, amikor a riporter kérdezte őket, hogy a legnagyobb kihívásuk leginkább az volt, hogy mit egyenek és mennyit.
És hiába próbálta az írónő Eadlynt belevaló csajszinak beállítani, ha sokszor inkább az elkényeztetett és gőgös királylány jutott róla az eszembe. Ami szimpatikus volt benne, az a kötelességtudata és a kapcsolata az egyik öccsével, Ahrennel. Nagyon aranyos pillanataik voltak együtt és igen, a fiú nagyon sokat segített neki minden téren, még az érzelmek bonyolult útvesztőjében is, hiszen ő már megismerte a valódi szerelmet, így okos tanácsokat adott a nővérének, még ha az sokszor morgott is miatta.
Persze aztán a történet végre beindult, Eadlyn személyisége is sokat változott és a végefelé pedig már azon izgulhattam, hogy mindjárt vége a könyvnek és... Úgyhogy vagy legyen egy következő rész, vagy valami jót találjon ki az írónő, mert így nem lehet vége a regénynek. És a lapok elfogytak, én pedig itt maradtam kétségek között, hogy vajon mi fog történni a továbbiakban? (természetesen nem tudtam megállni és utánanéztem, igen, lesz folytatása:).

De, hogy, ne csak morogjak, azért azt is megemlítem, hogy America és Maxon számomra még mindig álompár. Húsz éve házasok, de még mindig ugyanolyan forró szerelem köti őket egymáshoz. Minden jelenetükben még mindig érezhető, hogy milyen mély szerelemmel szeretik egymást. Az írónő nem tudott volna annyi jelenetet írni róluk, amennyivel elégedett lehettem volna:). Egyszerűen imádtam őket!!

Összességében nem volt rossz a regény, hiszen szinte egy ültő helyemben kiolvastam. De az is biztos, hogy miután befejeztem az olvasást, egyszerre voltam csalódott és elégedett is egyben, mert hiába lehettem újra Maxon és America világában, de ez a Koronahercegnő még nem ér fel az édesanyjával és a történet sem az eredetivel.
Azért persze nagyon kíváncsian várom a folytatást, mert az írónő elérte azt, hogy teljes bizonytalanságban tartson, ami azért nagy szó:).

Borító: Még mindig a legszebb és legromantikusabb borítók között tartom számon a sorozat borítóit. És ez a borító is követi a hagyományokat. Imádom!

Kedvenc karakter: Maxon, America, Ahren, Kile, Henri és Erik

Szárnyalás: Ahren és Eadlyn kapcsolata és persze a királyi párunk töretlen szerelme

Mélyrepülés: az értékelésben sok mindent felsoroltam, de még mindig hibának tartom a hiányos világfelépítést

Érzelmi mérce: egy-két csók elcsattan

Értékelés:



2015. július 18., szombat

E. Lockhart: A hazudósok - We Were Liars

Ciceró Kiadó 2015
248 oldal
Fordította: Rudolf Anna
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA, realista

Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.
A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el!
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!

A könyv már 2013 decemberében felkerült a TRB listámra, de igazából akkor emelkedett ki a várólistás könyvek százai közül, amikor megnyerte a Goodreads 2014-es legjobb young adult fikció díját. Nyilván lecsap az ilyesmire a magyar könyves piac is, így hamarosan jött is a hír, a Cicerónál fog megjelenni a könyv. Innentől már csak a borítóért izgultam, mert mint az esetek 99%-ában én az eredeti verziót támogatom, A hazudósok esetében elég hamar kiderült, hogy saját borító lesz. Minden rendben is lenne a kékes, tengerpartos borítóval, de valaki megmagyarázhatná, mit keres a vízben oda photoshoppolva egy gumimatracos egyén. A betűtípus, a dombornyomás jól sikerült.
Kedves olvasóm! Ha jót akarsz magadnak, minden különösebb utána járás nélkül, egyszerűen csak szerezd be ezt a könyvet és olvasd el. Az a legjobb, ha semmit sem tudsz a történetről, mert minden egyes részlet spoileres lehet, ami megöli ennek a történetnek a lényegét.
Tudatosan próbáltam kerülni a könyvről minden információt, nem érdekeltek az értékelések és nem néztem fanmade cuccokat sem. Tudtam, hogy olvasni fogom mindenképp, csak a megfelelő pillanatra vártam. Így történt meg a héten ez az egyéjszakás kaland, ami szétmarcangolta a szívemet, és olyan mértékben fölkavart, hogy még a könyves berkeimben sem tudtam beszélni a könyvről. Kellett egy kis idő, amig magamhoz tértem, úja fellapoztam, visszaolvastam részeket.  Ez ugyanis a kétszer olvasós könyvek tipikus példája.
Hazudik az, aki azt mondja, hogy ezt ki lehet találni. Nem lehet. Legalábbis nem az elejétől, és nem minden részletében. Újraolvasva is csak akkor mondanak valamit az információmorzsák, ha már tudod, hogy mi a vége. Folyamatában ez nem jelentős. Csak annyit érzel, hogy valami hamarosan kiderül, valami titok a múltból, amiről nem beszél senki. SENKI. A részleges amnéziás főhőssel együtt küzdesz, elméleteket gyártasz és vetsz el, mindenre fogsz gondolni, csak az igazságra nem.
Nem lehet erre a könyvre azt mondani, hogy a legjobb könyv az életemben és megváltja a világot, blablabla.
DE. Ekkora arculcsapást nem kaptam még történettől, és ez rávilágított arra, hogy ez a könyv maradandó élmény nyújt, különleges, egyedi, jól felépített. Mit is keresek az olvasmányaimban? Pontosan ezeket, hogy érzelmeket váltson ki, hogy kifacsarjon, és velem maradjon sokáig. Megkaptam. Ez nem egy felejthető kategória.
Nem tehetek mást, köszönöm a szerzőnek ezt az élményt.
Az írás stílusa kifejezetten tetszett. Ez kérlek, nem ennek a szerzőnek a stílusa, ez egy amnéziás karakter stílusa, akit napokig elhúzódó migrének gyötörnek, akinek nem elég azt mondania, "fáj a fejem", ő megszemélyesíti a fájdalmat, sokszor durván, élesen, amilyen maga a fájdalom. Szereti a nyakatekert fogalmazást. Ő meséli a történetet, sőt igazi mesék átiratait is beleszövi, és ezek a felbukkanó szösszenetek egytől egyig óriási jelentőséggel bírnak. Telnek a napok és Cadence emlékei visszatérnek, egyik a másik után.
A mondanivalót mindenkinek magának kell leszűrni. Mit jelent gazdag családba születni? Mit vár el egy szülő, nagyszülő az örökösöktől? Milyen társadalmi és faji ellentétek vannak a szereplőkben? Van-e jövője egy gazdag-szegény kapcsolatnak? Mivé teszi az embereket a pénz utáni hajsza? Mivé teszi a családi kapcsolatokat a pénz utáni hajsza? Létezik Isten? Ha igen, miért engedi az ártatlanok nyomorát?
Külön köszönet pogginak a fordításért, imádom a munkáit Gayle Forman óta, tökéletes.
Szóval így néz ki egy értékelés, ha mellőzök belőle mindent, ami a történet tartalmára vonatkozik. Nem elemzem a karaktereket és nem árulok el semmi spoilert. Nem hazudok a könyv végéről, de az igazat sem mondom el. Csak egyet érdemes hangoztatni, olvasd el, mielőtt egy elcseszett tinifilmet csinálnak belőle.


Borító: A gumimatracost kivéve tetszik.
 
Kedvenc karakter: A HAZUDÓSOK élükön Gat.

Szárnyalás: Csokis karamella

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Fájni fog.

Értékelés:

2015. július 15., szerda

Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt - Csajok és csokik #2

A Kolibri Kiadó jóvoltából, július 17-én hazánkban is megjelenik Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt című regénye, a Csajok és csokik sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja a kissé különc, ámde mindig vidám Skye Tanberry rejtélyes álmokkal és kutatással átszőtt történetét.
2015. július 13-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kolibri Kiadó 2015.
388 oldal
Sorozat: Csajok és csokik 2.
Fordító: Angyalosy Eszter
Illusztrátor: Julie Ingham

Goodreads: 4,12
Besorolás: middle grande/YA
Itt megrendelheted:
http://www.libri-kiado.hu/konyveink/konyv/649/Malyvacukor_egbolt_%E2%80%93_Csajok_es_csokik_2.

Skye a világon mindennél jobban szereti az ikertesóját, Summert. Mindig mindent együtt csinálnak, ám Skye újabban kezdi azt érezni, teljesen eltűnik testvére árnyékában, mellette mindig csak a második legjobb lehet. Emiatt is érinti annyira fájdalmasan, mikor kiderül, Alfie is csak azért barátkozik vele, hogy meghódíthassa Summer szívét.
Skye szeretne önmaga lenni, megmutatni saját stílusát és egyéniségét. De nem könnyű elszánnia magát, hiszen egy tökéletes, menő és népszerű ikertestvér mellett miért lenne bárki pont rá kíváncsi?
Öt lány, öt nézőpont, öt könyv. Cherry után a Mályvacukor égboltból megismerjük Skye történetét.
Egy könyvsorozat, melyben minden testvérnek megvan a maga története… Neked melyik lány lesz a kedvenced? Talán a Mályvacukor égbolt főhőse, Skye? Ő az a lány, akinek szőke, hullámos a haja, kék a szeme, egy kissé talán különc, de mindig vidám, kedves és barátságos. Igazi egyéniség.

Ahogy az első résznél is tapasztaltam, sokkal több mondanivaló van a történetben, mint amire a fülszöveg alapján számítottam. Az előző rész Cherry (és az apja) beilleszkedéséről szólt a Tanberry családba, ezúttal a 13 éves ikerpár egyik fele, Skye került a középpontba. A szerző szerencsére nem állt meg annál, hogy az ikerséggel kapcsolatos problémákat boncolgassa, bár ebből is adódott sok megoldandó helyzet, hanem belevitt Skye történetébe egy félig meddig paranormális szálat, ami engem igencsak elvarázsolt.
Halloween alkalmából a testvérek barátokkal kiegészülve a kert végében lévő cigánykaraván-kocsiban mesélnek kísértet történeteket egymásnak. Egy régi história is szóba kerül, miszerint élt itt az 1920-as években egy Clara nevű fiatal lány, akit egy gazdag kérőhöz akartak férjhez adni, de ő beleszeretett a cigánykaravánnal itt táborozó fiatalemberbe. Sajnos a  történet tragikusan végződött, a lány a tengerbe veszett. A társaság lehangolódva indult vissza a házba, ahol nagy meglepetés várta a lányokat. A padlásról lehozott ládában Clara holmiját találják meg, ami leginkább Skye érdeklődését kelti fel, hiszen ő vonzódik leginkább a régi ruhák iránt, az ő szenvedélye a történelem. Ettől a naptól fura dolgok történnek vele, éjjelente Clara világát álmodja maga köré, és egy helyes barna hajú srác, Finch babonázza meg. A baj ott kezdődik, amikor Skye  nem elégszik meg azzal, amennyit a történetről tud, nyomozni kezd, ki akarja deríteni, valójában mi történt Clarával és a cigánykaravánnal. Ez a megszállottság megijeszti a környezetét, eltávolodik tőle az ikertestvére és legjobb barátnője is. Skye nem látja tisztán a helyzetet, azt gondolja Summer mindent elvesz tőle, egyébként is sikeresebb, szebb, tehetségesebb nála, most meg ráadásul a barátnője is hozzá pártol, sőt Alfie, az osztály bohóca is Summerbe szerelmes, és van képe Skye-tól kérni tanácsokat az udvarláshoz.
Mindezek tetejébe Summer karácsonyi kívánsága is teljesül, Valentin napon a szüleik a helyi közösségi házban szülinapi partit rendeznek az ikreknek, aminek a témája mi más, mint a Valentin nap, némi retróval megspékelve. Summer hiába kéri Skye-t, hogy ne Clara ruháját vegye fel, a lány nem hallgat rá, és Summer rossz megérzései valóra válnak.

Nagyon megszerettem Skye karakterét, imádja a történelmet, a régi ruhákat és hordja is őket, teljesen egyéni stílusa van. Kedves lány, segít mindenkinek, imádja a testvéreit. Tetszett, amikor a sarkára állt és ki merte mondani, hogy nem akar több táncórát. A félelmei igenis jogosak voltak, egy ikerpár mindig ki van téve annak, hogy rangsorolják őket. Mindig van közöttük versengés, és az emberekben kényszeredetten ugyan, de kialakul, melyiküket látják jobbnak ebben vagy abban a témában.
Szeretem ebben a sorozatban, hogy a szerző mennyire kihangsúlyozza a család fontosságát. Azt, hogy amiben tudják, segítsék egymást a családtagok. Jelen esetben fontos a családi vállalkozás, a fogadó és a csokimanufaktúra is, mindenki kiveszi a részét az adódó munkákból. Az apjuk lelépése kiborította a lányokat, ráadásul most a világ másik végén vállalt munkát, így a találkozás még nehezebb lesz. A lányok ezt különböző módon dolgozzák fel, Honey a legnehezebben. Skye és Summer mindig ott vannak egymásnak, úgy éreztem nekik ezen is egy fokkal könnyebb túllépni.
Alfie karaktere vicces volt, és tényleg figyelemre méltó a fejlődése. Kicsit féltem, hogy Skye-t megbántja komolyabban, de nem így lett. Nagyon-nagyon jót tett a történetnek ez a kis misztikus szál, ami egyáltalán nem volt erőltetett. A postáskisasszony szavait idézem, akinek némi cigány vér is folyik az ereiben:

"Rengeteg dolog van a világon, amit nem értünk teljesen.. árnyékok a múltból.. a boldogtalanság, a megbánás lenyomatai sok-sok évvel ezelőttről.. Ilyen dolgok nagyon is léteznek Skye, és a tragédiák rá tudják nyomni a bélyegüket a jelenre."

Ó, nehogy kihagyjam az egyik leglényegesebb elemet! Az édességek! Ez már az első résznél is probléma volt, ezt a könyvet nem lehet nassolás nélkül végigolvasni!!! Olvadnak a csokik és más finomságok a nyelveken, képtelenség kibírni, hogy legalább egy valamit ki ne próbálj a receptek közül. Szerencsére lehet kapni már itthon is mályvacukrot, sőt, a mini fajtát is.
Szívből ajánlom ezt a sorozatot a fiatalabb tiniknek, a szerző nagyon ért a korosztály nyelvén, a sorozat nem érdemtelenül fogja belopni magát a szívetekbe.

Borító: Cuki
 
Kedvenc karakter: Skye

Szárnyalás: Minden apró madaras utalás.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Korosztályra jellemző tini vágyódások, aranyosan, kedvesen. 10 éves kortól ajánlom.

Értékelés:
Extraként egy összeállítást hoztam a 20-as évek világából, a ruhákat nézve, nem csodálkozom, hogy Skye nem tudott megválni Clara ruháitól..


Nyereményjáték:

A történet főszereplőjének, Skye-nak van egy ikertestvére, Summer, akit a világon mindenkinél jobban szeret. Ám bármennyire is különleges a kettejük közti viszony, hősnőnk bizony sokszor úgy érzi, testvére árnyékában él.
Így hát mostani játékunk nem is szólhatna másokról, mint az ikrekről. Olyan hírességeket keresünk, akikből - legalább - kettő van, és akár egyikük, akár mindketten közéleti személyiségek.
Nektek nincs más dolgotok, mint az egyes állomásokon található képek alapján kitalálni, melyik testvérpárra gondoltunk, és mindkettejük nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha mind a hét állomást teljesítettétek, esélyetek nyílik megnyerni, a Kolibri kiadó által felajánlott 3 nyereménypéldány egyikét!Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

További állomások:
07.13 Dreamworld
07.15 Kelly és Lupi olvas
07.17 MFKata Goldolatai
07.19 Deszy könyvajánlója
07.21 Szembetűnő
07.23 CBooks
07.25 Zakkant olvas


2015. július 14., kedd

Marni Bates: Itt a vége, lúzer véle! (Smith Gimi 4.)


Egy turné, két könyv, három blogger. Rendhagyó turnénkat olvashatjátok Marni Bates két könyvéről, melyeket a Blogturné Klub három bloggere mutat be nektek, extrákkal és a már megszokott nyereményjátékkal körítve.
Móra, 2015
344 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 3,57
Besorolás: YA, realista, romantikus

Áll a bál a Smith gimiben! Az egész suli bezsongva várja a tavaszi bulit, három diáknak viszont olyan fordulatot hozhat ez az este, amire egyáltalán nem készült fel…
Melanie a csajkódex miatt nem mer járni a barátnője, Mackenzie öccsével.
A lúzer Isobelt az egyik legszexibb srác valamilyen rejtélyes okból randira hívja. A lányt már ettől is épp eléggé kitöri a frász, hát még attól, hogy a kamu kapcsolat Spencerrel esetleg valódira fordulhat.
Corey álmában sem gondolta, hogy egy rocksztárral járni ennyire bonyolult. Vajon elég erős a szerelmük Timmel, hogy megküzdjenek a folytonos médiacirkusszal, na meg a melegellenes tüntetőkkel, akik próbálják kitiltani őket a buliból?
Lehet, hogy ez a bál mégsem lesz mindenkinek leányálom?


És eljutottunk a Smith Gimi sorozatának az utolsó részéhez. Kicsit sajnálom, mert nagyon megszerettem ezt a csipet-csapatot, de hát minden sorozatnál eljutunk egyszer a befejezéshez. Marni ezt úgy oldotta meg, hogy a könyvet három rövidebb novellára darabolta fel, egy-egy olyan különleges páros történetét olvashattuk el, akiknek még nyitott volt a kapcsolata és így haladtunk a nagy végkifejlet, a Végzős Bál felé.

A három novella közül nekem a második tetszett a legjobban, azt nagyon szerettem. Talán azért, mert az volt a leginkább "meseszerű", hiszen a leglúzerebb lány és az iskola egyik TOP fiújának a szerelme, hát valljuk be őszintén, nem túl reális, bár sokan álmodoznak ilyenről. Marni pedig ezt az álmot próbálta valóra váltani. A meseszerű történet ellenére itt éreztem leginkább kidolgozottnak a szereplőket, itt tudtunk meg a legtöbbet a két főhősről. Isobelt nagyon szerettem, imádtam az egyedi stílusát:), Spencer pedig... amennyire ellenszenves volt az elején, annyira beleszerettem én is a végére:).

Második befutóként az első novellát mondanám. Itt Melanie és Dylan keringenek egymás körül, a fiún látszik, hogy lépne, de nem meri megtenni az utolsó lépést, Melanie pedig kerek-perec bevallja nekünk, hogy két dolog is visszatartja - egyrészt, mert Dylan fiatalabb nála, másrészt pedig mert a legjobb barátnője öccse.
Lehet, hogy amiatt, mert nem olvastam a sorozat első kötetét és lehet, hogy ott történtek olyan dolgok, amelyek miatt rajtam kívül mindenki tudja, hogy milyen nagy a vonzalom kettőjük között (Melanie azért egy-két dologra utalt), de én semmi, de semmi kémiát nem éreztem a két szereplő között. Azon felül, hogy Melanie állandóan siránkozott, hogy neki mennyire, de mennyire Dylan kell, nem jöttem rá, hogy mi ilyen különleges a fiúban. 
Ráadásul ebben a részben olvashattunk egy komolyabb témáról is, de sajnos csak futólag. Tudom, hogy mindig azért siránkozom, hogy már elég volt a komoly drámákból, de ez ide szépen beleillett volna, ha az írónő nem veszi félvállról és intézi el az egészet nagyon röviden.

A legkevésbé tetsző novella pedig a harmadik volt, Corey és Tim kálváriája. Rájuk nagyon kíváncsi voltam, hiszen ők voltak az egyszem meleg pár a társaságban, de itt is nagyobbak voltak az elvárásaim, mint amit kaptam. Közös részük alig volt, a novella nagy részét az tette ki, hogy Corey picsog (egyszerűen nincs rá jobb szó), hogy mi lesz velük, hogy fogja tudni feldolgozni a sztárral való együttjárást. Jobban szerettem volna több közös részt a két fiú között, mert amit kaptam, azok épp csak meghozták a kedvemet, hogy még inkább többet akarjak róluk olvasni...

Összességében egy picit összecsapottnak éreztem ezt a befejező kötetet. Mind az első, mind a második novella olyan hirtelen ért véget, hogy először nem is értettem, hogy ez most így mi volt? Aztán persze a következőkben visszatértek a szereplők, úgyhogy valamit azért javult a helyzet, de számomra hiányzott a nagy lezárás.
Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy Marni rajongóinak tetszeni fog ez a zárórész is és ugyanannyira hiányozni fog nekik is a kis csapat, ahogy nekem is. (én pedig megígérem, hogy most már végre elolvasom az első részt is:).

Borító: ugyanaz a véleményem, mint az előzőről: nagyon csajos, nagyon Marnis, beleillik a sorozatba

Kedvenc karakter: Spencer, Dylan, Isobel
Szárnyalás: Isobel és Spencer sztorija
Mélyrepülés: a kicsit elnagyolt történetvezetés
Érzelmi mérce: romantika a köbön, de minden a YA keretei között
Értékelés:

Blogturné extra - Battlestar Galactica - Csillagközi romboló
A második novellában, Isobel kedvenc sorozata a Battlestar Galactica, így megpróbáltam pár dolgot összeszedni róla, hogy Ti is megismerjétek.

A Csillagközi romboló (Battlestar Galactica) egy sci-fi sorozat, amit Ronald D. Moore alkotott újra a kétezres években, s először az Egyesült Királyságban, majd az Amerikai Egyesült Államokban vetítették.

A sorozat egy háromórás minisorozattal kezdődik, mely után kezdődik a sorozat valódi első évada. Több folytatás, film és/vagy spinoff készült belőle. Az egész franchise cselekménye, amely az emberiség és az általa teremtett gépek, a cylonok háborúskodására épül; valamint az ebben főszerepet játszó Galactica nevű hadihajó (a szinkronban "csillagközi romboló") legénységéről; amely az emberek utolsó megmaradt mentsvára.
Csaknem 40 év telt már el azóta, hogy az emberiség tizenkét kolóniája először találta magát szemben a cylonokkal. Az akkori harcok során sikerült megszabadulni tőlük, ám most visszatértek, hogy kegyetlen tervüket végrehajtsák. Elűzték az embereket otthonaikból, és bolygóról bolygóra portyáznak a túlélők után, nyomukban halál és pusztulás jár. A Galactica csillaghajó és maroknyi űrflottájának utasai (50 000 ember) a cylonok által elpusztított civilizáció utolsó túlélői, akik egy legendákból ismert bolygót keresnek, ahol letelepedhetnek és ahol új esélyt kaphat fajuk a fennmaradásra. A legendás bolygó neve: Föld. Útjuk során azonban tartaniuk kell attól, hogy a cylonok ismét rajtuk ütnek…

És a sorozat trailere:


Forrás: Wikipédia

Nyereményjáték:
A gimis évek tagadhatatlanul mély nyomot hagynak mindenki életében, nem is csoda hát, hogy annyi film és sorozat szól azokról a tini próbáló évekről. Mostani játékunkban ezek közül szeretnénk néhány híres darabot felidézni. A feladatotok nem más, mint hogy a főszereplő színészek és színésznők képei alapján kitaláljátok, mi azoknak a filmeknek avagy tv-sorozatoknak a címe, amelyben az ő középiskolai kalandjaiknak lehetünk tanúi.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



A blogturné további állomásai:
Menő-riadó Kambodzsában
Július 2 -  Angelika blogja
Július 5 - Kelly Lupi olvas
Július 8 - Dreamworld

Itt a vége, lúzer véle
Július 11 - Angelika blogja
Július 14 - Kelly Lupi olvas
Július 17 - Dreamworld

2015. július 13., hétfő

Mán-Várhegyi Réka: A szupermenők


A Tilos az Á jóvoltából jelenik meg Mán-Várhegyi Réka könyve, A szupermenők; Marci, Nihil, Hajni, Panni és a többiek története a középiskolai életről: barátságról, útkeresésről és persze az elmaradhatatlan szerelemről.
Július 13 - 17 között a Blogturné Klub három bloggere teszi közzé a véleményét a könyvről és az történethez kapcsolódó extrák mellett, ha jól válaszoltok a kérdéseinkre, akkor nyerhettek 1-1 példányt a könyvből!

Tilos az Á, 2015
392 oldal
Besorolás: realista, YA


Főhősünk neve egyszerű és hétköznapi: Szabó Marci. Egyébként lány, és most tölti a tizenhatot. Hogy miért Marci? Mert a Marcellinánál (ami az eredeti neve) még egy fiúnév is jobb, legalábbis szerinte. Történetünk elején Marci élete kész katasztrófa: szülei elváltak, emiatt az anyjával és magába forduló nővérével a napfényes belvárosi lakásból egy panelbe költöznek. Az új otthonnal új suli is jár, ami nem más, mint a helyi középiskola, a Spuderka. Tagozat nincs, szakkörök is alig, a tanárok és a diákok nagy része első látásra elmebeteg. A kezdeti rémálom után Marci mégis barátokra talál, ők a beszédes nevű Nihil (szüleinek: Laura), a stíluskirálynő Hajni és az eminens Panni. Hogy mi bennük a közös? Természetesen az, hogy ők nem menők. És nem is akarnak azok lenni. Vagy talán mégis?

Marci többszörösen is hátrányos helyzetű. Kezdve a nevével, ami miatt mindenki fiúnak hiszi előszőr, pedig a hivatalos neve Marcellina, amit anyukája az azonos nevű énekesnő utána adott a lányának.
Aztán persze ide tartozik az is, hogy a szülei épp válófélben vannak, ami miatt anyuci a két lányával elköltözik a hatalmas belvárosi lakásukból egy aprócska panellakásba.
És akkor azt még nem is említettem, hogy a jövője is gyászosnak tűnik, hiszen a nagy hercehurca közepette abba a művészeti középiskolába nem lesz helye, ahová nagy örömmel ment volna, helyette a lakótelepen lévő "csóró" középiskolában kap nagy nehezen helyet. Ahová egyáltalán nem vágyik. Ahol kiközösítik, mint későn jövőt, mint különcöt és mint új diákot. De Marci ahelyett, hogy végleg depissé és számkívetetté válna, összehozza a saját baráti társaságát és úgy döntenek, hogy ők is menők lesznek...

A furcsa borítója miatt először nem igazán jöttem lázba, de végül a fülszövege meggyőzött. Hiszen iskolában játszódik a történet itthon Magyarországon, és ez számomra többszörösen is olyan vonzó dolog egy regényben, ami végül is meggyőzött, hogy igen, el akarom olvasni.
A történetbe pedig szinte azonnal beleszerettem, sokszor még a metróról se volt kedvem leszállni, annyira belemerültem Marci naplójába.
Először az fogott meg a regényben, hogy itthon játszódik és egy teljesen átlagos középiskolában, ahová akár te vagy én is járhatnánk / járhattunk volna, így bárki könnyedén bele tudja képzelni magát Marci helyzetébe. A Spuderka János Középiskola (ez a név...:) egy nem túl gazdag, nem túl jól felszerelt iskola. Marci eleinte nagyon utálja, hiszen a régi iskolájában 29 szakkör működött, itt alig van egy-kettő, így számára ez totális visszaesés az "elit" iskolája után.
De a gyerekek - ahogy egy-két nap alatt erre maga is rájön - ugyanolyanok mindenhol. Itt is és ott is volt egy "menő mag", akiket mindenki majmol, irigyel és persze ott vannak a többiek. Itt is és ott is ugyanúgy meg kell küzdeni, hogy befogadjanak, ami a mai világban nem is olyan könnyű.
Én nem most jártam középiskolába, ezt beismerem, de azt tudom, hogy akkor is ahogy elkezdtük az első osztályt, szinte azonnal kialakultak a klikkek, ahová később bekerülni nagyon nehéz volt. De ahogy haladtam a regényben, úgy éreztem egyre inkább azt, hogy az akkori "szociális hierarchia és harc" a maihoz képest szinte gyerekjáték volt. Az írónő nagyon ügyesen szőtte bele a mai kor divatos dolgait - Facebook, Twitter, posztolás, szelfizés, okostelefonok és még sorolhatnám - amelyeknek nagyon fontos szerepe van a mai fiatalok életében. Nemhiába szelfizik és posztol állandóan magukról képet Kitti és Angéla, a Spuderka két "méhkirálynője", és jogosan mondja azt Marci anyukája a lányának, hogy:

                    A te korodban a Facebookról kilépni felér egy szociális öngyilkossággal.

hiszen ezek a dolgok bármennyire is furák, de tényleg szinte átszövik a mindennapjainkat; a legtöbb fiatal ezekkel méri, hogy mennyire menő, mennyire szeretik a többiek, a regény pedig ezzel lesz teljesen hiteles.
Miután sikerült ennyire elkalandoznom az eredeti témától, azt azért elmondom, hogy mi tetszett még nagyon: a szülők története elbújtatva a háttérben. A kapuzárási pánikkal küzdő és emiatt minden felrúgó idősödő zenész apuka és az eleinte teljesen kétségbeesett, de később a lábára álló anyuka sztorija - mindez Marci fanyar humorú tolmácsolásában. Mert igen, Marci naplót vezet és mindenről beszámol nekünk, de olyan könnyed, fiatalos stílusban, ami nagyon gördülékennyé teszi az olvasást.
Élveztem, hogy sok olyan probléma előkerült, amivel a fiatalok nap, mint nap szembesülnek, de mégsem nagyon megrázó, komoly témák, amelyek - őszintén bevallva - számomra néha már sok a mostanság olvasott realista regényekben.
A szerelmi szál aranyos volt nagyon, imádtam átélni Marcival az első nagy szerelem összes örömét, izgalmát  és kínját. Vajon rámnéz? Ha rámnéz, akkor vajon akar valamit? Miért nem ír/hív/beszél velem? Vajon most megcsókol? Miért akar megcsókolni? Miért NEM csókolt meg? És még sorolhatnám napestig:). Bár eleinte nem nagyon értettem, hogy miért van úgy oda "Csápért" Marci, amikor csak egyszer látta. Aztán persze én is megszerettem a srácot és onnantól már nagyon szurkoltam értük.

Összességében egy könnyed, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas regényt olvashattam, amely sok humorral átszőve mutatja be, hogy nem kell mindenáron majmolni a "nagymenőket", hiszen mindenkiben lapul valami olyan plusz, amit ha sikerült előhoznia magából és megmutatni a többieknek, akkor ugyanolyan értékes és izgalmas tagja lehet a társaságnak, mint a sokszor csak a külsősége miatt sztárolt nagymenők.
Elsősorban lányoknak ajánlanám a történetet, hisz Marci révén főleg a tinilányok problémáival szembesülünk és azokat próbálja megoldani a maga módján.
Egyetlen egy dolgot sajnálok csak, de azt nagyon - hogy ez nem sorozat. Szívesen olvasnék még Marciról és a barátairól, hogy hogyan alakul a sorsuk a továbbiakban:).

Borító: Fiatalos, a szereplőket felfedeztem a rajta látható karakterekben, de valahogy mégsem az én világom ez a borító. 
Kedvenc karakter: Marci, Nihil, Panni, Dax

Szárnyalás: a humor, az együttes nevek, mint "Agyelszívók" és a "Pénelopé and The Gang", fellépés, a Halloween buli

Mélyrepülés: olvastam volna még szívesen tovább

Érzelmi mérce: sok minden történik a regényben, de minden a YA keretei között

Értékelés:

Blogturné extra - egy rövid részlet a könyvből, az osztály bemutatása

Az utolsó padban ülnek a Bikák. Őket hiperlazáknak is lehetne nevezni, térdig letolt bő farmer, kilógó alsógatya, vonagló járás, baseballsatyi és rapperekre jellemző gesztikulálás jellemzi a társaságot. Minden jel szerint az átlagosnál kisebb szókészlettel rendelkeznek, mert ugyanazokat a szavakat ismétlik, mint például a "yo" és "gangsta". A Tasnádi Emil amúgy az igazgató fia, és Nihil szerint tavaly még normális volt, csak közben behiperlazult.
A Dudás-Mészáros-duóval bajban voltunk. Miután a Bűzlő Banyákat elvetettük, mert a banya szó túl barátságos hozzájuk képest, akárcsak a Bestiák, amin szintén gondolkoztunk egy darabig, de végül az enyhén ironikus Bjutikvín csoportnév mellett döntöttünk.
Nihil elmesélte, hogy a suliban minden évben szokott lenni egy karácsonyi buli, amikor a Spuderka mindenféle menői valami díjat kapnak. Nihil szerint ez egy viccesnek szánt esemény, a diákok viccesnek szánt titulusokat szavaznak meg - például legemóbb emó, legmosolygósabb arc, legcukibb pár -, és itt tavaly Angéla nyerte el a Spuderka jó csaja címet. Kitti nem nyert semmit, pedig ugyanúgy néz ki, mint Angéla. Bizonyára ez a barátságuk ok és következménye egyben.
Mindketten soványak, ombre hajzuhatagot és rikító színű, tapadós cuccokat hordanak. Nem értettem, Angéla hogyhogy már első éves gimnazistaként ekkora népszerűségre tett szert, de Nihil szerint itt mindenki régebbről ismeri egymást. Ez azért sok mindent megmagyaráz.
Mint a térképen látható, a Birkáknak keresztelt csoport tagjai vannak a legtöbben, ők a Bjutikvínék udvartartása. Feltétlen tisztelettel adóznak Dudáséknak, és gondolkodás nélkül teljesítik minden parancsukat.
A Birkák egyik specialitása, hogy valami bizarr véletlen folytán az összes idetartozó fiú Kristóf névre hallgat. Ezek a Kristófok Nihil szerint halálosan és reménytelenül szerelmesek Angéláékba.
A Balekok azt képzelik magukról, hogy ők mindenkivel jóban vannak az osztályban. Az ócska szóviccek mesterei, de legszívesebben ők is másokon röhögnek, ha lehet.
A bugattisokról már írtam, látványos külsejük ellenére (feltételezhetően David és Victoria Beckham stílusát követik) visszafogottak, nem keverednek konfliktusba, és nem röhögnek Dudásék béna viccein, ugyanis senki viccein nem röhögnek. Nihil mesélte, hogy ipszilonnal írják a becenevüket, amin fetrengtünk a röhögéstől.
Bernát Sanyikáról már szintén írtam, szegény tényleg kicsit furának tűnik, nagyon vastag szemüvege van, és fül alá érő haja, kicsit fura a mozgása is, és bambán vigyorog. De Nihil szerint nagyon jó tanuló, igaz csak dolgozatokat ír, soha nem szokták feleltetni, mert erősen dadog. Én még nem hallottam beszélni.
Fábián Hajninak és Petyovszky Panninak pedig azért adtuk a Bigyók elnevezést, mert nem találtunk jobbat. 
Nihil meg én - mint a táblázatban látható - Barátnők lettünk. :)

Nyereményjáték:
Szabó Marci rádiózik a könyvben, ezért a blogjaink is egy játék erejéig DJ-vé változnak és egy meghatározott témában nyomatjuk a műsort.
A feladatotok az, hogy kitaláljátok milyen stílust képviselünk és írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe.

 


Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll a rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:  
07.13. Kelly és Lupi Olvas
07.15. Roni Olvas
07.17. Zakkant Olvas

Rendszeres olvasók