KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2018. szeptember 24., hétfő

Tricia Levenseller: Daughter ​of the Pirate King – A kalózkirály lánya (A kalózkirály lánya #1) - EXTRA ÁLLOMÁS


Ősszel a Könyvmolyképző kalózvizekre evez - nem is akárhogy! Rögtön a kalózkirály badass lányához csatlakozhatunk egy küldetésen. Nem semmi izgalmak, vízi csaták, árulások és természetesen titkok, no meg kalóztérkép színesítik az oldalakat - amikből Te is ízelítőt kaphatsz, ha a Blogturné Klubbal tartasz extra hosszú, 14 állomásos turnénkon!

Ha ügyesen vitorlázol, a könyv 3 példányának egyike is a Tiéd lehet.

Könyvmolyképző, 2018
288 oldal
Fordította: Szabó Krisztina
Goodreads: 4,0
Besorolás: YA

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történet.

Kicsit rendhagyó módon, most nem egy értékelést olvashattok, hanem a könyv turnéjának egyik extra állomását, ahol érdekességeket osztunk meg a könyvről. Természetesen a turné későbbi állomásán értékelni is fogom a könyvet:).

EXTRA ÁLLOMÁS - interjúfordítás

Mi ihlette A kalózkirály lánya megírását?
A Karib-tenger kalózai mozifilmek hozták meg az érdeklődésemet a kalózok iránt. Miután beleszerettem a filmekbe, elkezdtem hasonló történeteket keresni, de írott formában. Nagyon csalódott lettem, amikor kiderült hogy csak néhány kalózos YA regény létezik és még kevesebb, amely női kalózokról szól. Ezt az űrt akartam betölteni. 

A popkultúra egy adott kalóza ihletett meg vagy általánosságban az elemei? 
A popkultúra kedvenc kalóza számomra Jack Sparrow. Imádom, hogy mennyire okos. Bármilyen
Jack Sparrow
helyzetből képes kimászni, általában úgy, hogy hagyja, hogy az ellenségei alábecsüljék. És olyan átkozottul vicces! Emellett Hook Kapitány a Once Upon a Time (Egyszer volt, hol nem volt) sorozatból az, aki nagyban meghatározta azt, hogy én hogyan képzeltem el a kalózaimat. Ő egy valódi egyéniség. A Dreamwork Szinbádja pedig abban segített, hogy el tudjam képzelni, hogyan működik egy hajó.
Imádom az összhangot a legénység között és ahogyan törődnek egymással ebben a filmben. Ez volt az első alkalom, hogy egy kalózos filmben ilyet láttam.  
Habár leginkább a valódi kalóznők inspiráltak. Ching Shih, egy kínai, prostituáltból lett kalóz; Jeanne de Clisson, egy francia arisztokrata, aki egy bosszú miatt vált kalózzá; és Grace O'Malley, az ír kalózkirálynő - ők voltak a legnagyobb ötletadóim.

Hook kapitány
Miért alkottad meg Alosát ennyire erős főhősnőnek? Válasz lehet a történelmi, férfi-központú kalóz kultúrára? 
Annyira jó volt Alosát ennyire erős főhősnőnek megalkotni. Amikor az emberek a kalózokra gondolnak, általában Feketeszakáll ugrik be nekik. Meg akartam mutatni, hogy a nők ugyanolyan brutálisak és vadak lehetnek, mint a férfi kalózok. És valójában TÉNYLEG AZOK VOLTAK! Olyan sok valódi, női kalózkapitány volt, akik különösen kegyetlenek voltak, ahogy említettem az előző kérdésre adott válaszomban. Megpróbáltam arra gondolni, hogy mennyire vadnak kellett lenniük ahhoz, hogy ilyen sok férfit irányíthassanak (Ching Shih több tízezer férfit vezetett!)

A kalózkirály lánya az első, bemutatkozó regényed. Hogyan készült? Voltak meglepetések az írás során?
Habár A kalózkirály lánya lett a debütáló regényem, de valójában ez már a negyedik regény, amit befejeztem. Izgalmas volt, hogy végre van egy olyan könyvem, ami eljutott a kiadásig. Volt két előző regényem, amit beadtam, mint kéziratot, de nem sikerült az eladásuk, így elég idegőrlő volt várni ennél a regénynél a hírekre. Onnantól, hogy beadtam a kéziratot egészen addig, ameddig aláírtuk a szerződést, 8 hónap telt el. Ezen a ponton nem volt semmi meglepetés, hiszen ezen a folyamaton már végigmentem régebben is. Amire azonban nem számítottam, hogy mennyire csodálatos szerkesztőm van. Annyira jó a munkájában és olyan szerencsésnek és hálásnak érzem magam, hogy itt van ő nekem.
A kalózkirály lányához új ügynökkel írtam alá szerződést és olyan könnyű dolgozni vele. Azt hiszem, hogy nagyon jól dolgozunk együtt. Így azt gondolom, hogy a legnagyobb meglepetés ez a két új kapcsolat lett, amit a könyv eladása és szerkesztése hozott!

Hogyan kezdesz neki a negatív szereplők vagy a főhősök megírásához?
Ugyanúgy kezdek neki a negatív szereplőimhez, mint az összes többi karakterhez. Megvan a saját céljuk, félelmeik és furcsa tulajdonságaik. Azt akarom, hogy ugyanolyan valós személynek érezzük őket, mint a többi szereplőt. Megpróbálok úgy gondolni rájuk, mint akinek a céljaik ellentétben állnak a főhőseim céljaival. Ez segíti a történetben a konfliktust kialakítani.

Mi könnyebb, első vagy utolsó sort írni?
Az első sort sokkal könnyebb megírnom. Amikor eldöntöm, hogy hol akarom a történetet elkezdeni, akkor az első sor nagyon gyorsan jön, valami, ami megmutat egy szereplőt vagy a nyitójelenetet - valami, ami az olvasót arra készteti, hogy tovább olvasson. Az utolsó sorok nagyon trükkösek, mivel olyanok, mint egy búcsú. Nagyon nehéz megtalálni a megfelelő szavakat.

Hogy néz ki a környezet, ahol írsz? Szükséged van bármire az íráshoz?
Bárhol tudok írni. Csak laptopomra van szükségem a vázlatommal és már jó vagyok. Fehér zaj (mint például egy ventillátor) a háttérben segít, de nem szükséges. Írás közben nem tudok zenét hallgatni. Túlságosan zavarónak találom.

Ha lenne kalózneved, mi lenne az?
Tricia, a Rettenetes.

Forrás: www.hypable.com

És még egy érdekesség:

Miért voltak "félszeműek" a kalózok?

Illetve nem is annyira a félszeműség a kérdés, hanem miért viseltek ennyien szemkötőt. Nem, nem
azért, mert ilyen nagy számban veszítették el a fél szemüket, (bár ez is előfordult a harc hevében) hanem egy taktikai ok miatt.
A kalózok ugye rengeteg időt töltöttek a tengeren és elég gyakran kellett lemenni a világos fedélzetről a hajó sötét mélyébe.
Tudósok már régen kiderítették, hogy a szemnek jó pár perc kell ahhoz, hogy a világos után a sötéthez tudjon alkalmazkodni, ez azonban abban az időben akár élet-halál kérdése is lehetett. A kalózok hamar rájöttek arra, ha az egyik szemüket folyamatosan sötétben tartják (lefedve) és a hajó mélyére kell lemenniük, leérve egyszerűen felcserélték a szemkötőt és a huzamosan sötétben tartott szem másodpercek alatt alkalmazkodott a sötéthez és jobban láttak vele.

Nyereményjáték:
Kalózos könyvvel turnézunk, kalózos játékkal érkezünk! Mi más is lehetne a feladat, mint megtalálni a kincset?
De azért van még, ami fontos: útközben van néhány olyan hely a térképen, amit érinteni kell. 
És hogy hogyan?
Minden állomáson, egy szóra linkelve elrejtettünk egy térképdarabot. Természetesen a térkép a kulcs a kincshez, de mint mondtuk, nem csak az X helyét keressük, hanem azt is, melyik állomásokon találtátok meg a helyeket, amiket érinteni kell útközben.

Kincsvadászatra fel!

Ha ügyesen vadásztok, a könyv 3 példányának egyike lehet a Tiétek!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.




A blogturné további állomásai:
Szeptember 21 - Értékelés - Deszy könyvajánlója
Szeptember 22 - EXTRA állomás - Hagyjatok! Olvasok!
Szeptember 23 - Értékelés - Sorok között blog
Szeptember 24 - EXTRA állomás - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 25 - Értékelés - Könyvvilág
Szeptember 26 - Értékelés - Ambivalentina
Szeptember 27 - EXTRA állomás - Deszy könyvajánlója
Szeptember 28 - Értékelés - CBooks
Szeptember 29 - Értékelés - Hagyjatok! Olvasok!
Szeptember 30 - EXTRA állomás - Sorok között blog
Október 1 - Értékelés - Dreamworld
Október 2 - Értékelés - Kelly & Lupi olvas
Október 3 - Értékelés - Nem félünk a könyvektől
Október 4 - EXTRA állomás - Interjú az írónővel - Deszy könyvajánlója

2018. szeptember 23., vasárnap

Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok!

Rácz-Stefán Tibor idén ősszel újabb könyvvel jelentkezik: Élni akarok címmel. Tőle már jól megszokottan előkerülnek nehéz témák, élvezhetjük a popkultúra utalásokat és természetesen a romantikus szívűek egy újabb párosért szoríthatnak. De figyelem - nem garantáljuk, hogy ezúttal szárazon maradnak a szemek!
Egy jó csomag zsepivel felszerelkezve a Blogturné Klub csapata is elindult, hogy megismerje Lilla és Noel történetét. Tartsatok velünk, és ha ügyesek vagytok, a könyv 3 példányának egyike is a Tiétek lehet a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2018. október 05.
256 oldal
Besorolás: YA, romantikus, betegség

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!

Fortepex. Ez a gyógyszer az, ami gyakorlatilag egyfajta kegyes halált engedélyez a használójának a rák végső stádiumában. Természetesen ez a szerző találmánya, a való életben nincs ilyen. Ha az orvos felírja ezt, az azt jelenti, semmilyen gyógymód nem segít, már nincs esély hangyányi javulásra sem. Viszont ha ezt beszeded, átmenetileg, néhány hétig jól leszel,  rendbe teheted a dolgaid, együtt lehetsz a szeretteiddel, és nemcsak a betegágyból válthatsz velük pár szót. A lassú, hónapokig tartó vegetálás helyett kapsz pár hetet, amikor még élheted az életed, kihúzhatsz pár tételt a bakancslistádról. És az sem mindegy, hogyan búcsúzol el, hónapokig tartó fájdalmas szenvedést hagysz magad után, vagy csak pár nap morfiumos lebegést kell végigasszisztálni a szeretteidnek.
Lilla pont ebben a helyzetben van, már hosszú évek óta küzd a betegségével, és az utolsó műtét sem hozott jó eredményt. Sőt, a szervezetét menthetetlenül behálózták az áttétek, még ha senki sem akarja kimondani, akkor is tudja ezt, tudomásul vette, hogy itt a vég. Lilla most lett 18 éves, így kérheti a Fortepexet az orvosától, de hogyan fogja fogadni a  döntését az apja, aki a feleségét is elvesztette tíz évvel ezelőtt?
Ezzel a felütéssel indul a regény, amire már nagyon kíváncsi voltam, hisz bloggertárs szerzőről van szó, és sejtettem, hogy ez a történet rázós témájú lesz. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy vajon a saját életében használná-e ezt a szert, ha megtehetné? Én azonnal igent mondanék rá, és ez máris egy közös vonást eredményezett a főhőssel, aki mellesleg el is viszi a hátán a történetet. Nagyon erős, felelősségteljes, intelligens  lányt ismertem meg benne, aki úgy akarja itthagyni ezt a a világot, hogy megpróbálja rendezni a dolgait, például kibékíteni a nővérét az apjukkal.
Nehéz a családtagoknak, kegyetlenül nehéz. Tibi szerintem remekül megjelenítette a tépelődéseket, a ki nem mondott szavak okozta feszültségeket, majd sikeresen feloldotta ezeket a komoly beszélgetésekkel, amik végül leomlasztották a falakat. Lilla apja különösen érdekelt, mint szülőt, őt közel éreztem magamhoz, meg voltam elégedve a változásával, amivel végül elfogadta Lilla döntését.

Imádtam a könyv szerkezetét. A jelenben vagyunk, de vannak visszaemlékezős részek, amik egészen 8 évvel korábbról indulnak és egyre közelebb az időben a jelenhez zárkóznak fel. Ezekből megismerhettem a betegség kialakulását, a folyamatos nehézségeket, a család, barátok hozzáállását. Sok apróságnak tűnő dolog merül fel ezekben a fejezetekben, amik szorosan kötődnek a végjáték bakancslistájával, amik nagyon is fontos tételek. Lilla azt szeretné, ha az életére visszaemlékező szerettei nem egy kórházi ágyra emlékeznének, hanem vidámságra, a csillogó szemű Lillára, aki végül megvalósítja néhány vágyát.
Noel egy aranyos színfoltja volt a regénynek, jó lenne, ha a valóságban is lennének ilyen srácok.
Lilla próbált vele kapcsolatban nagyon erős lenni és nem beleszeretni, de ezt nem lehet csak úgy eldönteni. Tetszett a mód, ahogy a szerző megoldotta kettejük búcsúzását.

Nekem egy elég fontos jelenet volt kérdéses ahhoz, hogy csak úgy túllépjek rajta. Lilla első otthon töltött éjszakája alatt felébred és kinyitja az ablakot. November végén vagyunk, hideg, késő éjjel. Épp egy üstökös húz el a feje fölött. Nos, nem vagyok csillagász (de az akartam lenni),  amit erről tudok az merőben más. Az üstökösök baromi messze vannak, így nagyon lassan haladnak az égbolton, és ezzel együtt igen kicsinek is látszanak, igazából szabad szemmel amúgy is csak néhány. A Halley-üstökös viszonylag nagyobb, de az 1986-ban volt itt utoljára és kb 75 évente jár földközelben.  Nincs akkora fénye, hogy bevilágítsa az éjszakát, legalábbis annyira, hogy Noel a szomszéd házból tökéletes fotót készítsen. De engedjünk meg ennyi írói szabadságot!

Mostanában szinte divatosnak mondható ez a téma, rengeteg a veszteségfeldolgozás, elengedés, halálos betegség köré épülő regény. Tibi könyvén azonban éreztem a személyes érintettséget,  a téma iránti tiszteletet, átjött, hogy utánanézett a tényeknek, valamint rengeteg szép gondolattal örvendeztetett meg. Örültem a magyar környezetnek, értékeltem, hogy a betegség nem lett túlmagyarázva, érthető volt minden orvosi, kórházi  utalás. A karakterekkel kapcsolatban nem volt problémám, kimondottan tetszett Lilla nővérének, Edinának leszbikussága, és ahogy végül felvállalta önmagát.
Összességében örülök, hogy elolvashattam, a regény megállja a helyét. Ajánlom azoknak, akik elkísérnének egy fiatal lányt az utolsó heteiben, és nem bánják, ha ehhez el kell fogyasztaniuk pár zsebkendőt.

Borító: Nagyon szép

Kedvenc karakter: Lilla

Szárnyalás: Noel levele

Mélyrepülés:  - 

Érzéki mérce: Mégiscsak meglesz az az első csók.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték

Mostani játékunkban nosztalgiára invitálunk titeket. A szerző régebbi könyveiből hoztunk nektek egy csokorra való idézetet, a feladat pedig egyszerű és logikus: fejtsétek meg, az egyes állomásokon olvasható részletek Rácz-Stefán Tibor melyik művéből származnak, és írjátok be a címeket a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Feladvány:

– Megmutatom, hogy hol lakom.
– El akarsz csábítani? – kérdem hetykén.
– Azt szeretnéd? – Szerintem fogalma sincs arról, hogy éppen flörtöl velem.


 a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

09.23 - Értékelés - Kelly & Lupi olvas
09.24 - EXTRA - Hagyjatok! Olvasok!
09.25 - Értékelés - Hagyjatok! Olvasok!
09.26 - EXTRA - Deszy könyvajánlója
09.27 - Értékelés - Deszy könyvajánlója
09.28 - Értékelés - Könyv és Más
09.29 - Értékelés - Zakkant olvas



2018. szeptember 22., szombat

Simone Elkeles: How to Ruin My Teenage Life - Tönkretett tinikor (Hogyan tegyük tönkre #2)


Amy ezúttal hazai terepen mesél: a szeleburdi lány most Chicagóban dekkol, az apjával él, a kutyája zűröket okoz, közeleg a sulibál, a pasija pedig az Izraeli hadseregben harcol…
A különleges regényről a Blogturné Klub bloggerei mesélnek, és ha szerencsés vagy, megnyerheted a regény 1 példányát is. Játssz velünk!

Könyvmolyképző, 2018
264 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,06
Besorolás: YA, romantikus, realista

"Anyukája férjhez megy, kiköltözik a városból, ráadásul hamarosan még kisbabát is vár az új családjában. Amy az apukájához költözik Chicagóba, és regisztrálja őt egy internetes társkeresőre.
Mi van még? Amy kutyája, Vakarcs teherbe ejti a mogorva szomszéd díjnyertes uszkárját, így a lánynak részmunkaidős állást kell vállalnia, hogy – az említett randioldal regisztrációs költsége mellett – kifizesse az állatorvosi számla felét. Ráadásul itt ez a tök idegesítő srác, Nathan, aki nemrég költözött a szomszédba. Szerencsére Amynek van egy helyes pasija, Avi. Csakhogy ő inkább antipasi, mert az izraeli hadseregben szolgál még három évig.
Mihez kezdjen az ember lánya, amikor minden és mindenki felesküdött rá, hogy tönkretegye az életét?"

Az első rész turnéjában nem vettem részt, épp az olvasási válságom közepette voltam. Viszont ahogy újra megjött a kedvem a könyvekhez, azonnal lecsaptam az első részre, hiszen Simone Elkeles a Perfect Chemistry trilógiájával nagyon belopta magát a szívembe. Ráadásul Izrael számomra egy sötét folt, a történet pedig izgalmasnak tűnt, így kíváncsian vágtam bele a könyvbe. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a főhősnő stílusától eltekintve nagyon tetszett a történet, így, amikor megtudtam hogy a második résszel is turnézunk, még ha az utolsó pillanatban is, de jelentkeztem rá mert nagyon kíváncsi voltam, hogy a nagy távszerelemből mi lesz (és hogyan fogja Amy mindezt elszúrni... :)
Sajnos (vagy nem), de majdnem igazam lett. Ebben a részben Amy saját közegében követhetjük nyomon főhősnőnk csetléseit-botlásait, hiszen, aki az első részt olvasta, az már tudja hogy Amy minden, csak nem egyszerű. Amivel csak lehet bonyolítja az életét. Hol az édesapját regisztrálja egy internetes tárkeresőbe és hozza rém kellemetlen helyzetbe, hol a kutyájára nem tud odafigyelni és az lelkesen él szerelmi életet egy számára tiltott kutyával, hol pedig szerelmi háromszögbe keveredik egy olyan sráccal, aki a nagyon kedvelt Avi totális ellentéte.

Ha már ennél a szerelmi háromszögnél tartunk. Itt - bár Nathan egyáltalán nem jött be nekem, de valahol megértettem Amyt. Hiszen Avivel bár összejöttek az előző részben, de nem fogadtak egymásnak semmit, hűséget meg egyáltalán nem. Avi eltűnik, de úgy látszik, hogy ez csak a lányra érvényes, mert Amyn kívül mindenkivel kapcsolatban marad. A lány pedig fiatal, dögös, pont abban a korban van, amikor a srácok a legtöbb lány központi gondolatai. És ahogy a könyvben is mondja, jönnek a bálok, jönnek a programok, ha Avihez - ahhoz a sráchoz, aki nem akarta komolyra fordítani a kapcsolatot - hűséges marad, akkor mindenhol egyedül lesz. Ha elfogadja egy fiú meghívását, akkor ez most megcsalás? Nehéz igazságot tenni.

Amy sajnos ebben a részben sem került hozzám közelebb. Ahhoz képest, hogy 17 éves, számomra egy 13-14 éves lány szintjét hozzá ismét. Értem, hogy a tettei jó részét a jószándék vezérli és ahogy az első részben, úgy itt is nagyon szép jellemfejlődésen megy keresztül, de ugyanezt láthattuk az első részben is. Nem szeretném látni, hogy a harmadik részben ugyanezen az úton megyünk keresztül.

Avi amennyire nagy szerelem volt az első részben, itt már nem éreztem ugyanezt. Az első részben megértettem az indokait, hogy miért nem akar Amyvel komolyabb kapcsolatot, hiszen a 3 év katonaság és a több ezer kilométeres távolság még külön-külön is nagy kihívás lenne egy ennyire friss párnak, de együttesen meg kifejezetten megoldhatatlannak tűnik. De mégis olyan féltékenységi rohamnak vagyunk szemtanúi, amikor Amy egy másik sráccal van együtt, hogy "öröm" nézni. Ráadásul úgy, hogy szegény lányt teljes mértékben kétségek között hagyta, hogy most akkor mi is van kettőjük között...

Ami viszont nagyon tetszett, az az írónő azon próbálkozása, hogy megismertesse velünk a zsidó vallást. Minden egyes rész elején, az adott fejezettel kapcsolatos tanítást olvashattuk - kicsit Amy fordításában, ami azért sokat segített a megértésben. Semmi erőszakosság nem volt benne, én kifejezetten élveztem (az már csak hab volt a tortán, hogy én, aki életében soha nem akarta megnézni Izraelt, az első rész után kifejezetten kíváncsi lettem rá:). Szóval az írónő jó munkát végzett:).

És az új helyszín? Nekem picit kommersz lett a különleges Izrael után, de érdekes volt látni, hogy Amy otthon is képes ugyanolyan hülyeségeket elkövetni, mint a számára ismeretlen terepen. Az iskolás társak ugyanolyanok voltak, mint bárhol máshol, megvoltak a rosszakarók, a hűséges barátok, az izgalmas, rejtélyes új fiú és még sorolhatnám - tehát, mint bármelyik másik YA regényben.

És a befejezés? Nekem akár lehetne így is vége a történetnek, bár kíváncsi lennék rá, hogy mi lesz a nagy fogadalmakból:). Ahogy láttam van harmadik rész is, szóval szerintem túl sokat nem kell rá várni és megtudjuk:).

Összességében nem volt rossz ez a rész sem, bár az első rész különleges helyszínét és a hozzá kapcsolódó szerelmi szálat nem tudta nálam felülmúlni. De maradt, ami volt, egy továbbra is könnyed, romantikus történet, egy kétballábas főhősnővel, egy néha szeretnivaló, néha csapnivaló főhőssel és vicces, kedves, jópofa mellékszereplőkkel. Aki szerette az első részt és/vagy Simone Elkeles rajongója, annak ez is kötelező darab.

Borító: Nem, nem, nem és nem. Én értem az őrült nagy rajongást Pepéék körül, de könyörgöm, a borítón szereplő lány még csak nem is hasonlít korban Amyre. 

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: ahogy a zsidó hittel próbál az írónő megismertetni minket

Mélyrepülés: a szerelmi háromszög

Érzéki mérce: volt jó pár forró jelenet Amy és Avi között, de persze minden a YA keretein belül

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

Nyereményjáték:
A kötet ezúttal Chicagóban, a “szeles városban” játszódik, Amy pedig egyszerűen imádja a várost. Így a mostani játék során is Chicago kapja a főszerepet.
Minden állomáson találtok egy állítást, nektek pedig be kellí írnotok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az állítás igaz, vagy hamis. Ne feledjétek, a google jó barát ;)

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Chicago egyik testvérvárosa Pozsony


A blogturné további állomásai:
Szeptember 15 - Sorok Között 
Szeptember 16 - CBooks
Szeptember 20 - Deszy Könyvajánlója
Szeptember 22 - Kelly & Lupi olvas

2018. szeptember 8., szombat

Tillie Cole: Ezer csók

Twister Media
464 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 4,27
Besorolás: YA, romantikus, tragikus

Egy csók egy pillanat.
De ezer csók élethosszig kitart.

Van egy fiú.
És van egy lány.
A szerelem egy pillanat alatt szövődik köztük, de egy évtized, míg kibontakozik.
Ezt a szerelmet nem képes felbontani sem a távolság, sem az idő.
Ez a szerelem örökké tart. Legalábbis ők így hiszik.
Amikor a tizenhét éves Rune Kristiansen visszatér szülőhazájából, Norvégiából az álmos georgiai kisvárosba, Blossom Grove-ba, ahol még gyerekkorában összebarátkozott Poppy Litchfielddel, a fiút egyetlen gondolat gyötri: a lány, aki lelki társa, aki megígérte, hogy hűségesen megvárja, amíg ő visszatér, vajon miért szakított vele mégis szó nélkül?
Rune szíve két éve összetört, amikor Poppy megnémult. Mire Rune megtudja, mi az igazság, rájön, hogy a legnagyobb szívfájdalom csak ezután éri majd…

Remélem elég idő telt el a megjelenés óta, és nem fogom kedvét szegni egyetlen potenciális vevőnek sem. Ez az én véleményem erről a könyvről, amivel senkit sem szeretnék megbántani, aki szerette. A bejegyzés spoileres.

Ez a könyv volt számomra a 2018-as év legvárósabb könyve, ezt a tavaly év végi összefoglalónkban jeleztem is, már akkor lehetett tudni, hogy megjelenik, és nekem sikerült a külföldi hypeolás ellenére elkerülni a spoilereket, fogalmam sem volt a fülszöveg ismeretén kívül, hogy miről fog szólni a történet. Azt ugyan hallottam, hogy a szerző minden könyve erős érzelmeket vált ki és nagyon szeretik az olvasók, de hogy milyen áron éri ezt el, azzal most szembesültem.
Beismerem, hogy az eleje tetszett, legalábbis az alapötlet, hogy a szomszéd kislány az újonnan érkezett kisfiú mellé áll, és összebarátkoznak, ez nagyon aranyos, mindig is szívesen olvastam gyerekkorban kialakult szerelemről. Innentől sülve-főve együtt vannak, élik a napjaikat a saját külön kis világukban, nagy szeretetben. Pár év múlva, mielőtt meghal a nagyi egy üveget ad a lánynak, hogy ebbe gyűjtse az emlékezetes fiúcsókokat. Cuki ötlet, bár hasonlót olvashattunk már a közelmúltban. Poppynak persze csakis Rune csókja kell, így nyolc évesen már elkezdik gyűjteni a csókokat. Így már azért nem hangzik olyan jó ötletnek, igaz?
Itt a történet ugrik pár évet és máris 15 évesek a főszereplők, Poppy éppen csellózik a növendékhangversenyen, egészen úgy, mint Mia egy másik történetben, pont olyan átéléssel. Pár oldallal később kiderül, hogy 12 éves koruk óta együtt alszanak, Rune minden éjjel átlopózik Poppyhoz, persze teljesen ártatlan dolog ez, csak beszélgetnek, legfeljebb csókolóznak. Itt már erősen pislogtam az olvasás során, vajon más is észreveszi ezeket az ordító koppintásokat?
Rune apját visszahelyezik Oslóba, ezért egyik napról a másikra el kell szakadniuk egymástól, Rune kénytelen a családjával költözni. Egy éjszakájuk marad a búcsúzásra, igaz, még nem töltötték be a 16-ot, mégis úgy döntenek, nem szakadhatnak el egymástól, mielőtt megtudnák, milyen érzés együtt lenni. Komolyan? Stepbrother Dearest szituáció a javából. Kezdtem egyre idegesebb lenni.
A lány pár hónap után megszakítja a távkapcsolatot a sráccal, többé se kép, se hang, ők is elköltöznek a városból. Újabb két év ugrás az időben, Poppy visszamegy Blossom Grove-ba, és lássunk csodát, Rune is hazatér pár hét múlva a családjával. Elkerülhetetlen a találkozás, a számonkérés, a kínosabbnál kínos pillanatok, a nagy vita és a nagy beismerés. Poppy meg fog halni, beteg, halálosan. Mi van? Most meg a Bright Side féle haldoklást kell újra átélnem?
Nos. A könyv egyharmadánál járunk. Már elment egy csomag pzs, mert én mindenen tudok bőgni, de ezen a ponton a legszívesebben kihajítottam volna az ablakon a könyvet. Egyharmadnál tudtam, hogy mi lesz a történet vége. A szerző nem hagyott reménykedni, tudatta, hogy innentől végig kell szenvednem a haldoklás lépéseit, a lehető legkegyetlenebb módon, kettős szemszögből, mert ha nem lenne elég egy egyoldalú közvetítés, még ott van Rune is, akinek a fájdalmát nem lehetett ennél mélyebben megfesteni.
Engem a szerző megerőszakolt érzelmileg. Mindent beletett ebbe a regénybe, amivel tudatosan manipulálja az érzelmeket. Nem úgy, mint egy valódi szomorú történetben, ahol megtörténnek a dolgok és sírdogál az olvasó egy kicsit, megrezeg a lelke és még jól is esik. Tillie Cole ebben a regényben folyamatosan és direkt adagolja az összecsippentett kliséket, amik egyesével is halálosak, de neki ekkora dózis kell, hogy biztosra menjen. Ő egy ilyen könyvet akart letenni a young adult piacra. Csakhogy ez engem nem vett meg. Nem is értem, hogy nem lehet észrevenni ezt a rengeteg ismétlést, a szókincs gyengeségét, a karakterek irrealitását? Ilyen srác, mint Rune, egyszerűen nem létezik. A dialógusok nem voltak hihetőek, 5 éves korukban éppúgy nem, ahogy 17 évesen sem, egyszerűen nem így beszélnek egymással a fiatalok.
Egyáltalán beszélhetünk cselekményről? Igazából nem. Valós konfliktus az elutazás és a visszaérkezés kapcsán volt, de az is hamar elhalt és váltott nyálas ragacsba.
Az epilóguson sokat gondolkodott a szerző és a tanácsadó csapata, bekerüljön, avagy ne a regénybe. Kár volt beletenni. Ez egy keresztény idea, amivel ki akarta egyensúlyozni a lány elvesztésének fájdalmát.  Persze, a túlvilágon találkoznak és együtt lehetnek. Hogy addig mi volt, felejtsük is el, legyen egy pozitív végkifejlet. Nem baj, hogy előtte kb. 100x hasadt meg Rune szíve. 10 évig még bírta a hasadásokat, egyszer csak már nem. És mindenki megnyugodhat, így a legjobb neki.
Nem vagyok érzéketlen, sőt inkább szeretem a sírós könyveket, szeretek meghatódni, kedvenc hobbim a könnycsatornamosás. De csak akkor, ha van valami mondanivaló, valami értelem, és nem csak cseresznyevirág hegyek a könnytenger mellé.

És a szívem a helyén maradt.

Köszönöm a Twister Mediának az olvasás lehetőségét.


Borító:  Nagyon szép.
 
Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: Az epilógus.

Érzéki mérce: Nyáltenger, csak az éli túl, aki úszni tud.


Értékelés:  

2018. szeptember 7., péntek

BTK Születésnapi Turné - 5 évesek lettünk




Fennállásának ötödik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hisz ti is részesei vagytok ennek az élménynek.
Ennek örömére kezetekbe adtuk a gyeplőt, teret engedhettetek legkíváncsibb éneteknek és tabuk nélkül kérdezhettetek tőlünk. Most pedig rajtunk a sor, hogy megválaszoljuk őket.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül. 

Kelly: El sem hiszem, hogy már öt év eltelt az első blogturné beindítása óta! Nagyon izgultunk az első könyveknél, rengeteget ötleteltünk, igyekeztünk szívünket, lelkünket beleadni a turnékba, és meg is lett az eredménye, megkedveltek bennünket az olvasók és a kiadók egyaránt. Az öt éves születésnap okod ad egy kis visszatekintésre, összefoglalásra, ezért úgy döntött a csapat, megkérdezzük az olvasóinkat, mire kíváncsiak és szívesen válaszolunk a beérkezett kérdéseitekre.
Íme következzen felváltva Lupival néhány kulisszatitok, vallomás, nosztalgiázás!


- Történt már olyan, hogy összevesztetek egy könyvön? Mindenki máshogy látta, máshogy jött át neki, máshogy értelmezte.. Ha igen, akkor melyik volt az?
Kelly: Tulajdonképpen nem vesézzük ki egymás között az adott könyvet, és az meg alapvető, hogy  tiszteletben tartjuk egymás véleményét.  Én általában elolvasom a többiek posztjait azoknál a turnéknál, amiben részt veszek, de nem azzal a céllal, hogy reklamáljak a pontok miatt, hanem érdekel a másik blogger véleménye. Izgalmas, hogy milyen sok szempontból látunk egy-egy fordulatot, cselekményszálat, mindig találok a többiek véleményében új megvilágítást.

- Nem fásultatok még bele a turnézásba?
Lupi: Ez egy nehéz kérdés és próbálok őszinte lenni. Az a kezdeti óriási lelkesedés, amivel nekiindultunk, 5 év távlatából természetesen már nem ugyanaz. Mind imádunk olvasni, hiszen ezért vagyunk itt, de vannak időszakok, amikor rengeteg könyv érkezik be, kissé túlvállaljuk magunkat és olyankor előfordulhat elő, hogy az értékelés elkészül pontosan, időben, de erre elmegy szinte minden energiánk, így például az érdekességek, interjúk, extrák kimaradnak, mert egyszerűen nem marad már rá idő. A kezdeti időszakban kevés könyvet kaptunk, több időnk volt minden könyvre és a hozzájuk tartozó játékokra és extrákra is.
Előfordul pont a sok könyv miatt olvasási válság is - nálam például most volt egy ilyen időszak, ahogy láttátok egy jó darabig szegény Kelly tartotta a frontot nálunk, de ezért jó, hogy ennyien vagyunk, mert így a turnék nem sérülnek ilyenkor sem. Ezért tartunk időről-időre “tagtoborzást” is, hiszen mindig jó a vérfrissítés, az új lelkes bloggerek bevétele, akik a lelkesedés mellett erősíthetik azokat az irodalmi műfajokat is, amelyekben kevésbé vagyunk erősek.

- Volt olyan bejegyzésetek, amit nem akartatok megírni, mert annyira nem haladtatok a könyvvel? (Nem az időhiányra gondolok.) Melyik volt ez?
Kelly: Ha nagyon nem tetszik egy könyv, akkor a BTK-ban a blogger visszaléphet. Van ilyen, hiába gondoljuk, hogy jól választunk, nem sikerülhet mindig. Ha nem csúszik, nem erőltetjük, hiszen így nem is tudnánk jó szívvel ajánlani.  Ha már nem lehet visszamondani a turnéállomást, mert már az utolsó pillanatra lett hagyva az olvasás, akkor lehet csak extrázni, tehát nem értékelést, hanem valami különlegességet posztolni a könyvről.
Ez nem azt jelenti, hogy a csak extrás állomások mind ilyenek, akkor is extrázunk, ha már írtunk korábban a könyvről, de a blogturnéban részt akarunk venni.

- Milyen könyvformátumot szeretsz inkább, miért? Nyomtatott vs. Ebook vs. Audiobook.
Lupi: Két dolog közül választok, ez pedig a nyomtatott és az ebook. Az audiobookot egyáltalán nem szeretem, valahogy nem jön át rajta a történet varázsa, talán azért, mert inkább vizuális típus vagyok.Ha pár évvel korábban kérdeztek, akkor kifejezetten a nyomtatott könyvet mondom. Imádom a gyönyörű borítókat, a friss könyv illatát. Plusz büszkén cipeltem mindenhová a gyönyörűségeimet:). És egy nyomtatott könyvet könnyebben tudok dedikáltatni is.
Viszont elég sokat utazom és időközben teljesen átszoktam az ebookra kényelmi szempontból, hiszen rengeteg könyvet vihetek így magammal, a kindle elég stramm kis jószág, így nem kell félnem, hogy sérül a “könyv”, a lapok sem áznak meg, szakadnak el, stb és sok helyet se foglal. Így ma azt mondom, hogy az ebook a választásom.
Kelly: Én a nyomtatott könyv híve vagyok, csakis ezeket számolom könyvként a magánkönyvtáramban. Imádom birtokolni a kicsikéimet, vallom, hogy minden könyv egy új világ, és én szeretem a kezemben tartani őket. Elektronikusan csak az előolvasások miatt olvasok, és az audiobook sem a kedvencem, de ezeket azért néha meghallgatom. Örök kedvenc Kaszás Attila hangjával a Hobbit, vagy séta közben agyonhallgatott angol nyelvű Csontváros.

- Van olyan könyv, aminél epekedve várjátok a folytatást (de az csak nem akar eljönni)?
Kelly: Minden folytatást epedve várunk, ez nem is lehet kérdés, és amit tudunk megteszünk a lobbizás mellett. Személy szerint a Csontszüret sorozat 3. részét várom a legjobban. 

- Milyen érzés 5 évvel a hátatok mögött visszagondolni a kezdetekre?
Lupi:  Nosztalgikus. Emlékszem a lelkesedésre, amikor összeállt a csapat, az izgalomra, amikor elindult az első turné, a sok “brainstormingra” a játékok miatt. Mennyit izgultunk, hogy a kiadók, akiket megkerestünk, egyáltalán szóba állnak-e velünk. A kezdeti gyerekbetegségekre, mi hiányzik, mit rontottunk el, mit kellene másképp csinálni. És persze az alapcsapatra. Nem voltunk sokan, de a lelkesedés, az összetartás a mai napig melengeti a szívemet (most is jó a csapat, ne értsétek félre, de már jóval többen vagyunk, sokan hiányoznak az alapcsapatból, ez már azért más).

- Előfordult olyan, hogy nem tetszett egy könyv, de mégis jó értékelést írtatok róla, hogy az adott kiadóval megmaradjon a jó kapcsolat?
Kelly:  Olyan előfordult, hogy visszaléptem egy turnéról, mert nem tetszett a könyv, mégpedig az Ezer csók. (szemben az árral) Extrázni sem volt kedvem. A jó kapcsolat fontos, de ez nem jelenti azt, hogy nem írhatom meg a véleményem a könyvről. Annak idején túl pipa is voltam, látni sem akartam, de ha lesz egy kis időm, leírom a véleményem, függetlenül bármilyen kapcsolattól.

- Melyik volt az első könyv, amit elolvastál?
Lupi: Ugye a Blogturné keretében? :) Robin LaFevers - Gyilkos kegyelem című könyve volt. Majdnem az Üvegtrónt mondtam, hiszen az volt az első blogturnénk, de aztán rájöttem, hogy addigra én már azt angolul olvastam és az alapján értékeltem is így úgy döntöttünk Kellyvel, hogy ő olvassa magyarul és turnézik vele.


- Mi a legpozitívabb élmény, amit az elmúlt 5 év alatt szereztetek a Blogturné Klub kapcsán?
Kelly: Nekem személy szerint a két legnagyobb zsánerkiadóm, a Maxim és a Könyvmolyképző Kiadók elismerése. Ha a turnékra fókuszálok, akkor a Touch turné a nyerő. Eszméletlen, mennyit készültünk arra a turnéra, könyvjelzőkkel, hűtőmágnesekkel, rengeteg extrával.  Igazából az időhiány sok mindent kivesz belőlünk, sokkal több a könyv, kevesebb idő marad plusz tartalomra, pedig ezek kitalálása nagy élmény. 


- Melyik a kedvenc könyved?
Lupi: Most komolyan? Csak egyet lehet? Legyen kettő.. Naa….
Szóval még mind a mai napig Jus Accardo Touch - Érintés című könyve. Egyszerűen nem tudom megunni Kalet :).
(és ha még egyet lehetne mondani, akkor, ha lúd, legyen kövér - Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozatát mondanám - a spin-offokkal együtt. Életem egyik nagy szerelemsorozata, amit legszívesebben mindenkivel megismertetnék:)
Kelly: Erre lehetetlen válaszolni. A turnésok közül a legnagyobb hatással a Veled minden hely ragyogó volt rám. 

- Ki(k) a kedvenc szerző(i)d?
Lupi: Vannak egy páran:) Megpróbálok minél többet felsorolni, de biztosan ki fogok hagyni valakit, akitől utólag is elnézést kérek. Szóval a teljesség igénye nélkül:
Cassandra Clare, Jus Accardo, Marie Lu, Laurell K. Hamilton, Nalini Singh, Richelle Mead, Sarah J. Maas, Rob Thurman, Suzanne Collins, Dan Krokos, Karen Marie Moning, Diana Gabaldon, Demi Kirschner, Lakatos Levente, Kemese Fanni, Helena Silence

- Mit gondolsz a magánkiadásokról?
Kelly: Egyetlen magánkiadós turnénk volt, Ashley Carrigan-é. Ő azóta már könyvmolyképzős szerző lett, tehát nem nyúltunk mellé vele :) Megint csak azt tudom mondani, hogy nagyon kevés az időnk, túlkínálat van könyvekből, a magánkiadások abszolút nem kerülnek képbe.
- Használsz könyvjelzőt? Mit?
Lupi: Attól függ, hogy min olvasok. Értelemszerűen a kindlen a gép saját könyvjelzőjét használom. Ha pedig papírkönyvet olvasok…. A kezdetek kezdetén behajtottam a könyv sarkát. Ebből szerencsére már kinőttem, nem teszem tönkre ilyenekkel a könyveket. Most - attól függetlenül, hogy gyönyörű könyvjelző gyűjteményem volt, (már csak töredéke van meg, mert a legtöbbet elajándékoztam) a lehető legritkábban használtam őket, mert féltem, hogy megsérülnek. (nem, ne kommentáljátok inkább:))) Így a legtöbb esetben blokkot, darab papírt, buszjegyet, sőt, volt már, hogy papírzsebkendőt (természetesen tisztát) használtam könyvjelzőnek. :) 

BTK-s tagoktól kapott kérdésünk:
Volt-e olyan, hogy egy könyv mindkettőtöket érdekelt volna..., hogy döntöttétek/döntitek el az ilyen eseteket? :)
Kelly: Szerencsére rengeteg a könyv, úgyhogy nem bánom, ha Lupi bármit olvasni akar! Szeretem átengedni neki a könyveket, aztán ha nem tetszik neki, esetleg visszaveszem :) Egyébként vannak kedvenc szerzőink, azokat megtartjuk magunknak, Lupi szívesen olvas bármit pl. Jus Accardo, vagy Nalini Singh tollából. Én szeretem Jamie McGuire vagy Abbi Glines könyveit. De ez olyan változó, vannak mindenféle átfedések is, nincs semmi törvénybe iktatva. Én szívesen olvasok middle-grande könyveket is, Lupi meg sokszor választ történelmi romantikust, amit meg én kevésbé.

Remélem jól szórakoztatok, kövessétek a többiek posztjait is!

Nyereményjáték:

6 meglepetéskönyv kerül kisorsolásra! Minden állomáson egy-egy bloggerünk jellemzőit találod, ami alapján meg kell tippelned, kiről van szó és beírnod a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! Csak magyarországi címre postázunk, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, utána automatikusan újat sorsolunk.

Feladvány: A romantikus műfajt kedvelő bloggerek királynője, akinek blogját lassan kilenc éve olvashatjuk.



Állomások:

09/07 Kelly & Lupi olvas
09/11 Dreamworld
09/25 Szofisztikált macska
09/26 Blogturné Klub

2018. szeptember 2., vasárnap

Mary Nichols: Találkozunk még


A General Press Kiadó gondozásában jelent meg Mary Nichols legújabb történelmi regénye, a Találkozunk még, melyben ismét olyan fantasztikus nőkkel ismerkedhetünk meg, akik megállták helyüket a II. világháború viszontagságai közepette. Hogy változtatja meg egy bombatámadás egy fiatal lány életét? Hogyan szolgálhatja hazáját egy előkelő, tanult hölgy a háborúban? Tarts velünk a négy állomásos blogturnén, ismerkedj meg a történettel és a turné végén megnyerheted a könyv egy példányát!

General Press, 2018
356 oldal
Fordította: Pejkov Boján
Goodreads: 4,25
Besorolás: történelmi fikció, realista, háborús



1940 őszén, a London ellen indított légi háború első napjaiban Sheila Phipps egyetlen délután alatt elveszíti a családját. Az otthona lebombázása után a nagynénjéhez, Constance Tranterhez kerül Bletchley-be. Szerencsére nem marad magára az ellenséges özveggyel: az asszony albérlője, Lady Prudence Le Strange a szárnyai alá veszi az árván maradt lányt, még állást is szerez neki. Nem is akárhol: a Blecthley Park szigorúan titkos hadi létesítményében, ahol a kódfejtők az idővel versenyt futva próbálják feltörni a német Enigma rejtjeleit. A két lány mindennapjait titkok szövik át, a munkájukról senkinek sem beszélhetnek. De nem csak ők bizonyulnak sikeresnek a titkok megőrzésében: Constance is elhallgat valamit a lányok elől, ami alapvetően befolyásolhatja a jövőjüket...

Mary Nichols új regényében a hadi szolgálatot teljesítők mindennapjaiba kíséri az olvasóit. Sheila és Prue ugyanolyanok, mint a korukbeli fiatalok; szórakozni és szerelemre vágynak. A háborús évek alatt szövődő szerelmeket azonban beárnyékolja a forgandó hadi szerencse. Vajon sikerül Sheilának tisztázni magában udvarlója iránti érzéseit, mielőtt túl késő lenne?


Rájöttem arra, hogy a II. világháborús történetek még mindig vonzanak. Persze nem a csatákról, a harcokról szóló részek, hanem a hétköznapi emberek élete, ki hogyan tudta átélni, megélni ezt a borzalmat. Nem tudom, hogy ez az édesapám miatt van, akit nagyon érdekelt a II. világháború és ezt a tudást, érdeklődést próbálta nekem is átadni vagy csak sima kíváncsiság. Mindenesetre ahogy megláttam a könyv fülszövegét, tudtam, hogy ezt a történetet olvasnom kell. 

A regény két főszereplője közül egyik Sheila, a szegény családból származó lány, aki a történet legelején egy súlyos londoni bombázás következtében elveszíti szinte az egész családját. A másik főszereplő pedig Prue, egy vidéki, jómódú, nemesi család lánya, akit nem elégít ki a gondtalan élete, hanem tenni kíván valamit a hazájáért. Ők ketten egy nyársat nyelt, rosszindulatú özvegyasszonynál találkoznak, aki Sheila egyetlen családtagja, Prue-nak pedig ő a londoni szállásadója. A két, hatalmas társadalmi különbséggel rendelkező lány pedig mindenki legnagyobb megdöbbenésére összebarátkozik és egy munkahelyre kerül, a szigorúan titkosított Bletchley Park kódfejtői közé. 

Az írónő sok mindent próbált összefogni és ez nagyrészt sikerült is neki. A legtöbb íróval ellentétben nem 2-3 karaktert mozgatott, hanem ennek majdnem háromszorosát, ami elég nagy munka, főleg, ha azt nézzük, hogy sok esetben még 2-3 szereplőt is nehéz kidolgozni. Ezzel azonban Mary Nicholsnak is meggyűlt azért egy picit a baja, hiszen néhol úgy éreztem, mintha a női szereplők története, karakterük leírása részletesebbre sikerült volna, mint a férfiaké. Ettől függetlenül mindegyik szereplő nevére emlékszem, még valamekkora háttér történetet is kaptak, csak pár esetben ezt felületesnek éreztem. 

Viszont a történet átvezetése egyik helyről a másikra, egyik szereplőtől a másikhoz, mesterien sikerült. Egyszerűen sehol nem éreztem üresjáratot, az egyik fejezet tökéletesen illett a másikhoz, nem voltak törések. Nagyon élveztem, hogy nem maradtunk Angliában, hanem a szereplőkkel együtt bejárhattuk a háború sújtotta Európa pár országát. De itt éreztem egy pici hiányosságot ismét, mert valahogy úgy láttam, hogy az írónő nagyon sok mindenről szeretne mesélni, de sajnos a könyv véges, így neki is "le lett fogva a keze". Belevágtunk egy picit a kódfejtésbe, de szerettem volna többet tudni róla. Elkalandoztunk az Északi-tenger felé, az ottani hadszíntérre, jártunk Franciaországban, az ellenállók között (ez a rész lett talán a legizgalmasabb), megismerkedhettünk a vidéki Angliába kitelepített gyerekek és a lebombázott London lakosainak az életével is, csak mindenről szívesebben olvastam volna többet. Bár az is igaz, hogy ezen történetek magukban is megértek volna egy-egy könyvet. 

A két főszereplő lány viszont nagyon jó karakter lett. Imádtam Sheilát is, az óriási erőt, ami benne volt, a tragédiák után is. A naplóírása pedig az elveszített családjának egyik legmeghatóbb rész volt a könyvben, volt amelyiket szó szerint megkönnyeztem. 
Prue is erős volt, de ő más téren. Nagyon szerettem őt is. Ő az a lány volt, akinek megvolt mindene, de mégsem akart csak otthon ülni és ott várni a háború végét, az aránylag nyugalmas vidéken, hanem tenni akart valamit. És ha kellett, akkor szembeszállt még a szüleivel is emiatt. Így amikor a szárnyai alá vette Sheilát, egy percig sem éreztem azt, hogy ez egy nagyzási hóbort, befogadni a szegény, nincstelen lányt, mintegy úri szórakozásként, hanem valóban segíteni szeretett volna és meg is kedvelte, a szomorú, magányos árvát. 

Aki szereti, azt megnyugtatom, hogy picike szerelmi szál is van a regényben, ahol az egyiknél teljes mértékben egyetértettem az írónő döntésével és végig szurkoltam is a párnak, hogy sikerüljön újra találkozniuk és legyenek együtt. De a másik szálnál "csúnya" csavarnak éreztem, amit az írónő tett, nem, nem és nem akarom elfogadni Mary Nichols "döntését", hiszen én a másik fiúnak szurkoltam nagyon......

Összességében nagyon élveztem a könyvet, szinte egy ültő helyemben ki is olvastam. Nem nagyon akarta, hogy letegyem, mindig jött újra és újra valami, ami miatt tovább akartam haladni a történetben.
A regényt fiúknak is, de talán inkább lányoknak ajánlom  jobban, hiszen bár mind a két fél megtalálhatja benne azt, ami számára izgalmasnak tűnhet, de talán a lányokat jobban megfogja a történet. 
Én pedig biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit az írónőtől olvastam!

Borító: Tetszik, de egy picit komorabbat képzelnék el a történet alapján

Kedvenc karakter: Sheila, Prue

Szárnyalás: a két lány közti barátság

Mélyrepülés: maga a II. világháború 

Érzéki mérce: Nincs, ennek a történetnek nem ez a lényege. Szerelmi szál van benne persze, hiszen az akkori korban is szövődtek szerelmek, de minden az akkori korszak korlátai között maradva 

Értékelés:




Blogturné extra - a Bletchley Park női kódfejtő
A Bletchley Park női kódfejtői nemcsak a regényben léteztek, hanem a valóságban is. A német Enigma kód feltörésétől kezdve egészen a japán kommunikációk lehallgatásáig, a Bletchley Parkban dolgozó nők a II. világháború szövetséges győzelmeinek nagyon sok részéhez hozzájárultak.

Bletchley Park
Körülbelül 9.000 nő dolgozott itt különböző munkakörökben, az egyszerű titkárnőtől kezdve a gépek üzemeltetőin át egészen a legmagasabb szintű kódfejtőkig.



Az itt dolgozó nők közül Mavis Batey volt a legjobb a területén, egy londoni lány, aki 19 évesen került a Betchley Parkba. Sokan azt mondták, hogy ő volt az egyik vezető kódfejtő a nők között, de a szakértők szerint ő volt az egyik legjobb kódfejtő összességében. 
Mavis Batey
A háború kitörésekor abbahagyta a német nyelvtanulást, hogy ápolónő lehessen, de azt mondták neki, hogy inkább a nyelvtudását szeretnék hasznosítani. Abban reménykedett, hogy Mata Hari féle kémnő lesz, de az elmondása szerint "nem hiszem, hogy akár a lábaim, akár a német nyelvtudásom elég jó lett volna, mert végül a Kormányzati Kódfejtő Iskolába küldtek".
Ő volt a Bletchley utolsó kódfejtő szakértője, aki közvetlenül Alfred Dillwyn "Dilly" Know mellett dolgozva hozzásegítette Nagy-Brittaniát ahhoz, hogy Matapannál legyőzhessék tengeri csatában az olaszokat.  
A legnagyobb sikerét azonban 1941 decemberében érte el, amikor dekódolt egy üzenetet Belgrád és Berlin között, ami hozzásegítette Knox és csapatát, hogy dekódolhassák a német Enigma kódoló / dekódoló berendezést. Azt az Enigmát, amit egészen addig feltörhetetlennek tartottak. A berendezésnek millióféle beállítása mellett négy forgótárcsája volt a szokásos három helyett, ami véletlenszerűen forgott bármilyen előre várható séma helyett.
Köszönhetően Bateynek és Knoxnak, a brit hírszerzés képes volt ellenőrizni az Abwehr (német katonai hírszerzés) tevékenységét és hamis információkkal láthatta el őket, ami később a D-day sikere szempontjából döntő jelentőségűnek bizonyult.

Sajnos Batey és a többi kódtörő nő hősies erőfeszítése ellenére, a női kódtörők munkájának fontosságát és hasznosságát nem ismerték el abban az időben. Hiába volt kollégális a légkör, hiába végeztek szinte azonos munkát a férfi kollégáikkal, de harmadannyit kerestek csak és a háború végén a legtöbbjük kénytelen volt visszatérni a rendes életbe. Az 1950-s évekre, amikor a Bletchley Park új időszámítása indult, a legtöbbjük édesanyává vált és háziasszonnyá - köztük volt Mavis Batey is.
Szomorú, hogy abból a 9.000 nőből, akik a II. világháború alatt a Bletchley Parkban dolgoztak, mindösszesen csak 600 csatlakozott a titkosszolgálathoz és szervezeteikhez. Akik nem mentek a titkosszolgálathoz dolgozni, azok visszatértek a normális életükhöz. A normális élet pedig a 40-s, 50-s években annyit jelentett, mint férjhez menni, gyerekeket szülni, de azt az életet soha többé nem élhették, mint amit a Bletchley Parkban. De nemcsak a nők hiányolták ezt a nagyon érdekes életet. Bill Bundy, aki szintén ott dolgozott, később Kennedy elnök tanácsadója lett, egyszer azt nyilatkozta, hogy semmi, amit a háború után tett, nem ért fel azzal a munkával, amit a Bletchley Parkban végzett. Ha ő ezt mondta, akkor képzeljük el milyen volt az élete egy átlagos háziasszonynak. Elképesztő, hogy emberek öt éven keresztül valami különlegeset csinálhatnak, aztán visszatérnek a szokásos életükhöz.

Lehet, hogy átlagos életet kellett élniük, de ez semmit se von le annak a különleges tettnek az értékéből, amit 9.000 nő tett a háború ideje alatt a Betchley Parkban.

Forrás:
Mail Online
Independent

Nyereményjáték:
Mary Nichols regényeiben a II. világháború, a női sorsok és persze, a romantika áll a középpontban. Nyereményjátékunkban a szerző további könyveire is szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Minden állomáson találtok egy-egy fülszövegrészletet. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be az idézett könyv címét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Egy ​kicsi lány értetlen félelemmel figyeli, ahogy szülei álruhába bújtatják, és egy szolgálóra bízzák testvérével együtt, hogy később már családostul menekülhessenek kaotikussá váló hazájukból, a vörösök és fehérek dúlta Oroszországból. A terv nem sikerül, tragédiát tragédia követ, és a négyéves grófnő élete is veszélybe kerül. Angol hajók érkeznek a menekülőkért, hogy nyugatra juttassák az elesetteket, és a véletlen úgy hozza, hogy a kislányt a brit konzul szánja meg.


A turné további állomásai:
Augusztus 28 - Szembetűnő
Augusztus 29 - Betonka szerint a világ…
Augusztus 31 - Olvasónapló
Szeptember 2 - Kelly és Lupi olvas

Rendszeres olvasók