Folytatódik Jennifer L. Armentrout nagysikerű Vér és Hamu sorozata a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Poppy és Casteel izgalmakkal és fordulatokkal teli története újabb részhez érkezett. Eddig Casteel küzdött Poppy-ért, de vajon most Poppy is ugyanúgy fog küzdeni szívtársáért? Vajon sikerül legyőzni a legnagyobb ellenségüket, aki jelenleg útjukban áll? Gyere és kövesd a Két királynő háborúja blogturnét, hogy többet megtudj a könyvről, legyél részese te is ennek az utazásnak!
736 oldal
Fordította: Rácz Kata
Goodreads: 4,08
Besorolás: high fantasy, romantasy, felnőtt, vámpír, vérfarkas, mágia
A háború csak a kezdet…
AZ ARANYKORONÁK KÉTSÉGBEESÉSÉBŐL
Casteel pontosan tudja, hogy a Vérkirálynőnél nincs alattomosabb és gonoszabb a birodalomban. Azonban a megrázó felfedezésekre még ő sem tudott felkészülni. Már-már elképzelhetetlen a Vérkirálynő gaztetteinek mértéke.
HALANDÓ TESTBE SZÜLETVE
Poppyt semmit sem akadályozhatja meg abban, hogy kiszabadítsa a királyát, és mindent elpusztítson, ami a Vérkirálysághoz kötődik. Az Élet Ősi Lényének
testőrei minden erejükkel támogatják, a vérfarkasok mögötte állnak. Poppynak meg kell győznie az atlantiai tábornokokat, hogy az ő elképzelései szerint cselekedjenek, és ezúttal nem fújhatnak visszavonulót. Nem, amíg őbenne él a remény, hogy olyan jövőt építsen,
amiben mindkét királyság békében élhet egymás mellett.
EGY HATALMAS, ŐSI ERŐ EMELKEDIK FEL…
Poppynak és Casteelnek együtt kell kiállniuk a szerelmükért, a szeretteikért, és megóvni a védteleneket. Régi és új hagyományok közepette. Azonban ahhoz, hogy véget vessen a Vérkirálynő üzelmeinek, a lánynak talán épp azzá kell válnia, amivé a prófécia jövendölte, és amitől a legjobban fél…
A HALÁL ÉS PUSZTÍTÁS ELŐHÍRNÖKE
AZ ARANYKORONÁK KÉTSÉGBEESÉSÉBŐL
Casteel pontosan tudja, hogy a Vérkirálynőnél nincs alattomosabb és gonoszabb a birodalomban. Azonban a megrázó felfedezésekre még ő sem tudott felkészülni. Már-már elképzelhetetlen a Vérkirálynő gaztetteinek mértéke.
HALANDÓ TESTBE SZÜLETVE
Poppyt semmit sem akadályozhatja meg abban, hogy kiszabadítsa a királyát, és mindent elpusztítson, ami a Vérkirálysághoz kötődik. Az Élet Ősi Lényének
testőrei minden erejükkel támogatják, a vérfarkasok mögötte állnak. Poppynak meg kell győznie az atlantiai tábornokokat, hogy az ő elképzelései szerint cselekedjenek, és ezúttal nem fújhatnak visszavonulót. Nem, amíg őbenne él a remény, hogy olyan jövőt építsen,
amiben mindkét királyság békében élhet egymás mellett.
EGY HATALMAS, ŐSI ERŐ EMELKEDIK FEL…
Poppynak és Casteelnek együtt kell kiállniuk a szerelmükért, a szeretteikért, és megóvni a védteleneket. Régi és új hagyományok közepette. Azonban ahhoz, hogy véget vessen a Vérkirálynő üzelmeinek, a lánynak talán épp azzá kell válnia, amivé a prófécia jövendölte, és amitől a legjobban fél…
A HALÁL ÉS PUSZTÍTÁS ELŐHÍRNÖKE
Első megjegyzésként jeleznem kell, hogy a bejegyzés spoileres lehet a sorozat korábbi részére, illetve nagyon enyhe mértékben erre a részre is.
Ott hagytuk abba az előző részt, hogy Casteel önként a Vérkirálynő fogságába vonult, természetesen Poppy a vérfarkasokkal és a királysággal a háta mögött azonnal ki akarja szabadítani. Csakhogy alapos tervet kell felépíteniük, össze kell hangolni a seregeket és rávenni a tábornokokat, hogy kövessék a közös stratégiát, mely bizony háborúhoz vezet, ahol nem kerülhetik el a veszteségeket sem. Poppy súlyos megrázkódtatáson esett át, amikor kiderült Isbeth valódi személyisége, és miket tett korábban. Poppy nem csak őt, de az egész Vérkirályságot is fel akarja számolni, más megoldás nincs. Minden követ megmozgat, hogy kiderítse, hol tarthatják fogva a férjét, hogyan szabadíthatná ki a lehető legbiztonságosabb módon, hiszen tudja, hogy milyen módszerei vannak a Vérkirálynőnek.
Úgy tűnik ez a sorozat számomra guilty pleasure olvasmánnyá vált, ragaszkodom hozzá, hogy olvassam, sőt falom a lapokat, közben azért tisztán látom, mennyi idegesítő elem van benne, a hosszúsága, Poppy identitásának változásai, az ezer kérdés, stb. De közben imádom a szereplőket, a felépített világot, és ismerni akarom a történetet, akármerre megy a cselekmény. Nos, a szerző ebben a részben is az idegeimen táncolt. Ez a felkészülés – egyben a szerelmesek egymástól külön töltött ideje – a nem kevés oldalszámú könyv kb. feléig tart, ezt álmomban nem gondoltam volna. Ez kegyetlenség volt! Viszont rettenetesen örültem Casteel szemszögének, végre első kézből ismerhettem meg a gondolatait, és a gyomorforgató eseményeket a fogsága során. A szemszöge révén megismerhetjük Isbeth udvartartásába tartozókat, a Szolgálólányokat, köztük a titokzatos Millicentet, aki bizony erős meglepetést tartogat a személyét illetően. Aztán itt van Casteel bátyja, Malik Da'Neer, akiről végre megtudjuk, mi a fenét keres Vérkirálynő udvarában. Nem utolsó sorban Callum is érdekes karakter, amellett, hogy arany színben pompázik, és nem igazán lehet megölni, még egész érdekes dolgok derülnek ki róla, érdemes odafigyelni rá. A regény második fele az összecsapásra való felkészülésről szól, amely során persze ezer új kérdés merül fel és számos esemény történik, meglepő új szereplőkkel és kapcsolatokkal, egyre több minden kiderül a múltról, Poppy megsebesülésének éjjeléről, kik voltak ott valójában. Ezek mint rendkívül fontosak, de szinte eltörpülnek az Egyesülés kérdése mellett, aminek eljövetelére korábban számos jel utalt. Nem tagadom, én is erre voltam a legkíváncsibb, tényleg annyira megvisel-e, mint az olvasók nagy részét? Moly-os ismerőseim, akik angolul olvasták, majdnem mindenki kiborult ezen a történésen. Hiszen annyira aranyba foglalt volt az eddigi részek során Poppy és Cas szereleme, a lelki társak, sőt, szívtársak fogalma, és egyáltalán, annyira tökéletes ez a páros így ahogy van. Már a regény első felében sor kerül Poppy táplálkozására Kieranból, ami egyáltalán nem szexuális jellegű, még úgy sem, hogy direkt kínos jelenetekre gondol, ugyanis vérivás közben Poppy látja a gondolatait. Ez mégsem érzéki, sokkal inkább ugratás jellegűnek tűnik, Kierantól simán kitelik. Rendszeresen együtt alszanak, bár Kieran többnyire farkas alakban van, de sem éjjel sem nappal, soha nem éreztem, hogy romantika szövődhetne köztük. Már a korábbi részekben is szépen fejlődött kettejük kapcsolata, Kieran mindig ott volt és támaszkodhatott rá, (sosem felejtem el AZT a jelenetet, amikor ez a támaszkodás bizony elég közeli volt), és ebben sosem volt romantikus jelleg. Casteel konkrétan nagyon is hálás volt Kierannak a támogatásért, sosem mutatott féltékenységet. Mégis, volt néhány mondat, ami azt bizonyítja nekem, hogy ez egy be nem sorolható kapcsolat közöttük, és szeretném, ha tovább bonyolódna, nekem ez nincs ellenemre - szembemenve a közfelháborodással.
Ott hagytuk abba az előző részt, hogy Casteel önként a Vérkirálynő fogságába vonult, természetesen Poppy a vérfarkasokkal és a királysággal a háta mögött azonnal ki akarja szabadítani. Csakhogy alapos tervet kell felépíteniük, össze kell hangolni a seregeket és rávenni a tábornokokat, hogy kövessék a közös stratégiát, mely bizony háborúhoz vezet, ahol nem kerülhetik el a veszteségeket sem. Poppy súlyos megrázkódtatáson esett át, amikor kiderült Isbeth valódi személyisége, és miket tett korábban. Poppy nem csak őt, de az egész Vérkirályságot is fel akarja számolni, más megoldás nincs. Minden követ megmozgat, hogy kiderítse, hol tarthatják fogva a férjét, hogyan szabadíthatná ki a lehető legbiztonságosabb módon, hiszen tudja, hogy milyen módszerei vannak a Vérkirálynőnek.
Úgy tűnik ez a sorozat számomra guilty pleasure olvasmánnyá vált, ragaszkodom hozzá, hogy olvassam, sőt falom a lapokat, közben azért tisztán látom, mennyi idegesítő elem van benne, a hosszúsága, Poppy identitásának változásai, az ezer kérdés, stb. De közben imádom a szereplőket, a felépített világot, és ismerni akarom a történetet, akármerre megy a cselekmény. Nos, a szerző ebben a részben is az idegeimen táncolt. Ez a felkészülés – egyben a szerelmesek egymástól külön töltött ideje – a nem kevés oldalszámú könyv kb. feléig tart, ezt álmomban nem gondoltam volna. Ez kegyetlenség volt! Viszont rettenetesen örültem Casteel szemszögének, végre első kézből ismerhettem meg a gondolatait, és a gyomorforgató eseményeket a fogsága során. A szemszöge révén megismerhetjük Isbeth udvartartásába tartozókat, a Szolgálólányokat, köztük a titokzatos Millicentet, aki bizony erős meglepetést tartogat a személyét illetően. Aztán itt van Casteel bátyja, Malik Da'Neer, akiről végre megtudjuk, mi a fenét keres Vérkirálynő udvarában. Nem utolsó sorban Callum is érdekes karakter, amellett, hogy arany színben pompázik, és nem igazán lehet megölni, még egész érdekes dolgok derülnek ki róla, érdemes odafigyelni rá. A regény második fele az összecsapásra való felkészülésről szól, amely során persze ezer új kérdés merül fel és számos esemény történik, meglepő új szereplőkkel és kapcsolatokkal, egyre több minden kiderül a múltról, Poppy megsebesülésének éjjeléről, kik voltak ott valójában. Ezek mint rendkívül fontosak, de szinte eltörpülnek az Egyesülés kérdése mellett, aminek eljövetelére korábban számos jel utalt. Nem tagadom, én is erre voltam a legkíváncsibb, tényleg annyira megvisel-e, mint az olvasók nagy részét? Moly-os ismerőseim, akik angolul olvasták, majdnem mindenki kiborult ezen a történésen. Hiszen annyira aranyba foglalt volt az eddigi részek során Poppy és Cas szereleme, a lelki társak, sőt, szívtársak fogalma, és egyáltalán, annyira tökéletes ez a páros így ahogy van. Már a regény első felében sor kerül Poppy táplálkozására Kieranból, ami egyáltalán nem szexuális jellegű, még úgy sem, hogy direkt kínos jelenetekre gondol, ugyanis vérivás közben Poppy látja a gondolatait. Ez mégsem érzéki, sokkal inkább ugratás jellegűnek tűnik, Kierantól simán kitelik. Rendszeresen együtt alszanak, bár Kieran többnyire farkas alakban van, de sem éjjel sem nappal, soha nem éreztem, hogy romantika szövődhetne köztük. Már a korábbi részekben is szépen fejlődött kettejük kapcsolata, Kieran mindig ott volt és támaszkodhatott rá, (sosem felejtem el AZT a jelenetet, amikor ez a támaszkodás bizony elég közeli volt), és ebben sosem volt romantikus jelleg. Casteel konkrétan nagyon is hálás volt Kierannak a támogatásért, sosem mutatott féltékenységet. Mégis, volt néhány mondat, ami azt bizonyítja nekem, hogy ez egy be nem sorolható kapcsolat közöttük, és szeretném, ha tovább bonyolódna, nekem ez nincs ellenemre - szembemenve a közfelháborodással.
Ellenben voltak másféle problémáim a regénnyel. Így a negyedik rész végére kiderülhetne már, ki is Poppy valójában, még mindig nem érzem véglegesnek az identitását. Úgy tűnik, a közvetlen felmenőiről már biztosak lehetünk, de hogy az ősi vérvonal még mit hoz ki belőle, nincs lezárva. Jó lenne, ha a következő könyvben nem lenne ebben egy újabb 180 fokos fordulat. Vagyis a következő utáni részben, mert ha jól rémlik, a következő rész kb. az eddigiek elbeszélése lesz Casteel szemszögéből, amit nagyon várok.
Sajnos Casteel részben a fogság miatt is, de most erősen háttérbe szorult a cselekmény szempontjából. Nekem jobban tetszett, amikor együtt próbáltak előre jutni, együtt hoztak döntéseket, reménykedem, hogy visszaerősödik a továbbiakban, most ugyanis Poppyra túl nagy nyomás nehezedik, és mintha csak királynője lenne Atlantiának nem királyi párja.
A végső összecsapás, ami felé az egész regény haladt, izgalmas volt, de közben azt se tudtam ki kicsoda, és épp mit is csinál, csak kapkodtam a fejem, elég zűrös jelenetsor volt. A címhez képest, ami egy jóval nagyobb háborút ígért, még rövidnek is mondható. Azért rendesen rám hozta a szerző a frászt, konkrétan az infarktus kerülgetett, aztán mégsem, végül csak sikerült újra egy kis függővéget összehozni. Imádtam a végén Nektas felbukkanását, és rengeteg magyarázatát. Tényleg nem véletlenül ajánlott A Shadow in the Ember – Árnyék a parázsban (Hús és tűz 1.) olvasása ezen rész előtt.
A korábbi részben megismert drakenek ebben a regényben is nagy szerephez jutottak, elsősorban Reaver, aki számos vicces pillanatot okozott szarkasztikus stílusával, és nem kevés alkalommal a megjelenésével, ugyanis egyáltalán nem zavartatta magát a manifesztálódást követő meztelenség. Ő is közel áll Poppyhoz, hűséges, megbízható szövetséges. A vérfarkasok szerepe most is jelentős, nagyon szeretem a jeleneteiket, a köteléken keresztül való kommunikációjuk isteni ötlet. Hiába volt hosszú a regény, a vérfarkasokról még többet szerettem volna olvasni, főleg a kiemeltebb szerepet kapott Vonettáról, Delanoról, Emilről, stb. Ja és Tawny is előkerült, kicsit zűrzavarosan, remélem róla is sokat hallok még, annyira hiányzott Poppy oldaláról egy bizalmas barátnő.
Talán, majd egyszer egy újraolvasás során sokkal többet megértek a világfelépítésből, és tisztába kerülök a 200 szereplő nevével és származásával, de csak azt tudom mondani újra, nagyon szeretem a történetet minden hibájával együtt, részemről nincs megállás, továbbra is velük maradok, várom a következő részt, és utána a befejezést.
A végső összecsapás, ami felé az egész regény haladt, izgalmas volt, de közben azt se tudtam ki kicsoda, és épp mit is csinál, csak kapkodtam a fejem, elég zűrös jelenetsor volt. A címhez képest, ami egy jóval nagyobb háborút ígért, még rövidnek is mondható. Azért rendesen rám hozta a szerző a frászt, konkrétan az infarktus kerülgetett, aztán mégsem, végül csak sikerült újra egy kis függővéget összehozni. Imádtam a végén Nektas felbukkanását, és rengeteg magyarázatát. Tényleg nem véletlenül ajánlott A Shadow in the Ember – Árnyék a parázsban (Hús és tűz 1.) olvasása ezen rész előtt.
A korábbi részben megismert drakenek ebben a regényben is nagy szerephez jutottak, elsősorban Reaver, aki számos vicces pillanatot okozott szarkasztikus stílusával, és nem kevés alkalommal a megjelenésével, ugyanis egyáltalán nem zavartatta magát a manifesztálódást követő meztelenség. Ő is közel áll Poppyhoz, hűséges, megbízható szövetséges. A vérfarkasok szerepe most is jelentős, nagyon szeretem a jeleneteiket, a köteléken keresztül való kommunikációjuk isteni ötlet. Hiába volt hosszú a regény, a vérfarkasokról még többet szerettem volna olvasni, főleg a kiemeltebb szerepet kapott Vonettáról, Delanoról, Emilről, stb. Ja és Tawny is előkerült, kicsit zűrzavarosan, remélem róla is sokat hallok még, annyira hiányzott Poppy oldaláról egy bizalmas barátnő.
Talán, majd egyszer egy újraolvasás során sokkal többet megértek a világfelépítésből, és tisztába kerülök a 200 szereplő nevével és származásával, de csak azt tudom mondani újra, nagyon szeretem a történetet minden hibájával együtt, részemről nincs megállás, továbbra is velük maradok, várom a következő részt, és utána a befejezést.
Kép: Pinterest
Borító: A draken megjelenik a borítón.
Kedvenc karakter: Casteel, Poppy, Kieran
Szárnyalás: Egyértelműen Reaver, és milyen jó volt Nektas a végén.
Mélyrepülés: -
Érzéki mérce: Casteel kiszabadítása után nincs hiány a spicy jelenetekből. de nem hiszem, hogy ebben a sorozatban bárki panaszkodna ezzel kapcsolatban.
Értékelés:
Nyereményjáték
A mostani játék teljesítéséhez nincs más dolgotok, mint a kiadó honlapján elérhető beleolvasót figyelmesen olvassátok végig. Ezután az állomásokon feltett kérdésekre válaszolni nagyon könnyű lesz!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS: KI POPPY VÉR SZERINTI ÉDESANYJA?
