KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2018. április 19., csütörtök

Marie Lu: The Young Elites - Az ifjú kiválasztottak (Válogatott ifjak #1)


A Könyvmolyképző Kiadó elhozta Nektek, a Blogturné Klub 5 bloggere pedig örömmel mutatja be Marie Lu, a nagysikerű Legenda trilógia írónőjének új sikersorozatát, a The Young Elitest. Az írónő ezúttal a komor jövő helyett egy, a középkori Olaszország mintájára felépített, fantasztikus világ hasonló sötét korszakába kalauzol el Benneteket, különleges képességű fiatalok közé.
Tartsatok velünk, olvassátok el az értékeléseket és a regényhez tartozó extrákat. Vegyetek részt a játékban, ahol a kiadó által felajánlott 3 példányt nyerhetitek meg, ha helyesen válaszoltok a kérdésekre.

Könyvmolyképző Kiadó, 2018
368 oldal
Fordította:AncsaT
Goodreads: 3,92
Besorolás: YA, fantasy

"Van ​ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk. 
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat. 
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél. 
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.
Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.

Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Egy évtizede már, hogy a halálos betegség végigsöpört az országon. A fertőzöttek többsége meghalt, és sok gyereken, aki túlélte, furcsa nyomot hagyott a betegség. Adelina fekete haja ezüstössé vált, a szempillája kifehéredett, és csak egy szabálytalan forradás maradt ott, ahol korábban a bal szeme volt. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.
Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.
Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, aki olyan hatalommal rendelkezik, amihez hasonlót még nem láttak.
Adelina hinni akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjába áll.

Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!

De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak."


Marie Lu anno a Legendával megszerzett magának. Imádtam a történetvezetését, a szereplőit, így izgatottan vártam, hogy mikor vehetem kézbe a következő regényét. Erre nagyon sokat nem is kellett anno várni, mert a The Young Elites először 2015 őszén került a kezembe angolul. Aránylag gyorsan "felfaltam" és rögtön bele is szerettem. Akkor nem írtam róla, de ahogy megjelent magyarul, úgy döntöttem, hogy ideje lenne feleleveníteni az olvasottakat és értékelni is a könyvet.

Az írónő ismét egy különleges világba kalauzol el Bennünket, de ezúttal nem a disztópikus, jövőbeni Egyesült Államokba, hanem visszafelé megyünk az időben és egy reneszánsz Olaszországhoz hasonlító világba juttat el bennünket. 
Úgy látszik, az írónő nem tud elvonatkoztatni a borzalmas járványoktól, mert itt is ez okoz galibát, méghozzá nem is kicsit. A népesség egy része elhalálozik, másik része túléli, harmadrésze pedig túléli, de nagy változáson megy keresztül - a külsejük részben megváltozik és különleges képességekre tesznek szert. A középkorban - és ez a világ is leginkább arra hasonlít - pedig ez nem volt jó ómen, így itt is kemény üldöztetés a része annak, aki "megváltozott". 

Adelina, a főhősnőnk pedig érintett ebben a kórságban, így menekülni kényszerül otthonról és így találkozik a hozzá hasonszőrűekkel, a The Young Elites - Az Ifjú Kiválasztottak tagjaival, akik az X-Menhez hasonlóan csapatba tömörülve próbálnak túlélni és valamire készülnek...

Köztudott, hogy imádom a különleges képességekkel megáldott fiatalokról szóló történeteteket, de itt mégsem ez fogott meg magának, hanem a szereplők változatossága. Az írónő előző regényében, a Legendában nem volt nagy meglepetés, a jók jók voltak, a rosszak rosszak, ettől nem nagyon tért el. Itt viszont minden a feje tetejére állt! Senki sem az, aminek látszik, a jóknak is van épp elég vaj a fülük mögött, a rosszak viszont nem biztos, hogy a szó szoros értelmében rosszak. Adelina az első olyan főhősnő, akit úgy is imádtam, hogy ő minden, csak nem az a sokat szenvedett kislány, akinek sokan hitték. A lelkében forrong a sötétség - ezt persze rá lehetne fogni a hányatott, sanyarú sorsára is, de itt több van annál. Ráadásul nem a megszokott meseszép leányzó, akiért a férfiak képesek lennének országokat feldúlni, világokat lerombolni, ahogy már megszokhattuk a YA történetekben. Nem, ő nem ilyen. A betegség miatt az egyik szemét elveszítette, az arcán borzalmas heg látható, a hajszíne is messziről mutatja, hogy ő is egy túlélő és mint ilyen máglyára, kivégzőosztag elé való.

Persze a többiekről sem szabad megfeledkeznem, hiszen vannak még itt bőven a csapatból. 

Enzo a csapat vezetője, szintén nehezen  kiismerhető. A céljait megismerhetjük elég hamar, de az, hogy Adelinához miért közeledik - a lány maga a vonzerő vagy csak a képességei - ezt nehéz eldönteni... 
Aztán ott van az ártatlan, gyönyörű Raffaele, aki érzi, hogy a lánnyal nem biztos, hogy a főnyereményt ütötték meg, hiszen Adelinát messziről körbeöleli a sötétség, de mégsem tud mit tenni...
Vagy Teren, a főinkvizítor, aki annyira fontos szereplő, hogy saját szemszöget is kapott - ami külön érdekesség, mert az összes többi szereplő mind E/3-ban szerepel, Teren pedig E/1 szemszögből mesél. Ő szintén az a karakter, akiről a történet végéig meg nem mondod, hogy jó vagy rosszfiú, attól függetlenül, ami tesz.

Marie Lu ebben a regényében nem viszi túlzásba a környezet, a háttér leírását, nem is tudunk meg túl sokat erről a világról (remélhetőleg még), ellenben a szereplők kidolgozottak és ahogy mondtam, eléggé talányosak. Épp ezt teszi különlegessé az egész történetet.

És a vége? Erről nehéz spoiler nélkül beszélni, de annyit elárulhatok, hogy az írónő olyat lép, amit nem sok író mer megtenni már az első rész végén. Én először annyira megdöbbentem rajta, hogy anno angolul vagy háromszor elolvastam azt a részt, hogy biztos jól értettem, ami történt? De igen, jól olvastam mindent....

Eleve úgy volt, hogy továbbolvasom a trilógiát (2015-ben sajnos a sok egyéb turnés könyv nem engedte, hogy folytassam, bárhogy is szerettem volna), de ilyen befejezés után nem kétséges, hogy folytatni szeretném/ akarom / fogom a sorozatot. A csillagozáshoz pedig annyit, hogy imádtam minden sorát és magasra tette az írónő a lécet ezzel az első résszel, de első résznek ritkán adok 5 pillangót, remélve, hogy a következő még jobb lesz:).

Borító: Imádom. Szerintem a szöveg ötletes, a háttér pedig hűen tükrözi a történet hangulatát.

Kedvenc karakter: Adelina, Enzo, Raffaele, Teren

Szárnyalás: amit meg mert lépni az írónő már az első részben!

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Van benne valamennyi szerelmi szál, de ahogy minden változik, minden kétszínű, így ez sem biztos.

Értékelés:



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!



Blogturné extra - Q+A fordítás

Novel Novice: Azt gondolom, hogy a The Young Elitest részben az a tény tette valóban szórakoztatóvá, hogy Adelina nem az a hagyományos módon szerethető főszereplő, de az is, hogy saját személyisége van és nagyon határozott karakter. Szeretem, hogy ennyire jól megformált szereplő a kevésbé kívánatos tulajdonságai ellenére is. Így azon töprengtem, hogy mennyire jelentett kihívást és mennyire volt szórakoztató megírni ezt a nem hagyományos főszereplőt?

Marie Lu: Köszönöm. Annyira örülök és nagy megkönnyebülés, hogy ezt mondod. Adelina messze a legnehezebb szereplő volt, akiről valaha is írtam. Nehéz az összes olyan oknál fogva, amit már megemlítettem, de azt hiszem mellette szórakoztató és felszabadító is írni egy olyasvalakiről, aki néha nem törődik semmivel. Nem törődik azzal, hogy mennyire haragszik a világra és úgy érzi, joga van erre.

És úgy érzem, hogy van valami erőt adó abban, hogy rosszak legyünk. Mármint azt hiszem, ezért akarjuk a gonoszakat. Úgy értem, tudod imádom Lokit és Magnetot. Bizonyos szempontból együtt tudsz velük érezni. Mint Loki, aki sok embert megöl, de szereti az édesanyját és tudod, valami viszálya van a testvérével. És azt hiszem, szórakoztató elképzelni azt a teret, mert úgy gondolom mindannyiunknak vannak problémáink az életben.
És mindannyiunknak megvan néha az a pillanat, amikor dugóban ülsz, valaki eléd vág, te meg: "most azonnal meg akarlak ölni. Azt akarom, hogy valamilyen erő szétszaggassa az autódat." És aztán tudod arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy olyan szereplőt alkotnék, aki valójában meg is teszi ezeket? Majd utána azt mondaná, "Ó, a fenébe, tényleg megtettem ezt a borzalmas dolgot, amit akkor meg akartam tenni, de most már valahogy bánom."

Lenyügöző és valahol kicsit zavaró erről írni, mivel erősnek érzi magát, amikor úgy gondolja megteszi azokat a dolgokat, de utána soha nem érzi ettől jól magát. Így ez kicsit olyan, mintha nem engednéd ki a démonaidat - az efféle belső démonaidat.

Perpetual Page Turner: Mi volt a legnehezebb része a világodnak és a szabályainak megírásában?

Marie Lu: Teljesen más élmény volt a Legenda megírásához hasonlítva. Nehéz egymagadnak kitalálni az összes gondolatodat. Valamennyit a való életre kell alapoznod, így nem hiszem, hogy bármi is teljesen az enyém lenne. A The Young Elites megírásához rengeteget olvastam a reneszánsz Olaszországról és a reneszánsz Velencéről, arról, hogy milyen volt az élet akkoriban, mit ettek az emberek és hogyan öltözködtek.

The Compulsive Reader: Engem nagyon elbűvölt az a The Young Elites ötletében, hogy valójában egy gonosz szereplőről szól, amit igazából nem is tudtam, amikor a könyvet olvastam... És így azon töprengtem, hogy Adelina története mennyire különbözött ez előző írásaidtól, tudva, hogy egy rossz hősnőről írsz, illetve mennyire - ha egyáltalán - különbözött az előző könyveid bármelyikétől?

Marie Lu: Teljesen más. Nagyon-nagyon nehéz volt eljutni abba a gondolati térbe és még mindig nagyon nehéz ez nekem. A második részen most dolgozom. (Amikor elkezdtem írni a The Young Elitest), valójában Raffaele volt a főszereplő Adelina helyett és Raffaele egy teljesen más szereplő volt. Ő nagyon egyszerű volt, olyan, mint semmilyen fiú, aki egyetemre ment és azt gondolta, hogy ő egy Ifjú Kiválasztott. Ez egy nagyon-nagyon semmitmondó történet volt. És nem tudtam,hogy mi lehet a gond vele, de azt tudtam, hogy valamit akarok írni ezekről az emberekről. Így odaadtam az első száz oldalt az ügynökömnek, aki azt mondta: "Nos, ki ez a mellékszereplő? Érdekesnek tűnik."
Adelina egy teljesen gonosz mellékszereplő volt. És miután az ügynököm ezt mondta, akkor én "Hmm, soha nem gondoltam hogy az ő szemszögéből írjak, de ez egy érdekes gyakorlat lehet."
Ez teljes mértékben különbözött a Legendától, mert Day és June, bár egy teljesen sötét világban élnek, de természetüknél fogva, szívük mélyén nagyon jó emberek. Jó családból származnak, ahol jól bántak velük, és úgy érzem ez tette őket ilyen felnőttekké.  Adelina pedig teljesen más. Az ő családja kifordult és borzalmas, ami rajta is sokat rontott. És elég zavaró volt belejutni egy ilyen fejbe, hiszen én soha nem tapasztaltam ilyet. És képes lenni arra, hogy megalkoss egy olyan szereplőt, aki borzalmas dolgokat művel, de mégse tegyem őt teljesen szerethetetlenné, hogy úgy érezd "Istenem, szeretném, ha ez a szereplő azonnal meghalna", eléggé kihívó feladat volt.


Játék:
Mostani játékunkban a fantasy regények férfi főszereplői jutnak rivaldafényhez. Minden állomáson találtok egy nevet, a ti dolgotok pedig annyi, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok, hogy melyik könyvben szerepel (elég a címet megadnotok). Ha velünk tartotok megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három nyereménypéldány egyikét! 

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Dmitrij Belikov


A blogturné állomásai:
Április 19 - Kelly Lupi olvas
Április 21 - Sorok között
Április 23 - Deszy könyvajánlója
Április 25 - CBooks
Április 27 - Spirit Bliss oldala

2018. április 16., hétfő

Trish Cook: Éjjeli napfény (Midnight Sun)

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg a könyvfesztiválra Trish Cook regényét: Éjjeli napfény címmel. Gyönyörű filmes borítóval jelenik meg a kötet, ugyanis azonos címmel mutatják be a mozik a filmváltozatot a megjelenéssel egyidőben. Olvasd a könyvet és nézd meg a filmet! Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.


Maxim Könyvkiadó 2018.április 19. Dream válogatás
256 oldal
Fordította: Vince Judit Andrea
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA, romantikus dráma

A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.
A könyv alapján készült film – főszerepben a Disney sztár Bella Thorne-nal és az első főszerepében Patrick Schwarzeneggerrel – már a mozikban!

A könyv megjelenéséről a Maxim Kiadótól értesültem, de igazán akkor kattantam rá, amikor Tibi a Media Addict.hu bloggere (és csapattársam a BTK-ban) szólt, hogy ebből épp filmet is készítettek, pont a könyvfesztivál idején lesz a bemutatója a mozikban. Azóta bejárta a világot a film trailere és szerintem remek romantikus drámát láthat majd, aki jegyet vált a moziba.
Rendes könyvmoly vagyok, nálam előbb a könyv, aztán a film, így mindenképpen olvasnom kellett a regényt, ami gyorsan ment, és rendesen kiütött.

Katie különleges életet él, a betegsége miatt nappal alszik, de reggel még végignézi, ahogy a többiek elindulnak a suliba, köztük a szomszédban lakó Charlie Reed, a lány titkos szerelme, bár a srác azt sem tudja, hogy ő a világon van. A lánynak este kezdődik az ébrenlét, ilyenkor látogatja meg egyetlen barátnője Morgan, ő közvetíti neki az iskolai eseményeket, ami épp nagyon izgalmas, hiszen a kortársai éppen érettségiznek, és kezdik a felnőtt életüket. Katie nagyon ritkán merészkedik ki éjszaka, ilyenkor a helyi vasútállomáson szokott gitározni és énekelni a saját dalait. Egy ilyen alkalommal téved arra Charlie, és megszólítja a lányt, aki azonnal menekülőre fogja a dolgot, később viszont sikerül randit megbeszélniük.  Új világ bontakozik ki a lány előtt, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és ami eddig csak vágyálom volt, most valósággá válik. Katie nem beszél a betegségéről, halogatja a vallomást, mert ki akarja élvezni az utolsó pillanatig ezt a kapcsolatot, nem akar azonosulni egy betegséggel.  Meddig tarthat ez a boldogság?

Tudni kell, hogy a lány édesanyja meghalt korábban, az apja pedig gyakorlatilag minden idejét a lánya nevelésére fordítja, ugyanolyan fordított életritmusban. Ő tanítja a lányát, aki le is tudta tenni az érettségit, sőt egyetemi krediteket is szerzett. Ezt az apa-lánya kapcsolatot tanítani lehetne, minden pillanatban ott van a féltés, ott van a diagnózis valóságossága, de ott van a remény is, amit egyikük sem adhat fel. Nagyon bele tudtam élni magam az apa helyzetébe, milyen nehéz nemet mondani, milyen fájdalmas félteni és még fájdalmasabb elengedni. De Katie most boldog, és a ragyogása elvarázsolja a környezetét is. 
Egy ilyen betegség tudatát meg kell tanulni elviselni. Van olyan, aki beleőrül, és van aki megpróbálja a legjobbat kihozni a lehetőségeiből, Katie az utóbbiakhoz tartozik.

Katie meséli a történetet, aki már majdnem 18 éves, de hiányzik a korához elvárható tapasztalat, és ezt a szerző nagyon ügyesen tükrözte a stílusában, nyelvezetében. Ez a lány valósággal kivirul, ahogy beleveti magát az új élményekbe, megélheti azokat a kalandokat, érzéseket, amiről eddig csak álmodott. Ahogy olvastam ezeket a boldog pillanatokat, nem tudtam nem gondolni a jövőre. Bevallom a regény utolsó harmadát végigbőgtem, sajnos én a kelleténél jobban bele tudok mélyedni az érzelmi szálba, szóval javaslom a százas zsebkendő bekészítését nektek is.
Charlie egy álompasi, gondoskodó, romantikus, védelmező, ja és nagyon helyes és népszerű is. Boldoggá akarja tenni a lányt, valódi szerelem alakul ki közöttük, aminek minden pillanata édes. Katie előtt ő is megnyílik, és a lány rá tudja venni, hogy próbálja meg az úszást újra komolyan venni, hiszen van esélye bejutni egy jó egyetemre sportolóként.
Van az a pont, amikor már nem lehet húzni az igazságot, de Katie még ekkor sem őszinte, és ennek súlyos következményei lesznek, amit viselnie kell. Én nagyon megszerettem ezt a lányt, mert helyesen látta a betegségét, jól kezelte a helyzeteket, megpróbálta a legjobbat kihozni magából, egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Bátran viselkedik minden egyes nap. De van egy pont, amikor elmosódnak a határok.
Én tudom, hogy az olvasók számára a szerelmi szál lesz a legvonzóbb a történetben, de nekem mindenképp a szülő felelőssége és az elengedés fájdalma a tanulságos pont. Lehet, hogy túl fájdalmas, de mégis muszáj ezekkel a problémákkal  is szembenézni, mert ez közelebb áll a való élethez, mint a napfényérzékenység. 
Nagyon nagy élményt nyújtott a könyv olvasása, de a négyes osztályzatra magyarázatot kell adnom. Első felindulásomban maximális pontot adtam volna, mert mélyen megérintett, nagy érzelmeket váltott ki belőlem. Pár nap elteltével azonban sok kérdés jött elő, amire az utószóban adott egészségügyi magyarázat sem adott választ.
Nekem túl hamar következett be a befejezés. Ahhoz képest mindenképp, hogy én még az utolsó utáni oldalon is reménykedtem. De nem, gyors és nem eléggé kidolgozott a regény utolsó pár fejezete. Sokkal többet akartam tudni erről az időszakról. Miért nem költöznek ezek a betegek a világ legkevésbé UV szennyezett vidékére? Kár, hogy Charlie fejébe nem kaptam bepillantást, az utószó leveleire annyira látni szerettem volna a reakcióit.
Muszáj megnéznem a filmet is!


Borító: Filmes borító, nagyon tetszik.

Kedvenc karakter: Katie, Charlie

Szárnyalás:  Az apuka karaktere.


Mélyrepülés:  - 

Érzelmi mérce: A szerelmi szál édes, de készüljetek egy százas zsebkendővel!

Értékelés:

 


Játék:

A film kapcsán most a játék is a szereplők körül forog. Minden állomáson találsz egy kérdést és egy segítő képet, a rafflecopter doboz megfelelő sorába írd be a megfejtést! Sok szerencsét!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Feladvány: Melyik híres Young Adult könyvadaptációban játszott együtt Bella Thorne és Robbie Amell?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:

04.16 Kelly és Lupi olvas
04.18 Dreamworld
04.24 CBooks
04.26 Sorok között

2018. április 14., szombat

Kathleen Glasgow: Girl in pieces - Lány, darabokban

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Kathleen Glasgow: Lány, darabokban című regényét, amely tabutémát boncolgat egy önbántalmazó lány szemszögéből. Három bloggerünk véleményezi a regényt a blogturné során, kövesd az állomásokat és esélyed lesz megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Könyvmolyképző Kiadó 2018.április
448 oldal
Fordította: Tóth Enikő Mária
Goodreads: 4,15
Besorolás: YA, mentális problémák

Az ​embereknek tudniuk kell rólunk. Azokról a lányokról, akik a fájdalmukat a testükre írják.
A 17 éves Charlie Davist a Creeley pszichiátriai intézetben kezelik sikertelen öngyilkossági kísérlete után. Eddigi élete csupa szomorúság, tragédia és mellőzöttség volt: édesapja halála után elmenekült otthonról bántalmazó anyja elől. Pénz és barátok nélkül élt az utcán, megtapasztalta a teljes kiszolgáltatottságot, az éhezést és a fizikai fájdalmat.
A klinikán hozzá hasonló, önbántalmazó lányok társaságában van. Casper doktornő segítségével megindulhatna a gyógyulás útján, de anyagi helyzete nem engedi, hogy ott maradjon. Munkát és lakást talál, ám egyenlőtlen kapcsolatba keveredik a drogos, alkoholista, „majdnem híres” zenésszel, Riley-val, aki kihasználja őt, és nem engedi kiszabadulni az ördögi körből.
Charlie-nak azonban – szinte tudtán kívül – új barátai és támogatói lesznek, akik visszarántják a szakadék széléről, és erőt kap tőlük ahhoz, hogy hátat fordítson a kilátástalan, veszélyes kapcsolatnak.
Nem könnyű olvasmány. Nemegyszer megríkatja az olvasót, de reményt is ad.

Mindenképpen el akartam olvasni ezt a könyvet, mert szerettem volna választ kapni arra, hogy vajon hogyan jut el valaki odáig, hogy megsértse saját magát, nem kis fájdalmat okozva, miért választják ezt a módot és hogyan lehet észrevenni, segíteni az ilyen embereken.
A korábbi olvasmányaimban Szaszkó Gabriella: Maradj velem regényében volt szó a vagdosásról,  ott Christopher, egy fiú/férfi csinálta ezt, meg akartam tudni, hogyan mesél erről egy kamaszlány. 

Debütáló szerzőről van szó, ezért is jegyzem meg rögtön az elején, hogy milyen zseniálisan oldotta meg a könyv felépítését. A 17 éves Charlie (Charlotte) Davis egy klinikán tér magához egy zavaros, kórházban töltött hét után, lassan szedegeti össze az emlékképeit, mi is történt vele, hogyan került ebbe az intézetbe. A szerző Charlie hangján szól, és az első pár fejezetben sokszor csak néhány sor, pár mondat szerepel, ahogy a lány is lassan tér magához, később úgy bővül a mondanivalója, ahogy javul  az állapota és újra elkezd élni ebben a terápiás csoportban, ahol hasonló lányok veszik körül. Nagyon megrázóak ezek az első fejezetek, az olvasó szembesül azzal a rengeteg fájdalommal, amit ezek a lányok átéltek. Kezdtem megismerni Charlie-t, a kiinduló traumát, amikor az apja öngyilkos lett, az anyja ezután  magába zárkózott és fokozatosan a tettlegességig elmérgesedett közöttük a viszony. A lány elmenekült otthonról, az utcán élt, hasonló sorsú barátokra lelt, és közben folyamatosan a vagdosásba menekült. És aztán még ennél is rosszabb dolgok jöttek.

Amikor először vágtam meg magam, a legjobb rész utána következett: vattapamaccsal tisztogattam a sebet, óvatosan szárítgattam, vizsgálgattam erről-arról, védelmezőn a hasamhoz szorítottam a karomat. Jól van, jól van! 
Azért vagdosok, mert nem tudok megbirkózni a dolgokkal. Ez ilyen egyszerű. A világ olyan, mint az óceán, az óceán vize átcsap fölöttem, a víz fülsiketítően morajlik, a víz elnyeli a szívemet, akkorára nő bennem a pánik, mint a bolygók. Meg kell szabadulnom tőle, jobban meg kell sebeznem magam, mint ahogy a világ megsebez, aztán dédelgethetem magam. Jól van, jól van! Casper azt mondta nekünk: „Ez ellentmond a józan észnek, nem? Jobban érzed magad attól, hogy fájdalmat okozol magadnak. Úgy tudsz megszabadulni a fájdalomtól, hogy te okozol fájdalmat saját magadnak.” A probléma utána következik. Úgy, mint most, ami most is történik. Egyre több a sebhely, egyre nagyobb a pusztítás. Ördögi kör: több seb = nagyobb szégyen = nagyobb fájdalom. 

A terápiás csoportban a lány kezd a gyógyulás felé lépegetni, de jön az újabb csapás, nem finanszírozzák tovább a kezelését, vissza kell mennie az anyjához. Ő azonban csak kiviszi a klinikáról, aztán búcsút int neki, esze ágában sincs visszafogadni. Charlie az utolsó szalmaszálba kapaszkodva Minneapolisból Tusconba buszozik, ahol egy régi barát, Mikey szobáját foglalhatja el ideiglenesen. Ennek a megtört lelkű, megsebzett testű lánynak munkát kell keresnie, tovább kell haladnia a gyógyulás útján, amin elindult. Csakhogy ez pokolian nehéz. 
Valójában ez a rész tetszett igazán nekem, ahogy próbál beilleszkedni az új életébe, le kell győznie saját magát, megtalálni a saját békéjét, miközben nem csak jó dolgok történnek. Együtt dolgozik egy piás, drogos, lecsúszott zenésszel, Riley-val, aki szintén megmentésre szorulna, természetesen nem hat jól rá ez a kapcsolat, mégis fontos része az életének. Közben egyre többször előveszi a rajzkészletét, és kezdi elhinni, hogy mégiscsak tehetséges valamiben, értékes ember.
Ez a lány megtanul újra élni, megtanul újra szeretni. Nem csak a környezetét, saját magát is újra el kell fogadnia, meg kell találnia a helyét. 
Életre szóló élmény volt olvasni ezt a regény, annyira egyedi a hangja, brutálisan őszinte, és minden sorából érződik, hogy valódi, megélt élmények alapján íródott. Hihetetlen bátor dolog ennyire nehéz témában írni, az olvasók számára ez meglehetősen tabu téma, a mentális problémákat  nehéz befogadni. Nem csak a vágásokról van szó, itt szinte minden ember valamilyen módon árt magának, fizikailag vagy lelkileg. Olyan is előfordult, hogy néhány helyen nem tudtam tovább olvasni, annyira kiakasztott némely részlet.
Megszerettem a karaktereket, óriási fejlődésen mennek keresztül, főképp Charlie, de az elcseszett Riley is. A mellékszereplők is reálisak, és egyáltalán nem tökéletesek, Ariel és Linus voltak a kedvenceim.
A test és a lélek sebein felül még az érzelmek is megtépázzák Charlie-t. Két szerelmi szál bonyolódásán is izgulhat az olvasó, de én úgy éreztem, ezek szinte eltörpülnek a valódi mondanivaló mellett.  Amit hiányoltam, az Ellis-el kapcsolatos lezárás, jó lett volna, ha találkoznak végül.
Köszönöm a kiadónak, hogy az átlagos történetek mellett ilyen csodálatos könyvekkel ajándékozza meg az olvasóit!

Borító: Szép, nagyon kifejező
 
Kedvenc karakter: Riley

Szárnyalás:  Linus apjánál töltött idő.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Ez nem az a könyv, amit a legfiatalabbak is olvashatnak, én egy 16-os karikát tennék rá, a megterhelő lelki problémák és a szexuális tartalom miatt.

Értékelés:




Játék:

A téma komolysága miatt most eltekintünk a játéktól és megelégszünk a rafflecopter doboz kitöltésével.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway
 
További állomások:

04.14 Kelly és Lupi olvas
04.16 Sorok között
04.18 Sárga köves út


2018. április 9., hétfő

Premier előtti vetítésre nyerhetsz páros jegyet! Az Éjjeli napfény a mozikban!

A könyvfesztiválra jelenik meg ezzel a gyönyörű filmes borítóval a Maxim Könyvkiadó Dream válogatás sorozatában  Trish Cook regénye az Éjjeli napfény. A könyv filmadaptációja pedig április 19-től nézhető meg a mozikban Bella Thorne és Patrick Schwarzenegger főszereplésével. A Blogturné Klub hamarosan 4 állomásos turnéval jelentkezik a megjelenés alkalmából!

Íme a könyv fülszövege:

A 17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak. Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét. Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre.

A könyvbe az alábbi linken tudtok beleolvasni: http://www.olvas.hu/uploads/media/file/0001/05/687d182fdc6a54e403ba6c99a197d298f997db42.pdf

És itt tudjátok előrendelni 30% kedvezménnyel: http://www.olvas.hu/termekek/mx1405-ejjeli-napfeny

Most lehetőséged van egy páros mozijegyet nyerni a premier előtti vetítésre, amely 2018. április 18-án, szerdán lesz 19 órától a  Mi Mozinkban Óbudán, a 2-es teremben. Csak akkor jelentkezz, ha el is tudsz menni megnézni a filmet a megadott időpontban! Töltsd ki a rafflecopter dobozt és várd a hétvégi sorsolást, e-mailben értestem a nyertest. Legkésőbb vasárnap délig válaszolni kell az e-mailre, ellenkező esetben pótnyertest kell sorsolnom.
 
Jelentkezni lehet: PÉNTEK 13-án éjfélig, 
sorsolás 14-én SZOMBATON!!!






Rendszeres olvasók