Somfai Anna: One ​more cup of coffee - Nyár Walesben

 

Somfai Anna legújabb ifjúsági regényén keresztül Walesbe repíti az olvasókat, ahol egy fiatal zongorakedvelő lány élete nagy kalandját éli át egy táborban, ahol nem csak kalandokra, de lassan önmagára is rálel. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Móra Kiadó, 2026

320 oldal

Besorolás: YA, romantikus

Állj félre a saját utadból!

Lili rajong a zenéért. Az anyukájával és két testvérével él, és van egy fantasztikus barátnője, Rozi, aki ráveszi, hogy jelentkezzenek egy katedrálisokat restauráló diáktáborba, és vonatozzanak keresztül Európán.

Az utolsó pillanatban azonban Rozi kénytelen otthon maradni, és Lili egyedül érkezik a tengerparti dél-wales-i kisvárosba, hogy részt vegyen a helyi parókián rendezett táborban. A beilleszkedés a vártnál nehezebben alakul, de a lány hamarosan barátokra talál a spanyol Paola és a wales-i Dylan személyében.

A felnövéstörténetet és road movie-t ötvöző könyv nem csupán az elengedésről, első szerelemről és felnőtté válásról szól, nyomon követjük Lili vívódásait a valódi alkotásért és önkifejezésért is.

Akármennyi idős is leszek, az ifjúsági regények mindig is a gyengéim maradnak. Ennél a történetnél is főleg ez vonzott, de persze, a Wales, a nyári tábor és az első szerelem említése is hozzáadott ahhoz, hogy belekezdjek ebbe a regénybe.

A történetünk főhősnője Lili (Liliana), akit a legjobb barátnője, Rozi rávesz arra, hogy a messzi Walesbe utazzanak egy nyári táborba, ahol a résztvevők történelmi templomokat restaurálnak. Ám az utolsó pillanatban Rozi mégsem tud elindulni, így Lili egyedül kénytelen nekivágni a nagy kalandnak. Az a Lili, aki nem igazán nyit senki felé, félénk, visszahúzódó. Ehhez képest vonattal kell elutaznia, a csatlakozást is lekési, egyedül kénytelen megoldani a továbbjutást, egy éjszakát Párizsban kell eltöltenie. És akkor még az is ott van, hogy megérkezvén, nem igazán érzi magáénak a tábort, a szigorú szabályokat és persze a rengeteg új embert sem. De azért talál barátokat, sőt az első szerelmet is - azt persze rögtön hatványozottan természetesen, ahogyan ez már csak az ilyen regényekben megszokott. Közben önmagára talál, határozottabb és merészebb (felelőtlenebb) lesz.

Felnőtt fejjel olvasva ezt a regényt, az első gondolatom az, hogy édes jó istenem, csoda, hogy még élnek a szereplők a regény végére. Annyi hülyeséget, annyi meggondolatlan, mostani szemmel nézve, veszélyes dolgot csináltak, hogy még olvasni is rossz.

DE - ha visszatekintek arra, hogy én milyen voltam fiatalon, hogy mikre rá nem tudott venni a baráti társaság, az első szerelem, a fiú, aki nagyon tetszett.... akkor azonnal más szemmel nézem az egész regényt. Hiszen van az a nyár, amikor minden megváltozik. Amikor olyan dolgokat is csinálsz, amiket egyébként soha. És közben TUDOD, hogy ez így nem oké, hogy ha kiderül, ki fogsz kapni, meg fognak büntetni érte - de akkor is MEG KELL TENNED.

Na, nekem ez a regény pontosan ezt az érzést adta.

Lili története akár a Te vagy az Én történetem is lehetne. Arról a nyárról, amikor az első igazi szerelem megtalál. Nem az, amikor csak álmodozol egy fiúról, hanem az, amikor a fiú is észrevesz. Az a fajta szerelem, ami még csak részben teljesül be, hiszen egy nyaralás, egy táborozás véges időtartamú, így mire belelendülnétek, addigra már mindenki utazik is haza. Egy ideig még tartjátok a kapcsolatot, de a távolság úgyis el fogja söpörni a nagy fellángolást. De az emléke örökké megmarad.

És igen, az ilyen szerelem miatt csinál az ember hülyeségeket. Én is csináltam ilyet. Ti is biztosan csináltatok. Rossz döntések. Olyan mondatok, amiket nem kellett volna kimondani. Olyan helyzetek, amikbe nem kellett volna belemennetek. De akkor és ott ez tűnt a leghelyesebbnek. És ezt a regény szerintem brutálisan jól elkapta. Nem egy tökéletes szerelmi történet - én például sikítani tudtam volna a választott fiútól, annyira idegesített és akkora "redflag" lebegett a feje felett. A mostani szememmel a másik srácot választottam volna, ő sokkal cukibb és megbízhatóbb volt. De igen, ennyi idősen, mint amennyi Lili a regényben, én is a "rosszfiút" választottam volna :D.

Lili tipikusan az a főhősnő, akivel szinte az első pillanattól kezdve azonosulni tudsz, a bizonytalanság, a "túl sokat agyalás", mind-mind olyan tulajdonság, amivel mi is megküzdöttünk anno. De imádtam a karakterfejlődését, ahogy egyre magabiztosabb lett, egyre bátrabb és olyan dolgokat is véghezvitt, amitől a regény eleji Lili biztosan sikítva menekült volna.

A helyszínt is imádtam. A regény olvasása után nagyon szívesen elutaznék én is Walesbe és igen, valószínűleg én is a tengerparton kóborolnék hosszú órákon át és keresném a fókákat:). (és tuti én is figyelmen kívül hagynám, hogy a dagály milyen gyorsan érkezik:).

Amivel viszont gondom volt, az az, hogy úgy éreztem, hogy rettentő lassú a történet. Igen, tudom, nem egy kalandregényt olvastam, de akkor is... Illetve hiányzott nekem az a pont, ami igazán gyomron vág. Szép volt, hangulatos volt, de nem ütött akkorát, mint amire számítottam. És akkor azt még meg sem említettem, hogy ez a regény elsősorban ugye kamaszoknak íródott. És én úgy éreztem, hogy a regény azt erősíti, hogy igen, csináljatok ilyen hülyeségeket, döntsetek rosszul, szökjetek ki éjszaka a szállásról, mászkáljatok tök egyedül egy óriási városban éjszaka.... Pedig a mai világban ez egyenes út ahhoz, hogy címlapsztori legyen belőletek... és nem a jó értelemben. Tudom, hogy a szerző nem ezt akarta elérni, felnőtt fejjel tuti nem így érezném, de egy kamasznak minden "buli"...

Összességében ez tipikusan az a könyv, amit nyáron kell olvasni - mert nagyon pontosan hozza azt az érzést, amikor fiatal vagy, szerelmes vagy és egy kicsit elveszett is.. és néha bizony rossz döntéseket hozol. Én pedig alig várom a kiadó Flow sorozatának a következő köteteit!

Borító: Nem is vagyok elájulva tőle. Olyan, mintha valakit, aki már látott PS-t, megkértek volna, hogy dobjon már össze valamit SOS.

Kedvenc karakter: Oliver

Szárnyalás: a helyszín

Mélyrepülés: a rengeteg felelőtlen döntés

Érzelmi mérce: romantikus, de inkább idegeskedtem azon, hogy ne legyen rossz vége egyik őrült kalandnak se

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A regényben nagy szerepe van a zenének, így a mostani játékunk során olyan előadók neveinek betűit rejtettük el a bejegyzésekben, akik helyet kaptak a történetben. A feladat az, hogy a betűket helyes sorrendbe állítva kitaláljátok, hogy kire gondoltunk, majd a helyes megoldást beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A blogturné további állomásai:

Április 17 -Veronika’s Reader Feeder

Április 20 - Csak olvass!

Április 22 - Könyv és más

Április 23 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Április 28 - Kelly és Lupi olvas

Április 29 - Ambivalentina

Győri Katalin: Nem ​festek álmokat (Flow#1)

 

A Móra kiadónál jelent meg Győri Katalin legújabb, fiataloknak szóló regénye, a Nem festek álmokat. Gyertek velünk és ismerjétek meg Frida történetét, ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a könyv egyik példánya!

Móra Kiadó, 2025

416 oldal

Besorolás: ifjúsági, YA, romantikus, realista

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tíz dolog, amiért muszáj elolvasnod ezt a könyvet:

10. Mert nem (csak) lányregény.

9. Mert nincs még egy könyv, melynek főszereplője ilyen jóízűen fogyasztja a bendőbe töltött birkabensőségeket.

8. Mert a tóban fürdős jelenetet Jane Austen is megirigyelné.

7. Mert Sam Scott elég jó pasi ahhoz, hogy még az író is zavarba jöjjön tőle.

6. Mert Frida végre egy normális hős. Olyan, mint te.

5. Amiatt a bizonyos csók miatt.

4. Mert rajzolni menő.

3. Mert szerinted is be kellene vezetni a magyar iskolákba a Highland Games-t.

2. Mert Skócia megér egy regényt.

1. Mert már olyan hosszú ideje tartod a kezedben ezt a könyvet, hogy kínos lenne nem megvásárolni.

FLOW ? Legyél ott, legyél a része!

Budapestiként Skóciát megtanulni nem kis feladat, ráadásul mindezt egyetlen apukával és új gimnáziumban. Fridának sem könnyű, de aztán lassan csak színesedik minden körülötte, és a családtörténet szálai is kibogozódnak.

Ifjúsági regény, ami Skóciában játszódik? Ide vele, de azonnal!

Skócia hatalmas szerelem még mindig a számomra, attól függetlenül, hogy még sosem sikerült kijutnom oda. Főhősnőnknek is az, hiszen a nagyon korán elveszített édesanyja is skót származású volt, így rettentő boldog lesz, amikor az édesapja bejelenti, hogy munkát kapott Edinburghban, így egy évre odaköltöznek. Fridának pedig így lehetősége lesz rá, hogy megismerje a családja másik felét és esetleg megtudjon az édesanyjáról is többet, hiszen az édesapja nem túl bőbeszédű vele kapcsolatban.

Hát nehéz szavakba önteni, hogy mennyire imádtam én ezt a regényt. Szinte le se tudtam tenni, csak olvastam és olvastam és olvastam. És rettentő szomorú lettem, amikor vége lett, mert szívesen követtem volna tovább Frida történetét, bár az, hogy ez egy sorozat első része, reményt ad. Hátha vele folytatjuk a sorozatot (erről nem találtam semmi infót, úgyhogy a remény hal meg utoljára:D).

Szóval ott tartottam, hogy Frida az édesapjával Skóciába utazik. Persze főhősnőnk nem nyaralni megy, így a helyi középiskolába beiratkozva folytatja a tanulmányait, szerez barátokat, sőt a szerelem se marad tőle távol. Rettentően tetszett, ahogy szépen lassan bevezetés kaptunk mi is a skót oktatási rendszerbe, megismerhettük a gael nyelvet, a helyi hagyományokat, ünnepeket és persze az embereket is. Imádtam részt venni Frida mindennapjaiban és szemtanúja lenni, ahogy eleinte küzd, majd szépen beilleszkedik, megismerni Moragot, a helyi legjobb barátnőjét, aki hatalmas támaszt nyújt főhősnőnknek minden téren. Jó volt részt venni a családi összejöveteleken, együtt "utálni" Clarát, az unokanővért, aki a kezdeti "jó arcból" hirtelen lesz a közutálat főszereplője. Imádtam Edinburghban kóborolni a lányokkal, részt venni a helyi programokon és elutazni természtesen Grannyhoz a Lewis szigetre.

A szerzőnő naplószerűen írja le egy év eseményeit, nem túl részletesen, nem napi rendszerességgel, de ez pont arra jó, hogy mindig történjen valami izgalmas, valami új és ne fásuljunk bele a mindennapokba.

Nagyon megszerettem Fridát, ahogy esendően, de mégis talpraesetten feltalálta magát ebben a teljesen új közegben és végigcsinálta ezt az egy évet. Pedig nem volt könnyű egy idegen országban, idegen kultúrában és emberek között feltalálnia magát. Persze ott volt az édesapja mellette, de ő elég sokat dolgozott, meg amúgy is egy eléggé zárkózott ember, így azért sok mindennel Fridának egyedül kellett megküzdenie. És persze a szerelmi szál. Kaptunk is egy szerelmi háromszöget - amit én általában nagyon szeretek, de itt most valahogy nem töltöttünk annyi időt a srácokkal, hogy bármelyiknek is jobban szurkoljak. Körülbelül egy szinten volt nálam mind a kettő, így abszolút Fridára bíztam, hogy melyiküket fogja választani - főleg, hogy úgyis hazamegy egy év múlva, szóval sok esélyt nem adtam ezeknek a kapcsolatoknak hosszú távon.

De persze nem is ezen volt a fő hangsúly, hiszen főhősnőnk többek között azért is szeretett volna kijutni Skóciába, hogy az édesanyjáról többet megtudjon. Ahogyan írtam már, az édesapja nehezen tud túljutni a szeretett felesége elvesztésén, amin persze az sem segít sokat, hogy Frida kiköpött mása az édesanyjának. Így az apját hiába ostromolja, túl sok mindent nem tud meg az anyukájáról. Viszont Skóciában él Catherine édesanyja, a rokonsága, a legjobb barátnője, akik viszont szívesen osztják meg az emlékeiket Fridával, így szépen lassan kirajzolódik, hogy milyen is volt az édesanyja, illetve pontosan mi is történt vele.

Amit nagyon szerettem még, az Frida és az édesapja felemás kapcsolata. Az látszik mindenképpen, hogy az apuka imádja az egyszem lányát, de a felesége elvesztését nagyon nehezen dolgozza fel, így bár mindent megtesz a lányáért, de két lépés távolságot tart tőle. Fridának pedig hiányzik a valódi, látványosan szerető édesapa és ez az "utazás" teszi lehetővé azt, hogy végre összekapcsolódjanak. Imádtam azokat a részeket, amikor Frida kihasználva az apukája "tartozkodását", lépten-nyomon olyan helyzetben hozza őt, amivel feszegeti a határokat.

Az írónő rettentő könnyedén és olvasmányosan ír, szerintem a fiataloknak is nagyon könnyű beleélniük magukat Frida helyzetébe és beleveszni ebbe a történetbe. Én először azt hittem, hogy Győri Katalin is kinn élt Skóciában, hiszen annyira jól mutatja be ezt az országrészt, de aztán a köszönetnyilvánításnál kiderül, hogy csak egy nagyon kemény kutatómunka eredménye az, amit a lapokon olvashatunk. Ezért még inkább fejet hajtok előtte, mert főleg az oktatási részt így leírni... hát nem lehetett könnyű.

Összességében IMÁDTAM ezt a történetet és alig várom, hogy kezembe vehessem a folytatást. A könyvet pedig ajánlom fiataloknak és idősebbeknek is, mindenkinek, aki szeretne újra picit fiatalnak lenni, világot látni, szerelembe esni és átélni az újrakezdés sokszor fájó, de mindenképpen reménytkeltő érzését.

Borító: Hát ezt nehéz megfogalmazni. Szeretem, ha a főszereplő szerepel a borítón. Én valamiért úgy gondoltam, hogy Fridának vörös, hosszú és NAGYON GÖNDÖR haja van. De simán lehet, hogy félreolvastam valamit a könyvben :). Illetve nekem ez a csukott szemű Frida nagyon gyászos. Ennél azért én életvidámabbnak gondolom őt.

Kedvenc karakter: Frida, Frida apukája, Morag, Granny

Szárnyalás: a helyszín, a történet

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: néhol humoros, néhol szomorkás és van benne pici romantika is

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékban nem lesz nehéz feladatotok. Végig kell olvasnotok figyelmesen a beleolvasót és válaszolni a blogokon feltett kérdésekre.

Játékra fel!

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Hová fognak költözni Fridáék?

A blogturné további állomásai:

10.15 - Könyv és más

10.16 - Veronka’s Reader Feeder

10.17 - Kelly & Lupi olvas

Otfried Preußler: Krabat

A Móra Könyvkiadó idén újra megjelentette Otfried Preußler: Krabat  című ifjúsági fantasy regényét, mely a német mondavilágon alapuló történetével számos irodalmi díjat zsebelt be világszerte. Az alakváltó molnárlegények történetéről három bloggerünk számol be, kövesd az állomásokat, és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában. 

 

Móra Könyvkiadó 2024 Móra Klassz sorozat

232 oldal

Fordította: Farkas Tünde

Goodreads: 3,92

Besorolás: ifjúsági, fantasy, mágia, alakváltó

A koselbruchi malomban titokzatos iskola működik: a félszemű Mester varázslást tanít tizenkét tanítványának, köztük a tizennégy éves Krabatnak, aki szegényen és árván érkezik a malomba. Krabat eszével és szorgalmával hamarosan kitűnik a többiek közül, s idővel ráébred, micsoda gonosz erők játékszere ő és tizenegy sorstársa. Lázadni próbál, szövetségeseket keres és talál a tanítványok közt, ám a legnagyobb segítség a faluból érkezik egy kántorlány személyében, akibe Krabat szerelmes lesz. Az izgalmas, fordulatokban gazdag regény jó és rossz összecsapásának megrendítő, hősies, örök érvényű története.

Még nem olvastam korábban a szerzőtől, meg is lepett, hogy számos gyerekkönyve jelent már meg magyarul, és ahogy a Moly-on nézegettem, egytől egyig nagyon népszerűek. A Krabat is közéjük tartozik, idén szükség is lett újranyomásra, ennek apropóján blogturnét is kap a regény. A szerző weboldalán olvastam, hogy a regény eredeti megjelenése utáni években számos díjat nyert, igazi klasszikussá vált, hiszen jelenleg  a német nyelvterületen az iskolai kötelező olvasmányok közé is beválogatták. A regényből több filmváltozat, színdarab is készült, idén tavasszal élőszereplős előadást mutattak be nálunk is a Bábszínházban. Számomra külön meglepetés, hogy felfedeztem, korábban láttam a regényből készült balett előadást a klasszikus zenét adó tv csatornán, remek élmény volt.

Egy sötét hangulatú fantasy-re számítottam, erre utalt a mágusképző iskola a fülszövegben, és az alakváltó fiúkra utaló borító, ami egyébként igazán figyelemfelkeltő a színeivel és a varjúval.
Krabat egy alig 14 éves árva koldusfiú, aki a környéket járja barátaival, és próbál némi pénzt vagy ennivalót szerezni a három királyok előadásukkal. Egyik éjjel álmában meghallja a Mester hívását, álljon be molnárlegénynek a koselbruchi malomba, nem bánja meg. Némi hezitálás után megkeresi a malmot és beáll inasnak a 11 molnárlegény mellé. Kezdetben nehéz a munka, de talál a fiúk között olyat, aki szívesen segít neki, ő a legidősebb közülük, Tonda. A többiek is viszonylag simán befogadják maguk közé. Ahogy telnek a napok, világossá válik, mi folyik itt valójában, a termények őrlése mellett időnként mágiát is tanulnak az öreg félszemű molnártól.

A Mester valójában egy nagyhatalmú varázsló, aki a szolgálatait jó pénzért nemeseknek, hadvezéreknek ajánlja fel. Könnyen teszi, a varázslatok árát nem ő fizeti meg, hanem minden évben az egyik tanítvány életét áldozza fel az ördöggel kötött alkuja fejében. Csakis akkor szabadulhat valaki ebből a csapdából, ha a szeretett lány kikéri a malomból, ám a Mester csapdát állít annak, aki ezt kérni merészeli, hiszen a 12 egyforma varjúvá változott fiú közül lehetetlen kiválasztani az igaz szerelmét.  Krabat az első halálesetnél még nem sejti az igazságot, sőt hosszú hónapokon át élvezi a tanulást és a mágia alkalmazását, egyre többet akar tudni, a titkos máguskönyv minden oldalát meg akarja jegyezni. Azonban egy napon meghallja a közeli falu egyik leányzójának énekét, ami megbabonázza, és arra jut, valamilyen módon meg kell állítania a malombeli pokoljárást, ki akar szabadulni ebből. Meg kell gondolnia, melyik társa alkalmas szövetségesnek, türelmesnek kell lennie, és a közeledő újabb évforduló miatt ez nagyon keserves várakozás.

A történet három részre oszlik, a malomban töltött három évforduló kapcsán. Az első a tanuló időszak, Krabat ismerkedik a többiekkel, megtapasztalja, ki az, akiben bízhat, kiben nem. Megismeri a malom működését, hogyan dolgoznak, ki az egyetlen ügyfelük, és tulajdonképpen azt veszi észre, hogy jó dolga van, megtömheti a hasát és tanulhat is. A második rész a felismerésről szól, az ismétlődésről, és a gondolatok ébredéséről, valami nagyon nincs rendben ezzel az egésszel. A harmadik rész a megoldás keresésről szól, Krabat ki akar törni ebből a körforgásból, mielőtt rá kerülne a sor az áldozat szerepében.
Nagyon fontosak voltak a történetben a barátságok, a bajtársiasság. A tanítványok sokfélék, jó és rossz tulajdonságok keverednek, akad köztük magát butának mutató is, aki végül okoz meglepetést. Fontos volt az elengedés kérdése is, hiszen az első áldozat közel került hozzá, de magában továbbvitte a gondolatait, szavait, a barátja nem élt hiába, örökre emlékezni fog rá.
A varázslat témája érdekesen alakult, hiszen itt mégiscsak fekete mágiával van dolgunk, mégis egyrészről nagyon is élvezték a szereplők az ezzel kapcsolatos hatalmat. Könnyebb volt a munka, vicces a pénzszerzés, élvezetes az átváltozás, a gondolatküldés és sorolhatnám. Másrészt viszont ott volt az árnyoldal is, nincs szabadulás a malomból, és évente feláldoznak valakit a hatalomért cserébe.
Gyönyörűen kirajzolódik a lényeg, a fő mondanivaló, csakis a szeretet ereje tudja legyőzni a sötét mágiát, még ha magával az ördöggel kötöttek is szerződést.

A bennem élő gyerek még mindig imádja ezeket a jó és rossz oldal közötti küzdelemről szóló történeteket, és ebben a regényben egy számomra teljesen ismeretlen sztorit kaptam. Egy kis hiányérzetem azért maradt, mert nagyon hirtelen ért véget az utolsó fejezet, szerettem volna legalább pár mondatot még hallani a szereplők további sorsáról. Összességében nagyon tetszett a regény, felkeltette az érdeklődésemet a szerző további meséi iránt, illetve úgy általában a német nyelvterület mondái iránt, ahol lenne még pótolnivalóm.
Ajánlás szempontjából is hozott újat, olyan kevés regény akad a kezembe, amit bátran ajánlhatok fiú olvasóknak, max uniszex könyvekkel van dolgom, de a Krabat kifejezetten felkeltheti a fiúk olvasás iránti kedvét, a nyári szünetre tökéletes olvasmány néhány esős napra, ez egy kedvenc darab lesz a könyvespolcon.

Képek: Jelenetfotók a Krabat filmből

Borító: Nagyon figyelemfelkeltő, fiús, pont ez való a történethez.

Kedvenc karakter: Krabat.

Szárnyalás: Jó volt olvasni azokat a részeket, amikor élvezték a mágia hatásait.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Jó és a rossz klasszikus küzdelme, némi gyásszal, halvány szerelmi szállal.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

A játék nagyon egyszerű, a feltett kérdéseinket a beleolvasó elolvasásával könnyen megválaszolhatjátok. A megoldásokat szokás szerint írjátok be a  rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

KÉRDÉS:  Krabat álmában hány varjú ült a rúdon?

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

06.14 Kelly & Lupi olvas

06.17 Könyv és más

06.20 Spirit Bliss - Sárga könyves út

Szabó Magda: Születésnap

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretné megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű az olvasók széles körében. A Születésnap blogturné három állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Móra Könyvkiadó

264 oldal 

Goodreads: 4,55

Besorolás: lányregény, család, felnőtté válás, klasszikus

Mennyi mindent vár Illés Bori attól a májusi vasárnaptól, amelyen betölti tizennegyedik évét! Úgy érzi, ez a nap határkő lesz életében, ettől a naptól fogva nagylánynak tekintheti magát, s nagylánynak tekintik a felnőttek is. De a várva várt tizennegyedik születésnap csak csalódást, keserűséget tartogat Bori számára. Az igazi születésnap, amely véget vet a gyermekkornak, nem esik egybe a naptár szerinti születésnappal. Váratlanul érkezik a kislány életébe az első komoly próbatétel, amely eldönti: nagylány-e már Illés Bori, kiérdemli-e a felnőttek bizalmát. Szabó Magda kitűnő regénye az igazi születésnap történetét meséli el a fiatal lányolvasóknak.

Az Álarcosbál és az Abigél után itt a harmadik regény a Szabó Magda blogturnék sorában, a Születésnap is tökéletesen beleillik a Múlt századi kedvenceim blogbejegyzések sorába.
A Móra Kiadónál megjelent elegáns küllemű lányregény sorozat meghozta a kedvem a nosztalgiához, és hiába teltek el évtizedek, a Születésnap olvasása is megannyi érzelmes emléket idézett fel bennem. A másik két regényhez hasonlóan ezt is 12-14 évesen olvastam először. 

Bori nagyon várja a 14. szülinapját, régen kinézett divatos ruhát és tűsarkú cipőt szeretne kapni, hogy igazán nagylánynak érezhesse magát, pont mint a 16 éves barátnője, akit mindenben majmol. Szilviát egyedül neveli a kozmetikus anyukája, őket sem veti fel a pénz, de ahelyett, hogy a tanulással igyekezne később jó állást és keresetet találni, inkább a férjhez menésről ábrándozik, ami majd kimenti ebből a kétségbeejtő helyzetből. Van is egy udvarlója, akivel nehezen tudnak kommunikálni, mivel a srác anyja tiltja a kapcsolatot, így Bori hozza-viszi az üzeneteiket. Ebben bezzeg szívesen segít, de az otthoni meg az iskolai feladatokban nem jeleskedik, az elsők között húzza ki magát a kötelezettségek alól. Nagy arculcsapásként éli meg, hogy a májusi születésnapjára télikabátot kap, ami nem is divatos, és "amúgy is kell" kategória. A szülei nem veszik jó néven a kényeskedést, egyre több a konfliktusuk apró cseprő dolgokon is. Bori apja trolisofőr a környéki járaton, sokszor látja a lányát bóklászni, pedig sokat lehetne segíteni az anyukának, aki a házmesterséget viszi a házban. Régi, híres műemlék épület ez övék, épp most új lakó költözik be, egy fiatal mérnök. Borinak van ugyan egy nyolcadikos udvarlója, de meneszti is, mert a mérnökben látja meg az álompasiját, akit magában "Rudolf"-nak hív. Sajnos a pasas kicsit túlkoros hozzá és ráadásul fél évre épp külföldre megy, de majd karácsonykor visszatér... Bori egész nyáron dolgozik egy kertészetben, hogy saját keresetéből megvehesse a vágyott ruhát, meg ajándékokat karácsonyra, ám a pénzt Szilvia kölcsönkéri, majd azt mondja, megőrzi neki, nehogy meggondolatlanul elköltse. Karácsony előtt azonban katasztrófák sora indul el, a pénzt Szilvia letagadja, Bori romokban, az anyukáját baleset éri, a ház ügyeit át kell vennie, ott a háztartás, rengeteg a munka, és mindjárt Rudolf is hazaér. Itt az ideje felnőni!

Teljesen más szemmel olvastam újra a regényt, hiszen tizenévesen engem is a ruhák és a pasik érdekeltek leginkább. Viszont az otthoni segítés hiánya Borinál nagyon bosszantott, én ebben más voltam, mert pl. a kilenc évvel kisebb húgom adott melót, sokat vigyáztam rá, játszottam vele, meg azért otthon is segítettem, takarításban leginkább. De vehetjük az iskolai életet is, amiben én inkább a minden lében kanál Jutka karakteréhez hasonlítottam, mindig őrsvezető voltam, nyolcadikban rajtitkár. Na ezekről tudnék mesélni. Akkoriban már lazább volt jóval az úttörősdi a regénybelinél, elég az hozzá, hogy például nyolcadikban filmbarát szakrajt alakítottam, és "Kopaszkutya" volt az őrsöm neve. Aki elég öreg hozzá, tudja miről beszélek! Nekünk pl. a moziban voltak az őrsi óráink megtartva, rendszeresen jártunk a közeli Olimpia moziba, akkor még csak pár forint volt a jegy. 

Visszatérve Borihoz, a hatvanas évek elején egész más volt a hozzáállás, lelkesen jobbá akarták tenni a világot, egészen apró lépésekben és a nagy dolgokban is. Jó érzés volt olvasni, hogy mennyire össze tudtak fogni, karácsony ide vagy oda, jöttek a gyerekek, felnőttek, szomszédok, és tették a dolgukat, segítettek Boriéknak. Ez léleksimogató része a regénynek, könnyekig meghatott anno és most is.

Voltak azért vitatható részek, például a télikabát ügye. Én is utáltam olyan dolgokat kapni ünnepekre, amit amúgy is meg kellett venni. Felnőttként tudatosan alakítottam úgy a két gyerekemnél, hogy ha esetleg ruhát kaptak ajándékba, mellette kaptak játékot is, vagy amire épp vágytak. 

Mit látok másként? Gyerekként nem izgatott Szilvia anyja, aki mindössze 39 éves, és a háború elvette a fiatalságát, most viszont még szeretne élni. Ez nem is lenne baj, de Szabó Magda negatívra árnyalta a karakterét azzal, hogy örült, hogy a lánya férjhez megy, így élheti világát. Ellentétben  Galambos nénivel, aki feláldozta az életét a fiáért, és elutasította az udvarlóját, nehogy mostohát kapjon a fia. Mellesleg nem ártott volna neki, talán egy apafigura jobban felnyitotta volna a szemét, hogy Szilvia miféle is valójában.

Bori szülei sem érdekeltek fiatalon, nem hasonlítottam a saját szüleimhez őket, most viszont feltűnt pár apróság. Volt ott anyuka részéről némi érzelmi zsarolás, mondjuk én megértem, hogy a saját gyerekkorukhoz képest Borié már szinte gazdagnak számít, de talán nem ezt a nevelési módszert kéne bevetni.

Bori apjának nehéz megfelelni, ezt minden családtag érezte, Bori nővére főleg, aki mintagyerekként viselkedve simán tudomásul vette, hogy Bori a kedvenc lánya apjának és kész. De miért is? Mert a halott húgára emlékeztette, a nevét is róla kapta, a haját is úgy kellett hordania, és végül akkor lett világbéke, amikor végre házias, jó lány lett a korábbi lusta Boriból. 

Mindezt Szabó Magda az ezerféle érzelmek tengerének áradásával tudja leírni, minden mondatának minden szava a helyén van. Hiába kitalált a helyszín, nincs ilyen nevű utca és ház Budapesten, mint ami a regényben szerepel, mégis a szerző szavaira tökéletesen el tudtam képzelni, ahogy minden egyes karakter akár kiléphetett volna a regényből, élők voltak a maguk erényeivel és hibáival. Képbe került számos emberi, társadalmi probléma, részben az akkori kornak megfelelő megoldásokkal kerülnek feloldásra, időnként azért kételkedtem, hogy tényleg így mentek-e a dolgok, hiszen én csak 15+ évvel később voltam úttörő, annyit haladt volna a világ? Más problémák viszont az örök érvényű normák szerint rendeződtek, az idő meghozza a megoldást jelleggel.

Szabó Magda a lányregényeit abban a korban írta, mikor ő maga is tanított, gyerekekkel foglalkozott. Nyilván a politikai elvárások is befolyásolták a témát és a megoldásokat, mégsem érzem ki belőle a propagandát, töredékében sem, mint a hasonló korban írt regények, pedig volt párhoz szerencsém. Hatott az érzelmeimre a regény, minden eltérő véleményemet félretéve, többször is megmosolyogtam illetve megkönnyeztem az írást. Minden jó, ha jó a vége érzést adott a végkifejlet, és az utolsó mondat, szerintem a legjobb befejező mondat címet elvihetné a magyar lányregények között.   

Ez is egy olyan regénye Szabó Magdának, ami megérdemli, hogy ott legyen a család könyvespolcán, mert minden újabb generáció a kezébe veheti és tanulhat belőle.

Borító: Elegáns fehér borító, fényes színjátszó részekkel.

 

Kedvenc karakter:  Bori, Jutka

Szárnyalás: A nagy takarítási akció.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Többször is megkönnyeztem az érzelmes részeket, például a karácsonyestét, aztán a karácsonyreggelt.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték
A játék nagyon egyszerű, kis utánajárással illetve a fülszöveg ismeretében könnyen megválaszolható. A válaszokat szokás szerint írjátok be a  rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Feladvány: Hogy hívják a szülinapost?

a Rafflecopter giveaway

További állomások:

03.05 Kelly és Lupi olvas
03.07 Spirit Bliss - Sárga könyves út
03.09 Szembetűnő

Szabó Magda: Abigél

A Blogturné Klub bloggerei Szabó Magda klasszikus ifjúsági regényei közül három kötettel szeretné megismertetni az ifjú olvasókat a Móra Könyvkiadó segítségével. Az Álarcosbál, az Abigél és a Születésnap a mai napig méltán népszerű regények az olvasók széles körében. Az Abigél blogturné négy állomását követve a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Móra Könyvkiadó 2022

352 oldal

Goodreads: 4,34

Besorolás: klasszikus, ifjúsági, háború

 

Ginával, ​Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé.
Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot.
Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon?

 

Szabó Magda életművében az egyik legjelentősebb regény az Abigél, generációk kedvence ez az ifjúsági történet. Mondhatjuk, hogy egyben a legnépszerűbb is, hiszen a belőle készült 4 részes tv-sorozat sikere évtizedek óta töretlen, minden ismétlés hosszú évek óta odaragasztja a nézőket a tv elé. Tulajdonképpen én is először a sorozatot láttam még 1978-ban, természetesen később meg kellett szereznem a könyvet is, ami számtalan újraolvasást megélt a családban. Mivel nagyon szerettem tizenévesen, nem volt kérdés, hogy szívesen olvasnám-e újra most, a blogturnéja kapcsán. 

Ahogy a többi Szabó Magda újraolvasásomnál, most is az tűnt fel, mennyire más szemmel olvasom, a felnőttek szempontjai már nem mellékesek, jobban megértem a hátterüket, a döntéseiket, átérzem a felelősségüket, erősebben fókuszálok rájuk. Például rögtön az elején azzal szembesültem, mennyire nehéz döntés volt Vitay tábornoknak, hogy távol a világ zajától és minden ismerőstől, keressen az országban egy olyan biztonságos helyet, ahol elhelyezheti egyetlen gyermekét. Elővigyázatosságból kell így döntenie, hiszen katonatiszt lévén, aki az ellenállás egyik fő szervezője, számolnia kell azzal, hogy a lányával könnyen zsarolhatóvá tehetik. Katonatiszt lányaként különösen azonosultam a helyzettel, gyerekként sokszor kérdeztem erről apámat, háború esetén mi történne velünk, a családjával. Meg is válaszolta. Gina esetében azonban tetézte a helyzetet az, hogy egyedül kellett mennie, az utolsó pillanatig szinte semmi információt nem kapott, kész tények elé lett állítva. Elfogadta apja parancsát, de nagyon nehéz szívvel, hiszen otthon hagyta a nagynénjét, a barátait, az iskoláját és Kuncz Ferit, aki épphogy csak elkezdett udvarolni neki. Árkodra kerül a Matula püspökről elnevezett bentlakásos lánynevelő intézetbe, ahol a legszigorúbbak a szabályok.  (Érdekesség, hogy a regénybeli Árkod egy fiktív város, bár van ilyen a valóságban is, de máshol. Abigél szobra is létezik, egy régi budapesti bérház belső udvarból vitték a forgatás helyszínére.) 

Ginát szeretettel fogadják, a többiek igyekeznek enyhíteni a pesti lány szomorúságán, és megismertetik a Matula egyik titkos hagyományával, a diákok az első tanítási napon férjhez mennek az osztálytermük leltárlistájához, névsor szerint. Ginának az üres terrárium jut, amit nem fogad el, óriási balhé kerekedik, megbüntetik az egész osztályt, miután a lány kitálal mindent az igazgatónak. Az osztály innentől árulónak bélyegzi, kiközösítik, Gina a szökésben látja a kiutat. A fordulópont akkor jön el, amikor a tábornok őszintén beszél az ország háborús helyzetéről, a veszélyekről, tudatosítja Ginában, hogy csak a Matulában van biztonságban, próbáljon meg kibékülni a lányokkal és a tanáraival, meg kell húznia magát és kivárni a háború végét. 

A regény első fele is kész érzelmi hullámvasút, a második felében ez még tovább fokozódik, kezdve az osztálytársakkal való kibéküléssel, amit sokadszorra is könnyezve olvastam. Itt már Abigél is "megjelenik", a levelei meggyőzik Ginát, a legenda igaz, de kérdés, vajon ki állhat mögötte. A felmerülő nehézségeket segít megoldani, de szigorúan figyelmezteti is, ha kell. Egy ilyen rideg, szabályokkal zsúfolt közegben megtestesíti a reményt, amit sosem szabadna elveszíteni.

Szabó Magda zseniálisan ír, minden mondata gyönyörűen komponált, úgy szövi a történetet, hogy lehetetlen letenni. A feszültség kitart a regény végéig, a történelem alakulása nem adhat nyugodt hátteret a nagy kibékülés után sem.  A mostani olvasásomnál is éreztem szívfacsaró és felemelő pillanatokat, a tábornok sorsa érintett meg leginkább, talán a saját apám miatt. 

Egy érzelmes fejlődéstörténetet olvashattam, egy eléggé elkényeztetett, naiv, gondtalan, álmodozó, később lázadó lányból néhány hónap leforgása alatt Gina hogyan változik szinte felnőtté. Közben rengeteg hibát vét, szerencsére olyan emberek veszik körül, akik látva, láthatatlanul, de vigyáznak rá. A szerző ebben a regényében is remekelt a karakterek megalkotásánál, hitelesek, élők a szereplők, az igazgatótól kezdve Kőnig tanár úrig mindenki szerethető, legyen akármilyen szigorú vagy szerencsétlennek tűnő. Most valahogy sokkal jobban odafigyeltem a felnőttek tetteire, reakcióira, ami fölött korábban elsiklottam. Nem beszélve a finom szerzői utalások, megjegyzések sokaságáról, amelyek most értelmet nyertek. 

Úgy érzem, nem lehet elvonatkoztatni a tv-sorozattól, az én fejemben is az ikonikus színészekkel játszódott a történet, és szerintem nincs ezzel baj, az Abigél remekmű lett mindkét műfajban. Én azt tanácsolom a blog olvasóinak, hogy mindenképp szerezzenek egy saját példányt, olvassák el a regényt, nem fognak csalódni, mert ez az egyik legjobb magyar ifjúsági regény. Ott kell tartani a család könyvespolcán, hiszen mindig következik újabb generáció, akiknek valódi élményt ad az olvasása, ez saját tapasztalat.

Képek: a tv-sorozatból

 

Borító: Elegáns fehér borító, fényes színjátszó részekkel.

 

Kedvenc karakter:  Kőnig, Horn Mici, Zsuzsanna, Gina, stb.

Szárnyalás: A randi megszervezése, szegény Torma!

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Hihetetlen, hogy még sokadik olvasásra is megvan a katarzis-élmény az utolsó mondatoknál.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 Nyereményjáték:

 

Játékunk során a regényből válogatunk idézeteket, ismerd fel, melyik karakter mondta, és a nevét írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Segítség: Moly.hu-n mind szerepel)

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Melyik szereplő mondja ezt a mondatot?  "Az én nagybátyám, ha bűnön kapja rajta magát, még saját magát is kicsapja."

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

02.29 Kelly és Lupi olvas
03.02 Könyv és más
03.04 Szembetűnő
03.06 Spirit Bliss - Sárga könyves út

 

 

 

Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója (Adrian Mole #1)

 

A Móra kiadónak köszönhetően új kiadásban olvashatjuk el Sue Townsend a 13 és ¾ éves Adrian Mole életéről szóló regényét, mely 1982-ben jelent meg először, és azóta sorozatot, musicalt is készítettek belőle. Ezúttal három bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

Móra Könyvkiadó, 2023

216 oldal

Fordította: Békés Pál

Goodreads: 3,88

Besorolás: YA, ifjúsági, naplóregény

Sue Townsend regénye őszinte és vicces beszámoló egy kamasz fiú életéről: válás közelében lévő szüleiről, alkoholizmusba csúszó apjáról; furcsa barátságáról egy háborús veteránnal, akit beszippant a szociális rendszer; első, viszonzatlan, majd viszonzottá váló szerelméről; és persze pattanásokról, iskolai hatalmi játszmákról, fárasztó tanárokról, egy (vagy inkább kettő) őrült kutyáról és sok-sok könyvről, amiket Adrian villámgyorsan olvas, hogy igazi „intellektuel” válhasson belőle. Az Adrian Mole titkos naplója több mint negyven éve, 1982-ben jelent meg először. Azóta készült belőle sorozat, musical, és további 7 könyv. Kortalan, szórakoztató olvasmány, Békés Pál klasszikus fordításában – nem csak kamasz fiúknak.

Szerintem még általános iskolás voltam, amikor a kezembe került az első kiadás - anyuék vették meg nekem. Sok mindenre sajnos már nem emlékszem belőle, csak a híres osztálykirándulásra és arra, hogy vinnyogva nevettem végig az olvasást.

Így, amikor előkerült újra ez a történet, új köntösbe bújtatva, azonnal lecsaptam rá. Hogy a nosztalgia vitt rá? Vagy az, hogy újra szerettem volna egy jókedvű délutánt magamnak? Nem tudom, de mindenesetre az évek múlásával se csökkent semmit az olvasási élmény.

A történet egy naplóregény, a 13 és 3/4 éves Adrian Mole ír a mindennapjairól, durván egy év történéseit veti papírra. Megismerhetjük egy kamasz angol fiú mindennapjait, problémáit, az első szerelmét, az iskolai és a családi életét és rajta keresztül megismerhetjük a 80-s évek Angliáját is. Talán sok furcsaság van a regényben, amivel a mai kor fiataljai már nem tudnak mit kezdeni - például Károly és Diana esküvője vagy a Falklandi háború, de ami biztos, hogy Adrian Mole problémái időtlenek. Az első viszonzatlan, majd viszonzott szerelem, az iskolai zaklatás egy erőszakosabb társ által, a meg nem értettség, a családi problémák - ezek mind-mind olyan dolgok, amelyek a mai napig a kamaszok "társai".

A szerző pedig nő létére valami fantasztikusan adja Adrian hangját, talán egy férfi szerző se tudta volna jobban bemutatni egy kamasz fiú problémáit.

Ami pedig a történetet átszövi, az a mérhetetlen humor, hiszen Adrian kicsit flepnis családja - a kicsapongó anyuka, a teljesen használhatatlan apuka, a nagyi, az állandóan meglépő kutya, a befogadott öreg, Bert - eleve egy olyan alapot ad, ami miatt nincs olyan naplóbejegyzés, amin ne vihogna az ember. És emellett ott van az iskola, a teljesen hasznavehetetlen tanáraival, az idősebb bántalmazó diákkal, a NAGY szerelemmel Pandorával, aki hol Adriant szereti, hol mással jár. Egyszerűen nincs olyan része a regénynek, amit untam volna.

Arra mindenképpen felhívnám az olvasók figyelmét, hogy ez a regény a 80-s években íródott, így van benne rasszista, homofób gondolat bőven, sőt az állatokkal se bánik valami kesztyűs kézzel. Egy ilyen regény manapság már nem jelenhetne meg, szerintem a kiadás napján tiltakozók ezrei tüntetnének ellene. De amikor elkészült ez a könyv, még nem vették ezeket a dolgokat ilyen szigorúan, így kérlek, Ti se legyetek vele azok nagyon.

A szereplők közül legjobban Adriant és Pandorát kedveltem. Adrian egy igazi kamasz, aki küzd a pattanásaival, a férfiasságával :D, azzal, hogy keltse fel a BBC vagy akár a neki nagyon tetsző lány figyemét. Az életét a családja sem könnyíti meg, hiszen sem az apja, sem az anyja nem a mintaszülők egyike, igazából mind a kettő a saját életével van elfoglalva, amiben valahol hátul ott kullog az egyszem fiúk is. Egy szükséges rosszként tekintenek Adrianra, akit igazából csak a nagymama óv és szeret.

A másik kedvenc szereplőm pedig Pandora. Egy ízig-vérig belevaló tinilány, aki képes kiállni bármiért, amiben hisz, legyen az Adrian vagy az emberi jogok. Nagyon kedveltem őt.

A történet csúcspontja számomra az osztálykirándulás volt. Ha elolvassátok a könyvet, szerintem megértitek. A páromnak elég volt felolvasnom ezt a részt a könyvből és teljesen mértékben megértette, hogy miért is imádom ezt a regényt ennyire - ő is hangosan nevetett velem.

Összességében egy tökéletes nosztalgiautazáson vettem részt és rettentően örülök, hogy újra elolvastam ezt a regényt. Ajánlom minden fiatalnak, nekik új élményt adhat, de az idősebb korosztálynak is, akik talán ezzel visszahozhatják a fiatalkorúk egy részét, akár a regénybeli Adriánnal érezve együtt, akár pedig a saját élményeiket felelevenítve. 

Én pedig folytatom a többi résszel (ezek hogy maradhattak ki az életemből? :D )

Borító: Hááát, nem vagyok tőle elájulva..

Kedvenc karakter: Adrian, Pandora

Szárnyalás: a humor, ami az egész történetet átszövi

Mélyrepülés: a számomra túl laza szülők

Érzelmi mérce: humoros, humoros és elgondolkodtató. Van benne pici romantika is, de gondoljuk végig, hogy egy kamasz fiú mennyire tudja ezt romantikusan előadni :)

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ezúttal olyan regények címét kell kitalálnotok, amelyben Adrianhez hasonlóan egy-egy fiatal gyerek naplóban meséli el az olvasóknak az életét. Nincs más dolgotok, mint beírni a regény címét (sorozat esetén az első könyv címét) a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

„Az esték nekem az olvasásra kellenek, hiszen annyi a pótolnivalóm! Tizennyolc olyan év van mögöttem, melyben olvasni való könyv nem szerepelt. Fogalmad sem lehet, Apókám, hogy a tudatlanságnak miféle sötét szakadéka az agyam. Magam is csak most kezdem felmérni mélységeit.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Július 08 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Július 11 - Kelly és Lupi olvas
Július 14 - Könyv és más

Holden Rose: A lapátos fickó

Holden Rose ezúttal egy szellemes-parázós ifjúsági regénnyel jelentkezik a Móra Kiadónak köszönhetően. Borzongj együtt három blogturnésunkkal, fejtsd meg a játékunkat és a turné végén nyerj egy példányt a könyvből.

 

Móra Könyvkiadó

184 oldal

Goodreads: 5,00

Besorolás: gyerekkönyv, szellemek, middle grade

 

Mindegy, mi miatt ébredek fel éjjel, tudom, hogy ott áll majd a bejárati ajtónál egy alak. Sosem szól hozzám, csak nézi, ahogy elmegyek mellette a fürdőszoba felé. A föld felett lebeg, halvány, derengő fény veszi körül, és lapátot tart a kezében. Most olyan szívesen írnám, hogy ez a legijesztőbb dolog, amit valaha láttam, de sajnos nem lenne igaz. Ez csak a kezdet. Timo Smith vagyok, kvízversenygyőztes, a farangói általános iskola tanulója, és van egy szellem a lakásunkban, akit csak úgy hívok: a lapátos fickó.

Pár éve olvastam a szerzőtől a Howard Matheu különleges esetei sorozatból Az ellopott karácsony című részt, amit akkor a kislányomnak szántam, persze én is elolvastam, sőt aztán a lányom  pár osztálytársnőjének is kölcsönadta, nagyon kedves történet volt, mindenki imádta, csupa pozitív visszajelzést kaptunk.

Bár már felnőttek a gyerekeim, de én továbbra is szeretek időnként egy-egy middle grade (8-13 éves) korosztálynak szóló kisregényt olvasni, ha valami felkelti bennük az érdeklődésemet. Holden Rose, alias Kovács Attila igen népszerű a gyerekek körében, ezen a linken megnézhetitek a weboldalát. Sok regénye jelent már meg, jelenleg a Móra Könyvkiadónál a Lapozz és parázz! alcímmel megjelenő felsősöknek szóló sorozat első részeként jelent meg A lapátos fickó. Amikor megláttam ez a borítót, azt gondoltam, na erre kíváncsi vagyok, ez a lapátos kalóz vajon hogy rémítgeti a gyerekeket. Le kell szögezni az elején, hogy a kalózos külső ellenére a könyvben szereplő szellem egyáltalán nem kalóz, de félelmetesség szempontjából ez egyáltalán nem számít. Ugyanis Müller Péter grafikus által készített borítókép tökéletesen visszaadja azt a szellemalakot körülölelő zöldes derengést, ahogy a főhősünk leírja az előtte megjelenő szellem látványát.

Timo Smith egy nagyon jó tanuló hatodikos srác, aki barátjával, Owennel ketten alkotják a Quiz Quitt-et, ugyanis a farangói általános iskolában hagyományosan  rendeznek kvízversenyeket, amin kisebb csoportokban indulnak a tanulók. Timo és társa jó eredményeket értek el eddig is, nagyon szeretnék megnyerni ebben az évben az egész versenyt. Ehhez viszont nyugodt körülmények kellenek, megfelelő koncentráció, ami mostanában nem annyira megy Timo-nak. Ugyanis néhány hete egy szellemet lát otthon, aki ugyan eddig nem volt ellenséges, de azért önmagában is ijesztő, ahogy zöldes fényben dereng és lebeg ide-oda. Persze senki sem hiszi el, hogy valóban ez történik vele, az iskolában meg pláne nem akar erről beszélni, nehogy kettyósnak tartsák a többiek. Végül a suliban konfliktusba kerül Owennel, ugyanis kinevetik, hogy válaszol a "semminek", ugyanis a szellem követi a suliba is, és beszélni kezd hozzá. Rá akarja venni,  hogy segítsen visszatérni az életbe. Sajnos Owennel csúnyán összevesznek, így feloszlik a közös csapatuk, de nincs veszve a kvíz dolog, miután Timo új partnert talál, egy hetedikes lány, Kioko személyében. Kioko ráadásul nem csupán a kvízjátékban lesz partnere, hanem a szellem üldözésében is, kiderül, hogy ő is látja, és sokkal régebb óta szenved miatta. Szövetkeznek tehát és számos kaland vár rájuk, míg sikerül kideríteni a lapátos szellem titkát.

Timo meséli a történetét E/1-ben, gördülékenyen, érthetően, amolyan jó kis mesélős stílusban, én legalábbis megszerettem a hangját. A családi háttere átlagosnak mondható, egy ovis kishúga van, akit aranyosan istápol, ha szükség van rá. Apukája taxis, sokszor éjszaka dolgozik, anyukája biztosításokkal foglalkozik. Középosztálybeli a család, akik esténként együtt vacsiznak, mindent megbeszélnek, törődnek egymással. Tudnak arról, hogy Timo képzel dolgokat, és próbálják ezt megfelelően kezelni, például örülnek, amikor az iskolai pszichológus foglalkozik a sráccal. Tetszett, hogy átbeszélik ezeket, nem hagyják, hogy magában esetleg furákat gondoljon. A család összetartásának fontossága tehát eléggé fókuszban van.

Úgy éreztem, a szerző fontosnak tartja annak bemutatását, hogyan kezelik egymás között a gyerekek, ha valaki más, ha kilóg a sorból. Minden főszereplő gyereknél volt valami apropó, aminek kapcsán az olvasó gyerekek is bevonhatóak a tanulság leszűrésébe.

Izgalmas volt a nyomozás, nagyon tetszett nekem Marilou néni szerepe a történetben, és annak is örültem, hogy végül felnőtt segítségével kerültek helyére a dolgok, ugyanis így kevésbé lett meseszerű a megoldás, még akkor is, ha jó adag fantasy elem került a történetbe. Az sem volt gond, hogy Timo nem tökéletes, elég sok hibát követ el, de éppen ettől válik igazivá, kedvelhetővé. Örültem, hogy nem egy okostojás zseninek lett beállítva, aki tévedhetetlen a kvízekben és a való életben is. Tanult a hibákból és ez így van rendjén.

Összességében én nagyon jól szórakoztam a történeten, időnként valóban parás volt a szellem tevékenységeiről olvasni, de nyilván erre számít a kedves olvasó, hogy itt lesz némi borzongás. Volt benne azonban sok más mondanivaló is, ami a 9-13 éves korosztályt foglalkoztatja, az egészséges tudásvágy, a kezdődő cuki kis érzelmi vonzalom, a társadalmi különbségek miértjei, a család fontossága.

Bátran ajánlom ennek a korosztálynak a kisregényt, nemtől függetlenül, jól jön a meleg nyári napokon egy kis borzongós olvasmány.

Borító: Müller Péter grafikus munkája.

Kedvenc karakter: Mindenki

Szárnyalás: Marilou néni "elütése".

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A korosztálynak teljesen megfelelő a "para szint".

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 Nyereményjáték

A könyv főszereplője, Timo szellemet lát, ezért a játék során nektek is szellemeket kell keresnetek. Minden állomáson elrejtettünk egy-egy filmbeli szellemet, keressétek meg őket, és írjátok be az adott film címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások 

06.27 Kelly és Lupi olvas

06.29 Spirit Bliss - Sárga könyves út

07.01 Könyv és Más