KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2017. március 31., péntek

Carrie Fisher: A hercegnő naplója


A Libri Kiadó jóvoltából jelent meg hazánkban is Carrie Fisher önéletrajza, A hercegnő naplója, amelyben feleleveníti azokat az eseményeket, amelyeket annak idején 19 éves fejjel fel se fogott, de ma már szinte legendásnak számít.

Tarts velünk március 25 és április 2 között az öt állomásos turnéra, ahol te is kicsit részese lehetsz annak, hogy lett egy fiatal lányból több generáció példaképe. S ha velünk játszol és szerencsés vagy, megnyerheted a kiadó által felajánlott három példány egyikét.

Libri Kiadó, 2017
244 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 3,7
Besorolás: életrajz

A ​hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő emlékei rendezgetése közben, régi újsághalmok között bukkant rá saját, kézzel írott naplójára, és szembesült egykori tinédzser önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeire. Utóbbiakból egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képe rajzolódik ki, akiben azonban csírájában ott van már az excentrikus, vicces, intelligens, nagydumás Carrie Fisher is. Utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.

Gyerekkorom óta nagy Star Wars rajongó vagyok. Nem is tudom, hogy mikor láttam először, de az biztos, hogy a film azonnal elvarázsolt és mindenféle tragédiáik mellett is rettentően irigyeltem a főhősöket, hogy ilyen kalandokban vehetnek részt és persze sokszor képzeltem magam az egyszem női szereplő, Leia hercegnő bőrébe:).
Persze nagyon hardcore rajongó nem lettem, sose öltöztem be, sose játszottam se számítógépen, se szerepjátékban a trilógiát - későbbi sorozatot, sőt, a mai napig a IV-V-VI. rész rajongójának tartom csak magam, a többi rész sajnos nem igazán jött be. De amikor megláttam, hogy Carrie Fisher naplót ad ki, méghozzá A hercegnő naplója címén, a szívem megdobbant, hogy ezt olvasnom kell és azonnal lecsaptam rá.
Nem is tudom, hogy pontosan mit vártam a könyvtől - talán újabb kulisszatitkokat a filmekről? Hogyan befolyásolta a szereplők - persze leginkább Carrie életét ez a szerep? Hogyan tudta (vagy nem) feldolgozni ezt a sikert? 

Egyrészt megkaptam, amit szerettem volna, hiszen Carrie beavatott minket abba, hogy hogyan is kapta meg Leia hercegnő szerepét, milyen volt a forgatás első pár napja - mindezt valami szuper írói vénával megáldva, kellően szarkasztikusan, érdekesen és viccesen. Imádtam ezeket a részeket. Aztán belépett a képbe Harrison Ford. Igen, számomra is ő egy ikonikus színész, a mai napig megnézek mindent, amiben játszik - persze a fiatal Carrie Fisher fejét is elcsavarta. De onnantól, hogy feltűnt a lapokon, a színésznő valahogy minden másról megfeledkezett. Én értem, hogy a nagyérdeműt tényleg jobban érdekli az, hogy volt-e köztük valami és ha igen, akkor az meddig tartott, milyen volt és miért ért véget - hiszen a film forgatásáról már ezer és egy interjú, videófelvétel és egyéb készült, de én picit csalódott lettem. Számomra elég lett volna egy fejezet arról, hogy mi történt köztük, aztán lépjünk tovább, szerintem még mindig rengeteg érdekességet lehetett volna mesélni magáról a forgatásról is, a színészekről vagy bármi másról.

Az pedig végleg nem tetszett, hogy Carrie szó szerint mindent Harrison nyakába varrt. Persze, a férfi volt az idősebb, a tapasztaltabb és neki kellett volna okosabbnak lennie, de én mindig azt mondom, hogy kettőn áll a vásár... És Carriet sem kellett félteni azért:).

Persze aztán végül megkaptam, amit szerettem volna, hiszen a színésznő végül mesélt a sorozat körüli hype-ról, hogy mit kellett megélnie a rajongók szeretetrohamával, ami néha lássuk be, azért elég terhes lehet, a conokról, a dedikálásokról, mindazokról, amire egy rajongó kíváncsi lehet. 

Az pedig különlegessége lett a könyvnek, hogy Carrie megosztotta velünk a fiatalkori énje naplóját, a verseit, a tűnődéseit, kétségeit. Mindig érdekes egy ember ennyire titkos lényébe betekintést nyerni - talán még magának annak a személynek is izgalmas ezeket visszaolvasni, aki "elkövette" őket.

Összességében tetszett a könyv, de főleg azoknak lesz érdekes, akiket a színésznővel kapcsolatban az érdekelt a legjobban, hogy mi történt köztük Harrison Forddal:). Lehetett volna picit terjedelmesebb az, amit megoszt velünk Carrie, vagy talán kevesebb a románcról szóló rész, de így is hálásak lehetünk neki, hogy legalább ennyire beengedett minket a saját életébe.

Borító: Nagyon tetszik, figyelemfelkeltő és illik a könyvhöz

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a Star Wars forgatásának pár kulisszatitka

Mélyrepülés: hogy a könyv szinte csak Carrie és Harrison románcát boncolgatta

Érzelmi mérce: -

Értékelés:

Nyereményjáték:
Bár Carrie Fisher elsősorban Leia Organa hercegnőként vált ismertté, azért még több más filmben is szerepelt. A turné minden állomásán egy-egy fényképet találtok ezekből a filmekből és a feladatotok, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába a film címét.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
Március 25 - Olvasónapló
Március 27 - Szembetűnő
Március 29 - KönyvParfé
Március 31 - Kelly Lupi olvas

2017. március 27., hétfő

Egy téma, öt borító #46 - kígyók

Egy új állandó heti rovatot indítottunk Andival (Függővég), melynek főszerepében a könyvborítók lesznek. Az ötletet a Sugar & Snark angol blogról vettük kölcsön.

A LÉNYEG:

Minden hétfőn kiválasztunk egy témát, amihez 5 borítót keresünk. Az 5 kedvenc borítónkat pedig közzé tesszük. Bárki nyugodtan csatlakozhat hozzánk a saját TOP 5-ös listájával az adott témában. Téma javaslatokat örömmel fogadunk, ne fogjátok vissza magatokat! :) 

AZ EHETI TÉMA :

KÍGYÓK



Marion Fasel: Bulgari Serpenti

És a kedvencem:


Lisa Maxwell: The Last Magician

És van egy kakukktojásom is, ami nem igazán kígyó, de a kép alapján simán belemagyarázható az is :)


Frances Hardinge: The Lie Tree

Megosztanád az 5 kedvenc kígyós borítódat? Kommentben szívesen várjuk a te választásaidat is:) 


2017. március 25., szombat

Joss Stirling: Angel (Lélektársak #5)


Joss Stirling ismét a savantok különleges világába kalauzol el bennünket, ezúttal Angel történet ismerhetjük meg a Manó Könyvek jóvoltából. 

2017 március 25-től kétnaponta egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről. Érdemes követni a turnét, mert az értékelések mellett ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is egy példányt a könyvből!

Manó Könyvek, 2017
272 oldal
Fordította: Halmai Gergely
Goodreads: 4,22
Besorolás: YA, fantasy, romantikus

Angel lobbanékony természetű. Nehezére esik palástolni azt a képességét, amellyel uralni tudja a vizet. Ám ahogy összetalálkozik a borongós, de jóképű Marcusszal egy nyári fesztiválon, ahol mindketten fellépnek, úgy érzi, mintha a hullámok őt is elsodornák: a fiú énekétől az ő lelke is dalra fakad. Kölcsönös vonzalmuk feltartóztathatatlanul tör előre, akár a dagály; ám Marcus bizalmatlansága Angel adottságával szemben még erősebbnek bizonyul. Hogy maradhatnak együtt, ha Marcus képtelen elfogadni Angel valódi énjét, és mit jelenthet ez kettejüknek? És ahogy a hurok egyre jobban szorul a savant közösség körül, legfőbb ideje eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. A nagysikerű Lélektársak-sorozat savantjainak szövevényes története ezzel az izgalmakkal és humorral átszőtt regénnyel folytatódik.


Joss Stirling még mindig képes arra, hogy amint meglátom a nevét, azonnal ugorjak a könyveire, hiszen egyszerűen képtelen vagyok nem elolvasni az újabb regényét, amit a kedvenc savantjaimról ír. Most is így volt természetesen. 

Ebben a részben (sajnos) nem a Benedict fiúk kerültek újra sorra, hanem egy újabb szereplő (akit már az előző részben részben megismerhettünk), Angel kalandjait követhettük nyomon. Angel (természetesen) savant, tehetséges, de még nem igazán ismert zenész, akit egy nagy nyári fesztiválra hívnak meg a bandájával együtt, ahol kalandokba bonyolódik és természetesen rátalál a saját lélektársára.

Szeretem Joss Stirling savant karaktereit, de itt és most sajnos Angel és én nem igazán találtuk meg a közös hangot. Nekem valahogy túl harsány, túl "sok" volt a főszereplő, ezen kívül idegenkedem attól, ha valaki ennyire tökéletes. Szép is, tehetséges is, minden adottsága megvan, hogy boldog és jó életet éljen. Persze savantként ez nem is olyan egyszerű, hiszen csak a saját lélektársával találhatja meg a hőn áhított boldogságot. Itt is aránylag gyorsan összefut vele - csak nekem furcsa az, hogy folyamatosan emlegetik, hogy mennyire nehéz rátalálni a lélektársadra, van akinek soha nem sikerül, ezek a szereplők viszont kisebb bonyodalmak árán, de aránylag egyszerűen megtalálják a társukat? Persze értem én, hogy ezeknek a regényeknek ez a célja és én is imádom a nagy lávsztorikat, csak a két dolog nekem picit elüt egymástól.

Szóval itt is van nekünk Marcus, aki, mint kiderül Angel lelkitársa, de a dolgok bonyolódnak. A fiú sokban hasonlít a lányra - ő is zenész és eléggé tehetséges is, de egyáltalán nem akarja elfogadni ezt a nagy "hókuszpókuszt". Neki tökéletesen elég az az élet, amit él, ő már befutott zenész, elég nagy sikerei vannak és Angelt és a különös történetét arról, hogy mik is ők valójában - nem szeretné nagyon befogadni - bár az is igaz, hogy a lány nagyon bejön neki. Ha őszinte akarok lenni és picit beleélem magam Marcus helyzetébe, akkor én is kb így reagáltam volna erre az egészre, mint ő:). Eleinte irritált is nagyon mindaz, amit és ahogyan tett a lánnyal, de persze végül nem lehetett nem beleszeretni.

Az igazi vonzerő azonban számomra ebben a történetben maga a fesztivál és a fellépő zenekarok voltak. Igen, vettem már részt én is fesztiválokon, nagyon is jól éreztem magam rajtuk:), de a backstage, a VIP rész és magukkal a fellépőkkel való közös bandázás valahogy kimaradt az életemből - nem is értem, hogy hogyan:). Az írónő pedig pont ezt a világot mutatta be, hogy hogyan töltik az idejüket az énekesek, hol laknak, mit csinálnak a fellépések előtt, alatt és után és én ezt nagyon élveztem. 

A másik, ami nagyon megfogott az pedig az volt, hogy a "nemzetközi helyzet fokozódik". Eddig inkább csak olvastunk arról, hogy savantnak lenni nem leányálom, hogy mennyire oda kell mindenre figyelni, hogy ne kerüljenek rivaldafénybe, hiszen vannak, akik vadásznak rájuk, de itt ez most elég kézzelfogható fenyegetés lett. Sajnálom, hogy csak ennyire a sorozat végén kerültünk el idáig, de tudom hogy az olvasókat jobban izgatják a szerelmi történetek, mint a savant világ fenyegetései, így én speciel már ennek is örültem nagyon.

Természetesen azért a régi szereplők közül is jó páran tiszteletüket teszik ebben a részben is, sőt apró utalást kaphatunk arra is, hogy kinek a története várható a következő részben - és ha minden úgy lesz, ahogy én is szeretném, akkor egy nagyon izgalmas kis résznek lehetünk részesei!

Összességében szerettem ezt a részt is, bár az is igaz, hogy véleményem még mindig az, miszerint a második, Phoenix története lett a legjobb, azt nem tudta ez sem überelni.
De ha szereted a savantokat, érdekel a zenekarok, fesztiválok világa és szeretnél egy aranyos, romantikus, sok kudarcot és harcot megélő szerelmi szálról olvasni, akkor Angel történetét is szeretni fogod nagyon:). Ezt garantálom.

Borító: Teljesen beleillik a sorozatba, aranyos nagyon

Kedvenc karakter: Marcus, Kurt

Szárnyalás: a helyszín és fesztiválok világa

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: aranyos, romantikus, minden a YA keretei között szigorúan

Értékelés:



Nyereményjáték:
Angel és Marcus története nagyrészt egy zenei fesztiválon zajlik, ezért mi is ezzel kapcsolatos játékot találtunk ki. Három nagy magyar zenei fesztivált kell kitalálnotok a leírások alapján. Egy szerencsés nyertes pedig megnyerheti a kiadó által felajánlott könyvet.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk!

Európa egyik legnagyobb szabadtéri elektronikus zenei fesztiválja, amelyet 2007 óta minden évben júliusban négy napig tartanak Magyarország legnagyobb tava mellett.


A blogturné további állomásai:
Március 25 - Kelly Lupi olvas
Március 27 - Könyvvilág
Március 29 - Dreamworld

2017. március 21., kedd

Egy téma, öt borító # 45 - tűz

Egy új állandó heti rovatot indítottunk Andival (Függővég), melynek főszerepében a könyvborítók lesznek. Az ötletet a Sugar & Snark angol blogról vettük kölcsön.

A LÉNYEG:

Minden hétfőn kiválasztunk egy témát, amihez 5 borítót keresünk. Az 5 kedvenc borítónkat pedig közzé tesszük. Bárki nyugodtan csatlakozhat hozzánk a saját TOP 5-ös listájával az adott témában. Téma javaslatokat örömmel fogadunk, ne fogjátok vissza magatokat! :) 

AZ EHETI TÉMA :

TŰZ

És a kedvencem: 

Megosztanád az 5 kedvenc tüzes borítódat? Kommentben szívesen várjuk a te választásaidat is:) 

2017. március 13., hétfő

Egy téma, öt borító #44 - sárga

Egy új állandó heti rovatot indítottunk Andival (Függővég), melynek főszerepében a könyvborítók lesznek. Az ötletet a Sugar & Snark angol blogról vettük kölcsön.

A LÉNYEG:

Minden hétfőn kiválasztunk egy témát, amihez 5 borítót keresünk. Az 5 kedvenc borítónkat pedig közzé tesszük. Bárki nyugodtan csatlakozhat hozzánk a saját TOP 5-ös listájával az adott témában. Téma javaslatokat örömmel fogadunk, ne fogjátok vissza magatokat! :) 

AZ EHETI TÉMA :

SÁRGA SZÍN



Jonathan Swift: Gulliver's Travels

És a kedvencem: 


Nancy Freund: Rapeseed

És van egy kakukktojásom ismét, egy animált borító:


Robin Schneider: The Beginning of Everything

Megosztanád az 5 kedvenc sárga borítódat? Kommentben szívesen várjuk a te választásaidat is:) 

2017. március 6., hétfő

Egy téma, öt borító #43 - robotok

Egy új állandó heti rovatot indítottunk Andival (Függővég), melynek főszerepében a könyvborítók lesznek. Az ötletet a Sugar & Snark angol blogról vettük kölcsön.

A LÉNYEG:

Minden hétfőn kiválasztunk egy témát, amihez 5 borítót keresünk. Az 5 kedvenc borítónkat pedig közzé tesszük. Bárki nyugodtan csatlakozhat hozzánk a saját TOP 5-ös listájával az adott témában. Téma javaslatokat örömmel fogadunk, ne fogjátok vissza magatokat! :) 

AZ EHETI TÉMA :


ROBOTOK


Marissa Meyer: Cinder (The Lunar Chronicles #1)

2017. március 5., vasárnap

W. Bruce Cameron: Egy kutya négy útja (Egy kutya négy élete #2)


Az Egy kutya négy élete film sikere nyomán itthon is új kiadásban jelent meg a regény folytatása, az Egy kutya négy útja. Bizony, főhősünk küldetése még nem ért véget, most az a feladata, hogy megvédje Ethan unokáját, C.J.-t!

Kövesd velünk végig a blogturnét, ahol megtudhatod, sikerrel jár-e minden idők egyik legimádnivalóbb kutyája. A turné során a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából egy példányt kisorsolunk a regényből.

Könyvmolyképző, 2017
352 oldal
Fordította: Vincze Judit Andrea
Goodreads: 4,41
Besorolás: fikció

Buddy jó kutya.

Miután számtalan kalandos életen át kereste küldetését, Buddy immár biztos benne, hogy végre megtalálta, és teljesíti is azt. Mégis valahányszor végignézi, ahogy az eleven Clarity újból és újból bajba kerül, Buddy meggyőződik róla, hogy a lánynak szüksége van saját kutyára.

Amikor Buddy újjászületik, repes az örömtől, mikor Clarity, akiből azóta érdeklődő, de problémás tini lett, magához veszi. Azonban hirtelen elválasztják őket egymástól, és a kutya kétségbeesik – vajon ezentúl ki viseli Clarity gondját?

Elbűvölő és szívmelengető történet tárul az Olvasó elé reményről, szeretetről és végtelen odaadásról. A Dog’s Journey felveti a kérdést: vajon mi emberek gondoskodunk-e házi kedvenceinkről, vagy inkább ők mirólunk? A regény több, mint egy újabb kedves kutyás könyv – az örök hűségről és az akadályokat leküzdő szeretetről szól.


Az első rész óriási szerelem volt, tényleg úgy mutatta be a kutyákat, ahogy mi kutyakedvelők, már régóta ismerjük őket, így ahogy megtudtam, hogy van második része a könyvnek, azonnal lecsaptam rá.
Sajnos azonban úgy látszik, hogy az írónak az első részhez volt nagyobb türelme, kedve és lelkesedése, mert számomra a második rész nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. 

A történet szerint Tóbi/Bailey/Ellie/Cimbi bár már megtalálta a kutyák valódi célját, de a reinkarnációk tovább folytatódnak - három újabb kutyust és három összefüggő, újabb történetet ismerhettünk meg. Ez akár lehetett volna érdekes is, de az író nem tudta sajnos meghaladni az első rész különleges történetét. Nem tudom én sem igazán, hogy mivel lehetett volna ezt überelni, talán egy másik kutyával, de amit nem éreztem az első résznél, azt itt nagyon is: néhol untam a könyvet.



Cimbi, Molly, Max és Tóbi

A kutyák ismét tündériek voltak, nem tudok egy rossz szót se szólni róluk. Élmény volt újra a világukban lenni, az ő szemükön keresztül látni minket, embereket, de folyamatosan úgy éreztem, hogy ismétli a történet önmagát. Ráadásul az első részben volt egy emberi szereplő, Ethan, akit nagyon a szívembe tudtam zárni, szurkoltam nekik, hogy újra összekerüljenek Bailey-vel. Itt Ethan leszármazottja, CJ lett a főszereplő lány, de sajnálatos módon nem tudtam vele sem együttérezni, sem azonosulni. Pedig az író mindent megtett, amit csak lehetett, hogy olyan helyzetbe hozza a lányt, hogy az olvasók szíve nagyon megessen rajta, de nem, így sem tudta elérni azt a szintet, amit Ethannál. 

Ráadásul ez a könyv már nem a kutyák könyve, ez már az embereké, amelyben a kutyák csak nagyon picike mellékszerepet kapnak. Hiába narrálta a történetet végig Cimbi/Molly/Max/Tóbi, sajnálatos módon őket már csak nagyon aprócska mellékszereplőnek éreztem. Emberekről szóló regénynek pedig számomra kevés volt, persze megvoltak benne a kötelező elemek, amelyek érzelmessé tehetnek egy történetet, de nem volt az igazi.

Természetesen az újabb reinkarnációknál eleinte ugyanúgy izgultam, hogy megtalálja-e főhős kutyusunk a gazdiját, de aztán már az se volt izgalom, mert a véletlenek mindig úgy hozták, hogy igen, a találkozás adott, csak az a kérdés, hogy az ember akarja-e az új kutyát, hogy képes-e felismerni, hogy igen, ezt a kutyát a számára "találták" ki.

A történet vége pedig? Természetesen megható, egy csomag zsepi elhasználása szinte kötelező elem:) és igen, megnyugtatok mindenkit, hogy főhős kutyusunk története ezzel lezárult.
Összességében nem volt a könyv annyira rossz, mint ahogy az értékelésemből látszik, elnézését, hogy csak a negatív dolgokat hoztam fel, de a pozitív részre ott vannak a kutyás részek, azok mindenképpen egyensúlyba hozzák a történetet. Én személy szerint azt mondom, hogy az első rész elég lett volna, épp elég különleges volt a maga nemében, de tudom, hogy a kutyabolondok (bocsánat ezért a szóért, mert én is az vagyok:) imádni fogják ezt a történetet is. Én is azt akartam, de most kevésbé sikerült.

Borító: Nem rossz, cuki, meg minden, de én örültem volna, ha olyan kutya szerepelt volna a borítón, mint amilyen a könyvben is szerepelt:).

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a kutyák

Mélyrepülés: szerettem volna, ha picit más ez a könyv, mint az első

Érzelmi mérce: érzelgős könyv minden pillanatában, a végéhez kell egy csomag zsepi

Értékelés:


Blogturné extra - borítók
Mutatnék pár külföldi borítót:

Igen, Molly nekem is pont így él a fejemben:)


Ők pedig akár Tóbik is lehetnének:)


Bailey?:)


Ő pedig simán cuki, bár az első rész Tóbija lehetne szerintem simán:)


Nyereményjáték:
Akárcsak az Egy kutya négy élete játék során, most is híres kutyákat keresünk! Minden állomáson találtok egy tévés vagy filmes kutyát, a feladatotok, hogy beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába honnan származik a kutyus.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
Március 5 - Kelly & Lupi olvas
Március 7 - Szembetűnő
Március 9 - Sorok között

2017. március 1., szerda

Kristin Hannah: Fülemüle



A II. világháború történetét már sokféleképpen feldolgozta a szépirodalom, azonban a mai napig vannak történetek, amelyek elmondásra várnak. Kristin Hannah a németek által elfoglalt Franciaország, azon belül is az otthon maradt különleges nők történetét tárja fel, akik a maguk módján próbáltak túlélni és segíteni társaikon. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével 2017. február 25-e és március 1-je között, hogy megismerhessétek a Fülemüléket. Ha pedig a nyereményjátékunkon is részt vesztek, esélyetek lesz megnyerni a Park kiadó által felajánlott példányt Kristin Hannah: Fülemüle regényéből.

Park Kiadó, 2017
544 oldal
Fordította: Farkas Kriszta
Goodreads: történelmi fikció
Besorolás: 4,53

Franciaország, 1939

Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.

Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal ‒ aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal ‒, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.

Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

A New York Times bestseller-listáján szereplő szerző, Kristin Hannah huszonkét regényt írt. Az ügyvédből lett írónő fiával és férjével az Egyesült Államok északnyugati partvidékén és Hawaiin él.

A II. világháború áldozatairól és hőseiről már megszámlálhatatlan megrendítő történetet olvashattunk. Az írók az olvasmányaim alapján leggyakrabban a holokausztról írnak, amit egy percig sem tartok feleslegesnek, hiszen mindenkinek tudnia kell, ismernie kell, hogy mi is történt a háború alatt és jól az eszünkbe kell vésni, hogy nehogy újra megtörténhessen.

De ezen felül rengeteg olyan történet létezik még, amit érdemes megismerni. Én speciel néha kíváncsi vagyok a "hétköznapi" történetekre is, hogy az átlag ember hogyan tudta átvészelni ezt a borzalmas időszakot, épp ezért vettem érdeklődve a kezembe ezt a könyvet is.

A regény egy testvérpárról szól, Vianne-ről és Isabelle-ről. Az édesanyjuk meghalt, az édesapjuk az I. világháború és a felesége elvesztése után teljesen összetört és képtelen a lányait nevelni. Vianne az idősebbik testvér, a "jó kislány", Isabelle pedig az örök "lázadó" fiatal. A II. világháború kitörése egyiküket a vidéki Franciaországban, a másikukat pedig Párizsban éri és természetesen ezt mind a ketten másképp élik meg.

Vianne úgymond "védett" körülmények között van jó darabig, hiszen a vidéket kevésbé érintette eleinte a háború szele, csupán a megvonások, új szabályok, a megszállók jelezték, hogy itt és most háború zajlik és "természetesen" az is, hogy a férjét besorozzák, így kettesben kénytelen túlélni a kislányával. Isabelle viszont szinte egyből a háború sűrűjébe kerül, hiszen Párizsból a nővéréhez próbál menekülni, így már az elejétől fogva látja, hogy mit is hoz a háború: gyilkosságokat, éhezést, halottakat és rengeteg borzalmat.

Persze Vianne sincs annyira jó helyzetben, hiszen elszállásolnak nála egy német tisztet, Beck századost. A fiatal német katona nagyon érdekes karakter, nagyon nehéz volt eldöntenem, hogy milyen érzelmeim legyenek iránta (éppúgy, ahogy Vianne-nak is). Hiszen egy megszálló, egy náci katona, aki azért, ha kell, akkor kemény, de mellette egy férj, egy apa, egy sokszor nagyon emberségesen viselkedő férfi is. A végére - bármilyen borzalmasan is hangzik, de - megkedveltem a karakterét, az írónő rajta keresztül mutatta be, hogy a német katonák jó részét ugyanúgy kérdés nélkül besorozták, sokszor elítélték azt, ami nevében harcolniuk kellett, de sok választásuk nem volt nekik sem. Persze ezzel nem akarom mentegetni azt, amit tettek, csak arra akartam utalni, hogy azért köztük is voltak emberségesebbek.
Ahogy Isabelle-t elképzelem

A két lány közül mindenképpen Vianne-t kedveltem eleinte jobban. Egy fiatal nő, aki a háború borzalmai között is megpróbál szerető édesanya és feleség is lenni. Természetesen ő sem tud elmenni a sok kegyetlenkedés mellett, így végül olyan dolgokra kényszerül, amelyek a lelkét (és a testét is) teljes mértékben összezúzzák.
Isabelle eleinte számomra nagyon idegesítő volt. Állandóan lázadt, semmi nem volt neki jó, nem volt tekintettel senkire és semmire. Aztán ahogy haladtunk előre a történetben, úgy lett számomra egyre kedvesebb, a nagyszájú fruskából egy valóságos hős, akire a családján kívül egész Franciaország is büszke lehetett.
Kettőjük kapcsolata pedig folyamatosan változott, az eleinte inkább testvérharcból egy nagyon kemény véd és dacszövetség alakult ki köztük. A regény végére már nem tudtam, hogy melyiküket szeretem jobban.

Természetesen a háború szörnyűségei közé néhány percnyi romantika is beférkőzött, hiszen Isabelle gyönyörű lány volt és ezt a másik nem is észre vette. De a háborúban nincs sok idő a szerelemre és ezt Isabelle fejezi ki a legjobban:

"- Ha más időket élnénk, arra kényszerítenélek, hogy a nyomomban lihegj - lépett előre Isabelle. - A csillagokat kellene lehoznod nekem az égről, hogy levetkőztethess. De hát nincs időnk, ugye?"

"[... ] nincs idejük. Nem udvarolhatnak, nem szerethetnek egymásba, nem házasodhatnak össze, és nem lehetnek gyerekeik. Talán holnap sem lehetnek. "

És az, hogy ki marad életben a regény végén vagy egyáltalán valaki életben marad-e? Ez egészen az utolsó pillanatig kétséges volt. Igen, volt egy narrátor a könyvben, akihez többször is visszatért az író, de eleinte nem volt egyszerű rájönni, hogy egyáltalán a testvérek közül-e valaki, illetve, ha az, akkor melyikük. Őszinte leszek, engem egészen a végéig félrevezetett az író, teljesen másra tippeltem, mint aki végül lett:).
Egy visszaemlékezést pedig mindig nehéz szívvel olvasok, hiszen várható, hogy a megkedvelt szereplők egy része már nem lesz ott a történet végére. Ez most is így volt, egy-két zsebkendőt én is elhasználtam, ahogy az utolsó oldalakra jutottam.

Összességében egy megrendítő regényt olvashattam a testvéri és a szülői szeretetről, a bátorságról, a szerelemről még olyan vérzivataros időkben is, amikor az emberek ezen tulajdonságokat gyakran félretéve próbálnak túlélni. 

Mindenkinek ajánlom. 

Borító: Gyönyörű, bárhonnan is nézem, de ez a borító egyáltalán nem tükrözi a történetet. Eme borító alapján valami romantikus chick-litre tippelnék és nem egy olyan komoly témát feldolgozó, háborús történetre, mint a Fülemüle.

Kedvenc karakter: Vianne, Isabelle, Sophie

Szárnyalás: az anyai szeretet és a hősiesség

Mélyrepülés: a II. világháború

Érzelmi mérce: Erre a könyv egyik legsűrűbben idézett mondatával válaszolnék:

A szerelem rádöbbent, hogy ki szeretnél lenni, a háború rádöbbent, hogy ki vagy."

Értékelés:

Az alábbi LINK-re kattintva megrendelhetitek a könyvet

Blogturné extra - borítók
Sokféle borítóval jelent meg ez a regény, ezekből mutatnék párat.

A francia, az egyik angol és a portugál borítók adják vissza számomra leginkább a történet hangulatát:



A holland és a román borítók inkább a testvéri kapcsolatra összpontosítottak:



A horvát, a német és a legsűrűbben használt angol borító pedig a fülemülére koncentrált:



Nyereményjáték:
A mostani nyereményjátékunk főszereplői a II. világháború néhány női hőse lesz, akik életüket áldozták embertársaikért. A feladatotok az lesz, hogy a képet alapján megnevezzétek a rajta található hölgyet, és a helyes választ beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyes megfejtést adók közt kisorsolunk három példányt 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
Február 27 - Szembetűnő
Március 1 - Kelly & Lupi olvas

Rendszeres olvasók