KMK AKCIÓ szept.3ig!!! Katt a képre!!!

2016. április 30., szombat

Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi

A Libri Kiadó jelentette meg Becky Albertalli debütáló regényét a Simon és a Homo sapiens lobbi címmel. A könyv az előkelő ötödik helyen végzett a tavalyi Goodreads Best Young Adult Fiction szavazáson, azóta világszerte számos nyelven megjelent, végre a magyar olvasók is a kezükben tarthatják. Tartsatok velünk a regény blogturnéján és a játékunk keretében esélyetek lesz megnyerni a három példány egyikét a kiadó felajánlásában.

Libri Kiadó 2016. április 15.
324 oldal
Fordította: Weisz Böbe
Goodreads: 4,27
Besorolás: YA, GLBTQ, realista

Sokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.
Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…
Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…
Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.

Azt hiszem, a legjobb választás ezzel a szívet melengető történettel kezdeni az GLBTQ könyvek sorát azoknak a fiataloknak, akik éreznek vonzódást a témához, akikben megvan a nyitottság egy bizonyos szintje. Semmiképp nem azt szándékozom kifejezni, hogy csakis melegek olvashatnak meleg történeteket, nagy hiba, ha valaki ezt gondolja.
Pár éve megindult már a változás szele, egyre több kiadó vállalja be a korábban tabuként kezelt témákat, ilyen például a homoszexualitás. Tapasztalatom szerint nagy igény van ezekre a könyvekre, és a falakat leomlasztó David Levithan regényei után egyre több történet lát napvilágot a young adult zsáneren belül, növelve ezzel annak varázslatos sokszínűségét. A Simon és a HSL valósággal kiemelkedik a korábbi általam olvasott GLBT könyvek közül, mégpedig azzal, hogy egyszerre tud nagyon vicces, nagyon szerethető lenni és egyúttal meglepően komoly, igazi felnőtté válós olvasmány.
Simon egy jó fejű, jól tanuló, normális srác, rendezett családi körülményekkel, két lánytestvérrel és jó fej szülőkkel. Harmadikos a középiskolában, színjátszó körbe jár, vannak közeli barátai, akikkel gyakran együtt lóg, és igen komoly szerepet tölt be az életében a zene, szabályosan össze van nőve a lejátszójával. Nos, van még egy lényeges dolog, amit meg kell említenem, Simon meleg. Nagyon készül a coming-out-ra, a családjától nem tart, csak hát ez mégis egy nagy lépés, és még nem érzi késznek magát a bejelentésre. Simonnak van egy titkos levelezőtársa Blue, akiről ő is csak annyit tud, hogy ugyanabba a suliba jár, évfolyamtársak és szintén meleg. Ismeretlenül is nagyon közel kerülnek egymáshoz, megosztják a mindennapok gondjait, örömeit, és egyre többet éreznek egymás iránt. Ezt a levelezést egy véletlen folytán meglátja egy srác, aki zsarolni kezdi Simont, hogy a titoktartásért cserébe segítsen neki becserkészni Abby-t, Simon egyik közeli barátnőjét. A dolgok persze nem úgy alakulnak, ahogy azt elképzelik.
Simon karaktere átlagon felülire sikerült. Ezzel nem azt mondom, hogy hibátlan srác, a hibáival együtt alkotta meg remekül a szerző. Nekem a legjobban a nyitottsága, a szemlélete tetszett, úgy látta a világ dolgait, ahogy mindenkinek kellene, az emberi kapcsolatokban nem számít a vallás, a bőrszín vagy a nemi identitás. Imádtam a humorérzékét, ő egy olyan srác, aki mellett nem lehet unatkozni, nagyon szívesen lettem volna a baráti társaságának tagja. Szerettem a többieket is, Nick, Leah és Abby remek karakterek, a szerző jól megkeverte a szálakat és kerekedett itt még más plátói és valós szerelmi szál is.
A regény fontos eleme a zene, nagyon sok konkrét utalás van valós előadók zenéire, és a színjátszó csapat is zenés darabot ad elő, az Olivért. Ez a viszonylag sok popkultúrás utalás nem volt zavaró, mert azt éreztem, ez nagyon közel áll a karakterekhez, Simonhoz a zenék, a barátaihoz a képregények, animék.
A szerzővel kapcsolatban elismerően nyugtáztam, hogy nő létére tud férfi szemszöget írni, nekem semmi kifogásom nem volt Simon hangjával kapcsolatban. Szerettem a regény szerkezetét, az e-mail váltásokkal összefésült fejezeteket. Tetszett, hogy az egész coming-out folyamat Simon saját ritmusában zajlott, semmi sem volt erőltetve, elsietve. A szülők karakterei érdekesek voltak, nagyon jól viszonyultak a fiukhoz, mindenben támogatták, szinte túlzásba menően, éppen ezért kicsit álomszülőknek tűntek a számomra. Persze pontosan ilyen hozzáállást várnék el a szülőktől, mégis azt hiszem az életben nem egészen így van. Legalább az egyik szülő, főleg az apukák szoktak csalódottak lenni ebben a helyzetben.
A feszültséget végig fenntartja a szerző a nagy kérdéssel, vajon ki Blue, akinek személye persze meglepetés, én bevallom, nem találtam ki, de nagyon cukik voltak, mikor végre találkoztak. Az egész levelezés során szimpatikus volt, őszinte srác, aki még nem állt készen, hogy felfedje a kilétét. Messzemenően támogatták egymást Simonnal a lehetőségek szerint, ez mindkettőjükre jó hatással volt, nem beszélve a flörtölésekről, ami annyi pirulós élményt jelentett Simonnak. Érdekes belegondolni ebbe a kapcsolatfelvételi formába, a névtelenség mögé húzódva mennyivel közlékenyebbek leszünk, ki merünk mondani olyasmit, amit élőben nem.

Örülök, hogy végre olvashattam olyan ya történetet, amiben nem csak mellékszeplő a meleg karakter, hanem főszerepet kap. A szerzőt mindenképp szemmel tartom, remélem kapunk még tőle hasonló remek regényeket. Jó szórakozást a könyvhöz, és egy doboz Oreo legyen kéznél az olvasáshoz!

Borító: Eredeti, remek.
 
Kedvenc karakter: Simon, Blue

Szárnyalás: Oreo imádat, minden formában.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: Nagyon ízlésesen megírt csókokról olvashatunk, a ya keretein belül maradva.

Értékelés:


Csak hogy érezzétek, mennyire le vagyunk még maradva a hazai kínálattal.... Simon bezzeg....

Nyereményjáték:

Mostani játékunk egyben könyvajánlóként is szolgál, mivel minden állomáson egy-egy, magyar nyelven megjelent, LMBT témájú regény borítójának apró részletét találjátok. Ha ügyesen nyomoztok, akkor a turné végére nem csupán kilenc, olvasásra érdemes könyvet fedezhettek fel, hanem esélyetek nyílik megnyerni a Simon és a Homo sapiens-lobbi három példányának egyikét.(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai:


2016. április 29., péntek

Naomi Novik: Rengeteg


A Temeraire sorozatával híressé vált Naomi Novik most egy másik műfajjal varázsolja el az olvasókat. Ebben a regényben a Sárkány most egészen máshogy van jelen. A Gabo Kiadó jóvoltából április 26 és 30 között öt állomáson ismerhetitek meg a Rengeteget, a sok érdekes információ mellett pedig nyerhettek is.

Gabo SSF, 2016
488 oldal
Fordította: Heinisch Mónika
Goodreads: 4,17
Besorolás: YA, fantasy


Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője
„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Indulásképpen nem sokat tudtam erről a regényről, csupán annyit, hogy óriási hype vette körül. Amikor a blogger ismerőseim először meglátták, hogy itthon is megjelenik, akkora "örömtüzet gyújtottak", hogy én is odafigyeltem a regényre. Bár a borítója első körben nem jött be nekem, de a fülszövege elég érdekesnek hangzott ahhoz, hogy mindenáron olvasni akarjam. Picit félve indultam azért neki, mert amit ennyire hype-lnak, az sokszor nem jön be nekem, de a félelmem alaptalannak bizonyult és nyugodtan elmondhatom, hogy az idei év egyik legjobb fantasy meséjével ismerkedhettem meg.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő, amit a környékén lakók Rengetegnek neveztek el. Az erdő gonosz volt, nagyon gonosz, a körülötte élőket  prédának tekintette és aki betette a lábát az erdőbe, azt vagy soha többé nem látták viszont, vagy pedig ha elő is került, egy életre megnyomorodott testileg, de főleg lelkileg.
Az erdő körül azonban emberek éltek, akiknek elkélt a segítség, hogy túléljék a Rengeteg gonoszságát. Ezt a segítséget pedig "Sárkány" hívatott ellátni, egy különleges és varázslatos személy, aki a segítségért cserébe tíz évente elvitt magával egy hajadont.
Agnyeska pedig épp ebbe a kategóriába esik bele a barátnőjével Kasjával, de védettnek gondolja magát, hiszen Kasja gyönyörű, okos, minden olyan tulajdonsága megvan, amit általában a Sárkány szeret. De annál nagyobb meglepetés éri, amikor a Sárkány nem a barátnőjét , hanem őt választja ki és viszi magával. És innen indul a kaland, ami magával ragad és nem ereszt a történet végéig.

Igazából a történet az elején engem egy picit a Szépség és a Szörnyeteg történetére emlékeztetett, ahol szintén a fiatal lány az akaratán kívül egy "szörny" foglya lesz, aztán (valószínűleg, mert a szerelmi szál nem maradhat el a főszereplők között) megszelidíti, megmenti és egymásba szeretnek. De itt szerencsére picit más fordulatott vett a regény, mert a fő szála nem a romantika lett, hanem a mágia, a bosszú és a hatalom miatti harcok.
Nem tudom, hogy miről szerettem jobban olvasni, a Rengetegről, a rémségeiről és a benne élő lényekről, vagy pedig a mágiáról, amit Agnyeska magába szívott a Sárkány segítségével. Ennyi varázsigét, varázslatot legutoljára a Harry Potterben olvashattam, és ahogy ott se untam egy pillanatig sem, itt is az írónő olyan érdekesen tálalta mindezt, hogy legszívesebben én is kipróbáltam volna némelyiket, hogy nekem sikerülne-e vele varázsolnom. Persze ehhez szükség volt egy szerethető főhősnőre is, akit meg is kaptam Agnyeska személyében. Ő éppolyan hétköznapi, mint bármelyikünk, egyes dolgokban nagyon ügyes, más dolgokban pedig rettentően ügyetlen. Nem egy jelenetetben teljesen magamra ismertem benne és simán el tudtam volna képzelni magam a helyében:). Nem volt már az első pillanattól kezdve az a hősnő, akire mindenki felnéz, hanem elég sokat csetlett-botlott, amit a Sárkány nem igazán nézett jó szemmel. Például a főzés. Én sem vagyok egy nagy Jamie Oliver, így teljesen együttéreztem vele az első pár napban, amikor neki kellett össszeütnie a Sárkány vacsoráját és elképzelni nem tudjátok, hogy miket készített el étel címszóval:)


És persze Sárkány.. Őt sem hagyhatom ki, hiszen bár a főszereplő Agnyeska, de az ő szerepe sem elhanyagolható. 
Ő megint az a szereplő, aki az első pillanatban abszolút unszimpatikusnak tűnik majd, hiszen eleinte mást se csinál, mint kiabál a lánnyal, illetve lépten-nyomon megalázza őt. De akármennyire is brutálisnak tűnik a módszere, mégis kifizetődő, hiszen Agnyeskánál így ér el eredményeket.
Ami érdekesség, hogy hiába írja le Agnyeska úgy, hogy egy ősöreg férfi fiatal vonásokkal, nekem a történet elején egy kifejezetten zsémbes öregembernek tűnt és csak akkor, amikor elkezdett nyitni a lány felé, akkor kezdett számomra is fiatalodni:).
Kettőjük kapcsolata pedig lassan alakul, mert bár Agnyeska, a maga tapasztalatlan módján egy idő után persze vonzódni kezd a fogvatartója iránt, de Sárkánynál eleinte csak mi vesszük észre, hogy apró jelekkel, gesztusokkal mutatja, hogy azért ő sem közömbös a főhősnőnk iránt:).
A többi szereplő közül még kiemelném Kasját, aki ahogy haladt a történet, úgy mutatta meg végre nekünk is, hogy tényleg van valami olyan plusz benne, ami miatt a falusiak is felnéztek rá és őt tartották a legesélyesebbnek az összes lány közül a Sárkány leendő kiválasztottjaként. Van jópár jelenete, ami miatt a csinibaba kategóriából a "badass" kategóriába került át nálam.
És persze nem lehet kihagyni a Rengeteget sem. Igen, ez egy erdő, nem személy, de mégis, olyan hangulata van, hogy akár a főszereplők közé is sorolhatnám. Veszélyes, szeszélyes, sose tudni, hogy hol bukkan fel a gonoszsága és kit fertőz meg vele. Ebből kifolyólag szinte minden személy gyanús, aki csak megjelenik a történetben és egy idő után teljesen megértettem az ott élőket, akik azt vallották, hogy akit egyszer a Rengeteg elkapott, az utána sosem szabadul tőle... Izgalmas volt hallani róla, megtudni a vele kapcsolatos legendákat és persze kóborolni benne.
A történet pedig? Én nem éreztem egy percig sem, hogy üresjárat lenne benne. Valami miatt mindig tovább és tovább akartam olvasni a történetet, hol azért, hogy megtudjam, hogy a kedvenceim túlélik-e a harcokat, az intrikákat, a csatákat; hol azért, hogy lesz-e köztük valami:), hol pedig azért, hogy végre megtudjam, hogy mi a Rengeteg rejtélye. Az írónő nagyon ügyesen, úgy szőtte-fonta, kavarta a szálakat, hogy egészen az utolsó pillanatig nem fogod tudni, hogy mi lesz a történet vége! Én se árulok el többet belőle, csak annyit, hogy nagyon-nagyon sajnálom, hogy ez csak egy "standalone" könyv. Máskor itt siránkozunk, hogy "már megint egy sorozat", hogy már hogy unjuk a függővégeket, a töltelékrészeket és a többit, de itt most az a baj, hogy vége van. Egyszerűen annyira megszerettem ezt a világot, a szereplőket és mindent, ami hozzájuk tartozott, hogy szívesen kalandoznék velük tovább, illetve szeretném azt is tudni, hogy hogyan alakult a további sorsuk.

És a válaszom pedig arra a kérdésre, miszerint megérdemli-e a hype-t -  egy határozott IGEN. Minden sora tökéletes, egy percig nem unatkoztam olvasás közben, sőt, szó szerint letenni alig tudtam, még a programjaimat és az utazásaimat is ahhoz igazítottam, hogy minél többet olvashassam.
És hogy kinek ajánlom? Mindenkinek, fiúknak és lányoknak egyaránt, ezt a regényt mindenkinek olvasnia kellene. De annyit azért elárulok, hogy bár mesét írtam több helyen is, de ez egy felnőtteknek szóló vagy legalábbis 14 éves kor feletti mese, hiszen vannak benne véres, kemény és persze egy-két helyen +18 karikás részek is. 

Borító: Őszinte leszek, először nem fogott meg ez a borító. De minél tovább néztem, annál inkább beleszerettem. Most már úgy gondolom, hogy tökéletes és különleges. Imádom!

Kedvenc karakter: Agnyeska, Sárkány, Kasja

Szárnyalás: Az alapelgondolás és a történet kidolgozása.

Mélyrepülés: Hogy nincs folytatása.

Érzelmi mérce: Igen, van benne romantika, de nem ez a fő szála a történetnek.

Értékelés:

Az alábbi képre kattintva beleolvashattok a regénybe:


Nyereményjáték:
Agnyeska faluja melletti Rengeteg sok veszélyt rejt, de nem ez az egyetlen híres erdő, amivel vigyázni kell. Minden állomáson találtok egy-egy ismert erdőről leírást, amely alapján ki kell találnotok annak nevét (ami nem minden esetben egy konkrét név, és lehet létező hely is).

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van a kiküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Az erdő neve ellentmondásos, és egyben egy gyerekregény címe is, melyet egy Kossuth-díjas magyar szerző írt.


A blogturné további állomásai:
Április 27 - Deszy Könyvajánlója
Április 28 - Bibilotheca Fummie
Április 29 - Kelly Lupi olvas
Április 30 - Dreamworld

2016. április 26., kedd

Amy Ewing: Az Ékkő (Az Ékkő #1)


A 2016-os Könyvfesztiválra elhozza nekünk a Maxim Kiadó Amy Ewing debütáló könyvét az Ékkövet, mely egy újabb izgalmas disztópikus világba repít minket.2016. április 16 és 26 között a Blogturné Klub segítségével megismerkedhettek Violet történetével, a bejegyzésekben sok érdekességet találtok még, illetve a nyereményjáték keretein belül 3 szerencsés meg is nyerheti a könyvet.

Maxim Kiadó, 2016
368 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads: 3,84
Besorolás: YA, disztópia

Az Ékkő egyenlő a gazdagsággal, a szépséggel és a hatalommal. De vannak lányok, akik számára nem jelent mást, csak a szolgaságot.

Violet a Lápon született és nevelkedett, és genetikai adottságai képessé teszik rá, hogy ő hordja ki az Ékkő egyik előkelőségének gyermekét. A Tó Hercegnője egy aukción vette meg Violetet, aki hamar megtanulja az Ékkő csillogó felszíne alatt rejtőző brutális igazságot. El kell fogadnia a csúf valóságot, és meg kell próbálnia életben maradni.

Valamiért mostanában elég sok disztópia került a kezem közé. De őszinte leszek, még nem sikerült megunnom őket. Ha jól vannak megírva és mindben van fantázia, akkor tőlem jöhet bármennyi, én vevő leszek rájuk!

Amy Ewing pedig ismét egy új világba kalauzol el minket, bár azért mondhatnám, hogy hasonlót talán már olvashattunk. Ez is egy olyan világ, ahol a lányokat, illetve a szegény lányokat kihasználják. Ne tévesszen meg senkit a gyönyörű borító, ez nem egy második Párválasztó sorozat, hanem egy kőkemény disztópia.
Ebben a világban ugyanúgy létezik egy gazdag és egy szegény réteg, de azzal a különlegességgel, hogy a gazdagok asszonyai képtelenek gyermeket szülni. Ez a "munka" így a szegény lányokra hárul, akiket a pubertás kor elérésekor vizsgálat alá vetnek és ha megvan bennük a szükséges plusz, akkor elveszik a családjuktól és egy külön helyen oktatják őket, hogy mit is jelent "helyettesnek" lenni. Miután elérték a megfelelő kort, akkor egy aukción licitálhatnak értük a gazdag házak asszonyai és a lányok "tenyészkancaként" (elnézést, jobb szót nem tudtam erre kitalálni) működnek tovább.
Ez a világ szörnyű. Legyél akár gazdag, akár szegény, a sorod egyáltalán nem jó. Itt nincs szerelem, nincsenek érzelmek, itt csak hatalomvágy van, öröklés, intrika és az egymás túllicitálása.
Főhősnőnk, Violet pedig ebbe a világba kerül bele, miután kiválasztották, kiképezték, licitáltak rá és egy kisebb vagyont kifizettek érte. Az egyik legbefolyásosabb családhoz kerül és mondhatnánk azt, hogy az élete révbe ért. De ez nem így van. A gazdaasszonya egy szadista őrült, akinek semmi nem számít, csak hogy a megfelelő örököst a megfelelő időben prezentálni tudja. Az írónő pedig Violet hangján keresztül félelmetesen adja át, hogy mit is érezhet itt egy lány, egy szegény lány, aki egyrészt meg van rettenve a rá váró feladattól, olyan helyre kerül, ami számára teljesen ismeretlen és még emberszámba se veszik.
Végig próbáltam beleképzelni magam a szereplők helyébe, de úgy éreztem, hogy nem szívesen lennék egyikük helyében sem.
A lányok élete borzasztó - és a legrosszabbat még el se meséltem, de azt nem is fogom, csapjon le rátok ez az információ ugyanolyan erősen, ahogy rám is lecsapott, ezt nem kell nagyon ecsetelnem, el tudjátok képzelni.
De nemesnek sem egyszerű lenni, hiszen a különböző házak úrnői egymással vetélkedve próbálnak minél nagyobb hatalmat elérni és ehhez nem félnek a legborzalmasabb módszereket sem bevetni.
Violet viszont ebben a világban elég ügyesen ellavírozik, feszegeti a határait és miután rájön, hogy mi áll vagy bukik azon, hogy megszüli-e a várva várt örököst, nem fél ezt kihasználni. Eleinte együtt féltem vele, de után már csak izgultam érte és nagyon szurkoltam neki!
Persze ebben a világban nemcsak rosszak, hanem elvétve jók is megtalálhatóak. Imádtam például Lucient, az "udvarhölgyet" - az idézőjel nem véletlen, hiszen szerencsétlen egy kasztrált férfi, mert csak így kerülhetnek magas pozícióban a nemes hölgyek mellé. Ő volt a fény az éjszakában, nagyon szerettem, ahogy egyengette és pátyolgatta a főhősnőnket. Az ő barátsága és segítsége sokat segített azon, hogy Violet túlélje a kezdeti megpróbáltatásokat. Barátok is akadnak még rajta kívül is, de erről nem szeretnék sokkal többet mesélni.
És persze a szerelmi szál. Ami nélkül ugye nem YA regény egy YA regény. Itt is alakul valami, bár nekem picit erőltetett volt ez a szál, de remélhetőleg a második részre kiforr Violet és a srác, Ash kapcsolata. Ash egyelőre nem lopta magát a szívembe, inkább sajnálom a fiút (az ő sorsa sem egyszerű egy percig sem és a háttér története pedig szívszorító), mintsem szurkolnék neki. Valahogy még nem kaptam belőle eleget, hogy megbízzak benne és megkedveljem. De mivel ez egy bevezető kötet, úgy érzem, hogy még lesz időm rá, hogy megbarátkozzunk.
Ellenben az Úrnő fia, Garnet! Lupi már megint kiszúrta a történet rosszfiúját és talpig belehabarodott. Nekem ő egy picit Adrianra hasonlít a Vámpírakadémiából, az elkallódott, kőgazdag örökösre, akivel igazán senki sem foglalkozik. De ha picikét valaki jobban odafigyel rá, akkor kiderül, hogy a srácban sokkal több leledzik, mintsem egész nap vedelje a piát és részegen tántorogjon ide-oda. Érdekes volt, mert ő a mostani részben alig szerepelt, de az a pár jelenete nekem elég volt, hogy Asht úgy ahogy van, lesöpörje a színről. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az írónő milyen szerepet szán neki a továbbiakban!
A történet pedig talán az elején lassan indul, sok időt töltünk azzal, hogy megismerjük a világot, azt, hogy a lányoknak milyen soruk van, de a közepe felé beindul a sztori és a vége pedig kifejezetten izgalmassá válik. Olyan függővége van, ami miatt nagyon-nagyon várom a következő részt, amit remélem, minél hamarabb elhoz nekünk a kiadó!

Összességében tetszett a történet, de még nem adnám meg neki a maximum pontszámot. Várom, hogy még jobban elvarázsoljon, szeretném, ha a következő rész végig izgalmas lenne, a romantikus szál pedig nem csak Violetet, hanem engem is levenne a lábamról:). És kiknek ajánlom? Talán inkább lányoknak, hiszen bár Violet erős karakter és van kaland, intrika is bőven a történetben, de a romantikus részek miatt és amiatt, mert nagyon erős a női jelenlét a regényben, inkább a lányoknak fog jobban tetszeni.

Borító: Nagyon sajnálom, hogy nem az eredeti borító maradt.. azzal nagyon ütős lett volna

Kedvenc karakter: Violet, Lucien, Raven, Garnet

Szárnyalás: Lucien és amit tesz

Mélyrepülés: ahogy bántak a lányokkal

Érzelmi mérce: van benne egy kis romantika, de nekem ez még kevés volt, nagyon kevés...

Értékelés:


Blogturné extra - törölt jelenet

A Kívánság Kút része annak a gyerekmese válogatásnak (azonos név alatt), ami nagyon népszerű a Magányos Városban, főleg a Lápon élőknél. Violetet ez mindig is az apjára emlékeztette, aki mindig olvasott neki, amikor hazaért a munkából. A Kívánság Kút két nővér történetét meséli el, akik kívánhatnak egyet-egyet, miután megmentenek egy víz-szellemet és hogy ezek a kívánságok hogyan változtatták meg az életüket.

A Kívánság Kút

Egyszer, réges régen, egy tengerparti kis faluban élt két nővér. A komor és komoly, idősebb nővér haja hollófekete, szeme pedig sötét volt, mint a szén. A fiatalabb, életvidám és mosolygós volt, szemei, a borostyán színében ragyogtak, melyet szőke tincsei csak még jobban kiemeltek.

Egy napon, amikor az apjuk megbízásából úton voltak, a nővérek egy öreg, magányos és elfeledett kútra bukkantak, melynek omladozó köveit moha fedte. Lenéztek a mélybe, de nem látták a kút alját.

“Beledobhatnánk egy érmét”, mondta a fiatalabb testvér. “És akkor meglátjuk, hogy milyen mély.”

“Számít az, hogy milyen mély a kút?” kérdezte az idősebb. “Mellesleg, csak elpazarolnánk egy aranyat! Gyerünk, apánk mérges lesz ránk, ha hamarosan nem térünk vissza.”

De a fiatalabb testvér addigra már elővette az érmét a zsebéből. Egy pillanatig a kút kávája fölé tartotta, az érme csillogott a napfényben - aztán forogva belehullott a sötétségbe. A nővérek hallgatóztak, de nem hallották az érme csobbanását, ahogy az a vízbe ért. Egyáltalán nem hallottak semmit.

“Biztosan nagyon mély”, mondta a fiatalabb fojtott hangon.

“Ostobaság”, gúnyolódott az idősebb. “Valószínűleg kiszáradt, ennyi az egész.”

Hirtelen mély morajlás hallatszott a föld alól és egy vastag vízoszlop emelkedett ki a kútból. A szökőkútból egy víz-szellem lépett elő.
A bőre, mint a kristály, a szivárvány minden színében csillogott a fényben és a hosszú haja arany hullámokban ölelte körül. Halványkék ruhát viselt és amikor a két testvérre mosolygott, azok úgy érezték, hogy elgyengül a térdük és beleremeg a szívük, mivel ő volt a legszebb teremtmény, amit valaha láttak.

“Egy álomtalan alvásból ébresztettetek fel” mondta, a hangja olyan ragyogó és friss volt, mint egy csobogó patak, “És megtörtetek egy átkot, amit egy gonosz férfi bocsátott rám. Hálából mind a kettőtöknek teljesítem egy kívánságát.”
Az idősebb nővér szólalt meg először, aki mindig is tudásra szomjazott, és gyűlölte az egyszerű falusi életét. “Mindenkinél nagyobb intelligenciát kívánok”, mondta, “Így új és csodálatos dolgokat hozhatnék létre és kitolhatnám a tudásom határait.”
A víz-szellem megérintette egy ujjal a lány homlokát, egy csillogó vízcseppet hagyva rajta, ami fátyolszerű szálakká szőtte magát, finom koronát alkotva a lány sötét haja körül. Egy pillanattal később a korona eltűnt. Az idősebbik lány kívánsága teljesült.

“És te mit kívánsz?” kérdezte a víz-szellem a kisebbik lányt.

A fiatalabb lány egy pillanatig elgondolkodott, ő nagyjából elégedett volt az életével és nem tudta, hogy mit tudna rajta javítani.

“Szeretném, ha képes lennék beszélni a fákkal és a csillagokkal” - mondta szégyenlősen. “Hallani a naplemente zenéjét és megérteni a szél suttogását és hallani a száguldó patak nevetését, így jobban megérthetném a Földet, mivel annyi mindent ad magából nekem és a családomnak.”

A víz-szellem elmosolyodott a lány szavain és ráfektette egy ujját a fiatalabb lány szívére és a vízcsepp, amit otthagyott, nem váltott formát, hanem úgy csillogott, mint egy gyémánt, erősen és tisztán, addig, ameddig a fénye annyira elsöprő lett, hogy a nővérek kénytelenek voltak félrenézni. És mire visszanéztek, a csepp eltűnt. A fiatalabb testvér kívánsága teljesült.
A két nővér hazatért és ki is próbálták az ajándékaikat. Az idősebbik nővér rájött, hogy egy ültőhelyében akár 12 könyvet is képes elolvasni és tökéletesen emlékezni mindre. Új találmányok ötletei születtek a fejében és fáradhatatalanul dolgozott azon, hogy létrehozza őket. Az emberek nagy gondolkodóként ünnepelték és tanácsokat kértek tőle, aranyat adtak neki, hogy olyan mechanikus tárgyakat készítsen, amik megoldják a problémáikat vagy megkönnyítik az életüket.
Ezalatt a fiatalabb testvér elég sok időt töltött egyedül, az erdőben vándorolt és beszélt a fákhoz vagy a partnak csapódó hullámokat hallgatta, vagy a csillagoktól tanulta az idők titkait. Az összes szavukat a szívében őrizte és hatalmas békesség töltötte el belül és elégedett volt a világ szépségével.
A nővérek megöregedtek. Az idősebb nővér elköltözött a faluból, elcsábította a városi élet, az emberek nyüzsgése, ahol tisztelték a találmányait és a tanácsait és gyorsan nagy tiszteletű vagyonos nő lett belőle. De a fiatalabb testvér a tengerparton maradt, szerelembe esett és férjhez ment és folytatta az egyszerű életét.
Lassan, az idősebb testvér úgy érezte, hogy semmi nem elég - nem elég az arany, nem elég a tudás, nincs elég anyag, hogy elkészítse azokat a csodálatos találmányokat, amiket elképzelt. Egy sötétség kezdett nőni a szívében, amikor úgy vélte, hogy a húgának megvan az a tudása, ami saját magának nincs és féltékenység kezdte rágni.
Így egy éjjel visszatért a faluba. A húga tárt karokkal fogadta és ragaszkodott ahhoz, hogy vele, a férjével és a kislányával vacsorázzon együtt. A kis házuk egyszerű volt, de vidám, ahogy a vacsora is és az idősebb testvér érezte, hogy a féltékenység, mint egy kígyó, úgy tekergőzik benne, hiszen hogyan lehetne a húga ennyire boldog, ha nincs semmije? Se aranya, se ékszere és nem csodálja őt senki?

“Szeretnék kérni egy szívességet” mondta az idősebb testvér.

“Természetesen” válaszolt a húga. “Bármit kérhetsz.”

“Azt kérném, hogy oszd meg velem az ajándékodat” követelte az idősebb testvér. “Szeretnék beszélni a csillagokhoz és együtt nevetni a folyókkal és hallani a szél halk szavát.”

A fiatalabb testvér elmosolyodott. “Gyere”, mondta és kivezette a nővérét a házból.

A két testvér elérte a tengerpartot, ahol a hullámok gyengéden ostromolták a homokot. “A víz-szellem lehetővé tette, hogy beszélgethessek a széllel, a hullámokkal és a csillagokkal”, mondta a fiatalabb testvér, “és ez egy olyan ajándék, amit nem tudok megosztani. De bárki hallhatja őket. Hallgass.Ők folyamatosan beszélnek hozzánk.”

A nővérek pár percig némán álltak. De az idősebb testvér hamar dühössé vált. Nem hallott semmit, csupán, ahogy a hullámok végigsiettek a homokon és mi volt ebben annyira különleges?
Hirtelen úgy érezte, hogy a húga a bolondját járatja vele.

“Hazudsz!” kiabálta, előhúzott egy tőrt az övéből és elmetszette vele a húga torkát.

“Most már nincs senki más a Földön, aki többet tudna nálam.”

Az idősebb testvér otthagyta a húga testét a parton és visszatért a városba. De talán, ha ott maradt volna, akkor láthatta volna, ahogy a hullámok tisztára mossák a sebet, hallhatta volna, ahogy a fák gyászosan kiáltanak és hallotta volna a szél szomorú énekét a húga halálakor, mielőtt gyengéden felemelte a csillagok közé.


Nyereményjáték:
A mostani játékunkban az elit házak asszonyainak nevét keressük, akik megveszik a helyettes lányokat, hogy azok gyereket szüljenek nekik. Segítségül megadtunk egy képet és a bejegyzés szövegében kiemelt betűkkel is találtok.
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A blogturné további állomásai:
Április 16 - Dreamworld 
Április 18 - CBooks
Április 21 - Media Addict
Április 22 - Deszy könyvajánlója
Április 26 - Kelly Lupi olvas
Április 27 - MFKata gondolatai

2016. április 25., hétfő

Egy téma, öt borító #2 - Robinson Crusoe

Egy új állandó heti rovatot indítottunk Andival (Függővég), melynek főszerepében a könyvborítók lesznek. Az ötletet a Sugar & Snark angol blogról vettük kölcsön.

A LÉNYEG:

Minden hétfőn kiválasztunk egy témát, amihez 5 borítót keresünk. Az 5 kedvenc borítónkat pedig közzé tesszük. Bárki nyugodtan csatlakozhat hozzánk a saját TOP 5-ös listájával az adott témában. Téma javaslatokat örömmel fogadunk, ne fogjátok vissza magatokat! :)

AZ EHETI TÉMA: 
Daniel Defoe angol író klasszikusát 1719-ben, április 25-én adták ki, ezért úgy döntöttünk, hogy az eheti témánk:

ROBINSON CRUSOE

És a kedvencem:


Ez egy nagyon régi orosz kiadású Robinson Crusoe regény. Nem is a borító képe, hanem maga a borító fogott meg. Művészi és pont olyan, mintha egy naplót olvashatnánk. Nagyon tetszik.

És ismét van egy kakukktojás, ami azonnal megragadta a tekintetemet, de ismét kiderült, hogy ez is csak egy terv. De nagyon különleges és szívesen látnám borítóként!


Megosztanád az 5 kedvenc Robinson Crusoe borítódat? Kommentben szívesen várjuk a te választásaidat is:)

2016. április 24., vasárnap

Estelle Laure – Tomboló fény

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Estelle Laurer: Tomboló fény című könyvét, mely Lucille felnőtté válásának történetét meséli el szívfájdalommal és reménnyel átszőve.  Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, mert a végén, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét.

Maxim Könyvkiadó 2016. április 28.
264 oldal
Fordította: Őri Péter
Goodreads:
Besorolás: ya, realista 

Hol van a remény, mikor magadra maradsz, és egyedül kell megküzdened a világgal? Mi adhat erőt, mikor nem csak saját magadért, hanem szeretteid helyett is neked kell harcolni?
Lucille és Wren édesanyja két hétre elutazott. De ahogy telnek a napok, szembesülniük kell vele, hogy a két hét valójában örökre szól. Apjuk már régen elhagyta őket, így magukra vannak utalva. Kevés pénzük hamar elfogy, így a nagyobbik lány, Lucille elkezd munkát keresni, amiben két barátja, Digby és Eden segítenek neki. Ahogy múlik az idő, a remény egyre halványodik a lányokban, hogy sorsuk jobbra fordul. Lucille egyetlen mentsvára a Digby iránt érzett ártatlan szerelem, mely úgy tűnik, beteljesületlen marad, hisz a fiúnak van barátnője. De ez az érzés sem könnyíti a terheit, hisz egyedül kell gondoskodnia magáról és a húgáról. Mikor már a kétségbeesés kezdi felőrölni őket, megtörténik a csoda. Felbukkan az életükben egy titokzatos jótevő.

"Valaki magyarázza el nekem, hogy mi értelme az életnek, ha a fájdalmat is kockáztatva nem vagyunk hajlandók küzdeni a szívünkben lakozó igazságokért.
Néha bizony tombolni kell."
Wren
Estelle Laure egy olyan regényt írt, aminek témája sok mély érzelmet mozgat meg az olvasókban. A fülszöveg vázolja az alaphelyzetet, felnőtt felügyelet és pénz nélkül marad a 17 éves Lucille és a 10 éves húga Wren, mégpedig egy hihetetlenül életszerűtlen ok miatt, anyucinak elege van mindenből és két hétre elutazik valahova, ahonnan elfelejt hazajönni. Két lány anyukájaként mondhatom, hogy ilyen egy normális gondolkodású nő életében nem fordulhat elő. Az anyai ösztönök szerencsére nagyon erősek, ehhez valami agyi bekattanás kell, hogy bárki is elhagyja a gyerekeit. Vannak elméleteim, hogy valójában hová ment az anya, de sajnos erre nem derült fény. 
Régen nem olvastam olyan könyvet, amiben ennyire felelősségteljes, talpraesett, erős és bátor lett volna a főszereplő. Lucille nem tépelődik feleslegesen, nem rinyál, azonnal felismeri a helyzetük súlyosságát, ahogy nyilvánvalóvá válik, hogy anyuci nem jön haza. (Sajnálom, de nagyon dühös vagyok rá.) Gondolkodik és cselekszik, munkát szerez magának és megpróbálja megszervezni, hogy amíg nincs otthon, valaki mindig vigyázzon Wrenre. Lu nagyon szereti a húgát, és pontosan tudja, ha a külvilág tudomást szerez anyjuk leléceléséről akkor bekerülnek a családvédelembe, és jó eséllyel elszakítják őket egymástól. Lucille néhány hónap múlva nagykorú lesz, addig kellene kibírniuk.
Lucielle
Wren egy csodálatos 10 éves kislány. Pontosan tisztában van a helyzettel, reménykedik, hogy minden rendbe jön, de nem mutatja, nagyon, nagyon erősen tartja magát. Kettejük kapcsolata csodálatos, igazi húg és nővér viszony, valós érzelmekkel találkoztam a lapokon.
Lucille-re visszatérve, ő meséli el a történetet, és megint csak a szerzőt tudom dicsérni, mennyire jól megfogalmazta az érzéseit a belső monológjaival. Sok rövid tőmondat hangzik el a fejében, de ezek nem az elsőkönyves írókra jellemző stílus (előre látom, hogy ezt felróják majd neki egyesek), hanem pont életszerű, ahogy magunk is teszünk felsorolásokat, előnyöket, hátrányokat, stb.
Apuciról azért lesz szó a történetben, és az is kiderül, milyen körülmények miatt került el tőlük. Az olvasók kellő szigorral fogják őt kezelni, nem is érdemel mást. Egyetlen jó tulajdonsága van, hogy fejlődőképes. Nálam ugyan nem kapna második esélyt. Nagy dilemmám volt ez egyébként az olvasás során, mert Lu fejében többször megfogalmazódott, meg tudna bocsátani az anyjának. Igazából az emberek szeretnek megbocsátani, mert megnyugszanak, jó érzést vált ki. Ezzel nem értettem egyet, de ez más tészta.
Digby
Nem hétköznapi a szerelmi szál, ez igazi felüdülés. Lu legjobb barátai egy ikerpár, Eden és Digby, akik korábban a szomszédaik voltak, együtt töltötték a gyerekkorukat. Ők mindenben segítenek most is, csodás barátok, Lucille azonban régóta gyengéd érzelmeket táplál Digby iránt, akinek viszont van barátnője. Digby egy jó srác, rendes, csendes, sportoló, jó tanuló típus. Lucille rendesen megkavarja a szívét, de én azt mondom, ahol be tud férkőzni egy új lány a kapcsolatba, az nem az igazi kapcsolat volt. 
A cselekménynek a töredéke  olvasható a fülszövegben, mert nem csak jótevő bukkan fel, hanem más súlyos események is történnek, amik megbolygatják a szereplők életét, nem a testvérpár sorsa az egyedüli, amiért aggódtam az olvasás során. A szerzőt mindenképp megjegyzem magamnak, mert nagyon megtetszett a stílusa, nagyon szép mondatokat olvashattam, amiken érdemes elgondolkodni.
Azért nem kap maximális pontot, mert itt-ott igényeltem volna a bővebb kifejtést. Értem én, hogy a szerzők egy része szereti, ha az olvasó továbbgondolja a történetet, de itt konkrétan kevésnek éreztem a 260 oldalt, még akár egy harmaddal több is elfért volna ebben a regényben. Mindenesetre  ajánlom a könyvet a szép, keserédes történetek kedvelőinek.

Borító:  Saját kiadói borító. Hm.
 
Kedvenc karakter: Lucille

Szárnyalás: Az angyalok!

Mélyrepülés:  Digby anyjának kifakadása elég fura volt.

Érzelmi mérce: Nem nyomja el a szerelmi szál a történetet, viszont aranyos, egymásra találós.

Értékelés:



Nyereményjáték: 
Lucille húga Wren leginkább kedvenc főzős tévéműsorait szereti nézni. A játékunk ehhez kapcsolódi, minden állomáson egy világhírű séfet találtok, fel kell ismernetek őket és beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway
 
További állomások:

04.17 Media Addict
04.19 Deszy könyvajánlója
04.21 Dreamworld
04.23 Kelly és Lupi olvas


2016. április 22., péntek

Anna Banks: Neptun


A Maxim Könyvkiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Anna Banks: Neptun című regénye, a Szirénia öröksége-trilógia befejező kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Emma és Galén utolsó, sorsdöntő kalandját, melyben szirének és félvérek csapnak össze, miközben a fiatalok kapcsolata is megkérdőjeleződik. 2016. április 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Maxim Könyvkiadó 2016. április 21.
354 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf
Goodreads: 3,84
Besorolás: ya, fantasy, szirének

A félvér Emma és szirén szerelme, Galén túlélték a két tengeri királyság között dúló harcokat, és úgy tűnik, sikerült kibékíteni a tritonokat a Poszeidón-házzal. Egyetlen vágyuk, hogy a problémáktól távol együtt élhessenek. Így Emma nagyapja, a poszeidón király tanácsára Neptunba látogatnak. A város otthont ad mind a sziréneknek, mind a félvéreknek. Azonban sem Emma, sem Galén nem számított arra, hogy nekik kell békét teremteni az óceáni, a földlakó és az édesvízi szirének között. Arra sem készültek fel, hogy találkoznak a jóképű félvérrel, Reeddel, aki nem igazán palástolja érzéseit Emma iránt. A feszültség egyre nő a szerelmesek között, és Galén távollétében úgy tűnik, Emma enged Reed csábításának…
De ami mégis a legnagyobb fenyegetést jelenti, hogy Emma és Galén belecsöppennek egy hatalmi harc kellős közepébe, amivel nemcsak kapcsolatuk, hanem óceáni királyságaik is veszélybe kerülnek.

Számomra mindig szomorú befejezni egy sorozatot, hiszen három rész alatt megkedvelem a szereplőket, drukkolok a HEA végekért, végigküzdöm velük együtt a megpróbáltatásokat, nehéz megválni tőlük annyi "közös" élmény után. Ugyanakkor mostanában nem egy bloggertől, olvasótól hallom, hogy nem szívesen kezdenek sorozatba, mert nem látják biztosítottnak a befejezést. Nos, a Maximnál eddig jók a tapasztalataim, az első sorozatuk az Angyalsors után immár a sokadik sorozat befejező részét vehettem a kezembe. 
A második rész végén történt ugyan egy nagyon sajnálatos esemény, de összességében nem volt nagy függővég, így viszonylag egyszerű problémával indul a regény, miszerint Emma és Galén az egyetem elkezdése előtti időt együtt szeretné tölteni a szárazföldön, távol minden intrikától. Emma újdonsült nagyapja Antonisz meg is adja a lánynak a felfedezésre váró úticélt, a Smoky hegységet Tennessee államban. Amikor egy festői helyen megállnak, hogy megmártózzanak a hűs édesvízben, soha nem tapasztalt lüktetést éreznek, követik a jeleket, és felfedezi egymást a tengeri és az édesvízi szirén faj. Innen már egyenes út vezet Neptun városába, ahol kilétüket jól elrejtve élnek a hajdanán száműzött szirének leszármazottai, akik idővel alkalmazkodtak az édesvízhez, és ebben a kisvárosban együtt tudnak élni az emberekkel. Reed a helyi szirének vezetőjének fia kalauzolja őket a városba, ahol természetesen vendégül látják őket. Galén egyre idegesebb, mivel világosan látja, Emmának nagyon bejön a környezet, itt egymás mellett tudnak élni a telivér és félvér szirének, ráadásul együtt az emberekkel. Mintha neki találták volna ki a helyet, a lány egyre jobban érzi magát, és egyre inkább élvezi Reed társaságát, aki nem rejti véka alá, mennyire tetszik neki Emma. Sorsszerű az összeveszés, és utána  félreértések sorozata okoz galibát, ráadásul nem minden helyi  jóindulatú, elkerülhetetlen az összetűzés.
Az írónő ötlete az édesvízi szirénekkel nekem nagyon tetszett, ezzel új helyzetet teremtett és tovább tudta bonyolítani a cselekményt. Tudom, sokan nem szeretik a szerelmi háromszöget, én viszont igen, van valami varázsa annak, ha két fiú is küzd egy lányért, és itt minden tisztességes keretek között maradt, ami szimpatikussá tette Reed-et. Benne megvoltak bizonyos dolgok, ami Galénból hiányzik, vagy kevésbé hangsúlyos, ilyen az emberekhez való viszony, a  természetes vidámság, spontánság és egy hatalmas adag kíváncsiság. Megérintett, mennyire vágyik megismerni az Óceánt, az ottani élőlényeket.
Emma már ténylegesen a felnőtté válás küszöbén áll, nagyon sokat fejlődött az előző részekben, itt viszont egy picit megtorpanni láttam. Bizonytalan volt magában, és Galén eltűnésekor több lépésben is hibázott, kicsit túl naivra sikerült a megformálása.
Galén is meggondolatlan volt, de rá egyszerűen több rosszat nem tudok mondani, mert összességében imádom, minden bajával és bájával együtt. Vicces volt a féltékeny Galén, a szócsatáik Reed-el mindent vitt, ráadásul a végkifejletben össze is kellett dolgozniuk, úgyhogy bőven volt alkalmuk a verbális összecsapásokra.
Egy biztos,a befejező részben egy pillanatra sem állt le a történet, Anna Banks meglepően jól megoldotta az új szál hozzáadását a meglévő mitológiához. Kifejezetten élveztem a régmúltba mutató magyarázatokat, és az összefüggések kibontakozását. A hűséges olvasók megkapják a jutalmukat az epilógusban, és mély sóhajjal csukják majd be a könyvet, a fantasy történetek sellős részlegéből az egyik legjobb sorozattól búcsúzunk el.

Borító: Gyönyörűséges
 
Kedvenc karakter: Galén, Reed

Szárnyalás: – Grom, hívj vissza! Ne gyere Neptunba! Csak… Csak hívj vissza!

Mélyrepülés: Tirdán.

Érzéki mérce: A törvény az törvény. Ehhez igazodik a páros, de vannak heves jelenetek, a korlátokon belül maradva.

Értékelés:

Blogturné extraként megmutatom, milyen helyszínen játszódik a regény: Great Smoky Montains, Tennessee






Nyereményjáték

Mostani játékunk során nem lesz nehéz dolgotok, ha olvastátok a korábbi köteteket.
A sorozattal kapcsolatos helyszínek, tárgyak, és szereplők neveinek betűit összekevertük, nektek pedig helyes sorrendbe kell raknotok, majd a megfejtést beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha ezt mindegyik állomáson megtettétek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három Neptun példány egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Feladvány: KŐRMZŐTÚL


a Rafflecopter giveaway


Résztvevő blogok:
04/21 CBooks
04/22 Kelly & Lupi olvas
04/23 Deszy könyvajánlója
04/24 Dreamworld
04/25 MFKata gondolatai

2016. április 21., csütörtök

Diana Gabaldon: Az utazó (Outlander #3)


Folytatódik Claire és Jamie története!
Áprilisban a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelenik meg a sokak által várva várt Outlander sorozat harmadik kötete, Az utazó! Kíváncsi vagy mi történik Claire-el és Jamie-vel? - Ne hagyd ki a turnét! Négy állomáson, négy blogger teszi közzé bejegyzéseit és ahogyan már megszokhattátok, sok érdekes információ mellett akár nyerhettek is egy példányt!
Könyvmolyképző, 2016
512 + 640 oldal
Fordította: Szujer Orsolya, Károlyi Eszter
Goodreads: 4,37
Besorolás: történelmi fikció

A nagy sikerű sorozat harmadik kötete nemcsak az időben repít vissza, de távoli, egzotikus tájakra is elvezet bennünket.
Kétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásukkor a halálra szánt Jamie Fraser végül lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában.
Lányuk mostanra felnőtt, és Claire megtudja, hogy Jamie túlélte a csatát. Visszavágyik hát az idő szakadékán keresztül, hogy újra megkeresse a férfit, akit soha nem tudott elfelejteni, és a sorsot, amit soha nem tudott figyelmen kívül hagyni…

Figyelem! A bejegyzés spoileres lehet azoknak, akik nem olvasták a második részt!!!

Nem is gondoltam volna, hogy ekkora fába vágom a fejszémet, hogy egymás után olvasok el két ilyen nagy terjedelmű regényt. De mégis, a Szitakötő a borostyánban után örömmel vettem kezembe a folytatást, hiszen annak olyan függővége volt, hogy nem tudtam / nem akartam várni sokáig a következő résszel.


Azt el kell, hogy ismerjem, hogy az írónő még mindig hatalmas mesélő. Az ember azt hinné, hogy erről a történetről két regénynél többet nem lehet írni, pedig ez nincs így.
Az első részben Claire visszakerül a múltba - 1945-ből 1743-ba és hihetelen kalandokba és egy ellenállhatatlan skót harcosba, James Frazerbe botlik. A második részben kapunk egy rövid betekintést Claire 1968-s életéből, majd pedig visszarepülünk a múltba és egészen a cullodeni csatáig követhetjük Claire és Jamie sorsát. Ebben a részben pedig elég sok minden napviliágra kerül Claire életéből, abból az időszakból, miután visszakerült Skóciából. Persze ez kevés lenne egy ilyen regényhez, így először megtudhatjuk, hogy mi történt Jamie-vel azután, miután Claire visszament a jövőbe, majd pedig a főhőseink egy teljesen új kalandba keverednek, miután Claire, megtudva az igazságot, hogy Jamie még él, ismét visszamegy a múltba.
Diana Gabaldon profin ugrándozik a korszakok között, de végig úgy, hogy mind teljesen hihető, életszerű, az ember végig úgy érzi, mintha az akkori kor emberei között élne és részt venne a mindennapjaikban. De azon felül, hogy korszakok között ugrálunk, a helyszínek is folyamatosan változnak - hol Skócia, hol Franciaország, hol Anglia, hol pedig valahol messze, akár úgy is mondhatnám, hogy a világ másik felére kerülnek el hőseink. És az írónő itt is óriási munkát végzett, mert járhatunk bárhol a Földön, mindenhol rettentő aprólékosan, láthatóan rengeteg munkával építi fel nekünk a helyszíneket, odafigyelve az ottani emberek rítusaira, viselkedésére, öltözködésére, szokásaira.
A főszereplőink pedig? Mind a kettőjüknél eltelt 20 év. Ami még Claire életében is nagy idő, de az 1700-s években még többnek tűnik. Mind a ketten próbálnak túllépni a másikon, de ez nem is olyan egyszerű, hisz a szerelmük több volt, mint egy egyszerű fellángolás, vérrel-verítékkel építették fel a kapcsolatukat és az talán többet kibír, mint 20 év különélés. Claire ettől függetlenül retteg. Nagyon fél, hiszen Jamie-nek akár lehet már másik családja, gyerekei, felesége, így a látatlanba utazik vissza, úgy, hogy a lányát is elhagyja, hiszen egyedül indul neki Skóciának. Ez pedig érdekes kérdéseket vet fel. Lehet-e annyira fontos egy szerelem, hogy az ember még a gyermekét is elhagyja érte? Bár az a gyermek már nem kicsi, de azért mégis az egyszem lánya. Megér Jamie ennyit?
A válasz pedig benne van a könyvben:).
Természetesen Jamie is felnőtt, már nem az a fiatal harcos aki volt, a 20 év, a háború, a veszteségek rajta is nyomot hagynak. Sok szempontból megkomolyodott, de azért még mindig lesznek olyan megjegyzései, vitái, beszélgetései Claire-rel, amin jókat fogunk mosolyogni:). De erre a könyvre érett be teljesen, most már simán elhiszem róla a rettenthetetlen harcost, aki képes megvédeni az embereit, a családját és ha kell, akár az ördöggel is szembeszáll.
A két idősík közül nekem még mindig a régi tetszett jobban. Persze, érdekelt Claire is, hogy mi történt vele azután, hogy visszakerült a saját idejébe. Mit szólt ehhez a férje? Hogyan tudta megmagyarázni a történeteket és hogy terhesen került elő? Hogyan tudta feldolgozni azt, hogy el kellett hagynia a férfit, akit mindennél jobban imádott és újra együtt élni a volt férjével, aki szakasztott mása a nagyon gyűlölt Jack Randallnak? Szerettem ezeket a részeket is nagyon, de igazából Jamie története fogott meg jobban.
Hogyan élte túl a cullodeni mészárlást és mi történt vele azután? Nem akarok spoilerezni, nem fogok semmit se elárulni, de higgyétek el nekem, hogy nem fogjátok tudni abbahagyni ezeket a részeket, annyira érdekesek.
Aztán persze a nagy találkozás. Hát nem tudom, hogy ki izgult jobban, Claire vagy én, hogy mit fog szólni hozzá Jamie? :)
A régi szereplők közül pedig sokan visszatérnek, a gyerekek felnőnek, a felnőttek megöregednek, én pedig még mindig ugyanolyan töretlenül szeretem Jennyt, Fergust, sőt a kis Iant is. Persze a kalandok, az utazások új szereplőket hoznak a történetbe, néha "csodabogarakat", mint például Jamie pártfogoltja, a Kínából megszökött mandarin, Ji Tien Cso (avagy Mr. Willoughby), aki különleges színfoltként az akkori Kínáról oszt meg velünk érdekes és néha elborzasztó történeteket vagy egy titokzatos szereplő, akinek a nevét gonosz módon nem árulom el, de higgyétek el, hogy a regény egyik nagy durranása lesz a megjelenése.
Ha pedig úgy gondolod, hogy már mindent ki tudsz előre találni, akkor elárulom, hogy lesz egy rész, aminél még én is a körmömet rágtam le izgalmamban, mert ott nagyon késélen táncolt minden és a szívem szakadt meg a fejezet olvasása közben. 
Viszont, ha ennyire tetszett ez a rész is, akkor miért lett "csak" 4,5 pillangós, az 5 helyett? Ezt is elárulom. Egyrészt volt egy olyan jelenet (nem árulom el melyik volt az, de biztos vagyok benne, hogy rá fogtok jönni), ahol úgy éreztem, hogy a történelem ismétli önmagát. Ezt a "történést" egyszer bedobni különleges volt, de másodjára már zavart...
A másik fele pedig a könyv utolsó része. Nekem hirtelen túl sok minden történt és túl gyorsan. Gondolom megvolt az írónőnek az, hogy hová akar eljutni a harmadik regény végén, de talán túl sok mindent akart belesűríteni és itt jelent meg az a számomra "veszélyes dolog", miszerint már nem a regényre koncentráltam, hanem elkalandoztak a gondolataim erre-arra. És ez annyit jelent, hogy itt már nem tudott lekötni az írónő, akármilyen izgalmasra is próbálta ezt megírni.

Összességében, a pici hibáktól eltekintve ez a rész is nagyon jól sikerült, a főhőseink kálváriája mellett rengeteg új, néhol tragikus, néhol megmosolyogtató új szálról olvashatunk. Érdemes nagyon odafigyelni az apróbb dolgokra is, mert az írónő sokszor nyúl vissza a történetben régebbi dolgokhoz. Voltak részek, ahol úgy éreztem, hogy "ez és ez a szál érdekes volt, de vajon minek írta bele az írónő," aztán 100-200 oldallal később derült ki, hogy a történet szempontjából mennyire fontos volt az a rövidke kitérő. És azt is elárulom, hogy egy-két esetben még az első és második részbe is visszanyúl!
És kinek ajánlom a könyvet? Az első és második rész rajongóinak mindenképpen, számukra ez is kötelező darab:).

Borító: Nem különösebben vagyok érte oda még mindig, de beleillik a sorozatba.

Kedvenc karakter: Jamie, Claire, Fergus, Ian, Mr. Willoughby

Szárnyalás: Jamie és Claire kapcsolata

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: hol keserédes, hol szomorú, hol romantikus, sok mindent végigéltem, míg végigolvastam a könyvet.

Értékelés:

A képre kattintva beleolvashattok a regénybe:
konyvmolykepzo.hu/reszlet/6799_outlander3_voyager-20160404_155850.pdf?ap_id=Kelly

Blogturné extra - idézetek
Rengeteg jó idézet van a könyvben és még több gyönyörű vallomás. Ebből próbálok párat megmutatni - spoilerek nélkül:

"Válassz olyan férfit, mint az apád, írtam. Bármelyik apád.[...] És amint kiválasztottál egy férfit, ne próbáld megváltoztatni, írtam le magabiztosabban. Lehetetlen. És ami ennél is fontosabb – ne engedd neki, hogy megpróbáljon megváltoztatni. Erre ő sem képes, de a férfiak attól még mindig megpróbálják."

"Azt hiszem, a legnagyobb terhet talán az jelenti, ha szeretünk valakit, akin nem tudunk segíteni."

"- Már nagyon régóta nem féltem, Sassenach - suttogta. - Most viszont azt hiszem, igen. Mivel most már van valami, amit elveszíthetek."

"Úgy pislogott rám, mint egy nagy, vörös bagoly. Valami veleszületett tikk miatt képtelen volt egyszerre csak az egyik szemét lecsukva kacsintani."

"... vonalakkal a tenyerünkön születünk, egy élettel, de aztán a vonalak megváltoznak, aszerint, hogy mit teszel, és hogy milyen ember vagy."

"Az otthon az a hely, ahová, ha mennünk kell, be kell, hogy engedjenek"

"Odaadtam volna az életemet értetek. Akkor is, ha a szívem és a lelkem is beleveszett volna..."

"A házasságom Jamie-vel olyan volt számomra, mint egy nagy kulcs elfordítása, minden egyes apró mozdulat a zár fogainak összetett, aprólékos elmozdulását idézte elő bennem. "

- Tudod, milyen együtt lenni valakivel így? Amikor mindent megpróbálsz, és mégsem tudod meg sosem a titkukat? [...] 
- És aztán... - suttogta -, és aztán ismét visszakapni, visszakapni azt a tudást. Mikor szabadon mondhatsz vagy tehetsz bármit, és tudod, hogy így helyes. 
- Azt mondani, hogy "szeretlek", és teljes szívedből komolyan is gondolni"

"- Oly sok éven át - mondta -, olyan hosszú időn keresztül, annyi minden voltam, annyi különböző ember. [...] - De itt - mondta olyan lágyan, hogy alig hallottam őt -, itt a sötétben, veled... itt nincs nevem."

"- Rendben, de akkor a törvényes hajók honnan tudják megkülönböztetni egymást, ha nincs az oldalukra festve a nevük?
Egyik szemöldökét felhúzva rám pillantott.
- Én is meg tudlak különböztetni más nőktől - mutatott rá -, pedig nincs is felhímezve a neved a melledre."

"– Bűn az, hogy itt vagy nekem? – suttogta. Az arca falfehér volt, a szeme nem több két sötét katlannál a halovány fényben. – Folyton azon jár az eszem… Mindez az én hibám lenne? Olyan nagy bűnt követtem el azzal, hogy ennyire vágytam rád, azzal, hogy nagyobb szükségem volt rád, mint az életre magára?" 

"Csak tegyél meg nekem egy egészen aprócska szívességet, Sassenach. Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy ne öljenek meg, vagy aprítsanak fel apró darabokra, rendben? Az olyan dolgok nem tesznek jót az ember szívének."

"- Nos, amondó vagyok, hogy a tudománynak csak megfigyelni van joga – mondta. – Hogy megkeresse a dolgok okát, ahol lehet, de közben el kell fogadnia, hogy rengeteg olyan dolog van a világon, aminek nem lehet meglelni az okát; nem azért, mert nem létezik, hanem azért, mert túl keveset tudunk ahhoz, hogy megtaláljuk. A tudománynak nem az a dolga, hogy ragaszkodjon a magyarázathoz – mindössze csak annyi, hogy megfigyeljen, és közben abban reménykedjen, hogy a magyarázat majd magától megjelenik. "

"Jamie volt az egyetlen, akinek mindenemet odaadtam, akiért mindent kockáztattam. Elhajítottam minden óvatosságot, minden józan ítélőképességet, minden bölcsességet, a nehezen megszerzett karrierem minden kényelmével és kötöttségével együtt. Nem hoztam neki mást, csak magamat. Nem voltam senki, csak önmagam, mikor vele voltam, nekiadtam a lelkemet, csak úgy, mint a testemet, engedtem, hogy csupaszon lásson, megbíztam benne annyira, hogy a teljes valómat mutassam neki, hogy magához ölelhesse a gyengeségeimet - mert egykoron így tette."

"Egy gyermek iránt érzett szeretet nem lehet szabad; az első kis mozdulattól kezdve az anyaméhben, feléled az emberben az odaadás, éppen olyan erősen, mint amennyire akaratlanul, ami éppen annyira megállíthatatlan, mint a szülés maga. De bármennyire erős is, ez a fajta szeretet mindig is az irányításról szól; valaki a másik fölött áll, ő a védelmező, a felügyelő, az őrző. Természetesen rengeteg ebben a szenvedély, viszont szó sincs róla, hogy az ember belefeledkezne az érzésbe."


Nyereményjáték:
Kalandozz a szereplők világában te is! - Mostani játékban a sorozatot hívtuk segítségül. Lehet, hogy hallottatok már róla, de a Starz most vetíti a második szériát, s ennek örömére, minden állomáson találtok egy karaktert, akik a sorozatból lettek kiválasztva és nem látható az arcuk. Nektek ki kell találnotok, kinek az arca hiányzik és a megfejtésbe a karakter pontos nevét kell beírni.
A helyesen válaszolók között egy darab nyereménykönyvet sorsolunk ki.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
 


A blogturné további állomásai:
04.19 Insane Life
04.20 Deszy könyvajánlója

Rendszeres olvasók