Manon Fargetton: Tíz nap a világvége előtt

 

A Könyvmolyképző Kiadónak és Manon Fargettonnak köszönhetően igazán megrázó, érdekes és izgalmas 10 napot követhetünk végig a Tíz nap a világvége előtt című könyvben. Éljétek át bloggereinkkel a sötét, mégis tanulságos napokat új turnénk keretében, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Könyvmolyképző, 2022

416 oldal

Fordította: Burján Mónika

Goodreads: 3,61

Besorolás: disztópia

Miért nem tud hinni abban, hogy túlélik?

Két robbanásfal halad egymással szemben, kilométerről kilométerre emésztik fel a Földet.

Senki nem tudja, honnan erednek, de megállíthatatlanul közelednek egymás felé, hogy tíz nap múlva egyesüljenek.

Menekültek áradata indul meg az Atlanti-óceán partja felé, ahol a legtovább lehet életben maradni.

A véletlen egymás mellé sodor öt embert, három férfit és két nőt.

Együtt vágnak neki a bedugult utaknak – és életük utolsó tíz napjának.

Kezdetét veszi a könyörtelen visszaszámlálás.

Egy letehetetlen road movie – térben és lélekben.

És te?

Te mit tennél, ha csak tíz napod maradna az életből?

Anno, amikor megjelent ez a könyv, nem is vettem észre. Aztán az egyik bloggertársam hívta fel rá a figyelmemet és akkor rákerestem. A borítója rögtön levett a lábamról, a fülszövege pedig csak hab volt a tortán. Azonnal akartam olvasni.

A történet Franciaországban játszódik (ez már eleve érdekesnek bizonyult, hiszen a legtöbb ilyen típusú regény automatikusan az USA-ban kap helyet) és ahogy kiderül, hatalmas veszély fenyegeti a Föld lakóit: egy ismeretlen eredetű világméretű katasztrófa közelít. Két óriási robbanásfal indul el a Föld két végpontjától és ahogy haladnak, úgy semmisítik meg a Földet. Semmi nem tudja megállítani őket, a kutatók nem tudják kideríteni, hogy mi okozhatja és azt se, hogy a robbanások túloldalán vannak-e túlélők. A számítások szerint a végpontokig, ahol a két robbanásfal találkozik, 10 nap marad. A világ felbolydul, az emberek egy része menekül, próbálja kitalálni, hogy hogyan élhetnék túl ezt a borzalmat, a másik fele pedig azonnal kifordul önmagából, lop, rabol, az utolsó pár napot hedonista módon bulizva, orgiázva tölti.

A regény több ember utolsó napjait követi, akik sorsa végül összefonódik.

A társaság egy része Párizsból indul, mások útközben csatlakoznak, de a cél mind egy tengerpart, amit az utolsók között fog érinteni a robbanás. Az egyik főhősünk, Lili-Ann azért tart a tengerpartra, mert a szülei Japánban ragadtak - valószínűleg ott is végzett velük a robbanás és így az egyetlen megmaradt családtagjához, a testvéréhez igyekszik a szülői házba, hogy az utolsó napokban együtt lehessenek. 

A másik főhősünk, Valentin, szintén a fővárosból igyekszik el, bárhová, ahol még "élhet" egy kicsit. Az eddig életében az édesanyjára vigyázott, őt ápolta, aki látván, hogy mi közeleg, öngyilkos lesz és a fiát így "szabadon engedi", hogy utoljára még hadd élhessen kicsit, hadd ismerje meg a szerelmet és minden mást. Útközben találkoznak Brahimmal, az idősebb taxisofőrrel, aki segít a fiataloknak a továbbjutásban, majd Gwenaellel, az íróval és a barátnőjével, Sarával. Gwenael a legutolsó regényét szeretné papírra vetni és ebben a világkatasztrófa közeledte sem igazán tántorítja el. Sara viszont úgy érzi, még élni szeretne ebben a pár napban, nem pedig az író párja mellett ücsörögve várni a világvégét.

A tengerparton végül belefutnak Beatrice-be, aki még a közelgő világvége mellett is kitart a hivatása mellett, rendőrként próbálja a hömpölygő emberáradatot rendben tartani.

Ők lennének tehát a főbb szereplőink, az ő sorsukat ismerhetjük meg az utolsó pár napban. Persze azért az író nem feledkezik meg úgy egészében az emberiségről sem, láthatjuk, hogy a nagy tömegek hogyan élik meg ezt az egészet. A történet pedig forgatókönyvszerűen, átélhetően, de nem túlságosan bő lére eresztve követi az eseményeket. Itt nem az a fontos, hogy az emberiséget hogyan mentheti meg pár ember, hanem az, hogy ha már nincs semmi megoldás, akkor azt a különböző emberek hogyan élik meg.

Imádtam, ahogy a különböző váltott szemszögek segítségével egyesével is megismerhettük a szereplőinket. Egyikben sem volt szupererő, nem arra öszpontosítottak, hogy hogyan lehetne megmenteni MINDENKIT, csupán az, hogy a kis csapat hogyan tudná esetlegesen túlélni az egészet. A szerző pedig nagyon jól bemutatta, hogy bár most per pillanatnyilag úgy néz ki, hogy teljesen eltárgyiasodott a világunk, nincs már helye érzelmeknek, azért az emberekben mégis megvan még az a vágy, hogy tartozzanak valakihez / valakikhez és azokért az emberekért bármit megtegyenek.

Ezt számomra egy dolog tudta nagyon megakasztani, a Gwenael regényébe való betekintés. A regénybeli író a saját történetét kicsit (nagyon) elegyíti a jelenben megéltekkel, a szereplőit is úgy változtatja meg, hogy a kis társaság tagjai felismerhessék magukat benne. Végül a regény és a valóság összefonódik, nehéz rájönni, hogy mi is az, ami történik és mi is az, amit Gwenael csak megír.

Számomra ezek a részek nagyon nem illettek ide (vagy csak én nem voltam kellően nyitott, hogy megértsem mivel kapcsolódik az egész a nagy regényhez). Mindenesetre ezeket a részeket egy idő után szinte átlapoztam, annyira nem tudtam (akartam) követni.

Ez a regény számomra egy tipikusan elgondolkodtató történet, hiszen ahogy olvasod, úgy kezdesz el azon agyalni, hogy ilyen helyzetben te mit tennél? Megpróbálnál menekülni? De hová? Vagy kihasználnád az utolsó napokat és olyat (olyanokat) tennél, amit még eddig soha? Nehéz kérdések ezek, amiket remélem soha nem kell átélnem.

Egy ilyen történetnél ugyebár a befejezés is kétféle lehet. Az egyik, hogy mindenki meghal a végén, ezáltal engem napokig tartó gondolkodásra késztetve, hogy vajon mit kellett volna tenniük? Vajon lett-e volna esélyük, ha ezt, vagy azt megteszik? A másik pedig, hogy megmenekülnek. Akkor pedig ott a folytatás kínzó érzése, hiszen engem leginkább az érdekel, hogy UTÁNA hogyan élhetnek a túlélők, hogyan tudnak újra felépíteni egy élhető helyet. Annyit elárulok spoilermentesen, hogy a főhőseink egyik fele MINDENT megtesz azért, hogy túléljék ezt a katasztrófát. Hogy sikerül-e nekik vagy sem, arról viszont egy szót sem szólok, ahhoz el kell olvasnotok a történetet.

Összességében egy nagyon jó kis regényt olvashattam, ami számomra picit többet adott, mint amit elvártam volna. Hiszen, ha a világvége, világkatasztrófa szavakat halljuk / olvassuk, rögtön az ugrik be, hogy egy kis csapat ember nekilát és megmenti az egész világot, közben látjuk, halljuk, hogy összedől a jól megszokott életük, de ritkán kapunk olyan történetet, ahol az EGYÉNEK sorsát követhetjük egy ilyen vészhelyzetben. Manon Fargetton pedig erre koncentrált és mit ne mondjak, nekem ez nagyon bejött.

Borító: Nagyon tetszik, utal a történetre és épp eléggé figyelemfelkeltő

Kedvenc karakter: -, mindegyik karakter a maga nemében különleges volt, voltak erősségeik és gyengeségeik, de különösebben egyik sem került közelebb hozzám

Szárnyalás: az alaptörténet.

Mélyrepülés: a beletett regényrészletek. Gondolom, csak én vagyok az egyetlen, aki teljesen feleslegesnek tartotta őket

Érzelmi mérce: izgalom. Izgalom, hogy a főszereplők túlik-e ezt az egész borzalmat

Értékelés: 

Beleolvasó

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Ezúttal a turnéállomásokon világvégefilmekkel kapcsolatos kérdésekre kell majd válaszolnotok. A helyes válaszokat írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mikké változnak át a Mindannyian halottak vagyunk című sorozatban a fertőzöttek?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Blogturné
Szeptember 25 - Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
Szeptember 27 - Könyv és más
Szeptember 29 - Kelly és Lupi olvas
Október 01 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Monica McCarty: A Szellem (A Felföld rettegett fiai #12)

Tizenkettedik, egyben utolsó részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és megtudhatjátok ők hogyan látják ennek a monumentális sorozatnak a befejező történetét, továbbá versenybe szállhattok a General Press Kiadó által felajánlott A Szellem nyereménykönyvért.

 

General Press Kiadó 2024.

400 oldal

Fordította: Szigeti Judit

Goodreads: 4,30

Besorolás: történelmi romantikus, Skócia, 14. század

 

Joan ​Comyn azon a napon esküdött fel a skót királyra, Robert the Bruce-ra, amikor szemtanúja lett, ahogy Anglia barbár uralkodója megkínozza az édesanyját. A titokzatos szépség szellemként jár-kel az angol nemesek között, és eléri, hogy akaratlanul is felfedjék előtte a titkaikat, amelyeket aztán továbbad a skótoknak.
Alex Seton egykor ugyancsak Bruce oldalán állt, ám most már az angolok mellett harcol. A férfi eltökélte, hogy leleplezi a Szellemként ismert skót kémet, Anglia legkeresettebb árulóját. Bár Joan tudja, hogy el kell kerülnie a jóképű harcost, különben a lelepleződést kockáztatja, a férfi lovagiassága mégis mélyen megérinti. Amikor Sir Alex gyanúja egyre nyilvánvalóbbá válik, Joan rájön: mindent meg kell tennie, hogy meggyőzze, csatlakozzon ismét a felföldi gárdához. Ahogy azonban egyre közeledik a háború végső csatája, vajon Alex a szerelmet vagy a becsületet választja majd?

 

Még nem olvastam a teljes sorozatot, de tervezem, már majdnem minden részt sikerült is beszereznem. Szerencsére önállóan is olvashatóak, a háttértörténet minden részben eléggé részletezett ahhoz, hogy gond nélkül be lehessen kapcsolódni. Mint minden egyes rész olvasásánál, most is leesett az állam, látva a szerző kutatómunkáját, valami hihetetlen hozzáértéssel kanyarít a tényleges történelmi események köré egy abszolút illeszkedő, "hihető" sztorit. Ezzel az utolsó résszel elérkeztünk ennek a monumentális sorozatnak befejezéséhez, egyben a skót történelem legfontosabb eseményéhez, a bannockburni csatához. Itt dőlt el ugyanis a trón sorsa, Robert the Bruce serege végül összecsapott az angolokkal.
Bella MacDuff lánya, Joan Comyn a sorozat negyedik részéből lehet ismerős, sosem felejtette el, amit 12 évesen látnia kellett, az anyját egy ketrecben fellógatva tartották fogva, árulásért. Joant ezután az angolok nevelték, ám ő sosem tudta megtagadni a skót szívét, felesküdött arra, hogy kémkedéssel segíti Robert the Bruce-t, mintegy tiszteletbeli titkos katonaként. Immár felnőtt nővé cseperedett, és a hallgatózáson kívül egész más fegyvertárt alakított ki, az angol ifjú nemesek között nem egy akadt, akiből egy kis flörtöléssel információkat tudott kiszedni. Persze ez igen veszélyes terep, hiszen könnyen rosszra fordulhat egy ilyen cselszövés, de Joan bátor és talpraesett, jól bánik a tőrrel és bizonyos testcseleket is gyakorlottan alkalmaz. Jól végzi ezt az önként vállalt küldetést, senki sem tud a kilétéről, még a titkos gárda tagjai sem, egy kivételével. Remekül megy a dolog, míg fel nem tűnik a színen Alex Seton, aki mint a sorozat olvasói tudják, korábbról már ismert szereplő. Ő is a gárda tagja volt, míg pár éve ott nem hagyta őket és csatlakozott az angolokhoz. Alexnek nincs könnyű dolga, hiszen a skótok árulónak tartják, az angolok meg nem bíznak benne, főleg, hogy terjed a hír, hogy egy skót kém lehet az angolok között, ugyanis sorra lepleződnek a megmozdulásaik.

Alex egy igazi, nagybetűs LOVAG. Becsületes, igazságos, tiszteli és védelmezi a nőket, az egész viselkedése olyan, mintha egy lovagi kódexből lépett volna elő. Ő maga sem érti, de Joan nagy hatással van rá, a nő flörtöl vele, kacér, visszabeszél, és nem kér a védelméből. Alex egy idealista, nagy reményekkel teli álmodozó, ebben az érában még csak hasonlóval sem találkoztam az olvasmányaimban. A regényben kiderül pontosan, hogy miért váltott oldalt a múltban, és én meg tudtam érteni őt. A háború túl hosszúra nyúlt, Alex mindenáron szerette volna fegyverszünetre és tárgyalásokra bírni az angolokat. Joan is hasonló ebből a szempontból, mindkét néphez kötődnek, hiszen úgy nőttek fel, mégis úgy érzik, hogy egyikhez sem tartoznak kétséget kizáróan. Alex komoly fejlődésen ment keresztül, hiszen a sorozat elején még húsz körül volt, a végére eltelt tíz év, ez egy komoly időszak. Közben végigélte a háború borzalmait, a veszteségeket, és ezek a tapasztalatok bizony a filozófiájára is hatással voltak.
Nos, a kémia bizony működött kettejük között, nem is lehetett tagadni, ők ketten egymásnak lettek teremtve. Valahogy a szerző is egyértelműnek vette ezt, mert nem húzta hosszas udvarlással az időt. Mondjuk volt egy vészhelyzet, amit Joan sajátosan intézett el, így belevágtak a lecsóba, azért én szerettem volna kicsit több egymás körüli kerülgetéséről olvasni. Joan elég sokáig titkolta, mi is történt vele 15 évesen, ami miatt lezárta az érzelmeit, de eljött az a pont, amikor elmondta Alexnek az egészet, nem félt segítséget kérni. Ezt díjaztam, mert nem hiányzott egy újabb titkolózás, elég zűrbe keveredett így is. Ez a szerelem, ami közöttük kialakult, hozzásegítette Alex-et ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon, Joan különféle praktikákat vetett be ennek érdekében, ugyanakkor Alex meg visszaadta Joan hitét abban, hogy léteznek igaz férfiak, akikben meg lehet bízni,  akik tisztelettel közelednek a hölgyek felé. 

Természetesen többször is felbukkannak a regényben a Gárda tagjai, a találkozások persze nem felhőtlenek, mennek a komoly csipkelődések és a még komolyabb fenyegetőzések.  Feszegetik a határokat, hogy aztán minden megoldódhasson, de el is kell addig jutni.

A regény csúcspontján nagyon izgalmas volt a csatajelenet, a szerzőnek sikerült odavarázsolnia a helyszínre, annyira filmszerű volt a leírás. Alex megérdemelten a csata hőse lett, oldalán természetesen a legjobbakkal, a régi társaival.  Megint csak oda lyukadok ki, hogy részről részre egyre jobban meggyőzött a szerző a tehetségéről, a történelmi feljegyzések és a képzelete összevetésével 12 részen át csavarta a szálakat, míg pontot tett a skót történelem ezen fejezetének egyben a sorozatának végére.

Szívből ajánlom ezt a részt és az egész sorozatot a romantikus lelkű olvasóknak, remélem egyszer eljutok még a Felföldre, személyesen is meg szeretném csodálni ezeket a várakat, a tájat, a városokat. Az meg nem kérdés, hogy a szerző további megjelenéseire vevő vagyok, hamarosan újabb skót harcos sorozata indul a kiadónál, a rajongók legnagyobb örömére. 

Kép: Eredeti borító

 

Borító: A modellben van valami skót hegylakó feeling, de a valódi karakter nem ilyen. Megjegyzem talán a Szellem is megérdemelte volna a borítóra kerülést, esetleg Alex és a Szellem együtt.

Az egész sorozatot nézve a  magyar kiadás nagyon vegyes, egész más stílusban indult, az első három rész a felezett forma. Utána két személytelen skótos borító után jöttek a hiányos öltözetű harcosok, akik szinte sosem egyeztek a könyvbéli megfelelőjükkel, például az utolsó részben Alex szőke (mint az eredeti borítón). Ha jól megnézem, a 7. és 9. részen ugyanaz a pasi szerepel. Abszolút megértem, hogy a borító mennyire megdrágítja a könyvet, de ha már stock fotó, akkor legalább nagyvonalakban a karakterek fazonjai stimmelhetnének.

Kedvenc karakter: Alex, Joan

Szárnyalás: Minden találkozás a korábbi Gárdatagokkal jutalomfalat.

 

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Hamar megvolt a kémia és a lényegre térésre sem kellett sokat várni. A vége az epilógussal tényleg megható.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

 

 

Nyereményjáték

A regénysorozat mindegyik főszereplője álnevet visel a különleges alakulaton belül. Például Joan Comyn a Szellem. A turné minden állomásán egy-egy főszereplő nevét találjátok, a ti feladatotok pedig az, hogy az illetőhöz tartozó álnevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

KÉRDÉS:   Tor MacLeod

 
a Rafflecopter giveaway

 

 

Állomáslista

09.20 - Betonka szerint a világ…
09.22 - Kelly és Lupi olvas
09.24 - Dreamworld

#szabadirodalmat - kihívás 2. hét

A #szabadirodalmat mozgalom Kozma Réka szerkesztő és Papp Dóra író ötletén alapul és a résztvevők  a Könyvfesztivál előtti hetekben különböző platformjaikon hívják fel a figyelmet a könyvpiac jelenlegi helyzetére, különös tekintettel a fóliázásra, különféle korlátozásokra a tartalmak és forgalmazói árrés terén. Írók, bloggerek, tartalomgyártók mondják el véleményüket a saját oldalaikon, a Könyvfesztiválon pedig egy találkozó és flashmob alkalmával közös eseményen vehetünk részt.

Jelenleg a második heti kihívás zajlik, ami egy személyes vélemény a hónapok óta folyó könyvesbolti változásokról, hatásairól, és a közelgő árkötöttség bevezetéséről, hogyan hat ez személyesen rám, az olvasóra.

 

Első téma a fóliázás, mely a gyakorlatban azt jelenti, hogy az LMBTQ tartalmú ifjúsági könyveket elkülönítve és fóliázva kell kihelyezni a boltokban, valamint ha iskola, templom van 200 méteren belül, akkor nem is lehetnek ilyen könyvek az üzletben. Ez egy értelmetlen ostobaság. A legnagyobb hülyeség, amit gyerekvédelem kapcsán hallottam, bár napról napra jönnek újabb hírek, ami megmutatja, mit ér Magyarországon a gyerekvédelem. Senki nem vált meleggé vagy akart volna nemet váltani, amiért olvasott valahol egy LMBTQ szereplőről. Kapaszkodjon meg a vezérkar, a fóliázás nem fogja eltüntetni az igényt ezekre a könyvekre, aki akarja, más úton hozzá tud jutni, akkor meg mi értelme van? A boltok, élükön a Librivel, elkezdték kiszedni a kínálatból ezeket a könyveket, amivel maguknak okoznak kárt, ez nekik is forgalomcsökkenést eredményez. Szerintem a mai világban, ahol mindenki kezében ott a telefon, internet, simán hozzá tud férni ezekhez a könyvekhez online rendeléssel, bármilyen témában, korlátok nélkül, akkor mi a tököm értelme van a cenzúrának? Én nem osztom azt a véleményt, hogy idővel kikopnának a kínálatból ezek a könyvek, és később már nem is fognak ilyen tartalmú magyar szerzős könyvek megjelenni. Nem így ismerem a magyar szerzőket, és a kiadókat sem könnyű megijeszteni, szerencsére. Ne hagyjátok magatokat! Az olvasók a sokszínűségre vágynak, hogy mindenki tudjon azonosulni az olvasmányában valamelyik szereplővel. Az viszont nagy probléma, ha valaki random vásárol könyvet, sátoros ünnepekre, szülinapra, stb., beesik egy könyvesboltba és az ifjúsági polcoknál nincs ott a teljes választék. Így valóban csökken ezen könyvek forgalma. A környezetvédelem említésre sem érdemes? Van erről adat, hogy mennyi szemét keletkezik a fóliázással?  Véleményem szerint ez egy rossz törvény, a fentieken kívül még regényt írhatnék, hogy miért, de elég csak belegondolni, hogy mennyire esztelen a törvényalkotó, ha azt feltételezi, hogy egy LMBTQ szereplővel/tartalommal bíró történet bármilyen mértékben befolyásoló lehet. És ilyenek kezében van a jogalkotás.
Kímélem az idegeimet, nem járok könyvesboltba, illetve ha betérek, csak nézelődöm, mert nem vagyok hajlandó teljes áron könyvet venni, -25% a minimum kedvezmény, amikor elkezdek gondolkodni a vásárláson. Nálunk Budaörsön csak a bevásárlóközpontok könyves részlegeinél találkozom élőben könyvekkel, illetve egy Libri könyvesbolt is van, rendszerint kong az ürességtől. Évente pár alkalommal jövök ide be, ha az akciós rendeléseket veszem át, ilyenkor rápillantok a könyvekre is, de teljes áron sosem veszek könyvet. Nem vagyok a pénztárcám ellensége, a könyvárak pedig egyre emelkednek, úgyhogy ha valami felkelti az érdeklődésemet, először is rákeresek a Moly-on, ahol listázható, hogy hol és mennyiért tudom megrendelni. Kezdődhet a logisztika, körbe kérdezem az ismerősöket, munkatársakat, családtagokat, mindig van tettestárs és lehet osztozni az esetleges költségeken. Szeretek közvetlenül a kiadóktól is rendelni, szerencsére a kedvenceimnek gyakran vannak akcióik, nagyon fontosnak tartom a közvetlen támogatásukat. Így vásároltam eddig, 2024. október elsejéig.

És ezzel el is jutottunk a másik nagy témánkhoz, az árkötöttségi törvényhez. Hogyan alakul ezután az új könyvek piaca? Állítólag ezt az ötletet kezdetben a kiadók is támogatták, miszerint az új kiadású könyveket egységesen maximum 10% kedvezménnyel lehessen árusítani 365 napig. Így elvileg nagyobb haszon maradna a kiadóknál. De mit várhatnánk egy törvénytől, ha nem azt, hogy valamiképpen a kormányközeli cégek nyerjenek vele? Miért vásárolna egy átlag vásárló a kiadónál, ha ugyanannyi a kedvezmény, mint a többi forgalmazónál? Teljesen egyértelmű, hogy erre megy ki a játék, kisajátítani ezt a piacot is. Ha magamból indulok ki, ez a mostani könyvárak melletti 10% kedvezmény nekem egyenlő a semmivel. A kiadóknak vagy csökkenteni kell a könyvárakat, vagy nem lesz megfelelő kereslet. Imádom a statisztikákat, úgyhogy fárasztalak egy kicsit benneteket is. Idén eddig 30 könyvet vettem, ebből 16 volt vadiúj. Ha átlagot számolok, az összes költésem alapján 3200 Ft-os átlagár jön ki egy könyvre. Ha csak az újakat nézem ebből, ez már 4300 Ft. Megjegyzem csak 2-3 könyv volt ebben olyan, amire nem volt meg legalább 20-25% kedvezmény.  Nálam ez az átlagár már most a lélektani határon van, egyszerűen nem tudok egy-egy könyvért többet kiadni. Most tekintsünk el a különböző vastagságú és árú könyvektől, átlagról beszélek. Ez konkrétan azt jelenti, ha nincs nagyobb kedvezmény, kevesebb könyvet fogok venni, jobban átgondolom majd, kedvenc kiadókra és szerzőkre koncentrálok, kevesebb lesz a kalandozás, a próbálkozás, a "tegyük még ezt is a kosárba" jellegű random vásárlás.
Van egy másik lehetőség is, hogy a kiadók az eleve bekalkulált nagyker haszonkulcsból lejjebb vesznek, és olcsóbb árakat nyomnak a könyvekre. De volt valaha Magyarországon ilyesmire példa? Nem. Pedig itt az ideje elkezdeni, valami szemmel látható középút megfelelő indulás lehetne, különben vásárlók tömegeit fogják elveszíteni, emellett még nagyobb lesz az illegális letöltés.
Én nem iszom, nem dohányzom, nem veszek luxus szarságokat. Csak a könyvek érdekelnek, ráadásul nagyrészt az ÚJ könyvek. Boldog lennék, ha megtarthatnám az átlag havi 2-4 könyv vásárlási szokásomat, bármiféle értelmetlen korlátozás nélkül. Olyan nagy kérés ez?

 

Mindenkit arra bíztatok, hogy új könyveket elsősorban a Kiadóktól vásároljon ezentúl, barátokkal, ismerősökkel szövetkezve, összehangoltan csökkennek a járulékos költségek, és jobban megéri így támogatni a kiadókat, hiszen ebből lesznek még újabb könyvek. Remélem a legjobbakat.

 

 

Jennifer L. Armentrout: The War of Two Queens - Két királynő háborúja (Vér és Hamu #4.)

Folytatódik Jennifer L. Armentrout nagysikerű Vér és Hamu sorozata a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Poppy és Casteel izgalmakkal és fordulatokkal teli története újabb részhez érkezett. Eddig Casteel küzdött Poppy-ért, de vajon most Poppy is ugyanúgy fog küzdeni szívtársáért? Vajon sikerül legyőzni a legnagyobb ellenségüket, aki jelenleg útjukban áll? Gyere és kövesd a Két királynő háborúja blogturnét, hogy többet megtudj a könyvről, legyél részese te is ennek az utazásnak!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Zafír pöttyös

736 oldal

Fordította: Rácz Kata

Goodreads: 4,08

Besorolás: high fantasy, romantasy, felnőtt, vámpír, vérfarkas, mágia

A ​háború csak a kezdet…
AZ ARANYKORONÁK KÉTSÉGBEESÉSÉBŐL
Casteel pontosan tudja, hogy a Vérkirálynőnél nincs alattomosabb és gonoszabb a birodalomban. Azonban a megrázó felfedezésekre még ő sem tudott felkészülni. Már-már elképzelhetetlen a Vérkirálynő gaztetteinek mértéke.
HALANDÓ TESTBE SZÜLETVE
Poppyt semmit sem akadályozhatja meg abban, hogy kiszabadítsa a királyát, és mindent elpusztítson, ami a Vérkirálysághoz kötődik. Az Élet Ősi Lényének
testőrei minden erejükkel támogatják, a vérfarkasok mögötte állnak. Poppynak meg kell győznie az atlantiai tábornokokat, hogy az ő elképzelései szerint cselekedjenek, és ezúttal nem fújhatnak visszavonulót. Nem, amíg őbenne él a remény, hogy olyan jövőt építsen,
amiben mindkét királyság békében élhet egymás mellett.
EGY HATALMAS, ŐSI ERŐ EMELKEDIK FEL…
Poppynak és Casteelnek együtt kell kiállniuk a szerelmükért, a szeretteikért, és megóvni a védteleneket. Régi és új hagyományok közepette. Azonban ahhoz, hogy véget vessen a Vérkirálynő üzelmeinek, a lánynak talán épp azzá kell válnia, amivé a prófécia jövendölte, és amitől a legjobban fél…
A HALÁL ÉS PUSZTÍTÁS ELŐHÍRNÖKE

Első megjegyzésként jeleznem kell, hogy a bejegyzés spoileres lehet a sorozat korábbi részére, illetve nagyon enyhe mértékben erre a részre is.
Ott hagytuk abba az előző részt, hogy Casteel önként a Vérkirálynő fogságába vonult, természetesen Poppy a vérfarkasokkal és a királysággal a háta mögött azonnal ki akarja szabadítani. Csakhogy alapos tervet kell felépíteniük, össze kell hangolni a seregeket és rávenni a tábornokokat, hogy kövessék a közös stratégiát, mely bizony háborúhoz vezet, ahol nem kerülhetik el a veszteségeket sem. Poppy súlyos megrázkódtatáson esett át, amikor kiderült Isbeth valódi személyisége, és miket tett korábban. Poppy nem csak őt, de az egész Vérkirályságot is fel akarja számolni, más megoldás nincs. Minden követ megmozgat, hogy kiderítse, hol tarthatják fogva a férjét, hogyan szabadíthatná ki a lehető legbiztonságosabb módon, hiszen tudja, hogy milyen módszerei vannak a Vérkirálynőnek.
Úgy tűnik ez a sorozat számomra guilty pleasure olvasmánnyá vált, ragaszkodom hozzá, hogy olvassam, sőt falom a lapokat, közben azért tisztán látom, mennyi idegesítő elem van benne, a hosszúsága, Poppy identitásának változásai, az ezer kérdés, stb. De közben imádom a szereplőket, a felépített világot, és ismerni akarom a történetet, akármerre megy a cselekmény. Nos, a szerző ebben a részben is az idegeimen táncolt. Ez a felkészülés – egyben a szerelmesek egymástól külön töltött ideje – a nem kevés oldalszámú könyv kb. feléig tart, ezt álmomban nem gondoltam volna. Ez kegyetlenség volt! Viszont rettenetesen örültem Casteel szemszögének, végre első kézből ismerhettem meg a gondolatait, és a gyomorforgató eseményeket a fogsága során. A szemszöge révén megismerhetjük Isbeth udvartartásába tartozókat, a Szolgálólányokat, köztük a titokzatos Millicentet, aki bizony erős meglepetést tartogat a személyét illetően. Aztán itt van Casteel bátyja, Malik Da'Neer, akiről végre megtudjuk, mi a fenét keres  Vérkirálynő udvarában. Nem utolsó sorban Callum is érdekes karakter, amellett, hogy arany színben pompázik, és nem igazán lehet megölni, még egész érdekes dolgok derülnek ki róla, érdemes odafigyelni rá. A regény második fele az összecsapásra való felkészülésről szól, amely során persze ezer új kérdés merül fel és számos esemény történik, meglepő új szereplőkkel és kapcsolatokkal, egyre több minden kiderül a múltról, Poppy megsebesülésének éjjeléről, kik voltak ott valójában. Ezek mint rendkívül fontosak, de szinte eltörpülnek az Egyesülés kérdése mellett, aminek eljövetelére korábban számos jel utalt. Nem tagadom, én is erre voltam a legkíváncsibb, tényleg annyira megvisel-e, mint az olvasók nagy részét? Moly-os ismerőseim, akik angolul olvasták, majdnem mindenki kiborult ezen a történésen. Hiszen annyira aranyba foglalt volt az eddigi részek során Poppy és Cas szereleme, a lelki társak, sőt, szívtársak fogalma, és egyáltalán, annyira tökéletes ez a páros így ahogy van. Már a regény első felében sor kerül Poppy táplálkozására Kieranból, ami egyáltalán nem szexuális jellegű, még úgy sem, hogy direkt kínos jelenetekre gondol, ugyanis vérivás közben Poppy látja a gondolatait. Ez mégsem érzéki, sokkal inkább ugratás jellegűnek tűnik,  Kierantól simán kitelik. Rendszeresen együtt alszanak, bár Kieran többnyire farkas alakban van, de sem éjjel sem nappal, soha nem éreztem, hogy romantika szövődhetne köztük. Már a korábbi részekben is szépen fejlődött kettejük kapcsolata, Kieran mindig ott volt és támaszkodhatott rá, (sosem felejtem el AZT a jelenetet, amikor ez a támaszkodás bizony elég közeli volt), és ebben sosem volt romantikus jelleg. Casteel konkrétan nagyon is hálás volt Kierannak a támogatásért, sosem mutatott féltékenységet. Mégis, volt néhány mondat, ami azt bizonyítja nekem, hogy ez egy be nem sorolható kapcsolat közöttük, és szeretném, ha tovább bonyolódna, nekem ez nincs ellenemre - szembemenve a közfelháborodással. 

A könyv második felében aztán eljön a pillanat, amikor dönteniük kell az Egyesülésről, mert a körülmények miatt mindegyiküket jelentősen megerősítené a végrehajtása, szükségük van rá, Kierannak különösen, hiszen átokkal sújtották. A legkevesebb bajom a könyv olvasása során az Egyesüléssel volt. Aki az interneten terjedő szexuálisan túlfűtött szerelmi háromszöges drámára számít, az csalódni fog. Szerintem tökéletesen állt hozzá JLA, elfogadható volt a kivitelezés, mivel nem volt túlzó, sem extrém. Ez egy hagyományról, egy lehetőségről szól, a kötelék megerősítése a cél, amit egyszerűen meg kellett tenniük – az egymásból való táplálkozás lépését, ami szigorú sorrend szerint zajlik. Aztán van az a pont, amit már nem kötelező átlépni, amikor ez a felizzott testi/szellemi állapot eljut egy csúcspontra és még többre vágynak az érintettek. Poppy nem áll meg, ez az ő döntése ebben az euforikus pillanatban, és semmi felesleges, részletekbe menő leírás nincs, legfeljebb karok-lábak egyéb testrészek simulása, kavarodása. Ami itt történik abban én nem éreztem semmi romantikus aspektust Kieran vonatkozásában. Az már más kérdés, hogy a következő részben érzelmi síkra tereli-e a szerző ezt a szálat, itt ez még konkrétan nem történik meg. Milyen jó lett volna itt egy Kieran szemszög, akkor sokkal többet tudnánk!
Ellenben voltak másféle problémáim a regénnyel. Így a negyedik rész végére kiderülhetne már, ki is Poppy valójában, még mindig nem érzem véglegesnek az identitását. Úgy tűnik, a közvetlen felmenőiről már biztosak lehetünk, de hogy az ősi vérvonal még mit hoz ki belőle, nincs lezárva. Jó lenne, ha a következő könyvben nem lenne ebben egy újabb 180 fokos fordulat. Vagyis a következő utáni részben, mert ha jól rémlik, a következő rész kb. az eddigiek elbeszélése lesz Casteel szemszögéből, amit nagyon várok. 

Sajnos Casteel részben a fogság miatt is, de most erősen háttérbe szorult a cselekmény szempontjából. Nekem jobban tetszett, amikor együtt próbáltak előre jutni, együtt hoztak döntéseket, reménykedem, hogy visszaerősödik a továbbiakban, most ugyanis Poppyra túl nagy nyomás nehezedik, és mintha csak királynője lenne Atlantiának nem királyi párja.
A végső összecsapás, ami felé az egész regény haladt, izgalmas volt, de közben azt se tudtam ki kicsoda, és épp mit is csinál, csak kapkodtam a fejem, elég zűrös jelenetsor volt. A címhez képest, ami egy jóval nagyobb háborút ígért, még rövidnek is mondható. Azért rendesen rám hozta a szerző a frászt, konkrétan az infarktus kerülgetett, aztán mégsem, végül csak sikerült újra egy kis függővéget összehozni. Imádtam a végén Nektas felbukkanását, és rengeteg magyarázatát. Tényleg nem véletlenül ajánlott A ​Shadow in the Ember – Árnyék a parázsban (Hús és tűz 1.) olvasása ezen rész előtt.
A korábbi részben megismert drakenek ebben a regényben is nagy szerephez jutottak, elsősorban Reaver, aki számos vicces pillanatot okozott szarkasztikus stílusával, és nem kevés alkalommal a megjelenésével, ugyanis egyáltalán nem zavartatta magát a manifesztálódást követő meztelenség. Ő is közel áll Poppyhoz, hűséges, megbízható szövetséges. A vérfarkasok szerepe most is jelentős, nagyon szeretem a jeleneteiket, a köteléken keresztül való kommunikációjuk isteni ötlet. Hiába volt hosszú a regény, a vérfarkasokról még többet szerettem volna olvasni, főleg a kiemeltebb szerepet kapott Vonettáról, Delanoról, Emilről, stb. Ja és Tawny is előkerült, kicsit zűrzavarosan, remélem róla is sokat hallok még, annyira hiányzott Poppy oldaláról egy bizalmas barátnő.
Talán, majd egyszer egy újraolvasás során sokkal többet megértek a világfelépítésből, és tisztába kerülök a 200 szereplő nevével és származásával, de csak azt tudom mondani újra, nagyon szeretem a történetet minden hibájával együtt, részemről nincs megállás, továbbra is velük maradok, várom a következő részt, és utána a befejezést.

Kép: Pinterest

Borító: A draken megjelenik a borítón.

 

Kedvenc karakter:  Casteel, Poppy, Kieran

Szárnyalás: Egyértelműen Reaver, és milyen jó volt Nektas a végén.

Mélyrepülés:  -

Érzéki mérce: Casteel kiszabadítása után nincs hiány a spicy jelenetekből. de nem hiszem, hogy ebben a sorozatban bárki panaszkodna ezzel kapcsolatban.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

 

A mostani játék teljesítéséhez nincs más dolgotok, mint a kiadó honlapján elérhető beleolvasót figyelmesen olvassátok végig. Ezután az állomásokon feltett kérdésekre válaszolni nagyon könnyű lesz!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

KÉRDÉS:   KI POPPY VÉR SZERINTI ÉDESANYJA?

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09.10 Kelly & Lupi olvas
09.12 Könyv és más
09.14 Insane Life

Kasie West: Borrow my Heart

A Menő Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg Kasie West legújabb romantikus YA-regénye, a Borrow My Heart. A történet középpontjában egy kegyes hazugság, egy kéretlen segítség és egy hatalmas félreértés állnak, amelyek eléggé megbonyolítják Wren életét. Ha szeretnétek Ti is megismerni Wren és Asher történetét, tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért, amit a kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk megnyer a blogturné végén!

 

Menő Könyvek 2024.

312 oldal

Fordította: Hartinger Emese

Goodreads: 3,64

Besorolás: YA, romantikus, kutya, család

 

Wren ​már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell megmentenie.
Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.
Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?
Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben. 

Még csak egy regényt olvastam a szerzőtől, A távolság relatívot, de az annyira tetszett, hogy három másik regényét is beszereztem már, a polcomon várják a sorukat. A mostani választáshoz természetesen a fülszöveg ismerete nagyban hozzájárult, nagyon szeretem ugyanis az állatokat. Bár most csak egy cicám van, minden vágyam, hogy egyszer lehetőségem legyen hazavinni egy menhelyi kutyust.

Igencsak szokatlan a regény kezdete, Wren épp egy kávézóban ücsörög egy védett sarokban, amikor bejön két srác és a beszélgetésükből kiderül, hogy egyikük a neten levelezik egy lánnyal, aki úgy tűnik élőben nem akar találkozni vele, most sem jött el a "randira". A másik srác szerint ez annyira égő, hogy le kell videóznia őt, ahogy kétségbeesetten várakozik, és aztán ezzel fogja beégetni a barátját valamelyik közösségi felületen. Csakhogy Wren kiszökik hátul, hogy megérkezhessen, immár "Gemma"-ként, így megvédve Ashert a megszégyenüléstől. Minden egész jól alakul, többször is találkoznak, megismerik egymás barátait is, buliznak, együtt lógnak, de ami a legfontosabb, közös projektet indítanak Bean-ért. Ez a pitbull keverék kutyus kissé félelmetes kinézetű és a modora sem a legjobb, hosszú hónapok óta senki sem viszi haza a menhelyről, ezért valóságos médiahadjáratot szerveznek a mielőbbi örökbefogadás érdekében. Közben Wren nagyon is tudatában van annak, hogy színt kellene vallania, ki is ő valójában. Tetszik neki Asher, nem akarja elveszíteni, egyre nehezebb titkolni a valóságot. Csakhogy a másik oldalon sem mondtak mindenben igazat, a bomba bizony hamarosan robban.

Amit eddig meséltem, az kb. a felszín kapargatása, mert itt a cuki szerelmi szál kibontakozásánál jóval összetettebb történetről van szó, amit nem igazán említ a fülszöveg. Nem is tudom a két bonyodalom közül melyik a hangsúlyosabb. Egyrészt a közösségi média veszélyeire való felhívás fontos üzenete a regénynek, hisz van itt ez az egészen "ártatlan" személyiségcsere, Wren másnak adja ki magát, ugyanakkor ez a való életben sokkal rosszabbul is elsülhet. Szerintem nincs olyan fiatal, vagy idősebb, aki ne hallott volna olyan esetről, hogy valaki más név alatt chatel, kompromittáló képeket csal ki, vagy épp randit szervez más személyisége mögé bújva. Megvannak ennek a komoly veszélyei, és nem akarok spoilerezni, de a szerző ezt a szálat még tovább viszi, a későbbiekben durvább dolgok is felszínre kerülnek. Fontos erről olvasni a fiataloknak, tetszett, ahogy a szerző a közösségi média marketing ereje mellett a hátrányaiból is mutatott példákat.

A másik fontos eleme a regénynek Wren családi háttere. Az apukájával lakik, a nővére nemrég elköltözött az egyetem miatt, de csak a közelbe, úgyhogy sokat van otthon. Hogy hol az anyuka? Évekkel ezelőtt lelépett. A szerző tehát egy szokatlan helyzetet mutat be, milyen is egy egyedülálló apa mellett az élet, aki sokat dolgozik, meglehetősen kihasználják a munkahelyén, de vállalja ezt, mert biztos az állása, még ha keveset is keres. Nem az álmainak él, hiszen fel kell nevelnie a lányait. Wren és a nővére mindketten sérültek ebben a helyzetben, hiszen az anyjuk él, de inkább egy kommunában lakik szinte csövezve, mintsem velük. Wren a keményebb dió, ő hónapokig inkább nem is beszél vele, nem kerget egy álomképet. Aztán ez a szál is tovább bonyolódik, mikor az anyjuk meghívja a két lányt magához a július 4-i ünnepekre. 

Nekem anyaként (pont két lányom van) elképzelhetetlen ez a helyzet, nem is tudtam beleélni magam. Borzalmas helyzet ez,  a lányokénál is nagyobb csalódást éreztem a fejlemények kapcsán. Wren személyiségét erősen ez határozza meg, a saját maga által felállított szabályrendszerének okai ebben a problémában keresendők.

De térjünk vissza a vidámabb hangulatba! A szerző valami eszméletlen jól ír a testvéri és a baráti kapcsolatokról, volt itt is bőven mindenből. Wren barátnője Kamala és a nővére Zoey, valamint Asher családja és a barátok mind sokat tettek hozzá a regény vicces hangulatához, mert a fenti zűrök ellenére sokat lehet nevetni is a történet kapcsán.

Amit nagyon irigyelek az amerikai oktatási rendszerből, az az, hogy az önkéntes melókkal krediteket szerezhetnek a főiskolához. (Tudom, hogy nálunk is van hasonló kezdeményezés, de inkább hagyjuk is, tudnék mesélni a tűzoltóság takarításáról.) Amerikában rengetegen dolgoznak menhelyeken, és ez óriási segítség az állatoknak, és nagyszerű fejlődés a gyerekeknek. Igazi út a felnőtté váláshoz, a felelősségvállalás elsajátításához.

Wren meséli el a történetet, és nekem őszintén szólva hiányzott, hogy Asher fejébe is belelássak, így a fiú nem került igazán közel hozzám. Hozzátett ehhez a kölcsönös titkolózás, nem éreztem igazán az érzelmek elmélyülésének a lehetőségét, és ez nem is történt meg. Kicsit furcsálltam ez, mert 17-18 éves szereplőknél  ennél több szokott történni, nem pont fizikailag gondolom, inkább érzelmileg, szerintem az olvasók is ezt várnák. Olyan volt, mintha 14-15 évesek lennének a szereplők. Minden jó, ha jó a vége, összességében nagyon olvastatta magát a történet, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet és persze a kutyusnak is végig szurkoltam, hogy méltó gazdára találjon. 

Ha egy könnyed nyári tini olvasmányra vágysz, ami azért mélyebb tartalmat is ad, már meg is találtad.

Kép: saját

Borító: Nem a kedvenceim a rajzolt borítók, de ez cuki. Kár hogy a srác a könyvben nem szemüveges.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Minden ami az állatmenhelyhez kapcsolódik.

 

Mélyrepülés: Az anyuka.

Érzelmi mérce: A főszereplők közötti vonzalom alig-alig bontakozik ki, a korukhoz képest erősebb érzelmi szálat vártam.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

A mostani játékunkban olvasnotok kell, mégpedig a BORROW MY HEART beleolvasóját, ugyanis az elolvasása után könnyedén megválaszolhatjátok az állomásokon található kérdéseket.
(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

KÉRDÉS:  Milyen magas Asher?

 

a Rafflecopter giveaway

Állomások

09/02 - Kitablar
09/04 - This is my (book) universe.
09/06 - Kelly és Lupi olvas
09/08 - Hagyjatok! Olvasok!

Rebecca Yarros: In the Likely Event - Abban az esetben

Rebecca Yarros: In the Likely Event - Abban az esetben című regénye a sorsszerűségek története. Izzy és Nate élete egy repülőgép-balesetet követően örökre összeforrt, még akkor sem tudnak igazán továbblépni, ha külön utakon járnak. Tíz év elteltével ismét találkoznak Afganisztánban egy katonai bázison, ám ekkor már nem tudják a szőnyeg alá söpörni a múltat és az érzéseiket. Légy részese Te is ennek a megindító, szerelmi történetnek - tarts a bloggereinkkel, és ha helyesen válaszolsz az állomások feladványaira, lehetőséged nyílik megnyerni a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt is!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2024. Rubin pöttyös

376 oldal

Fordította: Puskás Tímea

Goodreads: 4,21

Besorolás: felnőtt, romantikus, katonaság, realista

 

Amikor Izzy Astor felszállt a hazafelé tartó repülőre, semmi különösre nem számított; csak arra, ami egy átlagos ünnepi utazással együtt jár: tömeg, zsúfoltság, stressz.
De a mellette ülő pasi minden, csak nem átlagos. Nate Phelan sötét hajának, kék szemének és izgalmas, ám kissé nyers sármjának képtelen ellenállni. Le sem tudják tagadni a köztük pillanatok alatt fellobbanó vonzalmat. Izzy soha nem hitt a sorsban, de ezentúl fog. Pár perccel a felszállásuk után a repülő a Missouri folyóba zuhan, és ezzel végérvényesen megváltozik az életük. Ahogy ők maguk is.
Miután túlélik a balesetet, Nate bevonul a seregbe, míg Izzy a politikai pálya mellett dönt. Annak ellenére, hogy a baleset utáni évek alatt párszor találkoztak, az időzítés valahogy sosem tűnt jónak ahhoz, hogy kapcsolattá alakuljon a vonzalom. Végül az egyre veszélyesebbé váló Afganisztánban futnak össze, ahol Nate-et bízzák meg Izzy védelmével.
A férfi mindent megtenne, hogy biztonságban tudja a nőt. És még többet, hogy elnyerje a szívét…

Én még nem olvastam a Fourth Wing-et a szerzőtől, ellenben a Tiéd vagyok (Flight & Glory) katonai-romantikus sorozatát igen, az első három részt.
Családi kötődés miatt nagyon szeretem a military-romance könyveket, úgyhogy azonnal lecsaptam a lehetőségre, hogy olvashassam az In the Likely Event-et.
Azt már korábban is tudtam, hogy Rebecca alaposan ismeri az amerikai katonafeleségek életét, méghozzá első kézből, hiszen a férje veterán Apache-pilóta. Személyes tapasztalatait vitte a regénybe, hiszen ez a hivatás megmutatja a katonaember elkötelezettségét, kötelességtudatát, önzetlenségét, és azt is, mennyi alkalmazkodással, lemondással jár a család felé és fordítva. Sokszor éreztem kihangsúlyozva a regény során, hogy bizony sokat köszönhetünk a katonáinknak, ők biztosítják, hogy az országban béke legyen és biztonság. A sereg kötelékében a különleges egységek tagjai még nagyobb kockázatot vállalnak, ők védelmezik a magasabb rangú személyeket, illetve például ők segítik kimenekíteni az embereket  veszélyhelyzetben. Nos, ők még csak nem is beszélhetnek a szeretteiknek arról, hol vannak és mivel foglalkoznak pontosan. Szerintem ők duplán hősök.

Most, hogy elolvastam ezt a regényt, értelmet nyert az Afganisztánt elhagyó amerikaiak története, amit velem együtt értetlenül nézett végig a világ a 2021-es híradásokban. A szerző ezen a szerelmi történeten keresztül megmutatta, milyen volt a valóság azokban az utolsó napokban, hogyan zajlott az evakuálás.
Isabeau Aster (Izzy) és Nathaniel Phelan nem először találkoztak, amikor a kabuli replőtéren bemutatták őket egymásnak, mint védett személyt a testőrének. Izzy a politikus főnöke megbízásából érkezett az országba, diplomáciai küldetésre, de valójában a fotóriporter nővérét akarja kimenekíteni, aki nem adott hírt magáról egy ideje. A szikrák azonnal pattognak Nate és Izzy között, a katonatársak rögtön leveszik, hogy Izzy "az a lány", aki többször is felbukkant már a férfi életében. Az első találkozás tíz évvel ezelőtt, egy repülőgépen történt, egymás mellett ültek, készülve a felszállásra. Izzy fél a repüléstől, Nate próbálja elterelni a figyelmét, holott ő meg épp most repül először. A köd miatt hosszasan állnak a kifutópályán, van idejük beszélgetni, és mindketten úgy érzik, mintha ezer éve ismernék egymást. A gép felszáll, de rögtön le is zuhan a Missouri folyóba. Szerencsére túlélik a balesetet, de mindketten megsérülnek. Nate nem engedi el Izzy kezét, vele megy a kórházba, azt hazudja, hogy ő a férje, csak hogy minél hamarabb megműthessék. Közben jönnek érte a seregtől a kísérői, velük kell mennie, de Izzy legalább már biztonságban van. Ez egy epikus találkozás volt, csak sajnos rossz időben, hiszen Izzy egyetemre megy, Nate pedig a seregbe, hosszú távra, a kiképzés után éles bevetésekre is. Nincs helye az életében egy komoly kapcsolatnak, talán még évekig.
 

A történet két idősíkon játszódik, a jelenkori izgalmas események váltakoznak a múltban történt találkozások visszaemlékezéseivel.  A váltott nézőpontnak köszönhetően alaposan megismerhettem mindkettejüket, a családi hátterüket, a barátokat, katonatársakat. A regény karakterközpontú, bár a háttérben folyó cselekmény is nagyon izgalmas, mégis a két főszereplő és a kibontakozó szerelmük teszi emlékezetessé a regényt. Korábban is tapasztaltam, hogy a szerző gyönyörűen ír, de ebben a regényben még szintet is lépett. Áradnak az érzelmek a szavaiból, mesterien tudja átadni a tiltott szerelem miatti feszültséget, és én egyszerűen imádom ezt a felütést. Olyan történt meg velem a könyv olvasása során, ami nagyon ritkán, szó szerint eleredtek a könnyeim, olyan szinten adta át az érzelmeket, hogy nem a cselekmény miatt sírtam, hanem olyan mélyen mozgatott meg érzelmeket bennem, amire csak nagyon kevés író/könyv képes. Anélkül, hogy bármi többet elmondanék a történetről, inkább az érzelmi oldalát emelném ki. Ez a kapcsolat egyértelműen egy lelki társi találkozás. Azonnal egy hullámhosszon voltak ők ketten, már a repülőn, és bár a vonzalom is kölcsönös, mégis az események egy magasabb szintű kapcsolódást alakítottak ki közöttük. Átélni egy balesetet, ami bármelyikük számára akár végzetes is lehetett volna, ez egy olyan mély trauma, amit nem tud semmi kitörölni, sem idő, sem ember. Amit átéltek, és tettek egymásért, az feledhetetlen kötődés. Aztán folyton úgy hozza az élet, hogy hiába találkoznak, valami akadály mindig felmerül, ami miatt nem lehetnek együtt, de a kötelékük sosem szakad el, mondjanak bármit is. Aztán ahogy a kötődés szerelemmé válik, még ha maguknak se vallják be igazán, az valódi perzselő tűzzé alakul. Olyan fajta tűz, ami nem enged a szívükbe mást, még akkor sem, ha próbálkoznak új kapcsolatokkal, de felesleges, mert mind meddővé válik. Felteheted a kérdést ezt olvasva, de akkor a szerelem miért nem győz le minden akadályt? Nagyon különböző a családi hátterük, ezen mindkettejüknek dolgozniuk kell, hogy teljesítsenek önmaguk és a világ felé, és belülről változzanak is.

Mindkét karakter kedvenc lett, Izzy bátor, kedves, szeretetre méltó, és csupa jóság, de női olvasóként nem kérdés, hogy engem Nate nyűgözött le igazán. Már 19 évesen is bizonyított, amikor gyorsan és okosan kellett reagálni a balesetnél, később katonaként az átélt borzalmak ellenére, megküzdve a démonaival, jó ember tudott maradni, aki az életét adná a védelme alá tartozókért. Nagyon megérdemelte, hogy megkapja, amire/akire igazán vágyik, és boldog lehessen.  

Tartalmaz a könyv néhány erotikus jelenetet is, amelyek írása szintén jól megy a szerzőnek, mennyiségben és minőségben is pont ezt vártam tőle.
Imádtam, hogy rengeteg könyves és némi zenés utalás is volt a történetben, Izzy könyvmoly, Nate pedig irodalom szakon tanult, a távoli jövőképében benne van, hogy tanár legyen. Szabadidejükben mindig olvasnak, és ajánlanak, küldenek egymásnak olvasnivalót, jelölve a könyvekben a kedvenc idézeteket. Ez annyira szívmelengető volt. Jó, mondjuk azt nem hittem el, hogy a kimenekítő akció során a nadrágja oldalzsebéből előkapja a könyvet, és olvas pár fejezetet a helikopteren. Na ezt azért kétlem.
Készüljetek fel, hogy olyan szinten behúz a történet, hogy lehetetlen letenni. Én az első nap egyhuzamban olvastam, addig muszáj volt eljutnom, míg ki nem derült, hogy kb mi lesz a vége, és csak az utolsó 30+ oldalt vittem át másnap reggelre.
Nagyon örültem, hogy HEA lett a vége, és kaptam egy később játszódó epilógust is, úgy éreztem, nagyon megérdemeltem, hogy boldog sóhajjal fejezhessem be a könyvet. Jelenleg az idei olvasmányaim közül benne van ez a regény a top 5-ben, és nagy versenyben az élen áll a legjobb romantikus díjáért. Olvassátok, le lesztek nyűgözve. 

Képek: Pinterest

 

Borító: A repülés, na igen, erről van szó.

 

Kedvenc karakter:  Nate, Izzy

Szárnyalás: A katonai szál nekem nagyon bejött.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Olyan szinten megmozgatta az érzelmeimet, hogy random elsírtam magam többször is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

Nyereményjáték

 

Izzy és Nate a repülőgépen könyvekről beszélgetnek, és az olvasás szeretete többször is visszatér a regény folyamán. A nyereményjátékban a párbeszédeikben említett könyvek fülszövegrészletét adjuk fel feladványként - Nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok a szerző nevét és a könyv címét. A megoldást pedig írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

Feladvány: “Amikor a tizenhat éves Katniss Everdeen a húgát mentve önként jelentkezik, hogy részt vegyen a viadalon, az felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem fél a haláltól. A túlélés a vérében van.” 

a Rafflecopter giveaway

 

 

Állomások
09.03. Kitablar
09.05. Kelly és Lupi olvas
09.07. Readinspo
09.09. Veronika’s Reader Feeder
09.11. This is my (book) universe
09.13. Zakkant olvas

 

 

Daniel Mason: A ​tél katonája

 

Maxim Kiadó, 2020

380 oldal

Fordította: Ipacs Tibor

Goodreads: 3,99

Besorolás: torténelmi fikció, romantikus

Bécs, ​1914. Lucius ifjú orvostanhallgató, amikor Európában kitör az első világháború. Rabul ejtik a frontsebészetről szóló szép, romantikus történetek, így rögtön jelentkezik önkéntesnek, arra számítva, hogy egy jól felszerelt, tábori kórházba kerül. Ám amikor megérkezik a Kárpátok egy távoli, magasan fekvő völgyében álló, katonai célra rekvirált templomhoz, egy olyan előretolt állást talál, ahol farkasordító hideg van, és korábban tífusz tombolt. A többi orvos már elmenekült, és csak egy rejtélyes ápolónő maradt ott: Margarete nővér. De Lucius kezében még sosem volt szike. Miközben a téli tájon dúl a háború, beleszeret abba a nőbe, akitől meg kell tanulnia a kényszer diktálta, brutális orvoslást. Egy nap egy különös katonát hoznak be hozzájuk a hóból, akinek az egyenruhája furcsa rajzokkal van kitömve. Bár menthetetlennek tűnik, de végül Lucius olyan döntést hoz, amely örökre megváltoztatja az orvos, a beteg és a nővér életét. A birodalmi Bécs aranyozott báltermeitől a keleti front jeges erdeiig, a kézzel összetákolt műtőtől a csatamezőn száguldó kozák lovasságig: ez a könyv a háború, a gyógyítás, a család és a megtalált szerelem története a történelem viharai közepette, mely bemutatja, milyen hibákat követünk el, és milyen becses lehetőségek adódnak, hogy azokat jóvátegyük.

Őszinte leszek, valahogy átugrottam a fülszöveg első során, ahol a dátumból azonnal kiderül, hogy a történet az I. világháború idején játszódik. A borító alapján én a II. világháborúra tippeltem és nem is érhetett volna nagyobb meglepetés, mintsem, hogy a történet máskor játszódik. Viszont így még inkább izgalmas volt számomra a regény, mert nem túl sok történetet olvastam, ami az I. világháború alatt játszódott volna.

A történet szerint Lucius egy fiatal orvostanhallgató, aki ahelyett, hogy valódi kórházban tanulná az orvoslást, a fronton szerez gyakorlatot, hiszen kitör az I. világháború, ő pedig a többi fiatallal együtt, romantikus képzelgések közepette bevonul. "Orvosként" egy istenhátamögötti, eldugott völgyben lévő "kórházba" kerül. A kórház szó nem véletlenül került idézőjelbe, mert egy falu temploma lett kinevezve kórháznak. A helyszínen egy felfegyverzett, kissé őrült fiatal apáca fogadja, a többi orvos vagy meghalt, vagy elmenekült.

Lucius pedig itt aztán belekerül az élet sűrűjébe, hiszen ő még operálni se operált senkit, itt pedig megküzd tífusszal, amputációkkal, nemi betegségekkel, mentális problémákkal... Persze az ifjú apáca, Margarete nővér ott van mellette, segít neki, sőt tanítja, oktatja. Természetesen a folyamatos együttlétük Luciusban olyan gondolatokat ébreszt, amit egy nővér iránt soha nem volna szabad éreznie. De vajon van esélye egy fiatal, tapasztalatlan orvostanhallgatónak és egy szintén fiatal, de Istennek elkötelezett apácának?

A regény olvasását sokáig halogattam. Hol túl nyár volt hozzá, hol túl tavasz, hol túl jó volt a hangulatom, hol túl borús, hogy egy háborús regényt olvassak. De végül belefogtam és rettentően pozitívan csalódtam! A történet bár picit lassan indul, de egy idő után már annyira érdekes lett a számomra, hogy alig tudtam letenni a könyvet. "Szerencsére" a háború valódi borzalmai itt messze vannak, hiszen ez a kórház, ahogy írtam, egy eldugott kis völgyben fekszik, így a csaták elkerülik őket. De mégis teljesen tisztában vagyunk, hogy mi zajlik a világban, hiszen folyamatosan érkeznek a sebesültek, a szerző pedig rettentő érzékletesen írja le, hogy milyen sérüléseket szenvedhettek a katonák és mennyire kezdetlegesen tudták őket gyógyítani. Néha maga a kezelés rosszabb volt, mint maga a sérülés. Lucius pedig a sok fizikai sérült mellett megpróbálja a mentális sérülteket is kezelni, több-kevesebb sikerrel.

Sajnos az élet nem engedi, hogy Lucius és Margarete együtt maradjanak, elszakadnak egymástól és itt jön a következő nehézség.. hogyan lehet bárkit is megtalálni a háború káoszának közepette. A történet egyszerre volt brutális és gyönyörűen írt, a szerző néhol olyan képi részletességgel írt a borzalmakról, hogy a hideg is kirázott. Aztán hirtelen átmentünk valami nyugodtabb területre, bemutatta, hogy a sok szörnyűség között is kivirágozhat a szerelem. Persze ez nem maradhatott így sokáig, hiszen háború volt, így újra megkaptuk a borzalmakat... Majd pedig a reményt, hogy mégis megtalálhatják egymást a háború közepette is. De a remény csalfa és nem mindig hozza meg azt, amire vágyunk vagy úgy, ahogyan vágynánk.

A háború ellentételezéseként pedig megismerjük, hogy az otthon maradottak hogyan élik meg ezt az egészet, hiszen a fiús szülők várnak, reménykednek, hogy a gyermekeik túlélik ezt a vérzivataros időszakot, a lányos szülők pedig már annyira "lentebb adják az igényeiket", hogy már bármilyen férfi jó férjjelöltnek, aki nem veszített el egy testrészt vagy bármi fontosabb szervet... Higgyétek el, hogy ezen részek sem voltak megnyugtatóak...

A történet vége pedig? Számomra meglepő fordulattal végződött, amit még mindig nem tudok eldönteni, hogy tetszett-e vagy sem :).

Összességében nagyon tetszett a regény, egyedül azért nem tudok öt pillangót adni rá, mert amennyire "jó volt" a szerző a háború és az orvosi részek leírásában, úgy veszett el a szerelmi részeknél. Itt is beigazolódott, hogy nem minden férfi tud romantikus részt írni. Hát itt sem igazán sikerült Daniel Masonnek, pedig ez lett volna az a rész, ami segíthetett volna kicsit feloldani a sok borzalmat. Ettől függetlenül szerintem egy nagyon jól összerakott történet lett, ami elég érzékletesen mutatja be az I. világháborút és annak a szörnyűségeit, de itt és most nem a katonák, hanem az orvosok szemszögéből.

Borító: Nem vagyok tőle elájulva. Valahogy nem azt a hangulatot hozza, mint amit a könyv adott. Megnéztem a többi kiadást, vannak ennél a borítónál ezerszer jobbak is. Nekem a katona ruhája miatt azonnal a II. világháború ugrott be (ha volt ilyen egyenruha az I. világháborúban is, akkor elnézést!)

Kedvenc karakter: Lucius, Margarete nővér

Szárnyalás: Ahogy átadja a szerző az I. világháború hangulatát

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: megrázó

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!