KMK AKCIÓ

2013. március 31., vasárnap

Tigris NYERTES!!!!

A tigris átka című könyv nyertese:


Gratulálok a nyertesnek, e-mailben mindent megbeszélünk!!  Köszönöm mindenkinek a részvételt és a válaszokat!

A mini közvélemény kutatásom eredménye:

Rendkívül meglepett, mennyire sokféle könyvet írtatok azzal kapcsolatban, hogy melyik megjelenést várjátok a legjobban. A könyvnyereményre 169 fő pályázott, akik 65!!! féle könyvet jelöltek meg.

Az összesítés után ezek a könyvek azok, amikre a legjobban várnak a blog olvasói: (az ötödik helyen holtverseny alakult ki)

1. Cassandra Clare: Clockwork Princess - A Hercegnő
2. Cassandra Clare: City of Lost Souls - Elveszett lelkek városa
3. Jus Accardo: Touch
4. Jamie McGuire: Walking Disaster
5. Katie McGarry: Pushing the Limits
5. Simone Elkeles: Chain Reaction - Láncreakció

2013. március 30., szombat

A postás csenget (38)

A legutóbbi postás poszt óta keményen megdolgoztattam a futárokat, postásokat, szinte egyesével szereztem be a könyveket, így most egy nagyobb adag gyűlt össze, rengeteg új olvasnivaló.
Az idei könyvfesztivál április 18-21-ig kerül megrendezésre a Millenáris parkban, a következő nagy megjelenéshullám tehát ott várható. Lupival kint leszünk és beszámolunk majd az újdonságokról. A programokról ITT  olvashatsz.


Amanda Stevens : Örök kísértés című könyve a Sírkertek Királynője sorozat első része, ami az Athenaeum kiadónál jelent meg. Időközben már sorra is került, az értékelést ITT itt lehet olvasni.
Robert J. Sawyer: WWW 1: Világtalan című könyve a Metropolis Media Group Kft. gondozásában jelent meg, számos díjat nyert a könyv, mely az Internet trilógia első része. Eredeti cím: Wake

A Vampire Knight manga sorozat hatodik része is megjelent, a polcomon a helye.

Rebecca Hamilton: Az Öröklétű (The Forever Girl)  című könyve az IPC Mirror Könyvek kiadásában jelent meg. A főszereplő egy wicca boszorkány, és felbukkan a könyvben még számos paranormális lény. (Kritika hamarosan.)  A borító valami gyönyörűséges, de nem ez az eredeti borító. Ráadásul  ugyanezzel a borítóval az Ulpius is megjelentet az idén egy könyvet. Redmerski: A soha határa
Annak viszont ez az eredeti borítója! Kedves olvasó, majd legfeljebb jobban odafigyelsz a könyvesboltban, melyiket is rakod a kosaradba.

Végre hozzájutottam két Jaffa Kiadós könyvhöz jelentős árengedménnyel a Bookline-on. Az első Jon Courtenay Grimwood Assassini trilógiájának második része: Száműzött angyal. Gyönyörű a borító, alig várom, hogy utazhassak vissza a könyvvel az 1400-as évekbe Velencébe.
Rachel Vincent Sikoltók sorozatának is megjelent a második része: Lélekmentők címmel. Szerettem az első részt, örülök hogy nem kellett sokat várni a második részre.
Sylvia Day Crossfire sorozatának első része a Hozzád kötve az Ulpius 1+1 akciójának köszönheti, hogy landolt a polcomon. Ne várjátok,  hogy hamar sorra kerül. 

És akkor a dobpergés.....

Hihetetlenül vártam a Clockwork Princess megjelenését, és néhány napja meg is érkezett hozzám a kicsikém. Egészen véletlenül Collector's Edition érkezett, így megkaptam a családfát is hozzá. 

Magyar megjelenés talán karácsonyra lesz, én már tudom a végét, de nem árulom el. Sőt, azt hiszem, Lupira bízom a kritika írását, mert egyszerűen nem tudok erről a könyvről épkézláb posztot összehozni, spoilerek nélkül.


Folyt. köv. a könyvfesztivál után!!

2013. március 28., csütörtök

A burok - a mozifilm


A burok

125 perces, színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi

Rendező: Andrew Niccol
Író: 
Stephenie Meyer
Forgatókönyvíró: 
Andrew Niccol
Operatőr: 
Roberto Schaefer
Producer: 
Stephenie Meyer, Paula Mae Schwartz, Steve Schwartz, Nick Wechsler

Főbb szereplők:
Saoirse Ronan (Melanie Stryder)

Jake Abel (Ian O'Shea)
Max Irons (Jared Howe)
Diane Kruger (Hajtó)
William Hurt (Jeb Stryder)
Frances Fisher (Maggie Stryder)
Boyd Holbrook (Kyle O'Shea)
Chandler Canterbury (Jamie Stryder)



Bemutató dátuma: 2013. március 28. (Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft.)



Ez egy kissé rendhagyó poszt lesz, hisz eddig csak könyvekről írtunk ebben a blogban. Viszont kedden este láttam a Burok című filmet és a film arra késztetett, hogy írjak róla pár szót.
Magáról a könyvről is írtam nemrégiben és ahogy ott is olvashattátok, hatalmas szerelem volt a történet, mindenkinek csak ajánlani tudom. Így a filmet is nagyon vártam és egy kis szerencsének köszönhetően tegnap este az elsők között láthattam.

„A burok a szerelem és az áldozathozatal története a közeli jövőben, amikor az egész emberiség sorsa veszélybe kerül. A Földet békés idegenek, a Lelkek foglalják el. A Lelkek átveszik az irányítást a legtöbb ember elméje fölött, testüket azonban érintetlenül hagyják, és beleköltözve buroknak használják. A kevés emberi ellenálló egyikét, Melanie-t (Saoirse Ronan) elfogja a Hajtók egyike (Diane Kruger), akik az utolsó emberektől védik az új fajt. Kétségbeesett csata után Melanie testébe beleoperálnak egy Vándor nevű Lelket. Vándort figyelmeztetik, hogy a heves érzelmek, a szenvedély és az élénk emlékek miatt nem könnyű egy emberben élni, ám van valami, amire nem számított: teste korábbi lakója nem hajlandó átadni az elméje fölötti uralmat.” (www.port.hu)

A történet
 
Aránylag lassan indul be, így aki nem olvasta a könyvet, az elképzelhető, hogy nehezen fog ráhangolódni. A könyvben anno nem éreztem ezt a kissé vontatott indulást, hisz ott mindennek megvolt a maga helye, de itt tényleg örökkévalóságnak tűnt, mire Vanda megismerkedik az emberi testével, mire nekiindul Melanie-vel közösen a sivatagnak. A történet sok dologban eltér a könyvtől, ez párszor javára válik a filmnek – mert így gördülékenyebb lett, de sok esetben viszont hiányérzetet okozott.  Tisztában vagyok vele, hogy egy 519 oldalas könyvet nehéz pontosan áttenni egy két órás filmbe, ezért – amikor nem ment a történet rovására – próbáltam ezeken átugrani és nem hibának felróni. 
Ami tetszett

  • Ahogy megoldották Melanie / Vanda kettősségét. Ettől nagyon féltem, de jól elkülönült egymástól a két lélek és élmény volt őket hallgatni, ahogy vitáznak, ahogy megbeszélik a dolgokat, ahogy Melanie a legváratlanabb pillanatokban beavatkozott Vanda életébe.
 
  •  A díszletek – a barlang például nagyon jó lett, a tükrös megoldást nagyon díjaztam. 

  • A lelkek ábrázolása gyönyörű lett, az utazásuk pedig különleges.
  • A látványvilág. A filmben szereplő kevés akciójelenet nagyon látványosra sikerült, ugyanúgy, ahogy a megszállt város és az emberek, a Hajtók vagy akár a barlangi közösség mindennapi élete is. Az akciók közben végre nem rángatták a kamerát, így végig élvezhető volt a film (véééégre:-).

Ami nem tetszett
  • Szerintem túl nagy hangsúlyt fektettek a Hajtóra és a „hadjáratára” – a film nagy részét ez töltötte ki és ez szerintem a barlangi részek rovására ment, amiből így elég keveset kaptunk. Ez sajnos hozta magával azt is, hogy felületesnek tűntek a kapcsolatok, aki nem olvasta a könyvet, az párszor nem fogja érteni, hogy kinek mi az indítéka, mit miért csinál, hisz az idő kevés, a rténetnek haladnia kell...
  • Hiányzott nekem Ian és Vanda kapcsolatának a mélysége, így újra, aki nem olvasta a könyvet, az nem fogja érteni, hogy a sok olvasó miért „Team-Ian/Vanda”, hisz a trailer, a promo képek, mind a Jared-Melanie szálat erősítik és tegyük hozzá, hogy sajnos a film is.
  • Ugyanígy a fiúk karaktere is néhol sekélyesnek tűnt. Jared a filmben sokkal pozitívabb karakter lett, mint a könyvben. Itt egy-két jelenettől eltekintve nem éreztem rajta azt a zavarodott fiút, mint akit a történetben megismerhettünk. Ianból is többet szerettem volna látni. De úgy érzem, hogy ez nem a színészek, hanem sokkal inkább a forgatókönyvíró hibája.
  • Számomra hiányoztak azok a fontos mondatok, amiket mindenki ismer a könyvből és amik (szerintem) megadták volna egy-egy jelenet erősségét.
A szereplők
Én azon kevesek közé tartoztam, akik hamarabb láttak képeket a várható szereplőkről, minthogy olvasták volna a könyvet, így számomra az, hogy Ian nem fekete hajú és kék szemű, nem lett akkora probléma, mert az őt játszó Jake így is rögtön levett a lábamról.
Saoirse-t nem ismertem, a trailerekben nem túlzottan fogott meg, viszont a filmben nagyon hamar megszerettem.  Nagyon örülök, hogy őt választották erre a szerepre és nem valamelyik ügyeletes bombázót. Tökéletes Melanie/Vanda volt, természetes, szép és ügyesen alakította a két „lányt”. Nagyon féltem, hogy a Melanie/Vanda kettőst hogyan fogja eljátszani, de a félelmem alaptalannak bizonyult, Saoirse profin oldotta meg a feladatát. Nagyon jó színésznő!
A fiúk közül Maxtól (Jared) féltem jobban, őt láttam már előtte is pár filmben (A lány és a farkas például), de az „ügyeletes szépfiú” szerepkörön kívül nem láttam benne többet.  Itt viszont kellemesen csalódtam. Kezd felnőni és már klasszisokkal jobb színész, mint az előző filmjeiben. Jake pedig hatalmas szerelem, őt már más filmekből régebbről ismertem és amennyire a forgatókönyv engedte, szerintem jól alakította Iant.
A Hajtót alakító Diane Krüger pedig külön fénypontja volt a filmnek. Kellően arrogáns, hideg és kemény volt, pont olyan, mint ahogy a könyv alapján elképzeltem őt. Szerintem jobb szereplőt nem is találhattak volna rá és még az az „apróság” sem zavart, hogy a könyvben a Hajtók fekete ruhában vannak, itt pedig mindenki fehérben virított. A mellékszereplők közül kiemelném William Hurtöt (Jeb bácsit pont így képzeltem el),  Boyd Holbrookot (úristen, senki nem mondta, hogy Kyle ennyire jó pasi lesz:-), Chandler Canterburyt (Jamie-t nem lehet nem szeretni) és Frances Fishert (aki tökéletes Maggie néni és akit Max csak „csirkesuttogónak” hív – és amit a lenti, forgatáson készült kép bizonyít:-)


Amivel viszont nagy problémám volt
  • A film végén feltűnő színész (többet nem mondok róla, akik olvasták a könyvet, azok tudják, hogy kiről beszélek, a többiek pedig majd látják). Az összes szereplőt jól eltalálták, helyesek voltak, természetesek, minden különcségtől mentesek. De ez a színész. Nem tudom, hogy miért őt választották, de én személy szerint sikítani tudtam volna, hogy MIÉRT??? MIÉRT ŐT? Számomra totál lerombolta a film végét és ezt nagyon sajnálom.
Összességében: én minden hibája ellenére szerettem ezt a filmet. Próbáltam úgy leülni és megnézni, hogy ne keményvonalas rajongóként figyeljem, hogy mennyire hű a könyvhöz. Ezt a hibát anno az Éhezők Viadalánál elkövettem és hatalmas csalódás lett a film. Most másképp álltam az egészhez és így élveztem minden percét.
Aki egy pörgős, akciódús filmre vágyik, az csalódni fog. Ugyanúgy csalódni fognak azok, akik szóról szóra a könyvet keresik. Akik viszont képesek elvonatkoztatni a könyvtől, képesek megérteni azt, hogy egy ilyen vastagságú könyvet nem lehet teljes egészében áttenni filmvászonra, akik egy izgalmas, romantikus filmet szeretnének látni, azoknak tetszeni fog. Ahogy nekem is. (Persze azért a könyv az igazi – azt mindenféleképpen olvassátok el!!)

És a végére a szinkronos előzetes (személy szerint én jobban örültem volna, ha feliratos marad a film):

 


2013. március 24., vasárnap

B. B. Vayk: A fekete láng ura I. - A vízgömb

BV Service Kft. 2012
484 oldal
Besorolás: fantasy

Abban a korban, amikor a Természet Fenséges Erői – a Nap, a Szélkirály, az Éjszaka vagy akár a Felhőkirálynő – még felbukkannak a föld felszínén, fellángol az ősi háború Tűz és Víz között. Tűz, mind között a leggonoszabb Természeti Erő, elrabolja Víz legféltettebb kincsét. Ezzel a felhők birodalma elveszíti a vízfakasztás képességét: felborul a Természeti Erők ősi egyensúlya, és pusztító szárazságra ítéltetik az emberek világa. Mindeközben Robert Ground, egy fiatal halandó békésen éli unalmas mindennapjait egy egyszerű faluban. Aztán egy napon minden megváltozik: Tűz az ő életét is feldúlja, és elvesz tőle mindent. A fiú útra kel, hogy megtudja, miért. Társául szegődik egy gyönyörű lány, akiről Robert nem is sejti, hogy valójában a legkegyetlenebb tűzfajzat, aki kegyvesztetté vált uránál, és sötét küldetést vállalt, hogy bizalmát visszanyerje. Vándorlásuk során rejtélyes lények kísérik el őket, akikkel együtt bejárják a Természeti Erők világának legfényesebb és legsötétebb vidékeit. És miközben kirobban a fekete láng pusztító háborúja, Robert nem csupán a legfőbb gonosszal találja magát szemben, de megismeri múltjának hihetetlen titkát is.

A könyv szerzőjéről annyit tudok, hogy hölgyről van szó és ez az első regénye. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg munkát fektetett a történet megírásába, ami egy trilógia első része. Leginkább a fairytale fantasy kategóriába sorolnám, hiszen bőven szerepelnek benne különleges lények. Ami már az első fejezetek olvasása során szemet szúrt, a szerző hozzám hasonlóan remekül otthon érzi magát a magyar mesevilágban, lépten-nyomon felfedezni véltem gyerekkorom kedvenc könyvének, a Hetvenhét magyar népmesének hangulatát. Nagyon tetszett, hogy a természet erői megszemélyesítést kaptak, emberi külsővel, tulajdonságokkal. Kiemelkedett közülük például a Nap, vicces volt a nárcisztikus mondatait olvasni. Számos teremtményt  alkotott az írónő, mindegyik természeti erő birodalmában találkozhattam újabb és újabb lényekkel, akiknek sikerült remek neveket is kitalálni. Ezek az elnevezések meglehetősen magyarosak, ahogy a színhelyek elnevezése is, ezzel éles ellentétben az ember (vagy embernek látszó) karakterek főleg angol neveket kaptak. Ezt nem igazán értettem, bár megtudtam, hogy a könyv hamarosan amerikai piacra is kikerül, legalább ezzel nem lesz gondja a fordítónak. 

Az írásmód E/3,  szinte kizárólag a két főszereplőt követhetjük nyomon. A nyelvezet a korábban említett magyar mesékre jellemző stílusú, könnyen olvasható. A leírások rendkívül részletesek, sokszor éreztem kissé túlzottan hosszúra nyújtottnak. Viszont ennek köszönhetően  erőteljesen megdolgoztatja az olvasó képzelőerejét, sok benyomást kaptam, hogy filmszerűen lássam magam előtt a történetet. A színek sokszor megbabonáztak, az épp soron következő természeti erő birodalmában más-más árnyalat volt a jellemző. 
A fülszöveg remekül felvázolja a cselekmény lényegét, hősünk, Robert elindul, hogy megtalálja a kérdéseire a választ, majd megkapja a feladatot, hogy szerezze vissza a vízgömböt Tűztől. A fiú útitársa lesz Marian, akiről tudjuk, hogy tűzlény, tehát ellenség, csak a megfelelő pillanatra vár, hogy Robert ellen forduljon. A jó és a rossz tehát kicsiben és nagyban is összecsap, a fő cél eléréséig hosszú az út, Robert beleszeret Marianba, aki természetesen jó sokáig nem viszonozza ezt. Csatlakozik hozzájuk még Gider, aki megszemélyesíti az idegesítő de vicces beszélő állat kategóriát. Később Fény, a csodás paripa is velük tart. Igazából a két főszereplő az, akiknél karakterfejlődésről beszélhetünk, egy mesében ez így is van jól. Robert egyre jobban bízik magában és Marian sem marad gyönyörű de kegyetlen szépség.
Az események viszik magukkal a cselekményt, nem mondanám, hogy veszett iramban, köszönhetően a túlzott részletességnek. Sok a harc a történetben, és mivel a Tűz az ellenség, a lángok különböző fajtái valósággal égetik az olvasót. Ha valamitől félek, hát az a tűz, úgyhogy nekem különösen félelmetes volt ennyi tüzes veszedelemről olvasni. Roberttől egy kicsivel több harcot vártam, többször is éreztem úgy, hogy rendre valami csodaszer vagy Choky napó menti meg. Ez a végső küzdelemre viszont nem jellemző, ahol hosszan és keményen harcol minden szereplő.

Összességében egy remek, új hangú fantasyt olvashattam, ami a hangulatával visszahozta egy kicsit a gyerekkoromat, jó érzés volt! Köszönöm a lehetőséget a kiadónak!
A könyvet kifejezetten a fiatalabb, 12-16 éves korosztálynak ajánlanám, fiúknak, lányoknak egyaránt. Remek fantasy született egy tehetséges írónő tollából, szívből remélem, hogy a könyv sikeres lesz külföldön is.

Borító: Teljes mértékben illik a történethez. Személy szerint azonban jobban kedvelem a karakterek megjelenését a borítón.

Kedvenc karakter: Robert 

Szárnyalás: Gider karaktere 

Mélyrepülés:  Choky napó felbukkanásai
 
Érzéki mérce:  Meséről lévén szó, érzékiségről nem beszélhetünk.



Értékelés:
  

2013. március 22., péntek

Chris Howard: Gyökértelen

Főnix Könyvműhely 2013
288 oldal
Goodreads: 3,65
Besorolás: YA, disztópia

A 17 éves Banyan faépítő mester - egy olyan világban, ahol több mint 100 éve minden növény és állat kipusztult. Az emberek csupán egyfajta génmanipulált kukoricán élnek, amelyet úgy fejlesztettek ki, hogy az egyetlen túlélő állatfaj, a sáskák ne tudják felfalni.  Néhány tehetősebb ember azonban ragaszkodik a fák illúziójához,  Banyan  mindenféle fémhulladék, gumiabroncs és LED égők segítségével alkot nekik akár egész ligeteket. Ezek a fák árnyékot adnak a tűző nap és a szél ellen, és megmutatják a világnak, hogy az ember még így is birtokolhat valami különlegeset.
A legújabb megrendelő egy egész erdőt szeretne fémfákból, és a közepére egy igazi fát akar szerezni. A felesége testén ugyanis egy gyönyörű tetoválás látható rejtélyes számokkal, amiről az a meggyőződése, hogy egy földrajzi hely kódjai, ahol még találhatóak élő fák. Banyan szkeptikus, mivel apja mindig azt tanította neki, sehol a világon nem maradtak növények. De amikor megbízójának lánya, Zee egy fotót mutat neki igazi fákkal, amin ráadásul eltűnt apját is felismeri, semmi sem tarthatja vissza, hogy el akarjon jutni az Ígéret Szigetére.

A szerző
Chris Howard első regénye a Gyökértelen, amely egy kegyetlen világot tár elénk. A Föld megváltozott, a Sötétség alatt kipusztult minden, a Hold közelebb került a Földhöz (lásd borító!), felborult az ár-apály megszokott rendszere, az óceánok vizein hatalmas a hullámzás. Az élelmiszer ellátás feletti irányítást átvette a GenTech cég, amely elérte, hogy kizárólag az általa előállított kukorica legyen ellenálló a sáskáknak. A rendszer korrupt, az emberek nyomorognak, ráadásul kalózok, guberálók, rabszolgagyűjtők garázdálkodnak mindenfelé. Ebben a világban próbál túlélni Banyan, rozoga furgonjával járva az utakat, eltűnt apja nyomait keresve.

Ami rögtön megtetszett az olvasás során, az Banyan erőteljes hangja. Ő meséli el a történetet, és pontosan úgy, mint ahogy egy 17 éves srác beszél, bizony akadtak káromkodások, ami a szívén az a száján a fiúnak.
A másik érdekesség, hogy a könyv egyszerre volt számomra karakter- és cselekményközpontú. A történet lehetett volna egy "vagány srác keresi az apját, némi nem várt segítséggel megtalálja" típusú, de nem, szinte minden fejezetben volt meglepetés, olyan csavar, ami teljesen más irányba tereli a folytatást. Amikor úgy éreztem, na, sínen vannak a dolgok, eljutnak a kitűzött állomásra, feltűnnek a kalózok, néhány embert felfalnak a sáskák, jönnek az GenTech ügynökök, előkerülnek az emberrablók. Úgy érzed magad olvasás közben, mint akit hullámvasútra ültettek - de szó szerint, mert időnként az émelygésig is eljutsz a valósághű leírásoknak köszönhetően. Hátborzongató jelenetek, akciók, véres küzdelmek során kell az olvasónak átverekednie magát. Nekem ez nagyon tetszett, faltam az oldalakat, csak hogy tudjam, mi minden történik velük. A leírások részletesek, nagyon vizuálisak, mindent remekül el tudtam képzelni,  át tudtam élni, a homokvihar szemcséit még most is törölgetem a szememből.
Megszerettem a karaktereket, mind egyedi, jól felépített.  Banyan kifejezetten nagyot fejlődött, eszméletlenül jól alkalmazkodott a váratlan helyzetekhez és sosem adta fel, mindig tudott valamibe kapaszkodni. Jót tett a történetnek, hogy a szerző belevitt egy szerelmi szálat is, Banyan és Alfa románca Old Orleansban kezdődik, a kalózok városában. A lány segít befejezni egy szobor építését, tetszik neki, hogy Banyan más, mint egy átlagos ember, megpróbál segíteni neki. Alfa egy erős, karizmatikus egyéniség, sosem adja fel a küzdelmet. Óvatos, de reményteli kapcsolat az övék, nagyon tetszettek a közös jeleneteik.
A többi karakter is lenyűgözött egyediségével, például Crow a rasztás hajú testőr, vagy mekkora ötlet volt egy gyönyörű nő, Hima testére tetoválni fontos információkat! Persze nem minden karakter szimpatikus, és sajnos nem mindig ők azok, akik odavesznek.  
A könyv azon kívül, hogy félelmetesen elszórakoztatott, néhány gondolatot elültetett a fejemben. Lehetne összegezni úgy is, hogy ez a történet a gyökerek kereséséről szól, a nehezen megszerezhető bizalom fontosságáról, a Föld értékeinek megbecsüléséről, vagy épp arról a nagy erkölcsi kérdésről, hogy szabad embereket feláldozni a többség megmentése érdekében? Mégis egy valami az előzőek felé kerekedett, ez pedig az élelmiszeripar ellenőrzése. Külön posztot is megérdemelne a kérdés, vajon tudjuk egyáltalán mit etetnek meg velünk a multicégek? Mi van pontosan az agyon elő- utókezelt élelmiszereinkben? Milyen ízfokozókkal és adalékanyagokkal szoktatnak rá bizonyos élelmiszerekre, amikről aztán nem tudunk lemondani? Gondolkozzatok el ezen.

Köszönöm az előolvasás lehetőségét Kiss Alexandrán keresztül a Főnix Könyvműhelynek!
A könyv megjelenése az áprilisi Könyvfesztiválra várható.

Borító: Végleges később

Kedvenc karakter: Banyan, Crow, Alfa

Szárnyalás: Crow meggyógyulására egyáltalán nem számítottam, miután bedarálta derékig az aratógép.

Mélyrepülés: Sal és Himával történteket nagyon sajnáltam.

Érzéki mérce:  A szerelmi szál inkább aranyos, mint érzéki, viszont a brutális jelenetek miatt csak 15 éven felülieknek adnám a kezébe.

Értékelés: 


2013. március 17., vasárnap

Veronica Roth: A lázadó - Divergent #2

Ciceró Könyvstúdió, 2013
431 oldal
Goodreads: 4,30 (több, mint 130.000 értékelésből!!)
Fordította: Logos
Besorolás: disztópia, YA

Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz - vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei - Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit - és önmagát -, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.

Nem könnyű erről a könyvről írni, mert annyi minden történik benne, hogy órákig csak mesélhetnék. A történet összetett és ezért nagyon oda kell figyelni, különben percek alatt elveszíti az ember a fonalat, aztán csak győzze megkeresni:-). 

„Tény, hogy van közös ellenségünk, de vajon pusztán emiatt barátokká is válunk?”

Senki sem az, akinek látszik. Mindenkinek más a célja, más az indítéka azzal, hogy segíti, avagy épp gátolja a hőseink boldogulását. Az írónő nagyon ügyesen, már a könyv elején eléri azt, hogy Trissel együtt szinte minden szereplőre (akár már ismert, akár újonnan behozott) ugyanúgy gyanakvással tekintsünk. Teljesen új szövetségek jönnek létre és más szövetségek felbomlanak; szereplők, akikben eddig megbíztunk, árulóvá válnak, akiket eddig gyűlöltünk, új oldalukat mutatják. A világ ugyanolyan brutális és meglepő fordulatokkal teli, mint az első részben, de jóval részletesebb és jobban kidolgozott. Ebben a könyvben végre jobban megismerhetjük a többi csoportot – a felépítésüket, a szabályaikat, a tagjaikat, de azt is láthatjuk, hogy nem minden fekete-fehér, nem mindenki csak rossz vagy csak jó, hanem ennél jóval árnyaltabb az egész.

„Ma este Őszinte leszek, Önzetlen és Bátor. Elfajzott.”

Igen, ő Tris. Nagyon sokat fejlődött az első könyvhöz képest (is). Egy bátor fiatal lány, aki egyre erősebbé válik, aki mindig azt csinálja, amit igaznak gondol és ehhez nem fél még a szerelmével is szembeszállni. Mindeközben Will halála hatalmas teherként nehezedik a vállára, az élettől pedig folyamatosan kapja a „pofonokat”, amelyek mélységesen megsebesítik a testét és a lelkét is.
Sok esetben zavar, de itt most nem éreztem visszatetszőnek, hogy Tris szinte minden esetben pont az ellenkezőjét csinálja, mint amit mondanak neki, ezzel sokszor bajba sodorva a körülötte élőket. Hiszen szabad akarata van, amit nem fél használni. Mind a három fenti csoport legjellemzőbb tulajdonságai megvannak benne, bátran szembeszáll azokkal, akiket elnyomónak érez, őszintén megmondja a véleményét és önfeláldozó, ha a barátairól van szó. Elfajzott, ahogy ő is mondja. De mégsem csinált belőle az írónő szuperhőst, hisz az őt ért csapások ugyanúgy összetörik őt is, ugyanúgy gyászol, sír és követ el meggondolatlanságokat, mint bárki más. És ezt imádom benne.

Tobiasról sem szeretnék megfeledkezni. Ő sincs egyszerűbb helyzetben. Sok minden napvilágra kerül, sok olyan dologgal kell együtt élnie, ami mást már összeroppantott volna, ráadásul a Bátrak között kivívott pozíciója is meginogni látszik. És ott van a már fentebb említett lány is, aki nem könnyíti meg a dolgát, hisz állandóan ellenkezik, állandóan bajba sodorja magát és Tobiast is, aki persze soha nem hagyja őt magára és mindig ott van mellette, mintegy védőhálóként.

„Az egyik kezét az arcomon pihenteti, a hüvelykujjával szórakozottan körözget az arccsontom fölött.
– Azt tudod, hogy kettőnk között minden rendben van? – mondja. – Közted és köztem.. Oké?
Fáj a mellkasom, és bólintok.
– Semmi más nincs rendben – a suttogása megcsiklandozza az arcomat –, de mi igen.”

Hát ez az, ami nem igaz, illetve nem teljesen így igaz. Tris és Tobias szeretik egymást, szükségük van egymásra, de ennyi hazugságot, ennyi bizalmatlanságot már régen láttam egy kapcsolatban. De valahol ez érthető. Még egy olyan párnál is idő kell ahhoz, hogy minden jól működjön, akik egy „normális” világban élnek. Ők pedig egy őrült világban, egy „harcmező” közepén találtak egymásra. Mind a ketten sérültek, nagyon sokat veszítettek, a kapcsolatuk pedig nagyon gyakran késélen táncol, de mégis... a kettőjük között lévő kapocs van annyira erős, hogy a kapcsolatuk túléljen mindent – pedig Tris elég sokszor próbára tette Tobias türelmét és a beléjük vetett hitét.

„Mindkettőnkben háború dúl. Van, hogy ez tart életben bennünket. Máskor azonban a megsemmisülésünkkel fenyeget.”

Nagyon szerettem a közös jeleneteiket, de érezni, hogy nem a szerelem az elsődleges problémájuk. És ez ebben a könyvben így van jól.
A barátaikkal sem bánik az írónő kegyesebben, hisz Veronica nem fél megölni vagy megkínozni a szereplőit, így nagyon sokszor csak kapkodtam a fejem és rettegve vártam, hogy kivel mi fog történni. Senki nem volt és nem is lesz biztonságban.

Összességében azt mondanám, hogy egy nagyon jó első rész után egy tökéletes folytatást kaptunk, ami annyira fogva tart, hogy képtelen leszel letenni, hisz a történet folyamatosan arra késztet, hogy tudni akard mi fog történni a szereplőkkel.
És a vége…! Ilyennek kell lennie ahhoz, hogy tűkön ülve várd a folytatást és számold a napokat vissza, hogy mikor veheted már kézbe a következő részt!

És egy kis érdekesség a végére. Mint sok más YA könyvet, természetesen ezt is megfilmesítik, és ha minden jól megy, akkor 2014 március 21-től láthatjuk a mozikban A beavatottat. 
A körülbelül 60 napos forgatást Chicagoban kezdik meg 2013 áprilisában.

A casting természetesen, mint mindig, most is megosztotta a rajongókat, főleg persze "Négyes" (Theo James), akit csak pár napja választottak ki. Én csak arra leszek nagyon kíváncsi, hogy ez a 27 éves színész hogyan fogja eljátszani a 18 éves fiú szerepét. De majd meglátjuk. A mellékelt képmontázson a már valószínűsíthető színészgárda egy része látható. 
Azért írtam "valószínűsíthetőt", mert például Kate Winsletet egyes források Jeanine-ként, más források pedig Tris anyukájaként tartanak számon.

 

Borító: Nagyon örülök neki, hogy az eredeti borító maradt meg. Látványos és kifejező.
Kedvenc karakter: Tris, Christina, Tobias/Négyes, Uriah és akármilyen meglepő, de Peter
Szárnyalás: Tobias kitartása Tris mellett
Mélyrepülés: a rengeteg csapás, ami a szereplőinket éri

Érzéki mérce: túl sok romantikát ne várjatok, ez nem az a könyv. Kegyetlenség, brutalitás viszont van benne bőven.

Értékelés: 
 

2013. március 16., szombat

A tigris átka - Húsvéti nyereménykönyv


Jön a húsvét, a sok csokitojás és a lehetőleg minél kevesebb locsoló mellé egy szerencsés blogolvasó megnyerheti Colleen Houck: A tigris átka című könyvét, melyet a Könyvmolyképző Kiadó jelentetett meg. 

Lupi véleményét a könyvről már közzétette itt a blogon, kedvcsinálónak olvassátok el I T T!!!

A könyv vadi új, olvasatlan példány!!

A sorsolást húsvét hétfőn tartom!  A rafflecopter dobozban lehet jelentkezni, egy aprócska kérdésre válaszolva, ami engem nagyon érdekel! Melyik az a könyv, amire a legjobban vársz az idén? Könyves blogokon, könyves webáruházakban a várható megjelenéseket böngészd át, és válaszd ki, melyik az a könyv, amit legszívesebben azonnal kézbe vennél!




a Rafflecopter giveaway

2013. március 14., csütörtök

Jennifer Estep: Touch of Frost

K-Teen, 2011
350 oldal
Goodreads: 4,02
Besorolás: YA

A 17 éves Gwen Frost az édesanyja tragikus halála után új iskolába kerül, a Mítosz Akadémiára. Egy olyan iskolába, ahol mitológiai harcosok leszármazottai tanulnak, edzenek és Gwen nem teljesen érti, hogy miért is került ide, nem is nagyon tud beilleszkedni. Persze neki is van különleges képessége - az érintésével képes a tárgyak, személyek múltját felidézni - de ez közel sem olyan képesség, mint amivel az itt tanulók - spártaiak, valkűrök, amazonok, trójaiak és a többiek - rendelkeznek. A helyzet csak rosszabbodik, amikor a könyvtárban ő lel rá a legnépszerűbb lány holttestére és a Könnyek tálja - az a mágikus tárgy, aminek a segítségével kirobbanhat a második Káosz háború - pedig eltűnik. Gwent sokkolja, hogy senkit nem érdekel mélyebben a gyilkosság, így először egyedül, majd segítőtársakat szerezve közösen, a különleges képességét bevetve nyomozni kezd, hogy mi is történt pontosan… De itt semmi sem az, aminek látszik, rémisztő mitológiai lények járnak a nyomában, rejtélyes balesetek történnek, és ha nem jön rá hamarosan, hogy ki a gyilkos, akkor hamarosan ő lehet a következő áldozat..

Mitológia? Bentlakásos iskola? Harcosok leszármazottai? Ezek így együtt levettek a lábamról, ráadásul a Goodreadsen is nagyon jó az értékelése (több mint nyolcezren értékelték és így lett 4,02 feletti az átlaga), így bátran kezdtem neki.

A történethez minden adott volt, hogy nagyon jó legyen, de mégsem tudtam feltétel nélkül szeretni. Az eleje nagyon lassan indul be, a főhősnőnk folyamatosan csak siránkozik, hogy mennyire nem tartozik ide, nincsenek barátai, hogy mennyire kiközösített, de ahogy láttam, nem is tesz sokat azért, hogy bárki is megszeresse. A társai kihasználják a különleges képességét, ő pedig kihasználja azt, hogy a többieknek szüksége van rá.
Nemeai oroszlán
Az iskolát is az ő szemszögéből ismerhetjük meg. Az elmesélése alapján az Akadémia azonnal felkeltette az érdeklődésemet, nagyon különleges hely lehet, szívesen járnék ide és tanulnék itt:-). Egyszerre rémisztőek és lenyűgözőek a „mintha mindig figyelnének” mitológiai alakokat és lényeket ábrázoló szobrok, a kiállított mágikus tárgyak, a hatalmas könyvtár, különleges órák és a még különlegesebb tanárok és diákok. És ezzel el is jutottunk a másik problémámhoz… bár a könyv negyede után már tisztában vagyunk, hogy ki a „méhkirálynő”, kit kell kerülni, ki kivel „kavar” és hogy eléggé szabadosan vannak tartva a tanulók, de valahogy mégis hiányérzetem maradt. Nagyon sok infót kapunk, de mégis a karaktereket klisésnek éreztem: a gyönyörű, „barbie-baba stílusú” népszerű lányok természetesen rosszindulatúak és gonoszok, az iskola nagyon dögös, rossz szépfiúja persze belehabarodik a „szürke kisegér” főhősnőnkbe és így tovább.

Könnyek Tálja
Így a szereplők közül sajnos egyik sem került (egyelőre) közel hozzám. Gwen a sok siránkozásával nem igazán lopta be magát a szívembe, Logan – a jóképű spártai harcos fiú pedig túl keveset szerepelt ahhoz, hogy megszeressem, bár neki volt jó néhány vicces jelenete. Logan és Gwen között érezhető valamicske kémia, de még nagyon-nagyon az elején tart a dolog, főleg, hogy a „nem érintelek meg, de te se érints meg, mert nem akarok rólad semmi olyan dolgot megtudni, amit esetleg nem mondanál el nekem” viselkedés sem segíti elő a kapcsolatukat.
De mindezek mellett mégis éreztem javulást. Gwen a történet elejétől a végéig folyamatosan fejlődik, önmagára talál, így a végén már kifejezetten élveztem az ő szemszögét. És mivel az írónő 6 részesre tervezi a sorozatot, így ha ebben az ütemben haladunk, akkor úgy érzem, hogy kedvelni fogom őt.

A könyv második fele viszont pótolta a kezdeti hiányosságokat és a gyilkosságot követően végre beindul A TÖRTÉNET. Gwen (hála istennek) felhagy a siránkozással, a nyomozásra összpontosít, barátokat szerez, és végre izgalmassá válik az egész. A mitológiai szál nagyon jól kidolgozott, látszik, hogy az írónő sokat foglalkozott ezzel, így képes volt olyan stílusban megírni, hogy élvezettel merültem bele a görög és az északi mitológia világába és Gwennel együtt izgultam végig, hogy kicsoda/micsoda állhat a a gyilkosság és a lopás hátterében. 

A történet vége pedig nem kifejezetten függővég, bár a szerelmi szál valamelyest azzá teszi – Vámpírakadémia rajongók hasonlóságot fognak felfedezni egy-két dologban:-), de kíváncsian várom, hogy Gwen hová fejlődik azzal az ajándékkal, amit kapott és persze hogyan alakul a kettőjük kapcsolata Logannel.

Összességében azt mondanám, hogy ez egy jó sorozat nem túl erős kezdete. Látom benne a fantáziát és a lehetőséget arra, hogy egy nagyon jó sorozattá váljon, hisz a könyv második fele már ezt sugallja, így a következő részt már be is szereztem és nemsokára folytatom:-). (és remélem, hogy nekem lesz igazam:-)).

Borító: nem rossz, bár a lánnyal nem vagyok teljesen kiegyezve rajta. Nekem Gwen nem ennyire „modell szépségű”.

Kedvenc karakter:  -

Szárnyalás: a barátság és az ajándék

Mélyrepülés: Gwen állandó “sírása”, hogy mennyire nem tartozik ide és mennyire nincsenek itt barátai illetve Logan viselkedése a könyv végén

Érzéki mérce: a könyvben szerepel szex és ivászat is, hisz a tanulókat nagyon szabadjára engedik az iskolában, ezért inkább 14 éven felülieknek ajánlanám

Értékelés: 

2013. március 9., szombat

Tetoválás és a könyv - Borító extra

Nagyon rég jelentkeztem a Borító extra rovattal, pedig folyamatosan jönnek ki a jobbnál jobb borítók, amit szeretnék megmutatni!  A mostani témám a tetoválásokhoz kötődik. Biztos észrevettétek, hogy milyen sok borítóra tesznek olyan férfi modellt,  aki visel valamilyen tetkót. Egyre nagyobb divat nálunk is a varratás, szerencsém van egészen testközelből érzékelni ezt a tényt, ugyanis az egyik lányom, Barbi tetoválóművész. (a borítók után lentebb a vele készült interjú olvasható)

Néhány szerző borítóján szinte kizárólag izmos tetkós pasik szerepelnek, Larissa Ione, Gena Showalter, J.R. Ward borítóit már unalomig ismerhetitek, ezeket most nem veszem elő. 

Nekem nagyon tetszik, ha egy pasinak tetoválás van a karján. Ez a srác/páros több könyv borítóján is szerepelt az utóbbi időben, szerintem remek a minta, megnézném közelebbről is.

Az alábbi három couple borító a legnagyobb kedvenceim közé tartoznak, szívesen látnám a polcomon, tartalomtól függetlenül.

A bal oldali borítón nagyon tetszik a szerző és a cím tetoválásként való megjelenítése, szerintem nagyon jó ötlet.

A jobb oldali borító azon kevesek egyike, ami női tetoválást mutat meg, és még jól is néz ki. Persze nem "eredeti" tetkó ez sem, de igényes a designer munkája.




Végül a kakukktojás. Jesszusom!!! Azt hittem rosszul leszek, amikor megláttam Cassandra Clare Csontváros című regényének lengyel borítóját. Ezeknek a mintáknak közük nincs az árnyvadász rúnákhoz, tehát egyértelmű, hogy a tervezőnek fogalma sem volt a történetről.
Ilyenkor értékelem igazán, ha egy kiadó megtartja az eredeti változatot, szerencsére nálunk Cassandra Clare könyveivel ilyen borzalom még nem fordult elő, reméljük nem is fog.

Ha már az árnyvadász rúnákat említettem, ide kapcsolódik bloggertársam, Lupi tetoválása, amit Barbi készített, és  nagyon irigyelek tőle!
Már hallom is a válaszát: Csináltass egyet a lányoddal!
Ha ez ilyen egyszerű lenne!  Mindenesetre tervbe vettem, hogy lesz, de azért ez olyan dolog, amit alaposan meg kell fontolni.
Úgy gondolom mást is érdekel, hogyan zajlik a tetoválás, ezért megkértem Barbit, válaszoljon néhány kérdésemre.



Kelly: Barbi, meséld el a folyamatot, hogyan készül pontosan a tetoválás!
Barbi: Első lépés az előzetes megbeszélés. A vendég képeket hoz, vagy a katalógusból, portfólióból választ képet, vagy szóban elmondja az elképzelését. Ezek alapján több rajzot készítek.  A megfelelő kiválasztása után megbeszéljük a méretet, az elhelyezést. Indigós eljárással felteszem a mintát, ekkor még bármit lehet változtatni, mivel lemosható. Amíg szárad az indigó előkészítem a festéket, kezelem a felületet és jöhet a varrás.
Nagyon fontos a friss tetoválás kezelése. Legfontosabb, hogy nem érheti áztató jelleggel a víz, tehát két hétig ezeket a részeket maximum gyors zuhany érheti. Nem szabad szoláriumba vagy napra menni. Később is érdemes a tetovált bőrfelületet magas faktorszámú naptejjel kenni napozáskor, így marad szép sokáig. A friss tetoválást 3 napig fóliával kell védeni, amit naponta 3x cserélni kell. Sima bepanthen kenőccsel kell reggel és este vékonyan bekenni, hogy szépen gyógyuljon be.
A tetoválás meglehetősen időigényes, több órát is igénybe vesz. Mindenképp ajánlom, hogy kipihenten és  ne üres gyomorral jöjjön a vendég a szalonba, mert kevésbé fáj és kevésbé vérzik a bőr. Az alkohol fogyasztása is kerülendő. Egyik legfontosabb szabály: 18 éves kor alatt még szülői engedéllyel sem tetoválunk. 
Kelly: Több éve tetoválsz, volt emlékezetes eseted?
Barbi: Első munkáim egyike volt egy vonalkód varrása, ráadásul egy kb. 50-es méretű férfitalpra. A vendégek gyakran szeretnének kézre, ujjakra tetováltatni. Én mindig elmondom ilyenkor, ezek látványosak ugyan, de mivel ez egy nagyon igénybe vett bőrfelület, nagyon hamar kopik, és pár hónap után már elmosódik.
Voltak más érdekes esetek is, egy külföldi pasi például egyetlen pontot varratott a bokájára. Jöttek barátnők is egyforma A betűt kértek a nyakukra (Anett és Anita) és volt testvéres tetkó is: "My other half"
Kelly: Tudsz segíteni azoknak, akik megunták az előző mintát?
Barbi: Igen, rajzolok új mintát a régi fölé. Így tüntettem el nemrég egy monogramot is a pár szakítása után, lett belőle egy hintázó lány cirádás indákkal. 
Kelly: Mi a tapasztalatod a vendégek összetételét illetően?
Barbi: Abszolút széleskörű. Nagy divat lett a varratás, a színes, 3D-s minták igazán jól mutatnak. Személy szerint én a legjobban a saját kreációimat szeretem, örülök, ha a vendégnek megtetszik egy-egy mintám és díszíti vele a testét. Aki kedvet kapott bátran keresse fel a Green Skull Tattoo honlapját   vagy nézzen be személyesen. Néhány munkám és bemutatkozásom EZEN a linken megtalálható. Szívesen látom a tetkóra vágyókat!
Kelly: Köszönöm a válaszokat.

Rendszeres olvasók